Előző fejezet Következő fejezet

Kovács Sándor

Életrajzi kislexikon

 

ÉRD GAZDASÁGI, POLITIKAI, EGYHÁZI ÉS TUDOMÁNYOS ÉLETÉNEK NAGY ALAKJAI

Dr. Balázs Dénes

geográfus, földrajzi szakíró

(Debrecen 1924. szeptember 17.-Érd 1994. október 19.

A magyar geográfia egyedülálló, rendkívüli akaraterővel megáldott személyisége volt. Kőrösi Csoma Sándort tekintette példaképének. Pályafutását a mészkővidék és a barlangok kutatásával az Aggteleki-karsztvidéken kezdte. Az ő nevéhez fűződik az égerszögi Szabadság-barlang feltárása. Három évtizeden át öt kontinens mintegy 130 országában végzett természetföldrajzi tereptanulmányokat. Magányos hátizsákos utazásai eredményeképpen több száz tudományos közleményt és ismeretterjesztő cikket adott közre. Balázs Dénes utazásai során kimagasló eredményeket ért el a sivatagok, a karsztvidékek és a vulkánok tanulmányozásában. 1967-ben a Magyar-Lengyel Szahara-expedíció vezetője és szervezője volt. Bejárta az amerikai földrészt Alaszkától a Tűzföldig, de kiterjedt kutatásokat folytatott Afrika országaiban, Ázsiában, Ausztráliában és Óceánia szigetvilágában. Nagy figyelmet fordított a természeti értékek megőrzésére, számos cikkében emelte fel szavát földtani, geológiai kincsek megóvásáért. Élményeit élvezetes stílusú útleírásokban adta közre. A legtermékenyebb magyar földrajzi szakíróként 27 könyve jelent meg 5 nyelven, mintegy milliós példányszámban.

Meghatározó tudományszervező szerepe volt a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a Magyar Földrajzi Társaságban. Alapítószerkesztőként indította útjára a Karszt és Barlang és a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szakfolyóiratokat. Évekig tartó önzetlen munkával és példamutató személyes áldozatkészséggel valósította meg a magyar geográfusok hét évtizedes álmát: életre hívta a Magyar Földrajzi Múzeumot, Érd város első közgyűjteményét. Munkásságát számos szakmai és állami kitüntetéssel ismerték el. Megkapta a Lóczy-érmet, a Kőrösi Csoma Sándor érmet és a Móra Ferenc díjat. Az MKBT Herman Ottó-, és Kadic Ottokár-éremmel tüntette ki. Érd város díszpolgárává választotta. A hat nyelvet ismertő földrajztudós gazdag szellemi örökségét világszerte nagyra becsülik szakmai körökben. Rendkívüli teljesítményei és emberi magatartása eleven példaként hat mindazok körében, akik fogékonyak a Föld természeti szépségei és kultúrkincsei iránt.

(Kubassek János)

Forrás: Balázs Dénes: Életem-utazásaim, Érd, 1995

Kubassek János: Gyászbeszéd dr. Balázs Dénes temetésén

Karszt és barlang, 1994. I-II. 61-62. old.

Baranyai Nándor

főjegyző

(Ercsi, 1886. július 12.-Érd, 1953. november 2.)

Középiskoláit Székesfehérváron végezte, majd Budapesten közigazgatási tanfolyamra járt. Ercsiben és Baracson volt gyakornok, majd segédjegyző. 1914-től mintegy 30 éven át volt Érd főjegyzője. 1917-ben Kéry Nándorral megalapította a Hangya Szövetkezetet, aminek elnöke lett. A.Hitelszövetkezet felügyelőbizottságának is tagja volt. A község első világháború előtti zilált pénzügyeit renbe hozta. Sokat tett Érd szépítéséért, történelmi emlékeinek ápolásáért. Szervező munkájának eredményei az I. világháborús emlékmű (1924), a II. Lajos-emlékmű (1926). Az ő működése alatt hoztak létre egy sportpályát a mai városközpontban. Kezdeményezésére költözött fel Ófaluból a Pelikán fogadó és tisztilak épületébe 1942-ben a községháza. (Ezt megelőzően az épületet renováltatta és főbejáratot nyittatott rajta az országút felőli oldalon.) Ekkor házat épített családjának a községházával szemben. Családi kriptában nyugszik az ófalusi temetőben.

Forrás: Fejér vármegye Szerk. Schneider M.-Juhász V. - Budapest, 1937.

Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre.

Főszerk. F. Szabó Géza - Budapest, 1932.

Magyar Földrajzi Múzeum archívuma (Zsoldos László budapesti lakos levele)

Batthyány Fülöp

herceg

Érd XIX. századi újratelepítője

(Bécs, 1781. november 13.-Bécs, 1870. július 22.)

A Batthyány-család a XVI. században emelkedett az ország legnagyobb mágnásai közé. Jelentős mértékben kivették részüket a törökök elleni küzdelemből. A család vagyonának megalapozója, Batthyány Ferenc Vas vármegyei főispán 1526-ban a mohácsi csatában a sereg jobbszárnyát vezette, később kulcsszerepet játszott a Habsburgok trónöröklési jogának elismertetésében. Aulikus császárpártiságukkal később is kitűntek. Batthyány Lajos Ernő kancellár nagy szerepet játszott abban, hogy a rendek megszavazták a pénzt és katonát Mária Terézia örökösödési háborújához. Õ volt Magyarország utolsó nemzeti nádora. Örökölte öccse, Batthyány Károly József hercegi címét. Utóbbi kitűnt hadvezéri képességeivel mind a törökök, mind a császárnő nyugati ellenségei elleni harcokban. Õ volt II. József császár nevelője.

Batthyány Fülöp Vas vármegye örökös főispánja, császári-királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. Visszahúzódó egyéniség volt, aki nem szerette a nyilvános szereplést, a hivatalokat. Birtokai kezelésében a takarékosság jellemezte. Bőkezűen adakozott viszont kulturális célokra. Széchenyi István után a második legnagyobb összeggel, ötvenezer forinttal támogatta a megalakuló Magyar Tudományos Akadémiát, amelynek a “legnagyobb magyar” rábeszélésére lett igazgatója. 1830--an a magyar nyelv államnyelvvé tételéért folytatott harc idején példát mutatva elrendelte, hogy uradalmaiban a gazdasági iratokat magyarul készítsék. Ezt segítendő kiadott 1831-ben egy német-magyar nyelvű “Gazdasági szótárt”.

Hosszú agglegényi életéből csak rövid ideig 1828-1848 között birtokolta Érd és környékét. Ideje legnagyobb részét Bécsben töltötte. Az 1838. évi nagy dunai árvízben elpusztult Érd helyén új települést parcellázott, a folyótól kisség távolabb. Ez volt az Újfalu vagy Fülöpváros. Berki puszta határában létesítette a róla elnevezett Fülöpmajort, amelyet később Érd Tusculánum nevű kerülete olvasztott magába. Õ építtette a Benta majort is.

Érd címerében a háromágú korona egyik ágával rá is emlékezünk.

Forrás: Batthyány breviárium. Vál. Sumonyi Zoltán. Budapest, 1991. Batthyány Társaság

Farkas Gábor (szerk.): Fejér Megyei Történeti Évkönyv 16. Székesfehérvár, 1985.

Magyar Földrajzi Múzeum archívuma (gyászjelentés másolata)

Bányai Sándor

templomépítő evangélikus lelkész

(Kisújszállás, 1912. március 15.-Érd, 1975. július 7.)

Vasutas családból származott, középiskolába Kecskeméten járt. 1930-1935 között elvégezte az Erzsébet Tudományegyetem soproni teológiai fakultását. Segédlelkész volt Léván, Komáromban, Cegléden, majd püspöki titkár lett. A második világháborúban tábori lelkészként szolgált a Don-kanyarban. 1943-ban a megalakuló és 14 községet felölelő Érdi Evangélikus Misszió Egyházközség élére helyezték.

Az Érdtől Perkátáig nyúló, közel 50 km-re kiterjedő területet kerékpárral járta be kezdetben. Az Érd-Felső vasúti megálló közelében lévő akácos erdőben kezdték építeni társadalmi összefogással templomukat a gyülekezet 1947. évi határozata alapján. 1950-ig a polgári fiúiskolában, illetve annak utódjában tartották istentiszteleteiket, haranglábjukat is ott állították fel Bányai Sándor pénzéből 1948-ban. Az 1949-ben kezdett építkezés eredményeként 1951. május 27-én szentelték fel templomukat, amelyet évről évre tovább csinosítottak. 1973-ban Bányai Sándort betegsége kényszerítette nyugállományba.

(Major Gáborné)

Bogner Mária Margit

Érd szentemlékű vizitációs apácája

(Melence, 1905. december 15.-Érd, 1933. május 13.)

Világi nevén Bogner Etus 1905. december 15-én született Melencén (Torontál vm.). Polgári iskoláit és kereskedelmi tanfolyamot végzett Torontál-Tordán és Nagybecskereken. Vörhenyből fakadó csípőcsontgyulladás miatt egyik lába megrövidült, és szenvedései egész életén végig kísérték. Lelkiatyja, Csávossy Elemér segítségével 1927-ben felvették a thurnfeldi vizitációs zárdába. Egy év múlva került a rend akkor alapított első magyarországi zárdájában az érdi Sina kastélyba. 1929-ben első, majd három év múlva örökfogadalmat tett. Testi szenvedéseit szentekhez hasonló türelemmel, Isten iránti szeretettel viselte. 1933. május 13-án, 28 éves korában tüdőtuberkolózisban halt meg. A zárdához vezető út domboldalában temették el. 1956-ban áthantolták a Szent Mihály plébániatemplom kertjébe, ahol sírja fölé 1983-ban Domonkos Béla egész alakos bronzszobrát helyezték el. A gyógyulásukat neki tulajdonító hálás hívők óhajára az egyház boldoggá avatását szorgalmazza.

Forrás: P. Csávossy Elemér SJ: Egy sír a Duna fölött (Margit Mária nővér élete és naplója) Budapest, 1934. Korda

Ábel András érdi lakos közlése.

Csákány István misszionárius

Budapest, 1934. január 5.-Itanhaven (Brazília) 1977. január 10.

A Lónyai utcai Református Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Teológiát szeretett volna tanulni, de édesapja tanácsára - aki a Közgazdaságtudományi Intézet Mezőgazdasági Osztályának helyettes vezetője volt - az Agrártudományi Egyetemen tanult tovább. 1957-ben mezőgazdasági mérnöki és okleveles állattenyésztői végzettséget szerzett. Kitűnő diplomája ellenére elhivatottság-érzetből ezt követően mégis elvégezte a Református Teológiai Akadémiát 1962-ben. 1962. szeptember 1-jétől Érdligeten helyettes lelkész, majd 1963. január 6-tól megválasztott lelkipásztor lett. 1970-1973 között misszionáriusként dolgozott a kenyai Maszai Gazdaságfejlesztési Központban. Első házassága tíz év után 1971-ben felbomlott. Csákány István megtanult szuahéli nyelven, előadásokat tartott a nairobi egyetemen. Magyar adományokból szervezésében felépült az a bambusztemplom, amelyben három nyelven, angolul, szuahéliül és maszáiul folyt az istentisztelet. 1974-ben folytatta érdligeti lelkipásztori munkáját és ismét megnősült. Afrikai gyűjteményéből kiállítást rendeztek a Néprajzi Múzeumban, ő maga pedig számos gyülekezetben mutatta be Afrikában készült diáit. 1975-ben újabb missziót vállalt Brazíliában. 1977-ben munkája közben - üdültetett gyerekek tengerrengésből mentése során - érte a tragikus halál. Hazai földben, a rákoskeresztúri temetőben helyezték végső nyugalomba.

(Major Gáborné)

Forrás: A Csákány család tagjának szóbeli közlései

Csöngedy Gyula

országgyűlési képviselő, plébános, esperes

(Fövenypuszta, 1868.-Adony, 1929. január 5.

1868-ban született Fövenypusztán (Fejér vm.). Tanulmányait Székesfehérváron végezte a ciszterci gimnáziumban és a papi szemináriumban. Isztiméren, Rácalmáson, Etyeken betöltött különböző egyházi tisztségek után 1899-től plébános, esperes és címzetes kanonok volt Adonyban. Írásai jelentek meg az Egyházi Közlönyben, a Fejér megyei Naplóban. Humánus, karitatív egyéniségét mutatja, hogy 1915-1918 között a megyei kisegítő hadikórház elnöke volt. Kétszer választották meg a Keresztény Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt (Egységes Párt) színeiben az adonyi kerület országgyűlési képviselőjének (1922-ben és 1926-ban).

1929. január 5-én halt meg.

Forrás: Magyar politikai lexikon 1914-1929. Szerk. T. Boros László - Európa Ir. és Ny. rt. 80. p.

 

Gáboriné Csánk Vera

ősrégész, az érdi ősemberi telep feltárója

(Budapest, 1929. szeptember 21.-Budapest, 1996. szeptember)

A budapesti Sophianum Gimnáziumban érettségizett. Franciául, németül tanult. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem-régész szakán folytatta tanulmányait s diplomája után ugyanitt nyert egyetemi doktori fokozatot 1958-ban. 1954-től a Magyar Nemzeti Múzeum régészeként kezdte pályáját. 1960-tól a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa lett férjével, Gábori Miklós régésszel együtt. Ettől kezdve életük a közös munkában is szorosan összekapcsolódott közel egy időben bekövetkezett halálukig. Gáboriné Csánk Vera a történettudomány kandidátusa (1968), majd doktora lett (1987). Főbb kutatási területei: a ságvári telep abszolút kormeghatározása, a keleti gravetti műveltség kronológiája, 1956-ban prágai, brünni paleolit leletek radiokarbon kormeghatározó módszerrel való meghatározása, moldvai és Prut menti lelőhelyek kutatása, bécsi Természettudományi Múzeum régészeti leletanyagának meghatározása. Számos kutatóutat tett Spanyolországtól Közép-Ázsiáig.

Az érd-parkvárosi középső-őskori vadásztábor feldolgozásával Kretzoi Miklóssal együtt új régészeti őslénytani kutatási irányzatot, a vadászati zoológiát alapozta meg. Érdi munkássága eredményeként lett kandidátus.

(Kubassek János)

Forrás: Dr. Sömjén Gáborné szóbeli közlései

Kretzoi Miklós szóbeli közlései

Érdy (Luczenbacher) János

Érd “hun halmai” első kutatója

(Szob, 1796. szeptember 19.-Pest, 1871. május 9.)

Belgiumi eredetű családból 1796. szeptember 19-én Szobon született. Iskoláit Vácon, Esztergomban, Nagyszombaton és Győrben végezte. Tagja lett a bencés rendnek, de kilépett. Először ügyvédként, majd magánnevelőként működött. Jogi tanszékre vágyott, de ez az álma nem teljesült. Ekkor a középkori magyar történelem kutatásával kezdett foglalkozni. Felfedezte a nagyszombati bencés rendházban az egyik legnagyobb, ezeroldalas magyar prédikáció- és legendagyűjteményt, amit tiszteletére Érdy-kódexként tartanak számon. Először az Akadémia éremgyűjteményével foglalkozott, majd 1846-tól a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának vezetője (akkori szóval őre) lett. Külföldi tanulmányutakat tett Prága, Drezda, Berlin múzeumaiba. 1848-ban III. Béla király és felesége székesfehérvári sírjának azonosításával vált neve igazán híressé. A szabadságharc bukása után feldolgozta a Nemzeti Múzeum kilencvenezer darabos éremgyűjteményét.

Érdi vonatkozásai közé tartozik, hogy 1847-ben a battai határban hét halomsírt tárt fel, melyeket kora tudományos álláspontja szerint a hunoknak tulajdonított. Itteni sikeres munkálkodása emlékére magyarosította nevét Érdyre. 1860-ban a mecénási tevékenységéről híres - Érden kastélyt építtető - Sina Simon báró által adományozott bútorzatban helyezte el a múzeum újonnan megnyitott éremgyűjteményét.

Forrás: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II., Budapest, 1893.

T. Németh Gabriella: Emlékezés Érdy Jánosra. Érdi Újság 1996. október 11.

Füstös Antal József

plébános, középiskolai tanár

(Ráckeve, 1919. március 2.-Berg am Starnberg [Németország] 1985. július 16.)

Székesfehérváron, a cisztercieknél végezte középiskolai tanulmányait. 1943. május 30-án szentelték pappá. Bicskén, Válon, Csepelen, majd Tökölön dolgozott. 1957-ben letartóztatták és 15 esztendő börtönre ítélték. Hatesztendős fogság után, 1963-ban közkegyelemmel szabadult, majd gyári munkásként dolgozott. 1965-től 1977-ig Érden élt, s az ófalusi templom plébánosaként fáradhatatlanul dolgozott. 12 évi lelkipásztori tevékenysége mellett kiemelkedő szerepet játszott a helybeli ifjúság szellemi, lelki nevelésében. Énekkart alapított, súlyemelőklubot szervezett. Összegyűjtötte az egyházi, helytörténeti emlékeket, és igen értékes gyűjteményt hozott létre. 1977. szeptember 15-én Nickelsdorfból Domonkos Bélának küldött levelében így írt: “Nem jövök haza. Nyugaton maradok... Én innen is szeretni fogom Ófalut és mindent megteszek majd érte.”

Münchenben, a Szabad-Európa rádiónál, Bereményi Antal néven vezette a katolikus adásokat, majd a Müncheni Magyar Katolikus Misszió segédlelkészeként dolgozott. Többször járt a Vatikánban, személyesen ismerte a pápát.

(Kubassek János)

Forrás: Diós István, Magyar Katolikus Lexikon 3. kötet

Hetényi Varga Károly, Papi sorsok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában 1. kötet Lámpás Kiadó, Abaliget, 1992. 348-349.

Domonkos Béláné szóbeli közlései; Ábel András szóbeli közlései

Halász Árpád

Érd geológus kutatója, a kaptárkövek és a Szidónia-barlang leírója

(Budapest, 1921. július 3.-Veszprém, 1985. december 12.)

1930-tól 1954-ig élt Érden. Az érdi polgári fiúiskola elvégzése után felső kereskedelmi iskolai végzettséget szerzett 1939-ben. 1953-ban megszerezte a geológusi technikusi végzettséget is. A Földtani Intézetben, majd Komlón a bányánál dolgozott. Nyugdíjas éveiben 1955-től Balatonfüreden élt.

Szorgos kutatója volt az érdi és környékbeli kaptárköveknek, amelyeket ő térképezett fel elsőként. Kitartó szorgalmazására helyezte a Pest Megyei Tanács e ritka kulturális értékeket 1981-ben védelem alá. Õ kutatta át elsőként 1935-ben és az azt követő években a Szidónia-hegy barlangját. Több helyen ásatásokat is végzett. 1940-42 között saját érdligeti lakásában kis múzeumi gyűjteményt létesített, amire azonban hivatalos engedélyt nem kapott. Gyűjtései később a Jovicza Ignác által létesített ófalusi helytörténeti gyűjteménybe kerültek (l. még Jovicza Ignác címszónál). Kéziratait a Magyar Földrajzi Múzeumra hagyta.

Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum archívuma (Halász-hagyaték)

Illésházy-család

Érd történetében a legjelentősebb szerepet a gróf Illésházy-család játszotta. Az Illésházyak a XVI. században emelkedtek fel kisnemesi sorból az ország leggazdagabb főnemesei közé. Ekkor szerezték meg Liptó és Trencsén vármegyék örökös főispáni tisztét is.

Érd 1675-ben került birtokukba, amikor Illésházy Ferenc feleségül vette Sárkány Erzsébetet. Helységünk történetében ezt követően még négy Illésházy szerzett századokra kiható érdemeket: Illésházy Miklós, Illésházy József, Illésházy János és Illésházy István.

Illésházy Miklós (1653-1723) Thököly ellen fegyverrel harcolt, Rákóczi kurucai elől Bécsbe menekült, ezért családjának jutalmul grófi címet kapott. Kancellárként nem sokkal halála előtt ő írta alá a Pragmatica Sanctiót. Érd környéki birtokait 1675-ben elzálogosította Szapáry Péter ercsi birtokosnak, akitől csak a török uralom vége után, 1722-ben váltotta vissza. Ekkor kapta a település első urbáriumát is.

Illésházy József főasztalnok 1735-ben ismét elzálogosította Érdet Pongrácz Andrásnak. Pongrácz Éva házassága révén a birtokot Péterffy János bérelte tovább. Illésházy 1754-ben váltotta vissza a területet. A Péterffy-család érdeme a Kálvária kápolna építése.

Illésházy János (?-1800) a hétszemélyes bírói tábla ülnöke egyházi építkezésekkel, szobrok emelésével szépítette Érdet. Tízéves korában elhunyt fiát a templom kriptájában temették el.

Illésházy Istvánnal (1762-1838), akit Napóleon bábkirálynak akart megtenni, fiúágon kihalt a család. Birtokait még halála előtt eladta és a Csallóközbe vonult vissza. Érd ezt követően Batthyány Fülöp herceg és Sina György báró tulajdonába került.

A török idők után épült új kastély, új templom és plébánia építéséből mind Szapáry Péter, mind az Illésházyak kivették részüket. (Részletesen lásd a műemlékeinkről szóló fejezetet!) Érdy János, múlt századi jegyző szerint az 1760-as években - tehát az Illésházy-időkben építették a Csillag Csárdát, Fekete Sas fogadót, Benta-pusztán egy patakmalmot és Erlakovácz-majort. Az Illésházyak idejére esik a mezővárosi rang kivívása 1778-ban és az országos vásártartási jog megszerzése 1811-ben.

Forrás: Dóka Klára: Az érdi parasztság a XVIII-XIX. században. In Életmódkutatások Pest megyéből, Szentendre, 1987. 187-225. o.

Érdy József: Helynevek Érd Mezőváros községből Fejér megyéből. In Pesty Frigyes kéziratos helynévtárából Pest-Pilis-Solt vármegye és kiegészítések. Szentendre, 1984.

Kereskényi Gyula, Az érdi plébánia története. Székesfehérvár, 1986.

A gróf Illésházyak - Vasárnapi Újság 1862. nov. 16.

Ispay (Ispaits) Ferenc

Érd első természetföldrajzi kutatója

(Várpalota, 1918. augusztus 19.-New York, 1990. szeptember 12.)

Várpalotán született 1918. augusztus 19-én ötgyermekes iparos családban. Elemi iskolai tanulmányait Százhalombattán, a gimnáziumot Esztergomban, majd Budapesten a bencéseknél végezte el. A Pázmány Péter Tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakon szerzett diplomát 1943-ban. Szakdolgozatát Érd és környéke földrajzáról írta. Bulla Béla egyetemi tanárnál készített Teraszmorfológiai megfigyelések a Garam mentén Zsarnócától a torkolatig című dolgozatával doktori címet szerzett. A II. világháborúban angol fogságba esett, majd az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Először egy utazási iroda munkatársaként, majd középiskolai tanárként dolgozott New York Brooklyn negyedében. Utazásokat tett Óceánia szigetvilágában és Törökországban. Érdekes publikációkat tett közre a törökországi Macarköyről, a török uralom idején idekerült honfitársaink falváról.

Jó barátságban volt Halász Árpáddal, Érd amatőr geológus kutatójával, akivel együtt járták a környéket. Saját maga gyűjtötte kőzeteivel, kövületeivel ő is hozzájárult a Jovicza-féle helytörténeti gyűjtemény anyagához.

Forrás: Magyar Földrajzi Múzeum archívuma

Kubassek János: Búcsú Ispay Ferenctől - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 9. sz. Érd, 1991. 61-62. o.

Jovicza Ignác

Az első hivatalos érdi helytörténeti gyűjtemény létrehozója

(Budapest, 1880. április 2.-Budapest, 1971. október 16.)

Budapesten született 1880. április 2-án horvátországi eredetű család sarjaként. Õsei 1630 körül a törökök elől menekültek el. Tanulmányait a budapesti tanítóképzőben végezte, majd rajztanfolyammal is kiegészítette. 1900-tól különböző elemi és polgári iskolákban mint tanító illetve 1923-tól mint igazgató működött. Iskolai segédkönyveket írt, versei, elbeszélései jelentek meg.

Jelentős szerepet játszott Érd helytörténeti értékeinek felkutatásában és megmentésében. Kisebb ásatásokat is végzett. A maga által gyűjtött anyagokból 1963-ban létrehozta Érd első helytörténeti gyűjteményét, amit mások anyagaival később is bővített (pl. Halász Árpádéval). A múzeum azonban hamarosan felszámolásra került,s anyagi elkallódtak. Munkásságának maradandó eredményei: “Érd története és műemlékei” című kézirata és Jovicza Sándor néven írt Sárkány Ambrus kincsesládája című ifjúsági regénye.

Forrás: Ábel András, Kuhár István, Tőkei Klára érdi lakosok

Dr. Jáki Ferenc budapesti lakos

Dr. Kerékgyártó Imréné: Érdi arcképek. Jovicza Ignác - Érdi Tükör I. évf. 3. sz. 21.o.

Magyar Földrajzi Múzeum archívuma

Károlyi Imre

gróf, Érd legnagyobb parcellázója

(Mácsa, 1873. január 10.-Nagymágocs, 1943. július 24.)

A nagykárolyi gróf Károlyi-család Szatmár vármegyéből, Kaplony faluból származott. Ennek egyik pusztája volt Karul-puszta, amelytől a család karvalyos címerét és Károlyi nevét kapta. Egyik őse, Károlyi Sándor báró, tábornagy kötötte meg Rákóczi nevében a szatmári békét. Érdemeivel nyert a császártól családjának grófi rangot. Károlyi György (1837-1890) a magyarországi Vöröskereszt megszervezője volt. Károlyi Mihály az 1918. évi polgári demokratikus forradalom időszakának miniszterelnöke, köztársasági elnök Károlyi Imre unokatestvére volt.

Károlyi Imre a német orientáció feltétlen hívének mutatkozott már az első világháború idején is és mindvégig az is maradt. 1913-tól az Angol-Magyar Bank igazgatóságának elnöke lett. Kitűnő közgazdász, akinek a világgazdasági válság idején megjelent Az örvény szélén és A kapitalista világrend válsága című könyvei nagy feltűnést keltettek. A 30-as években fiával, Károlyi Gyulával együtt nagy hírveréssel övezett akció keretében parcellázták fel mintegy 3600 k. holdnyi környékbeli birtokukat, amelynek új telepei képezték a XX. században létrejött Érd legnagyobb részét. Károlyi Gyula, Horthy Miklós veje 1943-ban az érdi sportrepülőtérről felszállva a Dunába zuhant, és életét vesztette.

Forrás: Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon 1. köt. Budapest, 1982. Akadémia Kiadó

 

Kereskényi Gyula

Érd helytörténetírója

(Léva, 1835. április 9.-Érd, 1911. augusztus 7.)

Kereskényi és varsányi Kereskényi Gyula Léván (Bars m.) született 1835. április 9-én. Iskoláit Léván, Nyitrán, majd a Benedek-rend kötelékében Pannonhalmán végezte.

A bencésektől a csornai premontrei rendbe átlépve a rend keszthelyi gimnáziumának tanára lett. Bécsi nyelvészeti tanulmányok után világi tanári oklevelet is szerzett. Édesanyja kérésére azonban ismét egyházi területem helyezkedett el. 1860-ban pappá szentelték. Először a székesfehérvári püspök hivatalban, majd Bodajkon, Törökbálinton működött. 1866-ban segédlelkészként Érden helyezkedett el, majd 1868-tól 1906-ig, nyugalomba vonulásig a helység plébánosa volt. 1885-től mint kerületi esperes működött. Elismert irodalmi munkásságot fejtett ki, könyve jelent meg a Mária-tiszteletről. Maradandó érdemeket szerzett Érd helytörténeti kutatásában. Luczenbacher (Érdy) János példáját követve ő is felásatott 1872-ben két “hun halmot” és feldolgozta leleteit. Elkészítette Érd (Hamzsabég) és Batta (Százhalom) községnek történeti vázlata címmel 1874-ben helységünk első helytörténeti monográfiáját, 1886-ban megírta az érdi plébánia történetét. 1911. augusztus 7-én halt meg érdi otthonában, a templomtérre néző egykori plébánia iskolában.

Forrás: Fejér megyei Napló 1911. augusztus 8.

Balázs Dénes: Kereskényi Gyula, Érd első történeti-földrajzi leírója (FMT. 8. Érd, 1990)

Kudó József

Érd katolikus egyházainak létrehozója

(Tököl, 1885. március 17.-Budapest, 1967. augusztus 3.)

Horvát származású családban született Tökölön 1885. március 17-én. Iskoláit Székesfehérváron végezte, s ott is szentelték pappá 1907-ben. Érdre került segédlelkésznek, de két év múlva másutt folytatta papi pályáját. Ercsi, Ráckeve, Budafok, Fehérvárcsurgó és Iváncsa községekben működött, majd 1915-től a világháborúban kórházi és tábori lelkészi teendőket látott el különböző frontokon. 1922-ben élete végleg Érdre kanyarodott vissza, ahol 1945-ig Ófalu, majd 1940-1963 között Újfalu plébánosa volt. Az 1930-as években létrejött új telepeken az ő áldozatos szervező munkája eredményeként született meg az új Szent József egyházközség számos kápolnája, a későbbi templomok elődje. Jelentős szerepe volt Érd civil kulturális életében is. Hosszú ideig az érdi kaszinó elnöke volt. 1947-től 1948-ig a Szabadművelődési Tanács elnöki tisztét töltötte be. Kéziratban elkészítette a Kudó család történetét, amely az érdi délszláv gyökerű lakosság múltjának fontos forrásműve. Érden az ercsi úti temetőben nyugszik.

Forrás: Csuka Zoltán Városi Könyvtár archívuma (Kudó család visszaemlékezése. Gyűjtötte: Miklósi Csabáné)

Kudó József érdi plébános jubileuma. Érd és vidéke 1932. szeptember 2.

Kulifay Gyula

Érd első református lelkésze

(Aba, 1910. május 5.-Düsseldorf, 1999. január 13.)

1936-ban került Érdre segédlelkésznek az ercsi gyülekezet leányegyháza élére. 1937-től 1962-ig, rokkantnyugdíjba helyezéséig Érd református lelkésze volt. 1937-ben az általa szervezett gyűjtésből és Halápy Oszkár földbirtokos, főgondnok birtokára felvett kölcsönből épült fel a Kálvin téri református templom. Kezdetben Budapesten lakott, majd Tusculanumban lelkészházat vásárolt. Kürti Éva neves nótaénekest vette feleségül. 1946-ban a Szabadművelődési Tanács első elnökévé választották. 1947-ben Párizsban élő bátyjától kapott szeretetcsomag szétosztása miatt rövid ideig vizsgálat folyt ellene. Az ő lelkészsége idején állították a templom falain belül máig megtalálható, elhurcoltaknak és második világháborúban meghalt, eltűnt érdieknek szentelt első emléktáblát. Nyugdíjazása után Németországba, Düsseldorfba költözött. Ott másodszor is megnősült és levéltárosként dolgozott. Gyülekezetét külföldről is segítette. Szülőfalujában, Abán temették el.

(Major Gáborné-Kovács Sándor)

Forrás: Becske László, Bognárné Kálmán Mária, Jámbor Imre, Szabó Mihályné érdi lakosok visszaemlékezése és özv. Kulifay Gyuláné abai lakos közlése

Lakatos Géza

Érdre kitelepített volt miniszterelnök

(Budapest, 1890. április 30.-Adelaide, 1967. május 21.)

A Ludovika Akadémián tanult. Részt vett az első világháborúban. A Tanácsköztársaság idején Bőhm Vilmos katonai tanácsadója volt. 1919 őszén belépett a Nemzeti Hadseregbe, majd a Ludovika Akadémián tanárként működött. 1928-1934 között prágai katonai attasé volt.

Képességei alapján fontos posztokat töltött be a második világháborúban. 1940-től a II. magyar hadsereg vezérkari főnökeként, 1941. augusztus 1-jétől a VIII. hadtest parancsnokaként működött Kassán. 1943. május 1-jétől ő volt a Magyar Megszálló Erők parancsnoka Kijevben. 1943. augusztus 5-től átvette Jány Gusztávtól a doni harcokban szétvert 2. magyar hadsereg parancsnokságát. 1944. április 1-jétől másfél hónapig az 1. magyar hadsereg parancsnoka.

1944. augusztus 29-től a nyilas hatalomátvételig Horthy Miklós megbízásából miniszterelnök. A kiugrási kísérlet miatt október 16-tól a nyilasok Sopronban házi őrizetben tartották. 1945-ben kiszabadult, ekkor viszont az oroszok internálták kiskőrösi táborukba. A Rákosi korszakban mindenétől megfosztva 1953-1956 között Érden unokatestvére Lakatos Gusztáv házában lakott családjával. A postástelepi templomban orgonistaként dolgozott és különböző rajzolási, festési munkákat vállalt.

Forrás: Halász György (főszerk.): Britannica Hungarica 11. köt. Budapest, 1998. Magyar Világ Kiadó

Kenyeres Ágnes (főszerk.) Magyar Életrajzi Lexikon 2. köt. Budapest, 1982. Akadémiai Kiadó

Lakatos Géza: Ahogyan én láttam. Budapest, 1992. Európa-História 241-244. o.

Sipos Péter (főszerk.): Magyarország a második világháborúban. Budapest, 1997. Petit Real Könyvkiadó

Id. Leszt Béla

építőmester

(Kassa, 1901. augusztus 21.-Érd, 1974. július 21.)

Iskoláit Zebegényben, Vácon végezte, majd 1921-ben Budapesten az Ybl Miklós Felső Építőmesteri Iskolában szerzett diplomát.

1933-tól Érden lakott. Magánházak mellett több középületünket ő tervezte. Munkái: hengermalom, takarékpénztár (mai főposta) és zárdaiskola épülete. Fakereskedéssel is foglalkozott, a Mária utca Érd-felsőnél lévő végében voltak telepei. Saját propaganda-képeslapot adott ki.

Forrás: Somfai István érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanára

Máthé Dezső

tanácselnök, helytörténész

(Felsőkismartonhegy, 1921. február 12.-Érd, 1980. szeptember 18.)

Salgótarjáni bányászcsaládból származott. Õ maga is munkásként kezdett dolgozni, majd SzÖVOSZ előadó volt 1950-1952 között. Ezt követően a Magyar Néphadseregben katonatisztként teljesített szolgálatot, (legmagasabb rangja őrnagy volt) 1954-től élt Érden. 1964-1974 között Érd tanácselnöke volt. Ekkor alakult ki a központban a buszpályaudvar körüli városias épületkomplexum, és ekkor épültek az első többszintes lakóházak. Önálló épületbe került a községi könyvtár és a művelődési központ. Mint magyar-történelem szakos tanári diplomával rendelkező értelmiségi 1968-ban megszervezte a helytörténeti kutatók szakkörét, és 1970-ben - részben Jovicza Ignác alapján - megírta Érd története és műemlékei című kéziratos munkáját, amit a Városi Könyvtárban őriznek. 1974-ben munkájáért a Tanácsi Munkáért kitüntetés arany fokozat elismerésben részesült. 1978-ban megkapta az Érd fejlesztéséért és a társadalmi munka elismeréséért plakettet.

Forrás: Máthé Dezsőné közlése

 

Németh Géza

református lelkész

(Székesfehérvár, 1933. június 1.-Budapest 1995. február 21.

A székesfehérvári cisztercita gimnáziumban érettségizett, majd 1951-1956 között Teológiai Akadémiát végzett. 1955-ben a hivatalos egyházi vezetéssel szembenálló Hitvalló Nyilatkozat egyik szerzője volt. 1956-ban a Református Megújulási Mozgalomban tevékenykedett, ezért Tökölre internálták. Kiszabadulása után megnősült, az ismert erdélyi család leszármazottját, Kriza Juditot vette el. Móri és ócsai működése után 1963-tól Érd lelkésze. 1968-tól a parkvárosi gyülekezet lelkipásztora is volt. A Gépész utcai engedély nélküli és félig kész templom Ralph Dávid Abernathy amerikai baptista lelkésszel - Martin Luther King munkatársával - való megáldatása miatt 1971-ben állásából felfüggesztették. 1989-ig, rehabilitálásáig műkereskedésből élt. Jelentős munkát végzett a keresztény magyar képzőművészeti alkotások gyűjtése és megismertetése terén. Magyar karika néven református közösségi mozgalmat szervezett. Elsőként foglalkozott Magyarországon kábítószeres fiatalok lelki gondozásával, börtönmisszióval, menekült magyarok felkarolásával, ifjúsági vezetők képzésével. Az egyházi rendszerváltozást zászlajára tűző Református Egyházi Megújulási Mozgalom egyik szervező volt. Nagy érdeme 1990-ben az Erdélyi Gyülekezet és a Reménység Szigete Kulturális és Karitatív Központ létrehozása és működtetése. Élete utolsó éveiben szenvedélyesen fellépett a megszaporodó, különböző szekták ellen. Versei, publikációi, tanulmányai jelentek meg különböző kiadványokban.

Forrás: Godány Dénesné: Egy igaz ember. Németh Gézáné Kriza Judit (kézirat a Magyar Földrajzi Múzeum archívumában)

Ifj. Németh Géza: Németh Géza életrajza - Németh Géza: destruktív kultuszok. Budapest, 1996.

Farkas Tímea: Kétezer év kereszténysége a kortárs művészetben - Napi Magyarország 2000. március 9.

Lukács Csaba: Hány lépés az emlékezet? - Napi Magyarország 2000. március 8.

Lakatosné Balog Erzsébet: Az Érd-parkvárosi Református Gyülekezet története (Kézirat a Csuka Zoltán Városi Könyvtárban)

Németh Géza:Názáreti Rózsa Sándor. Mundus Kiadó. Budapest, 2000.

Németh Géza: Hidak és torlaszok. Mundus Kiadó. Budapest, 2000.

Pöltenberg Ernő

Érdi dandárparancsnok

(Bécs, 1813.-Arad, 1849. október 6.)

Bécsi polgárcsaládban született. Pontos születési idejét a szakirodalomban vitatják. Magyarul élete végéig csak a vezényszavakat és káromkodásokat tanulta meg. Ennek ellenére nemzetünkhöz tartozónak érezte magát, mert - ahogy maga megvallotta - bár nyelve német volt, de szíve magyar, mert a szabadságért dobogott. Családjának édesapja lovagi címet szerzett. Pöltenberg Ernő a Sándor huszárezred kapitányaként állt át Kossuth oldalára tarka ruházatuk miatt stigliceknek gúnyolt huszárjaival. Részt vett a pákozdi, majd a móri csatákban. A móri kudarc után vette át 1849 elején Perczel Mór menekülő seregének egyik dandárját és Érden foglalt állást. A pesti haditanácsos és új felettese, Görgey Artúr utasítására Budára kellett visszavonulnia. Görgey figyelmeztetése ellenére azonban túl hamar vonta be előőrseit, mielőtt a felváltására érkező tétényi dandár megérkezett volna. A Martonvásár felől ide érkező Ottinger Ferenc császári lovasdandárja óvatlansága miatt rátámadhatott a tétényi Zichy-dandárra. Érd és Tétény között kisebb ütközetre került sor. Görgey a hamzsabégi dandárt is visszafordította. Az Érd és Tétény között zajlott január 3-i csata azonban nem bontakozott ki egy tévhír miatt, mely szerint az osztrákok Érdnél átkeltek volna a Dunán, és a fővárost bekerítéssel fenyegetik. A honvédséget Görgey kivonta a Dunántúlról. Pöltenberg a felvidéki harcokban tanúsított vitézségével feledtette a hírnevén Érdnél esett csorbát. A tavaszi hadjáratban a kápolnai csatában tüntette ki magát. A szabadságharc végső szakaszában megkísérelte Győr kilátástalannak bizonyult védelmét. Mint Görgey bizalmasa és franciául tudó személy ő tárgyalt Beniczky Lajossal közösen Rüdiger orosz tábornokkal a fegyverletételről. 1849. október 6-án Aradon ő is a vértanúhalált halt.

Forrás: Csorba László: A tizenharmadik aradi vértanú. Budapest, 1989. Panoráma 62-81. o.

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848 és 1849-ben. 1. köt. Budapest, 1988. Európa Kiadó. 272-280. o.

 

(Ákosházi) Sárkány Ambrus

az érdi kastély első nevezetesebb birtokosa

(1480 körül-Mohács, 1526. augusztus 29.)

Az Ákos nemzetségbeli tehetős zalai család legjelentősebb tagja. Az 1505. évi országgyűlésen az ismeretlenség homályából tűnt fel a bárók között, mint pozsonyi kapitány és főispán. 1520-tól haláláig zalai főispán. 1510-ben II. Ulászló megbízásából követ volt Miksa német-római császárnál a törökellenes cambray-ligához való csatlakozás ügyében. 1521-ben pedig II. Lajos követeként közvetített Kölnben és Innsbruckban a király és nővére házassági ügyében. 1525-ben mint országbíró hatalmának és befolyásának csúcsán állt. 1526. július 20-án II. Lajos király a közelgő török sereg elé vonulva az ő érdi kastélyában pihent meg, hogy elbúcsúzzon a Csepel-szigeten lévő feleségétől. Ekkor Sárkány Ambrus pápai zsoldosokkal már útban volt Pétervárad felmentésére. Õ is a mohácsi csatában esett el. A Sárkány család címerét az 1926-ban létesített II. Lajos emlékoszlopba építették be. Nevét Hatvanban utca őrzi (Az itteni 1525. évi országgyűlésen a nádorral együtt a nemesi ellenzék támadásának központjában állt és menekülni volt kénytelen.) Emlékének szépirodalmi megörökítése Jovicza Sándor: Sárkány Ambrus kincsesládája című regénye.

Sina Simon

Érd XIX. századi kastélyának építtetője

(Bécs, 1810. augusztus 15.-Bécs, 1876. április 15.)

Görög származású kereskedő-bankár családban született 1810. augusztus 15-én, Bécsben. Szarajevóból származó nagyapja a hódosi és kizdiai uradalmak megszervezésével magyar nemességet szerzett családjának. Apjának, Györgynek nagy szerepe volt a Lánchíd költségeinek előteremtésében. A Sináknak a gazdagságát jelzi bécsi bankházuk és az a tény, hogy a Rothschild-családdal vetélkedtek a magyarországi vasútépítés koncessziójának megszervezésében. 1848-ban az érdi Batthyány birtok is a kezükbe került. Sina Simon báró 1856-ban örökölte, majd továbbgyarapította apja hatalmas vagyonát, mecénási tevékenységével pedig apját is túlszárnyalta. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, a Nemzeti Múzeumot, a Nemzeti Színházat, a Bazilikát, kórházakat, iskolákat. 1869-ben az érdi egykori Szapáry-kastélyt átalakítva, annak helyén neoreneszánsz stílusú kastélyt építtetett. Legidősebb lányáról nevezte el az általa létesített Anasztázia-majort, másik lányáról, Ilonáról Ilka-majort. Sina Anasztázia férje, Wimpffen Victor révén került Érd a Wimpffen-család tulajdonába. Másik három lánya görög és francia hercegekhez ment feleségül. Fia nem lévén, vele kihalt a család. A Bécs melletti rappoltenkircheni családi sírboltban temették el.

Forrás: Magyar lexikon XIV. köt. - Budapest, 1884.

Magyar Földrajzi Múzeum archívuma (gyászjelentés másolata)

Tóth Lőrinc: Emlékbeszéd Hódosi és Kizdiai Báró Sina Simon m. akad. igazg. tag felett. Budapest, 1876.

Takács József

térképész

(Sóskút, 1901. január 28.-Érd, 1986. november 5.)

Sóskúton született 1901. január 28-án. A Budapesti Műszaki Egyetemen kezdett tanulmányok után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett diplomát földrajzból, földtanból és csillagászatból. Az Állami Térképészeti Intézetnél kezdte pályafutását. Fő érdemei közé tartozik a Kisatlasz szerkesztése és az úttörő jelentőségű magyar földrajzi névírás terén kifejtett tevékenysége. Részt vett a Geodéziai és Kartográfiai Intézet, majd a Kartográfiai Vállalat megalapításában. Főszerkesztője volt többek között az alábbi iskolai atlaszoknak: Földrajzi atlasz az általános iskolák számára, Földrajzi atlasz a középiskolák számára, Nemzetközi zsebatlasz, Történelmi atlasz. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek egyik vezető egyénisége volt. 1961-ben történt nyugdíjazása után is aktív szakmai életet folytatott, így részt vett a Cartactual című folyóirat szerkesztésében és a Földrajzinév-bizottság munkájában. Érdligeti otthonából ágyhoz kötve irányította, segítette a fiatalabb kartográfusok munkáját.

1986. november 5-én halt meg. Diósdon temették el.

Forrás: Martinovich Sándor: Elhunyt Takács József érdi térképész - Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 4. sz. Érd 1987. 67-68. o.

 

Vajda Gyula

építészmérnök

(Budapest, 1945. december 23.-Érd, 1996. október 26.)

Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte. 1969-ben szerzett diplomát. Több vállalat, intézet vezető tervezője volt. 1978-tól élt Érden. 1988-tól az Érdi Építőipari Szövetkezeteknél, ÉVÁÉP-nél dolgozott, majd 1991-től a Pára Kft. egyik tulajdonosa volt. Az építészet területén a nemzeti hagyományok megőrzésére törekedett.

Jelentős mértékben járult hozzá Érd építészeti arculatának alakításához. Számos családi ház mellett közintézmények sora tervei kerültek ki a keze alól. Legjelentősebb érdi alkotásai: mentőállomás, szakorvosi rendelőintézet, Pára szupermarket, Pataki Cukrászda, Romantika Panzió, Horváth Fogadó, Excalibur disco. Tervrajzai, publikációi jelentek meg több lapban (Jövő mérnöke, Magyar Hírlap, Érdi Polgár stb.) Miniszteri dicséretet és Építészeti Nívódíjat kapott.

Forrás: Miklósi Csabáné szerk.: Érdi személynévtár. Érd, 1997. Csuka Zoltán Városi Könyvtár

 

  
Előző fejezet Következő fejezet