Előző fejezet Következő fejezet

A bicskei Batthyány-kastély

 

A bicskei Batthyány-kastély és parkja kiemelkedő történeti, művészeti, kulturális értékénél fogva védett műemlék. Ez a könyv ennek a kastélynak a történetét kívánja bemutatni. A kastély tulajdonosai a Batthyány-család tagjai voltak. Ez a nemesen gondolkodó, érző és cselekvő, főúri család számos kiváló hazafit, a társadalmi haladást elősegítő politikust, magasrangú katonai és egyházi vezetőt, vértanút, tudóst, írót, művészt, önzetlen, áldozatokra kész emberbarátot adott a magyar hazának.

A Batthyányaknak-mint a helység földesurainak - a XVII. sz. elejétől meghatározó szerepük van Bicske történetében. 1611-ben kelt okiratokban találkozunk először nevük, bicskei tevékenységük megemlítésével. Az "inséges és utas helyen" fekvő Bicske és környéke a török hódoltság alatt a "végeken" volt, itt húzódott az az állandóan ingadozó határvonal, ahol örökös harcok, öldöklések, pusztítások folytak, ennek következtében hatalmas területek váltak lakatlanná. Buda (1541), majd Székesfehérvár (1543) elfoglalása után Bicske szinte teljesen elpusztult. A lakosságot a török hadak egyrészt felkoncolták, más részüket rabláncra fűzve elhurcolták, a "szerencsésebbek" elmenekültek, elbújdostak. Az ingóságot elrabolták, a lábasjószágot elhajtották, a házakat, portákat felgyújtották, lerombolták. Valóban "kő kövön nem maradt". Ez a sors még többször várt Bicskére a XVIII. században is. A lakosok vissza-visszaszivárogtak, a falut újra meg újra feldúlták, 1683-ban felégették, a helység többször teljesen lakatlanná vált. Az említett okiratok egyike is arról szól, hogy "miután Bicske község annyira el van pusztulva, hogy lakosok nélkül állna, ennélfogva az osztály Batthyány Ferencné, született Pappel Eva és Kurtzpach Henrikné között meg nem volt ejthető".

Ilyen állapotok mellett vette meg a bicskei birtokot 1642-ben - egyesítve az elmúlt évtizedekben megszerzett Batthyány-birtokrészeket, valamint kielégítve a sok más tulajdonos különféle jogigényeit - németújvári gróf Batthyányi. Ádám (1609-1659). Több mint kétszáz éven át tartó zavaros, tisztázatlan birtokviszonyok. Örökös pereskedések zárultak le 1642-vel.

Batthyány Ádám császári és királyi kamarás, királyi főasztalnok, dunáninneni főhadvezér, előbb báró, 1630-tól - elsőként a családban - gróf, a török elleni harc tehetséges hadvezére, a család gazdasági és politikai hatalmának megalapozója. Batthyány Ferenc (?-1625) a dunántúli hadak török elleni harcokban kitűnt főkapitányának, királyi folovászmesternek, a nádori fellebbviteli törvényszék bírájának, soproni főispánnak és Batthyány Ferencné szül. gróf 'Lobkovitz-Poppel Évának fia. Anyja udvarában együtt nevelkedett Zrínyi Miklóssal, akihez később is szoros barátság fűzte, s akivel kiterjedt levelezést folytatott. Levelezése fontos kordokumentum, miként 1644-ben írt-kéziratban maradt-Naplókönyve is.

A bicskei bírtok jelentős volt a nagy vagyonszerző és korszerűen gazdálkodó földesúr számára: fontos érintkezési pont a törökkel. A bicskeieken keresztül levelezett pl. az esztergomi béggel és más török főemberrel, alkalmas hely volt a magyar-török kereskedelmi ügyletek lebonyolítására is. A török hódoltság miatt azonban Batthyány Ádám nem minden esetben tudja akaratát bicskei birtokán érvényesíteni. Bicskének nemcsak ő, de Musztafa bég főzászlós úr, Buda várának "fő-gondviselője" is földesura. Abicskeiek neki is adóztak.

Bár-mint említettük- Bicske fontos szerepet töltött be Batthyány Ádám gazdaságában, a török elleni háborúk, a sok fontos tisztséggel járó kötelezettség, a többi "hozzáférhető" nagy földbirtok miatt a török megszállás alatt lévő Bicskével egyre kevesebbet tudott törődni. Mind nagyobb gondot jelentett a bicskei birtokot Nyugat-Magyarországról irányítani. Bicskei jobbágyaival is Pinkafőn kötötte meg az adózásról szóló megállapodást 1648-ban. így aztán mindenképpen kifizetődőbb volt engedni Zichy István kérésének, aki Bicskét zálogba kérte. 1649-ben meg is kapta-"minden hasznával együtt" - 1000 arany dukátért. Az ötven éves korában elhunyt Batthyány Ádámot az általa alapított németújvári. (Güssing) ferences kolostor templomának sír-kamrájában temették el, ahol ma közel 70 Batthyány ős nyugszik.

Örökösei hasonlóképpen zálogba adták a bicskei birtokot, köztük elsőként fia gróf Batthyány II. Kristóf (1632-1685) császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, királyi főpohárnokmester, a dunáninneni részek főkapitánya, a hercegi ág őse.

A XVIII. sz. közepén Batthyányi Lajos, Batthyány-Strattmann gróf (1696- ] 765),   német-római   birodalmi   gróf,   1764-től   herceg, főpohárnokmester, a hétszemélyes tábla elnöke, 1732-1746 között kancellár, Magyarország utolsó nemzeti nádora (1751-1765), saját kézbe veszi a bicskei birtokot. Birtokát személyesen többször felkeresi, s hogy ott több napot is méltóképpen eltölthessen, 1754-55-ben huszonnégy szobás, egy emeletes, manzárdos kastélyt építtet. Halála után három fia lesz egymás után a bicskei birtok örököse.

Batthyány József gróf (1727-1799) erdélyi püspök, kalocsai érsek, a két királyt: II. Lipótot és I. Ferencet koronázó esztergomi érsek, bíboros hercegprímás 1765 és 1771 között ura a bicskei birtoknak. Ő is több alkalommal jár Bicskén. Nevéhez fűződik a bicskei római katolikus templom átalakítása. A kastélyban 1770-ben házi kápolnát építtet, oratóriummal. Jó gazda volt, figyelemre méltóak a vadgazdálkodás érdekében tett intézkedései. Földesurasága idején készült el 1768-ban-a Mária Terézia által kibocsátott úrbéri rendeletnek megfelelően— "Bicske község Urbáriuma", mely 9 fejezetben ("Punktum"-ban), ezen belül 97 paragrafusban mindenre kiterjedő, aprólékos részletességgel szabályozza a földesúr és jobbágy viszonyát. A birtokot 1771-ben átadja öccsének, Fülöpnek.

Batthyány Fülöp gróf (1731-1795) tábornok, bicskei birtokán tetemes költséggel több új gazdasági épületet emeltetett, illetve bővíttette, átalakíttatta a már meglévőket. A kastély pincerendszeréhez új pincéket ásatott, másokat beboltoztatott. Bicskének 1773-ban mezővárosi rangot és vásártartási jogot szerzett. A négy forgalmas országos vásár I. 25-én, V. 3-án, VII. 25-én és IX. 1-jén volt. Utód nélkül halt meg.

A bicskei birtokot 1795-ben Batthyány I. Lajos harmadik fia a műszaki érdeklődésű, tervező, feltaláló Batthyány Tivadar (Tódor) gróf (1729-1812) császári és királyi belső titkos tanácsos örökölte. Benne tisztelhet] ük mai kastélyunk megépítőjét.* Életét a szakadatlan alkotó tevékenység jellemezte. Vas- és rézbányát tartott fenn Horvátországban, birtokain manufaktúrákat alapított, így posztógyárat, kénsavgyárat, tű-készítő üzemet, a közelünkben lévő Kisbéren majolikagyára és szépfestő műhelye volt, bécsi palotájában porcelán üzemet létesített. Tervet dolgozott ki és valósított meg a Kulpa folyó hajózhatóvá tételére.

* Dr. Sisa József. Bicske, volt Batthyány kastély. Tudományos dokumentáció. 1987. 17. old.

Figyelemmel kísérte minden technikai újdonság megjelenését, rendszeresen kapta a legújabban kiadott műszaki könyvek jegyzékét. Rohonci (Rechnitz) kastélyában őrizte a kor legnagyobb családi könyvtárát, 30 ezer kötetet, melyből -ez a főúri könyvtárakban egyedülálló - kereken 1360 műszaki könyv volt, felölelve több mint 2 tucat területet (vegyészet, építészet, mezőgazdaság, textilipar, bányászat, járművek, gépészet, faipar, mélyépítés stb.) Könyvtára az első számottevő állományból álló hazai műszaki magánkönyvtár volt. igazi "élő" könyvtár. A gróf utazásai során - sokszor nagyobb mennyiségű—könyvet vitt magával, és rendszeresen kölcsönzött uradalmai intézőinek, felügyelőinek, mérnökeinek.

A műszaki, technikai, gazdasági érdeklődés mellett figyelemmel kísérte a politikai eseményeket Tájékozottságával, felvilágosult nézeteivel kitűnt osztályos társai közül. Bírálta az ősiség törvényét, a földek elzálogosításának jogát, a részrehajló igazságszolgáltatást. Hazánk felemelkedésének előmozdítását többek között az ipar fejlesztésben, a korszerű közlekedési hálózat kiépítésében, a külföldi tőke befektetésekre ösztönző bevonásában látta. Gondolatai összecsengenek a reformkor nagy politikusainak — mindenekelőtt gróf Széchenyi Istvánnak— elveivel.

Batthyány Tivadarnak - aki gépészetet tanult Bécsben - igazi szenvedélye élete végéig a hajóépítés volt, mely nevét országosan ismertté tette. Hajóépítő műhelye előbb Horvátországban, majd Pozsony mellett működött. Első hajója árukkal megrakva 1777-ben érkezett Horvátországból Bécsbe. 1782-ben ezidáíg nem igen látott - a Bucentaitrus nevet viselő - nagy vitorlása jelent meg a Dunán, mely a Kulpa és a Száva vizén jött zabbal megrakottan, s kötött ki Budán, Pozsonyban, Bécsben. A hajó hossza több mint félszáz méter, merülése igen csekély, teherbírása annál nagyobb: 8000 q volt. Jó szél esetén vontatás nélkül tudott az ár ellenében haladni. A Bucentaurus évente többször fordult Batthyány horvátországi birtoka és Bécs között gabonát szállítva oda és bécsi árut vissza. Később árut szállítva közlekedett Bécs és a Fekete-tengeri Herszon kikötője között. Méltán tekinthetjük az első Duna-tengerjáró áruszállító hajónak. A Bucentaurus 1788-ig teljesített szolgálatot, amikor is zátonyra futott.

1783-tól Batthyány Tivadar figyelme a mechanikus meghajtású hajók felé fordult. 1793-ban szabadalmi oltalmat nyert, ár ellen úszó ilyen hajók építésére. Hajózási vonatkozásban ez az első magyar ipari szabadalom. A kísérletek négy évig tartottak és rengeteg pénzbe kerültek. Az új hajó bemutatására - mely szintén a Bucentaurus nevet viselte - 1797. szeptember 17-én került sor Pozsonyban. A királyi pár, az udvar és nagy tömeg jelenlétében jelent meg a Bucentaurus, mely "minden külső beavatkozás nélkül könnyedén siklott a Duna folyásával szemben" maga után vontatva még két hajót A bemutatóra Batthyány egész kis flottillát vonultatott fel: a Bucentaurussal együtt a már említett két - a vendégek számára pompásan berendezett, díszes - hajón kívül ott úszott egy tengeri vitorlás és külön hajó a zenekar számára. A Bucentaurust meghajtó szerkezetet Batthyány titokban tartotta. A megmaradt tervrajzokból, ábrákból csak következtetni tudunk arra, hogy az ovális alakú, széles hajót állati erővel forgatott, rejtett, belül elhelyezett lapátkerekek hajtották előre. Batthyány Tivadar kezdeményezései úttörők voltak, bár nem sikerült megvalósítania álmát: olyan gépezet konstruálását, mely emberi, állati erő alkalmazása nélkül, az áramlás hatására mozgatta volna a lapátkerekeket. Hajói és azok kereskedelmi célú felhasználása azonban nemcsak a kortársak, hanem a jelen kor elismerését is méltán érdemli ki.

 

1. A kastély középső és keleti szárnya 1900 körű

 

Alig egy évre rá, hogy Batthyány Tivadar (Tódor) Bicskének is földesura lett. itt kastély építésébe kezdett. 1796-1799 között háromszárnyú, 1530m2 alapterületű, két emeletes, 64 helyiséggel rendelkező, impozáns immáron "igazi" főúri - késő barokk - kora klasszicista átmeneti stílusú kastélyt építtet úgy, hogy a már meglevő "kis kastélyt" (keleti szárny) meghagyva, azt mintegy "befoglaltatta" az újba. Általános gyakorlat volt, hogy "a magyar főurak ugyancsak megfontoltan építkeztek, fölöslegesen nem bontottak, amit csak lehetett átmentettek az újba". Ez építészetileg nem mindig bizonyult sikeres megoldásnak. Kastélyunk esetében: igen. Tervezője minden valószínűség szerint Híld János (1766-1811), 1805-ben Pest első rendezési tervének kidolgozója, a József nádor javaslata alapján 1808-ban fölállított és elnöklete alatt működő Szépítő Bizottmány tagja, Pollack Mihállyal együtt a nádor városfejlesztési tanácsadója, az egykori Pesti Újépület építője, Hild József édesapja volt. Batthyány Tivadar a kastély építését nem fejezte be teljesen, s nem került sor az egész kastély berendezésére sem.

Tivadar gróf a kastély három szárnya által közrefogott területen díszudvart létesített, a kastély köré nemes szépségű angolparkot telepített. Ez azért is említésre méltó, mert hazánkban az elsők között itt Bicskén épült angol stílusú kert. Magyarországon a legelső ilyen kastélykertet az Esterházyak építették Csákváron az 1770-es évek végén. A mi parkunk ezzel közel egyidőben a XVIII. sz. végén létesült. A barokk-francia stílusú, geometrikus felfogásmódú, a növényeket erőszakosan átformáló, mesterséges medencéket, szökőkutakat, kőből épített válaszfalakat, nyílegyenes utakat felváltották a kanyargó utak, ösvények, nagy gyepszőnyegek, melyeken csoportokban vagy elszórtan állnak a fák, mint a természetben. Az angol stílusú kertek leggyakoribb motívuma a tó, folyó, patak, érzelmes, romantikus hangulatot árasztó műromok, házikók, "árkádiai" időket idéző szobrok. A bicskei tájkert igen szép példája volt az angolparkoknak. Nagykiterjedésű gyepszőnyegek, a tájban honos fákból álló facsoportok, egyedülálló "egzóták", kanyargós utak, lugasok, patak hidakkal, grották, "kéjlak" és hollandi házikó, de nem hiányoztak az ilyen kertek nélkülözhetetlen "kellékei" az üvegházak, virágházak sem.

Batthyány Tivadar (Tódor) halála után fia Batthyány Antal József gróf (1762-1828) császári és királyi kamarás örökölte Bicskét. Antal gróf családjával szinte állandóan külföldön - főleg Bécsben és Milánóban - tartózkodott, ő alig, fiai - Gusztáv és Kázmér - egyáltalán nem tudtak magyarul. Magyarországi birtokait nagyon ritkán látogatta, Bicskét egyszer sem. A külföldi tartózkodás igen sok pénzt igényelt, amit az uradalmakból kellett "kipréselni". Ez a feladat az uradalmi tisztekre hárult, akik aztán önkényesen basáskodtak, a jobbágyok bevett és hagyományos jogait semmibe vették, juttatásaikat korlátozták, megélhetésüket a lehető legszűkebbre szabták, a vétségekért aránytalanul kemény büntetés járt.

A bicskei jobbágyok 1823-ban a "tekintetes nemes vármegyéhez" fordultak felgyűlt panaszaikkal, s miután orvoslást azokra nem nyertek, 1826-ban magához /. Ferenc királyhozjárultak ezzel. Aper 1828-ban -Antal József halálának évében - ért véget, s a bicskeiek nem értek el semmit. Antal József egy felzaklatott, nyugtalan Bicskét hagyott örökül. A két örökös - Gusztáv és Kázmér - a magyarországi birtokokkal nem sokat törődött, majd tíz évig fel sem osztották azokat egymás között. A felosztásról szóló jegyzőkönyvet 1837. december 2-án írták alá. Bicske több más uradalommal, pl. Siklóssal együtt, gróf Batthyány Kázmér (1807. Pozsony- 1854. Párizs) tulajdonába került.

Batthyány Kázmér a reformkor és az 1848-49-es szabadságharc kiemelkedő személyisége volt, Kossuth Lajos feltétlen híve és munkatársa. Magyarország jövőjét alapvetően meghatározó kérdések kidolgozásában vett részt, sokaknak gyakorlati megvalósítója lett. Az első Batthyány, aki otthonának választotta Bicskét, innen irányította hatalmas birtokait, s Bicskét gazdasági, kulturális és politikai központtá tette.

A nagy műveltségű, széles látókörű, feltűnően jó megjelenésű, kiváló testi adottságokkal is megáldott főúr nyugat-európai utazásai után telepedett le 1838-ban Bécsben, majd egy év múlva Magyarországon. Bécsben ismerkedett meg Nagy Károllyal (1797-1868), a világot járt tudós matematikus és csillagásszal, a Magyar Tudományos Akadémia és az Amerikai Filozófiai Társaság tagjával, akinek nevéhez a méterrendszernek Magyarországon való meghonosítása fűződik. Nagy Károly előbb Kázmér gróf pénzügyi tanácsadója, később birtokainak teljhatalmú jószágigazgatója, bizalmasa, barátja lett. Ő tanította meg Batthyány Kázmért magyarul olyan tökéletesen, hogy a gróf az 1840-es évek egyik legragyogóbb szónoka lett.

Batthyány Kázmér mecénásként robbant be a magyar közéletbe. Az élet minden területén- lett légyen az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, közlekedés, tudomány, művészet, oktatás-jelentékeny és nélkülözhetetlen anyagi támogatásával tűnt ki. 1837-ben alapító tagja lett Bécsben egy társaságnak, mely elemi fokú magyar nyelvű tankönyvek kiadását tűzte ki céljául. Olyan - ma is figyelemre méltó - könyveket adtak ki és juttattak el ingyenesen szegény sorsú kisiskolásoknak Batthyány Kázmér költségén, mint a Nagy Károly által írt A kis számító, A kis geometria. Ugyancsak Batthyány Kázmér fedezte a Nagy Károly által Szerkesztett első magyar feliratú föld- és éggömb elkészítésének minden költségét. A "földi és égi tekét" aztán 1840-ben díjmentesen megküldték a magyar iskoláknak, közép- és felsőfokú tanintézeteknek, tudósoknak, művészeknek, közéleti személyiségeknek.

Batthyány Kázmér 100 ezer forintos alapítványt tett Nagy Károly élete főművének, bicskei csillagvizsgálójának létesítéséhez. A tudós csillagász 1847-ben költözött Bicskére és kezdett hozzá obszervatóriuma megépítéséhez, a községtől északkeletre fekvő ún. Galagonyás-dombon. A11 és fél holdas területen 9 épületből álló együttest szép angol kert vette körül. A főépület a kétszintes nagy csillagda volt. A földszinti rész a központi műszerteremből, könyvtárteremből és a nagy teremhez kapcsolódó két kupolából állott. Külön állta —romjaiban ma is látható — harmadik torony, melynek forgatható kupolája már sohasem került a helyére. A csillagvizsgáló pincéjében helyezte el Nagy Károly az általa 1844-ben Párizsban vett óriási tudományos és kereskedelmi értékű platinából készült méterrudat és kilogrammot, melyek 1900-ig a magyarországi etalonok voltak és e feladatnak ma is megfelelnének. Hazánkban itt, a bicskei csillagda pincéjében volt először hivatalos méterrúd és kilogramm. Nagy Károly terve az volt, hogy a törvényhozással egy olyan törvényt fogadtat el, mely általánosan kötelezővé teszi Magyarországon a méter és kilogramm kizárólagos használatát. E gondolattal megelőzött számos nyugati államot: Angliát, Svájcot, Németországot.

A csillagvizsgáló közelében épült fel az ún. Hegyi-kastély, a csillagászok lakóháza. A földszinten nagy előcsarnokkal 6 szobával és konyhával, az emeleten - ahová vaskorlátos márványlépcső vezetett— 9 szobával. Külön említést érdemel az a ma romos állapotú, de még meglévő művészi alkotás: a klasszicista stílusú mauzóleum, melyet Batthyány Kázmér költségén Nagy Károly - az obszervatórium parkjában 1847-ben hirtelen halállal elhunyt - Mihály nevű öccse emlékére emeltetett. A csillagdát, mauzóleumot és a Hegyi-kastélyt Pollack Mihály tervezte.

 

2. A csillagvizsgáló egyetlen megmaradt tornyának romja.
 
3. A romos állapotú mauzóleum.

 

A tudományos munkához szükséges, a kor legmagasabb színvonalán álló, Bécsben, Londonban, Párizsban, Bajorországban vásárolt műszerek már megérkeztek, a Hegyi-kastély beköltözhető állapotban volt, amikor kitört a szabadságharc, s a még esedékes munkálatok félbeszakadtak. 1849-ben már véglegessé vált, hogy az ország legkorszerűbb obszervatóriuma nem kezdheti meg működését. Nagy Károlyt 1849. júniusában felforgatás vádjával letartóztatták, s a pesti Újépületbe vitték, ahonnan pár hét után bizonyítékok hiányában szabadon engedték. Egy ideig bicskei birtokán élt, rendőri megfigyelés alatt, majd külföldre távozott. 1854-ben Nagy Károly bicskei birtokát, a csillagvizsgálót minden felszerelésével, műszereivel együtt felajánlotta a magyar államnak. Anyagi követeléseit a zárolt Batthyány vagyonból részben kielégítették. A műszereket, könyveket tudományos intézmények, iskolák között szétosztották, a birtokot elárverezték. Nagy Károly önkéntes száműzetésben 1868-ban mindenkitől elhagyatva halt meg Párizsban. Ma már sírja sincs meg, a porosz-francia háború során 1870-ben megsemmisült. A birtok új tulajdonosai a Hegyi-kastélyt lakták, a csillagdát magtárnak, daráló malomnak használták. Az épületeket már a szabadságharc után elkezdték fosztogatni, a második világháború, aztán a területen folytatott hadgyakorlatok, az idő és az emberi felelőtlenség jóformán teljesen elpusztította ezt a nemzeti értéket, már csak az egyik torony és a mauzóleum romjai emlékeztetnek rá.

A Hegyi-kastély kapcsán teszünk említést arról a szájhagyományról, mely szerint a "nagy" kastélyt a Hegyi-kastély környékével fogattal is járható alagút köti össze, ilyen alagút megy állítólag Székesfehérvár és Zsámbék felé is. Bár feltárások nem történtek, s a régi feljegyzésekben sem találunk erre való utalást, néhány érdekes elbeszélés és történés elgondolkodtató. A kastély alatt és tágan értelmezett környékén nagy pincerendszer húzódik. A kastély alatti részben el van falazva, másrészről megközelíthető, különféle építkezés során pedig számtalan boltozott pincére, lejáratra bukkantunk. A kastély egyik volt tulajdonosának rokona —gyermekként—éveken át nyaralt Bicskén, s elmondta: a Hegyi-kastély felé vezető alagútban (sic!) sokat játszottak, futkároztak, megmutatta a "nagy" kastély alatti lejárat helyét is. Ali. világháború alatt a Hegyi-kastélynál végződő "alagútat" a német katonaság lőszerraktárnak használta, s a lőszerek szállítására bicskei férfiak is ki voltak rendelve. Az "alagút" bejáratát visszavonuláskor berobbantották. Az ellenkező irányban - Székesfehérvár felé - az ún. "Káposztásban" történt társasházak építése során az építők boltozott "alagútrészletre" bukkantak.

Batthyány Kázmér rohonci birtokán mezőgazdasági tanintézetet hozott létre és bicskei kastélyában is hasonlót kívánt alapítani, melytől Széchenyi István kérésére eltekintett, hogy - miután a Gazdasági Egyesület már szintén hasonló intézmény megszervezésén munkálkodott Pest megyében az erők ne forgácsolódjanak szét. Nagyapja — Batthyány Tivadar (Tódor) - 30 ezer kötetes rohonci könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Szerette volna, ha Vörösmarty Mihály - aki sokszor járt nála a bicskei kastélyban -Bicskére költözik. Erre a célra két telket ajánlott fel, melyet Vörösmarty nem fogadott el. Helyette a gróf a költőnek négyszáz pengő forint évjáradékot juttatott, melyet Vörösmarty élete végéig élvezett. A költőhöz szoros barátság fűzte, verseit nemcsak ismerte, de sokat kívülről is tudott, s gyakran idézett belőlük.

Bicskei birtokát- ahol mintaszerű gazdálkodást folytatott - felvirágoztatta, a kor legfejlettebb mezőgazdasági eszközeit és eljárásait alkalmazva. Fényes Eleknek a szabadságharc előtti állapotokat tükröző, 1851-ben készült leírása szerint Bicske "házai csinosak és jól épültek. Nevezetesek köztük: az urasági nagy kastély, mely azonban teljesen kiépítve nincsen, egy szép virágos, zöldséges, gyümölcsös és fácányos kerttel; több gazdasági épület, vízimalmok és tavak, boltok és vendégfogadók vannak. Határa szép búzát terem, bora jó, erdeje derék, s tavakkal bővelkedik. Az uraság kitűnő gazdálkodást folytat s az újabb célszerű gazdasági találmányok és eszközök itt éppen nem ismeretlenek. Földesura: gróf Batthyány Kázmér". Kázmér gróf a bicskei park virágházait gőzgéppel fűttette, ami annál figyelemre méltóbb, mert az egész osztrák birodalomban nem sokkal előbb - 1803-ban - használtak először gőzgépet üvegházak fűtésére, Eszterházy Miklós kismartoni (Eisenstadt) kastélykertjében.

Befejezte a nagyapja idejében nem teljesen elkészült bicskei kastélyának építkezését. A kastély keleti szárnyának homlokzatán "klasszicista kiépítést", ugyanebben a szárnyban belül jelentős változtatásokat hajtott végre. A régi lépcsőháztól délre egy különlegesen szép, új lépcsőházat épített, mely ma is megcsodált látványa az épületnek. A lépcsők és a dór oszlopok vörös márványból készültek. A régi lépcsőház helyén három köralakú helyiséget alakított ki. A földszinti szoba klasszicista márványkandallóját és a szépséges ajtókat a II. világháborús pusztítások megkímélték.

 

 
4. A gróf Batthyány Kázmér átépítését még őrző keleti szárny homlokzata 1910 körül.
 
5. Lépcsőház. I. emelet. 1930-as évek.

 

Politikusként az 1839-40-es országgyűlésen mutatkozott be, a 43-44-es országgyűlésen már a főrendi táblai ellenzék egyik "kitűnő vezéregyénisége" volt, részt vett az utolsó rendi országgyűlésen is 1847-48-ban. Fejér, Pest, Tolna, Baranya, Veszprém megyék ellenzéki küldöttei felváltva hol Batthyány Kázmér kisbéri birtokán, hol kastélyunk dísztermében üléseztek. Az országgyűlésen bírálta a törvényhozó és végrehajtó hatalom egységét, követelte a szólás- és vallásszabadságot, küzdött a magyar nyelvnek államnyelvvé tételéért, követelte a választójog kiterjesztését a nem nemesekre is, a jobbágyság eltörlését, az úrbériség felszámolását. Az önkéntes örökváltságról szóló 1840-es országgyűlési vita végét meg sem várta, birtokaira sietett, s polgárjogi szerződéseket kötött sok ezer hold földet juttatva — igen kedvező feltételek mellett — a jobbágyoknak. Bicskén ez a tevékenysége 6 ezer hold földet érintett. Az országban önkéntesen létrejött örökváltsági szerződések felét Batthyány Kázmér kötötte.

6. A kastély klasszicista kandallója (Bővebben lásd a címjegyzékben )

 

Ő volt elnöke az 1844-ben alakult Országos Védegyletnek, melynek tagjai kötelezték magukat arra, hogy hat éven keresztül olyan külföldi árut nem vásárolnak, melyekhez hasonlót Magyarországon is előállítanak. A védegyleti fiókok száma rohamosan növekedett, elérte a kétszázat. Batthyány Kázmér tüntetően viselte a hazai kelméből készült ruházatot, öltözete magyaros volt, akárcsak a hasonló politikai hitvallású feleségéé, gróf Keglevich Augusztáé. (1808-1879) Háztartásában magyar mesterek termékeit használta, környezetét magyar művészek alkotásaival díszítette. Batthyány Kázmér Védegyleti elnöksége nemcsak névleges volt, szervezett, dolgozott, harcolt érte itthon és külföldön egyaránt, a magyar ipar fejlesztésének tevékeny részese volt. Vahot Imre írta 1873-ban róla: "Hazai iparunk emelésére sokat áldozott, s a nemesség és iparűző polgárság közt fennálló kínai válaszfal lerombolását, s a valódi demokrácia meggyökereztetését hathatóan elősegíté". Batthyány Kázmér volt másodelnöke a Gyáralapító Társaságnak, elnöke a Vukovár-Fiumei Vasúttársaságnak, egyben a legtöbb részvény jegyzője is.

1848 áprilisában Batthyány Kázmért kinevezték Baranya megye főispánjává. Tevékenységét a történelem eseményei a haza védelmére tett intézkedésekben határozták meg. ADráva jobb partján már gyülekeztek Jellasics fegyveresei. Batthyány Kázmér toborozta a honvédséget, szervezte a nemzetőrséget. Maga is c. nemzetőr ezredes volt, több csatában vitézül harcolva személyesen is részt vett. A növekvő veszély elhárítására szeptemberben a Dráva vonal védelmére rendelték ki kormánybiztosnak. Oroszlónál elfogta a Görgey-Perczel által Ozoránál bekerített horvát dandár hadianyagszállító oszlopát, majd csapatai élén bevonult Eszék várába, s azt biztosította a magyar haderő számára. Előzőleg a Jellasics feletti győzelmet Csányi László - az 1849 október 10-én vértanú halált halt kormánybiztos társaságában - kastélyunkban ünnepelte meg 1848. október 6-án. Eszék horvát támadói ellen győztes csatákat vezetett, Szarvasnál (Sarvas) maga is megsebesült, s lováról csak akkor szállt le, hogy sebét bekötöztesse, amikor már a csata sorsa eldőlt.

Buda-Pest feladása után az Országos Honvédelmi Bizottmány megkezdte a honvédsereg ellentámadásának megszervezését. Az erők egyesítése érdekében a bácskai - bánáti hadtestet a Tisza mögé rendelték. A Délvidéken a Makó-Szeged-Szabadka védelmére egyetlen, 4000 főből álló hadosztály maradt, melynek később Perezel Mór tábornok lett a parancsnoka. A kivonult magyar katonaság nyomában a szerb fegyveres felkelők megszállták a kiürített falvakat, rablás, pusztítás, vandalizmus, anarchia uralkodott. A rend helyreállítására Kossuth Batthyány Kázmért bízta meg, kinevezve őt a Délvidék teljhatalmú konnánybiztosává és katonai parancsnokává, felruházva teljes jogkörrel, vésztörvényszékek, rögtönítélő bíróságok felállításával, ahol szükséges a hatóságok működtetésének felfüggesztésével, rendkívüli eszközök alkalmazására. Hatásköre kiterjedt Pest megye déli vidékére is. A harcok során az ellenség Szeged alá jutott. Március 22-én a magyar sereg kiverte őket állásaikból, s megindította az ellentámadást. Az ütközetben Batthyány Kázmér személyesen is részt vett, Perczel Kossuthnak írt jelentésében külön kiemeli Batthyány Kázmér bátorságát, hősiességét. Március 30-án a magyar erők Szenttamásnál megsemmisítő csapást mértek az ellenségre, teljes győzelmet aratva. Bácska visszafoglalásával Batthyány Kázmér megbízatását befejezettnek tekintette.

1849. május 2-án a Szemere Bertalan miniszterelnökségével megalakult új kormány külügyminiszterévé nevezik ki, egyben ő lett a földművelés, ipari- és kereskedelmi tárca minisztere is. Batthyány Kázmért tekinthetjük az első, modern értelemben vett független magyar külügyminiszternek, hiszen ezt a tisztséget ezidáig a "király személye mellé rendelt" miniszter látta el. Batthyány a miniszteri eskütételen nemzetőr ezredesi egyenruhában jelent meg, ezzel is - mintegy jelképesen - hitet téve arról, hogy kormánytagként is a harc folytatása mellett van.

Külügyminiszterként első feladatának a nagyhatalmak megnyerését tartotta, tájékoztatva és felvilágosítva őket a magyar nép jogos, szabadságáért fegyvert fogott önvédelmi harcáról, felhívva a közvélemény figyelmét is a magyarság szenvedéseire, jogait lábbal tipró kegyetlen osztrák elnyomásra, és a közelgő orosz invázióra. Követeket küldött Angliába, Franciaországba, Törökországba, Svájcba, a Szárd királyságba, az Amerikai Egyesült Államokba. Sajnos-nem először történelmünk során-a "Nyugat" nem mozdult és tétlenül nézte a magyar Dávid küzdelmét az osztrákorosz Góliáttal, aminek vége a bibliai történet ellenkezője lett. Béketervet kidolgozva tárgyalásokat kezdeményezett a szerbekkel és a románokkal. Olyan nemzetiségi törvényt dolgozott ki és fogadtatott el az országgyűléssel, ami akkor a világon egyedülálló volt és ma is megszívlelendő tanulságokkal szolgál. A törvény gyakorlati megvalósítására már nem volt idő.

Batthyány Kázmért és Szemere Bertalant július végén Kossuth és a minisztertanács azzal bízta meg, hogy Görgey táborába utazva próbáljanak meg tárgyalni Paszkevics fővezérrel a fegyverszünetről. Acél érdekében teljes felhatalmazással és döntési joggal rendelkeztek. Két héten át kezükben volt az ország sorsa. Küldetésük eredménytelen maradt, Paszkevics nem tárgyalt, magyar követet nem fogadott. A szabadságharc elbukott.

A világosi, fegyverletétel után Batthyány követte Kossuthot az emigrációba, ahonnan életében már nem tért vissza hazájába. A törökországi Vidin, Sumen, Kütahia volt száműzetésük színhelye. A kegyetlen éghajlat, teljes elszigeteltség, primitív életkörülmények, betegség megviselte Batthyányi, de erős lelkét és szervezetét megtörni nem tudta. Internálása 1851. augusztus 31-én ért véget, feleségével együtt Franciaországba utazhattak.

Októberben érkeztek Párizsba, ahol ugyan szerény körülmények között éltek, de ismeretségük révén bekapcsolódhattak az előkelő társasági életbe. Batthyány Kázmér már csak szemlélője maradt a politikának, melyet - mint írta - "megutált". Irodalmi tevékenységet folytatott, a The Timesban jelentek meg cikkei, visszaemlékezéseit írta. Emlékiratai nagyrészt kiadatlanok, négy fejezetet Tóth Lőrinc - Batthyány Kázmér egykori titkára -jelentetett meg a Budapesti Szemle 1893. 74-75-ös számában.

1854. július 12-én, valószínűleg orvosi műhiba következtében, 47 éves korában elhunyt. Halála mélyen megrendítette az emigrációt. Temetésén Szemere Bertalan búcsúztatta, beszédének összegzése: "Használni kívánt és nem fényleni". Valóban. Batthyány Kázmér önzetlensége nem ismert határt, a jó ügyért - s ez számára nemzete szabadságát, boldogulását és felemelkedését jelentette - hajlandó volt mindenét, családi tűzhelyének nyugalmát, vagyonát, életét is kockára tenni.

Itthon Vörösmarty Mihályt az igaz barátot rázta meg legmélyebben a gyászhír. Batthyány Kázmér halálának évében, 1854-ben írt utoljára verseket. Négyet. A Vén cigány-t, s Batthyány Kázmér emlékére hármat: Az ember élete, A száműzött és Emléksorok egy sírkőre címűeket. Emlékezve a sírbeszédre, ez utóbbiból idézünk:

 

"A sírból ne nagyot, ha szerénységére lesz emlék;

Egyszerű, önzetlen hazafi hamva van itt.

Ámha erénye becséhez akarjuk mérni a házat,

Templomot építsünk jelleme képe körül."

Batthyány Kázmért a szabadságharcban viselt vezető szerepe miatt kötél általi halálra Ítélték, s az ítéletet 1851. szeptember 22-én Pesten az Újépület mögötti vesztőhelyen jelképesen végrehajtották. Minden vagyonát - köztük az 1.376.903,-Ft értékű 5 gazdaságból és az erdészetből álló 18.548 hold bicskei birtokát és a kastélyt - 1849-ben zár alá helyezték, majd 1852-ben elkobozták.

Hamvai 1987-ben kerültek a montmartrei temetőből hazai földbe: siklósi várkápolna családi kriptájába. Halálának 140. évfordulóján a Batthyány Társaság intézményünk dísztermében tartotta emlékülését, nagyszámú érdeklődő jelenlétében. Az emlékülés keretében került sor gróf Batthyány Kázmér bronz domborművének, Domonkos Béla szobrászművész alkotásának leleplezésére.

A kastély a szabadságharc alatt nevezetes esemény tanúja volt. Itt kereste fel a magyar országgyűlés békeküldöttsége herceg Windiseh-Gratz tábornagyot, az osztrák haderők főparancsnokát, hogy még egy utolsó kísérletet tegyen a békés kiegyezésre.

 

7. Gróf Batthyány Kázmér bronz domborműve a kastély dísztermében.
 
8. Békeküldöttség Windisch-Grátznél a kastély "vörös szalonjában". 1849-ben Bécsben kiadott - nem hiteles - kőrajz.

 

Az előzmények. A "feldunai hadsereg" élén 1848. december 29-én érkezett Bicskére Görgey Artúr tábornok. Aschwechati csatavesztés után ezerdesből honvéd tábornokká előléptetett - és a "feldunai hadsereg" főparancsnokává kinevezett hadvezérnek nem volt más választása, mint a visszavonulás, hacsak nem akarta az akkor még zömében kiképzetlen, csekély harcértékű hadseregét a biztos pusztulásnak kitenni. Windisch-Grátz herceg, császári és királyi tábornagy, az olaszországi hadsereg kivételével "minden osztrák haderő főparancsnoka" december 13-án lépte át a magyar határt. A 220 ezer jói kiképzett, kitűnően felszerelt és ellátott, harchoz edzett osztrák hadsereggel szemben a magyar haderők létszáma nem érte el a 90 ezret. A Windisch-Grätz közvetlen vezetése alatt álló fősereg létszáma 44 ezer, míg a Görgey vezette "feldunai hadseregé" 25 ezer fő volt.

Kossuth a visszavonulás miatt szemrehányó levelek sokaságát küldte Görgeynek, köztük ezt is: "Már harmadnapja tettem kérdést tábornok úrnak, írja meg: mit szándékozik tenni? Hol fogadja el az ütközetet? Ezt tudnunk kell, hogy magunkat itt tájékoztathassuk. Még csak választ sem kaptunk, s most megint retirádáról értesülünk Bicskére". Tény, hogy Görgey Kossuth leveleit válasz nélkül hagyta, s azokra csak december 29-én Bicskéről írt választ. Ebben kifejti eddigi ténykedését, azok indító okait, s kikötötte, hogy seregével részletesen senki, még a kormány se rendelkezzék, miután a "javíthatatlan teoretikusok" követeléseinek a tényleges katonai helyzetben képtelenség eleget tenni.

Görgey december 30-át arra használta fel, hogy személyesen derítse fel az ún. "Mészáros út" Bicske és Alsógalla közti szakaszát. A vágómarhát Budáról a Bicske-Bábolna-Győr útvonalon hajtották Bécsbe, innen az út elnevezése. Kora reggel hagyta el bicskei főhadiszállását és csak estefelé ért vissza. Akkor érkeztek oda Perczel tábornok hadtestének Mórnál tönkrevert és felbomlott egységei. Tőlük értesült Görgey a vesztett csatáról. A csatavesztés okát Jókai is úgy látta - mint azt az 1850-ben írt "Emléksorok. Napló 1848-49-ből" c. munkájában kifejtette -az "okvetlenül azon balfogásban keresendő: hogy a két hadseregnek (t.i. Görgey és Perczel seregének) nem volt egy fővezére, s hogy mozdulataikat egy, a hely színétől távol levő haditanács igazgatta". A móri vereség után az osztrákok előtt megnyílt a lehetőség a magyar sereget a legrövidebb úton üldözni Pest felé. Buda és Pest elfoglalása valóságos veszéllyé vált.

Pesten az országgyűlés szilveszter napján, este 6 órakor rendkívüli ülést tartott, melynek egyetlen napirendi pontja volt: az országgyűlés és a kormányszervek székhelyének áthelyezése Debrecenbe. A házelnök -gróf Batthyány Lajos -javasolta: ezzel együtt tegyenek még egy utolsó kísérletet a békés kiegyezésre, s ennek érdekében indítsanak küldöttséget az osztrák főparancsnokhoz herceg Windisch-Grätzhez. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta. A békeküldöttség vezetője lett gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnök, tagjai: Deák Ferenc volt igazság ügyminiszter, Lonovics József egri érsek, Majláth György gróf 'volt országbíró és Majláth Antal gróf 'egykori magyar kancellár. Kossuth elvben nem értett egyet a békeküldöttség menesztésével. Mint Csányi Lászlónak január 2-án kelt levelében írja: "Az alkudeputáció nem az én művem. Ez bolondság, mert sikere nem lesz, nem lehet, de épp azért ártalom sem lehet belőle".

1849. szilvesztere évek óta a legkeményebb telet hozta az országra. Hatalmas hó esett, s aznap - 20 °C volt a hőmérséklet. A pesti pályaudvart elözönlötték a menekülők, óriási volt a zűrzavar, a rendet a katonaság tartotta fenn. Hajnali 3 órakor indult el a vonat a kormány, az országgyűlés tagjaival s a többi menekülővel. A vasútvonal végállomása Szolnok volt. Innen ki-ki, ahogyan tudott, kocsin, szekéren a térdig érő hóban, irgalmatlanul rossz utakon küszködve igyekezett Debrecen felé.

A békeküldöttség is útnak indult - ellenkező irányba. Január 1-jén Budaörsnél lépték át a frontvonalat, katonai kíséretet kérve az ellenséges előőrsökig. Ezt az érdi dandár biztosította számukra Ghéczy hadnagy vezette 12 huszár személyében. Két napig keresték az osztrák főparancsnokot. Újév napján Martonvásáron éjszakáztak a kegyetlen hidegben, fűtetlen helyiségben étlen-szomjan. Másodikán délután több kitérővel érkeztek Verébre, ahol Végh János ottani földbirtokos látta vendégül őket. Itt szereztek aznap este értesülést arról, hogy Windisch-Grätz 3-án Bicskén fog tartózkodni. 3-án délfelé érkeztek Bicskére. Itt megtalálták az osztrák főparancsnokot főhadiszállásán, kastélyunkban, s kihallgatást kértek tőle. Windisch-Grätz a küldöttséget - a kastély első emeleti "vörös szalonjában" (ma I/112.)- csupán magánemberként fogadta, Batthyány Lajos kivételével, akinek fogadásától határozottan elzárkózott, mondván: "Lázadókkal nem tárgyalok". A szóvivő Majláth György országbíró volt, akivel Windisch-Grätz- Majláth kívánságára-még egy másik beszélgetést is lefolytatott. Aküldöttek semmiféle eredményt nem tudtak elérni, az osztrák főparancsnok feltétel nélküli megadást követelt. "Egyébként a velem szemben álló lázadó seregtől azt követelem, hogy előttem elvonulva a fegyvert tegye le, s esküdjön fel Őfelsége a császár és király hűségére". Windisch-Grätz még aznap beszámolt herceg Schwarzenberg osztrák miniszterelnöknek a küldöttség látogatásáról, akiket nem engedett vissza Pestre és a kastélyban szállásolta el őket. A kialakult helyzet miatt Deák javasolta Batthyánynak, hogy szökjön meg. Batthyány szentül hitte, hogy súlyos büntetéstől nem kell tartania, hiszen semmi olyan "főbenjáró" bűnt nem követett el, ami ezt indokolná, s éppen ezért "pár hitvány évért" nem lesz szökevény.

A volt "vörös szalont" 1955-ben múzeumnak rendeztük be, ahol kastélyunkra, intézményünk történetére, annak névadójára -Kossuth Zsuzsára —, a székesfővárosi gyermekvédelemre, szociálpolitikára vonatkozó dokumentumokat, köztük évszázados okmányokat, iratokat, másutt nem látható fényképeket, visszaemlékezéseket, oktatástörténeti érdekességeket, gyermekmunkákat, stb. mutatunk be, olyan relikviákat is, mint pl. azt az ezüst tollat, mellyel Erzsébet királyné és /. Ferenc József király 1872. április 12-én intézményünk elődjének - az "Erzsébet Leányán'aháznak" -vendégkönyvét elsőnek aláírta. A vendégkönyvet az Országos Levéltár őrzi. Akis helytörténeti muzeumot több újságcikk, útikönyv méltatta.

 

9. Ezt az írókészletet használta Ferenc József és Erzsébet királyné
amikor az Erzsébet Leányárvaház vendégkönyvét elsőként aláírták.
Az ezüst tollba bevésve: "1. Ferencz József Király és Erzsébet Királyné 1872. Ápril. 12."

 

A küldöttség tagjai dolguk végezetlenül az osztrák csapatok bevonulása után három nappal január 8-án érkeztek Pestre. Itt az osztrák főve-zér szabadon engedte őket. Batthyány Lajos sógora - gróf Károlyi György - palotájába ment. Megérkezése után csak annyi ideje volt, hogy elmondja: miként járt a békeküldöttség Bicskén. Sógornője - Károlyi Györgyné, gróf Zichy Karolina - és a jelenlévők bíztatták, hogy meneküljön Fótra, hiszen - ismerve a herceg gyűlöletét Batthyány Lajos iránt- elfogatását szinte bizonyosra vették. Batthyány Lajos is úgy vélte " Windisch-Grätz számot tart rá". Át kívánt öltözni és enni akart valamit. Erre már nem került sor. Dragonyosok törtek be a palotába, Windisch-Grätz parancsára Batthyányt letartóztatták és elvitték. Az első felelős magyar miniszterelnök ettől kezdve börtönben sínylődött 1849. október 6-i vértanú-haláláig.

Windisch-Grätz fogolyként hurcolta magával Bicskéről Barsi József plébánost - mint vádiratában megfogalmazták - a "különösen veszélyes rebellist", aki a "bicskei kígyófészekben" a szószékről hirdette a Honvédelmi Bizottmány körleveleit, különféle hírlapokban forradalmi írásokat közölt, s "a köztársaság kikiáltására készült". Előbb halálra, majd 20 évi várfogságra ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult 1856-ban.

Deák Ferenc Pestről levélben értesítette az országgyűlést a sikertelen békítési kísérletről. A békeküldöttség Windisch-Grätzcel való bicskei találkozásának napján Kossuth már Hajdúszoboszlón szállt meg éjszakára. A kormány január 7-én érkezett a 30 ezer lakosú Debrecenbe, ahol közel 10 ezer odamenekült embert kellett elhelyezni, ellátni. Az országgyűlés január 9-én tartotta első debreceni ülését. Január 13-án, a második ülésen ismerték meg a bicskei béketárgyalás "eredményét", s a képviselők visszautasították a Windisch-Grätz követelte feltétel nélküli fegyverletételt. Az országgyűlés kimondta: a védelmet a végsőkig fogja tartani és a képviselők az utolsó percig együtt maradnak. Alig több mint egynegyed év múlva az ősi város kálvinista Nagytemplomából szállt ország-világgá a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata, melynek alapján "Magyarország szabad, önálló és független európai államnak" nyilváníttatott.

A bicskei Batthyány-kastély a szabadságharc alatt még kétszer volt főhadiszállása az osztrák főparancsnokoknak, előbb - Windisch-Grätzet követő - Weiden táborszernagynak, majd Haynaunak is.

A kincstár tulajdonába került Batthyány Kázmér birtokot 1860-ban Batthyány Gusztáv gróf (1803-1883) - Kázmér nagyrészt Londonban élő bátyja-visszakapta. 1863-ban eladta egy brüsszeli belga banknak. A bank aztán több darabban értékesítette. A kastélyt és a birtok egy részét Brachfeld Jenő vette meg, majd Machlup Adolf gyárosé lett, tőle 1897-ben rokona a kereskedelmi akadémiát végzett, s később "bicskei" előnévvel nemesi címet kapó Rosenfeld Henrik örökölte, aki leköltözött Bicskére a kastélyba, s a birtokot igazi mintagazdasággá fejlesztette. Tejgazdasága, juhászata, sertéstenyészete, ménesei híresek, szőlészete nemzetközileg is elismert volt. Halála után az örökösök a kastélyt és a közel másfélezer kat. hold birtokot 1912-bon eladták gróf Károlyi Mihály- az egykori miniszterelnök, majd köztársasági elnök — féltestvérének, a dúsgazdag gróf Károlyi Zsuzsannának (1882-1930), aki 1914 november 21-én nőül ment gróf Batthyány Gyulához. így lett a kastély újra "Batthyány-kastély".

Batthyány Gyula gróf (1887-1959) festőművész és grafikus. Gróf Batthyány Lajos császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, fiumei kormányzó és gróf Andrássy Ilona fia. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán, később Münchenben és Párizsban tanult. 1914-ben állított ki először, majd 3-4 évenként folyamatosan, többször. 1931-ben Berlinben volt tárlata, 1932-ben ez Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállításon mutatta be műveit. Egy alkalommal kastélyunk dísztermében is rendezett kiállítást. Bicskén művésztelepet létesített. Foglalkozott portréfestészettel, tervezett színházi díszleteket, több könyv illusztrációját, világtörténeti és magyar történeti illusztrációkat készített. Művészete a szecesszióval rokon, a magyar festészetben "magányos jelenség" volt. Művei magyar és külföldi múzeumokban, magángyűjteményekben láthatók.

 

10. Rosenfeld Henrik dolgozószobája a kastély nyugati szárnyának földszintjén.
 
11. Az uradalmi cselédség egy csoportja az 1900-as évek elején.
 
12. Cséplés és
 
13. szalmahordás az uradalomban 1910 körül.
 
14. A kastély középső és keleti szárnya 1912-ben
 
15. A gróf Batthyány Gyula által neo-klasszicista stílusúvá alakított keleti szárny homlokzata az 1920-as évekből.
 
16. A kastély nyugati szárnyához közvetlenül kapcsolódó volt tiszttartói lakás, iroda és gazdasági épület. Az 1920-as években lebontották.
 
I 7. A kastély nyugati és középső szárnya 1912-ben. A díszudvarból a gazdasági udvarba vezető kapualjat 1920 körül befalazták.
 
1 8. A Hegyi-kastély és
 
19. a mauzóleum gróf Batthyány Gyula idejében.

 

1920 táján a kastély keleti szárnyának külső homlokzatát "neo-klasszicista" stílusúvá alakította át. A nyugati szárnyhoz közvetlenül csatlakozó épületeket lebontatta és a díszudvarból a gazdasági udvarba vezető kapualjat befalaztatta. A Galagonyás-tetőn lévő Hegyi-kastélyból "kortisztelő ízléssel modern múzsaotthont" teremtett, azt pompásan berendezte. A klasszikus modorban épült és teljesen el nem készült mauzóleum építését- a tervező Pollack Mihály szellemében - befejezte, az építkezéshez bőven használva a tatai bányákból származó nemes vörös márványt. A park melletti mesterséges tóra japán házat, japán hidakat épített, ahol meghívott vendégei mulattatására lampionos, dzsunkás víziünnepségeket rendezett.

Gróf Batthyány Gyula idejében, az akkor 80 helyiségből álló kastély beosztása így festett. A földszint keleti szárnyában volt a grófi lakosztály. A mostani igazgatói iroda helyén pazarul berendezett, kandallóval fűtött fogadószoba volt. Mellette egy - csak egészen rendkívüli esetben használt —vendégszoba. Ezt a szobát készítették elő 1921-ben Zita királyné számára, aki végül is nem vette igénybe. Erről olvashatunk Bruno Brehm: A kétfejű sas lehull című könyvében pár mondatot: "Bicskén a vonat hirtelen megállt. Azt tanácsolták a királyi párnak, vonuljon vissza gróf Batthyány Gyula kastélyába és várja be, mire szánja el magát a kormány. A király ezt elutasította: nem akarja, hogy egy Batthyánynak a kastélyában fogják el, nehogy még egyszer együtt emlegessék a Habsburg és Batthyány nevet. Nem szabad többé felidézni a család ama szerencsétlen ősének emlékét, akit Ferenc József kivégeztetett".

E reprezentatív vendégszoba után egy kisebb vendégszoba és fürdőszoba következett. A folyosó végén az inspekciós inas szobája volt. A keleti szárny földszinti terasza alá húzódott a nyáridőben kedvelt, igen tetszetős hűsölő terem - a "pipázó" -, kétoldalt a parkba levezető nagyon mutatós lépcsőlejárótól övezve.

 

20. Porcelán-madaras sarok Batthyány Gyuláné grófnő szalonjában.
 
21. Szalon sarok a Hegyi-kastélyban.
 
22. A kastély földszinti alaprajza 1928-ból.
 
23. Parkrészlet a lépcsőlejárattal az 1910-es évekből.

 

A középső szárny földszinti részén - mint ma is - folyosó futott végig, rajta két nagy bejárati kapu, ugyanott ahol ma, de ebből az egyik - a keleti - fogatokkal való behajtásra is alkalmas, mindkét oldalán nyitott keresztboltozatos kapualj volt. £ kapualj alól jobb és bal felé egy-egy üvegajtó nyílott, a tulajdonképpeni bejáratok. A jobbra nyíló ajtó arra a folyosórészre vezetett, melyből a házi kápolna nyílott. A folyosó betorkollott a keleti szárnyba.

A balra vezető ajtón természetesen ugyancsak folyosóraj ütöttünk. Itt a következő helyiségek nyertek elhelyezést. A szakácsnő szobája, egy kazánkamra, melyből a középső szárny légfűtőberendezését üzemeltették. Légfűtéssel volt ellátva az I. emeleti nagyebédlő és a táncterem. A kazánkamra után a női személyzet ebédlője következett, majd személyzeti fürdőszoba, utána a férfi személyzet ebédlője. A folyosó végén liftakna, az ételeknek a nagyebédlőbe való felszállítására.

Mellette lámpaszoba, melyben rengeteg, különféle, muzeális értékű lámpát őriztek. A lámpák tisztogatása naponta egy-két órai munkája volt a személyzet egyik férfi tagjának.

 

24. A kastély I. emeleti alaprajza 1928-ból.
 
25. A kastély II. emeleti alaprajza 1928-ból.

 

A nyugati szárnyban levő gazdasági irodák helyén volt a konyha, a kamra és az élelmiszerek tárolására szolgáló pince. Itt volt a ruhatár és a kastélygondnok lakása.

Az 1. emelet keleti szárnya - a grófnői lakosztály - azonos beosztású volt a földszinti grófi lakosztállyal. Itt is a folyosó végén kis szoba - a komornáé -, innen egy előtéren át tapétaajtó a fürdőszobába vezetett. Ezután hálószoba, majd írószoba következett.

A mai köralakú társalgó helyén a kis-ebédlő volt. Általában ezt használták. Itt és a mellette lévő könyvtárban márvány kandalló ontotta a meleget. A cseresznyefából készült könyvszekrények egy müncheni mester remekei voltak. A sarokszoba volt - a már említett - vörös szalon.

A középső szárny a művészi kiképzésű, különleges szépségű dísztermet és a nagy-ebédlőt foglalta magába. A díszterem mennyezete felnyúlt egészen a II. emelet mennyezetéig, így a terem közel 8 méter magas volt. A bejárati ajtóval szemben balusztrádos erkély volt. Esetenként itt helyezkedett el a zenekar is. Az erkély alól a nagyebédlőbe, illetve a folyosóra vezetett egy-egy ajtó. Ezt az ebédlőt csak ritka alkalmakkor használták. Egyik ajtaja a díszteremből, másik kettő a folyosóról nyílott. Padlója eredetileg "acélkeménységűvé" font gyékény volt. Magassága - ellentétben a táncteremmel - a maival megegyező. Az ebédlő közepén huszonnégy személyes, nehéz, faragott asztal, a mennyezeten egyetlen óriási kristály-csillár. A falak mellett, körben kárpitozott székek. Szemben a bejárati ajtóval - az ebédlő végén - díszes spanyolfal takarta el az "előkészítőt". Egy nagy asztalra voltak itt kikészítve a következő fogások sorrendjében a tálak, evőeszközök, poharak. E mögött volt az "ezüstkamra", ahol a nemesfémből való étkészleteket tartották. E mellé nyílott a konyhai lift.

A folyosó végén szemben és oldalt vendégszobák voltak. A jelenlegi betegosztály helyén a vendégeket kísérő személyzet szobái, felettük a II. emeleten a kastély férfi személyzetének szobái helyezkedtek el.

A II. emelet keleti szárnyának beosztása hasonló a földszinti és az 1. emeletihez, Ez a "kis" gróf, Batthyány Bálint lakosztálya volt: tanulószoba, háló, fürdőszoba és nevelői szobából állott. Gróf Batthyány Bálint (1916-1962) a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát, majd egy külkereskedelmi társaságnál dolgozott olasz referensként. A II. világháborúban tartalékos légvédelmi tüzér hadnagyként szolgált, a felvidéki harcok során esett hadifogságba. 1948-ban, a szabadságharc centenáriuma alkalmával - mint az első felelős magyar miniszterelnök, az 1849. október 6-án vértanú halált halt gróf Batthyány Lajos ükunokáját - a magyar kormány hazahozatta. 1962. december 18-án a budapesti Nyugati-pályaudvaron tragikus vasúti baleset áldozata lett. Édesapja mellé temették a budapesti Farkasréti temetőbe. Sírjukat a bicskei gyermekotthon hozta rendbe és gondozza.

Batthyány Bálint lakosztálya után a köralakú helyiség szalon volt, majd vendégszobák következtek. A folyosó végén az épületrész lezárult, idáig nyúlt fel a táncterem.

A nagy-ebédlő feletti középső szárnyban, az úgynevezett "lomtár-szobákban" használaton kívüli bútorokat, berendezési tárgyakat, képeket tároltak.

A II. emelet nyugati szárnyának végén helyezkedtek el a kastély női személyzetének szobái. Ilyen volt a kastély beosztása 1928-ig. Ekkor teljesen új fejezet kezdődött életében.

1928-ban a kastélyt és 50 hold parkját 600.000 pengőért megvette a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium, s az 1929. április 17-én megkötött szerződés szerint ingyenes használatra átadta a székesfővárosnak, csupán a kincstár tulajdonjogának elismeréséül kellett a "székesfőváros közönségének" évi 20 aranypengőt fizetnie. A székesfőváros kötelezte magát, hogy a bicskei ingatlanon anya- és csecsemővédelmi intézetet és átmeneti leányotthont létesít. Az intézetet - "hálából a hathatós közbenjárásért" — Horthy Miklósnéról nevezték el.

A meglehetősen rossz állapotban lévő kastélyt a főváros - a vételárnál nagyobb összegért-teljesen felújította, korszerűsítette és megfelelő átalakításokkal gyermekotthon céljára alkalmassá tette. Ennek érdekében jelentős alaprajzi változtatásokat hajtottak végre, a dísztermet egy emelet magasságban megosztották, ezzel a második emeleten a gyermekek részére kialakítható helyiségeknek nyertek teret, a kapunyílást mindkét oldalon befalazva a kapuátjárót megszűntették. Miután a kastély parkjában mindössze egy 16 m mély kút volt, kevés, ivásra alkalmatlan vízzel, 358 m mélységű, percenként 600 liter 21 fokos vizet szolgáltató artézi kutat fúrattak 16.280 pengőért, ehhez szivattyúberendezést, víztartályt, vastalanítót létesítettek. 16.388 pengő összegben, központi melegvíz fűtéssel és berendezéssel látták el az intézetet 76.622 pengő értékben, a kastély új vakolatot kapott. A kőműves, föld- és tereprendezési munkák 208.855 pengőbe kerültek, a vízvezeték és csatornázás 67.089 pengőbe került, a festés, mázolás 18.073 pengőbe. Gőzfertőtlenítőt létesítettek, beteg- és teherszállító autóbuszt vettek, tejkonyhát rendeztek be, stb. Az átalakítási, felújítási és berendezési költségek végösszege 610.707,54 pengő volt.

 

26. A kastély kápolnája az 1920-as évek végén.
 
27. A grófi személyzet az 1920-as években.
 
28. Az árvaház leghorn tenyészetében

 

Az 50 holdas parkból kb. 20 holdat parknak hagytak meg, a többiből gazdaságot létesítettek. A kitűnő gazdaságban zöldség-gyümölcstermelés, takarmánytermesztés, sertéshízlalás, baromfitenyésztés - a háború után borjú-és csikónevelés is-folyt egészen 1950. október 15-ig, amikor a gazdaságot, pontosan 31 hold 1156 négyszögöl területet, a Fejér megyei Állami Gazdaságoknak át kellett adni. Az intézet nemcsak majd teljesen önellátó volt, de ellátott két más fővárosi szociális intézményt, és még piacra is szállított. A gazdaságban az otthon növendékei - életkoruknak megfelelően - rendszeresen dolgoztak.

Az intézetben a nevelő-oktató munkát a Szent Keresztről elnevezett Irgalmas Nővérek látták el.

Az intézet megnyitására - rendkívül ünnepélyes külsőségek között -1929. december 3-án került sor. A kastély fellobogózva várta a megnyitást, melyre 13 óra előtt néhány perccel megérkezett Horthy Miklós Magyarország kormányzója és felesége, magas állású állami és egyházi személyiségek kíséretében. A Budai Dalárda elénekelte a Himnuszt, majd Sipőcz Jenő a székesfőváros polgármestere üdvözölte az államfőt és feleségét. Az üdvözlés után az intézet kápolnájában Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök mondott áldást. A felavató ünnepély az intézet dísztermében volt, ahol először Sipőcz Jenő polgármester, majd Vass József főprépost, népjóléti és munkaügyi miniszter mondott beszédet. Ezután megtekintették az új intézményt, s a székesfőváros vezetősége vendégül látta a megjelenteket. A megnyitási ünnepély 2.145,07 pengőbe került.

 

29. dolgozó növendékek.
 
30. 1929. december 3. A fellobogózott kastély a felavató ünnepélyre érkező kormányzót várja.
 
31. Előkelőségek a gyermekotthon 1929. december 3-i felavatásán. Középen Vass József népjóléti miniszter és Sipőcz Jenő a székesfőváros polgármestere.

 

Az intézetbe felvehető gyermekek korhatára csecsemőkortól 18 éves korig terjedt, azonban 3-18 éves korig csak leányokat vehettek fel. Az intézmény három-egymástól jól elkülönített-részlegből állt. Csecsemőotthon, ahová olyan 3 éven aluli gyermekek nyerhettek elhelyezést, akiknek a budapesti védőintézetek megállapítása szerint feltétlenül szükségük volt arra, hogy hosszabb-rövidebb ideig kikerüljenek a családból, illetve fizikailag megerősödjenek, vagy betegségük után rehabilitációban részesüljenek. Anya- és csecsemővédelmi részleg, ahová - csecsemőjével együtt- 15-20 anya volt felvehető, olyanok, akiknek a szülés után nem kórházi gondozásra, hanem felerősödésre volt szükségük s ezt otthoni körülményeik semmiképpen nem tették lehetővé. S végül az átmeneti leányotthon, ahová olyan leányokat vettek fel gondozásra, akik veszélyeztetett környezetben éltek, vagy ha a felvételt súlyos szociális körülmények indokolták. Az átmeneti leányotthonba 3-18 év közötti leányokat vehettek fel. A gyermekotthont 1935-ben árvaházzá szervezték át, ahová 3-10 éves korú - és néhány a bicskei polgári iskolába kijáró 10-14 éves - árva és félárva leányt és fiút helyeztek el.

1944-ben hazánk harcszíntérré változott, s a háborús pusztítások nem kímélték meg sem Bicskét, sem az intézetet. A kastély egy részét előbb német, majd magyar hadikórház foglalta el. Lassanként az intézet egészen kiszorult az épületből. A gyermekeket hozzátartozóik egymás után vitték el, a megmaradtak leköltöztek a parkban 1935-ben épült üdülőbe, ahol évente — a fővárosi gyermeküdültetési akció keretében — 540 elemi iskolás nyaralt, háromhetenként változó öt turnusban. Az épület a háború alatt teljesen megsemmisült. Az intézet konyhája csak a kórháznak főzött, a gyermekek tábori konyháról étkeztek. A parkban mindenfelé autóbuszok sorakoztak, melyeket a Fővárosi Autóbuszüzem küldött ide, így próbálva megmenteni a kocsipark egy részét a pusztulástól. Valamennyi elégett. A szovjet csapatok közeledtekor a kórház nyugatra menekült. Az ostromot húsz ittmaradt kisgyerek a kastély szivattyúpincéjében élte át, nagyon mostoha körülmények között.

A "hadak útján" fekvő Bicske földrajzi helyzeténél fogva a habom során igen jelentős stratégiai szerepet játszott. A Vértes és Gerecse között futó, Bicskén átmenő Budapest-Bécs országút és vasútvonal a legfontosabb átkelőhely Budapestről nyugat felé. Fontos utak vezetnek.

Bicskén keresztül északra. Esztergom, illetve délre a Velencei-tó, Székes-fehérvár irányába. Bicske meghatározó pont volt Budapest bekerítésében, elfoglalásában, illetve a német egységeknek ezt megakadályozni akaró, majd a budapesti "gyűrűből" történő kitörési kísérlete során. Mindezek miatt Bicskén és környékén elkeseredett, gyilkos harcok folytak. A 3. Ukrán Front 18. harckocsi hadteste december 24-én elfoglalta Bicskét, két nap múlva Esztergomot. Ezzel Budapest bekerítése befejeződött.

A német parancsnokság december 31-én a Duna és Bicske között ellentámadást határozott el. Január 2-án indított támadást Komárom körzetéből Bicske-Budapest irányába. A csapást mérő csoportosítást a 4. SS páncélos hadtest alkotta, melynek keretében a Wiking hadosztályhoz tartozó Germania ezred erős tüzérségi előkészítés után heves harcokban január 6-án elérte Bicske északi részét, itt a támadás elakadt.

A német hadvezetés azonban nem mondott le Bicske elfoglalásáról és a Budapest elleni támadásról. Mór körzetéből szándékoztak csapást mérni Zámoly irányába, hogy aztán Bicskét elfoglalva egyesüljenek a községet északról támadó erőkkel. A harcok hevességére jellemző, hogy január 7-e és 11-e között ezeken a frontszakaszokon a szovjet csapatok több mint 30 rohamot vertek vissza. A németek - az irtózatos erejű harcokat elszenvedő — Bicskén át nem tudtak áttörni Budapest felé, és január 12-én védelembe mentek át.

 

32. A kastély a II. világháborús pusztítások után 1945-ben.

 

A német hadvezetés azonban mindenáron fel akarta menteni a bekerített budapesti egységeket, melyek helyzete egyre súlyosabbá vált. Pest elesett, a német erőket — a Duna hidak felrobbantása után — Budán vonták össze. A német haditerv az volt, hogy a Velencei-tó és a Balaton között nagy erőkkel támadást indítanak Budapest ellen, a kisegítő csapást Bicskére szándékozták mérni. Január 18-án indult meg a támadás és már az első napon áttörték a szovjet védelmet, így 16-30 km-t nyomulva előre. A szovjet front szorongatott, válságos helyzetbe került. Január 22-én Bicske lakosságát kitelepítették Etyekre, Sóskútra, Biára és Torbágyra. A német támadás végülis kifulladt, a szovjet csapatok február 13-án elfoglalták Budapestet. A kitelepített bicskei lakosok március23-án térhettek csak haza, több mint két hónapig tartó keserves távollét után.

Itthon a község a pusztulás képét mutatta. A házak nagy része romokban, üresen, elhagyottan állt. Élelem nem volt, az állatállomány elpusztult, a tavaszi szántást nem lehetett megkezdeni, a határ 70 %-a el volt aknásítva, életveszélyes volt kimenni a földekre. A kastély is súlyosan megsérült, több bomba- és aknatalálat érte, a középső és a nyugati szárny tetőzetét nehéz tüzérségi lövedékek szakították be.

Kiégett falak, üszkös gerendák, romok, feltépett föld, idétlen törmelékhalmazok mutatták a szörnyű pusztítást. Elpusztult az árvaház teljes berendezése, felszerelése, irattára, megsemmisült minden. Kihalttá, lakatlanná vált a kastély. Üresen tátongó ablakszemeivel némán meredt a megcsúfolt parkra. S amit megkímélt a háború, azt elpusztította az idő.

1948. nyarán kezdi meg a főváros a kastély újjáépítését, mely 1.800.000 forintba került. 1949.január 15-én érkezik meg a közben még folyó, s a nyár elejére befejeződő építkezés alatt az első gyermekcsoport, az 1861-ben alapított, s a királynéról elnevezett budapesti "Erzsébet Leányárvaházból", az akkor már "Zrínyi Ilona" Leányotthonból, melynek épületét átadták a Kertészeti Egyetemnek. Az otthon magával hozta történelmi értékű irattárát, a háború alatt részben megsérült - és később itt helyreállított, megjavított- berendezését, köztük azt a - dísztermünkben ma is látható - Erzsébet királynét ábrázoló festményt és velencei kristálytükröt, melyeket Erzsébet királyné, és azt a nemzeti lobogót, melyet I. Ferenc József ajándékozott az árvaháznak. Itt említjük meg azt az egyedülállóan páratlan érdeklődést, melyet Erzsébet királyné tanúsított a nevét viselő Erzsébet Leányárvaház iránt. Matzinger Lujza az árvaház igazgatónője írta az 1905-ben megjelent "Erzsébet királyasszony emlékének" szentelt díszalbumban: "Nyolc ízben voltam oly boldog, Erzsébet Királynét, mint intézetünk Védasszonyát, magas látogatása alkalmával kalauzolni. Mindannyiszor angyali jóságától és páratlan kedvességétől elragadtatva, emlékének szívemben oltárt emeltem". Nem valószínű, hogy akad még hazánkban olyan nevelési intézmény, melyet ennyiszer tüntetett ki látogatásával "Magyarország áldott emlékezetű királynéja, a magyar nemzetnek védőangyala" miként Őt Jókai Mór nevezte.

Az otthon 1953 óta Kossuth Lajos legkedvesebb húgának és munkatársának, az 1848-49-es magyar szabadságharc és az azt követő idő eladdig alig ismert hősnőjének, a Vöröskereszt előfutárának, Kossuth Zsuzsának nevét viseli. Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) Sátoraljaújhelyen született, Kossuth László ügyvéd negyedik, legfiatalabb leányaként. A család elsőszülóttje Lajos, már jogot tanult Sárospatakon. Zsuzsa hasonló tehetséggel volt megáldva, mint bátyja, akiért élete utolsó percéig rajongott, s aki őt találóan "ikerlelkem"-nek nevezte. Nemeslelkű, hazáját, annak szabadságát mindennél jobban szerető, bátor, energikus, rendkívül eszes, művelt volt. Jártas a humán és reál tudományokban, mestere az írásnak, szónak, művészien használt anyanyelvén kívül beszélt németül, angolul, franciául. Kiváló szervezőkészséggel rendelkezett.

 

34. Erzsébet királyné.
Az ismeretlen magyar művész által készített festményt
Erzsébet kiralyné ajándékozta az Erzsébet Leányárvaháznak

 

Tehetségét már korán bátyja szolgálatába állította. A Kossuth által kiadott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében bátyja jobbkeze. Később a Pesti Hírlap segédszerkesztője.

1837. május 5-ére virradó éjjel Kossuth Lajost a zugligeti "Isten Szeme" villában - ahol orvosa javaslatára tartózkodott- hűtlenség vádjával letartóztatták. Amikor hajnalban Kossuthék pesti lakásában házkutatásra került sor, a durva dörömbölés és a hosszas ajtónyitás közötti idő alatt Zsuzsának volt annyi lélekjelenléte, hogy számos bizalmas iratot, a Törvényhatósági Tudósítások még meg nem jelent számát, a vidéki munkatársak névsorát eltüntesse, sok jó hazafit megmentve a börtönbüntetéstől.

Kossuth börtönévei alatt Zsuzsa a család eltartója, s ez a feladat még sokszor jut osztályrészéül. A szűkös esztendők, garasos gondok, betegség nem törik meg. Küzd a család eltartásáért, küzd azért, hogy bátyjának emberibb körülmények között kelljen büntetését töltenie. 1840. április 29-én Kossuth kiszabadul, s egy év múlva - 1841. május 1 -én - Zsuzsa férjhez megy báty-jának egy ifjú hívéhez Meszlényi Rudolf ügyvédhez, később Fejér megyei követhez, Kossuth feleségének Meszlényi Tévéznek testvéréhez.

A fiatal pár Sárbogárdra költözik, ahol a kis Meszlényi-birtokon gazdálkodnak. A gazdálkodás és két kislánya nevelése mellett Zsuzsanna megcsillogtatja páratlan szervezőképességét. Szervezi a gróf Batthyány Kázmér elnöklete alatt megalakult honi Védegyletet. Zsuzsa alapította meg az első Fejér megyei fiókegyletet. A Védegylet első pesti közgyűlésén Fejér megye küldötte, aki színes írásokban számol be a közgyűlés eseményeiről. 1845. november 17-ről-többek között-ezt írja: "Este az elnök - Batthyány Kázmér gróf- fáklyás zenével ünnepeltetett. Perczel Móric lelkes beszéddel üdvözlé az elnököt. Válasza a nemes grófnak lovagias jelleméhez, hazafi buzgalmához és benne helyezett reményeinkhez méltó vala. Elismeri, hogy értelmes századunkban el lehet mondani inkább mint valaha, hogy a nép szava isten szava! A közvélemény nem sújt és jutalmaz ok nélkül. Ezen meggyőződésből következik, hogy a nemzet bizalmának megfelelni, s azáltal a közvélemény elismerésének szívemelő jutalmát megérdemelni, továbbra is élete feladatának vallotta".

A politika hamar áldozatul követelte férjét, aki 1847 zord decemberében egy Kossuth-párti gyűlésre Sárbogárdról Pestre utazva agyhártyagyulladást kapott. A gyűlés végeztével visszaindulva hazáig már nem jutott el, Székesfehérvárott a "Fekete Sas" fogadó egyik szobájában, a szörnyű időben eléje siető, harmadik gyermekét váró felesége karjai között halt meg, harminchárom éves korában. 1848. február 6-án a magányossá, szomorúvá lett sárbogárdi házban megszületett Zsuzsanna harmadik gyermeke: Rudolf.

Zsuzsa három gyermekével és hetvennyolc éves édesanyjával Pestre költözik, a Kecskeméti utcában vesz ki lakást. Bátyja már pénzügyminiszter, ő azonban nem kér és nem fogad el támogatást, helyette húsz "kosztost" tart, akikre főz, mos, vasal, takarít a magyar pénzügyminiszter legkedvesebb húga. "Nem túlzás ez?" - kérdezte egyik bizalmas barátjuk. Zsuzsa öntudatos, büszke válasza: "A Kossuthok nem a hazából, hanem a hazáért akarnak élni!"

1849. január 1-jén édesanyjával és gyermekeivel követi a kormányt Debrecenbe. Most ismét szükség volt Zsuzsa szervezőképességére, ügyességére, okosságára, áldozatvállalására. Kossuth 1849. április 16-án kinevezi az összes tábori kórház főápolónőjévé. Ebben a minőségében, valóban éjt nappallá téve megszervezi az önkéntes ápolónői szolgálatot. Emberfeletti munkával megjavítja a hadegészségügy alapvető feladatokat is nehezen ellátni tudó helyzetét. Valóságos csoda: a szabadságharc végére, tevékenysége nyomán, 72 tábori kórházban 20 ezer ágy áll a sebesültek rendelkezésére. S a kórházakban osztrák sebesülteket is ápoltak. Kossuth Zsuzsanna másfél évtizeddel a gyakorlatban előzte meg a Vöröskereszt genfi konvenciájának elveit.

A világosi fegyverletétel után a Kossuth család — a matrónakorú — Sarolta asszony három lányával és tíz unokájával, akik közül a legidősebb 10 éves volt - egy szekéren menekül. A menekülés harmadik napján a másfél éves Rudolfot édesanyja ölében fojtotta meg a vörheny. A családot börtönbe vetik. A hírhedt Újépületben egy szűk, dohos cellában, gyér szalmával leszórt kőpadlón senyvednek. Zsuzsanna tüdőbaja fellángol, gyermekei skorbutot kapnak. Fél év elteltével Zsuzsannát hazaárulás bűnével vádolva állították bírái elé. Ha ez rábizonyul, büntetése: halál. Védőügyvédje nincs. Ő azonban "jogászi felkészültséggel" szívósan védekezik, idézi a magyar alkotmányt, jogrendet és bebizonyítja a vád tarthatatlanságát. Segítségére sietnek azok az osztrák katonatisztek, akiket a szabadságharc alatt magyar tábori kórházakban ápoltak. Zsuzsannát felmentik, a Kossuth család előtt megnyílik a börtönkapu.

A sárbogárdi birtokot elkobozták, a pesti lakásban megmaradt néhány bútor, fehérnemű, konyhafelszerelés minden "vagyonuk". A Kecskeméti utcai nagy lakásban, ahol annak idején kosztosokat tartott, most nevelőintézetet nyit, melyben magyar szellemben folyt a nevelés, tanítás. Nem sokáig. 1851. augusztusában a hatóság az intézetet bezáratta.

A Kossuth lakást buzgón látogatták a barátok, ismerősök, Kossuth régi hívei, s itt szövögették álmaikat, terveiket a haza felszabadítására. A szabadságharcot követő legnagyobb függetlenségi mozgalomnak, a történelemben "Makk-féle összeesküvésnek" nevezett ellenállási szervezkedésnek Kossuth Zsuzsanna volt a magyarországi irányítója, lelke és esze is. A szervezkedést - nem Zsuzsa hibájából - leleplezik, Zsuzsa másodszor is a pesti Újépületbe, majd a bécsi börtönbe kerül, ahol embertelen körülmények között raboskodik. A halálos ítélet Damoklész kardja ismét a feje felett függ. A meggyötört, félholt asszonynak van ereje és bátorsága levelet kicsempészni a börtönből; tanáccsal ellátni a kintlevőket, bátorítani őket. "Ne féljetek- írja- én kivágom magam!" S a hosszú tárgyalások során zseniálisan védekezik, borotvaéles logikával felel a keresztkérdésekre, s úgy összekuszálja a szálakat, hogy a vészbíróságok bosszút áhító, legkörmönfontabb ügyészei sem tudnak rábizonyítani semmit. Kénytelenek felmenteni. Szabadlábra helyezik azzal a feltétellel, hogy néki és családja minden tagjának el kell hagynia nemcsak az országot, hanem Európát is.

A tizennégy tagú társaság Brüsszelig jut. Itt meg kell állni, az aggkorú Kossuth mama szíve nem bírta volna a hosszú tengeri utat. Most ismét a beteg Zsuzsanna vállaira nehezedik a család eltartása. Éjjel szappant főz, nappal kitanulja a világhíres brüsszeli csipke készítését, s ez a csodálatos képességű és energiájú asszony - felhasználva védegyleti tapasztalatait - Londonból tökét szerez, s rövidesen harminc munkásnőt foglalkoztató csipkeverő műhelyt nyit.

1852 karácsonya után özvegy Kossuth Lászlóné, Sarolta nagyasszony, nyolcvankét éves korában elhunyt. 1853. tavaszán Zsuzsanna hajóra száll, s az a remény élteti, egyszer még hazatér, felszabadult hazájába. New Yorkban is csipkeverő üzemet létesít, melynek jövedelme korántsem biztosította a család megélhetését, ezért ruhavarrást is vállal. Ez a keményen, szívósan dolgozó nő beillett az amerikai ideálba, tisztelt csodálták erőfeszítését. Nem sokáig élvezte a megbecsülést. Tüdőbaja ledöntötte lábáról, s 1854. június 29-én, 37 éves korában, távol szeretett hazájától, melynek életét szentelte, örökre lehunyta szemét.

A múlt század közepén New York külterületének számított az a környék, ahol az Ötödik sugárút és a Tizenkettedik utca kereszteződésének sarkán július 1-jén egy kis temetőben - a köztiszteletben álló Douglas-család sírboltjába - helyezték nyugalomra. Bár vágya és kívánsága volt, hogy majdan hazai földben nyugodjon, hamvai ma sincsenek itthon.

 

35. Kossuth Zsuzsanna bronz domborműve a kastély dísztermében.
 
36. A II. világháború után 1948/49-ben újjáépített kastély az 1960-as években.

 

A bicskei gyermekotthon 1953 óta viseli nevét, ápolja emlékét. A névadás negyvenedik évfordulóján 1993. március 15-én az intézmény dísztermében ünnepélyes külsőségek között került sor Domonkos Béla szobrászművész alkotásának, Kossuth Zsuzsanna bronz domborművének leleplezésére.

Budapest Főváros 1929. óta gondos kezelője volt ennek a történelmi és művészi értékű épületnek. A háború előtti felújításról, átalakításról, korszerűsítésről, a háború utáni újjáépítésről már szó esett. 1957-ben került sor újra a kastély részleges, 1983-89. között teljes műemléki felújítására. Ez utóbbi - a kapcsolódó új létesítményekkel együtt - több mint 80 millió forint ráfordítást jelentett.

 

37. Krencsey Mariann a "Szegény gazdagok" c. film egyik jelenetében a kastély parkba levezető lépcsőjén.

 

A kastély rendkívül gazdag madárvilágnak otthont adó parkja, Bicske "zöldszíve" - mint már említettük - a II. világháború során súlyos károkat szenvedett. A háborút követő években eredeti szépségében pompázott ismét a gondosan ápolt arborétum. A romantikus környezet több filmrendezőt ihletett arra, hogy itt forgasson. Sok kisebb részletet felhasználó jelenet mellett több nagy műsorfilm külső - s egy-egy belső-felvétele is itt készült, pl. a Szegény gazdagok, Kard és kocka, 39-es dandár, Tessék engem elrabolni, a filmkockákon is megörökítve a Batthyány-kastély jellegzetesen szép parkját.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet