Előző fejezet Következő fejezet

Farkas Sándor

Bölcske község határának természetes növénytakarója,

florisztikai értékei

 

A bölcskei községhatár növényföldrajzi szempontból teljes egészében a Pannóniái flóratartomány (Pannonicum) Alföld, flóravidékének (Eupannonicum) a Mező-földet és a Solti-síkságot magában foglaló flórajárásába (Colocense) tartozik. A viszonylag kevés éves csapadék (átlag 600 mm alatt), a kontinentális éghajlat növényvilágát sok szempontból a klasszikus értelemben vett Alfölddel teszt hasonlóvá- csak kevés mediterrán jellegű flóraelemünk hatol ennyire K-ÉK-i irányba. A szűkebb táj arculata a talajösszetétel, a domborzat és a vízviszonyok miatt eléggé változatos, s ezekkel szoros összefüggésben a növénytakaró is változékony kepét mutat. A községhatárt K-Ny-i irányban átszelve, a Dunától elindulva 3 főbb előhelytipust különíthetünk el:

 

1. A Duna és árterülete

Értelemszerűen és elsősorban a védőgátakon belül eső területek (és a falutól D-DK-re elterülő Dunához közeli mélyebben fekvő részek) tartoznak ide. A homokos iszaptalajon itt is a Duna-ártér hasonló szakaszaira általában jellemző növénytársulások alakultak ki, ill. a szukcessziós folyamatok még ma is zajlanak.   A folyó építő-romboló munkájának következtében a zátonyok, szigetek, holtágak,  lefűződések képe az utóbbi 10 évben is sokat változott és ma is folyamatosan átalakul A keletkező homokzátonyokon eleinte csak néhány egyéves növényfaj  képes időnként "lábat vetni", majd a feltöltődés, stabilizálódás után megjelenik a kefe sűrűségű, évről évre látványosan növő bokorfüzes társulás (Salicetum triandrae). Az időszakosan visszahúzódó folyó iszapos-homokos partján és a szárazra kerülő holtág medrekben — különösen nyár végén, ősszel — jellegzetes egyéves iszapnövényzettel találkozhatunk. A kiszáradó iszapon tömegesen megjelenő kis termetű, elágazó szaru, apró, ezüstös-zöldes virágú iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) társulásalkoto faj  (Dichostyli — Gnaphalietum uliginosi). Az alacsony vizű, gyakran szárazra kerülő medrek, partszakaszok növényei, társulásai rendre a Duna ezen szakaszán is fellelhetők. Keserűfüves és gyomjellegű libatop társulásokkal (Echinochloo — Polygonetum la-pathifolii,  Chenopodietum glaucirubri),  sárga, keresztes  virágú  kányafüvekkel  és a vaskos törzsű, fehér ernyős mételykóróval (Rorippo — Oenanthetum), vagy az ősszel kellemetlenül ruhánkba ragadó farkasfoggal (Bidentetum) sokfelé találkozhatunk. A ritkább fajok közül említést érdemel az apró termetű, hazánkból eddig csak néhány helyről jelzett vándor veronika (Veronica peregrina) előfordulása.

1. kép:
Az apró termetű vándor veronika

(Veronica peregrina)
hazánkban  ritkán megfigyelhető faj.)
2. kép:
A réti iszalag

(Clematis integrifolia)
üde rétek, kaszálók jellegzetes, ritkuló faja.)

 

A parttól távolodva puhafa ligeterdőkön (Salicetum alba-fragilis) haladhatunk keresztül (bár a falu közelsége miatt erős a gyomosodás, és az eredeti vegetációnak inkább csak a nyomai lelhetők fel). A magasra növő füzek és nyarak aljnövényzetében sok a behurcolt, elvadult faj, feltűnő a gyomok nagy hányada. A nenyúljhozzám v. nebáncsvirág nemzetség (Impatiens genus) 3 faja is előkerült a területről, melyek közül kettő — szintén — adventív faj. A cserjeszintben bőven előforduló zöld juhar (Acer negundo) is Észak-Amerikából került Európába, s ma már az egyik leggyakoribb ártéri cserjénk.

 

A tábor ideje alatt feljegyzett fajok

Ebszőlő csucsor — Solanum dulcamara
Fakó libatop — Chenopodium glaucum
Fehér fűz — Salix álba
Fekete nadálytő — Symphytum officináié
Felfutó sövényszulák — Calystegia sepium
Iszapgyopár — Gnaphalium uliginosum
Kisvirágú nenyúljhozzám — Impatiens parviflora
Mandulalevelű fűz — Salix triandra
Mocsári kányafű — Rorippa islandica
Pásztortáska — Capsella bursa-pastoris
Réti szittyó — Juncus compressus
Tavi sóska — Rumex hydrolapathum
Virágkáka — Butomus umbellatus
Vörös libalop — Chenopodium rubrum
Erdei kányafű — Rorippa sylvestris
Falgyom — Parietaria officinalis
Fekete földitök — Bryonia álba
Fekete peszterce — Ballota nigra
Henye pimpó — Potentilla supina
Iszapzsázsa — Rorippa amphibia
Lapulevelű keserűfű — Polygonum lapathifolium
Mételykóró — Oenanthe aquatica
Nagy útifű — Plantago maior
Réti füzény — Lythrum salicaria
Szúrós csorbóka — Sonchus asper
Vándor veronika — Veronica peregrina
Vízi csillaghúr — Myosoton aquaticum
Zöld juhar — Acer negundo

 

Egyéb, régebbi megfigyelések

Bíbor nenyúljhozzám — Impatiens glandulifera
Citromfű — Melissa officinalis
Erdei nenyúljhozzám — Impatiens noli-tangere
Hamvas szeder — Rubus caesius
Közönséges oroszlánfog — Leontodon hispidus
Borzas füzike — Epilobium hirsutum
Egérárpa — Hordeum murinum
Fenyércirok — Sorghum halepense
Komlóképű aranka — Cuscuta lupuliformis

 

A tábor idején a község belterületén és a közvetlen környékén megfigyelt fajok

Vízi hídőr — Alisma plantago-aquatica
Aszúszegfű — Petrorhagia prolifera
Bojtorjános koldústetű — Lappula squarrosa
Buglyos fátyolvirág — Gypsophila paniculata
Csíkos kecskerágó — Euonymus europacus
Erdei iszalag — Clematis vitaiba
Fali kányazsázsa — Diplotaxis muralis
Fekete üröm — Artemisia vulgáris
Gyalogakác — Amorpha fruticosa
Homoki pipitér — Anthemis ruthenica
Hólyagos habszegfű — Silene vulgáris
Kakukk homokhúr — Arenaria serpyllifolia
Kender — Cannabis sativa
Kis csalán — Urtica urens
Apró szulák — Convolvulus arvensis
Bablevelű varjúháj — Seduin maximum
Bojtorjánsaláta — Lapsana communis
Csilláros ökörfarkkóró — Verbascum lychnitis
Egérárpa — Hordeum murinum
Erdei negyúljhozzám — Impatiens noli-tangere
Fehér pemetefű — Marrubium peregrinum
Foltos bürök — Conium maculatum
Hamuka — Berteroa incana
Hólyagos csűdfű — Astragalus cicer
Indás pimpó — Potentilla reptans
Keleti szarkaláb — Consolida regalis
Keszegsaláta — Lactuca serriola
Közönséges bakszakáll — Tragopogon orientalis
Közönséges lizinka — Lysimachia vulgáris
Ligeti seprence — Stenactis annua ssp. strigosa
Magyar szegfű — Dianthus giganteiformis ssp. pontederae
Mezei csorbóka — Sonchus arvensis
Mezei szarkaláb — Consolida regalis
Mocsári nefelejcs — Myosotis palustris
Orgona — Syringa vulgáris
Orvosi somkóró — Melilotus officinalis
Papsajtmályva — Malva negleeta
Ragadós galaj — Galium aparine
Sugártalan székfű — Matricaria discoidea
Szappanfű — Saponaria officinalis
Terjőke kígyószisz — Echium vulgare
Vadrezeda — Reseda lutea
Vérehulló fecskefű — Chelidonium május
Kövi varjúháj — Sedum reflexum
Magyar cickafark — Achillea pannonica
Mezei aszat — Cirsium arvense
Mezei katáng — Cichorium intybus
Mezei szil — Ulmus minor
Napraforgó  szádorgó  —  Orobanche  cumana
Orvosi atracél — Anchusa officinalis
Ördögcérna —  Lycium  barbarum
Pokolvaras libatop — Chenopodium hybridum
Sóskaborbolya — Berbens vulgáris
Süntök — Echinocystis lobata
Taréjos búzafű — Aegropyron pectinatum
Utszéli bogáncs — Carduus acanthoides
Vasfű — Verbéna officinalis

 

2. A Bölcskepaksi-csatorna melléke

A községtől D-DNy-i irányba egy geomorfológiai síkság (az un. "Madocsai terasz") helyezkedik el, melynek mélyebben fekvő részei nagyjából É—D-i irányú régi folyami homok-iszap lerakódások. Itt az eredeti vegetációt láprétek, nádasok és rekettyefüzesek alkothatták, de ezeknek ma már csak a nyomai lelhetők fel. A terület magasabb régiói már jóideje szántók, csak a talajvizes részeken maradhatott meg az ősi növényzet néhány foltja. Az utóbbi évek szárazsága erősen megviselte, visszaszorította a nedvességhez kötött fajokat. Náddal vegyes bokorfüzesekkel (Salicion cinereae) és jórészt teljesen kiszáradt, degradálódott láprétekkel már csak a vasúttal párhuzamosan a madocsai bekötőút és a bölcskei vasútállomás között találkozhatunk. Évekkel ezelőtt előfordult itt két védett orchideánk: a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris) és a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata); mai meglétük már bizonytalan. A vasút mentén nagyobb számban él egy jellegzetesen bókoló, sötétkék virágú, szintén védett növényünk a réti iszalag (Clematis integrifolia), valamint említésre méltó az országosan nem gyakori magas útifű (Plantago altissima) előfordulása is.

A   tábor   ideje   alatt feljegyzett fajok

Ebszékfű — Matricaria maritima ssp. inodora
Mezei aszat — Cirsium arvense
Szürke aszat — Cirsium canum
Magas útifű — Plantago altissima
Mezei tikszem — Anagallis arvensis

 

Egyéb régi megfigyelések

Hússzínű ujjaskosbor — Dactylorhiza incamata (10 000 Ft)
Mocsári kosbor — Orchis laxiflora ssp palustris (10 000 Ft)
Nád —Phragmites australis
Mocsári nőszirom — Iris pseudacorus
Rekettyefűz — Salix cinerea
Réti iszalag — Clematis integrifolia (2000 Ft)

(A zárójelben a védett növények természetvédelmi értéke szerepel.)

 

3. Löszvölgyek

Botanikai szempontból mindenképpen ez a terület a községhatár legértékesebb, legnagyobb figyelmet érdemlő és igénylő része. A Paksseregélyesi táblarög a Madocsai terasznál meredek letöréssel ér véget. Ezt a határvonalat Dunakömlőd és Bölcske között több kifutó völgy torkolata szabdalja fel. A vastagon lerakódott főleg típusos lösz, az idők során hatalmas löszplatót alakított ki, melyen a későbbi karsztosodási folyamatok és az eróziók jellegzetes völgyrendszereket hoztak létre. Az eredeti vegetáció teljes képére ma már csak néhány jellemző lágyszárú faj jelenlétéből következtethetünk. Valaha tatárjuharos- lösztölgyesek, sztyepprétek, a meredekebb oldalakon pusztai cserjések váltogathatták mozaikosan egymást. Mára a teljes fennsík és a szélesebb völgyek alja mezőgazdaságilag megművelt terület vagy halastavak rendszere, löszerdőknek már a nyomát sem látni; csak a meredekségük miatt művelésre alkalmatlan völgyoldalakon, völgyhajlatokban maradhatott meg a páratlanul szép és értékes, többé-kevésbé érintetlen löszvegetáció.

A Leányvári-völgyben 1988-ban a — nem sokkal ezelőtt megtalált — tátorján állományának megvédésére 10 ha-on országos jeletőségű természetvédelmi terület jött   létre   Bölcskei   tátorjános néven.

 

A tátorján (Crambe tataria Sebeók 1779)

A tátorján pontusi-pannoniai elterjedésű, posztglaciális (xeroterm), reliktum faj. Nálunk 1982 óta fokozottan védett növény; szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) által kiadott veszélyeztetett európai növényfajok listáján is. Rövid leírása, jellemzői: a keresztes virágúak családjába tartozó, káposztafélékre emlékeztető szagú, méter magasra is megnövő, gömbösen-buglyos habitusú faj. Eleinte szőrös, később kopaszodó levelei nagyok, szabálytalanul szárnyasán szeldeltek. Fehér, négyszirmú (keresztes) virágait április végén—májusban hozza; termései kb. 1 cm átmérőjű gömbös becőkék. Szaporodási, terjedési stratégiája a közismert mezei iringóéhoz (népiesen: ördögszekér) hasonló. A magvak beérésére a növény elszárad és lerothad vaskos, hosszú gyökeréről, s így szél által hajtva, görgetve — néha nagyobb távolságokat is megtéve — szórja szét magvait. A tátorjánt feltehetően mái vándorló őseink is ismerték; írásos emlékek maradtak fenn róla a XVI. századból. Tudományos leírójának Sebeók Sándor orvos-botanikusnak az idejében (1700-as évek vége) még számos termőhelye létezett az Északi-Középhegység peremterületein, a Nagykunságban és a Tiszántúlon. Állományainak rohamos megritkulásához, ül. eltűnéséhez két fő tényező vezethetett. Karószerű, több méter hosszúra is megnövő gyökeréből és zsenge hajtásaiból ízletes, a termesztett káposztafélékre emlékeztető főzelék készíthető, s ezért mint népi táplálék és ínségeledel többfelé volt ismert. Az 1800-as évek elején termesztését is fontolóra vették. Ennél is jelentősebb veszélyeztető tényező azonban élőhelyeinek megszűnése. Elsőként feltört, legkönnyebben megművelhető, legjobb termőföldeink éppen az e növény termőhelyéül is szolgáló lösztalajok voltak. Századunk első felében csupán egyetlen helyről, Balatonkenese mellől volt bizonyított megfigyelése, majd az utóbbi évtizedekben fellendült módszeres kutatásoknak köszönhetően előkerült még néhány kisebb, elszigetelt populációja. Ma ismerjük a Hernád mellől (Megyasszó), Vácduka és Seregélyes határából, de ezek az állományok összeadva sem érik el a Bölcske és Dunaföldvár között élő tátorjánállomány nagyságának a felét.

Községhatáron  belül  két jelentős,  fő vonalaiban  ÉNy—DK-i  irányú  völgyrendszer — az E73-as úttól keletre a Gabonás-völgy, nyugatra á Gyűrűsi-völgy és ennek keleti három elágazása — valamint néhány hasonló irányú kisebb völgy húzódik. A Gyűrűsi-völgy  déli  részén,   az  itt  folyó  patak  eltorlaszolásával  halastavakat  hoztak létre.  Mára kiterjedt nádasok,  néhol  gyékényesek foglalták  el   a tómedrek jelentős részét, külső, nedves-tocsogós zónájukban olyan jellemző fajokkal, mint a mocsári zsurló  (Equisetum  palustre)  a lómenta  (Mentha  longifolia),  a  felfutó  sövényszulák (Calystegia   sepium), a fekete nadálytő (Symphytum officináié),   a   vízi   peszérce (Lycopus europaeus), a vízi gamandor (Teucrium scordium), a keskenylevelű békakorsó  (Sium  erectum).  A  tórendszer északi  részénél öreg  fűzerdőt találunk,  aljnövényzetében mocsári gólyahírrel (Caltha palustris), pénzlevelű lizinkával (Lysimachia nummularia), kúszó boglárkával (Ranunculus repens), indás pimpóval (Potentilla reptans) és magassásos társulással (Carici acutiformis — ripariae). Tovább követve a patak medrét, más vízinövények mellett találkozhatunk a nagytermetű, nádra elékeztető vízi  harmattáskával  (Glyceria maxima) is,  melynek gabonaszerű terméséből  a szegénynép hajdanán kását főzött. A völgyfenéken, a patakot szegélyezve néhol kisebb kiterjedésű üde rétek, magaskórósok is vannak, sédkenderrel (Eupatorium can-nabinum),  erdei  angyalgyökérrel  (Angelica sylvestris),  szürke  aszattal   (Cirsium  canum). A Leányvári-völgy irányába folytatva utunkat, idős állományú füzesbe jutunk. A ritkásan álló, vaskos törzsű, odvasodó törékeny füzek (Salix fragilis) aljnövényzete néhol szinte áthatolhatatlan a fekete bodza (Sambucus nigra) bokrai között tenyésző, mell magasságú nagy csalán (Urtica dioica), közönséges és mezei aszat (Cirsium vulgare, Cirsium arvense), útszéli bogáncs (Carduus acanthoides), pókhálós és közönséges bojtorján (Arctium tomentosum, Arctium lappa) és más — jórészt gyomjellegű — növény sűrű szövedékétől.

Vizes és üde részeken (völgyaljakban) a tábor ideje alatt megfigyelt fajok

Beléndek — Hyoscyamus niger
Erdei gyömbérgyökér — Geum urbanum
Fekete nadálytő — Symphytum officináié
Felfutó sövényszulák — Calystegia scpium
Földi bodza — Sambucus ebulus
lndás piinpó — Potentilla reptans
Keskenylevelű gyékény — Typha angustifolia
Közönséges cickafark — Achillea millefolium
Kúszó boglárka — Ranunculus repens
Lómenta — Mentha longifolia
Mocsári gólyahír — Caltha palustris
Murvás sóska — Rumcx conglomeratum
Nád — Phragmites australis
Paréjlórom — Rumex patientia
Póléveronika — Veronica anagallis-aquatica
Réti füzény — Lythrum salicaria
Sárkutyatej — Euphorbia esula
Szúrós szerbtövis — Xanthium spinosum
Utszéli bogáncs — Carduus acanthoides
Vízi gamandor — Teucrium scordium
Vízi hídőr — Alisma plantago-aquatica
Berki sás — Carex cuprina
Fehér pemetefű — Marrubium peregrinum
Fehér szamárkenyér — Echinops sphaerocephalus
Foltos bürök — Conium maculatum
Héjakút mácsonya — Dipsacus laciniatus
Keskenylevelű békakorsó — Sium erectum
Kígyóhagyma — Allium scorodoprasum
Közönséges galaj — Galium mollugo
Lapulevelű keserűfű — Polygonum lapathifolium
Mezei zsurló — Equisetum arvense
Mocsári zsurló — Equisetum palustre
Nagy csalán — Urtica dioica
Orvosi ziliz — Althea officinalis
Pénzlevelű lizinka — Lysimachia nummularia
Posványsás — Carex acutiformis
Réti peremizs — Inula britannica
Szamárbogáncs — Onopordium acanthium
Torzsikaboglárka — Ranunculus  sceleratus
Varangyszittyó — Juncus buffonius
Vízi harmatkása — Glyceria maxima
Vízi peszérce — Lycopus europaeus

 

Egyéb, régebbi megfigyelések

Ágas békabuzogány — Sparganium erectum
Borostyánlevelű veronika — Veronica hederifolia
Csillagpázsit — Cynodon dactylon
Erdei angyalgyökér — Angelica syvestris
Fehér fagyöngy — Viscum album
Fekete bodza — Sambucus nigra
Fekete üröm — Artemisia vulgáris
Hamvas szeder — Rubus caesius
Kocsányos tölgy — Quercus robur
Közönséges aszat — Cirsium vulgare
Közönséges bojtorján — Arctium lappá
Közönséges oroszlánfog — Leontodon hispidus
Ligeti seprence — Stenactis annua ssp. strigosa
Magas aranyvéssző — Solidago gigantea
Mezei csorbóka — Sonchus arvensis
Nadragulya — Atropa bella-donna
Őszi kikerics — Colchicum autumnale
Réti legyezőfű — Filipendula ulmaria
Bojtorján hibrid — Arctium lappa x tomentosum
Csattanó maszlag — Datura stramonium
Ebszőlő csucsor — Solanum dulcamara
Fehér eper — Morus álba
Fehér somkóró — Melilotus albus
Fekete eper — Morus nigra
Gilisztaűző varádics — Chrysanthemum vulgare
Kender — Cannabis sativa
Komló — Humulus lupulus
Közönséges bábakalács — Carlina vulgáris
Közönséges gyujtoványfű — Linaria vulgáris
Libapimpó — Ponentilla anserina
Madárkeserűfű — Poligonum aviculare
Mezei aszat — Cirsium arvense
Mezei katáng — Cichorium itybus
Nagy útifű — Plantago maior
Pókhálós bojtorján — Arctium tomentosum
Sédkender — Eupatorium cannabinum
Százszorszép — Bellis perennis
Törékeny fűz — Salix fragilis
Vadmurok — Daucus  carota
Vajszínű ördögszem — Scabiosa ochroleuca
Szürke aszat — Cirsium canum
Tyúkhúr — Stellaria média
Vadrezeda — Reseda lutea
Vasfű — Verbéna officinalis

 

3. kép.
A  fokozottan védett tátorján (Crambe tataria)
legnagyobb hazai állománya Bölcske határában él.
(Fotó: Farkas S.)

Kora tavasszal, amikor hegy- és dombvidéki erdőink alját már virágszőnyeg borítja, a bölcskei löszlejtőkön még a fakó, barnás-sárgás színek dominálnak, növényi életnek szinte semmi nyomára nem akadunk. Ez alól csak a meredek, délies kitettségű, gyorsan felmelegedő lejtőkőn találunk egy-két kivételt. Április közepén már nyílik a mindössze arasznyi nagyságú, de megkapóan szép apró nőszirom (Iris pumila), valamint a sárga virágú, karcsú villás boglárka (Ranunculus pedatus). Májustól azonban a változás robbanásszerű, és június közepére virágba borulnak a völgyoldalak. Páratlan élményt nyújtó, festői látvány a fehér, sárga, kék, lila, piros színű, változatos alakú virágok kavalkádja. A már említett tátorján (Crambe tataria) mellett — melynek legszebb állománya az Ürge-völgyben él — több más, ritka, védett növényfajunk is előfordul a területen. A meszes talajokon élő csűdfüvek 6 faját is megfigyelhetjük itt; a fokozottan védett gyapjas csűdfű (Astragalus dasyanthus) nemrég meglelt 4 töve — a kis szám ellenére — jelentős felfedezés, mivel e fajnak hazánkban ma (ezen kívül) csak négy termőhelye ismert. A vidék jellemző társulása a zsályás-pusztai csenkeszes löszpusztarét (Salvio — Festucetum sulcatae pannonicum). A kékes-lilás virágú mezei, ligeti és lózsálya (Salvia pratensis, Salvia nemorosa, Salvia verticillata) mellett szórványosan előfordul a gyapjas, fehér virágú magyar zsálya (Salvia aethiopis) is. A sárga, fészkesvirágzatú peremizsek közül a borzas peremizs (Inula hirta) az árnyékoltabb, üdébb oldalakon, míg a védett selymes peremizs (Inula oculus-christi) és a kevésbé mutatós, de országosan nem gyakori hengeres peremizs (Inula germanica) a napsütötte, szárazabb gyepekben él. Feltétlen említést érdemelnek a völgyekben néhol tömegesen előforduló len fajok. Legnagyobb egyedszámban a liláskék virágú borzas lennel  (Linum hirsutum) találkozhatunk, de többfelé gyönyörködhetünk a sárga len (Linum flavum) és a fehér vagy halványrózsaszín virágú árlevelű len (Linum tenuifolium) szépségében is. A tárgyalt területrész botanikai kincsestára, külön fejezetet érdemlő része a Gyűrűsi-völgy nyugati oldalának középtáján elhelyezkedő kis oldal völgy, amely a környéken Lubik-gödör néven ismert. Eddig 14 védett növényfajunk előfordulását sikerült innen kimutatni! Az északi és déli oldal egyaránt gazdag cserje fajokban. Megél itt a parlagi és gyepűrózsa (Rosa gallica, Rosa canina), a nem őshonos keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus anguslifolia), a fekete bogyójú varjútövis benge (Rhamnus catharticus), a sárga, pillangós virágú pukkanó dudafürt (Colutea arborescens), a tenyérnyi, fehér virágzatokat fejlesztő ostorménfa (Vibumum lantana) és a vörös vesszőjű veresgyűru som (Cornus sanguinea). Gyakori a virágzáskor átható illatú fagyai (Ligustrum vulgare) és az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), amely az északi kitettségű oldalon élő kistermetű csepleszmeggyel (Cerasus fruticosa) társulást is alkot (Crataego — Cerasetum fruticosae). A sziklacserjéseket alkotó sziklai gyöngyvessző (Spiraea média) itteni (alföldi) előfordulása egyedülálló jelenség. A kitettségnek köszönhetően az északra ül. délre néző oldal növényzetében jellegzetes és jellemző eltéréseket találunk. A melegebb, szárazabb déli oldalon szép számban él az apró nőszirom (Iris pumila) (sárga és kék virágú egyedeivel egyaránt találkozhatunk), a pusztai meténg (Vinca herbacea) és a selymes peremizs (Inula oculus-christi), míg az üdébb, valamivel hűvösebb északi oldalon több un. "erdőssztyepp" faj fordul elő. Ilyen például a megyénkből csak innen előkerült, méteresre is megnövő, védett bugás veronika (Veronica paniculata ssp. foliosa), a bakfű (Betonica officinalis), a borzas peremizs (Inula hirta), a bugás macskamenta (Nepeta pannonica), az erdei szellőrózsa (Anemonc sylvestris). Szintén ez az oldal az otthona a sátoros margitvirágnak (Chrysanthemum corymbosum), a magas rekettyének (Genista tinctoria ssp. elatior), a hegyi és a bérei herének (Trifolium montanum, Trifolium alpestre) a koloncos legyezőfűnek (Filipendula vulgáris) és a baracklevelű harangvirágnak (Campanula persicifolia). A mindkét oldalon, nagy számban élő szennyes ínfű (Ajuga laxmannii) itteni erőteljes állományának jelentősége szintén túlmutat a megyehatáron, mivel — az ősi állapotú löszgyepek eltűnésével — napjainkra ennek a melegkedvelő (xeroterm) reliktum fajnak a fennmaradása is csak a még létező termőhelyek feltérképezésével és védelmével biztosítható.

A völgyoldalakon a tábor ideje alatt megfigyelt fajok

Angolperje — Lolium perenne
Apró nőszirom — Iris pumila (5000 Ft)
Árvalevelű len — Linum tenuifolium (5000 Ft)
Bakfű — Betonica officinalis
Bálványfa — Ailanthus altissima
Bérei here — Trifolium alpestre
Borzas len — Linum hirsutum (5000 Ft)
Apácavirág — Nonea pulla
Ágas homokliliom — Anthericum ramosum
Árvalányhaj fajok — Stipa spp. (5000 Ft)
Baracklevelű harangvirág — Campanula persicifolia
Berzedt rozsnok — Bromus squarrosus
Borsfű — Clinopodium vulgare
Borzas peremizs — Inula hirta
Bókoló bogáncs — Carduus nutans
Bugás macskamenta — Nepeta pannonica
Buglyos zanót — Chamaecytisus austriacus
Csabaíre vérfű — Sanguisorba minor
Csilláros ökörfarkkóró — Verbascum lychnitis
Egybibés galagonya — Crataegus monogyna
Erdélyi gyöngyperje — Melica transsylvanica
Elesmosófű — Chrysopogon gryllus
Fedélrozsnok — Bromus tectorum
Fehér pemetefű — Marrubium peregrinum
Fehérvirágú gyíkfű — Prunella laciniata
Fogaslevelű veronika — Veronica austriaca ssp. dentata
Gyapjas csűdfű — Astragalus dasyanthus (30 000 Ft)
Halvány ziliz — Althea paliida
Harasztos káposzta — Brassica elongata
Hegyi here — Trifolium montanum
Hólyagos csűdfű — Astragalus cicer
Homoki vértő — Onosma arenarium (5000 Ft)
Jakabnapi aggófű — Senecio jacobea
Kardos peremizs — Inula ensifolia
Koloncos legyezőfű — Filipendula vulgáris
Közepes rezgőpázsit — Briza média
Közönséges borkóró — Thalictrum minus ssp. minus
Közönséges méreggyilok — Vincetoxicum hirundinaria
Közönséges ternyc — Alyssum alyssoides
Lila ökörfarkkóró — Verbascum phoeniceum
Magas kakukkfű — Thymus marschailianus
Magas rekettye — Genista tinctoria ssp. elatior
Magyar nyúlhere — Anthyllis macrocephala
Magyar zsálya — Salvia aethiopis
Mezei kandilla — Nigella arvensis
Mezei varfű — Knautia arvensis
Molyűző ökörfarkkóró — Verbascum blattaria
Orvosi atracél — Anchusa officinalis
Osztrák ökörfarkkóró — Verbascum austriacum
Parlagi rózsa — Rosa gallica
Pongyola harangvirág — Campanula sibirica
Pusztai kutyatej — Euphorbia seguierana
Rekenyő — Rapistrum perenne
Réti margitvirág — Chrysanthemum leucanthemum
Sarlóid — Falcaria vulgáris
Sárga len — Linum flavum (5000 Ft)
Budai imola — Centaurea sadlerana (2000 Ft)
Bugás veronika — Veronica paniculata ssp. foliosa (2000  Ft)
Cicó — Thymelaea passerina
Csepleszmeggy — Cerasus fruticosa
Ebfojtó müge — Asperula cynanchica
Egyenes pimpó — Potenlilla recta
Ereszes hagyma — Allium rotundum
Érdes csűdfű — Astragalus  asper (5000 Ft)
Fehér akác — Robina pseudo-acacia
Fehér szamárkenyér — Echinops  sphaerocephalus
Festő csülleng — Isatis tinctoria ssp. tinctoria (5000 Ft)
Franciaperje — Arrhenatherum elatius
Gyepűrózsa — Rosa canina
Hangyabogáncs — Jurinea mollis (2000 Ft)
Hasznos tisztesfű — Stachys recta
Hengeres peremizs — Inula germanica
Hólyagos habszegfű — Silene vulgáris
Homoki zsellérke — Thesium arvense
Kalinca ínfű — Ajuga chamaepytis
Keskenylevelű ezüstfa — Elaeagnus angustifolia
Kökény — Prunus spinosa
Közönséges bakszakáll — Tragopogon orientalis
Közönséges fagya! — Ligustrum vulgare
Közönséges orbáncfű — Hypericum perforatum
Ligeti zsálya — Salvia ncmorosa
Lózsálya — Salvia verticillata
Magas kígyószisz — Echium italicum
Magyar kutyatej — Euphorbia pannonica
Magyar szegfű — Dianthus giganteiformis ssp. giganteiformis
Mezei iringó — Eryngium campestre
Mezei szil — Ulmus minor
Mezei zsálya — Salvia pratensis
Nyúlárnyék — Asparagus officinalis
Ostorménfa — Viburnum lantana
Parlagi madármályva — Lavathera thuringiaca
Patikapárlófű — Agrimonia eupatoria
Pukkanó dudafürt — Colutea arborescens
Pusztai meténg — Vinca herbacea (2000 Ft)
Rekettyelevelű gyujtoványfű — Linaria genistifolia
Réti útifű — Plantago média
Sarlós gainandor — Teucrium chamaedris
Sárkerep lucerna — Medicago falcata
Sátoros margitvilág — Chrysanthemum corymbosum
Selymes dárdahere — Dorycnium germanicum
Sima komócsin — Phleum phleoides
Szarvaskerep — Lotus corniculatus
Szeplóiapu — Cerinthe minor
Sziklai gyöngyvessző — Spiraea média (5000 Ft)
Tarka koronafürt — Coronilla varia
Tarlóvirág — Stachys annua
Tejoltó galaj — Galium verum
Tövises iglice — Ononis spinosa
Üstökös gyöngyike — Muscari comosum
Vajszínű   ördögszem — Scaboisa ochroleuca
Veresgyűrű som — Cornus sanguinea
Sebforrasztó zsombor — Descurainia sophia
Selymes peremizs — Inula oculus-christi (2000 Ft)
Szakállas csormolya — Melampyrum barbatum
Szennyes ínfű — Ajuga laxmannii (10 000 Ft)
Szikár habszegfű — Silene otites
Szürke müge — Galium glaucum
Taréjos búzafi'í — Agropyron pectinatum
Tátorján — Crambe tataria (30 000 Ft)
Terjóice kígyószisz — Echium vulgare
Utszéli zsázsa — Lepidium draba
Vadkörte — Pyrus  pyraster
Varjútövis benge — Rhamnus catharticus
Zászlós csűdfű — Astragalus onobrychis

 

Egyéb, régebbi megfigyelések

Agárkosbor — Orchis morío (10 000 Ft)
Bürökgémorr — Erodium cicutarium
Csertölgy — Quercus cerris
Csomós harangvirág — Campanula glomerata
Erdei szellőrózsa — Anemone sylvestris (2000 Ft)
Édeslevelű csűdfű — Astragalus glycyphyllus
Keserű pacsirtafű — Polygala amara
Korai sás — Carex praecox
Közönséges  pemetefű — Marrubium vulgare
Kunkorgó árvalányhaj — Stipa capillata
Lecsepült veronika — Veronica prostrata
Magyar cickafark — Achillea pannonica
Nagyvirágú gyíkfű — Prunella grandiflora (5000 Ft)
Keskenylevelű aggófű — Senecio erucifolius
Kövér aggófű — Senecio doria ssp doria
Magas hölgymái — Hieracium bauhini
Orvosi füstiké — Fumaria officinalis
Pipacs — Papaver rhoeas
Poloskaszagú kosbor — Orchis coriophora (10 000 Ft)
Selymes boglárka — Ranunculus illyricus (2000 Ft)
Sömörös kosbor — Orchis ustulata (10 000 Ft)
Szent László-tárnics — Gentiana cruciata (10 000 Ft)
Tavaszi sás — Carex caryophyllea
Zamatos turbolya — Anthriscus cerefolium
Bóbitás küllőrojt — Erigeron acer ssp. acer
Csattogó szamóca — Fragaria viridis
Csilláros sárma — Ornithogalum refractum (2000 Ft)
Deres sás — Carex flacca
Ernyős sárma — Ornithogalum umbellatum
Fenyérfű — Adropogon ischaemum
Kisvirágú csűdfű — Astragalus austriacus
Kónya sárma — Ornithogalum boucheanum
Közönséges  tarackbúza —  Agropyron  repens
Lángszínű hérics — Adonis flammea
Macskafarkú veronika — Veronica spicata
Magyar ebnyelvűfű — Cynoglossum hungaricum
Nehézszagú gólyaorr — Geránium robertianum
Késői pitypang — Taraxacum serotinum
Kőmagvú gyöngyköles — Lithospermum officináié
Olasz harangvirág — Campanula bononiensis
Osztrák veronika — Veronica austriaca ssp. austriaca
Piros kenderkefű — Galeopsis ladanum
Pusztai sárma — Ornithogalum orthophyllum
Selymes zanót — Chamaecyisus ratisbonensis
Szappanfű — Saponaria officinalis
Szomorú estike — Hesperis tristis
Villás boglárka — Ranunculus pedatus

 

Észrevételek, javaslatok, összegzés

4. kép.
A löszgyepek virágerdejében sokszor nem könnyű felfedezni a ritka szennyes ínfüvet (Ajuga laxmanii.)

Általánosságban elmondható, hogy egyik bemutatott terület, élőhely botanikai kutatása sem tekinthető teljesnek, befejezettnek. A Duna menti árterület és a vasútvonal melletti vizes területek — degradáltságuk ellenére is — rejthetnek botanikailag értékes, és eddig feltáratlan részeket. Az utóbbi években legkevesebb információnk a másodikként tárgyalt élőhelyről, annak jelenlegi állapotáról volt ill. van. A még meglévő, értékesnek látszó, bokorfüzesek, rétek bejárása, állapotfelmérése a közeljövő sürgető feladata. A terület vízháztartásának helyreállításával, a talajvíz szintjének megemelésével — amire megoldás lehet a csatorna megfelelő részén létesített zárózsilip és (vagy) a lecsapoló árkok betemetése — idővel helyreállna az eredetihez közeli állapot, s ismét megtalálnák életfeltételeiket az említett orchideák és egyéb értékes lápréti fajok. A löszvölgyek bemutatása közben többször utaltam az itteni növényegyüttesek, fajok előfordulásának országos jelentőségére. A tervezett Dél-mezőföldi Tájvédelmi Körzet magában foglalja majd a legértékesebb részeket, de az országos védelem csak akkor lehet hatékony, ha a hivatásos természetvédelem a helybeli lakosság, az önkormányzatok és a gazdálkodók egyetértését, támogatását is élvezi. A völgyek   élővilága több veszélyeztető tényezőnek is kivan téve, érzékeny, sérülékeny. A környező mezőgazdasági táblák gondatlan műtrágyázása, vegyszeres kezelése (pl. egy légi permetezés) visszafordíthatatlan károkat okozhat. Az eddig meredekségük miatt feltöretlen gyepek művelésbe fogása valószínűleg a jövőben sem várható, viszont terjedőben van a juhokkal történő legeltetés. Az állatok rágása, taposása, ürüléke már eddig is jelentős károkat okozott. Az élőhelyek regenerálódó képessége határos. Sürgető a természetvédelmi szakhatóság határozott korlátozó intézkedése. A gyomosodás sajnos az itt élő növényvilágot sem kerülte el. Terjedőben van az akác (Robina pseudo-acacia), a bálványfa (Ailanthus altissima), a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a selyemkóró (Asclepias syriaca). E nem őshonos, agresszív fajok, valamint a cserjések (főként a galagonya) további térhódításának megállítása, visszaszorítása a hivatásos és amatőr természetvédők összehangolt jövőbeli feladata kell, hogy legyen. Értő, érző és felelősségteljes gondolkodással továbbra is megóvható hazánknak ez a sajátosan szép és páratlanul értékes vidéke.

 

Térképjelek

E73-as út
Községhatár
Vasútvonal
Természetes vegetációjú részek (völgyek)

 

A tárgyalt fajok jelölései

Agárkosbor Homoki vértő
Apró nőszirom Nagyvirágú gyíkfű
Árlevelű len Poloskaszagú kosbor
Árvalányhaj fajok Pusztai meténg
Borzas len Sárga len
Budai imola Selymes boglárka
Bugás veronika Selymes peremizs
Csilláros sárma Sömörös kosbor
Erdei szellőrózsa Szent László-tárnics
Érdes csűdfű Szennyes ínfű
Festő csülleng Sziklai gyöngyvessző
Gyapjas csűdfü Tátorján
Hangyabogáncs  

 

A tátorján, selymesboglárka, poloskaszagú kosbor, agárkosbor, sömöröskosbor, csilláros sárma és az apró nőszirom előfordulásai

 

A szennyes ínfű, festő csülleng, árvalányhaj fajok, Szent László-tárnics, erdei szellőrózsa, hangyabogáncs előfordulási helyei

 

A gyapjas csűdfű, selymes peremizs, árvalevelű len, bugás veronika előfordulási helyei

 

A sárga len, borzas len, budai imola, homoki vértő előfordulási helyei, érdes csűdfű

 


 

Irodalom

 

  
Előző fejezet Következő fejezet