ADATOK BERETTYÓÚJFALU KÖZOKTATÁS-,

KÖNYVTÁR- ÉS SAJTÓTÖRTÉNETÉHEZ

Kilián István

Berettyóújfalu határát 1658-ban török, tatár csapatok égették fel. II. Rákóczi György legjobb vitézét, Kádár Istvánt küldte a város védelmére, aki hosszú tusakodás után életét áldozta a kis község lakosságáért, kevéske vagyonáért. Szalárdi János siralmas Magyar krónikájában feljegyezte Kádár vitéz hősi harcát.1 Vitézkedését, nagyszerű halálát, s szerénységét példázó utolsó kívánságát egy ismeretlen lantos meg is énekelte, s históriás éneke szájról szájrajárva, faluról falura terjedve az egész ország irodalmi kincsévé lett.2

31. Nem kérlek engemet hogy vigy messze földre,
Amaz czifra pompás temető helyekre,
Hanem hol testemnek kicsorgott az vére,
Czak ot légyen közzel eltemető helye.

32. Ámbár az vadak is testemet megh ragyák,
Hollók és farkasok vellőmet kiszyyák,
ítélet napjára meg elő alittyák
Amaz rettenetes székhez fel támasztyák.3

Ezt a stílusában is olyan rosszul formált vitézi éneket nem újfalui szerző, hanem talán Ködi Farkas János verselte meg, az ének terjesztésében, a hagyomány életben tartásában azonban a kis község lakosságának igen nagy része volt.

A hagyomány továbbélésére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Zoltai Lajos régész egy öreg csősz elbeszélése nyomán bukkant Kádár vitéz évszázadok óta porladó holttestére.4 Újfalu és a környék lakosságában elevenen élt az egykori csata emléke, s nemzedékről nemzedékre adták át az ősök emlékeit.5 A históriás éneket kéziratos versgyűjteményeink őrizték meg, jobb-rosszabb szöveggel, a csata emlékét pedig a nép.6

Az a nép, mely múltja emlékeit évszázadokon keresztül képes megőrizni, ily helyhez kötött hűséggel, bizonyára rendelkezik olyan kulturális múlttal, mellyel érdemes foglalkozni. Dolgozatunkban végső soron ezt a kulturális múltat kutatjuk. Bár az adatok hiánya, feltáratlansága nagyban nehezítette munkánkat, ennek ellenére arra törekedtünk, hogy vagy feltáratlan vagy ok nélkül elfelejtett adatokból gyűjtsük össze a község kultúrhistóriáját.

AZ EGYHÁZAK TÖRTÉNETE

A község művelődéstörténetével akarván foglalkozni alaposan szemügyre kell vermünk az egyházak rövid történetét. A mai Berettyóújfalu több, ma már elpusztult középkori község utódja. Herpályon ma még nem pontosan tisztázott szerzetesrendi apátság kolostora feküdt.7 Szentkozma középkori történetéhez legenda fűződik, amikor ugyanis abban a községben hajdan a magyarok és a székelyek valami miatt csatáztak, Szent Kozma megjelent a küzdő felek között s a magyaroknak nyújtott segítséget.8 E mondái elemeken kívül Újfalu és a környező községek középkori kultúrájáról keveset tudunk.

Újfalu neve Györffy szerint 1285-ös oklevélben jelenik meg, 1291-ben Gutkeled nembeli Miklós bán birtoka volt.9 Egy 1373-ban kiadott oklevélből tudjuk, hogy Újfalu már régen a herpályi uradalom tartozéka volt. Templomának védőszentjéül Szent Miklóst választották.10 A későbbi berettyószentmártoni egyház történetéről már valamivel több az ismeretünk. 1213-ban papja egy böjti emberrel pereskedik a szatmári esperes előtt. 1321-ben is a Hontpázmányok nemzetségéből származottak birtoka volt, 1334-ben az adatok szerint négy garas pápai tizedet fizetett. Szentmárton Árpád-kori elődje Bölcs falu, egyik templomának patrocíniuma volt Szent Márton. Bölcs a tatárjárás során elpusztult és az újraéledés után a Szent Márton tiszteletére rendelt templom köré épült települési rész később egy külön falut alkotott.11

Újfalu lakossága hamar felvehette a reformált vallást, a XVII. században már a debreceni traktus egyházai között emlegetik. Tényleges létére első adatunk 1615-ből való. Ekkor Andor Mátyás egy, a liturgiában használatos tányért adott az eklézsiának. 1656-tól már vezet a község református papja anyakönyvet, s 1659-ben már meg is állapították a pap fizetését.12 Lelkészei között néhánynak nevét is ismerjük.13 Berettyószentmárton a reformációt a Pázmány családdal együtt veszi fel. Az ellenreformáció megindulása után a Pázmány-család rekatolizált, s Bethlen Gábor e család javait elkoboztatta és híveinek adományozta, 1647-től kezdve azonban a községet ismételten a Pázmány-család birtokolta, s minden bizonnyal ebben az időben nagyobb lehetősége volt itt a katolikus, mint a református egyház fejlődésének. Barcsa János és Kiss Antal gyűjtötte össze a szentmártoni református egyház történetét,14 amely szerint 1550-ben Martinuzzi eretnekként vitetett máglyára itt egy parasztot, mert az „evangélium mellé állott", azaz a református vallás híve lett. 1648-ban már papi háza, következőleg papja is volt az egyháznak. Néhány lelkész nevét is ismeri az egyháztörténet.15 A Szejdi-járás során elpusztult faluban a XVIII. század legelején (1710-ben) már újjá kell szervezni a kis község református gyülekezetét, de az elpusztult falu zömmel csak 1740-ben kezd újból benépesülni. 1742-től már önálló lelkészséget szervezett itt az egyházkerület. Ettől az évtől kezdve papjait név szerint ismerjük.16 Templomuk azonban nem volt, az isten tiszteleteket egy magánháznál tartották. 1763-ban egy harangot tudtak vásárolni, majd ha marosan mérnököt fogadtak, aki a templom terveit el is készítette 1782-re. Az építkezést 1787-ben kezdték el, a kész épület felé azonban tornyot mis nem tudtak emeltetni. 1811-ben fogtak a torony felhúzásához, s harminchat esztendőnek kellett eltelnie, amíg Berettyószentmárton református gyülekezete a kész toronynak is örülhetett. A korábban vásárolt, majd később újraöntött harangot ezt megelőzően a kor gyakorlatának megfelelően egy fából készült harangtoronyban helyezték el.17

A berettyóújfalui református egyház életlehetősége is ugyanolyan lassan fejlődik, mint a szomszéd falué. 1736-ban az egyházkerületi jegyzőkönyvek szerint ez a gyülekezet már városi anyaegyház volt. Ebből az is sejthető, hogy a környék pusztáin lakó református hívek lelki gondozását az újfalui pap látta el, akinek a munkája az évek alatt valószínűleg úgy meg szaporodhatott, hogy az egyházkerület engedélye alapján 1793-ban az akkori öreg pap mellé egy fiatalt is beállítottak, azzal a feltétellel ugyan, hogy az öreg halála után automatikusan ismét csak egy pap láthatja el a gyülekezet gondjait.18

A XIII — XIV. század fordulóján épült középkori templom a reformátusoké lett. Egy 1763-as vizitáció említi a sok költségbe került barokk tornyával és benne két haranggal. A templomot 1817-ben újból bővítették és átépítették.19

A két község katolikus egyháza közül ősibb a berettyószentmártoni. 1783-ban Baranyai Péter plébános építette fel a község első katolikus parókiáját úgy, hogy az építkezés során felhasználta a korábbi kápolnácska falait is. Előbb oly kicsiny szentély (sacellum) állhatott a katolikus hívek rendelkezésére, hogy még papi lakásnak is jócskán kellett bővíteni.20 Tisztázatlan, hogy azután hol folytak az egyház szertartásai. Nagyon valószínű, hogy a parókiaépület valamelyik termében hallgathatott az a néhány katolikus hivő vasárnap misét. Templomot csak 1817-ben kezdtek építeni (augusztus 25-én) és két és fél hónap múlva november 8-án - bár még fel nem épült, megkezdték az egyházi szertartást. 1818. május 31-én a templom teljesen elkészült.21

Két Canonica Visitatios jegyzőkönyv a szentmártoni katolikus egyház XIX. század eleji történetéről árul el több figyelemre méltó adatot.22

A parókiaépület az országút mellett egy széles térségen feküdt egy bizonyos Serdült (!) János és a Baranyi család szalmával fedett háza közvetlen tőszomszédságában. Nagyon közel volt a kocsma, s egy cigánynak a szalmakunyhója. A visitatio lefolytatója nem tudta tisztázni, hogy mikor épült a parókiaépület. Az egyház temetőt tartott fenn, s ezt 1803-ban nyitották. A templomot kőből építették, fedele zsindely volt, a harangtorony fából készült, amelyben azonban három harangot is el tudtak helyezni. A templom felszentelésére 1818. május 31-én került sor.23 Első paróchusuk Balassa Ferenc volt. Ezt megelőzően a mezőpeterdi plébános fennhatósága alatt álló káplánok látták el a katolikus hívek lelki gondozását. Nevüket megőrizte a visitációs jegyzőkönyv.24 1806-tól tehát önálló egyházközséggé alakult a szentmártoni katolikus hívek közössége. Bakonszeg, Berettyóújfalu községek, Andaháza, Herpály, Kovácsi, Somlyó, Szentkozma puszta népessége és Korhány, Píntekhalma, Bocs, Nyék, Révház, Ölyvös nevű csárdák állandó lakosai tartoztak még ehhez az újonnan ki alakított anyaegyházhoz.25 A jegyzőkönyv szerint ebben a faluban és ezeken a pusztákon élő nép valamennyi magyar, vallásukra nézve római és görög katolikusok, ortodoxok, vagy helvét hitvallásúak és zsidók. Az egész nép a magyar nyelvet beszéli. 1823-ban összesen 264 római katolikus hivő gondját látta el az anyaegyházban, a filiákon és a pusztákon a pap.26

Az 1832-es Canonica Visitatio jegyzőkönyvi adataiból derül ki, hogy a szentmártoni katolikus egyház igen szegény volt. Templomát, iskoláját, parókiáját s alkalmazottait: a papot, a tanítót, a kántort s az összes egyéb személyzetet a püspöki pénztár tartotta fenn, illetve látta el fizetéssel. A lelkek száma most kevesebb, mint 1823-ban. Összesen 225 hívőt kell gondoznia az új paróchusnak. Az 1832-es vizsgálat elkészítteti a parókia és a parcchus könyvtárának a katalógusát, s a liturgikus könyvek között említ egy szláv nyelvű evangéliumos könyvet. Erre aligha lett volna szükség, ha ebben az időben valóban nem lettek volna szláv anyanyelvű hívei.27

Az említett két Canonica Visitatios jegyzőkönyv adatai egyébként jól kiegészítik a helyi katolikus egyház történeti adatait.

A berettyóújfalui katolikus egyház történetét csak a XVIII. században érhetjük újra nyomon. Sokáig filiája volt a berettyószentmártoni egyházközségnek. Az újfalui katolikus hívek lelki gondozását ugyanis a szentmártoni pap látta el. Anyakönyvet 1790-től kezdve vezetnek rendszeresen.

Az a sejtésünk, hogy az egyházi élet is körülbelül ettől az időtől kezdve lett átfogottabb, szervezettebb.28 A XIX. században azonban, mint ezt bizonyára a kötet többi tanulmánya is érzékelteti, Berettyóújfalu rohamosan növekedni, fejlődni kezdett, s ezzel együtt nőhetett a katolikus hívek száma is.29 1905-ben felépült a berettyóújfalui rerrai katolikus templom, s ettől kezdve a váradi püspök rendelkezésére Újfaluba helyezték az anyaegyházat, s Szentmártonba a filiát. Ez az őrségváltás csak további lehetőséget jelentett Berettyóújfalu felekezeti életének, s iskoláztatásának fejlesztéséhez. A templom alapkőletételére 1904 júliusában került sor, s nem telt el másfél esztendő sem, 1905 novemberében fényes ceremónia keretében fel is szentelték az épületet.30

A református és a katolikus vallásokon kívül azonban több más felekezet hívei is éltek a két községben. Fényes Elek szerint Újfaluban (1851-ben) mintegy 5000 lélek élt, s ebből 115 izraelita volt, 10 római katolikus, 22 görög katolikus lakott.31 A lakosság jelentős többségét tehát a reformátusok képviselték. Számottevő más vallású felekezetnek csak az izraelitákat számíthatjuk. Szent egyletük 1807-ben alakult, melynek vezetősége az 1930-as években 15 tagból állt. A községben imaházat is tudtak építeni. Vendé szerint ez az imaház a legrégibb templom a községben. Ez a zsidó hitközség azután úgy megerősödött, hogy a század elejére már hat osztályos iskolát is tudott fenntartani.32

Berettyószentmártonban 1851-ben sokkal kevesebb lakos élt. Fényes csak 201 családfőt tart nyilván, közülük 132 református, 35 római katolikus, 4 görög katolikus, 20 görög keleti és 9 zsidó volt.33

A két községben tehát a vallási megoszlást tekintve a lakosság jelentős része református. A püspöki székhely, Nagyvárad közelsége, a mindenkori váradi püspök anyagi ereje, s propagandaszándéka révén él a római katolikus egyház. A többi egyház közül számottevő réteget csak az izraeliták képviselnek Berettyóújfaluban, s a görögkeletiek Berettyószentmártonban.

A községek lakóinak vallási megoszlása számunkra igen fontos történelmi adalék, hiszen a felekezeti élet szerves kapcsolatban áll a népoktatással. A három legjelentősebb felekezet iskolát, illetve iskolákat tartott fenn, a népoktatás történetének a feltárása tehát elképzel hetetlen a felekezetek történetének ismerete nélkül.

AZ OKTATÁS TÖRTÉNETE BERETTYÓ ÚJFALUBAN

Berettyószentmárton népiskolái

A községben — mint fentebb írtam — már a XVI. század közepén megjelenik a reformáció. Arról azonban, hogy a protestáns prédikátorok, elsősorban a helvót hitvallást vallók, itt tanítottak volna, ebből az időből semmi adatunk nincs. Osváth csak annyit jegyez meg, hogy Szentmárton 1650 előtt leánygyülekezet volt, s mint ilyennek csak levitái voltak.34 Első biztos adatunk a szentmártoni református egyház népiskolájának történetéből 1808-ból való. Ekkor a szentmártoni gyülekezet nyilván az egyházkerület utasítására küldte meg javainak, ingatlanainak lajstromát. A szentmártoni egyház történetéről szólva, erre a javadalomleltárra fentebb már hivatkoztam. Kiderül ebből, hogy a Parokialis házban vagy a ház szomszédságában van egy úgynevezett tanuló ház. Az oskola házban szintén van egy szoba, konyha, nyilván a tanító számára, s ugyanebben az épületben van egy classis.35 Sajnos nem tudott sokkal több adatot összegyűjteni a község iskoláiról 1918-ban az egyébként igen precíz filológus lelkész, Kiss Antal sem.36 1855-ben Ónodi Sándor lelkészsége és Törös Gergely főgondnoksága idején új iskolát és tanítói lakást építettek. „E nád fedeles vályogépület, melybe közös pitvarból jártak a tanítói szobába és iskolába, s két földes kis szoba volt a tanító lakása..." kétségtelenül meghökkentette Kiss Antalt, aki nyilván korszerűbb tanteremhez, tanítói lakáshoz volt már szokva. Ezt az 1855-ben emelt vályogépületet 1891-ben lebontották, „s ugyanazon évi szeptember 1" használatba vétetett a 13 öl hosszú 3 öl szélességű, zsindelytetőzetű két világos padolt szobát, boltozott konyhát, kamarát, pincét és tan termet magába foglaló tanítói lak és iskola" ingatlanával lett gazdagabb Szentmárton. A tanulók számáról csak annyit tudunk, hogy mintegy 40—50 gyermek járt 1912-ben ebbe az iskolába. 1912-ben a zsindely helyett bádoggal borították be az iskola és a tanítói lakás épületét. „A tanterem — írja Kiss Antal — 140 cm magas ablakokkal, melyek 90 cm szélesek hordozható padokkal, a szükséges tanszerekkel, az ifjúsági könyvtár két első 's a' tanítói, könyvtár első typusával van ellátva..." 1906-ban — úgy látszik a tanulólétszám szaporodása egyre inkább sürgette a második iskola felépítését. 1910-ben nyílik meg a második református elemi iskola. Ebben az épületben még inkább igyekezett alkalmazkodni a református egyház a kor igényeihez. Már 4 tantermet építettek. Az ablakok másfél méter magasak és 1 méter szélesek voltak, ezeket úgynevezett aknaredőnnyel lehetett elsötétíteni. A levegőt szellőztetővel tudták felfrissíteni, a korábbi kemencék helyébe már a modernebb vaskályhákat helyezték el. A tantermekben elegendő tanszert (táblát, padokat, szemléltető eszközöket) vettek. Az iskolaépületet 274 méter hosszú deszkakerítéssel vették körül, s az utcai fronton pedig az esztétikusabb léckerítést csináltatták. A négy tanterembe még mindig csak mintegy 50—60 növendék járt. Ettől az évtől kezdve már külön oktatták a lányokat és a fiúkat.37 Osváthnak a véleménye nem éppen a legjobb a szentmártoni tanítóról: „A kis község két hitfelekezetű lakosainak két külön iskolát kelletvén fenntartani, világos, hogy mindkét felekezetnél a csekély fizetésre vagy gyenge készültségű vagy más hibában szenvedő egyének vállalkoznak tanítókul s aligha ez nem egyik oka a berettyószentmártoni nép nagy része rósz magaviseletének."38 Tanítóinak életrajzát természetesen nem ismerhetjük, sokat azonban Osváth nem tévedhetett, mert hiszen egy alkalommal ő maga vállalt kezességet az iskolaépítkezésre szánt kölcsön felvételéhez és készíttette el a székeket.39 Szentmártonhoz szoros kapcsolat fűzhette, következőleg talán jól ismerte az ottani tanítókat. Kiss Antal össze is gyűjtötte a tanítók névsorát,40 s közülük egyről Bod Jánosról ő is, Osváth is egyöntetűen állítja, hogy 1836-ban a Kossuth, Lovassi mozgalmakban részt vett, s miután a börtönt meg járta, akkor került Szentmártonba.41 Osváth még egy adomát is tud róla.42 Kétségtelen tény, hogy egy-egy tanító túlságosan sok ideig nem maradt a faluban, ha az átlagot kiszámítanánk egy-egy legfeljebb 2—3 esztendőt volt hajlandó Szentmártonban nevelni az ifjúságot. 1910-től már ketten szolgáltak ebben a faluban.

Fizetésükről csak néhány adatunk van. 1820-ban Orhénusi forintot, öt öreg köböl búzát, zabot, 2 öreg köböl vetést, két kaszás kaszálót kapott illetménybe a tanító, s szénáját a községnek be is kellett takarítania. Egy szekér tűzifa, minden gazdától nyolc kéve nád, a kender, a dinnye és a tengeriföld szántását kapta természetben. 1918-ban a kántortanító jövedelme az alábbi összegekből és természetbeni juttatásokból állt. A kántorságért kapott az egyháztól 220 korona 80 krajcárt, ehhez stólapénz 34 korona volt. A kántori tisztért tehát felvett összesen 254 korona 80 fillért. Tanítóként az egyháztól kapott 679 korona 20 fillért, a községtől 200 koronát, s lakását, kertjét évi 10 koronában számolták. Ez összesen tehát 889 koronát jelentett. A kántortanító évi fizetése tehát 1143 korona 80 fillér volt. Kötelességei szerint el kellett látnia a növendékek oktatását, s gyülekezeti ének irányítását, valamint az úgynevezett canonica órák végzését. Fizetéséből tartania kellett a legátusokat, s oktatnia kellett az ismétlő iskolásokat.43

A második tanítói állást csak nő tölthette be. Fizetését részben az egyháztól, részben az államtól kapta. Az egyház évenként 200, az állam 800 korona illetménnyel látta el. Ehhez az összeghez járult még az úgynevezett korpótlék. Az egyház gondoskodott még ezenkívül lakásról, amelyhez 1 hold kert járult, s ennek műveltetésére külön kapott még 20 koronát. Kötelességei közül természetesen a legfontosabb a leánytanulók oktatása, valamint a női kézimunka tanítása volt. Neki kellett ellátnia az ismétlő iskolás lányok tanítását is. 1926. XII. számú törvénycikk lehetőséget teremtett arra, hogy létrehozzák az Országos Népiskolai Építési alapot. Ebből az alapból ugyan néhány bihar megyei község — így Berettyóújfalu is — tudott iskolát építeni, Szentmárton azonban nem tartozhatott a szerencsés községek közé. 1930-ban egy statisztikai adat szerint Bihar megyében egy tanítóra átlag 70 tanuló jutott, s ezt a rendkívül magas tanulószámot csak mintegy hét évvel később sikerült körülbelül húsz fővel csökkenteni. Berettyószentmártonban az egy tanítóra jutó létszám túlságosan nem volt magas,44 hiszen 1910-től már két tanító működött a községben. S ha a község új, 1910-ben emelt iskolájában négy tanterem volt, miért is építettek volna iskolát a stagnáló lakosságnak. Szentmárton nemcsak a közoktatás terén, hanem más tekintetben is hátrányos helyzetbe került a gyorsan fejlődő, s a húszas évek elejétől megyeszékhellyé is vált Berettyó újfalu mellett.

Berettyószentmártonban, 1783-ban újraalakult római katolikus egyházközség létét a váradi püspöki pénztár biztosította. A katolikus népiskola története is nyilván csak ettől az időtől érhető nyomon. Az iskola kizárólag alapfokú ismereteket közöl, tehát mai fogalmaink szerint elemi iskola volt. 1823-ban 21 fiú és 17 leánytanulója volt. írni, olvasni, s kevés szám tant és hittant tanultak. Az iskola a község katolikus papjának a felügyelete alatt állt, aki alkalmanként köteles volt a tanórákat meglátogatni.45

Az osztályterem egy épületben volt a tanító lakásával. Az épület alapja tégla, a többi része vályogból készült. A nádtető nagyon rossz állapotban volt. A püspök ugyan 1821-ben javíttatásra adott elegendő pénzt, de az előző pap, Erdélyi József nem erre a célra fordította. Két terem volt az épületben, az egyik az osztályterem, a másik a tanító szobája. Ezt az épületet 1810-ben emelték. A tanteremben együtt tanultak, a lányok és fiúk s mérete befogadásukra elegendő volt. A fűtésről három kemence gondoskodott, ezek azonban igen rosszak voltak.46

A tanító Kubontsik Pál látta el a kántori feladatokat is. Nős volt. Képzettségéről, erkölcsi magatartásáról 1823-ban a váradi vizitátornak igen jó volt a véleménye. Kántori szolgálatát is jól látta el, s igen szépen orgonált. Tanítói és kántori feladatain kívül más funkciója nem volt, s az egyház földet nem tudott rendelkezésére bocsátani.47

Kilenc esztendővel később újabb hivatalos látogató kopogtatott be a szentmártoni katolikus parókiára. Ennek a látogatásnak a tapasztalatait újból jegyzőkönyvbe rögzítették. Az iskola természetesen ugyanolyan jellegű maradt, mint volt 1823-ban. Elemi iskola volt, ahová az adatok szerint hattól tizenkét éves korú gyermekek jártak, 22 fiú és 16 leány. A terem elégséges a 38 gyermek befogadására. Sajnálkozva jegyzi meg a vizitátor, hogy a gyermekek télen, mert nincs meleg ruhájuk alig látogatják az iskolát, tavasszal és ősszel pedig a fonó és szövőmunkák, illetve a mezőgazdasági munkák miatt a szülők nem engedik gyermekeiket a tanításra. A paróchus ugyan többször figyelmeztette erre a szülőket, ellenük emiatt eljárnia azonban jogkör hiányában nem volt lehetősége.48

A tanítói és a kántori feladatot egy személy látja el. A meg nem nevezett harminckét éves férfi előzőleg Karcagon, Törökszentmiklóson, Nagykürün és a Békés megyei Endrődön tanított. Természetben csak lakást kap, a vallásalapból 30, püspöki kanonok alapítványából 78 rénes forintot.49

Nem javultak az oktatás tárgyi feltételei sem. Az épület ugyanaz, mint 1823-ban. 1823-ban ugyan a püspöki pénztár terhére renováltatták, s valamelyest helyrehozták a tanítói lakást is. Rossz az iskola bútorzata is, s még mindig nem oldották meg a fűtést, az omladozó kemencéket még nem tudták helyreállítani.50

1906-ban a parókia székhelye a gyorsan fejlődő Berettyóújfaluba került. 1949-ben az iskolák államosításakor, mielőtt az egyház átadta volna az épületet az állam erre kijelölt képviselőinek, az újfalui plébános még egyszer összefoglalta az épület leglényegesebb adatait: az iskolát még 1810-ben építették, s több renoválás után51 1936-ban újból helyreállították. Ekkor modernizálhatták. A teremben már négy nagy ablak volt, nem volt azonban még mindig másik tanterem. S hozzákapcsolódott a már 1823-ban is meglevő kántortanítói lakás.52

A berettyószentmártoni katolikus népiskola tárgyi feltételei közül a leglényegesebb, a tanterem, ugyanaz és ugyanannyi volt, mint 1810-ben.

Az újfalui református egyház népoktatásáról, mint fentebb az egyháztörténet tárgyalása során erre már utaltam, alig van adatunk. A XVII. század elejére már bizonyosan volt a községnek gyülekezete, s 1621-ben a debreceni traktushoz tartozott. Iskolájáról is körül belül ebből a korból lelhető fel néhány történeti adat. A debreceni kollégium partikulája volt, s 1660-ban, 1661-ben, 1672-ben és 1708-ban is Debrecenből vittek rektort. A schola triviális ettől kezdve bizonyosan folyamatosan működhetett, s a XVIII. század második felére már 95 fiú és 85 leány tanult falai között.53

1764-ben grammatista osztály, 1780-ban pedig már szintaxisták is voltak. Ezek szerint ez az iskola már magasabb fokú volt, mint az egyszerű elemi iskola. Régebben megindították a leánytanulók képzését. 1763-ban Berettyóújfaluban 85 leányt oktattak, neveltek. Ebből a századból néhány tanító nevét is megőrizte a debreceni kollégium anyakönyve. 1747-ben egy Osváth István nevű fiatalember iratkozik be a második osztályba, aki előzőleg a berettyóújfalui skóla növendéke vagy tanítója volt.54 Köztudott, hogy a kor gyakorlata szerint a református kollégiumi tanulók magasabb tanulmányaikat félbehagyva, 1—2 évre falusi iskolákba mentek ki tanítani, ahol pedagógiai gyakorlatra tehettek szert. 1—2 év után ismét folytatták tanulmányaikat. Ezért nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy Osváth István tanítója vagy növendéke volt-e a berettyóújfalui kisiskolának. Juhász Józsefről viszont bizonyosan tudjuk, hogy 1768-tól 1770-ig az újfalui iskola rektora volt.55 1779-től kétesztendőn keresztül ugyanezt a posztot Vajda István látta el, aki néhány évvel ezelőtt subscribált a a debreceni kollégiumba.56 Egy 1800-ban megtartott esperesi vizitáció szerint az iskola fiataljai nem tudták kellőképpen a latin nyelvet elsajátítani. Az esperes utasította a tanítót, hogy számtant, földrajzot tanítson és értelmesen olvastasson. Ekkor már három pedagógus tanított Újfaluban: egy magiszter és két preceptor összesen 292 tanulót.57

A gyorsan fejlődő község református iskoláiról ezután alig van adatunk. A XVIII — XIX. század fordulóján tehát már három iskolája volt Újfalunak. A XIX. században, 1857-ben három, fiúk és két, lányok részére berendezett osztálya volt az egyháznak. A tanulók lét száma a kétszázat meghaladta. A díjlevelek jegyzékében ugyanis külön állapították meg a „kisebb fioskola", a „közép fioskola" és a „nagyobb fioskola" tanítóinak a fizetését. A lányok iskoláját elhelyezés szerint különböztették meg egymástól. Volt egy külső és egy belső leányiskola. Ebben az évben négy iskolában egy-egy tanítót alkalmaztak, s valamennyit egy rektor, a nagyobb fiúiskola rektora vezethette. A nagyobb fiúiskola rektorának nem körvonalazza a díjlevél kötelességeit, azonban elárulja, hogy a tanításon kívül ráháramlott a vándorló mendikáns vagy szuplikáns diákok szállással, koszttal való ellátása is.58

A közép fiúiskola tanítója egyben a gyülekezet kántora is, fizetését tehát eszerint állapították meg. A kántor jövedelmét a stólapénz, azaz a temetésért, esküvőn való közreműködésért és egyéb hasonló szertartásokban való részvételért járó megszabott összeg növelte.59

A külső leányiskola tanítója 32,60 a belső leányiskola tanítója pedig csak huszonnégy pengőforint jövedelmet kap egy évben a természetbeni járandóságok mellett.61 A tanítványoknak 1857-ben „tandíjat" is kellett fizetniök és a rektornak fizetett minden tanuló 1 véka búzát. Ezenkívül a tanulóknak természetben kellett fizetniök a tanítót is. A nagyobb, a közép és a kisebb fiúiskola tanítója saját tanítványaitól egy-egy csirkét is kapott. A lányok tanításáért — nem tudni miért — nagyobb összeget kellett fizetni. Hozzávetőlegesen azonos volt a fizetés a kisebb fiúiskolában is.62

Néhány évvel később jelent meg Osváth könyve, aki a következőket írta a református iskoláról: „Van a ref. hit felekezetnek 2 fiú és 3 leány iskolája, melyekben tanítók: Veres László, Tripsó Mihály (kántor is), Tóth Sándor, Kágyi József és Pikó Bálint."63 1875-ben tehát nagyobb lehetett az iskolába járó lánytanulók száma, mint a fiúké Berettyóújfalu lakossága azonban állandóan növekedett, s ezért az egyháznak szaporítania kellett az iskolákat is. 1876-ra már hat népiskolája volt a községnek. Mind a hatot egy igazgató vezette. A három fiúelemit felső, közép és kis fiiskola, a három leányiskolát pedig felső, belső és külső leányiskola címszavakkal különböztették meg egymástól.64 Húsz esztendő nem telt el tehát 1857-től, s egy új iskolával növekedett a község iskolahálózata.

A díjlevelek, azaz a tanítók és az igazgató évi fizetését, természetbeni járandóságát meg határozó iratok szerint a felső fitanító, azaz a fiúiskola igazgatója, tanítja a felső négy osztályt, ha maga ennek a feladatnak, a tanulók nagy száma miatt nem tudna megfelelni, akkor vagy bármilyen felsőbb rendelet ezt kívánná, maga köteles gondoskodni a segédtanító ellátásáról és jövedelméről. Addig azonban, míg segédtanítót nem alkalmaz, köteles a vasárnapi fiiskolát a vallásoktatáson kívül a többi tárgyra is tanítani. Ő látja el a fiúiskolák felügyeletét, s hat canonica órán „papolni" is köteles a templomban.65

Még a felső leányiskola tanítójának határozza meg a díjlevél a tanításon kívül kötelességét. A felső leányiskola tanítója fizetéséért, s a természetben kapott járandóságokért köteles a vasárnapi iskola növendékeit is oktatni nemcsak a hittanra, hanem egyéb tudományokban is.66

1876-ra tehát már valamelyest osztott tanítást tudtak alkalmazni a berettyóújfalusi református iskolákban. Ugyan már jóval korábban különválasztották a leányokat és a fiúkat, ebben az esztendőben azonban az alsó és a felső osztályok oktatását külön tanító végzi a lányoknál és a fiúknál is. S a tanító egyik feladata a lányok oktatása a háztartási munkára. A pedagógusok fizetését a díjlevelek pontosan meghatározzák. A készpénzben kapott fizetésösszegek némi aránytalanságokról árulkodnak. A középfiúiskola tanítójának például a készpénzben felvett évi jövedelme hozzávetőlegesen 152 forint 50 krajcár, a külső leányiskola tanítója pedig csak mindössze 45 forint 20 krajcárt kap.

1901-ben már 9 református elemi iskoláról ad hírt Vendé. A XX. század elejére tehát gondoskodni kellett a gyarapodó lakosság nyilván egyre inkább növekvő gyermeklétszámának oktatásáról is. Ebben az évben már működött a községben egy hat osztályos zsidó népiskola, egy iparostanonc iskola, egy községi kisdedóvó intézet.67 A népoktatás egyre inkább kiteljesedik, s megindul az iparosképzés irányába.

A községi katolikus népiskola azonban egyelőre még várat magára. Berettyóújfalu még mindig filia, a szentmártoni pap látja el a katolikus hívek lelki gondozását. A katolikus gyermekek a református iskolába járnak. 1906. május 24-én jegyzi meg a História Domusban Berettyóújfalu első plébánosa „katolikus iskolánk még nem volt..." néhány hónappal később pedig már ilyen bejegyzés született: „végre elrendelte a Főhatóság egy tanítói állás szervezését és az iskola megnyitását. Kántortanítónak M. Csékéről lett megválasztva Székely Lajos. A megtörtént beíratás eredménye 80-nál több tanulót mutatott, s így iskolánk mindjárt a megnyitás alkalmával szűknek bizonyult. Padja is kevés lett. 56 növendékre való pad már húsvétra be volt szerezve egyházunk ipartőkéjéből. A kiegészítés 80-ig a püspök bőkezűségéből történt, ugyanerről tesz tanúságot az iskola mindennemű más felszerelése is; a tanító fizetésének több mint felét ő adja. E napon a szükséges előkészületek után megtörtént az iskolai terem és a tanítólak megáldása."68 A község papja valóban mindent megtett annak érdekében, hogy az iskolát kellőképpen fel is szerelhesse. Gondjait előadta 1906. május 8-án a mezőpeterdi esperesi kerületi gyűlésen, amely után az alábbi bejegyzést őrizte meg a jegyzőkönyv: „Felszerelés dolgában a berettyóújfalusi [iskola] nélkülöz mindent padokon kívül, de ennek felszerelése és megnyitása ügyében külön kérelem ment a Főhatóság elé..." A kerületi esperesi gyűlésen ugyanis többek között az ezen megjelenő községi lelkészeknek arra a kérdésre is választ kellett adniok, hogy milyenek az iskolák a felszerelés dolgában. A pap tehát nemcsak az esperes elé terjesztette az iskola hiányos felszereltségének ügyét, hanem még a püspökhöz is folyamodott segítségért.69 Volt azonban arra is gondja, hogy az arra rászoruló gyermekeket téli ruhával is ellássa.70

1909-ben az iskola szűknek bizonyult, egyre inkább égető szükséggé vált a második katolikus iskola, illetve osztályterem felállítása. Ehhez épületre s tanítói státusra volt elsősorban szükségük. 1909-ben már 131 növendéke volt az iskolának, s minthogy túlságosan zsúfoltak voltak a tantermek, az úgynevezett „úri szülők" inkább a református iskolák valamelyikébe íratták gyermekeiket.71 A második tanterem építése 1910 augusztus első napjaiban kezdődött meg. Az egyházközség és a püspöki hivatal azonban nem vállalta magára a második tanító teljes fizetését. A kiegészítést a Vallás és Közoktatási Minisztériumtól kérvényezték. Az építkezés ugyan befejeződött szeptember végére, a második tanító fizetés kiegészítésére a kért összeget a Vallás és Közoktatási Minisztérium nem adta meg. S így bár a terem már készen volt, tanító híján a tanulók mindig egy osztályban szorongtak.72 1911 augusztusában a minisztérium ígéretet tett a második tanító fizetésének kiegészítésére, s az egyházi főhatóság engedélyt adott a pályázat kihirdetésére. 19 pályázó közül Hannig Vilma tanítónő nyerte meg a bizottság tetszését, s szeptember elsejétől őt alkalmazták a leánytanító munkakörben. Egy-egy pedagógusra azonban így is nagyon sok gyermek jutott. Az 1910/11-es iskolaévet 144 tanulóval kezdték meg. A tanuló létszám a következő években sem csökkent. 1912/13-as tanévben 78 fiút és 71 leányt írattak az iskolába.73 Az iskolaépület többször szorult tatarozásra. Az 1906-os egytantermes iskola épület, a tanítói lakás, valamint a plébániaépület 30 000 forintjába került az egyháznak. Felújítására 1936-ban, 1946-ban, 1947-ben került sor.74 S bár az egyház láthatóan mindent igyekezett megtenni az oktatás kiszélesítéséért, a tanítás alapvető tárgyi feltételeinek javításáért, nyilvánvaló, hogy a századelő alapvető pedagógiai szemléletén változtatni nem tudott. A mintegy állandóan 75—75 fős osztályok oktatása igen komoly gondot jelentett a pedagógusoknak. Hiszen osztatlan iskolában, osztályonként mintegy 10—12 gyermekkel kellett egyszerre foglalkozni. Valljuk meg, megvalósíthatatlan feladat volt ez, s bármennyire is fejlett volt Berettyóújfalu népoktatása a századfordulón és a XX. század elején, az innen s minden magyar község osztatlan népiskolájából kikerült gyermek bármelyik oktatási formát választotta is a négy vagy hat osztály elvégzése után, mindig hátrányt szenvedett. Az egyszerre hat osztállyal foglalkozó pedagógusnak hatszor kevesebb ideje jutott egy osztály tanulóira, mint az osztatlan iskolák tanítóinak. Érthető tehát, hogy a berettyóújfalui gyermek csak a legritkább esetben juthatott el a közeli Nagyvárad vagy a sokkal távolabbi Debrecen bármelyik középiskolájába. Tökéletesen magyarázható tehát az az igény, hogy nem csak az ipari pályára igyekvők oktatását, hanem a kisvárosi polgárság érdekeit, igényeit inkább kielégítő polgári iskolát helyben is megszervezzék.

A népiskola továbbfejlesztése, a teljesen új típusú kötelező általános iskola létrehozásáig Berettyóújfalunak s minden magyar népiskolának meg kellett érnie egy mindennél pusztítóbb világháborút, s a háború után az oktatást ingyenessé tevő, azt alapjaiban átszervező új társadalmi rendet. A berettyóújfalui katolikus népiskolát 1948. június 16-án államosították, s ezzel Újfalu oktatásának új fejezete kezdődik.

1885-ben már volt „iparostanonc" iskolája Berettyóújfalunak. Az 1885/86-os tanévben az iskolai értesítő második évfolyama jelent meg. Ebből sejthető, hogy 1884 szeptemberében nyitotta az iparostanuló-iskola kapuit. Az iskola igazgatója - feltehetőleg Biber József — azon panaszkodik, hogy az iparosgazdák nem veszik jónéven, ha inasaik az ipariskolába járnak. „Az ipariskoláknál a beiratkozások az 1885-86. iskolai évre szeptember hó 13-án kezdettek meg. Azonban egy hét leforgása alatt alig jelentkezett a már megelőző évben beírottakon kívül néhány új tanoncz. Fájdalom, az iparos gazdák nagy része még ma is folytonosan idegenkedik a tanoncz iskoláztatástól, haszontalan időrablásnak tartván azt. És ez az idegenkedés községünkben nagy mértékben észlelhető, mint általában minden kisebb helyen, mert itt a legtöbb iparos kisebb-nagyobb mérvű mezei gazdálkodást is űzvén, tanonczát jobb szeretné a műhely asztala mellől nem az iskolába, hanem a mezei munkára küldeni."

Biber panasza kétségtelenül jogos. Ebben a tanévben, tehát 1885—86-ban összesen ötven tanuló iratkozott be az iskolába. Négy osztályt nyitottak. Az előkészítőbe 5, az I-be 16, a II-ba 18, a III-ba 11 tanuló jelentkezett. Az előkészítőben Gönczy ábécés könyvét használták. Nyilván az iparostanulók alapfokú ismeretek nélkül érkeztek az iskolába. Számolást, írást kellett az előkészítő osztályban nekik tanítani. A többi osztályban magyar irodalmat, magyar nyelvtant, földrajzot, történelmet, természettudományi alapismereteket, számtant és mértani, valamint rajzot is tanultak. Az iparostanulók oktatását vasárnap és hétfőn délután tartották. Tanítójuk a helyi református segédlelkész, Biber József, valamint egy népiskolai tanító, Bihari János. A humán tárgyakat és a „természettudományt", azaz a fizikát Biber, a rajzot, a számtant és a mértant Bihari oktatta. Egy héten mindössze 5 órája volt egy-egy osztálynak. Az iskolai év végén a növendékeknek vizsgamunkát kellett készíteniök. A legszebb darabokból kiállítás készült. 75 Ebben az esztendőben a legtöbben géplakatosnak jelentkeztek, kedvelt volt még a cipész szakma is. Jelentkeztek azonban asztalosnak, ácsnak, bádogosnak, csizmadiának, cukrásznak, kalaposnak, kovácsnak, kötélverőnek, kémény seprőnek, molnárnak, órásnak, pintérnek, szűcsnek, szűrszabónak, üvegesnek. Érdekes, hogy a közismert ipari ágazatok közül nincs itt képviselve a borbély, a pék, a hentes és mészáros, hogy csak a legfontosabbakat említsük.76

Az iparostanuló-képzés történetéről későbbi adatunk nincsen. Vendé 1901-ben számon tartja, hogy létezik.77 Köves szerint 1938-ban a legnépesebb iparostanuló-iskola Berettyó újfaluban volt. Összesen 136 tanulót tanított hat tanító és három hitoktató. Berettyóújfalu mellett Sarkadon, Derecskén, Komádiban, Biharkeresztesen és Nagylétán volt hasonló intézmény. Önálló épülete azonban egyiknek sem volt, valamennyi más iskolákban nyert elhelyezést.78

Mezőgazdasági iskolák

A berettyóújfalui gazdasági népiskolát 1905-ben alapította Brczik Dezső. Egy 1868-ban hozott oktatási törvény értelmében a tanköteles kor a gyermek hatodik évétől a tizenkettedik évéig tart. Ezalatt a hat esztendő alatt a gyermek köteles elvégezni a népiskola hat osztályát. A 12 évet betöltött gyermek 15 éves koráig ismétlőiskolába köteles járni. A gazdasági iskolát igen jó kezdeményezésként a hat osztályt bevégzett, s az ismétlős iskolákra kötelezett tanulók részére valósították meg. Ezen a meglehetősen szegényes törvénybeli alapon nyugszik valamennyi gazdasági népiskola ügye.79 Ténylegesen nem történt más, mint egy-egy lelkes vidéki tanító ötletéből esetleg a községek gyér anyagi támogatásából az ismétlő iskolát gazdasági népiskolának rendezték be. A „szaktanító" az ügy iránti lelkesedéstől fűtve az ismétlőiskolára kötelezettek érdekében igyekezett a tárgyi feltételeket biztosítani. A gazdasági oktatás szükségletei ugyanis sokkal szerteágazóbbak, mint a közönséges ismétlő iskoláké. A cél teljesen egyszerű és közérthető: a gazdasági munkában, a gyakorlatban már részt vevő gyermekeket a legmodernebb növénytermesztési és állattenyésztési ismeretekkel kell ellátni. Ennek érdekében létre kell hozni egy kis önálló iskolai gazdaságot, a kísérletezés számára alkalmas szántóterületeket kell szerezni, ki kell fejleszteni egy kisebbfajta, a szakmai ismeretek elsajátítására alkalmas állattenyészetet.

Berettyóújfalu — a község földművelésből élő lakosainak örömére — megtalálta ezt a lelkes pedagógust Brózik Dezső személyében, aki az adatok szerint 1905-ben került Berettyó újfaluba. 1912-ben már a község gazdasági népiskolájának igazgatója volt, s ettől kezdve állandóan itt működött. Tekintélyének köszönhető, hogy 1940-ben a közoktatási tanácsnak lett a tagja a debreceni tankerületben. Igen sok szakmai-pedagógiai jellegű tanulmányt, cikket írt, s nyolc éven át Bsrettyóújfaluban maga szerkesztette a Gazdasági Népiskola című szakfolyóiratot.80

A gazdasági népiskolák történeti fejlődésük során többféle funkciót is betöltötték. Első rendű feladatuk az volt, hogy a tizenkét éves korukon már túljutott, de a 15. évet még el nem ért, faluban élő gyermekeket alapvető mezőgazdasági ismeretekben részesítse. Nem volt tehát ez más, mint egy szakosított ismétlő iskola. Ugyanez az iskolatípus vállalkozott arra is, hogy a földművelő munkában ténylegesen részt vevő felnőtt parasztok mezőgazdasági jellegű elméleti és gyakorlati oktatását, alkalmi képzését is ellássa. Minden gazdasági iskolának volt egy bizonyos nagyságú (10—13 hold) gyakorló területe, s ezen az iskolának az agrárelmélet propagandája érdekében mintagazdaságot kellett létesítenie.81

Berettyóújfaluban a XX. század elején, Brózik Dezső megjelenésével indult meg a gazdasági népiskola. A Brózik Dezső szerkesztette, ugyanilyen című lap egy alkalommal leírja egy gazdasági szaktanító kálváriáját. A szerkesztő életrajzi adatait ismerve, tudva a berettyóújfalui iskola alapítási évét, joggal tételezhetjük fel, hogy ez a névtelen cikk Bróziktól származik, s éppen a berettyóújfalui iskoláról szól. Ebben a történeti visszatekintésben az ismeretlen szerző, feltételezhetően Brózik, összefoglalja az iskola történetét.

1905-ben jött létre az iskola a tanfelügyelő rendeletére. A község természetesen minden támogatást felajánlott. A tervezett iskolaépítésből azonban éppen azért, mert ezt a község vállalni nem tudta, nem lett semmi. Gyakorló területet is ígért a község, sajnos ezt sem teljesítette, s a faiskolát is, amely esetleg elegendő lett volna arra, hogy a tanulók legalább egy területen szervezett oktatás formájában szerezhessenek gyakorlati ismereteket, a község kiadta haszonbérbe. Tanterem híján a gazdakör olvasótermében tanítottak. Ülőhelyet csak a sörös hordókra rakott deszkákkal tudtak biztosítani. Később kapott Berettyóújfalutól faiskolát és gyakorlókertet. Ezen viszont kutat kellett fúrni, a területet be kellett keríteni. Ehhez ismét csak nem tudott segítséget nyújtani a község. Az iskola a kapott kert hat évi tiszta jövedelméből azonban megoldotta a kérdést. „A szaktanító — panaszolja tovább Brózik az iskola ügyét — egyre, másra küldi felettes hatóságához a jelentéseket. Orvoslást kér és rámutat az ázsiai állapotokra. Jönnek is a dörgedelmek, az iskolafenntartó pedig úgy gondolkozik: „ki időt nyer, életet nyer". Húzódik az iratváltás éveken keresztül. A minisztérium végre megsokallja a sok huzavonát, a helyszínen vizsgáltatja meg az iskola építési és felszerelési ügyét. A község az ilyen magas funkcionáriust megillető dísszel fogadja. Hangzatos beszédek, hihetetlen ígéretek hangzanak el őméltósága előtt. A miniszteri küldött távozásakor egyik lábával még alig a kocsi hágcsóján van, a falu vezetői máris jó magyaros kiszólás után azzal maradnak magukra: Azt gondolja, hogy az egész közköltőt (értsd: közpénzt) a gazdasági népiskolára fogjuk pazarolni."82

Az ígéretekből természetesen semmi sem lett. Nehezen azonban felépítettek egy cseléd lakást, s mellé egy tantermet. A tanterem kályháját előzőleg a községházáról kiselejtezték, a padokat pedig valamelyik közeli város kereskedelmi iskolájától kapták. A gazdasági népiskola közben országosan is ismert lesz. Faiskolájából vagontételben szállították a növendékfákat.83 Ezért most már a község is felfigyel a munkájára. 20 katasztrális hold szántót kap a községtől. 1912-ben építési tervrajzot s költségvetést készítettek, 1914-ben a község megszavazta az iskola építési költségeit. A háború közben megakasztja az építkezést. Hét évig szünetelt a tanítás. 1921-ben visszakapta az iskola a 20 hold földet. 1925-ben 398 tanulót oktattak, tantermük azonban még mindig nem volt. Eltelt húsz esztendő, egy pedagógus az életét tette a gazdasági népoktatás ügyére, s alig valami előrehaladás. 1926-ban megindult az iskola építése, s 1927-ben már boldogan veszik birtokukba az épületet.84 Berettyóújfalu 96 ezer pengőt fordított az építkezésre.85 1938-ban 200 fiú és 200 leány kap bizonyítványt itt. Közben megszaporodott az iskola gyakorlóterülete is. A belterületen mintegy másfél hold föld, majdnem 6 hold kert, 18 hold szántó, 4 hold legelő, s bő 1 hold illetményföldet kapott az iskola. így összesen 28 hold s 1109 négyszögöl földön gazdálkodott, 86 s munkaerőtartalékát elegendőképpen ki tudja használni, még 12 holdat vettek bérbe. Kisebb állatállománnyal is rendelkeztek. S így nemcsak a növénytermesztésből, hanem a faiskola növendékfáiból, s a kisállattenyésztésből is jövedelemre tudtak szert tenni. A tiszta bevétel elegendő az iskola kiadásainak fedezésére.

1923-ban még csak ketten tanítottak az iskolában: Brózik Dezső és Podola Jolán, 1938-ban pedig már három szaktanító végezte ugyanezt a munkát. Brózik volt az igazgató, s alkalmaztak még egy férfi és egy nő szaktanítót.87 A tanulók az elméleti tárgyakon és a gyakorlati képzésen túl bizonyos háziipari szaktanfolyamokon is részt vesznek. Kosárfonás, seprűkészítés, szövés-fonás, szabás, varrás, háztartási főző tanfolyamokat szerveztek részükre.

1945-ben még tanítottak a gazdasági népiskolában. Történetét a továbbiakban inkább sejtjük. Átalakulását csak egy iskolai értesítő árulja el: 1944/45-ben három iskola a polgári fiúiskola, a református polgári leányiskola, valamint az állami mezőgazdasági középiskola a háborús események miatt egy épületbe szorulván egy iskolai értesítőt adott ki. Az értesítő azt is elárulja, hogy a fiú polgári alapításának 32., a leány 28., a mezőgazdasági középiskola pedig a 4. esztendejét élte.

Nyilvánvaló tehát, hogy a gazdasági népiskola lassan-lassan időszerűtlenné válván 1940-ben átalakult mezőgazdasági középiskolává, amelynek csak az igazgatóhelyettesét is merjük : Rácz Gyulát, rajta kívül még öt tanár tanított abban a tanévben az intézetben.

A három iskola a fiú polgáriban helyezkedett el, később a mezőgazdasági középiskola Miskolczy Pál közjegyző elhagyott házában nyert elhelyezést, ahol előbb csak két, majd később három tantermet is ki tudtak alakítani. Lassan indítják meg a gyakorlati munkát is. Az iskola négy anyadisznó etetését vállalja, s cserében kapja ezeknek a szaporulatát, s ebben a tanévben 10 malaccal lett gazdagabb az iskola állattenyészete, a birtokukban levő 10 szarvasmarha ez évi szaporulata négy borjú volt, növekedett tehát a szarvasmarha-állományuk is. Az iskola 35 katasztrális holdnyi területét igénybe vette a helybeli Földmunkás Szövetkezet, s később az igavonásra alkalmas szarvasmarhákat is. Az iskola lassan-lassan mégis megindult.88

Az újfalui gazdasági népiskola nemcsak a hat elemit bevégzettek gazdasági oktatását vállalta magára, hanem telenként felnőttek részére is szervezett mezőgazdasági továbbképző tanfolyamokat. A húszas évek végétől a felnőtt oktatás szerepét egy új iskola vette át, a téli gazdasági iskola. 1923. február 26-án Berettyóújfalu mintegy 2 katasztrális hold telket adományozott a leendő iskola építéséhez. Az épület 1928 őszén készült el, a tanítás azonban már 1927-től megindult a mai művelődési központ, az egykori leventeház épületében.

Az oktatást úgynevezett alapítványokkal segítették. Egy-egy község 1—1, a nagyobbak 2—2 helyet biztosított legkiválóbb parasztfiataljai számára. A tanítás rendje a mezőgazdasági munkák menetéhez alkalmazkodott. A tavaszi munkák megindulásától a betakarítás befejezéséig a tanulók szüleik földjén dolgoztak. A tanulmányi idő a betakarítás befejeztével kezdődött. Az oktatás egész napos volt.

Az intézet első igazgatója Kapitány Géza volt. 1927-től 1936-ig irányította a munkát. A tanítást három tanár és egy vegyészmérnök látta el. Kapitány utódja 1936-tól Czecze László volt. Czecze szakember lévén, a szakórákat is el tudta látni. Tanított egy középiskolai tanár, matematikát, kémiát és fizikát. Ő látta el egyébként a közismereti órákat is. Ezenkívül az intézet több óraadót foglalkoztat: egy tisztiorvost, egy református papot, egy református kántort, egy leventeoktatót. A gyakorlati foglalkozásokat pedig néhány iparos vezette. Kapitány három gazdasági tanárt és egy vegyészmérnököt foglalkoztatott iskolájában, Czecze egy középiskolai természettudomány szakos tanárt, s két gazdasági szaktanárt alkalmazott, a többiek nem szaktárgyakat oktattak.89 A gazdasági népiskola, a téli mezőgazdasági iskola s a mezőgazdasági középiskola jogutódja a mai mezőgazdasági szakiskola.

A polgári iskola feladatát pontosan határozza meg egy 1913-as Vallás és Közoktatási Minisztériumi rendelet: „A polgári iskola feladata, hogy növendékeit gyakorlati irányú általános műveltséggel ellássa és ezzel őket egyrészt közvetlenül a gyakorlati életre, másrészt a középfokú szakiskolára előkészítse." Ez a cél vezette Berettyóújfalu képviselőtestületét is, amikor először 1911. december 5-én a. polgári fiúiskola ügyét tárgyalta, s javasolta, hogy az alapítás érdekében kérje meg a vallás és közoktatási miniszter engedélyét.90

A miniszteri engedély megérkezett: „A fent érintett képviselőtestületi határozatok értelmében köteles Berettyóújfalu község az állami polgári fiúiskola mindenkori elhelyezéséről a saját terhére és költségére gondoskodni. Köteles a község az iskolai épületek karbantartásáról... a helyiségek fűtéséről és világításáról a saját terhére és költségére gondoskodni..." A miniszteri határozat tehát 1913-ban engedélyezi a berettyóújfalui polgári fiúiskola létre hozását. A község nem késlekedett, sürgősen gondoskodott a minimális tárgyi feltételekről, s felmenő rendszerben már 1913. szeptember 1-én megnyitotta a polgári fiúiskola kapuit. Igazgatóul Kelemen Jánost nevezte ki. Az első évben megbízott tanárként Akurátni József, óraadóként pedig Zih Sándor ref. lelkész és Bihari János elemi iskolai igazgató tanítottak ebben az új intézményben. 1914-ben megnyílt a második osztály is, s ezért az iskola új tan erőket kapott Nagyvinszky János, Grósz Valéria, Hajtmann Etelka, majd az időközben el távozottak helyére Körmendi Ilona és Neumeister György személyében.91

Az első években a tanulók létszáma is gyorsan szaporodott. 1913-ban 50 tanuló számára nyitották meg az első osztályt, a következő években ugyan már kisebb számban jelentkeztek, mégis mire az iskolának mind a négy osztálya kiegészült, az iskola tanulóinak száma a 120-at meghaladta. A lakosság tehát igényelte a polgári iskolát.92

A miniszteri rendelet a kérelmező Berettyóújfalura hárítja az iskolaépítés, s az iskolafenntartás anyagi költségeit, a község azonban minden jó szándéka ellenére sem tudja biztosítani a megfelelő épületet. Az első évben egy magánházban helyezték el az iskolát és az igazgatói irodát. Az 1914/15-ös tanévben a Kossuth utcai postaépületbe került a két osztály, s ugyanitt töltötték a következő tanévet is. Az 1916/17-es tanévben már mind a négy osztály megindult, s ismét egy magánházban kellett a községnek „tantermet" bérelnie. Kelemen János nem ok nélkül panaszkodik: „közönséges kis szoba volt bizony ez is, ahol 20—30 tanulót tanítottak évekig. Mint különleges helyzetünkre jellemző körülményt megemlítem azt, hogy a IV. osztályba csak az iskola szolgakonyháján keresztül lehetett bejutni, más bejárat nem volt. Elképzelhető tehát helyzetünk, minden tíz percben átvonulni 30 tanulóval a konyhán, nem valami ideális kulturális állapot! Itt kínlódtunk konyhaszag és sokszor füst közepette 1919. június hóig.. ."93

Közben megindult természetesen az iskola építkezése is, azaz megindult volna, ha az első világháború meg nem akadályozza. Az iskolaépület tervei már 1914-ben készen voltak. A kivitelezést egy karcagi építőmester vállalta, de az épülethez szükséges meszet, a felhalmozott töménytelen mennyiségű téglát a háború folyamán Csáki szalmájának nézték, s állandóan lopdosták. Végül egy itt állomásozó magyar ezredet kellett megkérni arra, hogy az építőanyagot zárt helyre szállítsák. A háború, majd az azt követő pénztelenség a meginduló építkezésnek gátat szabott. 1921-re a még megmaradt építőanyag pedig már használhatatlanná vált, s ezért a község ezt is elárvereztette. 1923-ban azonban végleg pontot akartak tenni a kérdésre. Megrendelték újból az ajtókat és az ablakokat, 1924-ben az épületet felhúzták az emelet magasságáig, s ezután költségkeret híján ismét meg kellett állniuk. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium segítette ki a községet s mintegy 80—90 millió pengő értékű építőanyagot küldött. (Már inflációs pénzben!) 1924 novemberében újból megálltak pénzhiány miatt. Egy közoktatásügyi államtitkár látogatása kellett ahhoz, hogy újabb segélyben részesítsék a polgári iskolát építő községet. 1925. november 2-án végül megnyílt az új iskola. A terveket Virányi Béla nagyváradi mérnök készítette, s ezt dolgozta át a háború után Varga Ferenc. A kivitelezés Tóth István nevét dicséri.94

A polgári iskolát éveken át Kelemen László vezette. Az iskola tanárai nemcsak a diákság tanításával foglalkoztak, hanem általános közművelődési tevékenységet is végeztek. Ezt a célt így határozta meg Kelemen: „provinciális helyeken a vidéki tanárság áll a népmívelés a polgári művelődés élén és hivatásánál fogva kulturális ügyeket irányít és vezet."95

A tananyag nemcsak közismereti tárgyakat ölelt fel, hanem gyakorlati oktatást is. Tanítottak úgynevezett gazdaságtant, ami tulajdonképpen mezőgazdasági ismereteket jelentett. Az I. osztályban kertészettel, a másodikban a cserjék és a fák nevelésével, a III-ban és a IV-ben az állattenyésztéssel foglalkoztak. Gyermekeiket rendszeresen viszik kirándulni. A polgári fiúiskolában szinte az alakulástól szerveztek önképzőkört. Ebben az önképzőkörben nevelkedett Kállai Gyula is, akit 1926-ban az önképzőkör titkárává választott a fiatalság. Ezeknek az órán kívüli irodalmi foglalkozásoknak ilyen témái voltak: Széchenyi István, Fadrusz János, Jókai Mór, Hunyadi János, Vörösmarty Mihály, Zrínyi Ilona, Tompa Mihály, Arany János s Herczeg Ferenc. Elhangzott azonban egy svájci utazásról szóló élmény előadás is, s foglalkoztak a világháború történetével.96

1927/28-ban az iskola fennállásának tizenötödik esztendejében már teljesen kibővült a tantestület. Az iskolai oktatás szerves részévé vált a mozgófilm.97

Az 1944/45-ös tanévet három iskola a polgári fiú, a polgári leány és a mezőgazdasági középiskola egy épületben kezdte el. Az anyagi fenntartás ügyeit is közösen intézték. A mező gazdasági iskola és a polgári fiúiskola épületében németek szállásolták be magukat. Szeptember 25-én ugyan a front színtere erre a területre kerülvén, a tanítás megszűnt, alig néhány hét telt el azonban, s október 17-én felszabadult Berettyóújfalu, s egy héttel később a három iskola még mindig egy épületben folytatta a rövid időre abbahagyott tanítást.98

A berettyóújfalui polgári leányiskolát a vallás és közoktatási minisztérium „nyilvánossági joggal felruházott magán polgári leányiskolának" minősítette. 1915. október 12-én nyitotta kapuit az intézmény. Igazgatója, egyben a magániskola „tulajdonosa" Király Ilona volt, aki három tanárnőt (Regula Margit, Zsarnovitzky Emília, Ehrlich Margit) foglalkoztatott. 1917-ben a reformáció 400. évfordulója emlékére a református egyházkerület Csernák Béla lelkész szorgalmazására átvette az intézetet, s új fenntartójának a Vallás és Közoktatási Minisztérium 1918-ban az engedélyt meg is adta. Király Ilona leköszönt tisztségéről, s helyét Forster Gyula vette át, akit dr. Pácz Sándor Nagyvárad főlevéltárosa követett ezen a poszton.99

Az intézmény minden vonalon igyekezett felfejlődni a néhány évvel idősebb fiúpolgári iskola mellé. Évkönyvet Király Ilona nem jelentetett meg, Forster már az első tanévben adott ki. Pedagógiai, pszichológiai érdeklődésű ember lehetett, az első általa szerkesztett évkönyvben „igazgatói székfoglaló értekezését" meg is jelentette, s ebben sajnálattal állapítja meg: „a mi iskoláink mai szervezetüknél fogva sem azok, amelyek a sikeres nevelést biztosíthatnák. De igen megnehezíti a nevelő munkáját nemcsak az iskola mai szervezete, túlhalmozott anyaga, túlzsúfoltsága, hanem az egész környezet, melyben a gyermek él... Azután a gyermek játszótársai, az utca, a kirakatok és könyvek, olvasmányok mind mind, amit egyszóval az élet gyűjtőszava alatt foglalhatunk össze nem ezerszeresen ronthatják-e le, amit az iskola napi pár óra alatt javíthatott... ?"100

Mit tett tehát az iskola a nagy létszámú iskolai leánysereg megfelelő neveléséért ? Forster természetesen a vallásos nevelés fontosságát emeli ki, a gyakorlatban azonban ennél sokkal többet is el akartak érni. Először is igyekeztek a tanulók természettudományos szemléletét, ismeretanyagát elmélyíteni, illetve bővíteni. A szertárakra nagy összegeket áldoztak. A természetrajzi szertár teljes volt, legtöbb pótlást 1919-ben a fizika igényelte. Sok pénzt költöttek azonban ebben az évben is a történelmi, a fizikai és a zeneszertárakra. A tanári könyvtár csak a kaszinó hagyatéka révén jöhetett létre. 1919-ben 2100 könyvet adományozott a berettyóújfalui kaszinó az iskolának.101 Mindent megtettek annak érdekében, hogy a tanulók a saját vidékükön kívül más vidékek, városok kulturális emlékeivel is megismerkedhessenek. 1926-tól tűnik fel, hogy évente rendeznek nagy iskolai kirándulásokat. 1926-ban Bakonszegre látogattak el. Erről a kirándulásról így emlékezik meg az ez évi értesítő: „október 5-én ki rándulás a közeli pusztakovácsi Bessenyey György síremlékéhez. Az emlékbeszéd után Bessenyey sírját a tanulók megkoszorúzták s elhagyatottsága láttára itthon 500 000 koronát gyűjtöttek a sír gondozására és ez összeget átadták e célra dr. Erőss István berettyóújfalui - szolgabírónak". Május 20-án ismét rendeztek egy kirándulást Pusztakovácsiba: „élővirággal 2 koszorút helyeztek el a gránit síremlékre. Végül Balogh Imre vendégszerető kalauzolása mellett megtekintették Bessenyei György hajdani lakását." Ezután évenként foglalkoztatta az intézet pedagógusait az osztály- vagy iskolakirándulás rendezése. 1928-ban Budapestet akarták megismerni: „Nagy gonddal előkészítettük, de jelentkező nem akadt, mert a tanulók nagy része nagyon szegény" panaszolja az intézet évkönyvében Pácz Sándor igazgató. 1929/30-as tanévben a kirándulásról ugyanezt a megjegyzést olvashatjuk. Ennek a szegénységnek semmi sem ékesebb bizonyítéka, mint az évkönyv egy másik megjegyzése „a Mansz (Magyar Nők Szövetsége) a szegénysorsú tanulóknak ajándékozott karácsonyra cipőket, felsőruhákat és szeretetadományokat".102

A felekezetek gyűjtést rendeztek a szegény gyermekek felruházására, s ettől az évtől kezdve néhány éven át sorra írja az igazgató az évkönyvben, kirándulást nem rendeztek, mert a tanulók nagy része igen szegény, s szegénysorsú gyermekek ruházkodására, tandíjára a felekezetek adományokat gyűjtöttek. Az izraelita hitközség például vállalta, hogy a zsidó gyermekek tandíját kifizeti.103 Ha semmi más, már ezek a megjegyzések is elegendőképpen bizonyítják azt a tényt, hogy a polgári iskolát zömmel a kis fizetésű, kisjövedelmű szülők gyermekei végezték el. Az irodalmi érdeklődésű tanulók a Petőfi önképzőkörbe, a történelmi tárgyak felé fordulók a Lórántffy Zsuzsanna körben, vagy a sportot szeretők a sportkörben szerezhettek újabb ismereteket, edzhették testüket, leiküket.

A leány polgári iskola épületével nem volt különösebb probléma. A református egyház gyorsan igyekezett gondoskodni a legszükségesebbről, a tanteremről. Négy osztályterme volt az iskolának. 1929-ben a már régóta használatba vett épületet tovább bővítették, egy tanári szobát és egy igazgatói irodát építettek hozzá. Tornaterme és rajzoktatásra alkalmas terme azonban még mindig nem volt az intézetnek. 1935—36-ban ezt is építettek, 1938-ban helyrehozták az elavult igazgatói lakást.104 Egyszóval ahogy nem volt baj az iskola szertáraival, a tanuláshoz nélkülözhetetlen szemléltető és kísérleti eszközökkel, úgy az épületgondokat is igyekeztek megoldani. E tekintetben — kétségtelen tény — a polgári leányiskola sokkal több pozitívumot tud felmutatni, mint a polgári fiúiskola, amely éveken keresztül nyomorgott magánépületekben.

Az intézet 1922-ben már az ötödik tanári állás létesítésére is megkapta az anyagi lehetőséget. S mert az épületgondok nem nyomasztották az iskola diákságát és a tantestület tagjait, ezért talán közel sem volt olyan nagy a fluktuáció a tantestületben, mint a polgári fiúiskolában.105

A tanulólétszám körülbelül ugyanazon a szinten mozgott, mint a polgári fiúiskoláé. 1944-ben már párhuzamos osztályt is nyitottak. Ez természetesen annyit jelent, hogy Berettyóújfalu és környéke kisemberei (a kishivatalnokok, kisparasztok, iparosok, kiskereskedők, vasutasok) megszerették ezt az iskolatípust annak ellenére, hogy tanulóit ez zsákutcába vezette, mert innen csak kereskedelmi, vagy tanítóképző várta a tanulókat.106 1944. szeptember 1-én megnyitották a tanévet, bár a felszabadító szovjet csapatok ágyúit egyre közelebbről lehetett hallani. Jobb híján három iskolát a polgári fiú, a leány polgári, valamint a mező gazdasági középiskolát helyezték el a leány polgári épületében. Október 9-től Bihar falvaiért indult meg a harc. A tanítás már szeptember 25-én félbemaradt. Újfalu felszabadult október 17-én s egy héttel később megkezdődött a tanítás107 Az 1946/47-es tanévben a polgári leány iskolához egy általános leányiskolát is csatoltak.108

Berettyóújfalu iskolatípusait tárgyalva láthatjuk, hogy a két község, Szentmárton és Újfalu viszonylag korán megteremtette az alapfokú művelődésre a lehetőséget. A XIX. század harmadik harmadának elején az ismétlőiskola egyik típusaként jött létre a gazdasági népiskola, a XX. század második évtizedében teremtették meg a leányok és fiúk számára külön-külön a polgári iskolát, s a harmincas évek közepe tájától egyre inkább égetővé vált szakosított iskolák két különböző típusa kapott helyet Berettyóújfaluban. A téli mezőgazdasági iskola a felnőtt fiatalság mezőgazdasági elméleti és gyakorlati ismereteit bővítette szervezett formában, a mezőgazdasági középiskola, amelynek létére, néhány esztendős működésére tulajdonképpen ma már alig emlékeznek. A polgári iskolának megfelelő, tehát négy osztályú mezőgazdasági középiskola elsősorban a népiskolából kinőttek, s a gyakorlati munkában még effektíve részt nem vevő fiatalság agrárismereteit gyarapította.

Adatokat gyűjtöttünk össze, s bár ezek sokszor csak foltokban mutatják be egy-egy iskola fejlődésének rajzát, úgy hisszük mégis segít ez a fejezet abban, hogy a község köz oktatása történetében tisztábban lássunk. A fel nem derített történeti időszakok, vagy az itt nem említett iskolatípusok még további kutatóra várnak.

Közművelődés- és könyvtárügy Berettyószentmártonban és Berettyóújfaluban

A község közművelődése szervezett kereteket minden bizonnyal csak a felszabadulás után kapott. A népiskolák tanítóit ugyan, mint fentebb már említettem, mind a református, mind a katolikus egyház kötelezte arra, hogy tanítsanak az úgynevezett vasárnapi iskolában. A vasárnapi iskola fogalma azonos az ismétlő iskoláéval. Azaz az a tanuló, aki a népiskola hat osztályát már elvégezte, de a tizenötödik életévét még nem érte el, vasárnapi iskolába volt köteles járni, amely tulajdonképpen nem volt más, mint valami iskolapótló intézmény, heti néhány órában hajdani tanítójuktól kaptak alapvető ismereteket. Éppen azért hívták ismétlő iskolának, mert az iskolából kinőtt tanulók a hat osztályban szerzett ismereteiket itt „ismételhették". A népművelés, a közművelődés legkezdetlegesebb formája ez volt.

A XX. századra érik meg az igény arra, hogy a felnőttoktatás, a közművelődés ügyét is szolgálnia kellene valamilyen formában a pedagógusnak, s éppen azokban a tudomány ágakban kell a falusi ifjúság ismereteit továbbmélyíteni, amelyeket a gyakorlatban is tud hasznosítani. Tulajdonképpen ez az ötlet szülte a mezőgazdasági népiskolát, majd a harmincas években a téli mezőgazdasági iskolát, amely úgynevezett aranykalászos tanfolyamokat szervezve, a szántóföldeken, az állattenyésztésben dolgozó fiatalság elméleti, gyakorlati ismereteit mélyítette el. De mit tehettek más szaktudományok, a művészetek vagy az irodalom iránt érdeklődő személyek ? Lehetőségük kétségtelenül megvolt — legalábbis a legigényesebbeknek, a legkiválóbbaknak. Ez a vidék bőven termetté az autodidakta írókat, költőket. Szabó Pál Biharugrán képezte önmagát európai hírű íróvá, Költő Nagy Imre Sárrétudvari-i kis parasztházban lett rangos költővé. Szabó Pálnak is, Költő Nagy Imrének is ehhez olvasnia, művelődnie kellett. Horváth Lajos Dancsházáról, Pethő Sándor Bojtról érkezett az irodalomba.109

Mit és hol tudott olvasni a szentmártoni vagy a berettyóújfalui paraszt ember? Kétségtelen tény, hogy az iskolák tartottak fenn könyvtárat. Erre a kérdésre alább még vissza fogunk térni. 1868-ban Vas Jenő gyógyszerész alapított Újfaluban könyvtárat. Az alapítás körülményeivel nem vagyunk tökéletesen tisztában. Ez a kis, egykor bizonyára magánkönyvtár jelentette a község számára a könyvkölcsönzés első lehetőségét.110

Létezett egy könyvtár, amely a Polgári Kör keretén belül működött. Egy sajtócikk szerint még az 1850-es években alapították. Állománya még nagyobb városokban is figyelmet érdemelt volna, sajnos azonban teljesen elhanyagolták. Könyvtárosa Tóth Sándor volt, aki mindent megtett a könyvtár optimális elhelyezéséért. 1875 szeptemberében az új város háza első emeletén kapott helyet, s könyvállományáról 200 példányban nyomtatott katalógust adott ki. 1876-ban 92 tagja volt az olvasókörnek, s mintegy 1000 kötete. Az évvégi számadás során pedig az újságíró így veszi számba a kör állapotát: „A »polgári olvasókör« csinos berendezése, a rendelkezése alatt álló szép könyvtára a számos hírlapjai dacára sem örvendett nagyobb látogatásnak ..." Tóth Sándor még arra is gondolt, hogy a környék lakói számára is megnyissa: „tervben van, hogy e nagy terjedelmű olvasó könyvtár a közeli községek számára csekély évdíj mellett megnyittatik..."111

1893-ban alakult meg Berettyóújfaluban a kaszinó. Alakulása óta rendszeresen gyarapította könyvtárát, amely 1903-ban 1437 kötettel rendelkezett. Hetenként két alkalommal is kölcsönzött könyvet, s még olvasótermet is rendezett be, ahol a kaszinó tagjai naponként olvashatták elsősorban bizonyára a napi sajtót, s alkalmilag a legszükségesebb szakirodalmat, vagy a szépirodalmat. Ez a kaszinókönyvtár könyveinek katalógusát ki is nyomtatta. Az úri kaszinó tagjai nem nagyon szerettek könyvet kölcsönözni, mert 1902-ben mindössze nyolcvan kötetet vittek haza olvasni. A könyvtár fejlesztésére sem költöttek túlságosan sokat: mindössze 16 koronát. A kaszinó könyvtár vezetője Steiner Gyula volt, aki a rábízott könyvtár gyarapításával sokat nem törődhetett vagy a kaszinó tagjai nem gondolhattak rá, mert 1911-ben fejlesztésére még mindig csak 87 koronát, fenntartására 28 koronát költöttek. 1437 kötettel rendelkezett. Olvasóinak száma ugyan szaporodott, mert 104 olvasó 813 kötetet olvasott.112

A kaszinó könyvtára mellett létezett a népkönyvtár, amelyet 1908-ban alapítottak. Vezetője a fentebb már megismert Brózik Dezső volt. 1911-ben mindössze csak 355 könyvet tartottak. Brózik készített a könyvtárhoz szakkatalógust, s 1911-ben 32 koronát tudott könyvvásárlásra költeni. 249 olvasó 1911 könyvet olvasott el ebben az évben. A könyvtár helye a gazdasági népiskolában volt. Brózik, mint már szóltam róla 1905-ben alapította a gazdasági népiskolát, s lelkes munkája révén nemcsak a népiskola maga lett egy országos mozgalomnak a központja, hanem egy szerény könyvtárnak is helyet adott.113 Létezett azonban Berettyóújfaluban egy gazdasági népkönyvtár is, amelyet az adatok szerint 1900-ban alapítottak s az 1910-es évek elején mindössze 149 kötettel rendelkezett.114

Ezenkívül természetesen az iskolák könyvtárai is teremtettek arra lehetőséget, hogy a község lakói irodalmi, művészeti ismereteiket ezek révén tovább bővítsék.

A helybeli kaszinó 1918-ban könyvtárát használatra átadta a leány polgári iskolának. Közben nagyot fejlődhetett,mert könyvállománya 1437-ről 2100-ra emelkedett. Gyarapításához bizonyára hozzájárult maga az iskola is. Ezenkívül még a leánypolgáriban egy ifjúsági könyvtárat is hoztak létre, amely az indulás évében már 276 könyvvel rendelkezett. A könyv tár gyarapodását ezután már nem tudtuk nyomon követni. A kaszinó könyvtár valószínűleg kikerülhetett az iskola hatásköréből, mert az 1926. évben a tanári könyvtárban már csak 333 kötetet őriztek az 1918-ban 2100-al szemben. Nincs kizárva, hogy a népkönyvtárat szaporították ezzel a bizonyára több szakkönyvet, kevesebb szépirodalmat tartalmazó egység gel.115

Szervezett népművelés nyomaira csak 1922-től bukkanhatunk. Szabadoktatási Bizottságot hoztak létre Bihar megyében, mely gazdasági tanfolyamokat, előadássorozatokat indított. 1923-ban Dr. Fráter László elnökletével létrehozták a Bihar vármegyei Törvényhatósági Iskolánkívüli Bizottságot. A bizottsági ügyvezető elnöke Orbán Kálmán, titkára pedig Tarkó Lajos volt. 1941-ben a megye közművelődését az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság szervezte meg. A felszabadulás után hozták létre a Szabadművelődési Tanács Bihar megyei Tagozatát. Elnöke Nácsa Antal, titkára Kreisler Sándor volt. Harcot indítottak az analfabetizmus ellen. Megkezdték a népkönyvtár hálózat kiépítését, s községenként szerveztek zene karokat, kultúrcsoportokat.116

Berettyószentmártonban 1891-ben hozták létre a községi népkönyvtárat. Első könyvtárosa Dancsházy Ferenc volt. 313 kötetét katalóguscédulán a könyvtár vezetője fel is dolgozta, s ennek köszönhető, hogy 1902-ben 83 személy 250 kötet könyvet kölcsönzött ki. Hetente kétszer volt könyvtári kölcsönzési óra. 1902-ben 32, 1903-ban 30 koronát fordítottak gyarapításra. A gyarapodás alig fedezhető fel. 1911-ben az 1903. évi 313 kötettel szemben mindössze csak 410 könyvvel rendelkezett, s ebben az évben gyarapítására 48 koronát fordítottak. 1900-ban itt is létrehozták a gazdasági népkönyvtárat s az adatok szerint ez is, mint a berettyóújfalui 149 kötetet birtokolt.117

A község könyvtárának ügye a felszabadulás után nyilván egészen új irányt vett. „Sajnos a felszabadulás előtt meglevő kevés számú könyvtár is megsemmisült — írja Sándor Mihály- né. A széthordott könyvek összeszedése lehetetlen volt. Rádió alig maradt néhány eldugott községben, majd későbben is rendkívül nehezen terjedt. Sajtó, kiadvány, csaknem kizárólag politikai jellegű, ami természetes. Sok a brossura, ezek is elsősorban a politikai tájékoztatás és a gazdasági feladatok megjelölése szolgálatában kerülnek a dolgozók kezébe."118

A közművelődés szervezetté csak az első világháború után vált. Berettyóújfalu megyeszékhellyé lett, s ennek következtében egyre égetőbb igény mutatkozott egy megyei „kultúrház" iránt. 1927. október 16-án avatták fel a kulturális és leventemozgalom céljait szolgáló épületet. Ettől kezdve megyei költségvetésekben rendszeresen szerepel a kultúrház évi fenn tartási költsége. Amikor a második világháború folyamán a megye székhelye Nagyvárad lett, a község azonnal áruba bocsátotta a levente és kultúrházat. Felajánlották a Földművelés ügyi Minisztériumnak, hiszen az épület nagy részét eddig is a mezőgazdasági téli iskola használta. A tárgyalások eredményre nem vezettek. A nagytermet viszont képtelen a község hasznosítani, szeretnék, ha az éves kiadásnak legalább egy bizonyos része megtérülne a bérleti díjakból. A nagytermet tehát színházi és egyéb előadásokra adják bérbe. 1941-ben a leventeképzés is ebben az épületben kapott helyet. Az épület fenntartása mintegy háromezer pengőt vett igénybe, s ebből kétezer pengő bérleti díjat a téli gazdasági iskola, egyezer pengőt pedig a levente mozgalom fizetett. 1942-ben halaszthatatlanná vált az épület renoválása. A költségekhez az épületet használó intézményeken kívül komoly összeggel a megye is hozzájárult. 1945-től az egykori „leventeház" véglegesen a községi közművelődés ügyét szolgálta.119

A községi közművelődés ügye azonban már évtizedekkel ezelőtt is komoly gondja volt a pedagógus társadalomnak. Mindent megtettek annak érdekében, hogy az elmaradott bihari falvak lakóinak művelődési szintjét valamelyest emeljék. A sajtó hasábjain már a múlt század végén harcot indítottak a babonaság, a hiedelmek ellen. Egy-egy nemes cél érdekében megpróbálják összefogni a község lakosságának legalább egy részét.

Alapjait a polgári Kör vetette meg, amelynek tagjai javarészt helyi kisiparosok voltak, akik a vezetőség szándéka szerint szórakozni, kártyázni, biliárdozni és olvasni jártak a körbe. Bár a község mindent megtett annak érdekében, hogy a tagok szívesen keressék fel a kör helyiségeit, már 1875-ben elhangzik a panasz: „a vég vonaglások között van ez a mostoha gyermek a berettyóújfalui polgári kör..." Alapítója, Újfalu egyik lelkes református papja, Némethy Lajos volt, akit 1875-ben a vezetőség javaslatára tiszteletbeli taggá választottak, holott ekkor már Debrecenben szolgált. Már 1876-ban felvetődött az ötlet, hogy népkört alakítanak. „Teljes reményben vagyunk, — írja a Sárrét —, hogy városunkban egy „népkör" a nyári munkaidő megszűntével azonnal létesíthető lesz..." A remény nem valósult meg.120

A népkör ugyan — amely a parasztságot fogta volna össze — létre nem jött a polgári kör vezetősége szorgalmazása nyomán azonban néhány „felolvasó ülést" rendeztek már a múlt század hetvenes éveinek legelején. A jó kezdeményezést azonban csak később követte az állandósuló gyakorlat.121

Pedagógusok fogták össze Berettyóújfalu kórusmozgalmát is. 1875-ben alakult meg a dalárda 20 tagból. Június 6-án már hangversenyt is adott. Tagjai javarészt iparosok, kör vezetőjük Gyulay László lelkész volt. 1876 januárjában is adtak hangversenyt. Dalestjüket érdekesen szervezték: a hangversenyt reggelig tartó tánc követte. A Sárrét így emlékezik meg erről az estről: „... a dalárok, valamint a szavalók, a jelenvoltak élénk elösmerésben osztoztak." 1876-ban a március 15-i ünnepélyt ők tették színesebbé: „A dalárda — írja a Sárrét — szép összhangzatossággal adta elő a jól betanult darabokat, leszámítva azt, hogy némelyik magyar dal az ütem egyhangú hosszúsága miatt majdnem templomi énekként hangzott. A szavalások kivitel tekintetében jól sikerültek." Az ünnepséget most is reggelig tartó tánccal zárták. Az újságíró azt is javasolja, hogy ezeket a dalos estéket színesítsék fel olvasásokkal is. 1875 végén feloszlott a berettyóújfalui iparoskórus. Oka ismeretlen. 1876 novemberében azonban újból megalakult az újfalui kórus. A zenekultúra továbbélésének példás bizonyítéka, hogy évtizedekkel később, 1946-ban 27 versenyző részvételével citera-hangversenyt tartottak, s a verseny győzteseit a magyar rádió is meghívta.122

A kórusmozgalom teremtette meg Berettyóújfaluban az irodalmi esteket. Ekkor azonban sejtésem szerint egy-egy esetnek inkább a zenei anyaga dominált, csak később, a harmincas években született meg a községben az olyan irodalmi est, amelyen a költemény és a novella, azaz az irodalmi mű vitte a primer szerepet, a zene vagy zenei kíséret csak másodlagosan jelentkezett.

Századunk harmincas éveiben Nadányi Zoltán hatására pezsgő irodalmi élet alakult ki Berettyóújfaluban. Az érdeklődést természetesen fokozták Berettyóújfalu lapjai is, amelyek egyre, másra jelentették meg Bihar jelentős vagy induló költőinek műveit, íróinak írásait. Nadányi a harmincas években országos tekintélyre tett szert. Neves szerkesztők kérnek tőle verset, tárcát, novellát, országos lapok alkalmazzák külső munkatársként. A költő növekvő népszerűsége, megjelent köteteinek jó sajtóvisszhangja az irodalmi érdeklődést Berettyó újfalu felé is fordítja.123 Nadányi mellett Biharugráról Móricz Zsigmond hatására jelentkezik Szabó Pál, aki ösztönös írói tehetségét felhasználva a kőműves munka és a földművelés szüneteiben írja, alkotja novelláit.

1932. június 11-én a Tiszántúli Szépmíves Céh Nadányi Zoltán és Szabó Pál műveiből rendezett Berettyóújfaluban irodalmi estet, amelynek jelentőségét az is növelte, hogy az est nyitó szónoka a Tiszántúl református püspöke, Baltazár Dezső volt. A verseket és a prózát Masits Miklós adta elő, s néhány megzenésített Nadányi-költeményt Hoór Tempis Erzsébet énekelt el. Ezen az esten egyébként Szabó Pál valami miatt nem jelenhetett meg. Egy év sem telt el, s a két bihari író 1933. április 1-én újabb szerzői estet rendezett Berettyóújfaluban. A bevezető előadást dr. Nagy Géza tartotta, aki ekkor a község kulturális életének egyik legjelentősebb és legnagyobb távlatú egyénisége volt. A Nadányi-verseket Masits Miklós szavalta el, Szabó Pál pedig maga is olvasott fel műveiből.124

1934 április 12-én a református egyház rendezett egy műsoros irodalmi estet, amelyen két szerzőt szerepeltetett, Harsányi Zsoltot és Nadányi Zoltánt.125

1935 január 17-én Kosztolányi Dezső örvendeztette meg a város irodalomértő és irodalomszerető közönségét. A Bakó Endre által közölt Nadányihoz küldött Kosztolányi-levelek tanúsítják, hogy az est értelmi szerzője, szervezője, propagátora maga Nadányi volt. A programot Kosztolányi állította össze. A rövid megnyitót Nadányi előadása követte, majd Masits Miklós olvasta fel Kosztolányi néhány versét és novelláját. Ezután Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilona lépett a pódiumra férje verseivel, majd néhány megzenésített Kosztolányi verset mutattak be. Az est fénypontját az jelentette, amikor a budapesti poéta maga olvasott fel verseiből.126

1944-ben a nagyváradi Szigligeti Társaság rendezett felolvasó estet, amelyen Bihar költőinek, íróinak munkáival ismerkedhetett meg Berettyóújfalu lakossága.127

Fokozták ezt az irodalmi érdeklődést Berettyóújfalu lapjai is. Nadányi szerkesztője és rendszeres írója, költője az itt megjelent lapoknak. A Bihar hasábjain gyakran találkozhatunk Juhász Gyula nevével, de ugyanebben a lapban jelentkezik 1931-ben az irodalmi tevékenységet is folytató Kállai Gyula. A Bihari Hírlap szorgalmasan tudósítja a község lakosságát a megye, a táj költőinek megjelent köteteiről, így többek között a berekböszörményi földműves Dúló Károly verseskötetéről is hírt ad.128

A Tiszántúli Szépmíves Céh almanachjában több verssel jelentkeztek a vidék költői — adja hírül a Bihar, s ugyanebből a lapból tudhatjuk meg, hogy Nagy István egy berettyó újfalui ügyvéd fia rajzkése alól a táj sajátos atmoszféráját árasztó linómetszetek jelentek meg. E metszetgyűjteményhez Kodolányi János írta az előszót, amely reálisan szabja meg a kezdő fiatal művész helyét: „Ne keressen bennük tehát senki linóleumművészetet, annak minden raffinériájával és mély árnyalásaival. Nézze őket úgy, mint egyszerű és sokszorosított rajzokat... Ezek a ferde, torz, szomorúan nevetséges sziluettek a maguk dekoratív zártságának tragikus ellentétéből sugárzóan árasztják a szegénység tragikomédiáját, a kicsiség és kicsinyesség méltatlan bánatát, — a magyar föld igazi lényegét..." Kodolányi ezekben az egyszerű, s művészi kvalitásról alig árulkodó rajzokban az „új népiség" szellemét fedezte fel, „amely egyre erősebben jelentkezik az új regényekben, tanulmányokban, riportokban, szociográfiai leírásokban és társadalmi megmozdulásokban is ..." Nagy István rajzai — még ha el is feledte őket mára az értők tábora — egyről mindenképpen árulkodnak: a község lakossága körében progresszív szellemben jelentkezett a képzőművészet is.129

A közművelődés másik fontos, tömegeket mozgató tényezője a színjátszás. Hasznos a műkedvelő fiataloknak s a nézők százainak. 1875-ben kísérletet tettek arra, hogy egy mű kedvelő színjátszó kört alakítsanak. „Érmihályfalván — írja Berettyóújfalu lapja — műkedvelő társulat alakult... Nálunk is rövid időn belül megkezdődnek már e tárgyban az előkészületek, s néhány nap múlva értekezlet fog egybehívatni a lap szerkesztője által..." Néhány nap múlva össze is toborozták az újfalui „műkedvelő társulatot". Az ideiglenes szín pad építésére, díszletek beszerzésére megtették az első lépésekét. A műkedvelők irányítását, a rendezői teendőket a debreceni színház igazgatójára akarták bízni, aki ígéretet is tett a teendők ellátására. Temesvári igazgató azonban húzta-halasztotta a Berettyóújfaluban való megjelenést. Jelentkezett azonban egy újabb kínálat. Lánczi Pál vállalta a feladatot. Személye igen jónak tűnt, hisz tánctanár is lévén, vállalta, hogy tánciskolát is szervez. A nagyon rosszul összeválogatott szereplőgárda első produkciója azonban kudarcba fulladt: így ír erről a Sárrét: „... a Lánczy-féle szédelgés elvette... az itteni közönség szájízét." S néhány héttel később Szabó Antal és színtársulata jelenti be, hogy a községben előadásokat szeretnének tartani. Szabó Antal igazgató 1876. január 30-án a község vezetőinek be is mutatja a társulat repertoárját, amely a lap szerint „a legjobb új változatos énekes népszínművekben bővelkedik. .." Az első előadást 1876. február 12-én tartják. Műsorukon a kor legjobb népszín művei szerepelnek. Néhány hét után azonban, miután repertoárjukat többször is végigjátszottak — vándorszínészek módjára elhagyták Berettyóújfalut. Legközelebb ugyanebben az évben, októberben jelentkeztek.130

Színi látványosságban azonban nem volt hiány a közbe eső néhány hónapban. Júliusban megjelenik a mozi őse, a panoráma. Újfaluban egy vándor-panorámás ütötte fel sátrát. Sikerről vagy sikertelenségről nem szól az újsághír. Amíg a nézőközönség jól szórakozik, nem tétlenkedett a sajtó sem. Szabó Antal és társulata idején napról napra jelentek meg a helyi sajtó hasábjain a városban már oly megszokott színi kritikák.

Szabó Antal hivatásos vándorszíntársulata azonban úgy látszik nem törte le a műkedvelők ambícióit. Szabóék alig vonultak el, a műkedvelők máris felléptek. 1922-ben ismét fel bukkan Berettyóújfaluban a műkedvelő színjátszás. A színjátszókör tagjai parasztfiatalok, akik produkcióikkal újból felelevenítik a község lakóiban a színjátszás iránti igényt.131

ekkor fel a világot jelentő deszkákon. Ez az újfalui József Attila Kultúrcsoport 1948-ban Moliére Dandin Györgyét (Duda Gyuri) mutatta be, márciusban pedig „Visszahív a tanya" c. darabokkal léptek fel.132

A műkedvelő színjátszás mellett hamarosan pártolókra, művelőkre talált a bábszínház is. Szervezője Györei Istvánné volt, aki a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége keretében toborozta a színészeket.133

A népművelés ma már klasszikus válfaja a kiállítás is kivívta a maga helyét a város kultúrájában. 1875-ben háziipari kiállítást rendeztek. A hímzés, a szövés-fonás, fafaragás, a kosárfonás és még számos szakterület dolgozói, munkásai mutathatták itt be munkáik legjavát.134 A gazdasági népiskola az iparos tanonciskola évenként jelentkezik kiállítással, amelyeken a legszebb mezőgazdasági termelvények vagy a legügyesebb vizsgamunkák kaptak helyet.

1949-ben jelentkezik először a Magyar Dolgozók Pártja megyei irányításával egy magyar munkásmozgalom történeti kiállítás Berettyóújfaluban.135 Ezek az időszaki kiállítások évekkel előzték meg a történeti, néprajzi, irodalomtörténeti, régészeti tevékenység állandó berettyóújfalui otthonának, a Bihari Múzeumnak a megnyitását (1974).

A felszabadulás után született meg a Magyar—Román Társaság berettyóújfalui csoportja, amely feladatának tartotta a kelet-európai népek kultúrájának terjesztését, s a kulturális kapcsolatok kialakítását. Százak és százak hallgatták Darvason, Körösszakálon, Mezőpeterden az újfalui Magyar—Román Társaság helyi csoportjának előadóját s kultúrcsoportját.136

A közművelődés ügye a felszabadulás után teljesen átszerveződött. A földosztás következtében ugrásszerűen megnövekedett az újgazdák száma. Képzésük most már gazdaság politikai feladat, 1945 elején már gazdasági tanfolyamot indított a téli mezőgazdasági iskola. Az iskolák a népművelés egyik legfőbb célkitűzéseként harcot indítottak az analfabetizmus ellen. Berettyóújfalu az elsők között jelentkezik ezzel az írás-olvasást oktató tanfolyammal. A közeljövőben a közművelődés más területe iránt is növekszik az érdeklődés. Újfaluban hamarosan bábos találkozót rendeztek. Egyre kiterjedtebb az érdeklődés a népdal iránt: daltanfolyamot indítottak. A Sárréti Népfőiskola, amelyet Szűcs Sándor vezetett, az újfalui fiatalokat is fogadta. A zenei művelődés érdekében citeratanfolyamot szervezett Berettyó újfalu, s a legjobb zenészeket zenekarba tömörítette. De hol kapott ez a sokféle törekvés helyet? Berettyóújfalunak igen jó volt ebben a tekintetben a sora, a felszabadulás után ugyanis a leventeházat kulturális célokra adta át a községi tanács.137 Berettyóújfaluban tehát viszonylag rendezett körülmények között indulhatott meg a felszabadulás után a népművelés. Újfalu még a felszabadulás után is Bihar megye központja volt, s mint megyei székhely nyilván nagyobb anyagi bázissal rendelkezett, s az értelmiség javát vonzotta magához.

Hírlapírás Berettyóújfaluban

Tagadhatatlan, hogy a magyar publicisztika történetében — közigazgatási szerepéhez mérten — értékes helyet foglal el a község. S az a különös, hogy a bizonyára jelentős szellemi erőket magába csalogató Berettyóújfalu e tevékenységében nem akkor kezdett feltűnni, ami kor az első világháború után megyeszékhellyé lett, hanem jóval előbb. Már a XIX. század nyolcvanas éveiben megindul a Berettyóújfaluhoz köthető lapszerkesztő tevékenység. Innen indul a Bihar megyei Községi Értesítő, a Sárrét, a Falusi Könyvtár, a Híradó, a Sárréti Híradó, s még jónéhány lap. Az alábbi fejezetben arra kerestem választ, hogy milyen cél kitűzéssel indultak ezek a lapkísérletek, s váltak-e, válhattak-e országos fórummá.

A berettyóújfalui sajtótörténet áttekintésénél kitűnő segítségnek, alapozó kézikönyvnek bizonyult Korompainé Hajdú-Bihar megye sajtóbibliográfiája c. munkája.138 A berettyóújfalui lapok egyelőre hozzáférhetetlenek, s ha könnyen hozzá is juthattam volna, a kérdés alapos feltárásában bizonyára megakadályozott volna e tanulmány meglehetősen kötött terjedelme. így azt a megoldást választottam, hogy egy-egy lapról csak a legfontosabb adatokat foglalom össze.

A Bihar megyei Községi Értesítő mindössze egy évfolyamot ért meg. Első számát 1874. december 19-én szerkesztője, Vas Jenő azzal indította el, hogy a községi életet akarja ezzel fejleszteni, valamint a népnevelés ügyét kívánja e lappal szolgálni. 139 Utolsó száma 1875. december 18-án jelent meg, s szerepét átvette utódlapja a Sárrét, amelynek főszerkesztője ugyancsak Vas Jenő volt. Ez a lap társadalmi és vegyes tartalmú hetilapként indult. A cím változást bizonyára az indokolta, hogy a lap elsősorban a Sárrét közönségének, lakosságának szólt, s nem az egész Bihar vármegyének.140 Ennek a lapnak volt egy melléklapja, amely Híradó címet viselt.141

Mulattató, tanulságos történeteket tálalt a község és a környék egyszerűbb képzettségű népe számára a Falusi Könyvtár című lap. Számai 1876 októberétől havonta jelentek meg, s 1878-tól csak meghatározatlan időközönként. Szerkesztője ismét csak Vas Jenő.142 1901-től Nagy Zoltán egy újabb lapot indított. Ez — felvéve ismét a Sárrét címet — már rendszeresen, hetenként jelent meg. Első száma 1901. január 6-án látott napvilágot. 1904 júliusától ugyan szünetelt 1909 augusztusáig, ezután azonban ismét megjelent kilenc esztendőn keresztül. 1914-ben a szerkesztést Kiss Sándor vette át, majd az ő kezéből később Weiszberger Ármin. Szándéka szerint ez a lap társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági vonatkozású cikkeket kívánt közölni.143

Volt idő, amikor Berettyóújfaluban egyszerre két lapot is szerkesztettek. 1899. december 31-től 1900 decemberéig hetenként jelent meg a Zih Sándor és Nagy Zoltán szerkesztette hetilap, a Sárréti Híradó. ui Ez a lap azonban sajnálatosan torzó maradt. A Sárrét azonban majdnem két évtizedig fenn tudta tartani magát.

1903-tól lát napvilágot a Bihar Vármegye Hivatalos Lapja. Tartalma kifejezetten rendeletgyűjtemény. Előbb hetenként, majd később rendszertelenül jelent meg, hol Nagyváradon, hol Berettyóújfaluban szerkesztették. 1948-tól ismét Berettyóújfaluban már havonta kétszer látott napvilágot. Szerkesztői elsősorban közigazgatási szakemberek voltak. Volt azonban rá alkalom, amikor jónevű költő, Nadányi Zoltán vállalta a szerkesztés gondjait — nyilvánvalóan hivatali feladatként.145

1908-tól 1909-ig Kiss Sándor, Szathmáry József, Szúnyogh Barna, valamint Székely Ármin szerkesztették a Sárréti Lapokat.146 Valamivel többet tudunk az 1912 márciusában megindított Gazdasági Népiskola című országos lapról. Tanügyi és közgazdasági folyóiratnak nevezi magát. Célja tiszteletre méltó: érvényt kell szerezni egy hasznos pedagógiai ötletnek, lehetőleg minden jelentősebb magyar faluban hozzák létre a gazdasági népiskolát, azaz elsősorban gyakorlati és mezőgazdasági elméleti ismereteket nyújtó iskolatípust. S ennek az ötletnek éppen Berettyóújfaluban élt egy országosan elismert szaktekintélye, Brózik Dezső, aki 1923-ban a Reznek Mihály, Götz Béla, Reznek Mihály szerkesztőváltás után vette át a lapot.147 Újra megfogalmazta a lap célját: „a legalsó fokú gazdasági népoktatás minél tökéletesebb kiépítése... Legelső és legfőbb feladatunknak tekintjük a jelenleg még csak rendeletekkel szabályozott gazdasági népoktatás részére a kornak megfelelő modern törvényért küzdeni." S az 1926. évfolyam számait forgatva nagyjából tisztázni lehet ennek a bevallott célnak a gyakorlati megvalósítását. Kialakul a rovatrendszer. A lap egy fejezete az iskolai kérdésekkel, egy másik az egyesületi élettel, ismét más a háziipar kialakításának módszereivel foglalkozik. Külön rovata van a szakirodalomnak, a személyi változásoknak, s a híreknek. Röviden megfogalmazva: a Gazdasági Népoktatás című lap a lehető legfrissebb szakmai, módszertani, pedagógiai és didaktikai cikkek, tanulmányok gyűjtőhelye volt, amely azonban bőségesen tartalmazott a gazdasági népiskolák életével, nehézségeivel, eredményeivel kapcsolatos friss hírt is. A lap berettyóújfalui hosszú életének (5 évig szerkesztette Brózik) a szerkesztő személyes lelkesedése az oka, a község maga aligha tehetett valamit a lap fenntartása érdekében.148

Az első világháború után Berettyóújfalu megyeszékhellyé vált. Érthető, hogy ezután még inkább életszükségletté vált egy megyei lap létrehozása. Ezt a törekvést szerette volna érvényesíteni a Bihari Újság című hetilap. Első szerkesztője Brózik Dezső volt, s tőle vette át a szerkesztést a még fiatal Nadányi Zoltán, majd később Szilágyi Lajos és Szilágyi Zoltán. A lapot 1920-tól 1923-ig tudta Újfalu megjelentetni.149

1921. október 20-án jelent meg a Berettyóújfaluban szerkesztett Bihar Népe című lap. Felelős szerkesztője Barcsay Károly volt, s a szerkesztésben társa Bölöni Bakó Zoltán volt.150 .,A Bihar Népe új orientálódás előtt áll — szól Bölöni Bakó Zoltán cikkében — .. .úr és paraszt kétkedő reménnyel leste mi lesz. Várták a mesebeli tündérasszonyt... Vártuk, mert fáradtak voltunk, nagyon, mert igen-igen megviselt a háború bennünket..." Már ebben a lapban hangot kap az agyonkoptatott keresztény Magyarország gondolata, valamint a területi revízió kérdése. A hangvétel az első számban zsúfolásig megtelt frázisokkal, szópufogtatásokkal: „És belezúgjuk, beleharsogjuk a szomorú bihari éjszakába, hogy emberek, jöjjetek, segítsetek tartani a zászlót egyesült erővel, hisz nem holt meg, feltámadt már Bihar letiprott népe. Feltámadt és dolgozni akar..." A lap természetesen Horthyra esküszik, de mintha a jövőben nem látó kétkedése csendülne meg a szerkesztő gondolataiban: „okos és tanult emberekre, bölcs politikára van szükségünk, hogy megszűnjék a nyomor, a szegény árva ember becstelensége... "151

A lap, mint láttuk, első számában nem tudott mást tenni: szófrázisokkal gépfegyverzett. Nagyjából már itt kialakult azonban szerkezete. Terjedelmes helyet kapott benne a bel- és a külpolitika, külön rovatban tálalták a művészeti, sport és közgazdasági kérdéseket. A rövid hírek, mint minden politikai lapot frissé, mozgalmassá, érdekessé tevő rovat, természetesen nem hiányozhatott belőle.

Néhány hónap múlva már változott koncepciója: a szólamok most sem hiányozhattak. S tovább olvasva az új politikai koncepciót feltáró vezércikket, rövidesen rábukkanhatunk a krisztusi hit vezérhangjára, amit a lap egy korábbi számában is felfedeztünk, s a magyar fajiság végzetes, az országot a fasizmus, s ezt követően a második világháború poklába taszító hazug ideológiájára.152 Barcsay helyét 1922. október 5-től Karácsony Jenő vette át, aki mindössze néhány hónapig állt a lap élén, s 1923. január 28-tól ő is elődje sorsára jutott.153 Utódja dr. Bölöny Andor. Lapjának Táltos név alatt megjelent vezércikke sokmindenről árulkodik: sok vád érte a lapot személyeskedéseiért, elhangzott egy olyan javaslat is, hogy az új szerkesztő változtassa meg a lap címét, Bölöny azonban a régi címen szerette volna új tartalommal megtölteni ezt a korábban valóban heves vitákat kiváltó, egymásra kígyót-békát kiáltó lapot.154 1925-től némi változás történt a szerkesztésben. A főszerkesztő továbbra is Bölöny Andor maradt, melléje azonban felelős szerkesztői posztban a már is mert Barcsay Károly került.155 Még ezzel a szerkesztői párosfogattal sem tudott a lap sokáig élni. 1926. december 26-án bejelentette megszűnését. 1927. január 6-tól Barcsay új lapot indít új címmel: ez a Bihar. Bölöny Andor kihull a szerkesztésből, kap azonban egy új, nekünk már nagyon is ismerős főmunkatársat, a fiatal Nadányi Zoltánt.156 A lapindító vezércikket Fölkér József írta. A revizionista hangütés természetesen ebből a lapból sem hiányoz hat: „Bihar a tradíciók hazája, a nemes múlt letéteményese, a jövő záloga, sokat követel fiaitól, de az amit követel, felemelő, nemzetmentő és így mindenképpen elmaradhatatlan és szükséges..." — vallja a továbbiakban Fölkér.157 Barcsay bizonyára a lelkes és fiatal fő munkatárs hatására jelentősen változtat a lap profilján, kap egy bizonyos irodalmi karaktert is. Már az első számban jelentet meg Nadányi verset.158 Külön rovatot kaptak a Bihari anekdoták. Egy májusi szám Juhász Gyula Tavaszvárás című versét s Nadányi Vásárosok című írását is közli, de napvilágot lát a lapban még később Juhász Gyula, majd Erdélyi József verse is.159 Jelentősen megváltozott tehát a Bihar Népével szemben a Bihar című lap profilja, s bár kétségtelen, nem maradt el a revizionista hang, az irodalmi jelleg azonban hasznára vált nemcsak a lapnak, hanem a kis megye lakosságának is. S így több mint tizenegy esztendőt tudott élni. 1938-ban azonban „Az Alispán a lapot április 2-án beszüntette."160

1928-ban Bujtor István, a helyi tűzoltóparancsnok lelkes szavakkal indította útjára havonta megjelenő kiadványát a Vármegyei Tűzoltó Közlönyt161 Érdekes, hogy ismét csak nem helyi kezdemény szülte ezt, hanem több megye hasonló jellegű igényeit képviselte. Nyolc esztendőn keresztül jelent meg, 1928-tól 1931-ig Bihar és Békés vármegyei Tűzoltó Szövetség Hivatalos Lapja volt. Ettől kezdve a Bihar-Békés és Hajdú vármegyei Tűzoltó Szövetség Hivatalos lapjává vált. „Tűzoltók! —hangzik a beköszöntő — kiket lélekben a szeretet nemes szálai fűznek össze... íme elétek száll egy új kapocs, a magasztos eszmét hirdető és annak érdekeit szolgáló ezen kis lap.162 Több rovat fedezhető fel benne. Jegyzetek, Olvasóinkhoz, Mentés, Rendeletek, Innen-onnan, Hírek címszavak foglalják össze leginkább Bujtor törekvéseit, aki egyébként — bár ezt ki nem jelenti — a két világháború közötti időszakban mindenütt általánossá váló politikai ökölharcból nem veszi ki a részét, s írásait, valami lelkes, az emberbaráti szolgálattól hevülő, provinciális hang fűti át.

Két esztendőt élt meg a Bihar vármegye Gazdasági Egyletének Hivatalos Lapja a Bihari Gazda, amelynek első száma 1930. január 21-én jelent meg. Ennek Kanitz László volt a szerkesztője.163

Berettyóújfalu nevéhez kötődik a Kelet Népe néhány száma is. Szabó Pál és Barsi Dénes itt jelenteti meg az 1936. évi márciusi és májusi számot. A vállalkozó a már több lapból is ismert Adler József volt. 1938. január 9-től április másodikáig jelent meg egy politikai és társadalmi hetilap a Bihari Hírek, amelynek halálos ítéletét ismét csak az alispáni tilalom mondta ki, mint a Bihar-nak. Szerkesztője Nagy Gusztáv és Székács Béla volt.164 Három évig minden lapkiadás szünetelt Berettyóújfaluban. 1941. január 25-én jelent meg a Bihari Hír lap. Szerkesztője az imént említett Székács Béla volt, s amikor a szerkesztőség központja Nagyváradra került, a már ugyancsak ismert nevű Nagy Gusztáv vette át a szerkesztés gondját. A háborús események szüntették meg.165

1939-ben kísérlet történt újból arra, hogy Berettyóújfaluban egy pedagógiai folyóiratot indítsanak. A Bihari Népnevelés — fejléce szerint közművelődési és népoktatási lap volt. Gazdája a Bihar vármegyei Népnevelési Egyesület, a tanfelügyelőség, a Bihar vármegyei Általános Tanítóegyesület, valamint a Törvényhatósági Iskolán kívüli Népművelési Bizottság volt. 1942-től már Nagyváradon szerkesztették. Szerkesztője Horváth József és Mártsa Dénes volt.166

A második világháború eseményei Berettyóújfalu sajtójára is kimondták a halálos ítéletet. A felszabadult ország, a frissen földhöz jutott gazdák, parasztok és munkások „okos gyülekezete" érthetően más gondokkal volt elfoglalva. A lapszerkesztés másodrendű kérdés volt. Két év telt el, amíg a háború után talpra állt község újból lapot tudott megjelentetni. Címe ismét a Bihar Népe lett, amely azonban mindössze csak két esztendeig élt, s életében hetenként jelent meg.167 Néhány szám jelent meg a Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Párt fórumából, a Bihari Lapokból.168 Szerkesztője Kádár László volt. A közművelődés, a népművelés ügye a felszabadulás után újból előkerült. A Berettyóújfalui Népnevelő a közművelődés szakemberei, valamint a pártbizalmiak részére készült.169 A lapból egyébként egyetlen egy szám sem áll a kutatók rendelkezésére. Talán idővel előkerül néhány szám. Egy esztendőt élt meg a teljesen rendszertelenül megjelenő Berettyóújfalvai Járás Termelőszövetkezeti Híradója. A lapot a községi párt V.B., valamint a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága adta ki.170

A fentiekben Berettyóújfalu kultúrhistóriáját kísértük végig. Adataink sok helyütt hiányosak, s nem tudták felvetett kérdéseinkre az elegendő feleletet megadni. A község kultúrtörténetének kutatása után azonban egy alapvető tanulságot le kell szögeznünk: Berettyóújfalu tudott szellemi atmoszférát teremteni. Költők, írók, lapszerkesztők, papok és tanítók hozzácsapódva, vagy idekészülve itt is maradtak, s teremtettek iskolát, építettek közép iskolát, rendeztek aranykalászos mezőgazdasági tanfolyamokat, létrehoztak iparitanuló-iskolát, s szerkesztettek lapokat, szakmai folyóiratokat. S volt idő, amikor egy szakterület emberei az egész országból Berettyóújfalura figyeltek, amikor egy országos megmozdulás középpontjává tudott válni. Sok minden összetevője van ennek. Kétségtelen tény, hogy a lakosság számának állandó emelkedése értelemszerűen „kitermelte" magából a szellemi igényt és a szellemi munkát. Kétségtelen, hogy Újfalu Nagyvárad közelsége, Debrecen közvetlen hatása miatt mindig is e kulturális sugárzóhelyek első lecsapódó helye volt. Ezért született meg viszonylag korán a község középkori településein az egyházi élet, s ezért kapott hangot már a XVI. században a reformáció felfelé ívelésének kezdetén a kálvinizmus. Ezért találtak itt otthonra, vagy találták meg itt hangjukat neves íróink, a távolabbi vidék Nagy Imréje, de Berettyóújfalu Nadányi Zoltánja, s születtek itt ma is neves közéleti emberek, mint Kállai Gyula. A felszabadulás után azonban új élet kezdődött a Berettyó partján. Irány vonalát, kisugárzó hatását már pontosan érezzük és látjuk. Új kultúra született, ennek a története talán nem ilyen távlatból egy másik dolgozat témája lesz.

JEGYZETEK

1. Deák 1907. 300—302.
2. Kádár vitéz históriáját az alábbi kéziratos versgyűjteményeink őrizték meg: Petrovay Miklós énekeskönyve 1670—1672., Thoroczkai Zsigmond énekeskönyve, Bathó Mihály énekeskönyve, Varró Péter énekeskönyve 1772—1775., Bíró Mózes énekfüzete 1773 után, Balás József énekes könyve 1784—1787., Jankovich Miklós: Magyar világi énekek 1789—1793., Bálint Mihály énekeskönyve 1814. — Kéziratos versgyűjteményeink bibliográfiáját adja: Stoll 1963. 93, 103, 134, 189, 307, 315, 357, 383, 643.
3. Az idézetet Ferenczi Z. közlésében hozzuk Petrovay Miklós énekeskönyvéből.; A szöveg más variációját 1. még Deák 1907.; Erdélyi 1893. (Mihál Farkas kódexéből 5.)
4. Zoltai 1920., uő 1922.
5. Ennek az eleven népi emlékezetnek a létét állítja a Pallas és a Révai nagy lexikon is: „Kádár István híres vitéz 1660-ban hétszázad magával a tatárok ellen küzdve esett el... A róla szóló históriás éneket ... a nép ma is kedveli" Pallas 1895. X. 5.; Révai 1914. XI. 106.
6. A csata emlékét a szájhagyomány ma is őrzi. Vö. Sándorné 1970. Berettyóújfalu 1970. c. néprajzi pályázatával. DMNA 1299—71. 1970. február 3-i, ill. szept. 29-i közlés.
7. Egy Canonica Visitatio jegyzőkönyve az alábbiakat írja Herpályról, mint az egyik filiáról: „condam praepositura". Ha prépostság, akkor premontrei kolostornak kellett lennie, illetve ennek tartották a XIX. század legelején. Act. Vis. Can. 1823. Berettyószentmárton. 7.; Lásd Módy — Kozák 1976. passim.
8. A Szent Kozma legendát a népi képzelet újrateremtette.
9. Györffy 1963. 679.; 1291: villa Nicolai báni nova.
10. Jakó 1940. 373.
11. Györffy 1963. 670.; Jakó 1940. 80, 84, 351. — Lakói a ránk maradt okleveles adatok szerint zömmel magyarok: 45 kifejezetten magyar, 17 pedig bizonytalan eredetű név. 1333-ban már egyházas helyként említik a pápai tizedjegyzékben. Vendé 1901. 50.
12. Barcsa 1906. 127.; Osváth 1875. 254. — A tányér felirata ez volt: Beret ió újfalui Eclésia Eztániért az Isten tiszteségére, az urvacsora kiszolgáltatására Cz. Dudás Mathiás hadnagy lévén csináltatta 1615.
13. Decsi Péter 1639. január 25.,Brictius János 1652. június 2.,Hejczei János 1666. július 4., Liszkai András 1682. A megadott dátum az ordinálás időpontja. Barcsa 1906. 127.; Osváth 1875. 263.
14. Barcsa 1906. 127.; Kiss 1901.; uő. 1918.
15. XVI — XVII. századi ismert lelkészei a következők: 1598. január 25-én ordinálták Czeglédi Jánost, 1639. január 25-én Péteri Sz. Miklóst, 1666. július 4-én Enyedi Istvánt, 1667. január 26-án Filesdi Istvánt, 1679. július 2-án Makai Györgyöt.
16. A lelkészek nevét hozza Osváth 1875. 237.: Sokkal részletezőbb, precízebb ebben a tekintetben Kiss, aki az alábbi neveket említi meg: 1742. Csík András, 1745. Győri János, 1750. Szatmári Mihály, 1753. Betsei János, 1758. Markó János, 1776. Mezei János, 1782. id. Töltéssi Ferencz, 1787. Munkácsi József, 1795. Dikó János, 1797. Munkácsi József ismételten, 1803. március 24. Boros Mihály, 1803. augusztus 12. Bökényi Imre, 1809. április 24—1814. április 24. Pákozdi István, 1814—1817. Benéts Dániel, 1819—1834. április Mogyorósi Imre, 1835—1839. április Kondor Imre, 1839—1843. április Ecsedi István, 1843—1855. április Szabó Pál, 1855—1883. Ónodi Sándor, 1883—1889. Lévai Mihály (előbb a debreceni főiskolán volt tanár), 1889-től Kiss Antal.
17. 1808-ban a berettyószentmártoni egyház az alábbi jelentést küldi az egyházkerület központjába, Debrecenbe a gyülekezet ingatlanairól: „a B. SzMártoni Reformata Sz. Ekklézsiának... ingatlanai:
    1: Vagyon téglából 1787 dlk esztendőben készült Templom Tornátz, Torony, s kerítés nélkül, lévén mellette harang láb két Harangal a nagyobbik 1763 dik a kissebbik 1740 dik esztendő béli.
    2: Parochiális Ház két szobával Tanuló Házzal konyhával kamarával, 's nád kerítéssel készült a Parochián egy vájogból készült Istállótska, sertés olatska deszkából, kis kertje, szántó földje három fordulóban minden fordulóban négy öreg köblös.
    3: Oskola Ház szobával, konyhával, Classissal nád kerítéssel. Szántó földje három fordulóban, minden fordulóban két öreg köblös...
    Hogy ezek így vannak Nevünk alá írásával 's Ekklesiánk szokott petsétjeivel is bizonyittyuk 1809-ben Martius 12 dlk Napján. Balogh Pál mk Praedikátor Assessor, Curator Nagy Sámuel mk, Szebenyi Dániel mp, Kotsis Márton." Vö. Kiss 1901., 1918. — 1918-ban az egyházkerület a gyü lekezetekhez több kérdést küldött ki, s a papoknak ezekre a kérdésekre válaszolniuk kellett. E szerint a templomot 1787-ben építették, mennyezetet nem tettek rá, 1872-ben tudta az egyház a tetőt megújítani, s ekkor a mennyezetet is elkészítették. A szószék 1874-ben készült. Az orgonát 1911-ben építette az Angster-cég. A torony 1811-től 1837-ig épült, s 1862-ig zsindelytető, ezután bádog fedte, 1886-ban a régi helyett egy új paplakot építettek. Vö. Kiss 1901., 1918. Berettyószentmárton egyházközség javai.
18. Az újfalui lelkész 1646-ban jelen volt a szatmárnémeti zsinaton, 1664-ben gazdag gyülekezet lehetett, mert a derecskéi tractuális gyűlés felhívja a figyelmét, hogy támogassa a debreceni kollégiumot. Osváíh közli a ref. lelkész fizetését is, Versenyi Dániel esperes feljegyzése alapján. Barcsa 1906. 209.; Osváth 1875. 272—273.
19. Lásd Kozák Károly tanulmányát jelen kötetben.; Barcsa 1906. 209. Feljegyzi a község néhány papjának a nevét is. 1713. június 8-án Petróczi Györgyöt ordinálták. 1726—1729. Szentmiklósi János, 1729. Szentmihályi András, 1755. Szentmiklósi András, 1756. Gál János, 1756. Olcsvai János, 1763. Jenéi Ferenc, 1767. Topa János, 1771—1793. Tóth Mihály, 1794—-1796. Tóth György
20. „Domus moderna parochiális olim fűit sacellum. primitia hujus fundamenta posuit Dtominus] Petrus Baranyi 1783." Adnotationes.
21. 1817. aug. 25. Aediflcatio Ecclesiae B. Sz. Martoniensis incepta est... Adnotationes
22. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823.; Vis. Can. B. Sz. Márton 1832.
23. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823. 1—2. Consecrata non est, verum benedicta Die 13° 1818 per Reverendissimum D[omi]num Stephanum Tokody..."
24. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823.
25. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823. 5.
26. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823. 7., Uo. 8. — részletesen közli az anyaegyházban és a filiákon lakó katolikus hívek számát
    Numerus Animarum
    In Matre Animae Catholicae sünt 196
    In Filiali Bakonszeg Catholicae sünt 27
    In Filiali B.Újfalu Catholicae sünt 15
    In Praedio Herpály Catholicae sünt 3
    In Praedio Kovátsi Catholicae sünt 2
    In Praedio Somlyó Catholicae sünt 10
    In Praedio Sz. Cosma Catholicae sünt 8
    In Educíllo Bocs Catholicae sünt 3
    Summa Animarum Catholicarum 264
    Ex his confessionis Capaces (felnőtt) 202
    Ex his confessionis non Capaces (gyermek) 62
    Pária Conjugum Catholicarum (katolikus a házasságban mindkét fél) 39
    Mixtae Religionis verő (vegyes házasságúak) 13
27. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1832. 6.: Ecclesia Berettyó Sz. Martoniensis nullos fundos habét..." A püspöki pénztár tartja fenn, évente kap 580 forint 36 3/20 krajcárt váltó forintokban.; Libri Ecclesiae között a 93. tételszám alatt: Liber Evangeliorum slavicus. Vis. Can. B. Sz. Márton. 5.
28. Vö. 25, 26, 27. sz. jegyzetekkel. Az anyakönyvezést illetően: 1790. március 3-án kezdik el a keresztelési, 1790. január 25-én a házassági, 1790. február 13-án pedig a halotti anyakönyvezetést. Valószínűleg a 25. jegyzetben már említett Hahóthy Istvánnak köszönhetjük matrikulák felfektetését.
29. Nagy 1828.; Act. Vis. Can. 1823.; Fényes 1851.; Osváth 1875.; Kertész 1938.; Vö. e kötetben Kováts Zoltán tanulmányát!
30. „Berettyóújfaluban megtörtént 1905. november 19-ikén a díszes új templom megáldása." Bárándi alesp. ker. jzkv. 1905. A templomépítésről, illetve megáldásáról igen sok rövid hír jelent meg.
31. Vö. 29. sz. jegyzetben közölt munkák adatait.
32. A berettyóújfalui izraelita felekezet történetéhez levéltári forrásanyagot nem találtunk. Számszerű fejlődésüknek ékes bizonyítéka, hogy 1828-ban 81, 1851-ben 115, 1871-ben 450, s 1930-ban 1083 izraelita vallású élt a községben. Vö. Vendé 1901. 51—52.; Kertész 1938. 447—456.; Nagy 1928. 98.
33. Vö. Nagy 1936. 93.; Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823.; Vis. Can. B. Sz. Márton 1832.; Fényes 1851. IV. 109.; Osváth 1875. 225—253.; Fóris—Kertész 1938. 473—474.
34. Osváth 1875. 237.
35. Vö. 17. sz. jegyzettel
36. Kiss 1901
37. Kiss 1901. — A 18. kérdésre adott válasza.
38. Osváth 1875. 240.
39. Osváth 1875. 238. „1855-ben a fiúkat s lányokat együtt magába foglaló épület már annyira el volt hanyagolva, hogy félni lehetett lerogyásától. Ekkor az egyházgondnok Tőrös Gergely és e sorok írója kezességük mellett kölcsön nyert pénzből T. G. buzgósága folytán épült az iskola, amelyben a székeket szerző saját költségén készíttette." Kiss 1901. a 27. kérdésre egyebek között a követ kező feleletet adja: „1856. dec. 14. Osváth Pál úr jegyző az iskolának székek csináltatására adott 50 v. fr-t."
40. 1808. Balassa Bálint, 1812. Pataki János, 1815—1820. Tarmasi István, 1822—1824. Kovács Ferencz, 1824—1834. Szabó Bálint, 1834—1837. Balogh László, 1837—1838. Osváth Imre, 1838—1852. Bod János, 1853. január 1—1854. április. Megyeri György (innen Furtára helyezték),
    1854. április—1855. március. Fodor Imre (itt halt meg 1855. február 28-án), 1855—1856. Harmati Mihály, 1856—1861. Nánási Szabó János (innen Váncsodra, majd nyugdíjba ment), 1861—1862. novembtr Tóth Sándor (innen Berettyóújfaluba távozott, s ott halt meg), 1862. november—1866. április Nagy Sándor (innen Mezőkeresztesre ment), 1866—1867. Kondor Imre, 1867—1871. Gál Sándor, 1871. február—november 5. Boros Mihály, 1871. november 5—1875. április. Sarkadi József, 1875—1884. szeptember. Sólyom József (innen Tetétlenbe ment leány tanítónak, s itt halt meg 1879-ben), 1884. szeptember—1888. szeptember. Horkai Lajos (Golopról jött s ment Hencidára, majd innen Debrecenbe), 1888—1891. szeptember 1. Balog Károly okleveles tanító (innen Esztárba ment s itt halt meg 1899-ben), 1891. szeptember—1899. december 1. Szűcs János (Váncsodról jött s innen Szalárdra ment), 1899. december 1—1900. július 1. Dávid Gyula (tanítóképzős volt, csak ideiglenesen alkalmazták), 1900. szeptember 1—1902. szeptember. Sólyom József (a debreceni tanítóképző Makiárra bocsátottá ki, innen jött, s majd visszament Debrecenbe a IV. évfolyamra), 1902—1905. Nagy Pál (Nyíracsádról jött, ment Püspökladányba), 1905—1907. Pap Imre tanítójelölt (innen Okányba távozott), 1907—1908. Nagy Kálmán, 1908—1910 Harcsa Sándor (Csokolyról jött s Nyírbátorba, pátriájába távozott), 1910—1911. Császi Gábor tanítójelölt (innen Hajdúszoboszlóra ment), 1910—1914. Képes Gizella a 2. iskola tanítónője, 1911—1912. december Kiss Nándor (Diósjenőről jött, s fegyelmi úton távolították el), 1913. január Zöld Ferenc, 1914. szeptember 1. Szűcs Erzsébet okleveles tanítónő. Kiss válasza a 24. kérdésre.
41. Osváth 1875. 237—238.; Kiss válasza a 24. kérdésre.
42. Bod állítólag igen félénk ember volt, s anyjának halála után hajdani diákjai a halott szellemével ijesztgetve frissen vágott disznójának aprólékát padlásáról ellopták. Vö. Osváth 1875. 237—238.
43. Kiss 1901. válasza a 26. kérdésre.
44. Köves 1938. 301—307.
45. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1823.
46. Act. Vis. Can. 1823. B. Sz. Márton. 12.
47. Act. Vis. Can. 1823. 12.
48. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1832.
49. 1800. február 16. született a tanító Erdőteleken (Heves megye). A továbbiakat illetően is Act.
    Vis. Can. B. Sz. Márton. 1832. 21.
50. Act. Vis. Can. B. Sz. Márton. 1832.
51. Többször renoválták az épületet. 1841-ben a tanítói lakást és az iskolát új náddal fedték be, 1870. november 7-én az iskola újabb helyreállítására pedig 500 forintot kapott a püspöki pénztártól Berettyószentmárton. Adnotationes.
52. HD. A tanterem mérete: 7,85X5,9 m, az ablakok 2X 1,2 m., az ajtó 2,3 X 1 m. A kántortanítói lakás áll egy szobából (5,55X 3,75 m), egy konyhából (4,4x4,3 m), egy kamrából (1,2X 1,25 m), folyosóból és pincéből.
53. Barcsa 1906. 109—110. Ez idő tájt grammatista, illetve szintaxista osztályai az alábbi községek, városok iskoláinak voltak: Hajdúbagos, Balkány, Tiszadada, Hajdúnánás.
54. Thury 1908. II. 224. Anno 1747. post examen publicum praesentibus dominis professoribus institutum, et recitatam iuris iurandi formulám ad subscriptionem admissi sequentes, nondum habita gradus ratione.Classis II. Stephanus Osváth e schola B[erettyó] Újfalusiensi"
55. Thury 1908. II. 262—263. Anno Domini 1762. die 22. apr. Postquam censuram publicam clarissimis dominis professoribus praesentibus sustinuissent, e iure iurando se obstrinxissent, in cives collegii huius, hoc ordine cooptati et admissi sünt. Classis II . Josephus Juhász Patria: Debreczínensis. Schola a quo venerunt: Debreczina. Rector Berettyóújfalvensis, aquis suffocatus anno 1770.
56. Thury 1908. II. 298—299. Anno 1771. die 25. április. In numerum civium togatorum illustris collegii reformati Debreczinensis post praemissum studiorum examen et iusiurandum praestitum recepti sünt sequentes... Nomen: Stephanus Vajda. Patria: Sály. Schola a quo venerunt: Debreczina. Rector Berettyóújfalusiensis anno 1779. per duos annos.
57. Barcsa 132. A mester 58, az egyik praeceptor 82, a másik 152 tanulót tanított.
58. TREL Díjlevelek jegyzéke. Jelzet nélkül. A' helv[ét] hitv[allású] Berettyóújfalui nagyobb fioskola Rectorának évenkénti fizetése.
    1. Kész pénz 44 [azaz] negyvennégy forint pengő pénzben.
    2. 10 [azaz] tíz köböl búza ugyanannyi árpa mindenik porára 2 [azaz] két véka.
    3. Két köböl őszi vetés kétszeri szántásba, két köböl tavaszi vetés egyszeri szántásban, a' Rector magvával a' város vettetvén el.
    4. Minden oskolába járó gyermek fizet 1 [azaz] egy véka búzát, kiknek száma közép számítással 200-ra megy.
    5. A' maga iskolájában járó gyermek egy egy csirkét
    150 [azaz] százötven font marha hús, utas diákok számára is 100 font hús. —
    1 [azaz] egy öl tűzi fa, 's elegendő fűtő.
    Évenként három nagy ünepekkor két véka összesen hat véka kenyérnek való liszt is adatik az utas diákok kitartására.
    A' helybeli legátus számára minden ünepekkor adatik 6 font hús, hat itze bor, vagy ezeknek folyó ára.
    Kelt Berettyó Újfaluban Márt. 7-én 857. Gyöngyösi Sámuel mk s. lelkész, Lőrinczi János mk. fő gondnok Gyulyás Péter mk. algondnok
59. TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 44. f. A' helv[ét] hitv[allású] B[erettyó] Újfalusi közép
    fioskola Tanítójának ' egyszersmind Cántorának évenkénti fizetése.
    kész pénz 40 [azaz] negyven pengő forint
    3 [azaz] három köböl őszi vetés kétszeri szántásban, három köböl tavaszi vetés egyszeri
    szántásban a' Tanító magvával a' város vettetvén el.
    8 [azaz] nyolcz köböl 2 [azaz] két véka kenyérnek való búza
    150 [azaz] száz ötven font marha hús
    1 [azaz] egy öl tűzi fa
    A maga iskolájába járó gyermekektől egy egy csirke
    Praedikatiós halottól 1 [azaz] egy pengő forint, énekszós halottól 30 [azaz] harmincz pengő xr
    Tekintetes Mariassy László úr által alapított tőke kamatjából 37 [azaz] harmincz hét forint 20 xr p[engő] pénzben.
    4 [azaz] négy szekér széna a' várostól
    Kelt B[erettyój Újfaluban Mart. 7-én 857. Gyöngyössij Sámuel mk s. lelkész, Lőrinczi János mk fő gondnok, Gulyás Péter mk al gondnok.
60. TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 50 f. A helvét hitv[allású] B[erettyó] Újfalui külső leányiskola Tanítójának évenkénti fizetése
    Kész pénz 32 [azaz] harmincz két pengő forint
    Tanítás díjj minden leányért a' szülék fizetnek 24 xrt p[engőben], egy véka búzát, egy véka árpát és egy csirkét.
    Az egyház fizet 3 [azaz] három köböl és 2 [azaz] két véka kenyérnek valót.
    Minden őszön 2 köböl őszi vetést kétszeri szántásban, tavaszi vetést is két köblöst 1600 D-ölével az egyház megmunkáltatván, — a tanító magvával bevettetvén. —
    A ház után kiadva levő krumpli föld
    Egy öl tűzi fa
    Az egyház ad 50 [azaz] ötven font sót.
    Kelt Bferettyó] Újfaluban Martius 7-én 857. Gyöngyösi (!) Sámuel mk. s. lelkész, Lőrinczi János fő gondnok, Gulyás Péter mk. al gondnok.
61. TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 48. f. A' helv[ét] hitv[allású] B[erettyó] Újfalui belső leányiskola Tanítójának évenkénti fizetése
    Kész pénz 24 [azaz] húszon négy pengő forint
    8 [azaz] nyolcz köböl és 2 véka kenyérnek való búza.
    Két köböl ősz vetés (!) kétszeri szántásban, két köböl tavaszi vetés egyszeri szántásban, a'
    Tanító magvával a' Város vettetvén. —
    Tanítás díj a' szüléktől egy véka búza, egy véka árpa 2 xr p[engőben] és egy csirke
    Krumpli föld az iskola ház után.
    50 [azaz] ötven font só.
    Egy öl tűzi fa.
    Elegendő fűteni való.
    Kelt B[erettyó JÚjfaluban Martius 7-én 857. Gyöngyösi Sámuel mk S. lelkész, Lőrincz János mk. fő gondnok, Gulyás Péter mk al gondnok.
62. TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül 46. f. A' helvét hitv[allású] B(erettyó) Újfalu kisebb fioskola Tanítójának évenkénti fizetése.
    Kész pénz 40 [azaz] negyven pengő forint
    10 [azaz] tíz köböl és 2 véka kenyérnek való búza
    2 [két] köböl őszi vetés kétszeri szántásban, 2 [azaz] két köböl tavaszi vetés egyszeri szántás
    ban, a' Tanító magvával a' város vettetvén el, és a' termékeket be hordatván.
    Egy öl tűzi fa.
    150 [azaz] százötven font hús
    Minden tanítványától egy egy csirke
    Elegendő fűteni való
    Kelt B[erettyó] Újfaluban Martius 7-én 857. Gyöngyösi Sámuel mk. s. lelkész
    Lőrinczi János mk. fő gondnok, Gulyás Péter mk. al gondnok.
    Jegyzés:~E" fizetés levél l so pontjánál levő 40 pengő forint60 pengő forintra,a' 2 lk pont alatti tíz [azaz] 10 köböl és két véka búza tizenkét köbölre emeltetett. Ezenkívül egy külön pont alatt az Elöljáróság által 6 (azaz) hat köböl árpával neveltetett. 1857 dik évi December 4-én Debreczen Január 4-én 1858. Nagy József Esperes
63. Osváth 1875. 273.
64. TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 212 b. Iskola igazgató (rektor) évenkénti fizetése. A fiúiskola rektora egyben a „felső fiiskola tanítója"
    24 frt
    Tanítás bér helyett 21 frt
    Őrlés helyett 4 frt 20 kr.
    10 köb[öl] rozs, 10 köb[öl] árpa az egyház magtárából porára 2—2 véka adatik.
    6 köblös szántóföld 3 fordulóban 1600 D ölével, ebből 2 őszi, 2 tavaszi mag alá való, 2 ugar munkáltatására 20 frt.
    Minden fiúgyermekért ki az iskolába jár a szülők fizetnek egy-egy véka rozsot és 40—40 kr-t.
    A maga tanítványaitól 1—1 csirke
    Tanítás fejében az egyháztól 100 o. e. frt.
    150 font marhahús vagy annak mindenkori ára
    6+3/4 hold szántó 1200 D ölével
    Egy öl tűzifa készen behordva.
    fűtésre 3 öl szalma, melynek szélessége 2, magassága 2 öl.
    Lakás a fiiskola udvarán kerttel.
    jegyzet: magán és árva gyermekektől — minden tíz tanuló után egy ingyenes számíttatván —semmi sem fizettetik.
    jegyzet: Ezen fizetés mellett a felső fi fitanító köteles — ha egy maga a 4 (azaz) négy felső osztály tanításának meg nem felelhetne, — vagy felsőbb rendelet kívánná — alkalmas segédtanítóról gondoskodni, és míg segédet nem tart, a vasárnapi fiiskolát is díj nélkül — a vallás tanításon kívül egyébb tudományokban oktatni.
    Ezen kívül az eddigi gyakorlat szerint a kat. (?) canonica órán a templomban papolni és mint fiiskola igazgató a fiiskolákra felügyelni tartozik.
    A gyámintézet pénztárába öt o. e. fr-tot köteles évenként fizetni." B[erettyó]újfalu. aug. 22. 876. Gyulai László ref. lelkész.
    
    TREL Díjlevelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 213. p. A közép fiiskola tanító s kántor orgonista évi fizetése.
    Készpénz 26 frt. 5 kr.
    Kántorságért 9 frt. 5 kr.
    A Marosi alapítvány 632 frt 10 kr. évi 10-es tízes kamatja.
    9 köblös szántóföld 1600 □ ölével ebből 3 őszi, 3 tavaszi, 3 ugar munkáltatására az egyháztól 30 frt/év.
    Őrlésért 6 frt. 70 kr.
    8 köböl rozs az egyház magtárából + porára 2 véka
    Lakás vagy lakbér.
    150 font marha hús (vagy 86 kgr.) vagy folyó árban kifizetve.
    1 öl tűzi fa behordva
    Hét hold 1 vékás szántó föld 1200 D ölével
    A maga iskolájába járó gyermektől 1—1 csirke.
    4 szekér széna helyet (!) 4 hold szántóföld
    1110 □ ölével — munkáltatására az egyháztól 14 frt.
    Fűtésre két öl szélességű és hosszú 2 öl magasságú szalma.
    .. .éltetésre 4 f t/év Stóla préd[ikációs] halottól frt ének szóstól 50 e. e. krt.
    Ezért tanít, vezeti a templomi és temetési éneklést, az orgona gondját viseli. B[erettyó]újfalu. Aug. 22. 1876. Gyulai László ref. lelkész. A kis fiiskola tanító évi fizetése.
    Készp(énz) 100 frt.
    20 frt földmunkaváltság.
    150 font marha hús (86 kg) vagy ára.
    23 köböl rozs.
    6 köblös szántóföld 1600 □ ölével 3 fordulóban.
    6 köblös árpa.
    61/2 hold szántóföld.
    1 öl tűzifa haza szállítva.
    2 öl fűteni való szalma 2 öl hosszú széles, magas.
    A maga tanítványaitól 1—1 csirke.
    B[erettyóJújfalu. Aug. 22. 876. Gyulai László.
    TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 214. a. A felső leányiskola tanító évi fizetése.
    200 frt az 5% iskolai adóból az egyház által fizetve.
    12 köb[öl] rozs az egyház magt[árából]
    12 köb[öl] rozs az egyház felügyelete alatt álló takarék magtár évi jövedelméből évenként fizetve.
    6 köb[öl] árpa az egyház magtárából.
    6 köblös szántóföld 1600 □ ölével 3 fordulóban a város földjéből kiadva.
    6 hold és 40 □ föld a kenderes kertben.
    Egy öl tűzifa készen behordva.
    1 q só az egyháztól.
    fűtésre 5 öl szalma hossza 5 öl, szélessége 2 öl, magassága 2 öl. tandíj gyermekenként 1 véka rozs, 40 kr, 1—1 csirke
    Földek munkáltatására 20 frt.
    A három nagy ünnepre megjelenő helybeli legátusok, mint szinte a supplicansok ellátására az egyháztól 20 frt.
    Jegyzet: 1. a tanító ezért köteles a vasárnapi iskolát díj nélkül a vallás tanításon kívül egyéb tudományokban oktatni. a tanító maga köteles a növendékeket női munkában oktatni.
    a gyámintézetnek köteles adni 5 frt/év. B[erettyó]újfalu aug. 22. 876. Gyulai László.
    
    TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 214 b. A belső leányiskola tanító évi fizetése.
    Kész pénz 25 [azaz] huszonöt ö. e. frt.
    Tanításbérben tanulónként 1 véka rozs 1 csirke.
    12 köb[öl] + 2 véka rozs az egyház felügyelete alatt álló takarék magtárból.
    Mint tanítónak az egyház ád három köböl rozst a magtárból vasár és ünnepnapokon a templomi bibliaolvasásért 2 1/2 köböl rozst. Ezeknek porára 2 véka rozs.
    6 köblös föld 1600 Gével 2 őszi, 2 tavaszi 2 ugar ezeknek munkáltatására az egyháztól 20 frt.
    50 font só vagy az ára
    1 öl tűzifa behordv
    fűteni való szalma 4 öl hossza, 4 szélessége és magassága 2—2 öl. Az iskola fűttetését a tanító fogja tétetni, a maradék szalmát el nem adhatja, hanem az egyház tulajdona marad.
    6 3/4 hold szántó 1200 □ ölével
    A szegény és árva gyermekért, kiknek számát évenként az egyház elöljárói fogják meghatározni semmi sem fizettetik. B[erettyó]újfalu. Aug. 22. 876.
    
    TREL Díj levelek jegyzéke. Jelzet nélkül. 215. a. A külső leányiskola tanító évi fizetése.
    Készpénz 25 frt 20 kr.
    1 véka rozs+1 csirke+ 40 kr/gyermek.
    A szüléktől eddig fizetett egy-egy véka árpa helyett az egyház felügyelete alatti takarék magtárból kifizettetik évenként 10 köböl rozs.
    Az egyház ád évenként három köböl rozst a magtárból s ennek porára két vékát.
    a vasárnap reggeli biblia olvasásért két köböl és két véka rozs az egyház magtárából.
    6 köb[lös] szántó 1600 a ölével, 2 őszi, 2 tavaszi 2 ugar, munkáltatására 20 frt/év.
    6 3/4 szántó 1200 □ ölével
    az ürmöszugbeli öt vékás föld használata.
    50 font só vagy az ára.
    1 öl tűzifa beszállítva.
    Fűteni való szalma ad az egyház 4 öl/év. Hossza 4, szélessége 2, magassága 2 öl. Az iskola
    fűtését a tanító fogja teljesíttetni. A maradék szalma el nem adható, hanem az egyházé lesz.
    Jegyzés: 1. A 8 pont alatti föld csak a jelenlegi tanítónak adatik
    a szegény és árva gyermekek nem fizetnek semmit. Számukat az egyház állapítja meg. B[erettyó]újfalu. aug. 22. 876. Gyulai László.
65. Vö. itt a 64. jegyzettel
66. Vö. itt a 64. jegyzettel
67. Vendé 1901.
68. HD Berettyóújfalu
69. A bárándi alesperesi kerület jegyzőkönyve 1883-ik évtől 1906. május 8-i ülés jegyzőkönyve. Valamennyi ülésen az alábbi kérdésekre kellett a kerületi katolikus papoknak választ adniok: I . Katolikus jellegűek-e a kerületben levő iskolák? 2. Nem támadták-e meg valamelyik oldalról?
    3. Mi az esetleges megtámadás oka? 4. Az iskolák fel vannak-e szerelve a törvény kívánalmai szerint? 5. A tantervek az egyes plébániákon megfelelnek-e a törvényeknek? — A bárándi alesperesi kerület jegyzőkönyveit 1883. évtől vezetik.
70. HD. 1906. dec. 31. „Karácsony előtt dr. Vinnay Árpád indítványára gyűjtést rendeztem a szegény iskolások felruházására ... A megmaradt pénzt állandó szegény alap kezdő tőkéjeként szándékozom letenni az iskolának, az egyháztanácsból bizottságot létesítek, mely állandóan foglalkozzék a szegény üggyel."
71. HD 1909. „Növendékeink száma év végén 131 volt, de mindeddig sikertelen minden törekvés a második iskola felállítását illetőleg. Az 1909/10-ik tanévet 131 növendékkel kezdettük meg ismét, bár néhány úri szülő gyermekeit iskolánk túlzsúfoltsága miatt a ref. iskolába adta."
72. HD 1910. aug. „első napjaiban megkezdődött a 2. tanterem építése — a fizetéskiegészítést a tanítónak kérvényezik a VKM (Vallás és Közoktatási Minisztériumtól)" Az év végén már 144 tanulója volt az iskolának egy tanteremben. „. . . Az építést szept. hó végére befejeztük, az átvétel is megtörtént okt. hóban, de az államsegély kérvényünk kedvezőtlen elintézést nyert és így ezt a tanévet is (1910/11.) egy tanteremben egy tanerővel húztuk ki."
73. HD. „Az 1911-ik év augusztusában megkaptuk az államtól a kilátásba helyezését annak, hogy 2-ik tanerőnk fizetésébe a szükséges kiegészítés engedélyeztetni fog. Ennek alapján a főt[isztelendő] egyh[ázi] Főhatóság elrendelte a pályázat kihirdetését aug. 26-án tartottuk meg a választást. 19 pályázó közül megválasztatott Hannig Vilma. A tanévet 144 növendékkel nyitottuk meg." Hannig Vilma, Nyistor Albertné ettől az iskolától ment nyugdíjba 1937. szeptember 1-i hatállyal.
    — HD. A tanulólétszám az első években az alábbiak szerint alakult: 1906/07: 80-nál több, 1909/10: 131; 1910/11: 144; 1911/12: 156; 1912/13: 149 (ebből 78 fiú és 71 leány).
74. HD. Gyenes György plébános feljegyzéséből: az iskolát Palotay László nagyváradi kanonok költ ségén építették. A helyreállítására az egyházközség 1936-ban 435 pengőt, 1947-ben 4458 forintot fordított. A VKM ugyanekkor 326 forinttal segítette a renoválást. Az iskolát Sztarill Ferenc nagyváradi építész tervezte. Az épület alapjai is, fala is tégla. Az osztálytermek méretei: 10x6,5 méter. Magassága 5 méter, A tanítói lakás áll: 2 szoba, előszoba, konyha, kamra, nyitott folyosó.
75. Ért. Iparisk. Biber 1885. 6—7. — A tanulók tandíjat fizettek évenként 2 forintot. Az iskola egész évi bevétele 521 forint 68 krajcár volt. Kiadása 500 forint 86 krajcár.
76. Ért. Iparisk. Biber. 1885—86. A tanulók kimutatása ipari foglalkozás szerint:

     

    	Előkészítő	I.	II.	III.	Összesen
    Asztalos		1		2	3
    Ács			1	1	2
    Bádogos			2		2
    Csizmadia				1	1
    Cipész		6		1	7
    Cukrász				1	1
    Géplakatos		2	3	5	10
    Kalapos			1		1
    Kovács	1		2		3
    Kötélverő			1		1
    Kéményseprő	1				1
    Molnár		1			1

    
    

    Órás			1		1
    Pintér	1				1
    Szabó	2	2	2	1	7
    Szűcs		1	1	1	3
    Szűrszabó		1	2		3
    Üveges		1	1		2
    Összesen:	5	15	17	13	50

    Biber a bevezetőben a beiratkozottak számát az alábbiak szerint közli: az előkészítőbe 5, az I.-be 16, a II.-ba 18, a III.-ba 11 tanuló iratkozott be. Bibernek ez a korábbi adata nem egyezik az általa összeállított táblázat mostani adataival. A végösszeg azonban megegyezik.

77. Vendé 1901. 51—52.
78. Köves 1938. 301—307.; Sándorné 1970. I. 320. írja az alábbiakat az ipari tanuló iskoláról: „A szakmát választott fiatalok »tanonciskolába« jártak a jelenlegi I. sz. általános iskola épületében. Számuk oly csekély volt, hogy valamennyi szakmát figyelembe véve számuk nem haladta meg a 20 főt. Az ipari szakmák iránt érdeklődő fiatalság nagy része Debrecenben szerezte meg képesítését."
79. Gazdasági Népiskola XIII. évf. 6. sz. B.újfalu, 1928. június 1. 7.
80. Gulyás 1925—1942. IV. A címszónál Túrócligeten született. Apja Brózik Titusz református lelkész volt. Selmecbányán, Znióváralján tanult. Itt végezte el a gazdasági szaktanítóképző tanfolyamot. 1905-től Berettyóújfaluban létrehozta a gazdasági népiskolát. 1912-től ugyanennek igazgatója is volt a harmincas évek végéig. 1940-ben a debreceni tankerület közoktatási tanácsának volt a tagja. Cikkei jelentek meg a Sárrét, a Gazdasági Népiskola, a Néptanítók Lapja, a Bihar Népe című lapokban. 1920-tól 1928-ig Berettyóújfaluban szerkeszti a Gazdasági Nép iskola című szakmai pedagógiai lapot. Életrajzát lásd még: Gazdasági Népiskola XIII. évf. 9. sz.
    1928. augusztus 1. 20.
81. Nagy 1928. Részletesen elemzi a gazdasági népiskolák funkcióját. Létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, hogy 1928-ban Nagy Károly adatai szerint az ország valamennyi gazdasági nép iskolájának 23 000 tanulója volt. Egy iskolára átlag 489 tanuló jutott. S a pedagógusok túlterheltségét mi sem bizonyítja jobban, hogy egy-egy nevelőre átlag 24—30 órában 145 tanuló jutott.
82. Brózik 1925. 5—6.
83. 1925-ben egy apróhirdetés jelenik meg a Gazdasági Népiskola című lapban — X. évf. 2. sz. 1925. febr. 1.4. — amelyben a berettyóújfalui gazdasági népiskola 20 000 akáccsemetét, 1000 vadalma, 1000 vadkörte, 1000 kőris, 1000 juhar, nagyobb mennyiségű akác suhángot, konyhakerti magvakat ajánl megvételre.
84. Brózik 1925. A tanulólétszámot egy 1923-as adat szemlélteti: Gazdasági Népiskola VIII. évf. 2. sz. 1923. máj. 4—5. 15.

     

    	Beiratkozott	Kimaradt	Iskolába járt
    Fiú
    I.	41	7	34
    II.	45	11	34
    III. Leány	34	8	26
    I.	54	5	49
    II.	49	8	41
    III.	50	11	39
    Összesen:	273	50	223

    Brózik 1938. 314—322.

85. A Gazdasági Népiskola 1928. augusztus 1-i számában lemond a lap szerkesztéséről. Utóda: Netz Ferenc már Békéscsabán szerkeszti a lapot. Feltehetőleg ő írja a következő számban (XIII. évf. 10. sz. Békéscsaba, 1928. szept. 1.) a Brózik Dezső című cikket. Ebben többek között a következőket írja Brózikról: „Brózik Dezső csak úgy mellékesen, a tiszteletbeli hivatallal járó ideális jutalom ellenében végezte hat hosszú éven át csodálatra méltó szívóssággal munkáját. Közben nemcsak hogy ellátta rendes munkáját, hanem megszervezte, felépítette az ország egyik legtökéletesebb gazdasági népiskoláját. Amikor ennek az iskolának a felépítésére és felszerelésére
    Berettyóújfalu község kizárólag a maga erejéből 96 000 pengőt áldozott kifejezésre juttatta Brózik Dezső 20 éves berettyóújfalvi gazdasági népmívelő munkásságának megbecsülését is."

86. Brózik 1938. Pontosan közli az adatokat:
    Belsőség 1 kat. hold 810 négyszögöl
    Kerti telepek 3 kat. hold 1581 négyszögöl
    Szántóföld 17 kat. hold 1418 négyszögöl

    Réti legelő	4 kat. hold
    Illetmény föld árok	1 kat. hold	500 négyszögöl
    Összesen:	28 kat. hold	1109 négyszögöl

    
    
87. Gazdasági Népiskola VIII. évf. 2. sz. 1923. május 15. — Kimutatás az önálló gazdasági nép iskolákról és az azoknál működésben levő gazdasági szaktanítók és szaktanítónőkről. 1925-ben még mindketten ugyanebben a községben tanítanak. Gazdasági Népiskola. X. évf. 2. sz. 1925. febr. 1. 1928-ban ugyanez az iskola egy női szaktanítói pályázatot hirdet, tehát Podola Jolán elment az iskolától: Gazdasági Népiskola XIII. évf. 1. sz. 1928. január 1. 13. — Brózik 1938.
88. B.újf. polg.fiú, lány-mg. középisk. Ért. 1944/45. Berettyóújfaluban már 1938-ban felmerült egy középiskola alapításának igénye. Vö. Bihari Hírek I. évf. 2. sz. 1938. jan. 18. Az adatra Bakó Endre hívta fel figyelmemet, akinek ezúton is köszönetet mondok.
89. A téli gazdasági iskolát illetően: vö. Szombath 1938. 308—313.
90. Közli: Kelemen 1925. VKM 73, 197—1913. Ebben az esztendőben a VKM négy községben állított fel polgári iskolát. Itt dr. Ertsey Péter és Kerekes Gyula szorgalmazták az iskola létrehozását. — Az alábbi képviselőtestületi ülések foglalkoztak az újfalui polgári iskola létrehozásának kérdésével: 1911. dec. 5-én, 1912. március 23-án és 1913. február 12-én megtartott ülések
91. Közli: Kelemen 1925 a. — Kelemen az intézet igazgatója tökéletesen látja a fluktuáció okát: nincs épület, a tanárok hamar megunták a berettyóújfalui polgári iskola szánalmas állapotát, s ezért, ha tehették, továbbálltak.
92. A tanulólétszám az alábbiak szerint alakult:

     

    1	I.	II.	III.	IV.	Összes: nyilvános és magán tanuló
    1913/14	50				50
    1914/15	27	46			73
    1915/16	29	24	36		89
    1916/17	32	35	25	33	125
    1917/18	51	36	33	19	139
    1919/20	39	24	35	23	121
    1920/21	38	33	27	21	120
    1922/23	65	43	34	20	162
    1923/24	65	54	28	30	177
    1924/25	65	52	44	30	191
    1925/26	65	52	39	36	192
    1926/27	40	47	40	35	162
    1927/28					205
    1928/29					163
    1929/30					151
    1930/31					158
    1931/32					169
    1932/33					192
    1933/34					210
    1934/35					191
    1935/36					178
    1936/37					183
    1937/38					212
    1938/39					219
    1939/40					219
    1940/41					160
    1941/42					163
    1942/43					210
    1943/44					265
    1944/45					364

    Az adatokat vettem: Kelemen 1925 a.; Bújf. polg. fiú. Ért. 1925/26.: Bújf. polg. fiú Ért. 1926/27 1927/28.

93. Kelemen 1925b.
94. Kelemen 1925b.; Kelemen 1926.
95. Kelemen 1928-ban a Casino háznagya, a BUSE (Berettyóújfalui Sportegylet) elnöke, a Bihar vármegyei iskolán kívüli oktatás bizottságának kinevezett tagja, ipartanonc iskolai felügyelő bizottság tagja és az iparos dalárda elnöke volt. A tantestület egyik tagja: Deák Dezső verseket, s cikkeket írt a napilapokba, s tagja volt a városrendező és szépészeti bizottságnak, Bácskai László a sportegylet tagja volt. Vö. Bújf. polg. fiú. Ért. 1927/28.
96. Bújf. polg. fiú. Ért. 1925/26. Ebben a tanévben Kállai Gyula egyébként a IV. osztályt végezte jeles tanulmányi eredménnyel.
97. 1928-ig az alábbi tanárok tanítottak az intézetben: Grósz Valéria, Nagyvinszky János, Hajtmann Etelka, Hlavinka Béla, Barkóczy Lajos, Csapó István, Emmerling Edit, Rozinszky Lujza, Göndör Ferenc, Neumeister György, Körmendy Ilona, Deák Dezső, Gedeon János, Bérezi Anna, Bácska László, Muschong Rezsőné. Vö.: Bújf. polg. fiú. Ért. 1927/28.
98. Bújf. polg. fiú—leány mg. középisk. Ért. 1944/45.
99. Pácz 1933. Az „átminősítés" száma VKM 59.033. Dátuma: 1918. április 27.
100. Forster 1919. 3—9.
101. Bújf. polg. leány. Ért. 1918/19. 23. A természetrajzi szertár majdnem teljes, a fizikai szertár a legtöbb pótlást igényli. A földrajzi szertár értéke 353 korona, a természetrajzié 645, a történelmié 114, a fizikáé 328, a zenéé 86 korona. A tanári könyvtár állománya 2100 könyv, az ifjúsági könyvtáré 276.
102. Búif. ref. polsí. leányisk. Ért. 1926/27. 4—7.; Bújf. polg. leányisk. Ért. 1928/29. 2—6.; Bújf. polg. leányisk. ÉrtT 1929/30 ; 3—8.
103. Bújf. polg. leányisk. Ért. 1930/31. „Tanulmányi kirándulást a folyó tanévben nem rendeztünk. A tanulók nagy része nagyon szegény."; 1931/32: „A tanulók nagy része nagyon szegény." 1932/33-ban ugyanez a kitétel. 1935/36: „A nyomasztó gazdasági viszonyok miatt iskolánknak hosszú éveken át meg kellett elégedni a kisebb helyi szaktárgyi kirándulásokkal..." Vö. Búif. polg. leányisk. Ért. 1931/32. 3—6.:, Bújf. polg. leányisk. Ért. 1932/33.; Bújf. polg. leányisk. Ért. 1932/33.: Bújf. polg. leányisk. Ért. 1935/36.; Bújf. polg. leányisk. Ért. 1930/31.
104. Pácz 1933.
105. A tantestület tagjait az iskola negyedszázada tiszteletére kiadott értesítő rögzítette: Király Ilona igazgató 1917—18; Zsarnoviczky Emília 1917—18; Kovács Júlia 1917—18; Regula Margit 1917—20; dr. Hajdú Gyula (ref. lelkész) 1918; dr. Hajdú Gyuláné, 1918, 1920; Kelemen János 1918; Grósz Valéria 1918—20; dr. Gazdig József (főorvos) 1918—20; Forster Gyula igazgató 1918—22; Aranyi Aranka 1918—34; Debreczeni Lajos 1919, 1920—28; Nagy Emma 1919—38; Neumeiszter György 1919—20; dr. Fényes Pál (orvos) 1920—22; György Eszter 1920; Magdó Irén 1920—21; dr. Pácz Sándor igazgató 1922—34; Osváth Jenőné (Krecsó Margit) 1922—23; Ragányiné Kirchner Márta 1922; Székely Anna (Barcsay Lászlóné) 1922—41; Jakó Edit 1924—42; Salánki Ferenc 1928; Szikszay Irén 1932—34; Takács Károly igazgató 1934; Pócza Irén 1934—39; Patay Ilona 1938—39; Petrik Sára (Takács Károlyné) 1939, 1942; Paál Erzsébet 1940—42. (Bújf. polg. leányisk. Ért. 1941/47. 6—7.)
106. A tanuló létszám alakulása. Tanév végi adat.

      

     	I.	II.	III.	IV.	Összes
     1919	29	25	22	11	87
     1921	19	19	14	21	73	37
     1922	16	23	14	11	64	39
     1923	40	18	20	15	93	19
     1924	34	37	19	20	110	22
     1925	29	34	31	19	113	20
     1926	27	26	32	29	114	29
     1927	23	28	27	29	107	25
     1928	28	21	22	26	97	18
     1929	19	27	15	23	84	9
     1930	33	11	23	14	81	13
     1931	39	28	20	21	108	6
     1932	29	34	26	17	106	6
     1933	38	29	31	23	121	4
     1934	35	35	29	25	124	2
     1935	35	34	24	26	119	2
     1936	33	36	28	21	115	1
     1937	24	31	33	26	114	1
     1938	32	29	29	34	124	—
     1939	39	31	30	25	125	2

     
     

     1940		36	36	30	24	126	7
     1941		37	26	22	25	110	6
     1942		52	37	26	19	134	69
     1943		55	51	38	26	170	76
     1944	a	46	56	57	40	245	112
     	b	46
     1945		43	30	28	29	158	24
     1947		20	36	48	a 32	168
     					b 32

     Az adatokat vettem: Bújf. polg. leányisk. Ért. 1940/41: 34; 1941/42; 1942/43: 21—22; 1943/44; 1944/45: 36; A hiányzó adatok helyét kihagytam, 1946-ra adatot nem találtam.; A leánypolgári igazgatói rendszeresen felmérték, hogy tanulóik milyen társadalmi osztályból, illetve rétegből, érkeztek iskoláikba.

     1	kisbirt.	fm.	leik. tan.	keresk.	tisztv.	ip.	egy.	Ö .
     1921	3	9	3	17	8	21	12	73
     1922	8		1	8		16	14	49
     1923	~>	9	1	19	18	17	27	93
     1926	17	1	3	19	40	26	16	122
     1927	15	7	3	11	37	24	13	110
     1929	18	1	2	14	15	14	25	89
     1930	4	9	4	17	36	20	11	101
     1931	7	13	4	21	33	19	14	111
     1932	8	7	3	21	38	20	14	111
     1933	9	4	4	26	44	21	14	122
     1937	1	15	7	6	40	28	18	115
     1938	1	21		15	45	31	5	118
     1939		22		8	35	32	20
     1940		24		20	39	34	16	133
     1942		61		18	29	78	20	206
     1943		59		15	29	43	24	170
     1944		109		16	38	60	28	251

     Az 1940/41-es értesítőben évenkénti bontásban hozták az adatokat. S már ekkor sem különböztették meg egyértelműen a magán és a nyilvános tanulókat. Más volt a beiratkozottak száma s ismét más a bizonyítványt kapottak száma. Ezt a szülők társadalmi rétegződése szerinti kimutatást viszont az évenként megjelenő értesítőből vettem. 1944-ben a tisztviselő kategóriába sorolták a hivatali altisztet is. Mai réteg- és osztály fogalmaink tehát nem fedik ezeknek a korabeli szavaknak a jelentését. A kisbirtokos fogalomkörébe számolja nyilván a korabeli statisztikus a közép- és a gazdagparasztot, a kereskedőébe a kiskereskedelem vagy a nagykereskedelem minden dolgozóját, tehát ide kerülhetett a vagyontalan kereskedősegéd ugyanúgy mint a gazdag üzlet tulajdonos. Vö.: Bújf. polg. leányisk. Ért. 1920/21; 1921/22; 1922/23; 1925/26; 1926/27; 1928/29; 1929/30; 1930/31; 1931/32; 1932/33; 1936/37; 1937/38; 1938/39; 1939/40; 1940/41; 1941/42; 1942/43; 1943/44.

107. Vö. Bújf. polg. fiú. leányisk. mg. középisk. Ért. 1944/45. 3—6.
108. Bújf. polg. leányisk. ált. isk. Ért. 1946/47.
109. Kállai 1938.
110. Magyar Minerva V. Bp. 1915. 34.
111. Az adatokat vö. Bihar megyei Községi Értesítő (BmKÉ)I. évf. 1875. 6. sz.febr. 6.; 9. sz. febr. 27.; 13. sz. márc. 27.; 37. sz. szept. 11.; 38. sz. szept. 18.; ü. évf. 1876. 1. sz. jan. 2.; 53. sz. dec. 31.
112. Magyar Minerva III. Bp. 1904. 47—48.; Magyar Minerva IV. Bp. 1912. A kiadott katalógus címe: A berettyóújfalusi casino könyvtárának betűsorozatos jegyzéke 1893,1897, 1899, és 1900. évekről.
113. Magyar Minerva JV. Bp. 1912. 58.
114. Magyar Minerva V. Bp. 1915. 924.
115. Bújf. polg. leányisk. Ért. 1918/19. 23.
116. Magyar Minerva VI. Bp. 1932. 10.; Bihar Újság III. évf. 1922. 3. sz. jan. 19.; Bihar Vármegye
     Hivatalos Lapja 1941. 41. sz. okt. 9. 349.; Bihar Népe 1947. 2. évf. 36. sz. máj. 2
117. Magyar Minerva III. 47.; Magyar Minerva IV. 58.; Magyar Minerva V. 714, 924.
118. Sándorné 1970. 370.
119. Vermes 1930. 47—58. A leventeházat ünnepélyesen adták át, s ezen az ünnepélyen Horthy Miklós is megjelent.; Vö. még: Bihar Vármegye Hivatalos Lapja 1934. 41. sz. szept. 27. 151—152.: Ua. 1939.46. sz. nov. 23. 208—209. — Bihar vármegye Levente Kultúrházának 1940. évi költség vetése, BmHV 1941. 39. évf. 20. sz. máj. 15. 108—109.; Berettyóújfalui kultúrház eladásáról; BmHV 1941. 22. sz. máj. 29. 154. Előterjesztés a berettyóújfalu Kultúrház nagytermének hasznosításáról; BmHV 1941. 26. sz. jún. 26. 103. Kulturális, hazafias és jótékonycélú kiadások fedezetének biztosításáról; BmHV 1941. 39. sz. szept. 25. 295—296. A berettyóújfalui Kultúrház egy részének bérbeadásáról; Berettyóújfalunak is hasznos célokra; BmHV 1941. 41. sz. okt. 9. 352. Vármegyei Kultúrház alap 1942. évi költségvetése; BmHV 1942. 40. okt. 1. 279—280. Biharvármegye kultúrház alapjának 1943. évi költségvetése.
120. BmKÉ 1875. jan. 2. 1. sz.; Uo. 1875. febr. 6. 6. sz.; Uo. 1875. febr. 27. 9. sz.; Uo. 1875. mára 27. 13. sz.; Uo. 1875. szept. 11. 37. sz.; Uo. 1875. szept. 18. 38. sz.; Sárrét 1876. jan. 2. 1. sz.; Sárrét 1876. dec. 31. 53. sz.; Sárrét 1876. júl. 2. 27. sz.
121. A felolvasásokat illetőleg pár év előtt már városunkban is történt kezdeményezés. Kár, hogy az üdvös mozgalom leszenderült. Talán meg lehetne újból kísérteni, hisz dicsekedhetünk mi is nem csak egy buzgó ügybaráttal, kik az efféle léleknemesítő ügyben közreműködésöket meg nem tagadnánk." BmKÉ 1875. jan. 16. 3. sz.
122. BmKÉ 1875. febr. 13. 7. sz.; Uo. jún. 12. 24. sz.; Uo. jún. 5. 23. sz.; Sárrét 1876. jan. 9. 2. sz.; Uo. jan. 16. 3. sz.; Uo. mára 19. 12. sz.; Uo. nov. 19. 47. sz.; Uo. dec. 31. 53. sz. BN 1946. mára 21. 10. sz.
123. Vö. Bakó
124. Bihar VI. évf. 19. sz. 1932. máj. 12.; Uo. máj. 21. 21. sz.; Uo. jún. 16. 24. sz.; Uo. mára 30. 13. sz.
125. Bihar 1934. ápr. 12. 15. sz.
126. Vö. Bakó
127. BH 1944. január
128. Bihar 1927. máj. 19. 20. sz.; Uo. 1931. m á j. 7. 19. sz. BH 1940. m á j. 9. 19. sz.; Bihar 1932. febr. 11.6. sz.
129. Nagy 1936. Kodolányi János előszava. Vö. még: Bihar 1936. dec. 31. 53. sz. Berettyóújfalu harmincas évekbeli irodalmi estjeire, a bihari írók, Nadányi Zoltán, Szabó Pál tevékenységére, olvasóestjeire Bakó Endre volt szíves figyelmemet felhívni
130. BmKÉ 1875. aug. 7. 32. sz.; uo. aug. 21. 34. sz.; Uo. aug. 28. 35. sz.; Uo. okt. 24. 43. sz.; Uo. okt. 30. 44. sz.; Sárrét 1876. jan. 16. 3. sz.; Uo. jan. 30. 5. sz.; Uo. febr. 6. 6. sz.: Uo. febr. 137. sz. — A színi kritikából rekonstruálni lehet a társulat műsorát: Kneisel: A tiszteletes úr keservei; Szigligeti: Fény árnyai, Zsidó honvéd; Tóth K.: Nők az alkotmányban; Dumanoir: Boquillon vagy ki hát az apja?; Victor Hugó: Notre damei (!) toronyőr és Esmeralda a szép cigánylány. (Az átdolgozó neve ismeretlen.); Tóth Ede: A falu rossza; Három kalap, Londoni halottrabló, Stern Izsák a házaló zsidó, Kintornás család.; Sárrét 1876. mára 5. 10. sz.; Uo.
     okt. 7. 41. sz.: ezúttal műsoruk az alábbi: A miniszter előszobája, Nőm szolgája; Lendvai: Egy jó magyar család; Szigeti: Csizmadia mint kísértet; Obernyik Károly: Örökség; Toldi István: Kornélia; Töpfer Károly: Sárika a falusi egyszerűség; Láng M.: Don Jüan; Delacourt-Thibourt: Az ördög és a párizsi leány; Lukácsi S.: Zsidó honvéd; Rosen Gyula: Nem jó a tűzzel játszani
131. Sárrét 1876. okt. 22. 43. sz. Az előadott darab címe: Egy kis szívesség. Közreműködők közül két személy nevét ismerjük: Sárréthy L. és Szamossy Béláét.; BU. 1922. jan. 19. 3. sz. 2. Műsoruk: Uzsai György népszínmű. Buse-fiúk előadása; Rákóczi cigánya című melodráma; IKEK-dalárdája; 3 népszínmű: Az ökör, Mihók mit röhögsz, Az ügyvédnél.
132. BN 1946. okt. 2. I. évf. 6. sz., 1946. szept. 4. I. évf. 4. sz., 1948. jan. 1. III. évf. 1. sz., 1948. mára 4. III. évf. 10. sz.
133. BN 1946. okt. 3. I. évf. 7. sz.
134. BmKÉ 1875. szept. 25. I. évf. 39. sz., 1875. nov. 13. I. évf. 46. sz., 1875. aug. 28. I. évf. 35. sz., 1875. szept. 4. I. évf. 36. sz.
135. BN 1949. febr. 10. IV. évf. 6. sz.
136. BN 1949. febr. 10. IV. évf. 6. sz.
137. Sándorné 1970. 367—383.
138. Korompainé 1973.
139. Korompainé 1973. nr. 66. Vas Jenő egyébként gyógyszerész volt, s egyben a Sárréti Takarékpénztári Egylet igazgatója. 1883. július 24-én született Berettyóújfaluban. Ő szerkesztette ennek a lapnak az utódlapját a Sárrétéi is. Vö.: Szinnyei XIV. 965.
140. Korompainé 1973. nr. 690. Első száma megjelent: 1875. december 25-én. Melléklapja a Híradó.
141. Korompainé 1973. nr. 400. 1879. január 5-től 1879. március 30-ig jelent meg.
142. Uö 1973. nr. 286.
143. Uö 1973. nr. 691. Nagy Zoltánt Szinnyei, Pallas, a Révai sem ismerik. Kiss Sándor 1855. március 11-én született Pesten. Tanulmányait itt kezdte, majd Debrecenben és Nagyváradon folytatta. 1874-ben a Biharmegyei Széplakon, ezt követően Ércsokalyon (1878), Hegyközkovácsiban (1884), Zsákán (1885), s Komádiban (1890) tanító és könyvtáros. írásai a Bihar vármegyei Közlönyben, a Nagyvárad című lapban, a Biharban és még számtalan lapban jelentek meg. Vö. Szinnyei VI. 391—392.
144. Uo. 1973. nr. 692. Társadalmi hetilapok.
145. Uö. 1973. nr. 69. Szerkesztői: Baranyi András, Jancsó Károly, Balogh János, Szunyogh István, Balogh János, Gerlan Gavril, Székely Gyula, Gálbory László, Fényes György, Bölöny István, Hegyessy Gergely, Nadányi Zoltán, Dávid Lajos, Kecskés Balázs, Borbarát György.
146. Uö. 1973. nr. 693. Berettyóújfaluban jelent meg 1908. június 7-től 1909. december 25-ig, hetenként. Szerkesztői: Kiss Sándor (életrajzát vö. itt 143. sz. jegyzet), Szathmáry József (ismeretlen), Szunyogh Barna (ismeretlen), Székely Ármin (ismeretlen).
147. Uö. 1973. nr. 309. Berettyóújfaluban 1923. május 15-től 1928. szeptember l-ig szerkeszti Brózik.
148. NN: Lapunk munkaterve. Gazdasági Népiskola VII. évf. 2. sz. 1923. május 5. 2., Brózik be köszöntő cikke: Az olvasóhoz. Gazdasági Népiskola VIII. évf. 2. sz. 1923. május 15. 1.; leköszön: Gazdasági Népiskola XITI. évf. 9. sz. 1928. aug. 1.; Brózik életrajzát vö. itt 81. sz. jegyzettel.
149. Uö. 1973. nr. 59. Berettyóújfaluban 1920. május 9-től 1923 v november l-ig jelent meg. A magyar irodalmi lexikon nem tudja Nadányiról, hogy a Bihari Újságot is szerkesztette. II. 311—312. Szilágyi Lajos és Szilágyi Zoltán ismeretlenek.
150. Barcsay Károly jogász volt. 1894-ben Zsákán született, Debrecenben tanult. 1926-től 1935-ig ügyvédi praxist folytatott. 1935-től Berettyóújfaluban volt főjegyző, két év múlva pedig vár megyei tiszti főügyész. Vö. Gulyás II. 402. Ladányi—Miksa—Ladányi István—Nadányi Zoltán: Bihar vármegye (Bp. 1938.) Személyi rész. II. 8.
151. BN 1921. okt. 20. Bölöni Bakó Zoltán: Bihar népe
152. BN 1922. március 2. II. évf. 9. sz. 5.
153. Uo. Zászlóbontás című cikkből Karácsony Jenő ismeretlen.
154. BN 1923. január 28. III. évf. 2. sz. Táltos: Magunkról. Bölöny* Andor személye ismeretlen.
155. BN 1925. május 21. V. évf. 20. sz.
156. Korompainé 1973. nr. 43.
157. Fölkér: Bihar 1927. január 6. I. évf. 1. sz.
158. Uo. 7. Bakonszegi tél.
159. Bihar 1927. I. évf. 12. sz. mára 24. 3. Juhász Gyula: Tavaszvárás., Bihar I. évf. 1927. május 19. 20. sz. Juhász Gyula: Az ivó.; Uo. Nadányi Zoltán: Bakonszegi versek (ciklus) Szabadon élek, Nagyapám, Lányok és libák, Égy lány megy a gáton, Majd tavasszal, Nyáron, Innen elmegyek.; Bihar 1927. aug. 21. I. évf. 34. sz. Erdélyi József: A torony.
160. Korompainé 1973. nr. 43. További bibliográfiát ugyanitt lásd.
161. Uö. 1973. nr. 834.
162. Vármegyei Tűzoltó Közlöny I. évf. 1. sz. 1928. március 1. Gulyás III. 780. Csak annyit tud róla, hogy 1928-tól 32-ig az említett tűzoltó közlönyt szerkesztette. Életútja ismeretlen.
163. Korompainé 1973. nr. 48. Bihari Gazda Biharvármegye Gazdasági Egyletének hivatalos lapja. 1930. január 21-től 1932. január 5-ig jelentek meg számai hetenként. Kanitz László ismeretlen.
164. Uö 1973. nr. 50. Nagy Gusztáv életét vö.: Nagy Gusztáv emlékezete, Székács Béla ismeretlen.
165. Uö 1973. nr. 51.
166. Uö 1973. nr. 55. Szerkesztői ismeretlenek.
167. Uö 1973. nr. 45.
168. Uö 1973. nr. 53. Mindössze három szám jelent meg.
169. Uö 1973. nr. 41. Vö. még: Magyar Munkásmozgalom sajtóbibliográfiája. Bp. 1963. 18.
170. Uö 1973. nr. 40.

      

IRODALOM

Bakó Endre, 1976. Nadányi Zoltán levelesládájából. = BMÉ I. (Szerk. Héthy Zoltán) B.újfalu.333—347.

Barcsa János, 1906. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme. Debrecen. Brózik Dezső, 1925. Hogyan épülnek a gazdasági népiskolák? Gazdasági Népiskola X. évf. 1925. febr. 1.5— 6.

Brózik Dezső, 1938. Önálló gazdasági népiskolák. = Bihar vármegye (Szerk. Nadányi Zoltán). Bp.314—322. (Magyar városok és vármegyék monográfiái) Deák Ferenc, 1907. Kádár István éneke (Rákóczy György 1657-iki lengyel hadjáratából). ItK. 300—302.

Debreczy Sándor, 1937. A Székely Nemzeti Múzeum kézirattára magyar nyelvi és irodalomtörténeti szempontból. Debreceni Szemle XI. évf. 5—6. sz. 110—11. 135—140.

Debreczy Sándor, 1937. Monumentale in manuscrise ale limbii si literaturii maghiare in Múzeum.

National din sft. Gheorge, Cluj. 91. Erdélyi Pál, 1893. Adalékok a régi magyar irodalom történetéhez. Kéziratos emlékek a XVI —XVH.század költészetéhez. EPhK 172—185.

Erdélyi Pál, 1899. Énekeskönyveink a XVI. és XVII. században. MKSzE. Fényes Elek, 1851. Magyarország geographiai szótára. I — IV. Pest. Ferenczy Zoltán, 1915. Vitéz Kádár István éneke. EPhK. 775—779. Fóris Anna— Kertész János, 1938. Bihar vármegye községei. = Bihar vármegye (Szerk. NadányiZoltán). Bp. 468—519. (Magyar városok és vármegyék monográfiája) Fölkér József, 1927. [Lapindító vezércikk cím nélkül]. Bihar. I. évf. 1. sz. Forster Gyula, [1919]. A nevelésről. A berettyóújfalui református polgári leányiskola értesítője 1918—

1919. II. évf. (Szerk. Forster Gyula) H. n. 3—9. Gulyás Pál, 1925—1942. Magyar írók élete és munkái 1— VI. Bp. Györffy György, 1963. Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. Jakó Zsigmond, 1940. Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp. Kállai Gyula, 1938. Bihar vármegye szociográfiája. = Bihar vármegye (szerk. Nadányi Zoltán). Bp.73—100. (Magyar városok és vármegyék monográfiája) Kelemen jános, 1925a. Az iskola története 1913—1925-ig. = A berettyóújfalui állami polgári fiúiskola

1924/25. tanévi értesítője. Berettyóújfalu, 2—6. Kelemen János, 1925b. Az új iskola építése. = A berettyóújfalui állami polgári fiúiskola 1924/25.tanévi értesítője. B.újfalu, 7—11. Kelemen János, 1926. Iskoláink építésének befejezése. = A berettyóújfalui állami polgári fiúiskola

1925/26. tanévi értesítője. B.újfalu.

Kertész János, 1938. Berettyóújfalu a vármegye új székhelye. == Bihar vármegye. Bp. 447—456. Kiss Antal, 1901. A berettyó szent mártoni református egyház története. Debreczeni Protestáns Lap.

1901. 678—684, 694—698, 710—715, 726—729.

Korompainé Szalacsi Rácz Mária, 1973. Hajdú-Bihar megye sajtóbibliográfiája 1843—1970. Debrecen. Köves Sándor, 1938. Közoktatás. = Bihar vármegye. B.újfalu. 301—307. Magyar Irodalmi Lexikon I—III. Bp. 1963—1965.

Magyar Minerva. A Magyarországi Múzeumok és Könyvtárak czímkönyve. Ili. évf. 1903—1904. Bp. 1904. 47—48.

Magyar Minerva. IV. évf. 1904—1911. Bp. 1912. 58.

Magyar Minerva. V. évf. 1912—1913. Bp. 1915. 34.

Magyar Minerva. VI. évf. 1930—1931. Bp. 1932. 10.

Magyarország Helységnévtára 1944. Bp. 119.

Mezősi Károly, 1943. Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp.

Módy György— Kozák Károly, 1976. A herpályi templomromnál végzett régészeti kutatás és helyre állítás (1972—1975). BMÉ I. (szerk. Héthy Zoltán). B.újfalu.

Nagy Gusztáv emlékezete. Békési Élet. 1971. 3. sz. 533—534.

Nagy István, 1936. metszetei. Falusiak. Kodolányi János előszavával. Debrecen.

Nagy Károly, 1928. Önálló gazdasági népiskolák munkássága és elért eredményei. Gazdasági Nép iskola. XIII. évf. 2. sz. B.újfalu. 7—9.

Nagy Lajos, 1828. Notitia politico-geographico statistica inclyti Regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum. Tomus primus. Budae. 98.

Osváth Pál, 1875. Bihar vármegye sárréti járása leírása. Nagyvárad. 225—253.

Pácz Sándor, 1933. A berettyóújfalui református polgári leányiskola 1932/33. évi értesítője. [B.újfalu, 1933.]

Pallas Nagylexikona IX—X. Bp. 1895.

Révai Nagy Lexikona XI. Bp. 1914.

S/o//Béla, 1963. A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1565—1840). Bp.

Szinnyei József, 1891—1914. Magyar írók élete és munkái. 1— XIV. Bp.

Szombath Béla, 1938. A berettyóújfalusi m[agyar] kir[ályi] téli gazdasági iskola és mezőgazdasági

szaktanácsadó állomás. = Bihar vármegye. Bp. 308—313. (Magyar városok és vármegyék monográfiája)

Thury Etele, 1908. Iskolatörténeti adattár II. Pápa. Vendé Aladár, 1901. Bihar vármegye községei. = Bihar vármegye és Nagyvárad (szerk. Borovszkv Samu). Bp. 36—166.

Vermes Ernő, 1930. Bihar vármegye tíz évvel Trianon után. B.újfalu. Zoltai Lajos, 1920. Hogyan találták meg Kádár István sírját? Egyetértés. IX. 25. Zoltai Lajos, 1922. Őstelepek Debrecen környékén. DKK XXII. évf. 55—60.

FELHASZNÁLT ISKOLAI ÉRTESÍTŐK

1. A berettyóújfalui ipariskola értesítője az 1885—86. tanévről. I. évfolyam. Az ipariskolai felügyelő bizottság megbízásából szerkesztette Biber József igazgató. (Debreczen, 1886.)

2. A berettyóújfalui állami polgári fiúiskola 1925—26. tanévi értesítője. XIII. évf. Kéry Imre könyv nyomdájában (Berettyóújfalu) 1926.

3. A berettyóújfalui m[agyar] kir[ályi] gróf Tisza István áll[ami] polg[ári] fiúiskola 1926—27. évi értesítője. XIV. évf. Szerk. Kelemen János. Adler Ny. (Berettyóújfalu, 1927.)

4. A berettyó-újfalui M[agyar] Kir[ályi] Gróf Tisza István Állami Polgári Fiúiskola 1927—28. évi Értesítője. XV. évf. Szerk. Kelemen János. Kéry Ny. Berettyóújfalu, (1928.)

5. A berettyóújfalui állami polgári fiú és ref. polgári leányiskola és a berettyóújfalui állami mezőgazdasági középiskola évkönyve az 1944/45. iskolai évről. Az állami polgári fiúiskola fennállásának 32., a ref. polgári leányiskola fennállásának 4. évében. Szerk. a három iskola tanártestületének működésével Rácz Gyula áll. m[ező]g[azdasági] iskola ig. h. Meskó Gyula áll. polg. fiú isk. mg. ig. Hn. (1945.)

6. A berettyóújfalui református polgári leányiskola értesítője 1918—1919. Második évf. Szerk. Forzter Gyula. Hn. (1919.)

7. A berettyóújfalui református polgári leányiskola értesítője 1920—1921. IV. évf. Szerk. Forzter Gyula ig. Berettyóújfalu. Adler Béla könyvnyomdája. 1921.

8. A berettyóújfalui állami segélyes ref. polgári leányiskola 1921—1922. tanévi értesítője. V. évf. Egybeállította dr. Pácz Sándor igazgatótanár. Berettyóújfalu, Kéry Imre könyvnyomdája. 1922.

9. Értesítő a berettyóújfalui államsegélyes ref. polgári leányiskola 1922—23. tanévéről. Egybeállította dr. Pácz Sándor igazgató. Berettyóújfalu, Kéry Imre könyvnyomdája, (1923.)

10. A berettyóújfalui református polgári leányiskola 1925—26. évi értesítője. Kilencedik évfolyam. Egybeállította: dr. Pácz Sándor igazgató. (Berettyóújfalu) Kéry Imre nyomdájában, (1926.)

11. A berettyóújfalui ref. polg[ári] leányiskola 1926—27. évi értesítője. X. évf. Egybeállította dr. Pácz Sándor igazgató. (Berettyóújfalu) Kéry Imre nyomdájában, (1927.)

12. A berettyóújfalui ref. polgári leányiskola 1928/29. évi értesítője. Tizenkettedik évfolyam. Egybe állította dr. Pácz Sándor igazgató. (Berettyóújfalu), Kéry Imre nyomdájában, (1929.)

13. A berettyóújfalui ref. polgári leányiskola 1929—30. évi Értesítője. Tizenharmadik évfolyam. Egybeállította dr. Pácz Sándor igazgató. Berettyóújfalu, Kéry Imre könyv- és műnyomdájában. 1930.

14. A berettyóújfalui ref. polgári leányiskola 1930—31. évi értesítője. Egybeállította: dr.Pácz Sándor igazgató. Berettyóújfalu, Kéry és Beké könyvnyomdájában. (1931)

15. A berettyóújfalui református polgári leányiskola 1931—32. évi értesítője. Tizenötödik évf. Egybe állította: Dr. Pácz Sándor igazgató. Berettyóújfalu, 1932.

16. A berettyóújfalui református polgári leányiskola 1932/33. évi értesítője. Tizenhatodik évfolyam. Egybeállította dr. Pácz Sándor. Berettyóújfalu, 1933.

17. A berettyóújfalui református polgári leányiskola értesítője az 1935/36. tanévről. Az iskola fenn állásának 19. éve. Szerkesztette: Takács Károly igazgató. Berettyóújfalu, Adler nyomda, (1926.)

18. A berettyóújfalui református polgári leányiskola értesítője az 1936—37. tanévről. Az iskola fenn állásának 21. éve. Szerk. Takács Károly ig. Berettyóújfalu, Bihari Nyomda Könyv és Lapkiadó Vállalat. (1938.)

19. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1938/39. iskolai évről. Az iskola fennállásának 22. éve. Szerk. Takács Károly ig. Berettyóújfalu, Bihari Nyomda Könyv- és Lap kiadó Vállalat, 1939.

20. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1939—40. iskolai évről. Az iskola fennállásának 23. éve. Szerk. Takács Károly. Berettyóújfalu, Bihari Nyomda és Lapkiadó Vállalat, 1940.

21. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1940—41. iskolai évről. Az iskola fennállásának 24. éve. Szerk. Takács Károly ig. Berettyóújfalu, Adler József könyvnyomdája, 1941.

22. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1941—42. iskolai évről. Az iskola fennállásának XXV. évében. Szerk. Takács Károly ig. Berettyóújfalu, Adler József könyvnyomdája, 1942.

23. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1942—43. iskolai évről. Az iskola fennállásának 26. évében. Szerk. Soós Márton ig. Berettyóújfalu, Adler József könyvnyomdája, 1943.

24. A berettyóújfalui református polgári leányiskola évkönyve az 1943—44. iskolai évről. Az iskola fennállásának 27. évében. Szerk. Boér Ilona h. ig, H. n. [1944.]

25. A berettyóújfalui állami polgári fiú és református polgári lányiskola és a berettyóújfalui állami mezőgazdasági középiskola évkönyve az 1944—45. iskolai évről. Az állami polgári fiúiskola fennállásának 32., a református polgári leányiskola fennállásának 28., az állami mezőgazdasági közép iskola fennállásának 4. évében. Szerk. A három iskola tanártestületének közreműködésével Rácz Gyula áll. mezőgazdasági isk. ig. h., Meskó Gyula állami polgári fiúiskola mb. is. H n [1945.]

26. A berettyóújfalui református polgári leányiskola és a vele kapcsolatos általános leányiskola év könyve az 1946—47. tanévről. Az iskola fennállásának XXX. évében. Közzéteszi a tanártestület közreműködésével dr. Barcsayné Székely Anna igazgató h. Berettyóújfalu, 1947. Gépirat. Tiszán túli Református Egyházkerület Könyvtára. S—212.

FELHASZNÁLT KÉZIRATOK

1. Kiss Antal: Egyháztörténeti adatok a berettyószentmártoni református egyházból. Berettyószentmárton, 1918. április 9. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TREL) I. 8. Levéltári iratok. C. Egyházközségek története.

2. Püspöki Hivatal iratai. S. Egyházközségek javainak összeírása. Bihari egyházmegye 1808. 2. TREL

3. Díjlevelek jegyzéke. Jelzet nélkül. TREL

4. Acta Visitationis Canonicae in Ecclesia et Parochia Possessionis Bjerettyó] Sz[ent] Marton. Die 23/ Mensis Augusty MDCCCXXIII. 1823. institutae. A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. Jelzet nélkül. (Act. Vis. Can. 1823.)

5. Visitatio Canonica Ecclesiae et Parochiae Berettyó-Sz[ent] Mártoniensis de anno 1832. A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. (Vis. Can. B. Sz. Márton. 1832.)

6. Adnotationes memóriáé digniores Ecclesiam, Parochiam et Scholam ejusque aedificia spectantes Bferettyó] Szfent] M[árton]. A berettyóújfalui római katolikus plébániahivatal tulajdonában. Jelzet nélkül. (Adnotationes)

7. A bárándi alesperesi kerület jegyzőkönyve 1883-ik évtől, 1906. május 8-i ülésig. A berettyóújfalui katolikus plébániahivatal tulajdonában. Jelzet nélkül.

8. História Domus [Parochiae Romano-Catholicae] Berettyóújfaluiensis. A berettyóújfalui katolikus plébániahivatal tulajdonában. Jelzet nélkül.

9. dr. Sándor Mihályné: Berettyóújfalu 1970. Néprajzi pályázat. [Vegyes, néprajzi, történeti, irodalomtörténeti adatokat tartalmazó kézirat.] DMNA. Ltsz.: 1299—71. I — II.