Előző fejezet Következő fejezet

Madarassy Orsolya

Canabae legionis II Adiutricis

 

Az utóbbi évek régészeti kutatásai alapján1 egyre világosabban kezdenek kibontakozni az aquincumi canabae általános városrendezési trendjei. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a legiotábor a canabae és a katonai territorium szerves egységet alkot, egyszerre tűzik ki a tábor körüli település insula és telekrendszerét, valamint a katonai territorium határait.

A Fényes Adolf u. 4 telken (1. kép 5.)21997-ben előkerült, az 1-2. század fordulójára keltezhető palánkkerítés már a későbbi 2-3. századi telekhatár vonalát jelöli ki. Az 1990/91 Pacsirtamező u. 3-11 ásatáson (1. kép 6.) megfigyelt 3. századi út alatt a korai, 1. századi út abba a katonai amfiteátrumba vezet, melynek kőbe építése Antonius Pius uralkodására, a 140-es évek tájára keltezhető. Tehát úgy tűnik, a canabae magvában a 2-3. századi szisztéma egy korai, 1. századi kitűzési rendszerre épül.

A nyugati városszél kutatásánál is megtalálható a legkoraibb telepjelenségek nyoma, de a városfejlődési tendenciák korántsem ennyire egyértelműek.

A korai fazekasműhelyek esetében3 kérdéses, a korai legiotábort körülvevő katonavároshoz, vagy a városon kívüli, katonai területen létesített ipartelephez tartozhattak-e? Annyi bizonyos, hogy a 2. század elején már megszűnnek. 1997-ben a Kiscelli út 73. telken (1. kép 7.) elplanírozott kemencék nyomai kerültek elő, s ez a planírozás időben megfelel a 2. századi legiotábor és a katonaváros kőbeépítésének idejével, azaz Hadrianus- Antonius Pius uralkodásával.4 A Vályog u. 3. teleknek (1. kép 1.)az aquaeductus kiépítése előtti ásott kútja egyaránt köthető lakóházhoz vagy ipari létesítményhez. Ugyancsak kérdéses, hogy a Timár u. 21. telken (1. kép 2.) az 1998 tavaszán feltárt korai, – fel­te­he­tőleg textilfeldolgozó – komplexum egy nagyobb ipari negyed részlete, vagy egy lakóház gazdasági udvara?

Tehát az első probléma az, hogy a legkorábbi településszerkezet a korai legiotábor canabaejához avagy az alatábor vicusához tartozhatott-e? Vagy az alatábor számára létesített vicus eleve a canabaen belül keresendő?

Ugyancsak kérdéses, hogy mivel a 2-3. századi legiótábor nyugat felé mozdul el, a korai tábor (táborok?) retenturája lesz a kőtábor pretenturája? Tehát amennyiben már a korai canabae mérete is ugyanakkora, mint a kőbe átépítetté, kitűzése pedig az aktuális táborral egyszerre történik, a nyugati városszélen ennek a mozgásnak szintén jelentkeznie kell. Az eddig előkerült jelenségek alapján eddig mindez csak munkahipotézisként igazolható, a nyugati városszél korai ipari jellegű létesítményei tartozhatnak mind a canabae, mind a vicus territoriális kiszolgálókörzetéhez, a probléma tisztázása a további kutatások feladata.

A 2. század elejének hadseregreformjai nyomán, a Flórián téren az állandó legiotábor és a körülötte lévő katonaváros egységes központi koncepció alapján épül át kőbe. A canabae területének kijelölése az állandó, helyben állomásozó hadsereg folyamatos életterével számol, megépül a polgárváros, a katonaváros és a tábor egységes vízvezeték rendszere, valamint a csatornahálózat.

A canabae insularendszerének konkretizálásához még további kutatásokra van szükség. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, a katonai tábor beosztásával analóg köz- és magánépületek variációival számolhatunk. Egyelőre a középületek funkcionális elkülönítése a bizonytalanabb, a lakónegyedek esetében már megfigyelhetőek a fő tendenciák. A főutakra nyílva különálló, nagyjából négyzetes alaprajzú, nagyobb méretű igényesebb lakóházak állnak a magasabb rangú gazdagabb családok számára, míg a legénység hozzátartozói a mellékutak hosszába épített két helyiségsoros, porticusos hosszú bérkaszárnyákban foglalnak el egy-egy lakást. A lakóházak is többfélék, a limesút mentén [Fényes Adolf 1997 (1. kép 5.) - Timár u. III.Ker Rendőrkapitányság (1. kép 3.)] díszesebb kivitelű, nagyobb alapterületű házak állnak, mint a nyugati városszélen. [Timár 21 (1. kép 2.)valamint Vályog u. 14. 1998 (1. kép 1.).] Az alapterületek arányai megfelelnek a tábor legénységi és tiszti lakrészeinek arányaival, tehát valószínű, hogy a veteránok canabaen belüli letelepedése szolgálati rangjuk alapján történhetett.

A markomann háborúk időszaka jelzi a következő periódust. A nyugati városszélen több ásatáson figyelhettünk meg egy, a század második felére keltezhető vastag égett - planírozott építési törmelékréteget. Ám kérdéses, hogy ez a planírozás mennyire a konkrét háborús pusztítás nyoma, vagy mennyire a háborús időszak alatti - utáni tereprendezésé. Ugyanez a város belső területein – főleg az útszéleken – egy pregnáns háziszemét (állatcsont, szerves hulladék, házikerámia-töredék) rétegként jelentkezik.

A markomann háborúk utáni építési hullámban a 2. században kialakított épületeket némileg komfortosabban, korszerűbb technikával de jellegében ugyanazt újítják meg. Az alapvető rendezési elvek nem változnak, de a kitűzési rendszer új. A legiotáborban és a városmagban a későbbi falak tájolása csak néhány fokkal tér el az előzőektől, máshol ezek a tájolásbeli eltérések nagyobbak. A nyugati városszélen a canabae külső útjának nyomvonala is megváltozik, a Vályog u. 8. (1. kép 1.)5 telken előkerült K-Ny út metszéspontjánál szöget zár be. Itt az új insularendszer kitűzése is követi ezt a változást, az északi és a déli insula 2-3. századi épületeinek tájolása eltérő. A katonaváros ÉNy-i negyedében és a territoriumon pedig már az úthálózat kialakítását is a tábor É-D-i tájolása és a Vörösvári völgy természetes ÉNy-DK irányának váltakozása szabja meg. A kétféle tájolás összehangolásának dinamikája egészen a mai óbudai utcák nyomvonaláig követhető.

193-ban az első katonacsászár Septimius Severus éppen a pannoniai legiók segítségével szerzi meg a császári bíbort, s a katonaság támogatását zsoldemeléssel és különféle juttatásokkal hálálja meg. Többek közt a táborokat körülvevő katonavárosokból általánosan ebben az időszakban válik colonia, s vagy önállóan fejlődnek tovább, mint Daciában, vagy közigazgatásilag összeolvadnak a szomszédos polgári településekkel, így Aquincumban is.
Az aquincumi canabae viszonylatában 3.század első felének építkezései lényegében más jellegűek, mint eddig. A városmag nagy lakóházainál és a hosszúházak esetében a 3.század elejére keltezhető közfalak látszólag rendszertelen sokasága jellemző, valamint az épületek esetleges terjeszkedése az insulák központi udvara felé. A nyugati városrész újabb kutatásai alapján erről az építési periódusról nyerhetünk világosabb képet.

Már 1996 telén a Vályog u. 13. telken feltárt, gazdagon dekorált 3. századi lakóházrészlet sem illeszkedett teljes mértékben a környéken eddig megfigyelt insularendszerbe. 1997-ben a Vályog u. 8. telken6 szintén egy hasonló technikával készült 3. század eleji épületfal került elő ott, ahol eddig közterület volt. (1. kép 1.)

 

1
1. kép
2
2. kép.

 

1998 tavaszán a Vályog u. 14. telken (1. kép 1.) egy 2. századi ház zárófalait lokalizáltuk. Ez a lakóház, kicsit eltérő tájolással, a 2. század eleji épület megújítása. Mindkét periódusa mind technikailag, mind topográfiailag megfelel a canabae eddig megismert városrendezési trendjének.

Feltártuk viszont ettől a háztól keletre egy 3. századi lakóház sarkát, mely az eddigi insula központi udvara felé folytatódik, és az 1996-ban megfigyelt házbelső zárófala. Tehát itt nem a 2. századi canabae épületet bővítik, hanem a telken belül teljesen új, igényesebb kivitelű lakóházat emelnek a 3. század elején.(2. kép.) A város más pontjain is kibővítik a lakóházakat, általában ekkor látják el őket padlófűtéssel, kapcsolják rá közvetlenül a csatornahálózatra. Ezek a bővítések az eddigi insulákat mintegy szétfeszítik, folyamatosan szűkülnek az utcák, épülnek be az eddigi közterületek, udvarok. A konkrét ásatási adatok alapján kikövetkeztethető rendezési koncepció nem ismétli az előzőeket, alapelvei újszerűek.

Úgy tűnik, a canabae coloniává emelése nem csak közigazgatási reform. Mivel a katonaság anyagi lehetőségei kibővültek, az eddigi katonai jogrendből maga a város kerül át egy toleránsabb, az egyéniségnek bővebb teret nyújtó polgári jogrend alá. Az eddigi rang szerinti lakótér helyett bárki anyagi erőitől függően egyénileg építkezhet, a katonaságnak nyújtott bőkezű anyagi juttatások pedig mihamarabb visszakerülnek az állam financiális vérkeringésébe.

Ez az építési periódus legalább két nemzedéken keresztül folyamatos, és a katonaváros létének utolsó pillanatáig tart. A házak terrazzopadlóit, valamint a falfestményt a legtöbb helyen megújítják. Koránt sem ilyen egyértelműek a 3. század második felének városrendezési elvei, majd a 3-4. század fordulóján a város kiürítésének - feladásának problematikája. Egyre valószínűbb, hogy a későrómai hadseregreformok kapcsán történő csapatátszervezések nyomán a területet központilag hagyják fel, szervezetten ürítik ki.

A 4. század elején a katonaváros helye már biztosan külterületnek számít, a korábbi épületek alapfalait egy-egy kései sírkert kerítéseként használják fel.7 Annak tisztázása, hogy ezek egységes későrómai temetők parcellái vagy egy-egy apróbb helyőrség különálló temetői, valamint a 4. század folyamán még álló épületek funkciójának konkretizálása a további kutatások feladata.

 

Lábjegyzetek:

1. KUZSINSZKY B. Bp.R.(1889) 40-100., PÓCZY K. Az aquincumi katonaváros utcahálózata és fontosabb épületei a II-és a III sz-ban. Arch Ért 110 (1983) 252-273., NÉMETH M. Forshungen im Alenkastell von Aquincum. Akten des 14. Internationalen Limeskongress, Carnuntum 1986.(Wien 1990) 675-682., M. NÉMETH - K. KÉRDŐ, Zur Frage der Besatzung von Aquincum in I. Jahrhundert .In:Studien zu den Militärgrenzen Roms III. (Vorträge des 13 Internationalen Limeskongress, Aalen 1983. (Stuttgart 1986) 384-386., K.SZIRMAI, Zur Chronologie der Auxiliarkastelle und des Legionslagers des 2.-3. Jh.-s in Aquincum. Akten des 14. Internationalen Limeskongress ,Carnuntum 1986.(Wien 1990) 683-688.

2. MADARASSY O. – KÁRPÁTI, Újabb épületek az aquincumi katonaváros délkeleti régiójában. Aquincumi füzetek 4 (1998) 48 –54.

3. PARRAGI GY. Koracsászárkori fazekasműhely Óbudán. Arch.Ért. 98.(1971) 60-79., SZ.K.PÓCZY, Die Törpferwerkstätten von Aquincum. Acta Arch. Hung. 7.(1956) 74-138.

4. MADARASSY O. – BUGÁN A. Fazekasműhely nyoma az aquncumi katonaváros délnyugati részében. Aquincumi füzetek 4 (1998) 55-60.

5. NAGY T. A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942 évek között végzett kutatásairól. Bp.Rég. 13 (1943). 359-399.

6. MADARASSY O.  Újabb kutatások az aquincumi katonaváros nyugati felében. Aquincumi füzetek 4 (1998) 61-64.

7. TOPÁL J. Későrómai sírok az aquincumi katonaváros nyugati peremén. Aquincumi füzetek 2 (1996) 50-52.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet