Előző fejezet Következő fejezet

Bodajk festője: Peske Géza

 

Peske Géza 1859. jan. 22-én született Kelecsényen. Münchenben tanult és alkotott, majd hazatérte után egy ideig Budapesten lakott, majd véglegesen Bodajkra költözött. Itt is halt meg 1934. máj. 18-án, és a bodajki temetőben található sírhelye is. A fiatal Peske Géza kifinomult ízléssel a mindennapi élet apróbb jeleneteit viszi vászonra. A vidéki élet pillanatai, a lármás gyermeksereg, vagy a lustálkodó délutánok hangulata lengi át képeit. Gyermekkorának emlékei támadnak fel ilyenkor, hiszen ő is futkározott a hímes réteken, részt vett az aratók és kukoricahántók mulatozásaiban. Kelecsény faluban, Nyitra megyében született, s atyját, ki gazdatiszt volt, korán elveszítette. A család vagyon nélkül maradt. Testvérének, Jánosnak köszönhette, hogy iskoláit folytathatta. A jó testvér a pécsi gimnáziumba, majd Münchenbe az akadémiára járatta, ahova Géza mindig nagyon vágyott. Itt először Benczúr Gyula tanítványa volt, majd Loefftz tanár iskolájába is bekerült, aki a legkeresettebb volt a bajor fővárosban. Iskoláit igen komolyan vette.

1881-ben első komoly munkáját Budapestre küldte, ami egy bajor paraszt arcképe volt. A közönség a több alakos, lármás képeket kedvelte ebben az időben, tehát átsiklottak Peske munkáján, de a műértők érdeklődéssel vették azt körbe. A fiatal festő tehetsége, tudása itt már megmutatkozott. Egy évvel később már (1882) a boldog gyermekkor reminiscentiáiból választott témát. Okos arcú, villogó szemű fiúcskát festett, ki a bóbiskoló nagymama elől almát igyekszik elkaparintani. A kép címe: Alkalom teszi a tolvajt. Elevenség, élet van a mozdulatokban, biztosság a kidolgozásban. Egy másik képe A tűzhelynél, a berendezés eleganciájával keltett figyelmet. Ezen kipirult arcú, piros-pozsgás paraszt lányt látunk a tüzelő mellett. A főalak a háttér közepéből emelkedik ki, míg az előtér két oldalát a készülő ebédhez szükséges gyümölcsök, és zöldségek borítják. Az eleven hatású kép, gazdag csendéleti részletekben anélkül, hogy túlterheltnek mondhatnánk.

Alkalom teszi a tolvajt
 
Kemény dió
 
Félbeszakított munka

Peske ekkori képeit az apró részletek kidolgozása jellemezte, amit a hasonló korú képírókról igen ritkán lehetett csak elmondani. Ez a pontosság jellemzi minden munkáját, ellensége az elnagyolásnak, mert vallja, hogy a szellemesség ilyeténképpen való hajhászása igen sokszor csak a hiányok elpalástolását szolgálja. A gatyás, mezítlábas parasztgyereknek a művészetben ő szerzett polgárjogot. Későbbi munkáiban rendszeresen visszatérnek (a Kemény dió, a Félbeszakított munka is) a szegény nép életének pillanatai. Angol műkereskedők vásárolták munkáit előszeretettel. Egyre inkább a magyar nép hétköznapjait ábrázolja. Csakis első festményének tárgyát merítette a harmincéves háború történetéből, s ezek is inkább csak iskolai gyakorlatok voltak, mint önálló alkotások. A magyarság hangulata hazaédesgeti a festőt. Aki annyi szeretettel csügg a nemzetén, mint Peske Géza, nem szakadhat el végképp hazájától. 1894ben Budapestre költözött. Az ekkor készült képei közül a Forró (sültburgonyát hűtő gyermek) a Nemzeti Múzeum  képtárában, a Krajcárt kereső fiúk egy amerikai amatőr birtokában, a Házi árestom pedig Luitpold bajor régensherceg gyűjteményében van.

Bodajki Madonna

 Peske Gézát a magyar és német lexikonok, művészeti kiadványok is megemlítik. Az 1934-ben kiadott Magyar Művészet hosszan írt róla. Peske nem csak vászonra festett, hanem képeslapokra, gyermekillusztrációkat is készített. Ezek a nyomatok aztán egész Európát bejárták. Hetilapoknak is rendszeresen rajzolt. Peske Gézát II. Lajos Bajorország királya művészeti nagydíjjal tüntette ki. Ferenc József király a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta neki. 1906-ban a festő Budapestről Bodajkra költözött és a már itt letelepedett Spányi Béla barátja lett. Rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és a müncheni Glaspalatban. Képei keresettek lettek és rögtön elkeltek. A művész és felesége csendes visszavonultságban élték hétköznapjaikat. Ezüstlakodalmukat is megérték. 1933-ban Bodajkon hunyt el 75 éves korában. Sírja is itt található. Haláláról a Fejér Megyei Napló így számolt be: "Gyásza van a magyar festőművészetnek: Peske Géza, a világhírű gyermekkép festő 75 éves korában meghalt. ... Pünkösd vasárnapján temették el az egész község osztatlan részvéte mellett. A munkás kézből kihullott az ecset, de alkotásai örök emléket biztosítanak számára. Sirhalma felett a nemzet kegyelete virraszt."

Kortársai voltak: Munkácsi Mihály, Feszti Árpád, Spányi Béla és Iványi Grünwald Béla.

Kisfiú libával
 

Bakonyi Kovács István 1980-ban így emlékezett a bodajki művészekre (Peske G., Spányi B.): "Ha reálisan ítélem meg helyüket a magyar művészeti életben, akkor úgy gondolom, hogy egyikük sem tartozik a festők élvonalába, de korukban mindketten tekintélyes alkotóknak számítottak. Életművüket az utókor büszkeséggel vállalhatja. Különösen a bodajkiak, a helybeliek, akik még őrzik emlékeiket. Mindkét művész háza áll és laknak benne." Bodajk Nagyközségi Közös Tanács 1985ben emléktábla elhelyezését kezdeményezte a Fejér megyei Tanács VB Művelődési Osztályától, de kérésüket elutasították. 1988-ban kérték a Képzőművészeti Alap segítségét. A "hivatalos" véleménynyilvánításra Ecsery Elemér művészettörténész így válaszolt: "Bizony Csorba Gézával együtt nem tudtuk: sírjunk-e, vagy nevessünk, a "nevezett festőművészek nem voltak haladó művészek" indokláson. Vajon honnan ásták elő ezt a szánalmasan balos, s valójában sose létezett, hamis kategóriát? Ugyanis, ha valami tényleg műalkotás, akkor az eleve csak haladó lehet! Ezért gyűjtjük, dolgozzuk fel tudományosan és mutatjuk be a műveket az ország első múzeumában. Persze más kérdés, hogy kik voltak korszakos jelentőségű, stílusmegújító zsenik, és kik azok, akiknek tehetségéből csak az előbbiek által kezdeményezett út folytatására telett. Ilyen értelemben Munkácsyt se lehet "haladó"-nak kikiáltani, hisz nagyon is kitaposott úton járt és képtelen volt felzárkózni az új, akkor korszerű stílusirányzatokhoz. De azért minden festői konzervativizmusa mellett is tudott remekműveket festeni. Nos e tétel érvényes főképp Spányi, s valamivel halványabban Peske művészetére is, akik a magyar naturalizmus - Paál László és Mészöly Géza útját követő - jeles képviselői voltak." Ezek után engedélyezték az emléktáblák elhelyezését a festők házainak falára.

 

Peske Géza alkotása (magántulajdon)

      Részlet a Fejér megyei Napló 1936. szept. 2-i számából. -Fél óra sem kell, hogy az ember elérje a romantikus kertet, amelynek mélyén áll a romnak épült villa. Különös maga a kert is. Akácok közül fenyők törnek fel, tölgyek feszegetik a vállukat, tiszafák szerénykednek, piliák sötétlenek. Ahol pedig kimarad egy folt, ott zuhatagosan uralkodik valami nagylevelü futónövény. Ilyen a kert, amelyben a romnak épült villa állt. Vakolat nincs a falon, csak a malter sebhelyes forradásai, amint kicsordult építkezés közben a kövek közül. Keskeny, gót ablak mellett, roppant üvegfélkör nyílik. Minden szobának más a magassága, s a tetők összedobált síkjaiból kihasad két mansart, amelynek ablakán politúros golyókkal kopog a vadgesztenye. Ez volt a Peske tanya, amelyet a művész 30 évvel ezelőtt épített.... Peske Gézának egy lánya Aranka élt tovább apja házában, haláláig. 1975. márc. 07-én helyezték örök nyugalomra a bodajki temetőben.

A művész háza és lánya Aranka 1966-ban
 
Csizmapucoló fiú
 
 
Peske Géza: Csendélet

   Még ma is élnek Bodajkon olyan idős emberek, akik emlékeznek a családra. Szerény, jóindulatú, mindenkivel szemben előzékeny, csendes és szorgalmas emberként ismerték őt. Szívesen foglalkozott festegető fiatalokkal, akiknek megmaradt képei ma is bizonyítják mesterüket. Ezek közül Fent János elismert festővé vált. Bodajkon méltó megemlékezésül a mindig is "Peskeköz"-nek ismert utcát hivatalosan is Peske köznek nevezték el.

Koszorúzás az emléktáblánál 2003-ban

 

  
Előző fejezet Következő fejezet