Előző fejezet Következő fejezet

Németh Margit

A rákospataki híd és az aquincumi Dunaszakasz védelmének kérdései

 

Aquincum kedvező földrajzi adottságaihoz jól alkalmazkodott a római kori település beépítettsége is, egyaránt kihasználva a szárazföldi utak és a Duna folyó adta közlekedési és határvédelmi lehetőségeket. A határvédelemnek különleges fontossága volt ezen a területen, hiszen Aquincumban a helytartói székhely hatékony védelmét is biztosítani kellett. Annál is inkább, mivel a helytartói palota maga egy szigeten, a legiotábortól északkeletre, a canabae előterében, szinte védtelenül, homlokzatával a túlpart, a „barbaricum” felé fordulva helyezkedett el. Nemcsak a palota, hanem e palota védelmi rendszere sincs teljes mértékben feltárva. Az ebbe a körbe sorolható emlékek nagy részét a múlt században vagy századunk első felében figyelték meg a Duna itteni szigetein, pesti és budai oldalán, sőt a folyó medrében is (1. kép). A leletmentő jellegű feltárások az iparosítás megindulásával, majd a Duna szabályozásának munkálataival együtt kezdődtek meg. Jelentőségük ellenére e létesítmények kutatása – elsősorban az egyes területek adottságai, helyzete miatt – az elmúlt évszázad óta mégis egyre inkább háttérbe szorult. Egyes emlékek pedig ma már nem is hozzáférhetők, sőt némelyek elpusztultak. Helyes értelmezésük azonban csak összességükben lehetséges, mivel funkcionális, topográfiai kapcsolatban állottak egymással.

A helytartói palota

Kr. u. 106-ban, amikor Aquincum Pannonia inferior helytartói székhelye lett, kezdődhetett meg a helytartói palota építése az Óbudai (a mai Hajógyári) szigeten, amelyet a későbbiekben jelentősen átépítettek és bővítettek (1. kép 1.). A palotát legkésőbb a diocletianusi közigazgatási reformok idején hagyhatták fel. A publikációk ezt a Duna vízszintjének megemelkedésével magyarázták s áradásra utaló jeleket valóban megfigyeltek a feltárásokon. Pusztulásra utaló nyomok nem voltak, tehát az épületet tervszerű kiürítéssel hagyhatták el.1 Ugyanakkor a határvonal sokkal veszélyesebbé vált, hiszen a 260. évi háború az aquincumi legiotábort is erősen érintette. Nem lehet véletlen, hogy a szigeten előkerült utolsó helytartófelirat egyben az utolsó consularistól, M. Aurelius Valentinianustól származik2; a lovagrendű praesides már nem a szigeti palotában lakhattak.

1835-ben, a hajógyár építési munkálatainál bukkantak a palota fürdőszárnyának maradványaira az egymás mellett elhelyezkedő két sziget közül a nyugati Kis szigeten .Az épület kutatása azóta mindig a hajóépítés árnyékában folyt. A hajógyár leállítása óta a szigeten a római kori topográfia tisztázását és a helytartói palota kiterjedésének meghatározását célzó kutatások folytak.3

A Duna múlt századi szabályozása eredményeképpen a folyó vízszintje megemelkedett, ezért a Hajógyári szigetet a korábbi járószinthez képest mintegy 1-1,5 m-rel feltöltötték. Mindezek következtében a talajvízszint is megemelkedett, megnehezítve ezzel az ásatásokat és az emlékek bemutatásának lehetőségét.

Római kori hidak és a rákospataki ellenerőd

A Duna szabályozása során 1874-75-ben a meder mélyítésével együtt a Hajógyári szigettől keletre fekvő kicsiny Fürdő szigetet is kikotorták (2. kép). A keleti Dunaparton úgynevezett párhuzamművek létesítésével a folyómedret beszűkítették és kimélyítették, a mögötte lévő területet feltöltötték és ott új árvízvédelmi gátat építettek. A munkákat Rómer Flóris kísérte figyelemmel és az előkerült emlékeket Zsigmondy Gusztáv, a főváros mérnöke mérte fel.4 A felmérések az OMVH térképtárában maradtak fenn, a Duna szabályozási térképre rávezetve, egy vázlat pedig az Aquincumi Múzeum rajztárában található (ltsz. 272).

E munka során a Fürdő szigeten egy római kori híd pillérjeinek alapozására akadtak 5 (1. kép 3 és 3. kép). Ugyanitt feliratos kövek és épületfalak is voltak, amelyeket, tekintettel az ottani hőforrásokra, római kori fürdő maradványainak véltek 6. E maradványokat kikotorták.
A híd a keleti Dunaparton a Rákospatak torkolatánál épült kisebb erődöt, Transaquincumot kötötte össze a Hajógyári szigettel és ezen keresztül a legiotáborral (1. kép, 2). (Az elnevezés helyességét vitatják7, de a közérthetőség miatt itt egyelőre a legutóbbi időkben szokásos elnevezést használom.) Az erőd legkésőbb Commodus idején épült meg, de a 4. században átépítették8. Fontos út kiindulópontja volt a szarmaták területei felé. Feltárására a XIX. század elején került sor, felmérése a múlt század hetvenes éveiben történt meg, amikor árvízvédelmi sánc került fölé).9 Az erőd mai és a híd egykori helyének meghatározása is e régi felmérések összevetése alapján volt lehetséges, hiszen a folyamszabályozás és a modern beépítettség miatt a környék teljesen megváltozott (4-5-6-7. kép). Területe ma sincs beépítve, sportpálya. Az egykori sziget helyén ma a Duna medre és partvonala van, a keleti szomszédságában lévő Dagály fürdőt minden bizonnyal az egykori hőforrások táplálják.

A ránkmaradt kevés dokumentáció ellenére és felmérési vázlat alapján a római híd helye nagyjából meghatározható10, sőt a 80-as évek elején kísérletet tettünk arra, hogy azt a helyet megtaláljuk, ahol a híd a Hajógyári szigeten partot érhetett. Sajnos, a hajógyár működése idején a korlátozott lehetőségek mellett ez nem sikerült.

Az eredeti rajzokból megállapítható volt, hogy az egykori Fürdő szigeten egy rajta keresztülvezető híd négy pillérjének alapozásához tartozó, 6-8 sorban levert cölöpökből álló rácsozatok (Pfahlrost) kerültek elő. Bár a pilléralapozásul szolgáló cölöprács felülnézeti rajzán és a felmérési vázlaton kívül a múlt században másféle metszet- vagy szerkezeti rajz nem készült, de az említett rajzon is kivehető a cölöpök között és körül a döngölt köves agyagos föld. A vasaló alaprajzú hídpillérek hegyes vége a folyásiránnyal szembe nézett s a cölöprács tetején vízszintesen lefektetett gerendasor volt (3. kép). Erre a gerendasorra került a hídpillér felmenő, kőből épült, kváderborítású része (8. kép). A kiszáradás meggátolása céljából e fa részek nem lehettek magasabban, mint a mindenkori legalacsonyabb vízállás.11 Ez a szabály természetesen a folyómederben lévő pillérekre vonatkoztatható, de a szinteket nyilvánvalóan egyeztették a hídnak a Fürdő szigeten átvezető szakaszával. Bár erre már nincs biztos támpontunk, de az egykori jelentések sok megmunkált kőről tesznek említést, mind a Duna medréből, mind a Fürdő szigetről.12 Bővebb dokumentáció híján utólag nem dönthető el, hogy azok mennyiben tartoztak a hídhoz, mennyiben más építményhez.

A fenti leírás a szakirodalomban a cölöprácsozat vagy cölöprostély alapozású hidakra (Pfahlrostbrücke) illik, a mi hidunk is ebbe a csoportba sorolható.13 Hasonló konstrukciójú hidak több helyről is ismertek, a Rajna mentén pl. Kölnből14, Mainzból15, a  Moselnél Trierből a régebbi híd16 Koblenzből17, a Duna mentén pl. Enns18 (9. kép 2, 3, 5, 8).

Igen nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy a szigeti átvezetésen kívül a keleti Dunaágban a mederből is kikotorták a múlt században a hídpillérek alapozásául szolgáló cölöpkötegeket. Reális esély a további kutatás folytatására elsősorban a Nagyszigeten lenne, az ott várható hídfő vagy az odavezető út megtalálásával. Bár rendkívül fontos lenne a rákospataki ellenerőd hitelesítő kutatása, hiszen régészeti módszerekkel soha nem tárták fel – ezúton talán a keleti hídfő kérdése is megoldhatóvá válna – ez, az anyagi nehézségektől eltekintve, a modern utcák és a sportpálya jelenlegi használata mellett nem egyszerű, valószínűleg csak részben megvalósítható feladat.

Éppen a fentiek miatt volt az újabb kutatások közül nagyon szerencsés egy újabb hídhoz tartozó hídfő megtalálása az óbudai parton az Aranyhegyi patak egykori torkolata mellett (1. kép, 4.). A híd a helytartói palotától északra biztosított összeköttetést a sziget és a szárazföld – nyilván a limesút – között.19

Falak a Duna medrében

Szintén a dunaszabályozási munkák során mértek fel (és kotortak ki) két vastag kőfalat, amelyek a Duna nyugati ágában KNy-i irányban a folyómederben húzódtak az óbudai Dunapart és a Hajógyári sziget között20.(1. kép 6.). E két fal értelmezése a mai napig sem megoldott.21 Korábban úgy vélték, hogy a Kr. u. első két évszázadban a sziget még egybefüggött a szárazfölddel és a falak a korai legiotábor védőfalai lehettek. A falak helyének felmérési rajzán (10. kép) kívül (szintén az OMVH) tervtárában) más dokumentáció nem maradt, ezért biztosat nem lehet rendeltetésükről mondani.

Időközben a terület jó része hozzáférhetetlenné vált. Századunk elején a budai Dunaparton megépült a HÉV pálya, amelyet a legiotábor előtt és a canabae északkeleti részén közvetlenül a folyóparton vezettek és kívülről mélyen alapozott támfallal támasztottak meg. A támfal és a folyó közötti keskeny sáv már utólagos feltöltés, amely fölé 1979-80-ban még egy autóutat is építettek, így lehetetlen a múlt századi megfigyelések kontrollálása ezen a partszakaszon.

Őrtornyok

A Margitsziget északi és déli végén épült valentinianuskori őrtornyokat ugyancsak a XIX. századi építkezések alkalmával tárták fel22 (1. kép, 5).

Az eddigi eredmények

A fentiekben leírt építmények túlnyomó többsége egy kisebb leletmentés kivételével régi ásatások során került elő. Publikációk alig vannak és még a helytartói palota esetében is igencsak szűkösek. A ránk maradt dokumentációk többnyire hiányosak vagy nincsenek is meg. Mégis, ha topográfiai összefüggéseiben vizsgáljuk a fent felsorolt létesítményeket, néhány következtetést megengednek. Elhelyezkedésük alapján megállapítható, hogy azok az általános védelmen túlmenően együttesen és elsősorban a helytartói palota védelmi rendszerét alkotják. Hozzá kell tenni azt, hogy természetesen nincs kizárva további építmények előkerülése sem, de a meglévők arra engednek következtetni, hogy a palota előretolt helyzete ellenére sem volt olyan védtelen, mint első látásra vélnénk. Több irányból jól működő előjelző rendszer szolgálta a biztonságát, amelyek jó része a 2. század közepére/végére már megépült. Ezt a meglévő rendszert bővítették ki a 4. században, noha ekkor már nem a szigeten lévő helytartói palota védelmére, hanem hogy a megnövekedett határvédelmi igényeket kielégíthessék.

Az eredeti védelmi rendszer fontos része volt a Kis sziget csúcsa fölötti híd, amelyhez őrállomás is kapcsolódhatott.(1. kép 4) Amellett, hogy biztosította az átkelést a nyugati Dunapart és a nagyobbik sziget között, az óbudai Dunaág forgalmán kívül jól belátható és ellenőrizhető volt a két sziget közötti keskeny Dunaág és így a helytartói palota közvetlen védelmét szolgálta.23

A nagyobbik szigetről vezetett híd a balpartra, a transaquincumi erőd irányába (1. kép 3). A kutatás általában feltételezte, hogy ebből az erődből egyenes út vezethetett a legiotábor irányába. A kérdés csak ásatási lelet segítségével lenne véglegesen eldönthető. Felmerül mégis a kérdés, valóban volt-e az Aranyhegyi patak torkolatánál épült hídon kívül még egy másik is és annak maradványait nem kellett volna a HÉV pálya építésénél megtalálni. Nem lehet kizárni, hogy tudatos védelmi szempontok játszottak ennél az elrendezésnél szerepet.

A Margit sziget északi csúcsánál lévő őrtornyok ugyan Valentinianus koriak lehetnek (1. kép 5), de a közelben, a Duna medrében és a Fürdőszigeten talált feliratos kövek szinte kivétel nélkül korábbiak és helytartókra vagy magas rangú katonatisztekre utalnak, vagy a császár üdvéért állított dedikációk.24 Így azok korábbi, katonai rendeltetésű épületek meglétét jelezhetik

A védelmi rendszerrel összefüggésben lehetne talán értékelni a Dunában talált falakat is (1. kép 6). Amíg azonban ezek folytatása akár a szigeten vagy a szárazföldön elő nem kerül, véglegesen nem határozható meg funkciójuk. Nem valószínű mégse, hogy eredetileg nem a Dunán keresztül épültek volna. Inkább valamilyen duzzasztó vagy kikötő létesítésére lehetne gondolni velük kapcsolatban, mint arra, hogy az eredetileg szárazföldi létesítmény később, pl. a 2. század folyamán került volna víz alá és az óbudai Dunaág is csak ebben az időben keletkezett volna.25 Sajnos, éppen az érintett Dunapart kutatottsága marad el a tőle nyugatra lévő 2-3. századi legiotáborétól, így közvetett adatokkal sem rendelkezünk az említett falak funkciójának meghatározásához. Semmiképpen sem mellőzhetjük azonban azt a körülményt, hogy a 2-3. századi legiotábor északkeleti előtere, – tehát nagyjából a via praetoria meghosszabbított vonalától északra húzódó dunamenti sáv – éppen szemben a szigeti palotával, a 2-3. században a helytartói hivatallal kapcsolatba hozható középületeknek, szentélyeknek és fürdőknek adott helyet. Már Kuzsinszky Bálint is felhívta arra a körülményre a figyelmet, hogy az említett területen helytartók és más magas rangú személyek által állított votívfeliratok kerültek elő. Ő azonban, az akkori topográfiai ismereteknek megfelelően a területet a legiotáborhoz tartozónak, a praetorium (tulajdonképpen a principia) körzetének vélte.26 Cikke megállapításai helytállóak, csak éppen a helytartói hivatalra vonatkoztatandóak. A helytartói palota kiterjedését és építési periódusait, valamint a fentiekben vázolt topográfiai kapcsolatait illetően nyitva hagyott kérdések azonban csak további ásatási leletekkel lesznek biztosan eldönthetők.

 

Irodalom - Literatur

BERTÓK 1997 G. BERTÓK, Ripa Sarmatica: Late Roman counterfortifications on the left bank of the Danube, in: Roman Frontier Studies 1995. Proceedings of the XVIth International Congress of Roman Frontier Studies (ed.W.Groenman-van Waateringe et al.) Oxbow Monograph 91, 1997, 165-172.
CÜPPERS 1965 H. CÜPPERS, Eine römische Straßenbrücke über die Enns. Bonner Jahrbücher 165, 1965, 97-104.
CÜPPERS 1969 H. CÜPPERS, Die Trierer Römerbrücken. Mainz 1969. (Trierer Grabungen und Forschungen 5)
CÜPPERS 1990 H, CÜPPERS, Die Römer in Rheinland-Pfalz. Stuttgart 1990. 608-614.
FEHR 1981 H. FEHR, Eine Rheinbrücke zwischen Koblenz und Ehrenbreitstein aus der Regierungszeit des Claudius. Bonner Jahrbücher 181, 1981, 287-300.
FITZ 1993-1994 J.FITZ, Die Verwaltung Pannoniens in der Römerzeit. Budapest, 1993-1994.
HALITZKY 1820 A. HALITZKY, Rövid értekezés egy Hídvárrul, (De Monimentu Pontu), melly a' pesti Duna parton a' régi római Aquincum, a' mostani Ó-Budának által ellenében állott... Tudományos Gyűjtemény 1820 III, 9-26.
KÉRDŐ 1997 H. KÉRDŐ K., Előzetes jelentés a helytartói palota szondázó jellegű kutatásáról. Aquincumi Füzetek 3, 1997, 27-39.
KRAUS 1925 O. KRAUS, Die römische Rheinbrücke zu Köln und die Stadmauer der Südseite. Bonner Jahrbücher 130, 1925, 232-
KUZSINSZKY 1897 B. KUZSINSZKY, Az aquincumi castra kérdése. ArchÉrt u.f. 17, 1897, 395-405.
MRÁV 1996 ZS. MRÁV, Castellum contra Tautantum. Egy későrómai erőd azonosításának problémájához. Savaria 22/3, 1992-1995, 11-19.
NAGY 1942 L. NAGY, Aquincum és a későrómai védőrendszer. In: Tompa F.- Alföldi A.-Nagy L., Budapest Története I. Budapest az ókorban, 747-764.
PRELL 1997 M. PRELL, Die römische Donaubrücke bei Stepperg. Taucharchäologische Untersuchungen 1992 bis 1996. Sonderdruck aus dem Neuburger Kollektaneenblatt 145, 1997, 6-80.
RLU Der römische Limes in Ungarn.(Szerk.: Fitz J.) Székesfehérvár, 1976.
SALAMON 1878 F. SALAMON, Buda-Pest története I. Budapest az ó-korban. Budapest, 1878.
SCHIEFERDECKER 1981 F.-D. SCHIEFERDECKER, Brückenbautechnische Überlegungen zur erömerzeitlichen Rheinbrücke bei Koblenz. Bonner Jahrbücher 181, 1981, 313-324.
SZILÁGYI 1945 J. SZILÁGYI, Az aquincumi helytartói palota. Az 1941 évi ásatások az óbudai Hajógyársziget-en. BudRég 14, 1945, 29-153.
SZILÁGYI 1949 J. SZILÁGYI, A Rákospatak menti erődítmény és fahíd. ArchÉrt 76, 1949, 72-79
SZILÁGYI 1958 J. SZILÁGYI, Az aquincumi helytartói palota. BudRég 18, 1958, 52-77.

 

1
1. kép: Az aquincumi légiótábor, katonaváros és az ismert védelmi létesítmények helyzete.
 
2
2. kép. A dunaszabályozási térkép fővárosi szakaszának óbuda-újpesti részlete 1875-ből.
 
3
3. kép. A Fürdő szigeten talált római hídpillérek cölöprács alapozásai, Zsigmondy Gusztáv rajza nyomán.
 
4
4. kép. Zsigmondy Gusztáv felmérési vázlata a Fürdő szigeti hídpillérek helyzetéről.
 
1
5. kép. A Duna szabályozási térképe Zsigmondy Gusztáv felmérésével (az eredeti vonalak megvastagítva).
 
2
6. kép. A Rákospataki ellenerőd és a hídpillérek helyzete
(Kuzsinszky 1897 alapján).
 
3
7. kép. A rákospataki erőd helye a főváros 1920-as térképén.
 
4
8. kép. Cölöpalapozású hídpillér metszete (Cüppers 1969 alapján).
 
5
9. kép. Hídcölöpök alapozásai (Prell 1997 alapján).
 
6
10. kép. Az óbudai Dunaágban talált falak helyzete Zsigmondy Gusztáv felmérése alapján.

 

Lábjegyzetek:

1. SZILÁGYI 1945 126., SZILÁGYI 1958 54.

2. CIL III 3418., FITZ 1993 - 1994, Nr. 286.

3. KÉRDŐ 1997.

4. SALAMON 1878 297 328 skk.

5. SALAMON 1878 332 sk.

6. SALAMON 1878.

7. MRÁV 1996 15.

8. NAGY 1942 747 skk és u.o.31. kép., RLU 121., BERTÓK 1997.

9. HALITZKY 1820.., SALAMON 1878 329 skk.

10. vö. KUZSINSZKY 1897 403. és SZILÁGYI 1949.

11. CÜPPERS 1969.

12. SALAMON 1878.

13. CÜPPERS 1969., PRELL 1997.

14. KRAUS 1925.

15. CÜPPERS 1969.

16. CÜPPERS 1969.

17. CÜPPERS 1969 180.

18. CÜPPERS 1965.

19. A kutatásról ld. ugyanebben a kötetben az ásató Zsidi Paula beszámolóját.

20. SALAMON 1878, 297. 

21. Utoljára: SZILÁGYI 1958, 54.

22. NAGY 1942., RLU.

23. ld. Zsidi Paula cikkét.

24. CIL III. 10490, 10466, 10406, 10416, 15156.

25. vö SZILÁGYI 1958 54. sk és uo. 25-30.j.

26. KUZSINSZKY 1897.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet