Előző fejezet Következő fejezet

Csöglei István

Tüzek és tűzoltók Bölcskén

 

A bölcskei nagy tüzek

Bölcskén a Duna közelsége miatt a közelmúltig az épületeket náddal fedték, gyakran a fészerek és egyéb melléképületek falait is nádból készítették, esetleg sárral betapasztották, paticsolták. A szőlő feldolgozására épített pincék, tanyák nádtetőzete sok helyütt szinte összeért a szomszédokéval, így nem csoda, ha tűz esetén egyszerre több épület is lángra kapott a faluban. A különböző híradások évente 5-6 tűzről tudósítanak. Ezek közül a továbbiakban csak a legnagyobb, vagy az érdekesebb esetek megörökítésére  vállalkozunk.

Villám csapott a református templomba 1745. augusztus 20-án, amely teljesen leégett. Az egyházi naplóba megörökítették az építésre adakozók neveit és a felajánlott összeget. Angyalosi Zsigmond prédikátor a következőket jegyezte be: Szent István Király napra virradóra az istenek rettenetes ítélet révén, az istennyila a templomot megütötte,  hogy egészében leégett.1

Hatalmas tűzvész pusztított a faluban 1880. július 2-án. Megsemmisült 27 lakóház, 9 melléképület. Egy lakóház és a háromemeletes magtár részben leégett. A járási főszolgabíró által a megyei alispánhoz küldött jelentése szerint a tűz a 3 emeletes magtárban, melyben gyógyfüvek voltak elhelyezve, ütött ki, valószínűleg' vétkes vigyázatlanságból, minek felderítése és megfenyítése végett az előnyomozási iratok a Dunaföldvári Járási Bírósághoz áttétettek. Az összeg kár a csatolt kimutatás szerint 1883 forintra rúg, biztosítva volt 17 ház, 8 melléképület és a magtár 9820 forint erejéig.2

A tűz oltásában a helyi lakosságnak a dunaföldvári önkéntes tűzoltók segítettek.

Tüzes napként került Bölcske történetébe 1893. április 13-a. Nagy szárazság volt és viharos szél fújt. Ezen a napon, amikor Zombán 42 ház égett le, Bölcskén két tűz is volt. A féktelen elem 200 háznál többet emésztett föl. A korabeli tudósító élethűen mutatja be a község pusztulását. Tegnap még virágzó község, tiszta házakkal, módos, megelégedett gazdaemberekkel, ma ... a pusztító lángok szomorú áldozata, füstölgő' széntömeg a földig égett romok fölött jajveszékelő", hajléktalan emberekkel ... ez volt a szomorú sorsa a paksi járás egyik gazdag községének, Bölcskének.

Csütörtökön e hó 13-án sürgős segítséget kértek a délelőtti órákban Bölcskéről a dunaföldvári tűzoltóságtól, melynek egy része fecskendőkkel le is ment,  hogy segédkezet nyújtson a tűz lokalizálásában, mely reggeli 9 órakor ütött ki, mikor az orkánszerű szél legjobban dühöngött. Délig, míg a tüzet látszólag elfojtották, 9 présház égett le. Itt a tűzoltásban kitüntette magát Bencze Sándor tanító, ki mint tűzoltói szaktanfolyamot végzett, maga ragadta a sugárcsövet a kezébe, és szak-avatottan támadta meg a legveszedelmesebb helyen a tüzet, melynek eredménye az lett hogy az elem rövid időn belül lokalizálva volt. Már megkönnyebbülten léleg-zettek a szegény bölcskeiek azon hitben,  hogy a vész elvonult már a fejük felett.

De alig ocsúdtak fel az első rémületből, midőn délutáni 2 órakor újabb vészkiáltások hangzottak, a falu végén ismét egy ház gyulladt ki, rövid negyedóra múlva tizenkét szomszédos házon dúló lángnyelvek hirdették a község pusztulását. Az iszonyú szélben minden percben új meg új házak kezdtek égni és fél négyre néhány ház kivételével az  egész község  lángokban  állott.

A kíváncsiságból lement földváriak percről percre borzasztóbb híreket hoztak. Egy-egy visszaérkezőt, kocsijáról leszállva, egész néptömeg fogott körül, melynek zajából zavarosan hallatszottak ki a rémhírek: "eddig 300 ház égett le, köztük a zsidó templom, a posta épülete, a községháza istállói, a gyógyszertár épülete" reggelig minden elpusztul s porrá ég, úgy mint a szélső házak, melyek minden bennük lévő bútorral,   háziállattal  és  baromfiakkal  együtt  teljesen   leégtek.

Rettentő a nyomor az égettek között, soknak csak a rajta valója maradt meg, egyéb semmi. Másnap megjelent Orosz Endre főszolgabíró úr és áldásos intézkedés volt tőle, hogy 1000 forint állami segélyt eszközölt ki, és az nap sajátkezűleg rögtön kiosztá a nyomorgók között. Azonnal megalakult a segélygyűjtő bizottság s ' mindent elkövet, kér, könyörög a jószívekhez mindenfelé, hogy a földönfutókat megmentse a kétségbeeséstől és éhenhalástól.

Az épületek 20 ház kivételével biztosítva voltak.

A földvári tűzoltók Kurcz, Sall és Bodor parancsnokkal az élükön, óriási erőfeszítéssel, dicséretet érdemlően dolgoztak. Számosan szenvedtek sérülést. A kár óriási. A tűz oka ismeretlen? A hatóságok az ország egész területén gyűjtést rendeltek el.

1893. augusztus 10-én Horváth Ferencné kenyeret sütött. Mint annyiszor, az ún. füstös konyhában lévő, téglából vagy vályogból készített boltíves kemencét náddal, szalmával, kukoricaszárral, rőzsével fűtötte. Amikor már kellően tüzes volt a kemence fala, a parazsat kihúzta, a kenyereket pedig berakta. Ez veszélyes művelet volt, mert egyrészt a kemence rövid kéményén felszálló láng, vagy sziporka, másrészt a kihúzott, de tökéletesen el nem oltott parázs révén tűz keletkezhetett. Nos, ez utóbbi történt. Az asszony akkora tüzet rakott, hogy a kicsapódó lángok meggyújtották a nádtetőt és leégett a ház.4

Amikor a zsúfolt építkezés, a gyúlékony tető szegényes oltási lehetőséggel, vízhiánnyal párosul, akkor tűz esetén bizony hozzá kell nyúlni a még nem égő épülethez is, el kell távolítani a tűz közeléből az éghető anyagot. 1894. március 8-án éjjel 5 présházat hamvasztott el a tűz. A rémes elem éjjel fél 11-kor ütött ki a község nyugati részén elhúzódó pincesoron.  Csak úgy vehették elejét a feltámadott szélben, hogy a közbeeső présházak közül kettőt lebontottak. Az oltásban a lakosság páratlan buzgósággal  vett  részt. — tudósított az újság.5

A 19. század végén ugyancsak "tüzes" időszakot éltek a bölcskeiek. Alig múlik el hét, hogy a tűzvész pusztítása által már többször meglátogatott Bölcske községből tűzről ne hallanánk. A minap is éjféli 12 órakor kigyulladt Takos- Mihály pálinkafózdéje, s úgy ez, mint a mellette lévő félszer, a négy lóerejű cséplőgéppel együtt a pusztító elem martaléka lett. Az épület, úgy a cséplőgép is biztosítva volt.6

Kisebb tüzek is voltak. így 1895. október 3-án Gráf Mihály, 1898. február 12-én Papp István háza égett le.7

A magukra hagyott gyerekek játékaik során a felnőtteket utánozzák. Gyufát gyújtanak, cigarettáznak, és nem egyszer áldozatul esnek a maguk okozta tűznek. Bölcskén egy éven belül két tragédia is előfordult. Borzalmas eset történt a napokban Bölcskén, ahol három gyermek szenvedett a szülők gondatlansága folytán tűz-halált. A szerencsétlen áldozatok, név szerint a 4 éves Fábián István, a 3 éves Fábián Józsika, és a bölcsőben fekvő 3 hónapos Kaczián Erzsébet egy szobába volt bezárva. A magukra hagyott Fábián-testvérek megtalálták a gyufát, s egyenként gyújtogatták. Ettől meggyulladt az ágynemű, a bútorok, és az egész szoba lángokban állt. Mind a három gyermek szénné égett. Alig telt el néhány hónap, ismét bölcskei gyermekhalálról tudósítanak az újságok. Tóbiás Istvánné, szül. Gábris Julis 1899. június hónapban egy ízben eltávozott a lakásából, és a szobája ajtaját rázárta két kis gyermekére és a nála dajkaságba beadott Vörös Margitra. A gyerekek valahogyan gyújtóhoz jutottak, játszadoztak vele és felgyújtották a házat. Mire az anya visszaérkezett gyermekeinek kormos hamvát találta. Ezért aztán gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt vád alá került, de a királyi törvényszék f. hó 4-én tartott végtárgyaláson nem látta bizonyítottnak az anya gondatlanságát és a vád alól fölmentette.8

Szándékos gyújtogatás is többször előfordult. Ilyenkor előzőleg biztosítást kötötték az épületre, aztán fölégették. A kapott összegből pléh- vagy cseréptetős házat építettek. Kellemetlen helyzetbe került azonban a gazda, ha rábizonyult a szándékosság. Ilyen esetekről is akad híranyag. Öz.v. Gábris Imrének Bölcskén volt egy kis viskója. Alig ért 80100 forintot, mégis 250 forintra biztosította. Éjjel kigyulladt és leégett, melyet maga gyújtott fel. Ezt a feltevést megerősíti az. is, hogy egy ízben már a szomszédok rajtaérték, midőn a házát felgyújtotta, de akkor a tüzet eloltották.9 Pálinkás János bölcskei lakost gyanúsítják, hogy lakóházát, melynek értéke 50 forint, s amelyet 225 forintra biztosított, önmaga gyújtott fel. Előzőleg a holmiját tűzmentes  helyre  hordta.10

A tüzek szomorúak és tragikusak voltak, de azzal is jártak, hogy a faluban sorra eltűntek a gyúlékony épületek. Bádog-, cserép-, később palafedéssel látták el az újjáépített házakat. Az időközben megjelent tűzrendészed, később építészeti szabályrendeletek pedig bizonyos tűztávolságokat követeltek meg az épületek között. Mindezek eredményeként csökkent az ún. területtüzek száma. A technika fejlődésével azonban új veszélyforrások keletkeztek.. A falusi házak kertjében ma is ott vannak a széna- és szalmaboglyák, a most folyó privatizáció eredményeként pedig számuk tovább növekszik. A lakásokban olajkályhával fűtenek, propán-bután gázzal főznek. Esetleges palackrobbanás tragédiát idézhet elő. A mezőgazdaságban is történtek változások. Az 1950-es években az ún. Hoffer traktorok jelentettek gyújtásveszélyt. Ezekkel hajtatták a cséplőgépeket. A kipufogó szikrája elegendő volt ahhoz, hogy a gabonaasztagot vagy a szalmát meggyújtsa. Az 1960-as években kialakultak a nagyüzemi gazdaságok. Szerfás épületekbe helyezték el az állatokat. A fa tartószerkezeten szalma- vagy nádfedést alkalmaztak, sok helyütt még a falak is szalmabálákból voltak. Még később a falakat ún. szendvicspanelekből készítették. Ez azt jelentette, hogy két farostlemez közé hungarocellt helyeztek, az épület teteje viszont nádból, jobb esetben hullámpalából készült. A nád a villámcsapástól vagy elektromos áramtól könnyen meggyulladt, az épület leégett.

Bölcskén az 1900-as években is gyakran keletkeztek tüzek, de falurészek már nem égtek le. Főleg melléképületek gyulladtak ki. A megváltozott építkezési előírások, és nem utolsósorban a helyi önkéntes és a paksi hivatásos tűzoltók beavatkozásának eredményeként sokszor még a lakóházra sem terjedt át a tűz. A kis tüzek ellenére jelentős károk keletkeztek, hiszen értékes berendezések semmisültek meg. A kisebb jelentőségű avar-, gabonatábla-, motorkerékpár-, kéménytüzek mellett két komolyabb tűzesetet kell megemlíteni.

A Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tulajdonában lévő Juhász-tanyán 1984. január 19-én elektromos zárlat következtében kigyulladt egy sertésfiaztató. Az oltást a helyi önkéntes tűzoltók mellett a paksi és a dunaújvárosi hivatásos tűzoltók végezték. Az állatokat kimentették, a kár 1,5 millió forint volt.11 Az Árpád u. 20. szám alatti ház kertjében máig ismeretlen okból kigyulladt a szalmaboglya. A tűz átterjedt a szomszédok melléképületeire és szalmaboglyáira. A tűz további terjedését a paksi, a szekszárdi és a dunaújvárosi tűzoltók megakadályozták.12

 

A szervezett tűzoltás

A szervezett tűzoltás kezdete arra az időre nyúlik vissza, amikor a háborús harcmodor szerint tüzes nyilakkal igyekeztek felgyújtani az ellenség táborát. A gyújtogatók és az oltók ruházata azonos volt, a regula is egyformán vonatkozott rájuk. Azonban a tűzoltók felszerelése tekercselt rongyokból, bontó- és oltóeszközökből — balta, csáklya, csákány, vödör stb. — állt.

Tüzek azonban nemcsak háborúkban, hanem békeidőben is gyakran keletkeztek. A helyi elöljáróságok szigorú rendeleteket hoztak, vagy például vizipuskákat, később fecskendőket szereztek be. Kezelésükhöz azonban legfeljebb a helység kovácsmestere értett.

A kézműipar kifejlődésével célszerűnek látszott bevonni a tűzoltásba a céhekbe tömörült mesterembereket. Arra kötelezték őket, hogy szakmájuknak megfelelő szerszámot tartsanak készenlétben, és azzal a tűz oltásában résztvegyenek. Később a nagyobb iskolavárosokban,  így például Debrecenben, Sárospatakon,  Hódmezővásárhelyen diáktűzoltóságokat hoztak létre. Ezek azonban éppen nyáron, a legtűzveszélyesebb időszakban nem működtek.

Az első önkéntes tűzoltó-egyesület 1835-ben alakult meg Aradon.13 Tolna megyében a Szekszárdi Tornász Tűzoltóegylet 1873. december 21-én jött létre. Ezek a szervezetek önálló jogi személyként működtek, vezetőséget — elnököt, főparancsnokot, alelnököt, jegyzőt és választmányi tagokat — választottak. Zenekaruk volt, majálisokat, táncestélyeket szerveztek. Az itt kapott bevételekből, meg a pártolótagsági díjakból fecskendőket, felszereléseket és ruházatot vásároltak. Készenléti, a templomtoronyban tűzfigyelői szolgálatot tartottak. Az oltáson túl a vezetők részt vettek a megtörtént esetek kivizsgálásában, és javaslatot tettek a megelőzés érdekében teendő szabályozásra,  a meglévői; betartatására.

II. József még 1788-ban kiadta tűzrendészed pátensét, de sok helyütt még le sem fordították szövegét magyarra. Csaknem azonos volt a fogadtatása az 1888-ban kiadott belügyminiszteri körrendeletnek. Ezt 1925-ben kiegészítették, s 1936-ban tűzvédelmi törvényt adtak ki. Később 15—20 évenként új tűzvédelmi rendelet jelent meg, de a végrehajtással hadilábon álltak.

A rendszeres tűzoltóság 1870-ben gróf Széchenyi Ödön kezdeményezésére kezdte meg működését Budapesten. Szekszárdon csak 1927-ben alakították meg a 3, majd 1929-től 12 főből álló hivatásos tűzoltóságot. A szervezésben, a szerek és a ruházat egységesítésében, a tűzoltási és a szolgálati szabályzatok kidolgozásában jelentős szerepe volt a Magyar Országos Tűzoltószövetségnek. 1878-ban megjelent a Tűzoltó Közlöny, 1886-ban szolgálati érmet alapítottak a tűzoltói munka elismerésére, 1887-ben segélyző pénztárt hoztak létre. A szövetség szorgalmazására az 1920-as évek végén létrehozták a tűzrendészed felügyelői hálózatot. A Tolna vármegyei Tűzoltószövetség 1893-ban alakult meg, s 1940-ben már a megye minden helységében működött tűzoltóság.14

Az ideiglenes koalíciós kormány 1945-ben egy rendelettel megszüntette az egyesületek működését, s az 5090/1948. (IV. 30.) kormányrendelet állami tűzoltóság létrehozását rendelte el. Központi irányítást vezettek be. Országos Tűzoltó Főparancsnokságot, a megyéknél osztályparancsnokságokat, a járási székhelyeken alosztályokat, illetve őrsparancsnokságokat szerveztek. Szekszárdon 1948 júniusában, Dombóvárait 1950 januárban, Bonyhádon pedig 1952-ben hoztak létre állami vonu-lós tűzoltóságot. Pakson 1980-ig, az Atomerőmű építéséig egy 5 fős kirendeltség látott el hatósági feladatokat. A kisebb városokban, községekben, még ha azok járási székhelyek is voltak, az anyagi nehézségek miatt elakadt a szervezés. A direkt irányítást úgy akarták megvalósítani, hogy a fenntartásról helyben gondoskodjanak. Mindez továbbra is szükségessé tette az önkéntes tűzoltók munkáját. 1955-ben elhatározták, hogy ismételten testületi alapokra helyezik a mozgalmat. így 1956 első hónapjaiban mindenütt közgyűléseket tartottak. Elfogadták az alapszabályt, vezetőséget választottak, szolgálati érmet alapítottak. Szervezték képzésüket, látványos versenyeket rendeztek. A diáktűzoltó mozgalom is föléledt. Az önkéntes tűzoltóságok mellett az általános iskola felső tagozatosaiból és középiskolás korú fiatalokból csapatokat szerveztek. A falvak körzetesítése csaknem teljes halálát jelentette az önkéntes tűzoltói mozgalomnak. A leépülést csak fokozta 1972-ben az állami tűzoltóság területi szerveinek a tanácsok felügyelete alá helyezése. Az átszervezés után — bár hatósági jogkörük megmaradt — már nem volt lehetőség a hatásos intézkedésekre. Az egyesületi élet csak ott volt élénk, ahol sikerült tekintélynek örvendő, jó szervezőképességgel rendelkező parancsnokot találni. 1990-ben az új önkormányzati törvény a tűzvédelmet helyi feladattá tette,15 ezzel lehetőséget nyújtva az egyesületek újjáalakulására. Persze az anyagi lehetőségek behatárolják a kezdeményezéseket, s a hivatásos önkormányzati tűzoltók is tartanak az önkéntes tűzoltóságok megerősödésétől. Egyenlőre az 1991-ben újjászervezett Tolna Megyei Tűzoltószövetség igyekszik összetartani ezt a nemes céllal több mint másfél évszázada elindított mozgalmat.

 

A Bölcskei Önkéntes Tűzoltó-egyesület

Amikor 1889-ben Bölcskén megalakult a tűzoltó-egyesület, Szekszárdon, Pakson, Dunaföldvárott már jól működő egyesületek voltak. Az alapszabály elkészítésekor a dunaföldváriak jelentették a példát. Ez a kézzel írott szabályzat 1889. október 30-án készült el. A helyi képviselő-testület 1889. november 7-én megtartott rendes közgyűlésén elfogadta. A járási főszolgabírón, a megyei alispánon keresztül felterjesztették a belügyminisztériumba. A szolgálati út hosszúra sikerült, többször is visszaküldték kiegészítésre. Lukács György államtitkár végül 1891. május 1-én írta alá, s még ekkor is tett észrevételt: bírságolásoknak egyleti alapszabályokban helye nincs.16 Az egyesület célja: A refides tűzoltás Bölcske község területén és körzeti vidékén. A megalakításhoz 30 tag kellett. Tag lehetett, aki betöltötte 17 evét és büntetlen előéletű volt. Az alapító tagok évente 20, a pártoló tagok, 1 forintot fizettek. A tisztikar tagjai voltak: az elnök, a főparancsnok, az alparancsnok, a pénztáros, a jegyző, az ügyvéd és hat választmányi tag. Az eredeti alapszabályt a következő személyek írták alá: Schnickl Márton jegyző, Szálai György bíró, dr. Szun Adolf, Dömötör Lajos, Kovács János, Dalnoky Sándor, Mezey János ideiglenes választmányi tagok, Szakách József elnök, Kurcz Béla ideiglenes főparancsnok, Bencze Sándor ideiglenes alparancsnok és Pala Ferenc pénztáros.

Alapszabály tehát volt már, a vezetőség tagjait is megválasztották, annak viszont nincs nyoma, hogy a pártoló tagok kikből tevődtek össze. Csak sejthető, hogy a működést teljeskörűen nem kezdték meg. Két dolog is utal erre. Egyrészt az alapszabály jóváhagyása után keletkezett tüzekről írt cikkekben sehol nem említik a bölcskei tűzoltóságot. Ennél is meggyőzőbb a Tolna megyei Közlöny 1898. május 29-i számában "Népmajális" címmel megjeleni tudósítás. Ebben a következő olvasható: A népmajális sikere az ott alakulóban lévő' tűzoltóegylet céljait mozdítja elő. Ezt követően felsorolja, kik fizettek felül. A tiszta jövedelmük 28 forint 55 korona volt. A vezetőség létezésére utal az 1893. április 13-án keletkezett első tűzről írt tudósítás: Itt a tűzoltásban kitüntette magát Bencze Sándor tanító, ki mint tűzoltói szaktanfolyamot  végzett,   maga   ragadta  a  sugárcsövet a  kezébe,   és  szakavatottan  támadta meg a legveszedelmesebb helyen a tüzet, melynek eredménye az lett, hogy az elem  rövid  időn  belül  lokalizálva  lett.17

A Tolnavármegye c. lap 1893. április 16-i számában ugyanerről a tűzről így írtak: ...reggel úgy tíz óra tájban kigyulladt egy pince, s arról 8 más pince tüzet fogott és elégett, de az ottani és a dunaföldvárról jött tűzoltók eloltották. A borzasztó pusztítás délután 2 óra tájban kezdődött. Legelőször a Makai testvérek háza gyulladt ki, rá pár pillanat múlva 3040 házzal odébb özv. Cibáné portája borult lángba. Egy óra alatt 200 ház égett lángokkal. Az óriási vihar egész a Szent András utcáig elterelte a lángokat. A községháza kétszer is kigyulladt, de mégis megmentették. Megmenekült a paplak és a templom is. ... Oltásról szó sem lehetett, bár a dunaföldvári, madocsai és az odavaló tűzoltók emberfeletti erővel dolgoztak.

A későbbi években keletkezett kisebb tüzekről itt-ott híradás is megjelenik, de az oltásról nem szólnak. Legkorábban 1908-ban olvashatjuk a következőket: "E hó 22-én hajnalban nagy tűz volt Bölcskén, ahol leégett 162 boglya szalma és gabonakazal és egy cséplőgép. Kivonult a paksi tűzoltóság is a tűz színhelyére, de az óriási viharban oltásról szó nem lehetett. A tűz valószínűleg az egyik lokomobil (gőzgép) kéményéből kipattant szikrától támadt."18 Ebbői valószínűsíthető, hogy a helyi tűzoltók is kivonultak.

A bölcskei önkéntes tűzoltóságról a 20-as évek végéig semmilyen híranyag vagy irat nem található. Tűzvédelmi üggyel azonban foglalkozott a helyi képviselő testület. A 28/1890. számon kiadott megyei tűzrendészeti szabályrendelet 5. paragrafusa 40 méter tűztávolságot követelt meg a szalma-, a szénakazlak és az épületek között. Bölcskén, mint más falvakban, nem tudták ezt tartani, s fellebbezést nyújtottak be.19 A tűzrendészed szabályrendeletek kiadását- még az 1888. évi augusztus 12-én kelt 53888. számú kormányrendelet követelte meg. Valamennyi vármegye és minden helység köteles volt ilyet készíteni, így valószínű, hogy bár az irat nem található meg, Bölcskének is volt ilyen szabályzata. Erre utal, hogy a helyi képviselő-testület az 1926. február 10-i ülésén a szabályzat módosítását határozta el. Az elkészítésével Szálai Istvánt, Béres Miklóst, Farkas Pált, Ötvös Mihályt, Keresztes Jánost és dr. Lechmann Istvánt bízták meg. A módosítás soha nem készült cl, legalábbis a képviselőtestület  nem  tárgyalta.

Valószínűleg egyszeri fellángolás eredményeként hozták létre ezt a bizottságot. Ugyanis a fent említett rendeletet 1925-ben kiegészítették. Ezekben a rendeletekben keretként szabályozták a tűzvédelmet, amit a helyi szabályrendeletekkel kellett teljessé tenni.

Ebből a rendeletből két fontos szabályozást kell kiemelni. Egyrészt a lakosság létszámához meghatározta, hogy milyen tűzoltószereket kötelesek a helységek beszerezni. Másrészt kötelesek voltak tűzoltóságot szervezni. A törvényhatósági joggal felruházott városokban fizetett, másutt önkéntes egyesületekre bízták ezt a feladatot. Ahol erre nem volt lehetőség un. köteles tűzoltóságot kellett szervezni. A falu 20— 40 éves lakóit kötelezték erre a szolgálatra.

Rendelet tehát volt, de a végrehajtást senki nem szorgalmazta. Megváltozott a helyzet, amikor 1927-tól a tűzoltó-szövetségek keretében létrehozták és fokozatosan kiépítették a tűzrendészeti felügyelői hálózatot. Rendszeresen vizsgálatokat végeztek. Jelentéseiket a megyei szövetség az alispánhoz küldte, aki dörgedelmekkel, sőt bírsággal igyekezett érvényt szerezni az előírásoknak. Ha tűz keletkezett, már azt is vizsgálták, mennyiben tettek eleget a rendelet és a szabályzat előírásainak.

Ilyen előzmények hatására javasolta a község főjegyzője, hogy még egy kocsi-fecskendőt szerezzenek be. A képviselő-testület 1928. augusztus 25-i ülésén elutasította a javaslatot, mert az 1929-es költségvetés 85%-a már le volt kötve. Viszont 1929. augusztus 29-én úgy határoznak, hogy be kell szerezni 2 vaslajtot, mert a 4 falajt  már  tönkrement.

A bölcskei önkéntes tűzoltóegyesület ez idő tájt nem, vagy csak alig működött. 1932-ben szervezték újjá. Irat ugyan nem található erről, de a bélyegzőlenyomatban ez az évszám szerepel. A képviselő-testület 1933. augusztus 22-i ülésének jegyzőkönyve híradása szerint: A Bölcskei Önkéntes Tűzoltótestület megalakult. Mint új testületnek ruházatra, felszerelésre van szüksége. Az előző években adományokból 573 pengő készpénze van, de ezen összeg a legszükségesebb ruházatra és felszerelésre sem elégséges. Ezen célra hozzájárulás címén a testület 1934. évre 250 pengőt szavazzon meg. A jegyző javaslatát elfogadják. Bölcske község képviselő testülete megengedi, hogy az Önkéntes Tűzoltótestület a javára az előző években önkéntes adományokból befolyt és a bölcskei községnél őrzött takarékilag kezelt 573 P. készpénzt ruházatra és a legszükségesebb felszerelésre felhasználhassa, egyben pedig elhatározza, hogy ezen célra a Bölcskei Önkéntes Tűzoltótestületnek az 1934. évre 250 P. hozzájárulást ad, és ezen összeget a község 1934. évi költségvetésébe beállítani rendeli. A beszerzendő ruházat és felszerelés a község tulajdonát képezi. A döntésből nyilvánvaló, hogy az elöljáróság komolyan beavatkozott az újjáalakult egyesület életébe. Megengedte, hogy a testület a saját pénzét felhasználhassa.

A képviselő-testület a 84/1934. sz. határozatával az 1935. évre 200 pengő támogatást szavaz meg. így indokolják: ...a testület közérdekű tevékenységet fejt ki, működésében és céljai elérésében őt elsősorban a községnek kell támogatni. 1937-ben újabb összeget szavaznak meg ruházatra, de ...mivel 22 fő el van látva ruházattal nem vásárolják meg. Ebből az összegből a szereket kell bővíteni, mert az 1936-ban megjelent tűzrendészeti törvény és annak végrehajtási rendelete újabb követelményeket írt elő. A háború előestéjén a képviselő-testület felsőbb rendeletre való hivatkozással a 99/1938. sz. határozattal a légoltalmi terv végrehajtására 3387,40 pengőt szavaz meg. A tűzrendészed szerek beszerzésére évenként megszavazott összeget mindig átvitték a következő évre, mert motorfecskendőt szeretnének beszerezni. Vásároltak ugyan még egy kocsifecskendőt, de a rendelet motoros fecskendőt ír elő. Mint ahogy azt is megköveteli, hogy az egyesületek új alapszabályt készítsenek, s újítsák meg a vezetőséget.

Az egyesület tagjai árvíz idején 1941. január 15-től február 20-ig készenléti szolgálatot is elláttak. Résztvettek a mentésben, a veszélyes helyeken a kilakoltatást, a düledező házak alátámasztását végezték.20

Amint a pénz összegyűlt, a 13/1944. sz. határozattal úgy döntöttek, hogy a Seltenhoffer Frigyes és Fia Soproni gyárától egy 400 l/perc teljesítményű fecskendőt rendelnek 7704 pengőért. A tárgyalásokkal Németh Gyula főjegyzőt, egyesületi elnököt, Varga Sándor községi bírót és Pálfy Lajos József tűzoltóparancsnokot bízták meg. A fecskendőt Bagi Imre tűzfelügyelő vette át Sopronban 1944. augusztus 10-én. A megérkezés után nyilvános próbát rendeztek, ahol ragyogóan működött. Az augusztus 21-én tartott gyakorlaton azonban a motor vezérműtengelye eltörött. A történtekről  azonnal  értesítették  a  gyárat.

Közben folyamatossá vált a légoltalmi képzés és a készenléti szolgálat. Fekete József tűzfelügyelő volt a parancsnokuk. A légvédelmi készültséget 4 önkéntes tűzoltó és 4 légós látta el hatórás váltásban. Az így szervezett létszám 64 fő volt.21 Elvégezték a leventék — 14—18 éves fiúk — tűzoltói és légoltalmi képzését is.

Az egyesület a 2. világháború befejezése után is tovább működött, bár egyesületi formában történő tevékenykedését rendelet tiltotta. Képzést ugyan nem tartottak, de a tüzekhez kivonultak. 1948-ban a Dunaföldvári Tűzoltók aratási ünnepségéről megjelent újságcikkben megemlítik a paksi és a bölcskei tűzoltókat is.22 Ugyanebben az évben a képviselő-testület 66/1948. sz. határozatával a parancsnok évi tiszteletdíját 300, a szertárosét 200 Ft-ban állapítja meg. 1949-ből 26 sapka vásárlásáról szól híradásunk.

A parancsnok 1944—49 között Fekete József volt. Utána Bagi Imre, majd Bacs Sándor vette át a vezetést. Egy 1950-ben készült jelentésben tisztségviselőként szerepeltek: Dránovits Pál (elnök), Bagi Imre (parancsnok), Bacs Sándor (szakaszparancsnok), Czeiner József (helyettes parancsnok), Nagy Gábor (szertáros), Hegyi Ferenc (pénztáros), Magyar György (jegyző).23 Az 1950-es évektől az egyesület szép csendben megszűnt létezni, s a tűzoltók a parancsnok vezetésével községi önkéntesekként működtek tovább. A parancsnokot a megyei tűzrendészed osztályparancsnok nevezte ki. A csapatnál fiatalítást kellett végezni, mielőbb felkészíteni a fiatalokat a feladatokra. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy 1954-ben Bobesik István lett a parancsnok, aki előzőleg állami tűzoltó tiszthelyettesi iskolát végzett, s így kellő felkészültséggel rendelkezett. A szakszerű felkészítés eredményeként a versenyeken 1959-től a bölcskeiek kiválóan szerepeltek. Gondot fordítottak a fiatalításra úgy is, hogy az általános iskola felső tagozatos gyerekeiből tűzoltócsapatot képeztek ki, melynek Bagi Imre volt a szervezője és szakmai felkészítője. Amikor Vincze Sándoroknál 1966. december 29-én egy fészer gyulladt ki, 13 felnőtt és 5 úttörő tűzoltó vonult ki kocsifecskendővel és 800 l/perc teljesítményű motoros fecskendővel.24

Időközben megjelent egy minisztertanácsi határozat, mely szerint 1956-tól ismételten testületi alapra kellett helyezni az önkéntes tűzoltóságot. Természetesen egycsapásra nem lehetett változtatni az addigi szokásokon. Végül 1963. december 7-én vezetőséget választottak: Baranya Lajos elnök, Bobesik István parancsnok, Bagi Imre helyettes, Leimszider István titkár, Bujdos József pénztáros, Pala Mihály és Simon Béla ellenőrök.25 Az önkéntes tűzoltóságok szerellátásáról az állam, üzemeltetéséről a helyi tanács gondoskodott. 1963-ban a bölcskeiek kaptak egy 800 l/perces kismotor fecskendőt utánfutóval. A vízszegény községben már ekkor felvetődött az igény egy gépjármű fecskendő iránt, hiszen riasztáskor nehéz volt erőgépet szerezni az utánfutó vontatásához. Az egyesület tagjai részére nagy feladatot jelentett az 1965-ös árvízi védekezés. Ebben a munkában 10 raj vett részt, tevékenységüket oklevéllel ismerték el.26

Diáktűzoltók versenyszerelése kismotor fecskendővel

 

Versenycsapat a 400 liter/perces kismotor fecskendővel

A bölcskei tűzoltók ezekben az években a működés szempontjából a megyében előkelő helyet foglaltak el. Látogatták a lakóházakat, a tűzveszélyre figyelmeztették a tulajdonosokat. A filmszínházban és a kultúrházban ügyeletet tartottak. Nevezetes ünnepeken készenléti szolgálatot szerveztek. Közgyűléseiket, a képzéseket rendszeresen megtartották, a versenyeken az országrészi elődöntőkig jutottak el. A diák-tűzoltói mozgalom tekintetében is fejlődtek. Inotai Árpád általános iskolai tanár tűzoltószakkört szervezett. Szakmai felkészítésüket továbbra is Bagi Imre végezte.

Bobesik István 1966-ban visszakerült az állami tűzoltóság állományába. Ismét Bagi Imrét, később Pala Mihályt nevezték ki parancsnoknak. 1974-ben új rendelet jelent meg: mintaalapszabályt adtak ki az Önkéntes Tűzoltó-egyesületek részére. Mindenhol, így Bölcskén is fel kellett újítani alaptörvényüket. 1975. február 8-án választottak új vezetőséget: Baranya Lajos elnök, Pala Mihály parancsnok, Vörös Ernő helyettes, Dombai Ferenc titkár, Móricz Gyula pénztáros, Madár László és Baranya János ellenőrök. A következő év január 5-én pedig átvehettek egy Csepel gyártmányú gépjármű fecskendőt. Igaz, mintegy 15 éven át szolgálta már az állami tűzoltókat, de kellő rendbetétel után még sokáig használhatták. Ebben az évben Dombai Ferenc vette át az irányítást. Új parancsnok csak halála után, 1992-ben kerül Katz Gyula személyében a bölcskei tűzoltók elére. A vezetőségben 1979. február 10-én következett be változás: Baranya Lajos elnök. Dombai Ferenc parancsnok, ifj. Krausz István helyettes, ifj. Mihálovics György titkár, Bakai László pénztáros, Baranya János és Pálfi Sándor ellenőrök.27

Az évek folyamán az egyesületet a MEZŐGÉP (később G^ár- és Gépszerelő Vállalat, ma DUNAFERR), a Rákóczi Termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ és a Duna-földvári  Takarékszövetkezet támogatta.

Mindig gondot jelentett az önkéntes tűzoltók riasztása. Ha valahol tűz ütött ki, a harang kongatása jelezte a bajt. Az ötvenes évektől a tanácsháza hangosbemondóit használták a tűzoltók értesítésére. Bölcskén még CB-rádiókat is beszereztek. Ma a hivatásos tűzoltóság URH-láncába épültek be az önkéntesek, s ilyen készülékkel szerelték fel a tűzoltókocsit is.

Kisebb hullámvölgyektől eltekintve továbbra is megfelelő volt az egyesületi élet. A bölcskei tűzoltók résztvettek a felkészültséget és a motorok üzemképességét felmérő tavaszi és őszi összevont vizes gyakorlatokon. A diáktűzoltók az úttörőszervezeten belül szakrajokat alakítottak ki, találkozókat rendeztek. A bölcskei gyerekek az új versenyszabályzat alapján rendezett erőfelméréseken szinte mindig az elsők között szerepeltek.

Az 1984. december 7-én megválasztott vezetőség tagjai: Szabó Károly elnök, Dombai Ferenc parancsnok, Borsos Mihály helyettes, Krausz Antal titkár, Bakai László pénztáros, Baranya János és Pálfi Sándor ellenőrök.28 Ebben az évben az öreg Csepel-fecskendőt leselejtezték, helyette  1986-ban TÜ—2-es gépjárműfecskendőt kaptak. A szovjet alvázon magyar fölépítmény és Rosenbauer- szivattyú található.

A diáktűzoltóknál Inotai Árpád távozásával megtorpant az élet, de a Gáborné Dánó Ibolya tanárnő lelkes szervezésével, Mihálovics György hivatásos tűzoltó szakmai segítségével felkészült vegyes csapatok az utóbbi években ismét az elsők között szerepelnek versenyeken. Munkájukat az iskola vezetése és a Polgármesteri Hivatal is támogatja. 1993. év nyarán a községben háromszor egy hetes tűzoltótábort szerveztek, amelyen közel  100 gyerek vehetett részt.

A ma is működő vezetőséget 1989. december 22-én választották: Keresztes Péter elnök, Dombai Ferenc (akit korai halála miatt 1992-től Katz Gyula követ) parancsnok, Borsos Mihály helyettes, Krausz Antal titkár, Baranya István pénztáros, Baranya János és Pálfi Sándor ellenőrök.29 A Bölcskei Önkéntes Tűzoltó-egyesület 1991. október 21-én ünnepelte alakulása 100. évfordulóját. Az egész napos rendezvény a visszatekintésre is jó alkalmat jelentett. 1993. júniusában — a TÜ—2-es gépjárműfecskendő és a 800 l/perc teljesítményű kismotorfecskendő átadásával, ezek értékét 400.000 Ft összeggel kiegészítve IFA gyártmányú fecskendőt vásároltak. A néhány éves, jó állapotú kocsit ünnepélyesen mutatták be a falu lakóinak.

Az önkéntes tűzoltó-egyesületek múltja rögös, de mégis szép volt. Sokan ellenezték, még többen segítették ezt a mozgalmat, melynek történetére érdemes volt visszatekintenünk. Mert nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindent meg kell tenni,  amit lehet.

 

Kimutatás az 1967. évi Önkéntes Tűzoltók létszámáról.

Bagi Imre 1896 Albert Julianna nyugd. p.k.  1932. hdgy.  1966. Tük.pk. 20.  1966. Baranya Lajos  1912. Varga Zsófia kisip. pk.1936. alhgy.  1966. T.elnök 20. Leimszider István 1916 Süveges Anna s.m.pk.1962. örm.  1966. T.titkár. Bujdos József 1911. Szauer Anna kisip. pk.  1952.alhgy. 1966. pénzt. 20. Hegyi Ferenc 1900. Mérges Rozália kisip.pk.  1932.alhgy. 1966. ter.f. 20 Józsa József 1932. Radács Mária párt.t. pt.  1952. hdgy 1967 — 10 1962. Bognár János  1913. Baracskai Rozália tsz-tag. pk.1941.torm. 1959.ter.f.  20. Baracskai István  1912.Kiss Julianna tsz-tag. pk.1941. örm.  1959. ter.f. 20. Bakai László 1925. Fodor Margit szikvizes pk.  1946. törm.  1959. ter.f.  15 Baranya Sándor  1908.Hifner Erzsébet kisip. pk.  1952. ftörn.1966. ter.f.   10 Baranya Gyula 1924. Szijjártó Teréz tsz-tag.pk.  1952. örm.  1959. ter.f.  10 1965 Dombai Ferenc  1932. Jendrolovics Rozália vil.szer. pk.   1954. törm.  1966.ter.f.5 Kiss Imre 1917. Nagy Mária tsz-tag. pk. 1952. örm. 1959. ter.f. 10. Kanász János 1923. Újhelyi Éva s.m. pk.  1954. örm.  1959. ter.f.  10. Mészáros József 1913. Szálai Éva tsz-tag. pk.  1941.örm.  1959. ter.f. 20. Madár László 1919. Sági Margit tsz-tag. pk. 1952. örm.  1960. p.ell. 10. Móricz Gyula 1921. Jendrolovics Rozália kisip.  1952. törm. 1960. ter.f.  10. Madár János 1912. Czeiner Teréz tsz-tag. pk.  1952. szkv. 1960. ter.f.  10. Nyulasi István  1908 Keresztes Rozália tsz-tag. pk.  1941. törm.   1960. ter.f.2O.

Nyulasi József 1904. Baricza Mária s.m. pk. 1937. törm. 1960. ter.f. 20. Németh András 1911. Danizs Zsuzsanna kisip. pk. 1952. ftörm.  1966. ter.f.  10. Ocsovai István  1920. Ágocs Anna s.m. pk. 1950. ftörm  1966. ter.f.  10. Pala Mihály  1920. Lábodi Mária szabó pk.  1952.ftörm.  1960. ter.f. 10. Pásti István 1921. Mosonyi Mária s.m. pk.  1954. örm.  1960. ter.f.  10.  1960 Rafaisz József 1913. Takács Erzsébet tsz-tag. pk.  1952. örm.  1963. ter.f.  10. Szíjártó Gyula  1930. Baracskai Erzsébet tsz-tag. pk.  1954. szkv.1963. ter.f.10 Simon Lajos 1934. Baranya Eszter MÁV.alk. pk.  1954. örm.  1963. ter.f.  10. Horváth Mihály 1925. Nagy Erzsébet s.m. pk. 1959 szkv. 1963. ter.f. 5. Janczula János  1924. Cssordás Zsuzsannatsz-tag. pk.  1959. törm.   1966.ter.f.lO.196O. Mihálovics György  1928. Gutweier Magdolna s.m.pk.  1954. törm.  1965. ter.f.  10 Simon Béla 1925 Csizmadia Mária gk.vez. pk. 1960. törm. 1966. ter.f. 5 1966 Baranya János  1931. Molnár Teréz tsz-tag. pk.1960. örm.  1966. ter.f. 5. Bekker Sándor 1929. Sukkért Mária tsz-tag. pk.  1960. törm.l966.mö.kez. 5 Vörös Ernő' 1926 Varga Mária tsz-tag. pk.  1960. törm 1966. pkh. 5. ifj. Leimszider István  1944. Kovács Teréz kőműves pk.1962. tiz. 1965.

Tűzoltóversenyeken elért díjazott eredmények

1959. év Paks járási verseny férfiraj II. helyezés
1959. év Paks járási verseny fiúraj jó eredményért
1960. év Madocsa járási verseny férfiraj I. helyezés
1960. év Madocsa járási verseny fiúraj jó eredmény
1960. év Döbrököz megyei verseny férfiraj III. helyezés
1963. év Dunakömlőd járási verseny férfi raj I. helyezés
1963. év Dunakömlőd járási verseny fiúraj I. helyezés
1964. év Biritó járási verseny férfi raj I. helyezés
1964. év Biritó járási verseny fiúraj I. helyezés
1964. év Bátaszék megyei verseny férfiraj I. helyezés
1964. év Baja országrészi verseny férfiraj jó eredményért
1965. év Sárszentlőrinc járási verseny férfiraj I. helyezés
1965. év Sárszentlőrinc járási verseny fiúraj II. helyezés
1966. év Nagydorog járási verseny fiúraj I. helyezés
1968. év Pál-fa járási verseny férfiraj I. helyezés
1968. év Dunaszentgyörgy megyei verseny férfiraj I. helyezés
1969. év Paks járási verseny férfiraj I. helyezés
1970. év Németkér járási verseny férfiraj I. helyezés
1971. év Bölcske járási verseny férfiraj I. helyezés
1971. év Bölcske járási verseny fiúraj I. helyezés
1973. év Györköny járási verseny férfiraj II. helyezés
1974. év Dunaszentgyörgy járási verseny férfiraj I. helyezés
1976. év Magyarkeszi járási verseny férfiraj I. helyezés
1978. év Madocsa járási   verseny férfiraj I. helyezés
1979. év Ozora járási   verseny férfiraj I. helyezés
1981. év Hőgyész járási   verseny férfi raj I. helyezés
1982. év Dunaföldvár járási   verseny férfiraj II. helyezés

 

Kimutatás

A Bölcskei Önkéntes Tűzoltótestület azon működő tagjairól, akiket 1969. évre az Önkéntes Tűzoltótestületek Segélyző Pénztárának tagjai sorába bejelentünk

Név Szül. éve Foglalkozása
Bagi Imre 1896 nyugdíjas
Hegyi Ferenc 1900 kőműves
Baranya  Lajos 1912 kosaras
Nyulasi József 1905 cipész
Bognár János 1913 tsz-tag.
Baracskai   Istvátn 1912 tsz-tag.
Bakai László 1925 szikvízkészítő
Baranya  Sándor 1910 bérfűrészelő
Baranya  Gyula 1924 kosaras
Dombai  Ferenc 1932 villanyszerelő
Hídvégi György 1948 kőműves
Kiss Imre 1917 tsz-tag.
Kanász  János 1923 segédmunkás
Mészáros  József 1913 tsz-tag.
Madár László 1919 kovács
Móricz  Gyula 1921 bádogos
Madár  János 1912 alkalmi  munkás
Nyulasi  István 1908 Tsz-tag.
Németh   András 1921 cipész
Ocsovai István 1920 segédmunkás
Pala Mihály 1920 raktáros
Pásti  István 1921 segédmunkás
Rafaisz  József 1913 lakatos
Szíjártó   Gyula 1930 kőműves
Józsa József 1932 párttitkár
Horváth  Mihály 1925 segédmunkás
Janczula  János 1924 molnár
Mihálovics György 1928 szerelő
Simon Béla 1925 gépkocsivezető
Bekker Sándor 1929 segédmunkás
Vörös Ernő 1926 kőműves
Baranya  János 1930 fűrészelő
Borsos Mihály 1947 szerelő
Szőke Sándor 1948 szerelő
Rafaisz Gyula 1945 szerelő
Endrédi  László 1948 kereskedő
Leimszider  István 1916 raktáros
Tóth István 1949 ács
Molnár István 1950 kőműves
Sudár István 1949 kőműves
ifj. Ocsovai István 1949 kovács
Szabó István 1945 szerelő
Simon Károly 1953 ipari tanuló
Kiszli Ferenc 1950 ipari tanuló
Gotthárd   János 1949. traktoros
Pálfi Sándor 1946 szerelő
Mihálovics György 1953 ipari tanuló
Krausz István 1952 ipari tanuló

Úttörők:

Nagy István 1954 tanuló
Horváth  István 1955 tanuló
Mott János 1956 tanuló
Vörös Ernő 1955 tanuló
Horváth László 1956 tanuló
Sudár János 1956 tanuló
Tvarosek István 1956 tanuló
Molnár Miklós 1956 tanuló
Simon Gábor 1954 tanuló

 

A fenti tűzoltók után az egész évi tagdíjat 153 Ft, azaz egyszázötvenhárom forint összeget a mai napon az Önkéntes Tűzoltótestületek Segélyző Pénztárának OTP. 181—924 sz.  csekkszámlájára befizettük,  illetve  átutaltuk.

Bölcske, 1969. január 20.

Bagi Imre s. k.

tűzoltóparancsnok

 


 

Jegyzetek

  1. A bölcskei református egyház prédikátori naplója
  2. TML. Alispáni iratok 1020/1880.
  3. Tolna megyei Közlöny  1893. április 23.; Tolna vármegye  1893. április  16.
  4. Tolna megyei Közlöny 1893. augusztus 20.
  5. Tolna megyei Közlöny  1894. március  18.
  6. Tolna megyei Közlöny  1894. április 8.
  7. Tolna megyei Közlöny  1895. október  13.; Uo.:  1896. április 19.; Uo.: 1898. február 27.
  8. Tolnavármegye 1899. február 12.; Uo.: július 9.
  9. Tolna megyei Közlöny  1896. október 11.
  10. Tolnavármegye 1900. január 7.
  11. Tűzvizsgálati iratok a Paksi Városi Tűzoltóparancsnokságon.
  12. Uo.
  13. Az Önkéntes Tűzoltóság. Budapest, 1968.
  14. Tolna megyei Újság 1925. október 31.
  15. 1990. évi LXV. törvény a helyi önkormányzatokról.
  16. TML. 1890/1546. T.
  17. Tolna megyei Közlöny 1893. április 23.
  18. Tolna vármegye  1908. július 26.
  19. TML. Alispáni iratok 1532/1911.
  20. Bölcskei Önkéntes Tűzoltóegyesület egységkönyve és iratai.
  21. Tolna megyei Hírlap 1948. augusztus 31.
  22. Bölcskei Önkéntes Tűzoltóegyesület egységkönyve és iratai.
  23. Uo.
  24. Uo.
  25. Uo.
  26. Uo.
  27. Uo.
  28. Uo.
  29. Uo.

 

Egykori és mai önkéntes tűzoltók az új tűzoltóautóval

 

  
Előző fejezet Következő fejezet