Előző fejezet Következő fejezet

{507} A fokhagyma

 

Általános jellemzés

A fokhagyma, „a fűszerek királynője” (Pitagorasz) Nyugat- és Közép-Ázsiából származott, őshazája a kirgiz sztyeppe. Itt vadon ma is föllelhető. Kultúrtörténete megközelítően ötezer éves.  Innen terjedt el Kr. e. több évezreddel keletre és délre. Meghonosodott Kínában, Indiában, Közép-Keleten. Az ősi indiai orvostudomány bőrbetegségek, étvágytalanság, bélpanaszok, köhögés, kóros lesoványodás, reumatikus fájdalmak és aranyér ellen alkalmazta. Négyezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger partján jelentős fokhagymakultúrák keletkeztek. A babiloni királyi kert növényeinek kimutatásában Kr. e. 700-ban első helyen említették. Sok fokhagymát termeltek a perzsák, a föníciaiak és az asszírok. Négyezer évvel ezelőtt a perzsa királyi udvarban naponta 26 kilogramm fokhagymát és mindössze 13 kilogramm hagymát fogyasztottak. 

Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak állandóan termesztették és fogyasztották. Hérodotosz szerint a Kheopsz-piramist építő rabszolgáknak egyik legfontosabb tápláléka a fokhagyma volt. Az ősi egyiptomiak gyógyszernek is tekintették. Tutanhamon sírkamrájában fokhagymagerezdeket találtak. Ezeket azért temették el a fáraóval, hogy azok a túlvilágon is rendelkezésére álljanak. Egy Kr. e. 1550-ből származó egyiptomi papirusztekercs a fokhagymát huszonkétféle gyógyszerként ajánlotta.

Hippokratész sokféle gyógyhatásáért elismeréssel nyilatkozott róla. Ajánlotta vizelethajtónak, légúti betegségek gyógyítására, emésztési zavarok, fertőző betegségek, mellkasi panaszok, fogfájás és epilepsziaroham ellen. Dioszkoridész alkalmazta kígyómarás, veszettség esetében, féreghajtásra. Galenosz fertőző betegségek és mérgezések elleni hatása miatt dicsérte. A hadba vonuló római légiókat ellátták hagymával, mert éppúgy, mint a görögök, meg voltak győződve bátorságot és erőt adó tulajdonságáról. Marcus Terentius Varro szerint: „Apáink és nagyapáink bátor emberek voltak, bár igen durva fokhagyma- és hagymaszaguk volt.” Rómában a legelőkelőbb körökben is egymásnak adogatták a különféle fokhagymarecepteket nemi vágyat növelő hatása végett. Horatius viszont kellemetlen szaga miatt írta: „Ha valaha is kedved támad, hogy ezt a fűszert élvezd, ne csodálkozz, ha szerelmed elhárítja magától a csókodat, és elmenekül ölelésed elől.” A középkorban a nép nagyban fogyasztotta. 1330-ban a vallási rendet alapító Alfons kasztíliai király rendtartásában tiltotta a fokhagyma fogyasztását. Dicsérte viszont Szent Hildegard, Lonicerus, Paracelsus, Mathiolus és Tabernaemon-tanus.

Leonhardt Fuchs 1543-ban kiadott híres fűszerkönyvében így összegezte a fokhagyma gyógyhatását: „A fokhagyma felmelegíti a testet, eloszlatja a nyirkosságot. Megszűnteti a székrekedést és a puffadást és elhajtja a szeleket.  Féregűző hatású. Fokhagymatapaszként alkalmazva hatásos a veszett kutya harapása ellen. A fokhagymás ételek megvédenek a fertőzött víz ivásának a következményeitől. Akár nyersen, akár megfőzve a fokhagyma tisztává teszi a hangot és enyhíti a krónikus köhögést. Vizelethajtó, és megkönnyíti a székelést. {508} Ha szurokfűvel együtt megfőzik, ez az ital megöli a bolhát és a tetűt. A fokhagyma megvéd mindenféle méreg ellen.” A pestis ellen immúnissá tette a szervezetet, ezért 1721-ben a Marseille kikötőben tomboló járványkor a bőséges mennyiségű foghagymát fogyasztó tolvajok bátran fosztogatták az üresen hagyott lakásokat. Az első világháborúban a sok fokhagymát fogyasztó katonák körében sokkal ritkább volt a tífusz.1

Hazánkban Lippay János 1664-ben kiadott Posoni kert című munkájában részletesen beszámolt a fokhagymáról. Leírta fajtáit, termesztését, szólt erős szagáról, gyógyhatásáról.

A  fokhagyma szó az 1395 körül keletkezett Besztercei szójegyzékben fordult elő először „Alium: fog hagma” formában. A Magyar nyelvtörténeti szótár 1527-ből „Allium fokhagmath”, a Magyar oklevélszótár 1549-ből ”Emi cepas Eusyfwkhagmath pro plantatione” alakban említi. Személynévként 1522-ben fordul elő Fokhagymas, melléknévként 1560 körül a Gyöngyösi latin–magyar szótártöredékben foghagmas alakban. Összetett szó. Az előtag valószínűleg azonos a fok főnévvel, amelynek szerteágazó jelentése között ’ízecske, rész, gerezd’ is előfordul. A régi nyelvben volt fokos hagyma. 1659-ben bukkant föl először: „én a veres hagymárul, te a fokosrul” formában. Szintén a régi nyelvben Pápai Páriz Ferenc művében előfordul: „Edgy fokát a fokhagymának” kifejezés. Más – inkább csak népetimológiás – magyarázat szerint az előtag a fog főnév; a tárgyi hasonlóság alapján.2  A régi öregek Makón fokhajmának mondták; ez a tájnyelvi alak kiveszett.

A fokhagyma táplálkozási jelentősége nagy; egyik legnagyobb tápláló értékű zöldségnövényünk. Értékét nagy szárazanyag tartalma (34–36%) és fehérjemennyisége (5–6%) adja. Számottevő a C-vitamin tartalma is (10–19 mg/100g).                                                             

188. táblázat

A friss fokhagyma alkotórészei (%-ban)

Víz

65

Nitrogénmentes szerves anyag

26

Nitrogéntartalmú anyag

7

Ásványi anyag

1,5

Éteres olaj

 0,1–0,5

(Forrás: Sillner, L. 1990. 38.)

336. A fokhagyma jellegzetes kémiai vegyületei

 

Egy 12 grammos fokhagymagerezd 16,3 kalóriát (3,9 Joule), 0,7 gramm fehérjét, 00,1 gramm zsírt, 3,1 gramm szénhidrátot, 4,3 mg  kalciumot, 15,2  mg foszfort, 0,15 mg vasat 0,02 mg B1 vitamint tartalmaz, valamint kisebb mennyiségben A- és D-vitamint és olyan ásványi anyagokat, mint magnézium, cink, mangán, réz,  kobalt és a klór.3 {509}

A gyógyászatban egyre jelentősebb a szerepe. Az emberi szervezetre gyakorolt hatása a több ezer éves népi bölcsességen alapul, amelyet a tudományos orvoslás és a kémiai vizsgálatok megerősítettek. A fokhagyma érelmeszesedést, magas vérnyomás betegséget gátló és gyógyító hatóanyagokat is tartalmaz. (A vagus-tónus fokozása, a vérnyomás csökkentése és a szívkoszorúér véráramlás fokozása révén.) Hintzelmann 1935-ben klinikailag elsők között észlelte az arterio-sclerozis javulását a fokhagyma hatására. Koch 1938-ban kísérletesen is igazolta ezt a hatást. A fokhagyma jelentősen csökkenti a vér koleszterin szintjét.4 1944-ben Cavallito amerikai kutató a fokhagymából oldószerként alkalmazott alkohollal olajat nyert, és ezt allicinnek nevezte el. Az allicinnek  antibakteriális és gombaellenes hatása van. Cavallito bebizonyította, hogy a tífuszbacilus ellen a penicillinnél is hatásosabb szer. Amerikában két szabadalmát is bejegyezték. Stoll és Seebeck professzoroknak száraz jéggel fagyasztott fokhagymagerezdekből sikerült illatmentes anyagot előállítaniuk. Kiderült, hogy az allicin előanyaga, az alliin, illatmentes, és semmiféle antibakteriális hatása nincs. Ha azonban a fokhagymát földarabolják (vagy például megrágják), akkor az alliin egy enzimmel kerül kapcsolatba, és ez alakítja át az alliint allicinné. Ezzel azonban nemcsak az antibakteriális hatás alakul ki, hanem a hagymaillat is. Prodnitznak sikerült szerves oldószerrel leválasztania a zsírban oldódó alkatrészeket. Az így kivont két fő anyagból újabb hatóanyagokat födöztek föl. Egy venezuelai kutatócsoport kimutatta, hogy a fokhagymában levő anyagnak fontos szerepe van a véralvadásban és a vérzéscsillapításban; a vér alakos elemeinek összetapadása trombózist okozhat. Majd kiderítették azt is, hogy a fokhagymakivonatból izolált három vegyületnek antitrombikus hatása legalább olyan jó, mint az Aspiriné.5

Fokhagymából hazánkban egyre több gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményt forgalmaznak.

Az ALLITHERA KAPSZULA hatóanyaga fokhagyma és ligetszépe olaj. Javasolt alkalmazási terület: kedvezően befolyásolja a magas vérnyomást, tartós fogyasztása lassítja a szervezet érelmeszesedési folyamatait, enyhíti az öregedést kísérő tüneteket (alvási zavarok, szédülés, feledékenység), csökkenti az alkohol elvonási tüneteket (álmatlanság, izgatottság, félelemérzés, remegés), mérsékli a menstruációt megelőző kellemetlen tüneteket (változékony érzelmi reakciók, fáradtságérzet, koncentrálóképesség csökkenése, fokozott ingerlékenység), ízületi gyulladásos megbetegedésekben jól kiegészíti a gyógyszeres és fizikoterápiás kezelést, Sclerosis multiplex esetén javítja a gyógyszeres kezelés hatékonyságát, fokozza a szervezet természetes ellenálló képességét; különösen ajánlott betegség utáni lábadozás időszakában, ill. súlyos leromlott állapotokban. Gyártja a BIOGAL Gyógyszergyár Rt.

337. Fokhagyma gyógyhatású készítmény

 

KNOBLIN N fokhagyma tartalmú gyógyhatású tablettát alteriosclerosis megelőzésére, keringési zavarok javítására, emésztési rendellenességek mérséklésére állítja elő a német Dr. Kleinschrod's  cég. Hazánkban a Volmix Kft. forgalmazza. {510}

A BENEVIA hajolaj és fokhagymakapszula zselatin, glicerin, E-vitamin felhasználásával készült halolaj és növényi olajban kivont fokhagyma-macerátum. Jótékony hatást fejt ki a zsírok és a koleszterin anyagcseréjében.

A KWAI® fokhagyma drazsét a berlini Lichtwer Pharma GmbH cég állítja elő, a törökbálinti Naturprodukt Kft. forgalmazza. Kínai fokhagymaporból készül; a kíméletes szárítás következtében az alliin és annak származéka, az allicin magas koncentrátumban marad fönn. Csökkenti a megnövekedett vérzsír-tartalmat és a túl magas vérnyomást. Megelőzheti az érelmeszesedést, enyhíti az érelmeszesedés  kiváltotta panaszokat, mint a feledékenység, szédülés, fülzúgás. Javíthatja a végtagok vérkeringését, így csökkenti azok bizsergését és hideg-érzetét.

Az ALLIDEX® DRAZSÉ természetes fokhagymaolajat tartalmaz. Javasolt alkalmazási területe: érelmeszesedés kialakulásának megelőzése (lassítja a folyamat előrehaladását), csökkenti a szérumkoleszterin és triglicerid szintet, mérsékli a vér fokozott alvadékonyságát, enyhe vérnyomáscsökkentő hatású. Forgalmazza  PHARMAFONTANA Gyógyszerészeti Rt.

BANO® fokhagyma, galagonya, fagyöngy kapszula fokozza a vérkeringést, erősíti a szívizomzatot, lassítja az érelmeszesedést és a szívkoszorú-érelmeszesedést, enyhíti az öregségi panaszokat. Gyártja az osztrák Bano Naturprodukta cég, forgalmazza Fahrvitex Kft.

A BÁLINT FOKHAGYMA DRAZSÉ szárított fokhagymaporból készül. Javallat: érelmeszesedés, erősíti a vérkeringést. Gyártja a INTERMEDIER Gmk., forgalmazza: ENERG-INNOV Kisszövetkezet.6

Gyógyszernek minősül az ALLOCHOL drazsé. Javallatok: máj és epeutak akut és krónikus megbetegedései, valamint krónikus atóniás obstipáció.

A  világ fokhagyma termelése növekszik. 1987-ben 2,5 millió tonnát termeltek, napjainkban a világ legfontosabb húsz zöldségfajtája között van. Származási helyén, Ázsiában termelik legnagyobb mennyiségben, amely főleg Kínára összpontosul. Európában három fő termesztő állam található, amely meghatározza a fokhagyma piacát: Spanyolország, Franciaország és Olaszország. Jelentős mennyiségű fokhagymát termel Argentína, Egyiptom, Mexikó, az USA-ban Kalifornia.

Európában a legnagyobb termelő és exportáló ország Spanyolország. Termelése évi 250–300 000 tonna. A termelés Cordoba, Cuenca és Granada tartományokban összpontosul. Termelésük a bíborszínű fajtákon alapul, habár a fehér változatot is termesztik. 1981/82-ben a rendkívüli időjárás következtében a spanyol fokhagymatermesztés visszaesett. A termelés mennyisége 16 645 tonnáról 7874 tonnára csökkent. Spanyolország legfőbb vevője Brazília, ezt követi Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és az Egyesült Királyság. A piaci viszonyok változásával négy év alatt Brazília részesedése 44 százalékról 20 százalékra csökkent. Ugyanekkor a francia piac 5 százalékról 20 százalékra növekedett. A spanyol fokhagyma iránt Európában növekvő érdeklődés mutatkozott. {511}

 

189. táblázat

A spanyol fokhagyma kivitele (tonnában)

  1981/82 1982/84 1984/85
Német Szövetségi Köztársaság 607 2 223 2 983
Szaud-Arábia * * 1 227
Ausztria 91 1443 1 104
Brazília 3682 5750 10 679
USA 20 300 1 342
Franciaország 127 2446 7 464
Haiti 198 759 1 413
Hollandia 214 909 1 011
Olaszország 34 373 475
Puerto Rico 141 1039 811
Egyesült Királyság 22 1056 1 644
Szenegál 115 331 587
Trinidad, Tobago 107 582 946
Oman 555 2 433
Egyéb országok 407 247 532
Összesen: 5765 18 011 34 651

* Egyéb országoknál szerepel

(Forrás: Bátyai Jenő hagyatéka)

Míg a spanyol fokhagyma iránt fokozott érdeklődés mutatkozott, ennek ellenpéldája az Európai Gazdasági Közösség másik tagja, Olaszország, ahol a fokhagyma vetésterülete az 1970. évi 7800 hektárról 1985-re 4757 hektárra esett vissza. Az olasz termelés 1985-ben 43 500 tonnát tett ki. Négy termelési körzet: Emilia, Campania, Veneto és Szicília adja az olasz termelés kétharmadát. Termelésük fehér fajtákra van alapozva: a Riacento, Palesimo és Napoletano fajtákra. A termés 10–15 százaléka kerül kivitelre. Fő piacai a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, az Egyesült Királyság és Ausztria. Az olasz fokhagyma egész évben kapható, fő elállási ideje augusztustól februárig tart.

 

190. táblázat

Az olasz fokhagyma kivitele (tonnában)

  1983 1984 1985
Német Szövetségi Közt. 1 546,6 1 484,9 1 440,1
Franciaország 1 025,3 1 173,9 1 459,5
Egyesült Királyság 756,1 1 246,4 1 066,3
Hollandia 304,5 337,0 106,9
Belgium/Luxemburg 258,4 207,6 196,4
Egyéb EGK országok 34,2 28,6 14,2
      Összes EGK tagállam 3 925,1 4 478,4 4 282,4
Ausztria 811,4 1 247,5 684,6
Svájc 328,7 297,0 258,4
Egyéb európai ország 75,8 146,4 131,7
      Összes nem EGK állam 1 215,8 1 690,9 1 074,7
Egyebek 794,7 842,1 346,1
      Összesen 5 935,7 7 011,4 5 703,2

(Forrás: Bátyai Jenő hagyatéka) {512}

Az Európai Gazdasági Közösség termelésében és kivitelében Olaszország vezető helyét Franciaország foglalta el. Spanyolország, az új tagállam viszont belépésével visszaszorította a franciákat a második helyre. A termesztett fajták három csoportra oszthatók szín és tárolhatóság szerint. A fehér és a bíborszínű januárig kapható. Az előbbit terjesztik a legszélesebb körben. A rózsaszínű fokhagymát márciusig árulják. A termesztők nagy fokhagymafejek előállítására törekednek, nemigen veszik figyelembe a tárolási követelményeket. Mivel ezért ellátási rés keletkezik, Argentínából és Mexikóból importálnak hagymát. A francia termelés az ország déli részére összpontosul. Az összes termés 65 százalékát a Midi-Pyréne, különösképpen Tarn et Gavonne, Giers és Dom környékén termelik meg.

191. táblázat

A francia fokhagyma kivitele és behozatala 1985-ben (tonnában)

  Kivitel Behozatal
Belgium/Luxemburg 506,0
Hollandia 142,2
Német Szöv. Köztársaság 694,9
Olaszország 589,5 1 314,0
Egyesült Királyság 470,6
Svájc 1 665,5
Algéria 1 099,6
Szenegál 107,7
Elefántcsont part 78,5
Gabon 59,1
USA 135,4
Guadeloupe 566,9
Martinique 518,2
Guyana 128,3
Spanyolország 5 157,8
Jugoszlávia 253,1
Törökország 254,0
Magyarország 461,9
Mexikó 109,9
Argentína 581,9
Kína 3 593,9
Taivan 435,5
Honkong 176,4
Egyéb országok 530,5 199,3
      Összesen 7 199,9 12 738,5

(Forrás: Bátyai Jenő hagyatéka)

192. táblázat

A francia fokhagyma import és export növekedése (tonnában)

  Import Export
1975 7 805,1 2 169,4
1981 10 003,2 5 881,2
1982 12 883,2 4 452,3
1983 10 912,3 5 778,5
1984 12 695,0 8 583,3

(Forrás: Bátyai Jenő hagyatéka) {513}

Tajvan márciustól májusig friss hagymát, májustól szeptemberig száraz hagymát exportál Európába. A Kínai Köztársaság is betört az európai piacra. A Henan nevű fehér fokhagymát jól fogadják Európában. Egyiptom is jelen van fokhagymájával a nyugat-európai piacokon. 1981-ben Franciaországba 631, Olaszországba 1497 tonnát szállított.7

Hazánk fokhagymatermelését az 1980-as évek közepén 6–7 ezer tonnára becsülték. Ez a mennyiség 1000–1200 hektáron termelhető meg. Azóta fokozatosan növekszik a termelésünk. Fő termelési körzete Makó és környéke, valamint a Bács-Kiskun megyei Dusnok. 1962-ben 2119 tonna fokhagymát vásároltak föl, ennek 74,8 százalékát nagyüzemektől.8

338. Védőhéjazattól megtisztított

Makói őszi fokhagymafej

 

Növénytanilag a fokhagyma (Allium sativum) a liliomfélék családjába tartozó évelő növény. Erőteljes, bojtos gyökérzetet fejleszt. Hagymája több gerezdből tevődik össze. A gerezdek külső védőhéjazatból, húsos raktározólevelekből és hajtáskezdeményből állnak.  A gerezdek mérete kívülről befelé haladva egyre kisebb. A hagymafejet kívülről pergamenszerű hagymaburoklevél veszi körül. Levelei – a vöröshagymától eltérően – laposak, két sorban vannak rendeződve. Lemezük enyhén csónakos, világoszöld. A levélalapok hüvelyszerűek, ezekből alakul ki az érett hagymát körülfogó száraz, külső héjazat. A hazánkban termesztett fajták általában nem hoznak virágzati szárat. „A’ fog-hagymát – írta Lippay János – nem magon szokták vetni; mert igaz magja ninchen, hanem a’ szárának tetején levélnek néha egy hártyában bé-takarva sok apró görözdöchkék, fő-képpen az őszi fog-hagymákon, kiket mag gyanánt el-ültethetni; de három vagy négy esztendeig köll várakozni, míg fejek nől.”9

Környezeti igénye nagyban hasonló a vöröshagymáéhoz. Hőigénye közepes. A téli hideget jól tűri, de a vegetáció középső szakaszában már több meleget igényel, az érést megelőző időszakban pedig kedvező a magas, 25 °C körüli hőmérséklet. Fényigénye hasonló a vöröshagymáéhoz. A hazai nappalhosszúság és besugárzás megfelelő. Vízigénye közepes. A szárazságot jól tűri, az öntözést nagyobb terméshozammal hálálja meg.

Talajigénye. A makói hagymakertész a termelőszövetkezetek megalakításáig kizárólag réti agyagtalajokon termelte; a püspöki uradalomhoz tartozó lelei földeken, továbbá Kiszomboron; a Belsőnyomás egy részén és Óföldeákhoz tartozó Gencsháton. A fekete földeken acélos fokhagyma termett. Újabban csak a tavaszi fokhagymát termelik réti agyag talajon, az őszinek Makó határában minden föld megfelel. Tápanyagigénye átlagon fölüli.10A makói természeti adottságok megfelelnek a fokhagyma környezeti igényének. {514}

A  makói  fokhagymafajták

 

Lippay János két fokhagymafajtát ismert: „Eggyik őszi; másik ki-keleti, vagy nyári. Az őszit azért nevezik annak, hogy őszszel ültetik el. A másikat, hogy ki-keletkor.”11

Makón mindkettőt termesztik. Az őszi nagyobb méretű, de lazább húsú, nincs megfelelő aromája. Régen főleg szálas eladásra termelték. Még ősszel, legkésőbb karácsonyig el kell adni, ugyanis hamar kipuhul, kifújja magát. Szezonja májustól júliusig tartott.

339. Makói őszi fokhagyma-kupac

 

A tavaszi fokhagyma kemény, elálló, jól tárolható, ízét-zamatát májusig megtartja, addig egészséges és csíramentes. A tavaszi fokhagyma az őszinél keskenyebb levelű. Elállósága és zamata miatt kolbászba Makón kizárólag a tavaszi fokhagymát teszik. A tavaszi fokhagymának Makón két fajtáját termelik: a zöld és a sárga szárút. A zöldszárút tartják az ősi makóinak, a sárgaszárút a népi emlékezés olasz eredetűnek tudja. Az utóbbi valamivel többet terem, de lazább szerkezetű, könnyű, gerezdjei novembertől hajlamosak a kipuhulásra. Hamarabb el kell adni. Érték minőségben és ízben is közel állt az őszi fokhagymához.

A kereskedelmi szerv, a MÉK érzékelve a nagyméretű fokhagyma világpiaci keresletét, 1961-ben és 1963-ban Olaszországból húsz tonna tavaszi fokhagyma vetőmagot hozatott be, és 41 holdon rakatta el. A makói Lenin Termelőszövetkezet 33, az Úttörő, a Kossuth, a József Attila és a szentesi Árpád Termelőszövetkezet 2–2 holdon kísérletezett termelésével. Az Úttörő szövetkezet kétszer meg is öntözte. Száz négyzetméteren az Úttörő 78, a József Attila 63, a Lenin és a szentesi Árpád 60–60, a Kossuth 57,7 kilogrammot termelt.12

Ugyanekkor a makói hagymakutató állomás is folytatott fokhagyma-nemesítési kísérletet. 42 helyről származó fokhagymatörzset vontak be a kutatásba. 12 mintát a Dél-magyarországi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet kertészeti osztálya makói termelőktől gyűjtött be, 12 fajtát a MÉK bocsátott rendelkezésre, lelei termelőktől 6, a Lenin Tsz.-től 3, a makói Úttörő, a József Attila, a Kossuth és a Rákóczi szövetkezettől 1–1, a maroslelei Petőfi és Újbarázda szövetkezettől 1–1 törzset gyűjtöttek be. Ehhez járult még 1 kínai és 3 olasz törzs. A makói tájfajtaváltozatokból szelektált törzseket összehasonlították kínai és olasz fajtákkal.

Bebizonyosodott, hogy a nagyhozamú olaszfajta termőképessége az akklimatizációval párhuzamosan fokozatosan leromlott.13 {515}

 

193. táblázat

A makói hagymakutató állomás fokhagyma törzs-összehasonlító kísérlete

  Súly (dkg)
Törzsátlag 4,0
30. törzs 4,7
31. törzs 4,2
Kínai 3,9
Olasz I. (1963. évi import) 4,1
Olasz III. (1965. évi import) 5,0

(Forrás: DMKI makói csoport 1967. évi jelentése)

340. Makói őszi fokhagyma

 

A Makói őszi fokhagymát 1975-ben államilag minősítették, törzskönyvezték.

Nemesítője Szalay Ferenc. Fajtafönntartó Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztési Vállalat Makó.

Általános jellemzése. Lombozata középzöld, 40–60 cm magas. Hagymája 4–6 gerezdből áll. Átlag tömege 50–60 g/db. Szürkésfehér borítólevelei több rétegűek, jól záródnak.  Tenyészideje közép hosszú. Őszi ültetéssel a következő év júniusában szedhető.

Termesztési technológia. Telepítését lehetőleg október közepéig fejezzük be, hogy a növények a tél beálltáig jól megerősödjenek. Talajigénye a nagy tápanyagkészletű, középkötött- kötött vályog. Növénysűrűség: 350–400 ezer darab/hektár. Termőképessége hektáronként 25–30 tonna. {516}

341. A Makói őszi fokhagymát 1994-ben oklevéllel díjazták
{517}

Gazdasági értéke. Piacos megjelenésű, nagy fűszerező értékű fajta. Előnyös tulajdonsága az átlagon fölüli fagyállóság, így kiültetve minimális veszteséggel teleltethető át. A növény hőigénye fejlődési szakaszaitól függően változik. A tenyészidő kezdetén jól tűri a hideget, és viszonylag alacsony hőmérsékleten fejlődik kedvezően. A gerezdek tartaléktápanyagát kimerítve, a vegetáció második szakaszában már több meleget kíván (18–20 °C), majd az érés előtt a 25 °C körüli hőmérséklet a kedvező számára. Vízigénye közepes. Jól tűri a szárazságot, de öntözéssel jelentősen növelhető a termés. Legjobban kedveli a kötöttebb jellegű réti agyagtalajokat és a folyók menti öntéstalajokat.14

342. A Makói tavaszi fokhagyma

 

Makói tavaszi (fajtajelölt). A növények az őszinél alacsonyabbak, finomabb megjelenésűek. A levelek lemezei keskenyebbek, ritkábban állók, közép zöldek.  A növények magassága 30–50 centiméter. A hagymák 5–8 gerezdűek. Átlagtömegük 30–50 g/db. Borítólevelük szürkésfehér, több rétegű. Várható terméshozama hektáronként 10–15 tonna. Igen korai ültetéssel hoz nagyobb termést. Július első felében takarítható be. Előnyös tulajdonsága a rendkívül kedvező tárolhatósága, amely átlagon fölüli fűszerező értékkel társul.15 {518}

 

A termesztés múltja

Kibontakozása

A fokhagymáról a makói levéltárban őrzött legrégibb irat 1755-ből való, és a vöröshagymával együtt szerepel. Marczibányi Lőrinc földbirtokos Tornyáról kérte a makói főbírót: „Fokhagymára elküldettem egy Máriást, vegyen ültetni való fokhagymát…”16 Marczibányi Lőrinc a levél írásakor Csanád vármegye alispánja volt, korábban hosszabb ideig Makón élt, így az itteni fokhagyma termelés elterjedtségét és átlagon fölüli minőségét ismerte. Úgy látszik, hogy termelését a nem sokkal korábban Tornyán vásárolt udvarháza kertjében fontosnak tartotta saját szükségletére.

A pozsonyi helytartótanács 1783-ban kötelezte Csanád megyét a katonaság ellátására vörös- és fokhagymából 60 pozsonyi mérő küldésére. A leirat összességében határozta meg a mennyiséget, azon belül a két hagymaféle arányát nem.17 Ebből Makóra 20, Földeákra 40 mérő jutott. Ekkor Földeákon (a mai Óföldeákon) minden bizonnyal folyt hagymatermelés, de ennek mértékéről semmiféle adat nem került elő. Fél évszázaddal későbbről, 1827-ből maradt fönn Giba Antalnak Földeákot ábrázoló térképe, ezen föltüntette a mámahalmi, szabóhalmi és a kéthalmi kertészek földjeit.  A 12 holdnyi, 39 parcellából álló területen dohányt termeltek.

1785-ben Temesvár ostroma esetére Csanád vármegye lakosainak bizonyos mennyiségű természetbeni járandóságokat kellett szállítani, többek között 60 pozsonyi mérő hagymát is.18 Mivel a pozsonyi mérő űrmérték 62,5 liter, ez a mennyiség 3750 litert, kb. 20 mázsát tett ki.

1788-ban viszont nemcsak vörös-, de fokhagymából is hatvanezer fejet kellett szállítani a hadra kelt sereg ellátására Mehádia, Fehértemplom, Pancsova és Újmoldva katonai táborokba.19 Harmincöt fokhagymafejet véve egy kilónak, ez a mennyiség 17 mázsának felelt meg. Ahol a fokhagymát önellátásra termelték, ennyit nem tudtak volna beszállítani. Makón azonban ekkorra mind vörös- és mind fokhagymából megkezdődött a paraszti árutermelés, és ennek híre nyílván eljutott az utasítást kiadó szervhez is.

A fokhagymát, miként más veteményt is, eleinte kizárólag házi kertekben termelték. Makón akkoriban a beltelkek 400–500 négyszögölesek (1400–1800 négyzetméteresek) voltak. Az ott termelt fokhagyma mennyiségéről nem maradtak fönn adatok. Ahogyan fokozódott a makói vetemények – köztük a fokhagyma – iránti kereslet, egyre többen káposztásföldjeiken kezdték termelni, és ezeket veteményes kerteknek nevezték. Amíg a püspök földesúrral taksás viszonyban állt a város, meghatározott évi összeggel váltotta meg a jobbágyi szolgáltatásokat, így a Maros-parti veteményeskertekben termelt veteményekre a dézsma nem vonatkozott. Az úrbéri pernek második szakaszát 1804-ben királyi resolutio zárta le; ettől kezdve a veteményes földek után is kellett dézsmát fizetni. De a 19. század elejétől kicsinynek bizonyultak a káposztásföldek, ezért egyre többen kivágták a kevésbé jövedelmező szőlőt, és ezt is veteményesnek alakították át. Az uradalom viszont nem vetemény-, hanem bordézsmában volt érdekelve, és mindenképpen a kipusztított szőlők újra telepítését kívánta. Kőszeghy Ferenc uradalmi tiszttartó 1818-ban {519} összeírta a fokhagymát termelő gazdákat. Az egyik jegyzék az újszentlőrinci, a másik a többi veteményeskerti termelőket tartalmazza.

194. táblázat

Fokhagymát termelő újszentlőrinci szőlős- és kertesgazdák összeírása 1818-ban

    Sor Fej
  Süket János 12 86
  Boros István 7 52
  Csomor János 21 72
  Csomor János (Tavaszi) 4 65
5 Gyüge Sándor 19 30
  Kiss János (Tavaszi) 10 21
  Tarnai János 10 19
  Patkós Istvány 69 88
  Erdei János 12 74
10 Terhes Bernard 56 60
  Erdei Istvány 6 41
  Görbe Miháj 10 30
  Kurai István 21 49
  Öreg Jenei János 24 25
15 Öreg Jenei János 19 26
  Gera 15 19
  Imri János 29 29
  Nagy Péter 24 69
  Nagy Péter 10 69
20 Martonyosi Miháj 20 60
  Jámbor Ferentz 22 44
  Fazekas Ferenc 9 23
  Szabó János 15 26
  Földesi Ferenc 50 63
25 Gera 20 29
  Varga János 19 20
  Garai Miháj 20 42
  Nagy Ferentz 17 30
  Börtsök Bálint 16 25
30 Süket Istvány 14 96
  Garai Mátyás 37 52
  Kiss Jó János 14 30
  Garai Istvány 28 30
  Görbe Samu 16 20
35 Kováts Istvány 10 30
  Gyenge Josef 18 30
  Kádár János 52 60
  Öreg Dobsa Ferentz 52 69
  Hartsás Miháj 12 32
40 Jo Ferentz 29 40
  Boros Páll 20 40
  Nagy Istvány 21 29
  Turda Istvány 40 44
44 Kapitány Istvány 16 30

(Forrás: JAMA) {520}

195. táblázat

Fokhagymát trmelő kertészek összeírása 1818-ban

    Sor Fej

 

Jáksó József 25 67

 

Jáksó István 34 50

 

Szabó István 50 180

 

Ádám György 18 60
5 Magyari Ferentz 25 130
  Özvegy Erdei Suzsán 18 60
  Váradi Ferentz 7 26
  Szalontai Péter 34 62
  Áts Mihájné 10 15
10 Jo Ferentz 10 15
  Sipos Ferentz 30 40
  Jáksó Josef 26 50
  Boros Istvány 6 70
  Igaz Istvány 12 45
15 Fodor János 17 38
  Hankotzi András 53 67
  Törös Ferentz 10 40
  Gyöngyösi János 6 29
  Monár János 19 26
20 Szabo Páll 29 50

 

Bakter György 53 67

 

Hinko Miháj 24 48

 

Vámos Istvány (Tavaszi) 10 53

 

Engedi Ferentz 15 45
25 Nemes Miháj 7 20
  Tajigás Ignátz 25 30
  Monár Istvány 30 60
  Király György 29 40
  H Kováts Istvány 25 30
30 Kurutz Istvány 20 40
  Víg János 12 26
  Áts János 32 65
  Briktovits Antal 30 50
  Szűts Miháj 28 38
35 Mogyorosi András 57 70
  Görbe Péter 10 35
  Kádár Sámuel 24 36
  Jó János 19 20
  Ferenczi Ilona 20 60
40 Baranyás Miháj 60 60
  Kúsz János 7 60
  Bálo Antal 9 60
  Görbe Beniam 26 27
  Vámos Miháj 10 38
45 Göbölös László 46 56 {521}

 

Kozma András 12 30

 

Füleki András 21 80

 

Turai Antal 23 39

 

Rédai János 30 96
50 Tamasi András 12 40
  Papp Antal 22 78
  Daru Nagy Istvány 24 32
  Köblös János 48 50
  Magyar Miháj 22 27
55 Kiss György 36 49
  Török Ferenc 19 52
  Kiss Bernart 10 36
  Gyüge Sándor 22 54
  Erdei István 22 50
60 Igaz Antus 20 50
  Kiss Istvány 56 76
  Győri András 44 96
  Kocsis Ferenc 12 29
  Boros Istvány 38 40
65 Víg Ferentz 8 30
  Kenéz Mártony 12 32
  Lévai Mártony 5 10
69 Áts János 25 40

 

(Forrás: JAMA)

Ekkor 112 kertész termelt – uradalom megítélése szerint törvénytelenül – fokhagymát. Az összeírás hitelességéhez nem fér kétség, hiszen a tiszttartó maga készítette, és soronként, valamint fejenként vette számba. A mennyiség több mint hétmillió fejet tett ki, vagyis 208 tonnát. Becslés szerint a lakóházakhoz tartozó kertekben legalább ennyit vagy inkább kétszeresét termelhették. Ez 40–60 vagon fokhagymát jelentett.

Makón a korai időszakban mind a tavaszi, mind az őszi fokhagymát termelték. Marczibányi Lőrinc levele 1755. március 25-én kelt, tehát tavaszi ültetési hagymát szerzett be. Az 1818. évi kimutatásokban a név után megkülönböztetésül háromszor a tavaszi megjegyzés szerepelt, ebből egyértelmű, hogy ekkor meghatározóan az őszit termelhették.

Az uradalom belátta, hogy a kivágott szőlők újra telepítésének követelése szélmalomharc, ezért bevezette a vetemények utáni dézsmát. Az 1820-ból fönnmaradt fokhagyma-dézsma kimutatás 59 termelő nevét tartalmazza. Július 28-ig ötven gazda teljesítette dézsma kötelezettségét, hátralékos volt 9 család. {522}

343. A fokhagymatermelők összeírása 1821-ben

{523}

 

196. táblázat

Fokhagymadézsma jegyzék 1820-ból

No Név Fogás

 

Kováts Josef 5

 

Monár Miháj 3

 

Boros Páll 1

 

Nagy Ferentz 3
5 Siket István 3
  Jáksó Antal 4
  Siket Miháj 3
  Köblös János 9
  Jáksó István 2
10 Mágori Jossef 6
  Szél István 4
  Szalárdi György 4
  Siket Ferentz 5
  Baranyi Miháj 9
15 Baksa János 20
  Erdei Miháj 6
  Tót János 7
  Fekete István 2
  Turda István 7
20 Patkós Miháj 4

 

Szűts Péter 3

 

H Kováts Sándor 3

 

Böde István 4

 

Szőnyi István 2
25 Papp Sámuel 10
  Surányi Josef 10
  Csomor János 3
  Kurai István 3
  Papp Antal 4
30 Galamb János 4
  Börtsök Miháj 3
  Garai Mátyás 5
  Vörös Ferentz 3
  Hinkó Miháj 4
35 Sipos István 2
  Varga Miháj 3
  Szirbik Miháj 9
  Virág Ilus 3
  Nagy Miháj 1
40 Siket János 11
  Bódi Péter 1
  Tézsla István 2
  Gyenge Josef 1
  Kiss Jánosné 16
45 Pógár Ferentz 1

 

Kádár Sámuel 3

 

Diós János 5

 

Apjuk István 3

 

Jó Sámuel 5
50 Asztalos Sándor 3 {524}
Akik restantiával hátramaradtanak ú.m.

 

Papp János 4

 

Kiss András 2

 

Szabó Sámuel 4

 

Vintze Miháj 1
5 Kiss János 1
  Boros István 3
  Erdei Istvány 4
  Baranyi Miháj 3
9 Rédai Istvány 3

 

Summa 256

Makón 28o Júly 1820. Kőszeghy Ferentz tiszt

(Forrás:  CsML MU Összeírások. 119.)       

A fokhagyma mennyiségének meghatározásához alkalmazni kellett valamilyen mértékegységet. Kézenfekvő volt, hogy a népi gyakorlatot vegyék alapul: a fogást. Ez kertészcsomót jelent, amelyet máig használnak: mintegy négy–öt kilogramm hagymát jelent. A bevallott mennyiség kb. tíz mázsányi volt, ez azonban korántsem tartalmazta a város teljes évi termését. Valószínűleg több oldalas lehetett a kimutatás, csak a többi elkallódott. Az uradalom levéltárának iratjegyzékén 1835-ben szerepel Ószentlőrinc, Verébhegy, Sovány, Kákás, Szuszogó, Lesi, Kortyogó, Újszentlőrinc, Ingó fokhagymatermelőinek dézsmajegyzéke. (Sajnos maguk a kimutatások nem maradtak fönn vagy ismeretlen helyen lappangnak.) Tehát ebben az időben az összes város környéki veteményeskertben termeltek fokhagymát. Minden bizonnyal a reformkorszakra esett a makói fokhagymatermelés első virágkora.

Az útlevélkönyvekben a fokhagyma mint eladási termény alig szerepel, ugyanis kiállításakor csak azt írták be, hogy hagymaeladás céljából utaznak. Minden bizonnyal legtöbbször vittek magukkal egyaránt vörös- és fokhagymát.

Az úrbéri per megnyerésével a belső legelő kiosztása a vöröshagyma és a zöldségtermelés kiteljesedéséhez vezetett; a házas zsellérek ugyanis járandóságukat a réti csernozjom földterületen kapták. A fokhagymának való rétiagyagföldek a telkes jobbágyoknak jutottak, ám tőlük idegen volt a fokhagyma termelése.

A 19. század végén rendezett világkiállítások viszont segítettek megismerni a jó minőségű makói fokhagymát. A bécsi világkiállítás 1873-ban fél esztendeig volt nyitva, így mód nyílhatott mind az őszi, mind a tavaszi fokhagyma bemutatásáras. Fokhagymát Kurusa Mihály, Baranyi Mihály, Görbe Miklós állított ki.20

Az 1888. évi brüsszeli világkiállításon a makói hagymakertészek egy garmada fokhagymával is szerepeltek. A polgármester levélben tájékoztatta a szervezőket, hogy a vöröshagyma-termelésünknek tized részét teszi a fokhagyma: „Fokhagyma kevesebb termeltetik, de ez is a 10 000 mázsára tehető. Két fajtája van: őszi és tavaszi.”21 A zsűrizés július 25–augusztus 10 között zajlott, de a kiállított termék fogadtatásáról nincs adat. Miután Makó 1883-ban vasútvonalat kapott, ez a fokhagyma termelésére is kedvezően hatott. {525}.

A fokhagymatermelés kibontakozását nagyban segítették a Maroson túli, torontáli földbérletek. Ezeket az ezerholdas, gőzekével fölszántott árendált földeket minden esztendőben más helyen kapták meg, ott, ahol hagymát még sohasem termeltek. Ezekben a kitűnő talajerőben lévő földekben nagyon jó minőségű fokhagyma termett. A bánsági uraságok a mélyszántást ősszel ugyan elvégezték, de a vállalkozást szervező hagymakertészek a földet kora tavaszra mérték ki. Ezért itt kizárólag tavaszi fokhagymát termeltek. Míg a 19. század elején az őszi fokhagyma termelése volt általános, a század végén – adatközlőink becslése szerint – a tavaszi és őszi fokhagyma termelés aránya 80:20 lehetett.

Levéltári adatok a fokhagymáról igen gyéren fordulnak elő; általában a vöröshagymával összevonva emlegetik. A termelés föllendülése az 1920-as, még inkább az 1930-as évek fokhagyma keresletével függ össze.

 

Föllendülő fokhagymatermelés

A trianoni békeszerződés elszakította a fokhagymatermelésre is kiválóan alkalmas bánsági bérletektől a makói kertészeket. A tavaszi fokhagyma a marosi öntés talajon: Verebes, Kákás területén; és a fekete földeken: a Penyák dűlőben, Papháton, a Kereszttöltésen túli Benkő-dűlőben, Lele területén és Gencsháton termett meg. Ezek a határrészek – a vetésforgó betartásával – kicsinynek bizonyultak. Új területekre volt szükség.

Könyves Kolonics József ezért kezdeményezte 1924-ben a csanádi püspökség 6800 holdas lelei uradalmának oly módon való megszerzését és makói kertészek közötti fölosztását, hogy az állam adjon csereingatlant a püspökségnek. Ehelyett az uradalom akkor 2200 holdon kishaszonbérletet hozott létre. Ennek területe és föltételei időről időre változtak.

1940 őszén egy hold uradalmi föld haszonbére állt mindenekelőtt 40 pengő talajelőkészítési és földkimérési összegből, amelyből 10 pengőt a bejegyzéskor, 30 pengőt az első haszonbérrel együtt kellett befizetni. Első félévi haszonbér címén száz négyszögölenként október 1-ig 20 kg első, 12,5 kg közép minőségű fokhagymának hivatalosan megállapított árát; november 20-ig 20 kg petrezselyem, 12,5 kg sárgarépa makói

piaci árát kellett kiegyenlíteni. Augusztus 20-áig volt esedékes száz négyszögölenként 20 kg első, 12,5 kg közép méretű fokhagyma árát voltak kötelesek befizetni. 50%-os elemi kár esetén a második félévi haszonbér kétharmadát elengedték.

A Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara szerint a kertészek ragaszkodtak a lelei püspökföldhöz, mert ennél jobb talaj nem volt a fokhagymatermelésre.  Szabadon választva kapták meg a legjobb földet, ahol a bérlők kérték; ha az adott táblában akadt szikes terület, azt az uradalom kihasította. Már júliusban tarlóbuktatással kezdték a talaj előkészítést. Az őszi gőzekeszántással valamint fogasolással kitűnően megmunkált területet kaptak. Egy katasztrális hold jó esztendőben termett 45–50 mázsa fokhagymát, 60 mázsa petrezselymet és sárgarépát és 10–12 mázsa csöves kukoricát.22

Hazánkban ezer–kétezer holdon termelték a fokhagymát, az évi termés három–ötezer tonna volt. A holdankénti átlagtermés elérte a 22 mázsát. Hazánk fokhagyma termelésének felét a makói körzet adta. {526}

197. táblázat

Hazánk fokhagymatermelése az 1930-as években

 

Vetésterület Termésátlag Termés

 

kh q/kh q
1930 1441 23,3 33 619
1931 2277 20,3 33 575
1932 2444 23,8 58 089
1933 2515 30,6 77 095
1934 1867 22,7 42 392
1935 980 24,8 24 305
1936 1925 29,1 56 017
1937 1929 24,5 47 354
1938 2166 26,7 57 854

(Forrás: Szabados Mihály 1940. 6.)

 

198. táblázat

Csanád megye és Makó fokhagyma vetésterülete

 

Csanád vármegye Ebből Makó

 

kh kh
1933 1180 361
1934 488 242
1935 ? 205
1936 553 315
1937 865 295
1938 1186 826
1939 1355 914
1940 826 629
1941 1700 1105
1942 330 ?
1943 733 ?

(Forrás: CSML CSGE iratai)

Az 1930-as években a Csanád megyei fokhagymatermelés Makóra összpontosult. A megye több helységében is makói kertészek foglalkoztak vele. 1936-ban Battonyán 21, Deszken 21 holdon termelték a fokhagymát, 1940-ben egyáltalán nem foglalkoztak vele. Tehát egy-egy település nagybirtokosai olykor a makói kertészeknek kiadták haszonbérbe földjüket. Ez sokszor jobban jövedelmezett számukra, mintha maguk ugyanazon a területen szemtermelést folytattak volna. {527}

 

199. táblázat

Csanád megye fokhagyma vetésterülete

 

1934 1936 1940 1942

 

kh o -öl kh o -öl kh o -öl kh o -öl
Makó 242 800 315 629 950 368 800
Almáskamarás
Ambrózfalva 1350 1300
Apátfalva 1 1100 400 3 1400 1 950
Battonya 3 700 20 1400 500 700
Csanádalberti
Csanádapáca 500
Csanádpalota 100 21 4 1200
Deszk 23 1100 121 600 400 3 1100
Dombegyháza 1 3 1200
Dombiratos
Elek 2
Ferencszállás 1 400 200 8 1050 5 1300
Földeák 50 850 250 21 1400 5 500
Gyálarét 3
Kaszaper 1 200
Kevermes
Királyhegyes 500 170
Kiszombor 45 800 28 15 650 14 850
Klárafalva 3 4 800 500 200
Kövegy 1 100
Kunágota
Kübekháza 1100 1200
Magyarbánhegyes 5
Magyarcsanád 4 750 5 3 1200 3 100
Magyardombegyh.
Medgyesbodzás
Medgyesegyháza 1100 4 200
Mezőhegyes 1 1400 1 1095
Mezőkovácsháza 1 600 600 1 200
Nagybánhegyes 5
Nagykamarás
Nagykopáncs 800 400 60
Nagylak 800
Nagymajláth 1
Ószentiván 800
Ottlaka
Pitvaros
Püspöklele 87 350 455 58 600 48 100
Ref.kovácsháza 1 600 300
Szőreg 1300 53 800 800
Újszentiván 12 600 16 11 650 3 1350
Végegyháza

(Forrás: Bács-Kiskun megye Mezőgazdasági Kamara összeírásai.) {528}

A makói kertészek általában bérelt földön termelték a fokhagymát. Ennek nagysága 1939-ben 81 százalékot tett ki; a saját földön termelőké 10,5, a részesművelőké 8,5 százalék volt. A bérelt földön gazdálkodók egy részének volt ugyan birtoka, de azon a vetésforgót nem tudták alkalmazni, vagy tavaszi fokhagymatermelésre nem volt megfelelő.

 

200. táblázat

Csanád megye fokhagymával bevetett területének tulajdon

szerinti megoszlása 1939-ben

 

Saját földön Bérelt földön Részes művelés

 

Kh n-öl kh n-öl kh n-öl
Makó 95 270 735 540 78 500
Algyő 2 500 800
Ambrózfalva
Apátfalva 4 3 300 500
Battonya
Csanádalberti 1 600
Csanádpalota
Deszk 1 1400 400 1400
Ferencszállás 4 1400 7 1200
Földeák 13 850 15 1550 23 250
Királyhegyes
Kiszombor 14 1150 7 1350 5 700
Klárafalva 400 900 1000
Kövegy 100 1300
Kunágota
Kübekháza 1200 1 500
Nagymajláth 150
Pitvaros
Püspöklele 55 850 32 150 24 550
Ref.kovácsháza
Szőreg
Újszentiván 400 3 800 20 1000
Végegyháza

 (Forrás: ML Hagyma. Kigyűjtött iratok.)

A második világháború után a közellátás érdekében Barabás Endre miniszteri biztos 1945. október 23-án a vöröshagymához hasonlóan a teljes fokhagymakészletet lefoglalta, és a beszolgáltatási árat kilónként 1000 pengőben állapította meg. A közellátási miniszter 1946 júliusában újra szabályozta a fokhagyma-beszolgáltatást és -forgalmat. Ha valaki szántóterületének legalább felén vörös- és fokhagymát termelt, a hagymával beültetett terület után gabona-, burgonya- és olajmag-beszolgáltatási kötelezettségét teljes egészében, élőállat beszolgáltatási kötelezettségének felét hagymából teljesíthette. Fokhagymából egy mázsa gabona helyett 0,8 mázsát, egy mázsa burgonya helyett 0,5 mázsát, egy mázsa olajosmag helyett 1,6 mázsát, egy mázsa élőállat helyett 2 mázsát kellett beszállítani. A közellátási miniszter rendeletére fokhagymát csak szállítási {529} igazolvánnyal lehetett szállítani, ennek mennyisége fokhagymából nem haladhatta meg a két kilót.23 Az új forint megjelenése után a Gazdasági Főtanács a fokhagyma árát ún. dézsma és beszolgáltatás esetén 150 forintban állapította meg.24

Mivel a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) hagymaosztálya csak nehezen tudta a makói fokhagymakészletet fölvásárolni, bevezették a szerződéses fokhagymatermelést. Ezzel egyúttal a nem kívánt termelőket (kulákokat) ki akarták a termelésből zárni. Csanád megyében 400 holdban állapították meg a fokhagyma vetésterületét. A földműves-szövetkezet a fokhagymatermelésre legalkalmasabb öt helységben (Makó, Földeák, Püspöklele, Kiszombor, Ferencszállás) írta össze a jelentkezőket.

A megyei 400 holdas keretből Makóra 330 hold jutott. Az összeíráskor Makón 1584 termelő jelentkezett. A várost 19 körzetre osztva bizottságokat hoztak létre, hogy eldöntsék, kik jogosultak fokhagymatermelésre.25 Négyszáz négyszögölnél nagyobb területen senki sem termelhetett fokhagymát. A Burgonya- és Hagyma Kereskedelmi Nemzeti Vállalat a szerződéses termelésen kívüli termény átvételét nem szavatolta.

A tervgazdálkodás szellemében a beadási kötelezettséget is meghatározták. Fokhagymából 1951-ben holdanként 15 mázsát kellett a helyi földműves-szövetkezetnek beadni. Ez osztályonként így oszlott meg: 990 kg I. és II. osztályú, 390 kg III. osztályú, 120 kg IV. osztályú hagyma.

201. táblázat

A fokhagyma vetésterülete  Csongrád megyében 1951-ben

  Kh n-öl
Makó 183 850
Ambrózfalva
Apátfalva 36
Csanádalberti
Csanádpalota
Deszk 1 920
Ferencszállás 10 215
Földeák 6 1290
Klárafalva 1 600
Királyhegyes 400
Kiszombor 81 1150
Kövegy 400
Kübekháza
Maroslele 161 1550
Nagylak 200
Nagymajláth
Óföldeák 43 345
Ószentiván 400
Pitvaros
Tápé 8 1050

(Forrás: JAMA.) {530}

A korlátozó intézkedések annyira elkedvetlenítették a termelőket, hogy 1950. július 27-én hagymásmegmozdulásra került sor. Ezért a következő évben már megkísérelték a kertészeket érdekeltté tenni a fokhagymatermelésben. Aki egy holdról 20 mázsáig vállalt beszolgáltatási kötelezettséget, 360 forint művelési előleget és a 20 mázsán fölüli mennyiség után 20% fölárat kapott. Aki 25 mázsán fölüli mennyiséget adott be, 400 forint művelési előleget és a 20 mázsa fölötti mennyiség után 30% fölárat kapott.

Az 1956. évi forradalom eltörölte a beszolgáltatási rendszert, és ezt novemberben a Kádár-kormány is elfogadta. Ezzel enyhült az elégedetlenség. A szövetkezetekben különösen jelentős előrelépést jelentett 1962-től a családi, vállalós rendszer bevezetése.

A fokhagymaföld gondosabb megmunkálásával a termelési kedv, és vele a termésátlag is megnövekedett. Csongrád megyében a fokhagyma vetésterülete 600 hektár körül mozgott.

202. táblázat

Csongrád megye betakarított fokhagyma területe  (hektárban)

1964 672
1965 962
1966 577
1967 314
1968 584
1969 724
1970 651
1971 785
1972 472
1973 338
1974 392

 (Forrás: Csongrád megye statisztikai évkönyvei)

Az 1960-as évek végére kiderült, hogy a szövetkezetekben nem gazdaságos a fokhagymatermelés. A vetésterület jelentősen lecsökkent. Jó példa erre a makói Kossuth Termelőszövetkezet fokhagymával beültetett területének csökkenése.

 

203. táblázat

A fokhagyma vetésterülete a makói Kossuth Termelőszövetkezetben (ha)

1965 67
1966 10
1967
1968 23
1969 28

A szövetkezeteknek 1970-től közös művelésű fokhagyma vetésterületük már nem igen volt. Ettől kezdve a fokhagyma termelése a szövetkezetek háztáji parcelláin és a magángazdaságokban folyt. A 400 négyszögöles háztáji területet fölemelték fél, majd egy holdra. {531}

A fokhagymatermelés azóta a makói kertészet legvirágzóbb ága lett. A vöröshagyma termeléséhez viszonyított aránya is megnőtt, ugyanis a vöröshagyma ára hosszú ideje alacsony, a fokhagyma viszont jól értékesül. (Számszerű adatok nem állnak rendelkezésünkre, mivel 1975-től a megyei statisztikai évkönyvek a fokhagymatermelésről nem közölnek adatokat.)

Az őszi és tavaszi fokhagyma termelésének aránya is jelentősen megváltozott, az őszié előretört. Ennek oka egyrészt, hogy az 1960-as évektől a kereskedelem – a világpiaci keresletnek megfelelően – a nagyobb méretű fokhagymát igényli; másrészt, hogy az őszi fokhagyma – ellentétben a tavaszival – Makó minden határrészén termelhető. Sajtos Miklós szerint Makón a tavaszi és őszi fokhagyma termelése a korábbi 80:20 arányról 30:70-re változott.26

 

A  fokhagyma termesztése

Talaj-előkészítés

Agrotechnikai okokból az elővetemények megválasztásában fontosnak tartják, hogy önmaga és más hagymafélék után fokhagymát ne termesszenek; az előző növény jó és korai talaj-előkészítést tegyen lehetővé; az elővetemény ne szaporítsa a fonálférget, ezért főleg gyökgumósok után ne termesszék; szervestrágyázott növény után, vagy az azt követő évben kerüljön a forgóba; két hagymaféle közötti idő öt év legyen. Legjobb elővetemény az őszi kalászos, így a talaj idejében és jól előkészíthető. Jó elővetemények még a korai betakarítású zöldségfélék (korai káposzta, kobakosok, borsó, bab) is.27

Az első világháborúig a fokhagymának való földet ásták. Ezután a gabonaföldet kétszer fölugarolták, majd augusztusban négy lóval, később traktorral mélyen fölszántották. Aki a földet kiadta, saját igával szántott, a lóval bíró kertészek meg összefogtak. A kemény feketeföldet jól megszaggatták, keverőszántást nem alkalmaztak. Őszi rakáskor két lóval megfogasolták, nehéz boronával megboronálták. A kistermelők gereblyézték, vagy kézi fogast és -boronát használtak. Az 1942. évi belvíz után lóval nem lehetett a földre rámenni, ekkor a fokhagymának való földet – a régi kerti megmunkáláshoz hasonlóan – gereblyézték. A tavaszi fokhagymának a fagytól jól megszívott földet fogasolták és boronálták.

A termelőszövetkezetek a gabona betakarítása után többszöri tarlóhántást végeztek. Augusztus végén, szeptember elején következett a mélyszántás. Őszi ültetés előtt egyúttal a talajt porhanyósították, egyengették és tömörítették.

A különböző kémhatású talajok közül fokhagymának a 6–8,5 pH-júak az ideálisak. 1938-ban Makótól észak-nyugatra a réti agyagtalaj szántott rétegében 5–8% szénsavas meszet tartalmazott; pH értéke 7,6, a szántott réteg alatt a mésztartalom 2–3% volt.28

A fokhagyma fajlagos tápanyagigénye kétszerese a vöröshagymáénak. Szervestrágyát a fokhagyma termelését megelőző elővetemény előtt lehet alkalmazni, hektáronként {532} 4–600 mázsát. A talajvizsgálat eredményétől és a tervezett hozamtól függően hektáronként nitrogént 100–150, foszfort 80–100, kálit 100–170 kilogramm mennyiségben javasolnak. Hideg időjáráskor – tél végén, kora tavasszal – a sárgásvörös lombozat káliéhséget jelez; leküzdésére a káli műtrágya egyharmada adagolható.29

Az 1996. évi technológiai útmutató a műtrágyát augusztus–szeptember eleji talajműveléskor a gyökérzóna szintjében (kb. 15–25 cm) javasolja bedolgozni. Ennek hektáronkénti mennyisége nitrogénból 70–100, foszforból 80–100, káliumból 160–180 kg. Az alaptrágyázást kiegészítve az első fejtrágyázást kora tavasszal, a fokhagyma 2–4 leveles állapotában hektáronként 30 kg nitrogén boronával való bedolgozását a fölső talajrétegbe. A második fejtrágyázáskor a fokhagyma intenzív növekedési szakaszában, 6–8 leveles állapotban nitrogén mellett lombtrágyát (Buvifer vagy Woldünger Linz) is célszerű kijuttatni. 

Talajfertőtlenítést jelenleg nemigen alkalmaznak, pedig a Wydate 106 nemcsak a talajlakó kártevők, de a fonálféreg ellen is hatásos. A fokhagymagerezdek vetés előtti csávázását sem alkalmazzák, pedig 10–15 perces beáztatással (merítés) a Chinoin Fundasol 50 WP nemcsak a talajlakó gombák (Fuzárium, fehérpenészes rothadás) ellen nyújt védelmet, de gyéríti a fonálférget is. 30

 

Ültetés

Makón a fokhagymát gerezdről, girízdről szaporítják. A magnak való fokhagyma előkészítése ültetésre két műveletből áll: kaparásból és fosztásból. Kaparás előtt a hagyma száráról levágják a fokhagyma fejét. Ez történhet a tárolás színhelyén: a padláson, színben, de inkább a fűtött kiskonyhában. A kaparást a család fölnőtt tagjai, olykor aközeli rokonok és szomszédok végzik. A kaparás a külső burkolat eltávolításából, lekaparásából áll. Kisszéken ülnek, ölükben kötő, kezükben pucolókés. A kés hegyével a gerezdek szélénél megkarcolják, majd lekaparják a fokhagyma fehér héját. Mások a kaparással a hagyma nyakától haladtak lefelé. Arra vigyáznak, hogy a gerezd héjazatát ne sértsék meg. A megtisztított fejeket fagymentes helyen tárolják; régen visszahordták a padlásra, ma inkább krumplisládába öntik. A kés nyelét betekerték ronggyal, ne törje föl a tenyerüket.

344. A fokhagyma-héjazatnak eltávolítása
{533}

 

345. A héjazat kaparása késsel 346. A fokhagyma fosztása

 

A kaparást a rakás előtt akár három héttel korábban is elvégezték, de a fosztást csak akkor, ha már pirkadt a föld, fogasolás előtt. Fosztásnak nevezték a fokhagyma tönkjéről a gerezdek leszedését. Ezt kés nélkül, puszta kézzel végezték. Az oldalgirízdeket, a belsőgirizdeket és a közepit külön kaskába dobták. A makói hagymakertész az oldal- és belsőgerezdeket rakta el, ebből egészséges és nagy fejek fejlődtek. Az oldalgerezdek kerekebbek, a belsők szögletesebbek. A fokhagyma közepe gyönge, vékony gerezdekből áll; ezt a makói kertész kivitte a piacra; csak akkor rakott belőle, ha üresen maradt néhány négyszögölnyi területe. A fosztott fokhagyma zsákban összefűlik. Ezt mielőbb rakni kell, mert gyökér felöli vége hajlamos penészesedésre. Addig is a padláson, a színben vagy a folyosón vékonyan kiterítették, naponta megkavarták. Tulajdonképpen kaparás nélkül is lehetett fokhagymát fosztani, de Vékony Sándor szerint: Aki nem kapart, csak fosztott, azt az akkori társadalom kinézte volna.31 A hagymakertész nemcsak röstellte volna, ha a hagymatábla tele van fehér fokhagymahéjjal, de a kaparás nélküli fosztást csak késsel lehetett volna csinálni. A gerezdek megvágásával, megsértésével kaput nyitottak volna a különféle betegségeknek. Fosztáskor a beteg gerezdeket szemétbe dobták. A jobb kertészek a gerezdeket kétfelé osztályozták, hogy az érés arányos legyen.

A már fosztott fokhagymának gyorsan, néhány nap alatt földbe kell kerülnie, ezért igencsak összefogtak. Régen egymást fizetség nélkül kisegítették. A napszámba járás csak az 1930-as évektől kezdődött, ma már általános. A munka a hagymaföld szélének kijelölésével, hancsikolással kezdődik. Az innenső végére levert léc és a túlsó végére állított csóva között nyílegyenes a hancsikolás. Ettől indulva kezdték vonalazni, {534} útallózni a földet. A régi fix beállítású útallók fogtávolsága tíz col volt, a tőtávolság kisarasz, 10–12 centi. Ma 28–30–35 centiméter sortávolságra is rakják, inkább a tőtávolság sűrűbb. A fokhagyma szereti a szellős, levegős sorokat. Szakaszosan útallóztak, egyszerre 20–25–30 ölnyit húztak meg, hogy ne száradjon ki az útallónyom. A sor végébe egy-egy hagymát dobtak, és a hagyma rakásakor a régi útallásból meghagytak 20–30 centit. Arra ugyanis minden kertész sokat adott, hogy nyílegyenesek legyenek a hagymasorok, kelés után az útallózási szakaszok nem látszódhattak meg.

A Zöldségtermesztési Kutató Intézet makói állomásán végeztek tenyészterületi kísérleteket. A fokhagyma a nagyobb térállást általában nagyobb hagymafejekkel hálálja meg. A tenyészterület legkedvezőbb nagysága 320 cm2.

204. táblázat

A térállás hatása a fokhagyma terméshozamára

Térállás Tenyészterület Növényszám Átlagsúly
cm cm2 ezer db/ha gr/db
32×6 192 520 42
32×8 256 390 46
32×10 320 312 52
32×12 384 260 54

 (Forrás: Szalay Ferenc 1981. 2.)

205. táblázat

Összefüggés a fokhagyma növénysűrűsége, a fölhasznált szaporítóanyag

valamint a terméshozam között

Állomány Sűrűség Vetőmag Tömeg Termés Hozam %
ezer db/ha db/fm t/ha g/db t/ha t/ha  
1200 36 3,0 11,6 13,9 10,9 79
700 21 1,8 20,5 14,4 12,6 91
450 13 1,1 33,0 14,9 13,8 100
300 9 0,8 33,3 10,0 9,2 67
240 7 0,6 33,3 8,0 7,4 54

(Forrás: Szalay Ferenc 1987d. 313.)

A kísérlet azt mutatta, hogy normál termőképességű talajadottsággal a legkedvezőbb tőszám hektáronként 450 ezer gerezd.32

A fokhagyma rakásakor különösen fontos volt a mély útallózás, mivel a gerezdeknek mélyre kellett kerülnie. Különösen a tavaszi fokhagyma rakásakor fontos a szakaszos útallózás, mert ha a fekete földre rásüt a nap, azonnal kiszárad; és nemcsak nehéz belenyomni a talajba a gerezdet, de a száraz rögök a piciny, sörteszerű gyökérképződést ledörzsölik. Ha egyenetlen volt a talaj, a két szélső fog jól benyomult, de a belsők sokszor alig érték el a talajszíntet. Ilyenkor mondta a gazda: Nézzétek jól be a csíkot, mög is {535} köll ezt dikkölni.33 Gép nem mehetett a hagymaföldre, mert a gépnyomba nem lehetett belenyomni a hagymát. Bereczki Sándor a fokhagyma termeléséhez csuklós útallót készített. Két golyóscsapágyas kerékre volt szerelve, a fogak – a lóval vont búzavetőgép csöveihez hasonlóan – egymástól függetlenül működtek, csak függőleges irányban mozoghattak. A talaj egyenetlenségéhez igazodó fogakat súlyos vasdarabokkal meg is terhelte. A csuklós útalló a szomszédok tetszését megnyerte ugyan, de nem áldoztak rá. Húszéves használat után, 1997-ben tízezer forintért adta el.

A fokhagymában az utóbbi években terjedt el a gépi útallózás. Aki kicsit is nagyobb termelő volt, föltétlenül géppel útallóztatott. Erre kistraktort használnak, mert ennek keskeny a keréknyoma, elfér a fokhagymasorok között. Ma már kezdenek visszatérni a kézi útallózásra, mert a gép mély borozdákat húz, mélyre kerül a gerezd; a szedés, a kihúzatás nehezebb.

A kézi rakáskor – a vöröshagymához hasonlóan – a fokhagymából is egyszerre négy-négy sort hajtottak, gyerekek kettőt. A rakást térden csúszva végezték. Ha nedves a talaj, akkor rakáskor nagyon megnyomják, mögtérgyelik a földet. Ilyenkor nehezebb kaparni, dikkelni. Az útallózást végző kertész is – miután egy darabot megvonalazott – beállt rakni. A tulajdonos sohasem nógatta hagymarakó segítségét a gyorsabb munkára, mert az a lelkiismeretesség rovására ment volna. Bizony előfordult, hogy a napszámos csak lyukat nyomott az adott helyre, de hagymát nem duggatott bele. Ilyenkor előfordult, hogy megköszönték a munkáját; kiszámolták addigi bérét, és hazamehetett. A gazda azt is figyelte, ha ő elrakott egy kötőnyit, 4–5 kilót, a segítségnél hasonló mértékben fogyott-e a hagyma. Ahány munkás, annyiféleképp rakja a hagymát. Ez a gépi húzatáskor okoz gondot, mert állítani kell a kést. Különösen rossz, ha valaki az adott sorban az egyik gerezdet a kemény talajban sekélyebben, a másikat a lazább földbe mélyebben rakja. Kihúzatáskor összedarabolódik a hagyma.

Az őszi fokhagymát október közepén, második felében rakták el. A jó kertész Imre napig, november 5-ig föltétlenül befejezte ezt a munkafázist. A tavaszit – ha az idő engedte – Juliannára, február 16-ra elrakták, de sokszor március közepére, második felére is áthúzódott. A korán elrakott őszi fokhagyma lombozata az erős téli fagyokat megszenvedte, megsárgult, kipállt a hótakaró alatt. A kései ültetésűekben a fölfagyás és a kifagyás volt gyakori. Kora tavasszal hideg az idő, nedves a föld, ezért több nadrágot is fövettek, az 1960-as évektől műbőr darabot varrtak a nadrágra. Az asszonyok kötött kabát vagy pantalló darabot kötöttek a térdükre. Ezek alkalomszerű ruhadarabok voltak, utóbb már némelyek külön erre a célra térdvédőt, térgyelőt készítettek. Az asszonyok olykor érmelegítőt vittek magukkal. A hagymát a vöröshagymához hasonlóan régen kötőből rakták. A kötőre csomót kötöttek, abba öntötték a gerezdeket. Hogy a kötőbe rakott hagyma ne húzza egész nap a derekukat, később garabolyból, újabban műanyag vödörből rakják.

A fokhagyma rakása különbözik a vöröshagymáétól. Mivel a fokhagymagerezd félpipa alakú, nem lehet a kerekded dughagymához hasonlóan, függőleges irányban a talajba nyomni. A fokhagymagerezd íves háta esik a kertész hüvelykujja felé, a homorú részéhez a mutatóujj kerül. Duggatáskor az erőkifejtést lényegében a hüvelykujj végzi.

Amíg a dughagymát sekélyre rajták, de azért úgy, hogy a boronáláskor eltakarta a porhanyós talaj, azt mondták: úgy rakd, mint a pátfalviak a krumplit; a harangszót möghallja, de a napot në lássa. A fokhagymát viszont mélyre kell rakni, mert nem szereti {536} hallani a harangszót.34 A gazda meg olykor bíztatta társait, csak lëfelé, a halottak hasáig.35 Mások azt mondták: Lëdugjuk Amerikába. Úgy bele kell nyomni a gerezdet a talajba, hogy jól mögszoruljon, különben, amikor gyökerezni kezd, veri az üstökit, a sűrű, sörtés gyökere kinyomja, kiemeli magát. Ilyenkor a hagyma kiül a talaj tetejére. Ha az őszi fokhagymát későn rakják, és hamar beköszönt a fagy; a tavaszi hagyma meg korán kerül a földbe, és nagyobb fagy követi, és a rövid idő alatt nem tud még legyökeresedni, a fagy is fölszívhatja. Van, aki azt tartja, nincs az a fagy, hogy fölszívja a hagymát, ha jól van rakva.36 A hagymakertész sohasem engedi, hogy a fokhagymát két kézzel rakják, mert az egykezes rakással nagyobb erőfeszítéssel, mélyebbre lehet duggatni. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy rakáskor a gerezd ne roppanjon meg, mert a kis csírakezdemény megsérül.

A fokhagymával berakott hagymaföldet még aznap tövis- vagy kisboronával elsimították, az útalló nyomokat eltüntették. Ezt a kisborona hátával végezték, nehogy fogaival megsértsék a gerezdeket. Amelyik kisboronának nem egyenesen, hanem szalajtóra állt a foga, annak a hasával is lehetett boronálni. Ha kemény volt a talaj, és nem tudták elég mélyre rakni a gerezdeket, a borona kiverte, kiütötte, és olyan volt, mintha csak kiszórták volna a tetejére. Kishengerrel nem mindenki megy végig a hagymaföldön, ha száz ágra süt a nap, akkor igencsak meghengerelik. Van, aki ezt azért is megteszi, hogy az első dikkeléskor sima legyen a talaj.

A nagyobb termelők áttértek a fokhagyma gépi rakására.

 

Növényápolás

A talajt ősidőktől az 1920-as évek végéig kizárólag a vöröshagymában alkalmazott kiskaparóval tartották tisztán. A fokhagymaföldet háromszor, némelyek négyszer is megkaparták. Az első világháború után a sorközök művelésére használták a fecskét, amelyet állva lehetett toszogatni a sorok között. Az 1920-as évektől terjedt el a tolókapa, a dikkelő. A hagymástársadalom előbb óckodott a tolókapa használatától; azt tartották, hogy összedarabolja a hagymát, rövidesen mégis a legfontosabb kézi eszköz lett. Egyik nap megdikkelték a sorközt, a következő nap megkaparták a sorát. Ekkor már lehetett látni, hogy melyik gyomot vágta ki a dikkelő kés. Egy óra alatt száz négyszögölet lehetett megdikkelni. Elterjedésével a fokhagymasorokat nem keresztben, hanem földhosszban rakták. Így nem kellett annyit forogni a tolókapával, nem taposták a szomszéd földjét, a munka végzése pedig meggyorsult. A dikkelőt sohasem folyamatosan tolták, hanem lökdösve. Kemény talajban rövidebbet, a lazábban hosszabbat löktek rajta, aztán kicsit vissza is húzták.

Az őszi ültetésű fokhagymatábla cserepesedő földjén újabban kora tavasszal – amint a földre rá lehet menni – kisebb eső után kisboronával kiverik a kelő gyomokat, majd még igencsak ugyanazon a napon a kisborona hátával is megporhanyósítják a talajt. A boronálással – anélkül, hogy a kicsiny fokhagymanövényben kárt tennének – a parányi kelő gyomokat kiszaggatják, letakarják. Egyúttal a talaj hajszálcsövességét is megszakítják, védik a hagymaföldet a kiszáradástól. Ezzel az első kaparás munkáját meg {537} lehet takarítani. Az első dikkelésre már megerősödik a növény, a tolókapa kését akkor már közelebb lehet ereszteni a hagymasorhoz; sokkal keskenyebb földsáv marad megmunkálatlanul. Ekkoriban kezd az új termés kialakulni, ilyenkor mondják: a fokhagyma dobja el a húsát.

A nagyobb fokhagymatermelők az utóbbi évtizedektől töltögetéssel tartják tisztán a fokhagymaföldet. A sziklevél nagyságú gyomok megjelenésekor a dikkelőre szerelt töltögető ekével föltöltik a fokhagymasorokat. Ezzel a sorközben kelő gyomokat a kis eke kitépi, a hagymasorban lévőket pedig letakarja. Így az első kaparást kiiktatják. A következő dikkeléskor jó közel engedik a hagymához a dikkelőt, ekkor sima kést használva a föltöltött föld egy részét lesodorják. A csírában lévő gyomok ismét elpusztulnak. Vannak termelők, akik az egész tenyészidőben ezzel a módszerrel tartják tisztán a fokhagymaföldet. Mások az egész növényápolás idején kizárólag töltögetést alkalmaznak. Hajnal István szerint: Nem elég a port odadúrni, jó mélyen köll tölteni. Mivel a fokhagyma lombozata a vöröshagymáénál magasabb, később is lehet dikkelni, és ez nem szaggatja a levelét. Szedés előtt csupán a fokhagyma sorát gyomlálják végig.37

A fokhagymasorok gyomtalanítására utóbb két újonnan megjelent eszközt kezdenek használni: a hosszúnyelű kaparót és a hurokkaparót. Mivel a fokhagyma levélzete nem annyira elterülő, mint a vöröshagymáé, a fokhagymafejek közé ezekkel a hosszabb nyelű eszközökkel is be lehet nyúlni, anélkül, hogy a növényt megsértenék. A hagyományos hagymakaparót söprűnyél hosszúságú nyéllel látják el. A hosszú nyelű kaparó tulajdonképpen a korábban ugyanerre a műveletre használt karaszolót szorítja ki, amely valamivel nagyobb méretű volt. Idősebb termelők a fokhagymasorok tisztántartására ma is használják a karaszolót. A hurokkaparó vágó része egy körkörösen meghajlított és élezett fűrészlap. Íves vágó részével, a hagymafejhez közel eső gyomokat a nélkül is ki lehet vele vágni, hogy a növényt megsértenék.

Az őszi fokhagyma hajlamos volt, hogy néha külső gerezdet, csicsókát neveljen.

A fokhagymának általában 9–10 levele van. A tizedik levélnél képződik a kacslevél, amely az érési folyamatot jelzi. Érés előtti nagy szárazságban a fej bekötött, és már nem nőtt tovább, de a kacslevél kibújt. Ha ilyenkor nagy eső esett, és ezt jelentős fölmelegedés követett, újra megindult a növekedési folyamat, de a régi gerezdek már befejezték növekedésüket, ekkor nevelte a fejen kívül a csicsókát.

A növényápolás újításait az igazi hagymakertész nem veszi tudomásul, alkalmazói a vállalkozó típusú termelők. Ezeknek az eszközöknek és megmunkálási módoknak a megjelenése és elterjedése sürgetően nem tette szükségessé a vegyszeres gyomirtás nagyméretű alkalmazását.

Vegyszeres gyomirtás. A makói termelőszövetkezetek 1969-ig termeltek közös művelésben fokhagymát. Ezt követően a fokhagyma a szövetkezetekben a háztáji területekre szorult, és természetesen a magángazdaságok növénye lett. Hiába jutott 1972-től a szövetkezeti gazdaságokban a kemizálás meghatározó szerephez, hiába vált kötelezővé növényvédő szakmérnök alkalmazása, a fokhagyma termesztése a szövetkezeti gazdaságokban a perifériára szorult, így gyomirtása és vegyszeres növényvédelme mostohagyerek lett. Az első időszakban a növényvédő állomások, de országos kutatóhelyek sem foglalkoztak érdemben kutatásával.

A Zöldségtermesztési Kutató Intézet makói állomásán 1975–1976-ban és 1979–80-ban Hajdu József végzett fokhagymával vegyszeres gyomirtási kísérletet. Tavaszi ültetésű {538}fokhagymában Olitref szabadforgalmú szer ültetés előtti bemunkálása és állományban Mezopur 75 WP kezeléssel a gyomborítottság 5,25–6,25%-os volt. Őszi és tavaszi fokhagymában ültetés után, kelés előtt Dacthal W 75 + Satecid 65 WP; állományban Dacthal W 75 + Mezotox 25 EC kezeléssel a gyomborítottság 1,25–2,0%-os volt.38

A Csongrád Megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás 1978-ban adott ki először fokhagymára növényvédelmi szakmai tájékoztatót. Jobb híján lényegében a vöröshagymában alkalmazott gyomirtó szereket ajánlotta. Ültetés után, kelés előtt (2% humusztartalom fölötti talajon) Satecid 65 WP + Maloran 50 WP; állományban kétszikű, széles levelű gyomnövények (vadrepce, szulák, keserűfű stb.) ellen Tenoran 50 WP, egy héttel utána az egyszikű (muharfélék) gyomnövények kelése előtt Satecid 65 WP; június végén, július elején Satecid Wp kezelést.39 Öt évvel később, 1983-ban kelés előtt a Satecid 65 WP + Maloran 50 WP vagy Satecid 65 WP + Mesoranil 50 WP kombinációk valamelyikét; állományban a Maloran 50 WP vagy Mezopur 75 WP vagy Tenoran 50 WP permetezést nagy cseppekben, alacsony üzemi nyomáson.40

1983-ban a Makói Hagymatermelési Rendszer bemutatóval egybekötött továbbképzésén a makói Lenin Termelőszövetkezetben beszámoltak a fokhagymában alkalmazott gyomirtási kísérletekről. A szakmérnökök óvatosságra intették a résztvevőket, ugyanis a gyomirtó szerek visszavetették fejlődésében a fokhagymát, tetemes súlyveszteség mutatkozott. A gyomirtó szerek évjáratoktól függően kisebb-nagyobb mértékben csökkentették a termést.41

Az utóbbi évtizedben szűk körben eredményesen alkalmazzák  vetés után, kelés előtt a Stomp 330 szert 6 liter/ha erősségben. Kötött területen elfogadható gyomirtást ad; a mélyen gyökerező gyomokat azonban nem lehet vele kivédeni. Állományban a Mezopur 75 WP az egy- és kétszikű kikelt gyomokat eredményesen irtja.  Gondot csak a nagyra nőtt disznóparéj, gyökérről kikelt folyondár, csattanó maszlag okoz. Ez utóbbi kezelés őszi zöldvágott hagymánál nem jöhet számításba, mert élelmezési várakozási ideje 60 nap.42 A Rákóczi Szakszövetkezet rakás előtt bevegyszerezte a földet, de művelőutat nem készítettek, így további kezelésekre nem is kerülhetett sor. Kiss Imre növényvédelmi felügyelő a tavaszi fokhagymának kelés utáni, állománygyomirtását nem javasolja, mert terméscsökkenést idéz elő, a hagymafejek átmérője kisebb lesz.43

Növényvédelem. A fokhagyma egyik veszélyes károsítója a szárfonálféreg. Fertőzése kétféle forrásból adódhat: az elültetett fokhagyma gerezdektől és a talajtól. A fokhagyma-fonálféregnek a Kárpát-medencében mintegy kétszáz gazdanövénye van. Ezek egy része gyomnövény. A kikelő hagyma levele zöld színű, egyenes és sima. Háromleveles fejlettségi állapotban fordulnak elő olyan egyedek, amelyeknek még olajzöld ugyan a színük, de nem hamvasak, középső levelük pedig gyűrött. Ez a jele az erős fonálféregfertőzésnek. A gyökérváltás időszakától háromszori védekezés indokolt Bi 58 EC vagy Siniratox 40 EC szerrel. A fonálféreggel fertőzött fokhagyma körte alakúvá duzzad, levele még zöld, de gyökérzete nincs. Ha fölhúzzák a fokhagymát, mállik le a héjazata. {539}

347. Barnóczki Attila, Kiss Imre és Medvegyi Pál technológiai leírása

 

A talaj csapadéktelítettsége esetén a fonálféreg megközelíti az egészséges hagymát. Ilyenkor következik be a második fertőzési hullám. Ez a fertőzés a középső, csúcsi levél hegyén mutatkozik meg. Régebben Bi 58 EC-vel, újabban a föltételes forgalmú Vydate 10 G-vel védekeznek.

Ha száraz, rögös talajba kerül az őszi fokhagyma, szürkepenész léphet föl. Ilyenkor a gerezdeket tanácsos Fundazollal vagy Rovrallal csávázni.

Ritka, de annál veszélyesebb a fehérpenészes rothadás. Főleg akkor keletkezik, ha 30–40 milliméteres csapadék hull a termőterületre és a hőmérséklet 28 °C fölött van. 1988-ban a hagyma 72 óra alatt elpusztult. Ilyenkor mondta a termelő: Belefőtt a hagymám a fődbe. Három nap alatt gyökérzete már alig van, a növény elkezd sárgulni, külső pikkelylevelein fehérpenész jelenik meg. Utána a talaj hat évig fertőzőképes.44 {540}

1980-ban figyeltek föl a tárolt fokhagyma gerezdjein a Botrytis porri gombafaj előfordulására. A gerezdekről lehúzott héj alatt kisebb-nagyobb besüppedt foltok jelentek meg. A foltok közepén szürkésfehér vagy sárgás szövedék képződött, amely végül ellepte az egész rothadó részt. A gerezdek összetöppedtek, mumifikálódtak. A beteg fokhagymafejek könnyen fölismerhetők, mert könnyebbek, és a töppedt gerezdek kézzel jól tapinthatók. Kiültetve gyengén fejlődnek, fejlődésben visszamaradnak. Ajánlatos a fölszedett fokhagymát száraz, szellős helyen tárolni, és ültetés előtt csávázni.45

A fuzárium is gyakran szokott gondot okozni. Ha a fokhagymafosztás és -ültetés között huzamosabb idő telik el, a tárolás alatt a gerezdek tönk felöli végén megjelenik a fuzárium. Megelőzésére a csávázás indokolt. A hagyma azonban később a talajban is fertőződhet, különösen akkor, ha az elővetemény erre hajlamosít.

A fokhagyma mozaik vírus először a levélen mutatkozik sárga csíkok formájában. Abban az évben a hagyma fején különösebb elváltozás nem látható. A második évben ennek elültetett gerezdjeiből a vírus annyira fölszaporodik, hogy a gyökérváltás előtti időszakban a hagyma teljesen elpusztul. Ennek a vírusnak az a tulajdonsága, hogy a hőmérséklet megemelkedésével eltűnik, látens állapotba kerül; a növény azonban továbbra is beteg. A gyökérváltás idején (május, június eleje) szelektálni kell az állományt.46

A hagymakertészek növényvédelmi permetezést nemigen alkalmaznak. A megelőzést tartják fontosnak. Arra törekednek, ne legyen fertőzött a vetőmag, és igyekeznek betartani a vetésforgót.

Betakarítás

Az őszi fokhagymát régen igencsak zölden adták el. Amikor kezdett fejesedni, zöldárunak fölszedték, lehúzták a külső héját és fejre, fölcsomózva vagy mázsára értékesítették. A csomósat huszonötösével kötötték össze, háromnegyed szárral értékesítették. Kint a hagymaföldön készítették elő, a szárát kaszakéssel vágták le. A zöldeladás korán hozott pénzt a konyhára, de azért is szerették, mert nem volt apadási veszteség.

348. A fokhagyma kihúzatása

a szénagereblyével megfésült táblán
349. A fokhagyma szedése
{541}

 

350. A marokban összegyűjtött fokhagymát rendre rakják

 

Nagy szakértelmet igényel a szedés időpontjának megválasztása. A kertész a fokhagymát nem hagyja elérni, azt idejében kellett szedni, mert különben a feje leszakadozott a száráról. Márpedig a szakadozottat a kereskedő nem veszi meg, az csak piacra való. A korán szedett pedig megráncosodik, megapad. Általánosságban, amikor az alsó levelei kezdenek elszáradni, a lombozata sárgul, a fej fölötti szárrész, a nyaka kezd puhulni, és elvékonyodik; ez külső szemlélőnek is jelzi az érést. Amikor a fokhagyma levele dohánybarna, és rajta fekete pöttyek jelennek meg, a kertész kiszed néhány mintát. Sajtos Miklós szerint, ha lilás rózsaszínben játszódott a fokhagyma üstökének egy része, mintegy harmada, fele; nem tűrt halasztást a szedés megkezdése. Bereczki Sándor a fokhagyma szárát is szemügyre vette; a nyaknál szétválasztotta, és ha a közepe még zöld volt, várni kellett, mert különben begyúllt a hagyma. Vékony Sándor nyolc-tíz szálat szedett föl, és ha abból hat-hétnek meszes volt a külső haja, és gyütt az üstöke, lehetett szedni.47 A fokhagymaszedés tíz nap alatt zajlik. Ha közben eső éri, bepáll és a szára lemáll. A tavaszi fokhagymát Illés nap (július 20.) körül kezdik szedni.

A szedést fokhagymaásóval végezték. Jobb kézzel alászúrnak, megfeszítik és bal kézzel gyönge húzással kiemelik. A fokhagymaásót erősen kell szorítani és nyomni, ezért a munkához szokott tenyér sem ússza meg hólyag nélkül. A bal kézbe annyi szárat fognak össze, amennyi a markukba belefér, nyolcat-tízet is. Ha nincs sok föld az üstökén, elég megrázni vagy a nadrághoz odaverni, de ha sáros, jobban meg kell csapkodni. A rendre egyenletesen rakták le a hagymát. Voltak olyan kertészek is, akik ahogy végig értek a soron, gondosan megigazították a rendet, arányosan szétteregették a fölszedett növényt. Mivel minden szedő négy sort hajt, kinek-kinek szokása szerint egymaga, ketten vagy hárman raknak egy rendet. Ha egymaga csinálja a rendet, a bal kézben összegyűjtött hagymát bal oldalon, szép sorban lefekteti maga mellé. A gondos kertész arra is ügyel, merről kap legtöbb napot a hagyma üstöke; rakáskor a fejeket olyan irányban rakja. A rendnek szép egyenesnek kell lennie. Ha ketten raknak egy rendet, akkor már folyamatos a lerakás, nem szakad mög a rönd. Van, aki ehhez azért ragaszkodik, mert így könnyebb megállapítani, hogy meglopták-e a hagymáját; de a csomóba kötéskor is könnyebb volt megfelelő mennyiséget fölmarkolni. Ha hárman raktak egy rendet, a középsőnek igyekeznie kellett, hogy előbb haladjon, a többieket ne hátráltassa.

Ma már szedés előtt kihúzatják a fokhagymát. Ezt előbb lóval és ekekapával {542} kezdték, de ez inkább csak kísérlet maradt. Az 1980-as évektől fokozatosan elterjedt a kihúzatás kistraktorral. A traktorra hidraulikával vezérelt kiemelőt szereltek.

Ez egy menetben öt sort emel ki. Húzatás előtt végig gyomlálják a hagymaföldet. Mivel előfordult, hogy a megpuhult hagymaszárat szedés előtt a vihar megdöntötte, ez akadályozza a gépi kiemelést, fából készült szénagereblyével megfésülték a sorokat, hogy a hagyma szára egy irányban álljon, és ne torkolódzék föl a kiemelő kés szárára. Később a fésülés gépi elvégzésére a kistraktor oldalára kisboronát szereltek. Öt sor hagyma kiemelése közben a következő öt sort a borona megfésülte. A kihúzatást a tábla közepén kezdték, és a traktor körbe járt. Kihúzatáskor egy munkás mindig a traktor után ballag, és a kiemelő kés szárát a föltorkolódzott szártól, gyomtól olykor megtisztítja.

A kistraktor kerekét és a kiemelő késeket a sortávolságnak megfelelően állították.

A géppel kiemelt hagymát aztán kézzel ugyanúgy rendre rakták, mint a fokhagymaásóval szedettet.

A renden való öt–hat napos száradás után átfordították a hagymát. Ezt hajolva, kézzel végezték, de akinek több hagymája volt, rendforgatópálcát vágott az erdőben.

A görbe vesszőt állva alátolta a hagyma szárának, és úgy billentett át egyszerre mintegy ötven-hatvan centiméter hosszú rend szakaszt. Ezután a renden négy öt napig még tovább száradt a hagyma. Ha az őszi fokhagyma a renden megázott, a földön fekvő fejek a korompenésztől megbarnultak; ez már nem volt kereskedelmi minőségű. A tavaszinak nem ártott az eső.

A kötözéshez régen aratógépmadzagot, moniliát vagy kenderspárgát használtak, ma zsákkötöző madzagot, műanyag kötöző szert. Egyszerre egész gombolyagot is megvettek, és általában 50–60 centiméter hosszúságúra kint a hagymaföldön darabolták föl. Ilyen távolságra levertek a földbe egy-egy karót, rátekerték a kötözőszert, és a karóknál kaszakéssel elvágták. Volt kertész, aki behajlított lábbal leült a földre, és a lábujjainál a talpára és térde fölött a combjára; mások, kisszékre, szék karjára vagy a léckerítés megfelelő távolságú léceire tekerték a madzagot. A fölvágott madzagcsomót a derekára kötött madzagba dugta, hogy kötözéskor kéznél legyen.

351. A kertészcsomó 352. A kertészcsomók összehordása kúpoláshoz
{543}

 

Mivel a fokhagymát szárastul értékesítették, hajnalban kötözték föl, ekkor a szára meg volt ereszkedve, nem szakadozott le a feje. Kötözés előtt a hagymát megdörgölték. Ekkor egyik és másik kézbe is fölmarkoltak fél-fél marék hagymát, egymással összedörgölték, hogy a göröngy, a haj, a piszok kiszóródjék. Annyi kihullott belőle, hogy később is meglátszott, hol volt a sor. Mások a talajhoz vagy a földre ledobott csalánzsákhoz (ritka szövésű zsák volt, nevezték korpászsáknak is) dörgölték, ez kevésbé volt fárasztó.

A megdörzsölt két félmaroknyi hagymát összefogva letették a földre, majd ráraktak újabb két félmaroknyit. Ez adta ki a kertészcsomót. Mióta nem számít selejtes hagymának a szakadozott fejű, a dörgölést és a kötözést tűző napon végzik, így jobban lëpörög a piszok és a külső haj.

353. A fokhagymakúp

 

Kötözéskor mellé térdepeltek, két kézzel alányúltak a csomónak, a jobb kéz ujjai közt aládugták a madzagot, másik oldalon ezt kihúzták, és a csomó vállánál, közel a hagymafejekhez körülfogták, egy átfordító mozdulattal még egyszer áttekerték, és csomóra meg bokorra megkötötték. Erősen meg kellett húzni; némelyek a hagyma szárára rá is térdeltek, mert hordáskor a csomók kötése nem lazulhatott meg. Az így összekötözött kertészcsomókat állítva, szárral fölfelé szép sorjában lerakták. Ezt azután kúpokba rakták össze. A fokhagymakúp nem volt nagy, hogy a hagyma teljesen ki tudjon száradni. Egy-másfél mázsás kúpokat raktak. Itt még egy hétig járta a szél, sütötte a nap. Fontos volt, hogy a zöld szár is kiszáradjon. Kemence nagyságúra és formájúra, szárral befelé rakták, és kertészcsomókkal lekalapolták. A szakadozott hagymát is gondosan összeszedték, és zsákban hazavitték.

Az utóbbi évektől a tolvajoktól éjjel is őrzik a hagymát, de még általánosabb, hogy mihamarabb fölkötözik és hazahordják. Otthon aztán a kertészcsomókat deszkára, vendégoldalra, létrára állítgatva szárítják meg. Némelyek kisebb csomóba kötve az üres kotárka osztó gerendáira keresztbe rakott lécekre, mások színbe helyezett rudakra vagy a padláson a tetőszerkezet ollószáraiba vert szögekre aggatják. Fontos, hogy az átmeneti tároló helyet a levegő járja, és huzatos legyen.

Ritkán előfordult, hogy szedéskor a fokhagyma üstökéből károsodás nélkül nem lehetett volna a sarat leverni. Az így hazaszállított hagymán üvegkeményre száradt a fekete föld. Ilyenkor bőrdarabot kötöttek a kezükre, ezzel próbálták a földet eltávolítani. Volt, aki beáztatta teknőben a fokhagymát, és vízzel lemosta a sárdarabokat. {544}

 

Tárolás

A fokhagymát hazaszállítva igencsak kerek kúpba rakták össze, de ekkor már födött helyen: színben, kotárkában, folyosón tárolták. Itt a földolgozásig tartották, amelyet a jobb kertész a vöröshagyma szedése előtt elvégzett. Kék kötőben kisszékre melléült, és a kertészcsomóból kereskedelmi csomót csinált. Ezt a műveletet nevezték fölkötözésnek. A kertészcsomókat egyenként a térdére tette, és – az 1920-as évekig, a méret szerinti átvétel bevezetéséig – ekkor kihúzta a csomóból a magnakvalót és a kis fejeket, a liliputit. Azután a madzagot eloldva, az igényeknek megfelelő csomót kötött belőle. A 19. században még nem súlyra ment a fokhagyma adásvétele, akkor százfejenként kötötték össze. A lemázsálás bevezetéséig a kereskedelmi csomó volt a fokhagyma értékesítési mértékegysége. Erdei József kéziratos könyvében 1876-ban följegyezte: tavaszi fokhagyma 12 forint száza, őszi fokhagyma 14 száza.48

A kertészek egy része már a rendre rakott hagymából kiválogatta a magnak valót;  mások az összekúpolt hagymából húzták ki. Ezt gondosan összekötötték, és ki a kamrába, ki a padlásra hordta. A fokhagyma –20 °C hideget kibírt; ha a Maroson beállt a jég, akkor takarták le. A nádtetős házak padlásán takarás nélkül is biztonságosan áttelelt a hagyma.

A méret szerinti átvétel bevezetésétől a kertészcsomókat kibontva, szemmérték szerint háromfelé osztályozták. Az első osztályúba (első hagyma) 30–32 fejet kötöttek, a másodikba 40–45 darabot, a liliputiba 45 fölötti mennyiséget. A fokhagymát még néhány évtizede is kereskedelmi csomókba kötve, szárastul értékesítették.

354. Fokhagymakúp a födött színben

 

A múlt században koszorúba fonva is árusították. Ötven- vagy százfejes koszorúkat készítettek. Fonás előtt néhány órával a szárát benedvesítették, hogy a földolgozáskor ne töredezzen. Mivel a fokhagyma szára igen erős, kötöző anyagot nem kellett belefonniuk, bár némelyek sást használtak. A fokhagyma fonás ismét divatba jött, sőt újabban necc-hurkás kiszerelés is elterjedt.

A fokhagymát az előzöttebb kertészek a fokhagymás kamrában tárolták, ahol se burgonya, se zöldség, se káposzta nem lehetett; ezek párája ugyanis ártott neki. Kizárólag kolbász és szalonna lehetett bent. A fokhagymás kamra ablak nélküli, vályog- vagy vert falú, földes járó

fölületű, fűtetlen helyiség volt, a ház hátulja felől szellőztető nyílással. A kereskedelmi csomóba összekötött fokhagymát máglyába (máglába) rakták. A máglya szögletes volt, mint a sublót. Aláászokdeszkákat tettek, amelyeket 10×5-ös gerendákra {545} fektettek. A deszkák ritkán voltak rakva, hogy a hagyma levegőzni tudjon.

A máglyát bélelve rakták, vagyis a belsejébe is csomós hagyma került, ekkor már olyan száraz volt, hogy nem kellett tartani az összepállástól. Ma a fokhagymát eladásig vagy elrakásig inkább szellős helyen tárolják, a termőföldön ugyanis nem tudják úgy megszárítani, mint régen. 

A fokhagyma szaporítóanyag megfelelő tárolási hőmérsékletének megválasztásával számottevően fokozható a terméshozam, és jelentősen gátolható a nemkívánatos magszárképződés. A legkedvezőbb tárolási hőmérséklet 20 °C.49

 

206. táblázat

A tárolási hőmérséklet hatása a  fokhagymára

Tárolási hő Termésátlagsúly Magszárképződés
°C gr/db %
0 42 16,3
13 54 0
20 72 0
35 47 0

(Forrás: Szalay Ferenc 1987. 312.)

 

Földolgozás

Az utóbbi évtizedektől a fokhagymát kereskedelmi áruvá is föl kell dolgozni, ki kell glancolni. A szára néhány centis lehet. A gyökerét le kell vágni, ez a lëbajuszolás, lëborotválás. A fejet a külső héjazattól; a tördezett, szennyezett hajától meg kell tisztítani, ez a pucolás. Eszköze a fokhagymakés, a pucolókés. A kereskedelem sablon szerinti osztályozást igényel. (A föltisztítás bevezetésétől a kötöző madzag a termelőnél marad, és a következő évre gondosan összekötik.)

Újabban a nyár végi fölkötözés elmarad. Igencsak az eladásra készülve húzzák ki a magnak valót, az osztályozáskor rakják külön a liliputit. Ez utóbbiba kerülnek hibás fejek is, ezeket ipari hagymának adják el.

355. A fokhagyma fonása 1932-ben

 

A fokhagymát porítva és krém formájában is földolgozták. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat makói telepén 1964-ben kezdtek fokhagymaport exportra gyártani. Már az első évben négyszáz mázsát szállítottak a Német Demokratikus Köztársaságnak, száz mázsát a hazai konzervgyáraknak. A fokhagymát tisztítják, mossák, szeletelik, szárítják és őrlik. Malmi {546} hengerpárt alakítottak át zúzóhengerpárrá. Előbb naponta 40–50 mázsa nyers fokhagymát dolgozták föl, 1965 elejétől napi száz mázsát.50 A paprikafeldolgozó makói üzeme 1981 októberében négy mázsa porított és két mázsa szárított, szeletelt fokhagymát állított elő.51

A szegedi Gyógynövényfeldolgozó és Gyógyszeralapanyag-előállító és Értékesítő Szövetkezet (Gyógyszöv) és a deszki Táncsics Termelőszövetkezet fokhagymakrém előállítására kötött 1969-ben szerződést. A tubusban forgalmazott fokhagymakrémet Deszken állították elő, amelyet a Zöldért forgalmazott. A vállalat öt évre lekötötte az előállított termék mennyiségét, amelynek 80%-át külföldre exportálták.52

 

A fokhagymatermesztés eszközei

A fokhagymában nagyobbrészt a vöröshagyma-termelés eszközeit használták. Szállításra szintén nélkülözhetetlen volt a talicska, a nyakló, a szőrtarisznya, a cserépkorsó, majd a lovas kocsi; a vetéshez igénybe vették a gereblyét, kisfogast, a lóvontatású fogast, a tövisboronát, a kisboronát, a lóvontatású boronát; a rakásnál az útallót, a kötőt, a térdelőt, az érmelegítőt és a garabolyt; a növényápoláshoz a hagymakaparót, a dikkelőt, a szárhajtogatót, korábban a csuszkiát; a zöldhagyma betakarításakor, a szár levágásához a kaszakést; gyakran kéznél kellett lennie a kiskaskának.

A fokhagymának más a természete, különbözik a termesztés módja, ezért Makón szükségszerűen olyan sajátos munkaeszközök is kialakultak, amelyeket kizárólag a fokhagymatermelésben használnak.

Pucolókés

A fokhagyma tisztítására két időszakban nélkülözhetetlen eszköz a fokhagymakés. Rakás előtt a fej levágására és a héj lekaparására; értékesítés előtt a fokhagymafej kiglancolására használják. Legősibb változata a kaszahegyből házilag vagy kovács készítette kés. Éltartása miatt máig nincs párja, mégis kiszorította a minden paraszti háztartásban megtalálható krumplipucoló kiskés. Mivel a fokhagymahéj kaparásához hosszú volt a pengéje, ennek felét, kétharmadát vászon darabbal betekerték, így rövidre fogva, jobban kézre állt a fej tisztításához. A késes kisiparosok és ügyes fémmunkások elkezdték gyártani a fokhagymapucolókést. Ugyanúgy fa nyele van, mint a konyhai kiskésnek, de a penge rövid, kb. 5 centis; alakja pedig a kacorkéshez hasonlóan íves és hegyes végű.

Piaci árusoknál szerezhető be.

Gépi útalló

Mivel a fokhagymát mélyre kell rakni, nem elég a sorokat megvonalazni, megútallózni, célszerű ezt minél mélyebben csinálni. Ezt az utóbbi időkig az útalló megterhelésével érték el, a termelőszövetkezetekben pedig lóvontatású útallókkal. Az utóbbi évtizedekben a nagyobb termelők kistraktorral útallózzák meg a vetésre előkészített fokhagymaföldet. {547}

Fokhagymavetőgép

A makói hagymakutató állomás az 1960-as években eredményesen kísérletezett a fokhagymagerezdeknek dughagymaszórógépes vetésével. A kertészek idegenkedve fogadták. Hajnal István (Kálvária u. 20.) a Bruder–Kovács-féle dughagyma-szórógépet fejlesztette tovább. A magtartályból kefeelemek adagolták a levezető csövön és a csoroszlyán keresztül a talajba a gerezdeket. Virághagymarakáshoz szerkesztett gépét alakította át fokhagyma szórására. Ugyancsak kefés rendszerű, négy sort szóró gépet szerkesztett Mucsi István Kiszomboron (Mérnök u. 11.).

A kanalas vetőgépet az apátfalvi (Rákóczi u. 28/A.) Berczán Mihály 1993-ban készítette. A fokhagymagerezdeket adogoló láncra keresztben kanalak vannak hegesztve, ezek egyenként adagolják a gerezdeket, amelyek véletlenszerűen akadnak a kanálba.

A kefés és a kanalas gépek vetése nem csíkirányos, ugyanis a csoroszlyája elég széles, a gerezdek keresztben is elfekszenek, ezért dikkeléskor széles csíkot kell elhagyni. A gép egytartályos, egyszerre négy sort vet, egy kezelőt igényel, Rába traktor húzza. Kanalas vetőgép Makón is több üzemel. Makón Orbán Zsolt gépszerelő (József A. u. 38.) készített kísérleti példányokat.

Kiszomboron 1992-ben Kószó János (Óbébai u. 44/A.) készített  – olasz fokhagyma rakógép mintájára – kazettás gépet.  Öt tartályából öt asztalra csúszik a gerezd, amelyet a gépen ülő négy személy jobb és bal kézzel gyökér részével a haladási irányban a vetőlánc kazettájába rak. A gép függőleges magvető része a gerezdek nagyságának megfelelően állítható. A rakás mélysége szintén szabályozható. Egy folyóméterbe nyolc gerezdet rak. A föltöltött tartály 200 méteres szakasz vetéséhez elegendő. Napi teljesítménye egy műszakban egy katasztrális hold. RS 09-es (Szúnyog) traktor vontatja.

1997-ben a makói hagymafesztiválon mutatta be Tiba Gyula (Makó Aradi u. 65.) gépészmérnök, öntöző és mezőgazdasági gépeket forgalmazó vállalkozó poharas, kelyhes fokhagyma rakógépét, amellyel az év őszén tíz hektárt vetett el. Művelőutas megoldású; négy sort vet, sortávolsága 31, tőtávolsága 14 centiméter. Kézi adagolású, egymással szemben ül két-két kezelő. Közöttük helyezkedik el a magtartály, amelybe 500 méter hosszra elegendő vetőmag tehető. Innen csúszik ki a fokhagymagerezd az asztalra, ahonnan a kezelőszemélyzet a vetőkerék palástjára erősített kelyhekbe rakja üstökükkel kifelé a gerezdet. Innen 60–70%-ban  gyökér felőli végével, üstökével lefelé, azonos távolságra esik le a gerezd a csoroszlyához. A csoroszlya után fölszerelt egy-egy tömörítőkerék a gerezdekhez nyomja a földet, majd láncboronával elsimítja. Teljesítménye egy műszakban egy hold. A gépre kihúzó szerelhető. Készül a kultivátor is (dikkelő és töltögető késsel); az alapgépre permetezőgép szerelhető.

A makói Stativum Bt. Mágori Fölvásárló Telep 1997-től üzemelteti az amerikai licensz alapján Franciaországban gyártott Rock jelű fokhagymavetőgépet. Az Albi helységben gyártott, szívó rendszerű gép 2, 3, 4, 5 és 8 soros kivitelben készül; a makói 4 soros. Soronként trapéz fölfüggesztéssel elhelyezett magtartályában tálcás lánc hordja föl a gerezdeket a rezgő kehelybe, ahonnan kalibrált tárcsára szívó levegő a lyukakba egyenként szívja a gerezdet, amelyet vákuum megszüntető henger lesodor, és zárt csatornában a csoroszlyáig csúszik, majd a barázdába hull. Soronként 2–2 tömörítő kerék a talajt a gerezdhez szorítja. A tőtávolság 6,5–17,5 cm-ig 16 fokozatban állítható. A négy soros gépnek tíz óránkénti teljesítménye 2–3 hektár. Egy-egy magtartályba 50 kg hagyma  önthető; ez 300–350 méteres tábla egy kerülőjére elegendő. A vetésellenőrző fotocellás rendszerű, a hibát  monitoron és síppal jelzi. {548}

356. A francia Rock fokhagyma-vetőgép működési vázlata
{549}

 

Hosszú nyelű kaparó

Némelyek a hajolva, görnyedve végzett hagymakaparás könnyítésére kezdik alkalmazni. A hagyományos hagymakaparót söprűnyél vastag és hosszú nyéllel látják el. Mivel a fokhagyma szára magasabb a vöröshagymáénál, a növény leveleinek törése nélkül alkalmazható. A Platter cég a  bérelt hagymaföldek megmunkálására már 1935 körül Széll Ferenc kovácsmesterrel készíttetett napszámosainak hosszúnyelű kaparót, de ettől a hagymakertész idegenkedett. Jelenleg is inkább a jöttment hagymatermelőknél fordul elő.

Hurokkaparó

A Dunántúlon elterjedt, az 1980-as években Mezőtúron is gyártott billenőkapának53 fokhagymaművelésre alkalmazott továbbfejlesztése. A makói változat már nem erős kapa, hanem igen kicsi, könnyű kaparó; a feje nem billenő, hanem fix. A másfél méteres, söprűnyél vastagságú nyélbe lemezből hajlított köpű illeszkedik, erre szögecselnek vagy hegesztenek egy acélkarikát. A vágóél önélesedő acél lemez. A megdikkelt fokhagyma sorművelésére használják. Míg a hosszú nyelű kaparó sarka könnyen megsértheti a hagyma fejét, ennek az eszköznek hurokszerű feje elsiklik a növény mellett. Míg a billenőkapa tolva és húzva működtethető és a szerszám feje kapához hasonló szögben áll, addig a hurokkapa feje a nyéllel egy síkba esik; használat közben húzni lehet, nyelét meredekebb szögben tartják. A hagymasorokban keletkező kisebb gyomok kivágására alkalmas. Az utóbbi évtizedben kezd elterjedni, a görnyedő hajolástól kíméli kezelőjét. Mivel a vöröshagyma lombozata alacsonyan elterülő és lágyabb szárú, ott nem alkalmazható.

Töltögető

Az utóbbi évtizedekben jelent meg a tolókapára, a dikkelőre szerelhető töltögető.

A lovas ekekapához hasonlóan jobbos és balos ekéből és középütt lúdtalpkésből áll. Az első töltögetőt Hajnal István (Kálvária u. 20/A.) készítette 1973-ban a kukoricatöltögető mintájára. A feleségének a Lenin Termelőszövetkezetben a vállalós fokhagymája nagyon begyomosodott, a dikkelő betokolódott, és csak dúrt. Körösztvágófűrész pengéjéből készítette az első töltögetőt. A töltögető manapság általában rozsdamentes acélból készül, hogy a nedves föld ne tapadjon hozzá, és kézi erővel könnyen tolható legyen. Az idősebb termelők ágáltak ellene, mégis terjedőben van.

Fokhagymaásó

A régibb típus a vöröshagymaásóhoz hasonló volt, csak karcsúbb és nyúltabb.

A keskeny, szív alakú ásó részéhez hosszabb szárnyúlvány csatlakozott. Ennek kihegyezett végét ütötték bele a karikával ellátott nyélbe. Mivel a fokhagymát kötöttebb talajon termelték, és a növény mélyebb ültetést igényelt, a fokhagymaásónak egyrészt olyannak kellett lennie, amely viszonylag könnyen, kis erővel nyomható a talajba, másrészt annyira erősnek, hogy az ásó része ne görbüljön el; a nyele szedéskor, feszítéskor se törjön el. {550} Ezért az ásó hátát a kovácsoláskor horonnyal erősítették meg; a nyele keményfából készült, és a végét gömbölyűre esztergálták, hogy ne törje föl a kertész tenyerét. A második világháború után megjelentek a nyársszerűen vékony fokhagymaásók. A háromszög alakúra kovácsolt él kiképzése 10–12 cm hosszú, a szárnyúlványa hasonló a korábbi típushoz. Főleg a termelőszövetkezeti munkanormák fokozott teljesítése végett terjedt el.

Kiemelő

A fokhagymatermelés legnehezebb munkáját, a szedést könnyíti meg. Hajnal István kezdte el a fokhagyma gépi kihúzatását. 1974-ben Pannónia motorkerékpár motor fölhasználásával készített egysoros kiemelőt. 1980-ban vásárolt T4K traktort, előbb készített háromsoros kiemelőt, 1983-ban született meg az ötsoros kiemelő, amely jól bevált, általánosan alkalmazzák.

Szénagereblye

A széltől összetépázott fokhagyma szárát gépi kihúzása előtt fából készült szénagereblyével megfésülték, hogy  a szárrészek ne torkolódjanak föl a kiemelő szárára. A fésülést ma már a traktorra szerelt boronával a kiemeléssel egy menetben elvégzik.

Rendforgató pálca

Szedés után a renden száradó hagymát – a fárasztó kézi forgatás kiküszöbölésére – erdőben vágott kb. másfél méter hosszú görbe pálcával fordítják meg. A vessző görbülete olyan mérvű, hogy kissé meghajolva, de állva lehessen alkalmazni. A rend alá nyomható vége ferdére van levágva, hogy betoláskor ne fúródjék a talajba. Használat után az ereszgerendák alatt tartják. Volt termelő, aki gömbvasból készített rendforgatót. Az egyik család vasból készült szalonnasütő nyársat görbített meg, azzal végezte a fordítást, az ezzel végzett munka a gyerekeknek is tetszett, jól érvényesült „a sok kéz, hamar kész” elve. Munkavégzés után a nyársat kiegyenesítették, és megsütötték vele a szalonnát.

Ászok

A fölkötözött fokhagymát téli tárolásra nem földre, hanem ászokra rakták. Alulra állítva helyezték az 5x10-es gerendákat, erre – a levegő áramlását lehetővé téve – hézagosan helyezték az ászokdeszkákat.

Bolti forgalomban beszerezhető néhány eszközt is használtak fokhagymatermelésben. Így háti permetezőgépeket és metszőollót.

 

Értékesítés

A 19. század végéig a vöröshagymához hasonlóan a fokhagymát is maguk a termelők hordták ernyős kocsikkal az ország különböző részeibe.

A fokhagyma értékesítésébe a reformátusokon kívül a görög katolikusok is bekapcsolódtak. Az első adat a görög katolikus Sonkovics családhoz fűződik. Sokovocs–Sonkovics István 1803-ban a Nyírségben faluról falura járva kereskedett fokhagymával.54

A makói levéltárban őrzött útlevélkönyvekben az utazás céljánál általában nem részletezték, {551} hogy fokhagyma- vagy vöröshagyma-eladás végett kérték-e az engedélyt. Így a hagymakereskedelemnek ez a rendkívül becses forrása a fokhagymára nem használható.

A makói vasútvonal kiépülése után a vöröshagyma mellett fokhagymánk is eljutott a nyugati piacokra. 1894–95-ben nem remélt konjunktúra bontakozott ki. A fokhagyma ára 25–30–35 koronára szökött.

207. táblázat

A fokhagyma áralakuása a 19. század végén (q/korona)

  jan. febr márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.
1891 15 15 ? ? ? ? 9 ? ? ?
1892 10 10 20 15 12 7 9 11 ? 8 15
1893 12 12 12 13 12 10 13 19 17 30 27
1894 30 30 36 36 10 32 15 15 16 22 23
1895 22 22 22 22 22 22 6 8 8 8 12 12
1896 12 12 6 6 6 8 8 6 6 6 6 5
1897 5 5 5 5 ? ? ? ? ? ? ? ?

 (Forrás: Tóth Ferenc 1969. 83.)

A makói fokhagyma egyre ismertebbé kezdett válni. 1902-ben – a többi nagy cég árnyékában – maga a Makó és Vidéke Hagyma- és Zöldségtermelők Szövetkezete a belföldi fogyasztásra 616, Ausztriába 825 mázsát szállított.55

357. Szegedi kereskedő

makói fokhagymát forgalmaz

 

Az első világháború éveiben zavartalan volt a fokhagymaellátás. A Zöldségközpont 1917-ben még is maximálta az árát. Az íróasztal mellett megállapított ár a termelő költségeit sem födözte. Egy hold fokhagyma termésének maximált ára 2430 korona, a termelési költség 3400 korona, ráfizetés 970 korona volt.56 Annak ellenére, hogy ekkor még Makón 50–60 vagon fokhagyma volt, a piacon a 200 koronás maximált árat nem tartották be, nyíltan 260-ért adták-vették.57 Az első világháború befejezésének hírére 450 koronáról 260-ra esett le a fokhagyma ára.

Az idegen megszállás után is fönntartották a fokhagyma maximált árát, sőt 1922-ben bevezették a kiviteli illetéket. Minden mázsa fokhagyma után kétezer korona illetéket kellett befizetni. A termelők fölzúdulására az illetéket negyedére, mázsánként 500 koronára mérsékelték, majd 1923 februárjában eltörölték.

A Monarchia idején a statisztikai kimutatások {552} a vörös- és fokhagymatermelés  adatait összevontan kezelték. A fokhagymáról a bethleni konszolidáció idejétől vannak megbízható adatok. A vöröshagymához viszonyítva fokhagymakivitelünk elenyésző.

 

208. táblázat

A vörös- és fokhagymakivitelünk értéke arany koronában

  Vöröshagyma Fokhagyma
1924 4467 510
1925 5208 326
1926 3425 266
1927 3066 394
1928 5556 712
1929 5471 1208
1930 1548 1293
1931 512 168
1932 1466 299
1933 968 404
1934 1095 494
1935 1180 969

* pengőben                                     

 (Forrás: JAMA 19/5.)

 

209. táblázat

Hazánk vörös- és fokhagyma kivitele (q)

  Vöröshagyma Fokhagyma
1924 256 445 9 289
1925 412 507 4 131
1926 349 141 7 432
1927 156 451 9 502
1928 260 011 20 164
1929 374 051 27 934
1930 199 554 20 342
1931 75 114 14 311
1932 159 867 10 750
1933 183 733 24 067
1934 207 750 23 737
1935 130 351 14 754

 (Forrás: JAMA 19/5.)     {553}          

 

210. táblázat

Hazánk fokhagyma kivitele a konszolidáció éveiben (q-ban)

  1924 1925 1926 1927 1928
Ausztria 1171 1435 615 548 1810
Csehszlovákia 3814 1532 2337 1775 6972
Románia 424 645
Jugoszlávia 1110 178 2448 3517
Németország 1977 416 1579 1576 3878
Svájc 238 20 29 1266
Franciaország 250
Lengyelország 305 901 2690 3100 2037
Hollandia 1
Svédország 3
Dánia 24
Finnország 25 10

 (Forrás: JAMA. 19/5.)

358. A fokhagyma előkészítése export szállításra

 

211. táblázat

A fokhagyma árának alakulása az 1920-as években (koronában)

 

1921 1922 1923 1927* 1928* 1929* 1930*
Jan. 620 2500 3500 60 26 30 70
Febr. 650 3000 3000 60 20 30 60
Márc. 650 2500 2500 40 18 25 70
Ápr. 600 2500 3500 30 18 30 75
Máj. 450 3000 3500 10 18 17 70
Jún. 500 3000 3000 10 18 16
Júl. 1800 3000 12000 18 16 30 30
Aug. 2200 6200 43000 18 20 34 45
Szept. 2100 6000 40000 20 45 45 40
Okt. 4200 6500 40000 25 30 80 40
Nov. 5000 600 50000 20 34 90 38
Dec. 4800 7500 42500 20 30 80 ?

* pengőben

(Forrás: JAMA 19/5.) {554}

212. táblázat

Hazánk fokhagyma kivitele a válság és a stabilizáció éveiben (q-ban)

 

1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935
Ausztria 4 002 8 093 2 329 1 185 5 513 5 673 3 368
Németország 5 943 6 547 4 694 4 006 2 708 4 123 3 486
Csehszlov. 10 940 8 093 - 700 3 198 220 5 006
Svájc 654 851 355 147 45 434 555
Olaszország 150 1 700 407 1 350 1 700
Franciaorsz. 100 1 189 1 153 1 325
Lengyelorsz. 4 078 2 645 3 755 1100 677
Anglia 8 973 2 629 103
Tunisz 2 030 100
Svédország 7 24 64 18
Trieszt 3 100
USA 1 239 627
Németalföld 25 33 852 509

(Forrás: JAMA 19/5. Mezőgazdasági címtár 1935. LV.)

Az 1920-as évekig a fokhagymát osztályozatlanul forgalmazták. Csupán magnak valót és az apraját, a liliputit húzták ki a kertészcsomóból. Mandl Zsigmond hagymakereskedő vezette be az osztályozott hagyma átvételét, és ezt a többi kereskedő is követte. A kereskedelmi szokványokat 1926-ban állapították meg.

XVI. Makói fokhagyma elnevezés alatt olyan fokhagyma értendő, amelyet Makón és környékén, és pedig Csanád és Békés vármegyében; Torontál vármegyéből Kiszombor, Deszk, Ferencszállás, Újszentiván és Szöreg község határában; valamint Csongrád vármegyének hódmezővárhelyi és algyői körzetében termelnek.

XVII. A fokhagyma nagyságának meghatározásánál a következő szokványok mérvadók:

Nagy, illetve I. rendű az olyan fokhagyma, amelyből 30–40 darab 1 kilogramm.

Közép fokhagyma vagy II. rendű az olyan fokhagyma, amelyből 40–50 darab 1 kilogramm.

Kisközép fokhagyma az olyan fokhagyma, amelyből 50–60 darab 1 kilogram.

Parázs vagy hulladék fokhagyma, amely a fokhagymák száráról leszakadozott, azonban egyébként egészséges és szállítóképes. Ennek a nagysága különféle lehet, azonban girízdmentesnek kell lennie. {555}

Azt, hogy melyik fokhagyma milyen minőségű fokhagymának felel meg, a termelési eredmény alapul vétele mellett évről évre szakértő bizottság állapítja meg.

XVIII. Csomós áru. Makói szokás szerént a fokhagymát 2 kilogrammnyi súlyban csomósan összekötve hozzák forgalomba a XVII. pontban felsorolt szokványok szerint.

XIX. Megszállott területről származó vagy szállított fokhagyma makói fokhagymának nem tekinthető.58

359. A fokhagyma áralakulása a makói piacon

 

Az osztrák–magyar külkereskedelmi forgalom alakulására nagyban hatott az 1933. január 1-jén életbe lépett kereskedelmi egyezmény, amely a kölcsönös áruforgalom arányát hazánk javára 100:150 arányban rögzítette. Ausztriának Magyarországba irányuló kivitele iparcikkekből és ipari nyersanyagokból állt, hazánknak Ausztriába irányuló bevitele viszont túlnyomórészt agrártermék volt. Ausztria teljes mezőgazdasági behozatalában Magyarország 1934-ben 21,3%-kal részesedett; Magyarország teljes mezőgazdasági kiviteléből 1934-ben osztrák piacra 32,2% irányult.59

Mangold Béla és Grün Imre 1934. január 10-én eredményesen tárgyalt Bécsben a mezőgazdasági kamarákkal és a földművelési minisztériummal; fokhagymakivitelünkre minden mennyiségre kiadták a beviteli engedélyt.60 Hazánk ebben az évben Ausztria fokhagymabeviteléből 68,4% arányban részesült.

213. táblázat

Hazánk részesedési aránya Ausztria fokhagymabevitelében (%)

Év %
1930 11,2
1931 8,6
1932 6,0
1933 6,3
1934 16,1

(Forrás: Mo. exportpiacai. Ausztria. 39.) {556}

214. táblázat

Ausztria fokhagymabevitel (q-ban)

 

1929

1930

1931

1932

1933

1934

Magyarország 3864 2562 2772 1141 5449 5 320
Olaszország 1291 1736 6474 6950 4127 1 111
Csehszlovákia 1986 2036 2589 1313 106 947
Jugoszlávia 97 232 158 245
Bulgária 416 177
Oroszország 146 95

(Forrás: Mo. exportpiacai. Ausztria. 39.)

215. táblázat

Hazánk részesedési aránya Németország fokhagymabevitelében (q-ban)

Év %
1930 11,2
1931 8,6
1932 6,0
1933 6,3
1934 16,1

(Forrás: Magyarország exportpiacai. Németország 46.)

 

216. táblázat

Németország fokhagyma bevitele  (q-ban)

 

1929

1930

1931

1932

1933

1934

Magyarország 3913 3217 2026 2064 4 368
Németalföld 38683 23983 22547 17236 16664 14 508
Olaszország 4596 4654 9404 13683 13404 7 760
Csehszlovákia 333 691 348 346 154

(Forrás: Mo. exportpiacai. Németország. 46.) {557}

360. Piaci fokhagyma minta, mustra 361. Hagymapiac

 

 

217. táblázat

Makóról 1936. június 12-től 1937. március 31-ig elszállított hagyma (q-ban)

  Vöröshagyma Fokhagyma
Anglia 158 444 3 177
Ausztria 21 924 4 948
Svájc 11 646 1 756
Skandináv áll. 24 547 240
Németország 32 518 5 798
Csehszlovákia 315 3 657
Lengyelország 3 075
Franciaország 550
Olaszország 125
Görögország 1 280
Belgium 650
Egyiptom 1 050
USA 50 50
Összesen: 250 494 25 342

 (Forrás: JAMA.) {558}

 

218. táblázat

Hazánk fokhagymakivitele 1938-ban

 

Kivitel Érték Átlagár

 

q Pengő Pengő
Ausztria 4 513 94773 21,0
Csehszlovákia 2 805 36465 13,0
Németország 3 414 76815 22,5
Svájc 1 409 21135 15,0
Trieszt 200 3200 16,0
Belgium 1 510 24160 16,0
Németalföld 300 5100 17,0
Anglia 990 15840 16,0
Dánia 122 1952 15,0
Norvégia 29 609 21,0
Svédország 13 221 17,0
Lengyelország 2 690 33 625 12,5
Finnország 6 120 20,0
Görögország 300 4650 15,5
Tunisz 2 505 40080 16,0
Marokkó 213 2854 13,4
Délafr. Unió 250 3750 15,0
USA 512 9728 19,0
Kuba 102 2244 22,0
Argentina 130 2080 16,0
Összesen: 22 013 379401 16,8
Össz:  (1937.) 25 301 451495 17,8

(Forrás: Szabados Mihály 1940. 21–22.)

A földművelési miniszter 1937. május 1-jén a makói körzetben termelt vöröshagyma külföldi értékesítésével a Mezőgazdasági Termelők Egyesült Szövetkezetét (Metesz) bízta meg; de a fokhagymakivitelben megkötöttség ekkor még nem érvényesült. 1938-tól kiterjesztették a fokhagymára is.

1939-ben minden idők legnagyobb fokhagyma katasztrófája következett be. 1938-ban nyomott volt a fokhagyma ára, ezért az el nem adott hagymát, hogy ne vesszen kárba, elrakták. Hazánk évi fokhagymaexportja 1500–2500 tonna szokott lenni, ezzel szemben az 1938–39. gazdasági évben februárig 2750 tonnát vásároltak föl. A termést 5000–5500 tonnára becsülték, amelyhez még hozzájött a fölvidéki visszacsatolt terület 2000–2200 tonnányi termése. Nikelszky Jenő polgármester a súlyos helyzetben értekezletet hívott össze, és azt kérte, hogy fogjon össze a három érdekelt tényező: az állam, a Metesz és a termelő. Az államnak növelnie kell a központi támogatást, a Metesznek áldozatot kell vállalnia és a termelőnek is részt kell vállalnia az áldozatból.

Nikelszky Jenő polgármester Teleki Mihály földművelési miniszterhez fordult, hogy támogassa prémiummal a makói termelőket. A termelési költségekről pontos számításokat végzett. Egy hold területen a fokhagyma termelési költsége 585 pengő, egy holdon átlagosan 35 mázsa terem. Ebből beszáradás, apadás után marad 28 mázsa. Ennek osztályozott megoszlása: elsőrendű 13, középméretű 10, másodrendűé 5 mázsa. {559} 1938. októberi árszinten ezért a mennyiségért 434 pengőt kapott volna a termelő. A fokhagyma árát – vélte a polgármester – 5,39 pengővel kellene megemelni, hogy a termelő a nyers termelői értéket megkapja. Ezen fölül 20% polgári haszon is megilletné őket. Mázsánként 8,50 pengő prémiumot kért.61 A kormányzat az állami támogatást felerészben a termelői ár javítására, felerészben a kivitel lehetővé tételére fordította. Így Makón az elsőrendű fokhagyma ára 17 pengő helyett 18,5, a középminőségé 12 helyett 15 pengő lett, a másodrendű ára maradt 9,5 pengő.62

362. Makói hagymakofa 363. Kereskedelmi csomóba kötött fokhagyma

 

A földművelési kormány augusztusban végső döntést hozott: 250 ezer pengő veszteségi garanciát vállalt. Ez ugyan nem nyújtott lehetőséget a termelési költségek födözésére, de enyhítette a feszültséget. A fölvidéki 2000–2200 tonna fokhagyma-készletet középáron fölvásárolták és megsemmisítették, ezzel tehermentesítették a makói és Makó környéki értékesítési lehetőséget. A Metesz emelkedő áron, előre meghatározott ütemben vásárolta föl a makói körzet fokhagymakészletét.

 

219. táblázat

A fokhagyma fölvásárlásnak ütemezése (pengőben)

  I. oszt  Közép II. oszt.
Aug., szept. 8,0 6,50 5,0
November 8,40 6,70 6,0
December 8,75 7,0 6,40
Január 9,0 7,250 6,65
Február 9,0 7,85 7,0

(Forrás: MV 1939. aug. 22.)

1940. október 20-án megszűnt a fokhagyma állami támogatása, a termelői ár ugyanis elérte a 30 pengős színvonalat.

A közellátási miniszter 1942. október 10-én a 10 kilónál nagyobb készletet zár alá helyezte. A zárolt hagymát hatósági áron csak a Metesznek lehetett eladni. {560}

A fokhagyma maximált árát a második világháború után is fönntartották. A hagymakereskedők hiába kérték a hagyma forgalmának szabaddá tételét, ezt a központi szervek elutasították. A kereskedők azzal érveltek, hogy a fokhagyma nem közfogyasztási cikk, belőle évente háztartásonként mindössze egy-két kiló szükséges. Minden érvelés hiába való volt, sőt a közellátási miniszter 1946. szeptember 25-én a belföldi szükséglet zavartalan kielégítése végett – a vöröshagymához hasonlóan – a fokhagyma kivitelét is megtiltotta.63

A forint bevezetése után, 1946. augusztus 1-jén a Gazdasági Főtanács a fokhagyma mázsáját 56 forintban állapította meg. Néhány hónap múlva, november 16-án, a beszolgáltatásra és dézsmára kötelezett fokhagyma árát 150, kereskedelmi forgalmi árát 200 forintban határozta meg. Rövidesen elszabadult a pokol. 1947 februárjában már 700 forintért kelt a fokhagyma, májusban az ó fokhagyma ára 2000-re szökött, az újé fejenként 8–12 fillér lett. Engedély nélkül egy személy 2 kiló fokhagymát szállíthatott.

1947. július 17-én teljesen fölszabadították a fokhagyma árát, mire a makói piacon 300–350 forintért kelt. Egy hétre rá a közellátási fölügyelőség új piaci árszabályozó rendelkezést tett közzé. A piaci árakat a csepeli nagyvásárcsarnok áraival kívánta összhangba hozni.64 Erre a makói piacról eltűnt a fokhagyma. Amikor őszre a szabadforgalom helyreállt, ára 800 forintra emelkedett. Novemberben már a liliputi fokhagymát is fölvásárolták, a száraz időjárás miatt igen sok volt az aprós fokhagyma.

A tervgazdálkodás bevezetésével csak szerződéses alapon lehetett fokhagymát termelni. 1500 kertész 330 hold termesztésre kötött szerződést, majd ezt 400 holdra fölemelték. Minden termelőnek szerződést kellett kötnie és „fokhagymakönyvet” kiváltania. Aki ezt nem tette meg, önmagát zárta ki a fokhagymatermelők köréből.65

364. Fokhagyma exportzsákban 365. Az exportzsák bevarrása

 

1949. október 1-jétől az Országos Tervhivatal rendeletben állapította meg az árakat. A príma I/A minőségű, fölpucolt fokhagyma – kilónként 26–30 darabos – mázsája 120; a kereskedelmi I. minőségű 34–38 darabos 110; a kereskedelmi II. minőségű 100, a III. osztályú 80, a liliputi és a kihányás 40 forint.66 {561}

1953-ban Nagy Imre kormányprogramja szellemében fölemelték a fokhagyma átvételi árat; mázsáját – mérettől függően – 150–200 forintra; bevezette a holdanként 16 mázsa fölött átadott fokhagyma utáni többtermelési jutalmat, a prémiumot. Ez utóbbinak az összege 1955-ben az I. osztályú fokhagyma után holdanként 16–25 mázsa között 50%-os, 25 mázsán fölül – de már a 16 mázsától – 100% fölár járt.

Az Országos Tervhivatal utasítására 1953-ban elkészítették a fokhagyma tárolási előírását. A csomóba kötött fokhagymát 2 m hosszú, 2 m széles 3 m magas oszlopokba kell összerakni; a fejek kifelé, a szár befelé álljon. Az oszlop belsejét lazán tölteni kell fokhagymacsomókkal. Az áru állapota: beszáradt nyak, ép héjazat, száraz szár, sérülés-, féreg- és gombabetegségektől mentes.

Ugyancsak 1953-ban adták ki a fokhagyma országos átmeneti szabványát. Az első osztályú áru egészséges, teljesen érett, beszáradt nyakú, minden idegen anyagtól, szennyeződéstől mentes, tiszta és ép, gombakártevőktől, ütődéstől, nyomódástól mentes legyen. Színe fehér, azonban a halványlilás elszíneződés nem tekinthető hibának. A másod osztályú annyiban térhet el ettől, hogy 5% szúrt, vágott, de nem romlóhibás darabot tartalmazhatott. Nagyság szerinti osztályozás: az első legalább 45, a közép 35–40, a második 25–34, a negyedik 15–24 mm átmérőjű. A fokhagymát száránál fogva – amelynek hossza legföljebb 40 cm –  1–2 kg-os csomóba kell kötni.

A MÉK vállalat 1969-ben kettős fokhagymaárat alkalmazott: roppant alacsony összeget kaptak az egyéni és a háztáji földeken termelők, a szövetkezetek indokolatlanul magasat.

220. táblázat

Kettős fokhagymaár a MÉK vállalatnál 1969-ben (forintban)

  Egyéni termelő          Szövetkezet
A I.  osztály 11 19
B I.  osztály 9 17
III. osztály 6 11
IV. osztály 1,50 6

(Forrás: CSMH 1969. szept. 3.)

Ilyen alapon a szövetkezetekkel 15, az egyéni termelőkkel 32 vagon fokhagyma termelésére kötöttek szerződést. A vállalat az árkülönbözetet a piac igényeivel igyekezett indokolni. Az első osztályú fokhagyma piaci ára 13–14 forint lett. Az export kereskedelmet lebonyolító Hungarofruct vállalat 19 forintot adott az exportra előkészített, osztályozott, csomagolt áruért. A fokhagymának ez a kikészítése kilónként 26 forintjába került a vállalatnak. Minden kiló fokhagymára 7 forintot fizetett rá.67

Mivel a fokhagyma világpiaci ára sokat esett, egyre gazdaságtalanabb lett a termelése. A makói Kossuth Termelőszövetkezet a közös művelésű fokhagymatermeléssel 1969-ben hagyott föl. Legtovább a maroslelei Rákóczi Termelőszövetkezet tartott ki. 1970-ben 215, 1971-ben 120 holdon termelt közös művelésű területen fokhagymát; 1977-ben hét hektár közös, 32 hektár háztáji terület volt, 1978-ban a közös művelés {562} 3 hektárra csökkent.

366. Fokhagyma vagonírozás

 

A Hungarofruct külkereskedelmi vállalat 1977-től a fokhagyma exportszállítások föltételei közt kikötötte: Minőség: Fajtaazonos, egészséges, tiszta, ép, tömör, szabályos alakú, zárt héjazatú legyen, maximálisan 1,5 cm-es vágott szárral, borotvált gyökérzettel. Széteső fejek, lehullott külön gerezdek nincsenek megengedve. Ütődéstől, mindenféle idegen anyagtól, földtől és egyéb szennyeződéstől, gombakártevőktől, vegyszer- és permetlémaradványoktól mentes legyen. Nyári fokhagyma (Dusnoki): Csak időszerűen beszáradt nyakú, érett, száraz áru kerülhet feladásra. Színeződés: A Makói fajta fehér színű, a Dusnoki enyhén lilás lehet. Fajta: Makói és Dusnoki. Csomagolás: Címkézett 5 vagy 25 kg-os fehér necczsákba.68

A megyei statisztikai kötetek az utóbbi évtizedekben fokhagyma-termelési és értékesítési adatokat nem tartalmaznak. Korábban a Csongrád megyében évente mintegy kétezer-ötszáz tonnányit termeltek.

 

221. táblázat

Csongrád megye fokhagymatermelése (tonnában)

1967–70 (évi átlag)

2568

1971–75 (évi átlag)

2524

1974

2336

1975

1017

(Forrás: Csongrád megye statisztikai évkönyvek)

Ha a nyugati fokhagymatermelő területeken valami oknál fogva csökkent a termelés, egyszeriben megnőtt a magyar fokhagyma iránti kereslet, és irreális ár született a makói piacon. 1986-ban sokan még a vetőmagnak való fokhagymát is eladták. A következő évben hiába akart a Zöldért 200 tonnára szerződést kötni, csak 80-ra nyílt lehetősége. Azóta folyamatosan jelentős a fokhagymánk iránti érdeklődés.

A magyar fokhagymaexport a világpiacon elenyésző mennyiségű. Az európai piacon mintegy 75%-ban a spanyol, olasz és kínai fokhagyma uralkodik. Jellemző, hogy Franciaország fokhagymaimportjában hazánk 1987-ben 3,6%-ban részesült; az exportáló országok sorrendjében ötödik helyen állt. {563}

 

222. táblázat

Francia fokhagyma import 1987-ben havi bontásban (tonnában) 

 

jan. febr. márc. ápr. máj. jún. júl. aug. szept. okt. nov. dec.
Olaszo. 347,7 368,2 205,4 170,6 34,9 19,1 10,2 25,1 29,6 29,9 27,8 45,9
Spanyolo. 825,9 445,3 364,2 355,3 318,5 373,2 539,3 699,4 532,4 316,4 103,4 284,5
Jugoszl. 13,2 155,7 84,2
Töröko. 16,3 39,6 38,1 60,0 20,0 40,0 40,0
Magyaro. 37,0 99,0 95,0 141,7 68,4 20,8
Mexikó 433,1 109,6 39,2
Argentína 554,6 852,6 1308,7 819,6 42,0 5,2 11,0
Kína 40,0 395,5
Tajvan 26,5 103,0 9,5 37,4
Egyéb orsz. 23,0 21,3 0,2 18,4 110,2 1,2 22,8 1,6 6,1 36,8 239,0
Összesen: 1804,5 1826,0 2011,6 1828,1 619,9 556,9 550,7 795,7 778,5 646,1   315,6 1004,9

(Forrás: Bátyai Jenő hagyatéka)

Ebben az időben még az őszi és tavaszi fokhagymaexportunk mintegy fele-fele megoszlású volt, azóta a külföldi piaci igény következtében a nagyobb méretű őszi fokhagyma-kivitelünk aránya megnövekedett.

 

Fokhagyma

(Összefoglalás)

Őshazája a kirgiz sztyeppe. Kultúrtörténete megközelítőleg ötezer éves. Magyarországon első részletes leírása 1664-ben Lippay Jánostól származik. A fokhagyma szó a magyarban 1395-ben keletkezett szójegyzékben fordul elő először. A világ fokhagymatermelése növekedő irányzatú. Európában legnagyobb mértékben a spanyolok, a franciák és az olaszok termelik.

Növénytanilag a fokhagyma (Allium sativum) a liliomfélék családjába tartozik. Hagymája gerezdekből áll. Gyökérzete bojtos, levelei laposak. A Magyarországon termelt fajták nem hoznak virágzati szárat. Környezetigénye hasonló a vöröshagymáéhoz. A makói természeti adottságok megfelelnek a fokhagyma környezeti igényeinek.

Fajtái. Makón korábban főleg a tavaszi fokhagymát termelték. Ez ugyan kisebb méretű, de egészséges, elálló. Kizárólag fekete földön termelhető. Az őszi fokhagyma nagyobb fejű, de lazább húsú, karácsonyig értékesíthető. A fokhagyma nemesítésével a Zöldségtermesztési Kutató Intézet makói állomása foglalkozott. A Makói őszi fokhagymát 1975-ben államilag minősítették és törzskönyvezték. Piacos megjelenésű, nagy fűszerező értékű, fagyálló képessége átlagon fölüli. A Makói tavaszi fokhagyma fajtajelölt.

A termesztés múltja. 1755-ben egy földbirtokos már Makóról szerezte be az ültetni való fokhagymát. A 18. században többször kellett Makónak a katonaság ellátására fokhagymát szállítania. 1818-ban 112 fokhagymatermelőt írtak össze; ezek 208 tonna fokhagymát termeltek.

Az 1873. évi bécsi és az 1888. évi brüsszeli világkiállításon a nyugati országok is megismerhették a makói fokhagymát. Miután a vasút 1883-ban kiépült, a nagyobb exportszállítások is megindulhattak. A 20. században az ország fokhagymatermelésének több mint felét Csanád megye adta. 1938-ban Magyarországon a fokhagyma vetésterülete {564} 2166 hold volt, ebből Csanád megyére 1186 hold jutott. A makói kertészek a fokhagymát általában bérelt földön termelték. 1939-ben a fokhagymatermelők 81 százaléka bérelt földön, 10,5 százaléka saját földön, 8,5 százaléka részesművelőként termelte.

A szocialista korszakban a szövetkezetekben nem volt gazdaságos a fokhagymatermelés, ezért a háztáji és a magántermelők tevékenységi körébe került. A makói fokhagymatermelés az 1970-es évektől reneszánszát éli, a kistermelők szinte ebből élnek. Míg korábban zömmel tavaszi fokhagymát termeltek, ma már túlnyomórészt áttértek az őszi termelésére. Ennek előállítására a város teljes határa alkalmas, a külföldi kereslet is ez iránt fokozódott.

Termelése. Az első világháborúig a fokhagymának való talajt ásták. A nagybirtokosoktól gőzekével szántott földet béreltek. Ültetés előtt a fokhagyma fejet gerezdekre bontották. A talajt 25 centiméter sortávolságban megvonalazták, és a gerezdeket egyenként kézzel duggatták el. A nagyobb termelők az utóbbi évektől gépes ültetésre tértek át.

A növényápolást eredetileg rövid nyelű kapával, hajolva végezték. Az 1920-as évektől terjedt el a tolókapa. Az utóbbi évtizedektől áttértek a vegyszeres gyomirtásra.

A fokhagyma legfőbb károsítója a fonálféreg. A kórokozók közül olykor előfordul a fehér penész, az őszi fokhagymán a szürke penész.

A fokhagymát eredetileg fokhagymaásóval szedték föl, újabban kistraktorral emelik ki. A fölszedett hagymát rendre lerakva szárították, majd csomóba összekötötték. Hazaszállítva kihúzták a csomókból a magnak valót. A megszáradt fokhagymacsomókat összerakva tárolták.

Értékesítése. A fokhagymát a 18–19. században lovas kocsival hordták eladni a szomszédos megyékbe. A két világháború között a makói fokhagyma legjobb piachelye Ausztria, Németország és Csehszlovákia volt. Ausztria fokhagyma-beviteléből Magyarország 1933-ban 50,8, 1934-ben 68,4 százalékban részesedett. Olykor túltermelési csőd állt elő. 1922-ben 160 vagon fokhagymát hordtak ki a gödrökbe. 1939-ben a kormányzat prémiummal támogatta a termelőket, mert a piaci ár nem födözte a termelési költségeket. Az utóbbi évtizedekben a fokhagyma jól értékesül, a kis gazdaságok fontos bevételét szolgáltatja.

 

Garlic

(Summary)

The original home of garlic is the Kirgiz steppe. Its cultural history is approximately five thousand years old.  The first detailed description dates back to that of János Lippai in 1664. The word fokhagyma (garlic) first appeared in the dictionary of 1395.  Today its production is increasing around the world.  In Europe the Spanish, French and Italians are the most important producers.

Botanically garlic (Allium sativum) belongs to the liliceae family. Its bulb is divided into cloves, its root system is fibrous and the leaves are flat. The native garlic varieties do not form flower stalks.  Their environmental characteristics and demands are similar to those of the onion, and the climatic conditions of Makó satisfy their needs.

Varieties: The “spring” variety of garlic used to be the main one grown in Makó.  Although it is smaller, it has a healthy condition and can be preserved for a long time. It can only be grown on the chernozen belt.  The “autumn” garlic has got a longer bulb and its flesh is looser; however, it cannot be sold after Christmas. The Makó Station of the {565} Vegetable Crops Research Institute worked on the cultivation of garlic. Makói őszi fokhagyma (Makó “autumn” garlic) was given state certification and was registered in 1975. It is a very popular spice and its frost-resistance is above average. Makói tavaszi fokhagyma (Makó “spring” garlic) is currently a candidate for state registration.

Cultivation in the past: Landowners bought planting-garlic from Makó as far back as 1755. In the 18th century, it was Makó that had to provide the military forces with garlic. 112 growers were registered, who produced 208 tonnes of garlic in 1818.

At the Vienna (1873) and Brussels (1888) international exhibitions, Western countries became acquainted with Makó’s garlic. As soon as the railway system was built up, exportation could begin.  In the 20th century Csanád County (to which Makó belonged) provided half of the national production of garlic.  In 1938, the garlic sowing area was approximately 3076 acres, 1684 acres of which belonged to Csanád County.  The growers in Makó usually grew garlic on lease lands.  In 1939, 81% of the producers worked on lease lands, 10.5% possessed their own land and 8.5% were sharecroppers.   Since producing garlic in the co-operatives was uneconomical, household farmers and private growers dealt with it.  Makó’s small-scale farmers have almost exclusively lived from garlic since the 1970s.  While they used to grow more of the tavaszi (“spring”) variety, today they tend to grow more õszi (“autumn”), because all of the land around the town is suitable for that, and foreign interest is greater in the latter variety.

Cultivation: The garlic land was dug by hand until the First World War, or the great landowners' steam-ploughed lands were leased. The garlic was divided (into cloves) before planting.  The growers drew lines 25 centimetres apart and planted the cloves one by one by hand.  The wealthier can afford to use machines these days.

The weeding was originally done using short handled hoes.  Then, from the 1920s, the push hoe became increasingly popular.  In the last couple of decades they have switched over to chemical weeding.  The garlic's main pest is the nematode; its pathogens are white mildew (especially in the “spring” variety) and grey mildew (in the “autumn” variety).

Garlic used to be picked with a garlic-spade, but nowadays this job is usually done using small tractors. The harvested garlic was laid out to dry and then bunched. After taking the crop home, the growers pulled the propagation material out of the dried bunches before storing the bunches in the loft.

Sale: In the 18-19th centuries, the garlic was carried by horse and cart to the neighbouring counties for sale. The best markets between the two world wars were Austria, Germany and Czechoslovakia. In 1933, Hungary provided 50.8%, in 1934, 68% of Austrian garlic imports. Sometimes the situation became critical because of overproduction.  160 wagonloads of garlic were thrown into ditches in 1922.  In 1939, the government subsidised the growers with a premium because their incomes did not cover their expenses.  In recent decades garlic has been quite saleable and it constitutes an important part of small-farm income.

 

1. Sillner, Leo 1990. 20–27.

2. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Bp. 1970. 2. 941–942.

3. Halász Bálint 1988.

4. Oláh Gábor 1985. 187–188.

5. Sillner, Leo 1990. 33–36.

6. A fokhagymából előállított gyógyszert és gyógyhatású készítményeket Huszár Sándorné Jakab Edit gyógyszerész szívességéből közöljük.

7.  Följegyzések Bátyai Jenő hagyatékában.

8.  Erdei Ferenc 1965. 6. táblázat.

9.  Lippay János 1664. 133.

10. Somos András 1983. 497–499. Balázs Sándor 1989. 630–631. Szalay Ferenc 1987. 308–310.

11. Lippay János 1664. 133.

12. Sipos István 1991. 16–17.

13. DMKI Kertészeti Osztály makói csoport 1967. évi jelentése. 136–137.

14. Szalay Ferenc 1987.  309–310.

15. Fokhagyma-termesztési útmutató 1983. 4.

16. ML 1755. Régi iratok. 110.

17. MOL Helytartótanácsi iratok 1783. 6189.

18. Csanád Megye Levéltára. 1785. jan. 21. No 15.

19. Vajda István adata. Közli Márton György 1927. 18. Eperjessy Kálmán 1928. 46.

20. ML Polgármesteri Hivatal iratai. 1873. 3441.

21. ML Polgármesteri Hivatal iratai. 1888. VI. 233.

22. Bács- Kiskun Megyei Levéltár. Kamarai iratok. 1940. 6449.

23. MN 1946. júl. 19.

24. Mvi 1946. nov. 20.

25. CS 1949. febr. 17.

26. Sajtos Miklós 1997.

27. Fokhagyma-termesztési útmutató. 1983. 2.

28. Prettenhoffer Imre–Somorjai Ferenc 1941. 2.

29. Fokhagyma-termesztési útmutató. 1983. 3.

30. Fokhagymatermesztés technológiája 1996. 16.

31. Vékony Sándor 1997.

32. Szalay Ferenc 1987d. 313.

33. Bereczki Sándor 1997.

34. Sajtos Miklós 1997.

35. Vékony Sándor 1997.

36. Bereczki Sándor 1997.

37. Sipos István 1991. 8.

38. Hajdu József 1983.

39. Kiss Ernő–Budai Csaba 1978. 5.

40. Fokhagyma-termesztési útmutató. 1983.    

41. Szalay Ferenc 1981. 3.

42. Kiss Imre 1992.

43. Fokhagymatermesztés technológiája 1996. 29.

44. Kiss Imre 1992.

45. Barnóczki Attiláné 1980. Barnóczkiné Stoilova Elena 1984b.

46. Kiss Imre 1992.

47. Sipos István 1991. 9. Sajtos Miklós 1997. Bereczki Sándor 1997. Vékony Sándor 1997.

48. Erdei József 24.

49. Szalay Ferenc 1981. 2.

50. CSMH 1965. febr. 6.

51. CSMH 1982. jan. 14.

52. CSMH 1969. okt. 3.

53. Sipos István 1991. 20.

54. Márton György 1927. 18.

55. MH 1903. jan. 8.

56. MFüÚ 1918. júl. 7.

57. MFüÚ 1918. aug. 11.

58. ML Polgármesteri Hivatal 1931. 303.

59. Mo. exportpiacai. Ausztria 3–7.

60. MFÚ 1934. jan. 12.

61. ML PH iratai. 1939. 1097.

62. MÚ 1939. jan. 20.

63. MésV 1946. szept. 29.

64. MésV 1947. júl. 26.

65. CSM 1949. febr. 20.

66. DH 1949. szept. 15.

67. CSMH 1969. szept. 3.

68. Hungarofruct 1977.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet