Dombegyház

A pávaszemes kunhalom csoport központja

Polgármester: Gyarmati Jánosné

 

Részlet a Közös kultúrtörténeti emlékeink a kunhalmok c. könyvből

Dombegyház határ menti település, Battonyától mintegy 10 km-re fekszik, Aradtól a trianoni határral lezárt műúton csupán 18 km választja el. A régi Dombegyház a mai Marczibányi-Dombegyházától kissé északra, Lonovics József főispán birtokán feküdt. Északon Kupa, nyugaton Tompa, délen Kinged, Vizes, keleten Nagyiratos falvakkal volt határos. Nevét onnan kapta, hogy temploma dombon emelkedett. Bizonyos, bár nem igazolt források szerint itt már a kőkorszakban ember élt, hiszen a csatornázási földmunkálatok során kőbaltákat, és ehhez hasonló tárgyakat emeltek ki a földből. Római korból származó leletek is kerültek elő erről a területről.

Az első írott emlék a faluról 1446-ból maradt fenn, akkor még Dombeghaznak hívták és a község ez idő tájt a Toronyi uradalomhoz tartozott. A területet Mátyás király az anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta, majd nem sokkal később a tiszttartók nyomására Albert csanádi püspöknek adta. Ettől számítva Dombegyházát Csanád megyéhez csatolták, és hosszú évszázadokig ott is maradt. A falu megszenvedte a török- és tatárdúlást. Földjét többször adományozták, bérelték, mígnem 1800 szeptemberében Marczibányi István egy részét megvette. Erre a határrészre Marczibányi-Dombegyháza néven falut telepített, melyet Líviusz nevű fia után Lévésnek is neveztek.

A XVIII. század második felében Csanád és Békés megye szárazabb térségein kezdődött a dohánytermesztés, a dohánykertészetek telepítése. A napóleoni háborúk, és az amerikai dohánybehozatalt akadályozó kontinentális zárlat jelentősen fellendítette a magyarországi dohánytermelést. A gyéren lakott Csanád-Békés-Arad megyében újabb kertészfalvak alakultak ki. A dohánytermesztés leáldozása után az uradalmak sok helyen feloszlatták a kertészközségeket, de teljesen nem szüntették meg a dohánykertészetet. A megszűnt dohánykertészrétek helyébe a dohánytermelők új csoportja lépett. Ők lettek az uradalmi feleskertészek. Ők nem cselédbérért, hanem kommencióért és a termés feléért dolgoztak.

A dombegyházi községek fejlődése a XIX. század legvégén felgyorsult. A dokumentumok szerint az őslakosok 1906-ban földhöz jutottak.

Az első iskolát 1895-ben Dombegyház község építette. Tanítójának a neve is ismert, Rajki Mihály volt. Később az 1920-as években a régi községházát alakítják át iskolának és még ugyanebben az évben egy új iskola is megépül az Aradi úton. Dombegyház első óvodáját Jakabffy István birtokos létesítette 1893-ban, vezetésével Szekerke Róza óvónőt bízta meg.

A két világháború után, a dokumentumok szerint, 1944 őszén Dombegyázán 4637 kataszteri hold földet kapott 959 család, és 480 nincstelen jutott általában 800 négyszögöl házhelyhez.

1957-ben, a községben négy termelőszövetkezet működött. Később egy termelőszövetkezet a „Petőfi” Mezőgazdasági Szövetkezet fogta össze a kis szövetkezeteket.

A rendszerváltás után megválasztott önkormányzat első embere Gyarmati Jánosné polgármester lett. Ez az időszak hozta –több jelentős fejlesztés mellett– a legutóbbi nagyberuházás átadását. 1996-ban, 1997-es üzembe helyezéssel kommunális szilárd hulladék-lerakóhely épült, amely pályázati segítséggel több mint 24 millió forintos költséggel a három Dombegyház környezetvédelmének megoldását szolgálja hosszú távon. Ezt követően a korábbi, félig-meddig illegális szeméttelep rekultivációja kezdődött meg. Ebben a ciklusban létesült az idősek klubja, és átadásra került a határőrlaktanyából átalakított szociális otthon.

Katolikus templom

 

Nyéki-kastély

 

Tanácsháza

 

Jelenleg a községben két orvosi körzet, egy fogorvosi körzet, egy 16 tantermes iskola, óvoda, művelődési ház, könyvtár, időszakonként mozi, postahivatal, tüzép, gyógyszertár, vízműtelep, sporttelep, takarékszövetkezet, boltok, és egyéb szolgáltatási intézmények találhatók.

1948-tól létezik rendszeres autóbuszjárat a településen. 1952-ben épült ki a villanyhálózat, és 1951-ben a kisvasút Dombegyház közigazgatási területén, amely 1976-ban megszűnt. A település rendelkezik egészséges ivóvízzel.

Általános iskola

 

Dombegyház település nevében is felfedezhető a dombra, halomra való utalás, amely sejteti azt a tájat, ami jellemző volt egykor e vidékre. Ilyen évezredes emlékek hordozói a kunhalmok, amelyek Dombegyház környékére különösen jellemzőek voltak gyakoriságukkal, alakjukkal egyaránt. A kunhalmok az alföldi táj sajátos antropogén formakincsei, 20-30-50 méter átmérőjű, lekopott kúp formájú vagy félgömb alakú képződmények, amelyek legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terülnek el és nagy százalékban temetkezőhelyek, sírdombok, őr- vagy határhalmok voltak. Az eddigi kutatások alapján ugyancsak elfogadható az a megállapítás, hogy a kunhalmok az ember által épített legrégebbi kultúrtörténeti emlékeink is, i.e. 4000–3000-ből. Több kor népessége telepedett rájuk, amelyet az ásatások során előbukkant településrétegek is bizonyítanak. A régészet szerint a temetkezési halmok nagy része rézkori, kora bronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán honfoglalás kori temetők. A község önkormányzata 1996-ban – felismerve a különleges képződmények, építmények történelmi értékét – védetté nyilvánítatta.

I. világháborús emlékmű

 

II. világháborús emlékmű

 

A legrégebbi falukereszt

 

Az Árpád-kori templomok és sírok olykor a hun temetkezések nyomait őrzik Dombegyház határában. A település jellegű halmokra jó példa a Vizesi-halom vagy az alig látható Kolostordomb a kevermesi út mellett, ahol több kor rétegződése után végül a XI. és XII. században az úgynevezett Szent Kinged kolostor ráépítésével fejeződött be a kunhalmok „pályafutása”. Temetkezési hely funkcióra jó példa a Kriptáj-halom, amely kisebb területű, a többinél csúcsosabb és a jelek arra mutatnak, hogy magasabb is volt egykoron. Különleges és egyedülálló az úgynevezett „pávaszemű” kunhalomrendszer, középen az Attila-halommal, mely több települést is érintve még a magyar-román határon is átnyúlik. A halomcsoport gyakorlatilag két egymástól eltolt ellipszis alakzatból állt és az eddig fellelhető iratok, térképek alapján úgy tudjuk, több mint húsz halomból állhatott, melyek közül a mai Dombegyház közigazgatási területén kb. 13 halom (védett) vagy halomhely található. Ezek (a védettek): Attila-halom, Kriptáj-halom, Vizesi-halom, Marczibányi-halom, Új-erdő-halom, Priorán-halom, Hármashatár-halom. Halomhelyek: Dombegyház-halom, Hármashatár-halom, Négyeshatár-halom, Glaz-halom, Csárda-halom, Attila-halom. A „pávaszemes” halomcsoport külső köreinek alkotó tagjai voltak még a román határon túli Kisvarjas, Nagyvarjas, Kis- és Nagyiratos, Tornya, stb. térségben lévő Marcika-halom, Baráth- halom, Világos-halom, Lacsinda-halom, Bóka-halom, Két-halom, Pintér-halom.

A magasabb, 100–109 méter tengerszint feletti részeken található még számtalan olyan kis „dombocska”, ahol bizonyos jelekből (talajszint, törmelék) arra lehet következtetni, hogy valamelyik mesterséges halom fajtához tartozott. Sajnos, az új keletű, ma is használatos térképeken nem jelzik a kunhalmokat. A régi térképek az 1800-as évek elejétől 1939-ig nem mindig a teljesség igényével, de jelzik a halmokat, éppen úgy, mint egy települést, fasort, folyót vagy más egyéb értékeket, amelyek az alföldi tájat jellemzik, megtartó erejét növelik. A nagyközség kultúrtörténeti emlékei között szükséges megemlíteni a XIV. században élt Balsaráti Vitus Jánost, akit a korabeli források Európa-hírű orvosnak, a humanizmus eszméit hirdető költőnek tartanak. Itt élt hosszabb ideig Marczibányi István, Csanád vármegye alispánja, aki 1800-tól udvari funkciót töltött be. Pártolta az irodalmat és a tudományt, birtokainak jövedelméből hazai tudományos és irodalmi alkotások jutalmazására, nyelvtudományi munkák végzésére évi 50 000 forintos alapítványt hozott létre. Ezt a díjat a Magyar Tudományos Akadémia 1944-ig minden évben kiadta.

Ugyancsak itt élt a XIX. század közepének ünnepelt operaénekesnője, Hollósy Kornélia, aki pályáját 1846-ban kezdte, és 1862-ben köszönt le a Nemzeti Színház színpadáról. Dombegyházára férje, Lonovics József gróf mellé vonult vissza háziasszonynak 1864-ben, miután a Nemzetitől elbúcsúzva egy kétéves hangversenykörúton gyűjtötte be a siker utolsó babérkoszorúit. 1897-ben itt látta meg a napvilágot dr. Weil Emil Kossuth-díjas egyetemi tanár, mint a magyar egészségügyi szervezés tudomány megalapozója. Mind a négy személyiség korának nagy tudósa, elméje, művésze volt, mégis nevük ma már széles körben alig ismert, ám a község emléktáblával, helytörténeti tanulmányok támogatásával emlékezik meg róluk. Ehhez kapcsolódik az 1997 őszén megtartott kápolnaavató, mely egyszerre jelképe a családi és a közös emlékezésnek, és a rendszerváltás utáni kárpótlás sorsfordító eseményének.
A Lonovics család utolsó – és a háború után távozni kényszerült – leszármazottja, dr. Bisztray Tamásné Csáky Kornélia a lerombolt és meggyalázott családi kápolnát újraépítette a visszakapott földbirtokon. A Patay László festőművész készítette freskón az építtető Kornélia Szt. Kornéliának ajánlja fel az építményt.

 

A halmok részletes ismertetése:

 

Kriptáj-halom

Kripta-halom, Dombegyház

A Dombegyház–Kisdombegyház határdűlőben a Cigányka-ér bal partján (Kriptáj-dűlő), nádassal és gyepterülettel, valamint délnyugati oldalán szántóval határolt kurgán emelkedik. A halom relatív magassága: 8,5 m, palástmérete: 100 m. Délkeleti oldalán löszgyepre utaló növénytársulást találunk, ugyanitt Kónya-sárma előfordul.

Sajnos a halom keleti oldalát erősen megbolygatták, az 1800-as évek elején épült Lonovics kripta lerombolása során. A felszínén fás legelő található.

1945-ig Lonovics-Hollósi birtok volt, ma a család leszármazottjai, a Bisztray család tulajdonába került újra az árverést követően, akik a lerombolt családi kriptát újraépítették Szent Kornélia kápolna néven.

A halom onnan kapta újkori nevét, hogy egy családi sírboltot – „kriptát” – építettek rá az 1800-as évek elején.

A kriptába 1942-ig temettek, de a halottak nyugalma sajnos csak 1945-ig tartott, mert attól kezdve fokozatosan kezdték szétszedni a kápolnát, a halottakat sem kímélve, akiknek csontjait gyalázatos módon a környéken szétszórták, a kápolnát kifosztották, s 1970-ig teljesen eltüntették, megsemmisítették.

Kriptáj-halom

 

Kriptáj-halmon a Lonovics kripta

 

Kriptáj-halom, Lonovics kripta

 

Mivel tudjuk a halottak nevét, érdemes felsorolni:

• Lonovics József (1867) püspök, kinevezett kalocsai érsek, akinek csak a gégéjébe beépített platinabetét került ide.

• Gertenyesi Hollósi Kornélia (Lonovics Józsefné) (1827–1890) operaénekes, a „nemzet csalogánya”

• Lonovics József (1824–1902) Hollósi Kornélia férje, Csanád vármegye főispánja

• Lonovics Ignác (1826–1901)

• Lonovics Ignác felesége, Vargha Emília

• Lonovics Gyula (1853–1912) Udvari tanácsos

• Lonovics Gyula felesége, Nyéki Irma (Dr.Bisztray Tamásné, a jelenlegi tulajdonos nagyanyja) (1864–1937)

• Lonovics Gyula öccse 1856

• Csáky Ilike (1914–1924) Dr. Bisztray Tamásné húga

• Lonovics Kornélia (1883–1942) Dr. Bisztray Tamásné édesanyja

• Lonovics Ferenc (1854–1856)

Van még egy halottja a dombnak: Návay Sándor huszártiszt, akit 1945-ben temettek a kunhalom déli lejtőjére. Az ő hamvait őrzi a domb, a többi 11 halott csontjainak maradványaiból viszont nagyon kevés töredék került elő.

Kevesen tudják, hogy a szétszórt tetemek között olyan nagyságok is voltak, mint Gertenyesi Hollósi Kornélia, a „nemzet csalogánya”, nemzetközileg is elismert operaénekesnő. Ő híres volt, és éppen olyan szeretett hozzátartozó, mint a másik tíz, földöntúli nyugalmától megfosztott Lonovics családtag.

A Kripta-halom érdekessége, hogy radiesztéták véleménye szerint, egyike azon objektumoknak, amelyek az úgynevezett erővonalak kereszteződési pontjában helyezkednek el. Ez a feltételezés is indokolja, hogy a természetvédelmi és kultúrtörténeti értéken túl más érdekek is fontossá teszik a védelmüket.

 

Attila-halom

Dombegyház

Dombegyház település szélén, a Kevermes felé vezető úttól balra található. A kurgán tengerszint feletti magassága 102,60 m, alapátmérője 65 m, becsült magassága 3 m.

Az úgynevezett pávaszemes kunhalom alakzat középpontja. Erősen roncsolt, akácfával benőtt halommaradvány, amelynek sajnálatos állapotához egy-két amatőr Attila-kutató is hozzájárult.

Felületét a körülötte levő akácerdő lassan beborítja. Az Attila-halom legendáját Radnai Mikes gyűjtötte össze „A dombegyházi Attila-hagyomány új megvilágításban” több mint 500 oldalas művében.

Radnai Mikest ösztönözte az a száj- és írásbeli hagyomány, mely szerint Attila Engaddiban (Enyeden) született, Zeleméren nevelkedett és Dombegyházán temették el. Ez a hagyomány több mint egy évezreden át élt a népben, míg végül 1700 táján írásban is megfogalmazták.

Attila-halom

 

Vizesi - halom

Monostor-halom

Dombegyháztól az aradi úton 3 km-re található a Vizesi-halom. A kurgán tengerszint feletti magassága 105,30 m, az alapátmérője mintegy 50 m, bár ezt nehéz megállapítani, mert a halmot erősen szántják, jelenleg alig emelkedik ki a terepszintből. Dombegyház-Vizesipuszta területén a török időkben pusztult el a Vizesmonostor, ahol templomot és temetőt tártak fel. Az okleveles iratok szerint 1333-ban már plébániás hely volt. Az első román stílusú kis templomot bővítették, amelynek belsejében is temetkeztek. A templomot és a körülötte lévő temetőt döngölt agyagfallal vették körül. Azonosították az oklevelekben jelzett falut és a mellette lévő halastó helyét is. A terület még nincs teljesen feltárva.

Forrás: Régészeti Füzetek Juhász Irén leírása szerint.

Attila-halom

Kevermes felé Dombegyházától 500 m-re balra, a 4444-es úttól 150 m-re. Bolygatott. 3 m, 65x70 m

Attila-halom

 

Kripta-halom

A dombegyház-kisdombegyházi 3639. sz. útról dűlőúton 1200 m-re. Megbontott, jellegét jól őrző. 8,5 m, 100x100 m

Vizesi-halom

Domegyháztól az aradi úton 3 km-re balra 200-300 m-re, erősen elkopott, elhordott. 2-3 m, 50x50 m

Marcibányi-halom

Dombegyház után a battonyai útról balra levő földút mellett, kb. 200 m-re, elhordott, tetején tripód. 1 m, 50x50 m

Temető-halom

Dombegyházáról Battonya felé vezető 4444 sz. útról a település végén balra, földúton 500 m, jellegét még őrző, de jelenleg is szántott. 2,7 m, 75x80 m

Temető a temető-halommal

 

Priorán-halom

Dombegyháztól az aradi úton 3,5 km-re jobbra dűlőúton 200 m-re, roncsolt, szántott, de jellegét őrző. 2,9 m, 80x100 m

Priorán-halom

 

Hármashatár-halom

Battonya–Gyula összekötő 4444 sz. útról jobbra a Dorobánci úton a magyar-román határig 2,5 km, drasztikus bolygatást szenvedett halomroncs. 1,5–2 m, 80x100 m

Hármashatár-halom

 

Iskola-halom

Dombegyházi halom. A központi iskola udvarán, DK-i oldalát töltéshez elhordták. Teteje gyepes, ÉNY-i oldalán ritka akácos, tetején egy betoncsonk, amely egykor zászlótartó volt. 4 m, 35x50 m