Előző fejezet Következő fejezet

Fábián Csilla—Kiss Gábor—Kiss Imre

Adatok Bölcske madárvilágához

 

A fejezet készítése során derült ki, hogy Bölcske madárvilága annyira gazdag, hogy akár külön könyvet is lehetne az itt élő madarakról írni. A rendkívül változatos élőhelyek a legkülönfélébb fajok számára adnak biztonságos búvó, illetve fészkelő helyet.

A terület tagoltsága, mély és magasfekvésű részei, a domboldalak, síkságok, löszpartok, vizek, árterek, nádasok, különböző erdőterületek (nyár, fűz, tölgy, akác, fenyő), a természetvédelmi területek (várrévi tölgyes, gyűrűsi tátorjános, a most kialakításra kerülő Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet) és végül, de nem utolsó sorban a község belterülete már felsorolva is gazdag madárvilágot feltételez.

Ezt a több mint 100 fajból álló madárvilágot megfigyelni és csoportosítani nem könnyű feladat, főleg akkor, amikor a területek nem különülnek el éles kontúrokkal egymástól,  sok esetben  átfedések tapasztalhatók.

A település és környékének gazdag madárvilágát több esetben vizsgálta a Természettudományi Múzeum Természetismereti Szakköre. A tábor vezetőinek irányításával az érdeklődő helyi és vidéki diákok a megfigyeléseken és feljegyzéseken túl végeztek egyedi megjelöléseket is.

Az Országos Madártani Intézet ugyancsak figyelemmel kísér néhány itt költő fajt. így sor került a templomtornyokban költő gyöngybagoly párok fiókáinak gyűrűzésére, valamint a község egyetlen itt fészkelő gólyapárjának utódai is megjelölésre kerültek.

Mint kiderült, a megfigyelések időpontjában rögzített adatok a korábbiakhoz képest változást mutattak és feltehetően az élőhely változásokkal együtt a jövőben is jelennek meg új fajok és vándorolnak el régebben észleltek.

Összeállításunkkal korántsem a teljességre törekedtünk. Csupán ízelítőt kívánunk adni egy olyan madárvilágról, amely itt él közvetlenül mellettünk, szinte velünk együtt, sokszor észrevétlenül, de mégis életünk részeként.

Meggyőződésünk, aki egy kicsit is érdeklődik ezeknek a csodálatos madaraknak az élete iránt, a felsorolást látva elgondolkodik: mennyit nem ismer még közülük.

A lehetőség pedig itt van helyben ennek pótlására.

A fejezet elsősorban a helyi lakosság részére íródott, de célunk volt segédanyagot adni diákjaink részére is, akár a tananyag elsajátításához, akár egy helyi természetismereti szakkör munkájához.

 

A  Duna és közvetlen vízparti területei

Kis és nagyobb méretű szigetek, pangó holtágak tagolják ezt a friss öntéstalajú ártéri területet, melynek jellegzetes növényzete a nedvesebb ártéri ligeterdő. Állományát évente többször is víz boríthatja. Ez a bokros-ligetes rész nagyszerű otthont biztosít a gazdag állatvilágnak. Ennek kétségkívül legszínesebb képviselői a madarak. Megtalálhatjuk fajaikat a fűzfacsoportok felső ágain, a lombkoronában és a kisebb-nagyobb kiterjedésű nádasokban is. Az itt megfigyelt példányok egy részének előfordulása szűkebb területre korlátozódik (Malát, Kövezés), míg mások az egész bölcskei  Duna-szakaszra jellemzők.

Felső-Malát — Felső-Kövezés, Alsó-Malát — Alsó-Kövezés

Búbos vöcsök — Podiceps cristatus
Kárókatona  —  Phalacrocorax  carbo
Énekes hattyú — Cygnus cygnus
Küszvágó csér — Sterna hirundo
Kis csér — Sterna albifrons
Kormos szerkő — Clidonias nigra
Vízityúk — Gallinula chloropus
Pettyes vízicsibe — Porzana porzana
Réti sas — Haliaaetus albicilla
Kis bukó — Mergus albellus
Jégmadár — Alcedo atthis ispida
Nádirigó — Acrocephalus arundinaceus
Kékcinege — Parus coeruleus
Függőcinege — Remiz pendulinus
Tövisszúró gébics — Lanius collurio

 

A   tárgyalt   területen   általánosan   előforduló   madárfajok

(Felső-Malát — Felső-Kövezés, Alsó-Malát — Alsó-Kövezés, Pálfi kő, Szakadás, Porong)

Szürkegém —  Ardea  cinerea
Fehérgólya — Ciconia ciconia
Vetési lúd — Anser fabalis
Nagy lilik — Anser albifrons
Barátréce — Aythya ferina
Kontyos réce — Aythya fuligula
Tőkés  réce — Anas platyrhynchas
Kis lile — Charadrius dubius
Ezüst sirály — Larus argentatus
Kis sirály — Larus minutus
Vörösgém — Ardea purpurea
Nyári lúd — Anser anser
Kis lilik — Anser erythropus
Fütyülő réce — Anas penelope
Kerceréce — Bucephala clangula
Csörgőréce — Anas crecca
Bakcsó — Nycticorax nycticorax
Dolmányos sirály — Larus marinus
Dankasirály — Larus ridíbundus
Kanalasgém —  Platalea leucorodia

A kormos szerkők és a dankasirályok kolóniáinak közelébe szívesen húzódnak a nem túl éber récefélék. A szerkők és sirályok szemfülessége számukra biztonságot nyújt, de fészkeiket azért a nádas tövébe rejtik.

A táj érdekességéhez tartozik, hogy 1991. szeptember 22-én egy fiatal fakókeselyűt (Gyps fulvus fulvus) találtak elhullva a Kéményesi-szigetben. Kiss Imre erdész bejelentése nyomán a madarat Budapestre, a Magyar Természettudományi Múzeumba szállították. Az elpusztulás okára nem derült fény. (Részletes leírását lásd Aquila— Bp. 1992. 169. old.)

A fakókeselyű 95—102 cm hosszúságú. Tollazata hátán és hasoldalán fakó rozsdabarna, feje és nyaka gyapjas tapintású pelyhekkel borított. Csőre szarubarna, lábai zöldesszürkék. Magyarországon ritka alkalmi vendég. Tápláléka elhullott állatok, élő állatot nem támad meg.

 

Páskom, Vörösgyír, Szénaföld, (Csordaút)

A Duna árterületének ma már kevésbé jellegzetes szabdalt homokbuckás (északi részén homokos-löszös) kultúrtája. Az egykori futóhomokot gyümölcsök, szőlők és erdők telepítésével kötötték meg.

Ezek foltszerűen elhelyezkedő gyenge minőségű fenyő-, nyár-, akác homokfásítások, az állatvilág számára kevesebb a fellelhető táplálék, ezért madárfaunájában is — elsősorban kistermetű madarak — szegényesebb. A következő fajokat figyelték meg:

Fürj — Coturnix coturnix
Barnanyakú szirti fogoly — Alectoris barbára
Kerti rozsdafarkú — Phoenicurus phoenicurus
Vörösbegy — Erithacus rubecola
Énekes rigó — Turdus philomelos
Vörös fogoly — Alectoris rufa
Búbos banka — Upupa epops
Házi  rozsdafarkú — Phoenicurus ochfuros
Seregély — Sturnus vulgáris
Sárgarigó — Oriolus oriolus

 

Kiserdő, Andráspusztai erdő, Tekeres (Őrsi-hegy, Hadai-hegy)

A táj arculatában kettősség mutatkozik meg. Egyrészt a mezőgazdasági művelés alá vont területeket helyenként homokfoltokkal tarkított, löszös talajú akácligetek, erdősávok tarkítják, másrészt forrásvidékek, melyeknek felső szakasza új telepítésű fenyves, alsó szakasza puhafa lombhullató erdő. A ritkás ligetes erdők, erdőszélek, erdei tisztások bokrosok és zártabb növénytársulások megfelelő élőhelyet biztosítanak az alábbi  fajoknak:

Kis fakopáncs — Dendrocopus minor
Zöld küllő — Picus viridis
Szarka — Pica pica
Fácán — Phasianus colchicus
Nagy fakopáncs — Dendrocopus major
Fenyőrigó — Turdus pilaris
Kakukk — Cuculus canorus
Erdei szalonka — Scolopax rusticola
Meggyvágó  —  Coccothraustes  coccothraustes
Keresztcsőrű — Loxia curvirostra
Füles kuvik — Otus scops
Réti fülesbagoly — Asio flammeus
Fenyőpinty — Fringilla montifringilla
Vörös vércse — Falco tinnunculus
Gyöngybagoly — Tyto álba gultata

— A réti fülesbagoly az egyetlen hazai fészeképítő bagoly.

— A gyöngybagoly, füleskuvik kultúrakövető fajok, szívesen tartózkodnak (elhagyott) gazdasági épületekben, romokban és a templomtornyokban, illetve a református parókián. A gyöngybagoly galambnagyságú (kb. 34 cm hosszúságú), világosaranysárga hátoldala finoman pettyezett apró fehér, fekete gyöngyszerű foltokkal. Testalja fehér. Arcát fehér tollkoszorú, fátyol veszi körül. Szeme fekete. Lába tollas, a negyedik ujj vetélő. Röpte nesztelen, látása és hallása rendkívül éles. Begye nincs. Többnyire apró rágcsálókat (pocok, egér, cickány) és kisebb testű madarakat zsákmányol. Táplálékát szőröstül-bőröstül nyeli le. A meg nem emésztett részeket (toll, szőr, csont) egy gomolyban visszaöklendezi. Ez a bagolyköpet, amiből következtetni lehet a terület kisemlős faj- és egyedszám gazdagságára.

 

Gyűrűsi völgy, Gabonási völgy és a kisebb kiterjedésű löszvölgyek

A táj formakincsét gazdagítja a lösztáblarögöt felszabdaló ENy—DK-i irányú völgyek rendszere és a völgyek között elterülő felhátak. A terület jó vízgazdálkodású, löszös talajú, kiválóan alkalmas mezőgazdasági művelésre. Ez a domborzatból adódóan a löszplatókon (Magyarhalom, Osztályok, Pipisdomb), illetve a szélesebb völgyek aljában valósulhat meg. A magasabb táblás térszín nyíltabb terület, — bokrokkal, elszórtan erdőfoltokkal, erdőszélekkel — ami a ragadozómadarak kedvenc táplálékszerző helye. A mélyebb völgyi részekben a kisebb testű énekesmadarak jellemzők.

Barna kánya — Milvus migrans
Gatyásölyv — Buteo lagopus
Vörös vércse — Falco tinnunculus
Parti fecske — Riparia riparia
Szürke légykapó — Muscicapa striata
Nagy őrgébics — Lanius excubitor
Mezei pacsirta — Alauda arvensis
Kis poszáta — Sylvia curruca
Mezei poszáta — Sylvia communis
Héja — Accipiter gentilis
Darázsölyv — Pcrnis apivorus
Gyurgyalag — Merops apiaster
Örvöslégykapó — Ficedula albicollis
Kis légykapó — Ficedula parva
Kis őrgébics — Lanius minor
Karvalyposzáta — Sylvia nisoria
Barátposzáta — Sylvia articapilla

— A gyurgyalag (más néven gyurgyóka) májusban érkezik hozzánk. Fészkét a meredek löszfalakba vájt 1-2 m hosszúságú csatorna végső tágulatába rakja (Gabonási szerpentin), színpompás tollazatáról hosszú, hajlott csőréről és megnyúlt középső farktollairól  könnyen  felismerhető.

Táplálékához tartozik többek között a házi méh is, amit röptében fog el. A méhesek környékén ezért nem kívánatos madár.

A Gyűrűsi-völgy madárfaj összetétele eltér az előbb említett löszvölgyekétől, leginkább a dunai  szigetvilág és partszakasz faunájához hasonlítható. A Gyűrűsi-patak alsó folyásán halastavat hoztak létre — megteremtve ezzel a tópart és környéke csodálatos vízvilágát. Az itt megfigyelt madarak az alábbiak:

Bölömbika — Botaurus stellaria
Nagy kócsag — Egretta álba
Apácalúd — Branta leucopsis
Vörösgém — Ardea purpurea
Kanalasgém — Platalea leucorodia
Kis kócsag — Egretta garzetta
Bibic — Vanellus vanellus
Szürkegém — Ardea cinerea
Bakcsó — Nycticorax nycticorax
Nagy fülemüle — Luscinia luscinia

— A Gyűrűsi-völgy felső elágazásánál természetvédelmi terület húzódik — Bölcskei tátorjános — ami növényökológiai szempontból jelentős.

 

Síkhát, Lapos, Kenderföld, Hüllő, Rét

Eredetileg a terület nagy kiterjedésű legelő és kaszáló volt. Ma már többségében szántóföld.

A Síkhát és a Lapos egy része mind a mai napig legelő. Kb. 15 évvel ezelőtt a dunakömlődi határig egybefüggő marhalegelő volt. Napjainkban 80%-ban szántó.

A Kenderföldön és a Hüllőn kisparcellás szántóföldi művelés folyik.

A Rét maradt meg leginkább eredeti állapotában — kaszáló — szórványfákkal és vízelvezető árkokkal. (Bölcske—Paksi-csatorna) Rendezettebb vízgazdálkodással

újra kialakíthatók lennének a hajdan volt tocsogók, zsombékos nádasok, ami maga után vonná a lápi madárvilág megjelenését is ezen a területen.

A ma előforduló fajok:

Zöldike — Carduelis chloris
Kenderike — Carduelis cannabina
Citromsármány — Emberiza citrinella
Dolmányos varjú — Corvus cornix
Vetési varjú — Corvus frugilegus
Szarka —Pica pica
Vörös fogoly — Alectoris rufa
Hamvas rétihéja — Circus pygargus
Gatyás ölyv — Buteo lagopus
Békászó sas — Aquila pomarina
Csíz — Carduelis spinus
Csicsörke — Serinus serinus
Csilpcsalp füzike — Phalloscopus coliybita
Kormos varjú — Corvus corone
Csóka — Coleus monedula
Fácán — Phasianus colchicus
Barna rétihéja — Circus aeruginosus
Pusztai ölyv — Buteo rufinus
Pusztai sas — Aquila rapax

A daru (Grus grus) előfordult Bölcske réti területén, amelyet 1987-ben Kiss Imre erdész figyelt meg.

A madár jellemzője: alapszíne palaszürke, a fej és a nyak oldalán hosszú fehér sáv található. A fejtető piros. Háta alján a megnyúlt karevezők leomló, sötétszürke bokrétát (darutoll) alkotnak.

Madárgyűrűzés a honismereti táborban, 1993-ban

 

Jegenyésháti erdő, Várréve, Örökök, Sziget

A Duna hordaléka által feltöltött alluvium, amely az utóbbi években erősen kiszáradó — és növényzetében is megváltozó — terület. Az ártéri ligeterdő jellemző fajait (fűz, nyár) fokozatosan felváltja a szárazságtűrő akác. A Sziget nagy részét ma már mezőgazdasági művelés alá vonták, az ezt körülvevő Jegenyésháti erdő, Várréve, Örökök kisebb-nagyobb részeiben összefüggő erdők vannak, ahol a tölgyes is jelen van (salamonpecsétes tölgyes).

A nyílt szántóföldi területeket előnyben részesítik a kistestű mezei madarak, illetve a füzesekből, tölgyesekből elkóborló ragadozó madarak is, ahol táplálékforrásuk bőségesen biztosított.

Erdei pinty — Fringilla coelebs
Mezei pacsirta — Alauda arvensis
Örvös galamb — Columba palumbus
Barázdabillegető — Motacilla álba
Szajkó vagy mátyásmadár — Garrulus glandarius
Egerészölyv — Buteo buteo
Vándorsólyom — Falco peregrinus
Erdei fülesbagoly — Asio otus
Tengelic — Carduelis carduelis
Búbos pacsirta vagy pipiske — Galerida cristata
Vadgerle — Streptopelia turtur
Barátcinege — Parus palustrís
Karvaly — Accipiter nisus
Barna rétihéja — Circus aeruginosus
Füles kuvik — Otus scops
Feketeharkály — Dryocopus  martius

 

A madarak élőhelyei Bölcske határában

 

Lakott terület és az ezt övező tanyavilág

A házaknál és a házak körüli kertekben, gyümölcsösökben nagylétszámú madárpopulációkat találunk. Ezen a kultúrterületen állandó és bőséges a táplálékkínálat. Itt figyelhetjük meg azokat a fajokat, amelyek messzemenően alkalmazkodni tudtak az emberi környezethez olyannyira, hogy közülük néhány inkább már csak ebben az élettérben  fordul elő.

Molnár fecske — Delichon urbica
Vörhenyes  fecske — Hirundo daurica
Fekete rigó — Turgus merula
Süvöltő — Pyrrhula pyrrhula
Mezei  veréb — Passcr montanus
Balkáni gerle — Streptopelia decaocto
Fehér gólya — Ciconia ciconia
Szén cinege — Parus major
Kerti  rozsdafarkú — Phoenicurus phoenicurus
Füsti fecske — Hirundo rusticola
Ökörszem — Troglodytes  troglodytes
Nyaktekercs — Jynx troquilla
Házi veréb — Passer domesticus
Kék galamb — Columba oenas
Gyöngybagoly — Tyto álba guttata
Kék cinege — Parus coeruleus
Őszapó — Aegithalos caudatus
Házi  rozsdafarkú  —  Phoenicurus  ochruros

 

Irodalom

 

  
Előző fejezet Következő fejezet