Előző fejezet Következő fejezet

BÖLCSKE CSALÁDJAI

 

A történeti részben szóltunk azokról a földrajzi tényezőkről, amelyek a különböző régészeti kultúrák népcinek kedvező létfeltételeket biztosítottak Bölcske területén Az ásatások, az előkerült leletek egybehangzóan bizonyítják, hogy e vidék már magyarság megtelepedése előtt is folyamatosan lakott volt. Mint azt a korábbiakban láttuk a község terjedelmes határában számos elpusztult középkori falu található melyek nagy száma — még azt is figyelembe véve, hogy a középkorban sűrűbb településhálózattal kell számolnunk — erősíti azt az álláspontunkat, mely a táj nyújtotta kedvező feltételek mellett szól.

Kutatásunk megkezdése előtt csupán azt a szerény célt tűztük magunk elé, hogy a község jelenlegi népességének eredetéről, családjainak származási helyéről, betelepülési körülményeiről rövid áttekintést nyújtsunk, amolyan lokálpatriotizmust erősítő "színes anyagot" közöljünk, elsősorban a mai lakosság meghatározó famíliáinak vizsgálata kapcsán. Hamarosan — a falu lakosságára vonatkozó, viszonylag teljesnek tekinthető első török összeírás átnézése után — a szűkebb célt fel kellett adnunk. Az 1546. és 1559. évi budai szandzsákdefterből ugyanis az a megdöbbentő kép tárult elénk, hogy a község jelenlegi családneveinek jelentős része már előfordul a jegyzékekben. Létezhet ez? Létezhet az, hogy ennyire a "hadak útjában" fekvő település népe átvészelt mindenféle vihart? (Történészeink egy része is hosszasan lakatlannak, pusztultnak tartja a tolnai Dunamelléket a hódoltság idején, nem beszélve a Duna túloldalán lévő alföldi településekről.) így vizsgálatainkat ki kellett terjesztenünk a Tolna és Ráckeve közötti szakaszról készült összeírások névanyagára, annál is inkább, mert ezen utóbbi településre és környékérc több ízben menekülnek időlegesen a bölcskeiek a törökök és más támadók elől. Továbbá a XVIII—XIX. századi házassági kapcsolatok (Solt, Pataj stb.) már korábbi meglétét feltételezve, kutatásunk körébe bevontuk a kalocsai náhijéről (török közigazgatási egységről) készült összeírásokat is. Eddigi ismereteink szerint ugyanis a Dunamellékről nem maradt fenn a deftereket megelőző magyar dézsmajegyzék. A hódoltságkori királyi Magyarország névanyagának vizsgálatára pedig segítségül hívtuk a kiadott urbáriumokat és úriszéki jegyzőkönyveket. Kutatásunk legnagyobb problémáját azonban a XVII. századi források szinte teljes hiánya jelentette. A török adminisztráció lezüllése miatt a defterek egy-két kivételtől eltekintve elhallgatnak, s még a megmaradókban, legalábbis a magyar kiadásban megjelentekben sincs értékelhető névanyag, a szórványos magyar dézsmajegyzékek megmaradt része pedig nem tartalmazza Tolna megye teljes területét.

Mindezek után közöljük azokat a neveket, melyeket mi kontinuusnak, azaz folyamatosan Bölcskén kimutathatónak tartunk 1546—1559-től kezdve napjainkig, zárójelbe téve azokat, amelyek hiányoznak ugyan a XVII. században, de annak végén, esetleg a következő elején rögtön megjelennek. Itt mondjuk el, hogy a megmaradó AVII. századi adataink, a 33 ház 1629-ben, a 22 marhakercskedő 1648—49-ben, a o lakott és 77 néptelen ház 1683-ban, s a közösség létezésének apró jelei feltételezik azt, hogy csak az adminisztráció hiánya okozza kimaradásukat: (Bacs), Baranya Baranyai, (Karmai), Keresztes, Kiss, Kovács, (Kun), Latos, Mészáros, (Mónos), Nagy,   (Papp), (Simon), Szabó, Szőke, Tóth, Varga, Vörös, s talán ide sorolható a Budai, a Farkas, a Fodor, a Horváth, az Illés-Illyés, a Kara, a Lakatos, a László, a Magyar, a Patai, a Sebestyén, a Tamás. Ugyanakkor Madocsán, Földváron, Kormon, tehát a szomszédos, illetve a Duna másik oldalán Bölcskével és Madocsával szemben lévő településeken az alábbi, később falunkba költöző családok mutathatók ki: Ács, Ágoston, Angyal, Antal, Bakai, Bakó, Baksai, Balázs, Bátor, Bencze, Berek, Borbély, Csontos, Csordás, Fehér, Ferencz, Gergely, Kalocsa, Kelemen, Korsós, Madaras, Magda, Méhes, Móricz, Orbán, Pálfi, Rácz, Somogyi, Soós, Szakács, Szálai, Szegedi, Szűcs, Tarczal, Tuba, Vas, Vida, Vincze, Zsebők (Sebők). Ugyanakkor Madocsán Bölcskei családnevűvel találkozhatunk. Itt jegyezzük meg, hogy a Bölcskén megjelenő Hadai és Hcncsci nevek talán az egykori középkori falvak "futásának", elpusztulásának első hirdetői.227 A XVII. században, de elképzelhetően talán már korábban jelenik meg Bölcskén a Bán, a Deák, a Kántor és a Koczka család. (Itt jegyezzük meg, hogy Bács-Bodrog vármegye megmaradt 1522. évi dézsmajegyzékében nagyon sok, vidékünkön is előforduló nevet találtunk, Berek, Baranya, Bakó stb.. mely adott esetben mindentől függetlenül előfordulhat ott, de talán jelezheti  a török előli menekülést is.'228

Nem  érdektelen talán az összehasonlítás kedvéért,  ha egy távolabbi,  védettebb, kiváltságokkal rendelkező, Dunamclléki város. Tolna  1553—1576 közötti lakosai közül néhányat felsorolunk, kiknek neve ismerősen cseng Bölcskén is: Sütkei, Somogyi, Csányi, Pap, Szálai, Sebestyén, Móricz, Lukács, Boros, Sárközi, Sánta, Szép, Bence, Fodor, Imre, Keresztes, Pálfi, Nyúl, Csordás, Bátor, Vörös, Cserepes, Erdős, Simon, Katona, Csapó, Kaz (!), Ötvös, Alföldi, Ács, Szegedi, Korsós, Szőke, Galó, Csire, Tö-rek (Törjék?), Ferenc,  Kántor,  Kalmár.  Hegedűs, Berecz, Bakó stb.22y   Az összehasonlítást   folytatnunk  kell   a  Dunamellék  északi   részének,   Ráckeve  és   környékének vizsgálatával, mely a bölcskeiek egyik menekülési helye a hódoltság idején. Rögtön szemünkbe ötlik a rengeteg azonos név Ráckevén, melyek közül csak a legjellemzőbbeket ragadjuk ki (Csire, Keresztes. Móric, Baranyai, Mőnos egy Madocsai társaságában), viszont okvetlenül meg kell említenünk, hogy a Szigetszentmiklós határában fekvő egykori Szőlős faluban  1546—1559 között nincs olyan név — egy kivételével, Somogyi, igaz e név Földváron fordul elő ez idő tájt —, mely ne tűnne elő ugyanakkor Bölcskén is: Horvát, Ordas, Tálos, Kis, Nagy, Bíró, Vince, Kovács, Baranya, Felföldi, Rác. Nem lehet véletlen, hogy Hároson és Csepelen Sitkéi, Latos, Baranya nevek jönnek elő egy Paksi társaságában, s a Csepel-szigeten túl is, pl. Vácott egy Tolnai és Ercsi mellett ott találjuk a Bátort, a Baranyait, a Sérát, az Alföldit, a Somogyit, a Ferencet, a Szálait, az Istenest és a Borsost.23°   Természetesen az azonos nevűek  aránya   még   magasabb   lenne,   ha   minden   olyan   családnevet   megemlítünk, amely a jelzett időpont között Bölcskén és szomszédságában előfordult. A még így is hosszúra nyúló felsorolás és annak megjegyzése után, hogy a korábban Tolnán és a Dunamellék alföldi szakaszán élők tetemes hányada a XVII—XVIII. század fordulóján  költözik  Bölcskérc (lásd Adattár),  talán  nem  felelőtlen  azon  megállapításunk, hogy a Dunamellék esetében nem csak egy falu,  hanem inkább egy vidék,  táj kontinuitásáról    beszélhetünk.

Kísérletet teltünk továbbá a falu földesura, a Paksi család kapcsán annak megvizsgálására, hogy az ő távolabbi birtokaikon milyen névanyaggal találkozunk. Mint azt már a történeti részben említettük, a család birtokos volt Békés megyében is. Békésszentandráson, Komlóson (későbbi Tótkomlós), Csabacsüdön és Szentetornyán. A falvakról 1567-ben és 1579-ben a gyulai szandzsák defterdárja összeírást készített, melyben olyan nevek társaságában, melyek egyértelműen vidékünkre utalnak (Abai, Baracsi, Ercsi), találkozunk a következőkkel: Somogyi, Fodor, Szálai, Berta, Boros, Borsos, Bán, Vas, Dér. Tatár, Szekeres, Szép, Sárközi, Bence, Tar, Makai. Talán egy korai telepítés tanúi lehelünk a töröknek jobban kitett, s Gyula 1566. évi elfoglalásával védtelenül maradt vidék lakosságának megsegítésére.231

A történeti részben szintén említettük már. hogy Bölcske és Földvár lakóinak euy része 1604-ben a komáromi és mosoni uradalom területére menekül. Korábban, 1574-ben a pozsonyi uradalomban, Beketfalván és Szerdahelyen találkozunk egy Madocsai És Simontornyai társaságában ismerős nevekkel, 1578-ban a palotai uradalom területén, Bakonynánán írnak össze 3 Latos családot, 1592-ben pedig a komáromi uradalomban, talán az 1601. évi menekülőket megelőzve tűnik fel nagyon sok vizsgált családnevünk: Baranya, Bodó, Borbély, Ferencz, Keresztes stb.232

Dolgozatunkban nem foglalkozunk nyelvészeti kérdésekkel, most nagyon röviden csak annyit szeretnénk elmondani, hogy a falu családnevei között nagyon sok középkori egyházi és világi kereszt-, illetve apanévvel találkozunk. Az egyháziak közé tartozik a Ferenc, Gál, Galó, Illés-Illyés, István, Kázmér, Keresztes, László, Lukács, Mátyás stb., míg a világiakhoz sorolható a Bacs, a Bátor, a Latos stb.  (21.  kép).

21. kép. Madocsa és Bölcske határa a Várrév, a Halászház, a Felsöhüllő, a Látos temetése  határhely és az őrsi híd ábrázolásával 1792-ből
(OL Ht. S. 12. Div. VIII. No. 10.)

 

Bölcske népessége a XVIII—XX. században

A település lakóinak hódoltságkori népesedési viszonyairól már szóltunk. A Rákóczi-szabadságharc környékünkön dúló csatáit az erdőiekéi és vizekkel jobban körülvett Madocsán vészeli át a lakosság vagy annak jelentős része lelkésze vezetésével. A történeti részben már ismertetett 1711. évi szerződésben Daróczy földesúr "megszállító", azaz a mezővárost benépesítő' akciójáról olvashatunk. Összeírásaink és az anyakönyvek alapján valóban új családok beköltözésének lehetünk tanúi: Angyal, Baracskai, Czebe, Bénák, Göbölyös, Kanász, Takács stb., a század II. felében Almási, Bertók, Csider, Erdődi, Hegyi stb. A beköltözők között nagyon sok iparost, elsősorban takácsot találunk, akik a század közepe táján létrehozzák, sajnos pontos dátumhoz nem köthető' céhüket, mert az anyakönyvekben egyre gyakrabban olvashatunk a takácscéh tagjairól, s a különböző templomépítkezésekre is rendesen pénzt adományoznak (lásd Pongrácz Gábor dolgozatát).

