Előző fejezet Következő fejezet

GAZDASÁGI ÉLET

 

Mezőgazdaság

Ősi hagyományként meghatározó ágazata volt Lellének a szőlőtermesztés. És bár kapásnövényekkel és gabonafélékkel, állattenyésztéssel is foglalkoztak az itt élő gazdák, fő jövedelmük a hegy levéből származott. Már 1848-ban 372 (ún. „magyar", azaz 1200 D-es) hold szőlőterületet írtak össze, melyet 42 jobbágycsalád műveit. Igaz, a XIX. század végén, a filoxéra pusztítása után 42 holddal csökkent az ültetvények területe, de a következő években - ellenállóbb fajtákból - igyekeztek ezt pótolni a gazdák.

A település ilyen szempontból a dél-balatoni borvidék részét képezi, amely Balatonkeresztúrtól Szárszóig húzódik. E tájon számos szőlőfajta termesztéséről maradtak feljegyzések az utókorra. A leggazdagabb ismert felsorolás 1902-ből több mint 40 fajtáról ad hírt. Többségük ma már feledésbe merül. (Ilyen - egyebek között - a gilicelábú, a csókaszőlő, a vörösvállas, a Balaton-fekete, a tökszőlő.) Néhányat említsünk meg, ha nem is e tájon honos, de hazánkban ma is ismertek közül: burgundi, mézes, kecskecsöcsü, oportó, ezerjó, sárfehér, kéknyelű, juhfark, kisburgundi, Pinot Nőire. Mint a felsorolásból látjuk, meglehetősen vegyes volt a borkínálat. A következő évtizedekben a Kishegyen inkább a fehér fajtákból készült nedűk közül válogathattak a kereskedők és a kocsmárosok.

Az irmapusztai halfeldolgozó

A XX. század első felében már kétszáz körül volt a piacra is termelő szőlőbirtokosok száma; az 1959-ben ideért szövetkezetesítési hullám során 267 földtulajdonost kényszeríttetek a közösbe. (Közülük persze nem mindenkinek volt szőlője.) A Balatongyöngye Mgtsz. 2000 kat. h.-on gazdálkodott, ennek azonban csak töredéke  volt   szőlővel beültetve. A szövetkezet a megyében a jó közepes  gazdaságok közé tartozott. A tsz 1995-ig      működött eredeti szervezeti formájában,   amikor  is tagságának egy részéből új cég, a Szőlő -és Bortermelő Pinceszövetkezet   alakult   50 taggal. A közösből kivált, illetve a korábban a boglári gazdaságban   dolgozók -hasznosítva a korszerű szőlőművelés és borkezelés tapasztalatait - saját ültetvényeiket művelik. Nagyobb területen, magas szintű szőlőtermesztést és borászatot folytat, palackozva is a termését néhány gazda, ill. szervezet, egyebek között: a Szt. Donatus Borház és a Pócz Pincészet. Az egykori boglári gazdaság utóda, a Henkel Rt. Rádpusztán bortárolásra hasznosítja épületeit.

A Kishegy látképe

A lellei szőlő minőségének és a termelők szakértelmének elismerését jelzi, hogy a városban hat minősített állomása van a Dél-balatoni Borútnak: a Balaton Pince és Lovascentrum, a Hotel Francoise, a Pócz Pincészet és Borház, a Cavpona Caesar Borozó, a Szt. Donatus Borház és a Szt. Donatus Borozó. E tájon - elsősorban a Kishegyen és az Úszó-hegyen - a zöldveltelini, a rizlingszilváni, az olaszrizling, a chardonnay, a királylányka,   a   sauvignon blanc és a semillon fajtákat, a kék szőlők közül a merlot-t, az oportó blancot, a cabernet-t és a kékfrankost részesítik előnyben. Különleges zamatú borokat állítanak elő szakszerű kísérleteken alapuló házasításokkal.

Más jellegű mezőgazdasági tevékenységet folytatnak a város központjától délkeletre fekvő Irmapusztán: a Balatoni Halgazdaság Rt. tórendszerében halat szaporítanak, nevelnek, illetve dolgoznak fel.

 

Ipar

Üzemszerű ipari termelés az 1960-as évekig nem honosodott meg Lellén. Néhány kisiparos ugyan dolgozott piacra, vásárokon kínálva készáruját - csizmát, cipőt, férfiruhafélét, kötényt stb. -, de többségük rendelésre, „mérték után" dolgozott. (Női és férfiszabók, cipészek, asztalosok, kőművesek stb.). Egy részük pedig szolgáltatásokat végzett (fodrászok, kovácsok, bognárok, lakatosok stb.) A kisiparosok száma a két világháború között - segédekkel együtt - elkerülte a félszázat. E rétegre építve alapították meg 1951-ben - miként az ország más részein is - a vegyesipari termelőszövetkezetet (ktsz), öt részleggel.

Az üzemszerű termelés első megjelenése Lellén a fővárosi Híradástechnikai Szövetkezet nevéhez fűződik. A cég 1969-ben telepítette ide egyik gyáregységét, amelyben megszűnéséig, 1994-ig különböző elektrotechnikai alkatrészeket állítottak elő. Majd különböző tulajdonváltozások után a részben német érdekeltségű (Philips) PHT-Print Kft. készít elő itt nyomtatott áramköröket, melyeket nyugat-európai partnereiknek szállítanak. Az új tulajdonos 2000-ben jelentős nagyságú épületrésszel bővítette és korszerű technikával szerelte fel az üzemet.

Elsősorban nők dolgoznak a Red Cherry Kft. helyi üzemében, ahol különféle édességeket gyártanak. Itt készül a közkedvelt MÁRTA-díjas, kézzel mártott konyakmeggy.

A másik, bár kisebb, helyi vállalkozás a Lellex Kft. főként férfiakat foglalkoztat. Az 1996-ban alakult társaság autódarukhoz állít össze fémszerkezeti elemeket hollandiai és németországi megrendelők számára.

A Márton cukrászda

 

Szolgáltatás, kereskedelem, vendéglátás

Az egykori kisiparosok, illetve utódaik, no meg az újabb és újabb szakmák művelői elégítik ki a mind nagyságában, mind jellegében és minőségében megnövekedett igényeket. Ma aligha van olyan területe a szolgáltatásnak a gépkocsijavítástól a számitógép-karbantartásig, ahol a helybeliek és vendégek ne részesülnének a legmagasabb szintű kiszolgálásban. A városban két töltőállomás is kínálja szolgáltatásait.

A leglátványosabb fejlődést a kereskedelem érte el az elmúlt 10-15 évben. Vásárlói ezrekben mérhető, óriási forgalmat lebonyolító, széles skálájú és nagy tömegű árukészlettel működő üzletházak - Tempó, Penny -, körülöttük és a város több pontján divat- és strandcikkeket, ajándéktárgyakat kínáló kis butikok sokasága, élelmiszer- és más szakboltok sora, pl. a Lila ABC, a Ballér Húsbolt és a Mediterrán Üzletház versenyez a vásárlók kegyeiért. A két strandon pedig különböző vízi eszközök közül válogathatnak a fürdőzők a kölcsönzők kínálatából. (2000-ben 299 kiskereskedés kínálta árucikkeit, 88-cal több, mint három évvel korábban. Ennél magasabb volt az üzletek száma 1996-ban, amikor 339 különböző profilú és nagyságú bolt várta a vásárlókat.)

Magyaros vendéglátás

Hol van már az az idő, amikor néhány kocsma meg egy cukrászda kínált lehetőséget kikapcsolódásra, ital melletti társalgásra Lellén. Igaz, az 1920-as évektől egyre több vendéglő is nyílt, különösen a parti sávban, ahol cigányzene is szórakoztatta a nyaralókat. A II. világháború után - a kor divatjának megfelelően - talponállók, büfék kezdtek elterjedni e fürdőhelyen is. Az utóbbi években aztán alaposan átalakult a vendéglátás szerkezete, formája: nagyobb zenés éttermek, kisvendéglők, kifőzdék, presszók, fagylaltozók, salátabárok, sörözők, borkóstolók sokasága csábítja a szórakozni vágyókat, az étküket, szomjukat csillapítani kívánókat. Számuk természetesen - a város vendégforgalmától függően - évről évre változott. 1997-ben pl. „csak" 116 kisebb-nagyobb vendéglő, presszó stb. várta a fogyasztókat. 2000-ben 165 egységet tartottak nyilván, 2002-ben az illetékesek mintegy 200-ra teszik a számukat. Többségük természetesen a part közelében, ül. a strandokon működteti üzletét, pavilonját.

A kiadós fürdőzés, napozás, esti szórakozás után bőven van hol álomra hajtani fejüket a vendégeknek. A Balaton kedvelői közül Lellét választók pénztárcájuk és ízlésük szerint válogathatnak a hét különböző kategóriájú szálloda, a magántulajdonú panziók, a kemping és a kiadó villák, lakások, szobák sokasága között.

 

Idegenforgalom

A város gazdasági ágazatai között meghatározó szerepe van az idegenforgalomnak. Elsősorban az általa termelt érték nyomán fejlődik a település, gyarapodik lakossága. Önálló ágazatként azonban nehéz megjeleníteni. Elsősorban sokrétű kapcsolódásai - a szolgáltatással, kereskedelemmel, vendéglátással stb. -révén jut fontos szerephez.

Turisták, nyaralók - külföldiek és hazánk más tájairól érkezők - töltenek itt hosszabb-rövidebb időt nyáridőben. Nem mindegy, hányan, honnan, milyen társadalmi rétegekből érkeznek, és mennyire szeretik meg a várost: szereznek-e maradandó, visszavágyást keltő élményeket.

Igen, a vendégek. Akiknek számát - bármily furcsa - egyetlen évben sem lehet pontosan megállapítani. (Okainak részletezése nem e kiadvány feladata.) Van ugyan statisztikai adatszolgáltatás, de nem ez ad megbízható képet a forgalomról. Legföljebb a kereskedelmi szálláshelyekről, illetve igénybevételükről rendelkezésünkre álló adatsorokra támaszkodhatunk, melyekből bizonyos tendenciákra következtethetünk.

A Szent István téri üzletsor nyáron

Ezeket vizsgálva a vendégforgalom nagyfokú hullámzását figyelhetjük meg. Ha az első, 1992 (az előző évek adatai Boglárral együtt szerepelnek) és az utolsó - 2000 - esztendő számait állítjuk egymás mellé, a szálláshelyek kínálatában csak csekély különbséget érzékelünk (2310-2230). Ezen belül azonban ugrásszerű változásra utalnak az adatok: 1994-ben - a vállalati üdülők jelentős részének szállodává alakítása következtében - 3717 vendéget tudtak elhelyezni szállodákban, panziókban, illetve kempingben. De ez volt a hullámhegy csúcsa: ettől kezdve - igazodva a csökkenő kereslethez, ami persze nem lellei, hanem országos jelenség volt - fokozatosan kevesebb lett a felkínált helyek száma.

És miként alakult az e területen mérhető vendégforgalom? A számok azt mutatják, hogy 1992 és 1994 között ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés - engedjük meg a következtetést: nemcsak e kereskedelmi szálláshelyek, hanem a város iránt is. E két év alatt ugyanis 6654-ről 21 879-re (!) emelkedett a fenti kategóriába tartozó egységekben éjszakázok száma. A következő esztendőben aztán a zuhanás fájdalmas élményét kellett megélniük a szálláskínálóknak: mindössze 13 823-an tértek be hozzájuk. 1998-ban ismét felfelé ívelt a grafikon (20042), de a következő évben - összefüggésben az országos forgalomalakulás tapasztalataival -ismét csökkent a vendégek száma (17918).

Érdemes vizsgálni, miként változott a kül- és belföldi vendégek aránya ebben a kategóriában. 1992-ben mindössze 24 százalékos volt a magyar nemzetiségű szállásbérlők részesedése. E mutató a következő évben 40, aztán 48 százalékra ugrott, majd csökkenő arányra váltva 2000-ben 30%-ra esett vissza.

Erdély - Szentegyháza környéke

 

Lengyelország: Jelesnia

 

Megállapodás aláírása Ramstein-Miesenbachban

 

Mennyi időt töltenek átlagosan a vendégek a kereskedelmi szálláshelyeken? Sajnos viszonylag keveset. Míg 1992-ben 7 napot - éjszakát - mutatnak az adatsorok, addig a következő évtől 6, majd 5, 2000-ben pedig csak 4,5 volt e fontos mutató.

A várost változatlanul elsősorban Németországból érkező vendégek keresik fel. Ezen belül is az alsóbb középosztályt képviselik a Lellén nyaralók. Legújabban lengyel üdülők is kezdik felfedezni a várost.

E fejezetben kell szólnunk Lelle partnervárosi kapcsolatairól. A romániai - székelyföldi -Szentegyházával 1990 óta tart fenn testvérvárosi viszonyt a település. 2000-ben pedig a német Ramstein-Miesenbach nevű kisvárossal kezdődött partnervárosi kapcsolat. A két helység elsősorban kulturális küldöttségek, művészeti csoportok kölcsönös látogatása révén ismerkedik egymással, de keresik az együttműködés más formáit, lehetőségeit is. 2001-ben kifejezetten a kulturális kapcsolatokra és a gyermeküdültetés cseréjére vonatkozó megállapodást kötött az önkormányzat a lengyelországi Jelesniával. Új kapcsolatként kell megemlítenünk a németországi Nohfelden településsel a közelmúltban aláírt együttműködési megállapodást.

 

Vállalkozások, foglalkoztatottság

A fürdőkultúra kialakulásáig a földből és a vízből élt a lelleiek többsége. Létünk e két meghatározó eleme természetesen ma is kenyeret ad az itt lakóknak, de más formában, mint jó évszázaddal ezelőtt. A település határának termőtalaja, éghajlata változatlanul alkalmas szőlő- és gyümölcstermesztésre, önmagában viszont csak kevés családnak nyújt megélhetést ez az ágazat. A víz azonban, amely korábban csak mint haltermelő közeg játszott szerepet e térség, így Lelle lakosságának eltartásában is, mára a legnagyobb értékképző forrássá lépett elő.

A városban képződő jövedelem túlnyomó többsége ugyanis valamilyen módon a tóhoz kötődik, a Balatonból származik. Az itt működő mintegy 850 kisvállalkozás - számuk évről évre változik - különböző szolgáltatási, kereskedelmi tevékenységet folytat, jórészt az üdülési szezonra építve. Ez a kereseti forma tekinthető a legnagyobb megélhetési forrásnak a városban. Természetesen igen jelentős a különbség köztük a jövedelemszerzés formája, lehetősége és nagysága szerint is. Akiknek pedig anyagi alapjuk híján önállósodásra nincs lehetőségük, a nagyobb cégekhez - áruházak, üdülők stb. - szegődve jutnak meglehetősen alacsony jövedelemhez.

A rendszerváltozás után tömegével alakultak a gazdasági társulások Lellén is: a néhány, változó számú szövetkezet mellett már 1992-ben 26 korlátolt felelősségű társaság és 20 betéti társaság működött a városban. Számuk évről évre emelkedett: 2000-ben már 87, ill. 90 ilyen típusú társulás végzett elsősorban szolgáltató tevékenységet. Ugyanekkor csökkent a kezdetben igen kedvelt magánvállalkozói formát választók száma. 1992-ben 1457-en próbáltak ily módon bekapcsolódni a gazdasági életbe -persze jelentős arányban voltak közöttük ún. kényszervállalkozók is. Számuk ugyan a következő évben még nyolcvannal nőtt, de két évvel később ennek negyedére csökkent. A továbbiak során ismét emelkedett a számuk, 1998-ban már 677 egyéni vállalkozót tartottak nyilván, de az újabb csökkenés következtében 2000-ben mindössze 473-an folytattak ily módon kereső tevékenységet.

A Mediterrán átrium ház

 

A PHT-Print Kft. utókezelő üzemcsarnoka

A városban lakó családok jelentős hányada, több mint a fele szerez eltérő nagyságú jövedelmet az évi mintegy 35-40 ezer, különböző időtartamra érkező, elsősorban külföldi vendég fogadásából. Kevesen élnek e tevékenységből (szobák kiadásából), inkább az a jellemző, hogy a család egyik tagja tekinti főfoglalkozásának az idegenforgalomnak ezt a világszerte elterjedt ágazatát. És persze a nyugdíjasok.

A városban az országos és a megyei átlag alatt mozog a munkanélküliek aránya.

Jórészt az idegenforgalomhoz kapcsolódik a szőlő- és gyümölcstermesztés, illetve a borászat. Az ebben az ágazatban képződő haszon azonban inkább kiegészítő jövedelemként szerepel a családok költségvetésében. (Néhány pincegazdaság állandó szőlőmunkásokat foglalkoztat.) A szőlősgazdák 1989-ben szervezték meg a Hegyközségi Egyesületet, 1995-ben pedig - mivel erre törvény kötelezte a lelleieket is, lévén 50 ha-nál nagyobb a borvidék szőlőterülete - erre az egyesületre építve megalapították a Balatonlellei Hegyközséget. A szervezetnek 650 tagja van, akik 472 ha területen gazdálkodnak. (Ez a város összes termő szőlőjét jelenti.)

Mint minden településen, Lellén is jelentős foglalkoztatónak számít az önkormányzat a maga intézményeivel, városfenntartó szervezeteivel. (Az utóbbi területen természetesen befolyásoló tényező az idényjelleg.)

A vendégforgalomtól független, elsősorban termelő ágazatok arányukat tekintve alárendelt, ennek ellenére fontos szerepet játszanak a lakosság folyamatos foglalkoztatásában. A már említett mezőgazdasági tevékenységi területek mellett változatlanul jelen van egy másik ősi jövedelemszerző ágazat, a halászat: mind a Balaton, mind a kialakított tórendszer több családnak nyújt megélhetést.

A termelő ipar sosem volt meghatározó kereseti lehetőség Lellén, és ma is alig 200-250 munkavállalónak nyújt megélhetést. Jelentős szerepe van e tekintetben annak az elektrotechnikai üzemnek, amely mintegy 200 helyi, illetve részben környékből bejáró munkást foglalkoztat. A PHT-Print Kft. a világhírű Philips-céghez kapcsolódva végzi tevékenységét. Az ún. „holtszezonban", szeptembertől júniusig ad munkát 20-40 dolgozónak a csokoládéüzem.

Mint minden településen, természetesen itt is megtalálhatjuk az „eljárók" egy bizonyos rétegét. Azokról a főként speciálisan képzett, illetve szellemi munkakörben foglalkoztatottakról van szó, akik nem találva megfelelő munkalehetőséget lakóhelyükön, vállalják az ingázást a közeli városokba, községekbe. A legtöbben Fonyódon és Siófokon találnak munkát.

A város önkormányzata az egész éves, folyamatos foglalkoztatottsági lehetőségek bővítése érdekében új ipari üzemek telepítését szorgalmazza. E célt szolgálja a város határában létrehozott ipartelep is, ahol jelenleg 20 vállalkozás működik.

Az ipartelep

 

   
Előző fejezet Következő fejezet