Előző fejezet Következő fejezet

Újkollégium – volt Református Főgimnázium és Jogakadémia

 

Előtte az egyháztanács az Ókollégium átalakítását tervezte, azonban a minisztérium nagyobb támogatást ígérő véleménye és Kada Elek polgármester erőteljes támogatása ösztönzőleg hatott. Bár Kada eredetileg a Rákóczi úton szerette volna látni az új épületet, de végül engedett a református egyház óhajának, s a templom közelében, a tervezett, de anyagi fedezet híján meg nem valósult, városi kultúrpalota területét adta át 1910 februárjában. Az Újkollégium terveit az önként ajánlkozó Mende Valér (illetve részint Dombi Lajos, a gimnázium rajztanára) 1909–10-ben készíti el, tervpályázat kiírása nélkül elnyerve a megbízást. 1911 márciusában indult el a kivitelezés, amit ugyan a júliusi földrengés némileg hátráltatott, de az oktatási intézmények már 1912. szeptember elsején átköltözhettek az Ókollégiumból a félig kész épületbe.

Az Újkollégium erdélyi népi építészet ihlette tetőzete

A teljes befejezésre mindamellett csak pontosan egy év múlva kerülhetett sor. Mende Valér épülete szecessziós stílusú ugyan, mégis óriási a kontraszt a szomszédos, egy évtizeddel korábbi Cifrapalotához képest. Az Újkollégium külső megoldásain elsősorban az erdélyi népi építészet (különösen a tetőzet meredek formáiban és a szőttesekre emlékeztető díszítésén érezhető a „Fiatalokra” jellemző kalotaszegi forrás) és a Jugendstil északnémet válfaja (pl. gótikus eredetű stilizált formák; vertikális tagolással kiemelt és összefogott egymás alatti ablaksorok; mozgalmas tetőzet; a rizalitok oromzatos lezárása) keveredik invenciózus módon. Mindemellett az is jól látható, hogy a középkor és a népi építészet szervesen egybekapcsolódik az épületünkön. Mende tehát magáénak érezte azt az angol eredetű felfogást, hogy a népi építészet egyik legfőbb jelentősége a történeti (itt gótikus) formák megőrzésében van. Anépi gyökerek a Zsolnay-gyárban – és az építész részletrajzai alapján – készült szürke (Sümegi György szerint „májszínű”) pirogránit díszek erőteljesen stilizált formavilágában is tetten érhetőek. (A számtalan kerámiabagoly megjelenése ettől függetlenül az intézmény funkciójára utal.) E díszek „szürkesége” egy a lechnerinél jóval visszafogottabb polikrómia részeként jelenik meg, amit már nem egyszerűen élénk „színezéssel”, hanem természetesebb és harmonikusabb megoldásra törekedve, különböző anyagok (szürke bádog, vörösesbarna tégla, fehérre festett vakolat, a várszerű megjelenést adó rusztikus terméskő és a piros cserépfedés) együttes használatával ért el Mende. Különösen hatásos és a súlyos, várszerű monumentalitást tovább fokozó motívum az erősen kiugró, kocsialáhajtós középső rizalit némileg szokatlan kialakítása a magas fedélszékkel, a kiemelt tetőgerinccel és a rajta ülő vékony, ámde kellően hangsúlyos kiképzésű huszártoronnyal.

Az Újkollégium terve a Magyar Építőművészet 1912-es évfolyamából
 
Az Újkollégium kerámiabaglyos erkélye

Az Újkollégium dísztermének színes üvegablakait Róth Manó (Miksa fivére) műhelyében készítették, melyek témáját építőbizottsági javaslat alapján az Egyháztanács adta meg: 1. A Magyar Királyság címere; 2. A kecskeméti református egyházközség címere; 3. A kecskeméti református főiskola címere; 4. Kecskemét város címere; 5. Hullámokon hánykolódó gálya; 6. Kálvin János arcképe; 7. Szegedi Kiss István reformátor arcképe; 8. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem lovas képmása; 9. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem lovas képmása. Az épületben kapott helyet az 56 ezer kötetes református könyvtár is, melynek legértékesebb könyvei közé tartozik, egy 1503-as Euripidész- kötet és a Sylvester János kiadásában 1541-ben megjelent Újtestamentum. 1983 óta a könyvtár előcsarnokában látható másodlagos elhelyezésben (1912-ig az Ókollégium dísztermében, majd épületünk lépcsőházában volt) a Szánthó-síremlék reliefje, melyet legnagyobb klasszicista szobrászunk, Ferenczy István faragott márványba 1838-ban. 1927-ben a Kálvin téri szárnyat megnyújtották egy sarokbeépítéssel, majd napjainkban egy még jelentősebb bővítésen esett át az épület, amely a szocializmus időszakát és számos funkcióváltást átélve, ma újra a református egyház tanintézményeként működik.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet