Előző fejezet Következő fejezet

Tudomány és Technika Háza (az egykori zsinagóga)

 

A „mózes vallásúak”, egészen 1746-ig, hivatalosan még ideiglenesen sem tartózkodhattak Kecskeméten. A korlátozás ellenére folyamatosan nőtt a létszámuk, ami talán leginkább annak volt köszönhető, hogy többségük főleg kereskedelemmel (bőrrel) foglalkozott. Az 1801-ben alakult hitközség korábbi, lakóházból kialakított imaterme helyett s a tilalmak ellenére 1818-ban épült fel az első 252 székhelyes klasszicizáló zsinagógájuk, amely még ma is látható a most tárgyalandó emlékünk közelében. (A tervezője talán Fischer Ágoston lehetett.)

Az 1850-es évek végére azonban olyannyira megnőtt a kecskeméti izraeliták létszáma (1857-ben 1211-en, 1868-ban már 1424-en voltak), hogy egy nagyobb, 600 imaszékes zsinagóga megépítését tűzték ki célul Fischmann Simon Henrik főrabbi (Fényes Adolf festőművész édesapja) kezdeményezésére. Először Wechselmann Ignácot, a pesti nagyzsinagóga kivitelező építészét kérték fel 1861–62-ben. Miután ez nem elégítette ki a hitközség igényeit, 1863-ban a neves pesti építészcsalád egyik képviselőjét, ifj. Zitterbarth Jánost bízták meg a végleges, a helytartó tanács által is jóváhagyott tervek elkészítésével. Az orientalizáló (moreszk) romantikus stílusú épület lényegében 1864–1868 között épült fel, míg a belső díszítéssel és berendezéssel 1871-ben végeztek. A 27x38,9 m alapterületű épület az ún. „zsidó székesegyházak” egyik típusalkotó példája a pesti Dohány utcai zsinagógával egyetemben. E típus (amely a megreformált, neológ irányhoz kötődött), gyakorlatilag átvéve a legnépszerűbb hosszanti elrendezésű katolikus templomok rendszerét, nagy tornyával/tornyaikkal, reprezentatív külső kiképzésükkel, gazdag és nagy belső tereikkel büszkén hirdette a zsidóság újonnan elnyert egyenjogúságát.

Az egykori neológ zsinagóga
A zsinagóga belseje az átalakítás előtt

Ma már semmi sem érzékelhető a hajdani kecskeméti zsinagóga belső kiképzéséből, így nem látható az egykori hatalmas belső tér, két oldalán a vékony öntöttvas oszlopokkal alátámasztott kétemeletes női karzattal, az 554 férfi és 334 női imaszék (Szabó József), a díszes bimával, a gipszből készült frigyszekrény és a sík mennyezet keleties hatású díszítő festésével (Horovitz Mihály Kassáról). Az 1911-es földrengés utáni helyreállítást a z s i n a g ó g a s p e c i a l i s t a Baumhorn Lipót tervei alapján végezték el 1913–1914-ben, ekkor került a nyolcszögű torony tetejére a korábbi félrebillent hagyma helyett a lótuszbimbó alakú kupola, illetve a Rákóczi út felőli kiegészítés a hitközségi irodák számára.

„A magyarországi zsinagógák építészeti és településtörténeti ismeretei alapján úgy tűnik, hogy a kecskeméti zsinagóga az egyetlen az országban, amelynek építészeti formái utólagosan befolyásolták környezetének alakulását, és ezt a városképformáló szerepét 1945 után mint történeti értéket tovább is fejlesztették.” (Gazda Anikó) A II. világháborúban szinte teljesen elpusztított kecskeméti zsidóság gazdátlanná vált „templomát” a város 1966-ban megvette, majd Kerényi József építész és Udvardi Lajos belsőépítész tervei szerint 1974-re az új funkciónak megfelelően átalakítva felújíttatta. Az 1979-ben elkészült színes ólomüvegek Bolmányi Ferenc festőművész munkái.

A már három évtizede Tudomány és Technika Házaként működő épület különleges látnivalója a lépcsőházban elhelyezett tizenöt hiteles gipszöntvénymásolat Michelangelo szobrairól. A több mint százéves másolatok a híres magyar művészettörténész, Tolnay Károly jóvoltából kerültek a Szépművészeti Múzeumba, majd Melocco Miklós szobrászművész restaurátori munkájának is köszönhetően 1976-ban letétként Kecskemétre.

Michelangelo Pietàjának másolata a lépcsőházban
 
47. oldalon: Sárközi György molnár felszabadulólevele
Kecskemét korabeli látképével
(Szokolay Hártó János rajza alapján Karacs Ferenc metszette,
1829-es változat)

Jókai így kezdi visszaemlékezését az 1840-es évek Kecskemétjéről: „Akkor még a puszták metropolisa volt: nagy falu, negyvenezer lakossal. A hosszú, széles főutca kezdetén nagy terpedt gömbölyű tetejű nádpaloták fogadják az utast: a szárazmalmok; kétoldalt egyforma alakú földszintes házak, elöl rácskerítéssel, líciummal.” És így írt az 1909–10 körüli Kecskemétről a Magyarország vármegyéi és városai című sorozat megfelelő kötetében a század eleji szerző: „Hatalmas, nagy tér áll előttünk, a Piacz-tér, újabban Szabadság-tér, mely alig két évtizedes fejlődésnek az eredménye. Azelőtt itt utczasorok voltak, a melyeket lebontottak, hogy a teret kellőképen megnagyobbítsák. (...) Egyébként minden oldalról csupa emeletes házak övezik és egész sereg modern palota épül éppen most nemcsak a főtéren, hanem a főbb és mellékutcákban is.” Magyarországon a nagyvárosok többségének és Budapestnek az arculatán a mai napig is a kiegyezés utáni évtizedek gyorsuló ütemű építkezései hagytak nyomot. A századfordulón a szecesszió már kénytelen volt igazodni ehhez a historizáló örökséghez. Akadtak azonban olyan városok is, ahol az urbanizáció éppen a századfordulón és a századelőn teljesedett ki, így a városképet már a szecesszió határozza meg. Ilyen Kecskemét, amelynek egyedülálló főtéri építészeti együttese a mai Magyarországon valóban egyedül áll, mivel legközelebbi rokonai (Szabadka, Marosvásárhely) ma már határainkon túlra kerültek. Kecskemét építészeti összképe, jellegzetességei szerencsés módon nagyobbrészt Fülep Lajos örökérvényű kijelentésének is megfelelnek: „... minden nép művészete annyira egyetemes, amennyire nemzeti és viszont”.

A Szabadság-tér egy régi képeslapon (1912 után )
 
Az evangélikus templom és a zsinagóga az 1893-ban lebontott
lakóházakkal a mai Szabadság téren (Morelli Gusztáv, 1870)

„A Fő teret (tereket) nehéz áttekintésben megismerni, a tágas, finoman szabálytalan térrészek úgy folynak egymásba, hogy a sétáló észre sem veszi. Nem veszi észre, használja – és megszereti. Megszereti, mert mindig, minden helyről izgalmasan új.” (Kerényi József) Kecskemét ma is látható szerkezetének kialakítása, illetve a főtér jellegzetes arculata lényegében a város két legnagyobb polgármesterének, Lestár Péternek (1880–1896) és Kada Eleknek (1897–1913) köszönhető. A szó valódi, komplex értelmében vett városépítők voltak. Felismerték, hogy a városfejlesztés anyagi, gazdasági alap nélkül (pusztabérlések, szőlő-gyümölcs termesztés és kereskedelem, illetve a ráépülő ipari tevékenység, bekapcsolódás az ország pénz- és hitelforgalmába) nem megy. Felismerték, hogy a városi fejlődés ösztönzésének egyik legfőbb eszköze az új intézmények alapítása (ezt foglalta határozatba 1889 novemberében a közgyűlés által megszavazott középület-építési program), s ezáltal Kecskemét vonzáskörzetének növelése. Kecskemétet tudatosan zárkóztatták fel nem csupán Magyarország, hanem egyúttal az Occidens városaihoz is.

Lestár Péter polgármesterségének kezdetén jelenik meg az 1881-es általános városrendezési terv és szabályrendelet. Már előtte eltüntették a mai belvárost egykor körbefogó öt főkapus védelmi gyűrűt (sövény- és árokrendszer). Lestár 1893-ban (eredetileg 1889-ben rendelte el a városi tanács) lebontat 11 vagy –más források szerint – 12 lakóházat az Arany János utca és a Zsinagóga között (18 ezer m2 növekmény), majd 1894-ben 5 vagy 6 lakóházat a mai Aranyhomok Szálloda helyén és előtte (az ún. „Kozma-négyszög”), kialakítva a Széchenyi teret, jelentősen megnövelve így a gyümölcspiac és egyben a főtér területét. Lestár bővítette és egyben véglegesítette a Kossuth tér alakját is. A színház és a városháza felépítése lehetővé tette, hogy 1893–96 között lebontsa a városháza főhomlokzata előtt 1729 óta álló boltnégyszöget. Ő kezdte meg a Rákóczi út kialakítását is. A középület- építési programnak megfelelően nevéhez fűződik három olyan reprezentatív épület is mint a színház, a városháza és az ún. Takarékpénztár. Bár ez utóbbit még nem polgármesterként, hanem mint a Kecskeméti Takarékpénztári Egylet elnöke építtette 1874–75-ben. (A neoreneszánsz, háromszintes bérház, Pártos Gyula korai alkotása, tömegével, méreteivel mintegy megjósolta a három évtizeddel későbbi főtéri változások irányát.) Lestár nevéhez emellett még számos iskola, laktanya, téglagyár és vasútvonal felépítése, létrehozatala fűződik.

Lestár Péter polgármester
 
A főtéri templomok a Szentháromság-szoborral, a régi városházával és
a boltnégyszöggel a mai Batthyány utca felől (Morelli Gusztáv, 1870)
 
Ablak az egykori Takarékpénztár épületéről

 

  
Előző fejezet Következő fejezet