Előző fejezet Következő fejezet

Háború és forradalom

 

Az orosz csapatok közeledésének hírére szeptember 24-én a megijedt nép a tanyák felé húzódott. Sokan a jószágokat is kihajtották. Szeptember 25-én reggel vonultak be a szovjet katonák, akiket az orosz anyanyelvű Aszriev Miklós helybeli műszerész fogadott, a tiszteket bekísérte a községházára. A harcokban 38 magyar és 38 szovjet katona esett el, akik a temetőben pihennek. A második világháborúban 178 apátfalvi katona szenvedett hősi halált.

Az oroszok által a lakosságtól elhurcolt javak: 950 ló, 90 szarvasmarha, 600 sertés, 44 juh, 14 500 tyúk, 41 000 tojás, 1200 kiló kenyér, 1200 kiló zsír, 900 kiló szalonna, 10 000 liter tej, 80 000 liter bor, 3000 mázsa búza, 800 mázsa árpa, 900 mázsa zab, 6500 mázsa tengeri, 600 kocsi, 600 lószerszám, 120 millió pengő értékben ékszer és óra stb. Az ott állomásozó alakulatok részére a községtől térítés nélkül igénybe vettek: 75 hízósertést, 3 lovat, 30 tehenet, 5487 tyúkot, 765 kacsát, 210 libát, 9119 tojást, 1524 kiló kenyeret, 7500 kiló lisztet, 42 596 kiló burgonyát, 1145 kiló sertéshúst stb.

A földreform előkészítésére 1945 márciusában megalakult a földosztó bizottság, amelynek alakuló értekezletére a pártok és a szakszervezet tíz-tíz tagot delegált. Ok választották meg az öttagú (a négy párt és a szakszervezet egy-egy képviselőjéből) földosztó bizottságot. A földosztó bizottság első összetétele: elnök Tari József (MKP), jegyző Csala Károly (SZDP), tagjai: Dinnyés András (NPP, majd később Tari György), Sóki József (FKP), Kerekes István (FÉKOSZ), később Sóki Mihály.

Apátfalván a kiosztott földterület 250 hold 642 négyszögöl volt, amelyet 183 fő kapott meg. A községnek volt Bökényben 400 hold földtulajdona, Mezőhegyesről 1200 holdat kaptak. Az apátfalvi földhözjuttatottak száma 570 fő volt. A juttatott földet maga a bizottság mérte ki Balogh János adóügyi előadó, majd Arnóth József irányításával. A mezőhegyesi birtokból a külsőperegi területből hasították ki a község területét. A szomszédos Magyarcsanád is átadott Apátfalvának 190 hold földet.
Az 1945. évi választáson a Független Kisgazdapárt elsöprő győzelmet aratott (60 százalék). Szavazati joggal rendelkezett 1523 férfi, 1978 nő. Nem élt szavazati jogával 364 fő (9,6 százalék).

1946. július elején a hadiözvegyek és hadisegélyesek csoportja tüntetett a községháza előtt, mivel lisztfejadagjukat nem kapták meg.
A B listázásról hozott politikai döntést 1946 márciusában nem merték nyilvánosan kihirdetni. A Nemzeti Bizottság elnöke és titkára a tisztviselőkre vonatkozó részt a községi elöljáróság, a tanítókét a tantestület előtt olvasták föl. Amikor elterjedt a községben, hogy a tantestület két legértékesebb tagját: Imre József igazgatót és Csikota József tanítót harmincévi szolgálat után 24 órai határidővel elbocsátották, lakásukból is el akarják őket távolítani, március 31-én délután négy órakor az iskola udvarán mintegy kétszáz férfi és nő gyűlt össze, hogy az igazi népakaratot kifejezzék. Az igazgató és a tanító helyén maradt, de két év múlva újabb támadást indítottak ellenük.

Az ideológiai harc fölfokozott formában a fordulat éve után, 1948-ban vette kezdetét. A Csanádmegye c. lap szeptember 29-én írta: „Az apátfalvi pártszervezet nem tudja eredményesen felvenni a küzdelmet a község reakciós elemivel. Egy példát hozunk erre. Csikota József tanító és Imre József igazgató az iskolák államosítása után is a klerikális reakciónak megfelelően végzi »nevelő« munkáját." Ugyanez a cikk a kommunista pártszervezet vezetőit is bírálta: „el van szakadva a párttagságtól, maga a pártszervezet dezorganizált, széteső. Minek tudható ez be? Elsősorban annak, hogy az apátfalvi pártszervezet laza és liberális tagfelvételt alkalmazott, és sorai közé befurakodhattak osztályidegen, a párt céljától és feladataitól távol álló elemek."

A parasztságra szörnyű terhet jelentett a kötelező beszolgáltatás. Apátfalván 1951-ben különösen tűrhetetlenné vált a helyzet, ekkor vezették be ugyanis az aranykorona szerinti kvótát. A kitűnő minőségű földek után többszörösére nőtt a beszolgáltatás mennyisége. Ezt teljesíteni már nem lehetett. Az apátfalvi tanács végrehajtó bizottságának titkárát, Hargittai Lászlót két év börtönre ítélték, mert „elszabotálta" a beszolgáltatás szervezését. Több mint száz család került a kuláklistára. Voltak, akiket internáltak, bebörtönöztek. Egyesek fölajánlották földjüket a tanácsnak, csakhogy megmeneküljenek a mindennapos zaklatásoktól. Mások elmenekültek a faluból az iparba, a bányába vagy nagyobb építkezésekhez.

A tanácsok megalakulásakor, 1950-ben Apátfalvát és Magyarcsanádot Csanád néven egyesítették, ezzel a Makói járás legnagyobb községét hozták létre. Az új tanácsház székhelyéül a két község között fekvő Egressy-féle épületet jelölték ki. Mindez olyan feszültséget és torzsalkodást okozott, hogy 1954-ben kénytelenek voltak visszaállítani az eredeti közigazgatási beosztást.
Az ezerkilencszázötvenhatos forradalom meghatározó alakja Keresztúri András tanító volt. (Függelék I.) Kezdeményezésére október 29-én tartott ülésen megválasztották a Forradalmi Nemzeti Bizottság tagjait, név szerint az alábbiakat: Mátó István, Bíró Antal, Fazekas József, Tódor Mátyás, Bakai András, Szalamia Mátyás, Temesvári Vilmos dr., Gyürki László, Matula Mihály káplán, Mátó P. János, Keresztúri András, Bálint János, Vígh István, Szalma István, Keresztúri Mihály, Dézsi Sándor, Mágori József, Oláh András (tanya).
Az ülést levezető Keresztúri András kijelentette: „Az elmúlt évek hibáiért a kommunisták a felelősek, nekik köszönhető a forradalom alatti vérontás is."

Ugyanezen a napon, délután nagygyűlést tartottak, amelyen az Ideiglenes Nemzeti Bizottság tagjain kívül 180 személy vett részt. A nagygyűlés egyhangú határozattal megválasztotta a tisztségviselőket. Elnök: Mátó István; alelnökök: Fazekas József, Oláh András; jegyző Balogh Kálmán. Mágori József, a községi tanács vb-elnöke az államhatalmi szerv jogkörét átruházta a Nemzeti Bizottságra. Előadta: „Tudja azt, hogy sok jogtalanság történt, ő ezek egy részének végrehajtását igyekezett megakadályozni." Balogh Kálmán mint a közigazgatás ideiglenes vezetője a Nemzeti Bizottság és a tanácsi dolgozók nevében megköszönte a bizalmat, és megígérte: „az ügyeket az új szellemnek megfelelően fogja végezni, s ha ez megtörténik, akkor a szabadságharcosok véráldozata nem lesz hiábavaló".

A bizottság az alábbi táviratot küldte Nagy Imre miniszterelnöknek: „Apátfalva község lakossága a mai napon maga vette kezébe sorsa irányítását, és megalakította az Ideiglenes Nemzeti Bizottságot a rend fenntartása és a nép jogos kívánságainak megvalósítására. Kívánjuk a következőket: a./ A szovjet hadsereg azonnali kivonulását az ország egész területéről, b./ A kormány átalakítását a szabadságharcosok bevonásával, c/ Mielőbbi szabad választások megtartását, d./ Mindszenthy József bíboros-hercegprímás azonnali szabadon bocsátását és az érseki székbe való visszahelyezését, e./ Kezdjen a kormány tárgyalásokat a Szovjetunióban még kint lévő hadifoglyok mielőbbi hazaszállítására."

A bizottság hangos híradón a következőket hozta a lakosság tudomására: „Nyomatékosan kérjük a község lakosságát, hogy mindennemű erőszakosságoktól tartózkodjon. Ne csak papíron, hanem magatartásunkban is legyünk igazán keresztények. Bocsásson meg magyar a magyarnak! Népünk nagy kérdéseit e súlyos időkben önzetlenül és a megértés, szeretet szellemében kell megoldanunk. A gyűlölködés újabb hullámokat vet, a bosszúállás nem vezet jóra. Senkit nem szabad bántani azért, mert az előző állásából folyó kötelességeit - a kereteken belül maradva - teljesítette. Viszont aki úgy érzi, hogy az elmúlt időkben súlyosan igazságtalan volt mások iránt, azt arra kérjük, a napokban különösen tartózkodjék minden provokatív magatartástól, nehogy kellemetlenség érje."
A forradalom alatt Apátfalván fölvonulás vagy tüntetés nem volt. A két első típusú szövetkezet: az Alkotmány és a Béke Termelőszövetkezeti Csoport föloszlott; a harmadik típusúak: a Kossuth és a Dózsa Termelőszövetkezet megmaradt. A Dózsától csupán néhányan váltak meg, a Kossuth tagságából egyharmadnyian léptek ki. Intenzíven művelt apró földjeiken egyéni gazdálkodóként jól boldogultak.

A kollektivizálás új szervezési hulláma 1958-ban vette kezdetét. Ekkor 27 földnélküli belépett ugyan, de húsz fő eltávozott. 1959-től fölbolydult a falu, ugyanis teljes erővel megindult az agitáció. Az erőszakos szervezési kampány 1960 januárjában vette kezdetét. A szegedi gyárakból jöttek a munkások, a tanácsok és a pártszervezetek agitátorai, és kíméletlen lélektani hatást gyakoroltak az elkeseredetten ellenálló egyéni gazdálkodókra. Előbb a község tekintélyes gazdálkodóival igyekezték aláíratni a belépési nyilatkozatot.
Apátfalván másfél évtized alatt tizenkét mezőgazdasági szövetkezet alakult. Létrejöttükkor nemcsak az önkéntesség elvét sértették meg, de egyben eltorzították a tagok demokratizmus iránti érzékét is. A három, erőszakosan egyesített szövetkezet két év alatt csődbe jutott. 1970-ben tízmillió forintos veszteséggel zárták az évet.

A válságos évekből akkor tudott a tagság kilábalni, amikor - a szövetkezet korlátai között - hagyták egyéni gazdasági tevékenységüket kibontakozni. Megvalósult a családi művelés, kiterebélyesedett a háztáji gazdálkodás.

Lukács Béla jegyző háza és az épülő termelőszövetkezeti székház
 
Árvízi védekezés 1970-ben

1968-ban sikerült elérni, hogy a családfőnek biztosított 1600 négyszögöl háztáji föld mennyiségéhez a családtagok és a járulékos tagok is megkapták ugyanezt a kiterjedésű földterületet.

A rendszerváltás zökkenőmentesen zajlott. A kisgazdapárt tizenhét taggal 1989. szeptember 24-én alakult meg, elnöke Szigeti Ferenc, titkára Szentesi József lett. Az 1990. évi önkormányzati választás során a képviselőtestület tizenhárom (egy kisgazda, egy cigány önkormányzati, tizenegy független) taggal alakult meg. Útépítés és vízhálózat-fejlesztés kezdődött, új sportpálya épült. 1994-től - a Szent Anna fogadalmi napon - rendszeresen falunapot tartanak. Szabályrendeletet alkottak a címer- és zászlóhasználatról. Redelkeztek a díszpolgári cím és Apátfalva közszolgálatáért kitüntetés adományozásáról. A második ciklusban az iskolát, a könyvtárat és a művelődési otthont Dózsa György Oktatási és Közművelődési Intézmény néven összevonták, vezetője Oláh Sándor igazgató lett. Területfejlesztés terén eredményesen pályáztak. Így került sor a vízmű rekonstrukciójára és 1998-ban a gázbevezetésre. Testvértelepülési kapcsolat jött létre Jászjákóhalmával; nemzetközi téren együttműködtek a romániai Apácával és a jugoszláviai Kisorosz településsel. Az államalapítás millenniumára néprajzi és helytörténeti monográfiák kiadását tervezik. 1990-től 1998-ig a község polgármestere Szentesi József volt, aki a kecskeméti piaristáknál érettségizett, a Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián „civil" teológiát végzett. 1998-tól Vári Miklós tölti be a polgármesteri tisztet. Korábban a makói gépgyárban csoportvezető, majd a helyi termelőszövetkezetben műszakvezető; 1985-től 1990-ig a makói térség országgyűlési képviselője, 1987 és 1990 között a község tanácselnöke volt.

Az apátfalvi emberek fáradhatatlan szorgalma, az itteni kitűnő minőségű föld, a korszerű agrotechnika alkalmazása (nyugatnémet, holland gépek, amerikai öntözőberendezés), a belterjesen művelt háztáji gazdaság, a piacviszonyokban mutatkozó konjunktúra teljes életforma-változást eredményezett. A hagyományos népi kultúra az Alföldön egy évszázad alatt alakult át, itt görcsösen ragaszkodtak hozzá, majd robbanásszerűen, mintegy két évtized alatt pusztult el. Régi típusú házaikból, népi bútorművességükből alig maradt valami.

 

   
Előző fejezet Következő fejezet