Zombori István: AZ „ARADI EREKLYMÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK"
   
Előző fejezet Következő fejezet

AZ „ARADI EREKLYMÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉNEK"

KÖZKINCCSÉ TÉTELE

Zombori István

 

Az 1848-49-es szabadságharc szomorú, tragikus végét jelző 1849. október 6-án az aradi vár sáncában kivégzett 13 honvéd-tábornok halálának emlékhelyeként elhíresült arad városára való utalást nem kell a magyarok számára különösebben magyarázni. Valójában azonban egy sokkal hosszabb folyamatról - a mártírok személyéhez és az 1848-49-es szabadságharc emlékéhez kötődő -, rendkívül gazdag gyűjtemény létrejöttéről, megőrzéséről és ennek a 21. század elején történő újraföltárásáról, használhatóvá tételéről intézkedő nemzetközi, az európai unió által támogatott tudományos vállalkozás első, nagy üteméről számol be. a honvéd-tábornokok kivégzése a maga korában óriási visszhangot váltott ki, egyúttal keresztény mártírok sorsát idéző haláluk, nemcsak emlékük megőrzését, váltotta ki az emberekben, hanem azt az óhajt is, hogy próbáljanak, ezen a személyekhez kötődő emléktárgyakat gyűjteni és birtokolni. az aradi emlékmúzeum helyszínéül az a város vált, amely a kivégzés kapcsán olyan szomorú és hírhedt kötődéssel rendelkezett. Természetesen nemcsak az ország ezen részén, hanem más városokban, családokban, a forradalmat és a megtorlást túlélő, a börtönökből kiszabaduló, vagy éppen azt elkerülő honvédek családjaiban is gyűjtötték az egykori forradalom és szabadságharc emlékeit: a Kossuth-bankókat, az egykori zászlók darabjait, amelyet a világosi fegyverletétel alkalmából szétvagdaltak és egymás között szétosztottak a honvédek, az egyenruhák megmaradt darabjait, egy-egy fegyvert, kitüntetést, vagy más egyéb olyan relikviát, amelyre büszkék voltak és amelyekre az évek múltával egyre nagyobb kegyelettel emlékeztek, szintén megőrizték.

 

2. kép Tölténytáska az aradi gyűjteményből

 

A közvetlen megtorlás éveinek elmúltával ezeket a rejtegetett emléktárgyakat, immáron szabadabban mutatták meg egymásnak a hasonló gondolkodású emberek. amikor a kiegyezés után, a már konszolidáltabb viszonyok között fölmerült, hogy aradon egy olyan gyűjtemény jön létre, ahol ezeket a tárgyakat befogadják, megőrzik, akkor egyre többen járultak hozzá ennek gyűjtemény-együttesnek a gyarapításához. Arad városa büszkén vállalta ennek a gondozását, kiváltképp a városban működő Kölcsey egyesület, és ennek eredményeként, a szervezett munka révén 1891-ben jött létre az a gyűjtemény, amely az egész Kárpát-medencéből befogadta az emléktárgyakat, dokumentumokat és más egyéb relikviákat.

 

1. kép 1848-as zászló az aradi gyűjteményből

 

Ekkor már az egész országban híre volt, elnevezése „Szabadságharcos emléktárgyak országos Múzeuma". idővel több kivégzett tábornok családtagjai is úgy látták, hogy az általuk megőrzött és féltve ápolt vértanúk személyes tárgyainak talán jobb, méltóbb helye lesz, ha az aradi gyűjteménynek ajándékozzák. Így gyarapodott és bővült ez a gyűjtemény, amely 1903-ban már 2300 darabot számlált. Híre és jelentősége arra inspirálta arad városát, hogy 1913-ban megépítették a Kulturpalotát, ez adott helyet az emlékmúzeumnak.

Ez a gyűjtemény túlélte az első világháborút, a trianoni-békeszerződést és a magyarság dicsőséges forradalma és szabadságharca emlékműveként volt megtekinthető a két világháború között. Sőt, az 1945-ben létrejövő új román rendszer is tovább engedte működni ezt a múzeumot. Mi több, az 1945 utáni román kormánytag, a kiváló történész, nicolae iorga a múzeum leltárkönyveit, nyilvántartási rendszerét olyan nagyszerűnek ítélte, hogy a létrejövő új, modern muzeológia számára példaként állította.

A 1960-as évek végén zárt be ez a kiállítás és gyűjteménye darabjait az aradi múzeum egyik új nagy raktártermébe szállították. Sajnos a romániában egyre jobban önmagába forduló Ceausescu pártállami diktatúra, a kultúra terén történő elzárkózás révén is, lehetetlenné tette a valóságos információk begyűjtését. Így a magyarországi történész-muzeológiai szakma egyre szomorúbban könyvelte el, hogy teljesen bizonytalan és ismeretlen a hajdani aradi emlékmúzeum anyagának sorsa. nem feladatunk a Ceausescu rendszer vizsgálata, tény, hogy mind kulturális és diplomáciai, mind muzeológiai és egyéb téren a romániai helyzet áttekinthetetlenné és megközelíthetetlenné vált.

 

3. kép Batthyány lajos sapkája

 

Az 1989 decemberi a romániai forradalom, majd az 1990-ben létrejött új román struktúra szabadabb lehetőséget biztosított a kultúra terén is, így került sor kapcsolat fölvételére a szegedi és az aradi múzeum munkatársai között. a szegedi történész-muzeológusok juthattak be először az aradi múzeum raktárába és évtizedek után, örömmel állapították meg, hogy gyakorlatilag érintetlenül, egy helyen őrizve, nagyobb károsodás nélkül megmaradt a hajdani ereklyemúzeum anyaga. Sőt, a kapcsolatok normalizálódása révén lehetővé vált, hogy 1992-ben a szegedi múzeumban, mintegy száz válogatott darabját a nagy nyilvánosság előtt is bemutathassák.

Sajnos azonban, az ezt követő évek ismét az elfogultság és a gyanakvás jegyében teltek és a virágzónak induló kapcsolatok megszakadtak. Csak a 2007-2008-ban javuló politikai viszonyok közepette, a határ két oldalán lévő megyék formálódó diplomáciai, politikai, kulturális kapcsolatai révén vált valóra egy olyan együttműködés, amely európai uniós pályázat révén lehetőséget adott a két ország szakembereinek közös cselekvésre. 2009. december 3-án írta alá a szegedi és az aradi múzeum azt az együttműködési tervezetet, amelyhez harmadikként csatlakozott a Hadtörténeti Múzeum: e terv keretében arra vállalkoztak, hogy ezt a nagy gyűjtemény-együttest a modern muzeológiai eszközeivel föltárják, földolgozzák, a nagy közönség és a tudomány számára hozzáférhetővé teszik.

Az első elnyert 199.000 euros pályázat, 2009 decembere és 2010 decembere között az anyag elsődleges feltárását, számbavételét, lefotózását tűzte ki célul. a munka irányítói: az aradi múzeum igazgatója, Peter Hügel, a Hadtörténeti Múzeum részéről Kedves gyula főigazgató-helyettes, Szegeden zakar Péter megyei alelnök, „gazdája" a szegedi múzeum, zombori istván igazgatóval.

Ez a munkálat az aradi múzeum munkatársainak közreműködésével, elsősorban a szegedi és a Hadtörténeti Múzeum muzeológusainak áldozatkész munkája révén egy esztendő alatt zajlott le. A tárgyakat sorra kézbe véve, a szakemberek minden egyes darabot lefényképeztek, a lehetőségekhez képest megtisztítottak, leírtak, illetve a korábbi leltárkönyvi sorokkal egybevetették.

Meg kell jegyezni - mint arra már utaltunk -, hogy az egykori aradi gyűjtemény korának legmagasabb színvonalán került nyilvántartásba, beleltározva a megfelelő leltárkönyvekbe, magyarul. Sajnos ezek eltűntek, nem tudjuk, hogy megsemmisültek vagy csak lappanganak. azonban a románul és magyarul is tudó szakemberek később románul ismét beleltározták a tárgyakat, ezek felhasználásával a szöveg digitalizálásával, illetve magyarra fordításával kezdődött meg a mintegy ezer tárgyból és kb. 16 000 dokumentumból álló gyűjtemény feldolgozása ez alatt az egy év alatt a legnagyobb részben megtörtént. a szakemberek - iratokhoz értő történészek és az egyes műfajonként, anyagukban megkülönböztetett tárgyak szakértői - a textíliákat, a zászlókat, az egyenruhákat és az egyéb jellegű tárgyakat, mint a fegyveranyagot, a különböző, személyekhez kötődő emlék- és használati tárgyakat, valamint a nagy számú festményeket, metszeteket és egyéb ábrázolásokat. egyúttal az anyagokat konzerválták, illetve korszerű körülmények között elhelyezték. Tehát lefényképezés után a zászlók, a különböző koszorú szalagok savmentes papírból készült dobozokba kerültek. a tisztítás után megfelelően letakarva helyezték el az egyenruhákat, hasonlóképpen a fegyvereket, képeket a metszeteket és egyéb numizmatikai, papír, valamint más anyagból készült tárgyakat. Teljes egyetértésben dolgoztak a budapesti, a szegedi szakemberek, igénybe véve az aradiak segítségét. ez az elsődleges földolgozás 2010. november 23-án a szegedi múzeumban tartott tudományos konferencián a történészek, muzeológusok, fegyverszakértők, textíliához, fényképekhez, pénzekhez, érmekhez, kitüntetésekhez és más egyéb dokumentumokhoz értő munkatársak számot adtak az egy év alatt elvégzett a munkáról. ez egyúttal egyfajta lezárását is jelentette az anyagföldolgozás, első szakaszának. ez 2011 elején a szegedi múzeum kiadásában megjelent: „az aradi emlékmúzeum anyaga az aradi Complexul Muzeal-ban" címen jelent meg és tíz tanulmányt tartalmaz.

Ugyanakkor 2010 őszén sikerült új pályázatot elnyerni a feldolgozás folytatásához, amelyre 2011-ben kerül sor. ennek áttekintése nem feladatunk, de jelezni kívánjuk, hogy a második szakaszban a 170 ezer euróból a korábbi szakemberek részvételével sor kerül tudományos konferencia rendezésére, az anyag katalógus kötetben, illetve egyéb kiadványban való földolgozására, elkészítve egyúttal azt a kiállítási forgatókönyvet, amely a gyűjtemény javát aradon, Szegeden és Budapesten egyaránt be lehet majd mutatni. ez azonban már egy újabb beszámoló témáját jelenti.

 

4. kép Aulich Lajos honvéd tábornok szablyája

 

IRODALOM

Az aradi emlékmúzeum anyaga az aradi Complexul Muzeal-ban. Szerk.: zombori istván, Móra Ferenc Múzeum Szeged, 2011.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet