Előző fejezet Következő fejezet

Hétérvártól Hédervárig

 

A település történetének rejtélyes eredete a magyar királyság első évszázadaira nyúlik vissza, de a terület természetesen már a korábbi évezredekben is lakott volt, hiszen ebben a vízi birodalomban ősidők óta megtalálta lehetőségeit az ember. A rég múlt idők megismerésében sajnos a régészet sem siet a segítségünkre.

A mai Hédervár és környékének régészeti feltárása éppúgy, mint az egész Szigetközé, meglehetősen hiányos. A jelenlegi leletek is elszórtan, összefüggéstelenül kerültek elő, és nem sok biztosat árulnak el a település keletkezéséről. „Az ősember telephelyeit a Duna-ágak vándorlása, töltögető munkája nagyon mélyre temethette vagy messze el is hordhatta. Ahol régen esetleg település volt, ott ma víz folyik, és megfordítva: a régi medrek helyén ma falvak élnek. Az is lehet, hogy az eddig elszórtan előkerült leleteket messze idegenből hozta a víz magával, és itt csak lerakta hordalékával együtt” – írja Szigetköz című könyvében a vidék legavatottabb ismerője, Timaffy László.

A Krisztus előtti első évezred első felében idetelepült ismeretlen nép emlékét őrzi egy állítólag Héderváron talált, 19 gramm súlyú aranykarperec. A korai vaskor második felében az illírek szállták meg a területet, őket a kelták követték. A rómaiak emlékét Járdányi Paulovics István feltételezése szerint a hédervári úgynevezett Zsidó-dombon egy római őrtorony őrzi. A környék falvaiban, Győrújfalun, Dunaszentpálon, Véneken és Bácsán – ma Győr része – római pénzeket találtak. A római őrtorony létét az 1961-es régészeti ásatás is megerősíteni látszott.

A rómaiakat a hunok hódítása, majd Attila halála, 453 után a germán törzsek követték. Az avarok 568-ban vándoroltak be, több mint két évszázados uralmuknak Nagy Károly frank király vetett véget 768-ban, majd frank őrgrófsággá szervezték a Sopron és Moson közti területet. Ebből a korszakból, azaz a VII–IX. századból származó vaskardot adományozott a hédervári uradalom intézője a bencés Rómer Flóris múzeum régiségtárának. A fegyvert Gyulamajorban találták, egy csontváz mellett. Az egyélű vaskard teljes hossza 79 centiméter, hegyéből két-három centi hiányzott. A penge legnagyobb szélessége négy és fél centiméter, a markolatvas hossza 19. A hát domborúan görbül a hegye felé, az éle azonban egyenes.

A magyarok a Kárpát-medence megszállását 900-ban a Dunántúl elfoglalásával fejezték be.

A terület szúrópróbaszerű vizsgálatára 1961-ben került sor egy bejelentés nyomán. A bejelentő egy vaslándzsacsúcsot adott át a mosonmagyaróvári múzeumnak. Kiszálláskor kiderült, hogy az 1930-as évek közepén egy – minden valószínűség szerint római kori – kőládás sír került elő Darnózselin. A kőláda felnyitásakor egy kardot találtak, de csontokat nem. A sír környékének vizsgálatakor bronzkori edénytöredékeket, valamint római eredetű, lesimított felületű, nyolc-tíz centiméter vastagságú terrazzo padlódarabot azonosítottak.

A már említett Zsidó-domb bejárásakor a római emlékeket keresve hullámvonalas Árpád-kori és XV–XVI. századi edénytöredékeket fedeztek fel. A vízzel kerített magaslatot sok tégla és habarcstörmelék középkori edénytöredékekkel vegyesen borította. A nyomokból egy nagyobb épület létére következtettek.

Majd húsz évvel később, 1980-ban került sor az újabb ásatásra. A Zsidó-domb ötven méter átmérőjű magaslatán megtalálták a Héderváryak első várának helyét. A kerámialeletek és az írásbeli források is egyértelműen bizonyították, hogy ez az erősség a XIII. században épült, és az 1530-as évekig állhatott fenn.

A Héderváryak ma is álló kastélyának építése csak az 1570-es években kezdődhetett. A maradványokból ítélve, eredetileg egy fallal körülvett lakótorony állhatott a helyén, gazdasági épületekkel, fallal övezetten. Az ásatás kemencékkel ellátott épületeket és a kerítő fal egy részét hozta felszínre. A gazdag kerámiaanyag mellett vaseszközt és néhány gótikus kőfaragványt is találtak. Héderváron, a Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet istállója mellett egy XVI–XVIII. századi kemence és egy zöld mázas, belül sárga lábas került elő. 1985–1986-ban került sor a középkori vár részleges feltárására. Ekkor főként alapfalakat azonosítottak. A téglafalazatú várat László Csaba régész kutatta meg, aki jelenleg is folytatja feltáró munkáját.

Hédervár területén Tomka Péternek, a győri Xantus János Múzeum és Pusztai Rezsőnek a mosonmagyaróvári Hanság Múzeum régészeinek nyilatkozata szerint feltehetőleg jelentős emlékeket rejthet még magában a föld, ezek az ásatások gyér száma miatt még aligha kerülhettek napvilágra.

Az előásott régészeti leleteket – a falu Árpád-kori meglétét – a helyi mondavilág is megerősíti. A község életének legidősebb tanúja az a hatalmas mocsári tölgy, amely a Boldogasszony-templom előtt terebélyesedik. A monda ehhez történelmi eseményt kapcsol, állítólag hozzá kötötte a honfoglaló Árpád vezér a lovát. Egy másik bizonyíték a község korai kezdeteire a plébániatemplom talán legértékesebb tartozékához, egy vörös márvány keresztelőkúthoz fűződik, amelyen az 1031-es évszám látható. Úgy tartják, hogy a Szigetköz népe ősidők óta ebben a kútban keresztelkedett meg. Dátuma szerepel a plébánia régebbi és újabb pecsétjén is.

Hédervár első említése egy 1210-ben kelt oklevélben található, amely Novák település határjárásakor keletkezett, és úgy említi Hédervárt, mint Hederic comes, azaz Hederic ispán birtokát. Az ispán a Héder nemzetség alapító tagja, származásáról a középkori krónikákban olvashatunk.

Kézai Simon mester 1283 körül a következőket írja: „Wolfer testvérével Hedrikkel Vildoniából jött be 40 páncélos katonával. A Güssing hegyet kapta szálláshelyül, amelyen favárat épített, sőt a szerzeteseknek monostort is, amelybe halála után eltemették. Innen veszik kezdetüket a Héderiek.”

A székesfehérvári őrkanonok, Kálti Márk egy évszázaddal későbbi, 1358 körül készült krónikája és az ebből származó XIV. századi összeállítás szerint is Géza fejedelem adományozta a Győr melletti szigetet a testvéreknek: „Németországból Wolfger jött öccsével, Henrikkel, háromszáz páncélos vitézzel, a hainburgi grófok közül valók. Géza fejedelem Küszén hegyét adta nekik és a Győr melletti szigetet örök szállásul, ahol is favárat épített; ama hegyen pedig klastromot is rakatott, ott van eltemetve. Tőlük származik a Héderiek nemzetsége.”

A Héderváry család fontos szerepét mutatja, hogy a Képes Krónika iniciáléjában a bejövő nemzetségek között a család címerét is ábrázolja. Egyébként tévesen, mivel ott Héder ruháján, pajzsán, zászlóján egy hatágú arany csillag látható holdsarlóval, a címer valójában azonban egy ötször hasított pajzs, amely látszik a Héderváry család pecsétjén is.

Thuróczi János műve szerint Wolfer „…Alemanniából jött testvérével, Hedrikkel és háromszáz páncélozott vezetéklóval. Géza fejedelem neki adta örök szállásbirtokként Güssing hegyét és Győr környékén a Dunának egy szigetét. Itt épített egy favárat, a hegyen pedig egy kolostort is, ott temették el. Ezektől származik a Héderváry nemzetség.”

A két testvér Magyarországra érkezésének idejét a történészek azóta már régen tisztázták. A bejövetelt és adományozást nem Géza fejedelem idejére, nem a X. századra teszik, hanem II. Géza (1141–1162) uralkodásának periódusára, 1142-re, esetleg 1146 utánra. A krónikaírókat vezethette a névazonossággal kapcsolatos tévedés vagy egyszerűen az, hogy a család régiségét, ezáltal tiszteletreméltóságát emeljék.

A bevándorló lovagok származási helyét azonban megbízhatóan máig sem azonosította a történettudomány. Már a krónikások is eltérő helyeket emlegettek, Kézai Simon Vildoniát, Kálti Márk Németországot, Thuróczi János az alemanniai Hainburgot. Kiderült, hogy a stájerországi Wildonból való eredeztetés téves, mivel Wildon vára 1157-ben még nem állt. Így a Képes Krónikának lehet igaza, amikor Hainburgból származtatja a testvéreket, mivel az Au-Erlachi nemzetségben valóban élt a XII. században egy Wolfger von Erlach nevű lovag.

Magyarországra érkezésük után II. Géza Wolfernek Güssinget (Küszint) a mai Németújvárt, Hédernek a Győrtől északnyugatra lévő, a mai Hédervárt is magába foglaló területet adományozta szálláshelyül.

Wolfer Németújváron monostort építtetett, és ide is temetkezett. Hédert már 1146-ban ispánként említik, 1150–1157 között II. Géza udvarbírája, 1162-ben pedig III. István nádora. Annak ellenére, hogy a testvérek közül Wolfer volt az idősebb, a nemzetséget Héderről nevezték el. Ez könnyen magyarázható utóbbi tehetségével, illetve magas, matuzsálemi életkorával, esetleg mindkettővel. Karácsonyi János így ír erről: „Volfer Héder nevű testvére vagy nagyon kiváló férfiú volt vagy szerfelett nagy kort élt el, mert csak így érthető meg, miért nevezték el az egész nemzetséget róla és nem Volferről.”

III. István nádorának, azaz I. Hédernek a fia, de lehet, hogy unokája a már említett 1210-es oklevélben szereplő Héder comes. A család már a XIII. század közepén három ágra szakadt: Köcskiekre, Kőszegiekre és Héderváryakra.

A nemzetséghez kötődik a községnév is, annak ellenére, hogy a szép népi etimológia a Hédervár elnevezést a Hétérvár névből eredezteti. A monda szerint – a Historia Domus 1798. június 26-i bejegyzése is tanúsítja – e régi időkben hét kis vízfolyás hálózta be a környéket, mégpedig a Bagom-ér, a Bak-ér, a Ladom-ér, a Metsi-ér, a Pilling-ér, a Sáros-ér és a Szőny-ér. A hét kis ér összevont elnevezéséből alakult volna ki a Hétérvár, majd hasonulás útján a Hédervár név. A környező szigetközi földrajzi nevek ismeretében – Mecsér, Győrladamér – nem is kell rögtön félremagyarázásra gondolnunk. Helyesen akkor járunk el azonban, ha a logikai sorrendet megfordítjuk, és a földrajzi falu- és dűlőnevekből származtatjuk a mondát.

A XIV. században már sűrűn felbukkan a település neve az oklevelekben, különböző formákban. 1314-ben Péter orvos nevénél tűnik fel Hédervár „de Castro Hedrici”, majd 1317-ben, Dezső mester említésekor „de Heydreh” formában, 1322 „in castri Hedrici” alakban, azután az 1330. évi oklevélben két változatban: „Hedrukvar”, illetve „Hderukvara”. Az 1322-es oklevélben Leupold, azaz Lipót leszármazottai a Héder várának szigetéről származóknak vallották magukat.

Az okleveles említésekből is világosan kiderül, hogy a Héder név német eredetű, s csak összetett változatban jelenik meg: Héderfája (Kis-Küküllő vármegye, ma Románia), Hedrekhely, Hederhel (Somogy megye). Ezért egyesek a Héder személynevet a Héderváry család nevéből vagy a Hédervárból származtatják, és az oklevélkiadók alkotásának tartják, esetleg feltételezik, hogy valamilyen történeti munkában keletkezett.

Valójában Hédervár nevének Héder tagja a német eredetű Hedrich személynévből alakult ki. A második tagja, a magyar „vár” főnévből származik. Azaz a latin „Castrum Hedrici” magyar fordításának „Hedrich vára” összevonásából jött létre, úgy, hogy a „vára” szó birtokos személyragja elmaradt. A Héder név jelentése Kristó Gyula szerint „körülkerített birtokán uralkodó”. Mindenesetre a település egy erdőirtáson nyert tisztáson alakult ki a mai Zsidó-domb környékén. 1540 után már csak a Héder változat szerepelt előtagként.

Érdekes megemlíteni, hogy a közelben volt még egy másik Hédervár is. A Hont-Pázmány nembeli Szentgyörgyiek építettek a környéken egy erősséget a XIV. században. A Bazinhoz tartozó „Hedvará”-ban Szentgyörgyi János 1361-ben engedélyt kapott új vár építésére, ezután a helynév többet nem fordul elő. Ma már nem tudjuk, hol állt, régebben Pesty Frigyes a Csallóközbe helyezte.

A Héderváryak a privilégiumok és a katonaság birtokában, az adományozások révén sorra megszerezték az egymás után kialakuló szigetközi falvak feletti uralmat. Az előkelő családnak szüksége volt az erősségre, és nem csak erejének bizonyítására. Igazán félelmetes ellenséges erő először a tatárjárás idején (1241–1242) gyürkőzött a falaknak. A vár stratégiai jelentősége abban állt, hogy a Győr–Magyaróvár útvonalon talán az egyetlen erősség volt.

Egy ilyen család otthona, székhelye szükségszerűen fejlődésnek indult, s méltán válhatott a térség központjává, az élet biztosabb volt a vár tövében, főként a Szigetköz vízrajzi körülményei között.

A mai Zsidó-dombon emelt nemzetségi központ XIII–XIV. századi létezését az ásatások és az itt talált Áprád-kori cserepek is megerősítették. Az erősség eredetileg negyven-ötven méter átmérőjű lehetett. Mindenesetre e régészeti eredmények nem támasztják alá Járdányi Paulovics István feltételezését, hogy a várat, pontosabban annak egyik tornyát egy római őrtorony alapjaira emelték, és ezt bővítették tovább. Ez az erősség a mai falu közepén, a kastélypark végén állt, s vizesárokkal övezték. Az ezt megelőző XII. századi favár nyomait nem sikerült megtalálni.

1241-ben, amikor a tatárok az országba betörtek, és a muhi csata után végigpusztították az északi részeket, Frigyes osztrák herceg, kihasználva az ország szerencsétlen helyzetét, megtámadta a nyugati országrészt, és elfoglalta Győr várát. Hadai Hédervárt is kirabolták és felégették. Ezután az elkeseredett lakosság fegyvert fogott, az osztrák sereget megverte, a várat visszafoglalta, és az ellenséges katonákat megégette.

Alig verték ki az osztrák csapatokat, a befagyott Dunán átkelő tatárhordák pusztították végig a környéket. Osztozott a sziget sorsában Hédervár is. 1271-ben II. Ottokár cseh király hadainak pusztítását szenvedte el a lakosság. Feldúlta Hédervárt, a magyar csapatok Csák Péterrel az élükön verték ki az országból. A csehek két esztendő múlva ismét betörtek, és Ottokár utasítására az összes elfoglalt helységet földúlták és kirabolták. Árulás révén Győr is a kezükre került. A Hédervárral szomszédos Ráróról feljegyezték, hogy a több hónapos megszállás alatt csaknem teljesen elpusztult.

A Héderváry család középkori neves személyiségeinek tetteit megörökítették a krónikák is. Elhíresült Dezső esete Károly Róbert havasalföldi hadjáratában (1330), ahol páncélt cserélt királyával, így halt hősi halált, megmentve a király életét. A nemes cselekedetet két miniatúra örökítette meg a Képes Krónikában. Thuróczi János krónikája is megemlékezik a hősi tettről: „A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét Dénes fia Dezsővel, ezt pedig mivel azt hitték róla, hogy ő a király – kegyetlenül legyilkolták. A király kevesed magával tudott megmenekülni, néhány hű emberének védelme alatt.”

1348. szeptember 5-én Nagy Lajos király megadta a Héderváry családnak a pallosjogot, tehát a teljes körű ítélkezési jogkört jobbágyaik felett. „Mi, Lajos, Isten kegyelméből Magyarország királya, kijelentjük…, hogy Héder nembeli Héderváry Miklós fia Miklós mester felségünkhöz járulva jó emlékű István testvérével hűségét és hűséges szolgálatait kinyilvánította, és kezünkbe ajánlotta… István fiaival, Miklóssal, Györggyel, Jánossal és Mihállyal együtt. Mivel birtokaikra jószágaikra különböző tolvajok, latrok és más gonosztevők járnak, azzal kívánjuk biztatni őket, hogyha valamely ártó szándékkal közeledő gonosztevőt az előbbiek közül birtokaik határán belül elfognak, szabadon cselekedhessenek ezek méltó elítélésében és megbüntetésében” – szól az oklevél szövege magyarul.

A szájhagyomány a hédervári Parázsszeg dűlőnevet a középkori istenítéletekben szereplő parázsszék, tüzesvaspróba helyszíneként azonosítja, és úgy tudják, a Héderváry uraság is ezen a területen ítélkezett pallosjogát gyakorolva. Sokan azt tartják, hogy a Viczayak által állított Pietà-szobor engesztelésképpen került éppen erre a helyre.

Héderváry Kont István összeesküvése Luxemburgi Zsigmond ellen vérbe fulladt, 1388-ban több társával együtt kivégezték. Thuróczi János krónikás így ír a gyászos eseményről: „Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ez Zsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő gyanakodva, hogy felkelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket… Mikor azonban Haram városához érkeztek, súlyos bilincseket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket. A nemesek… összebeszéltek, hogy ha a király színe elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg… Ezért heves haragjában Buda városában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket. Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezés büntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulva akarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sokszor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal, és most sem fél tőle… Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kardhordozója feltartozhatatlan könnyekben tört ki”, s a következőket vágta Zsigmond király fejéhez: „Sohasem szolgálnálak téged, te cseh disznó.” Ezek után őt is kivégezték.

Tettét az utókor dicsőnek nevezte, személye a szabadságért küzdő és mártírhalált halt hős jelképe lett. Irodalmunk nagyjait is megihlette tettük és gyászos haláluk. Arany János, Petőfi Sándor, Garay János énekelte meg hősiességüket. Garay Kont című versében így: Harminc nemes Budára tart / Szabad halálra kész; / Harminc nemes bajtárs előtt / Kont a kemény vitéz, / De térdet zsarnok úr, hogy úgy / Dúlsz minket és e hont / Nem hajt neked sem e sereg, / Sem Héderváry Kont!

Kont hagyományát a mai napig őrzi Héderváron a Kont-fa és a körülötte kialakított emlékhely. Úgy mesélik, a főúr ez alatt a fa alatt gyűlt össze társaival, és itt szervezték meg összeesküvésüket.

Héderváry Lőrinc (1413–1447) is jeles személy, bárói címre érdemesítették, diplomata, és az ország nádora is volt. A család vele érkezik a fénykorához. Jelentős hatalmának bizonyítéka, hogy a Héderváryak Pozsony védelmére 1435-ben két zászlóalj katonát állítottak ki.

A vitézség és dicső tettek mellett a család egyes tagjai nem rettentek viszsza a törvénytelenségektől sem vagyonuk gyarapítására. Egy 1395-ben kelt oklevél – amely egyébként először említi a hédervári várat és várnagyot – így örökíti meg a sajátos „vagyonszerzést”: az országbíró felszólítja a pozsonyi káptalant, hogy „…személyes megjelenésre idézze meg Héderváry Jánost, és szólítsa fel, hogy állítsa elő a várnagyot, Bálintot és ennek hozzátartozóit, mivel ezek május 9-én, uruk, Héderváry János parancsára az óbudai apácáknak tárnoki birtokáról 49 szarvasmarhát, hét lovat, 27 sertést és ugyanannyi kecskét elhajtatottak. Az elrabolt jószágból egy ökröt Héderváry János megtartott magának, a többit pedig eladta, mint már a királyi parancsra… tartott vizsgálat be is igazolta.” A Szigetköz legnagyobb birtokosai is többször idézték perbe őket hatalmaskodás vádjával.

A család virágzásával természetesen a falu is gyarapodott. Ez megnyilvánult például az építkezésekben. Bővítették várukat, és még a középkorban felépült a Boldogasszony-templom. A mai, egy gondozott parkkal övezett templom első említése írásos forrásban csak 1643-ban tűnik fel. A láthatóan jóval régebbi épületet már feltárták, és építését a XV. század első felére teszik. Templom vagy kápolna minden bizonnyal állt korábban is, ha más célra nem, egyszerűen a főúri család igényeinek kielégítésére. A Historia Domus szerint már 1296-ban létezett a családi temetkezési hely, efölé épült fel a templom. A középkorban, pontosabban a XV. század derekán készült az a márvány keresztelőkút is, amelyet már említettünk – a sokkal korábbi legendás évszámmal.

1443-ban egy, a budai káptalan által kiadott oklevél Hédervárt már mezővárosként említi. Az oklevél azt az egyezséget örökíti meg, amely a Héderváryak és a Tamásyak között jött létre. Eszerint, ha valamelyik család magtalanul kihal, annak birtokai a másik félre szállnak. Az oklevél az első fennmaradt dokumentum, amely a család birtokainak teljességre törekvő számbavételét tartalmazza. Megnevezik „Lőrinc nádor és az ő fia, Imre várainak, kastélyainak, mezővárosainak, birtokainak, birtokrészeinek nevei[t]: …nemkülönben Hédervár vára és városa, valamint a birtokrészek…”, így például Hédervár közelében: Olthwa, Gywlwez, Selew, Darnow, Remethe, Bodak, Zolnok, Lypolthfalwa, Gomboldus, Assowan, Raro, Sekethew, Fayz, Zenthpal, Panthe, Chanad, Dunazeg, Ladamer, Hedreh, Zamor, Wyfalw, Radwan, Medwe, Kendermedwe, Zabady, Zygeth, Ettewen, Gyewr, Kysbarthy. A család tulajdonolt még birtokokat Komárom, Moson, Veszprém, Győr, Pozsony, Tolna, Somogy, Pest, Baranya, Pozsega, Fejér, Valkó, Csanád és Bihar megyében is.

A mezővárosi rang konkrét tartalmát nem ismerjük. A jobbágyfalutól jogállása különböztette meg, több szabadsággal bírt a földesúrral szemben. Ez biztosította fejlődését. Hédervárt a többi szigetközi település közül a főúri család jelenléte, birtokközpontja, nagyobb lélekszáma, földrajzi fekvése, ezekből is következő vásártartási joga és vámhelye emelhette ki. Pontosan azt sem tudjuk, hogy a mezővárosi címet mikor nyerte el.

A Zsidó-domb a középkori vár helyén (Karácsony István felvétele, 1990)
 
Vaskori leletek Győr környékéről, köztük a hédervári egyélű vaskard
 
Az Árpád-fa a cementkezelés előtt, 1961-ben (Karácsony István felvétele)
 
A bevándorló Hedrich lovag ábrázolása a Képes Krónika iniciáléjában
 
A Héderváryak címerének téves ábrázolása a Képes Krónikában

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet