Előző fejezet Következő fejezet

BÖLCSKE ÉLETE A TÖRÖK KIŰZÉSÉTŐL

A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁSIG

 

A török utáni élet megindulása

A törököt kiűző felszabadító seregek 1686. szeptember 15—16-án Bölcske és Madocsa között táboroztak. Ekkor készítette L. N. Hallard településünk és a szomszédos Madocsa eddig ismert első rajzos ábrázolását (9. kép). A rajzot elemző Gaál Attila megállapítja, "Bölcske romos templománál csupán annyi bizonyos, hogy egy-hajós, egytornyú, kerek szentélyzáródású, keletéit temploma volt."132 A romokban fekvő település azonban hamarosan új életre kelt, ha egyáltalán valóban ilyen mértékben elpusztult, mert 1689. október 18-án a mezőváros elöljáróinak, valamint Daróczy István paksi erősségének kapitánya és bölcskei "ministere", Császi Vécsei János pecsétjével ellátott irat arról tanúskodik, hogy a mezőváros él, sőt magistrátusa

9. kép. N. L. Hallard 1686-ban készített rajza Bölcskéről és Madocsáról
(Gaál, 151.)

 

10. kép. Bölcske mezőváros pecsétje és elöljáróinak aláírása 1689-ből
(OL E 213. 12. doboz. Bölcske)

 

is működik.133 Itt jegyezzük meg, hogy a jeles történész, Bezerédy Győző Tolna megye településeinek pecsétjeiről írott munkájában megállapítja: "Dunaföldvár pecsétje igen korai, 1690-ből való, napjainkig ez Tolna megye településeinek legkorábbi pecsétje."134 Természetesen Bezerédy Győző nem ismerhetett minden iratot, melyen korai pecsét található — egy kutató számára ez eleve képtelenség —, ráadásul nem is Tolna megyei anyagban volt, de a fentiek tükrében megállapíthatjuk, hogy Bölcske 1689-es, az Agnus Deit, az Isten bárányát kereszttel ábrázoló, tipikusan barokkosnak mondható pecsétje — eddigi ismereteink szerint — a legkorábbi Tolna megyében (10. kép). Megszívlelendő azonban Bezerédy Győző más vonatkozásokat is tartalmazó megjegyzése: "Az ártér vizei, kanyargó holtágai között az ellenség nehezen igazodott el, az emberek biztonságosabban bújhattak meg, vagyonukat jobban elrejthették, a túlélésnek itt minden másnál nagyobb lehetősége volt. Éppen ezért nem lehet véletlen az, hogy Tolna megye korai, datált pecsétjeinek többsége az ártéri terület falvainak zöméből került ki. ... Vajon e táj falvainak datálatlan pecsétjei, mely korból eredhetnek?   Meglehet,   egyik-másik   még   a török megszállás alatt keletkezett."135 Osztjuk a szerző felvetését, mert az általunk kutatott XVII. századi, Bölcskével kapcsolatos iratokon formára és nagyságra ugyanolyan pecsétek találhatók, mint az 1689. évi, így elképzelhető korábbi létük (11. kép).

11. kép. Bölcske 1800-ban készült pecsétje
(Bezerédy, IV. tábla)

 

Visszatérve a mezőváros török utáni állapotának vizsgálatára, elmondhatjuk, hogy 1696-ban 37 családfőt és 39 fiút írtak össze a Daróczy István birtokának számító helységben. Határát két nyomásban használták, malommal és révvel rendelkezett, erdei és legelői jó állapotban voltak, a rétekről és a legelőkről már nem nyilatkoztak az összeírok ilyen dicsérőleg.136 Jelentős szerepet játszott továbbra is a halászat, ezen belül is vizafogás, mert egy 1690. évi felmérés szerint a Dunamente településein csak Tolnán és Bölcskén volt vizahalászat.137

1702-ben Bölcske város tanácsa előtt tanúkihallgatás folyik az ügyben, hogy az ún. Kormói-sziget Madocsához vagy Ordashoz tartozik-e. Tárgyunk szempontjából e perből csupán azt szeretnénk kiemelni, hogy nyilatkozik a 76 éves Baranya István esküdt, a 66 éves Kántor Balázs, a 67 éves Ferde János és a 71 éves Keresztes András,   "a velünk határos Bőltske  Városának hites tagjai" — írják a madocsaiak.138 Tudnunk kell, hogy a korban bevett gyakorlat szerint határperben a tartósan helyben lakókat, de leginkább az ott születőket szólaltatták meg, mely újabb adalék azon észrevételünk  mellett,   hogy   a  mezőváros   folyamatosan   népes   volt.   A  következő  évi újabb   háborúskodások   megindulásakor   azonban   rövid   időre   városuk   elhagyására kényszerültek a bölcskeiek.  1703-ban még 44 családfőt írnak össze,139  de a Földvár és Paks körüli csatározások miatt később a szomszédos Madocsán húzzák meg magukat.   A   hagyományban   élő  átköltözést  két  madocsai   forrásunk   is  megerősíti.140 Egyrészt jegyzőkönyve:   "De hogy ezen veszedelmes időben bátorságosabb menedékhely volt légyen a mi helységünk (mely lapájos hejen edgy rengeteg erdőnek közepén feküdt) mint több más Helységek,  bizonyos abból,  hogy Paksi és Bölcskei lakosoknak   egy   része  prédikátorjokkal   T.   Nánási   Istvánnal   együtt   egész   1711-dik esztendeig a mi Helységünkben találtak oltalmat és menedéket",  másrészt református  egyházának anyakönyve:   "1709.   ide Madocsára két fél közt nyomorgó Paxiak és  Bölcskeiek  bátrabb  maradásért  lakásra  összegyűlvén." A források mellett szól, hogy  a szabadságharc  idején  a  bölcskei  közösségi  élet egyetlen  nyoma  sem  tűnik elénk a rendelkezésünkre álló iratokban. 1711-ben azonban már az élet megindulásával,  s  a bölcskeiek további  sorsát jelentősen  meghatározó dokumentummal  találkozunk.141 "Én Király Daróczy Daróczy Ferenc Bőcske  Várossának edgyik Eörö-kös    Földes    Ura    Vallom    és    adom    tudtára    mindeneknek    valakiknek  illik    ez levelemnek rendiben; Hogy az több vér Szerént való Atyámfiainak távol létekre való nézve is,  kívánván ezen felyebb megh irt Bőcske nevű helységet megh szállítanom és gyarapítanom,   léptem az Jobbágysággal ilyen alkura,  és pro primo: Hogy áztat   alkalmatosságival   és   több   hozzá   tartozandó   Gyürüs,   Szőlős,   Eörs,   Hada, Szent András és  Vár réve nevű Pusztákkal edgyütt Szabadosán bírván  és  usuálván (használván — H. P.).   2do  Esztendő elfolyása  által  tartoznak az   uraságnak Áren-dájul Száz Rhenus forintokat fizetni.   3tio Az Szőlő Hegyeket szorgalmatosán  úgy több   szántó földeket   excolálván (művelvén — H. P.)  egy szóval Generaliter mindenbűl kilenczedet igazán ki adni tartozni fognak. 4to Akár minemű nevezendő szolgálatra esztendő által minden gazda az Urasághnak tizenkét napot tartozzék szolgálni. 5to Előbbeni be vett Szokás szerint az helységh annak idejekor Duna melléki Szőlőnket egészlen annak munkájával tartozzék megh dolgozni. 6to Magok gyarapítására való nézve  és hasznokra Mészárszék,  korcsma meg engedtetik."

Tehát a háborús események és az 1710. évi pestisjárvány miatt megcsappanó lakosságot Daróczy földesúr újakkal pótolta, akik a megmaradó törzsökös lakossággal együtt immáron közösen foghattak hozzá a XVIII. század elvégzendő feladataihoz.

 

Bölcske birtoklástörténete

Mielőtt témánkba belevágnánk, legyen szabad elmondanunk Bölcske teljes múltjának, de főleg birtoklástörténetének forráshátterét. A községnek feudális kori iratanyaga és átfogó korabeli térképe — eddigi kutatásaink szerint — nem maradt, a legilletékesebb helyen, a Tolna Megyei Levéltárban így csak a megyei vonatkozású forrásokból tájékozódhattunk, bár ezek jelentős mennyiségű adattal segítették munkánk megírását. Ezután következett a területen érdekelt földesúri családok levéltárainak átnézése, de itt se volt nagy szerencsénk, mert talán a legjelentősebbnek tűnő Daróczy família archívuma néhány irat kivételével elégett. Következett a Rudnyánszky, s az ebben megmaradó Száraz család viszonylag rendezett, nagy mennyiségű anyaga, mely a XVIII. század közepéig több jelentős forrással szolgált, de egy számunkra szerencsétlen osztozkodás után (lásd később) a család fő érdeklődési köréből kikerült Bölcske és Madocsa. Száraz Annamária ballépései pedig olyan hitelezői kört — több áttétellel — zúdítottak a falura, akiknek nyomon követése reménytelen vállalkozásnak tűnt. Bíztunk benne, hogy a birtokosként megjelenő Batthyányak, s kiváló archívumuk mindenért kárpótolnak majd bennünket, de a hercegi ágnál semmit nem találtunk, a grófi ág levéltára pedig csak néhány csomónyi az Országos Levéltárban. Talán sikertelenségünkhöz hozzájárult a falu jegyzőjének 1865. évi alábbi észrevétele is. "A határt a múlt század végéig Gróf Battyany család bírta zálogban, ki a Paksi család tagjai által kipereltetvén, természetesen saját levéltárát magával vitte, s így a régiebb időkről a helybeli uradalmi levéltárban semmi sem található."142 Félő, hogy a pervesztes Batthyány Tódor a korábbi uradalmi anyagot is elvitte, s nagy felindulásában talán megsemmisítette. Mindenesetre a rávonatkozó és működési ideje alatt keletkező iratanyag átnézése nem járt eredménnyel. A XVIII. század utolsó harmadától a falu tulajdonjogilag közbirtokossággá válik, de a folyamatosan beházasodó, s így területet szerző családok (Kornis, Tahy, Cseh, Bernrieder stb.) iratanyagának átnézése, mint később kiderült, felesleges volt. Az egyházi anyag és Tolna megye jeles szakíróinak tanulmányai azonban némi kárpótlást nyújtottak.

A középkorban birtokos Paksi család 1662-ben, János fia László halálával férfiágon sírba szállt, így a roppant nagyságú birtok a leányág kezére jutott, akik a Paksiak akkori lakóhelyén, a Szabolcs megyei Nagyhalászon megosztoztak egymás között.143 így 1683-ban144 már bölcskei birtokosként tűnnek fel az előbb említett János testvérei, Sára és Kata, valamint János lánya Anna és László lánya, Klára férjei, illetve unokái: Jármi István, Nyakas Miklós, Daróczy István és Holló Zsigmond (12. kép). Azonban birtokaik megvédéséért nem kisebb ellenféllel kellett harcba szállniuk, mint az udvari kamarával, mely hosszas perlekedés után, 1702-ben elengedte ugyan a ius armorumot (fegyverváltság), de 32000 ft megfizetésére kötelezte a Paksi örökösöket. Ám ez az összeg soknak bizonyult, ezért 1703-ban 22.000 ft kölcsönt vettek fel Volland Lőrinc bécsi bankártól, de ennek fejében zálogul hagyták Bölcske mezővárost pusztáival, valamint más javaikat.145 Innentől kezdve a helyzet zűrzavarossá válik, mely a század közepére éri el tetőpontját. Annyi bizonyos, hogy 1683-tól kezdve Paksi Anna és Daróczy Zsigmond fiát, Istvánt, majd ennek 1709. évi halála után utódjait, Zsigmondot és Ferencet a mezőváros birtokosaként végig emlegetik. Daróczy István halála után felesége (Sokoray Erzsébet) összeházasodik Szeleczky Mártonnal, aki így részben tulajdonossá válik, s jogai csak 1734-ben szűnnek meg, amikor mostohalánya, Daróczy Katalin (Száraz Györgyné) 8000 ft-ért megveszi tőle a bölcskei és a madocsai birtokrészeket.146 Közben, 1722-ben Jeszenszky István — akinek más iratok kapcsán lehetett valamilyen köze Volland Lő-rinchez — meghagyja a bíráknak és a bölcskei tanyákon lévő halászoknak (vö. a középkorról írottakkal), hogy birtokait átadta Száraz Györgynek, "Annak okáért azután egyedül eő Kegyelmét fogjátok ösmerni igaz Földes Uratoknak. "147 Száraz György, Daróczy Katalin 2. férje volt Lasztóczy László után.148

1730-ban Paksi Katalin két leszármazottja, Jármy István és Megyeri Mária (Jármi András unokája) adósságaik miatt lemondanak bölcskei javaikról Daróczy Zsigmond, Daróczy Ferenc, Daróczy Antal, Daróczy István, Daróczy Katalin (Száraz Györgyné), Daróczy Rozália (Merskovits Mihály özvegye), Daróczy Klára leánya, Petrovay Julianna (Orczy Sándorné), Daróczy Borbála gyerekei, Zlinszky Ferenc, Zlinszky Imre és Zlinszky Erzsébet javára. A Daróczy örökösök magukra vállalják a Jármyak adósságait, sőt Jármy Andrásnak 625, Megyeri Máriának pedig 416 forintot fizetnek. E hosszas felsorolás azért volt fontos, mert innentől kezdve a Merskovits és a Zlinszky família is birtokossá vált az egykori Paksi javakban. Egyébként már itt szeretnénk megemlíteni azt a tényt, hogy ebben, a Pálffy Miklós által kiadott, tehát hivatalos iratban említik — eddigi tudomásunk szerint — utoljára mezővárosként Bölcskét.149

12.  kép.  A  Paksy család  leszármazási  táblázata egy  XIII. századi peranyagban
(OL P. 590. 3. cs. 252. f.)

 

Itt jegyezzük meg, hogy a leányágak között állandó perlekedés kezdődött a korábbi osztály miatt, mely a Daróczy családra, tehát vidékünk fő birtokosára (ne felejtsük, a Paksi-örökségnek csak egy része volt a Békés, Szabolcs, Pest megyei, horvátországi stb. mellett a paksi ' uradalom) óriási terheket rótt. Nehezítette helyzetüket, hogy a Paksi család levéltára a legidősebb leányágat képviselő Jármy családnál maradt. A birtokokért folyó perekben és a különböző támadásokkal szemben a család jelentős védelmezőt nyert Daróczy Katalin férjében, Száraz Györgyben, aki   tipikus  XVIII.   századi  egyéniség  volt.  A  hódoltsági  területek  visszaszerzésével megnyíló vagyonosodási  lehetőségeket egy pillanat alatt kihasználta családja javára. A bárói  rangra és  királyi  személynökségre  emelkedett Száraz György múltjára  vonatkozóan semmit sem tudunk, egyetlen irat sem tünteti fel szüleit, származását, pedig olykor dédszülőkig írják  le a különböző' ügyekben szereplőidet.   1732-ben hunyt el, özvegyére hagyva  az  uradalom  irányításának minden  gondját. Daróczy  Katalin megfelelt c kihívásnak,  s ha új  férje, báró Vajay László a birtokigazgatásban nem is segítette ugyan, de a család  iratait a könnyebb áttekinthetőség kedvéért tartalmi kivonatokkal   látta el.150   1735-ben  Daróczy  Antal  és  István  6600  forintért  átadták a paksi uradalomban lévő részeiket Daróczy Katalinnak. Az irat azért is fontos számunkra, mert ebben olvasható az a kitétel, hogy az előbb említett Volland Lőrinc bankár Daróczy Katalin javára lemondott az őt illető" zálogösszegről. Azonban az özvegy kénytelen olykor birtokrészeket átadni  is, mert ez idő tájt köti meg az előbb már említett Daróczy Rozália újabb házasságát Csík Ádámmal, a településünk történetében nagy szerepet játszó Csík família c tájon elsőként megjelenő tagjával.151 Daróczy Katalin 1742. évi végrendeletében152 mintegy összefoglalja életművét, melyből mi csak a Bölcskét érintő részeket emeljük ki:   "...Bölcskét és Madocsát s ahhoz  tartozó Pusztákkal nevezett Mostoha Atyám  Báró Szeleczky   Uramtúl nyolez ezer forinton ki váltottam. Ahhoz Daróczy Antal és István Eöcséim,  nem különben néhai néném Daróczy Klára Asszonytúl Származott Petrovay Julianna Orczy Sándor uram Házas Társa Eöcsém   Asszony   részeit   Kilenczezerkilenczszáz  forinton örökössen  meg   vettem...Ezért megfontolván  ezen jószág  álapottyát,   és jól  tudván, hogy egyikének másika nélkül olly kellemetes haszna nem lehet Gyermekeim hasznára  illy  rendelkezést teszek,   hogy...Bölcske,   Madocsa...az egész pusztákkal edgyiit osztatlanul maradgyanak,  és közakaratul jó tiszt választassák ...Hogy ha pedig valamelyik Gyermekem ezen hasznokra,  hasznokra czélozó rendelésem ellen zúgolódnék,  azt nem akarna megállani,  hanem inkább tékozlásnak indulván,  a jószágot zálogosítani,  vagy arra adósságokat tenne, azonnal az én keresményembül való részét el veszitcse." Sajnos az utódok nem tartották meg anyjuk intő, előrelátó szavait, aki tiltó  megjegyzéseit  gyakorlatilag   lánya,   Száraz  Annamária  (Prcnner  Jánosné)  ellen hozta, sőt szabályosan ki is tagadta léha élete és adósságai miatt, mert  1743-ban az osztozkodáskor éppen neki adták Bölcskét és Madocsát a pusztákkal együtt, a bölcskei  vizatanya kivételével,  melyet maguknak hagytak meg.153   Több szempontból  is hibás  lépés  volt,  egyrészt a hitelezők  hada  zúdult  a falura,  akik  többsége  csak  a gyors meggazdagodásra vágyott — pl.  kiirtották az erdők jelentős részét —, ezzel összefüggésben a birtoklástörténct követhetetlenné válik, nem készülnek a teljes gazdasági és társadalmi állapotot tükröző felmérések, a közösség ízeire esik szét. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a hitelezők viszálya még fegyveres zendülést is kirobbant a jobbágyok között. Másrészt a család már akkori vezéralakja, Száraz Julianna férje, Rudnyánszky József is kiszorul a faluból — bár a későbbiekben mindent megtesz pozíciói visszaszerzésére —, mely azt eredményezi, hogy a Rudnyánszky család Bölcskére és Madocsára vonatkozó anyaga jelentősen megcsappan, s gyakorlatilag a pontos számadásokkal, jelentésekkel, jegyzőkönyvekkel rendelkező paksi uradalmi irategyüttesből is szinte véglegesen kimarad.

Lám, 1750-ben Száraz Annamária már arról panaszkodik, hogy "nem csak szüntelen Pörökkel szorongatnak, hanem máris Madocsay Helységet azokhoz tartozandó Pusztákkal Wezer forintokban, Bölcskének pedig nagyobb részét 14ezerszázhat-vanöt forintokban Birói Kéz által is foglalták", ezért testvéreinek, akiknek szintén tartozik, átadja megmaradó birtokrészeit. Azonban testvérei nagylelkűséget mutatnak, mert "Kedves egy Testvérünknek Száraz Anna Mária Asszonynak ebbéli boldogtalan Sorsát Szivünkre vévén, hogy eó" Kegyelnie idegen Háznál lakni és idegen Kenyirrel élni ne Kénteleníti essen, addigis a mégh az Ur isten Kedves Férjinek Prenner Jánosnak oly módot és alkalmatosságot mutat, hogy magát és Gyermekeit illendő' képpen táplálhatni fogja, azon most ő Kegyelme által kezünkhez bocsájtott Bölcskei Részt minden hozzá tartozandó ingó és ingatlan beneficiumokkal (javadalom, haszonvétel — H. P.) edgyütt (ki vévén a Dunabéli szigeteket és Szárazon lévó" tilalmas erdőket amelyekhez hírünk s engedelmiink nélkül senkinek sem szabad nyúlni) egyedül életinek táplálására , és további igaz vérségünknek bizonyítás sara tulajdon jó voltunkból Dato praesentium (ez időtől kezdve H. P.) két egész esztendeig bírni, és élni engedtük, s engedgyük, ugy mint azon által hogy azon javak-bul, azon idő közben csak legkissebet is valakinek elidegenitteni ne légyen Sz.a-bad."154 A jobb útra térés azonban nem sikerült, állandóan olvashatunk a Prenner házaspár anyagi gondjairól, pénzkérő leveleiről, az ékszerek elkótyavetyéléséről. Ráadásul mikor a testvérei által megszabott 2 év letelt, egy vejtci határper kapcsán a jobbágyok így nyilatkoznak: "Prenner uram ... mind adigh mégh ebben az esztendőben az. sok executiok (végrehajtások H. P.) után mindenéiül el nem esett ... Lakó háza is Prenner Úrnak, valamely Tóth Számára elfoglaltatott. "155 A házaspár a Granáriumban lakott, melyet "castellumnak", várnak nevez az az iratunk, melyben összeírták itt található ingó vagyonukat.156 A forrás művelődéstörténeti értéke is jelentős, mert egy vidéki földesúr háztartása, lakásának berendezése a kor viszonyaiba is betekintést enged (6. sz. melléklet). A házaspár immáron minden birtokát elvesztette, melyet a hitelezők népes tábora vett át: Maholányiné (gróf O' Nelly Judit Antónia), Wolgemuth, Forster, Horányi és valamilyen úton, feltehetően az egyik hitelező adományából, a Notre Dame (Miasszonyunk) apácarend Verschovecz Anna Viktória főnöknővcl az élen.157 (Érdekességként megjegyezzük, hogy az apácarend tagjai 1921-1948 oktattak a faluban, s az elemi mellett egy polgári leányiskolát is működtettek. Ekkor már nem birtokosok a községben.)

Az említett Rudnyánszky József, anyósa halála után, 1743-ban már a Száraz örökösök teljhatalmú megbízottjaként tűnik elénk,158 és Száraz Tamás magtalan halála után egyértelműen a család vezéregyéniségévé válik. Nyitra megyei kisnemesi családból származott, emelkedését nagyhatalmú rokonának, Grassalkovich Antalnak köszönhette, kinek határozott kívánságára kötött házasságot Száraz Juliannával. Anyósa, Daróczy Katalin halála után birtokait a tétényi kastélyból igazgatja. Száraz Györgyhöz hasonlóan kiváló üzleti érzékkel rendelkezett, szorgalmasan gyarapította birtokait, döntően a Paksi-leányágaktól és felesége testvéreitől megszerzett javakkal. Sajnos Száraz Annamária bölcskei részeiből keveset, azokat is döntően árendátorként, visszaszorítva ezzel a rendelkezésünkre álló források körét. Bírói pályáján a birtokkezelés gondjai miatt nem ért el olyan sikereket mint apósa, de Mária Terézia 1773-ban így is báróságra emelte.159   (13.  kép.)

13. kép. A Rudnyánszky család bárói címere
(Nagy, IX. 809)

 

1759-ben gróf O'Nelly Judit halála után a királyi kincstár átveszi birtokait, s a fele részben Bölcskéhez tartozó Vcjtepusztát, s nyilván más területeket is kiadja Rudnyánszky Józsefnek.160 1764-ben azonban a grófné leánya, Maholányi Klára — a rokonsági kapcsolatot nem ismerjük, lehet az elhunyt férj testvére is — felajánlja birtokait, s így ír a bölcskeieknek: "Mint hogy Méltóságos Prennerné Asszonyom egész Bölcskei és Madocsai Jószágot vissza váltani kivan, Én Kenteién vagyok benneteket Rudnyánszky Joseff Ur kezibül, a Ki ekkoráig Bölcskei Portiomat jussommal birta, Ki venni, és titulált Méltóságos Prennerné, a Ti Fóldös Örökös Asszonyotoknak által adni." A semmiből ismételten előtűnő' Prennerné Száraz Annamária itteni  birtokainak igazgatását Jantek György tiszttartóra bízza.161   Annamária testvére, Rudnyánszkyné Száraz Julianna azonban tiltakozik a visszaváltás ellen.162 Problémát jelent számunkra, hogy a Batthyányak milyen úton jutnak bölcskei birtokaikhoz. Biztosat nem tudunk, úgy véljük, hogy ezt a per alatt lévő birtokot szerzik meg Annamária és Julianna előtt a kincstártól, mert mással nem magyarázható az 1767. évi urbáriumban megmutatkozó gazdasági erősségük, másrészt mikor a Batthyányak elvesztik bölcskei perüket, 1818-ban Rudnyánszky Amália öccsének, Mihálynak, 32 évre 3200 forintért zálogba adja a Bölcskén és Madocsán lévő Rudnyánszky harmadrészt, mert "midőn a Batthyányaktól által vétetett", öccse helyette is letette a pénzt.163

14. kép. A Tahy család címere
(Nagy, XI. 6.)

 

Az, eddig is bonyolultnak tűnő birtoklástörténet újabb fordulatot vesz, amikor az 1760-as években, az egy évszázaddal korábban, 1662-ben már "letudott" újabb követelők jelentkeznek. Az 1662-ben elhunyt Paksi László leánya, Judit (férje Becsky György) leszármazottjai, a Becsky család tagjai is jelentkeznek, s kapnak vissza birtokrészeket. így kerül Bölcskére a szentkátolnai Cseh famíliából származó László, mint Becsky Franciska férje, később Tolna megye alispánja, majd királyi tanácsos (pályájára lásd Pongrácz Gábor dolgozatát az I. kötetben). Halálakor, 1824. január 26-án készült címerét a bölcskei plébánia őrzi.164 A Jármiak ismételten fellelkesülnek és a Becsky perrel párhuzamosan, majd 1795-ben ismételten, az 1662-ben emlegetett Paksi Kata utódjai, a Melczerek, a Csabaiak, Csákányi Mária, de falunk szempontjából fontosabb tényezőként, így kerül Bölcskére, s válik meghatározó birtokossá a XVIII. század utolsó harmadától kezdve, Jármy Erzsébet férje, Tahy Ádám révén a Tahy család (14. kép). Emléküket 1948-ig a Kis és Nagy Tahy utca őrizte a faluban.165

Közben a Daróczy család sem "pihen".   1756-ban elhunyt Daróczy Zsigmond, s végrendeletében   bölcskei   birtokrészét  mostoha  unokájára,   Siti   Klárára  hagyta.   Ráadásul az ifjú hölgy nemtelen volt, ezért minden követ megmozgatnak ennek megakadályozására,  még  Rudnyánszkyl,  mint királyi  tanácsost és  a  hétszemélyes  tábla ülnökét is serkentik a közbelépésre. Rosty István tiszttartó még egy újabb adalékkal szolgál   ahhoz,   hogy  miért  rendelkezünk  oly   kevés   forrással   Bölcske  történetéhez: "Siti  Ciárának  egy  Szolgálója  hozzám jött,   s jelenti  hogy  Daróczy  Sygmond  Ur halála után Siti Clára sok és feles leveleket öszve igetett,  tudjuk pedigh azt hogy Famíliát illető levél sok  volt."166 Daróczy Ferenc halála után pedig özvegye, Fiáth Zsófia a bölcskei családi javak legfőbb birtokosává válik az 1767. évi urbárium szerint.   1813-ban  Daróczy József madocsai és  bölcskei javait   1200 forintért  árendába adja   Klubb  Györgynek.167   1815-ben  Daróczy  József (felesége  Kornis  Mária)  már gyámatyaként szerepel özvegy Kornis Sándorné (Nagy Rozália) gyermekeinek osztályakor, ahol többek között jegyzőkönyvbe kerül az alábbi kitétel is: "mivel én Kornis Pál   szüleim   engedelmével   magamnak   Bölcskén   Rezidentionalis   házat   építettem", e-iért a 2339 forint értékű' bölcskei és madocsai birtokreszeket ő kapja meg.168  A Kornis család erősíti pozícióit, mert e családból választ feleséget magának az előbb említett Tahy Ádám unokája, János, Tolna megyei táblabíró.169 A Kornis család nevét a mai napig utca őrzi a községben.

A Daróczy családnál már a XVIII. század első felében, de azt követően is óriási birtokaprózódás figyelhető meg a paksi uradalom különböző településeinek javaiban, melyek aztán folyamatosan kihatnak Bölcske tulajdonviszonyaira is. így a következő családok jelennek meg, zárójelbe téve, hogy milyen kapcsolat, házasság révén, s ahol lehet, ott a családba, illetve a birtokba való jutást is feltüntetjük: 1736 Nemeskéri Kiss Sándor (Daróczy Zsófia), 1738 körül Desscwffy Ádám (Daróczy Anna), 1743 körül Ujváry László, majd 1755 előtt 2. férjként Mayer Ferenc (Száraz Erzsébet), 1750 körül Rosty István (Daróczy Annamária), Szentgyörgyi Horváth Ferenc és 2. férjként Czuzy Gáspár (Daróczy Franciska), 1758 körül Gyulai Gaál József (Nemeskéri Kiss Zsófia), 1762 Nedeczky Adalbert (Ujváry Valburga), 1772 Mondbach Ferenc (Mayer Franciska), 1792 Bernrieder József (Mondbach Júlia), Csuzy Júlia (Vigyázó Károly).170

1792-ben a Rudnyánszkyak elveszítenek egy nagy pert, melynek eredményeként új családok jelennek meg Paksi Judit örököseként, illetve az eddigiek tovább erősödnek: Becsky, Csabay, Cseh, Csepreghy, Csík, Horváth, Rosty, Zlinszky, majd 1795-ben egy ismételt pervesztés, ezúttal a Jármyak kezdeményezésére Paksi Klára jogán tűnnek fel az Egerer és a Kornis, valamint házasság útján a Sixty (Szentgyörgyi Horváth Mária).171

15. kép. A Hanzély család címere
(Nagy, V. 48.)

 

Rajtuk kívül még kissé érinti korszakunkat a Hanzély család, melynek tagjai közül Márton (1775—1844) híres pesti ügyvédként jelentékeny birtokokat szerzett Tolna megye területén, hála a paksi uradalmat kezükben tartó földesurak pereskedő kedvének. Mártont ügyeiben segítette, hogy Pest, Temes és Tolna vármegyék tábla-bírája volt.172 1866-ban költözik át Szentandráspusztára fia, Ferenc, feleségével Nagykéri Scitovszky Jankával, Scitovszky János bíboros, esztergomi érsek unokahu-gával.173 A család jelentőségét a falu életében a kastély, a kripta, s a nagyszámú földrajzi név őrzi (15. kép).

 

A falu határa és gazdálkodása

Az 1145. évi madocsai alapítólevél az apátsági birtok északi határának leírásánál több olyan helynevet őrzött meg számunkra, amelyek ma Bölcske déli részét képezik, így Hüllőhalom (Felsőhüllőpuszta), Fejértho (Fejér-tó), Sikrete (Síkháti rétek), Somzigeth (Bölcskei-sziget).174 Az 1340. évi határpontokról és a falu mai határában található egykori falvakról már szóltunk. 1601-ben találkozunk a Szigeth, Böcskci szigeth, Katlang szigeth elnevezésekkel, melyek a mai Bölcskei-szigetet fedik (lásd 2. sz. melléklet). A XVIII. század előtti régiség több értékelhető helynevet nem őrzött meg számunkra. Kutatásunk során és dolgozatunk írása közben nagy problémát jelentett számunkra, hogy egyetlen teljes határleírást és a falu területét egészében bemutató részletes térképet sem találtunk. A XIX. századi kataszteri felmérés, a dűlőzés miatt már nem mindig tükröz archaikus viszonyokat. Olykor minden belemagyarázás nélkül a XVIII. századi leírások még sokkal korábbi állapotokat rögzíthetnek, így pl. nyilvánvalóan törökkorit az az 1725. évi, mely Földvár és Bölcske határán több helynevet őrzött meg számunkra: "Bőcske felé Duna mellett nagy magas part alatt sűrű fűzfák között lévő kút (mely Szent Kútnak neveztetek mindenkor)... Földvári határban lenni tartozott...Tudgya azt is bizonyosan, hogy Paks feli menő ország uttja mellett lévő Sas nevű domb, vagyis halom, mely Törökül Kar-talunka, Rátzul pedigh Orlovanuka Dombnak neveztetik hasíttja Földvárnak és Bőcskének határit...Földvári réven alul fönt írt Kút mellett lévő Nagy Sziget, hogy Földvári határban legyen minden bizonnyal tudgya, mely Szigetben a minémű Szilva Fákat ültettek volt Bőcskeiek...már többrűl nem emlékszik Paks feli menő ország úton felül szántottak e a Bőcskeiek vagy sem? Ellenben a Paksiak Török császár Csausz nevű emberét tovább nem kisérték...Sas nevű halomnál, azon okbul, mint hogy ottan kezdődött a Földvári Határ. "175 A hangulatos, kisebb bölcskei leírásokat még folytathatnánk, ám Bölcske szomszédjairól talán V. /., 1838-ban készült korrajzában olvasható a legtömörebb összefoglaló  (lásd 8. sz. melléklet).

16. kép. A bölcskei malmok, Kalpuszta és a vejtei  fokok ábrázolása 1831-ból


(OL S. 12  Div. XIII No. 614.)

 

A XVIII. század első gazdasági felmérését a kamara készítette 1701-ben, ráadásul rögtön kettőt is. A település határát általában termékenynek, jó életfeltételeket biztosítónak festik le.176 Az összeírt 54 családfő fejenként kb. 3 kh földön vethette el őszi és tavaszi gabonáját. 143 kapás nagyságú szőlőterületen 1700-ban 190 urna bort termett. Ezután az összeírok végighaladtak a határon, s minden egyes területnél pontosan feljegyezték a művelési ágat, s az ott befolyt termés mennyiségét. így megtudhatjuk, hogy Várrévéről 60 szekér szénát takarítottak be, Hadáról csak tizet, s itt némi szántóföldet is jeleznek, Szentandráspusztáról elmondják, hogy két részből áll, feltehetően ezek a későbbi három egységből Alsó- és Felsőpuszta, melynek teljes területét ekkor meg legelőként jelzik. Örs szintén szántó és kaszáló, míg Szőlősön található a legkiterjedtebb kalászosok alá való terület. Viszont ekkor feltűnik egy új elem, a Duna másik oldalán lévő Vejtepuszta (középkori faluhely), melynek felét a bölcskeiek használják. Ez feltehetően már a középkortól kezdve így lehetett, gondoljunk csak a többször idézett 1340. évi oklevélre, mely bölcskei, vejtei és szülei birtokosok közötti határjárást említ. Ugyanakkor V. J. 1838-ban a Vejtétől északra található Kalpusztát is Bölcskéhez sorolja.177 Mi a korszak forrásaiban erre vonatkozó adatot nem találtunk, bár elképzelhető, hogy Vejtéhez mindig hozzászámították (16. kép). Vejte területen jelzi már ekkor a malmokat, s ezen kívül retjeiről szól. Ösz-szeírnak mindezeken kívül 92 méhkast is a helység területén. Földesuraiknak kilencedet adnak és 200 forintot fizetnek. A település életében nem múlt el nyomtalanul a szabadságharc és a pestisjárvány, mert 1715—1728 között az összeírt családfők száma a korábbihoz képpest közel felére esik vissza. 1720-ban határához hozzászámítják már Gyűrűst is. Forrásaink változatosan, hol egy-, hol kétnyomású szántóföldi gazdálkodásról, kocsma, mészárszék és sörfőzde működéséről szólnak.178 Részletesebb gazdasági felmérést az 1728. évi országos összeírásban találunk. Ekkor már 40 ősi, röghözkötött családfő mellett 1 szabadköltözésű, minden bizonnyal újonnan betelepülő jobbágyot, 11 zsellért és 19 önállósult fiút vesznek számításba. Saját szántóval és réttel a külsőségben nem rendelkeztek, hanem azokat a földesúrtól 6 helyen, a pusztákon évente 100 forintért bérelték. E sajátos helyzettel találkozunk Madocsán is. A szántók a kétnyomásos rendszernek megfelelően két helyen, Gyűrűsön és Szőlősön voltak. Termékenységük jónak mondható, hiszen egy köböl elvetett mag után három-négyszeres, sőt olykor ötszörös termést eredményeztek. Szentandrás későbbi nagy kiterjedésű uradalmi szántóit ekkor még legelőként hasznosították. Az Örsi-hegyen a madocsaiak telepítettek szőlőt. A helység saját szőlői a belterülettől északra, tehát mai helyükön feküdtek. A rétek Várrévén, valamint az Őrsi- és a Hadai-hegy aljában terültek el. Az előbbi teljes egészében, az utóbbiak részben a közösséget illették. Összesen 21 szekér szénát gyűjtöttek be, mely bőven elegendő volt az állatállomány számára. A Hadai-hegy aljában ezenkívül kenderföldekkel is találkozunk. Forrásunk azért is érdekes, mert az itt vázolt állapot vált a későbbiek folyamán mindenféle rendezés alapjává. Vizsgált korszakunk végéig a határ használata annyiban változott, hogy a magasabban fekvő területeken, hegyeken ekkor még megtalálható legelőket folyamatosan felszántották (hasonlóan mint Andráspusztán), a szőlőterületet kibővítették, folyamatosan művelés alá vonták a hüllőpusztai árterületet, s ha rengeteg problémával is küzdve — lásd később —, de megindult az erdők telepítése és ezzel összefüggésben hathatós védelme.179

Nem véletlenül említettük az előbb a határleírások hiányát, mert 1739-ben a jobbágyok kérik, hogy "Határunknak meg hányása végben vitessék a Méltóságos Uraságtul."180 Erre többek között azért is szükség lehetett, mert a földváriak — nyilván korábbi hovatartozás alapján — Szentandráson az árendátorok utasítására szántókat törtek fel, valamint igénybe vettek a bölcskeiek által akkor már használtakat, így a "Sz. András nevű pusztán Misevár nevű hegyen alul a Földvárul Paks-ra vezető ország uttya mellet bal kéz felé lévő Szántó Földeket." A határvillongás olykor igen súlyos méreteket öltött, mert ugyanebben az évben az előbbi helyen és Daróczy Zsigmond Hadapusztán "mindgyárt Hada völgyén fölül étszaka felé Sz. Iványi út mellett" lévő szántóföldjén dolgozó bölcskeiekre a földváriak puskákkal, kardokkal, vasvillákkal és baltákkal rátörtek, állataikat elhajtották, vetéseiket elrontották, s többeket súlyosan bántalmaztak. A földváriak tulajdonképpen Daróczy Zsigmond hatalmaskodását sérelmezték, aki 8 ökrüket elhajtotta, s távollétében rendesen meg is fenyegették: "Uratokat is házábul ha megh haragít ki húzzuk, funda-mentumábul is el hánnyuk, mert nekünk sem Császár, sem Vármegye az Urunk sem parancsol,...hozzá adván, bár csak Daróczy volna itt, nem köllene nekünk több, határt csinálnánk belőle." A források a kiadós verekedésen és a változatos káromkodásokon túl jelentős gazdaságtörténeti vonatkozásokat is megőriztek számunkra. így megtudhatjuk, hogy Hadán és Szentandráspuszta Misevár (Missevár) nevű területén frissen feltört szántóföldek voltak, s az előbbit, melybe tavaszit vetettek, a madocsaiak is használták, továbbá aratórész fejében arattak. Hadán a földesúrnak szérűskertet is kialakítottak "azon földeknek végében", nagyjából a később még érintett Külsőszállások helyén. A földváriak különböző eszközöket is elvisznek, ekét, ösztökél, ostort, szekeréét, taligát. A legnagyobb meglepetés az állatok száma, hiszen a tanúként kihallgatott jobbágyok és pásztorok egyöntetűen úgy vallanak, hogy két gazdától 6—6 ökröt, a harmadik sértettől pedig 4 ökröt és 2 lovat vettek el. A kor viszonyait figyelembe véve ez mindenképpen tekintélyes gazdasági erőre vall, nem beszélve e jobbágyok kezén lévő, a szántásba be nem vont állatokról. Egy kicsit el-őreugorva, de legyen szabad megjegyeznünk, hogy  Galgóczy Károly 1855-ben így ír "Bölcskén a tehetősebbek örömestebb tartanak ökröt, mint lovat." Érdekességként említhetjük, hogy a nyilatkozó pásztorokat (egyébként nem kevesebb, mint hármat) Szent György napján fogadták fel.181

Az 1739-es esztendő a bölcskeiek életében az előbbi eseten túl egyébként sem volt eseményektől mentes. Daróczy Zsigmond, mint az az előbbiekből kiderült, egy kis hatalmaskodástól sem riadt vissza, s elég sajátosan értelmezte a testvére és édesanyja által korábban a bölcskeiekkel kötött egyezséget. Jobbágyai összegyűjtötték földcsurasága négy esztendejének minden panaszát, "Generális Rövidcsége az Helységnek" címmel.182 Megtudhatjuk, hogy a szerződés szerint a lakosok a mészárszéket egy évre 200 forintért árendába vették, tehát annak haszna őket illette, a földesúr azonban minden font hús után "fél pénzzel" kevesebbet fizetett. Amikor fél esztendeig őket illeti a kocsmáitatás joga, akkor sem pálinkát, sem égett bort nem árulhatnak, mert azt is az uraság méreti ki. iccéjét 6 garasért, sőt söprőt és törkölyt is csak úgy főzhetnek ki pálinkának, ha a negyedét Daróczynak adják, aki egyértelműen ellenőrizheti a pálinkafőzést, mert az üstök tetejét elszedeti. A földesúr gyakran a kocsmáitatás rendjét sem tartja be, mert ő Szent György naptól Szent Mihályig (április 24.—szeptember 29.) mérethet, azonban többször már a megadott időpont előtt átveszi használatra, ráadásul a kocsma világításához minden este három gyertyát kell adniuk. Szigorúbb elvárás volt, hogy a hegyen lévő pincékből a jobbágyok szállították be a földesúr borát. Ritka szolgáltatásként, a "A Tek. Uraság Cselédi alá, minden éczaka ágy adatik az Helységtül, melly annyira el mocskoltatik hogy szomorúan néz a Gazdája utána." Minden esztendőben egy 10 forintos sertést adnak az uraság konyhájára, s lakóhelyére kell hordaniuk szénáját, búzáját és nyáron a füvét. Favágás is terheli őket, mert ebből is minden kenyeres gazdának egy ölet kell beszolgáltatnia, különben tömlöc várja, s a büntetés alól csak 20 pénzzel válthatja meg magát. Egyébként Daróczy állandóan elzárással fenyegetőzik, "Minden kicsin dologért a Lakosok Tömlöczre hányatnak, melly miatt az egésségek meg bomlik, és tőlük az nap munkájokis el nmük." Az újonnan felfogott szőlők hét évig adómentességet élveznek a jobbágyok szerint, ezért panaszkodnak a három év utáni könyörület nélküli dézsmáltatás miatt. Annak ellenére, hogy a méheket a "Pusztán" tartják, mégis mind a kilencedet, mind a tizedet beszedik ezek után. Fontos adalék számunkra, hogy Daróczy elfoglalja a helység házát, mely két szobából és egy kamrából áll. Ez az első adatunk arra, hogy a közösség ügyeit önálló épületben, s nem a bíró házánál intézik, bár ezen utóbbi fórum marad a továbbiakban is. Ezután a jobbágyok tételesen felsorolják személyes sérelmeiket, melyek részben a méhészkedés köréből származnak, mert döglött és fából kiszedett méhek után is jó rajok utánival számoltak. Kiderül a továbbiakban, hogy Szőr Miklós fafaragásra egy évig ki-árendálta az erdőt. Itt találkozunk először a XIX. században több család által űzött faragó mesterséggel (lásd 5. sz, melléklet), melyet néha összemostak ugyan az áccsal, de a finomabb famunkát ők végezték. A dűlt tölgyfa felhasználásáért — pl. tengelynek — szintén tömlöc járt. Kissé mulatságos esetként — melynek akkor Sepsi István jobbágy nem igen örülhetett —: Sepsi engedélyt kapott, hogy azokat a disznókat,  amelyek szőlőjében  kárt tesznek, agyonlőhesse.  Történt, hogy a derék lakos, jó érzékkel pont Daróczy egyik disznóját szabadította meg minden gondjától, amiért cserébe egy sertését elvitték. Gyakori a verekedésért, testi sértésért való büntetés: "Keresztes Gergely Leánya Búza irtásban lévén Kalmár János fijával, kiis ellenkedvén a Leányzóval, és Kalmár János fija a Sarlóval nagyon meg sebesítvén a Leányzó kezét, mellyért a Vér Bírságot nem Kalmár János, hanem a meg sebeseden Leányzónak Attya Keresztes Gergely fizette meg a Tizenkét forintot." Kicsit szórakoztatóbb lezárásként ekkor már üdvözölhetjük egyik régészelődünket is, "Berencsi János fijára gyanakodván a Tek. Uraság, a Szőlője végiben meg ásott földnek pénz keresésére, holott Berencsi János fija sem nem ásta, sem nem látta, annyivalis inkább fel nem vette, mégis Hat forintot fizetett érette, a Tömlöcz válcságért pedig  tizenöt pénzt. "

A jobbágyok azért, hogy tovább ne "mocskoltasanak", az úriszéknek javasolják egy új szerződés megkötését. Vállalják, hogy évente 500 forintot fizetnek, ha a földesúr teljesíti  alábbi feltételeiket:

"Elsőben. A Pincze, Bor és Pálinka áruitatásának Esztendeig való Szabacsá-ga az Erdőnek bírásával együtt a Tölgy fán kivül magunk szükségünkre pedig ha tengelyünk   törik   tengelynek   vágattathassék.

2do. A  Mészár széknek szabadcsága nálunk lehessen.

3tio. A Rabota  nem ajánltatik.

4to. A veteményes kertünkben lévő Kukoricza és  Töknek dézmálása ne  légyen.

5to. Midőn a Dunának árja vagyon a mely viz ki esik Határunkban, akár Szigetben, akár Szigeten kivül  légyen az, maga  eledelére  a  Szegénység  Tapogatóval foghasson.

6to. Minthogy Vejte nevű puszta, s azon lévő Fokkal, Patay szomszédainkkal bizonyos időtül fogva közös volt, azon Pusztának és Foknak fele, s annak birása az Helységé légyen  mint eddig.

7to. A Gabonánknak és Borunknak Dézmáját, az hova hely rendeltetik oda fogjuk hordanunk, csak a M. Uraság itthon alkalmatosságot készicsen."183 A felajánlás visszautasításra talált, mert egy év múlva a lakosok közlik, hogy mindenbe belenyugszanak, de lagalább a robotot hadd váltsák meg évi 400 forintért.184

A földesurak, de főleg a hitelezők tiszttartói jelentősen megnyirbálják a lakosok jogait Vejtepusztán is, ahol a falu jelentős rétjei feküdtek, földközösségi rendszerű nyilas földosztásban, nem beszélve a malmokról. A bölcskeiek 1751-ben úgy vallanak, hogy emberemlékezet óta ők használták Vejte felét, míg a másik rész a patajiak kezében volt. A pénzéhes Prcnner házaspár, később a hitelezők, jelentősen felemelik az árenda összegét, ráadásul elfoglalva a jobbágyok rétjét, 8 boglya szénát kaszáitatnak maguknak.185 O'Nelly grófné halála után Vejte visszakerült a kincstár kezelésébe, melytől 1759-ben Rudnyánszky József szerezte meg, aki már méltányosabb egyezséget kötött jobbágyaival. A puszta területet évi 60 forintért árendába adja dézsmafizetési kötelezettség nélkül, de azzal a megkötéssel, hogy a vejtei halászat negyedrésze és a dunai malmok jövedelme őt illeti.186

Ugyanebben az évben három újabb, a hegyek aljában lévő határnév tűnik elénk,a Csádé és Sikár nevű mocsaras, tövisbokros hely, valamint a Fejérföldje nevű rét 187 a hegyen ugyanekkor jelentős változás történik, mert a Daróczy Zsigmond idején még árendába kiadott (vö. 1728. évi öí.) örspusztai szántókat özvegy Maho-lányiné O'Nelly Judit telkesíti.188 Azonban az özvegy halála után a kiosztott földeket Nedeczky Mihály földesúr — aki egyébként a Notre Dame apácarend birtokát veszi át — tiszttartója, Földvári János "jóllehet ugyan azon Tábla föld már kéttszer meg volt ugarra szántva ... mindazonáltal 11 1/ 4 szélességű és 120 hosszaságú ölnyi darabot azon Táblábul maga Urasága részére vagy mire vissza szántatta most következő őszi vetésre. "189 A válasz nem sokáig késett, mert az O'Nelly részt visszaszerző Rudnyánszky, ispánjával, Baranya Jánossal fölszántatja Nedeczky és Siti Klára kisasszony jobbágyainak tavaszi alá vetett földjét. A forrás különösen értékes számunkra azért, mert az érintett földek a Császár útjától nyugatra feküdtek, tehát a bölcskeiek így nevezték a régi római, majd később királyi utat, s a kérdéses terület pedig fekvése és a gazdálkodásban elfoglalt szerepe alapján Gyűrűs lehet.190

Visszatérve 1739. évi forrásunkra, valamilyen eredménye csak volt a jobbágyok panaszainak, mert az alább ismertetett 1767. évi urbáriumban hivatkoznak az 1744-ben megkötöttre (1718. kép). A Mária Terézia-féle úrbérrendezés a faluban három birtokost tüntet fel, Daróczy Ferencnc (Fiáth Zsófiát), a Csík családot és a legnagyobbat, Batthyány Tódort. A falu kétnyomásban használt határát a II. osztályba sorolták, tehát egy egésztelekhez 24 hold szántót és 12 kaszás rétet számítottak, mert évente csak egyszer kaszálhattak. A lakosok Szent Mihály napjától Szent Györgyig árulhatták saját borukat. Az úrbéresek száma összesen 367, akik közül 198 sza-badmenetelű telkesjobbágy, 139 házas zsellér és 30 hazátlan zsellér volt. (A népességre, rétegződésre általában is lásd kötetünk másik tanulmányát.) Az egésztelkek száma 71, mely egy kivételével mind a Batthyány részhez tartozott, ugyanakkor itt figyelhető meg a zsellérek legmagasabb száma. Az összeírok üresen hagyott telket nem találtak. A telekátlag 0,33, mely kevesebb, mint Tolna megyéé, ahol ez az érték 0,44 világi magánbirtokosok esetén. A teljes úrbéri szántóterület 1729, a belsőtelek 77 hold, a rét 723 kaszás nagyságú volt. Ha a törökkori részhez hasonló számításainkat elvégezzük, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy a lakosok használatába utalt terület kerekítve 1500 kh-at számlált. A később ismertetésre kerülő 1814. évi felmérés — mely biztosan 1200 négyszögöles holdakat vett alapul — végösszegét elfogadjuk, akkor 1767-ben az úrbéres földek csupán 15%-át alkották a falu teljes területének, mely még akkor is alacsonynak tűnik, ha a település határában terméketlen részekkel is számolhatunk. Ez az arány mindenképpen az uradalmi gazdálkodás kiterjedt voltát vetíti elénk.191 (Már itt jegyezzük meg, hogy az 1814. évi földesúri egyezségben feltárják az 1767. évi urbárium visszásságait.) Viszont a település fejlettségére vall, ha elfogadjuk Daróczy Aladár számunkra kissé hihetetlen véleményét, hogy az úrbéri felmerés alapján Tolna megyében a legnagyobb belterülettel Bölcske rendelkezett, igaz ő is megemlíti Földvár és Szekszárd kimaradását az összeírásból.192 1826—1831 között kétszer is módosították az 1761. évi urbáriumot, s új betoldásokkal látták el. Az egyik különösen fontos számunkra azért, mert a mai naPÍg gyűjthető a szájhagyományban, hogy minden portához káposztaföld is tartozott, s aki szomorúan bámult maga elé, arra azt mondták: "Úgy néz mint akinek nem jutott káposztaföld." Tehát 1826-ban a következő földekkel egészítik ki az úrbéres telekállományt: "Szérüs kertek tágasítására 41 Hold, Kisosztályi szántó Földek 82 Hold, Kender föld adatott nékiek 27 3/8 Hold, Káposztás Kertek 9 7/8 Hold. Melly Káposztás Kertekből mindegyik Gazdának 50 négyszögöl, a Kender Földekből pedig egész helyesnek 400 négyszögöl és így arányosan a fél helyesnek 200, a fertályosnak 100 négyszögöl adatott: mellyen is a 7dik Szám alatt különös egyességbéli Szerződés szerént a káposztás és kender földektől nyolczadot és fo-nyást és pedig az egész üléses 6 fontot és ugy arányosan a fél helyes 3 fontot, a fertályos 1,5 fontot tartoznak adni, s meg tenni." 1831-ben az újabb rendezés során már különbségtétel nélkül a kenderföldekból is egységesen 50 négyszögölt kapnak, mely után fejenként 3/4 font fonást kell leadniuk.193 Forrásunk szól a szérűskertek lágasításáról. Mint már említettük, 1739-ben hallunk először Daróczy földesúr szérűskertjéről a hadai szántók végében, tehát ott, ahol a későbbiek folyamán Külsőszállás és Újszállás kialakul. Az 1851. évi telekkönyvben "szállás az Új szállásokban" kitétellel találkozunk. E terület 1802-ben horti tritulatorii vulgo Szállás néven, még mindig a földesurak kezelésében itt jön elő. s területe 102 kh. (A továbbiakban az eredeti hold mennyiséget nem adjuk meg, mert minden esetben tudjuk, hogy 1200 négyszögöllel számoltak.) A lakosok egyik állandó panasza a legelők elégtelensége, melyet súlyosbított az is, hogy a földesurak e területből alakították ki szérűskertjeiket, mint pl. 1796-ban Batthyány gróf, Cseh László, Kornis Sándor a legelőből árkoltat, illetve kerítet körül magának szérűskertre valót. 1802-ben feltűnnek a Gabonásban és a Belsőszálláson — nyilván a megkülönböztetés ekkor már Külsőszállás miatt kell, ráadásul közelebb feküdt a faluhoz — a jobbágyok szérűskertjei is 4,2 kh terjedelemben. Nyilván ezt a területet egészítik ki 1826-ban. Itt jegyezzük meg, hogy a bölcskei régiségben ismert volt az Akol helynév is, de a szájhagyományban már nem él. A szállások kijelölése egyben földművelő szállásoknak is megfelelt, mert mintegy feleúton voltak a falu belterülete és az úrbéres szántóföldek között. Az 1802. évi forrásunkban már találkozunk az előbb említett Kis-osztályokkal is, Apró osztályok néven, a Gabonási-völgy területén, Tahy és Cseh földesurak szántói között, feltehetően tehát az ő jóvoltukból, területe ekkor 5 kh.190

Visszatérve az úrbérrendezés idejére, 1774-ben Batthyány Tódor felosztja Bölcske határát a helyi földesurak tudta nélkül. A határ használatára ez sem nyújt teljes képet, viszont — főleg a szántók esetében — több művelés alá vont területet mégis közöl. (A helyneveket dolgozatunkban különösebben nem azonosítjuk be, mert e kérdéssel az I. kötetben önálló tanulmány foglalkozik.) így a kenderföldeket az itató mellett, a szántókat a Szentiványi-, a Hidegaszalói- és a Madár-dűlőben, az Eperjesi-, a Gabonási- és a Szénási-völgyben, Szentandráson, valamint a Tekercs környékén, kisebb rétet pedig Gyűrűsön találunk.195 1784-ben a Hidegaszalói-völgy kapcsán először olvashatunk az 1855-ben Galgóczy Károly szerint a bölcskeiek között divatban lévő feles művelésről. Tahy Antal földesúr és Szigeti Ferenc jobbágy között létrejött megállapodás azonban nem válhatott gyümölcsözővé, mert Batthyány Tódor emberei, Janis János tiszttartóval az élen, a kérdéses területet erőszakkal felszántják és  bevetik  másfajta gabonával. Az egymással rivalizáló földesurak társaik kiszorítására törekedtek. Az ellentétes vetés — mert mindig megfigyelhető, hogy tavaszit szántanak fel és vetnek be őszivel, s fordítva — talán arra is felhívja a figyelmet, hogy néhány földesúr egységesítésre törekedett, nem tűrte meg a nyomások kis területen  való váltogatását.196

Az áldatlan állapot megszüntetésére a földesurak egyezséget kötöttek — egy kivételével a határ pontos felmérésére és felosztására: "Ezen birtokunkban a rendetlen birtok miatt naprúl napra sok kár vallásaink és jövedelmeinknek fogyatkozását tapasztallyuk és mivel mi minnyájan néhai Paksi Miklós maradéki vagyunk... az származásunknak ágazattyai szerint határoztasson meg közöttünk. Nevezetesen a külső és belső földeknek, fundusoknak, sessióknak, szőlőknek, új szigeteknek,korcsomáknak és legelőknek haszon vétele iránt is, valamint a mészárszék és halászat ... Az 1767 ... Urbariális Tabella szerint vagyon Helységünkben 70 6/8 urbariális sessio. Az utóbb következett Tabuiaris executiok (itt vizsgálatok — H. P.) pedig 80 sessiokat számoltak Helységünkben, Ezen különbségnek oka az ... hogycsak azokat a sessiokat tette urbariális Tabellába, mellyeket azon időben a Portiofizető polgár lakosok miveltek a mellyeket pedig már akkor is né melly FöldesUrak majorság földeikhez kapcsoltak és a mellyeket némelly Armalista nemesekbirtanak nem tette urbariális tabellába ... Ezen sessiokból mellyik Compossessor(közbirtokos — H. P.) hány sessiot bírjon tökélletesen számba adni nem lehet. Mertsok apró részek lévén sok practikákat húznak magok után." (Talán érthető ezekután milyen nehéz e zűrzavaros helyzetben való eligazodás, ha ők, saját korukbannem ismerték saját birtokaik kiterjedését, s ami ezzel együtt jár, nyilván birtokjo-gilag is akadt fehér folt.) Az egyezség tartalmazta továbbá, hogy a három nyomásrafelosztott földek ugarban hagyott részével a legelő területét növelik. Itt jegyezzükmeg, hogy a mérnök arányosítási kulcsa 1/384 volt, mely alapján elképzelhető,ennyi földesúr próbált hasznot húzni a faluból. Csupán összehasonlításul, 1847-ben22 bölcskei illetőségű birtokost írnak össze, s e számban a nevek alapján nincsenekbenne a más településnél feltüntetett, de itt is tulajdonnal rendelkező földesurak. Aművelési áganként való felsorolás az egyes részeknél külön is megadja a területet,de az egyszerűség kedvéért csak a főbb számokat adjuk közre. A legelőknél különnem szól a legnagyobb tételt kitevő, gyakorlatilag homokos, terméketlen területekrőlés az állatok számára hasznos részek némelyikéről. A többit becsületesen leírja, ígymegállapítható, hogy a lakosok legelőként használták a vörösgyíri szőlők, a Kunrév,a Szentkút és a Zátony nevű homokos terület környékét; a Csordajárás és a Havas,valamint az új szőlők közötti szakaszt; a Bojári-tónak a téglavetők melletti részét; a Sós-ér, Ravasz-ér, Hadai-ér, valamint a felsőszentandrási szállás mellett futó Csurgókörnyékét. A legelők összterülete 1873 kh volt. A falu belterületéből 108.000 négyszögöl (80 sessio) a jobbágytelki állományhoz, 102.116 pedig a közbirtokosokhoztartozott, mely összesen 131 kh-at számlált. A szőlőknél a legnagyobb hányadot aföldesurak allodiális része képezte, ezt követte a jobbágyok használatában lévő csordaúti, havasi, vörösgyíri, kunrévi, kiserdei, majd a minden bizonnyal a madocsaiakkezén lévő őrsi és hadai, így az összterület 1246 kh volt. Sajnos a mérnök, akiegyébként a latin szöveg tanúsága szerint térképet is készített, mely mondanunk se

17. kép. Részletek Bölcske 1767. évi Mária Terézia-féle urbáriumából
(OL Filmtár 4262. doboz.)

 

18.  kép. Részletek Bölcske 1767. évi  Mária Terézia-féle urbáriumából
(OL Filmtár 4262. doboz.)

kell, nem maradt ránk, a továbbiakban már nem szól ilyen részletesen az egyes határrészekről. Megtudjuk, hogy a szántók kiterjedése 3470, a réteké 816, a nádasé 563, a kukoricásé 49, a káposztásé 39, a kenderföldé 55, a szigeteké vagy erdőké, melyeket mérnökünk meg is nevez Öreg-, illetve Sajtos-szigetként, 1884, a Szállásoknak nevezett szérűskertek, melyek a hadai szőlők körül fekszenek 60, 5, a juhak-lok területe pedig 39 kh, azaz mindösszesen 10093 kh volt. Ezt a mennyiséget azonban megnövelte még Vejte, mely nem szerepel a felmérésben, továbbá az a fontos tényező, hogy a XVIII. században Kömlőd egyharmad részét a bölcskeiek használták.197 (19. kép.)

19. kép. Komlód határának térképe 1770 körül, ahol a világosabb rész a bölcskeiek által bérelt területet jelzi
(OL Kamarai térképek 830:109. 119. szelvény)

 

Az állattenyésztés főbb jellemzői a XVIII—XIX. században

Témánkról szólva nem akarjuk előhozni az állattenyésztésre az összeírásokban található összes adatot, mert véleményünk szerint nem irányadó néhány bárány, két tucat szarvasmarha stb. unos-untalan emlegetése, ráadásul itt, mint az talán a törökkori számításainkból kiderül, egyéb, az állományt növelő tényezővel is számolnunk kell. Sokkal fontosabbnak tartjuk felhívni a figyelmet arra a körülményre, mely a polgári perek kapcsán előkerül, birtokháborítás, jobbágy panaszlevél folytán, mikor egy-egy gazda kezén már a XVIII. század elején 6 ökröt, 4 ökröt és 2 lovat stb. találunk. Ráadásul olykor 5—10 jobbágy vallja ugyanezt. E megfigyelésünket a fentiekben már érintettük, most inkább arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a falu birtoklástörténeti sajátossága, a rengeteg birtokossal, hitelezővel erősítette a rablógazdálkodás jelleget. A kisebb birtokkal rendelkező vagy ideig-óráig magát tulajdonosnak tekintő földesúr nem volt igazi gazdája a falunak. Lehetőség szerint mindent kiárendáltak, úrhatnám tisztjeikkel kormányozhattak stb. A szántóföldek körüli csetepatékról már szóltunk, de az erdők futótűzhöz hasonló kiirtásán túl a jobbágy— földesúr közötti ellentét, s nyilván gazdasági érdek, a legelők használata körül jelentkezett. A konjunkturális helyzetet kihasználva a földesurak a XVIII. század végére szinte teljesen kiszorították a jobbágyságot, sőt arra kényszerítették, hogy máshol legeltessen. így pl. 1804-ben a bölcskeiek már Baracson 112, Miklán 30, Alsóalapon 25, Csámpán 16 marhát legeltetnek, s 438 forintot fizetnek utánuk.198 A számtalan panaszból most összefoglalásszerűen egy 1796. évit választottunk: "Földes Uraink az számtalan birka tartással vidéki árendásoknak be fogadásával és azoknak birkáival úgy meg szorítottak, hogy még azon befogadott Birkások is azon panaszkodnak hogy az birka is nehezen él az Pascuumon" (legelőn — H. P.). Ebben az évben hihetetlen mennyiségű 14.580 birkát mutatnak ki, ebből csak Batthyány állománya a tőle árendálókéval együtt 3 majorban 10.000 db. Az előbb említettük, hogy a legelőből szérűskerteket kerítenek cl, illetve árkolnak körül, most panaszként hangzik cl, hogy kapukkal lezárják és a határban több helyen birkás házakat építenek.199 Itt jegyezzük meg, hogy ugyanilyen szóhasználattal az első ház 1759-ben Hadán jelenik meg, tehát az urasági szérűskert közelében.200 A falu lakossága elsősorban disznólegeltetésre az Öreg-szigetet is igénybe vette, azonban a juhtenyésztés miatt a XVIII. század végén már innen is kiszorították. 201 Talán nem érdektelen abból a levélből idéznünk, melyet 1812-ben a bölcskeiek egyik, legelőjük visszaszerzéséért indított peranyagához csatoltak:"Mert most olyan Epocha (időszak—H. P.) vagyon, hogy a szegény ember a pőrét mindenkor elveszti, hogy a gazdag ember a nyomattatásárúi el felejtkezzen. Már mostanában igasságot nem is kell keresni, mert a  legnagyobbtúl fogva a  legkisebbikig hazudik. "202

A befogadott juhok száma a XIX. század elejétől csökken, 1803-ban 5272, 1815-ben pedig már csak 3915. Ezen utóbbi évben azonban megtudhatjuk, hogy nemcsak juhok, hanem 164 egyéb idegen állat is éli a bölcskei legelőt. Ugyanekkor a bölcskeiek kezén 386 ökör, 256 tehén, 116 tinó és rideg marha, 334 ló, 183 disznó és 165 juh található.203 Mindezt csak azért soroltuk fel, mert V. J. is kiemeli a szorgalmas bölcskei marhatenyésztő gazdát, továbbá megjegyzésre méltónak ítéli a néhány év óta fellendülő juhtenyésztést.204 Ugyanakkor nagyon jelentős, közel a juhok fele a lovak száma 1815-ben. Forrásaink átnézése közben a XVIII. század egészére áll ez az arány, sőt egyes esetekben jobbat is mutat. Mindenesetre Galgóczy Károly 1855-ben egyértelműen a tehetősebbek ökörtartási kedvéről szól a lovakéval szemben, sőt megjegyzi, hogy pénzes szántás és fuvarozás nagyban űzetik, főleg ökörre]205

Állattenyésztési ízelítőnket lezárva, talán jól jelzi a közhangulatot, a bölcskei állapotokat, a zűrzavaros helyzetet, egyáltalán a mentalitást az az eset, amikor 1751-ben Csík Ádám hazatér Bécsből és az Öreg-szigetben legelésző legértékesebb göbe sertéseit legyilkolva látja. A bűnösök Simontornyára való bekísérését kéri a bírótól, aki hajlana is erre, de a sokat emlegetett Prenner olyan veréssel fenyegeti meg Csík Ádámot, birtokostársát, hogy se holt, se eleven nem lesz.206

 

Halászat

Ügy érezzük, a falu életében jelentős gazdálkodási ágról legalább röviden meg kell emlékeznünk. Az ismert előzmények Partmadocsa (Várréve) kapcsán a középkorig nyúlnak vissza, lásd a Tanyának nevezett vizafogó helyet már a XI. században, s a török korban is kiemelkedik a környező települések közül a bölcskeiek által fizetett haltized. Kisebb csoportjuk Latos János vezetésével a halkereskedelemből is kiveszi részét. A visszaszerző háborúk után, 1690-ben a Duna mentén csak itt és Tolnán említik meg a vizahalászatot.

Forrásaink alapján a XVIII. században a halászat teljes egészében a földesurak kezében volt, tehát még a kis, időszaki vizek használati joga sem illette meg a jobbágyot, ennek jó példáját látjuk az előbb idézett 1739. évi forrásunkban, ahol a lakosok kérik, hogy a kiöntésekben tapogatóval halászhassanak.

A legelső halászati szerződésünk 1720-ban tűnik fel, amikor Száraz György a bölcskei, egyházi és pentelei vizafogó tanyákat a komáromi halászcéhnek adja a kifogott hal negyedrészének készpénzbeli értékéért.207 1726-ban már a budai halász-céhvel köt szerződést, de azzal a feltétellel, ha a komáromiak halásznak a tanyákon, akkor a budaiak ott nem próbálhatnak szerencsét.208 Mindezért főleg böjtös napokon szerhallal, vagyis konyhára való hallal tartoznak. Száraz György felesége, Da-róczy Katalin 1737-ben 80 forintot kér évente, továbbá úgy módosítja a szerződést, hogy a böngészést is átadja a budaiaknak évi 20 forintért és konyhára való harminc font becses halért.209 Úgy tűnik ebből az iratból, hogy a böngészés eddig a bölcs-keieket vagy a madocsaiakat illethette meg. Hol volt azonban a valódi halászati joguk? Nos, itt megint a birtoklástörténetben kereshetjük az okot, mert Daróczi István özvegye, Sokoray Erzsébet kegyesebb a bölcskeiekhez, s a Vejtén lévő halászati jogát nekik adja árendába. "Hogy én méltó tekintetben vévén Bölcskei Falumban Nemes Tolna Vármegyében lévőijen lakozó Varga Jánosnak és Fiainak Györgynek és ugyan Jánosnak sok kölcséges és fáracságos munkájokat, mellyeket megnevezett Falumhoz tartozandó Vejtei földemen lévő Halászó Tanyámon tettének és ezután is teni igyekeznek. Hogy azokáért ök is sok fáracságoknak és kölcségüknek jutalmát vehessék két esztendőt engedtem nékik, mint egy Szabadság képpen amelly két esztendőkre tartoznak hat mása vizát nékem kezemhez hozni, eltelvén pedig a két esztendő annakutána meg nevezett Varga János és említett fiai György és János, s azoknak maradéki mind élük fiurul, fiúra halászhassák és usuálhassák, úgy mindazonáltal, hogy az öreg Köteles Halaknak úgymint Vizának, Toknak és Söreg-nek negyed részit ha hallbul kívánnám, vagy pedig pénzbül minden esztendőről esztendőre igazán nékem ki adják és maguk vagyis arra rendelendő emberem által kezemhez szolgáltassák. "210 Forrásunk arra figyelmeztet, hogy azonos Dunaszakaszon Vejte és Bölcske halászó helyei is különváltak. Szinte minden forrásunk, amely birtok osztállyal foglalkozik, tartalmazza azt a kitételt, hogy a bölcskei vizafogó tanyákat az érdekelt felek közösben hagyják. 1740-ben már Daróczy Katalin rendelkezik Vejte fölött is, mert már ő adja árendába Baranya Jánosnak és Varga Györgynek az itteni halászatot. Tehát a Sokoray Erzsébet által Varga Jánosnak adott kedvezmény valóban örökös lehetett, mert mint látjuk, fiában, Varga Györgyben tovább él. Forrásunk egy új elemet is tartalmaz, nevezetesen, hogy dicséretes szokás szerint két hálóra adják meg az engedélyt, melyért a köteles halak (lásd előbb) negyedrészét és újabb két mázsa vizát kell beszolgáltatniuk frissen vagy sózva.211 Daróczy Katalin halála után lánya, Annamária és férje, Prenner János időszakából nincs tudomásunk a szerződés módosításáról, s a bölcskeiek kezén hagyja Rud-nyánszky József is, azonban a rendelkezése alatt álló vejtei fokokat már a budai halászcéh kapja évi hatvan forintért.212 Ugyanakkor a bölcskeiek a vejtei fokok közül egyet önállóan, másikat a patajiakkal közösen használják, azonban a patajiak is rendelkeznek saját fokkal, melyet ők is a budai halászcéhnek adnak árendába.213 1775-ben a megye elrendeli a területén található fokok összeírását, mely utasításra a bölcskeiek az alábbiakat jelentik: "Helységnek belső határában semmi Fok nem neveztetik és nincsen is, hanem minthogy a Dunának igen csekély és alacsony partja vagyon, mellyel mind a rend kívül való, mind az nyári és ősszi áradási meg szoktanak haladni... A mely csekélysége a Duna partjának (tart) Orosz János Házától, a Hüllői Sziget Óráig 600 ölnyire, Mosó Révbe amint híjják hasonló csekélységű 20 ölnyi... Az elsőn ki eső" Viz el szokott venni a faluban 38 házakat, mellyek közül sokak le is omlottanak (1768. és 1775-ös árvíz idején, mint ez az irat más részéből kitűnik — H. P.) Az utolsó kieső' viz pedig leg inkább Madocsának okoz kárt. Minthogy Bölcske határosodik Földvári Dominumhoz tartozó kömlődi Pusztával, innen a Kömlödi Fok, amint nevezik teszen Bölcskének legtöbb kárt, melynek ki áradása el rontja kaszáló réttyeit, ' kender földjeit és el hat egész a faluig, mely kömlődi foknak mélysége 1 öl 4 such, szélessége 6 öl és 4 such. Bölcskei Dominiumhoz tartozó Vejtei Pusztában lévő Monos fokja és Közös Fok, amint neveztetnek, minthogy T(ekin)t(e)test Nemes Pest Vármegyéhez tartozónak... itten talán nem szükség, hogy említtessenek, mind azáltal Monos fokjának szélessége 4 1/4 öl, mélysége 1 öl 1 such, Közös foknak szélessége 4 1/2 öl mélysége 1 öl 5 such." Tolna vármegye a beküldött jelentések alapján minden egyes falunak kijelölte a Duna mentén azokat a fokokat, amelyeket be kell töltenie, saját erőből vagy más helység lakosságával közösen. Bölcskén a 600 ölnyi alacsony partszakasz betöltését 25 falura bízta, Ozorától Nagydorogig és Földvártól Tamásiig.214

 

Molnárok, takácsok, kocsmárosok és társaik

A község iparosaival csak érintőlegesen foglalkozunk, mert c kérdést az I. kötetben külön tanulmány vizsgálja, másrészt 5. sz. mellékletünkben közreadjuk az egyházi anyakönyvek és az összeírások alapján Bölcske iparosait 1895-ig. Mint láttuk, a török kori mezővárosban már 4—5 malom működött, sőt vidékünk török összeírásaiban a bölcskei malmok jelentkeznek először 1549-ben. A török utáni első országos összeírásban, 1696-ban Tolna megyében Szekszárdon, Bölcskén és Madocsán említenek malmokat. Ezt követően is állandóan szólnak a növekvő számú malmokról, melyek Vejtepuszta (mely ekkor felerészben Bölcskéhez tartozott) és a Bölcskei-sziget között működtek (16., 20. kép). A molnárok a XVIII. század első felében 8 forintért és egy mérő lisztért árendálták malmaikat, de 1759-ben, mikor Rudnyánszky báró a kincstártól átveszi a korábban zálogban lévő birtokokat, azoktól a molnároktól is árendát követel, akiknek malmai ugyan Vejtén működnek, de nem az ő részén. A molnárok megtagadják az árenda fizetését, ekkor a báró zálogul összeszedeti a malomvasakat olykor korongostól, valamint a malomhoz tartozó köteleket. E forrásból értesülünk, hogy a molnárok élén külön bíró állt, így pl. 1759-ben Bán Mihály, aki ekkor már 11 bölcskei malomért felelt.215 1743-ból megtudjuk, hogy a malmokat ősz végén telelő helyre vontatják. 1803-ban már Bölcske 1_5 malmát említik, melyeket nem karóhoz, hanem malomszeghez rögzítettek. Ebben az évben Pakson ugyanennyi. Tolnán tízzel kevesebb, Földváron 12-vel több malmot írtak össze.216

20. kép. Bölcskc térképe a Bölcskei-sziget, a halásztanyák, a malmok, a vejtci fokok és a madocsai csárda ábrázolásával 1817-ből
(OL S. 12. Div. XIII. No. 464.)

 

A takácsok kimutatását is külön mellékletben közöljük, így most csak annyit jegyzünk meg, hogy a törökkori összeírásokban jelentkező nagy mennyiségű lenmagtized már jelzi c kézművesipar meglétét. A későbbiekben is a bölcskeiek kedvelt mestersége maradt, ráadásul anyakönyveink szerint számos új betelepülőt is idevonzott, s a XVIII. század végén már céhet alkotott. Sajnos a testület megalakulásának pontos dátumát nem ismerjük, de egyre többet szerepelnek mint tekintélyes emberek tanúként, 1844-ben pedig Demetrovics Konstantin és Almási Imre a takácscéh nevében adományoznak pénzt az új református templom építésére.217

Az ártéri gazdálkodásba illeszkedve egyre több kosárkötő tűnik fel forrásainkban, mely kifizetődő foglalkozás lehetett, mert a földesurak is igyekeztek részesülni hasznából, sőt 1834-ben Bernrieder földesúr az e mesterséget űzők egy részét összevonja, és kosárkötő házat létesít.218

Az előzőekben már szóltunk a kocsmáitatás révén dúló küzdelemről a falu és földesura között. Még élesebbé vált a helyzet, mikor a földesurak száma megnövekedett, s birtokrészük arányában meghatározott ideig rendelkeztek a kocsmáitatás felett. A haszonról azonban nem akartak lemondani, ezért többször új kocsmát nyitottak. 1765-ben, mikor Daróczy Zsigmond kúriájára kitették a cégért, s megkezdték a bor árusítását, a tiszttartó 12 puskával és csákánnyal felfegyverzett embert rendelt annak védelmére. A jog az év ezen szakaszában Rudnyánszkynak járt, akinek jobbágyai rajtaütöttek a kocsma őrzőin, s fegyverüket elszedték. A vármegye gykorlatilag a kocsma megnyitásán túl azt is vizsgálta, hogy miért dördült el ekkor egy fegyver219 A helyzet azonban tovább éleződött, s 1797-ben már arról olvashatunk, hogy 15 helyen folyik bormérés. 1797-ben ötöt sorolnak fel, köztük Batthyány gróf "Hajó" és a Tahy család "Fekete Sas" nevű fogadóját. Az elöljáróság két fogadó működését nem tartja indokoltnak, mert a postaút elkerüli Bölcskét. Feltehetően a Fekete Sas fogadóról nevezték el az 1851-ben már szereplő Sas utcát. Maga a fogadó elég kezdetleges volt, mert a bíró jelentése szerint se színnel, se igazi vendégszobával nem rendelkezett, ráadásul a kocsik a szűk udvar miatt nem tudtak megfordulni.220

 

Bírák, esküdtek, jegyzők

Az 1. számú mellékletünkben összegyűjtöttük a falu tisztségviselőit 1849-ig. A falu első ismert bírája, Pécsi Bertalan 1549-ben tűnik fel az egyik török defterben, aki nyilván tehetős ember lehetett, mert a törököktől megváltotta 27 földije köles-dézsmáját.221 A következő évben két bírót említenek, akik közül az egyik feltehetően a kisbíró volt. 1546-ban és a későbbiekben előforduló deáknak nevezett adózók feltehetően a helység jegyzői lehettek. A törökkorból egyetlen esküdtet ismerünk, az 1601-ben tanúskodó Cserepes Jánost. Sajnos a mezőváros tisztségviselői nagyon "szerényen" elhallgatják nevüket abban, a korszakból egyedül megmaradó iratban, melyet inkább mint "Bölcske város bírái és esküdtjei" írnak alá. Ez a kitétel marad szokásban a későbbiekben is, mert az elöljárók igen ritkán tüntetik fel nevüket. A XVIII. század I. felében még általánosnak tekinthető az az a gyakorlat, hogy a bírák és a kisbírák nevét az összeírások elején felsorolják. Sajnos ez a szokás a későbbiek során ritkábbá válik. Hiányos bírói sorunkból megállapítható azonban, hogy bizonyos családokban több bírót találunk. A leggyakrabban a Ferde, a Baranya, a Takács, a Keresztes, a Kereki, a Berek famíliák járnak elől. A bírói hivatalban talán valamilyen rendszert mutat, hogy 1718—1726 között Baranya István és Ferde Mihály hétévenként visszatérnek. Azzal nem árulunk el újat, hogy valamilyen "házi" továbbképzésként a kisbírák és az esküdtek köréből kerülnek ki leggyakrabban az elkövetkezendő bírák.

Adott esetben a bírák nem bántak kesztyűs kézzel a lakosokkal, mert egyikük 1741-ben, természetesen a bírót részegeskedéssel vádolva, arról panaszkodik, hogy "fájdalmas kékségéig minden tagnak tekintete nélkül öszve rongált. "222 Természetesen sokkal súlyosabb problémaként jelentkezett, ha közösségek álltak egymással szemben. A falu katolikus lakosai 1752-ben így panaszkodnak a főispánhoz írt levelükben: "Helység Kálvinista Bíróinkra panaszt tenni alázatosan követtyiik...Az Helységünknek semmi némü rendtartásit, igasságit nem látyuk." Elmondják, hogy a bírák semmilyen rendeletet nem hirdetnek ki előttük, a befolyt adóból fizetik a vejtei árendát, de ott a katolikusoknak nem adnak részt, a falu számadásainak elkészítéséből kimaradnak, a lelkész és az iskolamester jövedelmét, vándordiákok ellátását, a prédikátor anyjának temetését közös költségekből fedezik, a falu területén csak a rosszabb földeket használhatják stb.223 Mindenképpen a katolikus közösség számának és erejének növekedését jelzi, hogy 1799-ben Csesznek György személyében katolikus bíró vezeti a falut.

Az előzőekben már említettük, hogy a falu 1739-ben helységházzal rendelkezett, melyben két szoba és egy kamra volt. 1804-bcn arról értesülhetünk, hogy a Daróczy Ferenccel megkötött szerződést itt olvassák fel a lakosságnak, ugyanakkor egyik 1765. évi forrásunk a kisbírók által kihirdetett parancsról szól. Ebben az évben hírt hallunk a falu rendjéért felelős hadnagyról is.224

A bíró valójában mindenért és mindenkiért felelt, az adók behajtásán, a fuvarok megszervezésén stb. kívül a bűnözők előállításáért, így pl. a boszorkányok bíróságra cibálásáért is. Mivel a források szerint a madocsai és a bölcskei hegyek a boszorkányok fő találkozóhelyei voltak a Gellértheggyel együtt, így a bírónak sok dolga akadt. Az 1740-es években e találkozókon több bölcskei és madocsai boszorkány is részt vett, köztük mindkét helység bábaasszonyai.225 A bíró, mint hites személy esküdttársaival együtt részt vett végrendelkezéseknél is, így pl. Kereki István 1736 táján (sajnos dátumot nem írt Pápai István lelkész) Vali Andrásén, melyet most idézünk,226 mert a jobbágyok végrendelkezéséről viszonylag csekély számú forrás maradt az utókorra: "Minthogy Isten végezése hogy minden embernek edgyszer megh hallyon, énis Isten végezését érezvén mostani betegségemben utolsó életemnek vége hogy kőzölgett, nem akarván cselédemet hogy jó karban ne légyenek, hanem nyelvemen lévő jó lelki esmérettel bizonyos emberek előtt ily Testamentumot teszek, melyet hogy senki fel ne bonthasson.

1mo. Az Bölcskey Szent Ecclesiára  Flór 5.

2do. Az Györköni Szent Ecclesiára Florenos 6.

3tio. Az  Unokámnak Pannának Floren 50.  edgy borjú,  az Szőlőnek felét.

4tio. Az többi Jószágom mind az Feleségemé legyen és ha Isten annak is utolsó óráját el hozza,  akkor a Kinek akarja annak hadgya.

Én előttem  lőtt az Testamentum tétel Pápay István mostani prédikátor,

Kereky  István  helységnek  Fő Bírája,

Takács János  esküttye, Csaty Mihály.

NB. Az Unokámnak hagyott Flór. 50. kezéhez, addigh nem kell adni, míg férjhez nem megyén,  ha pedigh megh halna az Annyáé légyen."

Végül a közigazgatás kapcsán szólnunk kell Bölcske mezővárosi rangjának elvesztéséről, melynek oka véleményünk szerint alapvetően a birtoklástörténetben kereshető. A XVIII. század elejétől az egymást váltó földesurak, nem beszélve a hitelezőkről, gyakorlatilag hosszú távon egyetlen kérdésben sem tudtak megegyezésre jutni, holott a helység mutatói nem tükröznek a kor viszonyaihoz képest óriási visszaesést. Bölcske a XIX. század közepéig, végéig, lélekszámát, gazdasági erejét figyelembe véve a megye első 7—10 települése között foglal helyet. A megyében lévő Regöly XVIII—XIX. századi lélekszáma egyharmada, fele a bölcskeinek, mégis mezőváros lesz és marad a jelzett korszakban, igaz csak egy földesúr, az Eszterházyak birtokában. Hogyan lehetett Bölcskén megegyezni, mikor 30—40 birtokos és bérlő, és majdnem ugyanennyi pártra szakadt kiszolgáltatott jobbágynépnek kellett volna közös nevezőre jutnia. A fentiekben bemutatott egymás elleni hatalmaskodások, egymás birtokainak felszántása, állatainak elhajtása stb. végképp nem mutatott a közös nevező felé. Természetesen felmerül, hogy két közeli mezőváros között nem volt szükség egy harmadikra. Ez lehet, viszont a törökkorban mindhárman azok, sőt a XVII—XVIII. század fordulóján még Madocsát is így emlegetik. Felmerül, hogy a postaút, vagy ahogy akkor még nevezték, az "Ország út" már a XVIII. századtól kezdve elkerüli Bölcskét, s ez a tényező járul hozzá visszaeséséhez. A postaút, vagy régi római út, ha úgy tetszik via regia, sőt mint láttuk a törökkorban és a XVIII. század elején Császár útja mindig is elkerülte Bölcskét.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet