Előző fejezet Következő fejezet

A kastély és parkja

 

Nyugat felé, a Darnózselibe vezető út mentén, évszázados fákat, egzotikus növényeket rejtő parkban áll Hédervár egyik legrégibb, legjelentősebb, de legalábbis legismertebb műemléke, a háromszintes, három saroktoronnyal ékes kastély. Mondák és legendák lengik körül, éppúgy, mint a falu többi jeles építészeti és természeti emlékét. A jelenlegi kastély többszöri átépítés nyomait őrzi, mégis harmonikus szépséget áraszt. Az 1960-as években és a legutóbbi évtizedben a helyreállítást megelőzően Kozák Károly, majd László Csaba és Dávid Ferenc kutatta meg az épületet. Foglaljuk most össze építéstörténetét, amely történetnek egy-egy mozzanatát korábban már érintettük.

A megnevezett kutatók szerint Héderváry János a XVI. század elején a család középkori várától nyugatra, néhány száz méterre egy több szintes reneszánsz várkastélyt építtetett. Ez az épület volt a „szigeti castellum”, amelyet Bakics Pál, az „új földesúr” 1534-ben a várral együtt leromboltatott. A birtokaikat visszaszerző Héderváryak ennek helyén építették fel a ma is álló kastélyt.

A XVI. századi munkálatok a bontási törmelék elegyengetésével kezdődtek, és a „…korábbi falakat alapozásként megtartva épült fel a közel négyzet alaprajzú épület. Az udvar északi falához emeletes, nyitott folyosós palotát építettek, a folyosó emeleti mellvédjét díszítették azok a törpe pilaszterek, amelyeket ma az emeleti ablakok alatt, sokadlagos elhelyezésben láthatunk. A palotával átellenes oldalon, a felvonóhidas kapu mellé háromszintes torony került. A magas védőfalakon belül többszintes folyosó futott végig a lőrések megközelítéséhez. Rövid használat után tovább építették a várkastélyt… L alakúvá bővült a palota. …A várkastélyt határoló falakra, a toronyra félköríves, pártázatos attikafal került, a falakat vörös, kváderutánzatú festéssel díszítették. Nem lehetetlen, hogy a déli homlokzaton látható, Héderváry János nevét és 1578-as évszámot mutató címeres kőlap ezen építkezés befejezését jelzi. A legutóbbi helyreállítás ezt az állapotot kívánta érzékeltetni” – írja László Csaba régész.

A XVII. században Héderváry István tovább bővítette az épületet. Erről a következő, 1658-ban felvett leltár – urbarium arcis – utolsó soraiból értesülhetünk: „Heder Vára. Ezen Várat külső árok folyása Győrvármegyéhez hasittya Posony Vármegyétől. Ezen Vár, Tó álló árokkal, Palánk kerölettel, és azon belöl környös köröl erős vastag kő falokkal meg van erőséttetve. Ben való várban, három rendben beczületes Palotákkal, Ury házokkal, külömbfele pincszékel rendesen fel éppétetve, kedves kutt vizzel találtatik. Vagyon vár szükségére való külömbféle Eözköz is Tárházban. Ahoz egy vas, más Réz Taraczk. Kétt lüvő Réz Mozár. Tizenhat Szakállossal együtt. Mind ezekrül jövendőben Inventarium többet mondhat. Ezen Hederváry várot in Anno 1643 Héderváry István az kis kapu fölött való épületekkel meguitotta.”

A kastély körül már a Viczayak alatt, 1755-ben indult meg újra az építkezés, ennek eredménye a ma is látható barokk összkép, amely mindmáig meghatározza a kastély képét. A már funkció nélküli várárkot feltöltötték, és nyugat felé bővítették a már inkább csak kényelmi célokat szolgáló építményt. A déli szárny elkészültével vált zárttá az udvar. A reneszánsz ablakokat elfalazták. A nyugati szárnyba két szintet átfogó, díszesen kifestett kápolna került, amely máig megőrizte ekkor elnyert formáját. Újabb emeletet húztak az északi reneszánsz palotára, elfalazva annak nyitott folyosóját. Idekerült a barokk díszlépcső, előterébe a salla terrena, amelynek mennyezetét és falait lugasos, indás kifestés díszíti. A kastély körül parkot telepítettek, a kaput két szfinx őrzi 1803-tól.

A szépen boltozott kapualjon jutunk be a négyszögletes aprócska belső udvarra, amely elgondolkodtató megállásra késztet. Évszázados platánfa áll a közepén. Lombkoronája a fény, a nap felé igyekezve az épület teteje fölé magasodik. Nemcsak a tiszteletet ébresztő vén öreg platán fényképezhetetlen – legalábbis ezt állítják a fotósok –, de igen munkaigényes, bár hálás feladat az egész udvar képének megörökítése is. A remekmívű kovácsoltvas lámpatartó, a szépen keretelt kosáríves kapu, a reneszánsz domborművek, a faragott címer látványa maradandó élmény.

A kastély északi homlokzatát, a délihez hasonló egyszerűség jellemzi, kapuja előtt azonban szép, klasszicista portikusz emelkedik. Három saroktornya közül kettő háromszintes és négyszögletű, a tekintélyt parancsoló harmadik négyszintes és hatszögletű.

A Khuen-Héderváryak alatt a kastélyon végzett kisebb átalakítások és a korábban említett tűzvész után 1906–1907-ben nagyobb munkálatok kezdődtek. A terveket Möller István jegyezte. Ekkor készült a reprezentatív nagyterem, a vadászterem és jó pár szalon. A kastélyban látható néhány egészen kivételes minőségű és szépségű asztalosmunka is – ajtók, ablakok, lambériák, parketták – ebből a periódusból való. Ekkor készültek a park kővázái és a kis szigeten lévő kentaurszobor, s ekkor épült a neogótikus kerti ház.

A XIX. század végén az utazó így látta az együttest: „Az ódon szabású kastély komor falait a buja tenyészetű park százados fái környezik. Vakító fényt, csillogó külsőt hiába keresünk; helyette régi idők setét vártornyait, a középkor szerény igényű helyiségeit találjuk. De éppen a századok viharaira számított vastag falak, alacsony boltívek azok, melyek annyi műemléknek nyújtanak biztos menhelyet.”

A világháború után – 1946 és 1983 között – iskolának és kollégiumnak használták az épületet, majd a Művészeti Alap alkotóháza lett. 1989-ben visszanyerte régi fényét. A helyreállító Országos Műemléki Felügyelőség csapatát, amelynek vezetője Sedlmayr János volt, Építészeti Nívódíjjal tüntették ki.

A XVIII. században a főurak a kor divatjának megfelelően igyekeztek rezidenciájukat és környezetüket átalakítani. A kastély hatalmas parkjának területéről, alaprajzáról az első katonai felmérés idején készült térkép ad áttekintést. A valószínűleg ártéri erdőből szelídült franciás barokk kert már átalakulóban volt, hiszen eredetileg nem a mai helyén, hanem a kastéllyal szemben lévő területen feküdt. Ez a kert nem sokáig maradhatott fenn, bizonyság erre, hogy 1796-ban az új park tervezője, Bernhard Petri a Lipcsében kiadott, Almanach und Taschenbuch für Gartenfreunde című művében egy romantikus főúri kert leírását közli. Három évvel később Vályi András a következőképpen írja le a gróf kastélyának parkját: „Díszesíti pedig az angoly ízléssel nem régen készült pompás úri kertje, mely mind az uraságnak, mind másoknak gyönyörködtető mulatóhelyet szolgáltat.”

A második és harmadik katonai felmérés térképein is jól nyomon követhetők a kastély parkjában történt változások. A szabályos geometrikus, mértani formák helyét a festői átrendezésű tájképi kert vette át. Az utolsó katonai felmérés szelvényén már láthatók a területét átszelő éren épített hidak és a sugárirányú utak is. A XIX. század ízlésének megfelelően a gyűjteményes kertek kialakításakor készítették a sugárutakat, ekkor ültették a ma már óriás méretű platánokat és jegenyefákat is, illetve a kínai páfrányfát, az amerikai tulipánfát és a szivarfát.

A második világháború után a park gyors pusztulásnak indult. A közel tízhektáros parkot értékes növényállománya miatt 1965-ben természetvédelmi területté nyilvánították. Hasznosítására az első tervet 1978-ban dolgozták ki. Végül 1986-ban született meg a kiviteli program. A tényleges rekonstrukciót Szikra Éva tervezte meg.

A helyreállítás bozótirtással kezdődött, majd az épület közvetlen környezetének helyreállításával folytatódott. Ezt követte a kiszolgáló utak, a kerítésfal építése, a kapuk elhelyezése, a hidak felépítése, majd a növénytelepítés. A parképítési munkálatokat a kastély felújítási fázisai szerint ütemezték. A teljes rekonstrukció 1989-re fejeződött be.

Ma a Szigetközi Tájvédelmi Körzet része, illetve a felügyelete alá tartozik. Bolla Sándor erdőmérnök leírása szerint „…a park alapját ártéri keményfa – tölgy, kőris, szil – ligeterdő alkotja… Más tájakról, vagy a Kárpát-medencén kívülről idehozott egzotikus fajokkal gazdagítva… A Hidegkuti-ér több ágra szakadva, s részben újra egyesülve harántolja, illetve öntözi.” A kertépítő Bernhardt emlékét őrzik a parkerdő nagyméretű és értékes tiszafái.

Szólni kell a park vízrendezéséről is. Az Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság ásványrárói szakaszmérnöksége tartja életben a területet. A parkon átfolyó szakasz medrére másfél méter távolságra tőzegfonatot építettek hatvan centiméteres magasságban. Öt partélen álló ősi platánfa tövét is rőzsefonattal védik meg a vízmosástól.

A Hédervár–Darnó-csatorna – helyén valaha egy Duna-ág folyt – fogadja be a lipót–hédervári kanálist. 1996-ban fejezték be a helyreállítását, és 2002-ben készül el a visszapótlórendszer. A csatorna parkbéli részén a tájba illő vízrendezési munkákat kézi erővel végezték, kivéve annak a két tónak a kialakítását, amelyeket a korábbiak helyett építettek.

A kastélytól déli irányban helyezkedik el a vadaskert, területe 96 katasztrális hold. Vegyes faállományával a kastély parkjához hasonlít. Itt is évszázados fák állnak a füves tisztásokon, szálerdők és dús aljnövényzetű nyíresek váltják egymást.

A hagyomány azt tartja, hogy a kert öreg tölgyei abból az időből valók, amikor még az egész Szigetközt teljesen erdő borította. Vadállománya szarvasokból és őzekből áll, s igen sok az apróvad: nyúl, fácán, vadliba, vadkacsa.

A kastély periodizált földszinti alaprajza (Sedlmayr János munkája, 1989)
 
A kastély belső udvara a kovácsoltvas lámpatartóval
 
Az 1989-ben helyreállított kastély
 
A gondozott kastélypark ma

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet