Előző fejezet Következő fejezet

BERETTYÓÚJFALU POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI ÉLETE A POLGÁRI KORSZAKBAN

Nyakas Miklós

BERETTYÓÚJFALU A SZABADSÁGHARCBAN

Berettyóújfalu gazdasági és társadalmi szerkezetét az 1848-as polgári forradalom koránt sem érintette oly mértékben, mint az ország örökös jobbágyok által lakott helyeit. Mint ismeretes, Berettyóújfalu az Eszterházyak derecskéi uradalmának részeként szerződéses jogállású hely volt, ahol tényleges majorsági gazdálkodás nem bontakozott ki, s ennek meg felelően a ténylegesen ledolgozandó robot mennyisége is minimális volt, s az egyéb szolgál tatások is másként alakultak, mint például a földesúr dunántúli uradalmaiban. A feudalizmus eltörlése azonban ennek ellenére itt is elengedhetetlen feltétele volt a modern polgári társadalom kiépítésének.

A magyar forradalom szabadságharccá való alakulása természetesen Berettyóújfalu társadalmát is érintette, hiszen a mezőváros népe is részt vállalt a nemzet önvédelmi harcából. 1848 őszén például, az újabb nemzetőri összeíráskor a vármegyére eső négy gyalogos és egy lovas zászlóaljból egyet a sárréti járásnak kellett kiállítani, s a szervezést Marsó Imre őrnagy Berettyóújfalu székhellyel irányította.1 Megemlíthetjük még, hogy Berettyóújfaluban folyt toborzás a Hajdúkerület által kiállított 53. (Bocskai) gyalogzászlóalj részére is, amelynek szervezési központja Hajdúböszörmény volt ugyan, de amelynek kormánybiztosa engedélyt kapott arra, hogy az úgynevezett kishajdú helyeken is toborozhasson. Az 1849. január 16— 20. között folyó toborzás során Berettyóújfaluban tizenhét újonc állott be az 53. zászló aljba.2

A berettyóújfalui kerület első népképviseleti országgyűlési képviselője Szivák Miklós volt, aki megbízatásáról 1849 tavaszán mondott le, s az újraválasztás során a képviselői mandátumot Beöthy Ödön nyerte el. A reformkori országgyűléseken is jelentős szerepet játszó politikus 1849 tavaszán Bihar vármegye főispáni tisztét töltötte be, majd Kossuth teljhatalmú erdélyi kormánybiztosnak nevezte ki, később pedig a szabadságharc konstantinápolyi követe lett. Az 1849. április 14-i trónfosztással azonban nem értett egyet, s ezért mind főispáni, mind pedig követi megbízatásáról lemondott. A politikai élettől azonban korántsem zárkózott el, sőt a berettyóújfalui képviselőség birtokában a függetlenségi nyilatkozat visszavonására politikai pártot akart szervezni. Erre azonban már nem volt idő!3

Berettyóújfalu a vesztes debreceni csata után orosz megszállás alá került. A helyi hagyomány szerint az orosz hadak fővezére, Paskievics Fényes Menyhért házánál szállt meg, Rüdigernek pedig Fényes Lajos adott otthont. Itt őrizték az orosz hadak zászlóját is.4

A DUALIZMUS KORA

Berettyóújfalu, az egykori hajdúváros, később az Eszterházyak derecskéi uradalmának része a polgári társadalom létrejötte után is magán hordozta azt a bélyeget, amelyeket a feudalizmus hosszú évszázadai során magára öltött. A Nagyvárad vonzáskörében élő mezőváros megőrizte falusias jellegét, s bár az idők folyamán a település néhány ipari üzemmel is gyarapodott, a lakosság fő megélhetési forrását a mezőgazdaság és a kézműipar jelentette. A környékbeli hasonló nagyságrendű településektől talán csak kedvezőbb, központibb fekvése különböztette meg. Berettyóújfalu határa meglepően kicsiny más alföldi mezővárosokkal összehasonlítva, a polgári kor kezdetén mindössze 3754 hold. A feudalizmus korában kialakult gyakorlat szerint a földterület szűkösségén úgy is segítettek, hogy bérbe vették a szomszédos Herpály, Andaháza és Szentkozma pusztákat, a város pedig mint communitás a Kórógy pusztát. Volt itt nyolc szabad kúria is a Cziffy, a Fodor, a Báczó, a Parlagi és a Kodormány családok kezén, s ezek mint nemesi birtokok sajátosan színezték az egyébként szerződéses jobbágyközösség társadalmi képét.5 Bár igazi nagybirtok a határban nem volt, a földterület döntő része mégis a lakosság elenyészően csekély hányadának a kezén összpontosult. Pontosan ezért nőtt az idők folyamán a helyi társadalmon belül a nincstelen, agrár proletár elemek részaránya. A napszámosok, mezőgazdasági munkások és cselédek a századfordulón már a mezőgazdaságból élő lakosság kétharmadát alkották.6

A település regionális központ voltából adódott, hogy a szellemi foglalkozásúak aránya és befolyása viszonylag jelentős volt. Szavuk komolyan esett latba a helyi politikai élet irányításánál, már csak azért is, mert jelentős részük erős szálakkal kötődött az egykori közép nemesség dzsentri utódaihoz, s ez számukra nem elhanyagolható szerepkört biztosított.

A mezőváros — később nagyközség — külső megjelenése hasonlatos volt a többi, nagyságrendben vele megegyező alföldi településhez. A Sárrét c. helyi lap 1877-ben így ír- Berettyóújfaluról: „Sárfalva jelentékeny város az Alföldön... Van e nevezetes városnak takarékpénztára, emeletes városháza... (és) a többi alföldi városhoz hasonlóan vagy sáros vagy poros. Esős időben távcsöveken érintkeznek egymással a szomszédok." Jellegzetes a piactér leírása is, ahol a cukor és a kávé, zab és a széna békésen megférnek egymás mellett, s ahol a legnevezetesebb termék a Jankó János Mokány Bercije által „hőnyi czitromnak" nevezett termék volt.7 Az utcákat csak a századforduló táján látták el hivatalos elnevezések kel, addig csak a népies változatuk divatozott, mint a Kandia, Mérges, Tengerivetés, Deszkás, Gúnárváros, Sziléroldal stb. Ezek mind gyűjtőnevek voltak, tehát nem egy-egy utcát jelöltek, hanem rendszerint egy utcarendszert, s így csak hozzávetőleges tájékoztatásra szolgálhattak. Ezt az állapotot a helyi értelmiség a maradiság, a kulturálatlanság egyik fontos jelének tartotta, s különösen a helyi újságok szerkesztői érezték kötelességüknek ellene küzdeni. Az utcák hivatalos törzskönyvezése 1901-ben történt meg! Nem árt egy pillantást vetnünk a régi és az új utcaelnevezésekre, hiszen azok számos kulturális és társadalomtörténeti tanulságot rejtegetnek.8

RÉGI NÉV
ÚJ NÉV
Gúnárváros
Fő utca
Oláh város
Az edényvásártól benyúló nagy utca
Zenés utca
Csali köz
Hálóék utcája
Dombrádiék utcája
Deszkás utca
Barcsa utca
Mérges oldal
A Tarék utcája
Barnáék utcája
Völgyköz utca
Páróczér utca
Lapát utca
Úri utca
Herpály utca ■
Gyepszél
Hármas malom utca
Tengerivetés
Király Sándorék utcája
Kert utca
Baros utca
Major és Nyáros utca
Bocskai utca
Széchenyi utca
Rákóczy utca
Árpád utca,
Zrínyi
utca és Bajza utca
Damjanich utca
Szondy utca
Barcsay utca
Vörösmarty, Bethlen és Báthori utca
Jókai utca
Arany János utca
Rudolf utca
Kossuth utca
Teleky utca
Erzsébet utca
Szemere, Lenkey, Gombos és Csere utca
Bem utca
Wesselényi utca
József utca
Batthyány utca

Az eddig névtelen utcák a következő neveket nyerték: Hunyadi, Szív, Közép, Mátyás Lehel és Klapka utca. Megmaradt régebbi elnevezése a Pesti, Polgár és Nagy Sándor utcáknak. A házak — a helyi lap híradása szerint — „díszes házszámtáblákat" kaptak utcanévvel ellátva. „Egy lépéssel előbbre vagyunk a közművelődésben" — állapította meg az újság -elégedetten. Itt célszerű megemlítenünk azt, hogy később a Herpály nevű részen új utcát nyitottak azzal a céllal, hogy megkönnyítsék a közlekedést a település központjához.9 Az érdekeltek 1909-ben nyújtották be kérvényüket az új utca nyitása tárgyában, s a közlekedés megkönnyítése mellett ezt azért is tartották indokoltnak, mert a Hérnek kerti részén így sok, beépítésre alkalmas üres telek szabadulna fel, s „itt volna létesíthető a berettyóújfalui tisztviselő telep". E gondolatnak a korai jelentkezése azért is érdemel figyelmet, mert az majd csak jóval későbben, a vesztett világháború után, Berettyóújfalu megyeszékhellyé válásakor valósulhatott meg. Mint azt „Sárfalva" leírásakor is láthattuk, a település szomorú jellegzetessége volt a szilárd kőburkolat hiánya. Ennek megteremtésére szintén a századforduló táján történtek az első komolyabb lépések. A járdák, utak építését a helyi közvélemény a városiasodás és általában a „fejlődés" elengedhetetlen kellékének minősítette. Ugyancsak így értékelték a korszerű, új középületek létesítését, mint például az 1874-ben átadott emeletes városházát és más épületeket is.10

A lakosság életmódja és táplálkozása nem különbözött az alföldi jobb módú településektől, s abban elsősorban a hús és a zsírféleségek domináltak. így például 1910-ben Berettyó újfaluban elfogyasztottak kb. 200 000 K értékű baromfit, 1500 hízott sertést, 1035 tehenet és tinót, 150 borjút, 202 juhot, 113 bárányt, 10 kecskét és 784 sertést. „Bár szegények vagyunk, de jól élünk" — állapította meg a korabeli lap.11

Már a dualizmus korában a helyi vezető réteg egyik fő törekvése volt Berettyóújfalunak regionális központtá való fejlesztése, s vezető szerepének biztosítása a többi sárréti település között. Ezt általában a következőképpen indokolták: Berettyóújfalu természeti fekvésénél fogva hivatva van központul szolgálni az egész sárréti járásnak, „mely hivatását élénk kereskedelme, több irányba vezető köves ország útnak közelébeni szétágazása, ... élénk heti vásárai" bizonyítják.12

S valóban! Berettyóújfaluban, mint járási székhelyen olyan hivatalok székeltek, amelyek alkalmassá tették a regionális központ szerepkörének a betöltésére. 1872-ben járásbíróságot állítottak itt fel, s adóhivatal is működött.13 Vására korabeli vélemény szerint „távoli vidékekről látogatott, iparcikkekkel is ellátott ... (és) kivált állatfajok kiállításában" a nagyváradival is vetekedő.14 A település hangadó társadalmi rétege ezért mindig azon igyekezett, hogy minél több közhivatalt és intézményt honosítson meg — mert joggal — úgy vélekedtek, hogy ezen áll vagy bukik a község további fejlődése, vonzási körzetének a növekedése. E célból indult például akció a járásbíróságnak telekkönyvi hatósági jogkörrel való ellátására 1881-ben. A telekkönyvi hivatal addig Nagyváradon volt. Különösen érdekes színezetet kölcsönzött e mozgalomnak egy félreértés, amelynek fényében úgy tűnt, hogy e fontos hivatalt a szomszédos Derecske igyekszik megszerezni, s ez a hamis hír megsokszorozta a helyiek erőfeszítését.15 A törekvés sikerrel is járt!

A korabeli viszonyokra vet fényt, hogy a feudalizmus korából maradt évszázados gyakorlat szerint a főszolgabíró még 1881-ben is lakhelyén (Gáborjánban) tartotta hivatalát, ugyanígy a csendbiztos is. A helyi közvélemény „jogos kívánalomnak" tartotta, hogy a fentiek hivatalukat helyezzék Berettyóújfaluba. Ez utóbbit azért is tartották elengedhetetlenül fontosnak, mert egy „6000 lelket számláló község, mint Berettyóújfalu szégyenteljesen nézheti azt, hogy rendőri tekintetben a legkezdetlegesebb állapotban van."16 A csendbiztostól függetlenül a rendőrség ügye még sokáig állandó témája maradt a helyi közvéleménynek, s az csak a századforduló után rendeződött.17 Ugyancsak a regionális szerepkört voltak hivatva segíteni az olyan társadalmi szervezetek, mint a „Sárréti Népjegyzői Egylet", amelynek üléseit Berettyóújfaluban tartották. Megjegyzendő viszont, hogy a kezdeményezés érdeme a furtai jegyzőé, Juhos Ferencé volt.18 A kisebb tájegységen belüli vezető szerep betöltését nagyban elősegítette Berettyóújfalu sajtója is, hiszen az itt kiadott lapok kivétel nélkül feladatuknak tartották tájékoztatni a Sárrét községeit is.

A helyi sajtó és nyomda megteremtésében elévülhetetlen érdemei vannak Vas Jenő gyógyszerésznek, aki 1874-ben a nyomda megteremtésével párhuzamosan létrehozta a Biharmegyei Községi Értesítő-t, amely 1876-tól kezdve Sárrét címen jelent meg.19 Ugyancsak ilyen irányban hatottak a Berettyóújfaluban működő pénzintézetek is, amelyek közül első helyen kell említenünk az ugyancsak Vas Jenő által 1870-ben életrehívott Sárréti Takarékpénztárat, amelynek részvényei „legnagyobb részben a Sárréten" voltak elhelyezve.20 Hasonló szerepet játszott a Sárréti Népbank is. Ebben az összefüggésben utalnunk kell arra, hogy Berettyóújfalu székhelye volt egy országgyűlési választókerületnek is, s e tény a település vonzását természetesen tovább növelte.21

Berettyóújfalu sajátos történeti viszonyai, illetve a fentebb érintett regionális szerepkör együttesen azt eredményezte, hogy a település hangadó társadalmi rétegét a dzsentrik, illetve a hozzájuk szorosan kötődők jelentették. Még lakóhely szerint is elkülönültek! A helyi lap 1901-ben így írt a Herpály nevű részről:22 „Herpály... B. Újfalutól különálló test: Egy corpus separatum... Itt vannak a nemes családok, míg Újfaluban a kevésbé helyhez kötött iparosok, kereskedők és honoratiorok" (értelmiségiek) laknak. E családok „hagyományaikat féltékenyen őrző nemesi famíliák, valóságos kis dynastiák". „Válságos időben névnapra vagy disznótorra gyűlt össze a környékbeli nemesség, de a mulatságnak hirdetett összejövetel az elkeseredett honnak titkos összejövetele volt... Ha az ősi kúriák beszélni tudnának..." — sóhajt a cikkíró félreismerhetetlen dzsentri romantikával. E családok — a Tardyak, a Lőríncziek, a Fényesek, a Móriczok, a Szilágyiak, a Kádárok, a Nadányiak stb. szerepet játszottak nemcsak Berettyóújfalu, hanem Bihar vármegye, sőt azon túlmenően az országos társadalmi, politikai életben is. Közülük számosan töltöttek be vezető funkciót a vármegyei apparátusban, országgyűlési képviselőket adtak, de ott ültek a pénzintézetek legmagasabb polcain is.

Külön színfoltot jelentettek azok az értelmiségiek, akik származásuknál és foglalkozásuknál fogva bizonyos értelemben függetlenedni tudtak a politikai hatalom birtokosaitól. Szerepük nem elhanyagolható, hiszen jelentős szerepet játszottak a helyi lapok szerkesztésében és írásában, a különféle társadalmi szervezetek, mint például a Polgári Kör, a Sárréti Jótékony Nőegylet, a Tűzoltó Egylet stb. szervezésében és fenntartásában. E réteg volt az állandó szorgalmazója a „haladásnak", a „polgárosodásnak", a „kultúrának". Olykor messze menően pozitívan viszonyultak a kor társadalmi és politikai kérdéseihez. Kiterjedt figyelmük például a Nemválasztók Pártjának értekezletére, amelyről a helyi lapban tényszerű leírást közöltek, s rokonszenvvel figyeltek számos olyan jelenségre, amelyet a ma történetírása pozitívumként tart számon. A helyi lap hasábjait nemegyszer arra használták fel, hogy élesen bírálják a konzervatív községi vezetőket. Nem csekély malíciával írták például, hogy „Város atyáink megszavazták az állami méneket, de leszavazták a kisdedóvót... A csikónevelés elébb áll a gyerek nevelésénél." Ők azok, akik szorgalmazták a helyi műkedvelő színtársulat működését, a háziipari kiállítások rendezését, a különböző körök és egyletek működését.23

A község politikai arculatát a dualizmus időszakában alapvetően a 48-asság jellemezte. E politikai magatartásnak a mozgatórugóját Berettyóújfalu társadalmi-politikai szerkezetében kereshetjük, abban az alapállásban, amelyet általában az alföldi mezővárosaink tanúsítottak. A berettyóújfalui választókerület 48-as beállítottsága azonban mindenképpen figyelemre méltó, hiszen a nagy ellenfél, a Szabadelvű Párt megteremtője, Tisza Kálmán szintén Biharország szülötte volt.

A dualista kor legjellegzetesebb helyi politikusa, a berettyóújfalui 48-asok vezéregyénisége, hosszú időn keresztül a kerület országgyűlési képviselője Csanády Sándor volt. A Bocskaitól megnemesített, a Hajdúkerületnek három főkapitányt is adó családból származó politikus a Bihar vármegyei Nagykerekiben, családi birtokán született 1814-ben. Jogi tanulmányait a debreceni főiskolán végezte, s már alig húsz esztendős korában Bihar vármegye szolgálatában állt. Az 1848/49-es szabadságharc alatt mint vármegyei biztos és nemzetőr százados nagy buzgalmat fejtett ki a bihari nemzetőrök kiállításában, majd részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után birtokaira vonult vissza, majd az önkény uralom bukásával újra a politikai élet porondjára lépett. 1861-ben választották meg először a berettyóújfalui kerület országgyűlési képviselőjévé, s ezt a tisztet — rövid megszakításokkal — haláláig betöltötte. 1861-ben a közjogi kérdésekben radikálisabb határozati párt hoz csatlakozott, s politikai elveit élete végéig megtartotta. Képviselőházi tevékenységének hosszú évtizedei alatt hovatovább az országgyűlés egyik nevezetessége lett, akinek viharos erejű szónoklatait az „átkos közös ügyek" ellen mindnyájan jól ismerték. Pontossága és lelki ismeretessége miatt a ház órájának nevezték.24

A kiegyezés után — mint továbbra is Berettyóújfalu képviselője — minden alkalmat megragadott, hogy a mindenkori kormányt 48-as alapról támadja. Különösen a hadügyi és a pénzügyi kérdések voltak erre alkalmasak, de a külügyek és más területek is. A parlamentben többször kijelentette, hogy „én valamint eddig, úgy jelenleg sem szavazhatok meg semmit a kárhozatos közös ügyek fenntartására".25 Így rendszeresen ellene szavazott a kormány költségvetésének. Mint álláspontját indokolta, azért mert az „már megalakulásakor eladta az ország önállóságának, függetlenségének legfőbb biztosítékát ... s a nemzet ezeréves alkotmányos romjain emelkedett (a) vörös székbe".26 Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy Csanády Sándor — szavazóinak nem kis megelégedésére — elvből ellenzett minden fajta adóemelést, s kijelentette, hogy a „pénzügyminiszter úr az üzérkedés embere, a Gescháft embere".27

Ugyanilyen megfontolásból támadta a dohányegyedáruságot is, amelyet az önkényuralom legborzasztóbb maradványának nevezett, sőt a dohányjövedéki adó tárgyalásánál kijelentette, hogy azon tömérdek adónem között „melyeket az átkos Bach és Schmerling kormány, melynek hitem szerint méltó utóda a jelenlegi ... egyetlenegy sincs, amely kártékonyabban hatna a nemzet erkölcsiségére", mert ez a polgárokat csempészkedésre, törvényszegésre készteti.28 A pénzügyminisztériumot azért is támadta, mert az adót vetett ki az újonnan épült házakra, de ellenezte a kormány közoktatási költségvetésének a megszavazását is, mert az az adóterheket súlyosbítani fogja. Kijelentette, hogy semmilyen körülmények között nem egyezik bele a pénzügyi tisztviselők fizetésének a javításába, hallani sem akart arról, hogy az önkényuralom korának tisztviselői nyugdíjat kaphassanak.29 Az országgyűlés az „alkudozások sikamlós terére lépve a közösügyes alap elfogadása által az eddigi önálló, független Magyarországot osztrák tartománnyá" aljasította, s a „muszkavezetők, hazaárulók" nyugdíja „intő szózat (lenne) a hazaárulási bűnök elkövetésére". Ugyanakkor minden körülmények között támogatta az 1848-as honvédek nyugdíj ügyét, s ezt az alkalmat is arra használta fel, hogy élesen támadja a kormányt ennek megoldatlansága miatt.30

A kormány tevékenységéről alkotott véleményét talán legjobban alábbi nyilatkozata jellemzi: „Ha bírálat alá veszem a jelenlegi országgyűlési többség által alkotott törvényeket, lelki fájdalommal kell kijelentenem, miszerint azok halmaza hazánk önállóságára, függetlenségére, nemzeti szellemi és anyagi életére nézve oly eredmény", melynek következtében hazánk a „parányi Ausztria" tartományává süllyedt.31 Legnépszerűbb támadási pontja azonban a közös hadsereg volt. Az újoncozás megajánlása kapcsán jelentette ki, hogy „nekünk nem kell olyan hadsereg, amely a magyar alkotmányra meg nem esküdtetik... Oly honvédség kell, minő volt az 1848/49-i".32 Véleménye szerint a „sárga-fekete bojtos honvédsereg nem más, mint kiegészítő része (a) közösügyes hadseregnek".

Nem lehet feladatunk itt ítéletet mondanunk Csanády politikai nézeteiről, hiszen az általában megegyezett a 48-as párt álláspontjával, s történetírásunknak erről még nincs kiforrott véleménye. A meglehetősen meddő „sérelmi politika" mellett messzemenően pozitívan kell értékelnünk viszont álláspontját egyes szociális kérdésekben és a nemzetiségi politikában. Csanády élesen elítélte a vagyonosok törvényhatósági jogait messzemenően biztosító virilista rendszert, s úgy vélekedett, hogy az „megfosztja a nemzetet a szabadság valódi gyakorlatától", s a „jogegyenlőség helyébe a birtok aristokratiát állítja föl, a nemzet tagjai között az egyenetlenség ... magvait hinti el".33 Parlamenti felszólalásai során általában a kisbirtok védelmét hirdette, s e kérdésnél nyilvánvalóan számíthatott berettyóújfalui szavazóinak támogatására. Csanády a nemzetiségi kérdés megítélésénél is a függetlenségi párt Mocsáry-féle. radikális irányvonalát képviselte.

Kijelentette, hogy ő azok sorába tartozik, akik a „hazában levő minden nemzetiségnek, mint a haza polgárainak jogos és méltányos igényei elérhetése tekintetéből" örömmel nyújt segédkezet. Támogatta azt a javaslatot, mely szerint a kolozsvári és a szebeni akadémiákon román nyelven is tanítsanak. Álláspontját azzal indokolta, hogy itt németül is folyik oktatás.34 Végül képviselői karakterét egészítsük ki azzal, hogy támogatta Irányi javaslatát, amely szerint kötelezni kell a gyárosokat arra, hogy a munka és egészségvédelmi rendszabályokat tartsák be.35

Csanády Sándor korának jelentős képviselői egyénisége volt, jelzi ezt az is, hogy választókerületén kívül is bizalommal tekintettek működése elé s különböző ügyekben hozzá fordultak. így például Erzsébetváros díszpolgárává választotta, amiért ügyeit a parlamentben felkarolta.36 Jellemző tekintélyére az, hogy egész sor vidéki város és község ellenzéki rétege alkalmasnak tartotta személyét arra, hogy ügyüket a parlamentben képviselje. így például Nagyvárad, Hajdúböszörmény, Szántó, Bojt, Tiszabő, Mezőkeresztúr, Érmihályfalva, Érkeserű, Nagybégány, Fúrta, Mezőtelegd, Kiskunfélegyháza, Derecske, Pusztakovácsi, Bakonszeg, Nagykereki, Dancsháza, Palota, Mezőteleki, Nagyszalonta, Ártánd, Kötegyán stb. lakóinak megbízásából nyújtott be különböző folyamodványokat az országgyűléshez. 37

Berettyóújfaluban párthívei osztatlan elismeréssel tekintettek Csanády működése elé, s jellemző módon a felújított református templom toronygombjában is megörökítették emlékét.38 Mély 48-as meggyőződésére utal, hegy egy időben komolyan hírlett róla, hogy kép viselői mandátumáról lemondva Collegnóba költözik Kossuth Lajos mellé.39

A helyi 48-as párt erősségére jellemző, hogy annak elnöki tisztét szinte a dualista kor egésze folyamán — 1869-től — a község főjegyzője, Habókay József töltötte be. Habókay ezenkívül is komoly társadalmi szerepkört vállalt magára, így a helyi kaszinónak több ízben elnöke, megyebizottsági tag, iparkamarai tag, s Bihar vármegye törvényhatósági tagja, a Sárréti Népbank vezérigazgatója volt. Halálakor — 1912-ben — érdemeit jegyzőkönyvben rögzítették . 40

A Deák- majd a Szabadelvű Pártnak ennek ellenére Berettyóújfaluban nem elhanyagolható bázisa volt. A Sárrét c. helyi lap Deák Ferenc halálakor gyászkeretben jelent meg, s hamarosan aláírási ívet is köröztettek a kiegyezés megalkotójának szobrára.41 1875-ben a Deák- és a Balközép Párt egyesülése után hamarosan megszerveződött a Szabadelvű Párt vármegyei szervezete, s létrejött a helyi pártszervezet Berettyóújfaluban is. E párt legjellegzetesebb figurája Móricz Pál volt.42 Móricz 1826-ban született a Máramaros vármegyei Taracközben, jómódú tekintélyes család gyermekeként. A közírói ambíciókat is dédelgető politikus házasság útján került Berettyóújfaluba. Eleinte minden idejét és energiáját a célszerű gazdálkodásba fektette, ő alkalmazta először Berettyóújfaluban és környékén a szakszerű trágyázást, a gőzcséplést stb. Tapasztalatairól a korabeli szakfolyóiratokban is beszámolt. Közben egyre jobban gazdagodott, a kortársak el is nevezték aranyparasztnak. A politikai pályára 1861-ben lépett, amikor a sárréti (berettyóújfalui) járás szolgabírája lett.

1867-ben — a kiegyezéskor — Bihar vármegye főjegyzői tisztét vállalta el. 1869-től kezdve több cikluson keresztül országgyűlési képviselőként működött. Szűkebb hazájában — Berettyó újfaluban — azonban sohasem sikerült mandátumhoz jutni, mert itt Csanády Sándortól mindig vereséget szenvedett. Számára csak máshol — így a bárándi, a marosszéki — kerületekben termett siker. Tisza Kálmánnal és baráti körével személyes, jó ismeretségben volt. Politikai cikkei főleg a Pesti Hírlapban, a Honban, az Ellenőrben és a Hazánkban jelentek meg. Amikor 1903-ban Berettyóújfaluban elhunyt, maga Mikszáth Kálmán írt róla szép nekrológot, méltatva emberi és politikai erényeit. Móricz Pál a pártérdekeken túlmenően sokat tett Berettyóújfalu fejlődéséért, így például nagy része volt a modern emeletes városháza felépítésében, s általában a társadalmi élet aktivizálásában.43

A dualizmus korában — különösen a kisebb helyeken — a politikai pártok nem vethetők össze a mai hasonló szervezetekkel. A szervezeti élet jobbára csak a választások idején élénkült meg, egyébként szüneteltették működésüket.44 Működésük elsősorban arra irányult, hogy megszerezzék a képviselőházi mandátumot. A követválasztásokon ezért a Szabadelvű Párt és a 48-asok mindig heves küzdelmet vívtak. 1875-ben a választások alkalmával annak ellenére Csanády Sándor nyerte el a berettyóújfalui kerület mandátumát, hogy a helyi lap
•  a Biharmegyei Községi Értesítő — érezhetően Móricz Pál jelöltségét támogatta, s a helyi
•  ekkor megalakuló Szabadelvű Párt is mindent elkövetett a győzelem megszerzése érdekében. 1875. május 26-án 200 főből álló küldöttség kérte fel Móricz Pált a jelöltség elfogadására.45 Csanády Sándor választói gyűlését — amelyet 4—500 fő hallgatott végig — éljen a király, éljen Tisza Kálmán, éljen Móricz Pál közbekiáltásokkal igyekeztek megzavarni. Kortes- zászlót is készítettek, nehéz selyemből Éljen Móricz Pál felirattal, a zászlószalagokon Éljen Tisza Kálmán, Éljen a Szabadelvű Párt jelmondatokkal. 46 Móricz népszerűségének növelése érdekében a választások előtt jónak látta kijelenteni, hogy az önálló magyar jegybank felállítása nem pártkérdés, azt az ország egész lakossága politikai meggyőződésére való tekintet nélkül követeli. Ezt a helyi lap is messzemenően helyeselte. 47 A követválasztás 1875. július 7-én zajlott le, s Csanády Sándor biztos győzelmét eredményezte. A választásokon egyébként több ízben is előfordult rendzavarás, verekedés. A kivezényelt katonaság kénytelen volt beavatkozni, sőt a szavazást rövid időre fel is kellett függeszteni. A Móriczot támogató helyi lap szerint a hiba Csanády híveiben keresendő, akik — mint írta — „valóban nem elég komolyan" viselték magukat, s a kormánypártiakat tettlegesen is bántalmazták. A rend helyreállítására „néhány befogatást" is kellett eszközölni. Végeredményben Csanády Sándor győzött 891 szavazattal a 711 szavazatot szerzett Móricz Pál ellenében.48 A korábban a bárándi
kerületet képviselő Móricz Pál végül a pótválasztásokon Szerdahelyszék II. kerületében jutott mandátumhoz. 49

Az 1881-es választásokon is heves pártküzdelmeknek lehettünk tanúi. A küzdelmeket erősen motiválta az a körülmény, hogy a kortársak ekkor komolyan várták Tisza Kálmán és a Szabadelvű Párt vereségét. 50 A kormány — szem előtt tartva a magyar Alföld népének ellenzéki beállítottságát — a választásokat nyárra, a mezőgazdasági munkák idejére tette. A Szabadelvű Párt a berettyóújfalui kerületben Bihar megye eddigi alispánját, Beöthy Andort jelölte. A 48-as párt részéről a jelölt ismét Csanády Sándor volt.51 A választásokon — nagy küzdelemben — 78 szavazattöbbséggel a kormánypártnak sikerült megszerezni a képviselői mandátumot. A választásokat ezúttal is rendbontások kísérték, mert az ellenzékiek — az erős katonai kordon dacára — a választási elnököt az eredmény kihirdetésekor kövekkel dobálták meg.52 Csanády Sándor azonban mégis bejutott a parlamentbe, mert Karcagon nagy szavazattöbbséggel képviselővé választották.53 A helyzet azonban úgy alakult, hogy az újfalui kerületben végül mégis a 48-asok szerezték meg a képviselői mandátumot. A Szabad elvű Párt ugyanis országosan is megnyugtató többséget szerzett, s nyilván emiatt Beöthy Andor nem a képviselői, hanem az alispáni posztot tartotta meg. így 1881 őszén pótválasztásokra került sor, amelyen a kormánypárt részéről Medzidradszky Miksa királyi járásbíró indult.54

Az ellenzék jelöltjeként Thaly Kálmán és báró Orbán Balázs jött szóba. A 48-as jelölt végül az utóbbi lett. Orbán Balázs — akinek nevét a Székelyföld leírása c. munkája tette halhatatlanná —jóval könnyebb helyzetben volt, mint korábban Csanády Sándor. Érdekében a 48-as párt egész vezérkara exponálta magát, hiszen leutazott a választások idejére Ugrón Gábor, Németh Albert, Mezei Ernő, Vidovich György, ifj. Bölöni György, gróf Zichy Ernő, de ott volt a bihari román származású Vulkán József és Csanády Sándor is.55 Orbán Balázs — akinek, mint a helyi lap írja „nemes, martialis alakját sokan megbámulták" — fölényesen győzött. A választások hangulatára jellemző, hogy a helyi református egyház főgondnokát névtelen levélben agyonlövéssel fenyegették meg, ha kormánypárti merne lenni.56 Az 1884—87-es országgyűlési ciklusban ismét a 48-asok szerezték meg a kép viselői mandátumot Orbán Balázs személyében. Tőle a képviselői mandátumot Csanády Sándor vette át, aki ettől az időtől kezdve, egyetlen megszakítástól eltekintve — amikor Szunyogh Alberttől szenvedett vereséget — gyakorlatilag élete végéig képviselte kerületét.57 Az 1896—1901-es országgyűlési ciklus alatt vette át a mandátumot az ugyancsak 48-as Leszkay Gyula?57

Leszkay törzsökös berettyószentmártoni földbirtokos családból származott. így mint gyakorlatilag helybeli születésű politikus nagy befolyással és helyismerettel rendelkezett és 1910-ig kezében is tartotta a berettyóújfalui kerületet. 1901-ben a 48-asok a szokásos párt értekezletek színhelyén, a városháza nagytermében tartották képviselőjelölő és szervezkedő gyűlésüket. Leszkay János pártelnök megnyitója után Leszkay Gyulát jelölték képviselőnek. A párt jegyzője Kovács Ferenc lett. A választásokból Leszkay került ki győztesen.59 Politikai téren egyre inkább a függetlenségi párt Justh-féle irányzatához kapcsolódott, s a helyi függetlenségi párt is ennek szellemében politizált. Az éleződő közjogi harcok idején egyre gyakrabban tartottak gyűléseket, mint tették azt 1903-ban, amikor is Leszkay képviselői beszámolója után tiltakozó gyűlést tartottak a katonai törvényjavaslatok ellen.60 A fokozódó politikai válság légkörében a helyi függetlenségiek, ha lehet még inkább tért nyertek. Jellemző, hogy amikor a katonai törvényjavaslatok ellen tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek, több mint háromezer embert sikerült megnyerniük, s csatlakozott hozzájuk nyolcszáz szabadelvű párti is. Az aláírási kampány után támogató táviratot küldtek a párt vezérének, Kossuth Ferenc nek.61 Leszkaynak személy szerint is nagy érdemei vannak a párt szervezeti életének kiépítésében, s ezt az országos vezetés is méltányolta.62

Ismeretes, hogy a hatalomra jutott ellenzéki koalíció visszarettent a saját maga által meghirdetett programtól, s ennek következtében is, valamint a szociális kérdések iránti teljes érzéketlensége miatt is népszerűsége egyre hanyatlott. Mindez azt eredményezte, hogy a fel bomlott Szabadelvű Párt utódaként megalakult Munkapárt az 1910-es választásokon fölé nyes győzelmet aratott az erkölcsi hitelét vesztett koalícióval szemben. A választásokat természetesen megelőzte a Magyar Nemzeti Munkapárt országos majd vidéki megszervezése. Berettyóújfaluban a Munkapárt helyi szervezete 1910 márciusában alakult meg, s gyakorlatilag a volt Szabadelvű Párt híveit igyekezett tömöríteni. A helyi pártszervezet elnöke Csapó Dezső lett.63 A politikai helyzet zavarosságára jellemző, hogy ezen a választáson négy jelölt is indult, amire példa még nem volt; sőt a berettyóújfalui szocialisták is külön jelöltet akartak indítani.64 A helyi hatóságok azonban ez utóbbiaknak nem engedélyezték a jelölő gyűlés megtartását a „zavaros viszonyokra" hivatkozva. A négy jelölt egyébként a következő volt: Leszkay Gyula (Justh-párti), dr. Ertsey Péter (munkapárti), Könyves Lajos (országos gazda párti), Balogh Tihamér (Kossuth-párti). A választásokat 1910. július 5-én tartották meg, s — mint a helyi lap írja — soha „annyi szavazó nem szavazott le mint ez alkalommal". A tulajdonképpeni küzdelem Leszkay Gyula és Ertsey Péter között zajlott le, a leadott 1750 szavazatból a Munkapárt 890, míg Leszkay 860 szavazatot szerzett meg.65

Ez volt a politikai pártok utolsó nagy összecsapása a dualizmus korában, s így a berettyóújfalui kerületet a Monarchia összeomlásáig munkapárti képviselő képviselte. Itt kell meg említenünk, hogy a képviselő személye a későbbiekben változott, Ertsey után Cziffra Kálmán lett, majd 1916-ban Szilágyi Lajos, akinek személye és tevékenysége már átvezet bennünket az ellenforradalmi rendszer korába.

A dualista kor politikai életének taglalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak a meglehetősen szűk körű társadalmi rétegnek a szerepét, amely a kor nagy társadalmi és szociális problémáihoz megértő módon közeledett, s amely ugyan nem értett egyet a magyar országi és nemzetközi munkásmozgalom célkitűzéseivel, annak küzdelmét mégis rokonszenvvel figyelte. Ez az egészében véve értelmiségi származású réteg Berettyóújfaluban is jelen volt, s itteni képviselői több megnyilatkozásukban rokoníthatók a századforduló táján ki bontakozó polgári radikális mozgalommal. Politikai párttá országosan is csak 1913-ban szerveződtek, Berettyóújfaluban pedig csak velük rokonszenvező értelmiségiekről beszélhetünk. Egészében véve céljuk a kapitalizmus tiszta formájának, a polgári demokráciának a megteremtése volt. Bár régebben is előfordult, hogy a helyi lap hírt adott a munkásmozgalom főbb eseményeiről, a századforduló táján megsokasodtak a szocializmussal és a munkás mozgalommal foglalkozó írások. Ennek egyik oka volt, mint majd később látni fogjuk, az, hogy a községben is bontogatni kezdte szárnyait a szociáldemokrata mozgalom, a téma tehát a helyi közvéleményt is a legélénkebben foglalkoztatta.

Berettyóújfalu politizáló rétege az újságokban és más fórumokon is véleményt alkotott erről a jelenségről, s egyre több politikai cikket is jelentetett meg. A Sárrét c. lap így ír 1902-ben: „Sárrétünk a kulturális haladás fáklyavivője", amely a szocializmus zászlóbontásával is foglalkozik.66 Ennek szellemében tartottak előadásokat az Iparoskörben a szocializmus keletkezéséről és lényegéről. A marxista szocializmust csak a szocializmus egyik változatának tekintették, de mindenesetre azzal is foglalkoztak. 67 A helyi lap hosszú cikksorozatot jelentetett meg A szocializmus a kereszténység szempontjából címmel. 68 A szerkesztőséghez 1904-ben például levelet intéztek, amelyben kérték, hogy az újság ismertesse a szocializmus lényegét. Ezt az újság azonnal teljesítette, s egyben el is határolta magát a „nemzetközi szocializmustól".69 Ezt a szellemi maga tartást jól egészíti ki az a tény, hogy a polgári radikálisok által igen nagyra becsült Werner Sombart egyik cikkét is leközölték a helyi lapban.70 Hírt adtak a magyar munkásmozgalom nagy eseményeiről, így például az 1903-as szociáldemokrata,pártprogramról,71 s az 1912-es „vérvörös" csütörtökről.72

Az 1905-ös orosz forradalomról úgy nyilatkoztak, hogy az egy „korrupt államrendszer ellen" vette fel a harcot.73 Nem véletlen tehát, hogy a hazai mozgalmakat is rokonszenvvel figyelték, s a helyzetet úgy ítélték meg, hogy „zsandárral, katonasággal. .. manapság nem lehet már a munkásmozgalmakat sem elintézni, sem elnyomni. Öntudatos, humánus szellemű törvények kellenek."74 A mindenható fegyvert a cikk írója a szociáldemokratákhoz és a polgári radikálisokhoz hasonlóan az általános titkos választó jogban és a tömegsztrájkban látta. E rétegnek a politikai elképzeléseit talán legjobban Vas Béla fogalmazta meg a Sárrét 1913-as évfolyamában. Éles szavakkal ítélte el a magyar középosztály gerinctelenségét, ami annál fájdalmasabb, mert — szerinte — demokráciát teremteni polgárság nélkül lehetetlen. Példaként állította a szakszervezetekben folyó munkát. Addig ne álljunk meg, „amíg a magyar középosztály alárendelt helyzetének s történelmi jelentőségének tudatára nem jön."75 Ilyen hozzáállással ítélték meg a kor nagy szociális kérdését, a kivándorlást is: „Szociális politikánknak az olcsó napszám a vezérlő csillaga. És tíz év alatt millió ember vándorolt ki."76

A századforduló táján lehetünk tanúi a berettyóújfalui szegénység első szervezkedésének is. E korai mozgalmakban döntő szerepe volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak, de nem volt elhanyagolható Mezőffiék tevékenysége sem. A mozgalom társadalmi bázisát a község jelentős agrárszegénysége adta. A helyi lap híradása arról értesít bennünket, hogy Berettyóújfaluban 1902 októberében „szocialista gyűlés" volt, amelyet a „nemzetközi forradalmi szociáldemokrata párt" szervezett. A gyűlés időpontját úgy választották meg, hogy az egybe essen a templomi szertartás végével, s így azon több mint ezer ember vett részt.77

Mint kiderült, Berettyóújfaluban a szociáldemokrata mozgalom egyik kiemelkedő egyénisége, Vántus Károly beszélt. A polgári beállítottságú helyi újság is elismerte a mintegy más fél óra hosszú beszédről, hogy a szónok mondanivalóját igen ügyesen és tetszetősen adta elő. Vántus a gyűlésen a szociáldemokrata mozgalom programját és célkitűzéseit ismertette, s kijelentette, hogy minden proletárnak szövetkezni kell a vörös zászló alatt a vagyonos osztály ellen. A Sárrét természetesen ezzel nem érthetett egyet, s ellenvetését azzal a vulgáris közhellyel támasztotta alá, hogy „amíg dolgos és korhely ember lesz a világon, addig nem lehet minden vagyon közös". A szociáldemokraták kezdeményezésével egyidőben Berettyó újfaluban megpróbálkoztak tért nyerni az „újjászervezettek", a Mezőffi-féle párt tagjai is. Közöttük a szakítás ekkor már végleges volt, s a szociáldemokraták agrárpolitikájának hiányosságait kihasználó Mezőffi-féle mozgalom mind inkább polgári demokrata párttá alakult. Az újjászervezettek berettyóújfalui fellépése azt a célt szolgálta, hogy helyben is vissza szorítsák a szociáldemokratákat.

A forrásokból ugyanis világosan kitűnik az, hogy Berettyóújfaluban a szociáldemokraták voltak a kezdeményezők. Ezt mindenképpen helyi sajátosságnak kell tekintenünk. Az újjászervezettek levelet intéztek a helyi újság szerkesztőjéhez, köszönetet mondva a támogatásért, s egyben aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy „Újfaluban a nemzetköziek nagyon is aláásták a talajt". A szerkesztő véleménye szerint azonban ez az aggodalom felesleges, mert Újfalu népe „józan gondolkodású". A lap — nyilvánvaló sugalmazásra — felvetette azt a gondolatot, hogy az újjászervezettek is tartsanak gyűlést a községben, hiába nevezte őket Vántus „banditáknak".78 S valóban! Berettyóújfalu népének megnyeréséért hamarosan éles verseny bontakozott ki az újjászervezettek és a szociáldemokraták között. 1902. november 16-án a szociáldemokraták tartottak gyűlést Berettyóújfaluban, amelyen Csizmadia Sándor és Vántus Károly is részt vett.79 A gyűlésre a párt központi lapja, a Népszava is felhívta a figyelmet, s számított a helyi polgárok, kisgazdák és munkások megjelenésére.80

A gyűlés helye a templom mögötti tér volt. Vántus többek között kijelentette, hogy „ne higyjen Újfalu munkás népe az uraknak, mert azok mind ellenségei a népnek". Vántus azzal is vádolta a helyi vezetőket, hogy akciót indítottak személye és pártja ellen. A Sárrét és a Népszava között valóban vita is keletkezett a szocialisták programját illetően. A Sárrét szerint „nem az segít népünkön, ha arra tanítjuk, hogy üsd az urat, ha nem ha szeretettel igyekszünk segíteni rajta". A szocialistákat talán legélesebben azért támadták, mert azok nemzetközieknek nevezték magukat. Vántus ugyanis kijelentette, hogy „szövetkezünk a világ összes munkásaival a vagyon tulajdonosaival szemben, nekünk éppen olyan testvér a zsidó ... az angol, francia, olasz, tót, német, osztrák, muszka ... csak segítsen a forradalmi alapon szervezendő társadalom felépítésében". Ekkor intette Vántust a jelenlevő szolgabíró mérsékletre, de közbekiabálások is hallatszottak: „nem kell német, nem kell muszka" stb.

Számszerű adatok nem állanak rendelkezésre arról, hogy a szociáldemokraták milyen tömegeket tudhattak maguk mögött. Egy azonban biztos! Számuk nem lehetett jelentéktelen. Vántus beszédét — mint láttuk — ezren hallgatták végig, Pozsár Bálint visszaemlékezése szerint is mintegy ezren vettek részt az 1905-ös május 1-i felvonuláson. A szociáldemokraták tömegbázisára utal az is, hogy itt az újjászervezetteknek nem jelentéktelen ellenállással kellett megbirkózni. Befolyásukat kiszélesítendő ez utóbbiak Berettyóújfaluban is megtartották azt a gyűlést, amelyre a helyi lap korábban felhívta őket. Képviselőjük Boros Mihály volt, aki ekkor vidéken tartott agitációs körutazást. Erre a Népszava is felhívta a figyelmet: „Vidéki elvtársak figyeljetek!", Boros Mihály vidéken ólálkodik az újjászervezettek képviseletében. „Segítsetek pusztítani a férgesét !"81 A gyűlésre november 23-án került sor a Kossuth téren.82 Boros másfél órás beszédet tartott, „nagyszámú, s ezek közt sok intelligens" jelenlevő előtt. Beszéde közben többször megéljenezték, de a szociáldemokraták hívei közbekiáltásokkal zavarták.

A gyűlést tulajdonképpen nyilvános vitának szánták, hiszen azon részt vett, illetve felszólalt Vántus Károly is. Vántus felszólalása után Boros viszontválasszal élt. A lap szerint a vitából Boros került ki győztesen, s Vántus maga is ingadozni látszott. Boros elsősorban a szociáldemokrata párt ügykezelését támadta, s hangsúlyozottan bírálta a függetlenített pártvezérek által húzott magas jövedelmeket. Vántus meghátrálását hívei — a lap szerint — megdöbbenéssel fogadták. A küzdelem légkörére jellemző, hogy a helyi lap szerkesztőjét a szociáldemokrata párt egyik tagja névtelen levélben életveszélyesen megfenyegette.

Sajnos a továbbiakban egykorú adatok nem állnak rendelkezésünkre arról, hogy a szociáldemokraták és az újjászervezettek Berettyóújfaluban milyen szervezeti sikereket tudtak felmutatni. Az mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy a szociáldemokratáknak sikerült a helyi pártszervezetet kiépíteni. Valószínű, hogy a Pozsár Bálint visszaemlékezésében említett Földmunkáscsoport szociáldemokrata befolyás alatt állott.83 Ennek taglétszámát a vissza emlékező 130 főre tette. Mint fentebb említettük, az 1910-es választásokon a párt jelöltet is szándékozott állítani. A helyi szocialista mozgalom azonban ekkor már valószínűen túljutott első virágkorán. Erre utal a Sárrét c. lap híradása is, amely szerint a sárréti szocialista csoportok hanyatlásnak indultak, amelynek okát abban látták, hogy „hiába járatták sok példányban a pártlapokat, hiába fizették be éveken át a heti járulékot ... nem kaptak semmit." A lap konkrétan említi a berettyóújfalui, a váncsodi, a szentpéterszegi, a komádi, az esztári, a konyári, a sápi, a csökmői és a mezősasi szervezeteket.84

A VILÁGHÁBORÚ ÉS A FORRADALMAK

Közismert az a lélektani reakció, ahogyan a magyar társadalom a világtörténelem addigi legnagyobb vérözönének eljövetelét, az I. világháború kitörését fogadta. A több generáció óta közvetlen háborús élményeket nem szerzett ország lelkesedéséből természetesen Berettyó újfalu népe sem hiányozhatott. A helyi közvélemény állásfoglalását a Sárrét így summázta: „Oly igaz az ügy, amelyért háborúba megyünk, mint Krisztus kinyilatkoztatása... Mi ne győznénk, hisz a kultúra, az igazságosság a mi vezérünk... Magyarországnak cselekednie kell, ha élni akar."85 A kezdeti lelkesedésbe azonban hamarosan disszonáns felhangok vegyültek. Megkezdődtek a Nemzeti Kölcsön jegyzések, az aranyat vasért akció, s megérkeztek az első hírek is a háborús halottakról.86 Ekkor azonban még senki nem gondolta komolyan, hogy a néhány hónapos villámháborúnak hirdetett hadjárat négy és fél esztendős vérözönné változik. A téli ruházat nélkül a lövészárkokban maradt katonák számára megkezdődött a gyűjtés: „Hósapkát, kézvédőt harcosainknak" — írta a helyi újság.87 Az itthon maradottak számára is egyre nehezebbé vált a megélhetés. 1914 októberében már újságtéma a spekuláció és a drágaság: „Sajnos a hatóságok nem sietnek azoknak a vízpuskáknak az elővontatásával, amelyeknek a segítségével ezt az óriási tüzet elolthatnánk."88

Természetesen csak tüneti kezelést nyújthatott az az akció, amely a hadbavonultak családtagjainak felsegélyezésére gyűjtést szervezett.89 Meg kell azonban említenünk, hogy ez a helyi kezdeményezés országosan is az elsők között volt. Érthetően aktivizálódott a berettyóújfalui Vöröskereszt is! Részint e szervezet támogatásával jött létre a községben a háborús sebesültek ápolására egy szükségkórház.90 A fenntartását később a község, majd az állam vette át. A kórház céljára igénybe vették az r. k. iskola és a Kaszinó épületét, s itt működött 1917-ben történt megszűntéig. Az ötven ágyas kórházat később hetven ágyasra bővítették, s fenntartását eleinte társadalmi adakozás útján gondolták megoldani. A háború elhúzódása folytán a helyzet csak romlott! Most már nemcsak az aranytárgyakat gyűjtötték, hanem a „Fémet a hadseregnek" akció keretében a rézmozsarakat, réztárgyakat, s hamarosan sorra kerültek a harangok is.91 1915 májusában már a második hadikölcsönt jegyezték, s rövidesen következtek a többiek is.

A közélelmezés egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, bevezették a fejadagrendszert s megkezdődtek a rekvirálások. „Hisszük, hogy a berettyóújfalui járás közönsége megértette azt, hogy hazafias dolgot cselekszik, ha gabonaféléit nem titkolja el" — hirdette a korabeli propaganda.92 A vérveszteségek egyre nagyobbak lettek, s már 1915 májusában sor került a 18 évesek és a 43 éven felüliek hadba hívására. A községben a „mindnyájunknak el kell menni" hangulat lett úrrá, annak eredeti érzelmi töltése nélkül.93 A hadba hívásokkal párhuzamosan egyre kevesebb lett a munkáskéz. Berettyóújfaluban hosszú évtizedek gyakorlata szerint a község földbirtokát árverésen adták bérbe a vállalkozóknak. 1915 őszén a községi tagbirtokot már az eredeti kikiáltási ár alatt — „tekintettel a nehéz viszonyokra" — adták bérbe.94 1916-ban a mezőgazdasági munkák biztosítása végett a gazdagyűlés kénytelen volt szigorú rendszabályokhoz folyamodni. Gazdasági intéző bizottságot alakítottak, amelynek feladata volt a munkaerőt biztosítani.

A határozat értelmében a mezőgazdasági munkák elvégzésére kényszeríteni kell „bármilyen korú egyént, tehát minden nőt is". Igénybe kell venni az orosz hadifoglyok munkáját is. Kérték azt is, hogy a nyári aratásnál a gépészeket és fűtőket szabadságolják.95 1916-ban az erdélyi menekültek ellátása okozott nehézségeket. A rekvirálások egyre súlyosabbak lettek, a fejadagot lentebb szállították, s 1917-ben már a tűzifaellátás is komoly nehézségeket okozott.96 Így tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy a közhangulat egyre romlott! A háborúba végképp bele fáradtak, belecsömörlöttek az emberek, s az egyre súlyosbodó közellátási nehézségek végletekig feszítették a húrt. A korrupt bürokráciának is nagy része volt abban, hogy a nép dühe lassanként közvetlen elöljáróik ellen fordult. 1917 nyarán a berettyóújfalui asszonyok egész légiója taposta a sarat a főszolgabírói hivatal előtt, s követelte, hogy olyan lisztet adjanak, amiből készíteni is lehet valamit. A közélelmezési hivatalnok ezt megtagadta, mondván, nincs mire kicserélni. Az asszonyok erre azt válaszolták, hogy bezzeg van az uraknak. Az ügy a bíróság elé került, ahol két asszonyt két havi, illetve két heti elzárásra ítéltek.97

A helyzet tehát Berettyóújfaluban — akárcsak országosan — lassanként megérlelődött a forradalomra. Az események közvetlen kiváltó oka a Monarchia katonai összeomlása, a frontokról visszaözönlő katonák hazatérte volt. Berettyóújfaluban is az események alakulásánál a frontot megjárt katonák — különösen eleinte — kulcsszerepet játszottak. Nem tudjuk a helyi Nemzeti Tanács megalakulásának pontos időpontját, arra valószínűen 1918 októberének végén kerülhetett sor. E forradalmi szervben részt vevő politikai erőkről azt állapíthatjuk meg, hogy abban eleinte a mérsékelt elemek játszották a döntő szerepet.98 Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy a Nemzeti Tanács elnöke dr. Hajdú Gyula református lelkész volt. A frontot megjárt, szociáldemokrata befolyás alatt álló elégedetlenkedők azonban hamarosan akcióba kezdtek. Pozsár Bálint és Gulyás Mihály irányításával memorandumot szerkesztettek, amelyben követelték a Nemzeti Tanácstól azt, hogy önmagát feloszlatva új választásokon szerveződjék újra.99 Kétharmada legyen katona, egyharmada nő és más személy. A Nemzeti Tanácsot a fenti követelések alapján november 16-án választották újra. Az esküt 17-én tették le s 18-án már megtartották az első ülést is. A Nép tanács — ahogyan Berettyóújfaluban mondották — e változások után észrevehetően aktivizálódott. Forradalmi bizottságot alakítottak dr. Grósz Ignác orvos vezetésével, s a gazdagokra forradalmi adót vetettek ki.100

Ebből szándékoztak segíteni a háború miatt elnyomorodott családokat, a nincstelen katonákat és árvákat. Itt kell megemlítenünk azt, hogy a régi közigazgatási apparátus észrevehetően igyekezett gátolni a Néptanács munkáját, s az együtt működés akadozott közöttük. A komolyabb természetű ügyeket a Néptanács népgyűlés elé vitte, mint tette azt például november 22-én vagy december 1-én. A forradalmi események hatására egyébként újraválasztották a község elöljáróságát is, a főbíró Bodnár András lett.101 A községben tevékenykedő politikai pártokról sajnos csak korlátozott adatok állnak rendelkezésünkre. A régi kormánypárt, a Munkapárt működése megbénult, s tagjai egyre inkább a Kisgazdapárt felé orientálódtak. Figyelmet érdemel ugyanis, hogy november 25-én Berettyóújfaluban az Országos Kisgazdapárt részeként megalakult a helyi Kisgazdapárt is.102 E szervezet Berettyóújfaluban fokozatosan a jobboldal gyülekezőhelyévé változott, s a módos gazdatársadalmat tömörítette. Gyakorlatilag ilyen funkciót töltött be a Gazdakör is, amelynek elnöke H. Pozsár István, a volt munkapárti főbíró lett. A jobboldal jelszava a permanens forradalom idején a rend volt: „Rend legyen! Most a forradalom felszabadította az összes gonosz erőket... A rendcsinálás munkája a mai pillanatban a legfontosabb, a legéletbevágóbb munka" — írta a helyi újság.103 Hasonló szellemben nyilatkozott a főbíró, Bodnár András is: „Elsősorban a rend fenntartásáról kell gondoskodnunk... Az országos rend helyreállításával a Néptanácsok működése megszűnik, s a község rendjének fenntartása, élelmezésének biztosítása mindenütt az elöljáróságot fogja terhelni..."

A politikai erőviszonyok azonban egészen másként alakultak, mint ahogyan azt a jobb oldal elképzelte. A forradalmi folyamat egyre inkább radikalizálódott! A földkérdés rendezése ezekben a hónapokban különösen fontos szerepet játszott, s bár Berettyóújfaluban mammutbirtokok nem voltak, a földosztást mégis nagy tömegek követelték. Ismeretes a szociáldemokraták, de a magyar kommunisták állásfoglalása is, amely szerint a földet nem lehet egyéni tulajdonként szétosztani. Ez az elméleti megfontolásokból származó hibás állás pont különösen vidéken nagymértékben gátolta a forradalmi energiák kiteljesedését. Többek között a földkérdés is szerepelt azon a népgyűlésen (nov. 22.), amelyen részt vett Ágoston Péter is, Bihar megye forradalmi főispánja.104 Ágoston kijelentette, hogy „nem a földosztás helyes, hanem a földnek köztulajdonba való vétele". Ágoston beszédéből kitűnik, hogy a berettyóújfalui baloldal igenis igényelte a földosztást. E baloldal egyébként a szociáldemokrata párt kötelékében szervezkedett, s e köré tömörült a hazatért katonák nagy része is.

1918. november végén a baloldal a Városháza nagytermében tartott gyűlést, amelyen fontos határozatok is születtek. Gulyás Mihály éles szavakkal ítélte el egyes vezetők múltban tanúsított magaviseletét, s egyben bizalmáról biztosította a Néptanácsot. Pozsár Bálint a helybeli gaz dák rágalmait utasította vissza, s bizalmáról biztosította a Népjóléti Bizottság elnökét, Weiszberger Ármint és a bizottság tagját, Bodonyi Sándort. Javaslatot tett arra, hogy alakítsák meg a kisbirtokosok és munkások országos szövetségének helyi csoportját. E földmunkásszervezet a Szociáldemokrata Párt kötelékében meg is alakult. Elnöke Pozsár István lett, alelnöke Tollas István, jegyzője Víg Ferenc volt. A bizottság tagjai voltak: Dénes Sándor, Magyar Sándor, Ökrös Imre, Tapa Péter, Szabó János, Faragó Gyula, Szénási Gyula, Szitó Sándor és Gulyás Mihály.

A jobboldal kétségtelenül defenzívába szorult Berettyóújfaluban, amit bizonyít az is, hogy ezen a gyűlésen a kisgazdák képviseletében Pozsár István kénytelen volt indítványozni a Gazdakör megszüntetését, illetve a Népkör visszaállítását. Ennek jeleként kell értelmeznünk azt a javaslatot is, amely a kisgazdák és a baloldal együttműködését célozta.105

A kommunista mozgalom Berettyóújfaluban 1919 legelején kezdett terjedni, s e téren fontos szerep illette meg a nagyváradi kommunistákat, hiszen a Vörös Újság egy-egy száma Berettyóújfaluba is eljutott. Pozsár Bálint visszaemlékezése szerint a berettyóújfalui kommunista szervezet január elején, nyolcadika, tizedike körül alakult meg, s a taglétszám elérte a négy-ötszáz főt.106 E szervezet eleinte minden bizonnyal csak kommunista csoport lehetett, s a pártszervezet megalakítására csak februárban kerülhetett sor. Mindenesetre e szervezkedés tette lehetővé azt, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltása után Berettyóújfaluban a hatalom zökkenőmentesen kerüljön a dolgozók kezébe. Az új helyzetet a kommunisták párt vezetőségi értekezleten vitatták meg. Összeült a Néptanács is, de a proletár hatalomátvételről szóló hír után tagjai jórészt szétszéledtek, csak a kommunisták és a szimpatizánsok maradtak együtt.107

Gyakorlatilag a kommunista párt vezetőségéből alakult meg a Munkástanács. A direktórium elnöke Gulyás Mihály lett, tagjai voltak: Karácsony József, Daróci János, Garabuczi Sándor, Végh Ferenc, Magyari László, Rácz Sándor és Pozsár Bálint. Pozsár és Karácsony tagja lett a megyei direktóriumnak is, Nagyváradon a mezőgazdasági tanács tagjaiként dolgoztak. A Tanácsköztársaság helyi szervének, a direktóriumnak Berettyóújfaluban is gondot okozott a hatalmát vesztett jobboldal mesterkedése. Fenyegető hangú röplapokat terjesztettek s különösen Gulyás Mihályt támadták. Mindez azonban nem gátolhatta meg a község kommunistáit abban, hogy a Tanácsköztársaság rövid berettyóújfalui fenn állta alatt végre ne hajtsák a központi utasításokat és rendeleteket. Megszervezték a Vörös Őrséget, államosították a bankokat, s komoly lépéseket tettek a földkérdés megoldására is. Mint tudjuk ez helyben különösen központi probléma volt. Pozsár Bálint visszaemlékezése szerint mintegy 1200 hold földet osztottak ki, s alakítottak egy termelőszövetkezetet is. Ez a termelőszövetkezet április 2-án alakult meg a Réti Kálmán-féle hatszáz holdas birtokon. Réti volt az egyetlen földbirtokos, aki földjét termelőszövetkezeti célra felajánlotta.

A helyi politikai élet megélénkült, egymást érték a gyűlések, összejövetelek. Nagy feladatot jelentett a Vörös Hadsereg szervezése is. Ebben különösen aktív szerepet játszott Katona Lajos csizmadia, aki a sorozás technikai lebonyolítását a volt községi vezetőktől erőszakkal is kikényszerítette. Az ellenforradalmi jelentés személyéről a következőket tartotta érdemesnek megjegyezni :108 „Többeket a kommüntől idegenkedő magatartásuk miatt halállal fenyegetett, törvényellenesen requirált és kiutalt, munkástanács tag volt és terrorisztikus intézkedések értelmi szerzője." A korabeli közhangulatra vet fényt az a tény, hogy Vekerdi Elek helybeli szabót a fehérterror alatt azért internálták, mert üzletében megbírságolta azokat, akik őt nem elvtársnak szólították. A Vörös Hadsereg mellett úgy is tüntetett, hogy dacára féllábának, a sorozáson megjelent és kérte felvételét a Vörös Hadseregbe.109

Ismeretes az a történelmi tény, ahogyan a Vyx-jegyzék elutasítása miatt az eddig Csúcsánál megmerevedett román front mozgásba lendült, s ahogyan a Vörös Hadsereg arc vonala összeomlott. Ez a katonai kudarc egyben véget vetett Berettyóújfaluban a proletár diktatúrának is. Hamarosan elesett a forradalmi hagyományokban bővelkedő Nagyvárad, s az eddig Berettyóújfalunál állomásozó nemzetközi Vörös Ezred április 23-án a Sáp, Nagyrábé vonalra húzódott vissza.110

Berettyóújfalu az ellenforradalmi rendszerben

A forradalmak bukása, a trianoni békeszerződés megkötése Berettyóújfalu helyzetében fontos változásokat eredményezett. Míg társadalmi téren az ellenforradalmi légkör és a régi hatalmi viszonyok restaurációja határozta meg a község politikai és társadalmi életét, addig a trianoni békeszerződés következtében előállott új helyzet Berettyóújfalu regionális szerep körében okozott fontos változásokat. Közismert tény, hogy a békeszerződés következtében az új országhatár Bihar vármegyét kettéhasította, s a megye mintegy kétharmad részét a székhellyel, Nagyváraddal Romániának ítélte. Bihar megye Magyarországnak maradt részei tehát székhely nélkül maradtak, s a helyzet úgy alakult, hogy ezt a szerepkört Berettyóújfalunak kellett betölteni. E váratlan fordulat, bár a községet készületlenül találta, fejlődését kétségtelenül meggyorsította. Jellemző, hogy már a kortársakban is felmerült az a gondolat, hogy a bihari részeket a szomszédos megyékhez csatolják, a megmaradt területet ugyanis a megyei életre életképtelennek gondolták.111

Ez azonban ekkor mégsem következett be, főként revíziós megfontolásokból. Berettyóújfalunak így eleget kellett tenni azoknak a követelményeknek, amelyeket egy megyei székhellyel szemben támasztottak. A vármegyei köz igazgatásnak épületet kellett biztosítani, megyei közkórházat kellett létesíteni, a tisztviselőknek lakást kellett építeni, stb. Ekkor jön létre a villanyvilágítás, kövesutakat, járdákat építenek, szobrot állítanak fel (Tisza Kálmán szobra) és a kulturális életben is sajátos pezsdülés mutatkozott.112 A község immár nem falu, de nem is város, ez a sajátos kettősség jellemzi Berettyóújfalut az ellenforradalmi rendszerben.

A román katonai megszállás a bihari részeken 1920. március 24-én ért véget.113 A vármegyei teendők ellátását a kormányzat ekkor ideiglenesen Hajdú vármegyére bízta, Sarkad kivételével, melyet Békés igazgatása alá rendeltek. Bihar vármegye újjászervezése Szilágyi Lajos nevéhez fűződik, akit a kormány április 30-án bízott meg kormánybiztosi jogkörrel.114 A vármegye a főszolgabírói helyiségben, majd a községházán kezdte meg működését, területét hat járásra osztották.

A Tanácsköztársaság bukása Berettyóújfaluban is együtt járt a haladó elemek üldözésével. Először a román katonai hatóságok internáltak, majd az uradalmat átvevő Horthy-rend szer ítélkezett. A berettyóújfalui kommunistákra 1920. augusztus 24-én került sor, amikor a debreceni törvényszék gyorsított tanácsa mondott ítéletet a munkástanács elfogatott tagjainak az ügyében. Gulyás Mihályt másfél év, Kreisler Mórt két év, Weiszberger Ármint négy hónap és három hét, Ökrös Imrét négy hónap és három hét, ifj. Gulyás Imrét hét hónap, Kémeri Lajost három hónap és három hét, Grósz Ernőt nyolc hónap, Pap Gábort és Rácz Sándort egyaránt négy hónap és három hét, Varga Andrást pedig egy hónap börtönbüntetésre ítélték.115 Pozsár Bálint ekkor már a zalaegerszegi internálótáborban volt, hazajötte után ugyan újra bíróság elé állították, de felmentették.116 Valamennyi elítéltet szabadulásuk után rendőrségi megfigyelés alá helyezték.

A község politikai élete 1920-ban szerveződött újjá. Az ellenforradalmi korszak kezdetén a legjelentősebb befolyással a Nagyatádi-féle Kisgazdapárt rendelkezett. Közismert, hogy az ellenforradalom, különösen hatalomra jutása után nagymértékben visszaélt a földreform jelszavával. A nagyhangú kijelentésekből mindössze a Nagyatádi-féle reform valósult meg, amely tulajdonképpen az igazi földreform elsikkasztását jelentette. Az mindenesetre tény, hogy a Kisgazdapárt országosan is komoly tömegbefolyáshoz jutott, s az uralkodó osztály soraiban végbement átrétegződés eredményeként olyan politikai párttá alakult, amellyel az ellenforradalmi rendszernek feltétlenül számolnia kellett. A párt Berettyóújfaluban is a módos parasztságon kívül vonzotta az értelmiségiek és a kispolgárság egy részét is. Mindez rendkívül meggyőzően nyilvánult meg az 1920-as parlamenti választásokon.

A helyi politikai életnél feltétlenül figyelembe kell vennünk azt, hogy Berettyóújfaluban mint megyeszékhelyen jelentős volt az Erdélyből idetelepültek száma, akik különböző irredenta szervezetekben tömörültek, mint például a Bihar megyeiek és Nagyváradiak Szövetsége a Bihar megyei Területvédő Liga. Jellemző módon 1920-ban a megye főispánja is Alsó-Fehér megyei menekült volt.117 Az Erdélyből áttelepültek sokáig nagyon nehéz szociális viszonyok között éltek (vasúti kocsikban laktak), s általában a jobboldalt erősítették, bár ellenkező esetre is hozhatunk példákat. A szélsőjobb szervezkedésére tehát kedvező talaj mutatkozott, s 1920 folyamán megalakult az Ébredő Magyarok Szervezete.118

Újraszerveződtek a parasztság hagyományos szervezetei is, újraalakult a Gazdakör, amely 1920 decemberében lényegében a régi — forradalmak előtti — vezetőségét választotta újra H. Pozsár Istvánnal az élen.119 Megalakult a Földmíves Szövetség berettyóújfalui fiókja is, amelynek elnöke Gulyás András lett. 120

Az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának jegyében szerveződtek újjá a berettyóújfalui pénzintézetek is. Ez annál is inkább jelentős volt, mert a megye pénzintézetei Nagyváradon maradtak. A Sárréti Takarékpénztár 1921-ben több milliós alaptőke emelést hajtott végre, s így az ötven esztendeje fennálló pénzintézet — amely a Nagyváradi Takarékpénztárral és a Pesti Első Hazai Takarékpénztárral tartott szoros kapcsolatot — betölthette a megye első pénzintézetének a szerepét.121 A banknál részvényeket jegyeztek a megye leggazdagabb családjai, s maga Berettyóújfalu község is. Új pénzintézet is alakult 1922-ben, az Egyesült Bank Részvénytársaság, amely az angol—magyar bank érdekkörébe tartozott.122

Az 1920-as választásokat az Országos Kisgazda és Földmíves Párt Berettyóújfaluban fölényesen megnyerte. A párt jelöltje dr. Szilágyi Lajos volt, a régi munkapárti országgyűlési képviselő. Szilágyi Berettyóújfaluban született 1882-ben. Elvégezte a Ludovikát, 1901-ben hadnagy, 1906-ban főhadnagy lett. Közben megszerezte a jogi diplomát is, 1914 májusában nyugdíjaztatta magát és a Külügy- Hadügy c. lap szerkesztője lett. A háború alatt ismét a katonai pályára lépett, a budapesti kerületi parancsnokság vezérkari főnöke lett. 1916. július 31-én lett a berettyóújfalui kerület országgyűlési képviselője. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, a Markó utcai fogházban majd gyűjtőtáborban volt.123 Politikai magatartását a Horthy-rendszer első éveiben, de a későbbiekben is polgári liberális beállítottság jellemezte, így történhetett az, hogy bírálta a szélsőjobb tevékenységét, de szembefordult Bethlen Istvánnal is. Különösen a paraszti lakosság körében volt bázisa, mert a paraszti érdekek képviselőjeként lépett fel. A parlamentben felszólalt a Bihar megyei ellátatlanok ügyében, s hangoztatta: „nem volt elegendő munkaalkalom a nyáron".124 Már 1920 folyamán támadást intézett a MOVE s személy szerint Gömbös Gyula ellen.125

1921 folyamán nyílt szakadás következett be a képviselő és a kormánypárt között. Szilágyi helytelenítette az Egységes Párt földbirtokpolitikáját, a polgári szabadságjogok meg nyirbálását, s más volt az álláspontja a királykérdésben is. 1921 februárjában ki is lépett a kormánypártból, de hangoztatta, hogy kisgazda elveihez hű maradt, nem ő, hanem Nagyatádiék távolodtak el a meghirdetett programtól. 126 Egyre élesebben támadta a földreform végre hajtásának lassúságát és mértékét, s nyíltan ostorozta Bethlen politikai magatartását is. Kijelentette, hogy az a tény, hogy a „miniszterelnök a közszabadságok elnyomásával akarja a bolseviki agitációt féken tartani, maga alkalmas a legerősebb bolseviki agitációra". 127 A szélsőjobbot természetesen még keményebb szavakkal illette, továbbá támadta a MOVE-t és Gömböst, akit „megszállt a nagyravágyás ördöge".

Az 1922-es parlamenti választáskor a kormánypárt és Szilágyi ellenfélként állottak szemben. Szilágyi választási orgánuma a Bihari Újság lett, amelyet részvénytársaság tartott fenn, s amely magát a „keresztyén magyar középosztály" szócsövének tartotta. A kormánypárt lapja az 1921-ben alakult Bihar Népe lett, 1922-ben felvette a Keresztyén Kisgazda és Föld míves és Polgári Párt hivatalos lapja fejlécet. Az újság programadó cikke a következőket írta :128 „Életre kelt ... egyenesen csonka hazánk megmentése érdekében egy oly keresztyén irányzatú agrár szervezet", amely a magyar nemzet két szilárd oszlopát, „a magyar kisgazda társadalmat és a hazafias magyar értelmiséget van hivatva ... egyesíteni". Egyedül az Egységes Párt, Bethlen István és Nagyatádi Szabó István becsületes, őszinte és igaz hazafiságával, magyar józanságával képes a hazát megmenteni. „Hisszük, hogy Bihar vármegye lakosai mindenkor helyeslik és seregestül fognak kibontott zászlónk alá tömörülni." A parlamenti választások előtt Berettyóújfaluban a kormánypárt a következőképpen alakult meg.129 A Keresztyén, Földmíves és Polgári Párt helyi szervezetének az alapját a gazdatársadalom eddigi szervezetei, a Gazdakör és a Földmíves Szövetség adták. Ezt bővítették ki az értelmiség, a helyi iparostársadalom és a kereskedőréteg képviselői. Minden testület a maga kebeléből választott egy elnököt, egy alelnököt és intéző bizottsági tagokat. Az Intéző Bizottság tagsága a következő arányban tevődött össze: húsz fő kisgazda, tíz fő értelmiségi, tíz fő iparos. A párt elnökei dr. Balogh Tihamér, Jakab István és Kiss Antal lettek. Országgyűlési képviselőül először Nagyatádi Szabó Istvánt gondolták felkérni, végül Görgey József ^személyében állapodtak meg.

Az ellenzék Szilágyi Lajos személye körül tömörült, aki pártonkívüli programmal lépett fel, illetve a választások idejére megszervezte a „Szilágyi Lajos-pártot". Támadta a helyi Egységes Pártot, mert annak megalakítása „gyorsfőzővel" történt — mondotta. H. Pozsár István kihagyásával a kisgazdák jó részét elkeserítették.130 A kormánypártot az eredeti kis gazda program elsikkasztása miatt támadta, s azért, mert „a nemzetgyűlés utolsó napjait is fel akarta használni arra, hogy 1 500 000 tősgyökeres magyar embert, legtöbbnyire falusi földműveseket, napszámosokat, nincsteleneket és asszonyokat (megfosszon) attól a jogtól, amelyet nekik 1920-ban már megadtunk".131 Lelkiismeretlen gonoszságnak nevezte, hogy „1922-ben világ csodálatára meg kellett érnünk azt, hogy a falura felesküdött kormány és pártja törli el az általános és titkos választójogot".132 Kijelentette, hogy ezután is módot és alkalmat fog arra találni, hogy a földnélküli szegények érdekeit kíméletlen keménységgel képviselje. Külpolitikai téren is ellenzékbe került, mert nem értett egyet a trianoni béke szerződés ratifikálásával, s a királykérdésben a legitimisták álláspontját osztotta. Kijelentette, hogy az „én álláspontom a királykérdésben elejétől fogva az volt, hogy Magyarországnak koronás királya van, szabad királyválasztó jogunk nincs, a trón nem üres..." IV. Károly halálakor úgy nyilatkozott, hogy „Őfelsége halálában területi integritásunk visszanyerésének egyik legnagyobb eszközét fogjuk gyászolni".133

A kormánypárt Berettyóújfaluban nagy aktivitást fejtett ki annak érdekében, hogy megbuktassa Szilágyi Lajost és kormánypárti képviselőt juttasson mandátumhoz. Görgey József, az Egységes Párt jelöltje többször tartott választási beszédet, de érdekében Berettyóújfaluba utazott maga Bethlen István miniszterelnök, Nagyatádi Szabó István és Gömbös Gyula is. Bethlen kortesbeszédében azért támadta Szilágyit, mert az nem szavazta meg a békeszerződés ratifikálását, illetve azért, mert habsburgianus.134 Az Egységes Párt helyi lapja pedig azt hangoztatta, hogy Szilágyi „mindig balra ment és rátért arra az útra, amely a mostani rezsimet meg akarta dönteni".135 A dzsentri származású katonatiszt, Görgey József azonban nem szerezhette meg a parasztok bizalmát. Görgey jelölése világosan bizonyította, hogy a Nagyatádi féle parasztpárt az Egységes Párt kebelén belül elvesztette paraszti jellegét, s tulajdonképpen a paraszti érdekek elárulója lett. Ezt érzékelte a helyi Egységes Párt egyik paraszti képviselője, aki kijelentette, hogy ő a kisgazda elvek megvalósulását elsősorban „csizmás gazda képviselőben" látja. így tehát túlságosan nem csodálkozhatunk azon, hogy a lezajlott nemzet gyűlési választásokon Szilágyi 3581: 2347 arányban fölényes győzelmet aratott.136

E tény azt eredményezte, hogy a pártonkívüli programmal győzelmet aratott Szilágyi és az egységes párti irányítású községi vezetés oppozícióba került egymással. Szilágyit már a választások alatt támadták azzal, hogy a „zsidók" pártján áll s „turbulens" elemek állanak mögötte. Jellemző módon azt is híresztelték róla, hogy belépett a Vázsonyi-féle pártba.137 Szilágyi válaszként a „dohos községháza" kiszellőztetésével fenyegetődzött.138 Győzelme minden esetre a helyi kormánypárt soraiban is nagy zavart és kavarodást eredményezett, ellene bíró sági feljelentést is kezdeményeztek. A Bihar Népében, a kormánypárt lapjában ebben az időben rendszeresen megjelent olyan írás, amelynek végén szerzői álnévként „Fascita" aláírás díszelgett, s amelynek szerzője félreérthetetlenül az olasz példával fenyegetett: „A zsidó nagytőke által finanszírozott szociáldemokrata-kommunista párt napról-napra szemérmetlenebbül folytatja támadásait ... Készülnünk kell az önvédelmi harcra" a Brassay—Szilágyi—Drózdy-féle liberális zsidópárti ellenzékkel. „Jöjjön a fascizmus".139 Támadták a képviselőt azért is, amiért az a földreformmal nem volt megelégedve és azért is, mert lapját, a Bihari Újságot nem keresztény nyomdában nyomják. Szilágyi ezekre a támadásokra megfelelőképpen reagált. Nyomdát változtatott ugyan, de az ellenfél — a Bihar Népe — szerkesztőségében ő is gondoskodott megfelelő ellenbotrányról.140

A képviselő körüli bonyodalmak azonban idővel elcsendesedtek. Összefüggésben állt ez azzal, hogy Bethlennek fokozatosan sikerült az ellenzéket lojálissá tenni, illetve azzal, hogy a konszolidáció megteremtésével párhuzamosan a kétarcú, fasiszta vonásokkal terhes ellenforradalmi rendszer egyre több liberális mezt öltött magára, s ez viszont egybeesett Szilágyi politikai elképzeléseivel. A húszas években épültek ki Berettyóújfaluban az ellenforradalmi rendszer jellegzetes társadalmi szervezetei, mint például a MANSZ, a Leventeegyesület, s a már említett irredenta szervezetek.141 Újjászerveződtek a társadalomnak azok a fórumai is, amelyek már a dualizmus korában is működtek, mint a kaszinó és a gazdatársadalom már említett szervezetei. Programjukban természetesen alkalmazkodtak az ellenforradalmi korszak ideológiai követelményeihez.

Szilágyi, mint pártonkívüli programmal megválasztott képviselő 1925-ig a Demokratikus Blokk elnöke volt. Bár 1926-ban megalakította a Kispolgárok Országos Pártját, az 1926-os országgyűlési választások idején már erősen közeledett az Egységes Párthoz. Ennek következtében a kormánypárt a berettyóújfalui kerületben nem is állított jelöltet. Ezt úgy indokolták, hogy az utóbbi időben egyre inkább kormánytámogató politikát folytat.142 Megválasztása így nem lehetett kétséges, ennek fejében viszont gyakorlatilag kormánypártivá kellett lennie. Bár később, harmincas évek végén, a fokozódó fasizálódás légkörében a kormánypártból ismét kilépett, korábbi pozícióit és befolyását többé nem tudta visszaszerezni.

Berettyóújfaluban a forradalmi baloldal a Tanácsköztársaság bukása után rendkívül nehéz helyzetbe került. Szervezeteit a fehérterror szétzúzta, személyi képviselőit börtönbe zárták, megfélemlítették. A baloldalnak ennek ellenére volt bázisa a községben, elsősorban a nagyszámú agrárszegénység soraiban, s a kispolgárság bizonyos köreiben. A szociáldemokraták szervezkedésére az 1920-as években nem volt lehetőség, majd amikor a Bethlen-kormány 1930-ban engedélyezte a szociáldemokraták falusi szervezeteit, Berettyóújfaluban is létre akarták hozni a helyi pártszervezetet. A szervezésben és előkészítésben jelentős szerepet játszott a Tanácsköztársaság egyik központi személyisége, Pozsár Bálint. A helyi pártszervezet azonban ennek ellenére sem alakulhatott meg, mert a csendőrség ezt megakadályozta, sőt Pozsárt felelősségre is vonták.143 A tulajdonképpeni pártszervezetnél fontosabb szerepet játszottak a szociáldemokraták irányítása alatt működő szakmai szakszervezetek. így például a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége Helyi Csoportja, amely 1938-ban alakult meg huszonhárom fővel.144

A berettyóújfalui szegénység elesettségét és nyomorát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a községben magas volt az ellátatlanok és segélyre szorulók száma. Bíró István berettyóújfalui napszámos 1934-ben például folyamodványt adott be arra hivatkozva, hogy hat gyermeke van, akik éhhalállal küszködnek; „nekem nincs egy csepp földem sem, semmim se. Kéregetni nem mehetek, lopni nem mehetek." Mindössze 150 P-t kért, de ennek teljesítését a község elöljárósága nem javasolta, mert csépléssel és aratással 150 kg terményt keresett.145 A hamu alatt tehát ott izzott az elégedetlenség parazsa! A baloldallal való szimpatizálást jelzik a kor bírósági aktái is. Szabó Gyula berettyószentmártoni lakos például Berettyó újfaluban kijelentette, hogy belőle a kommunizmust nem verik ki. „Majd jön Lenin és Trockij, leszek még azoknak katonája".146

A baloldal brutális elnyomása, a szociális igazságtalanságokkal terhes légkör egyenesen kedvezett a nyilaskeresztes mozgalom terjedésének, főleg azért, mert a magyar szélsőjobb oldal újtípusú szervezetei nagymértékben visszaéltek a szociális demagógiával, s az elméletileg képzetlen, eddig a szociáldemokrata vagy kommunista párt irányítása alatt álló tömegekben is zavart okoztak. A gazdasági válság is kedvezett a mozgalom megerősödésének. Berettyóújfalu és a járás főszolgabírója 1934-ben azt jelentette az alispánnak, hogy a Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt „főként Berettyóújfaluban" zsidóellenes tüntetéseket szervezett, beverték a zsinagóga ablakait, a zsidó kereskedőket bántalmazták és a „vásárló közönséget is terrorizálták". 1933 novemberében is tüntető felvonulást tartottak, s két zsidó származású egyént véresre vertek.147 Mindenütt igyekeztek befolyásuk alá vonni a szegénységet, s zavart igyekeztek támasztani a kommunisták között is. Megdöbbentő a főszolgabíró ítéletalkotása: „Különösen Berettyóújfalu községben annyira szervezkedtek, hogy egy esetleges bizonytalan politikai helyzet esetén képesek lettek volna a község felett a terroruralmat is átvenni."

A legnagyobb ellenzéki tömegeket kétségtelenül az 1930-as években újraszerveződő Kis gazdapárt tudta megmozgatni, de azt nem tudta elérni, hogy a kormánypárttól, a Keresztény Nemzeti Egység Pártjától a helyi pozíciókat átvegye. Kétségtelenül a kormánypárt erősségére szolgált, hogy ekkor Szilágyi Lajos is a soraikban volt: „vármegyei viszonylatban Szilágyi Lajost tartjuk politikai vezérünknek, és az egységes párt keretein belül ugyan, de Szilágyi Lajos mögött kívánjuk a lakosságot együtt tartani".148 A helyi kormánypárt elnöke Bodó Lajos nyugalmazott huszárezredes volt, aki egyben a képviselőtestület legtekintélyesebb tagja is. Pártelnöki tisztségéről 1938-ban lemondott, de a helyi újság szerint minden áron fel kell kérni tisztségének további betöltésére.149 A kormánypárt úgy is igyekezett megerősíteni pozícióit, hogy a gazdatársadalom legfontosabb szervezetét, a Gazdakört fokozatosan ellen őrzése alá vonta. Különösen megerősödött ez a folyamat akkor, amikor 1939-ben a Gazda kör új elnöke Sz. Pozsár István lett.150 A következő évben a Kört újjászervezték azzal a céllal, hogy társadalmi bázisát kibővítsék, ennek következtében a taglétszám háromszorosára emelkedett és elérte a négyszáz főt.151 1943-ban dr. Vajay Károly képviselő közbenjárására a Gazdakör államsegélyt is kapott (3000 P), s idővel komoly géppark felett is rendelkezett.

Az idők folyamán egyre nagyobb figyelmet fordítottak a Körben folyó önképzésre, előadások tartására. A célszerű gazdasági ismeretek közlése mellett fontos szerepet szántak a politikai nevelésnek is. A Bihari Hírlap 1944-ben már a következőképpen ír a Gazdakörről: „Különösen kulturális téren ért el kiváló eredményeket. Valóságos népfőiskola jellege van már ennek a gazdaköri munkának."152 A kormánypárt a II. világháború kitörésének előestéjén tovább erősítette pozícióit. Az 1939-es választásokon a Független Kisgazdapárt az egész megyében, Berettyóújfaluban is vesztesként hagyta el a küzdőteret — a korabeli újság valóságos földcsuszamlásról ír — s ezt csak némileg enyhítheti az, hogy a nyilaskeresztes párt szervezkedése iránt sem mutatkozott semmi érdeklődés.153 A választások eredményeként a kormánypárt dr. Vajay Károlyt 4756 szavazattal küldhette a parlamentbe, míg a kisgazda párti vesztes —Barta Károly — 2844 szavazatot szerzett.154 E tényben természetesen komoly felelősség terheli a Kisgazdapárt vezérkarát is. 1938 májusában a Független Kisgazda Párt vármegyei szervezete Berettyóújfaluban ülést tartott, s itt jelentette ki Echart Tibor a következőket: „A kormány programja olyan, hogy minden kisgazda büszkén vállalhatná."155 Ilyen vezetés mellett a választási vereségen nem csodálkozhatunk. A kormány programjának milyenségét egyébként az is jelzi, hogy Szilügyi Lajos, aki egyébként ekkor felsőházi tag is, 1938 végén kilépett a kormánypártból. Lépése azért is érte meglepetésként az Imrédy- kormányt, mert Gömbös alatt a vármegyei főispáni tisztet is vállalta.156

A II. bécsi döntés (1940) után Bihar vármegye áttette székhelyét Nagyváradra, átköltöztek a hivatalok és a tisztviselők, áttelepült az újság szerkesztősége, s átszállították az eredetileg is Nagyváradnak szánt, de itt felállított Tisza Kálmán szobrot is.157

A II. világháború éveiben a politikai élet a háborús hisztéria jegyében zajlott. A légkört mindinkább megmérgezte a háborús uszítás, az egyre fokozódó zsidóellenes hangulat. 1942-ben már internálások is történtek, s a nyilasok is tüntető felvonulásokat szerveztek.158 A háború következménye volt az is, hogy a hadbahívások miatt és a németországi munka lehetőségek miatt is jobban lehetett kenyérkereseti lehetőséghez jutni. 1942-ben Berettyó újfaluból Németországba például 136 fő jelentkezett munkára. 159 Ennek ellenére a berettyóújfalui járásban 1940-ben az alispáni hivatal 726 családfőt 2250 taggal tartott nyilván az ellátatlanok között.160 A háborús évek alatt az elégedetlenség azonban csak fokozódott. Nyíró László berettyóújfalui lakost 1941-ben például azért ítélték el egy esztendőre, mert kijelentette, hogy Horthyt és Hitlert „ha rám volna bízva legyilkolnám őket, de ha Sztálin jönne Nyíregyházáig mezítláb elébe mennék ebben a hidegben".161

A baloldal igazi ereje azonban nem a szervezetlen elégedetlenkedők kijelentéseiben állott, hanem a dr. Zöld Sándor körül szerveződő illegális kommunista sejt munkájában. Dr. Zöld Sándor személye és tevékenysége messze túlmutat Berettyóújfalu határain, életútja csak országos mércével mérhető, hiszen a Nagyváradról Berettyóújfaluba áttelepült család gyermeke széleskörű kapcsolatokat tartott fenn a magyar baloldal legjelesebb képviselőivel, elképzeléseivel, munkájával aktívan bele is szólt a politikai élet eseményeinek alakításába.162 Berettyóújfalui baráti köre — a kórházban kapott állást 1940-ben mint szigorló orvos —■ egyszerű iparosokból és munkásemberekből tevődött össze. 1942-ben, szakorvosi vizsgája után a felszabadulásig a helyi kórházban dolgozott, élénken figyelte a háborús eseményeket, s régi pártkapcsolatait is megtartotta. Tudjuk róla, hogy terjesztette a Békepárt (tulajdonképpen a Kommunista Párt) kiáltványát, s a zsidóüldözések idején támogatta, segítette a rendszer számkivetettjeit.163 1944-ben a Gestapo elől csak hosszas bujkálás után tudott megmenekülni.

A front közeledtével a terror egyre jobban erősödött, s ezt a német megszállás visszafordíthatatlan folyamattá erősítette. A megoldást csak a felszabadulás jelenthette!

Berettyóújfalu német megszállás alól való felszabadítása a debreceni páncélos csata következtében valósulhatott meg. A 6. harckocsihadsereg kapta azt a feladatot, hogy Berettyóújfalu és Földes környékét tisztítsa meg, majd jusson ki Hajdúbagos, Sáránd körzetébe. Súlyos küzdelmek után Kravcsenko vezérezredes csapatai 1944. október 17-én reggel befejezték a község megtisztítását az ellenséges csapatoktól.164 A kézirat lezárva: 1977-ben.

 

JEGYZETEK

  1.   Hegyesi 1885. 103.
  2. Vö. Nyakas Miklós: Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849. Sajtó alatt a Hajdúsági Múzeum Évkönyve IV. kötetében.
  3. Hegyesi 1885. 169.
  4. Sárrét 1915. aug. 29. Tardy Sándor emlékirataiból. Mikor az oroszok Berettyóújfaluban jártak
  5. Fényes 1851. IV. 235.
  6. Szűcs—Sárközi 1976. 12.
  7. Sárrét 1877. júl. 29. 2. Utazás egy leendő nagyváros piacán.
  8. 5. H. 1900. febr. 4.; Sárrét 1901. jan. 20. Elvégeztetett az utcák elnevezése
  9. Sárrét 1909. nov. 21. 2. Utcanyitás B.Újfaluban.
  10. L. pl. Sárrét 1901. febr. 10. Kő-járta Berettyó-Újfaluban.
  11. Sárrét 1910. jan. 9. Berettyóújfalu gyomra.
  12. Sárrét 1887. júl. 22. Levél a szerkesztőhöz.
  13. Sárrét 1878. júl. 14. Egy kis statisztika.
  14. BmKÉ 1875. máj. 8. 2. B.Újfalu és vásárja.
  15. Sárrét 1877. szept. 9. A b.újfalui járásbíróság kérdéséhez; Sárrét 1877. júl. 8. Résen legyünk! (Brutus álnévvel); Uo. júl. 22. Levél a szerkesztőhöz.
  16. Sárrét 1877. okt. 21. Kell-e községünkben szervezett rendőrséget felállítani?
  17. HBmL IV. B. 411.2. Szabályrendelet a községi rendőrség szervezéséről. 1902. nov. 10. Egy rend őrbiztos alatt tizenöt fő teljesít szolgálatot.
  18. Sárrét 1876. máj. 7. és 21. A sárréti jegyzők értekezlete. L. még uo. 25. sz.
  19. S. H. 1899. dec. 31. Mi vezérel minket? (Vass Jenőről); Sárrét 1878. júl. 14. Egy kis statisztika.
  20. Sárrét 1875. dec. 25. 2. A sárréti takarékpénztár egylet.
  21. Az 1914/XV. te. alapján a berettyóújfalui választókerület: Berettyószentmárton, Berettyóújfalu, Csökmő, Darvas, Esztár, Fúrta, Gáborján, Hencida, Pocsaj, Szentpéterszeg, Újiráz, Váncsod, Vekerd, Zsáka. Biharban összesen 12 választókerület volt.
  22. Sárrét 1901. febr. 10. A herpályiak bálja.
  23. Sárrét 1877. nov. 25.
  24. Életrajzát lásd: Pallas Nagy Lexikona 4. k. 608.
  25. K. N. XIII. k. 1871. febr. 24. 294. o. ü.
  26. K. N. XVIII. k. 1871. dec. 4. 294. o. ü. 216—217.
  27. K. N. XIX. k. 1871. dec. 17. 406. o. ü. 124—125.
  28. K. N. XI. k. 255. o. ü. 1870. dec. 19. 317.
  29. K. N. VII. k. 1870. márc. 29. 148. o. ü. 145—146.
  30. K. N. VII. k. 1870. márc. 11. 142. o. ü. 43.
  31. K. N. 1871. dec. 20. 410. o. ü. 362.
  32. K. N. XX. k. 1872. jan. 22. 426. o. ü. 362.
  33. K. N. XV. k. 1871. márc. 22. 316. o. ü.
  34. K. N. VI. k. 1870. febr. 28. 132. o. ü.
  35. K. N. XVIII. k. 1871. nov. 22.
  36. Sárrét 1877. máj. 6. 2.
  37. A listát a K. N. kötetei alapján állítottam össze.
  38. Sárrét 1878. júl. 14. Egy kis statisztika.
  39. Sárrét 1877. jan. 21.
  40. Sárrét 1912. okt. 6.
  41. Sárrét 1876. febr. 6. és júl. 30.
  42. Életrajzát 1. Dankó I.
  43. Sárrét 1878. júl. 14. Egy kis statisztika.
  44. Bakó 1975. 8.
  45. BmKÉ 1875. máj. 26.
  46. BmKÉ 1875. jún. 12.
  47. BmKÉ 1875. jan. 16.
  48. BmKÉ 1875. júl. 10.
  49. BmKÉ 1875. júl. 31.
  50. Ballá 1927. 104.
  51. Sárrét 1881. 19. és 25.
  52. Sárrét 1881. jún. 26.
  53. Sárrét 1881. 26. sz.
  54. Sárrét 1881. nov. 13.
  55. Sárrét 1881. dec. 5.
  56. Sárrét 1881. 50. sz. Nyílttér rovat.
  57. Nadányi 1938. 377—379.
  58. Uo. és Sárrét 1916. júl. 30. Kerületünk és képviselői.
  59. Sárrét 1901. jún. 30.
  60. Sárrét 1903. máj. 31.
  61. Sárrét 1903. jún. 7.
  62. A szövetkezett. ... 121.
  63. Sárrét 1910. márc. 6. és márc. 20.
  64. Sárrét 1910. máj. 15.
  65. Sárrét, 1910. márc. 6. 4.*
  66. Sárrét 1902. dec. 7. 3.
  67. Uo. 4.
  68. S. H. 1900. máj. 22.
  69. E jellegzetesen polgári álláspont valamennyi szocializmussal foglalkozó írásban tükröződik.
  70. Sombart 1914.
  71. Sárrét 1903. febr. 15. A szocialisták új programja.
  72. Sárrét 1912. máj. 30., jún. 2. „Elfogultság és korlátoltság kell ahhoz, hogy valaki a budapesti munkásság forradalmi tüntetésében ne lásson mást csak egy nagy bűntényt... Nyújtsuk kezünket a jogokkal felruházandó magyar munkásnak."
  73. Sárrét 1903. márc. 9. A tömegsztrájk.
  74. Sárrét 1902. jún. 8. Munkásmozgalmak.
  75. Vas 1913.
  76. Sárrét 1911. febr. 12. A népszámlálás tanulsága.
  77. Sárrét 1902. okt. 26. Szocialista gyűlés B.Újfaluban.
  78. Sárrét 1902. okt. 26. Lapunk és a magyar szoczialisták.
  79. Sárrét 1902. nov. 23. Szoczialista gyűlés B.Újfaluban.
  80. Népszava 1902. okt. 30. 8.
  81. Népszava 1902. jan. 23. 2.
  82. Sárrét 1902. nov. 30. 2. Szoczialista gyűlés B.Újfaluban.
  83. Farkas 1974. 164.
  84. Sárrét 1909. nov. 28. A szoczialista szakszervezetek hanyatlása vidéken.
  85. Sárrét 1914. aug. 2. 2. A háború.
  86. Sárrét 1914. szept. 13.
  87. Sárrét 1914. szept. 7.
  88. Sárrét 1914. okt. 11. Amiről beszélni kell.
  89. Sárrét 1914. aug. 2. Megindult B.Újfaluban a segélyakció.
  90. Sárrét 1914. szept. 20. A sebesültekért.
  91. Sárrét 1915. máj. 9.
  92. Sárrét 1915. márc. 14. Gabonaneműek rekvirálása Bihar megyében.
  93. Sárrét 1915. máj. 9.
  94. Sárrét 1915. okt. 31. 4
  95. 95 Sárrét 1916. jún. 25. 2. Gazdasági gyűlés B.Újfaluban.
  96. Sárrét 1917. szept. 16. B.Újfalu község elöljáróinak jelentése a tűzifa, zsír és közélelmezés tárgyában.
  97. Sárrét 1918. febr. 17.
  98. Farkas 1974. 164.
  99. Farkas 1974. 164.
  100. Komoróczy—Fehér—Gazdag—Farkas 1959. 464.
  101. Sárrét 1918. dec. 1. B.Újfalu új elöljárósága.
  102. Uo.
  103. Uo. Rend legyen! *
  104. Uo. Ágoston Péter főispán Berettyóújfaluban.
  105. Uo. A hazatért katonák gyűlése.
  106. Farkas 1974. 165.
  107. Uo. 166.
  108. Komoróczy—Fehér—Gazdag—Farkas 1959. 476.
  109. Uo. Ali.
  110. Uo. 421.
  111. Vermes 1.930. 12.; Nadányi 1938. 16.
  112. Tisza Kálmán szobrát eredetileg Nagyváradnak szánták, de a közbejött események miatt itt állították fel. 1942-ben Nagyváradra szállították.
  113. Vermes 1930. 11.
  114. Uo. 12.
  115. B. U. 1920. szept. 2. Elítélték a B.Újfalui kommunistákat.
  116. B. U. 1921. ápr. 28. „Pozsár Bálint mindig szociáldemokrata volt. A forradalomban a nemzeti tanács tagja, a szociáldemokrata párt elnöke, majd a nagyváradi szovjet tagja, ő intézte a földműves ügyeket." L. még Kiss 1976. 250.
  117. B. U. 1920. szept. 24.
  118. B. U. 1920. szept. 23.
  119. B. U. 1920. dec. 16. „H. Pozsár a község régi bírája és a választmányba is az ő emberei vonultak be. A nép bizalma a régi vezetők felé fordul."
  120. B. N. 1921.1. évf. 9. sz. 2.
  121. B. N. 1921. I. évf. 3. sz.
  122. B. N. 1922. II. évf. 7. sz.
  123. Életrajzát lásd Vermes 1930. 131—132.
  124. B. U. 1920. aug. 12.
  125. B. U. 1920. aug. 20.
  126. B. U. 1921. febr. 10.
  127. B. U. 1921. jún. 16. Dr. Szilágyi Lajos a jogrendről.
  128. B. N. 1922. márc. 2. Olvasóinkhoz.
  129. B. N. 1922. 9. sz. Zászlóbontás.
  130. B. U. 1922. márc. 9. Pártalakítás gyorsfőzővel.
  131. A szavazati jogról van szó! B. U. 1922. febr. 23. A feloszlatott nemzetgyűlés.
  132. B. U. 1922. márc. 2. Lelkiismeretlen gonoszság!
  133. B. U. 1922. ápr. 16. IV. Károly meghalt.
  134. B. N. 1922. máj. 11.
  135. B. N. 1922. ápr. 20. Küldöttségünk Budapesten.
  136. B. U. 1922. jún. 1.
  137. B. N. 1922. máj. 28. 2. Bűnvádi eljárás Szilágyi Lajos ellen.
  138. B. N. 1922. okt. 5.
  139. B. N. 1922. szept. 21.
  140. Lásd B. N. 1922. okt. 26. Nyílt tér rovatát és következményeit.
  141. B. N. 1925. febr. 25. 2.
  142. B. N. 1925. febr. 15., uo. 1926. nov. 18. Képviselőválasztásokról.
  143. Kiss 1976. 250—251.
  144. HBmL Bihar m. alisp. ir. 4329/1938.
  145. Uo. Bihar m. főispánja 1765/8—1934.
  146. Uo. Debr. ügyészség VII. 8. 14. 446/1934/. B.
  147. Uo. Bihar m. alispánja 1804/1934 közig. ir.
  148. Bihar 1938. febr. 24. 1.
  149. Bihar 1938. febr. 24. A berettyóújfalui pártelnök lemondása. Az oka a képviselővel való összekülönbözése volt.
  150. B. H. 1939. dec. 30. 2.
  151. B. H. 1940. jan. 18.
  152. B. H. 1944. febr. 5.
  153. B. H. 1939. ápr. 13.
  154. B. H. 1939. máj. 4.
  155. B. H. 1938. máj. 26.
  156. B. H. 1938. dec. 1.
  157. B. H, 1940. dec. 5. Díszközgyűléssel búcsúzott B.Újfalu a távozó vármegyétől.
  158. B. H. 1942. febr. 8. 3.
  159. HBmL Bihar m. alisp. IV. B. 404/a 295. 200/1942 közig. ir.
  160. Uo. Bihar m. alisp. ir. 4800/1941.
  161. Uo. Bihar m. közp. vál. 113/1943 IV. B. 403/8
  162. Szűcs—Sárközi 1976.
  163. Szűcs—Sárközi 1976. 47—49.
  164. Komoróczy 1973. 313—315.

 

IRODALOM

Bakó Endre, 1975. Nadányi Zoltán élete és költészete. B.Újfalu.

Ballá Antal szerk., 1927. A magyar országgyűlés története 1867—1927.

Dankó Imre, 1970. Az „idősb" Móricz Pál két írása. Debrecen.

Farkas Dezső szerk., 1974. Tanulmányok és források Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának történetéhez. Debrecen.

Fényes Elek, 1851. Magyarország geographiai szótára. I — IV. k. Pest.

Hegyesi Márton, 1885. Bihar vármegye 1848/49-ben. Nagyvárad. 103.

Kiss István szerk., 1976. Tetteikben tovább élnek. A forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő, elhunyt Hajdú-Bihar megyei harcosainak életrajzkötete. Debrecen.

Komoróczy György— Fehér András— Gazdag István— Farkas Dezső, 1959. A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban. Debrecen.

Komoróczy György szerk., 1973. Hajdú-bihari történelmi olvasókönyv. Debrecen.

Nadányi Zoltán szerk., 1938. Bihar vármegye. Bp.

Nyakas Miklós. Sillye Gábor kormánybiztosi tevékenysége 1848—1849. (Sajtó alatt a Hajdúsági Mú zeum Évkönyve IV. kötetében.)

Sombort, Werner, 1914. Tudomány és újságírás. Sárrét. 1914. febr. 15., 22.

Szűcs Ernő— Sárközi István, 1976. Egy kiváló kommunista életútja. Dr. Zöld Sándor emlékkönyv. B.Újfalu.

Vas Béla, 1913. A magyar középosztály. Sárrét, dec. 14.

Vermes Ernő, 1930. Bihar vármegye tíz évvel Trianon után. B.Újfalu.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet