Előző fejezet Következő fejezet

{343} A hagymatermesztés gépesítése

 

 

A Bruder–Kovács-féle hagymaművelő gépek

 

Makón a gépesítést mindenekelőtt a hagymaművelés legmunkaigényesebb területén, a dughagymatermesztésben kívánták megvalósítani. A 30 cm-nél kisebb sortávolságú, sűrű sorú kertészeti és mezőgazdasági növényápolás a második világháború után nemcsak hazánkban, de a világon sem volt megoldva. A dughagyma termesztésében a talaj megmunkálásától a hagyma betakarításáig az egész munkafolyamatot gépesítették.

A dughagymatermesztés gépesítésének kikísérletezése a Makói Kísérleti Telepen Bruder János irányításával 1951-ben indult meg. 1952-től több-kevesebb sikerrel elkészült Schőbel György makói kovácsmester többsoros dughagymaszedője, Balázs Antal egysoros, majd többsoros szedője, Baranyi Ferenc lóvontatású szedője, Pilinyi Zoltán kézi, motoros szedője, az Igási úti Állami Gazdaság traktorvontatású szedője, a békéscsabai Baki Imre önjáró dughagymaszedője. Ez utóbbi erről szabadalmat is kért.1

A Zetor meghajtású Schőbel-féle dughagymaszedőgép működési elve: forgóseprűi lesöpörték a hagyma elszáradt szárrészeit, a mélységtartó kerekek előtt a papucsos kés a hagyma alatt végighasította a talajt, a kés éle folytatólag vaspálcákból állt, a rögök itt kihullottak, innen emelőszerkezet továbbította a hagymát egy sűrűbb rácsra, a szennyeződéstől megtisztított hagymát a gép négy kezelője zsákba engedte. A Zetor nem taposta volna a talajt, mert oldalra kilógott a négy kés. Küllemében impozáns gép munkavégzésre nem volt alkalmas, a kiemelt dughagyma a gép vontatásakor nem volt képes az alsó rostára följutni, erre külön fölhajtó szerkezetre lett volna szükség.2 1954-től a Makói Hagymakísérleti Telepen Bruder János irányításával Kovács Mihály (1918–1990) gépésztechnikus3 elgondolása szerint folyt a kísérletezés.

Az ágykészítőgép a vontató traktor hidraulikájára szerelt szánkószerű szerkezet. A gép szánkótalpai a keréknyomban csúsztak. A 150 cm-es ágyak között 35 cm-es utak maradtak. A simítólapot a gép kezelője függőleges irányban kar segítségével mozgathatta: a talajhoz szorította, vagy a fölgyülemlett földet kieresztette. Az első ágy kihúzása előtt a szélső keréknyom helyét kihancsikolták, vagy zsinór mellett kapával kiborozdálták. A gép jó munkavégzésének föltétele volt a talaj gondos előkészítése, a szántásból, fogasolásból eredő hibák kiküszöbölése, akkor ugyanis a gép simítólapja nem túrt maga előtt sok földet, nem volt szükség a nagyobb szintkülönbségek kiegyenlítésére. A keréknyomok betakarításig a munkagépek közlekedésére (boronálásra, hengerezésre, cseréptörésre, kapálásra, gyomlálásra, dughagymaszársöprésre, vegyszeres gyomirtásra, növényvédelmi permetezésre, porozásra, szállításra) szolgáltak. A simítólapra vonalazáshoz {344} a kívánt sortávolságnak megfelelően vonalzó fogakat lehetett szerelni. A fogak talajhasító mélysége állítható volt. A fogak helyére barázdahúzó vasakat is szerelhettek. Keresztirányú vonalazásra a gép után léces hengert akaszthattak.

A különböző műveleteket végző géprészeket a négy gumikerékkel és kormánnyal ellátott eszközhordozó vázra helyezték. Ennek egyik legfontosabb része a fésűs távtartó volt, amely lehetővé tette a fölszerelt eszköz függőleges mozgását. Az alkalmazott eszközöket a fésűs szerkezeten keresztül rögzítették a befogókra, így ezek csak párhuzamosan tudtak elmozdulni.

Magvetéskor az eszközhordozóra a vetőszerkezetet helyezték, amelynek vetőelemei hasonlók voltak a német Saxonia vetőgépekéhez. Az útközéptől útközépig 167 cm széles ágyakba 5 ikersor került. A széles sorok egymástól 24 cm-re, a keskenyek 4 cm-re estek. A vetőmag mennyisége Norton szekrénnyel 24–72 fokozatban állítható volt.

Növényápolásra csuklós kapát szerkesztettek.4 A mélységállító mankós kerekeken futó kapaszerkezet szárát a fésűs távtartó szerkezeten keresztül rögzítették az eszközbefogóba. Egy csuklóskapa két sorköz kapálását végezte sorközönként egy jobbos és egy balos L kapával. Ha a növények már nagyobbak voltak, az L kapák helyett sorközönként egy-egy lúdtalpas kapát alkalmaztak, ez nem sértette meg a növények leveleit.

A dughagyma elszáradt szárrészeinek eltávolítására seprőszerkezet készült. Ebbe a népi hagyománynak megfelelően nyírfasöprűt fogtak be.

A dughagymaszedőgép megszerkesztése volt a legnehezebb föladat. Kovács Mihály a Schőbel-féle gépből kiindulva 1958-ban elkészítette az első működő gépet, de a gépen ülő 8 asszony nem győzte a rögöket kidobálni. A Vörös Csillag Traktorgyár is készített két gépet, de nem vált be.5 Az egyiket Kovács Mihály szalagos fölhordóval látta el. Működött, de ez is nagymennyiségű földet szedett föl. Ekkor rájöttek, hogy technológiát kell változtatni, áttértek a művelőutas rendszerű művelésre. A dughagyma szedésére dughagyma-kiforgató tárcsarendszert alakítottak ki. A kiemelt dughagymát azonban kézzel kellett fölszedni.6

248. A Vörös Csillag Traktorgyár

dughagyma-szedőgépe 1958-ból
249. Bruder–Kovács-féle

dughagyma-szedőgép zsákolóval
{345}

 

A dughagyma-betakarító gépekkel előbb soronkénti szedéssel kísérleteztek. Két gépegységet alakítottak ki: az egyik a kiemelő, másik a tisztító és zsákoló rész volt. Továbbfejlesztett változata az ágy szélességében szedte a dughagymát, a szedő és tisztító rész egy vázra épült.7

A dughagymában alkalmazott gépeket az étkezési hagyma termesztésében is tudták használni. Akkoriban kézzel ültették, rakták el a dughagymát. Mivel az étkezési hagyma termesztésében is az ágyrendszerű művelési módot alkalmazták, az ágykészítő gépet vonalazásra használták. A dughagyma ültetésének gépesítése hosszú ideig elakadt, akkoriban ugyanis azt tartották, hogy a dughagymaszórás az export minőségi követelményeinek nem felel meg. (Ekkor a fotócellás dughagymavetési módszer gondolata is fölmerült, amely lehetővé tette volna a dughagymának gyökérzettel lefelé a talajba juttatását.) Dughagymaszórással először 1960 körül próbálkoztak, de a keléskor tapasztalták, hogy nyakas a hagyma, ezért kiszántották. Tíz évvel később Erdei Ferenc javaslatára újra kísérleteztek. Kiderült, hogy a szórással ültetett dughagymabeérésre kikerekedik, elveszti nyakasságát.

A dughagymaszórógépet szintén a négykerekű hordozó kocsira szerelték. A vetőszerkezete kéthengeres, bontópálcás megoldású volt, amely lehetővé tette az esetleg összecsomósodott dughagyma szétbontását, egyenletes kiszórását. A vetőcsoroszlya úgy volt beállítva, hogy a dughagymát a talajba 3–4 cm-re szórja. A csoroszlyák után takarószerkezet és a gép után az ágy szélességében borona simította el a talajt.

A dughagymaszórógéppel ültetett, szórt hagyma elhelyezkedése, a gyökérzet helye a talajban véletlenszerű, ezért a kelés és a hagyma fejlődése elmarad a kézzel ültetett, duggatott hagyma fejlődési ütemétől. A kedvezőtlen elhelyezkedés miatt a tenyészidőben meglehetősen sok hagyma el is pusztul. Jakovác Frigyes 1970-ben a Gorzsai Állami Gazdaságban azt tapasztalta, hogy a tőszámcsökkenés a betakarítás idejére elérheti az 50 százalékot is. Legnagyobb volt a tőszámpusztulás a kelés időszakában és júliusban.8

250. A 15 soros hagyma-sorművelő kézi sorontartással

 

A sorműveléshez a hagymamindenes gépre olyan lúdtalpas kapát erősítettek, amelynek két sarkánál kiemelkedő szakáll jelezte a kapa talaj alatti haladását. Ezáltal egyrészt a gépkezelő figyelemmel kísérhette a kapa járását, másrészt cserepesedett talajon a rögök törésével jobb minőségű munkát végzett. Mivel a lúdtalpas kapa szára középen futott, nem törte a növényt. A tenyészidő végén, amikor a hagyma szára dús és elterülő, kivételes esetben szárterelő szerkezetet is használtak.

Az étkezési hagyma betakarítására a hagymamindenes gépre 30 fokos szögben álló étkezésihagyma-kiforgató tárcsát szereltek. A tárcsák talajba merülését súlyozással és mélységtartó kerekekkel szabályozták. Mivel a tárcsák a gépet egy oldalra húzták, a gumikerék mellé taréjos kereket is tettek, a kormányszerkezetet ellentartó rugóval tartották egyensúlyban. Első időszakban a kiforgatott hagymát kézzel takarították be. Az étkezési-hagyma-szedőgép {346} öt sor betakarítására készült. A szedőgép vágószerkezete föllazította a talajt, a gumilapátos forgószerkezet kiemelte a hagymát, és rostára, majd rendrakó szerkezetre vitte.9 Teljesítménye tízórás munkanapon 3–4 hold volt.10 A fölszedést holland Finis rendfölszedő gép végezte.

A maghozó hagymák ültetéséhez az ágykészítő gépre barázdahúzó vasakat szereltek, és velük tetszőleges mélységű ültető barázdákat húztak. A dugványhagymát a barázdába kézzel ültették. Amíg a maghozó hagyma bördőmagassága engedte, az étkezési hagymáéhoz hasonlóan művelték meg. Mivel a magszár magasra nő, fölülről porozni és permetezni károkozás (a magszár letörése) nélkül úgy tudtak, hogy minden tizedik ágyat alacsony növésű növénnyel ültettek be vagy üresen hagyták a növényvédő gépek zavartalan közlekedésére.

A Bruder–Kovács-féle hagymaművelő gépek adaptálva alkalmasak voltak aprómagvak vetésére; jácint-, tulipánhagyma vagy más gumós, hagymás növények kiültetésére, sorművelésére is. Mivel a szövetkezeteknek főleg az étkezési hagymában nagyobb teljesítményű gépekre volt szükségük, az intézet 1962-ben megalkotta a szárnyas hagymaművelő gépet, amelynek háromszoros volt a teljesítménye.11

A szárnyas kultivátor főgerendelye középső részre, jobb és balszárnyra oszlott, innen a neve. Alkalmas volt akár ágykészítő géppel előre elkészített ágyrendszerű vetések vagy ültetések, akár külön ágykészítés nélküli, de megszabott ágyrendszerben vetett vagy ültetett növények művelésére. Míg az eredeti hagymaművelő gép a fésűs távtartó szerkezet miatt 15, 30, 45 stb. cm sortávolságra volt állítható, a szárnyas gépet 15 cm fölött bármely sortávolságra alkalmazhatták. Az eszközhordozó kocsit tartó főgerendelyt csuklós szerkezettel megtörték; ez tette lehetővé, hogy a gép hullámos területen is kövesse a talaj egyenetlenségét. A főgerendelyt a jobb és bal oldali csuklónál és a két szárny végénél gumikerék támasztotta alá. Középütt és a két szárnynál egymástól függetlenül kormányozható eszközhordozó kocsit alkalmaztak. Növényápolásban jó munkát saját vonalazása után végzett, mert az egyéb műveletek eszközeit így lehetett pontosan fölszerelni. Forduláskor a két szárny hidraulikusan fölemelhető volt, közúti szállításkor meg fölhajtható. A szárnyas gép több művelet végezhetett: a vonalzókésekkel fölszerelve vonalazott, a lúdtalpkapákkal sorközt kapált, tárcsákkal a hagymát kiforgatta.12

A Makói Kísérleti Telepen végzett gépkísérletek úttörő jellege elvitathatatlan. Itt született meg a művelőutas termesztési mód, amely nélkül a hagyamatermesztés gépesítése elképzelhetetlen. Ma már Európa-szerte ezt alkalmazzák. A művelőutas technológiáról Somos András akadémikus is megállapította: „az egész világon bevált, s előfeltétele a növényvédő- és szedőgépek használatának”.13 A tárcsás hagymakiemelő Bruder–Kovács-szabadalom volt. Az 1966. évi kiállításon a hollandok engedélyt kértek, hogy erről szakcikket írjanak. Továbbfejlesztett változatát a rendre rakó és fölszedő gépekben ma is alkalmazzák. Szabadalmazták 1958-ban a kertészeti ágyhúzó gépet és a kombinált vetőgépet, 1963-ban a dughagymaszedőgépet, 1970-ben a dughagymaszórógépet és az osztályozógépet. Ma is használják a szövetkezetek a Bruder–Kovács-féle dughagymaszórógépet. {347}

251. A Bruder–Kovács-féle dughagyma-szedőgép szabadalmi okirata

 

A Moravszky–Joó-féle hagymaművelő gépek

Legtöbb termelőszövetkezet a gépesítés valamilyen formájával próbált könnyíteni a hagymatermesztés nehéz munkáján. Különösen kimagasló eredményt ért el a makói Kossuth Termelőszövetkezet. Moravszky Ferenc elnök és Joó Sándor géplakatos 1962-ben jó minőségű hagymaművelő gépet konstruált, amelyet a lipcsei nemzetközi kiállításon {348} aranyéremmel tüntettek ki. Ez a gép alkalmas volt hagymamag és más aprómagvak vetésére, sorvonalzásra, barázdahúzásra, a talaj tárcsázására, sorközművelésre, az étkezési hagyma kiemelésére. Az Agrotröszt tíz ilyen gépet gyártatott a makói Vas- Fém Kisipari Termelőszövetkezettel, de ezek utólag még kisebb javításokra szorultak.14 A makói Kossuth Termelőszövetkezet dughagyma-osztályozó gépet is készített, óránként 15–20 mázsa teljesítménnyel. A makói Lenin és a csanádpalotai termelőszövetkezet cséplőgépet alakított át házilag dughagyma-osztályozásra.

Az egyik első gyári előállítású hagymaművelő gépet a kertészeti főiskola (Lammer Kálmán) tervezésében a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyára készítette.

A HB jelű hagymabetakarító gép négy sor étkezési vöröshagyma szedésére volt alkalmas. Az ásó- és kiemelőtárcsa a hagymát talajréteggel együtt kiemelte, és ferde elhelyezkedésű rázószalagra juttatta, majd kb. 50 cm széles rendre helyezte. Területteljesítménye 10 órás munkanapon 3–8 hold.

 

A Kertészeti Egyetem és a BMG makói gyárának hagymaművelő gépe

A budapesti Kertészeti Egyetem műszaki tanszékén Mészáros Ferenc adjunktus folytatott 1965–68-ban elméletileg megalapozott vizsgálódást az étkezési vöröshagyma betakarításának gépesítésében. Késes hagymakiemelővel és tárcsás fölszedővel végzett kísérleteket. Az eredmények értékeléséhez statisztikai módszert alkalmazott. Megállapításait matematikai számításokból, szabadföldi vizsgálatokból, lassított filmfölvételekből és üzemi viszonyok közötti kutatásokból vonta le. Arra a következtetésre jutott, hogy a hagymát nem soronként, hanem teljes ágyszélességben a talajszelvénnyel együtt kell kiszedni; a kiemelésre legalkalmasabb a 800 mm-es, sík tárcsapár.15

A Kertészeti Egyetem a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárával közösen fejlesztette ki a VHB típusú (Vöröshagyma Betakarító) négysoros, aktív meghajtású gépet.16 Az ásótárcsa földréteggel együtt emelte ki a hagymát, és ferde elhelyezésű rázószalagra juttatta. A rázószalag a hagymát a földtől különválasztotta, és rendre rakta. 1967-ben 10, 1968-ban 40 darabos széria készült belőle.17 A gép nem tudta a terményt járműre rakni. Később ezt a gépre szerelhető adapter kifejlesztésével megoldották. 1969-ben HRA (Hagyma Rakó Adapter), 1970-ben HRAB (Hagyma Rakó Adapteres Betakarítógép) rászerelhető adapterekkel összekapcsolva alkalmassá vált egymenetes betakarításra is. A gép nem nyerte meg a makói tájkörzet illetékeseinek tetszését, mert a kötöttebb, gyomosabb talajon, mélyebben fekvő táblákon a munka minősége nem volt elfogadható. A gép hazai fölhasználói a lazább talajon gazdálkodó termőtáj gazdaságaiból kerültek ki. 1967–73-ban 209 VHB gépet és adaptert gyártottak, amelyből 154 hazai, 55 külföldi fölhasználóhoz került.18 {349}

252. Az Unimas hagymabetakarító gép 253. Az Unimas gép működési vázlata

 

A VHB gép tovább kifejlesztett géptípusát Unimas márkanéven gyártották. A gép tárcsás kiszedője a hagymát a talajréteggel kiemelte, a pálcás fölhordó a hagymát és a talajkeveréket szétrostálta. A fölhordóról a hagyma és a maradék rög, valamint a gyomnövények függőleges gumigyűrűs hengersorral ütköztek. A hengerek a gyomnövényeket áthúzták, és hátra, a talajra szórták, miközben a maradék rögöket is szétmorzsálták. A pálcás fölhordó alatt elhelyezett ventilátor a könnyű növényi részektől megtisztította a hagymát, amely a surrantón keresztül visszajutott a talajra, és ott rendre rakódott. A második menetben a gépre kihordó-kocsirakó elevátor alkalmazásával a hagyma pótkocsira került. E gép előnye volt, hogy elvégezte a gyomkiválasztást, részben a szártalanítást; egy- és kétmenetes betakarításra is alkalmazhatták; a traktoroson kívül más kezelő személyzetet nem igényelt; vezetőborozdás technológiában is használhatták.19 A továbbfejlesztés ellenére megmaradt a korábban is kifogásolt ásótárcsás hagymakiemelés. Így ez a géptípus a jelentős fejlesztés ellenére bonyolultsága miatt nem tudott a makói tájkörzetbe betörni. Az 1974–76-ban gyártott 36 gépből 29 került külföldre, és mindössze 7 a hazai fölhasználókhoz.20

A makói Úttörő Termelőszövetkezet gépműhelyében Czibor András gépészmérnök kifejlesztett saját hagymaművelő gépsort, melynek első tagja az LDV–12-es láncvezérlésű dughagymavetőgép volt.21

 

Finis rendszerű hagymaművelő gépek

A Makói Hagymatermesztési Együttműködés a holland Finis cég gépeit választotta géprendszerül. A holland gyártmány ugyanúgy ötsoros volt, mint a Bruder–Kovács-féle gépek; ez az egyezés is hozzájárult az itteni elterjedéséhez. A gépeket vizsgálatra a Kecskeméti Konzervgyár hozatta be, később a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, az Állami Gazdaságok Országos Központja, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. A Finis gépcsalád magvetőgépből, dughagymaszóró-gépből, kiszedő-

gépből, rendrakóból, rendfelszedőből és manipuláló gépsorból állt. {350}

A Gorzsai Állami Gazdaság 1970-ben szerezte be az első Finis hagymabetakarító-gépet.22 A makói Kossuth Termelőszövetkezet 1972-ben próbálkozott Finis hagymafölszedővel, de a gyomos talajban még a gyár szakembere sem tudta eredményesen működtetni. A gép 1973-ban gyommentes táblán viszont kitűnően vizsgázott. A hagymatermelés technológiájának forradalmasításában elévülhetetlen érdemeket szerző makói Lenin Termelőszövetkezet 1972-ben a hagyma betakarítását a Finis típusú gépekre alapozta.23

A Finis gépek holland technológiáját a gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI) munkatársai, Jakovác Frigyes és Kovács Péter főleg a Gorzsai Állami Gazdaságban és a makói Lenin Termelőszövetkezetben folytatott kísérleteik alapján adaptálták. A gépek tanulmányozásában mindvégig részt vett Cs. Kovács László, a makói Lenin Termelőszövetkezet kertészmérnöke, aki az 1973-ban létrehozott Makói Hagymatermesztési Együttműködés vezetőjeként a tag gazdaságoknak ajánlotta a Finis gépek beszerzését. Közben Jakovác Frigyes és Kovács Ferenc elkészítette a kétéves vöröshagyma-termesztés ajánlott technológiáját.24 Minden hagymát termelő gazdaság egyéni úton indult el a termesztés gépesítésében, de a Lenin Termelőszövetkezet – mint a Hagymatermesztési Együttműködés gesztora – az MGI kidolgozott technológiáját a makói tájkörzetben elterjesztette.

A Finis cég Drillautomat vetőgépe bütyköshengeres gabonavető elemekkel volt fölszerelve. A mag mennyiségét Norton fogaskerékszekrénnyel 72 fokozatban lehetett állítani. A magágyat a gépen elhelyezett rugós fogú borona zárta. Mivel vetési sortávolsága 30 cm volt, kizárólag egyéves hagymánál használták.

254. A Finis rendszerű tárcsás kiemelő és rendrakó

 

A Finis kiszedőgép két egységből állt: az első egység kiszedő tárcsáival meglazította a hagymát, kiemelte, megrostálta és laza rendre rakta. A kiszedő egység 5 talajhajtású gömbsüvegtárcsából állt, mögötte mélységállító kerékkel, két szélén villás terelőelemekkel. A trak-

tor hátsó részére szerelt rendrakó egység a laza rendet fölszedte, a pálcás rázórostély megtisztította, és újra a talaj fölszínére rakta. 4–7 napos száradás után következett a rendfölszedés. A Finis rendfölszedő gép három egységből állt: fölszedő és előtisztító, fölhordó és tisztító, valamint kocsirakó vagy zsákoló berendezésből. A gép első egysége fölemelte a rendet, megrostálta, majd az egész hagymamennyiséget a gépen elhelyezett rázóasztalra továbbította, ahol 4 – 5 kezelő kiszedte a nagyobb rögöket. Az így megtisztított hagymát a gépre szerelt végtelenített szállítószalag a rendfelszedőgéppel párhuzamosan haladó pótkocsira vagy adapter közbeiktatásával zsákba továbbította. A kiszedőgép legkedvezőbb viszonyok között 0,3 hektár/óra, a rendfölszedő 0,2–0,3 hektár/óra teljesítménnyel dolgozott. A rendfölszedőgépet 5 kezelő szolgálta ki. Óriási porban, embertelen körülmények {351} között dobálták ki a rögöket, az összevágott hagymát. Mit sem segített rajtuk, hogy orrukat, szájukat bekötötték, fejüket bebugyolálták.

A Finis gépeket az 1977-ben megszűnt Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár jogutóda, a Hódmezővásárhelyi Gépgyár (Hódgép) sándorfalvi gyára fejlesztette tovább.

255. A Finis kiszedő (HKS) és rendrerakó (HRR) gép működési elve: a) kiszedőegység, b) rendrakó egység

1. gömbsüvegtárcsás kiszedőelemek,

2. keret, 3. földleválasztó szerkezet,

4. pálcás rendfölszedő, 5. rendelőkészítő terelőlemez

256. Finis rendrakó (HRR) gép

A traktor elejére szerelhető HKS jelű (hagyma kiszedő) adapternek a sortávolságnak megfelelően állítható tárcsás rendszere kiforgatta a talajból a hagymát. A traktor végére függesztett HRR jelű (hagyma rendre rakó) adapter két keréken a talajra támaszkodott, a kapcsolt láncpálcákból kialakított rostélypálcás földleválasztó szerkezete a gumilapátos motolla segítségével fölszedte a hagymát, majd kétoldalt pálcás terelők közbeiktatásával szűkített rendre lerakta. A kétmenetes betakarítási technológiának megfelelően HRF jelű (hagyma rendfelszedő) gép a hagymarendet fölemelte, a kisebb földrészektől megtisztított hagymát a keresztirányban elhelyezett válogatóasztalra helyezte, ahol 4–5 főből álló kiszolgáló személyzet a rögöket és szennyeződéseket eltávolította. A megtisztított hagymát a kihordószalag a gép mellett haladó járműre továbbította.25

257. Finis rendfölszedő

(HRF) kocsirakóval
258. Finis rendfölszedő-kocsirakó gép

működési vázlata 1. láncrostályos fölszedőszerkezet, 2. válogatóasztal, 3. kocsirakó elevátor, 4. szállító jármű
{353}

Használatban részben konstrukciós, részben gyönge anyagminőségből eredően sok volt az üzemzavar, meghibásodás. Különösen a fölhordólánc bizonyult gyönge szerkezeti elemnek, és nagyon lerontotta az üzembiztonságot.26

A dughagymatermesztés gépesítése az országos gépkísérleti és fejlesztési intézeteket nem foglalkoztatta, ezért az új, korszerű, nagyobb teljesítményű gépek tervezése és gyártása a Hódgép makói gyárára hárult. A hagymamag vetésére rendelkezésre állt a svéd gyártmányú Nibex aprómagvetőgép. A makói gépgyár elkészítette a HMG-3 dughagymaszórógépet, a nagyobb teljesítményű DHV-15 dughagymavetőgépet, a DHF jelű dughagymaszedőt, a DHO jelű dughagyma-osztályozó gépet.

125. táblázat

Az MHR gazdaságainak gépbeszerzése 1977–79-ben

Géptípus B  e  s  z  e  r  z  é  s  Rendelés
  1977-ben 1978-ban 1979-re
DMG-3 40
DHV-15   1   5 11
HKS 39 10 17
HRR 39 10 17
HRF 37 10 14

(Forrás: Szabó János 1978. 44.)

A Hódgép sándorfalvi gyáregységében is készült hagymabetakarító gép. A H6F jelű gép a betakarítás idejének csökkentésére a hagymakiemelést, a földleválasztást, a tisztítást és a kocsira rakást egy menetben végezte el. Sík tárcsapáros vágószerkezete a talajból a hagymasorokat a földdel együtt kiemelte, és a pálcás terelőkosár segítségével a szélesebb alsópálcás földleválasztóra továbbította. Ezen a kiemelt föld nagyrésze átesett, a tömegáram pedig ejtőlépcső közbeiktatásával pálcás fölhordóra került. Ez megtisztította a hagymát a további szennyeződéstől. A nagyméretű gyomokat a gyomleválasztó henger a gép mögött a talajra ejtette. A megtisztított hagymát a kocsirakó elevátor a gép mellett haladó járműre továbbította.

259. H6F jelű hagymakiszedő 260. H6F hagymabetakarító gép működési elve

1. vágószerkezet, 2. alsó földleválasztó, 3. fölső fölhordó, 4. gyomleválasztó hengerpár, 5. nyomóventilátor, 6. hevederes-pálcás kocsirakó, 7. mélységhatároló kerekek, 8. rendképző szerkezet
{353}

A H6F jelű gép kétmenetes hagyma betakarításra is alkalmas volt. Az elevátor helyett a hagyma a garat közvetítésével a surrantóra hullott, és a talajon 50 cm széles rendet rakott.27

Míg a H6F gép ágyásos és sík művelési mód mellett is alkalmazható volt, az SHG jelű gépet sík művelésmódú vöröshagyma egy- és kétmenetes betakarítására tervezték. A H6F jelű hagymabetakarító gépből mintapéldányt Egyiptom is vásárolt, az Agroker öt darabot rendelt.28 A gép nem tudott elterjedni.

A termelőszövetkezetekben a dughagyma osztályozására az 1960-as évekig kézi forgatós-rostákat használtak. Dughagymaosztályozó gépet sorozatban nem gyártottak, ezeket a termelőszövetkezetek saját elképzelés szerint készítették el. Előbb a cséplőgépeket alakították át osztályozóvá, de ezek kis teljesítményűek voltak. A makói Kossuth Termelőszövetkezetben Joó Sándor géplakatos Moravszky Ferenc elnökkel szerkesztett nagyobb síkrostát, de nagyüzemi termeléshez kicsi volt a teljesítőképessége; éjjel-nappal kellett dolgozni vele.

1973-ban a makói Lenin Termelőszövetkezetben Bán Lajos készített dughagyma-osztályozó rostát.29 Ez nem sík, hanem emeletes rosta volt, a rosták egymás fölött hat emeletben helyezkedtek el. Szállítószalaggal hordták föl a dughagymát; a szemetet, léhát ventilátorral fúvatták ki. Napi teljesítménye 100–150 mázsa volt.30 Előnyére írták mobilitását és kis helyigényét; hátrányának tartották, hogy az átmeneti méretű dughagymák a rostapálcák közé ékelődtek, beszorultak; csak a gép leállításával tisztíthatták meg, de a teljesítményt erőltető szemlélet ezt nemigen tette lehetővé. Így az osztályozás minősége nem volt megfelelő.

1975-ben a makói József Attila Termelőszövetkezetben Szemes Ernő sík dughagyma-osztályozó gépet szerkesztett. Teljesítménye óránként 3 tonna. A szemetet és léhát ventilátor fújta ki. Az egyszerű, könnyen kezelhető gépnek nagy volt a helyigénye.31 A Zöldért ezt a gépet másolta le, megnagyobbítva készítették el.

Köblös István a makói Kossuth Termelőszövetkezetben a Bán Lajos féle gépből kiindulva az 1980-as években elkészítette a ma is használatos osztályozógépet. Ez is emeletes, de nem hat, csupán háromszintes. A rostapálcák hézagainak tisztítására automatikus, fésűs tisztítóberendezés készült. A szemét eltávolítását elfúvás helyett elszívással oldotta meg. Az adagoló berendezés a dughagymát nem a rosta közepére juttatja, hanem a rosta teljes szélességében egyenletesen elosztva. A résrosta kiszolgáló személyzete tíz fő, teljesítménye óránként 7 tonna.

 

Nagyteljesítményű hagymaművelő gépek

A zöldségtermesztés fejlesztéséről kialakított kormányprogram szabad utat teremtett a hagyma-betakarítás hatékonyabb gépesítésére. Az addig gyártott gépek kis teljesítményűek voltak. {354}

126. táblázat

A hazai hagymatermesztési gépek idényteljesítménye 1978-ban

Géptípus ha/db     100 ha-hoz Ára
    Db  Ft
HMG-3 dughagymaszóró   33 3   24 800
DHV-15 dughagymaszóró 100 1 180 000
DHV dughagymaszedő   20 5 105 000
HKS hagymakiszedő   50 2   12 400
HRR hagymarendrerakó   50 2   19 800
HRF hagymarendfölszedő   50 2   79 700

(Forrás: Szabó János 1978. 42–43.)

Közben megjelent az FMC–Milano hagymabetakarító géprendszer, amelynek óránkénti teljesítménye 0,8–1,4 hektár volt. 1968-ban a makói Úttörő Termelőszövetkezet területén több magyar, holland, angol és amerikai szedő és osztályozó gépet mutattak be.32 Mészáros István és Jakovác Frigyes, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (MGI) tudományos munkatársai lengyel és cseh érdeklődőknek Földeákon hívták föl figyelmüket az új hagyma-betakarító gépek újításaira.33 Valutáris nehézségek miatt a drága külföldi gépek behozatalára nem volt lehetőség, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Kohó és Gépipari Minisztérium valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pénzével megkezdődött a nagyteljesítményű hagymabetakarító gépek hazai fejlesztése. A Mezőgépfejlesztő Intézet (Mefi) 1972-ben látott hozzá a fejlesztéshez, gyártója a Hódgép makói gyára volt. 34

A VBG jelű vezetőborozdás géprendszer ágyásos termesztési technológiára épült. A vezetőborozdás gépek nem csupán hagymaművelésre készültek, alkalmasak voltak mindazon sorművelésű kultúra (petrezselyem, sárgarépa, paradicsom, cukorrépa stb.) termesztésére, amelyek vezetőborozdás (ágyásos) művelést igényeltek. A géprendszerrel az egyéves és kétéves (dughagymás) hagymatermesztés műveletei egyaránt elvégezhetők voltak. A vezetőborozdás géprendszer az alábbi gépekből állt:

1. VBG ágyáskészítő a fölhúzást, simítást végezte. Gyártotta a Monori Mezőgéptröszt aszódi gyára.

2. VBG vegyszerbedolgozó a talajfertőtlenítést, műtrágyázást végezte. Gyártotta a Monori Mezőgéptröszt aszódi gyára.

3. VBG–H kultivátor mechanikus gyomirtást, lazítást, sorközmarást végzett. Gyár-

totta a Monori Mezőgéptröszt aszódi gyára.

4. VBG–H sorműtrágyázó. Gyártotta a Monori Mezőgéptröszt aszódi gyára.

5. VBG–H dughagymavető (azonos a DHV-15-ös géppel). A Mezőgépfejlesztő Intézet tervezésében a Hódgép makói gyárában készült DHV-15-ös gépet 1975-ben az apátfalvi Aranykalász Termelőszövetkezetben mutatták be, ahol Pinkóczy Kálmán tervezőmérnök ismertette működését. A DHV-5-ös gépet fejlesztette tovább, amelynek háromszoros lett a teljesítménye, naponta 25–30 holdon végezte el a dughagyma szórását.35 {355}

6. VBF hagyma kiszedő, rendre rakó gép 1,6 méter széles ágyasokról szedte föl a hagymát és rakta rendre. Oldalkihordó elevátorral és gyomleválasztóval fölszerelve egymenetes betakarításra is alkalmas volt. Gyártotta a Hódgép makói gyára.

7. HRK hagyma rendfölszedő gép morzsalékos talajban alkalmas volt válogató személyek nélküli betakarításra. Gyártotta a Hódgép makói gyára.

8. DH szállítókocsi. Gyártotta a Hódgép makói gyára.

261. Vezetőborozdás, kétmenetes

hagymabetakarító gép működési vázlata a) hagymakiszedő, rendrakó, b) rendfölszedő, kocsirakó, c) szállító jármű

 

A vezetőborozdás gépekkel a makói József Attila Termelőszövetkezetben 1976-ban 40 hektár, 1977-ben 100 hektár területen üzemi kísérleteket végeztek.36 Tapasztalatokról a Makói Hagymatermelési Rendszer, a Mezőgépfejlesztési Intézet és a gödöllői Mezőgazdasági Gépfejlesztési Intézet folyamatos konzultációs kapcsolatot tartott.

A vezetőborozdás géprendszer iránt csekély volt az érdeklődés. Közben a Mezőgépfejlesztési Intézet a korábbi paradicsom-betakarító gépet továbbfejlesztve kialakította a BT–20 jelű vöröshagyma-betakarító gépet. A Hódgép makói gyára ezt a traktorral vontatott gépet BT–25 jelű, magajáró vöröshagyma-betakarító géppé fejlesztette tovább.

Valutáris nehézségek miatt az 1970-es években nem tudtak gondoskodni a Finis gépek alkatrész utánpótlásáról, ezért 1977-ben az országba korábban behozott Amac-D2 burgonyakombájnokat alakították át hagymabetakarító géppé. A makói tájkörzetben a Finis gépek mellett az Amac-D2 gépeket kedvelték legjobban.

262. AMAC-D2 szedőgép

 

Az 1980-as évek elején a gépellátásban nehéz helyzet állt elő. Tőkés importból nem volt lehetőség behozatalra, a szocialista országokban viszont nem gyár-

tottak hagymaművelő gépeket. A Finis gépek amortizálódtak, Amac-D2 gépből 1983-ban a József Attila Termelőszövetkezetnek volt 7, a Lenin és Kossuth Tsz-nek

3–3, az Úttörő Tsz-nek, az apátfalvi és csanádpalotai tsz-nek 1–1 darab. A burgonyatermesztő rendszerektől újsághirdetéssel 8–10 használt gép megszerzésére nyílt lehetőség. Az egész országban a {356} zöldségtermesztés gépesítése holtpontra jutott. Nagy szériájú gyártás segítette volna az előállítást, de gépexportunk nem tudott kialakulni, a hazai kereslet pedig szűkös és korlátozott volt.

Csupán a Hódgép és a mezőkovácsházi Új Élet Termelőszövetkezet foglalkozott zöldségtermelő gépek bizonyos mérvű gyártásával. Mezőkovácsházán 1979-ben saját fejlesztésű hagymarózsa-betakarítógépet készítettek, amely gyommentes talajban jól dolgozott. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság 1984-ben Mezőkovácsházán a zöldségtermesztő gépek gyártására mintaüzemet hozott létre, amelynek már az első évben 13 gépnek vagy géprésznek prototípusát kellett volna elkészítenie. Ez az üzem Amac típusú gép gyártására is alkalmas volt.

A Hódgép elkészítette az Amac gép magyar változatát, az SRK jelű gépet, amelynek különösen bevált a gyom- és szárleválasztó szerkezete. Eredményesen használták Rákóczifalván és Röszkén.

A Hollandiából behozott Rumpstadt hagymabetakarító gép erősebb és nagyobb teljesítményű volt a korábbiaknál. Ebből fejlesztette ki a Hódgép a Trio-I és a Trio-II gépet, az Amacból a Trio-III-at.

263. A Trio-I. hagymakiszedő 264. A Trio-III. rendfölszedő gép

 

A Hódgép 1978-ban abbahagyta a hagymabetakarító gépek gyártását, 1983-ban makói leányvállalatának fejlesztő részlegét is fölszámolta. Hódgép az 1980-as években kifejlesztette a Trio–I hagymakiszedő és a Trio–II rendrerakó gép mintapéldányait. 1988. január 1-jén a Hódgépen belül profilátrendezés történt; makói leányvállalata Makói Gépgyár (Magép) Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat néven önálló lett. A Trio gépcsalád fejlesztése és gyártása Makóra került. Elkészült a Trio–III rendfölszedő gép mintapéldánya is. A Trio gépcsalád – ezt fejezi ki a neve is – három műveletet végzett. A traktor elejére csatlakoztatható Trio-I tárcsái a sorköznek és a sorszámnak megfelelően beállítva a hagymát kiemelték, és a talajon összeterelték. A traktor után csatlakoztatható Trio-II fő részei a kettős fölszedő és rögrostáló láncos szerkezet, valamint a rendkészítő egység volt. A Trio-III láncos fölszedői a rendről fölszedték a hagymát, átrostálták, ventilátoros tisztítás után az oldalkihordó a mellette haladó pótkocsira rakta. A gépet egymenetes hagyma betakarításra, sőt szűkített osztású lánccserével dughagyma vagy gyöngyhagyma betakarításra is alkalmazhatták. A gép tervezői figyelembe vették a gyakorlati szakemberek véleményét. A Trio-I gépnél a kiásást gömbsüvegtárcsák végezték. Tanulmányozták ugyanis, hogy a különböző kiásószerkezetek milyen mennyiségű talajszelvényt emelnek ki, és úgy találták, a hagymával kiemelt talajszelvény a fix késes kiásószerkezetnél 700, a síktárcsás párnál 900, a gömbsüvegtárcsásnál 500 négyzetcentiméter. A Finis rendszerű géphez viszonyítva a gömbsüvegtárcsák átmérőjét 80 mm-rel {357} növelték, legkedvezőbb méretet 408 mm-ben határozták meg. A kísérleti gép vázát és terelőszerkezetét megerősítették. A tárcsák szögbeállítását segítette a gépre szerelt fokbeosztás. A Trio-II kéthevederes fölhordó láncát háromhevederessé módosították.

A Trio-III szedő gép 1987-ben készült el. A rendről a hagymát rövid fölszedő lánc emelte föl a tisztítóláncra, ahonnan a hossztengelyével keresztben elhelyezkedő elevátorszalagra került. A szennyeződés kiválasztására nyomóventilátoros szerkezetet építettek be.37 A nagyteljesítményű gép kétmenetes betakarítást tett lehetővé.

 

A makói hagymatermesztés gépesítése

(Összefoglalás)

A hazai hagymatermesztés gépesítése Makón indult. Előbb főleg kovácsok, lakatosok kísérleteztek. Intézményes keretek között 1954-től a Makói Hagymakísérleti Telepen Bruder János irányításával Kovács Mihály elgondolása szerint folyt.

Úttörő munkát végeztek, a 30 cm-nél kisebb sortávolságú, sűrűsorú kertészeti és mezőgazdasági növényápolás ugyanis a második világháború után nem volt megoldva. Művelőutas technológiát dolgoztak ki. Az ágykészítő gép keréknyomai a betakarításig a munkagépek közlekedésére szolgáltak. Kerékkel és kormánnyal ellátott eszközhordozó-

vázat szerkesztettek, erre rögzítették az esedékes munkafázis gépét: magvetéskor a vetőszerkezetet, növényápoláskor a csuklós kapákat, a szárrészek eltávolítására a seprőszerkezetet, szedésre a dughagyma-kiforgató tárcsarendszert.

Az étkezési hagyma termesztésében az ágykészítőgépre sorvonalazót szerkesztettek. 1960-tól kísérleteztek dughagymaszórással, de a gazdaságok sokáig idegenkedtek a használatától. A Bruder–Kovács-féle dughagymaszórógépeket jobbára 1970-től alkalmazták. Sorművelésre az alapgépre lúdtalpas kapákat, a hagyma betakarítására 30 fokos szögben álló kiforgató tárcsákat szereltek. A kiforgatott hagymát kézzel takarították be.

A szabadalmazott gépek alkalmasak voltak aprómagvak vetésére, gumós növények kiültetésére, sorművelésére. Az 1962-ben megalkotott szárnyas hagymaművelő gépek teljesítménye megháromszorozódott. A makói Kossuth Termelőszövetkezetben Mo-

ravszky Ferenc elnök és Joó Sándor géplakatos 1962-ben szintén készített hagymaművelő gépet. Ezt a lipcsei nemzetközi kiállításon aranyéremmel tüntették ki.

Az étkezésihagyma-termelés gépesítésével másutt is kísérleteztek. A budapesti Kertészeti Egyetem a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárával közösen kifejlesztett négysoros betakarító gépéből 1967–73-ban 209 készült.

A Makói Hagymatermesztési Együttműködés 1970-től a holland Finis cég hagymás gépeit választotta géprendszerül. A Finis gépcsaládból a kiszedő, a rendrerakó és rendfölszedő gépeket alkalmazták. Ezeknek magyarított változatai nagyban elterjedtek. Közben minden makói termelőszövetkezetben folytattak gépkísérleteket, jól beváltak a dughagyma-osztályozó rostáik.

A továbbiakban nagyteljesítményű hagymaművelő gépek iránt nőtt meg az igény. A Mezőgépfejlesztő Intézet a vezetőborozdás géprendszert fejlesztette ki. 1980-as évektől kezdték Hollandiából behozni a nagyteljesítményű Amac-D2 és a Rumpstadt gépeket. {358}

The mechanization of onion growing in Makó

(Summary)

 

The mechanization of national onion production started in Makó. Earlier mainly smiths and mechanical fitters had already experimented, but in an institutionalised form the experiments were carried out by János Bruder and Mihály Kovács at the Makó Research Station from 1954.

They did pioneering work, namely in the field of agricultural and horticultural plant protection – where the row space was less than 30 centimetres. This problem had not been solved since the Second World War. They developed a system using a cultivating road (from where the machines cultivate the plants). The ruts of the bed-making machine functioned as roads for the other machines until harvesting. They constructed a tool-carrying tractor equipped with wheels, steering-gear and the machine required to do the particular job: the sower when sowing the seeds, hinged hoes when tending the plants, a sweeper when removing withered stalks and a disc system for turning out onion-set when harvesting.

For table-onion growing a row-ruler was fixed onto the bed-making machine. From 1960 trials were carried out concerning the spreading of onion-sets, but the farms were averse to the use of it for a long time. The Bruder-Kovács onion-set spreading machine has been used since 1970 for the most part. Flat foot hoes (for row cultivation) and turning out discs with a standing angle of 30 degrees (for harvesting) were mounted on the basic machine. The turned-out onions were harvested by hand.

The patented machines were suitable for sowing small seeds, for planting out bulbs and for tending rows. The performance of the winged onion cultivating machines, first constructed in 1962, has tripled. In Makó’s Kossuth Co-operative, Ferenc Moravszky, the president and Sándor Joó, a fitter also developed an onion-cultivating machine in 1962. This machine won a gold medal at the international exhibition in Leipzig.

Experiments into the mechanization of table-onion growing were also carried out elsewhere. The University of Horticulture of Budapest and the Budapest Agricultural Machineworks’ factory in Makó jointly developed a four-row harvester of which as many as 209 units were produced from 1967-73.

In 1970, the Onion Growing Co-operative of Makó chose the Dutch Finis Company's onion-machine range as its machine-system. The lifter, the side-delivery and the pick-up from the range were used. Their Hungarian variations have become popular. Meanwhile, machine experiments were continued at all the co-operatives in  Makó and their onion-set grading screens proved to be a particular success.

Henceforth, the demand for heavy-duty onion cultivating machines became greater. The Agricultural Machine Development Institute evolved the guide-furrow machine system, whilst the high performance Amac-D2 and Rumpstadt machines have been imported from the Netherlands since 1980s.

 

 

1. Kovács Mihály 1978. 49.

2. Péter László 1985a. 10–12. 1985b.

3. Halász Bálint 1993.

4. Új gépek a makói hagymatermesztés szolgálatában. CSMH 1957. jún. 13. Sikerült gépesíteni a jövő hagymatermelését. CSMH 1958. máj. 15.

5. A hagymatermelés is gépesíthető. CSMH 1957. júl. 24.

6. Bemutatkozott a „hagymamindenes”. CSMH 1959. máj. 28. Vass György: A gép forradalmasítja a hagymatermesztés is. CSMH 1959. jún. 3.

7. Dughagymatermelés gépi műveléssel. CSMH 1961. máj. 30.

8. Jakovácz Frigyes 1970. 5.

9.  Bemutatkoztak a „hagymás gépcsalád” legújabb tagjai Makón. CSMH 1965. szept. 7.

10. Próbaúton a mindent tudó gép. CSMH 1962. jún. 20.

11. Szárnyas hagymamindenes bemutatója. CSMH 1963. ápr. 7.

12. Bruder János 1969. Bruder János 1971.

13. CSMH 1968. szept. 14.

14. Saját szerkesztésű burgonyaültető és hagymaművelő gép bemutatója a makói Kossuth Tsz-ben. CSMH 1962. ápr. 18. Hagymaművelő „kombájnok” gyártását kezdték meg Makó. CSMH 1962. dec. 8. Csak a termelők és a tudományos szakemberek összefogása oldja meg a hagymatermesztés gépesítését. CSMH 1965. dec. 22.

15. Mészáros Ferenc 1969.

16. Beváltak a vöröshagymaszedő gépek. Tapasztalatcsere Ambrózfalván. CSMH 1968. szept. 14.

17 Beváltak a vöröshagymaszedő gépek. CSMH 1968. szept. 14.

18. Bittó István 1988.

19. Borka Miklós–Zöld István 1978. 52.

20. Bittó István 1988.

21. CSMH 1972. ápr. 2.

22. Holland hagymás gépek premierje. CSMH 1970. szept. 20.

23. CSMH 1972. okt. 1.

24. Jakovác Frigyes–Kovács Ferenc 1973.

25. Borka Miklós–Zöldi István 1978. 50–51. Mészáros Ferenc 1985. 141–143.

26. Bittó István 1988.

27. Mészáros Ferenc 1985. 145–146.

28. CSMH 1980. szept. 16.

29. Készül a hagymaosztályzó. CSMH 1973. aug. 3.

30. Dughagymaosztályzó… CSMH 1974. máj. 19.

31. Szemes Ernő 1978. 58–59.

32. Raffai István: Gépek a hagymaföldön. CSMH 1968. szept. 29.

33. CSMH 1969. júl. 8.

34. Mészáros Ferenc 1985. 149–150.

35. Gépbemutató Apátfalván. CSMH 1975. ápr. 25.

36. Kinyó István: A vezetőbarázdás hagymaművelő géprendszer bemutatkozása. CSMH 1976. szept. 19.

37. Bittó István 1988.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet