Következő fejezet

Hetedik fejezet

AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS UTOLSÓ ÉVEI ÉS A RENDSZERVÁLTÁS

 

„Több mint harminc éve szabad Magyarország

Azóta építünk kicsi falunk téged

Fejlődésednek a nagy korszakát éled

Évről évre szépül a te kedves orcád."

(Berényi József, Ladánybene épül szépül)

 

Az-ország gazdasági és politikai helyzetének változása az 1970-es évek végétől, de főleg a radikális rendszerváltáskor kevésbé volt érezhető Ladánybenén. A járások megszűntével, a helyi politika megyétől való függése mintha egy kissé lazult volna. A megyei tanácsban Ladánybenét és Lajosmizsét egy tanácstag képviselte, például 1985-ben a két község Lajosmizse tanácselnökét választotta meg. 1 A helyi dolgokba a megyei tanácsnak kevésbé volt beleszólása mint a községinek és annak vezető testületének a végrehajtó bizottságnak. Így a közigazgatás vezető szerve továbbra is a községi tanács, és annak csúcsszervezete a négytagú végrehajtó bizottság maradt, ám méretében és összetételében jelentősen átalakult. A tanács mellett a párt, a KISZ, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt tagjai alkották a község vezető értelmiségi rétegét. A döntésben a végső szó mindvégig a végrehajtó bizottságé maradt, majd ezt a megyei felettes szervek hagyták jóvá.

A község fejlődését több lépésben követhetjük nyomon az elemzett korszakban kezdve azzal, hogy az 1970-es évek elején döntöttek Ladánybene hoszszabb távú rendezési tervéről. A feladat megoldására a Szegedi Tervező Vállalatot kérték fel. A tervből kiviláglik az is, hogy szükségessé vált a temető bővítése, emellett 100-140 új telek kijelölése és az óvodai és iskolai férőhelyek bővítése. 2 A belterületi zöldterület gyarapodott a parkosítási és fásítási program révén, a közterek ekkorra nyerték el jelenkori arculatukat: Petőfi tér, „Népfront" játszótér, „Felszabadulási emlékpark" néven. Általános gyakorlat volt akkor, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága ösztönözte a lakosságot a virágosításra.3 Az átalakulás az 1980-as évek közepéig folytatódott, új iskola épült, az óvoda és a művelődési ház felújítása megvalósult, a tanácsháza központi fűtését megépítették. A temető rendezése is befejeződött, 1984-ben felszámolták a régi temetőrészt s új részt nyitva egy évre a ravatalozó belső berendezésre is sor került, majd 1986-ban a temetőt is kerítés fogta át. A tereprendezés után a volt temetőrészt az általános iskola kapta meg sporttelepnek. Mindezek a tervek „összhangban" voltak a szocialista településfejlesztéssel, a bürokratikus államapparátusra épített gondolkodással. Azonban sokan a mai napig felháborítónak találják ezt a módszert. Hasonlóan hitetetlennek tűnhet a ma emberének az, hogy az 1970-es években még komolyan folyt a „hidegháborús" politikával magyarázott polgárvédelem Vízi Mátyás vb titkár vezetésével; egységei az elsötétítési, óvóhelyi, vegyi védelmi, egészségügyi és befogadási egységek voltak.

A község vezetőrétegében tovább folytatódott a sorozatos csere, Flórián László vb tag lemondott, helyére Kolinászi Dezső tanácstagot választották meg; 4 a vb titkári pozícióban is változás állt be, mivel a titkári teendők ellátásával Vizi Mátyást bízták meg. Tanácselnöknek 1973-tól 1975-ig Juhász Pált választották, ő vezette az új végrehajtó bizottságot (Tóth Katalin, Kolinászi Dezső, Vízi Mátyás és Csábi Dezső). Juhász Pál tanácselnök egy ideig még a helyi tűzoltóparancsnoki tisztet is betöltötte, bár ezt 1975. január 1-től Faragó Lászlónak adta át. Évente 1-2 tűzeset miatt kellett kivonulniuk, 1981-ben például csak kisebb tűzeset történt, de a következő két évben is mindössze három tanyatűzhöz riasztották őket. A megyei tanács Juhász Pál társadalmi tanácselnök státuszát 1976-tól megszüntette, és Vízi Mátyást jelölte függetlenített tanácselnöknek, aki 1978. március 31-ig tevékenykedett, majd Izsákra helyezték át. 5

Az 1970-es években a községi tanács összetétele is folyamatosan változott, 1977-ben Bánszki Gyulát visszahívták tanácstagi megbízatásából, Galina István munkahelyet változtatott és Lajosmizsére költözött, helyette Csépe Lajost választották meg; 1978-ban tanácselnök csere történt, és Csábi Dezsőt bízták meg a tanácselnöki teendők ideiglenes ellátásával, majd 1979-ben Rumpler Margit lett a tanácselnök. Az 1980-as tanácsi választáson Csábi Dezső, Lakosné Pethő Gabriella, Bencsik Péterné, dr. Tóth Béla lett megválasztva végrehajtó bizottsági tagnak. Ez utóbbi felesége volt a körzeti védőnő, aki 1967 óta dolgozott ebben a pozícióban. 1982-ben Csábi Dezső lemondott és a Zrínyi szakszövetkezet elnöke lett, helyébe ekkor szavazták meg Visontay István tanácstagot; a vb titkári pozíciót egy rövid ideig Zöldi Gábor a kunbaracsi vb titkár, majd Lakosné Pethő Gabriella kapta meg. Az 1952-es születésű ladánybenei származású Visontay István rövid ideig volt csak tanácselnök-helyettes, 1982 szeptemberében „társadalmi tanácselnökké" választották meg, majd 1983 február elsejével a községi tanács elnöke lett. Ugyanekkor a Kecskeméten lakó Tóth Katalin iskolaigazgatót nyugdíjazták, de a Hazafias Népfront elnökhelyettesének választották meg. 6

A tanácsi választásokat a Hazafias Népfrontra bízták az 1967-es, majd a módosított 1971-es területi beosztás szerinti 21 tanácstagi választókerületnek megfelelően. Az 1973-as tanácsi választáskor a választók száma 1240 volt, ebből 1231 szavazott. 1973. április 27-én megalakult az új tanács és a vb is, a megyei tanács tagjává Szendrey Sándort választották. 1979-ben 21 fő tanácstagot választottak, a tanácstagok közül 15 férfi, 6 nő, 30 éven aluli 5 fő, fizikai munkás 5 fő, téesz tag 2, szellemi foglalkozású 9, egyéb foglalkozású 5 fő volt. 7 A tanácstagok száma 1980-1984 között 21-re, a vb tagok száma 5-re, majd az 1985-1989-es periódusban az átszervezések miatt az előbbi száma 17 főre csökkent. A helyi származású vezetőket csak Visontay István és Juhász Pál (1933-1987) - aki 1963-tól tanácstag volt - képviselte. A „vb" tagja volt hosszú ideig a Ladánybenén 1964 óta körzeti állatorvosként is működő 1937-es születésű dr. Tóth Béla is. Lakosné Pethő Gabriella vb titkárt 1986 augusztusában felmentették tisztsége alól. 8 Juhász Pál halála után a végrehajtó bizottságba Szabó Péternét választották meg, de az évtized végéig a vb már csak Turupuliné Polyák Katalinnal és Németh István tagokkal egészült ki.

A választásokon túl a Hazafias Népfront tartotta a kapcsolatot a falu lakosaival, és mozgalmi eseményeket felügyelte és bonyolította. E kapcsolat nem volt felhőtlen, ezt bizonyítja, hogy a falugyűlések alkalmával a lakók gyér számban jelentek meg. 1977-ben két falugyűlést tartottak január és december hónapokban, az utóbbi témája a községpolitikai tervek értékelése és az 1978-as évi célkitűzések. Az előbbi falugyűlésen 90-en a decemberben már csak 50-en jelentek meg. 9 A Hazafias Népfront más kiemelt tevékenységet nem végzett, fő feladata a központi (párt) és a helyi utasítások megvalósítása és végrehajtása volt, ezeken felül a társadalmi munkák szervezését is felügyelte. 1979ben Ladánybene a járásban második helyezést ért el a társadalmi munkák szervezésében, ez a szemétgyűjtést, a Fő utca járdájának építését, és az óvoda környékének rendezését jelentette. 10

A Hazafias Népfront elnöki tisztét Tóth Katalin, a helyi pártszervezet titkárának tisztét Bakó Ferenc látta el, majd Csépe Lajos lett az MSZMP alapszervezet titkára. Az ifjúsági szervezet vezetősége is folyamatosan cserélődött, 1979-ben a helyi KISZ vezetője Berente Gábor volt. De ekkortól a KISZ mozgalom már nem is működött, ami a titkárok folyamatos változásának is köszönhető volt.

A ladánybenei utolsó tanácstagválasztást 1985. június 8-án tartották, mikor is a HN által összeállított listából 17 tanácstagot választottak. Ezt a listát a 17 választókerület miatt kellett összeállítani, ekkor összesen 1252 választópolgár élt a községben, akik közül 1167 személy élt választójogával. Az utolsó tanácsban a következők lettek megválasztva: Lakosné Pethő Gabriella, Szabó Péterné, Németh Mihály, Kolinászi Dezső, Németh István, Visontay István, Horváth Gyuláné, dr. Faragó Gyula, Berki József, Ritter Tibor, Juhász Pál, Nagy Mihály, Kajdácsi Dezső, dr. Tóth Béla, Csépe Lajos, Kiss Ferenc, Földi Mihály. A tanácselnök Visontay István, helyettese dr. Tóth Béla lett. 11

A tanács a tanácstörvény értelmében egyéni gazdálkodásra tért át, ami a pontos és rendszeres bevételekből származó jövedelem racionálisabb elosztását jelentette. Az 1972-es összes kiadásból (1.312.000 forint), a legnagyobb tételt az iskola (504000 Ft), a tanács (227000 Ft) és a közegészségügy (120000 Ft) jelentette. 12 A községben 1973ban 650 adózót tartottak nyilván, de az elöregedés miatt az adó behajtása nem mindig sikerült. Nyílt titok volt: „egyes ügyeskedő állampolgárok adózás alóli kibúvása," mely jelentős hiányt okozott. 13 A vezetőség azzal is tisztába volt, hogy a borforgalmi adó behajtása lehetetlenné vált, mivel „az adóalap eltitkolásának szinte hagyománya van." 14 A korszak egyik - talán legtöbb ellenszenvet kiváltó rendelete a nem lakás céljára szolgáló helyiségek adóztatását tűzte ki célul, így 1986. májusában rendeletet alkottak ezen építmények adójáról. 15

A falusias jellegű szórakozás egyik elengedhetetlen kelléke a helyi lakodalmi zenekar,
 tárogatóval id. Berényi József, mögötte a harmonikával fia

A tanács egyik fő funkciója a lakosság ellátását meghatározó szocialista elosztási rendszer fenntartása volt. A lajosmizsei ÁFÉSZ még 1968-ban is csak két vegyesboltot, egy önkiszolgálót, egy hentes és egy iparcikk üzletet tartott fenn. A vendéglátók száma sem nőtt, egy italbolt és a Hajnalka presszó létezett. Ezekhez csatlakozott az 1970-es évek elejétől a tüzép, gázcseretelep, valamint a daráló-és szikvízüzem létesítése. Az áruellátás az 1950-es 60-as évekhez hasonlóan továbbra is akadozott, ezért Bíró Lajost a Lajosmizsei ÁFÉSZ elnökét többször meghallgatták a községi tanácsban. Érdekes, hogy a lajosmizsei ÁFÉSZ-nál dolgozó Dékány Dániel az 1970-es évek közepén többször visszatért, hogy a ladánybenei boltokban tapasztalt hiányokról tárgyaljon. 16 A változásokat talán egyedül az jelezte, hogy az italbolt lassan étteremmé, majd „Bene" elnevezéssel vendéglővé változott át.

A hiány a helyi munkaerőellátásban és a tőkeszegénységben jelentkezett, de a gondok nem feltétlenül Lajosmizséről származtak, mivel a tervgazdaságból kifolyólag az egész országot érintették az ellátási nehézségek. Ezért nevezte el Kornai János közgazdász az államszocializmust, hiánygazdaságnak. Ladánybenére a Kecskeméti és Ceglédi FÜSZERT, a Nagykereskedelmi Vállalat, a Cipőipari Vállalat és a TÜZÉP képtelen volt megfelelő mennyiségű és minőségű árut határidőre biztosítani. Az ellátási zavar az 1960-as és 1970-es évektől általánosan megmaradt, példaképp 1975-ben a gázellátást és a fűszerpaprika hiányát lehet említeni. Szintén ebben az évben a kunpeszéri „Parasztbecsület" téesz is kénytelen volt segíteni Ladánybenét a takarmányellátásban. A hetvenes évek jellegzetes terméke az 19731974-ben megjelent zacskós tej, a Traubi, a Márka és a Pepsi volt. 1979-ben a Kiskunfélegyházi Húsipari Vállalat és a Kecskeméti Kossuth téesz késlekedett a húsáruk szállításával, az iparcikkbolt botrányosan kevés háztartási géppel (hűtőszekrény, kerékpár, drót, stb.) tudta a lakosságot kiszolgálni. 17 Bosszantotta a lakosságot az, hogy nagyobb ünnepek előtt kifogyott a sör a boltokból, így a ladánybenei férfiak, de az ország egész férfilakossága, hasonló banális dolgokban foglalhatta össze az államszocializmus kritikáját. 18 Az 1981-es év nyarán lehetetlen volt fagylaltot, jégkrémet kapni a községi cukrászdában. Az ÁFÉSZ politikáját jellemezte, hogy a féltucat üzletben az éves fejlesztés mindössze 159000 forintot tett ki. 19 Az ÁFÉSZ-szel kapcsolatban érdemes megemlíteni azt, hogy alapegység-vezetőként Visontay István képviselte az intézményt, és 1985-ben fiának - ifj. Visontay István tanácselnöknek - számolt be az ellátásról a községben. 20

Demográfiai adatok

Pontosan tudjuk követni, hogy a község lakossága nem növekedett, mivel 1975 január l-jétől került bevezetésre a pontos népességnyilvántartás, amely a lakóhely szerinti személyi adatokat és az abban bekövetkezett változásokat tartalmazta. 1979-ben kezdődött el a nyilvántartás egységesítése és a személyi szám bevezetése. A politikai nyomás ellenére a házasságkötések még mindig túlnyomó részben egyháziak voltak, és a névadónak nevezett - az egyházi keresztelővel szemben létesített rítus - sem tudott elterjedni. Olyannyira nem, hogy 1984-ben a végrehajtó bizottság rendelkezett a „családi események társadalmi megünneplésének lehetőségeiről."21 A község vezető árnyaltan fogalmazták meg jelentéseikben, hogy a családi események megünneplésében „mélyen gyökereznek a vallásos világnézet hagyományai." Azt, hogy ezeket az eseményeket nem tudták a szocialista világnézetnek megfelelően átszervezni, semmi sem bizonyítja jobban mint néhány számadat. Eleinte a házasságkötések mintegy fele volt csak állami, de ennek száma is fokozatosan csökkent, 1983-ban 12, 1984-ben a húsz házasságból csak nyolc. A névadó ennél sokkal rosszabb arányt mutatott, 1983-ban a húsz született gyermekből csak egynél tartottak névadót, és 1985ben kettőnél. Állami gyászszertartást csak egy alkalommal tartottak 1984-ben, ezt is a Kecskeméti Családi Ünnepeket Szervező Iroda bonyolította le! 22

Év

1970

1980

1985

1990

Népesség

1656

1664

1692

1647

Lassú népességfogyást tapasztalhatunk az alábbi kimutatásban: 23

Ezt a csökkenést látva a községi tanács 1983 májusában foglalkozott alaposabban a demográfia helyzetével, és a kistelepülés hátrányából adódó problémákkal. A lakosság száma az év elején már növekedő tendenciát mutatott, s az 1665 fő lakos jelzi, hogy bár a népességfogyás megállt a természetes szaporodás negatívumot mutatott. A következő táblázatból világosan kiderül az, hogy a népességfogyás hosszútávra meghatározta Ladánybene demográfiai helyzetét is: 24

A csökkenő népességszaporulatot az évi 55-65 ember kiköltözése okozta, ők nem a belterületre, hanem más településre vándoroltak el. A csökkenés mértéke sokkal nagyobb arányú lett volna, ha ugyanebben az időszakban nem történt volna egy csekély gyarapodás a beköltözők számával: 1981ben 79, 1982-ben 76, 1983-ban 84, 1984-ben 82, és 1985-ben 160 fő költözött a községbe. 25

 

1981

1982

1983

1984

1985

Népesség

1664

1673

1667

1676

1692

Születés

16

19

20

15

19

Házasság

17

12

10

9

8

Halálozás

32

28

30

17

27

A szerény munkalehetőség nyilvánvalóan sokakat elűzött, mivel a két mezőgazdasági szövetkezet még ipari tevékenységeivel sem tudta a lakosság keresőképes részét ellátni. A helyi kiskereskedelem és vendéglátás csak körülbelül 20 főt foglalkoztatott, ők is inkább képesítés nélküli betanított munkát végeztek. Ez befolyásolta a pedagógusi munkát is, mivel az 1980-as években mintegy 18 főből 6 fő volt képesítés nélküli. Tovább rontotta ezt a statisztikát, hogy a pedagógusok egyharmada nem lakott Ladánybenén. Egyedül a tanács, a posta és a takarékszövetkezet alkalmazott helyi főleg női munkaerőt. Ez azt jelentette, hogy a község jelentős százaléka a lakóhelyén kívül kényszerült munkát vállalni, ami lényegében az aktív keresők 41 százalékát (337 fő) jelentette. 26 Az ingázás okaként a jobb jövedelem elérését kell kiemelni: a Csepel Műveknél dolgozók havi átlagkeresete 6000 forintot, a Sörgyáriaké 7000 forintot tett ki; 1983-ban a helyi mezőgazdaságban dolgozók havi bére ezzel szemben átlagosan 4000 forint körül mozgott. Nagy vonzerőt jelentett ha a munkahely lakást biztosított a dolgozóknak, de a község anyagi helyzete ezt nem engedte meg annak ellenére, hogy az 1970-es években több új utca (Zrínyi, Kossuth, Petőfi) alakult, de a szabad telkek hamar elfogytak és az építkezők igényeit a tanács nem tudta a továbbiakban biztosítani. Még 1987-ben is folyt a Petőfi utcában lévő telkek eladása, kialakítása, de a meglévő 681 lakásban sem volt mindenütt villany, ahol létezett ott sem elegendő kapacitással. Az 1980-as évek közepén is csak 180 lakást tudtak a vízhálózatra rákötni, a csatornázás nem létezett. Jól jellemzi az akkori viszonyokat az, hogy a lakások mintegy 50 százaléka volt gáztüzelésű (palackos), a lakosság nagy része továbbra is fával és szénnel tüzelt.

A közlekedésben is lemaradás mutatkozott. Jellemző, hogy szombati napon Kecskemétről Ladánybenére az utolsó busz este hét órakor indult, ami a nagytöbbség számára eleve kizárta az esti városi szórakozás lehetőségét. Mind az 1930as években, úgy az 1980-as években is újból napirendre került a gyógyszertár felépítése, valamint a Ladánybene-Felsőlajos közötti műút kiépítése - de ez utóbbi álom maradt. A Járási Hivatal 1984-es megszűnésével a belterületi szilárd burkolatú utak lényegében a község (tanács) kezelésébe kerültek, és a Lakitelki Útfenntartó Szervezethez való társlás sem hozott előrelépést. Az útfenntartó szervezet csak rövid ideig létezett, 1996-ban jogutód nélkül megszűnt. A közlekedéshez hozzátartozott a gépjárműpark is, 1982-ben a személygépkocsik száma elérte a 120-at, ugyanennyi volt a motorkerékpárok száma is, de a növekvő forgalom ellenére még a belterületen sem jelöltek ki gyalogátkelőhelyet. A községben ekkor még kevés telefon állt a lakosság szolgálatára, a központ Lajosmizsén keresztül tudott csak csatlakozni, ami nehezítette a távhívásokat.

Az egészségügyi ellátás szintén megrekedt a hatvanas-évek szintjén, egy körzeti orvos dolgozott csupán aki Kunbaracsot is el kellett, hogy lássa; fogászat, gyógyszertár legközelebb csak Lajosmizsén létezett. Igaz, hogy a körzeti orvosi rendelő felszereltségét sikerült néhány új műszerrel javítani és a helyi iskolafogászati rendelés megnyitása is részeredményként könyvelhető el. 27 1974. januárjától Lajosmizséről Garay Dénes fogorvos vállalta az iskolai gyermekfogászatot, majd 1988-ban dr. Benedek Magdolnát választották körzeti fogorvosnak. 28 A tárgyalt időszakban megoldatlan maradt a helyi gyógyszerellátás és a folyamatos házi betegápolás. Zsigó doktor távozása után községi orvosként Neuwald Jenő, majd 1981-től a jászkíséri Csertő Endre tevékenykedett. Az elöregedett, főleg mezőgazdasági munkából élő tanyasi lakosság egészségügyi felügyelete és ellátása sajátos problémákat szült. A tanyasi kutak fertőzöttsége és szenynyezettsége állandó veszélyforrást jelentett, ami nem évtizedes hanem évszázados problémára vezethető vissza. Az utolsó két évtizedben a Vöröskereszt véradást, elsősegélynyújtó tanfolyamot és kirándulásokat szervezett, ami aktivitásukat jellemezte, de a község ellátásának gondjain nem enyhített.

A változás egyik fokmérője volt, hogy 1981-ben egy csapásra megjelentek az illegális szemétlerakók, emellett a forgalomnövekedés is megváltoztatta a települést életmódját. 29 A vezetőségi ülésen elhangzott, hogy „szervezett hulladékgyűjtésre a községben nincs igény...a környezeti zaj kismérté kű növekedésével lehet számolni a belterületen át menő tehergépjármű forgalom miatt."30 Bár sikerült felszámolni az illegális szemétlerakókat és egy megfelelő szemétgyűjtőhelyet kialakítani, a kérdést 1988-ban ismét napirendre kellett tűzni.

Az 1980-as években növekedett a községi bűnözés, 1980-ban 15 bűncselekményt és 29 szabálysértést, egy év múlva 25 bűncselekményt és 26 szabálysértési eljárást folytattak le. A bűncselekmények nagy részét lopás, a szabálysértéseket közlekedési kihágások adták. 31 A körzeti megbízott munkáját 12 önkéntes rendőr segítette, ide tartozott még a család-és gyermekvédelmi program is, 1983-ban például 17 veszélyeztetett kiskorút tartottak nyilván: ebből hét gyermek alkohol függőség miatt, nyolc anyagi gond miatt részesült gondozásban, segélyben. 32

A téeszek

Említettem, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése nem hozott áttörést csak kisebb részeredményt. A téeszek termelése alacsony szinten maradt, amit a talaj homokos, gyenge minőségével magyaráztak. Az Erdei 26 holdas szőlőtelepítése hitelből történt, de az elmaradt termés miatt a téeszcsé a fizetésképtelenség határán volt, a 173 hektoliter musttermés elmaradt a tervezett menynyiségtől. 33 1968-ban úgy a Hunyadi, mint az Erdei téeszcsé meghiúsult tervekről számolhatott be, az előbbinek a tagsága 1968-ban 219 volt, de csak egy főt alkalmaztak főállású munkára.

A Rákóczi téesznek 1968-ra már csak 34 tagja volt, és ekkor egy főre eső éves jövedelem 8000 forintot tett ki. A téesz egyre jobban az intenzív állattenyésztésre (pecsenyecsirke és juh) állt át. 34 De a hozamot elvitte a fagykár, az aszály és a talajvíz okozta kár. Látván a nehézséget a téesz hamar profilváltásba kezdett, de ezért nagy árat fizetett, mert hat év alatt három agronómus váltotta egymást. A téesz a ladánybeneiek közt egyedül, hírnevet is szerzett magának a megyében: a Képes Újság egy kétoldalas cikkben ismerte el az eredményeit. Az egyik interjúalany, így érvelt: „A vezetéssel már nincs baj, most a tagoknak kell kicsit jobban törődniük a közössel."35 Ez égetően fontos volt, mivel a járási pártbizottság már külön foglalkozott a mérleghiányos gazdaságokkal. Az 1969-es esztendőt a Rákóczi 209000 Forint, az Erdei 539000 Forint hiánnyal zárta. Helyzetüket nehezítette, hogy a pártszervezet fegyelmi eljárást helyezett kilátásba a mezőgazdasági üzemek vezetői ellen, mert „a gazdaságok eltérő információkkal igyekeztek a valóságos helyzetet eltitkolni." 36 A politikai nyomás és a médiasiker meghozta a várva várt fellendülést: a Rákóczi egy gépalkatrészt gyártó-és egy építőipari kisipari részleget indított be. 37 Hasonlóképp - tanulva az 1969-es év sikertelenségéből - Nagy András az Erdei szakszövetkezet elnöke szerződéses bérmunkában vállalta a budapesti Orion gyár alkatrészeinek készítését, és a szintén budapesti Gamma művekkel öntödei utómunkálatokat. 38 Erre figyelt fel a puszták költője, mikor papírra vetette „Az Orionba" című versét:

„Ragyogóan süt be a nap

Az Orion ablakán

Darabolnak forrasztanak

Bent az üzem asztalán

Ott születik meg a tévé

Rádió meg miegymás

Eggyé forrott brigád lévén

Vezetőség s a munkás."

Sajnos, a mezőgazdasági termelésben úgy az Erdei, mint a Hunyadi téesz ekkor már a hitelekből tudott csak létezni. Az 1973-as év derekán Ritter Tibor a Hunyadi szakszövetkezet elnöke már arról panaszkodott, hogy a „tagság fokozatosan elörege dik és szabadulni igyekszik a földterületektől, mert nem tudja gazdaságosan megművelni."39

Az 1970-es évek közepétől drasztikus reformok következtek, a kevésbé sikeres szövetkezeteket megszűntették vagy beolvasztották; a két helyi szakszövetkezet 1973-ban egyesült, és az Erdei kérelmezte, hogy a szakszövetkezet „mezőgazdasági ipari szövetkezet" kategóriába legyen átcsoportosítva. 40 A Juhász Pál vezette Rákóczi szakszövetkezet megerősödött, amit az is bizonyított, hogy 1977-ben a szociális alap összegét 64 ezer, a kulturális alapét pedig 50 ezer forintra emelték. 41

A szakszövetkezet melléküzemágai nyereségesen működtek és ehhez járult, hogy 1982. január 1-én a kunbaracsi Új Tavasz szakszövetkezet beolvadt a Rákócziba; a tagság létszáma ekkor 385 főt tett ki, és összesen 2422 hektár földterületet tudhatott magáénak; állatállományuk jórészét 560 juh és 160 anyakoca adta, de hozzájárult a nyereséghez a gépipari tevékenység is. 42 Az állattenyésztés és a híradástechnikai ipar nyereségességét tudták elérni 1988 végére, Drabant János elnök vezetésével. 43 Ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a gépipari haszonszerzés rövid távú gazdaságtalan ágazat. 44

A Zrínyi mezőgazdasági szakszövetkezet 1973. október 1-én létesült 406 fővel (hét év múlva 518 taggal), és hamar a község legnagyobb vállalatává nőtte ki magát, 228 fő az iparban vagy pedig kettős foglalkozásúként - az iparban és a gazdálkodásban - vállalt munkát. A szakszövetkezet a lajosmizsei Gépjavító Vállalat közös gazdálkodásában a Béke és Kossuth szakszövetkezetekkel - is jelentős szerepet vállalt. A Zrínyi szakszövetkezetet vezetését Csábi Dezső vette át, a profilváltás sikerének alapját a helyben létesített két műszaki egység adta, a budapesti Orion Rádió és Villamossági Vállalat valamint a Budapesti Rádiótechnikai Gyár, 112 fővel. A szakszövetkezet egy dobozüzem és faipari üzem beindítását is szorgalmazta, s ez többletbevételt jelentett, így pótolva a mezőgazdasági ágazatból származó hiányt, ami a befektetést az 1980-as évek végéig nyereségessé tette.

Zrínyi szövetkezet sikerét bizonyítja a korszerű juhtenyésztésre való átállás: állománya 1978-as 640 darabról 1982-re 1702-re nőtt. 45 Érdemes összevetni ezt a számadatot az előző fejezetekben tárgyalt pusztai legeltetés számaival, 1856-ban több mint 3300 jászladányi juh legelt Benén, és 1872-ben a benei szarvasmarhák száma meghaladta a 4000 darabot!

A ló, szarvasmarha és a baromfitartás teljesen a háztáji gazdaságokra korlátozódott. A sikeres vállalkozást a libatenyésztés jelentette, az 1982-es oltáskor 389 családi háztartásban 15109 baromfit oltottak be pestis ellen. A sertések száma közel 2107 darab, a szarvasmarhák száma 240 darab volt. 46 Két év múlva már csak 84 lovat tartottak a gazdák.

Hasonlóan az állattenyésztéshez, a gyümölcstermesztés is legfőképpen a háztáji gazdaságokban tudott hasznot termelni, az 1980-as szüretkor az ÁFÉSZ 3054 mázsa gyümölcsöt vásárolt fel, ebből csak a szilva 1264 mázsát, a sárgabarack 1036 mázsát tett ki. A zöldségfélékből 241 mázsát termeltek a ladánybeneiek, csak paradicsomból 144 mázsát, spárgából 63 mázsát. 47 Ezek az adatok már azért is érdekesek, mert a az 1980-as évek közepén a szövetkezeti tagság 113 főre csökkent és csak 501 hektár földön gazdálkodtak. 48 Ez már az országos tendenciákkal egybeeső folyamat volt (1985 és 1990 között az aktív mezőgazdasági keresők létszáma egymillióról 865 ezerre csökkent). 49

Igaz, már 1983-ban felmerült a két legsikeresebb szakszövetkezet, a Rákóczi és a Zrínyi egyesülésének lehetősége, de csak két év múlva készítették elő az egyesülést, majd csak 1986-ban egyesülési tervet ami lényegében azt eredményezte, hogy a szakszövetkezet taglétszáma 692 főre emelkedett és összesen 4600 hektáros földterületet tudott magáénak. A szakszövetkezeti tagok többsége már a híradástechnikai melléküzemekben, valamint a háztáji gazdaságokban találta meg számítását. 50 A Zrínyi szakszövetkezetben a növénytermesztés egyre kevesebb hasznot hozott, az ágazatban dolgozók száma közel 50-re csökkent, az ötvenhektáros szőlőterületből harmincat 1985-ben kivontak a művelésből. Mindezek ellenére a magángazdaságok telepítettek szőlőt, sőt a Rákóczi szakszövetkezet a saját szőlőterületének egy részét bérbe adta magánszemélyeknek. Mivel a szőlőértékesítésre helyben nem volt lehetőség, a termelők Lajosmizsén és Kerekegyházán tudták eladni termésüket. A közös szüret hangulatát verselte meg Berényi József:

„Az elnökünk a tagságnak kiüzent

A Zrínyibe megkezdődött a szüret

Jöjjön hát most szüretelni mindenki

Mert a szőlőn még sohasem volt ennyi."

(Szüret a Zrínyibe)

Az állattenyésztésből csak az anyajuh tartása és a sertéshizlalás maradt gazdaságos, de megjelent egy új tenyésztési ágazat, a prémes állat tenyésztése (pl. ezüstróka, angóranyúl) és a szárnyas nevelése. 51 Ennek egyik bevált módszere volt, hogy a lakosság előnevelt naposcsibéket és kislibákat kapott a nagyüzemektől, amelyeket vágásra neveltek. A helyieket több nem helyi termelőszövetkezet (dabasi „Fehér Akác," kunszentmiklósi „Egyetértés," kecskeméti „Magyar-Szovjet Barátság") is támogatott. A magángazdaságokban egyre többen vállaltak szarvasmarhatartást és tejtermelésre szerződtek, mivel az állam - ösztönzésként - biztosította a szálastakarmányt, illetve a nevelésből keletkezett jövedelmet adómentessé tette. Ugyanakkor a hagyományos juhtartás az 1980-as évek végére visszaesett, ekkor már mindössze két magángazdaság foglalkozott juhtartással. 52 Ez jelezte, hogy a tervgazdaság szerkezetében megváltozott és a szocialista-típusú mezőgazdaság napjai meg voltak számlálva.

A tanyakérdés

A téeszekkel szemben a háztáji gazdaságok szívósan tartották magukat, mivel a háztáji egyet jelentett a tanyán való gazdálkodással. Amíg 1949-ben a ladánybenei lakosság 86 százaléka tanyán lakott, ez 1972-re már csak 72 százalékra csökkent. A következő táblázatból kitűnik a tanyán lakó népesség lassú fogyatkozása: 53

 

 

1949 1960 1970 1977
Tanyák száma 501 497 445 438
Tanyasiak aránya 88% 84% 74% 72%
Elhagyott tanyák       89
Tanyasi lakosság 1999 1766 1304 1230

A tanyákról való elköltözés az 1960-as évek közepétől felgyorsult, ezt segítette az, hogy 1971-73ig éves szinten átlagosan 10 ház épült fel a község belterületén. A tanyán maradásra a megszokott életmód és a mezőgazdaság egyes ágazatai nyújtottak lehetőséget. Mindezek ellenére a modernizáció elérte a lakókat, az 1973-as adatok a tanyák lakók kulturális igényeinek növekedését mutatja:

 

Összesen Ebből tanyán
Tv-előfizetők száma 80 24
Rádió-előfizetők száma 214 113
Napilap-előfizetők száma 153 46
Szabad Föld-előfizetők sz.   64
Könyvtári olvasók száma 440 227

A tanyakérdést a megyei MSZMP bizottsága és a Megyei Tanács 1971. december 21-i ülésén tárgyalta először részletesen, ekkor döntöttek a tanyasi lakosság helyzetének javításáról. Az 1970-es népszámlálás szerint a községben 445 tanyaépület állt, ezekből 400 még a második világháború előtt épült. Ez annyit jelentett, hogy villany nélküli, földpadlós, vályogfalú, nádtetős és zömében egy-két szobás tanyaépületekkel kell számolnunk. A statisztikában 43 romos és 23 üres tanyát írtak öszsze. Villanyhálózatra csak 56 tanyát kötöttek rá, és még 1973-ban is csak 27 tanya villamosítására került sor a DÉMASZ segítségével. Ekkor döntött a tanács vb a Templomdűlői iskola villamosításáról is, az idősebbek közül még sokan emlékeznek arra, hogy az iskolába jártak össze tévét nézni. 54 Az idő túlhaladta a tanyai iskolát, hamar megszűnt a létesítmény.

A tanyai életmódot jellemezte, hogy a családfő az iparban dolgozott és a földművelés a nőkre és az öregekre hárult. Elég ha emlékezünk arra, hogy 1978-ban a község lakossága összesen 355 darab tehenet tartott háztáji állományban. 55 Az otthoni állatok gondozását inkább a nők, mint a férfiak végezték.

A tanyai életmód elmúlása, a beköltözés, és az idősek helyzetének alakulása összefonódott. Tizenhárom olyan tanyát tartottak nyilván, amelyben egyedülálló, idős, segélyre szorult ember élt. Az egészségügyi viszonyok nem voltak kielégítőek, egy betegápoló látta el a rászorultakat, s az embereknek - mint a korábbi évtizedekben - Lajosmizsére kellett járniuk fogászatra és gyógyszerért. Az idősek és elesettek helyzetét illusztrálja az, hogy 1972-ben 14-en részesültek rendszeresen szociális segélyben, egy idős ladánybenei pedig szociális otthoni elhelyezésre várt már 4 éve! 56 A tanyai emberek különös hátrányos helyzetére a községi tanács tervet dolgozott ki, amelynek fő kitétele „a tanya si lakosság belterületre költözésének" segítsége."57 Ennek érdekében: „A tanyáról beköltözők támoga tása érdekében az Erdei szakszövetkezet vezetősége döntése alapján a családi lakóházat építő tagok 10 kedvezményes fuvart kapnak a szakszövetkezettől."58

Az időseknek nem maradt sok választása: vagy a községbe költözést vagy a tanyasi öregkort választhatták. A Lajosmizsén felépült szociális otthont a község vezetői jó megoldásként értékelték az elesett s elhagyott öregek számára. 1972-től a község éves szinten mintegy 30000 forintot ajánlott volna fel az épülő szociális otthonra, ám ezt a község anyagi helyzete nem mindig tette lehetővé. A környékbeli idős emberek száma pedig egyre nőtt, az elhagyatottságot és az öregséget ábrázolja Berényi József versében, amelyben egy idős barátjának állít emléket:

„Pali bácsi de rég láttam

Hol éldegél mostanában

Nálunk este sokszor mondom

Nincsen Pál ki mesét mondjon

Meséket már nem itt mondom

Másfelé vitt el a sorsom

Szociális otthonban rég

Kényszeríttet az öregség."

(Pali bácsi)

Falusi verselőként igen pesszimista képet festett az öregkorról, versének záró sorai még keserűbb hangulatot árasztanak:

„Búcsúzásul most már mond meg

Hol kell máma a vén öreg

Pali bátyám ezt nem tudom

Én is ezen gondolkodom."

Igaz, Berényi Józsefre nem ez a sors várt - ő szerettei közt halt meg, de a tanyán élő egyedülálló idősek (főleg özvegyasszonyok) helyzete rosszabbodott. A községi tanács 1975-ben mérte fel az időskorúak szociális helyzetét, ez a községben 367 személyt érintett, akik közül 199 fő részesült valamilyen központi ellátásban. 87 idős tanyasi ember esetében szociális gondozás vált szükségessé, közülük 12 várt elhelyezésre a lajosmizsei szociális otthonban. A tanács 10 főt segélyezett, de a Rákóczi téesz és a Zrínyi szakszövetkezet az elkülönített szociális alapból 30000 illetve 60000 forinttal segítette az egyedülálló idős embereket. 59

Sírok a benei temetőben

A torz politika miatt - ami egészen az 1970-es évek végéig lényegében a tanyák felszámolását tűzte ki célul - a lakosság elköltözése folyamatos volt, 1975-ben összesen 28 lakótelket és lakóházat vásároltak a községben, de a beköltözési hullám 1977ben tetőzött. Ebben az évben 17 lakhatási engedélyt adtak ki. Ezzel szemben csak egyes főleg nagycsaládos tanyasiaknál változott a kép, néhol már megjelent a villamosítás és a gépesítés fejlesztő hatása (pl. fúrt kutak, stb.). A tanyasi lakosság 1070 főt tett ki, és ez szám tovább csökkent az 1980-as évek végéig. 60 Annak ellenére, hogy ekkortól már a meglévő tanyák fejlesztését is megcélozták, a külterületi lakosság száma egészen 1990ig fokozatosan csökkent. A következő kimutatásból világosan kitűnik az, hogy honnan fogyott el a lakosság, és hogyan zárult le a mintegy 150 éves múlttal rendelkező életforma:

Külterületi lakóhely Népesség 1970. I. 1. Lakás Népesség 1980. I. 1. Lakás Népesség 1990. I. 1. Lakás
Baracsi I. dűlő 76 27 40 21 14 12
Baracsi II. dűlő 65 26 3 6 5 7
Csíkosdűlő 72 29 77 28 47 27
Gödörállásidűlő 208 79 127 70 100 49
Hosszúszékidűlő 61 23 46 20 31 16
Jajgatódűlő 106 41 69 30 42 28
Mogyorósidűlő 83 29 51 20 26 15
Országútidűlő 190 63 174 56 156 54
Pálinkásdűlő 183 64 125 53 90 45
Széktóidűlő 65 21 32 19 22 13
Templomdűlő 126 43 94 38 74 32

A Baracsi II, Mogyorósi- és a Széktói-dűlő szinte teljes külterületi lakossága a Görödállási, a Jajgató, a Pálinkás, az Országúti, a Széktói fele, de a többi külterületi részen lakók többsége is a belterületre költözött. Az 1980-as években átlagosan évente 10-11 lakóház építési engedélyt adtak ki, ami megfelelt az 1970-es évek átlagának, és ekkor jelölte ki a tanács az „építési szempontból tartósan fönnmaradó tanyás területeket," ami a Csíkos, Országúti, Gödörállási- és Pálinkás-dűlők „sűrűn lakott részeit, beleértve az idegenek által kialakított pihenő részt is" jelentette. Az indok egyszerűen hangzott: „Ez a rész a község központjához közel esik, az itt lakók nem sietnek a belterületen építkezni. Villanyhálózat van." 61

A nőpolitika

A tanyakérdés mellett az államszocializmus másik jellegzetes politikáját a nőpolitika jelentette. A község vezetősége az MSZMP utasítását követve, 1971-től gyakrabban foglalkozott a „nőpolitikával." Mit is jelentett ez? Kétségtelen, hogy a sokat emlegetett „dupla-műszak" - tehát a főállás melletti házimunka és gyermeknevelés - realitás volt a ladánybenei nők esetében is, mint bárhol máshol Magyarországon. A község egyik legégetőbb problémáját a község ellátatlansága és a helyi üzemek kapacitáshiánya jelentette, mert egyszerűen alkalmatlanok voltak a munkaigényt kielégíteni. 62 A munkába járó nők helyzetének javítása érdekében érte el a tanács a nők továbbképzési lehetőségének beindítását. Csábi Dezső ugyanakkor megjegyezte, hogy a községből mintegy 70 nő más helységbe járt el dolgozni, és szükségszerűek látta helybeli munkahelyek azonnali megteremtését. 63 A nőpolitika reformját jelentette, hogy Juhász Pál tanácselnök szükségesnek tartotta „a dolgozó nők otthoni háztartási munkájának könnyítésére a helyi kereskedelem által mirelit áruk árusítását."64 Tettek azonban fontosabb lépéseket is, a mezőgazdasági üzemekben bevezették kéthetenkénti szabad szombatot, s a napköziotthonos óvoda lehetővé tette azt, hogy a nők is elhelyezkedhessenek, sőt a vezetőség hivatalosan ösztönözte a nők számának növelését a középszintű vezetésben. 65 Ezen javított a „gyermekápolási díj" címén kiutalható táppénzes ellátás, ami annyit jelentett, hogy a beteg gyermek gondozására gyermekápolási táppénzt (fizetett munkanapokban) utalhatott ki a körzeti orvos, s ezt bizonyos esetekben az apa is igénybe vehette. Talán ennek és a demográfiai hullámnak (az ún. Ratkó-korszak gyermekei) köszönhetően változott meg a gyermekvállalási kedv, míg 1973-ban 18, 1974-ben már 27 kismamát gondoztak, és ennek következtében a születések emelkedése már realitás lett.

A nőpolitika alapvető célja maradt a női foglalkoztatás és azok termelésbe való integrálása már csak azért is, mert 1973-ban a Zrínyi szakszövetkezetben „munkahiány miatt néhány nődolgozónak felmondtak." A munkanélküliség leküzdésére az ún. „bedolgozást" javasolták megoldásképp, amit a község úgy próbált megoldani, hogy a Fővárosi Kézműipari Vállalat részére varrást ajánlottak fel. Kérdéses, hogy miért, de ezt a lehetőséget kevesen vették igénybe, ami a program beszüntetését jelentette. Juhász Pál tanácselnök szerint, úgy a Rákóczi mint a Zrínyi is felvett női munkaerőt, de a munkára jelentkező nők többsége olyan bérigényt támasztott, hogy nem tudták őket alkalmazni. 66 Annak ellenére, hogy a szakszövetkezet lényegében női munkaerőre épült, a női felső-és középszintű vezetők száma elenyésző maradt. Ezt szóvá tette a Hazafias Népfront elnöke Tóth Katalin, amikor megjegyezte a nőkkel kapcsolatban, hogy „különö sen fontos lenne, hogy a vezetésben megfelelő arányban jussanak képviselethez." 67

A hangzatos nőpolitikái szlogenek ellenére, az államszocializmus utolsó évtizedében továbbra is ellentmondásos maradt a nők helyzete. Ezt jelzi az, hogy ezen évtizedben a szocialista brigádok szinte teljes egészében nőkből szerveződtek, sőt még a helyi 19 fős önkéntes tűzoltó egyesületben is 3 nő képviselte a gyengébbik nemet. Kivették részüket a társadalmi munkából is, a hetvenes években sok nő segített a járdaépítésben, parkosításban, földútjavítási és vízműépítési munkálatokban. Az erőltetett nőpolitikával „áttörést nem sikerült elérni," még úgy sem, hogy 1976 nyarán a községi vb tagok közé Pethő Gabriellát tették meg vb titkárnak. 68 Két év múlva a megüresedett tanácselnöki posztra az 1948-as - lajosmizsei - születésű Rumpler Margit került. Pályáját meghatározta az, hogy gimnáziumot végzett, dolgozott a Háziiparnál, majd Bugacon a községi tanácsnál jeleskedett, ahol művelődési ház igazgató lett. Ekkor a párt, marxista-leninista esti egyetemre iskolázta be, majd a szegedi egyetem tanárképző főiskola levelező programját végezte el. A tanácselnökké választása tehát egyértelmű volt: „A tanács vita nélkül -17 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül" megbízta a jelöltet." 69 Az 1980-as években a községi tanácsnak 23 százaléka (öt fő) volt nő, a pártvezetőségben 2, a KISZ-ben 4 nő volt vezető pozícióban. A Vöröskereszt vezetőségében szinte csak nők vettek részt, 1985-ben a titkár Karácsonyi Jánosné, a vezetőségi tag pedig Fabók Lászlóné volt, 1987-ben a titkári teendőket Nagy Balázsné látta el. A Vöröskereszt tevékenysége meghatározó volt egyes családok életében, kirándulás, fürdőzés, előadások szervezése és véradó napok tartása tartozott feladatkörükbe.

A kulturális és politikai viszonyokkal ellentétben a helyi helyzetet meghatározta az, hogy a nők fizetése mindennapos téma maradt a községi tanács vezetőségi ülésein. A Zrínyi szakszövetkezetben és a Rákóczi téeszben 1976-ban a nők átlagkeresete 2500 forintot tett ki, ami nagyjából megegyezett a férfiak fizetésével. Táborfalván tucatnyi nő talált munkát - a laktanyai mosodában, ami nem igényelt magasabb iskolázottságot. A nők keresete stabilizálódott valamelyest, mivel néhány évvel később a 250 aktív kereső nő közül csupán 50 járt el dolgozni. Hová ingáztak a benei nők? Sokan Budapesten (Keksz-és Ostyagyár, Kőbányai Sörgyár) valamint a Hernádi Baromfifeldolgozóban dolgoztak. Többen a lajosmizsei Népfront téesz Cipőfelsőrész Készítő Üzemében helyezkedtek el. A nagytöbbségnek a munkalehetőséget továbbra is a Zrínyi Szakszövetkezet melléküzeme jelentette.

A növekvő szabadidő ellenére (az ötnapos munkahét), a kultúrában és művelődésben a nők részvétele a minimálisra csökkent. Erről tanúskodik az alábbi beszámoló is:

„Az elmúlt évek során voltak törekvések a szórakozás, aktív pihenés kialakítására, de az ered ményessége nem kielégítő. Most már több éve vajúdik a népdalkör. Nincs olyan szakkör, vagy kulturális program, ami a nőket vonzaná. Pl. varró tanfolyam, egészségügyi, főzési, kozmetikai előadások stb. A sportolási lehetőségek szinte minimálisak. Nincs megfelelő szakember, a nők nem ismerik a sportokat, nincs mód tömegsport rendezvényekre.'" 70

Ifjúságpolitika, sport és kultúra

Az államszocializmus utolsó két évtizedében a nő- és tanyapolitika mellett, az ország vezetése kiemelt feladatként kezelte az ifjúságpolitikát. Az MSZMP 1970-ben foglalkozott először kimondottan az ifjúság helyzetével, és az 1971-es IV vagy ifjúsági törvényben foglaltak adták az irányt a megyei és helyi ifjúságpolitikának. Ennek megfelelően a Bács-Kiskun Megyei Tanács javaslatokat dolgozott ki, a megyei fiatalsággal (14-24 év közötti korosztály) kapcsolatos kérdések megoldására. Az oktatás, sport és politika, olyan kis közösségben mint Ladánybene mindig szorosan összefonódott; elég csak arra utalni, hogy a községi tanács vb titkára Csábi Dezső egyben az MHSZ titkára is volt, ugyanakkor a művelődési otthon igazgatója Kolinászi Dezsőné, a helyi MSZMP titkár felesége volt. A tűzoltóság, a Hazafias Népfont és az iskola szintén szoros családi kapcsolat szintjén fonódott össze. Ez kiemelkedő nagy botrányt vagy esetet nem szült, de személycserék történtek egyes intézmények, társadalmi szervezetek vezetőségeiben, vagy amikor koncepciós perek, fegyelmi vétségek sorozatát találjuk. 71

Az 1971-es törvénnyel összhangban kiemelt szerepet kapott a gyermekeket, fiatalokat és az ifjúságot érdeklő kultúra és sport. A tornaterem, a sportpálya, az ifjúsági klub modernizálása és az oktatás minőségének javítása egyre fontosabbá vált a község vezetőségi ülésein. A szocialista szlogenek pedig tovább erősítették ezt: „Az ifjúság szocialista emberré formálásában kiemelkedő jelentősége van a munkának." 72 Az ifjúságpolitika helyi szinten a Kommunista Ifjúsági Szövetséget (KISZ) erősítését jelentette.

Kézilabdacsapat Faragó László tornatanárral(1960-as évek eleje )

A 28 tagú KISZ szervezett - Kun Béla néven 1973-ban kétszer nyerte el a KISZ KB vörös vándorzászlóját, klubja pedig többször „Kiváló klub" címet kapott. Egy évvel később az ifjúsági klub vezetését Gulyás Balázs vette át, és el is nyerték az „Aranykoszorús ifjúsági klub," majd rá egy évre „Kiváló ifjúsági klub" címet. Az ifjúság- és a helyi politika fonákságára mutat rá a Hazafias Népfront elnökének beszámolója, amikor ezt írta a helyi fiatalságról:

„Sportolási igényiket igyekszünk kielégíteni. Szorgalmazzuk és támogatjuk a sportpálya léte sítését, támogatjuk az ifjúsági klub működését. Az ifjúsági törvényekből fakadó határozatok végrehajtását rendszeresen felszínen tartjuk és ellenőrizzük."73

 

1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980
Óvodások 23 21 27 29 31 30 55 56 68 78
Iskolások 183 172 162 178 141 140 151 150 153 163

Az 1976-os esztendőben ifjúsági és sportcélokra 35000 forintot osztottak szét a következőképpen: 74

Kun Béla KISZ alapszervezet 7000 Ft

1350. sz. Ady Endre úttörőcsapat 8000 Ft

HNF szervezete 2000 Ft

Ifjúsági Klub részére 12000 Ft

Sportegyesület 5000 Ft

Könyvtártámogatás 2000 Ft

A pénzforrás megjelölése takarja azt a tényt, hogy a községi sportegyesület aktivitás nélkül létezett. Éppen ezért Vida Antal 1976 végén az egyesület elnöki tisztéről egy év után lemondott, ám nemsokára újból felvállalta a helyi SE vezetését. Ennek köszönhetően az asztaltenisz és a női kézilabda csapat feléledt 1977-78 táján.

A nagy felfutást követően a KISZ-mozgalom az évtized végére lassú vegetálásra kényszerült, ez látszott a KISZ csökkenő tagságán (18 főt), de azt is tudjuk, hogy a szövetkezetekben e szervezet egyáltalán nem létezett. A Hazafias Népfrontban és a tanácsban mintegy 20 százalékra emelkedett a 24 év alattiak aránya, de a fiatalok a politikai és gazdasági döntésmechanizmusból teljesen kiszorultak. Az 1980-as évek közepére a KISZ-szervezettség minimálisra csökkent, ezért írhatta a tanácselnök, hogy „a személyi feltételek hiánya miatt a KISZ nem töl tötte be funkcióját." 75

A vezetőség is jól tudta, hogy a fiatalság egyetlen valós intézménye az iskola maradt. A benei óvodai és iskoláskorú fiatalság száma az 1970-es években csökkent, majd csak az évtized végén kezdődött egy kis növekedés. Íme egy egyszerű statisztikai táblázat ennek illusztrálására: 76

Ahogyan az 1950-60-as években, úgy most is, az oktatók és nevelők hiánya, ill. azok elvándorlása volt súlyos probléma. Az óvodásokat 1971-1975 között egy, ezután kettő-három óvónő látta el. Az általános iskolai tanítást ezen évtizedben 11-12 főállású pedagógus végezte. 77 Az iskola és óvoda bővítésére az 1980-as évek elején kellett sort keríteni, hiszen ekkorra a demográfiai hullám is emelkedő tendenciát mutatott. Az óvoda fejlesztését 1985 őszén végezték el, 1987-ben 67 óvodás és 232 iskolás gyermeket írattak be szüleik. Ez jól mutatja a születések csekély számát.

A gyerekek tudása átlagos volt, Tóth Katalin iskolaigazgató szerint, „közepes szintű. Kevés a kivá ló képességű gyerek." 78 1972-ben gyermekhiány miatt a Széktói iskolában be kellett szüntetni az oktatást, és erre már az 1971-es oktatási évben megszületett a döntés, mivel összesen öt-hat tanuló maradt. 79 Az iskola épületét még az év folyamán értékesítették, és a bejáró tanyasi iskolásokat gépkocsival szállították a központi iskolába. A csökkenő gyermeklétszám mellett az oktató gárdában tapasztalható nagy fluktuáció is nehezítette a munkát, 1971-ben egy fiatal társadalmi ösztöndíjas pedagógust perelni kényszerült a község, mivel a szerződésben rögzített négy év helyett két évet töltött csak munkában. 80

A gyermekek, „a klerikális beállítottságú szülők" magas száma miatt tovább jártak hittanra. 81 Az iskolások közül az 1970-es évek közepén 110 kisdobos és úttörő tanult, és 1984-ben a tanulóifjúság 98 százaléka - összesen 206 gyermek - vett részt az úttörőmozgalomban (3 kisdobos rajban, 4 úttörőrajban, ezek tovább tagolódtak őrsökre, melyeknek száma 16). Kolinászi Dezső igazgató vezetésével az iskolai oktatói-nevelő munka jelentős mértékben javult, és előrelépés történt a tárgyi feltételekben és a szakrendszerű oktatásban.

Ami nagyban megkülönböztette az 1970-es és 1980-as évek úttörőmozgalmát a korábbitól, az az egyre jobban változó és felhíguló ideológia; a vezetőség az 1980-as években inkább művelődési és sporttevékenységre (táborozás, kirándulás, farsangi karnevál, társadalmi munka, színházlátogatás, sportélet), mint az ideológiai nevelésre koncentrált. Talán egyedül Szelei Zsigmond volt az aki javasolta egy „szocialista szerződés" kötését a táborfalvi helyőrséggel. 82 Ez nyilvánvalóan az ideológiai nevelést szolgálta volna. Az úttörők nyári üdültetése egészen a rendszerváltásig sláger maradt, a járás községei által közösen létrehozott Bükkszéki úttörőtábor az 1980-as évek végéig biztosította mintegy 20-30 gyermek üdültetését. Az iskolai úttörőcsapatot az évtized végéig Vida Antal vezette.

Tóth Katalin 1980-as nyugdíjaztatása után, Kolinászi Dezső lett a községi iskola igazgatója egészen 1991-ig. 83 Az új iskolavezetés gondjai ismertek, sok pedagógus hiányzott, és (hasonlóan az óvodai ellátottsághoz) kevesen jelentkeztek képesített oktatónak. Az intézmény működését csak képesítés nélküli pedagógus alkalmazásával tudták megoldani. Ennek ellenére az iskolában megszervezték a dolgozók esti iskoláját. A Zrínyi szakszövetkezet 1981-ben egy televíziót ajándékozott a napközinek, de a támogatás ellenére - amint azt egy tanácselnöki beszámolóból megtudjuk - az iskolában „a tantestület erősítése, a munkahelyi légkör javítása nem valósult meg." 84

Az 1981-82-es tanévben, amikor bevezették az ötnapos tanítási hetet az iskolások száma 176, az óvodásoké 92 fő volt; ámde helyszűke miatt az óvodába csak 78 gyereket tudtak felvenni. 85 Az iskolában felgyorsultak a munkálatok, de mivel a községi forrás kevés lett volna a vezetők a már korábban is bevált módszerhez folyamodtak - a társadalmi munkát és téglajegyek árusítását szorgalmazták. Az öszszefogásból kivette részét a ladánybenei Rákóczi és Zrínyi szövetkezet, a lajosmizsei VIZGÉP, a Népfront téesz, az Almavirág Szakszövetkezet, a Megyei Tanács, az ÁFÉSZ, de még a Kunszentmiklósi Egyetértés téesz is. Így az 1983 januárjában elkezdett építkezés, az új, négy tantermes iskola 1983 decemberében átadásra került. 86 Az 1980-as évek változásait már a számítógép megjelenése is jelezte, hiszen a ladánybenei iskolában 1987-ben már üzemeltek az első számítógépek.

A kis települések művelődési házai a beneihez hasonlóan elveszítették központi szerepüket, a pénz romlásával, a tiszteletdíjak emelkedésével csökkent az előadások és vendégművészek meghívásának száma. 87 A művelődési otthon folyamatos pénzügyi nehézségekkel küzdött, ám ennek ellenére fejlesztették a klubkönyvtárat és a kölcsönzési idő heti négy órára emelkedett. Az intézmény sikeres működését ezekben az években egyedül a bálok szervezése biztosította, 1974-ben összesen 16 bált rendeztek. Berente Istvánné tanár vezetésével létrejött egy bábszakkör és egy honismereti szakkör. 88 Annak ellenére, hogy gazdag programokat szerveztek (kirándulás, főzés, hagyományok gyűjtése), a honismereti szakkör négy hónapos működés után megszűnt. Hasonló sors jutott Faragó Lászlóné és Vizi Mátyásné pedagógus vezetésével alakult hímző szakkörnek is. Csáky Lajos rajztanár gyermekrajz szakkört indított, amelynek a kezdeti sikereken túl nem maradt nyoma. A valamikori nagy előadásoknak és színdaraboknak sem maradt nyoma, 1974-ben csak egy ilyen rendezvényt tudtak szervezni a Rákóczi téesszel közösen. Az év során a községben két cirkusz is vendégszerepelt, ám amint azt Kolinászi Dezsőné művelődési otthon igazgatója elmondta: „Színvonala elég alacsony volt. A nézőknek azonban nagyon tetszett, ami a lakosság kulturális igényének viszonylag magas eltérését mutatja."89

Egyes programok hetek alatt szűntek meg, míg más alkalmakkor (TIT szakkör, KRESZ-előadás stb) az érdeklődés jelentős volt. A kultúrából befolyt bevétel azonban jóval alatta maradt a tervezettnél. Az 1970-es évek elejétől beindult népszerű citerazenekarok és énekkarok kultuszának köszönhető, hogy helyben is létrejött 1975-ben egy gyermek citeraegyüttes 10 fővel, Kolinászi Dezsőné igazgató vezetésével. Kolinászinét 1979-ben állásától megfosztották mivel „a május 1. megünneplésére szervezett rendezvénysorozatot apolitikus maga tartásával akadályozta."90

Mint máshol is, a televízió egyre jobban átvette az egyedüli, inaktív szórakoztatás szerepét így a mozi alig működött. Az 1974-ben megszüntetett Templomdűlői iskola miatt a tanyai lakosok közösségi tévézése és közművelődése minimális szintre csökkent. 1979-ben többször elhangzott, hogy a táborfalvi katona laktanya zavarja a televízió adását és a vétel sokszor lehetetlen. 1985-ben a televízió-előfizetések száma 206-ra nőtt, és ez az összes lakás (665) mintegy egyharmadát jelentette. 91 1988 júliusában beindult kábeltelevíziós program, már jelezte azt, hogy új idők következtek a művelődésben.

Az 1980-as beszámolóban már nyilvánvalóvá vált az, hogy a község anyagi helyzete megrendült, és a költségvetési bevétel mindössze 2854000 forintot tett ki, ami szinte lehetetlenné tette a művelődés és sport finanszírozását. A könyvtár az 1970es évek végétől alig-alig működött és a művelődési otthon felújítása is esedékessé vált. 92 Székely Klárát 1980 augusztusában nevezték ki művelődésiotthon- és könyvtárvezetőnek, 1982 szeptemberéig az intézményt Székely Klára és Székely György vezette. 93 Kultúrára ebben az évben 47000 forintot adott a községi tanács, ez lehetővé tette a könyvtár csekély fejlesztését, saját állományukat 5189 kötetre növelték. A gyermek- és felnőtt műsorok kevés bevételt jelentettek az alacsony belépődíj miatt. Az 1980-as új kezdés mindjárt az épület felújítási munkálatokkal kezdődött (WC, mosdó, villany stb.). Beindult a népdalkör - Györgyiné Koncz Judit vezetésével - és kevesebb mint egy év alatt elérték, hogy a Népdalkörök III. Országos Minősítőjén sikeresen szerepeltek. Hasonlóan jól indultak a gyermekfoglalkozások, az ifjúsági klub (Gondos Éva KISZ titkár vezetésével), a sport és az asztaltenisz. 94 A KISZ-titkár 1985-ben már Jobbágy Ágnes lett.

Az évtized elején mutatkozó lendület megtorpant az évtized közepétől. Ennek egyik oka, hogy 1984-ben egy képesítés nélküli főállású alkalmazott (Nogula Flóriánné) végezte a könyvtári és művelődési otthon teendőit. A művelődési ház egyre jobban a diszkózás helye lett, és az egyetlen bevételi forrást a bálok szervezése és az esküvőkre kiadott terembérleti díj jelentette. A klubok és játszóházak alig működtek, a felnőttek az állomány gyarapodása ellenére alig látogatták a könyvtárat, 1984-ben csak 19 olvasó iratkozott be! 95 Az 1986ban a helyzet tarthatatlanná vált, és a községi tanács Tomicsné Visontay Erzsébetet nevezte ki a művelődési ház és könyvtár igazgatójává azzal a kikötéssel, hogy képesítését 1990-ig megszerzi. 96

Később újbóli kinevezése is megtörtént 1993-ban annak ellenére, hogy a felsőfokú végzettsége nem volt, igaz más jelölt nem is jelentkezett a kiírt pályázatra. 97

A sportélet továbbra is halódott, Kolinászi Dezső tanácstag 1975-ben szomorúan jegyezte meg, hogy a négy éves munka ellenére sem volt sikeres a KISZ törekvése a kézilabdapálya megépítésére. 98 Ugyanebben az évben a ping-pong szakkör is csak ideig-óráig működött Vida Antal vezetésével. Valamivel jobb aktivitás jellemezte az MHSZ keretén belül működő lövészklubbot 21 rendes és 20 tartalékos taggal. Az 1978-as év során három lövészversenyt tartottak. 1981-ben szintén Kolinászi Dezső (iskolaigazgató) vette át a községi Honvédelmi Klub vezetését, és segítségével éves szinten mintegy 20-24 fő vett részt a lövésztanfolyamokon. Számukra az ideiglenes lőteret a Rákóczi téesz biztosította. 99 A lövészklub még 1983-ban is szervezett úttörő lövészszakosztályt 15 fő részére Vida Antal vezetésével, és hasonlóan aktív maradt a lövészet Kolinászi vezetése alatt is, több megyei versenyen vettek részt és társadalmi munkában láttak neki a lőtér munkálatainak. 100

Ezzel szemben a tömegsportban résztvevők száma az 1980-as években minimálisra csökkent. Talán ezért merült fel 1987-ben, hogy az MHSZ és a Sportegyesület egyesüljön. Egyedül a futball szakosztály tevékenykedett amelyet a Rákóczi téesz patronált, de a játékosok többsége nem volt helyi lakos. 101 Még a kézilabda és az asztaltenisz tudott kisebb-nagyobb csoportokat megmozgatni.

Már a 80-as évek elején felvetődött az, hogy a község külterületén az idegenforgalmat - az ekkor még csak halvány reményekben élő tanyasi-turizmust - kellene fellendíteni. A Megyei Idegenforgalmi Hivatal 1982-től kezdett foglalkozni a megye - és ezen belül Kecskemét és környékének turisztikai fejlesztésével, igaz ez a program jórészt kizárta a kistelepüléseket. 102 Ladánybenén az ún. „hobbitelkek" létre is jöttek, mintegy 20 épült fel a valamikori romos tanyák helyén. A Madaras kiszáradása azonban a vízparti üdülőtelkek kialakítását megakadályozta, és a Templomdűlői iskola kulturális centrumként való hasznosítása csak álom maradt.

Körmenet 1983-ban Bisztrai László plébánossal. A baldachint elöl viszi Rácz Sándor (balról)

A község vezetősége egyre nagyobb összegeket adott az egyesületek és tömegszervezetek támogatására, ez 1986 végére összesen 113000 forintot tett ki, igaz a legnagyobb tétel (30-30000 forint) az úttörőtábort és a helyi tűzoltó egyesületet illette. A sportegyesület 20000 forintot, a többit a KISZ, a HNF, MHSZ és a Vöröskereszt kapta meg. 103 A könyvtárlátogatók kilencven százalékát az iskolások adták már akkor is, és ez az intézmény funkciójának átalakulását jelezte. A település egyik jellegzetes közösségi intézménye az egyház maradt, igaz kevés anyagi és eszmei támogatással.

Az 1980-as évek vége már a változások szelét jelentette, ezt lemérhetjük abban is, hogy a téeszek dolgozóinak száma a minimálisra csökkent, és megjelentek a kisiparosok és kiskereskedők (a „maszekok"). Az évtized közepén a kisiparosok száma 39 főre nőtt. A foglalkozás szerinti megoszlás nem volt nagyon változatos: lakatos (5), kovács (1), asztalos (1), szabó (3), gáz-és vízvezetékszerelő (1), kőműves (5), szobafestő (4), villanyszerelő (4), és fodrász (2). A számok azonban csalókák, hiszen ebbe beletartoztak azok is akiknek telephelye Ladánybenén volt, de nem helyben működtek. 104 A 39 iparosból jövedelemadót csak 29 fizetett. A kisiparosok közül a helyiek sokat „kontárnak" tartottak. 105

Az ellátás területén lassult a növekedés üteme, a kiskereskedelmi boltok száma hatra nőtt (2 élelmiszerbolt, 1 vegyesbolt, 2 TÜZÉP és gáztelep és 3 vendéglátóhely) összesen 22 dolgozóval. A községben az 1980-as évek elején csak egy magánkereskedő dolgozott, s ez a szám csak 1987-ben emelkedett négyre. Kevesen kérték a magánkereskedői engedélyt, 1980-1984 között mindössze négyen, de közülük hárman hamar megszüntették tevékenységüket. A községben lakó értelmiségiek száma alacsony maradt, 1980-ban a község 720 aktív keresője közül csak 20 embernek volt felsőfokú végzettsége, és ez a szám csak lassan emelkedett 28 főre öt év alatt. 106 Ide tartoztak természetesen azok akik munkahelyi követelmények miatt végeztek felsőbb iskolát, illetve a párt által delegált és beiskolázott káderek és a pedagógusok, akik közül sokan nem Ladánybene szülöttei hanem a környék (Lajosmizse, Kecskemét) lakosai voltak.

A rendszerváltás és az 1990-es évek

1990-ben a lakosság száma 1647-re csökkent, ez majdnem negyven százalékos népsűrűséget jelentett egy négyzetkilométeren. 107 Mivel egyre többen hagyták ott a tanyát és adták fel a tanyasi életmódot, a népesség megoszlása változott. A lakosság hatvan százaléka (1040 fő) belterületi lakossá vált, külterületen legtöbben az Országútidűlőben (156 fő), Gödörállásidűlőben (100 fő) és a Pálinkásdűlőben (90 fő) laktak, a legritkábban lakott a Baracsidűlők (19 fő) és Széktőidűlő (22 fő) maradt.

A statisztika elárulja azt, hogy állandósult egy speciális „férfi többlet." Főleg a házasulandó kor előtti generációnál jelentkezett ez, hiszen 1980ban a 0-19 éves korosztályban 203 férfira 150 nő jutott, viszont tíz évvel később 265 férfira továbbra is csak 215 nő. A 2000. évi statisztika szerint a 0-19 éves korosztály esetében is igaz ez, a férfiak száma jóval meghaladja a nőkét, de a 20-24 évesek esetében is látható, hogy 84 férfire csak 58 nő jutott. 108

Nemcsak a demográfiában volt tapasztalható a rendszerváltás közeledte, hanem a táborfalvi laktanyában a fegyelem lazulásában is. A szovjet katonák magatartása és a lakosság sérelmére elkövetett tulajdon elleni sérelmek (pl. lakásfeltörés) miatt, rendszeres katonai és rendőri ellenőrzés vált szükségszerűvé. 109

A biztonságot jelentő „crossbar" telefonhálózat is megvalósult 1988-ban, ami nagyban segítette az elszigetelt község fejlődését. Ezért írhatta Czagányi László, hogy Ladánybenén „egy utcai fülkéből crossbar-vonalon pillanatok alatt az ország bár mely pontja elérhető, Tatárszentgyörgy 18 kézikapcsolású telefonján a szomszéd falu sem min dig."110 Az iskolaépítés ekkor még nem sikerült, de tervbe vették a rendőrség épületének felépítését. Elkészült az év során a gyógyszertár terve és új utcákat (Barackos, Kölcsey, Wesselényi, és Széchenyi) nyitottak. 111

A rendszerváltás szelét lehetett érezni az egyház és a politikai község kapcsolatának változásában is, a hívek és az egyéni adományok lehetővé tették, hogy az egyház a templomot és a plébániát rendbe tartsa. Az évtizedben jóformán csak a tető megújítására és a fűtésre ment el a gyülekezet pénze. Ennek ellenére a volt Barcsay-birtokon felállított Szent Mihály képet restaurálták, amit 1987. október 10-én Bisztrai László plébános szentelt fel. Ekkor jelentkezett először a helyi egyház segélykérelemmel a templom felújításával kapcsolatban a község vezetőségénél. 112 Bisztrai plébános jegyezte fel a Historia Domusban azt, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnt létezni és a rendszerváltás megtörtént. Ezt írta:

„Magyarok Nagyasszonya-búcsúnk ünnepén az MSZMP, a kommunista párt kimondta saját fel oszlatását és Krisztus Király ünnepén a népünk 4 igen-t szavazva az igazi demokrácia és szabad ság felé megtette a döntő lépést... A hittanra a nyáron már a plébánián lehetett beiratkozni. Tavaly 60, az idén már 120 gyermeket tudtunk mi beírni."113

A változás, mint máshol is, helyi szinten azonnal pozitív és negatív eseményekben nyilvánult meg. A rendszerváltásból eredő „bizonytalan gazdasági helyzetet" a vezetőség érezte. A község döntéshozó testülete a vb, ekkorra már csak négy taggal működött (Németh István, Szabó Péterné, dr. Tóth Béla, Visontay István). A pénz romlásának tudható be az, hogy az 1990-es év költségvetésének előirányzott összege 21 millió forintot tett ki (de már 1992-ben ez az összeg elérte a 38 milliót, amelyből 22 millió volt az állami hozzájárulás). A bevezetésre került SZJA bevételi forrást jelentett, de az eltörölt TEHO összege kiesett. A lakossági ellátást egyre jobban megoldotta a „lengyel piac"-ként ismert, és a nem az állami üzletek által biztosított áru.

A Barcsay kúria épülete 2005-ben
 
A Szent Mihály-kegykép a Baracs I. dülőben

Már 1989 végén nyilvánvalóvá vált, hogy a községi munkaerőhelyzet jelentősen romlott, mert az év novemberében a Rákóczi szakszövetkezetnél létszámcsökkenés történt, többeket korkedvezménnyel nyugdíjaztak, mások csak „állóbért" kaptak mivel a híradástechnikai üzemben már hónap óta nem volt munka. A tanácsházán megjelentek az első segélykérő csoportok.

A rendszerváltással a pártház állami tulajdonba került, az ifjúsági klub és MSZMP helyiségek a könyvtárbővítést szolgálták. A mozi üzemeltetése lehetetlenné vált, a kecskeméti Mozi Üzemi Vállalat hivatkozva a gazdaságtalan tevékenységre 1990. április 30-val beszüntette tevékenységét. A mozi épületét egy helyi vállalkozó (Lelkes Ferenc) üzemeltette 1991 közepéig bérleti díj fizetése nélkül. 114 Az épület évekig üresen állt, mire az önkormányzat az értékesítése mellett voksolt, az épületet a Kiskun Bt vásárolta meg 1996-ban 800000 forintért. 115

A rendszerváltáskor a községbe új orvos került pályázattal, mivel dr. Csertő Endrét felmentették állásából és rokkant nyugdíjas lett. A meglévő lajosmizsei orvosokban Ladánybene kifogásokat talált, és a tanács - nem kis vita után - elvetette a két, Romániából áttelepedő orvos pályázatát (beilleszkedési zavarokra hivatkozva) és a harmadik jelölt, a budapesti dr. Solti Éva mellett szavazott. 116 Ezzel egyetemben az orvosi lakás felújítása is befejeződött és megnyílt a községi patika, majd új fogorvos került Benére, Béla Tamás személyében.

1990. júniusában a községi önkéntes tűzoltók tűzoltóversenyt szerveztek. A gyógyszertár építése is elkezdődött, és a község az év elején az országgyűlési választásokra készült. A helyi politikai kultúra formálódásának egyik jele volt az, hogy a községben megalakult a furcsanevű „Kisgazda Munkás Parasztpárt" - ami lényegében a Független Kisgazdapártot jelentette. Alakulásuk 1990. február 22én történt, és a párt elnökeként Szabó Vince lépett a nyilvánosság elé. 117 A hangulatot mutatta, hogy az alakuláskor az elnök jelentette, hogy „szeretnék, ha ezután is úgy mennének a dolgok, mint eddig a községben." A tanácselnök reálisan felmérte a helyzetet és válaszában elmondta, hogy „minden olyan párttal vállalható az együttműködés, mely a község fejlődését, előrelépését szolgálja."' 118 A pártpolitikában nem érződött különösebb feszültség, ami nem mondható el az intézményekről. Több pedagógus is fellépett egy kolléganő ellen, akit ezek után nyugdíjaztak. 119

A községi végrehajtó bizottság 1990. szeptember 5-én, a községi tanács pedig szeptember 14-én tartotta meg utolsó „történelmi" ülését, mellyel egy korszak és intézménye szűnt meg. A szeptember 30-án tartott önkormányzati választáson az új polgármester a régi tanácselnök, Visontay István lett. Az első képviselő testületi ülésen felmerült, hogy az 1241 szavazásra jogosult személy közül miért csak a község 46 %-a (azaz 567 fő) adta le szavazatát, és hogy a Független Kisgazdapárt miért nem állított külön listát. A polgármesteri székért három fő jelöltette magát, de csak egy fő vállalta az indulást. A választáson 19 fő vállalta a megmérettetést, akik egy kivétellel (ő a Kecskemét Város Ipartestülete jelöltje volt), független jelöltként indultak a helyhatósági választáson. A szavazatokból a polgármester 567-t kapott, amelyből 517 volt érvényes. A 19 képviselő jelöltre 549 érvényes szavazatot adtak le, a megválasztott kilenc képviselőre leadott szavazatok száma a következő volt: 120

dr. Faragó Gyula

341

Horváth Gyuláné

274

Jámbor Andrásné

301

Jobbágy István

225

Nagy Mihály

198

Obornyák János

231

Ritter Tibor

237

Szabó Péterné

203

dr. Tóth Béla

295

Az alakuló ülésen a megválasztott képviselők az önkormányzati törvény értelmében nyílt szavazással döntötték el a főállású polgármester havi illetményét (26000 forint). 121 Az eskü letétele után az új polgármester dr. Tóth Bélát javasolta polgármester helyettesnek, aki tisztségét társadalmi munkában, tiszteletdíj nélkül látta el! A képviselők feladatukat tiszteletdíj nélkül vállalták, csak a két bizottság tagjai (Szociális és Egészségügyi valamint a Közgazdasági Bizottság) részesültek juttatásban. A választási bizottság elnöke Berente Gábor volt, aki ezután átadta a megbízóleveleket, amivel az önkormányzat megalakult és megszűnt a vb-titkári munkakör; az új jegyző a volt vb titkár, Turupuliné Polyák Katalin lett. 122 Az önkormányzat dr. Faragó Gyulát a megyei közgyűlés tagjának jelölte. 123

Az új kezdet - a jószerint régi vezetőséggel - komoly kihívások elé állított mindenkit. Kérdéses, hogy a lakosság mennyire volt „elégedett az előző tanácstestülettel," mivel 80%-át képviselőtestületi tagnak megválasztotta. 124 Az önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályzatát a testület 1991. november 8-i ülésén fogadta el, ekkor vesztette hatályát az 1987-es községi tanácsi SZMSZ. Kétségtelen azonban az, hogy a lakosság részéről hangoztatott elégedetlenség alapját inkább az anyagi helyzet és közbiztonság romlása adta. A bűncselekmények száma 1990-ben 70-re emelkedett, de nőtt a fiatalok által elkövetett bűncselekmények száma is, és emiatt egy Ifjúsági Bűnmegelőzés Tanács létesült a helyzet orvoslására. 125 Az akkori közbiztonságot jelzi, hogy augusztus 3-án a Tanácsházára betörtek és műszaki cikkeket (telefon, fax) vittek el. A rendőrségi nyomozást megszüntették, mivel konkrét bizonyítékokat nem tudtak szolgáltatni.

A képviselőtestület munkáját minősíti az, hogy az 1992. december 29-re hirdetett ülés hat képviselő igazolatlan távolléte miatt elmaradt! Nem volt felhőtlen a kapcsolat a bizottsági tagok között sem, 1992 végén például Ritter Tibor mondott le a közgazdasági bizottság elnöki tisztéről és tagságáról.

Az új képviselőtestület hamar meggondolta magát, és a szervezeti és működési szabályzat változtatása mellett döntött; megszavazták a képviselők valamint a bizottsági tagok díjazását. 126 Az összeget a polgármester bérének bizonyos százalékában határozták meg (alpolgármester 11, bizottsági tagok 9, képviselők esetén a polgármester illetményének 7%-át).

Az első Szociális és Egészségügyi Bizottság nehéz döntésekre kényszerült, mivel a növekvő szegény, nyugdíjas és ellátásra szorulók kérelme napi feladattá vált. Nem árt idézni egy kérelemből: „Tisztelt Nagy Mihály elnök. Azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy nekem 9542 ft a nyugdíjam. Ebből 8740 az OTP, ezen felül van a villany, vízdíj, és a gyógyszer és állandó gyógyszer ellátásra van szükségem. Tessék elgondolni ebből hogyan lehet megélni. Tisztelettel, Balogh Györgyné, Ladánybene. " 127

Az új önkormányzatnak a felújítási munkák sorát kellett elvégezni, és a megkezdetteket befejezni. Az utak rendbetartására, Ladánybene 22 más településsel együtt Közös Útfenntartó Szervezetet hozott létre lakitelki székhellyel, amit aztán 1995ben megszüntettek. A telefonhálózat fejlődésnek indult, de még 1990 végén is csak 63 magánszemély rendelkezett telefonnal. Bár az önkormányzat anyagi helyzete stabilnak látszott, előre nem látott kiadásokra is tervezni kellett. A vízellátás és a villanyhálózat felújításra szorult, szociális étkeztetésben 63 fő, közgyógyellátásban 50 fő részesült. Az 56 önkormányzat által fizetett dolgozó 13. havi járandóságát először megszavazták, majd Kunbaracs 300000 forintos hitelkérelmét elvetették. 128 A 13. havi illetmény megszavazása miatt nagy volt a felháborodás a lakosság körében főleg a pedagógusok részéről, ezért az önkormányzat az ő alapbérüket felemelte. 129

A TÜZÉP biztosította a tüzelőellátást, de nem az építőanyagot, így az ellátás akadozott. Az ÁFÉSZ bezárta éttermét, ami egy csapásra megszüntette az üzemi étkezést, és emiatt az idősek és szociálisan rászorultak étkeztetését az óvodának kellett vállalnia. Az évtized elején a gázbevezetés nagy előrelépést jelentett, ennek egy részét a lakosok kénytelenül de felvállalták, ami több családnál növekvő terhet jelentett, hiszen csak kölcsönökből tudták a gáz bevezetését finanszírozni. A kölcsönt az OTP és a helyi Kerekegyháza és Vidéke Takarékszövetkezet biztosította.130

Hogy milyen változásokkal érte meg a község lakossága a rendszerváltoztatást és a velejáró gazdasági-pénzügyi változásokat, jól illusztrálja az önkormányzat által kiadott építési és használatbavételi engedélyek száma:131

 

1988 1989 1990 1991 1992 1993
Építési engedélyek száma 18 17 10 14 11 6
Használatbavételi engedélyek száma 11 14 10 12 9 5

Ugyanekkor a községben tapasztalható népességnövekedést láthatjuk a következő táblázatban:

 

1990 1995 1998 2000 2001 2002
1647 1584 1563 1659 1688 1743

A népességmozgás két dolgot takar az egyik, hogy tovább csökkent a tanyasi lakosság beköltözése a belterületre, a másik, hogy a természetes szaporodás és bevándorlás segített a népességcsökkenés megállításában.132 A generációk helyzetében nem történt nagy változás, és ugyanúgy mint az Alföldön általában a lakosság elöregedése egyre markánsabban megmutatkozott. Ez megfigyelhető még a családszerkezetben is: a 100 háztartásra jutó személyek valamint a foglalkoztatottak és a családokban élők számának csökkenését mutatja.133

Ladánybenén a nyolcvanas-évek végén és a kilencvenes-évek elején jelent meg egy új embertípus: a „vállalkozó," akit az 1948-ban létrehozott Rákosi-rendszer tüntetett el. Jellemzője, hogy ő már nem az államszocializmusi „maszek", de még nem is a kapitalizmus tudatos és mindenben megbízható, igényes iparosa. Az első vállalkozások sokszor a feketegazdaság legalizálását vagy a családi szürkevállalkozások új típusú továbbfolytatását jelentették. A kilencvenes évek elején az „olajszőkítésről" híres Bács-Kiskunban, Ladánybene ugyan nem játszott szerepet, de sokan a számlákkal vagy a zugkimérésekkel próbáltak extra jövedelemhez jutni.134 Természetesen egy sor új - legális és szükséges - családi vállalkozás is beindult. A temető melletti  területet megvásárolták benzinkútépítés céljából, amire szükség volt hiszen üzemanyagot helyben nem lehetett vásárolni.135 Szintén vállalkozók jelentkeztek az MSZMP pártház megvásárlására, amelyet kis alkudozás után az önkormányzat kétmillió forintért értékesített. Az akkori viszonyokat jelzi, hogy sem az eladó sem a vevő nem számolt az ÁFÁ-val, s az ÁFA kifizetéssel terhelt vételár miatt a vásárlók elálltak az üzlettől, így az eladás meghiúsult.136 A temetőt is pályáztatással vállalkozónak adták ki.137 Az 1990-es évek elején sokan váltottak ki vállalkozói igazolványt, de közülük többen hamar beszüntették vállalkozásukat (1991-ben 14 fő, 1993-ban 17 fő). Egy-két éven belül a vállalkozók száma már emelkedett, mintegy 81 fő rendelkezett vállalkozói igazolvánnyal illetve működési engedéllyel. Ezen kívül egy betéti társaság üzemeltette a pékséget, a benzinkutat pedig egy kft.138 Jellemző, hogy a vállalkozások majdnem egytől-egyig családi jellegűek voltak, és a foglalkoztatottak száma általában 2-3 fő körül mozgott, ami a csekély foglalkoztatást tartósította egészen 1996-ig, amikor a község vállalkozóinak létszáma elérte a 82 főt.139 Ezt elmondhatjuk annak ellenére, hogy az évtized végén a kiskereskedői vállalkozások száma 21-re (7 bár, eszpresszó, italbolt, 4 élelmiszerbolt, 1 kölcsönző stb.), a társas vállalkozásoké 16-ra (8 kft és 8 bt) nőtt.140

A munkahelyteremtés az évtized jellegzetes gondja maradt. A Templomdűlői iskola hasznosításának lehetősége újból felmerült, a Puszta Utazási Kft jelentkezett megvásárlásra és egy idegenforgalmi terület kialakítását helyezte kilátásba.141 Hasonlóan biztatónak ígérkezett Lázár Tamás ajánlata a leégett malom megvételére és szórakoztató egységgé való alakítására.142 A kezdeti optimizmus azonban hamar eltűnt, amikor az idegenforgalmi központ terve a cég visszalépése miatt meghiúsult. A sokat hangoztatott falusi turizmus sem vált realitássá, üdülőjellegű lakás mindössze két tucat épült fel. Mivel ipar nem létezett többé, a kiskereskedelem és kisipar jelentette a családok bevételt és a családtagok foglalkoztatását.143

Szintén a rendszerváltástól számítható a környezetvédelemmel való komolyabb törődés megjelenése. A kilencvenes években előtérbe került a táborfalvi szovjet laktanya szennyezettségének gondja. A Madaras melletti ősborókásban vegyi hulladékra bukkantak, emiatt az Environ-nevű céget a Környezetvédelmi Felügyelőség 1994-ben bezáratta.144 A településen elszaporodó illegális hulladéklerakók is folyamatos fejfájást jelentettek az önkormányzatnak, ezért még ebben az évben rendelet alkotott (8/1994.) a település köztisztasági rendjéről, így szabályozva a közterületen való szemetelést.145

A kilencvenes évek újdonságaként említhető a pályázati rendszer megjelenése. A közművelődésre és sportra az önkormányzat továbbra is nagy súlyt fektetett, emellett éves szinten a könyvtár és a művelődési ház egymillió forintot emésztett fel. Igaz, 1992-ben a könyvtár állománya meghaladta a 10 000 darabot annak ellenére, hogy katalógusa nem létezett.146 A községi Vöröskereszt 1991-ben 5000 Ft, a Tűzoltóegyesület 20 000 Ft, a sportegyesült 50000 Forintos támogatásban részesült.147 A sportegyesület támogatásában a magántőke is kivette részét, Baranyi Lajos egyedül vállalta a labdarúgás finanszírozását.148 A pénz természetesen sohasem volt elég, így a művelődés és oktatás területén folyamatosan pályázatok írására kényszerültek; a bevétel növelésére az önkormányzat DÉMÁSZ és CALIX-részvényekkel próbálkozott. A Népdalkör és a Nyugdíjas Klub működése is a pályázatokkal vált valóra az évtized közepén, ez utóbbi vezetését sokáig Romhányi Györgyné vállalta magára.

A kárpótlási folyamat: Egy kusza ügy tanulságai

A rendszerváltás első talán egyik legmeghatározóbb politikai és gazdasági eseményének a kárpótlási folyamat kezdetét és befejezését kell tekintenünk.149 A sort az 1991. évi XXV törvény (majd ennek 1993-as módosítása) kezdte, amely rendelkezett az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk (ingatlan, vállalat, termőföld államosítása) részleges kárpótlásáról. A törvény hatálya alá az 1949. június 8. követően alkotott jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett természetes személyek (vagy leszármazottai) tartoztak. Az 1992. évi II. törvény rendelkezett a kárpótlásra kijelölt földalapok ellenőrzésére alakult érdekegyeztető fórumokról, amit a ladánybenei önkormányzat létrehozott az év elején.150 A kérelmeket 1991. november 9-ig kellett benyújtani az illetékes kárrendezési hivataloknál, összesen 88 kérvényt adtak be, legtöbbjét a termőföldek államosítása miatt, és csak egy esetben vállalkozás (Pető malom) elvétele miatt. Más megyékhez is tartoztak benei kárpótlási ügyek de számuk nem volt jelentős. A szűkös határidő miatt megfeszített munkával dolgozták fel a kérelmeket, ezért Jurászik Erikát és Lakos Mihálynét az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal pénzjutalomban részesítette. A megyei Kárpótlási Hivatal kimutatásából kiderül, hogy Ladánybenén 522 hektár terület lett kijelölve árverése célra, melynek végrehajtására egy hattagú Földrendező Bizottságot és egy külön „földkiadó bizottságot" hoztak létre.151 A földkiadó bizottság tagjai munkájuk után bért kaptak egészen 1994 közepéig, amikor is egy főállású adminisztrátort neveztek ki. A gazdálkodók megsegítésére 1994. február 18-án 22 fővel megalakult a Gazdakör (Ritter Tibor elnökletével), mely mind a mai napig működik körülbelül harminc taggal.

Ladánybene és Kunbaracs közös területi bizottságot hozott létre, hogy a Rákóczi Szakszövetkezet használatában lévő 35.811 aranykorona értékű területet szétossza. Az első kárpótlási árverés első lépésére 1992. december 23-án került sor, amikor a Rákóczi szakszövetkezet - amely termelői munkát már nem végzett - kijelölt tábláinak 30 százalékát árverezték 500 forint/aranykorona értékben.152 Ekkor mindössze hat kárpótlásra jogosult vált földtulajdonossá, akik mindannyian eredeti tulajdonukat kaphatták vissza. Ritter Tibor ekkor kapta vissza a mintegy 50 hektárnyi területét melyet nagyszüleitől és szüleitől államosítottak. A következő privatizációs árverések 1993. március 31-én és április 30-án tartották, amit a lakosság nagy érdeklődéssel és türelmetlenséggel várt. A bizottságok a területek egyezetését végezték és az azonosítás sem ment egykönnyen, márciusban a Helvéciai Állami Gazdaság kerekegyházi, kunbaracsi és ladánybenei területeit árverezték. Egy 17 tagú földkiosztó bizottság - ebből hét a kunbaracsi bizottság tagja volt - intézte az 1993. évi II. törvényben foglalt részarány-tulajdonok visszaadását. A két településen 1500 személyt érintő 810 darab kérelmet kellett átvizsgálni. Bonyolította a kárpótlási folyamatot az, hogy sokan olyan földterületeket is igényeltek amelyek tanyákhoz tartoztak s ez a földalap újbóli kijelölését jelentette.153 Ladánybenén összesen 954 fő, Kunbaracson 610 fő lett a részarány tulajdonosok száma.154

A kárpótlási folyamat lassan ment, még 1994ben 686 fő igényét kezelték. A Földművelésügyi Minisztérium döntése értelmében, a mezőgazdaság felügyeletére és irányítására 1994 tavaszán létrehozták  a falugazdász hálózatot  (amit  1995-benmár gazdajegyzőnek neveztek). Ezt a pozíciót Szabó István töltötte be. A közhangulatot meghatározta a lakosság türelmetlensége és kárpótlással kapcsolatos bizalmatlanság. A falugyűlésen sorozatos kérdésekkel bombázták az önkormányzatot a földek visszaadásával kapcsolatban, de megnyugtató választ nem kaphattak.155 A folyamat annyira lelassult, hogy 1997 áprilisában a képviselőtestület döntésben utasította „a polgármestert, hogy a Ladánybene Rákóczi Mg. Szakszövetkezet ügyében keresse meg levélben az Igazságügyi Minisztert és tájékoztassa a szövetkezetben kialakult áldatlan és törvénytelen állapotról. "156 A Rákóczi szakszövetkezetnél annyira ellehetetlenült a helyzet, hogy a tsz irodájában a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár lefoglalta a bútorzatot, mivel a tsz-nek több millió forintos tartozása nem volt rendezve. Ugyanekkor a község újból kérvényt juttatott el „Torgyán József képviselő felé."157 A Szakszövetkezet felszámolása csak 1998 nyarán fejeződött be. A kárpótlás és a mezőgazdaság szétzilálása nem kedvezett a magántermelőknek és a családi gazdaságoknak, a termelés visszaesett, az állatállomány is megsínylette a kárpótlási folyamat visszásságait.158 Egy állatorvosi jelentés szerint a szarvasmarha-állomány összlétszáma 100 darab alá csökkent.159 Ezek alapján nem kétséges, hogy a 90-es éveket a családi gazdaságok általános bizonytalansága jellemezte, ami az egész Bács-Kiskun megye átalakuló agráriparát is meghatározta.160

A rendszerváltás folytatódik

kola vezetésében és kollektívájában jelentős változások történtek. 1991-ben a több évtizedes munkát maguk mögött tudó Kolinászi házaspárt a képviselőtestület nem javasolta miniszteri kitüntetésre.161 1991-1992-ben Kollinászi Lászlóné kapott megbízást az iskola igazgatói székére, majd a pályázatot elnyerve kapta meg kinevezését.162 Ekkor tizenöt pedagógus kérvényben fordult az önkormányzathoz, hogy 13. havi bérüket megkaphassák, ám ezt az önkormányzat nem teljesítette. Hasonlóan keményen lépett fel az önkormányzat a volt iskolaigazgató ellen és kártérítést nyújtott be, mivel értékes vagyontárgyak tűntek el az utolsó években.163

A községi óvoda 1992-ben négy oktatóval 72 gyermeket látott el (s ezen felül étkeztetett még 86 iskolást, 50 fő idős embert és 12 felnőttet). Az iskolában 172 gyermek tanult (alsós 86 fő, felsős 86 fő) 13 pedagógus segítségével. A személyi feltételek nem sokat javultak, a pénzhiány és a helyi keretek szűkítették a lehetőségeket. Az iskolában például az új technikára való átállás miatt a fűtés késett, az óvodában a szemléltető eszközök hiányoztak. A „mozgalmi élet" és a szervezett iskola utáni programok megszűntével az iskola igazgatója a következőket jegyezte meg: „Nagyon hiányzik, hogy a község az iskolai alkalmakon kívül semmilyen ismeretszerző, vagy szabadidős tevékenységet nem tud kínálni a gyerekeinknek. Így marad hétvégeken is a céltalan lődörgés, biciklizés a falu utcáin, s ez nem jó"164 Ehhez járult még az, hogy 1994-ben összesen 5 pedagógus vált meg a tantestülettől különböző okok miatt. Egy beszámoló szerint az ok egyszerűen az, hogy:

„A falu nem tud a pedagógusoknak semmit ígérni. A pedagóguslakások siralmas állapotban vannak, a bérek minimumbérek, az F kategóriát elvesztette az önkormányzat, és nincs differenciálásra lehetőség. Úgy érzik a pedagógusok, hogy nincs becsülete a munkájuknak, nincsenek elismerve."165

Ez feszültséget eredményezett az iskolavezetőség és a polgármesteri hivatal között olyannyira, hogy az igazgató megbízásának lejártakor a polgármester zárt ülést rendelt el, és Drabant Jánosnét választották meg igazgatónak.166

A kulturális élet annyira szegényessé vált, hogy 1991 közepén az önkormányzat már a Petőfi Művelődési ház bérbeadását fontolgatta.167 A volt Hazafias Népfront átalakult Társadalmi Egyesületek Szövetségévé, de olyannyira nem működött, hogy saját magát feloszlatta. A KISZ, az MSZMP és az Úttörő mozgalom megszűnt, vagyonukat az önkormányzat kapta meg. A Bükkszéki Ifjúsági Tábor vagyonrészét az önkormányzat 1995-ben értékesítette.

A művelődés helyzetét tovább rontotta az intézmény körül kialakult egyébként régről ismert probléma, a vezetők személye körüli viták. Az intézményt 1994 márciusáig Tomicsné Visontay Erzsébet vezette, aki viszont felsőfokú iskoláját megszakította és ezért munkaviszonyát megszüntették.168 A 90-es évek közepétől egy újfajta kulturális élet kezdődött, a községbe meghívott vendégeknek és művészeknek kiállításokat szerveztek; Lajosmizséről például Szőrös József fafaragó és Skultéti Árpád festő munkáiból szerveztek bemutatót 1993-ban. A „Ladánybene 27" nevű reggaezenekarral egyre szorosabbá vált a kapcsolat, 1992 tavaszán a zenekar nyári tábort rendezett, majd 1995-ben fellépődíjuk március 15-i bevételét az iskolának ajánlotta fel.169 Viszonzásul az ekkor már országos hírnevet szerzett együttes is kapott az önkormányzattól támogatást (pl. 1995-ben amikor 10 éves jubileumát ünnepelte).

A romló gazdasági helyzetben az önkormányzat megszorító intézkedésre szánta el magát, a művelődési házat és könyvtárat összevonták az iskolával, ami éves szinten majdnem félmillió forint megtakarítást eredményezett. Ám ennek ellenére a község nem szervezett központi ünnepséget augusztus 20-a tiszteletére!170 Elbocsátásokra is sor került és felmerült az óvoda bezárása, de ez ellen a szülők tiltakozó akciót szerveztek.171 A művelődési házban már csak diszkó hozott bevételt, de 1996 közepén már az egy vállalkozó által működtetett diszkó is veszteségessé vált.172 Az önkormányzat egyre több tulajdonától volt kénytelen megválni, 1997-ben a buszgarázsokat az ÁFÉSZ-nek adták el félmillió forintért.173 A volt szeszfőzdét először bérbe adták, majd egy helyi vállalkozó vásárolta meg. 1995-ben bevezették a magánszemélyek kommunális adóját minden telekre és építményre, de mivel a pénzhiánnyal küszködő önkormányzatnak az ebből befolyt jövedelem sem volt elegendő, az iparűzési adó (0,5%-os) bevezetéséről kellett dönteniük.174 Ezzel összhangban az önkormányzati dolgozók létszáma 61 főről 50 főre csökkent.

Az évtized során a sportélet teljesen egyoldalúvá vált, a volt MHSZ - a mintegy ötven éves múlttal rendelkező lövészegylet - már semmit sem hallatott magáról. A sportegyesület működött egyedül, de ez csak a labdarúgó szakosztályt jelentette, amit ifj. Faragó Gyula vezetett. Az általános iskolában megalakult a cserkészszövetség, ám egy-két alkalmi összejövetel után megszűnt. A Vöröskereszt is vesztett tömegbázisából, munkáját főleg a humanitárius-jellegű tevékenység jellemezte (gyűjtések, segélyakciók, véradás stb.).

Az új korszak beköszöntét jelezte a közbiztonság fokozatos romlása is. Ennek orvoslására egy önvédelmi alapítványt hoztak létre 1991-ben, gépkocsival 2-3 fős csoporttal járták a községet éjszakánként ezzel csökkentve a betörések számát, de az alapítvány két évvel később feloszlott. A község vezetői a biztonság növelésére a rendőrséget kérték fel, hogy a szombati diszkók (Heninger Disco) alkalmával fokozottan felügyeljenek. A körzeti megbízott még szolgálati lakást is kapott, hogy többet tartózkodjon a községben. Az indok nem volt alaptalan, hiszen a bűncselekmények száma mintegy 25%-os emelkedést mutatott. A lajosmizsei rendőrőrs 1991. október 1-én alakult újjá 22 fővel és hat község területére kiterjesztve, de ebből csak egy fő volt körzeti megbízott (199192-ben Balogh József törzsőrmester), aki Kunbaracsot is ellátta. A bűnügyi statisztika az ismertté vált bűncselekmények számát jól illusztrálja:175

Év 1992 1993 1994
Bűnügyek száma 93 65 73

A benei önkormányzat a lajosmizsei rendőrőrs gépjárműveinek üzemeltetéséhez is hozzájárult havi 8000 forinttal.176 Mivel a közbiztonság tovább romlott, 1997-ben állandó ladánybenei körzeti megbízott tartózkodását sürgette a képviselő-testület. 177

Az évtized elejétől a tűzoltóság és a nyugdíjas klub működése jelentette a kulturális és társadalmi élet egyik leglátványosabb részét.178 A Nyugdíjas Klub - melynek taglétszáma 50-60 fő között mozgott - volt az egyedüli rendszeres és jól szervezett klubtevékenység az idősebb lakosok számára. 1993-ban a képviselőtestület határozatot hozott a Ladánybenéért Alapítvány létrehozására, melyet ötfős kuratórium vezetett. Az önkormányzat indító összeggel járult létrehozásához (ez először 50 000 forint lett volna, majd 15 000 forintra csökkent). 179

Osztálytalálkozó 1996-ban: Berente Istvánné volt tanítványaival

Az egészségügyben is történt változás, 1991-ben a község fogorvost kapott Kovács G. Annamária személyében.180 A nőgyógyászati szűrővizsgálatokat az önkormányzat finanszírozta, de Dr. Pólik József lajosmizsei szülőotthon-vezető kérelmét amelyben havi 1500 forintos támogatást kért nem támogatták és a következő évben a lajosmizsei szülőotthon meg is szűnt.181 1994-ben megtörtént a patika privatizációja és önkormányzati tulajdonba került.

A rendszerváltás szellemiségének egyik fokmérője az önkormányzat és az egyház közötti kapcsolat, ami az 1970-es évek tartózkodó politikájához képest javuló tendenciát mutatott. Bisztrai László távozása után a plébánia pap nélkül maradt és ezért a váci püspök Tatárszentgyörgyhöz csatolta Ladánybenét, és az ottani plébános Tóth Ferencet Ladánybene plébánia-kormányzójává nevezte ki. A „rendszerváltozás" az egyházi életben csak 1993. május 30-tól kezdődött (ekkortól Vácról leválva, a Kalocsa-Kecskeméti egyházmegyéhez csatolták Ladánybenét), a lajosmizsei plébániáról jártak át misézni, először az idős Asztalos József szolgálta a híveket majd Süveges István plébános. A polgármester és a plébános közt a kapcsolat kezdett barátságossá válni, az önkormányzat a templomban a központi fűtés beszereléséhez 50000 forinttal járult hozzá.182 A község az egyház további támogatása elől sem zárkózott el, így 1993-ban hasonló összeggel járultak a plébánia felújításához.183 Az önkormányzat a működési kiadások fedezetére 2 millió forint rövidlejáratú hitelt volt kénytelen felvenni, s a hitel visszafizetését egy év múlva sem tudták teljesíteni, így a költségvetést további működési hitel felvétele és kamata is terhelte.184

Elfoglaltsága miatt Süveges plébános nem tudott a ladánybenei hívek bajaival-gondjaival alaposan foglalkozni, és - a korábbi konfliktusokból tanulván - maguk a beneiek is elégedetlenségüknek adtak hangot. A vetélytársként kezelt Lajosmizsét a beneiek nem nézték jó szemmel, és a plébános tevékenykedését egyre több kritika érte. A konfliktust még az sem enyhítette, hogy a sok gyűjtés eredményeként a templomtorony elkészült 1998ban és ehhez az önkormányzat is méltóan hozzájárult 450000 forinttal.185 A hitközség - hozzászokva a saját plébánoshoz - nem akart továbbra is Lajosmizsétől függni. Saját papjuk kinevezésének megakadályozását a lajosmizsei plébánosra fogták, aki ezt (saját bevallása szerint) szintén kérelmezte a püspöknél.186 A megromlott viszonyáról maga a plébános vetett számot, amikor a következőt írta a Historia Domusba:

"A plébániát nagy pénzösszeggel és tiszta lelkiismerettel adom át. Az utolsó szentmisét megtartottam. 6 évig dolgoztam közöttük, de soha meg nem köszöntöttek a nevem napján, nem kérték, hogy ezüst misét náluk is tartsak, és most az utolsó misén sem akadt senki, aki legalább annyit mondott volna, hogy te bolond, köszönjük, hogy 6 évig dolgoztál értünk."187

Az intézmények közötti konfliktust tovább bonyolította az egyre szűkösebb támogatás. Ebben a gazdasági-pénzügyi helyzetben az önkormányzat a lajosmizsei Tűzoltóegyesület támogatási kérelmét már meg sem szavazta. Az infláció és a túlköltekezés miatt az 1994-es évet már veszteséggel kezdte az önkormányzat, ám a nagy pénzhiány ellenére a képviselők nem mondtak le tiszteletdíjukról, sőt a polgármester fizetésének emeléséről - erről zárt ülésen amire négy év alatt még nem volt példa - döntöttek.188 A vita odáig fajult, hogy a községi jegyző, Turupuliné lemondott.189 Helyét hamar betöltötték, először ideiglenesen a lajosmizsei jegyzőt - a korábbi kunbaracsi vb titkárt - Volenticsné Kapusi Adriennt bízták meg másodállásban a jegyzői teendők ellátásával.190 Tőle pár hónap után az eddig Kunpeszéren dolgozó Szádvári Erika vette át a jegyzői hivatalt. A döntés nem bizonyult helytelennek, a jegyzőasszony 2002-ben elnyerte a Bács-Kiskun Megye Közszolgálatáért Díjat. Szintén 1994-ben nevezték ki Horváth Gyulánét az óvoda vezetőjének. A fogorvosnak - szintén pályázattal - az erdélyi származású Mike Józsefet választották meg, akivel azonban hamarosan személyi nézeteltérés miatt közös megegyezéssel 1995 végén felbontották a szerződést.191 1996-tól Sípos Judit jelentkezett a fogászat ellátására (vállalkozási formában), és ő 2003tól alvállalkozó fogorvossal folytatta a munkát. 192

Az 1994-es év több más fordulatot is hozott a kis közösség életében. A község több lépést is tett azért, hogy részt vegyen különböző térségi társulásokban, programokban. Ekkor vetette fel Visontay István polgármester azt, hogy Bene az erdélyi Szentábrahám községgel testvérkapcsolatot hozzon létre, amit a képviselőtestület el is fogadott. A testvérkapcsolatot szentesítő okmányt 1994. október 7-én egy háromtagú képviselő küldöttség (Visontay István, Szádvári Erika, dr. Tóth Béla) írta alá.193 Az alapító okiratban szerepelt, hogy a testvértelepülési kapcsolat legfőbb célja:

„hogy az azonos anyanyelvű és ezen közös alapon nyugvó kultúrájú de más- más nemzetet alkotó népek két településének lakossága egymást megismerje, tapasztalatait, kulturális értékeit az egymással való rendszeres találkozások által kicserélje. "194 Emellett más térségi programokban, például Kecskemét és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulás, Közép-Homokhátsági Szövetség, majd Körösladány kezdeményezése a Ladány nevezetű helységek társulásába próbált a község beilleszkedni.195

Nemcsak földrajzi, hanem történelmi helyzetét is először gondolta át az önkormányzat, amikor a 90 éves község jelképeinek megalkotását javasolta a polgármester. Készülve 1998-as jubileumra terv készült a községi pecsét, címer és zászló elkészítésére. A pénzhiány közbeszólt, így a képviselőtestület elodázta a jelképek megalkotására tett javaslatot. A címerterv lényegében ötvözte a honfoglaló Bene-vitézről alkotott képet, és Jászladánnyal való kapcsolatot. A címer felső (kék színű) részébe egy vágtató lovas vitézt, alatta Jászladány címerét rajzolta a művész; az alsó részben keresztezi egy zöld borókaág az erdőt, az aranykalász a mezőgazdaságot szimbolizálja, így egyesítve a település közép-és újkori történelmét. Az eredeti tervben még egy előre nyilazó vágtató lovas szerepelt, de az elfogadott tervben a lovasból hátrafelé nyilazó lett (hasonlóan az új községi pecséthez).196 A község 1998-ban ünnepelte fennállásának 90. évfordulóját, igazodva az első községi képviselőtestületi gyűlésekhez, bár inkább illett volna az 1907-es első alakuló kérelmet és gyűléseket alapul venni. Ekkorra formálódott ki a községi múlt méltó ünneplésének sorozata és a községi jelképek megalkotása. Talán ennek a szellemében - igaz, hogy a szennyvízberuházási program lebonyolítása miatt jött létre egy közös történelmi képviselőtestületi ülés Lajosmizse, Ladánybene és Felsőlajos települések között 1998 nyarán. 197

A község új pecsétje (méret: 40 mm)

A 90. születésnapját ünneplő községben a kulturális program frappánsan sikerült, a valamikori „pusztaiak" leszármazottai megtalálták a kapcsolatot a kibocsátó Jászladánnyal. Az 1998. augusztus l-jén tartott ünnepi képviselőtestületi ülésen meghívottként részt vett Kunbaracs, Felsőlajos és Jászladány polgármestere. Az első falunapon az ünneplő közönséget Vizi Mátyás fülöpszállási jegyző, a volt ladánybenei vb-titkár köszöntötte. A község szimbólumait - a zászlót és a címert - Tóth Péter Domonkos, a valamikori nagy tiszteletben álló benei plébános szentelte fel. Az ünneplésen részt vett Szimor József, az erdélyi testvértelepülés (Szentábrahám) polgármestere. Az új szimbólumokat rendőri felvezetés mellett végighordozták a község utcáin, a népünnepély és az esti fáklyás felvonulás igen emlékezetes maradt a lakosság körében.198

A harmadik évezred elején...

A rendszerváltás legfőbb erénye, hogy az államszocialista alkotmányos rendet eltörölte és helyébe a többpártrendszert, szabad választásokat és demokratikus alkotmányozást hozta. A helyi politika átalakulása érdekesen mutatja ezt, amikor az 1990es évek elejétől egy teljesen független képviselőtestület megkezdte működését. Amint láttuk, a községben az első parlamenti ciklusban politikai tevékenység szinte nem létezett. Hivatalosan bejegyzett pártok szinte nem léteztek, pártrendezvények csak a választási periódus idejére estek. Ennek kapcsán több országos vezető is megfordult Ladánybenén: Horn Gyula, Orbán Viktor, Surján László, Szűrös Mátyás, Nagy Tamás és Palotás János. Az első helyi politikai esemény 1995 elején történt, amikor a Kisgazdapárt szervezete megalakult Blaskó Sándor elnökletével, melynek működése az 1990-es évek végére teljesen inaktívvá vált.

Az 1994. december 11-én tartott helyhatósági választás rendben zajlott le, az 1295 fő választójogosult lakos közül 536 fő szavazott, ami visszaesést mutatott az 1990-es választási részvételhez képest: polgármesternek ismét Visontay Istvánt (aki ekkor az MSZP színeiben indult) választották meg 453 szavazattal. A kislistás szavazólapon 21 jelölt közül választották ki a kilenc képviselőt. Öt új és négy korábbi képviselő kapott mandátumot; hét független, kettő pedig MSZP-s volt. Az öt új megválasztott képviselő Bódis Pálné, Lengyelné Árva Rita, Fekete Istvánné, dr. Solti Éva és Gondos Róbert lett.199 A kilenc képviselőből öt nő volt! Az új alpolgármesternek titkos szavazással Ritter Tibort választották meg, aki az alpolgármesternek járó tiszteletdíjról azonnal lemondott! Az új képviselőtestület három bizottságot hozott létre, ami eggyel volt több az előző ciklusban beváltnál: az öttagú Szociális és Egészségügyi, Pénzügyi és Közgazdasági (később ez Pénzügyi és Ellenőrző névvel), és az Oktatási-Kulturális-és Sportbizottságot.

A következő önkormányzati választások alapjaiban formálták át a község képviselőtestületét. A megválasztott polgármester és programja lényegében egységesebbé és átláthatóbbá alakította az 1998 és 2006 közötti önkormányzati ciklus profilját. Ezért érdemes itt a helyhatósági választásról bővebben szólni: az 1998. október 18-án tartott helyhatósági választás nem várt eredményt hozott, az új polgármester a független jelöltként induló Rácz Sándor lett, akit 412 érvényes szavazattal választott meg a község lakossága négy évre. A választópolgárok 57%-a vagyis 754-en, vett részt a választásokon. Visontay István, aki húsz éven keresztül volt a település első embere független jelöltként indult 332 voksot, azaz a szavazatok 44,6%-át kapta, így nem sikerült újból nyernie. A képviselőtestület tagja lett: Várkonyi Lajos, Obornyák János, ifj. Baranyi Lajos, Mészárosné dr.Solti Éva, Simkóné Jámbor Marianna, Drabant Jánosné, Gondos Róbert, Drabant János és Kisjuhász Lajos. Gondos Róbert lemondott mandátumáról, helyette Bódis Pálné vette át megbízólevelét.

A nők száma a tíztagú testületben a korábbi öthöz képest négyre csökkent.200 Jelentős változást hozott az, hogy az 1990-es választáskor mandátumot kapottak közül csak Obornyák János, az 1994-esek közül Bódis Pálné és dr. Solti Éva foglalhattak helyet az újonnan megválasztott képviselőtestületben. Úgy az alpolgármester (Obornyák János), mint a képviselők egyetértésben döntöttek arról, hogy tiszteletdíjazás nélkül végzik munkájukat!201 Szintén az SZMSZ módosítására kényszerült az új testület, mivel a három bizottság szerkezetét és összetételét megváltoztatták. A szakszerűbb működés érdekében öttagú bizottságok születtek (3 képviselő, 2 fő kültag). Az új konstrukció szerint a Szociális és Egészségügyi Bizottságban Várkonyi Lajos, Simkóné és Drabant János (kültag: Berenténé Gönczi Ilona, Péli Györgyné), Pénzügyi és Ellenőrző Bizottságban Baranyi Lajos, Várkonyi Lajos és Drabant Jánosné (kültag: Hauszfatter Ferencné és Krista Tamás), és az Ügyrendi és Községfejlesztési Bizottságban Kisjuhász Lajos, Bódis Pálné, és Drabant János (kültag: Kolinászi Dezső és Földi Mihály). További érdekesség, hogy a sport és a kultúra nem kapott önálló bizottságot. A Szociális és Egészségügyi bizottságba nem választották be a képviselőtestület egyetlen egy orvosát, amit a képviselőnő kifogásként fel is hozott.202 Ettől kezdve a viszony megromlott, ami odáig vezetett, hogy közös megegyezéssel az orvos és a község közötti szerződést 2000-ben felbontották.

Összehasonlításként álljon itt a 2002-es önkormányzati választások eredménye, mivel a polgármester újból Rácz Sándor lett (491 szavazattal a szavazatok 61%-át kapta). Az 1338 választásra jogosultból 782, azaz a választópolgárok 59%-a adott le érvényes szavazatot. Ez azt jelentette, hogy 1990 óta ez volt a legnagyobb részvételi arány. Nem kizárt, hogy ez annak eredményeként jött létre, hogy hárman jelöltették magukat polgármesternek: Rácz Sándor, Visontay István és a helyi politikai életben ismeretlen Simic Mária Margit. Ez utóbbi összesen 5 szavazatot kapott! Visontay István MSZP-s jelöltként visszatért a politikába és 296 mandátumot kapott (37%). A kislistán is indult, így a 20 jelölt közül 336 szavazattal képviselői mandátumot nyert. Rácz Sándor polgármester és az általa javasolt polgármester-helyettes (Obornyák János) kapta meg a megbízást, hogy a községet a 2002-2006-ig vezesse és felügyelje az ez időszakra szóló programját.203

A választás másik érdekességét a képviselőtestület összetételének sajátossága adja. A képviselők között csak Kisjuhász István és Visontay István lett az új tag, Bódis Pálné elesett a képviselőségtől, és dr. Solti Éva helyére Hauszfatter Ferencnét választották.204 Lényegében két személyen kívül a képviselőtestület nem változott és a képviselők - egy kivétellel - függetlenként indultak. Ennek ellenére a szimpátia a FIDESZ-szel és a nemzeti-keresztény eszmeáramlatokkal jól kimutatható.

Amikor az új képviselőtestület elkezdte működését, a községet stabil gazdasági helyzetben vette át. Jelentős nagy beruházásokkal nem, inkább kisebb javító-fenntartó munkálatokkal, de kész profillal egy egészséges települést örökölt. A tanyapolitika eltűnt, s vele eltűntek azok a tanyák is melyek nem voltak életképesek. Ezzel párhuzamban épültek újabbak, amelyekben megjelent a tanyasivendégfogadás mintegy új vállalkozási forma lehetősége, de amit hátráltatott a dűlőutak rossz állapota. Segítette viszont, hogy 1994-1998 között a tanyákra is eljutott a telefon (mintegy 200 helyre lett bekötve). A művelődési ház és könyvtár már egy egyesült intézményként működött tovább, a községben a kultúrélet lényegében egy-két egyesületre korlátozódott (Nyugdíjas Klub, művelődési ház, sportegyesület), de jól működött. Az új polgármester programjában hathatósabb önkormányzati munkát, fokozott közbiztonságot, nagyobb figyelmet kívánt fordítani a rászorulóknak, tisztábbtelepülést, az értékek megőrzését, turizmus fellendítését, utcakép javítást, kábeltévé hálózatot és egy állandó plébánost ígért.205

Az új testületnek többéves munkával sikerült kiváló eredményeket felmutatni: tanyavillamosítás, az óvoda és iskola összevonása, a PHAREpályázatok, az emlékpark felépítése, a „Bene 2000" Közhasznú Társaság létrehozása. Már az 1998. év bevétele is pozitívumot mutatott, ekkor 92 millió forintot tett ki, melyből az állami hozzájárulás 43 millió volt.206 A temetőt egy új vállalkozó (SZIGÜ Rt), a szilárd hulladékszállítást egy Örkényi vállalkozó (Sarai László) kapta meg 1999ben. Újból aktivizálta magát Sztancsné Kulcsár Éva titkár és Albert Sándor elnök által vezetett helyi Vöröskereszt (kirándulások, környezetvédelem, segélyakciók, véradás, az idősek és rászorulók ellátása, segítése). Támogatták az SOS Gyermekfalut a „Szájjal és Lábbal Festő" művészeket is.207 A testület vezetőségében hamar változás állt be, a titkár Králikné Szabó Irén, az elnök Simkóné Jámbor Marianna lett.

Felújítási munkálatok kezdődtek a polgármesteri hivatal, az iskola, a tűzoltószertár, a községháza, szolgálati lakások, utcák, plébánia és a sportpálya tekintetében. De több millió forintos pályázat segítette a tanyavillamosítás kivitelezését, valamint a Westel és a Pannon GSM terjeszkedését, amivel megoldódott a telefonhiány is. Megtakarítás céljából összevonták a napköziotthonos óvodát és az általános iskolát. Új vezető lépett a Nyugdíjas Klub (Szőke Lajosné majd Terjék Katalin személyében) élére, és rendszeresítették a még Visontay István által javasolt július 31-ét, mint hivatalos falunapot. A jászsági örökség és múlt emlékeként 1999 júliusában a község részt vett Jászladány 600 éves évforduló ünnepségében.208

A Nyugdíjas Klub szereplése a falunapon 2004-ben

forduló ünnepségében.208 A temető és a park is megszépült, és a község polgárai hamar észrevették, hogy a rendeletek hatására a köztisztaság is javult. Ezt az új Ladánybenét örökítette meg az a négy képeslap, amelyet az önkormányzat rendelt a 2002-es falunapra. Az új hagyomány teremtésében igen nagy szerepe van a falunapnak, ami a település apraját-nagyját megmozgatja és a környék egyik vonzó jellegzetes ünnepi alkalmává nőtte ki magát. Az önkormányzati munka hatására a sportélet is virágzásnak indult. Bíró István vezetésével karate klub kezdte meg működését és csapat a 2003-as Fudokan karate világkupán sikeresen szerepelt. A sport szorosan kapcsolódik az iskolai oktatáshoz, melynek egyik megmaradt hátránya a tanulói létszám fluktuációja: csupán 149 fő, ebből 59 fő óvodáskorú volt; 2004-ben valamelyest javult az iskolások aránya, 156 tanulóval kezdték a tanévet. A közös iskola és óvoda tantestületének száma 2001ben 20 fő volt (ebből 6 óvónő). A kis oktatói gárda a folyamatos nehézségek ellenére nagy energiával és munkakedvvel folytatja munkáját, ami nem volt ez elmondható a Tűzoltótestületről, amelynek elnöke (Bódis Pál) lemondott „mivel a tagok az egyesület működését nem veszik komolyan, a gyűléseken maximum 7 fő jelenik meg."209

A rendszerváltozás utáni korszakban megváltozott az önkormányzat és az egyházközösség kapcsolata is. A lajosmizsei plébános utolsó bejegyzésével búcsút intett a településnek, mivel kifogásolta, hogy „Ladánybenén megértést, elismerést nem kap. Bántást, rágalmazást annál többet." 210 A polgármester ezért kénytelen volt hozzálátni új plébános kereséséhez, ennek érdekében több megbeszélést folytatott Bábel Balázs kalocsai érsekkel.211 A megbeszéléseknek meg is lett az eredménye, a teljesen felújított plébániára 2000. december 3-án megérkezett az erdélyi (gyergyóalfalui) születésű Kiss Vilmos plébános.212 Sajnos, ekkor még a község lakosai közül többen igen közömbösen szemlélték egyházuk tevékenységét, az egyházadót sem igyekeztek befizetni. A hiány pótlására az önkormányzat egy egyedi támogatási formát szavazva meg, félévente 100000 forinttal támogatta az egyházközösséget.213 Az új plébános munkába állásával a hitoktatás minősége javult, 2002-ben az iskolás gyermekek közül 45-50 fő iratkozott be hittanra.214

Nem csak a plébános személyében történt változás, a korábbi körzeti orvossal is megromlott a viszony és (Rácz Imre Gábor személyében) új orvost kapott a község.215 Az egyezségnek megfelelően az orvosnak és a védőnőknek nemcsak Ladánybenét, hanem Kunbaracsot is el kell látniuk. 2001-től Farkasné Zsikla Ágnes látta el a védőnői és gyermekjóléti szolgálat teendőit, majd tőle 2003-tól Maleczné Odrovics Beáta vette át feladatát.

Az önkormányzat gazdasági helyzete tovább stabilizálódott, 2000-ben bevétele és kiadása már meghaladta a 98 millió forintot;216 egy évvel később a bevétel 172 milliót tett ki. 2002-ben a bevétel 206 milliót, a kiadás 199 milliót tett ki.217 A kiadások legnagyobb tételét a személyi juttatások és a munkaadót terhelő járulékok tették ki, 2001ben összesen 84 millió forint értékben. Ugyanekkor a bevételek jelentős részét az SZJA és a gépjárműadóból származó 54 millió forint biztosította. A helyi kommunális és iparűzési adó mindössze 5,2 millió bevételt, eredményezett.218 2002 végén az évi létszámkeret már csak 58 volt (23 fő a polgármesteri hivatalban és 35 fő az iskolában és óvodában). Pozitív lépést hozott a község életében az, hogy a képviselőtestület egységes álláspontot képvisel abban, hogy ők nem megélhetési politikusok és tiszteletdíjukra nem tartanak igényt (!): azt minden évben a köz javára fordítják.

Az új kihívásoknak megfelelően a közbiztonságot megreformálták, újból megalakult a községi polgárőrség - Várkonyi Lajos majd Fehér Gábor vezetésével -, és talán ennek tudható be, hogy a szabálysértések és bűncselekmények számában emelkedő tendencia kevésbé volt tapasztalható.219 A közbiztonságra való figyelmet jól illusztrálja a felhívás „egy piros Zsigulira, mely ismeretlen cigányemberekkel igen gyakran feltűnik Ladánybenén."220 A külterületi közbiztonság már kevésbé volt megnyugtató, aminek elsősorban anyagi hátterét emelhetjük ki, de nehezítette a munkát a körzeti megbízottak személyében történő változás is. Ezért 2002 végén úgy döntöttek, hogy társulnak a Közép-Homokhátsági bűnmegelőzési programhoz, melynek lényege a folyamatos járőrözésben és az információ gyors áramlásában összegezhető. A külterületen lakókat telefonnal látták el, hogy a bűncselekményre utaló jeleket azonnal jelenteni tudják. A társulásban Ladánybenén kívül Lajosmizse, Felsőlajos, Kunbaracs, Kerekegyháza és Fülöpháza szintén kötelezettséget vállalt.221 A program létfontosságú, mivel legtöbbször azokat a tanyákat törték fel, ahol állandó jelleggel nem tartózkodtak tulajdonosaik. Ez a település szempontjából elengedhetetlen döntésnek bizonyult, mivel több tulajdonos inkább feladta tanyáját és eladása mellett döntött, mintsem a folyamatos küzdelem mellett. Hasonló célt szolgált a 2003-ban létrehozott Bene-Baracs Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Társulás is.

A gondok egyes területeken továbbra is megmaradtak. A mezőgazdaságban nem történt érezhető javulás, és az Európai Uniós csatlakozás miatt egyre több kérdés merült fel a a gazdák kiszolgáltatott helyzetével kapcsolatban. Talán ez is ösztökélte a falugondnoki szolgálat születését, amelyet 1999ben hoztak létre Kisjuhász István személyében. Az információáramlás javítására és a környékbeli gazdák segítésére a Gazdakör ezüstkalászos gazdatanfolyamot tartott 2001 folyamán, amelyen a résztvevők száma meghaladta a 100 főt. A mezőőri állást is megszervezték, melyet Drabant János látott el. Munkája összetett volt, a környezetvédelemtől, a kóbor kutyák lelövéséig, karbantartási munkálatokig és a tanyai területek járőrözéséig minden reá hárult.222

Hasonlóan megmaradt az úthálózat elavultságából fakadó gond. 2003 nyarán a községen áthaladó 5202. számú közúton a forgalom növekedése miatt a képviselőtestület rendkívüli ülést tartott. Az M5-ös autópályáról kitiltott tehergépkocsik a helyi utat használták, egyre több kellemetlenséget okozva a lakosoknak.223 Az áthaladó teherforgalom miatt a helyzet annyira kezelhetetlenné vált, hogy a polgármester a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, és Balogh József képviselőhöz fordult segítségért. A képviselő interpellált is az ügyben, és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium levélben válaszolt Ladánybene panaszára.224 A kérdés megoldását lényegében csak a 2004 tavaszán bevezetett matricás autópálya rendszer enyhítette, mivel a járművek egy része újból az M5-ös autópályát használta. A tiltakozási hullám elérte célját, 2004-ben befejeződött a községi út felújítása is.

A község fejlődésének egyik meghatározója, hogy az egyéni és társas vállalkozások száma az országos átlag feletti lett. Növekedett a kiskereskedelmi egységek és vendéglátóhelyek száma, ami igen nagy változás a 20 évvel korábbi államszociaéista hiánygazdasághoz képest.

Ez azonban a foglalkoztatásban csekély változást hozott, hiszen 280-an más településre jártak el dolgozni, míg ladánybenei munkahelyre összesen 87 fő ingázott.225 Kétségtelen, hogy a tervezett M8-as műút javíthat valamelyest Ladánybene elszigeteltségén és infrastruktúráján, így ha elkészül, pozitív hatása a jövőben lesz majd mérhető.

Az új korszakba lépő község vezetői és lakosai egyre tudatosabban fordultak lakóhelyük értékei felé. A képviselőtestület 2000-ben döntött a „Ladánybene Községért" és a díszpolgári kitüntető címekről, az első díjazottak pedagógusok, orvosok és közösségi kultúráért munkálkodók lettek.226 A harmadik évben a „puszták költője", Berényi József megkapta megérdemelt kitüntetését. Álljon itt példaként az első öt év kitüntetettjeinek névsora:

 

Díszpolgár Cím jutalmazottai Ladánybene Községért Cím jutalmazottai
2000 Berente Istvánné Ritter Tibor
2001 Jámbor Andrásné dr. Tóth Béla
2002 Berényi József Kolinászi Dezső
2003 Habsburg György Balogh Sándor, Baranyi Lajos
2004 Skultéti Árpád dr. Árendás György
2005 Dr. Bábel Balázs Ladánybene 27
2006 Dr. Zsigó László Dr. Faragó Gyula, Obornyák János

A község vezetőinek előrelátását bizonyítja, hogy rájöttek arra, hogy olyan kis település mint Ladánybene csak úgy tud hírnevet szerezni, ha olyan igényes kulturális programokkal jelentkezik, ami a környék színvonalát emeli. A település új profiljához méltóan 2000-ben millenniumi zászlót kapott, majd rá egy évre felavatták a kopjafa-formájú emlékoszlopot a Templomdűlőben található Árpádkori templomrom helyén.227 A község 2002. évben testvértelepülési kapcsolatot létesítettek a Drezda melletti Nebelschützel.228 Az önkormányzat és a lakosság közti kapcsolatok fellendítésére 2003-tól jelentetik meg kis újságjukat, a „Ladánybenei Hírmondót." A „Falunap" és a „Polgármesteri bál"  ma már a környék kiemelkedő kulturális eseményének számít. De nem rettentek vissza attól sem, hogy úgy környékbeli, mint a fővárost támogató szponzorként lépjenek fel. Támogatták a Bács-Kiskun Megyei Írók és Költők Baráti Körét, a Bács-Kiskun megye bemutatkozó programját Budapesten, a Faludy-estet, a kecskeméti Katona József Színház darabjainak színpadra állítását valamint irodalmi kötetek megjelenését.229 A Falunap alkalmával országos hírű művészek bemutatását vállalták: 2004-ben Bahget Iskander, Farkas Antal „Jama," Burkus József, Walter Gábor és Skultéti Árpád, 2005-ben Alföldi Róbert, Burkus József és Géczy Szilágyi Gábor „Sziko" műalkotásait láthatta a ladánybenei közönség. Kiemelkedő események 2005-ben a neves színész, Őze Lajos emlékére létrehozott és a Kecskeméti Fotószakkör időszaki kiállításai voltak. 2006 májusában Magyar Veteránmotor Kiállítást rendezett a polgármesteri hivatal és a Ladánybenei Pannóniások Baráti Köre, ahol javarészt ladánybeneiek tulajdonát képező és általuk felújított Danuviák, Csepelek, Pannóniák voltak láthatóak.

Összefoglalva a fentieket egy dolog hamar világossá válik, Ladánybene problémái között öröklöttek és szerzettek egyaránt megtalálhatóak. Az államszocialista rendszerből adódó rendszerspecifikus hátrányok egy része megmaradt, ezeket nehezen lehet leküzdeni. Az általános munkanélküliek száma a rendszerváltás óta emelkedett, csökkent a foglalkoztatás, és a rendszerváltásból fakadó nehézségek miatt a munkahelyek eltűntek. Ugyanakkor a község népességi statisztikája tovább romlott annak ellenére, hogy az 1990-es évek közepétől pozitív tendencia éreztette hatását a családi és kis vállalkozások létrejöttével. Ám ezek nem tudták a teljes munkaerő felesleget hasznosítani, főleg azokét akik a volt téeszeknél és szolgáltató üzemekben dolgoztak. Tovább rontotta a demográfiai mutatót az, hogy a kis településen az értelmiség képviselői csak ideig-óráig telepedtek le, a pedagógusok, az óvónők, a védőnők de még az orvosok, papok és a körzeti megbízottak sem tudtak hosszabb ideig megmaradni. A település méretéből kifolyólag a helyi értelmiségi réteg aránya minimális maradt, a helyi kultúra és művelődés sem biztosított megtartó erőt. A fiatalság elvándorlása, és a néhány tucat emberből álló értelmiség még a belső széthúzó erejével is meg kellett, hogy küzdjön. Sokszor csupán személyi problémák miatt kellett egy-egy egyébként jó szakembernek távozni állásából.

Az 1980-as évek utolsó harmadában már érezhető volt az államszocialista rendszer válsága annak ellenére, hogy sokan nem mertek volna arra vállalkozni, hogy megjósolják a szocialista rendszer széthullását. A kezdeti sikerek után a téeszek maguk döntöttek a profilváltásról, és úgy tűnt ez nem volt rossz a választás. Azonban hamar beigazolódott, hogy a nagyméretű és erőltetett növénytermesztés nem gazdaságos ágazat, és az állattenyésztés amely kiváló lehetőséget nyújtott évszázadokon keresztül, csak kisebb-nagyobb sikerekkel tartotta fenn a téeszeket. A háztáji állattenyésztést és annak speciális fajtáit (liba, csirke, prémesállat stb.) a közösség családjai próbálták meghonosítani, de a gyenge alapokon álló vállalkozásokból csak kevés tudott tőkeerős vállalattá fejlődni. A szocialista mezőgazdaság széthullásának hatására a családi földművelés és állattenyésztés vált a vidéki lakosság egyedüli bázisává.

A rendszerváltás fokozta a nehézségeket, a hibákat nagyította annak ellenére, hogy a politikai rendszerváltás zökkenőmentes zajlott le, hiszen lényegében a régi tanácsrendszer került új mezben hatalomra. Ez önmagában még nem lett volna baj, ha az új vezetőségnek nem kellett volna folyamatosan a halmozódó gazdasági és kulturális nehézségekkel megküzdenie. A munkanélküliség, a kárpótlási folyamatból származó ellehetetlenülés, a negatív demográfiai mutatók mind-mind olyan méretű problémákkal szembesítették a község vezetőit és értelmiségét, hogy reménytelennek tűnt helyzetük. A változást az új vállalkozói réteg és ipartelepülések jelentették, valamint az új tanyarendszer megszilárdulása. A régi formában működtetett mindössze 4-5 hektáros családi gazdálkodásra berendezkedett tanyák a jövőben valószínűleg életképtelenné válnak, de a nagyobb termelők is nehézségekkel kell, hogy megküzdjenek. Jelentős viszont, hogy a romantikus homokbuckás, borókás környezet sok új üdülőtanyát és vállalkozást is jelenthet majd a községnek.

Nem kétséges, hogy ma Ladánybene már nem ugyanaz a település ami az 1948-1989-es időszakban volt. A 90-es évek és az EU-s tagság új fordulatot hozott, és az sem kérdéses, hogy a község a harmadik évezred elején más utakon kell, hogy járjon mint a pusztatelepítők jártak a 19. század utolsó harmadában. A Nyugdíjas klub, a Vöröskereszt, sportélet és a civil szerveződések meghatározzák a községben élők mozgásterét.

A Kecskeméti Fotókör kiállításának meghívója

Az 1960-70-es évek szocialista tömegsportját egyre specifikusabb sportágak veszik át. A központi irányítású kultúrát (művelődési házban tartott mozi, Hazafias Népfront előadások) a mai fiatalok már nem is ismerik, ők más jellegű szórakozásban és szabadidős tevékenységben élik ki magukat. A „Ladánybene 27" reggae zenekar és a helyi „Desperado" diszkó már országos hírnévre tett szert, és új jelenség a karate és az egyre jobban fellendülő lovassport (lovaglás, fogathajtás). Hasonlóan új szórakozási formává vált a falunap, a testvértelepülési akciók vagy a polgármesteri bál. Annyi bizonyos, hogy egy kis település - ha csak nem rendelkezik gazdasági előnyökkel - akkor emelkedik ki a környék többi települése közül, ha kulturális értékeit megőrizve és fenntartva ki tud alakítani egy sajátságos profilt. Bebizonyosodott az, hogy Ladánybene ezen a járható és egyéni úton jár. A modell tehát adva van, csak más településeknek is meg kell találniuk ezt a lehetőséget és dinamizmust.

A település jövőjét alapjaiban átformálja a 2004ben valósággá vált EU-csatlakozás annak ellenére, hogy sokan szkeptikusan igazodtak az elvárásokhoz. Az EU-tagországgá lett Magyarország kistelepülései számára a jövőbeli feladatok adottak, ettől Ladánybene sem térhet el: a globális kihívásoknak megfelelni és rugalmasan igazodni, megőrizve a közösség identitását és kultúráját, és megoldani a gondokat (szemét, szennyvíz, közlekedés stb.). Ez indíthatta a helyi „íróasszony," Béki Mihályné Pósa Juliannát, hogy a következő versét megírja:230

„2003. februári reggel köd borul a tájra,

Rádióból hallom, az egész világra.

UNIÓ kapujában állva,

Jobb korszak jön az egész világra,

S talán...kis Hazánkra.

Jó lenne tudni, talán még meg látom,

és jön a karácsony: lesz-e az asztalomon,

egy kis mákos kalácsom?

Hozza-e a postás kis pénzemet:

miből megvehetem a tejet, s a kenyeret?"

A fejlődés ütemét nagyban meghatározza az, hogy a lakosok mennyiben érzik, hogy aktív szereplői és nem passzív alanyai a jelen és a jövő kihívásainak. A nagy kérdésekre nagy válaszok kellenek. Akár az elmúlt évek változásait, akár az elmúlt 100-150 évet vesszük alapul, Ladánybene polgárai büszkék lehetnek magukra. A puszták költője bizonyosan tudna miről verset írni és nem kétséges, hogy Bene-vitéz nagyon meglepődne...

A versíró Pósa Julianna

 

Lábjegyzet:

  1. Dr. Nagy Károlyról van szó, aki ezt a tisztet 1987. november 1-jéig viselte. Utána a két község dr. Babinyecz Ferencetválasztotta meg megyei tanácstagnak.
  2. Ladánybene község összevont rendezési terve, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1971.március 19.
  3. Lakosné Pethő Gabriella vb titkár javaslata, Ladánybene Községi Tanács végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1981. január 29.
  4. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1968. május 18.
  5. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1975. december 30.
  6. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve az 1983. január 18-i rendkívüli üléséről.
  7. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1980. június. 6.
  8. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1986. július 25.
  9. Lakosné Pethő Gabriella vb titkár beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1978.április 21.
  10. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979. június 22
  11. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1985. június 20.
  12. Ladánybene Községi Tanács, tanácsülési jegyzőkönyv, 1973. január 24.
  13. Vízi Mátyás vb titkár beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30.
  14. Vízi Mátyás vb titkár beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30.
  15. Ladánybene Községi Tanácsának 1/1986./V28/ tr. számú tanácsrendelete a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról, Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1986. május 28.
  16. Ez történt 1974-ben, amikor Dékány Dániel a végrehajtó bizottság és tanácsüléseken beszámolt az áruellátásról,Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1974. április 18. és Ladánybenei Községi Tanács jegyzőkönyve, 1974. május 15.
  17. Visontay István ÁFÉSZ ügyvezető beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979.február 8.
  18. Dékány Dániel beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1974. április 18.
  19. Visontay István ÁFÉSZ ügyvezető beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979.február 8.
  20. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1985. január 30.
  21. Ladánybene Községi Tanács végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1984. december 19.
  22. Ladánybene Községi Tanács végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1984. december 19.
  23. Községi Törzskönyv Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL, és A Magyar Köztársaság Helységnévtára 1995. Budapest: KSH, 470.
  24. Községi Törzskönyv Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL. Itt érdemes megjegyezni, hogy a ladánybenei egyházi anyakönyvek születési, házasságiés halálozási statisztikája nem mindenben egyezik a KSH adatokkal. Ennek alapja, hogy az egyházi anyakönyvekKunbaracs adatait is tartalmazzák, valamint többször bejegyeztek más helységben lakó, esetleg Ladánybenéről származókat is. Fontos továbbá, hogy a polgári szertartásokat az egyház nem anyakönyvezte.
  25. Községi Törzskönyv Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL.
  26. Visontay István tanácselnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1983. május 25.
  27. A község egészségügyi helyzetéről minden évben dr. Zsigó László körzeti orvos számolt be, Ladánybene Községi TanácsVégrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1974. májust 28.
  28. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1988. március 10.
  29. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1981. június 26.
  30. Ladánybene Községi Tanács végrehajtó bizottság jegyzőkönyve, 1982. július 30.
  31. Mizsei József őrsparancsnok és Doktor István körzeti megbízott beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülésijegyzőkönyve, 1981. június 18.
  32. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyv, 1983. március 21.
  33. Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1968. március 30.
  34. Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1968. március 30.
  35. Ari Kálmán „Csendes emberek," Képes Újság, 1967. 5. 4-5.
  36. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyv, 1970. május 28.
  37. Juhász Pál téeszelnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyv, 1969. április 23.
  38. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság és Ladánybene Községi MSZMP szervezet vezetőségének együttesülési jegyzőkönyve, 1970. július 29.
  39. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30.
  40. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. február 21.
  41. Juhász Pál elnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1977. szeptember 30.
  42. Juhász Pál elnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1983. szeptember 9.
  43. Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1988. november 25.
  44. Kollinászi László főagronómus beszámolója, Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1988. november 25.
  45. Dr. Tóth Béla állatorvos beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1982. április 30. és CsábiDezső beszámolója, a Zrínyi szakszövetkezet tevékenységéről, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve,1983. szeptember 14.
  46. Községi Törzskönyv Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL.
  47. Ladánybene Községi Tanács vb jegyzőkönyve, 1981. április 29.
  48. Községi Törzskönyv Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL.
  49. Gyulavári Antal, „Gazdaság," Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György szerk., Társadalmi riport, 1990. Budapest: TÁRKI, 1990, 65.
  50. Juhász Pál elnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1985. november 14.
  51. Rókatenyésztéssel a Rákóczi szakszövetkezet foglalkozott, de négy magányszemély is tartott mintegy 500 darabot. Nyúlekkor 600 darab volt. A méhészet is jelentős mellékfoglalkozásnak bizonyult, a községben 620 méhcsaládot tartottak,lásd Ladánybene Községi Tanács jegyzőkönyve, 1988. június 9.
  52. A megváltozott mezőgazdasági viszonyokat Visontay István tanácselnök ismertette, Ladánybene Községi Tanács végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1986. október 30.
  53. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. szeptember 28.
  54. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30.
  55. Dr. Tóth Béla állatorvos beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1978. június 23.
  56. Dr. Zsigó László egészségügyi bizottság elnökének beszámolója, Ladánybene Községi Tanácsülés jegyzőkönyve, 1972.október 21.
  57. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30. 11/1693.
  58. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. május 30.
  59. Vízi Mátyás vb titkár beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1975. február 26.
  60. A községi statisztika összeállítása több beszámoló adata és megyei KSH-adatok kiszámításával történt: lásd, VisontayIstván ÁFÉSZ ügyvezető beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979. február8., Községi Törzskönyv, Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, LadánybeneKözségi Iratok, XXIII. 752, BKMÖL, és A Magyar Köztársaság Helységnévtára, 1995. Budapest: KSH, 1995, 470.
  61. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1984. december 11.
  62. A kisközségek hátrányából származó nehézséget felismerte a pártvezetőség is, erre nézve külön program születettországszerte, ám kevés eredménnyel, lásd Lengyel Zsuzsa, Mezőgazdaság, szövetkezetek, parasztság a hetvenes években. Budapest: Kossuth, 1982, 140-141.
  63. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. július 25.
  64. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979. március 30.
  65. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. december 29.
  66. Ladánybene Községi Tanácsülés jegyzőkönyve, 1973. december 22.
  67. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1975. április 25.
  68. Vízi Mátyás tanácselnök beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1976. szeptember 30.
  69. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1978. július 8.
  70. Lakosné Pethő Gabriella vb titkár beszámolója a nőpolitikáról, Ladánybene Községi Tanács végrehajtó bizottságjegyzőkönyve, 1982. szeptember 29.
  71. Ez történt 1975-ben, amikor az iskolaigazgató és a művelődési otthon vezetője összeszólalkozott, és a jegyzőkönyvszerint az utóbbi „olyan kijelentéseket tett, hogy az igazgató „vén dög, pedagógiai nulla, Fekete István, az egyik pedagógus férje „hülye paraszt." A földre köpött és Faragó Lászlót pofonvágta." Ladánybene Községi Tanács VégrehajtóBizottság jegyzőkönyve, 1976. március 26.
  72. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1982. február 22.
  73. Tóth Katalin beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1975. szeptember 27.
  74. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1976. október 21.
  75. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1985. szeptember 20. Azt, hogy a KISZ a mezőgazdasági egységekben már alig működött jól mutatja, hogy az 1980-as évek közepén végzett felmérésben elhanyagolhatóaz ezzel foglalkozó elemzés, lásd Schiffer Péter és Soltész Anikó szerk., KISZ - ifjúság - társadalom. Budapest: IfjúságiLap- és Könyvkiadó, 1986.
  76. Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, Ladánybene Község Törzskönyve, 1971-1980, MűvelődésügyiStatisztika 16, Ladánybene Községi Iratok XXII. 752, BKMÖL.
  77. Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, Ladánybene Község Törzskönyve, 1971-1980, MűvelődésügyiStatisztika 16, Ladánybene Községi Iratok XXII. 752, BKMÖL.
  78. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1973. november 30.
  79. Kolinászi Dezső igazgató helyettes beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1971.október 25.
  80. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1971. január 27.
  81. Tóth Katalin iskolaigazgató beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1972. március 29.
  82. Bagyinszki István hadnagy és Buka György őrnagy az úttörő-avató tiszti feladatát is ellátta, az utóbbi az iskola patrónusavolt. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1984. május 12.
  83. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1981. július 28.
  84. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1984. augusztus 23.
  85. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1981. szeptember 2.
  86. Többen kaptak kitüntetést az iskolaépítésben való részvételük miatt: Jámbor András, Lázár Mátyás, Bencsik Péterné,Kovács Sándor, Guttyán Gyula, Németh Mihály. Az építésből még Ádám Vilmos festő és Turupuli Péter kőműves iskivette részét. Az még említésre érdemes, hogy az átadási ünnepség az Országos Béketanács, a KISZ KözpontiBizottsága jelszavaival, az amerikai imperializmus elleni harc és a „szocialista" és „békeszerető" társadalom jegyébenzajlott. Lásd, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyv, 1983. december 16.
  87. Krista Tamás művelődési ház igazgató beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve,1985. június 19.
  88. Kolinászi Dezső hozzászólásában értesítette a vb tagjait, hogy „a monográfia eddig elkészült része nála van."Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1970. október 21.
  89. Kolinászi Dezsőné beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1974. december 14.
  90. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1979. május 17.
  91. Községi Törzskönyv, Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL.
  92. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1980. február 20.
  93. Székely Klára 1953-ban született Pécsett és tanárképző főiskolát végzett. Kinevezését a tanács egyhangúlag elfogadta,Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1980. augusztus 15.
  94. Székely Klára művelődési otthon vezetőjének beszámolója, Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve,1982. február 18.
  95. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1984. június 18.
  96. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1986. július 25.
  97. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 6/1993. június 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  98. Ladánybene Községi Tanács tanácsülési jegyzőkönyve, 1975. szeptember 27.
  99. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1981. március 27.
  100. Kolinászi Dezső beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1986. augusztus 22.
  101. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1981. szeptember 24.
  102. Szendrey Sándor megyei tanácstag beszámolója, Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottsági jegyzőkönyve,1984. január 25.
  103. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1986. december 15.
  104. Megjegyzendő, hogy a kisiparosok között elkülönültek a kisipari működési engedéllyel és az iparigazolvánnyal rendelkezők. Az előbbiek javítást végezhettek, az utóbbiak az iparigazolvány váltásához szükséges mestervizsgával rendelkeztek.
  105. Ladánybene Községi Tanács tanácsi jegyzőkönyve, 1987. szeptember 25.
  106. Községi Törzskönyv, Ladánybene, Központi Statisztikai Hivatal Megyei Igazgatósága, 1981-1985, Ladánybene KözségiIratok, XXIII. 752, BKMÖL, és Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyve, 1985. július 31.
  107. Központi Statisztikai Hivatal, 1990. évi népszámlálás. 5. Bács-Kiskun megye adatai. Budapest: KSH, 1992, 295.
  108. A férfiak számának ilyen irányú többlete a Duna-Tisza közén jellemző még Lajosmizsére, Jakabszállásra,Jászszentlászóra, Izsákra, Homokmégyre és Szabadszállásra. A nők és a férfiak arányszáma Baracs esete majdnemazonos, egyedül Adacs és Peszér az, ahol valamivel több lány született.
  109. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1988. május 19.
  110. Czagányi, László, Tatárszentgyörgy története. Budapest: Zrínyi, 1990, 271.
  111. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1988. augusztus 25.
  112. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1988. július 21.
  113. A ladánybenei róm. kat. lelkészség története 1937. szeptember 5-től, 46-47. Ladánybenei Plébánia Irattára.
  114. Ladánybene Községi Tanács tanácsülés jegyzőkönyve, 1990. március 30.
  115. Ladánybene Község Önkormányzata Képviselőtestületének 7/1996. június 12-i ülésének jegyzőkönyve.
  116. Ladánybene Községi Tanács tanácsülés jegyzőkönyve, 1990. február 16.
  117. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1990. március 14.
  118. Ladánybene Községi Tanács Végrehajtó Bizottság ülés jegyzőkönyve, 1990. március 14.
  119. A pedagógusok kollektív fellépésének volt tudható be, hogy Kolinászi Dezsőnét nyugdíjazták, Ladánybene KözségiTanács tanácsülés jegyzőkönyve, 1990. május 25.
  120. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 13/1990. október 8-i alakuló ülésének jegyzőkönyve. Az elsőülés jegyzőkönyvének ez a neve, a következő két ülésen a „testületi jegyzőkönyvek" neve változott, majd 1991-benLadánybene Község Önkormányzati Képviselő Testülete-ként lett rögzítve.
  121. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 13/1990. október 8-i alakuló ülésének jegyzőkönyve. AzOrszággyűlés határozata értelmében, a polgármesteri fizetés a mindenkori miniszterelnök illetményének 30-80%-alehetett.
  122. A gyesen lévő Turupuliné helyettesítését az addigi megbízott vb titkár, Zayzon Jenőné látta el.
  123. Ladánybene Községi Önkormányzati Képviselő Testület 14/1990. október 19-i ülésének jegyzőkönyve.
  124. Ladánybene Községi Önkormányzati Képviselő Testület 14/1990. december 21-i ülésének jegyzőkönyve.
  125. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1995. április 25-i ülésének jegyzőkönyve.
  126. A szavazáskor 10 képviselőből hatan szavaztak a juttatás mellett, Ladánybene Községi ÖnkormányzatKépviselőtestületének 3/1993. március 26-i ülésének jegyzőkönyve. A képviselők és bizottsági tagok havi tiszteletdíjátmár 1994-ben újból tárgyalta a képviselőtestület.
  127. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 3/1993. március 26-i ülésének jegyzőkönyve.
  128. Ladánybene Községi Önkormányzati Képviselő Testület 15/1990. december 21-i ülésének jegyzőkönyve. 1991-ben atestület szintén megszavazta az Aerocaritas Alapítvány évi 15000 forintos támogatását, de nem a KörnyezetvédelmiKlub tagságát, Ladánybene Község Önkormányzati Képviselő Testület 1/1991. január 25-i ülésének jegyzőkönyve.
  129. Ladánybene Községi Önkormányzati Képviselő Testület 15/1990. december 21-i ülésének jegyzőkönyve.
  130. Érdekes, hogy a Takarékszövetkezet hitelei és kölcsönei kimutatásában a környező települések közül Ladánybene10 millió forinttal a legkisebb forgalmú volt, Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 11/1993. december 20-i ülésének jegyzőkönyve.
  131. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 7/1994. április 25-i ülésének jegyzőkönyve.
  132. A statisztika, a KSH adatai és az önkormányzat nyilvántartása alapján lett kiszámítva.
  133. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testület 9/2003. szeptember 10-i ülésének jegyzőkönyve.
  134. Egy ilyen kevésbé igényes zugkimérőt mutatott be a kecskeméti újság, „Ki mit ért vállalkozáson." Petőfi Népe, 1991.március 20. 4.
  135. A dabasi Sziráki Mihályról volt szó, Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 2/1992.  február 28-iülésének jegyzőkönyve.
  136. Ladánybene   Község   Önkormányzat   Képviselőtestület   10/1992.   október   30-i,   november   4-i   és   december  4-ijegyzőkönyve.
  137. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 10/1995. október 24-i ülésének jegyzőkönyve. A hetényegyházi temetkezési vállalkozóval kapcsolatban már 1998-ban elégedetlenségét fejezte ki az önkormányzat, ezért avele kötött szerződést felbontotta, lásd Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 17/1998. december 1-jei ülésének jegyzőkönyve.
  138. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 8/1993. október 4-i ülésének jegyzőkönyve.
  139. Szádvári  Erika beszámolója a vállalkozói  tevékenységgel  kapcsolatos feladatok ellátásáról,  Ladánybene  KözségiÖnkormányzat Képviselőtestületének 5/1996. április 30-i ülésének jegyzőkönyve.
  140. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 9/1997. október 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  141. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1993. április 30-i ülésének jegyzőkönyve.
  142. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1993. április 30-i ülésének jegyzőkönyve.
  143. A környékbeli turizmusról lásd, Kürti László „A puszta felfedezésétől a puszta eladásáig: Az alföldi-tanyasi turizmusés az esszencializmus problémája," In Fejős Zoltán és Szíjártó Zsolt szerk., Turizmus és kommunikáció, Budapest:2000, Néprajzi Múzeum, 112-128.
  144. Ladánybene   Községi   Önkormányzat   Képviselőtestületének   2/1994.   január   24-i   ülésének   jegyzőkönyve.A környezetszennyeződésről beszámolt a regionális újság is, lásd Fábián Judit, „Veszélyes hulladékok az ősborókásban." Kecskeméti Lapok, 89. évf. 1993. október 21. 9.
  145. Ladánybene Község Önkormányzatának 8./1994./VIII.8./ Ör. rendelete a település köztisztaságának védelméről.
  146. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 1/1992. január 31-i ülésének jegyzőkönyve.
  147. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselő Testület 2/1991. március 1-i ülésének jegyzőkönyve.
  148. A vállalkozóval megegyezve 1996-ban döntött a képviselőtestület a sportpálya felújításáról és a sportegyesület 300000forintos  támogatásáról,  Ladánybene   Község  Önkormányzata   Képviselőtestületének  8/1996.   július  2-i  ülésénekjegyzőkönyve.
  149. A külföldi szakirodalom is kiemelt figyelmet szentelt a kárpótlási folyamatnak, lásd például M. Burawoy and K.Verdery eds., Uncertain transition: Ethnographies of change in the postsocialist world, Lanham: Rowman & Littlefield,1999, és D. A. Kideckel, ed., East European communities: The struggle for balance in turbulent times, Boulder:Westview, 1995.
  150. A fórum tagjai Baranyi Lajos, Ritter Tibor, Sípos Imréné, Szabó Vince és a nem helybeli lakos képviselőjeként a lajosmizsei Csillik László volt.    A szakszövetkezet képviselőjeként Drabant János és Kollinászi László lett delegálva,Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 2/1992. február 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  151. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 4/1992. május 22-i ülésének jegyzőkönyve.
  152. A föld aranykorona értékének megállapítása már önmagában is rossz logika szerint működött - a kataszteri felmérésekés egy fiktív értékrendszer összekapcsolásával - országszerte a 20. század elején, lásd Sós Aladár, Szabadság és gazdaság. Budapest: Göncöl Kiadó, 1991, 424.
  153. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1993. április 30-i ülésének jegyzőkönyve.
  154. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 4/1998. április 7-i ülésének jegyzőkönyve
  155. Falugyűlés Jegyzőkönyve 1995. február 10. Ladánybene Irattára.
  156. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 4/1997. április 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  157. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 8/1997. szeptember 11-i ülésének jegyzőkönyve.
  158. Erről bővebben lásd Katalin Kovács, „The transition of Hungárián agriculture 1990-1993," In R. Abrahams ed., Aftersocialism: Land reform and social change in Eastern Europe, Providence and Oxford: Berghahn Books, 1996, 51-84,és Chris Hann, „Land tenure and citizenship in Tázlár," ibid, 23-50.
  159. Ugyanakkor   a   községben   648   kutyát   oltottak   be   veszettség   ellen,   Ladánybene   Községi   ÖnkormányzatKépviselőtestületének 5/1998. április 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  160. Tóth Péter, „Bács-Kiskun megye mezőgazdaságfejlesztési lehetőségei." A Falu IX. 2. 75-84.
  161. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 4/1991. április 26-i ülésének jegyzőkönyve.
  162. Kollinásziné mellett még egy elvált (fiát nevelő apa) pedagógus is pályázott, akit azonban a testület nem tartott alkalmasnak „megcsorbult életút"-ja miatt,  Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 5/1992.  június 5-iülésének jegyzőkönyve.
  163. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 3/1992. március 27-i ülésének jegyzőkönyve.
  164. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 5/1993. június 18-i ülésének jegyzőkönyve.
  165. Drabant Jánosné   igazgatóhelyettes   hozzászólásából,   Ladánybene   Községi   Önkormányzat   Képviselőtestületének13/1994. október 21-i ülésének jegyzőkönyve.
  166. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 7/1997. augusztus 27-i ülésének jegyzőkönyve.
  167. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 5/1991. május 17-i ülésének jegyzőkönyve.
  168. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1994. március 7-i ülésének jegyzőkönyve.
  169. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 4/1992. május 22-i ülésének jegyzőkönyve.
  170. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1995. április 25-i ülésének jegyzőkönyve.
  171. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 8/1995. szeptember 7-i ülésének jegyzőkönyve.
  172. Ladánybene Község Önkormányzata Képviselőtestületének 12/1996. november 27-i ülésének jegyzőkönyve.
  173. Ladánybene Község i Önkormányzat Képviselő-testületének 4/1997. április 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  174. Az iparűzési adó mértékét 2003. január l-ig nem változtatták, majd az 1%-ra emelkedett, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 10/1997. november 20-i ülésének jegyzőkönyve és Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 9/2002. december 3-i ülésének jegyzőkönyve.
  175. Az esetek jelentős százaléka tulajdon/vagyon elleni bűncselekmény volt.   A bűncselekmény tetteseinek kilétét 50 %ban tudták  felderíteni.  Ladánybene  Községi  Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1995.  április 25-i  ülésénekjegyzőkönyve.
  176. A körzeti megbízott személye azért változott, mert a korábbi megbízott (Obornyák Péter zászlós) közlekedése balesetkövetkeztében   elhunyt,   Ladánybene   Község   Önkormányzati   Képviselőtestület   2/1992.   február   28-i   ülésénekjegyzőkönyve.
  177. Az önkormányzat levélben fordult Gergényi Péter megyei főkapitányhoz ez ügyben, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 4/1997. április 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  178. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 11/1991. december 6-i ülésének jegyzőkönyve.
  179. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 2/1993. február 26-i ülésének jegyzőkönyve.
  180. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 8/1991. augusztus 9-i ülésének jegyzőkönyve.
  181. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 5/1993. június 18-i ülésének jegyzőkönyve.
  182. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 12/1991. december 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  183. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 4/1993. április 30-i ülésének jegyzőkönyve.
  184. Sípos Imréné gazdasági főelőadó beszámolójából, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 12/1994.október 21-i ülésének jegyzőkönyve.
  185. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 11/1998. augusztus 25-i ülésének jegyzőkönyve.
  186. Süveges István lajosmizsei plébános feljegyzése a Historia Domusban, lásd A ladánybenei róm. kat. lelkészség története1937. szeptember 5-től, 46-47. Ladánybenei Plébánia Irattára.
  187. Süveges István plébános utolsó bejegyzése, 2000. nov. 30-án, A ladánybenei róm. kat. lelkészség története 1937.szeptember 5-től, 46-47. Ladánybenei Plébánia Irattára.
  188. A kiadások között szerepel egy dániai kiküldetés (60000 ft), vezetői pótlékok (160000 ft), „Tégy a gyűlölet ellen" program és az „Egészséges Tüdőért Alapítvány" (30000 ft) támogatása.
  189. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 3/1994. február 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  190. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 6/1994. április 5-i ülésének jegyzőkönyve.
  191. A másik pályázó szintén határontúli magyar volt, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 12/1994.október 3-i ülésének jegyzőkönyve.
  192. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 3/1996. március 12-i ülésének jegyzőkönyve.
  193. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 11/1994. augusztus 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  194. A nemzetfogalom értelmezése nem egyértelmű ebben a kontextusban, lásd Kürti László, "Megnyerjük a 21. századot- a státustörvény és ami mögötte van." Kurtán S., Sándor P. és Vass L. szerk., Magyarország politikai évkönyve 2001ről. 1. Budapest: DKMKKA, 507-520, és a fogalmak bemutatását in Bretter Zoltán és Deák Ágnes szerk., Eszmék apolitikában: a nacionalizmus, Pécs: Tanulmány Kiadó, 1993.
  195. Ladánybene Község Önkormányzata Képviselőtestületének 6/1996. május 29-i ülésének jegyzőkönyve, és LadánybeneKözségi Önkormányzat Képviselőtestületének 9/1997. október 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  196. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 6/1997. június 26-i ülésének jegyzőkönyve és 10/1998.augusztus 1-i ünnepi ülésének jegyzőkönyve.
  197. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 7/1998. június 15-i ülésének jegyzőkönyve.
  198. Az eseményről beszámolt a kecskeméti Petőfi Népe majd a Lajosmizse és Vidéke c. újság is, 1998. augusztus. 5.
  199. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 15/1994. december 20-i alakuló ülésének jegyzőkönyve.
  200. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 14/1998. október 26-i ülésének jegyzőkönyve.
  201. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 15/1998. november 3-i ülésének jegyzőkönyve.
  202. Dr. Solti Éva hozzászólása a 7.  napirendi ponthoz, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének14/1998. október 26-i ülésének jegyzőkönyve.
  203. A polgármester illetményeként a köztisztviselői illetményalap 6,5-szerese illette meg, ami 214.500 forint volt.   Azalpolgármester   illetménye   66000   forint   volt,   de   a   megválasztott   alpolgármester   lemondott   a   tiszteletdíjról,Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 8/2002. október 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  204. A választási eredmények összesítése a www.vokscentrum.hu honlapon megtalálható.
  205. Rácz  Sándor előterjesztése,  Ladánybene  Községi  Önkormányzat Képviselő-testületének  14/1998.  október 26-iülésének jegyzőkönyve, hasonlóan ezek voltak a témái az első falugyűlésnek is, Falugyűlés jegyzőkönyve, 1999.február 12.
  206. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 19/1998. december 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  207. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 1/1999. január 12-i ülésének jegyzőkönyve.
  208. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 8/1999. április 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  209. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 6/2002. augusztus 28-i ülésének jegyzőkönyve.
  210. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 9/1999. június 1-i ülésének jegyzőkönyve.
  211. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 15/1999. december 17-i ülésének jegyzőkönyve.
  212. A plébános a 2000. december 5-i testületi ülésen mutatkozott be a község vezetősége előtt, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 14/2000. december 5-i ülésének jegyzőkönyve.
  213. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 11/2003. december 9-i ülésének jegyzőkönyve.
  214. Kiss Vilmos plébános beszámolója, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 4/2002. május 15-iülésének jegyzőkönyve.
  215. Az orvost etikátlan magatartása (alkoholizmus) miatt vonta kérdőre az önkormányzat, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 1/2000. január 6-i ülésének jegyzőkönyve.    Az orvosi pályázatról közös testületiülésen   döntött   Ladánybene   és   Kunbaracs   képviselőtestülete,   Ladánybene   Községi   Önkormányzat   Képviselőtestületének 3/2000. február 29-i ülésének jegyzőkönyve.  Rácz Imre Gábor mellett, dr. Sípos Róbert is magánpraxisban vállalt munkát Ladánybenén.
  216. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 3/2000. február 29-i ülésének jegyzőkönyve.
  217. Ladánybene  Községi  Önkormányzat Képviselő-testületének  10/2002.  december 27-i ülésének jegyzőkönyve, ésLadánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 5/2003. május 6-i ülésének jegyzőkönyve.
  218. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 2/2002. február 20-i ülésének jegyzőkönyve.
  219. Orbán Csaba rendőrőrnagy, lajosmizsei őrsparancsnok beszámolója, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselőtestületének 12/2000. november 7-i ülésének jegyzőkönyve és Tarnóczy László százados megbízott őrsparancsnokbeszámolója,   Ladánybene   Községi   Önkormányzat   Képviselő-testületének   9/2001.   október   29-i   ülésénekjegyzőkönyve.
  220. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 9/1999. június 1-i ülésének jegyzőkönyve.
  221. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testülete 9/2002. december 3-i ülésének jegyzőkönyve. Sajnos, a 2003ban végzett kiskunsági tanyakutatásból kimaradt a Felső-Kiskunság és így Ladánybene is, lásd Csatári Bálint és KissAttila szerk.,, Tanyai Kaleidoszkóp. A 20023-2003. évi tanyakollégium munkájának eredményei. Kecskemét: MTARKK Alföldi Tudományos Intézete, 2004.
  222. Drabant  János   mezőőr   beszámolója   a   képviselőtestületnek,   Ladánybene   Községi   Önkormányzat   Képviselőtestületének 11/2003. december 9-i ülésének jegyzőkönyve.
  223. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 7/2003. június 20-i ülésének jegyzőkönyve.
  224. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 9/2003. szeptember 10-i ülésének jegyzőkönyve.
  225. Ladánybene Község Önkormányzati Képviselőtestület 9/2003. szeptember 10-i ülésének jegyzőkönyve.
  226. Ladánybene  Községi  Önkormányzat  Képviselő-testületének  10/2000.  szeptember 5-i  ülésének jegyzőkönyve,  ésLadánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 5/2001. május 15-i ülésének jegyzőkönyve.
  227. A templomrom területe Tóth István tulajdonában volt, ezért azt az önkormányzat - jelképesen 100 forintért - 99 évrebérbe vette, Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 6/2001. július 2-i ülésének jegyzőkönyve.
  228. Ladánybene Községi Önkormányzat Képviselő-testületének 5/2002. július 10-i ülésének jegyzőkönyve.
  229. A 2004-es programok bemutatást lásd, „Fontos szerepet kap a kultúra Ladánybenén," Petőfi Népe, 2004. december18.4.
  230. A verset közölte Lajosmizse és Vidéke, 2003. 7. (164.), április 5. 1.

 

 

   
Következő fejezet