Lakodalmi szokások

Korkes Zsuzsa

 

Bevezető

A lakodalom olyan átmeneti rítus, amely két egyént a közösség, a család és a munka egészen más szférájába emeli át, mint amilyenben addig éltek. A lakodalom szokásvilága tulajdonképpen két individuumhoz kapcsolódik, azok jövőjét segíti elő.1

A házasságkötés lényege az állami és egyházi, korábban feudális főhatósági törvényeknek, előírásoknak, követelményeknek megfelelően létrehozni a két különnemű egyén között a jövendő élet-, gazdasági, szexuális és utódnemzési kapcsolatot, s ezt egészíti ki a lokális társadalom a maga további követelményrendszerével. Tehát társadalmi kapcsolat kötődik és bomlik fel, amely nem is csak a két házasságra lépő feleket érinti, hiszen a parasztcsalád bonyolult munkaszervezeti és birtoklási rendszerében kell mindezt elképzelni.2

A házasságkötés mind az egyén, mind a közösség számára kiemelkedő alkalmat jelentett a hétköznapok egyhangúságából. A lakodalom mindig kötött formák között zajlott le. Szigorú szabályok határozták meg a lakodalomban résztvevők és a kívülállók viselkedését, helyzetét. Ezek az erkölcsi normák tulajdonképp életbeléptek már az ismerkedés, az udvarlás időszakában, amelyek betartását már a fiataloktól is elvárja a falu közössége.

A gyűjtés, ill. a dolgozat megírásakor két lényeges szempont vezérelt. Egyrészt igyekeztem azokat a változásokat megfigyelni és rögzíteni, amelyek a szokásokban az elmúlt évtizedek alatt bekövetkeztek, másrészt nyomon követni, hogy a szegedi kirajzásból eredően, melyek azok az elemek, amelyeket a csólyosiak, pálosiak megtartottak szokásrendszerükben. Többek között Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy Csólyos, ill. Pálos puszták benépesítése a múlt század utolsó negyedében indult meg, mely folyamat kb. az első világháborúig elhúzódott. Elsősorban mórahalmi, balástyai, szatymazi, zákányi családok települtek át. 1945-ig, az egyesítésig Pálos közigazgatási és egyházi szempontból Majsához, Csólyos pedig Félegyházához tartozott. 3 Ide jártak templomba, búcsúba, vásárba, legtöbbször itt szerezték be a menyasszony kelengyéjét is, tehát igen szoros szálak fűzték őket e két helységhez. A lakodalmi szokásoknál mégsem vehető észre ez a közeli kapcsolat, mert szinte semmilyen hatás nem mutatható ki, mely e két város felől érte volna a csólyospálosiakat. Ez elsősorban a lakosság összetételével, származási helyével magyarázható.

Napjaink lakodalmi szokásaiban megfigyelhető, hogy az elmúlt évtizedekben bekövetkezett gazdasági, társadalmi változások miatt számos elemet elhagytak. E változások ellenére is még visszakövetkeztethetünk a régebbi szokásokra és nyomokban a Szeged környéki kirajzás hatását is fellelhetjük.

Mind Csólyospálos, mind pedig Szeged környékén így Alsóvároson, Tápén, Sövényházán, Kisteleken igen fontos szerepet játszott a fiatalok összekommendálásában a gügyü. A küldetéséhez kapcsolódó babonás szokásokról a csólyosiak azonban már nem tudtak. 4

A vőlegényes násznépnek feltett találós kérdésekkel a szegedi tájon is találkozunk. Bálint Sándor megállapítása szerint "eredetileg az idegenek tudományát, rátermettségét, választottságát akarták megismerni. Próbára tették, hogy méltó-e arra, hogy meghallgassák, maguk közé fogadják." 5

A lakodalom leírásánál részletesen kitérek a zászlós lakodalmi menetre, így itt csak utalnék arra, hogy ez a szokás nemcsak Szeged környékén volt ismeretes, hanem kisebb-nagyobb eltérésekkel ugyan, de a Kiskunság több településén is. Községünkben ez a hagyomány viszonylag sokáig - kb. az 1940-es évekig - fennmaradt.

Szeged környékén is megtaláljuk azt a szokást, hogy a nászmenetet a templomba vezető vőfély üvegének nyakára kalácsot húznak. Sövényházán, Tömörkényben az esküvőről kijövet, ott a templomajtóban az újpár töri és osztja szét a násznép között. Máshol a vőfély kötelessége, hogy az esküvő után minél többen egyenek belőle. 6

Szeged-alsóvároson még a század elején élt az a szokás, hogy reggel felé az újaszszony megmosdatta és megfésülte a lakodalom férfi vendégeit, amiért pénzt kapott. 7 Az eredetileg nyilvánvalóan rituális cselekmény elvesztette eredeti jelentését és közsé­günkben már csak a vendégek szórakoztatását szolgálta. Az újasszony szerepkörét pedig a vőfély vette át.

Ismerkedés, udvarlás

A faluban két kocsma volt, ahova a fiatalok eljárhattak táncolni, ahol megismerkedhettek, az egyik a Sutka féle, a másik a Kilinyi kocsma. Egyik héten az egyik kocsmában tartottak mulatságot, a következő héten a másikban. A Sutka kocsmában rézfúvós zenekar játszott, a mulatság hajnali két óráig tartott. Itt összejött Kömpöc, Csólyos, Forráskút, Balástya fiatalsága. "Akkor még minden lány az anyukájával, vagy szom­szédasszonnyal, vagy keresztmamával jött. 2-3 lány is eljött egy gardemamával. Amelyik lány legénnyel jött, akkor az a legény befizette a lányt, aki nem, azt meg a gardemama. A gardemamák szépen leültek, a lányok meg előttük álltak sorba és mikor jöttek a fiúk, akkor megkérdezték a mamákat, hogy megengedik-e, hogy a lányukat elvigyék táncolni."

Felsőpálos és Kígyós határán állt a Fúrús kocsma, ahol magyar banda muzsikált.

A legények 18 éves kor után mehettek el először a bálba, a lányok 16 éves kor után, de volt olyan lány, akinek az apja megmondta, hogy csak akkor engedi el a bálba, ha már tud kenyeret sütni.

Böjti időben nem tartottak bálakat, farsangkor viszont három napos mulatság volt. Farsang keddjén ún. batyus bálat rendeztek, ahova házaspárok is elmehettek. A lányok, asszonyok sült csirkét, hurkát, kolbászt, stb. vittek magukkal, amivel megkínálták a barátokat, ismerősöket. Évente egyszer, ősszel tartottak virágos bálat. Oda csak olyan lány mehetett el, akinek már komolyan udvaroltak, vagy jegyben járt. A lány virágot vett a legénynek, azt föltűzte neki és úgy mentek el együtt a bálba. A tanyasiak csutribálakba is eljártak. Amelyik háznál nagyobb legény vagy lány lakott, ott jöttek össze a fiatalok, ahol tamburaszó (citera) mellett táncoltak, vagy hátulsó pár előre fusst játszottak, vagy cicáztak.

A mulatság végén a legény megkérdezte a lánytól és a gardemamától, hogy hazakísérheti-e. Ha megengedték neki, akkor elkísérte őket hazáig "és akkor lehetett udvarolgatni." A legény szombaton vagy vasárnap mehetett el a lányos házhoz udvarolni. A legényt bent fogadták a szobában, beszélgetett a szülőkkel kb. két óra hosszát. Mikor menni készült, akkor mindenkivel elkezelt, kezet fogott, csak azzal a lánnyal nem, akinek udvarolni akart és azt szerette volna, ha a lány kikíséri a kapuig, ahol még egy rövid ideig beszélgethettek. Ha a lány nem kísérte ki a legényt, abból már tudta, hogy ott nem látják szívesen.

Ha a szülőknek nem tetszett a legény, azt úgy fogadták, hogy abból már értett a legény, ha mégsem, akkor megmondták neki, hogy még nem akarják férjhez adni a lányt. A fiú könnyebb helyzetben volt, mert ha neki nem tetszett a lány, akkor a következő vasárnap nem ment el.

Lánykérés, eljegyzés

Az 1930-as években még élt az a szokás, hogy a fiatalokat úgy kommendálták össze. A gügyü töltötte be ezt a tisztet, aki lehetett rokon vagy ismerős, de volt olyan is, aki kimondottan ezzel foglalkozott és ezért fizetséget kapott.

A gilgyü a legénnyel ment el lánynézőbe. Ezt előre bejelentették, erre készültek a lányos háznál. "Az volt a híres lány, akinek mentül több kérője, nézője volt."

Ö. Kis Mihályné Vásárhelyi Erzsébet, aki az 1970-es években a szegedi földről került Csólyosra, elmesélte, hogyan zajlott le náluk a lánynéző. "Szóval összehoztak bennünket. Ilyen gügyü féleség. Akkor a legény kihítt a folyosóra beszélgetni. Hát nem sokat tudtam vele beszélgetni, me nem is ismertem. Félig-meddig meg is ajánltam, hogy majd őt biztatom ... Mikor bementünk, a legény valami jelet mutat a gügyünek, hogy a legény leül, akkor a felesége feláll és engem kihí, hogy mit ajántam. Hát mondtam, hogy félig-meddig megajántam. Akkor a gügyü felesége kiment a kocsihoz, levette a csatos üveg bort, mert a szegedi fődön az volt a szokás, ha elmén a gügyü a legénnyel és a lány megajánlja, hogy hozzámegy a legényhez, akkor behozzák a bort. Kinyitja az asszony a csatos üveget, tálcán vittem oda a poharakat és énnekem öntenem kellett minden pohárba és sorbakínálni űket. Addig nem möntek el, míg ki nem fogyott a bor. Kifogyott a bor, én meg mondom Gyurika öcsémnek, hogy ereggy a kamrába és ereszd tele. Fölállt a gügyü, hogyha megszerettétek egymást, vagy bíztatás van egymáshoz, akkor nem viszünk haza bort, mert ha teleereszted, akkor már itten biztosan nincsen semmi. Akkor nem vittük ki az üveget, nem eresztettük tele."

A lánykérést is előre bejelentették, arra készültek a lányos háznál. Ha úgy kommendálták össze a fiatalokat, akkor a legény a gügyüvel ment, ha nem, akkor a szüleivel, vagy egyedül. Ilyenkor a szülők nyilatkoztak, hogy beleegyeznek-e a házasságba és többnyire a lányt is megkérdezték, hogy férjhez akar-e menni a legényhez. A lányok általában 18-20 éves korukban mentek férjhez, a legények 25 éves kor körül nősültek. Öreglánynak azokat nevezték, akik a 25-26 éves kort elérték, agglegénynek pedig azokat, akik a 30. évet meghaladták. A férjhez nem ment lányok és legények farsangkor tuskót húztak. Legények és lányok fölszalagoztak egy tuskót, meszelőt vittek magukkal és minden házat felkerestek, ahol olyan legények és lányok laktak, akik abban a farsangban nem házasodtak meg. Az idősebb lányt nem szívesen adták férjhez a fiatalabb után, mert azt mondták, hogy a sarjú szénát levágták, az anyaszénát otthagyták.

Lánykérés után néhány nappal megtartották az eljegyzést. Erre az alkalomra meg­hívták a legény szüleit, esetleg a keresztszülőket. A vendégeket ebéddel vagy vacsorával kínálták meg. A fiú karikagyűrűt adott jegyajándékba, a lány pedig egy szép fehér selyem fejkendőt nyújtott át a legénynek, amit aztán elvitt haza. A jegykendőt szépen becsomagolták, és mikor mentek a templomi esküvőre, akkor a násznagyasszony vitte magával és a pappal megszenteltette. Éjfélkor, menyecsketánckor ezzel a kendővel kötötték be a menyecske fejét. Ugyancsak a jegykendővel kötötte be a fejét az újasszony, mikor lakodalom után első alkalommal ment a templomba. A század elején még élt az a szokás, hogy eltették ezt a szentelt jegykendőt és az asszony halálakor beletették a koporsóba.

Napjainkban az a szokás, hogy eljegyzési ajándékba a fiú anyja megveszi a menyecskeruhát és a papucsot, a vőlegénynek a lány az esküvői fehér inget csokornyakkendővel, valamint a színes újember inget adja ajándékba.

Eljegyzéskor beszélték meg a lakodalom időpontját. Böjtben nem tartottak lakodalmat csak nagyfarsangon, ami vízkereszttől hamvazószerdáig tartott, valamint húsvéttól pünkösdig, majd októbertől Andrásig vagy Katalinig, vagyis kisfarsangkor. "Azok zárták a hegedűt." A korábbi évtizedekben szerdán és szombaton tartották a lakodalmakat, kb. az 1950-es évektől kizárólag csak szombaton. Esküvő előtt 3 héttel a fiataloknak be kellett iratkozni a községházán, ill. a plébánián és három vasárnap kihirdették őket a templomban. Ezen időszak alatt a fiataloknak jegyesoktatáson kellett résztvenni.

Lakodalmi tisztségviselők

Násznagy

Akadt aki a keresztapját, vagy a nagybácsiját, vagy valamilyen közeli rokont kért fel erre a tisztségre. "Az nem számított, hogy a bérmakeresztapját vagy a keresztvizit kérik fel. Amelyikkel jobban tartották a kapcsolatot. Ez megbeszélés kérdése volt."

A násznagyok voltak a tanúk a polgári és az egyházi esküvőn, a lakodalomban ők képviselték a családot, fogadták a vendégeket, itallal kínálták őket, megköszönték a fiataloknak hozott ajándékot. A vőfély minden versével, köszöntőjével a násznagyhoz fordult. A násznagyság bizonyos anyagi kötelezettséggel is járt, mert ahogyan a múltban, úgy most is, ők adták a leggazdagabb ajándékot az újpárnak, ők fizették ki az egy­házi esküvő költségeit.

A násznagyok tisztségük jeléül zsebkendőt és viasz mellvirágot kaptak, amit esküvő előtt a menyasszony tűzött fel és a menyecsketánc végéig viselniük kellett. Násznagyi tisztségük is ekkor szűnt meg, mert a tánc alatt még ők szedték a pénzt.

Rendkívül fontos volt, hogy kellő összhang legyen a vőfély és a násznagy között, hiszen a lakodalom kimenetele függött ettől. Minél vígkedélyűbb, nótásabb, tréfára kaphatóbb volt a násznagy, ill. a vőfély, annál vidámabb hangulatot tudtak teremteni.

Sokszor egy adott pillanat, vagy szituáció jó lehetőséget nyújtott arra, hogy egy­mást, ill. a vendégeket elszórakoztassák. Azok a pajzán tréfák, melyeket a vőfély a násznagyhoz intézett, egyértelműen a bekövetkező nászra utaltak.

1982-ben részt vettünk egy lakodalomban, ahol a pörkölt feltálalásakor a következő jelenet zajlott le: a menyasszony násznagya megkérdezte a vőfélyt, hogy van-e bicskája és előkapta a bugyiit. Erre a vőfély előrántott két bugyiit, az egyik műanyagból, a másik fából készült. - Ennek má olyan a nyele, mint az enyim, össze-vissza hajlik. Valamikor még ilyen egyenes volt. Ezen még van fogás, emez egybül elhajlik - mondta. A sült hús feltálalása után a vőfély egy tányéron egy pohár fekete kávét hozott be, mellette két csirkecombbal és a következő szavakkal nyújtotta át a násznagyoknak. Kedves násznagy uraim! Valamikor még régen fiatalok voltak, Bemutatom, hogy mi volt a kívánságuk. Amint átadom, fejtsék meg mi a neve neki! A megfejtés: két comb között legjobb a fekete!

1. kép
"Két comb közt egy fekete"
Felvételt készítette Bellon Tibor

Vőfély

Szabó László tanulmányában olvashatjuk: "Az egész magyar népterületen általánosnak tekinthető, hogy a több napig, sokszor hetekig is elhúzódó, egész közösséget, családot megmozgató szokásrendszert leghangsúlyosabb pontjain szinte hivatásosnak tekinthető szertartás mester, a vőfély irányítja. Más tisztségviselők csak egy-egy mozzanatban, szokáselemben kapnak szerepet." 8

A csólyosi lakodalmakban mindig két vőfély volt, a nagyvőfély és a kisvőfély, az utóbbi vagy a családból került ki, vagy híresebb "főkapi" vőfélynek állandó kisvőfélye volt, aki segített neki. Ilyen híresebb vőfély volt többek között Kocsis Antal, Fodor Mátyás, Hódi Miklós. A kisvőfélyt kapunyitogatónak is mondták, mert a vendégek meghívásakor ő szállt le a kocsiról és nyitotta ki a kaput, lakodalomkor figyelte a vendégek érkezését és szólt a nagyvőfélynek, hogy beköszönthesse őket. Segített az ételek behordásában, olykor egy-egy rigmus elmondásával is megbízta a nagyvőfély.

A vőfély elsődleges feladatai közé tartozott a vendégek meghívása. Indulása előtt a menyasszonyos házhoz ment és kikérte a virágot. A menyasszony feltűzte a felszalagozott mellvirágot, a kalap bal oldalára a kalapvirágot, amelyről szintén szalagok lógtak le, valamint a botot is felszalagozta. A kisvőfélyt is ugyanígy szalagozták fel, csak neki jobb oldalra tették a kalapvirágot. A lovakra, a kocsira is színes pántlikákat kötöttek és virágokkal díszítették. A menyasszonyos háznál megtöltöttek egy üveget borral és a vőfélyek dalolva indultak hívogatni esküvő előtt egyhéttel. (1. vers.) Meghívták a násznagyot, a koszorúslányokat, koszorúslegényeket, majd a vendégeket. A testvéreket, sógorokat, komákat, közvetlen szomszédokat meg kellett hívni. Ha a vőlegénynek, menyasszonynak házas testvére volt, akkor a nászokat, a menyecske keresztszüleit is illett meghívni, valamint olyanokat is, akiknél a háziak voltak lakodalomban.

A meghívottakat megkínálták borral. Este visszament a vőfély a lányos házhoz, ahol vacsorával vendégelték meg. Kb. az 1960-as évektől már levéllel hívogatnak. Kezdetben a vőfély hordta szét a nyomtatott meghívókat, de verset már nem mondott hozzá, majd postán küldték szét az értesítőket. Napjainkban a szülők hívogatnak és csak a legtávolabbi rokonoknak küldik postán a meghívót.

2. kép
Kiri Ferenc és Hódi Miklós vőfélyek

A vőfély feladata volt továbbá az ágy kikérése, lakodalom napján a vőlegény, menyasszony kikérése, elbúcsúztatása, a vendégek, valamint az ételek beköszöntése. Ugyancsak neki kellett felügyelni a szakácsokra, a tálalásra, hogy mindenki előtt teli legyen a tál, az üreseket azonnal cseréljék, mert az üres tálakért a házigazdát szólták volna meg, hogy sajnálta az ételt. Ugyancsak az ő gondja volt a vendégek szórakoztatása, összefogása, az egész lakodalom zökkenőmentes lebonyolítása. A vőfély addig nem hagyhatta el a lakodalmas házat, míg az utolsó vendég el nem ment és erre a korábbi évtizedekben legtöbbször csak másnap délben kerülhetett sor.

Koszorúslányok

A menyasszony a barátnőit, vagy a rokonságból kért fel valakit erre a tisztségre. Számuk 2-6 között mozgott. A koszorúslányok kötelessége volt a virágfüzérek elkészítése. Esküvő előtt egy héttel a koszorúslányok elmentek a lányos házhoz és krepp papírból kivágták a virágokat és egy madzagra felfűzték. Ezekkel a virágfüzérekkel díszítették hívogatáskor és esküvőkor a lovas kocsikat. Ugyancsak ők tűzték fel a vendégeknek az apró színes mellvirágot. Az első koszorúslány kísérte a vőlegényt az esküvőre, vacsorakor ő szedett az újpárnak. A koszorúslányok rózsaszín ruhát viseltek, fejükön széles cakkos rózsaszín koszorú díszlett. Öltözéküket csak a menyecsketánc után cserélhették át a saját ünneplő ruhájukra.

Koszorúslegények

A vőlegény legtöbbször a barátait hívta meg koszorúslegénynek, akik tisztségük jeléül rózsaszín mellvirágot viseltek. Esküvőkor az első koszorúslegény vezette a templomba a menyasszonyt. A koszorúslegénynek kötelessége volt a lakodalomban a koszorúslányt táncoltatni.

3. kép
Esküvő 1937. (Állnak: Hegedűs Sándor, Tandari Mihály, Szögi Lajos, Sugár János, Tóth Vince, Tóth Péter, Hegedűs János, Fodor Szilveszter, Fodor Ferenc Ülnek: Lajkó Erzsébet, Fodor Mária, Tálas Franciska, Fodor Erzsébet, Fodor Etel, Tóth József, Fűz Julianna, Fodor Rozália, Daka Mária és Magyar Sándor, Fodor József)

Levésfőző

Az utóbbi évtizedek híres levésfőző asszonya volt Nemcsok Jánosné, akitől többen is eltanulták a gazdasszonyságot, többek között Dudás Istvánné, Fodor Mária.

A levesfőző néhány nappal a lakodalom előtt már részt vesz az előkészületekben. Napjainkban már szerdán hozzákezdenek a sütéshez. Ekkor az édes sütemények lapjait és a sós süteményeket sütik meg, csütörtökön pedig a lakodalom elmaradhatatlan süteményét, a rétest. A 70-es évekig hagyományos módon készítették el a rétest, amikor is egy levélből egy szál rétes lett, utána áttértek az ecetes rétesre, amikor liszt helyett ecetet tettek a zsírba és habosra keverték. A 80-as években kezdték el a zsíros rétes készítését. A kiszaggatott pogácsák közé zsírt tettek, majd egybe kinyújtották.

A rétes elkészítése a gazdasszony kötelessége volt. Az ő irányítása mellett töltötték meg a segítők pénteken a már kész süteménylapokat. Ugyancsak pénteken vágták, tapasztották a baromfit. Baromfitisztításhoz szomszédokat, távolabbi rokonokat kértek fel. Ha valaki valamilyen okból nem tudott elmenni, akkor kötelességének érezte, hogy valamelyik családtagját elküldje maga helyett. Pénteken ebédre a segítőknek csirkeaprólék levest és a maradék rétestésztából túrós rétest készített a gazdasszony.

A legnagyobb munka szombaton hárult a gazdasszonyra. Ha a legényes háznál volt a lakodalom, akkor ebédet is kellett készíteni. Még emlékeztek arra, hogy valamikor ún. vágott leves más néven pacal leves, birkapörkölt és túróslepény volt ebédre.

4. kép
Koppasztás
Felvételt készítette Fodor Ferenc
5. kép
Pulykavágás
Felvételt készítette Fodor Ferenc
6. kép
"Segítők" ebédje
Felvételt készítette Fodor Ferenc

A 80-as években orjalevest, sült hurkát, kolbászt szolgáltak fel. A hurkát, kolbászt délelőtt sütötték meg és hogy meleg maradjon füzfakast kibéleltek szénával, arra csomagolópapírt terítettek, beletették a bográcsot és abba szedték a kisült hurkát, kolbászt.

A szakácsnő főzte meg estére a baromfi levest, amit nagy üstökben tettek fel. Nagy lakodalomban négy üstben is főztek. Mikor megfőtt, akkor a leves színét egy fazékba leszedték. Kiszedték a répát, zöldséget, vöröshagymát, a húst egy vajlingba rakták, a levet egy tiszta üstbe szűrték le. Az üstöket elmosták, hogy ne legyen olyan zavarodott a leves, mikor visszateszik főni. A vizet eleve úgy mérték ki, hogy számoltak azzal, a leves alját a moslékba öntik. Tálaláskor a leveses tálakba először a húst tették, arra a tésztát. Általában gége tésztát (csigatésztát) főztek, de kedvelték a sifli (kocka), valamint az eperlevél tésztát is, amelyet már hónapokkal előbb elkészített a család vagy a szűkebb rokonság. A húsra rálocsolták a leves színét és mikor szólt a vőfély, hogy viszi be a levest, akkor merték rá a forró levet. A sárgarépát, gyökeret kisebb tányérokra rakták és úgy vitték be az asztalokra.

7. kép
Nemcsók Jánosné és Dudás Istvánné
Felvételt készítette Bellon Tibor

A szakácsnő sütötte meg a csirkét is. Néhány éve divat, hogy a sült hús mellé töltött fasírozottat és májas pástétomot is adnak. A fasírozottat tojással töltik meg, feldarabolják és a sült húsokra "ráosztják". A májas pástétom disznóhúsból, csirke mellből és az aprójószág májából készül. A sült hús mellé befőttet tálalnak, a pörkölt mellé savanyúságot. Néhány éve divat a gyorsan savanyított káposzta. A sült hús feltálalása után a szakácsnőnek mosogatnia kellett. Nagy lakodalomban segítséget is kapott e munkához.

Húsfőző

A húsfőző csütörtöktől vett részt az előkészületekben. Ekkor vágták a disznót és a húsfőző feladata volt a feldarabolása, a hurka, kolbász elkészítése. A segítőknek reggelire sült vért, töpörtőt, sült húst és uborkát tálaltak. Pénteken vágták a birkákat. A birka faggyúja a húsfőzőt illette, amit aztán kisütött, hogy minél tovább elálljon. Régebben, mikor még szegényebbek voltak krumplipaprikást, krumplistarhonyát főztek vele. Később a kútásóknak adták el, akik a kutak gyűrűzéséhez használták.

A húsfőzőnek általában állandó segítőtársa volt, akivel igen összeszokottan és vele szorosan együttműködve dolgozhatott. Nagyobb lakodalmakban 2-3 húsfőző is volt.

A legfelelősségteljesebb munka szombaton hárult a húsfőzőkre, mert ekkor főzték meg a birkapörköltet. Szögi Nándor a híres húsfőző így mesélte el a birkapörkölt elkészítésének módját: "A bogrács aljába teszek lába csontot, hogy ne süljön le, aztán teszünk rá egy kis húst, kb. a negyedéig, arra hagymát, borsot, keménymagot, akkor megint húst. Ezt háromszor ismételjük meg. Akkor ez a hagymás pác alulról jól átjárja. A húst úgy öt óra- fél hat körül fel kell tenni, hogy nyolc órára megfőjön. Három óra kell neki. Meg szoktuk beszélni a levesfőzővel, hogy ő fél órával hamarabb tegye fel a levest. Az a jó, ha készen van a leves és mindjárt megy utána a pörkölt."

8. kép
Szögi Nándor és Bodor Fülöp húsfőzők
Felvételt készítette Bellon Tibor

Pincér

Ő volt a pince ura. Erre megbízható személyt kértek fel, hiszen ez a megbízatás igen nagy felelősséggel járt. Nagyon kellett vigyáznia, nehogy a csapot nyitva felejtse, vagy illetéktelenek bejussanak a pjncébe. Ő szolgálta fel az italt és ügyelnie kellett arra, hogy mindenütt elegendő innivaló legyen, az asztalon üresek ne legyenek az üvegek. Mulasztásáért a háziakat szólták volna meg.

Ágykiadó, lakodalom a lányos háznál

A lányos háznál a lakodalom az ágykiadókor zajlott le, amely egy héttel korábban volt, mint a vőlegényes háznál tartott lakodalom. A vőfély kikérte az ágyat, mire a vőlegény es a menyasszony rokonságából is jó beszédes asszonyok elkezdtek alkudozni az ágyra A menyasszony rokonsága magasra tartotta az ágy árát, a vőlegény rokonsága pedig ócsárolta. Sokszor titokban verébfészket csempésztek a párnák közé, majd kihúzták bizonyítván, hogy ilyen ócska ágyért kérnek ennyit. A végén csak sikerült meg­egyezniük és a vőlegény rokonsága átadta a pénzt, ami azután a fiataloké lett. A magas  összeget a lány rokonsága azzal indokolta, hogy azért kértek ilyen sokat az ágyért, hogy a vőlegény rokonsága ne mondhassa, hogy "olyan hitvány lányt adunk, hogy olyan könnyen odaadjuk."

Amennyiben a fiatalasszony meghalt, akkor az ágyat nem adták vissza, mert a vőlegényes ház azzal érvelt, hogy ők rendesen megfizettek érte. A lány "kiházasításba" megkapta a szobabútort, a módosabbak "konyhakasznit" is asztallal, valamint a kelengyét, amiben ágynemű, ágyhuzatok, törölközők, abroszok, fehérneműk voltak. "Azokat szépen berakták stócban a szekrénybe és amikor az ágykiadás volt és mentek a bútorért, akkor kinyitották a szekrényt, hogy lássák. Az volt a divat, hogy milyen magasan van a stafír. A stafírt mindig boltban vásárolták meg. Elmentek Szegedre vagy Majsára. Voltak zsidó kereskedők, akik ilyen méteres ruhát árultak. A bútorért ugyanúgy bementek a városba."

A lánynak már 12 éves kora után elkezdték gyűjteni a stafírungot. Minden lányos háznál tartottak libákat, kopasztották, válogatták a tollat. Általában 6 párnát, 2 dunnát kaptak a lányok, a módosabbak 8 párnát, 3 dunnát. Találóan jegyezte meg egy idős asszony, hogy "mikor lányt adnak férjhez, akkor ég a tanya." A lány földet is örökölt, amit akkor kapott meg, amikor a szülők már nem bírtak dolgozni és a földet szétosztották a gyerekeik között. A fiúk stafírungba kapták az esküvői ruhát, valamint egy subát. A 30-as években már inkább csak a gazdagabb legénynek adtak subát, a szegényeknek nem telt rá. Ágykiadókor ugyanúgy főztek, mint a vőlegényes háznál és a vőfély itt is beköszöntötte az ételeket. A lányos háznál tartott lakodalomban a lány tágabb, a legény szűkebb rokonsága vett részt.

A bútorokat vagy a lakodalom előtti napon szállították el a vőlegényes házhoz, hogy a szoba üres legyen, vagy a lakodalom utáni reggel, hogy a vendégek még láthassák a stafírungot. A vőfély ügyelt arra, hogy a bútort rendesen felpakolják, nehogy útközben leboruljon a kocsiról, hiszen ő felelt azért, hogy minden épségben átkerüljön. Zenészek ilyenkor nem mentek, nehogy a lovak megijedjenek és megbokrosodjanak.

Mikor pakolták fel a kocsira a lány holmiját, akkor tréfából megcsinálták, hogy a vőlegényt, esetleg a vőfélyt belökték a kocsiba és belekötötték a lepedőbe. Ha nem vigyáztak a menyasszonyos háznál, akkor még az "odavaló párnákat" is becsomagolták. Előfordult, hogy a lányos háztól elvittek egy poharat, esetleg tányért és vacsorakor megmutatták a menyasszonynak, vagy előre odakészítették neki az asztalra, hogy abból egyen, igyon.

Esküvő, lakodalom a legényes háznál

Az utóbbi egy-két évtizedben vált szokássá, hogy a vendégeket ebédre is meghívják, így az újpárnak szánt ajándékokat ekkor viszik el. A vőfély minden vendéget beköszöntött. (2. vers) A régebbi időkben csak vacsora előtt adták át a különböző edényféléket, poharakat, kenyeresruhákat, abroszokat, selyemkendőket, kötényeket a menyasszonynak. Kb. a 70-es évekig még élt az a szokás, hogy minden vendég vitt egy üveg bort meg egy tortát, sokan még bélest is, amelyet kerek tepsiben hoztak. Vacsora után mindenki megkapta a saját tortáját, a bort pedig megitták közösen. Másnap, mikor ment haza a vendég, akkor a borosüvegét teletöltötték a háziak. Utóbb már ráírták a meghívóra, hogy süteményt és bort nem kérünk, a tortákat pedig a háziak csináltatják.

9. kép
A vőlegény búcsúztatása
Felvételt készítette Fodor Ferenc

Ebéd után a vőfély elbúcsúztatta a vőlegényt, majd elindultak a menyasszonyos házhoz. Az első kocsin ült a vőfély a feleségével, utána a vőlegény a násznaggyal és a násznagynéval, a harmadikban az örömszülők és a nagyszülők, majd a többi vendég. A sort a zenészek zárták. A menyasszonyos ház előtt a zenészek előre mentek, hogy zenével fogadhassák a násznépet. Ekkor a "Nyisd ki babám az ajtót" kezdetű nótát játszották. A kaput színes krepp papír szalagokkal zárták el. A régebbi időkben szalmakötéllel kötőtték el az utat. Néhány helyen megcsinálták, hogy a kötélbe drótot húztak, ami sokszor igen veszélyes volt, mert a kötelet a lovaknak kellett átszakítani.

A vőfély előrement és beszólt, hogy megérkeztek a vőlegénnyel. Az udvaron senki nem tartózkodott, a ház szinte kihaltnak tűnt. Egy jó mélyhangú férfit felöltöztettek női ruhába, fejét fekete kendővel kötötték be, kezébe söprüt fogott és megpróbálta elzavarni a násznépet. Ezzel is jelezni akarták, hogy ők nem adják olyan könnyen oda a lányt. A menyasszony szülei, a násznagy és felesége bent várakoztak a szobában. Itt köszöntötte be a vőfély a vőlegényt és rokonságát és kikérte a menyasszonyt. (3. vers)

A régebbi időkben szokásban volt, hogy ilyenkor találós kérdéseket tettek fel a vőfélynek. Pl.:

A kikérés alatt a menyasszony egy másik szobában várakozott, a vőlegénynek és a vőfélynek kellett megkeresni. Mikor megtalálták, akkor a vőlegény átadta a menyasszonyi csokrot, megcsókolták egymást, kivezették a menyasszonyt, majd elkezdődött a menyasszony-búcsúztató. (4. vers)

10 kép.
"Bezárt kapu"
Felvételt készítette Fodor Ferenc

Búcsúztató után elindultak a szépen feldíszített kocsikkal az esküvőre. Régen úgy tartották, hogy ha páratlan a kocsik száma, akkor nem sikerül a házasság, ezért igyekeztek páros számú kocsival elindulni. Az első kocsin ült a két vőfély. A nagyvőfély egy üveg bort vitt, amelyre egy kerek fonatos kalácsot húztak. Egyesek úgy emlékeztek vissza, hogy esketés után a templomkertben a lakodalmas nép elfogyasztotta. A két vőfély mellett ült a zászlótartó legény. A zászlórúd végére felkötöttek egy szép nagy narancsot, mellé szalagokat. A nemzetiszínű zászlót a községházáról, vagy az iskolától kérték kölcsön. A zászlós lakodalmi felvonulás igen régi keletű lehet, mert egy 1821-ben kelt majsai irat szerint: "A nász népe a házasuló párokat a hitnek felvételére a templomba kíséri muzsikával, kendőkből kötött zászlók alatt nagy kurjongatások közepette menvén, az esketés ideje alatt az ifjúság az utczán lármás kurjongatás között tánczol".9

Hasonló szokással a szegedi tájon, Tápén is találkozhattuk. Itt a menet elején lovagolt a zászlós. A zászló végébe almát, ebbe egy rozmaringszálat tűztek és az egészet szalaggal ékesítették.10 Nagy Czirok László a halasi pásztorok lakodalmi szokásainál említette, hogy elől a vőlegény nemzetiszín lobogóját vitték, hegyébe hegyes juhászkalap volt tűzve, alatta a menyasszonyi jegykendő. "Hátul a menyasszony lobogóján piros alma nemzetiszín pántlikával, alatta a vőlegény jegykendője és sok más kendő a rúdhoz erősítve."11

A vőfélyes kocsi után haladt a menyasszonyos kocsi, majd a többi koszorúspár kocsija következett. Őket követték a násznagyok, aztán a közelebbi rokonok. Régebben a szülők csak ritkán mentek el az esküvőre. Minden kocsiban vittek bort és útközben megkínálták a lagzinézőket, mint mondták azért, hogy sok teje legyen a menyasszonynak.

Mikor megérkeztek a templomhoz, az első koszorúspár vezette be a vőlegényt, menyasszonyt és csak az oltár előtt adták át őket egymásnak. A vőlegény állt jobbról, a menyasszony balról, a násznagyok mögöttük. A koszorúslegények a vőlegény, a koszorúslányok a menyasszony oldalán sorakoztak fel. A vőfélyek úgyszintén, egyik az egyik oldalon, a másik a másikon helyezkedett el.

A későbbiekben annyiban változott meg a lakodalmi menet rendje, hogy a vőlegényt is és a menyasszonyt is a násznagya vezette, napjainkban pedig a vőlegényt az édesanyja, a menyasszonyt az édesapja kíséri az oltárhoz. A szertartás után a násznagyné a Szűz Mária képe elé vezette a menyasszonyt, aki égő gyertyát tartott a kezében és ott imádkoztak. Napjainkban ezt már a pap végzi el, amit a menyasszony fölavatásának mondanak. Ennek lezajlása után a pap a templom kapuig kísérte az ifjú párt, ahol mindenki gratulált nekik.

Esküvő után nótaszóval indultak a vőlegényes házhoz, ilyenkor másik úton mentek, mint amelyiken jöttek. Mielőtt bementek volna a házba, a tanyát háromszor megkerülték. Ezt azzal magyarázták, hogy a menyasszony ne tudjon hazamenni, nézzen szét, szokjon meg. Az otthon maradottak égő fáklyákkal, gyertyákkal fogadták az érkezőket. A fáklyák petróleumba mártott kukoricacsutkák voltak, melyeket ágas botra vagy vasvillár atűztek fel. Hasonló szokást említ Bálint Sándor is Szeged-alsóvárosról. 12

A zenészek a kapuban várták a násznépet. Ilyenkor a "Gyere ki te vén boszorkány, nézd meg mit hoztunk" kezdetű nótát húzták. Amelyik háznál nem fogadták szívesen a menyecskét, ott a zenészek azt játszották, hogy "Szegény a lány, de gazdag a szerelme". "Mikor hazaértek a menyasszonnyal, akkor az anyósnak ki kellett menni elé. A menyasszony addig nem szállt le a kocsiról, amíg az anyós oda nem ért. Vitte a kisszéket és arra lépett le a menyasszony." A vőlegény szülei megcsókolták az újpárt, majd bementek a szobába, vagy a sátorba, ahol már bent ültek a násznagyok és a vőfély beköszöntötte az újpárt. (5. vers) Ezután a vőlegény és a menyasszony táncolt egyet.

Vacsorához már előre megterítették az asztalokat, bekészítették a felszeletelt fonatos kalácsot, túrós lepényt, napjainkban sós pogácsát, aprósüteményeket. A bejárattal szemben a főhelyen ült az új pár, a menyasszony mellett az első koszorúslány és legény, a vőlegény mellett a második koszorús pár. Amikor a koszorúspárok elmaradtak a lakodalomból, akkor a násznagyok és a násznagynék kerültek az új pár mellé. Az ifjú pár fölé virágkoszorút, vagy táblát akasztottak "Éljen az új pár" felirattal és azt körülfonták élő virággal.

11. kép
A felszolgálók "esküje"
Felvételt készítette Bellon Tibor

Vacsora előtt a vőfély felkérte az egybegyűlteket, hogy foglaljanak helyet. (7, 8. vers) A vőfély egy hadsereget állított össze a felszolgálókból és mindegyikről mondott egy-egy rigmust. (9. vers) Utána a tálalók esküje következett (10. vers), majd a vőfély beköszöntötte az első tál ételt a baromfi levest. (11. vers) A felszolgálók behordták a leveses tálakat, de merőkanalakat nem tettek bele, mert mielőtt hozzáfogtak volna a vendégek az evéshez régebben elimádkozták az Üdvözlégyet és a Hiszekegyet, valamint elénekelték a Himnuszt. Napjainkban már csak a Himnuszt éneklik el. Ennek elhangzása után hordták be a merőkanalakat és foghattak hozzá a vacsorához.

A következő fogás a birkapörkölt volt. Az első tálba, melyet a vőfély vitt be, felállították a birka farkát és azt rezegtette a vőlegény és menyasszony előtt miközben a beköszöntő verset mondta. (12. vers) A pörkölt feltálalása után a vőfély behívta és bemutatta a húsfőzőket a násznagynak, aki megkínálta őket egy pohár borral. Ezután következett a sült hús beköszöntése. (13. vers) A vacsora a sütemények, illetve torták felszolgálásával fejeződött be. (14. vers) Igen kedvelték a rétest, a szalagáré pogácsát, a töltött szalagárét, a bélest és a mákos veklit.

Vacsora után következett a szakácstánc. A szakácsok, húsfőzők, felszolgálók lábasokat, fedőket, kanalakat csörgetve, kurjongatva vonultak be a sátorba és a vőfély beköszöntötte őket (15. vers), majd körbejártak és pénzt szedtek a vendégektől. A szakácsok bevittek egy kakast meg egy tyúkot, amit meghágattak, majd mindkettőt megitatták borral.

A menyasszony rokonsága éjfél előtt ment át a vőlegényes házhoz. A kállátósokat zeneszóval, égő fáklyákkal, gyertyákkal fogadták. Nagy dicsőségnek számított, ha a kállátósok észrevétlenül be tudtak szökni. Íratlan szabály volt, hogy csak annyian mehettek át, ahányan a vőlegényes háztól az ágykiadón voltak. Az utóbbi időben a kállátósok vacsora előtt érkeznek, akiket a vőfély beköszönt. (6. vers)

Menyecsketánc

Kezdetben menyasszonytánc volt, később tértek át a menyecsketáncra. Éjfélkor átöltöztették a menyasszonyt menyecskének. Amíg öltöztették, addig a vőlegény néhány vendéggel és a zenészekkel az ablak alatt muzsikált, "szép hallgató nótákat húztak." A menyecske piros ruhába öltözött, kis kerek kötényt kötött és bojtos papucsot vett. A haja a koszorú alatt is kontyban volt, így feltették rá a fityulát és arra a piros kendőt, amit menyecskésen hátrakötöttek. A fityula viselése kb. a 30-as években szűnt meg. Mikor elkészült a menyecske, kinyitották az ablakot és az újasszony ott bújt ki, ott húzta ki az új ember.

A tánchoz a vőfély vezette be, köszöntötte be (16. vers) és ő is kezdte meg vele a táncot. A korábbi évtizedekben csak a menyecske táncolt, általában pénzért, a vőlegény pedig kintről nézte. Mikor már kevesen kérték el a menyecskét, akkor egy nagyobb összeggel kiváltotta.

A pénzt a násznagyok szedték eleinte rostába, majd tányérba. A menyecske aztán dióval, almával, mogyoróval váltotta ki a pénzt (17. vers), amit a kötényébe öntöttek a násznagyok. A későbbiekben már az újember is részt vett a táncban.

Néhány éve jött divatba, hogy a vőfély összeszed jó néhány 6-8 éves fiút és kislányt, mindegyik kezébe égő gyertyát adnak, a menyasszonynak úgyszintén, majd leoltják a villanyt és elkezdenek keringőt táncolni. A menyasszony és a vőlegény együtt táncol. Mikor vége van, akkor átöltöznek a fiatalok. A menyasszony piros ruhát vesz fehér köténnyel, hajába piros rózsát tűznek, a vőlegény fehér nadrágba és piros ingbe öltözik át. A vőfély vezeti be őket és köszönti be a menyecsketánchoz. Az újemberrel az édesanyja kezdi a táncot, az új asszon nyal az édesapja.

Újasszonytánc alatt találós kérdéseket tesznek fel a menyecskének:

  1. Mikor van a tyúkon legtöbb toll? - Amikor a kakas a hátán van.
  2. Mi a leghosszabb a vőlegénynek? - A katonaideje.

A menyecsketánc végén az újember felkapja a menyecskét és kiszalad vele a sátorból.

Menyecsketánc után az új asszony és a koszorúslányok körbekínálták a vendégeket régebben csak dióval, almával, kb. az 50-es évektől fasírttal, sült hússal, itallal, fekete kávéval.

Lakodalmi tréfák

Legáltalánosabb volt a Pancsa vagy Julcsalánc, amit nem sokkal a menyecsketánc után csináltak. Egy férfi beöltözött menyasszonynak, "csúnya teremtésnek öltöztették fel", egy másik férfi pedig vőlegénynek, majd a vőfély beköszöntötte a pótmenyasszonyt. (18. vers) A pénz, amit összetáncoltak, a zenészeké lett.

12. kép
"Pancsa"
Felvételt készítette Bellon Tibor

Ugyancsak kedvelt játék volt az ökörvásár. Egy magasabb és egy alacsonyabb férfit befogtak a járomba, egyikőjük nyakába csengőt akasztottak és úgy hajtották őket "eladásra".

A halottas játékot igencsak hajnalban csinálták, mikor már menni akart haza a lakodalmas nép, de az új pörkölt még nem főtt meg. Egy vállalkozó szellemű legény ráfeküdt a padra, kezébe dobverőt adtak és leterítették egy fehér lepedővel. Akkor a vőfély elbúcsúztatta, mint a halottat szokás, csak természetesen tréfás formában. Ha valaki végigsimított a halott hasán, akkor az a dobverőt felállította.

Reggel volt a mosdatás. Kivitték a lavórt a kúthoz és ott pénzért mosdatták az embereket. Ami összegyűlt, az a zenészeké lett.

Ugyancsak reggel felé csinálták a borotválkozást. Valakinek nagy szakállt kötöttek fel, kukoricaszárból borotvát készítettek és pénzért mindenki megborotválhatta az illetőt. Tréfából fésülést is rendeztek. A vőfély elővett egy hatalmas fésűt, odahívott egy kopasz embert és elkezdte fésülni. Hódi Miklós vőfély mesélte: "Később aztán én csináltam rokkant zenészt. Csináltam kukoricaszárból, vagy volt amikor sodrófa volt betéve a hónom alá. A hüvelyk ujjam meg benne volt a nadrágban (kidugta a sliccen). A hegedűt elkértem a zenésztől. Kalap is, mintha cigány lettem volna és mentem a vendégekhez, hogy na kinek mi a nótája. Persze nem látták, hogy hol az ujjam, oszt arra akasztottam a vonót. Volt olyan násznagy, aki háromszor is odahívott és egy-egy húszast tett a vonóra."

Ugyancsak ő említette, hogy régebben igen kedvelt volt a párnatánc. Egy vitte a párnát, valaki előtte letette, letérdelt rá és megcsókolták egymást, majd az vitte tovább a párnát. Közben a zenészek jó mulatós nótát húztak:

Ez a kislány, ez a kislány

Kifeküdt az udvarra,

Kilopták a, kilopták a

Selyem párnát alóla.

Hajnali terítés

Reggeli nélkül egyetlen vendéget sem engedtek el. Ha maradt a pörköltből, akkor azt melegítették meg, ha nem, akkor újat főztek. A vendégek igencsak délben mentek haza. A háziak mindenkinek csomagoltak süteményt, anélkül senkit nem eresztettek el. Napjainkban a vendégek már a menyecsketánc után hazamennek, így a hajnali terítés elmarad.

Újasszony avatása, újasszony pohara

Esküvő után egy héttel a menyecske elment a templomba az avatásra. Ilyenkor a menyasszonyi ruháját vette fel és a jegykendővel kötötte be a fejét. A menyecske ameddig részt nem vett az avatáson, addig nem mehetett haza a szülői házhoz. Az újasszony poharát ugyancsak egy héttel az esküvő után tartották, egyesek szerint a lányos háznál, mások szerint a legényes háznál. Erre meghívták a szülőket, keresztszülőket, esetleg a testvéreket is. Ilyenkor is készítettek húslevest, pörköltet, süteményt és az újasszonynak kellett kínálgatni a vendégeket.

Végezetül Bálint Sándor nagyon igaz szavait idézem, melyek a csólyosi lakodalmi szokásokra éppúgy érvényesek, mint a Szeged környékire. "Az esküvő hagyományvilága, szimbólumrendszere tehát egyes külsőségeket (vőfélymondóka, lakodalmi virág, menyasszonytánc) nem számítva, módosabb tanyai népünknél is már lényegében a múlté. Elvesztette kozmikus jelentőségét, mert a régi mágikus-szakrális világkép már nem áll mögötte. A mulatság hangulata inkább egy névnap ... meghitt jókedvét idézte, semmint a régi lakodalmak megilletődött, érzelmi szélsőségek között hullámzó, fönséges és vaskos megnyilatkozásait.

Így az esküvő és lakodalom kultikus mozzanataitól megfosztva, polgári banketté üresedett, de kétségtelenül közvetlenebbé, melegebbé, maibbá is vált." 13

3. kép
Bitó János és felesége aranylakodalma 1930.

 

Jegyzet

  1. Gunda Béla bevezető előadása a nagykőrösi lakodalom konferencián. In: Folklór és Etnográfia 9 Debre­cen, 1983. 9.
  2. Györgyi Erzsébet: Házasság és lakodalom A konferencia tanulságai és a téma kutatása Magyarországon Folklór és Etnográfia 9. Debrecen 1983. 468.
  3. Bálint Sándor: Szegediek Bács-Kiskun homokján Cumania, 1974. 418-419
  4. Bálint Sándor: A Szögedi Nemzet MFMÉ 1978/79-2 85. Tápé története és néprajza, Tápé 1971 596
  5. Bálint Sándor: MFMÉ 1978/79-2 121.
  6. Bálint Sándor i.m. 96.
  7. Bálint Sándor: Lakodalmi szokások Szeged-Alsóvároson Népünk és Nyelvünk 1933. 95.
  8. Szabó László: Lakodalmi szövegek, játékok esztétikai kérdései Folklór és Etnográfia 9. Debrecen, 1983. 335.
  9. Tálast István: Kiskunság Budapest, 1977, 73-74.
  10. Tápé története és néprajza, 604.
  11. Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon Budapest, 1959. 267.
  12. Bálint Sándor: Lakodalmi szokások Szeged-Alsóvároson Szeged, 1933'9.
  13. Bálint Sándor: MFMÉ 1978/79-2. 102.

ADATKÖZLŐK

Tóth Imréné Daka Erzsébet sz.: 1921.

ö. Kis Mihályné Vásárhelyi Erzsébet sz.: 1911

ö. Dudás Istvánné Fodor. Mária sz.: 1916,

Fodor Mátyás vőfély sz.: 1924.

Hódi Miklós vőfély sz.: 1935.

Szögi Nándor húsfőző sz: 1909

Nemcsók Jánosné sz: 1932

Kiss Pálné Sutka Franciska sz.: 1921

Szögi Lajosné Fodor Erzsébet sz,: 1921

 

Függelék

Hívogató vers (1)

Dicsérjük a Jézust'

Engedelmet kérünk.

Hogy e helyiségbe belépni mertünk,

A vőlegényünknek vagyunk a küldöttje

Megkéri a haz vendegeit.

Hogy erre a szombatra meghívjuk az egész csaladot

Együtt legyenek az igen tisztelt vendégekkel,

Töltsék az éjszakát vígsággal és jókedvvel.

Vendégek beköszöntése (2)

Tisztelt násznagyuram!

Kinek e házra végtelen gondja van,

Mert ismét új vendéget vezérelt körünkbe.

Hogy ők is részesüljenek a mi örömünkben.

Fogadják jószívvel e békés családot.

Az újpár részére szánt ajándékot.

Tisztelt násznagyuram!

Itt vannak a,vendégek, kik érkeztek,

Fogjonak velük kezet és adjanak

A számukra illendő helyet.

És mivel rendes időben megérkeztek.

Legalább egy nagy pohár borral csak kínálják meg őket

Szeretettel fogadják a kedves vendegeket'

Vőlegényes násznép beköszöntése a menyasszonyos háznál (3)

Dicsértessék az Úristen szent neve!

Adjon áldást ránk a magyarok Istene,

Akihez e napon szálljon buzgó imánk,

Ki oly kegyelmesen gondot visel ránk

Kérjük szent malasztját, hogy egész éltünkben

Boldogok lehessünk minden lépésünkben

íme eljött ideje, midőn leányunknak

Isten törvénye előtt, mint szép menyasszonyunknak

Meg kell jelennie, hogy házasságra lépjen,

S mától fogva új életet éljen.

Szépen kérem tehát az édes szülőket.

Bocsássák útjára kedves gyermeküket.

Kérjük Istenünket, adja rájuk áldását,

Tegye boldoggá az ó szent házasságát.

Ámen! Dicsértessék a Jézus!

Menyasszony búcsúztató (4)

Mélyen tisztelt násznép, ékes gyülekezet!

A régen várt óra íme elérkezett.

Szép menyasszonyunk most kezdi búcsúzását,

Mielőtt elhagyná jó szülei házát.

Zeng búcsúzó szavam, hullanak könnyeim,

Mert tőletek válok el kedves jó szüleim.

Hatalmas Úristen világ teremtője,

Tekints le méltatlan bűnös gyermekedre,

Tekints le ezen áldott jó szülőkre,

Harmatként szállítsd áldásod fejükre,

Kedves édesanyám, mielőtt indulok,

Könnyes szemmel hozzád fordulok,

Tudom, hogy szerettél, jóra tanítottál,

Most pedig engemet szárnyamra bocsátottál.

Kedves rokonaim, barátaim néktek is kívánom,

Legyetek boldogok ezen a világon,

És küldjetek egy imát az égbe,

Hogy házasságunkat vegye kegyelmébe.

Dicsértessék az Úristen szent neve!

Újpár hazaköszöntése (5)

Mondjunk dicséretet a nagy Úristennek,

Ki teremtője mennynek és földnek.

Ki szent kegyelméből őrködött fölöttünk,

Hogy e szent házasságnak tanúi lehettünk.

Kérjük ezután Fölséged, áldja meg e frigyet,

Adjon az újpárnak erőt, egészséget.

Mi a szent egyházból hazaértünk szépen,

Menyasszonyunk is megvan friss jó egészségben.

Vőlegényünk is inkább ne szomorkodjon,

Hanem az Istennek buzgó hálát adjon,

Hogy megköthették e szent házasságot.

Adjon nekik az ég hosszú boldogságot,

ÁAAÁÁAAldja meg a fáradozásukat.

Tegye boldoggá minden napjaikat,

Hogy a szent házasságukban holtig

élhessenek együtt békességben.

Ámen.

Te meg cigány, ki ülsz a kuckód trónusán,

A legvígabb magyar nótát húzd most már szaporán,

Mert menyasszonyunk úgyis régen várja.

Hogy megtáncoltassa magyarosan párja.

Kedves vendégeinknek itt van a sok fiatal lány, legény,

Táncoljon mindenki, aki szeret ebbe a korba táncolni!

Szójjon a nóta!

Kállátósok beköszöntése (6)

Szerencsés jóestét adjon az Úristen,

Tisztelt násznagy uram, örömmel jelentem,

Hogy mint egykor Mózes Izraelnek népét vezetve,

Érezte Isten kegyességét.

Száraz lábbal kelt át a Vörös tengeren.

Népéből egyet se ért veszedelem.

Választott népemmel én is megérkeztem,

Nem történt baj velünk, megőrzött az Isten.

De mivel jó nagy utat tettünk.

El is fáradtunk, meg is melegedtünk,

Engedjék hát megpihenni e vándor csapatot,

És osszák meg velük, amit Isten adott.

Fogadják szeretettel mint új rokonokat,

Sógorokat és jóbarátokat.

Jó mulatást kívánunk mindnyájuknak,

És egy nagy pohár borral csak kínálják meg őket!

Vacsora előtti ültetéshez (7)

Kedves vendégek!

 

Engedjék meg azt, hogy egy kis szót kérjek!

Elérkezett az az idő, közeleg a vacsora,

Nagyon szépen megkérem a vendégeket.

Hogy az asztaloknál foglaljanak helyet.

Bemondom a sorrendet.

Bent a násznagyok közt ülnek a fiatalok,

mellettük a szülők és a menyasszony hozzátartozói.

Remélem meghallgatják a kérésemet,

És az asztaloknál párhuzamosan foglalnak helyet.

Nem szeretném, ha szanaszét üldögélnének,

Mert akkor már nagyon mérges leszek.

Majd meglátom milyen ügyesek lesznek,

De úgy nézem nagyon lassan mozog a nép.

Tessék már az udvarról is befáradni.

Ne mondjam már olyan sokszor, fáj a torkom úgy is.

Vacsora előtti beszéd (8)

Szerencsés jóestét kívánok uraim,

E házban összegyűlt kedves asszonyainak,

És az itt jelenlévő ékes ifjúságnak.

Kikben öröme telik jó házigazdánknak.

Szépen megkérem a vidám társaságot,

Hagyják kissé félbe a szép mulatságot,

Amíg elbeszélem ki vagyok, mi vagyok,

E királyi házban tenni mit akarok.

Jó házigazdánk, kinek a mennyegzös ház a birodalma,

Kinevezett engem még a télen belügyminiszternek.

Remélem itt mindnyájan beleegyeznek,

És hogy e nehéz állást méltón betölthessem,

Házunk vendégeit kielégíthessem,

Hamarosan egy nagy körutazást tettem,

És a világ négy táján mindent megfigyeltem

Párizst, Londont hét nap bejártam szamáron,

Sötét Afrikát két télen, két nyáron.

Valamennyi négert nevéről ismertem,

Régen valamikor nekik az erőmentes paprikát ültettem.

Amerikában is voltam, átmentem a kínai császárhoz,

Ott aludtam egyik reggel álmos fővel a fekete kávénál.

De mint látják sokat tapasztaltam,

A politikát nem könyvből tanultam.

Tisztelt násznagyuram!

Ennyi beszéd után már egy pohár bort is kérek!

Tisztelt uraim, most kimegyek.

Megtekintem hogyan készülnek a konyhán az étkek

Szakácsaink mi mindent sütnek-főznek vacsorára,

Visszajövök nem sokára, úgy Péter-Pál napjára.

Beszéd a pincérekről (9)

Tisztelt vendégsereg, szót kérek uraim!

Tudom soknál régen volt az ebéd,

Nem tesz kárt a gyomrukban egy kis beszéd.

Kinn jártam a konyhán, odakinn az étkek főnek,

Szakácsaink, amint tudják, így hét utóján

ugyancsak sürgölődnek.

Mindent kihordták már az éléskamrából,

Cukrot, kámfort, timsót a Tandari Jóskáék boltjából.

Hogy a fogyasztást gyorsan helyrehozzam,

A hét elején egy-egy szekeret oda indítottam.

Hoznak onnan mindent Péter-Pálra,

Kaptak az útra egy-egy üres zsákot.

Aztán megnézetem a tömérdek fazekat,

Sorra kóstoltam egy nagy üres kanállal.

Elláttam jó bővel cseresznye paprikával.

És hogy mi mindent főznek, fogalmuk nincs róla.

Kocsonyának készül hetvenkilenc gólya.

Hizlalt verebeket forgatnak nyárson,

Medvetalpat sütnek ébenfa parázson,

Nyulak farkából főzik a paprikást.

Hajas krumplihoz meg fogadtak egy halászt,

A puliszkát pedig oláh papok gyártják.

Barátfüle is lesz sülve-főve.

Fokhagyma olajból mártás vagy száz féle.

Ki a fene tudna így sorra aprólékosan beszámolni,

Sütemények is vannak túróval, lekvárral,

Jól megcukroztak már jónéhány tányérral

Amint látják, amit most elmondtam,

Ennivaló lesz egy pár napra.

Most már az kell, aki nekünk az asztalt elhórdja.

Köszönöm a meghallgatást, visszajövök nemsokára,

Keresek egy hadsereget, ki segít nekem föltálalni.

Beszéd a tálalókról (10)

Tisztelt násznagyuram!

Van már hadseregem, örömmel jelentem.

Most már kiállhatok a csatamezőre,

Törökkel, tatárral...

Amíg ezt a tábort összeverbuváltam,

Szép magyar hazánkat egészen bejártam.

Voltam túl a Dunán, a bérces Alföldön,

Nagy magyar Alföldön, Kárpátok tövében.

Zászlóm alatt áll az egész országnak népe.

Magyar ifjúság, nemzetünknek éke.

Székely testvérek, kunok és jászok.

Majd meglátják valamikor ötven év múlva.

Hogy megijednek tőlünk hogy futnak az osztrákok.

Harcban edzett hősök, akár csak jómagam,

Vizsgálják meg őket tisztelt násznagyuramék.

Bemutatom őket.

Az erdélyi dalia, Attilának vére.

Ez meg itten sántít a tyúkszemére.

Ez meg Árpád unokája.

Szól a muzsika, rezeg a bokája

ez meg az ős Kinizsi lehetett,

Mert amióta él, egyszer sem nevetett.

Ennek meg olyan savanyún áll az orcája,

Mintha Kocsis Sándor volna a gazdája.

Hát ez itten, hogyan néz ki nekem,

Pedig őbenne volt legtöbb reménységem.

Tessék csak megmondani, milyen pofát vágott,

Ahogy hallottam a Juszti ángyitól,

Ő ette meg a hét szem fölösleges mákot.

Ennek még bajusza sincs, de az is lesz,

Ha lekvárral kikeni porc helyett vastagon.

Ezek lesznek a legjobbak, ezek hordják nekünk

a kenyeret meg a levest.

Ezek lesznek a bor hordók.

Ezek meg a részeg disznók.

Idefigyeljenek!

Esküt kell tenni, amit én mondok, azt kell csinálni.

A bal kezit a szívire teszi, a jobbat meg felemeli

Aki nem tudja, majd én odaigazítom!

Mindenki mondja utánam a seregek esküjét.

Mi, ezennel ünnepélyesen fogadjuk.

Önként a sereg katonái leszünk.

Étkekkel és italokkal szolgáljuk a vendéget.

Ennek bizonyságáért,

Mondjuk reggel az apukának, vagy anyukának,

Adjanak a zenészeknek százast vagy ötszázast!

- Azt már nem!

Ezek se lesznek hü katonák!

Leves beköszöntése (11)

Tisztelt násznagyuram, érdemes vendégek!

 

Most már jelentem, kész vannak az étkek.

Szívemből örülök, hogy idáig értem,

Asztalra rakhatom, amit megígértem.

Mondjon az ajkunk az Istennek dicséretet,

Amiért bennünket szent kegyelmébe vett.

Emeljük fel hozzá buzgón szíveinket,

Kérjük áldja meg a mi étkeinket.

Ezen első tálba jó húslevest hoztam.

Tudom, hogy érte nem hiába fáradoztam.

Belevágattam a kakasnak taréját, zúzáját,

máját, farkát.

Ezektől az embernek az étvágya megjön.

Kinek nincsen kanala, kérjen mástól kölcsön.

Nem szeretem a sok üres beszédet.

Nyakra-főre hordom én az étket.

Ha elfogyasztják, hozunk másik tállal.

Szívemből kívánok mindenkinek széles jó étvágyat!

Pörkölt beköszöntése (12)

Nincsen a magyar gusztusnak a világon párja,

Mert a magyar konyhán készül az étkeknek királya,

Akit el nem cserélnék senki mással,

Mennyben a szentek sem élnek paprikással.

Jó a paprikás hús, legjobb eledel,

Ilyenen él hajdanán Árpád fejedelem.

Ezer esztendeje termi bőven a magyarság a paprikát,

Nem kell a magyarnak spanyol csokoládé,

Azt sem tudja, mi a szafaládé.

Ami itt van a tálban, átadom,

Lakjanak jól ebből,

Igyanak rá jó bőven a boros üvegből.

Sülthús beköszöntése (13)

Tisztelt násznagyuram!

Megjelentem ismét, ha vártak rám, ha nem,

Nem akarom, hogy átkozzák a nevem.

Sült pecsenyét kerítettem sorba.

És ha ilyet kapna a baka a táborban,

Torkát borral öntözhetné,

Még az ördögöt is a pokolba kergetné.

Ősapáink midőn háborút viseltek,

Télen-nyáron sült pecsenyét ettek.

meg is szoktuk a szokásokat,

Ami itt van átadom, lakjanak jól ebből,

Igyanak rá a boros üvegből!

Sütemény beköszöntése (14)

Tisztelt násznagyuram!

Megjelentem ismét, nem akarom, hogy átkozzák a nevem,

Mert a szakácsnénak kedvelt fia vagyok,

Szerencsés csillagom most is büszkén ragyog.

Most süteményekkel jöttem megrakodva,

Még meleg és meg is van mint látják cukrozva.

Van itt rétes, béles, mákos,

Cukor sütemények, kifli és lekváros.

Ki lekvárosat szeret, az egyen mákosat,

Aki a mákosat szereti, az egyen lekvárosat,

Mert nálunk a gusztusra senki törvényt nem szab,

Most már mindenki olyat vesz, amilyet kap.

Kásapénz szedése (15)

Tisztelt násznagyuram!

E szomorú hírt mondanám is, nem is.

Megijednek félek.

Baj történt nálunk a mai szent napon.

Tán még nem is a borunk akadt fenn a csapon,

Hanem kimondom má végre.

Szegény húsfőzőnknek zsír fröccsent a bal kezére.

Mikor főzte a paprikást, szörnyen megégette

a bal karját és a jobb lábát.

Hanem má egy kis baj van nálunk,

Gyógyításra szorul, segítsenek rajta,

Pár fillért mindenkitől kérünk,

Én is adok, hun vagy, hagy tegyem bele.

Beköszöntő a menyecsketánchoz (16)

Tisztelt násznagyuraim!

Önök itt mulatnak, hogy mi történt velünk,

Azzal meg nem is gondolnak.

Szép menyasszonyunk nem tudom hová lett,

A vőlegénynek is immár nyoma veszett,

A nagy keresésbe bele is fáradtam,

De nyomukra sehol a világon nem találtam.

Pedig úgy gondolom, hogy menyasszony, vőlegéy nélkül

Nincs lakodalom sehol e világon.

Jó házigazdánk adott egy tanácsot,

Hogy el ne rontsuk a szép mulatságot,

Amíg menyasszonyunkat visszahozná lába,

Addig ez a kis menyecske vegyen részt a táncba.

Nosza muzsikusok, ne szunnyadozzatok.

Most jött meg a kedvem, jó csárdást húzzatok,

Különben szétverek rajtatok egy pálcát.

Járjuk el az újasszony táncát!

Szóljon a nóta!

Pénz kiváltása (17)

Tisztelt násznagyuraim!

Tessék hát mondani, nem vagyok én bölcs,

Ezt a sok gyümölcsöt neveltem én télen,

Gyűjtöttem nagy bajjal én télen,

Csemegének pompás, ajánlani merem,

Remélem, hogy maguk is szeretik.

Vándorolunk erre Kelet felé.

Van egy kis portékánk, szeretnénk eladni.

Meghallottuk, hogy itt milyen vidámság van,

Gondoltam azt, nem vásár van-e itt.

Megkérdezem ezeket a virágokat,

Hogy van-e hajtásuk, mert ha nem,

Akkor megyünk tovább.

- Szibériáig?

Nem egészen odáig,

Záhonyig csak.

- Mé nem mész tovább?

- Me ott nagyon hideg van.

- Na, mindegy. Térjünk a tárgyra.

Gyertek csak fiatalok, vannak nekem nagyon jó kiszolgálóim.

Hagy kérdezzem meg, megveszik, vagy nem?

- Szerintem, ha van rá lehetőség, akkor igen.

De van a maga háta mögött valaki,

akivel úgy lehet jobban meg tudnánk egyezni.

- Aki kötényt visel, olyan álljon ide elő!

Csak egyszer má annak a kötőnek a közelébe juthatnék.

Ál menyasszony beköszöntése (18)

Tisztelt násznagyuram!

Nem tudom mi lelt, mi fog velem történni.

Öven éves legény vagyok, most fogok nősülni.

Szerencsém, melyet nem is vártam,

Egy ifjú, hetven éves kislányra találtam.

Gazdag az a lány valahára,

Sok szép birtoka van a halasi határba.

Ezer birka néz rá a határnak hátsó oldalán.

A juhászok nevét még nem tudom.

De ha minden jól mén, a következő évbe azt is kitudom.

Ez az én galambom halasi születésű.

Megesküdtem volna már vele, de sehogy se tehettem,

Mert csak 30 Ft az összes pénzem,

Ez meg kevés az esküvőre.

De van egy jó barátom, az majd ad nekünk 300 Ft-ot,

Hogy a templomban a papot kifizessük,

De az is azért nem adta hamarább a kezembe,

Nehogy elköltsem a vendéglőben.

Tehát lakodalmat teszek, szobát árendálok,

Hetven ház népét már fel is írtam,

Vác, Szolnok környékéről, messzebbről is jönnek,

De jöhetnek is, mert nagy a rokonság,

Mikor két ilyen gazdag família egybekerekedik.

Elsorolom a nagy birtokot, mi néz rám:

Feleségemnek van egy kis szőleje.

Ásotthalomnál az öreg szőlőkbe.

Csak az a baj, hogy ritka a tőkéje,

De idővel majd be lesz ültetve.

Az én Annuskám má annyira magához szoktatott.

Amióta rajta foldoztatott.

Az a baj, hogy rossz a ruhája,

Annyi ruhája sincs, amit rávegyen

Van egy rossz cipő, szandál.

Melyben nem lesz szép tőle az esküvő,

De majd én magamra húzom az agyusztáit nadrágom,

Hajam fölborzasztom, vendégek ott lesznek,

Ha hoznak majd valamit, akkor majd esznek.

Majd egy kis kásapénzt is fogunk majd szedni,

Melyből a zenészeket ott hátul ki fogjuk fizetni.

Kásapénzt sokat fogunk kapni,

Urak nézésünkre még Csongrád megyéből is lesznek,

De jöhetnek is, mikor két ilyen gazdag família

egybekerekedik.

Hanem tisztelt násznagyuram,

Az összejövetelünkről még nem is beszéltem.

Mikor úgy mentem el hozzá - csütörtök volt?

- Péntek!

Csütörtökön termetes nadrágban, nem úgy, mint most,

Kicsit rendesebb ruhában,

Mégis megállt rajtam szeme, szája.

Rendes beszédemre egy pillanatra beajánlta.

Hanem most már uraim, meghallgatnák szavaim,

Lakodalom lesz nálunk,

Maguknak is egy kis vígságot kívánok!

Te meg cigány, ki ülsz a kuckód trónusán,

Nagy vígan magyar nótát húzzatok szaporán!