Itt kell szólnunk a falu idegen betelepülőiről. Az 1766-ban induló katolikus anyakönyvekben az első oldalakon találkozunk német és szlovák nevekkel. A németeket szinte kivétel nélkül hadai lakosnak tüntetik fel. Tavalyi régészeti bejárásaink során a község diákjai több gót betűs edénytöredéket találtak a Hadai-hegyen. Sajnos pontos betelepedésükre nem találtunk adatot, sőt egyértelmű okát hirtelen eltűnésüknek sem találjuk. Vélekedésünk szerint elköltözésük összefüggésben lehet Kömlőd és Kér német betelepítésével. A XVIII. század utolsó harmadában ide érkező németek közül azonban a mai napig a faluban él a Frigyer, a Reichardt, a Schmidt és a Valter család. Mindenesetre elgondolkodtató hadai lakásuk, mely a Daróczy család birtoka volt, hiszen azt már biztosan tudjuk, hogy a szlovákok egyik hullámának betelepítése az ő nevükhöz fűződik.

1759-ben a falu bírája arról szól, hogy "Daróczy Zsigmond successori (örökösei — H. P.) Jobbágyaikat Tizenkilenczel Szaporították."233 Sikerült megtalálnunk a 19 családfő nevét, kiknek leszármazói közül a Hanák család ma is a falu lakosa (22. kép). Velük kapcsolatban el kell mondanunk, hogy nem kizárt cseh eredetük, mert a hanákok a Hana folyó völgyében morva környezetben élő cseh néptörzs íagjai voltak, akik közül többen Trencsén és Nyitra vármegye területére telepedtek. Kutatásunk megkezdésekor fontos célként tűztük magunk elé a községben ma is nagy szerepet játszó szlovák eredetű családok, Bobesik, Lubik, Sulák származáshelyének megállapítását. Sajnos a nem csekély iratanyag átnézése után sem találtunk értékelhető adatot. így csak annyi biztos, hogy 1759—1766 között települtek a faluba, mert az induló 1766. évi katolikus anyakönyvekben (a Bobesik valamivel később) és az 1767. évi Mária Terézia-féle urbáriumban már ott találjuk őket. A szlovákság harmadik nagy hulláma az 1790-es évek elején érkezik, akik közül ma is a falu jeles polgárai közé sorolható a Morovik, a Siák és a Ruzicska család. Ezen utóbbiról tudjuk, hogy Trencsén vármegyéből érkezik. Azt csak nagyon halkan említjük meg, hogy a faluban egykor meglevő, a hagyományban ma is élő Alsó-, Középső- és Felsőtót utca e három hullámban való betelepedés emléke lehet. (Itt jegyezzük meg, hogy csak a jelenleg is bölcskei illetőségű szlovák származású lakosokat soroltuk fel az eddigiekben.)

22. kép. Az  1759-ben betelepített lakosok névsora
(OL P. 590. 32. cs. 78. f.)

 

Velük is kibővülve a település népessége rohamosan növekszik, melyben nemcsak a szlovákok, hanem a kedvező feltételek miatt a beköltöző iparosok, itt megragadó hajóvontatók, akikről egyébként elég kedvezőtlen képet festenek forrásaink, továbbá a szentandrási uradalom munkaerő-kereslete is szerepet játszik. Itt jegyezzük meg, hogy a XVIII—XIX. század fordulójától egyre gyakrabban tüntetik fel a falu határában való külterületi lakóhelyeket. Ebből világosan kitűnik Szentandráspuszta előtérbe kerülése, de több családot említenek hüllői, gyűrűsi (kocsmárosok!), leányvári lakosként. A község lélekszáma az alábbiak szerint alakult:234

1786 2464
1805 2801
1828 3272
1844 3926
1854 4519
1881 4364
1900 4391
1930 4168
1941 4040
1984 3388

A legszomorúbb megállapítani valónk, hogy a község lakóinak napjainkban lévő száma megközelítően a XVIII—XIX. század fordulójának népességével azonos. Még a háborúkat és a sajnálatosan visszaesett születések számát is idevonva jelentős a csökkenés. Főleg az 1960-as évektől kezdve egyre erőteljesebben jelentkezett a környező városok, az Atomerőmű építése és beindulása után, elsősorban Paks elszívó hatása. Ezenkívül még az utóbbi időben fokozódott a Budapest és Pécs irányába mutató   elvándorlás.

Forrásaink egyben lehetőséget nyújtanak a lakosság társadalmi rétegződésének rövid vizsgálatához. A XVIII. század elején, az 1728. évi összeírásban még az örökös jobbágyok túlsúlya mutatható ki. Nyilván a magyar, német és szlovák betelepülők hatására, akik csak különböző kedvezmények elnyerése után vállalkoztak a bölcskei új haza elfoglalására, az 1767. évi urbárium már egységesen szabadmenetelű jobbágyokról beszél. A 198 telkesjobbágy családfő mellett ekkor már 139 házas és 30 hazátlan zsellér található. A zsellér családfők 30 kivételével mindannyian Batthyány Tódort tekintik földesuruknak. Mivel a 77 belsőtelekből csak 5 található a nagyszámú zsellérség kezén, felvetődik egy részük Szentandráson való letelepítésének lehetősége és az uradalomhoz szorosan kötődő életformája. Az első magyarországi népszámlálás Tolna megye által 1786-ban jóváhagyott adatai már részletesebb rétegződést  tárnak  elénk:235

  Bölcske Hada Szentandrás
Házak 456 1 2
Családok 539 1 1
Jogi népesség 2482 19 21
Távollévők 45
Idegenek 27 4 3
Tényleges népesség 2464 23 24
Férfiak  száma
Házas 527 2 4
Nőtlen 749 7 9
Összesen 1276 9 13
Nők összesen 1206 10 8
A férfiak közül
Pap 2
Nemes 25
Tisztviselő
Polgár 6
Paraszt 175
Polgár és paraszt örököse 189
Zsellér 380 6 5
Egyéb 29
Szabadságolt katona 5
Sarjadék:      
1—12 éves 348 1 6
3—17 éves 99 2 2
Összesen 1258 9 13

A táblázat adatai szerint a polgárok és parasztok száma örököseikkel együtt sem éri el a zsellérekét. Anyakönyveink a továbbiakban minden statisztikánál fényesebben bizonyítják a zselléresedés előtérbe kerülését. XIX. századi forrásaink a szorgalmas, a természet elemeivel és a nehézségekkel sikerrel megküzdő lakosságként jellemzik a bölcskeit. Röviden szólnunk kell a falu kisnemeseiről, akik közül 1833—1847 között az alábbi családokkal találkozunk: Somogyi, Kiss, Káinoki, Maráczi, Demeter, Fábián, Makai, Borsos, Horváth, Katz, Katona, Lampert, Megyeránszki, Sebestyén, Simon, Szabó, Tassi, Tigyi, Tóth, Nemes, Pados, Döme, László. Székely, Király, Sclcstyei.

Bölcske házassági kapcsolatai minden más települést megelőzve Madocsával voltak a legerősebbek, ezt követte Palaj és Solt.

Összefoglalva mondandónkat: a község lakosságában egész Európa vére ott kering, de nem kis mértékben a honfoglaló magyarságé és a vele együtt vagy utána érkező más sztyeppéi népeké is, melyeket itt a Duna melletti kohóban olvasztott tehetségessé, szorgalmassá a sors, az akarat és az emberség. Hányszor menekült, hányszor kellett újrakezdenie a szántást, de mindig visszatért, orrabukva is kapált, s megfogadta Szent István intelmét, jól bánt az idegennel. További reménye sem lehet más, csak a közös boldogulás keresése.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet