Előző fejezet Következő fejezet

A katolikus Rátót

 

Rátót falu középkori szentegyháza a török hódoltság másfél évszázada alatt ismeretlen időpontban és körülmények között elpusztult. Az 1740-es években Althann Károly váci püspök különös gondot fordított egyházmegyéjében az új templomok építésére, plébániák szervezésére. Bár a XVIII. század elején történő újratelepítés során Rátótot szinte kizárólag katolikus vallásúak népesítették be, valószínűleg kis lélekszáma miatt, önálló plébániát nem kapott. 1922-ig a Mária-Magdolnának szentelt sződi plébániához tartozott mint filia, Göd és Őrszentmiklós faluval együtt. A sződi plébánosok Rátótról származó jövedelmének alapja a három nyomásban lévő szántó, mindegyik négy pozsonyi mérő (két hold) vetésterülettel. Az 1828. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv pontosan meghatározta a helyüket: egyik a Baksza József földjénél a sződi határban, a másik Grezner József és Kollár Pál földje között, míg a harmadik az úgynevezett kenderföld mellett, Vívoda Sámuel és Kollár Pál földje között helyezkedett el. Ebben az esztendőben Rátóton egyházgondnokként Bentze Márton, harangozóként Grezner József harmincéves zsellér működött.

A katolikus templom napjainkban

Vácrátót lakossága a XVIII. század elején történt betelepítésétől kezdődően napjainkig szinte kizárólag csak katolikus vallásúakból áll.

Vácrátót népessége vallás szerint 1754-1999 között

Év Katolikus Református Evangélikus Izraelita Katolikus az össznépesség százalékában
1754 331 8 - - 97,6
1775 357 19 - - 94,9
1796 437 - - - 100
1836 539 4 48 - 91,2
1870 694 7 25 12 94
1900 987 24 11 11 95,5
1920 1145 16 8 17 96,4
1941 1270 23 20 5 96,1
1970 1400* 93,2
1993 1500* 94
1999 1500* 93
         
*Becsült adat

A katolikus hívek közé csak olykor-olykor telepedtek be - többnyire hullámszerűen - más vallásúak (a XIX. század elején az evangélikusok, a század végén a reformátusok és néhány izraelita). Arányuk azonban mindvégig jelentéktelen maradt. A reformátusok anyaegyháza Váchartyánban, az evangélikusoké Csornádon, az izraelitáké Tót-Györkön volt.

Az 1828-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben is rögzítették, hogy Rátót lakói buzgó hívők, akik „vasárnapokon és ünnepeken szívesen és számosan jöttek a templomba, nemcsak lányok és asszonyok, hanem egyaránt mindenki". A katolikus hívők számára a legnagyobb földesúr, Mágocsy János építtetett templomot a kastély parkja mellett. (A templomépítő földesúr a templom alatti kriptában nyugszik a család hét másik tagjával együtt.)

A faluban a XVIII. század elején már volt egy, Szent Mihálynak szentelt kápolna. Az 1777. évi leírás szerint ez a település első temploma, a temetőjével együtt. Fenntartásáról még a XIX. század elején is gondoskodtak a patrónus földesurak. A Mágócsy család kegyurasága József 1803. évi halála, illetve özvegyének, Radits Johannának 1811-ben történt elköltözése után szűnt meg. A templomot részletes leltár készítésével az özvegy átadta Kámánházy László váci püspöknek.

A Szentháromságnak szentelt templom alapkövét 1743-ban tették le, és 1746-ban készült el. Ekkor a fából készített - a felszentelése után teljes búcsújogot kapott - főoltára már állt, ezért sor kerülhetett megáldására is.

A püspöki felszentelést 1760-ban végezte Eszterházy Károly. A leírás szerint a templomnak díszes szószéke és öt oltára volt: a főoltár a Szentháromság, a mellékoltárok Nepomuki Szent János, Assumptio, Szűz Mária és Szent Anna tiszteletére állíttattak. A széles karzatra nyolcmutációs orgona került. A barokk épület főhomlokzata falsávokkal kereteit. A bejárat fölé 1780-ban Hebenstreit József pesti szobrász három alkotása került: középre a Pieta, oldalra Szent Flórián és Szent Rókus. A templom melletti Szentháromság-szobrot Hebenstreit készítette, a fennmaradt adatok szerint nyolcvan rajnai forint, húsz kiló tiszta búza és nyolc kiló rozs ellenében. A homlokzat fölé emelt toronyba három harang került. A bejárati kapu fölé emelt zárókövön „A.D.1746" felirat látható.

Első jelentősebb felújítására 1796-ban került sor, ennek során megváltoztatták az oltárasztalokat, 1936 és 1938 között, Hoitsy Pál plébánossága idején megnagyobbították a kiszélesedő középső oszlopos hajórésszel. A templom jelmondata a középső boltíven olvasható: „Az Atya szeretete, a Fiú kegyelme, a Szendélek ereje legyen Mindnyájunkkal." Oltárai és fő berendezései a magyar barokk faszobrászat legszínvonalasabb alkotásai közé tartoznak.

A templom belső tere a főoltárral

A belső teret díszítő képek közül a legérdekesebb a második világháború alatt tönkrement Szent Kereszt felmagasztalása-kápolnából idehozott, valószínűleg Majsai János váci urasági juhászt és családját ábrázoló, ismereden festő műve. Az említett juhász állítólag egy köcsög aranyat talált a Kígyós­hegyen, és ezért hálából, „az Istennek kegyelméből szerzett" vagyonából, a jelenlegi vasútállomással szembeni Kígyós-hegy előtti mezőn - ahol korábban egy feszület és harangláb állt - 1081 forint költséggel felépíttette az említett kápolnát.

1820-ban írta kérvényében: „Hogy nehéz kézi munkánkat Istennek áldása kövesse és szőllőmíves Társaimnak is ájtatos szándéka teljesedhessék...
A főoltár
A Szent Kereszt-kápolna megmaradt oltárképe

Istennek dicsőségére egy Kápolnát építeni és azt a belső megkívántatóságokkal is fölékesíteni magamban eltökéllettem, avégre hogy abban ollykor ollykor, a midőn tudni illik Szerzetes Papok ottan megfordulnak Szent Mise szolgáltassék, s a kívül nyaraló munkás keresztény ember Istennek áldásáért buzgóbban könyöröghessen."

A kápolna „conserválását" a földesuraság és a szőlőket bíró váci lakosok vállalták. A kis kápolna a második világháború során súlyosan megsérült, helyreállítása nem történt meg, és mivel igazi gazdája sem volt, magára hagyatottan elpusztult. 1958-ban még állt a tornya, és látható volt a homlokzata, mára azonban már a romjai sem maradtak meg.

A Mágócsyak által épített Szent Mihály-kápolna a XIX. században egyre romosabbá vált, és a század végére már csak a négy fő fala maradt meg. A plébános ekkor javasolta a végleges lebontását. A püspök engedélyezte, hogy felhasználható köveiből a temetői kápolna épüljön fel.

A váci egyházmegyei főhatóság 1922. augusztus 1-jével önálló plébániát létesített Vácrátóton, őrszentmiklós filiával. „Egyszer láttam a szép rátóti templomot, s a gyönyörű Vigyázó parkot. Láttam egy idillikus, kedves községet, szívesen vállaltam a megbízatást" - írta Kovács Vince, Vácrátót első plébánosa. Majd így folytatja: „Kedves, vallásos, ragaszkodó nép a rátóti." A község részéről a plébános javadalmazása: „tisztességes lakás, két öl fa, illetőleg annak megfelelő pénzértéke, beleszámítva a fuvart is, két szekér széna, illetőleg annak megfelelő pénzértéke és fuvar, és 365 liter bor, illetőleg annak megfelelő pénzértéke".

A plébánosok gyakran cserélődtek. Azt tartották, ennek egyik oka a kényelmeden szállás. A plébánia, illetve a lelkészlak alacsony, nádfedeles, szűk kis épület volt, pedig a lelkészi lakás felújítására „egy Amerikába vándorolt rátóti ember" is küldött százkilenc dollárt.

A falu lakói buzgón gyakorolták vallásukat. A Budapestről Vácrátótra látogató cserkészek - akiknek benyomásait másutt már idéztük - írták a falut jellemezve: „A falu kivétel nélkül katolikus. Járnak szorgalmasan templomba, a házaik tetején mindenütt ott látjuk a keresztet."

Barokk körmeneti zászlódísz
A Mágócsy család által felállított kőfeszület — ma a templomkertben

Az egyházi körmeneteken a község teljes katolikus lakossága részt vett. Mindenkor nagy megtiszteltetésnek számított „máriás lánynak" lenni. Ők vitték a körmeneteken a Mária-szobrot, tiszta fehér ruhában. Szűz Mária tisztelete egyébként is nagyon erős a rátóti hívek között: a legtöbb leánygyermek a faluban a Mária nevet kapta a keresztségben, első vagy második utónévként.

A megszálló szovjet katonaság elől a községben szüleinél tartózkodó P. Liszkay István atya mentette meg a plébánia anyakönyveit és iratait. A bútorzatot és a berendezéseket a harangozó és néhány helyi lakos vette magához. Maga a plébánia lakhatatlanná vált, a templom azonban nem károsodott. Díszközgyűlésen emlékeztek meg 1946-ban felépítésének kétszázadik évfordulójáról.

Feszület a Petőfi tér 21. számú ház udvarán A Králicz Tamásné által 1868-ban
állított feszület a Vörösharaszton

Az egyház elleni támadások különösen Mindszenty hercegprímás letartóztatását követően erősödtek fel. Az iskola államosítása után, 1951-ben megtörtént a papi, kántori és harangozói javadalmi földek és a templomi földek „felajánlása" az államnak.

A helyi plébánosok és a hívek alkalmazkodással és csendes megadással próbálták elviselni az üldöztetést, a vallás szabad gyakorlásának korlátozását. 1948 karácsonyán jelentette a körjegyző: „Az éjféli misén és a karácsonyi ünnepen is a prédikáció kizárólag az evangélium magyarázatára szorítkozott, a béke és a szeretet kívánatos ápolását hangoztatta, körlevelet nem olvasott fel." A „szilveszteri vecsernyén" a plébános az év eredményeit említette, statisztikai adatokat közölt, majd „...méltatta a magyar kormány újjáépítési tevékenységét, kitért az eredményekre és rámutatott a villanyvilágításra, mely a község jólétét van hivatva szolgálni. Méltatta a magyar kormány eredményeit, és Isten áldását kérte mindazokra, akik ezt elősegítették..." Ugyanakkor: „Lemondott Gábor András templomgondnok, aki több mint 40 éven át látta el tisztségét, mert nem tudott megfelelni azoknak a kívánalmaknak, melyek tisztségével együttjárnak."

A vácrátótiak erős hitét mutatja, hogy a szigorú tiltások és a hátrányos megkülönböztetések ellenére még a legnehezebb esztendőkben is minden második gyermeket hittanra járattak, és minden évben magas volt a bérmálkozók száma. Mindenki megkereszteltette gyermekét, mindenki pappal temetkezett és egyházi esküvőt tartott.

A vácrátóti templom ünnepnapjain, Szentháromság vasárnapján, illetve a szentségimádásokon (január 12. és július 7.) is mindig megtelt a templom a hívekkel. Ezen ünnepi alkalmakkor kiteszik az oltáriszentséget, és minden órában más-más imádkozik és énekel.

Az 1770-ben felállított Nepomuki
Szent János-szobor
a Hartyáni-patak mentén
A pásztorjáték szereplői 1931-ben
A pásztorjáték szereplői 1934-ben
Első áldozók 1960-ban
Templomi ünnepi viselet a harmincas években

A községben rendkívül ritka az egyházi szertartás nélküli esküvő és temetés. Az első „laikus házasságkötés" a kultúrházban, 1965-ben történt, ahol - az egyházközség házkönyve szerint - az esketést végző tanácstitkár közvetlenül a „szertartás" után, a helyszínen meghalt.

Őrbottyán község katolikus hívei is 1986-tól a vácrátóti egyházközséghez tartoznak. A vácrátóti egyházközség régi gondja oldódott meg a kilencvenes évek során. Az egyháztanács 1992-ben elhatározta, hogy új plébániát kell építeni: „Oly sokat kellene költeni a közel százéves, szigeteletlen, sötét, nedves, régi épületre, hogy az nem éri meg."

A „máriás lányok" a húsvéti körmenetre készülnek (1955)

Az évtized közepére közvetlen a templom mellett el is készült a többszintes, minden igényt kielégítő reprezentatív plébánia, 1996-ban pedig befejeződött a templom egyik fő díszének, a barokk főoltárnak a restaurálása is.

Vácrátóti plébánosok 1922-2000 között

Kovács Vince 1922-1925 Dr. Romoda Ödön 1945-1955
Fitos Pál 1925-1927 Antal Sándor 1955-1960
Csík József 1927-1928 Dr. Nagy József 1960-1968
Hoitsy L. Pál 1928-1938 Zlehovszky Kornél 1968-1982
Dr. Nagy Balyi Viktor 1938-1940 Priváni István 1982-1983
Végmann Antal 1940-1944 Szádoczky Károly 1983-1999
P. Liszkay István 1944-1945 Virágh József 1999-

Az egyház vezető testülete - az egyháztanács - és a község vezető testülete - képviselőtestület - között jó és szoros a kapcsolat. Az eredményes együttműködést mindenképpen segíti az, hogy néhány személy tagja mindkét testületnek.

 

   
Előző fejezet Következő fejezet