Előző fejezet Következő fejezet

Udvari Gáborné

Bölcske község földrajzi nevei a szájhagyomány alapján

Édesapám, Móritz Gyula emlékének

Dolgozatunk — szándékaink szerint — Bölcske község napjainkban is gyűjthető, a szájhagyományban élő kül- és belterületi földrajzi neveit tartalmazza. E kitűzött céltól csak annyiban tér el, hogy néhány történeti adat, forrás felhasználásával visszanyúlik 1851-ig, a telekkönyvezésig. Az akkor kialakult új dűlőzés már részben átalakította a korábbi elnevezéseket, de nagyjából megtartotta a falu régi, hagyományos művelési rendszereire vonatkozó képet.

Bölcske helyneveinek -feldolgozója szerencsésnek mondhatja magát, több okból is. Az egyik a falu környezete: a Duna, az alföldi jellegű táj és az ebből kiemelkedő dombvonal. Szakföldrajzi tekintetben az ún. Pannon tábla madocsai öblözete, talaj-tanilag és szerkezetileg még az Alföldhöz sorolható vidék. Mindhárom földrajzi tényező jelentős és változatos helynévanyagot eredményezett, hiszen a falu területén gyűjthetünk "hegyeket" (holott a legmagasabb kiemelkedés sem éri el a 200 métert), s az ezekről lefutó vízfolyásokat völgyeikkel, egykori és meglévő szigeteket, halászó-helyeket, gátakat, tavakat, a különböző agrikultúrák nyomait (Páskom, Gabonás, Szénaföld, Újszőlő stb.).

A másik fontos ok maga a tájat benépesítő ember. Mint tudjuk, Bölcske lakosságának jelentős része átvészelte a hódoltságot, tehát népessége kontinuusnak, folyamatosnak mondható, így a földrajzi nevek és az ezekhez kapcsolódó hagyományok is apáról fiúra szállhattak.

A harmadik ok a falu mai területéhez köthető történeti helynevek gazdagsága. A szájhagyományban ugyan megmaradt egy-két középkori falura való utalás (Hada, Porong), de a község jelenlegi lakossága előtt sem kellően ismert, hogy oklevelekkel bizonyíthatóan számos egykori település emléke rögzült a mai helynevekben. így biztosan adatolható: Örs, Hada, Gyűrűs, Szőlős, melyek a török korban Bölcske mezőváros pusztáivá válnak, az ekkor megjelenő újakkal, Szentandrás (Kövesfok) és Várrévvel együtt. Mindenképpen figyelmet érdemel továbbá Hüllő, mely Árpád fiának nevét őrzi, s emlékeztetünk rá, hogy Bölcskével szemben, a Duna másik oldalán is található Üllő (Öllepuszta) és Solt (Zolta szintén Árpád fia volt). Az Üllővölgy előfordul a madocsai apátság alapítására vonatkozó 1145. évi hamis, de mindenképpen középkori oklevelében is. Középkori, máshol is megjelenő helynévként, talán falunevet őriz a Porong (porond vagy porong = zátonyos, kavicsos, magasabb terület, hát, továbbá kosárkötésre alkalmas fűzfával benőtt tér). A felsorolásból nem hagyhatjuk ki Baracsot, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy e helynév megtalálható a Kiskunságban és Fejér megyében is (vö. a Kunrévnél elmondottakkal). A legkorábbi földrajzi nevek közé tartozik a Sziget (Bölcskei-, Nagy-, Öreg-sziget), mely 1601-ben már előfordul egy forrásban. (A történeti vonatkozásokat részletesebben lásd Havassy Péter dolgozatában.)

A belterület főbb jellemzőire rátérve a régmúltig kell visszanyúlnunk. A községet E—D-i irányban átszelő út, már a római kori limes vonalba illeszthető, mely összeköttetést biztosított a Bölcskénél, ma már a Duna medrében lévő — búvárrégészetileg kutatott — erőd és a folyó mellett elhelyezkedő más katonai objektumok között. Ugyanakkor az ettől nyugatra — a bekötéstől eltekintve — nagyjából párhuzamosan haladó 6. számú főút is, az egykori Aquincum—Mursa (Buda—Eszék) közötti út vonalát követi. Az ország vérkeringésébe való bekapcsolódás nemcsak előnyökkel járt, hiszen a Duna vonalát, s így az utakat minden időben a hadseregek is módszeresen igénybe vették. Az útnak, továbbá a Duna mocsaraiból, áráradásaiból kiemelkedő Pannon-hátságnak, s a környezetétől (pl. Hüllő) 5—10 méterrel magasabban fekvő belterületnek köszönhetően, Bölcske területe gyakorlatilag az őskortól kezdve lakott volt. Jelenlegi, halmazos településszerkezete, a zegzugos utcák, a belőlük nyíló vak sikátorok, a szabálytalan alaprajzú, nem teleklábas rendszerű telkek, a más középkori településekre is jellemző templom és a közelében lévő udvarház (Granárium) elhelyezkedése stb., mind a településmag korai kialakulását jelzik. Szerintünk a falu legrégibb részei a mai református templom környéke, a Kossuth úttól a folyó irányába közel párhuzamosan lefutó Dunaközök, a Szentháromság tér (fekvése alapján a falu középkori piactere) környéke voltak. Településképe leginkább Pakséhoz hasonlított, talán nem véletlenül nevezték Kispaksnak is a török korban. Ehhez csatlakoztak a XVIII. sz.-i betelepülések következményeként a már korábban meglévő pincesorok, a Madocsa és Andráspuszta felé húzódó utcák.

A belterület földrajzi neveinek összegyűjtéséhez, adatközlőink elmondásain túl, felhasználtuk az 1851. évi telekkönyvezésben, 1912-től az anyakönyvekben, 1948-tól  és 1991-től a politikai változások miatt hozott tanácsi, illetve önkormányzati határozatokban található utcaneveket. Dolgozatunkban ezek mellett érintőlegesen kitérünk a falu fontosabb építményeire, egykori és jelenlegi üzleteire, műhelyeire, érdekesebb házaira. Itt jegyezzük meg, hogy adatközlőink visszaemlékezéseiből a népi építkezés néhány sajátossága is kirajzolódott. Bölcskén az ártéri építkezés jellegzetes módját alkalmazták, az ún. sövényfalas építkezést. A ház nagyságának megfelelően, faragott cölöpöket vertek le, ezek közét vesszővel befonták, majd agyaggal betapasztották, száradás után pedig kimeszelték. Ha a kiáradt Duna lemosta a tapasztást, akkor a víz levonulása után a szorgos kezek ismét tapasztották és meszelték a sövényfalakat. A telkeket többnyire évelő növényekből kialakított sövény választotta el egymástól (bodza, orgona, léceum). Udvarukban bazsalikom, pünkösdirózsa, őszirózsa, orgona, az ablakokban pedig muskátli díszelgett. Az udvarra általában igénytelenebb, de termést és enyhet adó fákat ültettek. A házhoz általában kiskonyha tartozott, ahol nyáron főztek, itt tüzelték el a megszáradt kukoricaszárat, a berdót és a szőlővenyigét. A régi két-három osztatú épületek alacsonyak, vizesek és' dohosak voltak, bejáratuk az ún. pitvarra és a nyitott kéményes konyhára nyílott. Ablakait vasrácsokkal, vastáblákkal vagy zsalugáterekkcl látták el. Az utcára néző első szobát, az ún. tisztaszobát csak rendkívüli esetekben használták (lakodalom, disznótor stb.). Télen általában az ún. hátsószobában főztek, a kemence melletti tűzhelyen. Ebben, a több funkciót ellátó szobában gyakran heten is aludtak, s a szegényebb családoknál még a káposztáshordó is itt kapott helyet. Nem volt szokatlan, hogy ebben a szobában, két-három kosárban, kotlós ült az ágy alatt, így a tipegő gyerekek együtt nőttek fel a csibékkel. Ha az ágy alatt még akadt hely, akkor- a burgonyát is ide öntötték.

Dolgozatom megírásához nyújtott segítségükért köszönettel tartozom Havassy Péternek, Pongrácz Gábornak, Udvari Hedvignek, diákjaimnak, a Helytörténeti Szakkörösöknek, Bölcske számos lakójának, s közülük is kiemelten adatközlőimnek:

Bátor Márton, Baricza Györgyné (Sulyák Mária), Búzái Pálné (Szőke Margit), Hídvégi Györgyné (Takács Margit), Horváth Mihály, Nyíri Pálné (Szőke Terézia), Szabó Dezső, Szőke Istvánné (Szálai Teréz), Szőke Istvánná (Komáromi Mária), Udvari Gábor.

 

A külterület földrajzi nevei

Adorján: A Síkhát legmélyebb része, szántó. Területén található a Fehér-tó, mely feltehetően onnan kapta nevét, hogy a Duna áradásakor itt maradt meg a legtovább a víz, s mikor visszavonult, a sziksó kiverte, tehát fehér színűvé vált. Adatközlőink szerint egykori birtokosáról kapta nevét, de a régiségben se ilyen nevű birtokos, se polgár nem található.

Alsókáposztaföld: A Közép-sziget és a Hüllő közötti konyhakert. Korábban a falu beltelkeinek jelentős részéhez kb. 70 öles káposztaföld is tartozott. 1859: Káposzta földek, területe 14 kat. h.

Alsókövezés: A Kavicsos-sziget déli részét a parttal összekötő, az 1940-es években épült gát. Itt volt a tsz kacsatelepe, ezért Kacsatelepi-kőnek is nevezik.

Alsómalát  lásd Kismalát

Alsópáskum  lásd Sós-völgy

Alsópuszta (Hanzélypuszta): Szentandráspuszta része, döntően szántó, melynek kiterjedése a földosztáskor mintegy 600 kat. h. volt. Az uradalom jelentős épületei, így kastély, kápolna, istálló, cselédlakások (Alsópusztai hoss.zúház) feküdtek területén.

Alsópusztai   hosszúház lásd előbb

Alsószakadás: A Duna 1549. folyamkilométerénél 1941-ben a jeges ár áttörte a parti védműveket, s elöntötte a bölcskei szigetet. Ez az esemény rögzült a földrajzi  névben.

Alsószénaföld: A Kiserdő, a Csordaút, a Havas és a Felsőszénaföld által határolt szántó és szőlő. Adatközlőink a terület ilyetén való elnevezését nem értik, mert a szénának alacsony, vizes terület alkalmas, ez pedig viszonylag magasan fekvő, száraz talajú határrész. Az 1859. évi kataszteri felmérésben Széna földek néven vették lajstromba, az ezt felülvizsgáló 1886. évi összeírásban már Alsószénaföld néven tűnik elő. Itt jegyezzük meg, hogy az 1851. évi telekkönyvben Szőlők közötti kis szénás földként szerepel, s ami a lényeg, már. ekkor szántó volt. Területe nem sokat változott, mert minden összeírásban 53—54 kat. h. nagyságúnak számították.

Alsótekeres   lásd Tekeres

Alsóvárrév: A Felsővárrév, a Kis-Duna, a Duna, a Porong és a madocsai határ által bezárt szántó, ártéri erdővel. Neve a XVI—XVII. századi forrásokban már előfordul Bölcske pusztájaként. Madocsa és Harta közötti átkelőhely volt, a révész dereglyével közlekedett. 1865-ben azt olvashatjuk, hogy "hajdan szinte vízzel lévén borítva, e helyen közlekedett a madocsai apátság Bölcskével." Hírhedt rév volt, mert a betyárok itt hajtották át az Alföldön összelopdosott marhaállományt. 1944-ben a szovjet csapatok is innen közelítették meg a falut. Az 1850-es években még rétként telekkönyvezték, 1859-ben területe 169 kat. h. volt.

Andráspuszta lásd Alsó-, Középső- és Felsőpuszta.

Andráspusztai út: A vasútállomás és a 6. sz. főútvonal közötti, nagyrészt portalanított   bekötőút.

Aranytanya: A Gabonásban lévő tanyát az I. világháború előtt vásárolták a jelenlegi tulajdonos, Bors Jánosné nagyszülei. 1960—1993 között a Rákóczi Tsz tulajdona volt, de alföldi juhászok bérelték, akik sokszor 1500 birkát hajtottak ki a gazdák által a falu egyik legjobb legelőjének tartott területre.

Balázs-kő: A Csornakimalát déli részén lévő szálkő, melyet a szigettel egy keresztkő köt össze. Nevét Teleki gróf egyik megbízottjáról, Lipót Balázsról nyerte.

Baracs: A XIX—XX. században még Kis- és Nagybaracs néven a falu utolsó házaitól délre elterülő 60 kat. h. nagyságú szántó és szőlő, amely az 1950-es évektől kezdve része folyamatosan a falu belterületévé vált.

Békaríkató: Az Örsi-hídtól keletre, a madocsai határba élesen bevágódó kiszögellés, mely korábban mocsaras, nádas terület volt, s rengeteg béka tanyázott benne. Az 1960-as években a tsz felszántotta, de nagy esőzések után ismét vizenyőssé vált.

Belső-hegyalja: A Hidegaszalótól és a Papgabonástól a Kanális felé eső meredek, erdős domboldal. 1859-ben még Kis hadai dűlő néven telekkönyvezik, területe ekkor 28 kat. h.

Belsőszállás: A község utolsó, nyugat felé eső házsorát elhagyva, az Andráspusztára vezető út jobb oldalán, az Új istálló és a tehénistálló környékén fekvő szántó. Területén fekszik a Korsóstanya, ma Árki István tulajdona.

Bencze-kút: Alsóvárrévén található gémeskút, mely tulajdonosáról, a Bölcskén és Madocsán is honos Bencze családról kapta nevét.

Bódogtanya: A Madocsára vezető út és határ találkozásánál fekvő, egykor a Tömösi család birtokában lévő cselédlakás és istálló, melyet az 1950-es években egy Bódog nevű madocsai lakos vett meg és alakíttatott át. 0 adta el jelenlegi tulaj donosának, Kanyó Lászlónak. A Bódog feltehetően torzulás a Madocsán honos és Bölcskére is beházasodó Boldog család nevéből.

Bojári-dűlő: A Kriptai-dűM, a sertéstelepre vezető út és a Kis országút által határolt szántó, melyen kisebb erdő található. Egykor Hanzély-birtok volt.

Bojári Páskom: Az előbbinek a falu felé eső folytatása, szántó, gyümölcsös és szőlőterület, mely a község tulajdonában volt. A központhoz és a vasútállomáshoz való közelsége miatt az utóbbi fél évszázadban jelentősen beépült. 1859-ben még Páskum földek néven szerepelt, területe ekkor 32 kat. h. volt. 1886-ban már mai nevén fordul elő.

Bojári-tó: Az előbbivel átellcnben, az Andráspusztára vivő út baloldalán fekszik, melyet a Madocsa felől jövő árvíz néha úgy elöntött, hogy a gyerekek fürödhet-tek benne. Ma is nyomát viseli a vályogvetésnek és a tankcsapdaásásnak.

Bokros: A Lapos és a Síkháti-rétek közötti terület. Korábban bokrokkal övezett legelő volt, de a tsz feltörte és azóta szántó.

Bokrosi-kút: Az előbbi, egykori legelőn lévő gémeskút, ahol a falu nyáját itatták.. Mivel igen mély és széles volt, ezért káváján egy pallót fektettek keresztbe, s ezen állva húzták ki favödrökkel a-vizet, amelyet hosszú vályúba öntöttek.

Bolondvár: A Túlgyűrűs északi folytatása, a Gyűrűsi-folyó, valamint a paksi és a németkéri határ által bezárt domboldal, szántóterület. Bolondok lakóhelye volt, akik egy várnak nevezett épületben laktak.

Borstanya: A Gabonásban, a Szabótanya mellett, a két világháború között épült. Szép gyümölcsös és szőlő övezte. A tsz kisajátította, majd lebontotta. Ma szántóterület  (vö:  Csornakitanya.)

Bödetanya: Felsőpusztán álló, ma már lakatlan épület, mely tulajdonosáról, Böde Györgyről  kapta nevét.

Bölcske—Paks-csatorna   lásd Kanális

Bölcskei-sziget   lásd Öreg-sziget

Brigyatanya: Az Öreg-sziget közepén egykor állt kis ház, melyet kert és gyümölcsös vett körül, azonban az 1930-as években az idős házaspár elhunyta után a tanya teljesen leromlott.

Cecei út: Bölcskéről, Andráspuszta érintésével az Örsi-hegy mellett elhaladó földút.

1858: von Czecze.

Czukor-féle   ház:   Felsőpusztán  lévő,  lakatlan,  de egykor Czukor István  nevezetes parasztháza.

Csanádi-kő (Hanzély-kő): A Pálfi-kőtől 300 méterre délre lévő hasonló szálkő, halászóhely. Nevét parti tulajdonosáról kapta.

Csapási út (Csordacsapási út): A Felsőpáskum, a Felsőszénaföld, a Csordaút stb. előtt megfutó igen széles csapás, melyen a falu állatait hajtották a Dunához.

Csapási-kút: Az előbbi mellett található, melyből a II. világháború idején egy fiatal német katona holttestét szedték ki, s temették el a kúttól 20 méterre. Adatközlőink itt megjegyezték, hogy innen kb. 300 méterre szintén 2 vagy 3 német katona jeltelen  sírja található.

Csíkhát: "Délkeletnek a láncolata mellett, melyek Kömlődnek mennek, jelenleg nádasok vannak, hajdan ezen nádasok helyén a Duna folyt. E nádasok...között vonul Csikhát, fekvése magával hordozza nevét." — írja 1865-ben Kovács János h. bíró. Adatközlőink szerint régen nagyon sokan jártak ide csíkászni, kákát és piócát szedni. Megemlékeznek egy Bénák nevű madocsai piócaszedőről, aki bement a mocsaras vízbe, s jól megkeverte. Meztelen lábára rátapadtak a piócák, melyeket sóval beszórt, majd üvegbe tette azokat. A falusiak szívesen vették, emberek és  állatok gyógyítására használták.

Csík-kaszáló: A Kenderföld, a Madocsára vezető út és a Sósvölgy által bezárt, 100—200 öles csíkokra felosztott rét.

Csordaút: A Csapási út, a református temető' és a pincesor által bezárt terület, melynek mentén szántó, szólő és gyümölcsös váltogatja egymást. Itt hajtották a disznócsordát a Dunához, s az egykori út neve átment a területre is. 1859-ben kiterjedése már 75 és fél kat. h. volt. A század elején az út szélére eperfákat telepítettek, s mikor azok már termést hoztak, az egyik kanász reggelenként póznával a kezében a csorda előtt járt, s leverte a fáról a disznóknak az epret. Mire a csorda leért a Dunára, az állatok már degeszre ették magukat. Az 1960-as években  az eperfákat kiirtották.

Csornaki-Duna-ág: A Csornaki- vagy Nagymaláttól nyugatra lévő csendes, lassúfolyású, halban gazdag Duna-ág, mely elsősorban horgászati célokat szolgál. Nevét a sziget tulajdonosáról kapta (vö. Csornakimalát).

Csornakimalát  lásd  Nagymalát

Csornakitanya: A vasút, a Szociális Otthon, az Újistállóhoz és az állomásról a faluhoz vezető út által bezárt, kisebb erdővel tarkított szántó. A névadó Csornaki család a két világháború között a faluban lakott, s így valóban csak tanyaként használta az épületet. 1960-ban a tsz kisajátította a Borstanyát, amiért cserébe Bors János ezt az ingatlant kapta. Ma lakatlan, romos épület.

Daru-völgy: A Körtefai-dűlő, a Gyűrűsi-halastó, a 6. sz. főútvonal és a Szőlősi-völgy által szegélyezett egykori szántó. A tsz, mint terméketlen területet fenyőfával, ülette be. A korábbi vadászterületen-a hagyomány szerint darumadarak és túzokok is éltek, mely utóbbiak gyakran váltak a vadászok zsákmányává. 1859-ben területe 161 és fél kat. h. volt.

Disznólegelő: A dunaföldvári határ, a Csapási út, a Vörösgyír és a Kéményesi-holt-ág által határolt, egykor községi tulajdonban lévő terület, ahol a konda legelt.

Disznószállás: A Felsőpuszta, a Kiserdő és a Kriptái erdő által szegélyezett határrész, mely a. Hanzély család szőleje volt, azonban a tsz már szántóként hasznosította. E területre épült a tsz disznóhizlaldája, mely a mai napig üzemel.

Dohánypajták: Az előbb említett sertéstelep mellett húzódó három pajta. Pilléreik téglából, belső falaik nádpallóból épültek, de kb. 20 éve már használaton kívül állnak.

Dunaföldvári csapás: Az Újszőlő és a Szénaföldek között húzódó, a Paksi úttal párhuzamos földesút.

Eperjes (Eperfa-dűlő): A 6 sz. főútvonal, a Szilfa- és a Kétúti-dűlő által határolt szántó.  1852-ből szemléletes leírás olvasható e területről: "Legjobb szántóföldek ezen adóközségben, jóllehet a tanyáktól lévő legtávolabb fekvésük miatt sohasem trágyázhatnak és kellően nem munkáltathatnak. Apró legelő darabok vannak közte, melyek a jobbakhoz tartoznak, kemény füvet teremnek." 1859-ben területe közel 142 kat. h. volt.

Fehér-tó lásd Adorján

Felsőkáposztaföld: A Baracs és a töltés közé eső konyhakert, az Alsókáposztaföld északi folytatása. Korábban rendszertelenül, mindenféle "házhoz való" veteményt ültettek ide. A faluban e területhez egy szólás is kapcsolódott, mert aki szomorúan nézett, annak azt mondták: "Úgy néz, mint akinek nem jutott káposztaföld." Kiterjedése 1859-ben (ekkor még e részt Meszes kemencének hívták) mindössze 3 és fél kat. h. volt.

Felsőkövezés:   A Csornaki-Duna-ág alsó határánál húzódó gát, remek horgászóhely.

Felsőpáskom: A dunaföldvári határ, a Duna és a Szénaföldek által közbezárt, ma már döntően szántóföld. Az 1851. évi felmérés szerint is erre használták, de később a tsz megjelenéséig inkább szőlő és gyümölcsös volt. 1859-ben területe 212 és fél kat. h.-t számlált.

Felsőpuszta: Szentandráspuszta északi része a dunaföldvári határig. A múlt századi katonai térképeken,  akkori  birtokosa után,  Kurczpuszta néven  is előfordul.

Felsőszénaföld: A dunaföldvári határ, a Felsőpáskom, az Alsószénaföld és a Dunaföldvári csapás által közbezárt szántó. Korábban is ez, illetve szőlő és gyümölcsös volt.  1859-ben kiterjedése közel   172 kat. h. (vö. Alsószénaföld)

Felsőtekeres   lásd Tekercs

Felsővárrév: Az Alsóvárrév (lásd ott) ÉNy-i folytatása, mely 1859-ben még rétföldként szolgált (ekkor területe közel 116 kat. h.), később szántóként hasznosították.

Fergeltanya: A Bölcske—Madocsa közötti út jobboldalán, a Német József- és a Bódogtanya között fekszik. A Tömöri család építtette századunk elején, melyhez 200 kat. h. tartozott. A földosztáskor kapta meg névadója, Férgei József. Jelenlegi tulajdonosa  Katz Lajos.

Futótanya: Felsőpusztán a két világháború között vitézi telekre épült, tulajdonosa dunaföldvári lakos volt.

Fűz-tó: A Sziget közepén, annak legmélyebb részén a Duna kiöntése hosszú ideig megmaradt (adatközlőink szerint "évekig ott rohadt el a víz"), ezért ide fűzfákat telepítettek. A tsz megalakulása után kiirtották, napjainkban már szántó.

Gabonás: A 6. sz. főúttól keletre a Nagygabonás-patakig, s ettől a Gabonási-folyóig vagy Kisgabonás-patakig terjedő döntően szántóterület. A patak mellett húzódó részeit olykor Nagygabonás, illetve Kisgabonás néven is illetik. Régebben elsősorban tavaszi gabonát vetettek itt, "Melyből a legtöbb és a legszebb itt termett." Adatközlőink szerint a vadregényes táj felső csücskében található egy szép gesztenyefás liget, melynek közepén kőből készült feszület (Tahy kereszt) áll, olyan mint egy kegyhely.

Gabonási-folyó (Kisgabonás-patak): A Gabonást Bölcske felől határoló kis patak. Korábban vízlevezető szerepe volt, s emiatt környéke gyakran mocsarassá vált, így  ritkán  csak kaszálóként használhatták.  Fácánokkal  gazdag terület, így "itt még az is tud fácánt lőni, aki nem tud célozni."

Gere János-tanya: A Bölcske—Madocsa közötti út jobboldalán, a Kenderföld szélén elhelyezkedő tanyasor egyik tagja. Az 1950-es években épült. A jelenleg lakatlan épületet szántó és gyümölcsös övezi.

Gyűrűs: A középkorban még önálló település, a XVI. sz. közepétől Bölcske egyik pusztája.  (Részletesebben  lásd Havassy  Péter tanulmányát.)

Gyűrűsi-ág: A Gyűrűsi-folyó kisebb mellékvize, illetve ettől a 6. sz. főútig terjedő szántóföld elnevezése.

Gyűrűsi-folyó (-patak, -kanális): A Bolondvárnál Bölcske területére lépő vízfolyás, ezekből "alakult a kanális". A patakban minden évszakban kristálytiszta víz volt, melyben még pisztrángok is éltek.

Gyűrűsi-halastó: Az 1960-as években a tsz a Gyűrűsi-folyó középső szakaszánál gátat emelt (lásd Malomgát), így alakult ki a tó.

Gyűrűsi-oldal: A Halastótól a 6. sz főút és a Daru-völgy felé húzódó magas oldalrész, erdős, művelésre alkalmatlan terület. A Gyűrűsről elmondottakat öszegez-hetjük "A Mezőföld természeti földrajza" című könyvben található jellemzéssel: "Gyűrűstől kezdve a Gyűrűsi-völgy a legszélesebbre tágul, több aszóvölgyet vesz még fel és méreteivel, magas, meredek, impozáns, asszimetrikus lejtőivel, sajátos növényzetével a Mezőföld egyik legszebb tájképi részlete."

Hada: A középkorban még önálló település, később Bölcske pusztája (lásd Havassy Péter  dolgozatát).

Hadai-hegy: Az Örsi-hegy, valamint a Külső- és Belsőszállás által határolt terület. 1865-ben Kovács Sándor helyettes bíró az alábbi történetről tájékoztat, bár Hadát ő Madának írja: "A helységtől délnek vonuló hegyláncolaton van .a Madai völgy, alább a Madai hegy, melyen a hagyomány szerént a Madai nemzetség vára volt, ott hol a nép a vár helyét kijeleli, 1858-ban egy sír beomlott, benne sarkantyú és réz lánc és egy kereszt forma mű találtatott." Egyik adatközlőnk gyerekkorában hallotta egy szavahihető embertől, hogy az I. világháború előtt egy nagy esőzés alkalmával a Hadai-hegyen lévő vízmosás kimosott a földből egy kőkoporsót, melynek letisztítása után láthatóvá vált a HADA felirat. Benne diribdarab csontokat, díszeket (csat, gomb stb.) és egy ép szablyát találtak. Ugyancsak a hagyomány őrizte meg azt is, hogy a múlt században a bölcskeiek elcserélték Várrévért a madocsaíakkal, mivel nekik nem volt szőlőhegyük. Tény, hogy a XVIII. század közepén a forrásokból előtűnik a madocsai szőlőhegy elnevezés. Itt említjük meg, hogy az 1766-ban induló katolikus anyakönyvekben több német család hadapusztai lakosként tűnik fel, melyet megerősítenek a diákok által, 1993-ban Hadai-hegyen talált gót betűs edénytöredékek. Jelenleg hétvégi házak és szőlők tarkítják a hegyet.

Hadai-völgy: A Hadai-hegy lábától a vasútállomás félé húzódó, kb. 200 méter széles, szőlőművelésre használt völgy.  1851-ben területe közel  10 kat. h. volt.

Halastó: A Kéményesi-sziget végén lévő holtág zsilippel és köves töltéssel lerekesztett része, melyet a Paksi Halászati Szövetkezet készített az  1950-es években.

Halőrház (Halásztanya): A Halastó mellett, a Disznólegelőn lévő, takarmánytárolásra szolgáló épület, mely a Paksi Halászati Szövetkezet tulajdona. A szövetkezet egyébként 64 km-es szakaszon bérelte a Dunát.

Hanzély erdő: A Kripta:dú1ő és a Bojári-dűlő erdősége. Kizárólag akácos, melynek telepítését az indokolta, hogy a terület igen homokos. A II. világháború végéig Hanzély Margit és férje, Éry Béla birtoka, ezt követően állami tulajdonba került. Az erdőn keresztül egy földesút vezet a faluból Andráspusztára.

Hanzély-kastély    lásd Szakách-kastély

Hanzély-kő   lásd Csanádi-kő

Hanzély-kripta:   A Hanzély család temetkezőhelye a Hanzély erdőben.

Hanzély magtár: A kastéllyal szemben lévő, ma is gabonatárolásra szolgáló épület, a tsz tulajdonában. Lábazata terméskőből, falai téglából és vályogból készültek.

Hanzély puszta   lásd Alsópuszta

Hanzély rét: A Síkhát középső része, mely nevével megegyezően kaszáló volt. A helybeliek "bombatölcsér rétnek" is nevezték, mert a II. világháború idején egy amerikai gép itt oldotta ki bombáit, melyek 30 méter mély krátert vájtak a föld testébe. Mélysége miatt mindig volt benne víz, s hamarosan egy kis nyárfás keletkezett, melyről az egykori tölcsér ma is könnyen felismerhető.

Hatos út (6. sz. főút): A község nyugati határát átszelő gyakorlatilag az egykori római kori hadiút nyomvonalát követő főközlekedési út.

Havas (Havasi szőlőhegy): A Csordacsapás, a Csordaúti csapás, a refomátus, baptista és zsidó temetők, valamint a község házai által határolt, elsősorban szőlőművelésre fordított terület. Nevét onnan kapta, hogy magassága és északi fekvése miatt itt maradt meg legtovább a hó. Hasonlóan vélekedik erről forrásunk is: "a havasi szőlőhegy onnét nevezve, hogy észak keletnek feküvén a havat legtovább eltartotta, az időben midőn a helység még erdő volt." Épületei közül kiemelhetjük a község legmagasabb pontján álló Kurcz-féle villát, mely az 1900-as évek elején készült. A II. világháborúban megfigyelőhelyként szolgált. Említést érdemelnek továbbá szőlőhegyen található hangulatos, régi présházak, borospincék, melyet gyűjtőnevén Havasi pincesorként emlegetnek.

Havasi pincesor lásd Havas

Hegyaljai út: Szentandráspusztától a 6. sz. főútig, a vasúttal párhuzamosan, a szőlőhegyek aljában megfutó földút.

Hegyóra (Hegyorra): A Hegyaljai és a 6. sz. főút, valamint a Túlgyűrűs találkozásnál lévő, háromszög alakú erdős terület, gyakorlatilag a dombvonal kiszögelő vége.

Hidegaszaló: A Szénási-oldaltól a Gabonás felé húzódó, kb. 1 km hosszú, 10 méter széles szurdokszerű földút. Télen-nyáron huzatos, innen kapta a nevét. 1865-ből érdekes leírás maradt erről a határrészről: "Ennek mentében van a kis és nagy les völgy és a hideg aszaló, ezen völgyek oldalaiban most is láttatnak azon föld alatti lakok helye, melyet a ráczok a Rákóczi, Tököli és Bethlen forradalmak alatt   laktak."

Homoki-dűlő: Felsőpuszta része, többségében szántó, kissebb része erdő. Nevét homokos talajáról kapta. Ezzel összecseng egy  1852-es leírás is: "A szántóföldek a legrosszabbak ezen adóközségben. Míveltetnek három éves forgás mellett leginkább csak rozs, mint őszi, zab és kukoricza, mint tavaszi termesztmények alatt, nevezetes részük egyes elszigetelt darabokban sivatag legelőt képez, sőt egyes részük sem használtatnak folyamatosan eke alá, hanem időként, hol az egyik, hol a másik birtokos által parlagon hagyatnak és legelő gyanánt használtatnak."

Homok-tó: Az Öreg-szigetnek a Fűz-tó szomszédságában, de annál magasabban fekvő része. Nevét homoktalajáról kapta. A gazdák szerint mindenféle növény megtermett   rajta.

Horgásztanya (Halásztanya): Az 1960-as évek elején a horgászok és a vadásztársaság tagjainak áldozatos munkájával készült kéthelyiséges, motortárolóval és terasszal ellátott kőépület. Hozzátartozik egy tekepálya és egy csónakkikötő is. Napjainkig a Rákóczi Tsz tulajdona volt, de a kárpótlás során a Bölcskei Horgászegyesület  megváltotta.

Hösstanya: Felsőpusztán lévő, névadója és jelenlegi tulajdonosa, Höss József által ma is lakott tanya.

Hüllő (Hüllőpuszta): A Sós-völgy, a Lapos, a Síkhát, a Bölcske—Madocsa közötti út és a madocsai határ által közrezárt, döntően szántóterület. Adatközlőink szerint . nevét a Duna visszavonulása után itt ragadt hüllőkről és a Hüllő halról kapta. Összefüggésben lehet a helyi névadással az is, hogy a gazdák szerint ez a terület a határ leghidegebb része. Itt jegyezzük meg, hogy a Hüllő nevű térség gyakorlatilag körbefogja Madocsát. (A puszta történeti adatait lásd Havassy Péter dolgozatában.) Az 1859. évi kataszteri felmérés során külön adóközségként vették fel. A XVIII—XIX. században is lakott volt, mert az anyakönyvekben többen ezt nevezték meg lakóhelyükül.

Itatói legelő: A Hegyaljai út, az Osztály, a Szénási-oldal és a Szőlősi-dúlő által bezárt legelő. Kopár községi terület volt, ezért itt szabadon legeltethettek a gazdák. Völgyes részén egy — ma már nem létező — nagy gémeskút szolgáltatta a vizet, innen származik neve is.

Juhásztanya: A Disznószállástól kissé nyugatra, a tsz mai sertéshizlaldájának területén álló egykori tanya. A Hanzély-uradalom része volt, ahol tenyésztés céljára juhhodályokat emeltek, s innen kapta a nevét.

Kacsatelepi-kő   lásd Alsókövezés

Kanális: A község határát É—DNy-i irányban átszelő, egészen Paksig, a Dunáig futó csatorna, mely összegyűjti a dombvonal különböző vízfolyásait.

Kapitány-kő: Az Alsószakadástól dél felé húzódó, több km hosszúságú szálkő, mely több helyen keresztkövekkel megerősített.

Kavicsos (Kavicsos-sziget): A Nagymaláttól nyugatra lévő sziget, gyakorlatilag sóderzátony. A bölcskei parttal az Alsókövezés köti össze.

Kéményesi-holtág: A Kéményesi-sziget és a Disznólegelő közötti holtág, melyet délen egy zsilip zár le (vö. Halastó).

Kéményesi-sziget:    A Kéményesi-holtág és a Csornaki-Duna-ág között, ártéri gyümölcsösökben gazdag sziget. Régente a község lakossága rengeteg tűzifát is nyert innen, de a tsz erdőirtást végzett ezen a területen.

Kenderáztató: A Kéményesi-holtág befolyása és a Felsőkövezés közötti szakasz, melyet századunk elejéig használtak, majd innen áthelyezték a Várrévnél lévő Kis-Dunára.

Kenderföld: A Lapos, a Csík-kaszáló, a Sós-völgy és a Hüllő által bezárt terület, mely elsősorban konyhakerti növények termesztésére szolgált. Hasonlóan a káposztaföldhöz, itt is a belső házhelyekhez tartoztak a telkek. Néhány adatközlőnk szerint itt kendert is termeltek, melyet zsáknak, ponyvának és ruhának dolgoztak fel.

Keresztes   József-tanya: A Lednecki-gabonás szomszédságában lévő épület volt.

Kéterdő-köze (Pótlék): A Sziget legalsó, a madocsai határral érintkező része, mely az ún. Madocsai örökök erdő és a porongi zsiliphez húzódó erdő között fekszik. Nevezik Pótléknak is, melynek eredete az, hogy Bölcske és Madocsa bizonyos földterületeket elcserélt egymással, s kiegészítésként ebből a területből pótolták a cserét.

Kétúti-dűlo: Az Eperjes, a Körtefai-dűlő, a Gyűrűsi-halastó és a 6. sz. főút által határolt szántó. Nevét onnan kapta, hogy két út találkozásánál fekszik. 1859-ben területe 140 és fél kat. h. volt.

Kilátó (Vigyázó)- hegy: Az Örsi-hegy, a Gabonás és a Kisgabonás-patak által határolt szántó. A falu lakóinak legjobb tájékozódási pontja, hiszen adatközlőink szerint innen jó időben 7 település templomának tornya, a 6. sz. főút, sőt a németkéri határ is jól látható. Háborús időkben mindenkor katonai megfigyelőpont volt.

Kisbaracs lásd Baracs

Kis-Duna: A Horgásztanyátől a porongi zsilipig húzódó, kb. 8 km hosszú egykori Duna-ág ma már kiszáradt holt medre, mezőgazdaságilag nem művelt terület. A Duna vizének beáramlását töltések akadályozzák meg.

Kiserdő: A Kereszt utcától a Felsőpusztáig terjedő szántóföld, mely adatközlőink szerint onnan kapta nevét, hogy korábban kisebb-nagyobb erdős ligetek tarkították. A múlt század derekán egy Heflán nevű cseh kapitány birtokolta, aki azonban a századfordulón visszatért hazájába. 1859-ben területe 65 és fél kat. h. volt.

Kisgabonás   lásd Gabonás és Gabonási-folyó

Kisles-völgy: A Nagyles-völgy folytatása, határai a Külső-hegyalja, a Hegyaljai út és a Szőlősi-völgy, döntően legelő. Az 1865. évi leírás szerint "a kis és nagy les völgyek Bottyán tábornok idejéből veszik nevöket, honnét ez a Dföldvári csata alkalmával  a labanezokat elrejtett harcosaival tönkre tette."

Kismalát: A Vörösgyír, ennek keleti házsorai, a Duna és a Horgásztanya által bezárt feltöltődött partszakasz, a tsz által telepített nyárfással és kisebb legelőkkel, illetve szántókkal (vö. Nagymalát).

Kis  országút lásd Meszesköz

Kisosztály   lásd Osztály

Kis-sziget  A Sziget déli, a Közép-sziget alatti része.

Kis-szigeti-híd: A Sarkantyúsmalát alsó végén, a szigeti bejárónál állt egykor egy 4x4 m alapterületű, akácfa pallókból készült, korláttal ellátott híd, mely a Kis-Dunán való átjárást szolgálta. A védőgát elkészülte után, 1989-ben az elkorhadt pallókat felszedték, a Kis-Duna medrét betemették. Azóta ez a töltés szolgál bejáróként a szigetre.

Koplaló: A dunaföldvári határ, a Túlgyűrűs, a Macskalik és a Szilfa-dűlő által övezett, dimbes-dombos szántóterület. A belterülettől az egyik legtávolabbra eső határrész, s nevét is innen kapta, mert mire valaki innen hazaért, már nagyon megéhezett,  sokat koplalt.

Korsóstanya:  lásd   Belsőszállás

Körtefai-dúlő: Az Eperjes és a Szilfa-dűlő között elterülő' szántó, mely onnan kapta a nevét, hogy gyümölcsfák és kisebb ligetek tarkították. 1859-ben területe 150 kat. h. volt.

Kövesszállás: A Szentandráspusztán lévő Szociális Otthon, az ide vezető Meszesköz és kövesút, valamint a vasútvonal közötti egyenetlen szántóföld. A talaj alatt kb. 20 cm mélyen mészköves réteg található, mely nehezen szántható. A köveket "szomszéd, ill. repülő trágyának" nevezik, mert gyakran átdobálják egymás te-. rületére. A török adóösszeírásokban Szentandráspusztát Kövesfok néven írták össze, mely feltehetően fedi a mai Kövesszállás területét, ahonnan napjainkban is nagyon sok régészeti lelet kerül elő.

Középsőpuszta: Szentandráspuszta középső' része, melyet perrel szerzett meg Szakách Ernő, a legutóbbi földbirtokos a Nagy család kihalása után. A múlt században korábbi birtokosáról, Nagy Lajos-pusztának is nevezték (vö. Alsópuszta.)

Középsziget: Az Alsókáposztaföld és a Felsővárrév közötti, a Kis-Duna középső szakaszán húzódó elsősorban erdős terület. 1859-ben már itt működött a faiskola, mely döntően tölgy-, akác-, nyár-, jegenye- és fűzfákból állt. Fás területe ekkor még közel 73 kat. h. volt. Később erre települt a községi erdő, melyet napjainkban már szinte teljesen kitermeltek. 1993-ban, mikor ezt a területet árverezték, bölcskei lakosok vásárolták meg, "mint olyan erdőt, melyben nincsen fa."

Községi  erdő lásd előbb

Kripta-dűlő: A Szociális Otthon, a Bojári-dűlő és a Hanzély erdő által határolt szántó, kisebb erdővel. Nevét onnan kapta, hogy 1938-ban a község egyik földbirtokosát, Hanzély Jánost itt helyezték örök nyugalomra. A kripta állaga napjainkban már jelentősen leromlott, pedig a szép kis építmény megérdemelné a nagyobb  törődést.

Kunrév (Kurc): A Vörösgyír és a Szent-kút között elterülő, egykor művelt szőlő- és szántóterület, ma már inkább elbozótosodott rész. A hagyomány szerint itt volt a kunok egyik átkelőhelye. Történeti adatokkal erre nézve nem rendelkezünk, így egyetlen magyarázat az lehet csupán, hogy ezen a vidéken, a szemben lévő solti oldaltól a Velencei-tó környezetéig húzódott a kunok egyik széke, a Hantosszék. A szájhagyományban meglévő kun átkelőhely képzete nem újkeletű, hiszén 1865-ben a falu elöljárósága így írt: "a Bölcskei uradalom itt hajdan ré jogot gyakorolt, melyen az átellenben lakó kunok közlekedtek." 1859-ben területe közel 30 kat. h. volt.

Külső-hegyalja: A Hidegaszalótól a 6. sz. főútig húzódó meredek domboldal, bokros és erdős részekkel. 1859-ben területe 84 és fél kat. h. volt.

Külsőszállás: Az előbbivel kelet felé párhuzamosan haladó, az Örsi-hegyig húzódó, jó minőségű szántó. A hagyomány szerint itt régen törzsi szállás, katonai település volt.  1859-ben területe közel 75 kat. h.-at számlált.

Lapos lásd Legelő

Látos-kút: A Síkhát egyik kiemelkedő' része. A hagyomány szerint a múlt században a betyárok agyoncsaptak itt egy Latos nevű bölcskei férfit 2 ökréért, s a dombon lévő kút mellé temették el. Mindenesetre Madocsáról a XVIII. század végén készült  térképen  megközelítőleg  ezen  a  helyen  szerepel  egy  "Latos  temetése"

nevű  határhely.

Leányvár: A dunaföldvári határ, a Szilfai-dűlő, a Gyűrűsi-ág és az Ürge-völgy által övezett fennsík, kizárólag szántóföld. A szájhagyomány szerint a török elöl ide menekültek a település leányai. 1865-ben úgy vélekedtek róla, hogy: "Régi monda szerént a Madai család által kiadott leány negyed, hol urilak építtetvén, a nép által a mostani nevet kapta." Régészetileg is érdekes lehet, hogy az 1783. évi katonai térképen is előfordul "Leányvár Schanze" néven.  1859-ben területe 160 és fél kat. h. volt.

Lednecki-gabonás: A Gabonásban, a Lednccki család tagjai által birtokolt tanyák gyűjtőneve.

Lednecki János-tanya: Az előbbi egységhez tartozó, adatközlőink szerint a múlt században betyármenedékként használt tanya. A betyárok az Alföldön összelop-dosott állatokat a Várrévnél hajtották át, s a falut megkerülve terelték ide. Egy ökröt megsütve napokig tivornyáztak, majd a maradék állományt a tanya gazdájának adták át értékesítésre. A befolyt pénzből szépen kiterebélyesítették a tanyát, azonban az orgazdát elfogták és börtönbe zárták. A terület a református egyház kezébe került, de Dömötör Lajos lelkész (1872—1914) Czeiner Józsefnek eladta. Tőle vásárolta meg a Lednecki család, mely 1970-ig, a faluba való beköltözéséig lakta a tanyát.

Lednecki József-tanya: Az előbbi szomszédságában építette az 1940-es években Lednecki József, s 1960-ig lakott itt. Napjainkban a tanyának már szinte nyoma sincs.

Legelő (Lapos): A Hüllő, a Sós-völgy, a Kenderföld, a Bojári páskom, a Szentandrási út és a Síkhát által közrefogott, már korábban községi tulajdonban lévő legelő. Ide hajtották ki a ménest, a gulyát és a csordát, a tsz megszervezése után már csak az utóbbit. Az állatok őrzésének biztosítása mindenkor a falusi elöljáróság feladata volt.  1859-ben 493 kat. h. területével a falu egyik legnagyobb egységét képezte.

Les-hegy:  A Hegyaljai út, az Itatói legelő, a Szőlősi-völgy és a Magyarhalom által bezárt fennsík legmagasabb része. Oldalában még ma is látható barlangok van nak, s a szájhagyomány szerint itt húzódott meg a település népe valamilyen fenyegetés esetén.

Macskalik: A dunaföldvári határ, a Gyűrűsi-ág, a Koplaló, a Leányvár és a Sziífa-dúlő által bezárt, katlanszerű szántó. Adatközlőink szerint egy itt birtokos pesti lakos  finomkodva,  úriasan  mindig "Cicalyukat" mondott Macskalik helyett.

Madocsai út: Bölcskéről déli irányban Madocsára és Dunakömlődre vezető portalanított  út.

Madárhalom lásd  Magyarhalom

Madártanya: Felsőpusztán  lévő, utolsó birtokosáról, Madár Pálról elnevezett tanya.

Madocsai szőlőhegy lásd Hadai-hegy. Örsi-hegy

Magyarhalom (Magyarhalmi-dűlő): A 6. sz. főút, a Szőlősi-völgy, a Kis- és Nagyles-völgy határolta szántó. Több monda fűződik e helyhez. Az egyik szerint a környékbeli csaták áldozatait itt temették el. Ide kötődik a faluszerte emlegetett kőkecske legendája is, nevezetesen, hogy régen volt egy kőből készült, hátsó lábain ülő kecske, melyet boronanehezéknek használtak. Két török megjelent a halomnál, s mikor a kőkecske farokrészét lecsavarták, számolatlanul dőlt ki belőle a török aranypénz. Több adatközlőnk szerint a II. világháború éveiben az egyik aratás előtt Dunaföldvár felől egy századnyi katona érkezett, s a halmon katonai tiszteletadás keretében parancsnokuk beszédet mondott, majd visszatérve az útra, a csapat Paks felé távozott. A határban dolgozók beazonosították a helyet, s a tiszteletadás után megállapították, hogy a halmon volt legjobban letaposva a gabona. A megemlékezés eredetét senki nem ismeri. Az 1783. évi katonai térképen is szerepel Madárhegy (Madár Berg) néven, s érdeklődésre tarthat számot, hogy tőle északra, megközelítően a Szőlősi-dűlő környékén a térkép egy épület nem összefüggő alapjait is jelöli, mely talán római őrtorony lehetett a hadiút mentén. A halomtól ÉK-i irányban, a falu felé húzódik a Magyarhalmi-dűlő.

Magyar katonai laktanya: A dunaföldvári határ mentén, a 6. sz. főút közelében, a Tekercsben, kb. 20 kat. h.-on fekvő honvédségi terület, az 1960-as évek elején emelt épületekkel.   Katonai  funkciója napjainkban  már megszűnt.

Magyartanya: A 6. sz. főút, a Gyűrűsi-folyó és a Kanális által közrezárt terület, mely jelenlegi tulajdonosáról, Magyar Péterről kapta nevét.

Malát lásd Nagyalmát

Malomgát: A Gyűrűsi-halastóba, a tsz által az 1960-as években épített gát. Nevét onnan kapta, hogy adatközlőink szerint már a múlt században vízimalom állt itt.

Mérgestanya: Kövesszálláson lévő, egykor a Hanzély család intézőjének, később Mérges  István  tanyája.  Eredeti   állapotban  megmaradt  háromosztatú  parasztház.

Meszesköz (Kis országút): Az andráspusztai úttól Dunaföldvárig húzódó földút, mely nevét onnan kapta, hogy az út nyugati oldalán mély árok húzódik, s az innen kitermelt kőből régebben meszet égettek. Száraz időszakban a madocsaiak is ezen járnak Földvárra.

Miklós-kút: A Sziget középső részén elterülő, kb. 100 kat. h. nagyságú szántó. Nevét tulajdonosáról,  illetve a területén található  kerekes kútról  kapta.

Nagybaracs lásd Baracs

Nagygabonás   lásd Gabonás

Nagyles-völgy: A Magyarhalom keleti folytatása a falu felé. Katonai megfigyelőhely volt (vö. Kisles-völgy).

Nagymalát (Malát, Csornakimalát): A Duna és a Csornaki-Dunaág közötti sziget, ártéri erdőterület. Adatközlőink szerint a Malát olyan sziget, amely csak a vízállástól függően kerül szárazra: "Ma látod, holnap nem."

Nagytanya: Felsőpuszta egyik tanyája, mely nevét utolsó tulajdonosáról, Nagy Ferencről   nyerte.

Német József-tanya: A Madocsára vezető út jobb oldalán, a Fergeltanya szomszédságában álló, ma özv. Németh Józsefné által lakott gazdaság.

Nyilas: A 6. sz. főútvonal nyugati oldalán, a Túlgyűrűs alsó sarkában, a Magyartanyával átellenben fekvő kaszáló. Adatközlőink szerint nevét onnan kapta, hogy nyflszerű vékony csíkokra van felosztva. Elképzelhető, hogy nevét a feudális kori nyilas földosztásról (nyílra való osztás) nyerte.

Nyúlitanya: Felsőpusztán, a dunaföldvári határ közelében fekvő tanya. Nevét tulajdonosáról, Nyúli  Gyula földvári lakosról  kapta.

Osztály (Kisosztály): A Gabonás, a Szőlősi-völgy, a Szénási-oldal és a Hidegaszaló által bezárt szántó. Régen a telkek kiegészítésére használták. Területe  1859-ben

84 kat. h. volt.

Öreg-sziget (Bölcskei-sziget): A Duna és a Kis-Duna által közrezárt, több kisebb részből álló egykori sziget, döntően szántó és gyümölcsös. A régi térképeken Bölcskei-sziget néven fordul elő.

Örsi-hegy: A Hadai-hegy, a Hegyaljai út és a Kilátó által határolt szőlőhegy, kisebb szántókkal és gyümölcsösökkel. A középkorban még önálló faluként említett település a hódoltság idején Bölcske pusztájává vált, azonban döntően madocsaiak használták, a XVIII. századtól kezdve, mivel ők nem rendelkeztek szőlőtermesztésre alkalmas területtel.   1859-ben kiterjedése  138 kat. h.  volt.

Örsi-híd: Már a XVIII. században jelölt, Madocsát Andráspusztával összekötő, földúton átvezető, terméskőből és téglából készült boltíves híd. Építését az indokolta, hogy ez a terület (lásd Békaríkató) mocsaras volt. Ma már a vizenyő eltűnése miatt jelentőségét   veszítette.

Pálfi-kő: A Kacsatelepi-kőtől kb.  300 m-re,  délre elhelyezett szálkő,  remek halászóhely. Nevét a parti földterület tulajdonosáról, a Pálfi családról kapta.

Papgabonás: A Hidegaszalótól keletre, A Gabonási-folyó és a Hegyaljai út szögletében  található  szántó,  kisebb fenyvessel.  Dömötör Lajos  református  lelkész a múlt század végén a katolikus egyháznak adta el, s neve is ebből a tényből ered.

Páskom lásd Felsőpáskom

Pipiske-hegy: A Nagygabonás-pataktól a 6. sz. főútig terjedő, tulajdonképpen Gabonás legmagasabb, dombos részének tekinthető szántóföld. Az ide telepített fenyvesben nagyon sok énekesmadár, így pacsirta (pipiske) él, innen kapta a nevét.

Porong:   A Duna, a Kis-Duna, az Alsóvárrév és a madocsai határ által közrezárt erdő és kaszáló," természetvédelmi terület. Északi határán van a porongi zsilip, mely megakadályozza, hogy a Duna vize beáramoljon a Kis-Duna ma már holt medrébe. A hagyomány szerint a török hódításig itt feküdt a Porong nevű falu, melynek temploma is volt.

Pótlék   lásd Kéterdő-köze

Posztobányitanya: A Madocsára vezető út mellett, a Gere János- és Német Józseftanya közötti kb. 5 kat. h. nagyságú terület. Mivel birtokosa és névadója, Posztobányi Ferenc, külföldön elhunyt, jelenlegi tulajdonosa a Polgármesteri Hivatal.

Rétórai-kaszálók: Az Örsi-heggyel szemben, a Hegyaljai út keleti oldalától a Kanális felé húzódó, a Lapos és a Sfkhát találkozásánál fekvő rét. Vizenyőssége miatt szántóföldi művelésre alkalmatlan volt, ezért nyaranta kaszálóként hasznosították. Nevét onnan kapta, hogy ez a szakasz a rét falu felé eső orra (csúcsa).  1859-ben területe 29 és fél kat. h. volt.

Sajtos-sziget: Az Öreg-sziget északi, az Alsókövezésnél elterülő homokos része, döntően gyümölcsös és erdő.

Sarkantyúsmalát: Az Öreg-sziget legnyugatibb kiszögelésétól, a Kisszigeti-hídtól az Iskola közi töltésig (Szigetbejáróig) húzódó erdő, kisebb részben szántó. Déli részénél volt a község 2. vályogvető helye (vö. Bojári-tó). Adatközlőink szerint nevét onnan kapta, hogy a Duna ágai itt sarkantyúszerűen folytak össze.

Sertéstelep  lásd Disznószállás

Síkhát: Az Adorján, a madocsai és kömlődi határ, valamint a Síkháti-rétek által bezárt szántó, korábban legelő. Teljesen sík terület, innen kapta a nevét. Tulajdonképpen ennek a vasútvonallal párhuzamosan húzódó Ny-DNy-i része a Síkháti-rétek, mely döntően zsombékos kaszáló (régebben nádas). A két teriilet 1859-ben a falu határának legnagyobb egységét képezte (az Öreg-szigetet és Andráspusztát nem itt írták össze), mert területük 623 kat. h. volt.

Síkháti-rétek   lásd előbb

Síkháti  út: Az előzőeken keresztül vezető, a kömlődi határig húzódó földút.

Sós-völgy: A Kenderföldek, a Csík-kaszáló, a Bölcske—Madocsa közötti út, a Hüllő és a Lapos által határolt szántó. Hirtelen mélyülő terület, ahol régebben évekig megállt a víz, s visszavonulása után a talaj szikesedni kezdett. A múlt században még Alsópáskumnak nevezték,  1859-ben területe 94 kat. h. volt.

Szabótanya: A Gabonásban, a Lednecki-gabonás szomszédságában helyezkedik el. Nevét első tulajdonosáról, Szabó Antalról nyerte, akinek unokája, Németh Péter használja jelenleg.

Szakadás: Dunai partszakasz az Öreg-szigetnél, melyet a Homok-tó, a Bencze kút, a Kéterdő-köze határol. Három különböző kiváló halászhelyre oszlik: Fölső-, Középső- és Alsószakadásra. Nevét onnan kapta, hogy árvíz idején ezt a partszakaszt szaggatta meg a legjobban a Duna.

Szakách-kastély: Középsőpusztán (egyes vélemények szerint Alsópusztán) a Hanzély, majd a Szakách család birtokában lévő kastély, melyben az államosítás után óvoda és bolt működött. Jelenleg magántulajdon.

Szénási-oldal: Az Osztály, a Hegyaljai út, az Itatói legelő és a Szőlősi-dűlő által bezárt szántó, de mély völgyének két oldalát ősidők óta kaszálónak használták.

Szentandráspuszta lásd Alsó-, Felső-, Középsőpuszta, Kövesszállás

Szentiványi út: A Gabonási-folyótól a Tekeres, azaz a dunaföldvári határ felé húzódó, kb. 2 m széles út, melyet a tsz megalakulása után összeszántottak, így neve ma már csak a hagyományban él.

Szent-kút: A földvári határ közelében, a Duna mellett, a Felsőpáskom környezetében lévő forrás és kegyhely. Az itt lévő fakereszthez (lásd Pongrácz Gábor dolgozatát)   áldozócsütörtökön   körmenetet   indítottak.

Sziget lásd Öreg-sziget

Szigeti-pótlék   lásd   Kéterdő-köze

Szilfa-dűlő: A Gyűrűsi-ág, a 6. sz főút, az Eperjes és a Koplaló által határolt fennsík, kiváló gabonatermő terület. Kisebb katlanszerű mélyedéseiben szilfák nőttek, innen kapta a nevét.  1859-ben is szántó, területe  130 kat. h.

Szőlősi-dűlő: A 6. sz. főút, a Daru-völgy és a Magyarhalom által bezárt szántó. Ennek északeleti, tehát a falu felé eső, meghoszabított része a Szőlősi-völgy. A középkori Szőlős falu emlékét őrzi, mely a hódoltság idején Bölcske pusztájává vált. Ezzel szemben a hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy a völgy nagyon huzatos, szellős. Oldalában csipke- és vadrózsabokrokkal takart barlangrendszer van, mely menedékül szolgált az ellenség elől. Századunk elején Ö. D. helybeli lakos kincset keresett itt, ezért napszámosokkal olyan ásatásba kezdett, melynek nyoma ma is meglátszik. A csőszök állandóan cukkolták, hogy "éjszaka kék láng csapott fel, mivel a kincs így tisztítja magát." így szegény megszállott mindig újabb kedvet kapott a kutatáshoz, egészen addig, míg anyagilag és egészségileg bele nem rokkant.

Szőlősi-völgy   lásd előbb                                                         .

Tahy kereszt lásd  Gabonás

Tehénistálló   lásd Belsőszállás

Tekeres: A dunaföldvári határ, a 6. sz. főút és a Felső-puszta közötti szántó. Néhány adatközlőnk Felső- és Alsótekeresre osztja. 1852-ben a következő jellemzést olvashatjuk a területről: "A legelők jobb és rosszabb termékenységűek, a meredek domboldalakon és völgyekben kemény és édes füveket nagyon középszerű termékenységgel szolgáltatnak. Szántóföldek is középszerű termékenységűek." A hagyomány szerint nevét tekervényes alakjáról kapta.

T-kövezés: A Szakadástól délre az 1960-as évek végén épült szálkő és a közepétől a part irányába húzódó keresztkövezés.

Terneltanya: Felsőpusztán, a földvári határhoz legközelebb fekvő épület. Egykor az uradalmi vincellér, később a névadó, Ternel István tanyája.

Túlgyűrűs: A Bolondvár, a Gyűrűsi-folyó, a 6. sz. főút és a kömlődi határ által övezett szántó. A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy területén egy gyűrű alakú, várszerű erődítmény nyomai láthatók (vö. Gyűrűs). A község határának egyik legnagyobb egysége,  1859-ben kiterjedése 396 kat. h. volt.

Újfalu:   A Havastól ÉNy-ra elterülő, az I. világháború után kialakult településrész, mely úgy jött létre, hogy a hazatérő nincstelen katonák az uradalamtól itt kaptak  földet  (katonatelek).

Újistálló   lásd Belsőszállás

Új-kő: A Balázs-kőtől délre, a Csornakimalát partjától a Duna közepe felé benyúló kövezés, melyet kb. 40 éve építettek, ezért nevezik Új-kőnek.

Újszőlő: A földvári határ, a Felsőszénaföld, a Csapási út és a Vitéztelek közötti szőlő, részben szántó. 1851-ben még Újhegy néven szőlősként írják össze. 1859-ben területe 90 és fél kat. h. volt.

Ürge-völgy: A Gyűrűsi-folyó és a dunaföldvári határ találkozásánál fekvő bokros terület. Nevét onnan nyerte, "hogy rengeteg ürge tanyázott itt." Adatközlőink szerint régen egy épület állt itt, mely csendőrpihenő volt.

Vargatanya: A bölcske—madocsai út nyugati oldalán, a Sós-völgy és a Hüllő által közrefogott, szépen felújított épület, konyhakerttel és szántóval. Varga Bálint és Gyula   tulajdona.

Várrév lásd Alsó- és Felsővárrév

Vasút: A Dunaföldvár—Paks között húzódó, 1896-ban megnyitott vasútvonal, mely a község belterületétől messze húzódik (nyilván korábbi uradalmi érdekek miatt), ezért állomása is Andráspusztán van.

Vászli-kút: A Sajtos-szigettől délre lévő gémeskút, mely tulajdonosa ragadványne-véról (Vászli Kiss György) kapta nevét.

Vigyázó-dűlő   lásd Kilátó

Vitéztelek: Felsőpuszta határán, az Újfalu és az Újszőlő szomszédságában fekvő szántó, melyet az 1920-as évek elején osztottak ki az I. világháborúban érdemeket szerzett katonák  között.

Vörösgyír: A Kunrév, a Dunaföldvár—Bölcske közötti út, a Duna, valamint egykori déli határába újonnan beépült házsorok által közrezárt szőlőterület, gyümölcsfákkal. Az 1865. évi leírás szerint nevét onnan kapta, hogy ''hajdan vörös-gyűrű cserjével volt tele", ugyanakkor adatközlőink némelyike szerint nevét vörös agyagtalajáról nyerte. A község talán legismertebb földrajzi neve, mert az itt előkerült, főleg bronzkori lelet miatt minden jelentősebb szakkönyvben említik.  1859-ben területe  106 és fél kat. h. volt.

Zombaitanya: Felsőpusztán, a Nagy- és a Hösstanya mellett, a Zombai család által épített,  ma már lakatlan  tanya.

A   belterület földrajzi   nevei   és   építményei

Ady Endre utca: 1948— (Kisköz 1851—, Szűkköz 1912—). Nevét jellegéről kapta: kicsi és szűk.

Akácfa utca: az 1960-as évektől, a község Vörösgyír nevű északi részén, az új építkezések során létrejövő utca.

Alsórév   lásd Bem József utca

Alsórév utca:   1991— (II. rév 1912—, Kun Béla utca 1948—). A Duna árterületére, a Kis-Dunáig vezető utca. A folyó magasabb vízállásánál az utca végéig kiáradt a víz. Nevét az alsó révtől nyerte. Alacsony vízállásnál a kaszálóról felvezető' út a faluba. Varga János és fia László bognár- és fűrészelő műhelye a mai napig működik az utcában.

Alsó tót utca lásd Zalka Máté utca

Andrási út lásd Szentandrási  utca

Antal utca lásd Árpád utca

Arany János utca: 1949— (Dunaköz utca 1912—, Granárium rét 1948—). A Templom térről kezdődő keleti irányú zegzugos utca.Vége a Kis-Dunáig nyúlik le. A Beszög legkeletibb része, a szájhagyomány szerint a régi dunai kikötő partját képezte. Ebben az utcában volt a Granárium épülete, a Paksi család egykori kastélya. Adatközlőink szerint a török miután elfoglalta Bölcskét, az épületet mecsetté alakította. A XVIII. században több földesúr tulajdonában volt, de 1865-ben már magtárként használták (Granárium = magtár). 1918—19-ben emeleti  részeit lebontották,  földszintjét pedig  istállóvá alakították át.

Április 4. útja lásd Szentandrási  utca

Árpád utca: 1948— (Antal utca 1912—). Az Árpád utca és a Rákóczi utca sarkán már a II. világháború előtt is vegyeskereskedés, a Gálik család boltja üzemelt. Az utcát gazdálkodó családok lakták.

Aszeg: A Rákóczi utcától a Madocsa felé eső rész a falu széléig, melynek határai, a Petőfi út, a Kornis utca, a Nagybaracs és a Káposztaföldek. Gazdálkodók éltek itt, a Duna felé eső szélén a szegényebbek, beljebb a jobb módú katolikusok és   reformátusok.

Baracs út lásd Baracsi  utca

Baracsi utca: 1948— (Baracs út 1912—). A község újonnan beépített területe, mely korábban Baracs néven az egyik határrész volt.

Békaváros: A Rákóczi út, a Nagybaracs, a Kenderföld és a Bojár által bezárt negyed, gazdálkodók által lakott utcákkal. A területén lévő Bojári-tóban kiöntések idején gyakran megmaradt a víz, mely békáktól hemzsegett. Innen kapta nevét.

Bem József utca: (Malomköz 1918—, Alsórév 1948—). A Kossuth Lajos utcábólnyíló, a kis-dunai töltésig vezető út. Az utca jobb oldalának utolsó épületében működött Ötvös Gyula hengermalma. Az államosításig az idős tulajdonos önállóan dolgozott, majd az épületet a család eladta és lebontásra került. Az utca jobboldali első épülete korábban magántulajdonban lévő patika és magánlakás volt.

Bercsényi utca: 1949— (Téglavető út 1912—, Téglaház utca 1948—). A Rákóczi út folytatása, mely a Bojár mellett a Lapos felé vezet. Ebben az utcában működött Mérges István termény  felvásárlója (Futura).

Beszeg:  A Kiszegtől a falu felé eső rész a Kis-Dunáig, melyet észak felől a Paksi út határol. A falu központja, itt laktak a jobbmódú iparosok, kereskedők, hivatalnokok,  tehát  a  falusi   középosztály   tagjai.   A  templomok,   a  posta,  az  üzle-tek,műhelyek körzete volt és maradt.

Bognár utca: (Lenin tér 1948—, Szentháromság tér 1991—). A mai Szentháromság térhez tartozó, a Kossuth Lajos útba torkolló kis utca. Itt élt és dolgozott az 1970-es évek elejéig  Petrányi Ferenc bognármester.

Bethlen Gábor utca: A Rákóczi Tsz. központi gépműhelyétől felvezető', a Vasút utcára épített ún. gépállomási házak mögött kialakított új házsor utcája. (A Ki-serdőból  erdőírtással  kialakított építési   terület.)

Cigány utca lásd Dankó Pista út

Cigánysor lásd Főszeg

Cserép utca: 1912— (November 7. utca 1948—). 1991-tól ismét régi nevén szerepel. Az utca, az egykor itt élő lcgmódosabb parasztcsalád ragadványnevéról (Cserép Szabó) nyerte nevét."Cserép utca jaj, de sáros, benne lakni nem tanácsos..."-az emlékezet megőrizte ezt a dalt az utca állapotáról.

Csorda út lásd Táncsis Mihály utca

Csordás Ferenc utca lásd Rózsa utca

Damjanich utca: 1948— (Kaczköz a század elején). Kacz nevű kovácsmester lakott itt. A Rákóczi utcából kezdődően a Cserép utcába torkollik.

Dankó Pista utca: 1948— (Cigány utca 1851—). A Hegyháton lévő, főleg cigányok (hegyháti cigányok) által lakott utca.

Dimitrov   utca lásd Széchenyi utca

Dinnye utca:  1912—. Az utca mai behatárolása nem ismeretes.

Diófa utca: A község külterjes építkezése folytán kialakult Vörösgyíri negyed egyik utcája.

Dunaföldvári   út lásd Kossuth Lajos út

I.    Dunaköz lásd Iskola utca

II.   Dunaköz lásd Arany János utca

III.    Dunaköz lásd Malom utca

Dunapart utca:  1912—,  mai  behatárolása nem  ismeretes.

Dunaszél utca:   1912—, mai  behatárolása nem  ismeretes.

Dózsa György utca: 1949— (Új tót utca 1948—). A szájhagyomány szerint Mária Terézia felvidéki szlovákokat telepített a falu ezen részére. Az utca hosszú, zegzugos, magába foglalja a jelenlegi községi sporttelepet is, mely a háború előtt a leventék, 1960-tól pedig egy része az MHSZ gyakorlótere volt. A lőtér oldalába lenyúló szőlőhegyen áll Szakách Ernő egykori földbirtokos ún. dézsmapincéje.

Erzsébet tér lásd Templom tér

Esze Tamás utca: (Kálvária út 1912—, Kisiskola köz 1948—) Az egytantermes katolikus iskola épülete ma az utca második lakóháza. Az államosítás után általános iskola, majd tornaterem és szolgálati lakás. Jelenleg cigány családok lakják.

Fecskeváros   lásd Móricz Zsigmond utca

Felső-rév   lásd Felső-rév utca

Felső-rév utca: (Felső-rév 1912—, Komáromi utca 1948—). A Kis-Dunára vezető út, régebben kikötő is volt. Ezen a széles, bazaltköves úton szállították fel szekerekkel a Nagymaláton lekaszált szénát, s a kivágott tűzifát, amit a vízpartig komppal hoztak ki. Az utcában volt Kiss Pál kovács, valamint Nagy Ferenc, Farkas István és Tarczal István asztalos műhelye.

Felső tót utca lásd József Attila utca

Főszeg: A Beszegtől észak felé a falu fölső széléig húzódik, határai a Havas, a Csordaúti szőlők és a faluhoz tartozó pincesor. Felső sora a községben főszegi cigányoknak nevezett lakosok része, az ún. Cigánysor. Régebben a szegényebb réteg, napszámosok, részes művelők laktak itt.

Gábor Áron utca: 1991—1912 (Zsinagóga utca 1948—). Az utcában lévő izraelita templomról kapta régi nevet, mely a deportálásig látta el feladatát. A templom berendezése megsemmisült, az épületet magtárnak használták. Az új tulajdonos Varga István a fél portarészt eladta a rajta lévő zsinagógával együtt, melyet Hídvégi György kőművesmester vásárolt meg, de 60-as években lebontotta.' Jelenlegi tulajdonosa, Rafaisz József gazdasági udvarnak használja. A szemben lévő ház 1943-tól Hídvégi György kőműves- és ácsmester lakóháza és műhelye.

Gatyaszár: A Petőfi Sándor utca Madocsa felé eső részének népies elnevezése. 1851-ben Félnadrágszár, századunk elején Félgatyaszár utcának nevezték, mert csak az út egyik oldala volt beépítve. 1948-tól folyamatosan kiépült, s így a "fél" jelző lassan  elmaradt.

Gárdonyi Géza utca: 1954— (Sár utca 1851—, Sáros utca 1912—, Zárda köz 1948—). Az utca az egykori Zárda kertjével határos.

Gátőrház utca: 1991— (Keresztes Sándor utca 1948—). A Baracsban újonnan kialakított lakótelep egyik utcája. Régen a Baracsi-tónak nevezett vízgyűjtő területhez legközelebb eső utca volt, s nevét az itt felépített gátőrházról kapta.

Granárium  rév lásd Arany János utca

Gugatemető  lásd Hunyadi utca

Halász Lajos utca lásd Malom utca

Hámán Kató utca lásd Hegyhát út

Havas út lásd Katona József utca

Havasi utca: A Havasi szőlőkbe torkolló út, melynek házai az 1960-as években épültek a korábban szőlőművelésre használt területen.

Hársfa utca: kb.  1960-tól, lásd Akácfa utca.

Hegyhát utca: 1912— (Hámán Kató utca 1948—). 1991-től ismét így nevezik földrajzi fekvése folytán. A falurész élelemmel és vegyes áruval való ellátását a Hamrik bolt biztosította az 1960-as évekig. A deportálásig a Gonda nevű izraelita család lakóháza és vegyesboltja volt

Homok utca lásd Zrínyi utca

Hősök tere lásd Zrínyi utca

Hunyadi utca: 1948— (Kistemető 1912—). A kolerajárvány és más fertőző betegségek idején a halottakat a ma is Kistemetőnek nevezett járvány temetőbe (Gu-gatemetőbe) hántolták el. Az utca felső végén lévő temetőt, az 1956-os árvíz idején a töltés készítéséhez megbontották, de a szakhatóság a földhordást megtiltotta.

Iskola utca: 1912— (Kreskay utca 1948—). 1991-től régi nevén szerepel. A bazalt köves út kivezet a Szigetben lévő gyümölcsösökbe és szántóföldekre, ezért Szigetbejárónak is nevezik.

Jókai utca:   1948— (Középső' tót utca  1912—).

József Attila utca:   1948— (Felső tót utca  1912—).

Kacz köz lásd  Damjanich  utca

Kálvária   utca lásd Esze Tamás utca

Kastély utca: 1912—. Az emlékezetben nem maradt meg, de feltehetően az Arany J.  utca, mert a Granáriumot nevezték kastélynak.

Katona József utca: 1948-tól. Régebben ezt is Cigány utcának nevezték (vö. Dankó Pista utca). A Havasi szőlőkbe vezető pincesori út. A Kossuth Lajos úthoz közelebbi  részén lakóházak, folytatásában pedig présházak, borospincék vannak.

Kegyes József utca: 1986-tól, a Baracsban kialakított új lakótelep egyik utcája. Névadója, Kegyes József festő (1834—1914), aki Bölcskén, 1834. június 15-én született szegényparaszti családban. Szülei Kegyes János és Gombos Zsuzsanna voltak. Már az elemiben kitűnt rajzkézségével. Tanítója és papja felfigyelt a tehetséges fiúra, s a rajzoláshoz, festéshez szükséges eszközök megvásárlásában segítették. 15 évesen Pestre utazott, ahol a kiállítások képeit másolta. Első mecénása Pyrker egri érsek volt, akitől több kép festésére kapott megbízatást. Ekkor kezdődött az ismeretségük Munkácsy Mihállyal. A kultúrminiszter felfigyelt a két tehetséges ifjúra és 3 évre 600—600 forint ösztöndíjat adott nekik. Munkácsyt Párizsba, Kegyest Münchenbe küldték tanulmányútra. Kegyes Józsefet szülei nem engedték el, így ő autodidakta módon képezte magát. Eletét szegény, vidéki vándorfestőként élte. Többnyire portrékat festett. 1914-ben, 80 éves korában jeltelen sírba temették el.

Kenderföld   lásd Kender utca

Kender utca: 1-991— (Kenderföld 1948—) A falu déli határának legszélső utcája. Nevét az itt termesztett növényről kapta. Az 1970-es évekig a falu déli cigány települése (kenderföldi cigányok).

Kereszt utca: 1851— (Vöröscsillag utca 1948—). 1991-ben ismét visszakapta egykori nevét, melyet a múlt században felállított keresztről nyert. Az utca elején volt a vágóhíd.

Keresztes Sándor utca lásd Gátőrház utca

Kiserdei utca: 1912-től szerepel az anyakönyvekben, azóta névváltozás nem történt. A Kiserdő felé vezető út.

Kisiskola   köz lásd Esze Tamás út

Kisköz   lásd Ady Endre utca

Kiszeg: A Kornis utcától Andráspuszta felé, a Rákóczi út, a Kiserdő és a Csordaút által bezárt, régebben módosabb katolikus gazdák által lakott negyed.

Kistemető   utca lásd Hunyadi  utca

Kiss Ernő utca: 1948— (Szőke köz 1924—) A ref. születési anyakönyvbe 1924-ben jegyeztek be születést a Szőke közből.

Komáromi utca lásd Felsőrév utca

Kornis utca:  1991— (Kornis köz 1912—, Tolbuhin utca 1948—).Az utca névadója a Kornis földbirtokos család. Az  1950—60-években Ilovics Istvánnak asztalos-, G. Horváth Pálnak bognár- és fűrészelőműhelye működött itt.

Kosa köz lásd Lehel utca

Kossuth tér lásd Kossuth Lajos út

Kossuth Lajos utca: 1912— (Dunaföldvári út 1948—). A falu főutcája. A Petőfi Sándor utca északi folytatása. Településeket köt össze: Madocsa—Bölcske—Dunaföldvár. A Templom tértől kezdődően az utca első jelentős, egyben műemlék-jellegű épülete, az 1852-ben épült volt református iskola. Az államosítás után községi ált. iskola, napközis konyha és szolgálati lakás volt. Ma alsó tagozatos diákok tanulnak itt. A túlsó oldalon Pala Mihály lakóháza és férfiszabóműhelye volt. Átellenben rektorlakás, mellette Tóth Mihály lakóháza és asztalosműhelye. A Kossuth Lajos u. és a Községháza u. sarkán található a falu egyik legjelentősebb épülete, a Polgármesteri Hivatal, melyet korábban Községházának, azt megelőzően Faluháznak neveztek, az épület azóta átépült. A régi Faluház két utcára nyíló, L alakú, oszlopos, nyitott folyósós épület volt, apatini cseréptetővel. Az első szoba, az ún. É-i szoba az írnokok, a második a főjegyző irodája volt, a harmadikban, a tanácsteremben pedig egy katolikus és egy református esküdt teljesített szolgálatot. A falu íratlan törvénye szerint, 3 évig katolikus volt az első bíró, 3 évig református a másodbíró. A következő ciklusban váltottak. Ha meghalt az első bíró. akkor a másodbíró lépett a helyére és új másodbírót jelöltek. 12 esküdt volt, 6 katolikus, 6 református. Az esküdtek jelölése nyílt szavazással, a községháza udvarán történt, melyen a falu lakossága is részt vett. A választást korteskedés előzte meg.

Az új községháza az 1950-es években épült, 7 irodával és egy tanácskozóteremmel, ebben tartják a polgári esküvőket is. Udvarában található a község tűzoltószertára.

Mellette   helyezkedik   el   az   ún.   Feketéék   háza,   melyben   asztalosműhely, gyászkocsitároló és szikvízüzem volt. Az épületet államosították, s a moziüzemnek vetítőtermet alakítottak ki, az utcára néző része pedig ifjúsági szervezetek irodája (DISZ, majd KISZ) lett. Amikor megépült a Szentháromság téren az ún. Kiskultúrház, a mozirészt átalakították fogorvosi rendelővé és szolgálati lakássá. 1956  után   az  ifjúsági   szervezetek  helyiségéből  Egészségházat,   gyermekorvosi rendelőt hoztak létre. A szemben lévő oldalon volt Matykó József vegyeskereskedése, melybe az államosítás után a terményforgalmi iroda költözött. Ma lakóház. A mellette lévő épület Bujdos József cipészmester lakóháza és műhelye. A falu első gyógyszertárát a solti származású Vasvári Géza alapította. Az emlékezet szerint a múlt század utolsó évtizedében létesült és az 1893-as tűzvész után felújították. A gyógyszerész halála után özvegye Zlinszki Endrének adta el, aki azonban az utca másik oldalán építette fel saját lakóházát és a ma is működő gyógyszertárat. A patikát később a Popovics család vette meg, s az államosításig az  ő tulajdonukban  volt.  A  szomszédos  épület  Halász Lajos  lakóháza,  asztalosműhelye és dohányboltja volt. A Templom u.  Kossuth u.  sarkán működött Kovács Sándor kádárműhelye, melynek teljes berendezését a dunaújvárosi múzeum vásárolta meg. Szomszédságában Kovács János péksége állt. Az épülettel szemben az ún. Horváth kocsma és hentesüzlet volt. A telekmegosztás után, az 1940-es évek elején, ide épült Bánrévi János jegyző családi háza, melyet államosítottak, s itt helyezték el az MKP helyi székházát és a párttitkár lakását. Jelenleg ismét a Bánrévi család tulajdona. A Horváth házat és kocsmát Móritz Gyula vásárolta meg családi ház és bádogosműhely részére. Az idős mester haláláig dolgozott itt.

A Kossuth u., Alsórév u. sarokháza régen a "Siákok" háza volt. A család jelentős vagyonnal és földbirtokkal rendelkezett, de később elszegényedtek, s a ház a Sulák család tulajdona lett, ahol Sulák Péter hentesüzletet alakított ki az udvaron jégveremmel. Azóta átalakították, új lakóház és szikvízüzem, az udvaron pedig háztartási gázolaj-vásárlóhely létesült. Ugyanezen utca másik oldalának sarokháza Németh András lakóháza és cipészműhelye.

A Kossuth u., Gábor Áron u. sarokháza Rafaisz József tulajdona. A deportálásig Spitzer Lajos vegyeskereskedése működött itt, majd a házat többen bérelték.

Dunaföldvár felé haladva az utca jobb oldalán még két kocsma, később vendéglő várta a szórakozni vágyó bölcskeieket. Az egyik Sütkei István (félkarú Pista bácsi) kocsmája, lakóháza és kb. 1960-ig ÁFÉSZ italmérő volt. Az épületet lebontották, helyére új lakóházat emeltek. A Kossuth u., Felsőrév u. sarokházában, a régi Gráf házban, hosszú ideig a "Bajtársi kocsma" nevű zenés szórakozóhely és vegyesbolt működött. Jelenleg a Czeiner család lakóháza. Az út másik oldalán, a Kossuth u. és Rózsa u. sarkán Rigó Lajos férfiszabómester háza és műhelye áll. A mellette lévő épület Hütter Gyula hegedűművész nyári pihenőháza, mely korábban Tankovics kovácsmester műhelye volt. Ezt követően a Sági család, majd Sulák Péter tulajdona, aki hentesüzletet nyitott itt. Tőle vásárolták meg az elszegényedett Siák testvérek lakóház céljára. Vele szemben a Kossuth u., Felsőrév u. régi lakóháza Lengyel György tulajdona volt, melyben fiával együtt mint cipész dolgozott. Az új tulajdonos Sulák Péter lakóháznak és szikvízüzemnek alakította át.

Tovább haladva Dunaföldvár felé, kiemelhetjük Janczula János darálóját és Ötvös Károly vesszőfőző, kosárfonó üzemét. Ma Ferde Gyula lakóháza. Az ún. Zsinkó saroktól felfelé falusi kisházak követik egymást, de az emelkedőtől kezdődően már új, modern épületekkel találkozunk.

Az utca Havasi sori oldala régen ritkábban beépített rész volt. Itt állt a faluszéli, ún. "Vörös kereszt", ahova a katolikusok körmenetet vezettek.

Kovács  utca:  1912-től említik az anyakönyvekben, de az utca holléte ma már feledésbe  merült.

Középső tót utca lásd Jókai utca

Községház   rév lásd Községház utca

Községház utca:   1991— (Községház rév  1912—, Tanácsház utca  1948—) A Kossuth L. utcából nyíló, a Kis-Dunáig vezető zsákutca. A két házsor közötti úttest alatt van a kiépített csatornaalagút. Ezen keresztül folyik le a Kossuth utcából és a község magasabb részeiről a csapadékvíz a Kis-Duna medrébe.

Kreskay János utca lásd Iskola utca

Kruspir utca:   1912-tól említik, ma már nem azonosítható.

Kun Béla utca lásd Alsórév utca

Lehel utca: Az utca átkeresztelésének időpontját nem ismerjük. Korábban, az itt élő kovácsmesterről, Kosa köznek nevezték. Az utcának csak az egyik oldala volt beépítve, a másik oldalán a Rákóczi és a Paksi utcai házak nagy szérűskertjei értek össze.

Lenin tér lásd  Szentháromság tér

Lomb utca:  1970-es évek. vö. Akácfa utca

Madocsai út lásd Petőfi  Sándor út

Malinovszkij    utca lásd Nagybaracs út

Malom utca: 1991— (Malomrév utca 1912—). A Kossuth Lajos utcából induló és a Kis-Duna töltéséig vezető zsákutca. Az utca első, baloldali házában volt Lipót Balázs hentes és mészáros üzlete. Ebben az utcában lakott Kartz Antal géplakatos, cséplőgéptulajdonos, aki az 1950-es évekig gépével és minden gabonacséplés idejére szerveződött cséplőbandával járta a falu szérűskertjeit. Nevét a Kartz ház mellett lévő malomról kapta, mely az Ötvös család tulajdonában volt, s az  1920-as években bontották le.

Malomrév utca lásd Malom utca

Második   Rév lásd Alsórév

Mező utca lásd Táncsis Mihály utca

Mező Imre utca lásd Templom utca

Molnár Gábor utca: 1986-tól a Baracsban kialakított új lakótelep egyik zsákutcája. Nevét Molnár Gábor íróról  kapta.

Móricz utca: 1912— Az emlékezetben már nem él, nevét feltehetően onnan kapta, hogy több Móricz család lakott itt.

Móricz Zsigmond utca: 1948— (Fecskeváros 1912—) A Felsőrév utca folytatása, a dunai árterület széle, a Vörösgyíri partalja utcája. Ma már kőépületekben, de a századfordulón ittélők még partbavájt pincelakásokban laktak. Mivel magas, meredek oldalú, ezért szívesen keresték fel a partifecskék. Csúfolták ezt a részt Partaljának és Hűvősvölgynek is. Az egyhelységes lakásokban a falu legszegényebb rétege élt. A község szülöttje, Kegyes József "Partalja" c. festménye örökítette meg a falu legszegényebb lakónegyedét. 1984-ben a község, Kegyes József festő születésének 150. évfordulójára, emlékkiállítást rendezett. Akkor a 80 éves Zajacz István meglepődve látta a "Partalja" című festményt, melyet kb. 70 évvel korábban festett a mester. Ő, mint kisgyerek vitte a festőállványt az idős embernek és csodálattal nézte a kép születését. Ekkor látta viszont az emlékében jól megőrzött alkotást. A kép jelenleg Pakson található.

Nagybaracsi út: 1912— (Malinovszkij utca 1948—, Nagy Baracsi utca 1991—) A Paksi és a Rákóczi utcát összekötő út, mely a bojári töltésen vezet végig. Védelmi szerepe volt a Laposnál jövő dunai árvíz ellen. A nyári és őszi betakarítás idején  pedig a földekről jövő,  takarodó szekerek útját rövidítette le. Az egyik oldalán házsor, a másikon a bojári vízgyűjtő és a Lapos található.

Nagy Sándor utca: 1948— (Töltés utca 1912—). A dunai töltésen a Káposztaföldekig vezető út. Egyik oldala házsor, a másik a Kis-Duna holtmedre.

Nefelejcs utca: 1991— (Szamuely utca 1948—) A vörösgyíri lakótelepen található, vö. Akácfa utca.

November  7.  utca lásd Cserép utca

Nyírfa utca: 1991— (Sallai Imre utca 1948—). A Kossuth Lajos utcáról a Vörösgyíren kialakított lakótelepre vezető utca. ABC és játszótér található itt.

Partalja lásd Móricz Zsigmond utca

Paksi utca: 1851-ben már előfordul. Régen ezen a széles úton hajtották ki a legelőre a szarvasmarhákat. A Templom utca folytatásában lévő kezdő szakasza tér jellegű. 1959-ig egy hídmérleget (mázsát) üzemeltettek itt, hogy a lakosság állatainak, gabonájának súlyát megállapíthassák. Az utca kezdetén található az óvoda (egykor katolikus iskola, kántorlakással), a katolikus templom és kert. Az emlékezet szerint több száz évvel ezelőtt a templom dombja temető volt. Szemben található a plébánia, mellette a Szendéi család háza, korábban orvosi rendelő és posta. Az utcán tovább haladva egykor nagy területen feküdt a Miasszonyunk apácarend kertje, zárdája, iskolája és gazdasági épülete, mely úgy jöhetett létre, hogy Nagy István bölcskei földbirtokos a kat. egyházra hagyta kúriáját, 10 kat. h. belsőséggel együtt. 1922 júniusában érkeztek ide az apácák. 1925-ben az elemi mellett magániskolával is bővült, melynek neve a Miasszonyunkról (Notre Dame) nevezett női kanonokrend bölcskei Szent József Leány Polgári Iskola volt. Az államosítás után a község általános iskolája lett. Az 1960-as évektől kezdve az egykori zárda kertjét felparcellázták lakóházak és középületek számára (1. sz. Orvosi rendelő és szolgálati lakás, Pártház, mely ma Művelődési Ház). Az utca másik oldalán Zsiros Sándor vendéglője működött, melynek nagytermében  falusi  bálokat és  filmvetítéseket tartottak.

A Rákóczi Tsz központi irodaháza a Bors család tulajdonában volt az államosításig, ahol egy korszerű malom üzemelt. Az utca térré szélesedő részén — ahol ma a kőkereszt áll — található a 2. sz. Orvosi rendelő szolgálati lakással, és a varroda. Ez utóbbi korábban az ún. Kapitány ház volt, Wern Rudolf császári és királyi kapitány, majd Hetfleisch Henrik tulajdona. A XIX. sz. végén mész-kőtömbökből építették gazdasági résszel és istállóval együtt. Az 1940-es évektől a községi elöljáróság kezébe került és szegényházat, pálinkafőzdét. Bikaházat (bikaistállót) alakítottak ki az épületekben. Ebben az utcában van a nagyobb földbirtokkal rendelkező, módosabb gazdák háza, portája is, valamint az ún. Külső óvoda épülete, mely korábban csendőrlaktanya volt, továbbá Szakách Ernő földbirtokos egykori kastélya, ahol ma az alsó tagozatos diákok egy részét oktatják.  Átellenben,   1989-ig Indich József kőművesmester lakott.

Pék utca:   1912—. Az utca ma már nem azonosítható.

Petőfi Sándor út: 1948— (Madocsára vezető út 1851—, Madocsai út 1912—). A Templom térről kezdődően déli irányba haladó forgalmas út. Az egymást követő Töltés utcák felőli részét szegényebbek lakták. Az utca másik oldalán, vegyesen, módosabb katolikusok és reformátusok éltek. Az utca egykori nevezetesebb épületei közül megemlíthetjük a Nyulasi vegyeskereskedést, Kiss Géza gépjavító műhelyét, a Spitzer család szérűskertjét, a Nagybaracsi út torkolatában a Mérges, Csordás, Baricza, Németh, Dér, Tomolik családok nagy portán álló lakóházait. Ez utóbbi telkén és a környező', állami tulajdonba került földeken létesült 1948-ban az Andráspusztáról betelepített gépállomás, mely 1970—1978 között a Szekszárdi Mezőgép, 1978—1986 között a Gyár- és Gépszerelő Vállalat, majd 1986-tól a Dunai Vasmű gyáregysége lett.

Piac tér lásd Templom tér

Pince utca:   1912-től  előfordul,  de már nem azonosítható.

Pincesor  lásd Táncsics Mihály utca

Radnóti köz:   1971-től   a  zárdakertből  kialakított  zsákutca.

Rákóczi utca: 1948— (Nagy és Kis Tahy utca 1851—). A Templom tértől kezdődően, nyugat felé, a Nagybaracsi útig, a Bojárig vezető út. Régi nevét a Tahy család kastélyáról kapta, melyet a század elején az új tulajdonos lebontott. Az utca nevezetesebb épületei, kereskedelmi egységei és ipari műhelyei: A Templom térről haladva az utca elején Horváth József tulajdonában volt egy magas építésű malom és magtárépület. Az 1950-es években lebontották, helyére lakóház épült. A malom melletti zsákutcában dolgozott és lakott Téger Ferenc cipész. Az utca elejét főleg iparosok, kézművesek lakták: Sallai István ács és kőműves, Pálfi István kőműves, Bán Lajos kosárfonó, Baranya Sándor kötélkészítő, id. Tankovics Ágoston kovács, Loósz József kádár és bognár. Az utcában lévő régi csendőrlaktanya épületét Sárosdi Ferenc építőmester cserélte el a mai, ún. Külső óvodáért, 1940 körül. A faluban található mandzártetős házak tervezését és építését ő végezte az 1940-es évektől. Az egyik idős adatközlő szerint a mellette lévő házban volt a község első óvodája és postája. A Damjanich utcától, ill. Sárosdi Ferenc házától folytatódóan a lakóházak és a hozzátartozó porták mind nagyobb méretűek. Jobb módú gazdálkodók lakták, így a Szőke, Baranya, Keresztes, Kacz, Bátor, Horváth és a Nyulasi család. A nagyméretű kerteket, a korai vetemények után minden évben szérűskertnek alakították ki. A gabonát a kertekbe behordták és minden gazda a saját házánál csépeltetett. A kisportájú parasztgazdák is itt csépeltek. Az utca közepe táján, a Sárosdi házzal szemben, a Paksi utcától a Rákóczi utcáig benyúló, ún. Zárdakert a mai Gárdonyi utcáig terjedt. Ma már beépített terület. A Petáncki vegyeskereskedés, "Gizi bolt" korábban Vörösváczki Pálné tulajdona volt. A Gálik-féle épületben korábban tejbegyűjtés folyt, ma ÁFÉSZ bolt és szikvízüzem működik. A Kornis utcától a Bojári töltésig, az 1950-es évekig Szakách Ernő földbirtokos Paksi utcai kastélyához tartozó kert volt.

Régi temető út:   1851-től már szerepel.

I.    Rév utca lásd Felső-rév utca

II.   Rév utca lásd Alsó-rév utca

Rózsa utca: 1912— (Csordás Ferenc u. 1948—), 1991-től ismét régi nevén szerepel. A Hegyhátról a Kossuth utcára lejtősen vezető út.

Rózsa Ferenc utca lásd Tölgyfa utca

Sallai Imre utca lásd Nyírfa utca

Ságvári Endre utca lásd Virág utca

Sáros utca lásd Gárdonyi Géza utca

Szabadság tér lásd Templom tér

Szamuely  utca lásd Nefelejcs utca

Szentandrási út lásd Andrási út

Széchenyi utca: 1991— (Dimitrov utca 1948—). Összekötődött a Nagybaracsi utcává!.

Szentandrási utca: 1991— (Április 4.utca 1948—). Szentandráspusztára, főleg a szántóföldekre vezető út, többnyire mezőgazdasági járművek használják.

Szentháromság tér: 1912— (Szent János tér 1926—, Lenin tér 1948—). 1991-ben visszakapta régi nevét. 1937-ig a téren állt Nepomuki Szent János szobra. A falu központjának számított, Szentháromság vasárnapján itt tartották a búcsút. Később a tér kicsinek bizonyult a búcsú tartására és folyamatosan a falu központjától kijjebb kerülve, ma már a Paksi utca végén kerül megrendezésre. A tér a II. világháború utáni időben a nagygyűlések, ünnepélyek helye volt, ma már ezt a szerepét átvette a Hősök tere. Itt állt az ún. Felszabadulási emlékmű, melyet 1992-ben lebontottak. 1948-ban artézi kút készült, melyet Kossuth kútnak neveztek. A tér első jelentősebb épülete a II. világháború előtt készült, de csak falai és födémé álltak. A nyílászárók nélküli épületben a munkaszolgálatosok éjszakáztak, amíg a Laposon keresztül vezető tankcsapdaárkot ki nem ásták. Ezt az épületet a Hangya Szövetkezet kezdte építeni, amit az államosítás után az ÁFÉSZ kapott meg. Kialakítottak egy vas-műszaki és egy élelmiszerboltot, az udvaron lévő hosszú épületben pedig irodát, Tüzépet és zöldségfelvásárlót.

Az üzletsorral szemben volt a ref. kultúrház, mely később mozivá és ifjúsági szórakozóhellyé alakult át. Jelenleg a Tüzép részét képezi. Két házzal feljebb működött Czeiner Jánosné vegyeskereskedése, majd Baranya József cukrászdája. Az épület mellett volt a ref. harangozó nádtetős, deszkakerítéses háza, melyet a Levente Otthon követett. A háború alatt aknatalálat érte. A két utóbbi épületet a tér kialakítása miatt lebontották, s helyükre játszótér került. Szemben a mai Rácz házban, lóhajtású malom működött, ahol Czeiner darálós kukoricát darált még az 1900-as évek elején is. Vele szemben dolgozott Nagy Gábor villanyszerelő és lakatos. Mellette Hütter Károly péksége működött. Szomszédságában a katolikus egyház tulajdonában volt egy nagy terület, melyen a Katolikus Legényegylet kultúrháza és az épületben könyvtár, színház- és táncterem létesült. Az egész terület Szakách Ernő földesúr adományozása folytán került a község tulajdonába. Az államosítás után Művelődési Ház és Könyvtár lett. A nagytermet a Moziüzemi Vállalat vetítőteremmé alakította át. Jelenleg varroda.

Az épülethez tartozó nagy kertben épült 1960-ban a Rákóczi Filmszínház. A közel 350 nézőt befogadó tér színházteremként is szolgál. A másik épületben könyvtár és szolgálati lakás épült. A térre betorkolló Paksi utca saroképülete dr. Győri István lakóháza és orvosi rendelője, korábban Baumgarten Jolán vegyeskereskedése volt. Helyére új lakóházat emeltek. A mai ún. Berek ház korábban Kurcz jegyző lakóházaként, az épület utcafronti része pedig a Hangya Szövetkezet boltjaként szolgált az államosításig. Az 1950-es évek elejétől ÁFÉSZ iroda, ruhásbolt, majd cukrászüzem lett.

1. kép. A negyvenes években fúrt ártézi kút

 

2. kép. Keresztes József rőfösboltja

 

Szent János tér lásd Szentháromság tér

Szigetbejáró lásd Iskola utca

Szőke  köz lásd Kiss Ernő utca.

Szőlőköz: 1912-től  előfordul,  ma  nem  behatárolható.

Szűkköz lásd Ady Endre utca. Az utcát hivatalosan így nevezik, de a mindennapokban régi neve használatos.

Tanácsháza utca lásd Községháza utca

Táncsics Mihály utca: 1948— (Mező út 1912—). A legelőről ezen az úton hajtották haza a kijáró jószágot.

Tahy utca lásd Rákóczi utca

Téglaház  utca lásd Bercsényi utca. A bojári vályogvető telepre vezető út.

Téglavető utca lásd Bercsényi utca. A Téglaház utca és a Téglavető utca elnevezést felváltva használják — így maradt meg az emlékezetben.

Temető utca: Az 1851. évi utcaösszeírás Temető utcájával azonosítható. Lásd Vörösmarty utca.

Templom tér: 1991— (Erzsébet tér 1912—, Szabadságtér 1948—) Az 1960-as évekig a község piactere volt. A mindennapokban is Piactérnek nevezték. Nagyméretű téglával kikövezett terület, ahol zöldséget, tejfölt, túrót, baromfit árultak többnyire a helybeliek. A téren helyezkedett el a község legtöbb boltja, így a kóser hentesüzlet (Baricza Gyula háza helyén állt) a zsidók számára, a ház másik oldalán a borbély, Szabó Árpád dolgozott. A Rákóczi utca sarkán a Czeiner-féle vegyeskereskedés, később szövetkezeti bolt, majd Ötvös Mihályné cukrászdája működött. Jelenleg virágüzlet. A Petőfi és a Nagy Sándor utcák találkozásánál a térre néző' házban (ma Frigyer hentesüzlet) a II. világháború előtt Taizik Sándor (később Takácsra magyarosított) méter- és rövidáruboltja állt a vevők rendelkezésére. A tér Arany János utcai sarkán a Keresztes család, majd az államosítás után a szövetkezet vendéglője várta a szórakozni vágyókat. Udvarának hátsó részében deszkaborítású pavilon állt, melyben már a néma filmek korában is vetítés folyt. A falut járó cirkuszosok is itt tartották előadásaikat, kint a téren pedig a nyilvános bemutatókat. A vendéglő mellett áll az ún. Czeiner ház, mely az 1920-as évekig a lelencgyerekek iskolája, majd lakóház volt. Jelenleg fodrászüzlet. Ezzel szemben, a Szentháromság tér felé haladva találjuk a posta mai épületét, mely korábban a mindenkori főjegyző lakása volt. Ennek kertjébe hordta össze a lakosság az ún. konvenciót, azaz a tanítóknak és hivatalnokoknak járó javadalmakat (tűzifa, gabona stb.). A tér az itt álló református templomról kapta nevét. A szájhagyomány szerint Bölcske katolikus lakossága építette. A török hódoltság előtt a templomot kifosztották, majd belsejében a katolikus vallási jelleget megszüntették, falait lemeszelték. Később csak a református hit gyakorlását engedték. A katolikusok az imádságokat és a miséket a Granáriumban tartották.

A templomkertet s egyben a teret északról a parókia és a napjainkban felújított egykori rektori kisház zárja.

Templom utca: 1851— (Mező Imre utca 1948—). 1991-tól ismét régi nevén szerepel. A Kossuth és a Paksi utat összekötő' utca. Itt működött Varga István vegyeskereskedése, a Czibán kocsma, Kalmár Imre borbélyüzlete, a Korsós-féle géplakatosműhely, a Kovács család asztalosműhelye és Ötvös Imre darálója. Jelenleg is a vásárlók rendelkezésére áll Keresztes József hentesüzlete helyén ma vegyesbolt működik.

Tolbuhin utca lásd Kornis utca

Tompa Mihály utca: 1948—. A Nagybaracsi és a Kender utcát összekötő út. Az ún. Békaváros jellegzetes utcája.

Tót utca: 1851-ben már előfordul. Ma már az utca megnevezése szétoszlott: Alsó Tót utca (Zalka Máté utca), Középső Tót utca (Jókai utca). Felső Tót utca (József Attila utca), Új Tót utca (Dózsa György utca)

Tölgyfa utca: 1991— (Rózsa Ferenc utca 1948—). A Kossuth utcától kezdődően a Nefelejcs utcáig tart.

I.   Töltés utca: 1912—. A Petőfi útból nyíló, a Kis-Duna töltéséig vezető szűk utca,

melyben még található nádfedelű lakóház. Az itt elmondottak a többi Töltés utcára is vonatkoznak. Kiemeljük, hogy 1851-ben már szerepel egy "Duna áradás elleni  töltés utca".

II. Töltés utca:  1912—.

III. Töltés utca:   1912—.

IV. Töltés utca:  1912—. Ezen utca folytatásában volt a fából készült, a Kis-Dunán átvezető híd. .

V. Töltés utca: 1912—. A kanyarodó Petőfi Sándor utcától kezdődően, a Baracsi-tó mellett vezető utca. A Baracsi-tó, mely egy nagy pocsolyás terület, vályogvető gödrökből képződött, (úgy, mint a Bojár). A Duna áradásakor rendszeresen vízzel feltöltődött. A Petőfi Sándor utca árkaiból is a csapadék ebbe folyt.. Korábban mindig volt benne víz. A fél falu libája, kacsája itt nőtt fel. Ide jártak nyáron fürödni, télen korcsolyázni, csúszkálni a gyerekek. Afféle nyári-téli "gyermekjátszótér" volt. Az I—V-ig számozott Töltés utcák lakóházai őrizték meg máig is falusi lakóház jellegüket. Itt még megtalálható a náddal fedett, kalapos kéményű, tömött falú, alacsony, kisablakkal ellátott ház, deszkakerítéssel, faragott verébdeszkával, sövénykerítéssel.

Új tót utca lásd Dózsa György utca

Vasút utca: A Paksi út folytatása, a vasútállomás, ül. Szentandráspuszta felé. Forgalmas, mert ezen az. úton történik a vasútra, a Rákóczi Termelőszövetkezet gabonaszárítójába és magtáraiba a termények szállítása. Ezen az úton lehet Szentandráspusztán keresztül kimenni az Örsi-hegyre és a 6. számú országos főútvonalra.

Virág utca: 1991— (Ságvári Endre utca 1948—). Új házakkal beépített utcasor a Kossuth Lajos utcától  kezdődően a Nefelejcs utcáig.

Vöröscsillag   utca lásd Kereszt utca

Vörösmarty utca: 1948— (Temető utca 1912—). A Hegyhát úttól kezdődően a Havasi szőlőhegyre vezető út a Kistemetőig.

Zalka Máté utca: 1948— (Alsó Tót utca 1912—). A Csordaúti pincesorról levezető út. Itt volt Loósz Antal kádár- és bognármester műhelye az  1970-es évekig.

Zárda köz lásd Gárdonyi Géza utca

Zrínyi utca: 1948— (Homok utca 1912—). A Paksi út kezdetéből V alakban kiágazó kétirányú utca, mely egy teret (Hősök tere) zár közre. Ezen a téren épült 1991-ben a II világháborúban elesett hősök és áldozatok emlékműve. Az utca lejtése a falu központja felé nagy, nyári záporok idején a víz a mai napig is sok hordalékot hoz le. Ezért is nevezték régen Homok utcának.

Zsinagóga utca lásd Gábor Áron  utca


 

IRODALOM

  1. Andrásfalvy Bertalan: A Dunamente népének ártéri gazdálkodása Tolna és Baranya megyében az ár-mentesítés befejezéséig.  Tanulmányok Tolna megye történetéből.  VII.  Szerkeszti:  K.  Balog János. Szekszárd,    1975.
  2. Bajor Nagy Ernő: Ki volt Kegyes József. Szabadföld  1967. július 16. sz.
  3. Bajor Nagy Ernő: Kegyes József feltámadása. Szabadföld  1984. február 25. sz.
  4. Szabó István: Bölcske. Művelődésügyi és szociális állapotrajz. Bölcske, 1937—38. (Kézirat.)
  5. Tolna  megye  földrajzi  nevei.  Szerk.  Ördög Ferenc,  Végh József és  Papp László.  Budapest  1988. 167—176.
  6. Wallner Ernő: Paks településképe. Földrajzi közlemények.  1958.  1. sz.
  7. Wallner Ernő: Népesség — és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban. Földrajzi  közlemények 1959. 419—473.

 

A csak évszámok alapján hivatkozott források

 

  
Előző fejezet Következő fejezet