Előző fejezet Következő fejezet

{79} Makó és a parlamenti pártok

(Tóth Ferenc)

 

Makón a függetlenségi eszme mélyen beivódott népünk lelkébe. A balközéphez tartozó Dobsa Lajost két ízben, 1869-ben és 1872-ben választották meg a város követének. Városunk forradalmár fia elveihez rendíthetetlenül ragaszkodott, amikor a balközéppárt fuzionált a Deák párttal, lemondott mandátumáról.

A következő két ciklusban (akkoriban hároméves volt a megbízatás) 48-as programmal Széll György (1827–1910) képviselte városunkat az Országgyűlésben. Politikusunk Makón született, tanulmányainak befejeztével jó forgalmú ügyvédi irodát tartott fönn Makón, majd Hódmezővásárhelyen, Orosházán. Verhovay Gyula egyhangú megválasztása után – mivel Cegléden is megválasztották országgyűlési képviselőnek –, Széll Györgyöt ajánlotta utódául. Széll György büszke volt arra, hogy végigküzdötte a szabadságharcot. Első programbeszédét honvéd főhadnagyi ruhában mondta. Március idusán mindig ő vezette föl árvalányhajas kalpagban és fokossal a kezében a makói negyvennyolcasokat az ünnepségre. H. Szabó Imre érzékletesen jellemezte: „Széll Györgynek a csizmája mindig fényes volt, a kabátja és nadrágja vitézkötéses, és fokost is hordott, bár öregségére egy kicsit engedett a kuruc tempóból, amennyiben a fokost letette és a pörge kalap helyett úri kalapot tett a fejére. Cipő azonban sohasem illette lábát. Ez volt Széll György kívülről. Belülről már nehéz lenne ilyen könnyen végezni vele, sőt sokan igen sokféleképpen vélekednek Széll Györgyről. Vannak, akik erős antiszemitának tartják, mások ügyes politikusnak, aki csak a karrierje érdekében antiszemitáskodott.”1 Két ciklus után politikusként megbukott, ekkor Szegeden nyitott ügyvédi irodát, majd visszatért Makóra. Több sikertelen kísérlet után hét és fél évig töltötte be a polgármesteri tisztet. Ezalatt több közhasznú intézményt emelt; érdemes és munkás ember volt. Utolsó éveit elhagyatottan, valóságos nyomorban élte.2 Ilyen előzmények után lett Makó országgyűlési képviselője csaknem három évtizedig Justh Gyula.

Justh Gyula, a 48-as eszmék őrzője

Ady Endre politikai éleslátásával Justh Gyulában a demokratikus nemzeti politika reménységét, második Bocskait, új Dózsa Györgyöt látott. Justh azt vallotta: „…Eötvös József, Mocsáry, Justh Gyula és Jászi Oszkár örököse vagyok.” Politikai pályája makói képviselőségén nyugodott, az itteni politikai légkör erősítette benne a függetlenségi és negyvennyolcas szellemet, de ez fordítva is igaz: hosszan tartó politikai pályája során választóiban ébren tartotta az elvi szilárdságot, hűséget a nemzeti eszméhez. {80}

1850. január 13-án született a Túróc megyei Necpálon. A család első ismert őse, Justh Jodok az Anjouk idején, 1451-ben kapta nemességét és adományul a Zólyom megyei Végles várát. Fia, András szerezte a nemesi előnévként szereplő necpáli birtokot. A család több tagja töltött be alispáni és országgyűlési követi tisztet. A família egyik ága a ma Gádoroshoz és Orosházához tartozó Pusztaszentetornyára, illetve az akkor Csanád vármegyéhez tartozó Tornyára költözött. Politikusunk apja, Justh István megörökölte nagybátyjának, Marczibányi Antalnak tornyai birtokát.3 (Az 1865. évi választáson Justh Istvánt Deák-párti képviselőnek választották meg. 1869-ben Táncsics Mihállyal szemben vesztett. Azután visszavonult a közélettől.) 

A katolikus Justh Gyula középiskoláinak első és második osztályát a szegedi piarista gimnáziumban magánúton végezte, a harmadik–hetedik osztályt a pesti piaristáknál, a nyolcadikat a IX. kerületi református főgimnáziumban. 1868-ban érettségizett; magyar nyelvre Thaly Kálmán tanította. Ugyanebben az évben beiratkozott a pesti egyetem jog- és államtudományi karára, és 1872-ben végzett.4

Pályája sablonosan kezdődött. Tomcsányi József, Békés vármegye főispánja 1872-ben tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki. Még ugyanabban az évben a megye első aljegyzőjét helyettesítette, s két év múlva, 1874-ben már rendes aljegyzővé választották. E minőségében jeles elméleti képzettségét gazdag gyakorlati ismeretekkel bővítette. Közigazgatási kérdésekben már valóságos tekintélynek számított, midőn 1876-ban – 12 pályázó közül – a gyulai járás főszolgabírája lett. Két év múltán, tisztújításkor, körömszakadtáig harcolt állásának megtartásáért, de ekkorra politikai magatartásával, valamint szabad, önálló gondolkodásával, taktikázást nem ismerő egyenességével magára vonta az új főispán, a Tisza Kálmánt szolgáló Beliczey István neheztelését. 1877. október 28-án írta édesapjának: „Az én sorsom Békésmegyében el van döntve […], nagy veszteségnek nézek elébe. Ki hitte volna, hogy önfeláldozó buzgalmamnak ez lesz a jutalma! Ki hitte volna, hogy szépen, nagy reményekre jogosítólag kezdődő nyilvános pályám ily hirtelen drasticus véget fog érni […], legfőbb vágyam, innen mentül előbb szabadulni […] A többi szolgabírák egyhangúlag lesznek megválasztva: csak én vagyok az egyedüli, a kit kirugnak!”5 Annak ellenére, hogy a megye egyik legjobb, legerélyesebb tisztviselője volt, a kormánypárt szemében kegyvesztett lett, vereséget szenvedett.

1879-ben Gyula polgármesteri posztjára Dobay János nyomdatulajdonost és Justh Gyulát jelölték. Miután tudomást szerzett a háta mögötti elvtelen alkudozásról, visszalépett a jelöléstől. Ezzel lezárult gyulai közszereplése. Nem sokkal ezután Tornyára költözött, és átvette atyja birtokának kezelését.

Részt vett Csanád vármegye közéletének és társadalmának fontosabb mozgalmaiban. Járt Ausztriában és Németországban, és gazdag tapasztalatokat gyűjtött. Közigazgatási és vízügyi tárgyú írásai szakavatottságáról tanúskodtak. 1881 januárjában a Csanád megyei közigazgatási bizottság tagjává választották. (Ez a bizottság a megyegyűlések előkészítője, többnyire a lényeges ügyek eldöntésének a fóruma volt.) Függetlenségi nézeteivel megteremtette a törvényhatósági ellenzéket, és elnöke is lett. Ugyancsak 1881-ben Battonya országgyűlési képviselőjének jelölték. A 48-as párt szellemében elmondott programbeszéde a román és szerb polgárok között keltett jó hatást: az érdekközösség alapján kívánta ugyanis a nemzetiségi kérdést megoldani. A választás eredménye {81} ugyan szoros volt,  de a küzdelemben alul maradt báró Wasmer Adolffal szemben.

1881 októberében a függetlenségi párt és a megyei törvényhatósági bizottság három tagjának Széll György országgyűlési képviselőnek, Becker Jánosnak és Justh Gyulának aláírásával fölhívás jelent meg megyei ellenzéki párt megalakítására. Ezzel az ellenzéki tömörüléssel a megyében tapasztalható  visszaélések megszüntetését és a politikai élet fölfrissítését kívánták elérni. Justh újabb fölszólalásaival a megyegyűlések állóvizét borzolta föl. A megyegyűlés kénytelen volt bizottságot választani a vádak kivizsgálására. A megyei ellenzék többszöri halogatás után 1882. április 30-án tartotta meg alakuló ülését. Mivel a három aláíró között nem volt teljes az egyetértés, a vezetőségnek egyikük sem lett tagja. Az 1883. október 21-i megyei törvényhatósági bizottsági választások során a Maros c. kormánypárti lap keserűen írta, hogy míg a függetlenségi párt országosan bomlófélben van, a megye két kerületében – a battonyaiban és a tornyaiban – győzött.

1

Justh Gyula

1884 elejére a megyében a függetlenségi párt vezére Justh Gyula lett. Áprilisban a betegsége miatt lemondott battonyai pártelnök helyére Justh Gyulát választották meg. Ekkor már egyértelmű lett, hogy a júniusi országgyűlési választások során a párt Justh Gyulát Makón lépteti föl képviselőjelöltként. A szabadelvű párt helyi szervezete viszont a nagytekintélyű Tanárky Gedeon jelölésével kísérelte meg a város 18 évi ellenzéki hegemóniáját megtörni. Tanárky az MTA tagja, vallás- és közoktatásügyi államtitkár, 1848–49-ben Nagykőrös követe mindenképpen alkalmasnak látszott a makói képviselőség elhódítására.

Justh Gyula makói programbeszédében az időszerű kérdésekre tért ki. Főbb tételei: a Tisza-uralom kritikája (az adók, államadósságok növekedése, a kormány hatalomvágya, az erkölcsi züllés, konclesés, a hitegetések elítélése); az 1867. évi XII. tc. az ún. közösügyes törvény megváltoztatása; külön magyar hadsereg fölállítása, a perszonálunió mint egyetlen Ausztriához fűződő kapocs elismerése, de a vámszövetség, a gazdasági függőség, a delegációk eltörlése, a vámsorompó és az önálló bank fölállítása stb.6  {82} Az akkoriban 33 ezer lelket számláló Makón 1449 választó, a lakosságnak alig több mint 4%-át meghaladó része szavazhatott. A június 14-i választás  végeredménye: Justh Gyula 804 szavazatával szemben Tanárky Gedeon 546, Széll György 99 szavazatot kapott. Ezzel kezdődött Justh Gyula országos politikai pályája. Az ország 413 választókörzetéből 72-ben szerezte meg ekkor a mandátumot a függetlenségi párt, amelynek az Alföld volt a fő bázisa.

A Mocsáry Lajos irányította függetlenségi párt és az Irányi Dániel vezette 48-as párt egyre közeledett egymáshoz, végül 1884 szeptember végén a két frakció függetlenségi és 48-as párt néven egyesült. Irányit választották elnökükké, Mocsáry a politikai életben háttérbe szorult. Elfogadták a perszonáluniót, de ellenezték a kiegyezés egyéb pontjait. Az egyesítő pártértekezlet vitáitól Justh távol tartotta magát.

A 33 éves Justh Gyula először a költségvetési vitában szólalt föl a Parlamentben. Beszéde nem keltett visszhangot, nem úgy mint a két héttel későbbi, amely 1884. december 15-én hangzott el. Egy 1881. évi pénzügyminiszteri rendelet megengedte, hogy a kincstári uradalmakban lévő telepes községek lelkészei, tanítói és jegyzői fizetésükön kívül tíz-tíz hold ingyenes haszonélvezeti földet kaptak az uradalomtól, de ennek haszonélvezete megszűnik botrányos életmód vagy uradalomellenes izgatás esetén. Justh azt javasolta, hogy a bizonytalan bérlet helyett kapják meg ezeket a földeket a községek örök időkre. Indítványát a Ház leszavazta.

A Parlamentben és a megye különféle fórumain – Makón és Tornyán egyaránt – szaporodtak dörgedelmes kritikái. Első makói képviselői beszámolóján, 1885. május 24-én politikai hitvallását fához hasonlította, amely csak addig erős, amíg a termőtalajhoz erősen kapcsolódik: „Mert valamint a  fa elsenyved, elpusztul amint a kapocs közte és a termőtalaj között meglazul; úgy a népképviselő is, ha a kapocs közte s a nép között tágul, elveszti erejét.” Beszédében idézte egyik képviselőtársának szavait, aki szerint a kormánynak és pártjának „szószéke a hordó, evangéliuma a közös ügy, gyónócédulája a bankó”.7

A közelgő országgyűlési választások előtt a függetlenségi pártban kínos ügynek számított megszabadulása  Mocsáry Lajostól. Mocsáry 1887. február 15-i fölszólalásában nemzetiségellenes intézkedéseket tett szóvá. Javaslatát a Ház leszavazta, sőt pártja is egyhangúlag elutasította. Mocsáry másnap kilépett a pártból. Justh ebben a nagyjelentőségű ügyben nem nyilvánított véleményt. Nem tudhatjuk, hogy hallgatásának egyetértés, ellenvélemény avagy nézeteinek kialakulatlansága volt az oka.8

Az 1887. évi választáson Justh Gyulának Széll György volt az ellenfele. Justh 713:496 arányban nyerte meg, és a 78 függetlenségi párti képviselő közé került be. Csanád megye másik két választókörzetében a függetlenségi párti jelöltekkel szemben a szabadelvű párt képviselői jutottak mandátumhoz. Nagylakon Becker János volt országgyűlési képviselővel szemben 148 szavazattöbbséggel Széll Ákos; Battonyán dr. Mülek Lajos ellenében Wasmer Adolf báró futott be 357 szótöbbséggel.

Az 1892 téli választásra nagy erővel készültek a szabadelvű párt makói vezetői: dr. Meskó Sándor alispán, Szentes Vidor közjegyző, dr. Dózsa Sámuel, Kemény Mihály, Major Miklós polgármester, Cseresnyés János rendőrkapitány, Dosits Sándor, Molnár Albert polgári iskolai tanár, dr. Szilágyi József. Szerintük a meddő ellenzékies politikai párttusák zaja nemegyszer zavarta meg a városunk javára munkálkodók hasznos {83} törekvéseit. Egy nagy sivatag a mi városunk múltja, melyen éveken keresztül szedegette a függetlenségi párt a bizalom kétes értékű kavicsait. Lapjukat, a Marost a korteskedés céljára használták föl. Rendre ócsárolták a függetlenségi párt helyi állásfoglalásait, a város képviselőinek makacs konzervativizmusát is az ő nyakukba varrták: „Mikor hidat csináltunk, ellene szavazott. Mikor a vasút létesítésén fáradoztunk, mindent elkövetett a korszakot alkotó intézmény meghiúsítására. Mikor iskoláinkra kellett áldoznunk, rideg elutasító állást foglalt. Mikor az artézi kútért küzdöttünk, háromszor győzött le.”9

Ahogyan 1884-ben, ezúttal is tekintélyes kormánypárti politikust, Teleky József grófot indították. Nagybátyja, gróf Teleky József neve ismert volt a megyében, hiszen 1827–30-ban főispáni széket töltött be. Családjának Szilágyi ágához tartozott Szilágyi Erzsébet. Beszédében városfejlesztő létesítményekről szólt: a megyei árvaház, a főgimnázium, kaszárnya, további vasúti összeköttetés, a piactér bővítése, országutak építése. Nem volt rest a forradalomhoz fűződő hagyományok emlegetésében sem. Annak a szabadelvűségnek a híve – vallotta – amelynek hajnala 1848-ban hasadt, és amely eltörölte a rendi alkotmányt.

Kevés városban folyt ekkor olyan heves választási küzdelem, mint Makón. A 23 éves ellenzékiség sáncainak megvédése vagy bevétele volt a tét. A választás napján délután öt óra tájban volt legkritikusabb a helyzet. A szavazók ezúttal bent maradtak a teremben, amely zsúfolásig megtelt. Ekkor az ellenzék nagyobb számú szavazóval jelent meg. A beavatottak már biztosra vették Justh Gyula győzelmét, amikor a Teleky-párt is bedobta a maga tartalékát. Teleky József 878 szavazatával szemben Justh Gyula 814-et kapott. Dél tájban Széll György 14 szavazatával visszalépett.10

Bár Justh Gyula választási beszédet nemcsak a városháza erkélyéről mondott, hanem az igási és a rákosi csárdában is, mégis kortesei könnyelműen vették a megméretést. Ezt H. Szabó Imre így örökítette meg: „Zászlós Nagy Mihály, a főkortes lekicsinylően legyintett: Ha leszúrom a botom, és ráteszem a kalapom, azt is megválasztja Makó, ha akarom. A gazdák között híre ment ennek a kijelentésnek. A körökben elkomolyodtak az emberek, a büszkeség kiült az arcukra, és kijelentették a választók, hogy nem szavazunk; hogy mégsem lehet bennünket egy botra és egy kalapra leszavaztatni. Amit mondtak, megmondták. Nem szavaztak. Az intelligencia és az iparosság megválasztotta Telekyt. Irtó szomorú választás volt ez. Nem szólt a rezesbanda, fénylő csizmás, fekete ruhás gazdák nem vonultak fel Újváros felől, és szakadt az eső, amikor valami német kihirdette a városháza erkélyéről, hogy Teleky gróf a követünk. Meg van írva, hogy ezen a napon már este 6 órakor bezártak a korcsmák, egyetlen kémény sem füstölt a városban, és egyetlen egy liter bort se mértek ki. Egyszóval irtó nagy volt a szomorúság Justh Gyula után…”11 (Az ország 413 mandátumából 86-ot szerzett a függetlenségi párt.)

A megye másik két választókerületében is kibuktak a függetlenségi párt jelöltjei. A nagylaki kerületben Széll Ákos szabadelvű párti 69 szótöbbséggel győzött Mülek Lajos függetlenségi jelölt ellenében. Battonyán Purgly János nemzeti párti képviselő lett {81} megválasztva.12 Mivel Polónyi Gézát, a függetlenségi párt népszerű politikusát Pesten és Szolnokon is megválasztották országgyűlési képviselőnek, a szolnoki mandátumáról Justh Gyula javára lemondott.

Alig volt 43 éves Justh Gyula, amikor a lemondó Eötvös Károly helyébe őt választották a 48-as párt elnökévé. 1895-ben Kossuth Ferenc – a fájától messze esett „alma” – hazatért. Justh ekkor átadta neki tisztét. Kossuth Ferenc nyilatkozatát párthíve, Szatmári Mór jegyezte föl: „Nálam tragikus összeütközés van a hagyományos kötelesség és a meggyőződésem közt. Hagyomány bennem a Kossuth-névvel örökölt, alkuvást nem tűrő függetlenségi politika, de az a fennforgó viszonyok közepett nem egyezik meg se hitemmel, se temperamentumommal.”13 Ettől kezdve hatványozottabban érvényesült a pártban a lecsúszott birtokos osztálynak a látszatellenzékiséget is föladó megalkuvása. Justh azonban nem adta föl a demokratikus átalakulásért vívott harcot. Magát olyan férfiak követőjének tartotta, mint „Irányi, Mocsáry, Helfy, Simonyi Ernő, akik elvekért küzdöttek, nem személyes hatalomért …”14

Az 1896. évi országgyűlési választáson a makói körzetben ismét Teleky József volt Justh Gyula ellenfele. Molnár Albert tanár úgy agitált Teleky mellett, hogy Justh vitorlájából kívánta a szelet kifogni: „Te [ti. Teleky] nem kecsegtetsz állami függetlenséggel, mert ez még éretlen gyümölcs, elvásítaná fogunkat. Nem bíztatsz önálló hadsereggel, mert ennek roppant költségeit még ki nem bírnók. Föld felosztás, adóleszállítás ködfátyol képeivel nem kápráztatod a szemet, mert a mi másé, az nem lehet az enyém, s a mi nem teljesíthető, az lehetetlen.”15

Justh Gyula ennek ellenére fölényesen győzött: 1045 voksot kapott Teleky 688 szavazatával szemben. A választás iránt – mint 1892-ben, most is – közöny mutatkozott, 513 választó távol maradt. A megye másik két választókörzetében  a szabadelvű párt jelöltjei futottak be: Nagylakon Mülek Lajossal szemben Kristóffy József, Battonyán a nemzeti párti Purgly János visszalépett, Barta István csanádapácai függetlenségi lelkész ellenében 543 szótöbbséggel Babó Lajos futott be.16 Ez a választás Justh szerint a nemzet akaratát meghazudtolta, ezért a korábbinál elkeseredettebb ellenzéket teremtett. A kormány a katonaságot is fölhasználta, hogy az ellenzéki polgárokat megakadályozza joguk gyakorlásában. „A népképviseleti rendszer alapföltétele – figyelmeztetett Justh –, hogy minden polgár szabadon nyilvánítsa akaratát.” (A függetlenségiek 52 mandátumot szereztek.)

Az osztrák–magyar vámszövetség hatálya 1897 végével lejárt; megújítása a Bánffy-kormánynak súlyos gondot okozott. Az 1867-i kiegyezési törvény az újabb vámszövetség megkötését az osztrák és a magyar  országgyűlés megegyezéséhez kötötte. Ausztriában a nyelvrendeleti obstrukció megbénította a parlament munkáját, ezért a két országgyűlés közötti újabb vámszövetségi megállapodásra nem nyílt lehetőség. Justh Gyula állásfoglalása ebben a kérdésben egyértelmű volt: „Ausztria és Magyarország között közös viszony csak akkor lehet, ha ehhez mindkét részen minden alkotmányos tényezőnek hozzájárulása biztosítva van. E törvény megadja a jogot Magyarországnak, hogy vámsorompót állítson fel vagy vámszövetséget kössünk. Ám, ha Ausztriával a szövetséget megújítani nem lehet, akkor hatályt nyer az országnak az {85} önrendelkezési joga.”17 Bánffy Dezső miniszterelnök azt javasolta, hogy egy évre hosszabbítsák meg a régi kiegyezés érvényét. A függetlenségi párt ezt nem fogadta el, Apponyi nemzeti pártja viszont a kormány mellé állt. Ilyen nehéz kérdést máról holnapra súlyosabb gazdasági megrázkódtatás nélkül nem lehet megoldani. Az egyéves provizóriumot az Országgyűlés megszavazta.

Justh Gyulát mindez nagyon letörte, hiszen sarkalatos programja volt a gazdasági önállóság megteremtése; ezt nemcsak pártja, de a közvélemény is támogatta. Megundorodva és azzal a szándékkal jött le Makóra, hogy megválik mandátumától. „Nem hiszem, hogy a jelen körülmények között – mondta – akár az országnak, akár a párt érdekeinek használhatnék, ezért eltökélt szándékom, hogy a mandátumot leteszem.” Beszéde után Csukás Mór így szólt: „Büszkék vagyunk arra, hogy Makónak olyan képviselője van a Parlamentben, kit elvek lelkesítenek, eszmék hevítenek, kit minden idegszála az ország népéhez fűz. Értem a képviselő elhatározását, de nem helyeslem. Veszedelmet látnék az országra nézve abban, ha a közélet mostani sivársága félretolná a haza jobbjait, és a porondon egyedül a stréberség keresne érvényesülést. Minél nagyobb a veszedelem, ami az országot fenyegeti, annál szükségesebb az erős kéz.” Dr. Csécsy Miklós szerint is „mióta vegyes házasságban élünk Ausztriával, mindig voltak pillanatok, melyek aggodalmat keltettek a hazafiak lelkében”. Határtalan bizalmáról nyugtatta meg a képviselőt. „Talán sohasem hoztam nagyobb áldozatot – válaszolt Justh Gyula –, mint hozok akkor, ha meghajlom választóim akarata előtt. Ha a fegyvert megint kezembe adják, ám jó, folytatni fogom vele a küzdelmet.” Fejérváry Imre városi elnök jegyzőkönyvben fejezte ki köszönetét Justh Gyulának az ország közigazgatási önállóságáért kifejtett tevékenységéért.18

A Bánffy-kormány lemondásában (1899. február 26.) a közvélemény a korrupt rendszer bukását látta. Amikor Justh tapasztalta az új miniszterelnök, Széll Kálmán körül kibontakozó nagyfokú rokonszenvet, azonnal rámutatott, hogy a kormányelnök beszédei és tettei között nincs összhang: mert ő is térdet-fejet hajt Ausztria kívánságai előtt. Az ország közjogi és közgazdasági érdekeit nem tudja megvédeni. Úgy gondolkodik, mint egy régi nemes család őse, aki végrendeletileg meghagyta családjának, hogy a születendő fiúgyermeket két névre kereszteljék Tamásra és Jóbra. Tamásra, hogy ne higgyenek a németnek; Jóbra pedig, hogy türelmesen és ellentmondás nélkül viseljék mindannyiszor a német igát. Széll Kálmán abba is beleegyezett, hogy a gyűlöletes Hentzi-szobrot a kadétiskola udvarán helyezzék el. „Nincs ország széles e világon – mondotta –, amely eltűrné, hogy azon generális és azon katonák emlékoszlopa, akik az ország függetlensége ellen küzdöttek, odaállíttassék a katonai ifjúság elé követendő példaként. A hazaárulás: követendő példa!”19

Amikor a függetlenségi párton belül Justh nézeteltéréseket tapasztalt, hangsúlyozta, hogy a siker reményében csak az a párt veheti föl a küzdelmet, amely nemcsak az elvekben, hanem az eljárási módokban is egységes. Amikor a kormány 1900 nyarán a munkásosztály kérdéseivel kezdett foglalkozni, Justh ebben támogatta a miniszter-elnököt. „Itt az idő – hangsúlyozta makói beszédében –, hogy nálunk is a nép legszélesebb rétegeit bevigyük az alkotmány sáncaiba. Legyen egyforma jog, egyforma kötelesség.”20 {86}

Az 1901 őszén Makón elmondott választási beszédében kilátásba helyezte, hogy sürgetni kívánja a nép érdekében hozandó, égetően szükséges törvények alkotását. Hazánk 18 millió lakosából mindössze 900 ezernek van szavazati joga. Justh az általános szavazati jog mellett harcolt, a titkos szavazás behozataláért is. A választókerületek beosztásán is változtatni kívánt, hiszen volt rá eset, hogy százötven, másutt viszont tízezer választóra esett egy képviselő. A szocialista pártot fölöslegesnek tartotta: „Mi is a nép érdekeinek előmozdításán munkálkodunk, csak egyben térünk el, nem akarunk földosztást. Én tisztelettel adózom Marx, Liebknecht, Lassalle szellemének; ha a makóiak között nincs földosztó, annak csak szívemből örülni fogok.” Magáról pedig megjegyezte: „Ugyanazon az úton haladok, mint eddig haladtam, ugyanazokat a programokat állítottam föl, mint amelyeket 17 esztendővel ezelőtt tűztem ki politikai életem céljául. Hű leszek hozzá, nem fog eltántorítani tőle semmi sem ezen a világon, becsületesen szolgálom azt a zászlót, melynek egyik oldalán szabadság, egyenlőség, testvériség szentháromsága van írva, a másik oldalára pedig a független, szabad Magyarország!”21 Kortesversek ekkor sem hiányoztak:

Függetlenség a mi elvünk,

Nem eladó a mi lelkünk.

Összetartva bizton győzünk;

Justh Gyula lesz a követünk!

    Éljen a haza!22

Az 1901. évi országgyűlési választáson Makón a kormánypárt részéről D’Orsay Olivér grófot, a mezőhegyesi lótenyésztés úttörőjét indították, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt részéről Kiss Károlyt. Justh Gyula 1171 szavazattal elsöprő győzelmet aratott, D’Orsay 625, Kiss Károly csupán 13 szavazatot kapott. Csanád megye másik két kerületében szabadelvű képviselőket választottak: a nagylakiban Kristóffy Józsefet, a battonyaiban Babó Lajost. A környező városokban is több függetlenségi jelölt futott be: Hódmezővásárhelyen Endrey Gyula, Szeged II. kerületében Polbzner Jenő, Békésen Kecskeméti Ferenc, Orosházán Veres József.

Justh Gyulát középbirtokos mivolta nem akadályozta abban, hogy ne közeledjék a szociáldemokraták táborához. 1902 októberében a makói munkáskörben elmondott beszédében ismertette politikai múltját, s bírálatot kért, vajon nem küzdött-e mindig önzetlenül és lankadatlanul azokért az érdekekért, melyek a magyar munkások érdekeivel azonosak; vajon nem viselte-e szívén a szegény nép sorsát, nem fáradozott-e javításán? Elmondotta: tudja, hogy a magyar munkásnép el van nyomva, politikai rabszolgaságban él, de ő lelkes örömmel küzd azon, hogy ennek a politikai rabságnak a bilincsei az általános választói jog behozatalával lehulljanak, hogy az alkotmány sáncain kívül rekedt testvéreket e sáncok szétrobbantásával a haza keblére ölelhesse, fiaivá fogadhassa. Rámutatott arra is, hogy a munkások sorsának javítása összefügg az önálló vám-terület kérdésével, s hogy sok nyomorúságunknak oka nem más, mint az áldatlan közösség, amely minket Ausztriával összefűz. Ausztria kizsákmányolja Magyarországot, nálunk pedig a munkaadók egy része kizsákmányolja a munkásokat. Ezt okvetetlenül meg kell szüntetni. Számára a legszebb és a legszentebb kötelesség az általános választójogért {87} küzdeni. A munkáskör tagjai lelkesen ünnepelték Justh Gyulát, fölvették tagjai közé, és átnyújtották számára a tagsági könyvecskét.23

Obstrukció, lármás jelenetek a Házban, a zsebkendőszavazás, parlamenti őrség fölállítása, az ülésterem 1904. december 13-i szétverése („úri ribillió”) után nem maradt egyéb hátra, mint a képviselőház föloszlatása és a választások kiírása.

Makón az 1905. január 26-i választáson a szabadelvű párt nem állított jelöltet. Bár a kormánypártiak úgy határoztak, hogy tartózkodnak a szavazástól, mégis „legelőkelőbb tagjai Justh Gyulára leadták szavazatukat”. A választás mégsem volt egyhangú, mert a szocialista párt – nyilvános agitáció lehetőségét keresve – Garbai Sándor személyében jelöltet indított. Justh Gyulára 1270, Garbaira 22 szavazat jutott.24 A választás országosan Tisza István megsemmisítő vereségét, a függetlenségi párt győzelmét hozta. A 413 mandátumból ezúttal a függetlenségi párt nyerte el a legtöbbet, 166-ot. Hozzá még további, mintegy hetven képviselő csatlakozott a kis pártokból, így alakult ki a többségi koalíció. Az új országgyűlés a Ház elnökévé Justh Gyulát választotta.

Alkotmányos küzdelem 1905–06-ban

Az 1905 júniusában kinevezett Fejérváry-kormány, az ún. darabontkormány parlamenten kívül állt, ezért tevékenysége – Kossuth Ferenc szavaival – „alkotmány-ellenes, és iránta a képviselőház bizalommal nem viseltetik". Az egyesült ellenzék arra hívta föl a nemzet figyelmét, hogy amíg az országgyűlés nem szavazott az adóról és az újoncozásról, addig ne fogadják el.

A Fejérváry-kormány június 21-én mutatkozott be a képviselőházban. Amikor tapasztalta a többség bizalmatlanságát, elérte a Ház elnapolását. Mielőtt a Ház széjjel oszlott volna, az ellenzék  országos határozatot hozott: „A képviselőház az országgyűlésnek királyi leirattal történt elnapolását, mely nyilvánvalólag a nemzeti képviselet alkotmányos jogkörének és egyáltalában a nemzeti akarat törvényes megnyilatkozásának kijátszása végett eszközöltetett ki, alkotmányellenesnek nyilvánítja. Ebből következőleg alkotmány ellenesnek nyilvánítja a kormány hivatalban maradását és további kormányzását is, mint amely tudatosan ellentétbe helyezkedik a nemzeti akarattal [...] Mindezek alapján a képviselőház kimondja, hogy a kormány nemcsak súlyos alkotmány sértést követett el a Ház elnapolásának kieszközlésével, hanem hogy fennállása és egész kormányzata alkotmányellenes."25

A Fejérváry-kormány részéről Csanád megye ellen közvetlenül a belügyminiszter, a makói születésű Kristóffy József (1857–1928) vezette a politikai küzdelmet. Pályája a megyéből indult: aljegyző, főjegyző, majd 1896-ban a nagylaki kerület szabadelvű országgyűlési képviselője. Mandátumát Szatmár megyei főispánsággal cserélte föl. H. Szabó Imre szerint: „Idehaza, szűkebb hazájában mindenkihez kedves és közvetlen volt. Szeretetreméltó és nyájas modoráért szerették, de azért kevesen melegedtek fel vele szemben. Mindig elegáns volt. A legválasztékosabb ruhákban járt. Termete elegáns, mozgása könnyed volt. Ahol megjelent, észre kellett venni és  beszélni kellett róla." Ferenc Ferdinánd bizalmasa, tanácsadója volt. Közelebbi ismerősei borotvaeszűnek és simulékonynak tartották. Felesége Horváth Mihály egykori csanádi püspöknek polgári házasságából született leánya, Völgyessy Ernesztin volt. A Széll-kormány {88} idején elítélte a nemzetiségekkel szembeni erőszakot, a nemzetiségi törvény őszinte hívének tartották. A politikában bátor és merész, de hiú és ambiciózus személyiség. A Fejérváry-kormányban ő játszotta a legfontosabb szerepet.26 Dr. Kiss Pál ügyvéd, a Makói Újság felelős szerkesztője a helytartótanács belügyminiszterének nevezte, és azt javasolta: „Minden idők emlékezetére és okulására mondja ki Makó város egész közönségét képviselő közgyűlése, hogy fájdalmas megdöbbenéssel látja a mai körülmények között Kristóffy Józsefnek, e város szülöttjének ily hazaellenes cselekvésre való készséges vállalkozását, mert e mostani szereplését szégyenletesnek, kárhozatosnak, ártalmasnak és nemzet ellenesnek tartja. Vele ezek folytán nemcsak minden érzelmi és cselekvési közösséget megtagad, s vele szemben teljes bizalmatlansággal viseltetik, hanem gondolkodását és érzelmeit, működését és törekvéseit felháborodással és megvetéssel ítéli el, őt a haza és a nemzet ellenségének nyilvánítja."27 Návay Lajos is „érdemei szerint” méltatta. Kristóffy magatartása, úgymond, ellentétben áll azzal a szellemmel, amely egykor a megye főjegyzőjévé emelte. Kristóffy nem tudta megérteni, miként lehet, hogy egykori barátai, ismerősei fordulnak vele szemben.

2

Kristóffy József

Már augusztusban valószínűnek látszott, hogy Csanád vármegye lesz az első, amely a kormány haragját érezni fogja.28 Kristóffy bizalmasát, Cseresnyés Jánost fő-ispánnak nevezte ki. Cseresnyés mint makói rendőrkapitány városszerte durvaságáról, önkényeskedéséről, kíméletlenségéről volt ismeretes. A levéltárban túlkapásairól egy egész doboz iratanyag van kigyűjtve. Csak egyet ragadok ki. Az ipartestület 1887. július 18-án 243 aláírással panaszt nyújtott be ellene a belügyminiszterhez üknagyapámat, Erdei Bálintot ért rendőrségi meghurcoltatása miatt: „Tűrtük e botrányos állapotot a türelem végső határáig, de ma már létérdekünk és a legfőbb fokra felingerelt városi lakosság nyugalma megköveteli, hogy a személyi és vagyonbiztonságunk – a törvényesség {89} örve alatt – oly durva s kíméletlen megsértését, minőt a helyi rendőrség f. hó hetedikén Erdei Bálint polgártársunkkal elkövetett, Nagyméltóságodnak köteles tisztelettel bejelentjük és Erdei Bálintban szenvedett közös sérelmeink gyors és erélyes orvoslását és megtorlását követeljük. Erdei Bálint egyike a legszelídebb, legbékésebb és éppen amiatt általánosan becsült és szeretett iparosoknak – ki mellesleg legyen megjegyezve tíz segéddel gyárilag dolgozik, s így vagyoni állása és adózására nézve is egyike a legtekintélyesebbeknek – Abeles Bernát nevű bérkocsistól egy kocsit vállalt teljes újjáalakítás végett. Erdei a kocsit, mivel neki senki hitelben nem dolgozik, csak azon föltétel mellett hajlandó kiadni, ha a kialkudott 39 forint munkadíjat megfizetik. Abelles ahelyett, hogy a kialkudott munkadíjat kifizette volna, a rendőrkapitányhoz fordult, hogy ez a kocsit pénz nélkül adassa ki. Ugyan az nap délutánján Abelles kíséretében öt szuronyos puskával fölfegyverzett rendőr jelent meg Erdei lakásán. A fegyveres rendőrök reája rohantak, kezeit s lábait összekötötték, mialatt Abeles a kocsit elvitte. Kegyetlen verés, rugdosások, csípések és lökdösések s hajtépések mellett a csaknem egy kilométerre fekvő városházához cipelték.” Az ipartestület kérte Cseresnyés fölfüggesztését és az ügy kivizsgálását.29

Kristóffy belügyminiszter jól ismerte Cseresnyést. Neki pontosan ilyen basáskodó főispánra volt szüksége, hogy egykori megyéjét megrendszabályozza.

3

Návay Lajos

1905. június 27-én Csanád megye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlést tartott. Ezen Návay Lajos három pontból álló indítványt terjesztett elő:

a) Ezredéves alkotmányunk sérthetetlensége nevében  sürgősen kinyilvánítja, hogy neveztessék ki oly alkotmányos kormány, mely a parlament folytonos és felelősségteljes ellenőrzése alatt állván, alkotmányunk sérthetetlenségét, a maga részéről is teljesen biztosítva látja, hogy:

b) a vármegye hazafias tisztviselőitől egyrészt bizton elvárja, másrészt azonban leghatározottabban meg is kívánja, hogy a parlamenten kívülálló kormány egyetlen rendeletét sem fogják végrehajtani, illetve végrehajtását előmozdítani [...] {90}

c) a megye bizottsága teljesen belátva és méltányolva a súlyos következményeket, melyek a felsőbb hatalommal való alkotmányhű ellenkezés folytán a tisztikar létérdekét  esetleg fenyegetnék, már most is biztosítja a megye hazafias tisztikarát [...] hogy tagjai aránylagos hozzájárulásával, de minden tagját egyformán átható áldozatkészséggel a netaláni szükséghez képest tisztviselőit a szenvedett károsodásért  telhetően kárpótolni fogja.30

A törvényhatósági bizottság Návay Lajos elnökletével tizenkét tagú alkotmányvédő bizottságot hozott létre. Tagjai:, Bíró Albert, Blaskovich Aladár, Dessewffy Béla, Lonovics Gyula, Mágori Sámuel, Nagy Károly, Návay Tamás, Prokop Gyula, Purgly Emil, dr. Schaller József, Urbán Péter, Vertán Etele. Ezzel Návay Lajos kezébe került Csanád megyében a darabontkormány elleni alkotmányos küzdelem vezetése. Az alispán kötelességévé tették, hogy törvénytelennek látszó rendelet végrehajtása előtt a bizottság véleményét kérje ki.

A törvényhatósági bizottság kimondta, hogy a meg nem szavazott adóknak nemcsak behajtása, de azok elfogadása is tilos. Tilalom alá esik az önkéntes katonai beállásoknál való közreműködés is.

Az alkotmányvédő bizottság első ülésén, július 5-én utasította Hervay István alispánt, hogy körrendeletben szólítsa föl a járási főszolgabírókat és Makó polgármesterét alkotmányos kötelezettségére.

Fejérváry Géza miniszterelnök közben kiadta intő szózatát, amelyben azt bizonygatni, hogy kormánya törvényes és alkotmányos.31 A kormány intő szózatára a megye válasza egyértelmű: a kormánnyal szemben él az ellenállás mindazon eszközével, amelyek alkotmányunk és törvényeink szellemében a törvényhatóságokat megilletik. Ennek szószólója Návay Lajos volt.

Kristóffy belügyminiszter a közgyűlés határozatát augusztus l6-án megsemmisítette. Ebben az esetben a megyének jogában állt a törvényhozásnál orvoslást keresni, de a belügyminiszter október 23-án másodszor is megsemmisítette a megye határozatát, és  végrehajtásától a vármegyét ismételten eltiltotta, az alispánt utasította rendeletének azonnali és föltétlen végrehajtására. A végrehajtásról nyolc napon belül jelentést kért. 

Az alkotmányvédő bizottság viszont arra utasította az alispánt és a tisztviselőket, hogy a 365. kgy. számú határozathoz szigorú felelősség terhe mellett föltétlenül ragaszkodjanak. A törvényhatósági bizottság ezt egyhangúan megszavazta.

Návay Lajos az egész megyében kiépítette az általa vezetett alkotmányvédő bizottság szerveit. A községekben elnökkel és hat-tíz taggal nemzeti bizottságokat hozott létre. E községi bizottság delegált két-két tagja alkotta a járási bizottságokat. Návay Makón kerületi és központi városi bizottságot hozott létre. Ez utóbbinak egy tagját szintén a megyei központi bizottságba delegálták. „Az alkotmányellenes kormánnyal szemben – állapította meg Návay Lajos – a küzdelem hatékonyságát semmi sem fokozta annyira, mint azon körülmény, hogy nemcsak a megyei bizottság, hanem a legkisebb község is részt vett az ellenállásban."32

Návay Lajos december 13-án fölhívta a községi bizottságok elnökeit: „Egyszerű árulásnak minősíthető minden támogatás, mely a nemzet küzdelme ellen irányul és a törvénytelen kormány bűnös szándékait ezáltal, ha még oly csekély mértékben is, előmozdítani segíti […] Minden bizottsági tag a maga szűkebb (kijelölt) körében teljes {91} nyomatékkal hasson oda, hogy a község becsülete azáltal legyen kifejezve, hogy a nemzeti ügynek egyetlen árulója se akadjon a községben."33

4

Csendőrök a főispán beiktatásakor az Úri utcai posta előtt

A megye újabb elutasító határozatára a kormány december 1-jével beszüntette a megyének nyújtott állami dotációt. A megye kénytelen volt a tisztviselők illetményének folyósítását fölfüggeszteni. Návay Lajos biztatására a tisztviselők egy 1896. évi törvénycikkre hivatkozva a közigazgatási bizottsághoz fordultak, hogy a belügyminiszter rendelkezését helyezze hatályon kívül. A közigazgatási bizottság határozata késett: már csak az áprilisi politikai változás után született meg.

A darabontkormány másik drasztikus intézkedése Cseresnyés János említett főispáni kinevezése volt. A megyei törvényhatósági bizottság  november 28-án úgy határozott: „A törvénytelen kormány által kinevezendő és ezen kormány szolgálatában álló főispánt ilyennek elismerni nem fogja, vele nemcsak a hivatali érintkezést tagadja meg, hanem elvárja a megye hazafias közönségétől azt is, hogy társadalmilag kiközösíteni fogja azon egyént, aki ezen gyászos szereplésre vállalkoznék. A vármegye tisztviselői karától pedig különösen elvárja a bizottság, hogy szigorúan alkalmazkodva a vármegye intenciójához, a kormány végrehajtó közegével minden hivatalos és magán érintkezést megtagad."34 A bizottság azt is kimondta, hogy a főispánt nem ismeri el a végrehajtó hatalom törvényes eszközének, beiktatását megtagadja, a beiktatáson való részvételtől a tisztviselőket eltiltotta, és az alispánt utasította, hogy a közgyűlési terem ajtaját pecsételtesse le, és őriztesse. Hervay alispán még aznap tisztiszéket tartott. Kiderült, hogy az ellenállás során öt tisztviselőre nem lehet számítani.

Az új főispán utasította Hervay alispánt, hogy december 16-ára hívja egybe a megye bizottságát. Továbbá utasította a főispáni pecsét és lakás átadására. A törvényhatósági bizottság december 14-i rendkívüli közgyűlésén kimondta, hogy Cseresnyés {92} János kinevezését nem veszi tudomásul, mert felelőtlen miniszteri ellenjegyzéssel történt, és nem alkotmányos formában.

Cseresnyés János december 15-én Winkler királyi ügyész kíséretében ostrommal bevette a vármegyeházát, a lepecsételt ajtókat föltépték, elfoglalták a termeket, és tíz órától a rendkívüli közgyűlést megtartotta. Ezen ekkor már hat tisztviselő és kilenc törvényhatósági bizottsági tag vett részt. Cseresnyés János letette az esküt.

Sutba dobta a megyei önkormányzati élet utolsó garanciáit is. Utasította az alispánt, hogy a katonai szolgálatra önként jelentkezők belépéséhez szükséges hatósági közreműködést teljesítse; a katonai behívókat kézbesíttesse, és a községek elöljárói az önként fölajánlott adókat szolgáltassák be. Minderről két napon belül jelentést kért. Ha a jelentés határidőn belül nem érkeznék be, úgy tekinti, mintha utasításának végrehajtását megtagadta volna.

A főispán december 27-én Hervay alispánt elmozdította állásából; illetményét 1906. január 1-jével beszüntette, és fölszólította  alispáni lakásának három napon belüli elhagyására. A helyettesítéssel megbízott alispán, Farkas László december 29-én hivatalának átadására szólította föl. Ezt Hervay teljes higgadtsággal megtagadta. Csak a fegyveres erőszaknak engedett: a csendőrök szuronyai között vonult ki hivatali szobájából. A város a legnagyobb tisztelettel kísérte a hivatalától megfosztott alispánt. Tiszteletére fáklyás fölvonulást rendeztek. A városi képviselő-testület pedig soron következő ülésén Makó díszpolgárává választotta.35

Hervay alispán január 4-re rendkívüli közgyűlést hívott egybe. A bizottság tagjai a Nemzeti Szállóban, a Függetlenségi Kör helyiségeiben gyülekeztek: Kimondták, hogy Hervay Istvánt mindaddig alispánjuknak tekintik, míg a vármegye közönségének bizalmát élvezi. Justh Gyula kiadta a jelszót:

– Most pedig gyerünk a megyeházára, a közgyűlésre. – Elől ment Justh Gyula, Návay Lajos, Hervay István és Blaskovich Aladár. Az odaérkezőknek Verbó hadnagy kiterjesztett karokkal állta útját ezen szavakkal:

– Kérem, nekem utasításom van, hogy a törvényhatósági bizottság tagjait ne bocsássam be. – Justh Gyula messze ható hangon jelentette ki:

– Kérem, én a magyar országgyűlés képviselőházának elnöke s Csanád megye törvényhatóságának bizottsági tagja vagyok. Ki adta ki ezt az utasítást? – Verbó hadnagy: Cseresnyés főispán. Ebben a pillanatban óriási erővel tört ki az abcugolás:

– Le vele! Gazember! Hazaáruló! Hóhér! Kristóffy huszár! – Az óriási zajban Justh Gyula kijelentette:

– Cseresnyés nevű főispánt nem ismerünk. – Hervay István pedig a törvény nevében követelte a bizottsági tagok bebocsátását.

– Sajnálom, nem tehetem! – jelentette ki a hadnagy. 

– Én pedig megállapítom – mondotta Hervay –, hogy erőszakkal akadályozták meg a gyűlés megtartását, s bűnvádi feljelentést teszünk.36

Ezen előzmények után a városházán tartották meg a közgyűlést. A törvényhatósági bizottság kinyilvánította, hogy Hervay Istvánt az elmozdítás ellenére alispánjának tekinti, és vármegyei tisztviselőknek megtiltották, hogy a helyettesítéssel megbízott Farkas László árvaszéki elnök rendelkezéseit végrehajtsák. Megvetésüket fejezték ki azok iránt a tisztviselők iránt, akik behódoltak Cseresnyésnek. Justh Gyula indítványára {91} a törvényhatósági bizottság utasította a főügyészt, hogy a megyeházán csendőrökkel történt megszállásáért, amellyel lehetetlenné tették ott a közgyűlés megtartását, a bűnvádi eljárást indítsa meg. Návay Lajos indítványára pedig elhatározták, hogy Farkas László árvaszéki elnököt és Barna Sándor árvaszéki ülnököt eljárásukért, hogy Hervay István alispánt hivatali helyiségéből karhatalommal eltávolították, fegyelmi eljárás alá vonja, és állásukból  felfüggeszti.37

5

Farkas József polgármester

Az alkotmányvédő bizottság nevében Návay Lajos indítványozta, hogy a tisztviselők kártalanítására hozzanak létre alapot, és jelöljenek meg bizalmi férfiút, aki a kártalanítást intézi.38 Ez Návay Tamás lett; ha akadályoztatva lenne, a tisztség Návay Lajosra, ennek tartós akadályoztatása esetén Blaskovich Aladárra, ennek tartós akadályoztatása esetén Purgly Emilre száll. Annak megítéléséről, hogy az illető tisztviselő a nemzeti ellenállás miatt lett-e fölfüggesztve, bizottság dönt. Tagjai: Justh Gyula, Lonovics Gyula, Bíró Albert, dr. Dózsa Sámuel, Glatz Antal, Urbán Péter, Krausz A. H.  A bizottsági tagok 25 228 koronát ajánlottak föl, ehhez jött Justh Gyula 10 000 koronás ajánlata és a községek pótadójából befolyt 20 000 koronát kitevő befizetés. 39

Hervay alispán elmozdítása után Makó polgármestere következett. Farkas József 1906. január 19-én kapta meg Cseresnyés főispán ultimátumát, noha alkotmányos időben a főispán nem rendelkezhet rendezett tanácsú városok polgármestereivel. Cseresnyés szemében kinevezése óta szálka volt Farkas József. 1905. december 12-én ugyanis a képviselő-testület nevében az alábbi szövegezésű plakátot tette közzé: „Figyelmeztetem Makó város hazafias közönségét, hogy a kivezényelt katonaság részére lakást vagy ellátást ne szolgáltasson ki. Figyelmeztetem továbbá a kereskedőket, italmérőket, vendéglősöket, mészárosokat, iparosokat, hogy a kivezényelt karhatalom részére ételt vagy italneműeket, vagy akárminemű szükségletet még pénzért se szolgáltassanak ki."40 {94}

Farkas József polgármester 1905. december 31-én levélben tagadta meg a főispán utasításainak végrehajtását: „Én, Makó város polgármestere főispán urat Csanád vármegye törvényes főispánjának el nem ismerem, és minden ezen vélt minőségében kiadott rendeletét vagy intézkedését eleve is törvénybe ütközőnek tartom [...] Mint Makó rendezett tanácsú város polgármestere a várost érdeklő minden hivatalos rendeletét Csanád vármegye alispánja útján kaphatok meg, és minthogy megyei tisztviselő nem vagyok, velem közvetlenül rendelkezni jogosítva nincsen […] Ez alapon tehát  főispán úrnak hatáskör hiányában hozzám intézett rendeleteit és számos felhívásait elsősorban a leghatározottabban visszautasítom."

Cseresnyés január 20-án mozdította el a polgármestert hivatalából. A városi képviselő-testület a főispán rendeletét semmisnek tartotta, s ellene a Közigazgatási Bírósághoz panaszt adott be.

A főispán tovább folytatta tisztogató akcióit. Január 23-án elmozdította hivatalából dr. Dózsa Sámuel megyei tiszti főügyészt, Tóth József főjegyzőt, Tarnay Ivor első aljegyzőt. Hazafias gondolkodása miatt Groó Vilmos kir. tanácsost, tanfelügyelőt Szebenbe, Szilvásy Alajos pénzügyigazgatót Temesvárra helyezték.41

A megye parlamentjének február 5-i ülése rendkívül feszült légkörben kezdődött. Előző este csendőrség szállta meg Makó utcáit. Cseresnyés János a főispáni ebédlőben elhelyezett csendőrkülönítmény védelme alatt lépett be a tanácskozó terembe. A gyűlés alatt valaki kinyitotta a főispáni szoba ajtaját, és a jelenlévők szeme elé tárult a szuronyt szögező csendőrök sokasága.

Cseresnyés főispán vezette le az ülést. Az első napirendi pontot az állandó választmány határozati javaslatát Návay Lajos olvasta föl: a törvényhatósági bizottság mondja ki, hogy a törvényes rend helyreállításáig a bizottság érdemleges tárgyalásba nem bocsátkozik. Javaslatát 83 szótöbbséggel 20 ellenében elfogadták. Az ülés folyamán a főispán még tíz napirendi javaslatot terjesztett elő, minden esetben Návay Lajos indítványozta, hogy ezen ügyet ez idő szerint nem kívánja a bizottság tárgyalni. Szótöbbségük minden esetben 83:20 arányú volt.42 A megyei közigazgatási bizottság hét tagja írásban jelentette be, hogy a megye kipróbált tisztikarának erőszakos elmozdításával olyan új tisztikar látja el a hatósági teendőket, amellyel a felelősséget nem hajlandók megosztani.

A közgyűlés után a távozó bizottsági tagokat az utcán a nép hazafias dalokat énekelve hangos éljenzéssel fogadta. Erre Jakab csendőr százados ostromot rendelt el. Návay Lajos ezt így írta le: „Egy pillanat alatt a lovasított csendőrök rohamát a gyalog csendőrök szuronyos támadása egészítette ki. A meglepett nép futásban kereste volna menekvését, de az üldözők nem elégedtek meg a megyeház előtti tér megtisztításával, hanem utasításukhoz képest a hazafias polgárok megfenyítésére törekedtek. A menekülő nép elé lovas csendőrök száguldottak, úgy hogy a szuronyok által hajtott nép most már lovasokkal szemben találta magát, és így alkalma nyílott a csendőrkardoknak Cseresnyés és Jakab parancsainak nyomatékosan érvényt szerezni. Néhány súlyosabb és könnyebb sérülés volt az ostromnak eredménye, és a főispáni lakosztályban egybegyűltek tényleg gyönyörködhettek a csendőrség erélyes munkájában. A rohamok a város különböző pontjain késő délutáni órákig gyakran megismétlődtek..."43 Az eseményt a helyi lap így örökítette meg: „Prüszkölő paripákon vad kegyetlenséggel rohantak rá az ártatlan {95} népre. Tapodták és kaszabolták, ki eléjük került. Nem kellett semmit csinálnod, csak békésen állottál vagy lépkedtél tova, mégis azon vetted észre, hogy bordáidat nehéz lovak patái horpasztják ketté, s fejed brutális csendőrkard hasogatja."44

Dr. Kiss Pál ügyvéd nyílt levélben fordult Cseresnyés Jánoshoz: „Szavam van hozzád. Súlyos, komoly szavam […] Büszke voltál egykor, hogy magyar a lelked, magyar az érzésed, büszkén vallottad, hogy agyad minden szála gyökerestül magyar! Ne csak rám hallgass. Nézz szét a hazában, aztán szállj magadba: érezz és gondolkozzál! Térj meg Saul – légy közöttünk Paulus!”45

Március 15-én az egész város zászlódíszben ünnepelt. Nemcsak a középületeken, templomokon, iskolákon lengett a nemzetiszínű lobogó, de sok magánházon is. Kivétel csak a megyeház és a pénzügyigazgatóság épülete volt. A kaszinó tagjai zárt körű lakomára gyűltek össze a Nemzeti Szállóban. Március idusára Návay Lajos emlékezett. „Kik kérkedve szerettek hivatkozni a 48-i események nagy vívmányaira – mondotta –, azok ma e vívmányok árulóivá lettek." Ez a beszéd ürügyül szolgált a kaszinó elleni támadásra. Barna Sándor és 18 társa a belügyminiszternél följelentette őket, és kérte a kaszinó föloszlatását és bezárását. Kristóffy nem késlekedett, már március 28-án fölfüggesztette a kaszinó működését és vizsgálatot rendelt el a vezetőség ellen.

A darabontkormány alatt kibontakozott nemzeti ellenállás hozta létre a Tulipánkert Szövetség nevű társadalmi mozgalmat. Jelvényük a tulipán volt. A jelvények árából az ellenállás anyagi bázisát próbálták megteremteni. A makói alakuló ülésen Návay Lajos tartott ünnepi beszédet. „A nemzetek történetében – hangsúlyozta – a megpróbáltatások súlyos ideje legtöbb esetben a nemzet újjászületésének volt előkészítője. Csak a gyenge […] nemzet eshet áldozatul a sors viszontagságainak, csak egy gyenge nemzet adhatja fel jogait, és ezek közül legfőbbikét: jogot a szabadsághoz, a függetlenséghez.” A tulipánkert-mozgalomnak Makón egyetlen emléke: a Tulipán utca neve, ez 1906-ban keletkezett. A Fejérváry-kormány bukása után a Tulipánkert Szövetség elvesztette jelentőségét, 1907-ben beleolvadt az Országos Háziipari Szövetségbe.

1906. április 8-án a király és a koalíció megegyezése alapján megalakult a Wekerle-kormány. Andrássy Gyula belügyminiszter még aznap kinevezte Návay Tamást Csanád vármegye főispánjává, és visszahelyezte állásába Hervay István alispánt. A belügyminiszter intézkedésére a régi tisztviselők elfoglalhatták állásukat. Dedinszky István főjegyző vonakodott távozni. Farkas László átadta a pecsétet, a kulcsokat, és távozásra szólította föl volt tisztikarát. A városházán is helyreállt a törvényes rend; Farkas József polgármester elfoglalta hivatalát.

Makó közönsége húsvéthétfőn áldozott a szabadság visszajövetele miatt érzett örömének. Zászlódíszbe öltözött a város, este zenés-fáklyás menet járta be az utcákat. Justh Gyulát tízezres tömeg fogadta a vasútállomáson. Cseresnyés János szabadságot vett ki, de arra még talált módot, hogy rendszerének kiszolgálóit megjutalmazza, átadta nekik a Júdás-pénzt. Az ide vezényelt csendőrség elhagyta a várost. A kollaboráns tisztviselők szintén távoztak, Budapestre költöztek. A Makói Újságban Darabontok, jó éjszakát címmel megjelent vezércikkben a felelős szerkesztő így ítélte meg a helyzetet: „Szomorú való, hogy az ország egyetlen vármegyéjében se garázdálkodott ennyire az önkény, mint éppen minálunk." {96}

Návay Tamás főispáni székfoglaló beszédében hitet tett a törvényesség mellett: „Ünnepélyes ígéretet teszem megyénk közönségének, hogy első perctől fogva […] minden ügy elintézésénél csakis a fennálló törvények és rendelkezések szigorú betartása szolgáljon irányadóul és egyszer s mindenkorra ki legyen küszöbölve a közigazgatás köréből a személyes, politikai vagy bármi más irányú melléktekintetek érvényesülése. Tudom én azt is, és tudja mindenki, hogy a főispáni állás politikai feladatokkal is jár, azonban ténykedésem ezen részét állandóan és szigorúan el fogom választani közigazgatási teendőimtől."46

Ugyanezen a közgyűlésen Návay Lajos visszatekintett az alkotmányos küzdelemre, amelyből „Csanád vármegyére az oroszlánrész jutott, alig volt törvényhatóság, mely annyira érezte volna az abszolutizmus romboló hatását." Hálatelt szívvel emlékezett meg a megye tisztikaráról. „Soha tisztikar érdemesebbé nem tette magát bizalomra. Kiállotta a tűzpróbát. Hű maradt esküjéhez, megfelelt a törvényhatóság parancsának, s ők maguk megelégedéssel láthatják, hogy magatartásukért az egész nemzet tiszteli őket." Az abszolutizmust kiszolgáló tisztviselőkkel szemben „engem nem vezérel a bosszú, azonban azt hiszem, hogy köztünk s ezek az alakok között örökre szétszakadt a kapcsolat, mert azok, akik kezet emeltek az alkotmány szentsége s a törvényhatóság autonómiája ellen, elveszítették a jogot, hogy az alkotmányosság tiszta zászlaja köré csoportosulhassanak."47

6

Kristóffy József emlékirata

A darabontkormány pünkösdi királyságának kárvallottjai lettek a szociáldemokraták is, akik az általános választójog reményében szövetségesei lettek Kristóffy József politikájának.

Návay Lajos nem elégedett meg a tapasztalatok helyi levonásával. A küzdelem megszívlelendő tanulságairól két terjedelmes föliratot intézett a képviselőházhoz. Ezekben a közszabadságot fenyegető veszélyekre alkotmányos biztosítékok kiépítését szorgalmazta. {97}

Fölhívta a figyelmet, hogy bár a megyéknek látszatönkormányzatuk van, mégis a bennük lévő intézményes erőnél fogva mégis képesek voltak alkotmányvédő hivatásukat teljesíteni. Fölszínre került a törvényhatóságok működési módját, jogkörét és kötelességét tartalmazó törvény hiányossága. „A lefolyt alkotmányválságban az abszolút kormány egyik fő ereje azon királyi jog gyakorlásában rejlett, hogy a Parlament folytonosan elnapoltatott, s így meggátoltatott abban, hogy akár nyíltan bizalmatlanságot szavazva azt lemondásra kényszerítse, akár hogy törvénytelen tényeiért azt felelőségre vonhassa." A törvényhatóság a kormány és közte fölmerült vitás kérdésben a képviselőházhoz fordult orvoslásért, de a Parlament elnapolásával a törvényhatóságok a kormány kényének ki voltak szolgáltatva. Az abszolutisztikus kormány a törvényhézagot a maga javára használta ki. Javasolta, hogy a Parlament nélküli kormánnyal szemben a törvény a törvényhatóság akaratát tegye hatályossá.

Arra is fölhívta a figyelmet, hogy a törvény 64. §-a alapján a szabálytalanul beiktatott főispán szabadon rendelkezhetett a tisztviselőkkel; megfoszthatta állásuktól, noha vétkük mindössze annyi volt, hogy engedelmeskedtek fölöttes hatóságuknak, a törvényhatóság akaratának. Indítványozta e törvényszakasz törlését.48

A nemzeti ellenállás a 63 megyéből 15-ben bontakozott ki, köztük leghevesebben Pest, Bars, Zemplén, Szatmár, Ung megyében.  Návay Lajosnak köszönhetően Csanád vármegyében alkotmányos keretek között folyt a küzdelem, szélsőséges mozgalmaktól távol tartotta megyénket. Sohasem ragadtatta el magát, mindig elvi síkon és szilárd erkölcsi normák szerint hadakozott. Országosan is fölfigyeltek személyére. Az újonnan összeülő Országgyűlés elnöke továbbra is Justh Gyula lett, alelnöke pedig Návay Lajos.

1906. április 28-án a megye alkotmányos megyei közgyűlésén az alkotmányozó bizottság munkájáról megállapították, hogy „ébren tartotta a közszellemet, s a durva önkény törvénysértő parancsai között is állandóan fenntartotta a hitet az alkotmányt fenyegető veszélyek közeli elmúlásában. A jog és törvénytisztelet korlátai között meg tudta tartani a vármegye közönségét, még ama nehéz napokban is, midőn az elkeseredés és kétségbeesés jogos tápot adhatott a törvényes hatalom elleni tényleges ellenszegülésnek."49 Az 1905–1906. évi alkotmányos küzdelmek sajátossága volt Makón, hogy a megye vezérkarát a város lakossága széles körben támogatta, a város vezetése a megyei alkotmányvédő mozgalmat hűségesen követte. A város és a megye között az ilyen együttműködés kivételes volt.

 Justh Gyula, a demokratikus kurucvezér

Justh pályája nem volt mentes botlásoktól sem. Pl. 1905 novemberében a makói nagygyűlésen malacbandának nevezte a választójogot követelő szocialista közbekiáltókat. Ady Endre azonnal tollat ragadott: „Justh Gyula malacbandának nevezte röviden Makón azokat, akik a méltóságos koalíciót nem szeretik. Egy ilyen koalíciós nagyúrhoz csakis ilyen kocsisszigorúság illik […] egy-két fejet beverhetnek Justh úr és társai […], de hogy verhetik be sok milliónak a fejét?”50

Az 1906. áprilisi országgyűlési választások előtt a szabadelvű párt föloszlott. Justh Gyulának ellenfele azért sem volt, hiszen a darabontkormánnyal vívott alkotmányos {98} küzdelemben osztatlan népszerűségre tett szert, így megválasztása egyhangú volt. (Országosan a 413 választókerületből 254-ben a függetlenségi párt jelöltjei nyertek.)

A koalíció megalakulásakor, az 1906 áprilisi paktum az alkotmányos küzdelem végét jelentette. A megállapodást az ellenzéki pártok, maguk a függetlenségi párt vezetői is győzelemnek állították be, valójában azonban kapituláció volt. Wekerle Sándor miniszterelnök az alkotmány megmentéséről, a népképviseleti rendszer fönntartásáról beszélt, de három és fél év tapasztalatait leszűrve Justh Gyula úgy ítélte meg, nagy vívmány, hogy Ausztriával a közgazdasági kiegyezés nem szövetségi, hanem szerződéses alapon jött létre. Eredménye a külön autonóm vámtarifa is; de a „koalícióban az egész vonalon a 67-es pártok érvényesültek".51

7

Justh Gyula házelnök

Miután a nemzeti bank kérdésében Kossuth Ferenc és Justh Gyula között kiéleződött az ellentét, Justh a harci riadóhoz választói egyetértésének megszerzésére 95 országgyűlési képviselő társaságában 1909. november 7-én Makóra érkezett. „A függetlenségi párt – hangsúlyozta a makói népgyűlésen – nem megy koalícióba a 67-esekkel, a függetlenségi párt nem fuzionál, akikkel semmi érdekközösségünk nincs. Kooperálni sem vagyunk hajlandók a 67-esekkel […] A függetlenségi párt mint többség bízassék meg a kormányzással, hogy az általános szavazati jogot a függetlenségi párt valósítsa {99} meg; követeljük, hogy a nemzeti önálló bank előkészítési munkálatai a függetlenségi pártra bízassanak.”52

A bankcsoport Pesten zajos tetszésnyilvánítással fogadta Justh e megjegyzését: „Ha Kossuth vezér akar maradni, fogadja el a mi álláspontunkat. Ha letér a mi egyenes utunkról, akkor bizony nem követjük.”53 November 11-én a függetlenségi párt termében Kossuth Ferenc nem kívánta határidőhöz kötni a bank fölállítását. Az ő határozati javaslatára 72, a Justhéra 122 képviselő szavazott. Erre Kossuth kilépett a pártból és csoportja élén elhagyta a termet. Horn Emil szavaival: „Temetési menet élén haladt, amely egy senki által nem siratott halottat: a koalíciót kísérte a politikai élet temetőjébe.”54 Justh Gyula másnap lemondott képviselőházi elnöki tisztéről. Ezután Justh egyre világosabban látta, hogy nemcsak a bankprogram kevés, de a közjogi viták is zsákutcába vezetnek; radikális, demokrata célokért kell harcba indulni. Így lett ő a magyar progresszió vezéralakja.                          

Az 1910. évi országgyűlési választások előtt Justh Gyula járta az országot, fáradhatatlanul mondta programbeszédeit. Márciusban Zempléntől Szatmárig, áprilisban a déli területeken agitált: Szabadka, Bácsalmás, Topolya, Zenta, Szeged, Pancsova, Törökkanizsa városokban, majd Kolozsvártól Hunyadig tartotta a népgyűléseket. Májusban Csanád megye községeit járta végig.

8

Justh Gyula (Vastagh György után festette Héya Zoltán)

Makói programbeszédében a függetlenségi párt régi tételeit idézte: katonaügyben a nemzeti hadsereget és a kétéves szolgálati időt; közgazdaságban a teljes különválást Ausztriától; a nemzeti bank fölállítását; az adóreformok behozatalát. Nemzetiségi politikáját {100} így összegezte: Azok a nemzetiségek, amelyek a nemzeti állam egységének nem hívei, amelyek kifelé gravitálnak, felségsértők. Ellenük büntetőjogilag kell eljárni; s akiket elítéltek, egész életükre meg kell fosztani politikai jogaiktól. „Azok azonban, akik az államegységhez simulnak, az állameszmének nem ellenségei, segítségükre megyek. Csak azt követelem, hogy az állam nyelvét tanulják meg. Testvérek ők, akiknek kulturális emelkedését, vallásuk szabad gyakorlását biztosítani kell.”55

Tisza István és Khuen-Héderváry pártja, az ellenpólus Nemzeti Munkapárt makói szervezete 1910. április 5-én tartotta alakuló ülését. Ezen nyolcvanan jelentek meg, köztük harminc ortodox izraelita. Elnök dr. Meskó Sándor lett, a makói alelnök Demkó Pál, a nagylaki kerületé Návay Tamás, a battonyaié Hász Antal.56 A temesvári munkapárt nagy létszámú küldöttsége dr. Návay Lajost kereste föl, hogy a politikus náluk induljon a választáson.57

Az 1910. júniusi országgyűlési választáson Makón Justh Gyula 1670 szavazattal fölényesen győzött; munkapárti ellenfele, Rényi József egyetemi tanár 460 voksot kapott. Csanád megye nagylaki körzetében a Nemzeti Munkapárt programjával Szojka Kálmán főszolgabíró, Kristóffy József kegyeltje, rendkívül szoros eredménnyel futott be dr. Nagy Sándor Justh-párti jelölttel szemben. Battonyán viszont a Justh-párti Vertán Endre a szavazatoknak majd kétharmadát kapta. Dr. Návay Lajos Temesvárott munkapárti jelöltként győzött. Ő töltötte be továbbra is a Ház elnöki tisztét.58 

Justh Gyulának, de az egész ellenzéknek nagy csalódást okozott a választás eredménye. Míg a munkapárt 258 kerületben győzött, a Kossuth Ferenc vezette párt 55, a Justh-párt 41 mandátumot mondhatott magáénak.

Justh Gyula programjában első helyre a választójog kérdése került, 1911-ben a makói népgyűlésen is hangsúlyozta: „A titkos szavazati jog egyenlő a tiszta választással, a nyílt szavazati jog egyenlő a korrupcióval.” A véderővitában technikai obstrukció-hoz folyamodott. 1911. május 21-én a képviselőház elnökségéről a jogtisztelő Návay Lajos lemondott, helyére a módszereiben nem válogató Tisza István került. Ő június 4-én letörte az obstrukciót. Rendőri karhatalommal vezettette ki az ülésteremből az ellenzéki képviselőket, elsők között Justh Gyulát. Az ellenzéki képviselők közül Justh Gyula elszánt harcot hirdetett a Munkapárt és Tisza István ellen. 

Justh 1912-ben – a Habsburg-ház történetében először – lemondott az 1907-ben kapott belső titkos tanácsosi címről. Aggodalmait és kételyeit a királynak írt levelében így fogalmazta meg: „A vérig sértett nemzetnek a törvénytelenségek egész sorozatával kell lépten nyomon szembe szállnia. A felborított jogrend helyébe lépett – a legfőbb jóváhagyással és helyesléssel – az ököljog, a nyers erőszak. Az értelmi szerzők és a végrehajtók a többszörösen kiérdemelt súlyos büntetés helyett a legnagyobb jutalmakban részesültek, úgy hogy ma már alkotmányunk, a törvénytisztelet romokban hever és megrendült a nemzetnek az eskü szentségében való hite. Mereven a válaszútra vagyok tehát állítva. Vagy egy sorban, együtt kell lennem azokkal, akik Felséged kegyét látszólag bár sikeres, de mindenek fölött törvénytelen cselekedetükkel erőszakos, alkotmány romboló visszaéléseikkel kiérdemelni látszottak; vagy minden erőmmel útját kell állnom a trónra, nemzetre egyaránt végzetszerű rombolás útjának. Alkotmányos felfogásom, hazafias érzületem azt parancsolja, hogy a trón és a haza jól felfogott érdekében {101} odaálljak azok közé,  akik el vannak tökélve féltékenyen őrködni alkotmányunk fölött és ezt elszántan, minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédelmezni.”59         

Ekkoriban Ady Endre rokonszenve kísérte Justh Gyula minden tettét. 1913-ban, egy hónappal a Vendégség  Bottyán vezérnél megjelenése után, a politikus a hűvösvölgyi Park-panzióban fölkereste a költőt, és személyesen köszönte meg a verset. 1915-ben Adynak egy részvéttáviratára válaszolva ezt írta Justh: „igen szeretettel és rokonszenvvel kísérem mindenkoron az Ön kiváló működését, […] legyen meggyőződve, hogy az Ön meleg rokonszenvére mindenkor büszke leend az Ön személyes híve Justh Gyula.”60

Justh Gyula szakított a konzervatív és nacionalista ellenzékkel, és kapcsolatba lépett a polgári radikálisokkal, valamint a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal. A Tisza István terrorjával szembehelyezkedő, a népjogokért küzdő Justhot is Jászi Oszkár mélységesen becsülte: „Az ő ragyogó erkölcsi példaadása volt az az erő, mely első sorban megtérítette a demokráciának a vezérségben utódát, Károlyi Mihályt.”61

Justh 1909 első felében tárgyalásokat folytatott a szociáldemokratákkal. 1911-ben Makón már úgy vélte: „Magyarország politikai és társadalmi épületének alapjait újra kell építenünk, az osztályuralom helyébe a nép uralmának kell jönnie […] Mindenkinek van joga ebben az országban, csak a munkásosztály az, amelynek nem szabad a maga anyagi érdekeinek jobbrafordulására törekednie? Micsoda osztó igazság ez? Hiszen, ha ebben az országban egyenlőség van, akkor az ország minden polgárának egyforma joga van, hogy tisztességes, becsületes úton igyekezzék a maga jobb boldogulására törekedni.”62 Az 1912. május 23-i, a ’vérvörös csütörtök’ öt munkásáldozatának temetésére nemzetiszínű koszorút küldött „A népjogok vértanújának, Justh Gyula” fölirattal.63 1913. január 23-án megjelent a szociáldemokrata párt rendkívüli kongresszusán: „szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták”.64 Justh – miként fiatal korában, ekkor is – elítélte az antiszemitizmust. „Ami a »pajeszosokat« [ortodox zsidókat] illeti – mondotta –, mi természetesen a leghatározottabban elítéljük, hogy itt felekezeti vagy osztályharcot akarnak felidézni. A függetlenségi párt régi, nagynevű vezérei mindig szembe helyezkedtek ezzel az irányzattal, és én magam is lépten-nyomon visszautasítani igyekeztem.”65 (Az antiszemitizmus elutasítása házasságával is összefügg; felesége, Szitányi Vilma, Ullmann Móric bankár unokája,  negyedrészben zsidó származású.)66

Nem sokkal ezután szélütés érte. Az egyesült függetlenségi pártnak – Kossuth Ferenccel – társelnöke lett. Kossuth Ferenc halála után, 1914. májusában a párt elnökének, Károlyi Mihályt javasolta megválasztani. Károlyi őszintén vallotta: „Én csakis Justh mellé állhattam, benne láttam azt az embert, akinek becsületessége és politikai bátorsága segítségemre lehet […] céljaim elérésben.”67

Justh Gyula 1917. október 9-én halt meg. Ady  Az utolsó hídfő c. versével állított sírja fölé emlékművet. {102}

Makó, az örök 48 városa Kossuth szellemét évtizedekig a Justh Gyula melletti rendíthetetlen és fanatikus kiállásával fejezte ki. A politikai élet akkori fórumai a körök voltak. 1901-ben az I. sz. Függetlenségi Kör a Kossuth u. 363. (ma 62.) alatt működött. Elnöke Nagy Károly református lelkész volt; a II. sz. az Aradi u. 1959. sz. házban K. Szabó József elnökségével a III. Széchenyi tér 2408. sz. épületben Posonyi Eckhardt Oszkár elnök vezetésével. Kossuth haláláig divatban volt Kossuth üzeneteinek fölolvasása, amelyet a kör tagjai állva, néma csöndben hallgattak.

Justh Gyula sűrűn megfordult Makón – emlékezett vissza H. Szabó Imre. „Ilyenkor valamelyik köri elnök lakására gyülekeztek az összes körök elnökei, ahol jelentést tettek Justhnak, meghallgatták az adott politikai helyzetről szóló magyarázatot, és vették Justh utasításait. Néhányszor jelen voltam ilyen alkalmakkor öregapám [Zászlós Nagy Mihály] házánál. Justhot ilyenkor (kívánságára) mindig lepénnyel traktálta meg öreganyám. A lepényt jó makóiasan, mindig fecskefarokra harapta a nagyúr, s vele szemben léniába állított székeken ültek a köri elnökök. Néma csendben, mereven, jó lépés távolságra az asztaltól, sohase az asztal mellett, és egész magatartásukkal is kifejezve azt a nagy tisztességet, amit az ilyen alkalom jelentett. A lepény után (amelyben – ismétlem – csak Justh részesült) az elnökök pohár borral a kezükben egyenként Justh elé járultak. Koccintottak és ittak a haza üdvére és Justh egészségére. Aztán jött a kihallgatás, a felvilágosítás és a különböző utasítások. A köri elnökök után, akik a kortesi szolgálatot is ellátták, jöttek a társadalmi ranglétra magasabb fokán álló rétegbe működő kortesek. Lélek István cukrász, vagyonos, tekintélyes és népszerű ember, az ipartestület elnöke. Bittó Gyula kalaposmester, a főtéren bérháza, nagy üzlete és tisztes családja volt. Marosi Hermann zsidó gabonakereskedő, az Eötvös utcán ma is megvan a nagy raktár, amelybe vagontételbe vette és szállította a gabonát. Ő a zsidó kereskedők között korteskedett. Késő este került a sor dr. Dózsa Sámuelre, a szintén zsidó vallású vármegyei tiszti főügyészre […] A választás levezetése, az arra kijelölt főkortes vezetése alatt, kizárólag a körök feladata volt. A főkortes rendelkezésére állott az úgynevezett százas bizottság, amely a körök által delegált parasztokból állott. Justh zászlókat, a kalapokra piros tollat és a felvonulásokhoz szurkos fáklyákat küldött Makóra. Úgy tudtuk és hittük, hogy ennyit áldozott a választásokra. Egy fillérrel se többet. A fáklyásmenet a város főútvonalán a választást megelőző esti alkonyatban ment végbe. Választás napján a szavazók a körökből vonultak fel a szavazó helyiségbe. Ünneplő feketében, ragyogó fényes csizmákban és katonás menetben. Elől az elnök, mellette a zászlótartó, hátul a rezesbanda vagy cigányzenekar. Amikor a zászlótartó meglengette a zászlót, hirtelen elhallgatott a zene, és száz torok kiáltotta egyszerre: Éljen Justh Gyula!”68

Justh Gyula nem volt ellentmondás nélküli politikus. Mint földbirtokos 2366 holdat mondhatott magáénak. A Justh-birtok 1917-ben állt a Csanád megyei Tornya és az Arad megyei Nagy-Varjas határában 1200, a Békés megyei Szentetornyán 750, az ugyancsak Békés megyei Szentandráson 224, a Csanád megyei Dombegyházon 181, a makói határban 11 magyar (1100 négyszögöles) holdból, összesen 2366 holdból. Erdei Ferenc szavaival: „korának és osztályának nem egy feudális vonását is viselte; ugyanakkor a demokratikus haladás szilárd meggyőződésű híve és harcosa volt”.69 Féja Géza szerint fölismerte a makóiak tiszta függetlenségi eszmeiségét: „Justh Gyula állandó képviselője volt Makónak, anélkül, hogy egyetlen esetben is személyi pártfogást nyújtott {103} volna valakinek. Makó már […] érett volt arra, hogy tiszta elvi politikát csináljon.”70

Justh eredendően becsületes, megvesztegethetetlen, bátor, nyílt, egyenes, őszinte jellem volt. Olykor gőgbe hajló büszkesége, kemény tartása párosult bővérű temperamentummal, hirtelen haraggal, kíméletlenül dörgő szónoklattal. Kuruc alkatú személyiségéből nem hiányzott a lelkesedés, az erély, a szilárd elvi gondolkodás. Kiváló szervezőkészsége fáradhatatlan ügybuzgalommal, mélységes meggyőződéssel egészült ki. Kortársai afféle Petúr bán-szerű hazafit láttak benne.

Ady Endre „egy bomlott korszak bomlasztójának és hősének, a második Bocskainak”, „az utolsó hídfő”-nek, „kevély, szabad magyar”-nak tekintette. Károlyi Mihály szerint: „Európai műveltségben elmaradt Apponyi mögött, de mennyire fölülmúlta világos látásban és logikában.”71 Jászi Oszkár is azt emelte ki: „Bár tudás és intellektuális erő tekintetében nem tartozott a kornak vezető emberei közé, mégis egyénisége erkölcsi tisztaságával és esztétikai nemességével sokkal több nyomot fog hagyni maga után mint amazok […] Az ő pályája újabb bizonyítéka annak a megismerésnek, hogy a politika nem tudomány, hanem művészet, nem a gondolat, hanem az érzelem hegemóniája alatt áll.”72 Krúdy Gyula többek között azt becsülte benne: „az utolsó volt Magyarországon, aki igazán hitte, amit mondott”73. A Népszava írta: „Ez az első eset, hogy a magyar munkásság polgári politikus sírját állja körül.” Pölöskei Ferenc úgy látta: „Nem volt forradalmár, célkitűzései nem terjedtek ki a polgári demokratikus forradalom több alapkérdésére, de fokozatosan bővültek és túlhaladták a liberalizmust […], a polgári demokratikus forradalom előkészítője.”74

Köztársasági mozgalom Makón

Az 1910-es években kibontakozó köztársasági mozgalom három szellemi forrásból táplálkozott: a francia forradalom eszméiből, az 1848–49-i polgári forradalom és szabadságharc szellemiségéből és a függetlenségi párt eredeti közjogi és liberális programjából.75

A párt létrejötte és működése a „nagy munkabírású, kivételes szervezőkészséggel és szónoki erényekkel rendelkező”76 dr. Nagy György, székely származású ügyvéd személyéhez fűződik. A politikai élet legjobbjai új utakon kezdtek járni. Justh Gyula vezetésével a megújuló pártban a közjogi harcról a társadalmi kérdések kerültek előtérbe. Nála sokkal  radikálisabb csoport is szerveződött: dr. Nagy György, Szappanos István és Bozóki Árpád 1908. március 10-én megalakította a Függetlenségi és 48-as Balpártot. Az ő gondolkodásuknak egyre meghatározóbb eleme lett a demokratikus szabadságjogokkal körülbástyázott köztársasági államformának megvalósítása törvényes, parlamenti úton. „A köztársasági államforma kérdése Magyarországon – vallotta dr. Nagy György – nem pusztán közjogi kérdés, hanem az új társadalmi, gazdasági, szociális berendezésnek is gyűjtőneve.”77 Nagy György 1910-ben Hódmezővásárhelyen {104} ügyvédi irodát nyitott, szoros kapcsolatba került az ottani függetlenségi pártból kilépett országgyűlési képviselőkkel, de a szomszédos települések politikusaival is, többek között Espersit Jánossal, Könyves Kolonics Józseffel és másokkal.

Az Országos Köztársasági Párt Budapesten alakult meg 1912. szeptember 7-én. Elnöke dr. Nagy György, tiszteletbeli elnöke Szappanos István lett. Három alelnököt választottak: dr. Espersit János makói ügyvédet, Jánossy Zoltán debreceni református lelkészt és dr. Szacsvay Gyula kézdivásárhelyi ügyvédet. Havi folyóiratot adtak ki, amely 1911–1913-ban Magyar Köztársaság, 1914-ben Kossuth zászlója címen jelent meg Vásárhelyen. Cikkeik a mozgalom eszméit és a párt építését voltak hivatva terjeszteni.78

A Magyar Köztársasági Párt makói városi szervezetét 1913. február 25-én alakították meg. Az alakuló ülést a Barcsay utcai Érdeky József kocsmájába hívták össze. Dr. Nagy György országos elnöktől a rendőrtiszt megvonta a szót, és föloszlatta a gyűlést. Ezután a résztvevők kisebb csoportja Espersit János lakásán alakította meg a párt makói szervezetét. Elnök dr. Espersit János lett, díszelnök: dr. Nagy György, alelnökök: Bittó Gyula, Labdás Ferenc, Szűcs József. Választmányi tagoknak az alábbiakat választották meg: Baranyi Imre, Szabó Imre, Fodor Pál, Juhász Antal, Nagy István, Bálint János, Hodár Sándor, Sárkány György, Takács Péter, Czavalinga Sándor, Vincze János, Csertus György, Czene János, Fodor Ferenc, Nagy János, Tézsla Mihály, Péli Imre, Bakó János, Jó Sándor, Raffai Ferenc, Nagy Gy. János, Bója Péter, Boros Imre, Varga Gyula, Szücs Imre, Szakács Mátyás, Szücs Sándor, Mágori Antal, Baranyi János, Karácsonyi János, Majsztrovics Ferenc, Dauda Sándor, ifj. Szücs Sándor és Érdeky József. Elhatározták, hogy a soron következő országos közgyűlést 1913. április 14-én, a trónfosztás évfordulóján, Makón tartják.

Nagy György Hódmezővásárhelyen és Makón kívül szerte az országban kiépítette szervezeteit, Berta Tibor összeállítása szerint ilyen település volt: Arad, Budapest, Balmazújváros, Böszörmény, Beregszász, Debrecen, Dunaszerdahely, Gödöllő, Gyoma, Eger, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Komárom, Karcag, Mezőtúr, Mindszent, Nagyszalonta, Nagyvárad, Pécs, Pozsony, Sátoraljaújhely, Sepsiszentgyörgy, Szeghalom, Szeged, Szabadka, Szentes, Szentmárton, Székelyudvarhely, Torda, Túrkeve, Újvidék.79

A párt 14 pontos programtervezetét április 14-én Makón kívánták megvitatni. Több száz résztvevőt vártak a Maros-parti városba, de mikor elterjedt a hír, hogy a belügyminiszter és a főispán a gyűlést betiltotta, sokan el sem indultak a hagymás városba. 276 üdvözlő távirat érkezett, többek között Amerikából, Olaszországból, Párizsból és Berlinből is. {105}

13

Úriszoba az Espersit-házban

A gyűlésre érkezők közül a következők neveit jegyezték föl: Apátfalva: Kardos Noé kisbirtokos, Arad: Zabb István mézeskalácsos, Kiss András férfiszabó, Bács: Alexander Leó magánzó, Bácsföldvár: Sándor János gyáros, Budapest: Zsedényi Aladár lapszerkesztő, dr. Farkas Kálmán ügyvéd, Pészl Gyula vasesztergályos, Lőwi Jakab keresk. utazó, Koncz Béla református segédlelkész, dr. Kalmár Antal hírlapíró, Lőrincz Konstantin építész, Török Zoltán hivatalnok, Tóth Géza műasztalos, Csermely Sándor banktisztviselő, dr. Dávid Lajos ügyvédjelölt, Privitzer Marcell fényképész, Duha Mihály magánzó, Korniczky Dezső párttitkár, Cegléd: Wirker Károly kereskedő, Csantavér: (Bács megye) Kozma Kálmán géplakatos, Kozma Imre géplakatos, Csongrád–Mindszent: Korom Lajos kereskedő, Gyovay Bernát gazdálkodó, Varga István gazdálkodó, Földeák: Mészáros Béla kisbirtokos, Gyula: Pénzes Ferenc vendéglős, Tóth Lajos szabó, Hódmezővásárhely: dr. Nagy György ügyvéd, Szabó Imre tanító, Gravitz Ferenc szerkesztő, Bodrogi Sándor kisbirtokos, Szántó József szabó, Kecskemét: Maurer János lapszerkesztő, Nagy István gazdálkodó, Kiskunhalas: dr. Papp Gyula ügyvéd, Farkas Géza magánzó, Gyugel Kálmán építész, Nekik József szabómester, Nagy Szeder István építész, Fekete József szabómester, Kolozsvár: Hubay Károly ipartestületi elnök, Horácz Károly iparos, Komárom: Preisinger Illés férfiszabó, Losonc: dr. Lantos Aurél ügyvédjel, Máramarossziget: Dvóreczky László, Miskolc: dr. Kardos Jenő, Nagybodófalva: (Krassó–Szörény megye) Szabó Sándor kisbirtokos, Nagylak: dr. Kolonics József ügyvéd, Pécs: Kelemen Béla műszerész, Pozsony: Baczó Elemér gépészmérnök, dr. Vajna Pál ügyvédjel, Szabadka: dr. Ács Jenő ügyvéd, Németh Simon banktisztviselő, Szatmárököritó: Andrássy Emma tanítónő, Szeged: dr. Fajka Lajos {106} ügyvéd, dr. Lévay Ferenc ügyvéd, Szeghalom: dr. Makay Márton ügyvéd, Szentgyörgy: Varga István kisbirtokos, Torda: dr. Simándy István ügyvéd.80

A rendőrség által brutálisan megzavart közgyűlést dr. Kiss Pál, a Makói Független Újság felelős szerkesztője így írta le: „A Makóra zarándokolt idegenek este 8 órakor az Érdeky József vendéglőjében gyűltek össze – híven az ősmagyar szokáshoz – ismerkedési estélyre. Már tálalták az ízletes paprikást, és a fáradt utasok némelyike mohó étvággyal látott hozzá az evéshez, amikor belépett a terembe Bóna Pál vezetésével az öreg és fiatal biztos, no meg az összes makói rendőr. Mikor a hatalomtól megrészegült Bóna a terem közepére ért, szóról szóra ezeket mondta: Minthogy ebben a vacsorázásban államellenes izgatás van, és különben nincs engedélyezve, felszólítom a társaságot az eltávozásra, mert különben kénytelen lennék karhatalmat alkalmazni […] Az egybegyűltek joggal azt hitték, hogy Bóna tréfál, de meg éhesek is voltak, csak annyi türelmet kértek, hogy vacsorájukat megehessék és eltávoznak. Bóna egy pillanatra kiment az utcán időző Rákossy rendőrkapitányhoz megkérdezni, mitévő legyen. Rákossy, ki különben nemegyszer bizonyította be, hogy a hatalom az ő kezében rossz helyen van, most is következetes maradt önmagához. Húsz szuronyos csendőrt adott Bóna támogatására. Ezek nem voltak makóiak. Budapestről jöttek, ahol a parlamentben teljesítettek szolgálatot. Mondhatjuk, igen ügyesek voltak. Egy pillanat alatt szuronyt szegezve kiürítették a termet. Mikor a társaság az utcára ért, ott 20 lovas csendőr vette őket űzőbe, és kergette szét a vacsorázni akaró embereket.”81

14

Espersit János

A közgyűlést másnap, április 14-én most is Espersit János Kazinczy utcai lakásán kívánták megtartani. Alighogy Nagy György megnyitotta a közgyűlést, Bóna Pál rendőri alkapitány megjelent, és távozásra szólította föl a jelenlévőket. Aki vonakodott távozni, azt a csendőrök és a rendőrök karhatalommal hurcolták ki. A jelenlévők közül négy idegent letartóztattak: dr. Papp Gyula kiskunhalasi és dr. Makay Márton szeghalmi ügyvédeket, Perl Gyula budapesti református papnövendéket és Lőwi Jakab kereskedelmi {107} utazót. A rendőrség a késő esti órákban hozta meg ítéletét. Lőwi Jakabot, Makay Mártont és Papp Gyulát 15–15 napi elzárásra és 200–200 korona pénzbüntetésre ítélte. Perl Gyula a rendőrségen továbbra is fogoly maradt. Az egybegyűltek kisebb csoportja a Korona 18. számú szobájába szivárgott és ott fogadták el a párt programját.

Ady Endre a Csillagos vén csatalovak című versében ezért „hősi bajnok”-nak nevezte Makót. A Magyar Köztársaság című lap szerint a makói események hatására egyetlen napon 753 új tag kérte fölvételét a pártba.

A rendőrség a gyűlés tizenegy résztvevőjét vette vád alá. Dr. Kalmár Antal fővárosi ügyvédet és Szabó Imre hódmezővásárhelyi tanítót – mint vezetőket – 15–15 napi elzárásra és 200–200 korona pénzbírságra, dr. Kolonics József ügyvédet 12 napi elzárásra és 150 korona pénzbírságra, Koncz Kálmánt, Kozma Imrét, Kozma Sándort, Bodrogi Sándort, Apró Bélát, Sándor Jánost és Bittó Gyulát 8–8 napi elzárásra és 120–120 korona pénzbírságra ítélte. Tézsla Mihályt fölmentette.82 Purjesz Mórt, a Makói Független Újság tudósítóját a rendőrség 3 napi elzárással vagy átváltoztatandó 50 korona pénzbírsággal sújtotta. Espersit János az ítéletet megföllebbezte. Hervay István alispán másodfokú ítéletével „tényálladék hiányában” föl is mentette.83

A városi képviselő-testület május 3-án tartott közgyűlése Espersit János előterjesztése alapján fegyelmi vizsgálatot rendelt el a városi alkalmazottként szolgáló Rákossy Gyula rendőrkapitány és Bóna Pál rendőralkapitány ellen. Dr. Galambos Ignác polgármester másnap 6584-1913. sz. határozatával dr. Bóna Pált állásából fölfüggesztette.84 Az ellenük indított eljárást  azonban – mivel a Köztársasági Párt illetékesei gyűlésük idejét nem jelentették be előre – az alispán beszüntette.85

A makói rendőrkapitány mint kihágási bíró dr. Nagy György és dr. Espersit János ügyvédeket 15–15 napi elzárásra mint fő-, 200–200 korona pénzbírságra mint mellékbüntetésre; Zabb István aradi mézeskalácsost, Fekete József kiskunhalasi szabót, Nagy Szeder István kikunhalasi építészt, Gyugel Kálmán kiskunhalasi építészt, Kelemen Béla pécsi műszerészt, Trúth Ferenc makói magánzót, ifj. Gera János makói lovászt, Palik Sándor makói szabót, Balázs József makói szabósegédet és Török György makói fuvarost 8–8 napi elzárásra mint fő- és 150–150 korona mellékbüntetésre ítélte. Az alispán az ítéletet jóváhagyta, a fellebbezést a belügyminiszter elutasította, vagyis az alsó fokú ítéletet megerősítette.86

Ekkoriban egy budai ház bontásakor a szabadságharc idejéből mintegy 150 bronz lemezből préselt Kossuth-címer került elő, amelyen nem a Szent Korona állt, hanem egy karddal átdöfött babérkoszorú. Ez lett a köztársasági párt jelvénye.

Tisza István a királyság védelméről törvényt alkotott. Az 1913. XXXIV. tc. értelmében – amelyet Nagy Gyurka lex-ként emlegettek – a köztársasági pártot föloszlatták.

Nagy Györgyöt Justh Gyula és hívei álmodozónak, Tisza István bolondnak, Ady Endre viszont a magyar belpolitikai élet meghatározó alakjának tekintette. „Gyönyörűségem telik – írta – a Te bátorságodban. Bátor vagy s tarts ki, légy magyar, kultúrás és székely, ha ezer cinikusság ér is: ma már Veled vagyok!”87

Lábjegyzetek:

1. H. Szabó Imre 1928. 11.

2. Nekrológja: MÚ 1910. febr. 23.

3. Nagy Iván 1859. 5. 371–375. Barna János–Sümeghy Dezső 1913. 89.

4. Horn Emil 1. 4–5.

5. Justh Gyula irathagyatékát a bukaresti román országos levéltár őrzi. Mikrofilmen az OL-ben 14 541–62. és a JAM gyűjteményében. Idézi Horn Emil 1. 35.

6. Horn Emil 1. 26.

7. Justh Gyula irathagyatékát a bukaresti román országos levéltár őrzi. Mikrofilmen az OL 14 541–62. és a JAM gyűjteményében. Idézi Horn Emil 1. 35.

8. Horn Emil 1. 43.

9.  M 1892. jan. 23.

10. M 1892. jan. 31.

11. H. Szabó Imre 1928. 11. Mindez nem 36 év utáni legenda, hiszen magának az újságírónak nagyapja volt Zászlós Nagy Mihály, így Justh Gyula bukásának fájdalma családjukban elevenen élt. Lásd még M 1892. jan. 31.222

12. M 1892. jan. 31. febr. 2.

13. Idézi Gratz Gusztáv 1934. l. 328.

14. Idézi Horn Emil 2. 32.

15. M 1896. okt. 18.

16. M 1896. okt. 29.

17. MH 1898. jan. 16.

18. MH 1898. jan. 16.

19. MH 1900. jún. 7.

20. Uo.

21. MH 1901. szept. 19.

22. MH 1901. jún. 2.

23. MV 1902. okt. 29.

24. MÚ 1905. jan. 31.

25. Idézi Návay Lajos 1906. 8.

26. Marosvidék 1928. dec. 25.

27. ML Tan. 1905–8863, 8874.

28. Návay Lajos 1906. 14.

29. ML Tan. 1887– I. 25, 47. 1897– I. 19.

30. CSML CSM Th. közgy. jkv.

31. Idézi Návay Lajos 1906. 20–22.

32. I. m. 41–44.

33. Uo.

34. I. m. 55.

35. Tóth Ferenc–Domokos László 1991. 18–19.

36. MÚ 1906. jan. 5.

37. CSML CSM Th. biz. kgy. jkv 1/1906.

38. MÚ 1906. jan. 21.

39. Horváth József 169.

40. MÚ 1906. jan. 20, 21, 24.

41. MÚ 1906. jan. 17. Eredeti állásukba visszahelyezték őket ápr. 24-én.

42. CSML CSM Th. kgy. jkv 1906. febr. 5.

43. Návay Lajos 1906. 88.

44. MÚ 1906. febr. 5.

45. MÚ 1906. febr. 26.

46. CSML CSM Th. kgy. jkv 132/1906.

47. CSML CSM Th. kgy. jkv 120/1906.

48. Návay Lajos 1906. 106–112.

49. Návay Lajos 1906. 104.

50 Idézi Horn Emil 1965.

51. MÚ 1909. nov. 9.

52. Uo.

53. MÚ 1909. nov. 10.

54. Horn Emil 2.

55. MÚ 1910. máj. 6

56. Uo.

57. MÚ 1910. ápr. 22.

58. MÚ 1910. máj. 17., jún. 2., 4.

59. Pesti Napló 1912. okt. 15.

60. Idézi Horn Emil 1969.

61. Jászi Oszkár 1917. 329.

62. Szalay Mihály 1913.

63. Horn Emil 1970. 34.

64. Uo.

65. Pesti Napló 1912. dec. 19.

66. Horn Emil 1. 6.

67. I. m. 34.

68. H. Szabó Imre 1987. 9-10.

69. Erdei Ferenc 1969. 45.

70. Féja Géza 1957. 267.

71. Idézi Horn Emil 1969.

72. Jászi Oszkár 1917. 329.

73. Idézi Horn Emil 1970. 34.

74. Pölöskei Ferenc 1985. 327–328.

75. Pölöskei Ferenc 1994. 75.

76. Pölöskei Ferenc 1989. 274.

77. MK 1912. aug. 14. Idézi Pölöskei Ferenc 1994. 85.

78. Gaál Endre 1993. 346.

79. Idézi Pölöskei Ferenc 1994. 98.

80. MK 1913. ápr. 14.

81. MFgÚ 1913. ápr. 15.

82. MFgÚ 1913. jún. 25.

83. MFgÚ 1913. okt. 3.

84. Korniczky Dezső 1913.

85. MFgÚ 1914. jan. 29.

86. MH 1914. márc. 28.

87. Pölöskei Ferenc 1989. 279.

  
Előző fejezet Következő fejezet