Előző fejezet Következő fejezet

{323} Városfejlesztés

 

A 19. század elején már megindult Makón a tudatos városrendezés. A helytartótanács 1810-ben megparancsolta a zsidók lakta városrész rendbe hozását, a zsúfoltság megszüntetését. Az 1821. évi árvíz után Kőszeghy László püspök, földesúr rendelte el a szentlőrinci városrész rendezését. 1832-ben a tűzi veszedelem megszüntetését ismét a helytartótanács rendelte el. A feudalizmus idején tehát a fölöttes hatóság odafigyelt a település gondjaira. Távlati tervet ugyan nem dolgoztak ki, de a kor legégetőbb gondját megoldották.

A városrendezési terv hiánya

A dualizmus korának illetékeseit nem foglalkoztatta tudatos városfejlesztés, noha nem csak Nyugat-Európában vált ez központi föladattá, de a közeli Szeged is jó példát mutatott. Szabályrendeletet alkotott ugyan Makó kettőt is, de ezek inkább az építkezéssel kapcsolatos adminisztratív előírásokat tartalmazták.

Makó rendezett tanácsú város építési szabályrendelete 1889-ben kizárólag az utcák és a telkek szabályozására tért ki: „Addig is, míg a város fölméretése, lejtméreti vonalainak megállapítása megtörténhetnék, az építési bizottság nyilvános közlekedési helyek mellett létesítendő szabályozási vonalak kitűzésénél főtekintetet fordítani köteles a következő pontokra:

a. Az utzáknak vagy köztereknek megfelelő szélességre és lehető egyenes irányára.

b. Hogy a fő-közlekedési utak 16 méternél, a kisebbek 12 méternél keskenyebb ne, de inkább szélesebbek legyenek.

c. Hogy mindenkorra a lehető leghosszabb egyenes vonal vétessék szabályozási vonalul, a ki nem kerülhető törések pedig nem a háztelkek utczai vonalára, hanem oda építendők a hol az egyenes mezsgyék az utczák vonalát érintik.

Ha valamely telkek a meghatározott szabályozás folytán a lemetszés vagy hozzáadás által változás alá esik, a lemetszett terület értékének a város által való megváltása, vagy ellenkező esetben a telkekhez csatolt terület értékének az illető telek tulajdonos által teendő megvétele iránt előzőleg mindig barátságos egyesség kísérlendő meg, s nem sikerülés esetében a bírói eljárás követendő.”1

Petrovics György polgármester 1917-ben megbízta Varga László budapesti városrendező mérnököt a „város szabályozási tervének elkészítésére”. A munka 1:1000-es léptékű térkép hiánya, majd a kilátástalan politikai viszonyok miatt nem kezdődött el. Sürgető fölhívásra 1921. július 22-én a teljes városrendezés helyett a vasútállomáshoz {324} nyitandó utca szabályozási tervét készítette el, de ezt az egész város forgalmi rendjébe helyezte.

Általánosságban megállapította: „Makó város kialakulása – s itt tisztán úthálózatára célzok – a maga nemében rendkívüli, s az alföldi városoknál teljesen szokatlan. A régi városrész a maga girbegörbe útvonalaival egy hegyvidéki régi olasz város elrendezését viseli magán, míg a legújabb városrész kialakítása az amerikai városok, s közelebbről alföldi községeink minden sivárságát tünteti fel. A két városrész között fekvő terület pedig e két útrendszer összeköttetését szolgálja. Minden cél és irány nélkül vezetett szokatlanul széles, de legtöbbször éppen torkolatában összeszűkülő hosszú főútvonalaival s azokkal leggyakrabban éles hegyes szöggel metsződő mellékutcákkal. Az egész város úthálózata pedig azt a benyomást kelti, mintha a kialakításban, de még a középületek elhelyezésében is különös gonddal kerültetett volna az, hogy az útvonalak egymással összefüggésbe hozassanak, s azok így egy egységes forgalmi hálózatot adjanak.”2

A régi főtér „szélesömlésű, mintha nagy tó volna” (Féja Géza)

Szerinte nagyon rossz helyen épült föl a belvárosi vasútállomás: „Szinte hihetetlen az, hogy egy város, melynek 35–40 000 lakosa van, mely messze külfölddel élénk kiviteli forgalmat bonyolít le, mennyire figyelmen kívül hagyta a fejlődésnek azt a természetes követelményét, hogy a város szívét az országos és nemzetközi forgalom ütőerével, legfontosabb vasúti állomásával, minél szervesebben összekapcsolja. Ezzel szemben nagyon érthető a város jelenlegi vezetőségének az a törekvése, amivel ezt a mulasztást sürgősen, még a mai nehéz viszonyok között is pótolni igyekszik.”3

Az állomáshoz főútvonal kialakítását tervezte. A Csokonai utca akkor a Szentlőrinc utcáig terjedt; a városrendező mérnök szerint az állomásépületnek a kinyitandó új út tengelyébe kell kerülnie. A Csokonai utcát a keleti oldalán 26 méter széles utcává kívánta bővíteni. A Csokonai utca folytatásában a Kálvin utcától a főtérig ugyancsak 26 méter széles utat tervezett, amely – a Petőfi utcához csatlakozva – a Hunyadi utcából leágazó 12 méter széles úttal a Deák Ferenc utcával szemközt torkolt {325} volna a főtérbe. Így kívánt a város két gazdasági központja – a főtér és az állomás között – egy főközlekedési utat kialakítani.

Mivel a Korona Szálló tömbje a főteret két kisebb háromszögletű térre osztva, kicsinységénél fogva megfosztja minden térhatásától, a Korona szálloda lebontásával nagyobb, egységes teret kívánt létrehozni. Ez a nagyobb tér háromszögletű formájánál fogva történeti alakulatát is őrizné, de esztétikai értékkel bíró térré alakulna. Erre a térre, a Deák Ferenc utca elejére futna be a mai József Attila utca. A Deák Ferenc utca átalakított torkolatába pendent a megyeház felől új szálloda, a Kossuth utca sarkára új városháza épülne. Az új kőszínházat a mai József Attila utca és a Csanád vezér tér sarkára jelölte be.

Gazdaházak a református ótemplom tornyából

Nikelszky Jenő polgármester nagyarányú városfejlesztésbe és építésbe fogott, de ehhez testület által elfogadott városrendezési terv nem állt rendelkezésére; a Varga Lászlótól fölvázolt kilencoldalas vázlat ezt nem is helyettesíthette. Diósszilágyi Sámuel hiányolta a városfejlesztés műszaki megalapozottságát. „Nikelszky polgármesterben – írta a helyi lapban – éppúgy, mint a képviselő-testületben megvan a jó szándék, sőt a komoly elhatározás is a városrendezésre. Ez a körülmény örvendetes, s úgy a polgármesternek, mint a képviselő-testületnek dicséretére válik. Mindezek dacára […] ötletszerűen, kiforrott terv nélkül történik. Egy végleges városrendezés pedig csak alapos, jól meghányt-vetett, egységes terv alapján valósítható meg, amely terv a legapróbb részletekre, a jövőben történendő építkezésekre, csatornázásra, vízvezetékre stb. is kiterjed. A képviselő-testület évekkel ezelőtt elsőrendű szakemberrel készíttetett egy városrendezési tervet. Ez a terv azonban – miért, miért nem – mai napig nem került a képviselő-testület elé, tárgyalva és elfogadva nem lett, sőt még az a szerencse is keveseknek adatott meg, hogy ezt a tervet egyáltalán lássák. Érthetetlen s szerintem indokolatlan az a titokzatosság, amellyel ezt a tervet dugdossák. Mert vagy jó, s akkor már csak azért is nyilvánosságra kell hozni, s egy városrendezés alapjává tenni, vagy pedig rossz, akkor pedig javítani kell rajta, esetleg mással pótolni. De terv feltétlenül kell, e nélkül városrendezés elképzelhetetlen. A terv nélküli kapkodás, ötletszerű telekvásárlás és eladogatás olyan hibák forrása lesz, amit később bajos, talán lehetetlen lesz kiküszöbölni, amellett a magán- és közérdeknek örökös ütközőpontjául szolgál […] Magától értetődik, hogy a városrendezési terv elfogadásakor egy a mai kornak megfelelő építési szabályrendelet is készítendő, mert mégiscsak tűrhetetlen már a jövő fejlődés szempontjából is, hogy utcafronton magtárakat építsenek ízléstelen külsővel, {326} miként az Úri utcában megtörtént, vagy pedig impozáns lakóházhoz olyan kis kalickát építsenek, amint azt egyik Szegedi utcai háznál láttuk.”4

Varga László terve alkalmas lehetett volna Makónak modern várossá alakítására, vagy legalább elindulni ezen az úton. A városvezetés minden bizonnyal úgy ítélte meg, hogy a tervező a fellegekben jár. A polgármester ismerte a képviselő-testület szűkkeblűségét, sőt skótkodó szemléletét. Ők az ilyen tervekre kiadott költségeket a pénz elherdálásának tekintették. A városrendező mérnök elgondolásából mindössze a Csokonai utcának kinyitása valósult meg a vasútállomásig, persze korántsem 26 m szélességben, hanem szűkkeblűen.

Látkép a gimnáziumból. Előtérben a Dessewffy (Csanád vezér) téri házak

1937-ben törvény írta elő, hogy minden városnak városfejlesztési tervet kell készítenie. Ehhez Bierbauer (Borbíró) Virgilt, a korszerű városépítés legkiválóbb szakemberének véleményét kérték ki. Erdei Ferenc kalauzolásával ellátogatott Makóra. Előadására a polgármester és a képviselő-testület meghívását tartotta fontosnak. Az előadó szerint Makó a legalkalmasabb alföldi város az országban, ahol mintaszerű alföldi várost lehetne kialakítani. Rámutatott, hogy városrendezésünk egészen a legutóbbi időkig német mintákat követett. Nem gondolt a városrendezés a népesség számával és terjeszkedési lehetőségével. Nem kell tehát sajnálnunk, hogy nem avatkoztak be városunk fejlődésébe, legalább nem rontották el a fejlődését, mert hiszen nem volt tisztázott a fejlesztési irány. Előadására Szegedről átjött a városi mérnöki hivatal két mérnöke, Pálffy-Budinszky Endre és Hergár Viktor. Szabó Imre makói főmérnök és Erdei Ferenc társaságában tanyai látogatást is szerveztek. A beszélgetéseken valóságos alföldi városértekezlet alakult ki. Ennek alaphangulata az volt, hogy a városépítésben nem szabad idegen mintákat követnünk, hanem a mi városunk szükségletének megfelelően kell kialakítanunk a magyar város típusát, és erre sehol sincsen jobb alkalom az Alföldön, mint Makón. Ami rendezés történt, ez a fásítás volt, és az példaszerű az egész Alföldön.5 {327}

Az új építési törvény szellemében Makón 1939 júliusában alakult meg dr. Bogsán Károly elnökletével a Városszépítő Egyesület. A közgyűlés egyhangúlag az alábbi tisztikart választotta meg: elnök dr. Nikelszky Jenő polgármester, társelnök dr. Csepregi Imre, alelnökök Ring Béla, Reicher László, Erdélyi Antal, dr. Szilágyi István; ügyvezető igazgató Urbán János, titkár Saitos Gyula, ügyész dr. Fodor Jenő, jegyző dr. Szűcs Zoltán, pénztáros Almásy Gyula, ellenőrök Papp János, dr. Bogsán Károly, Erdei Lajos; számvizsgáló bizottság elnöke Bajkó Sándor, tagok vitéz Nagy Gy. Jenő, Rátki Jenő.

A szervező- és propagandabizottság tagjai lettek: elnök Broda Béla, titkár Szirbik Sándor, tagok dr. Galambos Emilné, Issekutz Béla, dr. Gyenge Miklós, dr. Holler György, Szundy Jenő, Sághy István, Mándoky István. Ezeken kívül a közgyűlés hetventagú választmányt is választott.6

A Püspökkert mint díszpark 1897-ben

 

A város szellemi elitjét alkotó Városszépítő Egyesült a háborús években érdemi munkát már nem végezhetett. {328}

 

A Püspökkert megvásárlása

A püspöki rezidenciához – a mai Csanád vezér téri kápolnához és Szent Gellért diákotthonhoz – tartozó, 11 jugerumból [magyar holdból] álló egykori Püspökkert kisebb része eredetileg konyha-, nagyobbik fele gyümölcsös és sétálókert szerepet töltött be. Miután a mai Petőfi park helyén megszűnt a katolikus ótemető, ezt is hozzá csatolták. Itt zöldséget és szőlőt termesztettek. A Makóhoz különös vonzalommal ragaszkodó Dessewffy Sándor (1834–1907) csanádi püspök az egész területet kiváló parktervezővel díszkertté alakíttatta. Külföldről hozatott különleges díszfákkal és -cserjékkel telepítették be. A Püspökkert „élő emléke – olvashatjuk az egyik lapban – az áldott nevű Dessewffy püspök jóságának, ízlésének és gondosságának. Ebben a kertben hódolt az agg főpásztor művészi ízléssel a flóra kultuszának. Virágait a leghíresebb magvakról nevelte és ismerte valamennyit a nevükön. Még ma is napsugaras, zöldsátoros a kert, mélyéből csalogató rejtelem árad és madárcsicsergés hangzik.”7

Horthy-park

 

Utóda, Glattfelder Gyula a hitéletet nem szolgáló ingatlanok eladása mellett döntött. Így áruba bocsátotta a Korona Szállót, a Püspökkertet és a dáli tanyához tartozó földjeit. Ezeket az ingatlanokat a Makói Kereskedelmi és Iparbanknak ajánlotta föl megvételre, de az nem élt az ajánlattal, Dózsa Simon ügyvéd, Eckhardt Vilmos földbirtokos, a Makói Népbank Rt. és Rosztóczy Ferenc uradalmi jószágigazgató részvételével konzorcium jött létre. Ugyanakkor dr. Petrovics György polgármester is {321} kezdeményezte a Püspökkertnek megvásárlását a város részére. Varga László várostervező mérnök korábban megküldött szabályozási tervében a Püspökkertből nyilvános parkot szándékozott kialakítani, és utcák nyitásával építési tömböket létrehozni. A képviselő-testület 1917. december 10-én megbízta a polgármestert a tárgyalások megindításával. A megegyezés sem a várossal, sem a konzorciummal nem jött létre. Miután Eckhardt Vilmos városi képviselő lett, kilépett a konzorciumból. Így tett a Népbank is. Végül 1918. augusztus 18-án a püspökség tanácsadója, Dózsa Simon vásárolta meg a Püspökkertet.8

Halastó a Horthy-parkban

1924 januárjában reális közelségbe került a kert megszerzése a város részére. Dózsa Simon 80 vagon búzáért, melynek fele fizetendő 1924. október 1-jén, 40 vagonra viszont fönntartaná jogát arra, hogy azt a városnál hat százalék búzakamattal kamatoztatná. Kikötné magának a jogot arra, hogy a kertből 400 négyszögölet építkezés céljára magának visszatartson, ezen kívül akkori bérlőjének, Papp Sándornak szerződéssel biztosított jogait kívánja elismertetni a város által is. A rendkívüli közgyűlésen Bán Zsigmond városi főügyész ismertette, hogy a város már két ízben kérte a kert kisajátítását közcélra, de az Országos Földbirtokrendező Bizottság mindkét esetben elutasította. Ebből arra következtetett a főügyész, hogy a kerttel szemben megváltásnak helye nincs, ezért maga is azon tanácsi elgondolással ért egyet, hogy a város küldjön ki tíztagú bizottságot Dózsa Simon ajánlatának megvizsgálására. Kolonics József viszont indítványozta a megváltási eljárás harmadszori kezdeményezését, mert ebben az esetben az állam váltaná meg a kertet, és ingyen adná át a városnak. A közgyűlés 59 szótöbbséggel a főügyész javaslatát fogadta el.

A város nevében Nikelszky Jenő polgármester 1924. február 9-én megvásárolta a kertet az ott lévő házzal, víztoronnyal, artézi kúttal, üvegházzal együtt hétezer mázsa tiszta, rostált, elsőrendű búzáért. A város a fölparcellázott terület vételárából födözte a vásárlás összegét. Az egykori zárt Püspökkert közkert lett. Környékén 17 házhelyet mértek ki. A három házsorral övezett tér Papp József indítványára Horthy Miklós tér nevet kapta. Topcsy László kezdeményezte, hogy az újonnan nyílt utcákat Tarnay {330} Ivorról és Nikelszky Jenőről; Zúber Gyula képviselő javasolta, hogy a harmadikat Könyves-Kolonics Józsefről nevezzék el. Ezek az elnevezések azonban nem valósultak meg.

 

A Szeged–Csanádi Vasút Rt.

  Az Arad-Csanádi Egyesült Vasút (ACSEV) Rt. a trianoni békediktátum következtében két részre szakadt. Egyharmada, 135 km maradt magyar területen, 277 km román részre került. Magyar kézen maradt a Szeged–Makó–Mezőhegyes–Kétegyháza vonal (110 km), a Mezőhegyes–Battonya szakasz (18 km) és a Kétegyháza–Elek vonal (7 km). Amikor a románok 1920. március 29-én a megszállt magyar részeket kiürítették, a vasút használható járműveit magukkal vitték. A magyar vonal forgalmának lebonyolítására nem maradt ép jármű. Az ACSEV aradi igazgatósága a Magyar Államvasutak igazgatóságát kérte meg a forgalom lebonyolítására. Annak ellenére, hogy az Államvasutak mozdony- és kocsiparkja a háború és a forradalmak alatt tönkrement, nagy áldozatok árán átvette az ACSEV vonalán a forgalmat. 1923. január 1-jétől a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút vette át az ACSEV vonalai fölött a fölügyeleti jogot. 1927. február 5-től az arad–csanádi vasúttársaság két részvénytársaságra szakadt. A magyar vonalak továbbra is részvénytársaság formájában működtek. Új részvénytársaság alakult új részvényesekkel, és fölvette a Szeged–Csanádi Egyesült Vasút (SZCSV) Rt. nevet. A román állam megvásárolta a vasutat 7 118 000 svájci frankért, az összeget negyven év alatt kisorsolandó állami járadékkötvények útján teljes egészében fölosztja a részvényesek között.9

Motorvonat az SZCSV vonalon

Csanád megye sérelmezte, hogy az új igazgatóság nem Makón, hanem Budapesten székel. Az osztálymérnökség székhelye lett Makó. Nikelszky Jenő polgármester fontosnak tartotta, hogy a 150–200 munkást foglalkoztató két javítóműhely ne Kétegyházán, hanem Makón épüljön föl. Haits Károly elnöknek a gépműhely céljára fölajánlott négy hold területet a pályaudvarral szemközti szentlőrinci részen. (A vasúttársaság államosítása után ezeket a csarnokokat kapta meg Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár.) {331}

A polgármester tervbe vette az Állomástér rendezését. A város 287 millió koronáért megvásárolta a Vaspálya Szállót. Ennek lebontásával a tér jelentősen kibővült. A vasúttársaság pedig elbontotta a pályaudvarral szemközti vasúti tisztviselői lakást, és helyére négymilliárd korona költséggel kétemeletes modern tiszti palotát emeltetett.10

Gogolák Antal SZCSV felügyelő

Az arad–csanádi vasúttársaság 1881. december 31-én este hat órától kezdődően negyven évre vette használatba a várostól a fahidat. Magára vállalta a hídépítés költségéből Makó várost terhelő adósságot. A bérleti szerződés 1921. december 31-én lejárt, ezért a vasúttársaság újabb öt évre meghosszabbította. Két év múlva, 1923. november 15-én helyszíni szemlén jelentették be, hogy külön vasúti hidat építenek. Tervezésével Kossalka János (1872–1944) műegyetemi tanárt bízták meg. A híd alépítményét a Fábián Lajos-cég készítette; a vas megmunkálását a diósgyőri vasgyár, szerelését a Magyar Államvasutak Gépgyára végezte. A forgalomnak 1925 júniusában adták át.

A fahíd bontása
{332}

A vasúttársaság kérdést intézett a városhoz, ragaszkodik-e a fahíd átadás előtti rendbehozatalához, vagy inkább elfogadja az erre a célra előirányzott összeget készpénzben. A városi képviselő-testület 1925. november havi közgyűlésén megszavazta az új közúti híd építését. Az új mederhíd költsége 2,3 milliárd korona volt. Erre fedezet 1 milliárd államkölcsön, 450 millió ACSEV hozzájárulás és 200 millió a régi híd bontási anyagából befolyó összeg. A fedezetlenül maradt 662 milliót a vasszerkezetet szállító gépgyár kölcsönözte. A kölcsönt a híd vámjövedelméből törlesztették. Tervezésével Szikszay Gerő miniszteri tanácsost bízták meg. Az új acélhíd – némi erősítéssel – a meglévő pillérekre és a hídfőkre épült. A kocsiút szélessége 4,8 méter, a gyalogúté 60–60 centiméter, hossza 110,8 méter. Anyaga karbonacél, amely huszonöt százalékkal erősebb a használatban lévő acélnál. Kivitelezéséhez 1926 júliusában fogtak, és – minden ünnepélyesség mellőzésével – november 16-án átadták a forgalomnak. Nikelszky Jenő polgármester érdeme, hogy a két ártéri híd építéséhez sikerült a minisztériumtól hárommilliárd koronát szereznie. A Makó felőli ártéri híd 102, a zombori 54 méter. Acélszerkezetüket a MÁV Gépgyár szállította, kivitelezése 1927 őszén befejeződött.11

SZCSV javítóműhely

A kereskedelemügyi miniszter 1920-ban a nagy munkanélküliség enyhítésére írt a vármegye alispánjának, hogy dolgozzanak ki bizonyos közmunkák elvégzésére olyan részletes tervet, amelyek egyrészt nem kívánnak nagy szaktudást, másrészt alkalmasak a munkanélküliség enyhítésére. A leirat szellemében Regdon Geyza, a makói államépítészeti hivatal vezetője részletes tervet dolgozott ki új közút kiépítésére, amely Makót és Szegedet kötné össze. Elgondolása szerint a közút az ACSEV-állomásról indulna és Püspöklelén áthaladva egy építendő tápai Tisza-hídon vezetne Szegedre. A hidat vasút számára is alkalmassá lehetne tenni, így a vonat a körtöltésen át jutna be a MÁV Szeged-Rókus állomására. Az új közút az eddigi makói útnál hat kilométerrel lenne rövidebb. Ezt a tervet akkor támogatta a város hatósága, Csanád megye, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara is. Az áremelkedés miatt a miniszter nem tartotta megvalósíthatónak a tervet.

Sármezey Endre, az ACSEV igazgató-főmérnöke az alföldi kisvasutak építésének lelkes szószólója volt. 1924 májusában Csanád megye főispánjának és Makó város képviselő-testületének húsz gépírásos oldalon tervezetet juttatott el a makói és környékbeli kisvasutak megépítésére. Szerinte a gazdasági kisvasút olcsóbb a műútnál. {333} Példának Ceglédet hozta föl, ahol kisvasútak hálózták be az egész vidéket. Költségszámításokat is végzett, szerinte a beruházás összege néhány év alatt megtérül.12

1925-ben a májusi képviselő-testületi ülésen a kisvasút megépítése mellett döntöttek, de utóbb a megépítésére irányuló mozgalom erejét vesztette.

A makói állomás dolgozói 1927-ben

1929 áprilisában Regdon Geyza a Kereskedelmi Minisztériumban ismét fölvetette az út- és hídépítési tervét. A minisztérium ígéretet tett, ha Csanád és Csongrád megye, Szeged és Makó, valamint a lelei püspöki uradalom is hozzájárul az útépítés költségeihez, a kormány lehetővé teszi a terv megvalósítását.13 A gazdasági világválság miatt a kisvasút tervét végleg elvetették.

Az acélhidak

 

Új városrészek

Az állami kislakások

A trianoni békediktátum után a Romániából repatriált – vasútállomási vagonlakók – részére létesültek a város északi területén az Állami kislakások, más nevén a Tisztviselőtelep. A 25 lakás 12 iker és 1 szóló házból állt. Volt benne 3 {334} háromszobás, 5 kétszobás és 16 egyszobás lakás. Az új telepet 1924. október 1-jén adták át.14

Ikerház a Tisztviselő-telepen

 

A Vertán-telep

Vertán Endre főjegyző terjesztette elő 1927 januárjában az egész vármegyére kiterjedő munkásházépítési tervezetet. Az állandó választmány egyet értett azzal, hogy a Hervay István alispán által kezdeményezett nagyszabású kislakásépítési akciót, amelyet a háború miatt nem tudtak befejezni, ismét napirendre kell tűzni. Mivel a kis házhelyek kihasítását az állam végezte, a törvényhatósági bizottság föliratban fordult a kormányhoz, hogy engedélyezze a már kiosztott házhelyek beépítését. A törvényhatósági bizottság felhatalmazta az alispánt, hogy a vármegye hatszázmillió koronát kitevő munkásházépítési alapját kölcsönképpen ossza szét a szegény emberek között, hogy így a már meglévő magántelkükön képesek legyenek lakóházaikat fölépíteni. Kérték azt is, hogy az állam házhelykiosztása mellett a törvényhatóság a maga hatáskörében indíthasson munkásházépítési akciót.

A városi szőlőtelep fölparcellázása, Számozatlan telkek: Tisztviselőtelep (1923); számozottak: Bonczos-telep (1940)
{335}

Az Országos Földbirtokrendező Bíróság Csanád megye 37 községében 2055 hold 1415 négyszögöl területű ingatlant parcellázott házhelyek céljaira. A vármegye területén a Falusi Kislakásépítési Szövetkezet (Faksz) részéről nyújtott kölcsönből 36 községben 1154, Makó területén 396 ház épült fel. A Faksz részéről házanként folyósított kölcsönök összege 200 – 1500 pengő között váltakozott. Makón a munkástelep valamennyi háza 1500 pengős kölcsönből épült föl.

A megye Makón, Ardicsban 45 hold 1510 négyszögöl területet vásárolt 1687 tulajdonostól 214 554 pengő 98 fillér vételárért. A különféle illetékek kifizetése után ez a terület a megyének 245 598 pengő 86 fillérjébe került. A munkásházépítés alaptőkéjét a vármegyei alapból és a helyi pénzintézetektől fölvett összegből födözte. A megye a telkeket négyszögölenként 3 pengő 20 fillérért vásárolta meg, és minden nyerészkedés nélkül adta tovább a vásárlóknak. A házhoz juttatottak vállalták, hogy a telek árát három éven belül megfizetik a megyének.

A Vertán-telep kiosztási vázrajza

Milotay István, a Magyarság felelős szerkesztője 1932-ben elragadtatással írta le itt szerzett élményeit: „Ez a Vertán-telep ott virít mindjárt a város alatt, a városhoz tapadva, a maga piros cseréptetőivel. Egy kicsit felülről nézve olyan, mint egy tábla pipacs. Jókora tábla pedig, mert amint benézünk az első egyenes utcájába, első tekintetre végét se érjük. Persze ezek a nyílegyenes utcák egymást követik, egymást keresztezik, s úgy hívogatnak bennünket beljebb és beljebb, hogy az ember nem tud ennek az invitálásnak ellentállni. Mert itt minden olyan nyájas, olyan tiszta, olyan ragyogó, mintha skatulyából, vagy inkább a jó Isten tenyeréből vették volna ki az egészet, hogy egy éjszaka letegyék ide szemet és lelket elragadtatni. Nem egy telep, egy egész kis város ez, négyszáz lakóházával, kétezer lelket számláló népességével. Mintha egy német vagy egy dán minta-községbe érkeztünk volna; az utak fölseperve, a házak előtt végig frissen ültetett fiatal fasorok, közbe-közbe egy kis parkírozott térség és minden ház körül kert és szinte minden ablakban virág, és ami ennél is több, mindenütt játszadozó, bámészkodó gyerekek, akik bátran, vidáman köszöntenek. Még az emberek is, a kútról vizet hordó asszonyok, a kertekben hajladozó háziak, a boltajtóban megálló munkások szemében, köszöntésében is mintha valami vidám dicsekvés lenne: igen, ez a {336} mi városunk, kérem, itt minden a mi sajátunk. Nem sok, nem nagyszabású, nem fényűző, csak olyan egyszerű, de kedves, és ami a legfőbb, a mienk!”15

Ligeti Béla karikatúrája Vertán Endréről

A szobából, konyhából, kamrából álló épületek a vármegyei gazdasági munkásházak szabványterve alapján készültek. Az utcai szoba belmérete 4,5 × 5, a konyháé 4,5 × 3, a kamráé 4,5 × 1,8 méter volt. A szoba padolt, a többi helyiség földes kivitelben készült. A téglaalapzat nélküli falazatot a telekről kitermelt földből vert falként húzták föl. A vármegye gondoskodott a telep szociális, kulturális és egészségügyi ellátásáról. A Vertán Endre és a Kassai utca kereszteződésében négy kifolyóval ellátott, 200 méter mélységű artézi kutat fúrtak. Kulturális célból népház is épült. Ebben előadásokat, gyűléseket, vasárnaponként litániát tartottak. Az oltár spalettával lezárható volt. Egészségügyi ellátás végett a Stefánia Egyesület – a csecsemők és az anyák gondozására – munkásház nagyságú épületet kapott.16 Az utcák egyik oldalán I. osztályú vastéglából élsorral ellátott 54 cm széles járda épült. A keresztátjárdák ugyanolyan szélességben, de éltéglából készültek. Az artézi kút környékét 12 négyzetméter területen lapjával fektetett téglaburkolattal látták el. Az úttestet földdomborítással alakították ki. Minden utca egyik oldalában hagyományos árok húzódott.17 A városrész – Vertán Endre ügybuzgalmából – gyorsan elkészült, a gondolat megszületésétől mintegy másfél év alatt. Az érdekeltek 1928 őszétől december elejéig vehették birtokba házaikat. A telep szociális ellátottságáról szintén mély benyomást szerzett Milotay lapszerkesztő: „Egy régi kis villaépület felhasználásával létesítettek itt napközi otthont is, ahol a más vidékre elszerződött makói földmunkások gyerekeit gondozták az egész aratási munkaidő alatt napi húsz fillérért. És most áll befejezés előtt egy sokkal nagyobb szabású központi telep, amelyen gyerekjátszótér, park és strandfürdő is lesz együtt. Ebben az épületben helyezik el majd a telep kölcsönkönyvtárát, adminisztrációs irodáját, itt lesznek télen a háziipari előadások és az esti összejövetelek. A kert közepén, a nagy cementbazenban minden délután általános gyermekfürdetés lesz, s a mezei vagy ipari munkából hazatérő férfiak is itt fürödhetik le magukról esténként a napi munka porát és verejtékét.”18 {337}

Az utcákat a trianoni békediktátum következtében elcsatolt történeti területekről (Adria, Brassó, Fiume, Hargita, Kassa, Késmárk, Kolozsvár, Székely, Tátra, Vaskapu) nevezték el. A telep főutcája természetesen Vertán Endre nevét kapta, miként az egész városrész is. Milotay István szerint is a telepnek nemcsak építője, de mindenese is a vármegyei főjegyző volt: „Az egész építkezés alatt nem volt egy krajcár úgynevezett adminisztrációs költség sem. Nem volt itt nagyképű építészeti igazgatóság, nem volt irodaszemélyzet, nem volt aktagyártás, nem volt reprezentációs költség, nem volt itt hivatali vagy kiküldetési jutalék. Ezt az adminisztrációt mind maga egy személyben Vertán Endre végezte. Itt volt a hivatal előtt a kora hajnali órákban, ide szaladt ebéd után a falatot lenyelve, s délutánonként késő estig vagy éjfélig megint csak itt volt nap nap mellett, nyári hőség, őszi esők, tavaszi fagy és sár idején egyaránt. Ő alkudozott minden szögért, kért, kapacitált, lelkesített mindenkit, megnézett, megmért minden gerendát, megtapogatott minden téglát, ellenőrizte a malterkeverést, ügyelt rá, hogy csín, jó ízlés és valami egyéni kedvesség legyen minden házon, maga válogatta ki az ültetvény fákat, az olcsó rózsa tőkéket, veszekedett a vert fal és döngölt padló keménységéért és szárazságáért és közben küzdött a bürokrácia, a hatóságok fontoskodásával. Az az hogy nem is küzdött, kikerülte, megelőzte őket. Befejezett tényeket teremtett, és tudta, hogy miért. A minisztérium csak két év múltán hagyta jóvá a telekvásárlásokat, mikor már az egész telep úgyszólván készen állott. Ha erre vártak volna, talán még ma se kezdték volna el az építkezést. Az OFB maga is már csak a kész honalapítást hagyta jóvá. Becsületére legyen mondva, örömmel. Végzést hozott, melyben megállapította, hogy Makón a Vertán-telep és Vertán Endre egymaga pótolta és lefolytatta az egész házrendezési eljárást.”19

  Vertán Endre 1884. január 18-én született. A Gyergyószentmiklósról származó örmény család a 19. század elején Bihar megyében, majd egyik ága Csanád megyében telepedett le. Vertán Endre pályája újságíróként indult. A Makói Újságnak 1908-tól munkatársa, a Makói Hírlapnak 1913-tól 1915-ig felelős szerkesztője volt.20 Szerkesztő kollégájának, Irlanda Dezsőnek váratlan halálakor magára vállalta árváinak gondozását, nevelését. Huszonhárom évesen került a vármegyéhez tiszteletbeli, majd tényleges vármegyei főjegyzőként. A világháborúban váll-lövést kapott. Részt vett a nemzeti hadsereg szervezésében, bejárta vele a Dunántúlt. Főjegyzőként utakat épített, ínségakciót szervezett, fölépítette a róla elnevezett Vertán-telepet. Petrovics György szerint: „Sokan felületesen csak a bohémot látták benne, de nagy dolgokban rendkívül komolyan gondolkozott, előkelő volt a felfogása, nobilis a magatartása és mélységesen szigorú az erkölcsi felfogása. Áldozatkész, nagyon lelkes magyar ember volt, erősen nemzeti gondolkozású, megbízható, hűséges barát és puritán tisztviselő.”21 Milotay István benyomását Vertán Endréről vallomásszerűen vetette papírra: „Nézem ezt a Vertán Endrét, sovány, fekete, csupa csont és bőr arcával, csupa ideg, csupa lélek vonásaival, a szívós fáradhatatlanság, a gyakorlati odaadás s a megközelíthetetlen szerénység jegyeivel. Egy új várost ajándékozott az országnak, hajlékot kétezer munkás szegény embernek.”22 1934. április 28-án váratlanul halt meg. Temetésén ritkán látott nagy tömeg vett részt. A makói római katolikus temetőben pihen.

A nagy lakásínség miatt csaknem ezer igénylőből szociális rászorultság mérlegelésével választották ki a 396 családot. A telep lakói földnélküli mezőgazdasági munkások voltak. Ásást, kapálást, aratást, cséplést, kukoricaszedést vállaltak és természetesen hagymarakást, -kaparást, -dikkelést, -szedést stb. Miután fölépült a Hangai-féle hagymaföldolgozó üzem, sokan ott találtak munkát. Már az első években szatócs- és fűszerüzletek nyíltak, sőt pékség is. Az egyéb foglalkozásúak névsorát Szabó Jenő gondosan összeállította. Volt közöttük 5 cipész, 3 kereskedő, 3 utász, két-két {338} hajdú, szabó, molnár, villanyszerelő, egy-egy orvos, laboráns, tisztviselő, detektív, rendőr, mezőrendőr, pénzügyőr, vasutas, tűzoltó, csordás, kőműves, szobafestő, (fa)esztergályos, pék, tímár, cipőfölsőrész-készítő, trafikos.23

Vertán-telepi ház (Kolozsvári u.)

A törzslakók ragaszkodtak városrészükhöz, társadalmilag homogén réteget alkottak. A szomszédok összejártak. Télen házi mulatságokat, biakokat tartottak. A férfiak átjártak egymáshoz kártyázni, a bornyúzás és a filkózás járta. Csak a tehetősebbek költöztek el. Fizetésképtelenség esetén is kevesen kényszerültek távozásra, a hatóság igen türelmes volt velük szemben. A házakat saját ízlésük szerint házilag alakítgatták. Igencsak összeütöttek egy-egy disznó- és tyúkólat. A kerítés napraforgószárból, majd széldeszkából készült.24 Később minden ház kéttraktusos lett. Előbb kis- vagy nagyeresz került a ház elé, majd kisszoba, előszoba és kamra.

A háztulajdonosokra kétféle fizetési kötelezettség nehezedett: a vármegye részére a telekár, a Faksz számára az építési kölcsön törlesztése. Ám az újdonsült háztulajdonosokat két nem várt körülmény sújtotta. A következő években kirobbanó gazdasági világválság fizetőképtelenné tette őket, egy évtized múltán pedig a magas talajvíz, belvíz házaikat összeomlással fenyegette.

Az ardicsi munkásház-tulajdonosok részéről 1934-ben Joó Sámuel és társai az Országos Földrendező Bizottságtól a házhelyek árának újbóli megállapítását kérték. Annak idején a telkek négyszögölét 3 pengő 20 fillérért vásárolták, de időközben a tényleges forgalmi értékük mintegy harmadára esett. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság ez ügyben1937 júliusában kiküldte Makóra Thoroczkay Gyula kúrai bírót. A bíró úgy döntött, hogy 18 Tátra utcai házhely megváltási árát négyszögölenként 1 pengő 30 fillérre, a többi házhelyét 1 pengő 50 fillérre mérsékli. A vármegye tehát 92 897 pengőt ráfizetett a telkek közvetítésére.25

A munkásházak 1500 pengős kölcsön igénybevételével épültek föl. Ezt az összeget három éven belül kellett volna letörleszteni. A házak értéke 1934-re 700 {339} pengőre csökkent, vagyis a kölcsön 46%-ának felel meg. A kölcsönt a Faksz bocsátotta az érdekeltek rendelkezésére, de ők rideg üzleti álláspontra helyezkedtek, és nem voltak hajlandók az összeget mérsékelni. A vármegye a kölcsönökért semmiféle felelősséget nem vállalt. Ring Béla alispán mindazonáltal szociális meggondolásból indíttatva egy-egy esetben segítséget nyújtott.

El sem csitult a telek és a házépítési kölcsönök körüli vita, 1937-ben máris minden idők legnagyobb belvize tört a város alacsonyabb fekvésű területeire: Honvédra és Vertán-telepre.

Nikelszky Jenő polgármester egy interjúban föltárta a Vertán-telepi építkezés műszaki hibáit, amelyekről annak idején csak suttogtak. „Első kifogásom annak idején már a telep elhelyezésével szemben merült fel. Annak idején határozottan tiltakoztam is a tervezett – s azután meg is valósult – elhelyezés ellen, és azt javasoltam, hogy Sovány és Bánom részben épüljenek fel ezek a munkásházak, amely terület közelebb esik a város központjához s magasabb fekvésű is, mint a kiválasztott terület. Nem tudtam ezt a felfogásomat keresztülvinni, mert ezeknek a közelebbi, de apró parcellákban, sok tulajdonos kezén lévő területek megszerzése nehezebb lett volna.

A második nagy kifogásom az alapozás mellőzése ellen irányult, ami ellen a legélesebben tiltakoztam, s az építési engedélyek kiadását e miatt meg is tagadtam. Az építési engedély kérdését azután úgy oldották meg, hogy a földművelésügyi miniszter külön rendelettel engedte meg az aláfalazás nélküli építkezést, mire ki kellett adnom az engedélyt.

A harmadik hiba volt, hogy az épületek vert falához szükséges földet magából az építési területből bányászták ki, ezzel minden, különben se nagy, építési telken mély gödröt, valóságos vízgyűjtő medencét létesítettek. Ezekben a medencékben nem csak a felfakadó talajvíz, de minden csapadékvíz összegyűlik, s átnedvesíti az egész telek talaját, nem különben az épület falait is.

További hiba az volt, hogy a faltöméshez használt föld minőségét nem vizsgálták meg. Ehhez agyagos, összeálló földet kellett volna használni, s nem ilyen morzsás, omlós humuszt. De a vert falakat nem döngölték le kellőleg, valószínűleg a gyors munkaütem miatt, minek folytán a természetes ülepedés során a falakon kisebb nagyobb repedések keletkeztek.26

H. Szabó Imre Omladozó házak tövéből segítségért kiáltanak a Vertántelep lakói c. riportjában kétségbeejtő képet festett a belvíz okozta károkról. „Aki belép a napszítta és széljárta levélajtókon, akinek a lábbelije bele süllyed a keskeny pitarok földjébe, akit megcsap a kis szobák áporodott penészszaga, és aki életéért rettegve megáll az akácoszlopokkal hevenyészve alátámasztott gerendák alatt, az egy kicsit a torkában érzi dobogni a szívét.”27 Az építéskor büszkén hivatkoztak a munkásházak padolt szobáira, de a deszka alá nem tettek száraz salakot vagy homokot, így némely helyen kosárnyi nagyságú lyukak keletkeztek a padozaton. Az egyik Tátra utcai házban a deszka alatt béka kuruttyolt. Másutt a konyha talajából csak erőszakkal lehetett a szék lábát kiszabadítani. Előfordult, hogy a talajvíz a küszöbig ért. A város gerendákat és deszkát adott a helyiségek alátámasztására. Néhol annyira fölnedvesedett a fal, hogy a házat csak csikózással lehetett megmenteni az összeomlástól. Három helyen átfúrták a falakat, gerendákat dugtak át, és végeit téglabakkal dúcolták alá.28 {340}

A Vertán-telepi házakat az államépítészeti hivatal a városi mérnökséggel együtt vizsgálta meg, 21 olyan házat találtak, amelynek az állapota veszélyes volt.

A következő években Makó környékén a belvíz tovább fokozódott. A munkásházak gondjait végérvényesen csak kormányzati segítséggel lehetett megoldani. Dr. Fejér Miklós főispán közbenjárására a belügyminiszter a bajok gyökeres megoldására 1939. július 19-én leküldte lovag Asbash Sándor miniszteri tanácsost.

Az egybehívott értekezlet elhatározta a házak telkein lévő vizesgödrök betöltését, mert a házak fala a gödrökben lévő víztől nedvesedik föl. Vertán-teleptől két kilométerre a város törzsvagyonából két és fél hold területet vásároltak, az innen kitermelt földet iparvágányon csillékben szállították a házakhoz. A föld kitermelését és a gödrök betöltését a munkaszolgálatosok végezték az államépítészeti hivatal és a városi mérnökség irányításával.

Továbbá vízlevezető csatorna építését határozták el, amely az egységes csatornarendszerbe vezeti a fölös vizet. Fontosnak tartották a házak aláfalazását, szigetelését. A padló betonos elszigetelését is tervbe vették.

A Körös–Tisza–Marosi Ármentesítő Társulat szakemberei megállapították, hogy az árkok csekély mélysége, a 25 centiméteres átereszek eliszapolódása a tavaszi csapadékos évek miatt a felszíni vizek levezetésére nem alkalmas. A víz az épületekbe is behatolt. A telep víztelenítése városrendészeti és közegészségügyi szempontból is szükségessé vált. Véglegesen csak a talajvíz magasságának süllyesztésével lehetett volna megoldani, de végrehajtása felül múlta a város anyagi erejét. 1939 júliusában elvégezték a telep szintezését. Mivel a városrész lejtése északnyugati irányú, ezért a fölszíni vizek levezetését a Vertán utcában kialakított fő vízlevezető árkon át a Tompa utcánál vezették a Nagyérbe.

A munkaszolgálatos – katonai szolgálatra nem alkalmas – katonák zászlóalja 1939. augusztus 4-től szeptember 26-áig dolgozott Makón. 20 munkásház telkét töltötték föl, 4216 köbméter földet mozgattak meg. Munkateljesítményük értéke 24 ezer pengő, a zászlóalj fönntartása, élelmezése, kiképzése 23 ezer pengőbe került.29 Ahonnan a földet kitermelték, Katonák gödrének nevezték.

A tartósan magos talajvíz miatt a bajok nem csökkentek. 1940 tavaszára Honvédban 90 ház dőlt össze, Vertán-telepen pedig 70 ház ingott meg. A házak aláfalazásához szükséges építőanyagot a vármegye tehergépkocsijai a Vaskapu utca sarkág tudták szállítani, onnan a téglát az érdekeltek talicskával hordták be az alárakandó épület udvarába ezrét nyolc pengőért. Ennek felét kapták kézhez, a többit leírták tartozásukból. A homokhordás köbméterénél az arány 1:1 pengő. Makón nem volt ínségmunkás kőműves, de építő napszámos munkás sem. A kőművesek ugyanis a házak aláfalazását napi 6 pengő 40 filléres bérért vállalták, de a város csak az ínségmunkakeretből tudta elszámolni, vagyis 3 és fél pengőért. Végül Erdélyből hoztak húsz kőművest és 10 napszámost. Száz ház alárakását végezték el.30

Féja Géza Viharsarok (1937) c. munkájában főleg a Vertán-telepi házhelyek kicsinységét vitatta: „Vertán-telep házai hat-hat méterre épültek egymástól. 90–110 négyszögöles telket kaptak, melyen a kutya is alig fér el. Általában öt napraforgót, egy kisded tyúkólat s egy macskát találunk az udvarokon. Kert ültetéséről, gyümölcsfáról szó sem lehet akkor, midőn a székesfőváros is városszéli kertes házak létesítésével {341} kísérletezik, hogy a nehéz sorban élő ipari munkás némi maga termelte természetbeni segítséghez jusson. Az agrárváros azonban nem adja meg a földmunkásnak a tenyérnyi agrár lehetőséget.”31

 

A honvédi putrik sorsa

A 19. századi Makó legnyomorúságosabb városrésze: Cigánybécs és Honvéd a két világháború közötti időszakban is a legtöbb gondot okozta a városvezetésnek. Az alacsony fekvésű, vízjárta terület még mezőgazdasági célra sem felelt meg. Eredetileg disznók legeltetésére szolgáló Csürhejárás volt, mégis 1861-ben itt osztottak ki másfélezer házhelyet. Ennél is embertelenebb viszonyok uralkodtak a cigányok városrészében. A 20. század második negyedében mindkét városrészt a közigazgatásban Honvédként tartották számon, a napilapokban pedig „abesszin faluként” emlegették.
Összeroskadt ház Honvédban (1937)

  1936-ban Kozma Miklós belügyminiszter nevezte a Borsod megyei nyomorlakásokat „borsodmegyei Abesszíniának”. A korabeli makói lapban olvashatjuk: „Makónak is van ilyen »Abesszíniája«, ahol nyugodtan lehetne abesszíniai »helyszíni« felvételeket készíteni, mert ilyen lapos tetejű sárkunyhók, magyarul putrik csak a legsötétebb Afrikában vannak még, de ott csak alvásra használják őket. Itt ellenben, ezekben az egészségfojtogató odúkban generációk sínylődnek a »Honvéd« szó nagyobb szégyenére. Ilyen a nemzet hálája, – mondhatná a pesszimista, ha visszagondol arra, hogy hogyan keletkezett Makón a Honvéd-városrész. A leszerelt honvédeknek a város legmélyebb, legterméketlenebb részén jelöltek ki jutalmul házhelyeket, ott, ahol még nem is olyan régen bibic- és vadrucatojás után cserkészkedtek nádasban az újvárosi ifjak."32

Másfélezer ház szanálására a város nem vállalkozhatott, maradt tehát Honvéd víztelenítésének megoldása. Az eredeti csatornázás szerint Mikócsa és Dál vadvizeit Honvédon keresztül vezették a jángori-gacsibai főcsatornába. Ez azt jelentette, hogy a város külterületének bizonyos vizei a honvédiek nyakába zúdultak. A Körös–Tisza–Maros {342} Ármentesítő Társulat vezetősége 1926. augusztus 12-én közölte a polgármesterrel, hogy Mikócsa és Dál vizeit nem a honvédi csatornán át vezeti a jángori-gacsibai főcsatornába, hanem 1927-ben az újvárosi állomással szemben, a vasúti töltésen kívül új csatornát létesít. Az építendő csatornát Honvéddal iparvágánnyal kötik össze. Ezen szállítják a csatornából kitermelt földet a honvédi utcák föltöltésére.

A tanyák egy részét is elöntötte a belvíz (1942)

A mérnöki hivatal vállalta a Bethlen utcai csatorna kimélyítését. Ez gyűjti össze a Bethlen utcára merőlegesen futó utcák vizeit. Innen szabad útja lesz a víznek a Honvédi csatornába, amelynek mélyítését szintén elvégzik.33

A Bécsi (Táncsics Mihály) utca Cigánybécsben
{343}

A Vertán-telepi házakkal egy időben Honvédban is kezdtek repedezni, sőt összedőlni a házak. Dr. Galambos Emil és dr. Tamásy András városi képviselő 1936 novemberében indítványozta, hogy fokozatosan le kell rombolni a düledező viskókat, penészes putrikat, és a lakókat egészséges kis munkáslakásokba kell áttelepíteni. Mivel ehhez a város anyagi ereje nem megfelelő, a kormányzat segítségét kell kérni. A terv kidolgozására a polgármester vezetésével hattagú bizottságot hoztak létre. A polgármester el tudta érni, hogy a Belügyminisztérium népjóléti osztálya három próbamunkásház fölépítésére ötezer pengőt bocsátott a város rendelkezésére. Az új munkásházak építése már nem Honvédban, hanem Bonczos-telepen valósul meg.

Sikátor Cigánybécsben – a Vécsey utca

A belvíz a város határában és Csanád vármegye területén is jelentős területet elborított. 1940 március végén dr. Széchényi István árvízvédelmi kormánybiztos két nagyteljesítményű szivattyút bocsátott a pusztai, bogárzói és igási vizek átemelésére a sámson-apátfalvi csatornába.

Ugyanekkor Návay Györgynek a földeáki határban 400, a kübekházi határban 1800, Szőreg külterületén 600 holdját öntött el a vadvíz. A püspöklele–földeáki közút köves szakaszát is elöntötte a belvíz. Makó határában számos téglalábazat nélküli tanyasor megrongálódott, sőt összedőlt.34

 

A Bonczos-telep

Az összedőlt honvédi házak pótlására a város tíz munkásikerház építését kezdeményezte. Vitéz Bonczos Miklós államtitkár 1940 augusztusában szemlét tartott Honvédban. Támogatásával a kormányz tíz helyett 14 ikerház építését vállalta. Ezúttal a házak magasabb területen és szigetelt téglalábazattal készültek. A padolt szoba nem fért be a költségvetésbe, valamennyi helyiség földes maradt. Az ikerházak a régi vágóhíd (később tejgyár) mellett és a vásárhelyi országút mentén épültek föl. A telepen Loós János tervezésében emlékművet is emeltek. A csúcsos végű oszlopon emléktáblákat {344} helyeztek el, és két örökégő mécsesfülkét alakítottak ki. 1940. november 10-én Bonczos Miklós államtitkár jelenlétében ünnepi házavatást rendeztek. A munkástelepet az államtitkárról nevezték el.

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) új ikerházépítést kezdeményezett. 1943-ban a Liget utcában 2, a Mező utcában 8 ONCSA-ház épült. Számuk 1943-ra 32-re gyarapodott. Ezeket sokgyermekes családoknak utalták ki; a 32 házban 192 gyermek lakott. A rákosi tanyaközpontnál 8, Makón 1944. szeptember 1-jén 12 ONCSA házat adtak át, ebből négy család saját telkét ajánlotta föl az építésre. Ezek egy része a Vásártéren épült föl. Ezt Kádár Levente államtitkárról Levente-telepnek nevezték.

A rákosi szövetkezet gyakorlatának megfelelően Makón is bérelt a város tíz hold földet az ONCSA-házak közelében, és kiparcellázva feles művelésbe adta az oncsásoknak. Dr. Bécsy Bertalan polgármester elindította az ún. szociális malacakciót. 1943-ban 644 család részesült belőle. A malacok szaporulatából kötelező volt két malacot a város részére átadni. A Városi Közjóléti Szövetkezet egyéb akciókat is indított: 345 angóranyúlat, 37 kecskét, 2 tehenet és 3 lovat adott ki tenyésztésre.35

A Nagyér lefödési terve

A Maros szabályozásával megszűnt az Ér kapcsolata az élő vízzel, így ettől kezdve csak nagyobb esőzések idején duzzadt meg benne a víz, aszályos időben elpocsarasodott. 1885-re az ardicsi Kiscsorgó és a Belsőnyomáson lévő Nagycsorgó medre annyira feltöltődött, hogy a Zeitler Rudolf és Társa gőzmalom udvarán lévő kútból naponta merített ezer akó vizet hóolvadás esetén nem volt képes a makói kanális levezetni.

A Nagyér

A Szegedi utcai faszerkezetű Nagyhíd kicserélését kőhídra 1889-ben határozták el. Az állami erőből létesített Szegedi utcai híd építését a Szegedi utca szabályozásával, szélesítésével is összekötötték. A hidat vasas téglából, vízhatlan mészből készített habarccsal, cementhézagolással építették meg. {345}

Ott Károly kereskedő 1894-ben határozta el, hogy rozoga háza helyett a Szegedi utcában, a Nagyér medrére újat épít, és az útkorrekcióra hatvan négyszögölnyi területet fölajánlott.

A Nagyér leboltozása hosszú ideig foglalkoztatta a város vezetését. A Kálvária és Kórház utcai szakaszát 1905-ben, a kórház építésekor fedték le.

Dégi István Ferenc bádogosmester a 20. század elején indítványozta, hogy az Ér fölött a Hunyadi utcától a Kálvária utcáig nyissanak utcát. A költségeket azokra a háztulajdonosokra kívánta hárítani, akiknek telke az Ér-partra nyúlt. Az építési szakosztály véleménye szerint a megoldás nagyszabású városrendezési terv nélkül hiányos lett volna.

1913-ban a Szegedi és Teleki László utcák között javasolták a Nagyér leboltozását. A víz levezetésére 2,50×1,20 méter belvilágú betoncsövet terveztek. A csőben két oldalt 20–20 centiméter széles párkányt alakítottak volna ki, hogy azon járva tisztítani is lehessen. A mintegy harmincezer korona értékű munka költségeit az érintett háztulajdonosokra kívánták kivetni. 1914-ben Papp József városi képviselő javasolta a csatorna lefedését, az Ér-parton ugyanis nem volt ritka az egy-két holdas telek, de ezek a főtér közelében értéktelenül hevertek. A polgármester javasolta, hogy vásárolják meg Sepsey István Hunyadi utcai házát, és ezen a telken utcát nyitva a főtérrel kössék össze.

Ezeket a hasznos javaslatokat a világháború kitörése miatt nem tudták megvalósítani, de utána – új elgondolás szerint – ismét előkerültek. Varga László városrendező mérnök a Nagyér leboltozását javasolta, és fölé 15 méter széles utat tervezett.36

1925-ben a Szegedi és Teleki utcák között nyolcvanöt méter hosszú zsákutca megnyitását tervezték. Az utcanyitással a Nagyér partjain levő igen nagy telkek építési frontot nyertek volna, továbbá a városháza hátsó, gazdasági kijáratot. Az utcát tizenkét méter szélesre tervezték, két oldalt téglajárdával. A 243 millió korona bekerülési költségből a város 37 milliót vállalt volna magára. A terv megint azon bukott meg, hogy a háztulajdonosok a költségeket nem vállalták.

1927-ben Lőwenbach Benedek városi képviselő ismét indítványozta az Ér lefedését. Ekkorra már többfelé szennyvizet vezettek az Érbe, állathullák kerültek vizébe, így közegészségügyi szempontból veszélyessé vált, fertőzést okozhatott.

Bármennyire is indokolt lett volna a Nagyér lefödése, a munkálatok az 1970-es évekig elodázódtak.

A középítkezések

Nikelszky Jenő megválasztásával fiatal és ambiciózus, tehetséges és kiváló közigazgatási szakember került 1922-ben a polgármesteri székbe. Nemcsak művelt és bölcs emberként tartották számon, de a városért tenni akaró személyiségként is. Kormánypártisága ellenére pártokon fölülemelkedő várospolitikát képviselt. A széles látókörű, francia műveltségű vezető előtt megnyíltak a minisztériumi párnázott ajtók, mert rokonszenves megjelenésével, lebilincselő modorával partnernak nyerte meg a fölkeresett országos vezetőket. Vele új építő korszak kezdődött a város életében. Ennek – nem sokkal megválasztása után – az újságíró is hangot adott: „A távol ködében már bontakoznak szemeink előtt egy rendezettebb, kulturált, egészséges város körvonalai: {346} veszekedésmentes új, modern városházával, üdén pompázó befásított utcákkal, állandó körszínházzal, deficitmentes fürdővel, különféle iskolákkal.”37 A városnak nem csupán szellemi–adminisztratív vezetője volt, de a középítkezés lelke is.

A bérpalota főtéri homlokzata

A sivár és otromba küllemű kasznárlak lebontásával kezdődött meg a főtér átalakítása. Helyébe fővárosi igényű bérpalotát építtetett. Lehetett bírálni, hogy a Speyer kölcsönt pompázatos küllemű háromszintes palotára pazarolta; lehetett kritizálni, hogy ezzel a látványos tömegű épülettel megtörte a főtér mezővárosi hangulatát. De nem lehet elvitatni, hogy európai szellemiséget teremtett a városközpontban. Nem vidéki építőmesterre bízta a tervezést, hanem jó nevű budapesti építészre, Orth Ambrusra, aki reprezentatív tömeghatást tudott elérni a bérpalota megalkotásával. Ahogyan a Makói Takarékpénztár épületét megálmodó építész az Arad felől érkezőt lepte meg a neogótikus látványtömegű banképülettel, úgy a bérpalota Újváros felől nyűgöz le. Az új palotát nemcsak lakásokra kívánta hasznosítani, de szállodával, étteremmel, kávéházzal, hangversenyteremmel ellátva a polgári életmód világát jelentő művelődési központ kialakítására is törekedett. A szűkös pénzügyi keret és a polgármestert ért támadás pergőtüze miatt ennek a kulturális funkciónak megvalósítása elmaradt.

Ahol a D’Orsay (Posta) utcát nyitották
{347}

A régi városháza ráépült a kasznárlakra, ezzel a városi székház fejleszthetetlenné vált. Nem véletlen, hogy Varga László városrendező mérnök a Korona mögött javasolt újat építeni. Szabó Imre főmérnök 1924-ben meg volt győződve, hogy a „régi városháza akadálya a város fejlődésének”. Gorcsa Péter polgármester-helyettest pedig a városháza gazdasági bejárójának megoldása foglalkoztatta. A főtérre néző egyetlen kapu nemcsak a gyalogos közlekedést szolgálta, hanem a lovaskocsik, a tűzoltók, a szalma-, széna-, de még a trágyahordó szekerek is ezt használták. A kasznárlak lebontása után a városháza és a bérpalota között új utcát nyitottak, így a városháza gazdasági bejárójának gondja is megoldódott, sőt a városi székház bővítésének lehetősége is.

A Magyar–Olasz Bank a Posta utca és a főtér sarkán

A Posta utca nyitásával – amelyet D’Orsay (ejtsd: dorzé) Olivérről, a magyar lótenyésztés úttörőjéről neveztek el – fontos középületeknek sikerült helyet teremteni. Elsőnek a Szegedi utca felőli sarkán fölépült a Magyar–Olasz Bank palotája; földszintjén a banki üzlet termével, igazgatói tanácskozóval, a D’Orsay utcában négy üzlettel, az emeleten két kényelmes lakással.38

Az Úri utca eleje
{348}

A vele szemközt, a D’Orsay utca sarkán álló régi rendőrségi palotának megtartását mind szépészeti, mind műszaki szempontból kifogásolták, hiszen az 1853-ban emelt épületet korábban már életveszélyessé is nyilvánították.39 Helyére városi bérházat emeltek. A 400 ezer pengő költséggel épült kétszintes postapalota Papp József makói építési vállalkozó kivitelezésében 1928 novemberében készült el. Vele átellenben az iparos- és kereskedőtanonc iskolát (a mai Erdei Ferenc Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolát) a város építtette a belügyminiszter 150 ezer pengős hozzájárulásával. 1932 őszén adták át. A budapesti Csapó Heim József tervezte, Kovatsek Ferenc vállalkozó, Csala Ferenc és társai makói kőművesek által kivitelezett régi hagymaházat 1936-ban avatták föl.

A református polgári fiúiskola

Az iskolák építése és fönntartása állandóan napirenden volt. Az 1930-as évekre az óvodák, a városi és tanyai népiskolák, valamint a középiskolák helyreállítása, illetve újak létesítése – nem kis erőfeszítéssel –, de megvalósult. Az emeletes Bajza utcai iskola 1927-ben, az Almásy utcai 1929-ben, az Igás-ugari tanyai Klebelsberg iskola 1928-ban, a rákosi 1934-ben készült el.

A kétszintessé átalakított polgári leányiskola
{349}

A közép- és középfokú iskolák – a gimnázium kivételével – a két világháború közt épültek. A Bethlen István Református Fiúpolgárit a makói református egyház építtette 1927-ben a Klebelsberg Kunó kultuszminisztertől kapott támogatás fölhasználásával. A római katolikus fiúpolgári a gazdasági világválság következtében két szakaszban valósulhatott meg: az iskola egyik részét 1927-ben, a másik felét 1933-ban vették birtokba. A Návay Lajos Felsőkereskedelmi Iskola az 1932-ben létesült Iparos- és Kereskedőtanonc Iskolában kapott helyet. A polgári leányiskola emeletráépítését 1925-ben oldották meg.

A katolikus polgári fiúiskola építésének első szakasza (1927)

Makó a trianoni határmegvonással határszéli település lett, és mivel a városban katonai laktanya nem volt, fontosnak tartották a csendőrség megerősítését. A csendőrségi palota laktanyának és csendőriskolának épült, de itt kellett elhelyezni a makói csendőrszakasz-parancsnokságot és a makói szárnyparancsnokságot, amely a makói, csanádpalotai és kiszombori őrsöket ellenőrizte. Így tehát hatalmas épületre volt szükségük. Ezzel egy időben vált halaszthatatlanná a rendőrségi palota létesítése is. A rendőrség épületét 1926-ban az államépítészeti hivatal életveszélyesnek nyilvánította, ezért részükre ideiglenesen a Magyar–Olasz Bank fiókjának épületében béreltek helyiségeket.

A csendőrségi palota
{350}

Miután a város a két szervezet elhelyezésére a Teleki László és Szép utca sarkán fölajánlott a Belügyminisztériumnak 1700 négyszögöles területet, a minisztérium megbízta Halasy Géza fővárosi építészt a tervek elkészítésével, Tóth Imre és Littke Kázmér budapesti vállalkozókat a kivitelezéssel. A rendőrségi palota 1928-ban, a csendőrségé (ma a Galamb József Szakközép- és Szakmunkásképző iskola) 1929-ben készült el.

A város és a megye közhivatalai a megnövekedett föladatok ellátására szűknek bizonyultak. Ez – a trianoni békediktátum következtében a Csanád megyére nehezedő szanálási ügyek lebonyolítása miatt – égetően a pénzügyigazgatóság székházában mutatkozott meg. Ezen emeletráépítéssel (a tetőszerkezetet megemelésével, bontás nélkül) segítettek. A munkával 1923 augusztusában készültek el.40

Az Államépítészeti Hivatal

A makói Államépítészeti Hivatal 1924-ben a Püspökkertből megvásárolt 140 millió koronáért 300 négyszögöl területet és még abban az évben hozzákezdett rajta az emeletes palota építéséhez. A környezetbe illeszkedő, villastílusú épület a hivatalon kívül helyet adott a főmérnöki és szolgalakásnak, sőt vendégszobának is.41

A fölújításra és bővítésre megért városháza
{351}

Tarnay Ivor kezdeményezésére a megyeháza 1929-ben az Úri utca felől háromszintes szárnyépülettel bővült. A tervpályázat nyertese Tóbiás László szegedi műépítész lett. A régi és új épületet íves nyaktag kötötte össze. A földszinten irattár, gazdasági helyiségek, házfölügyelői lakás, kőnyomda, inas szobák, hivatali szobák, főügyészi szoba; az első emeleten az alaprajzi elrendezés szerint számvevőség, gazdasági és testnevelési fölügyelő szobája; a második emeleten a levéltár, könyvtár, főorvosi szoba és vendégszoba nyert elhelyezést.

A kasznárlak bontásával, továbbá a városháza és a bérpalota közötti utcanyitással lehetőség nyílt a régi városháza bővítésére. Az új városháza építésének gondolatát elvetették. A bővítmény külön lépcsőt kapott, így ezzel ennek a szakasznak önállóságát is lehetővé tette, de a régi épület első és a szárny második emeletét néhány lépcső kialakításával szerencsésen össze lehetett hozni, így az egységes funkció is fönnmaradt. A szárnyépület középfolyosós lévén, erre igen sok hivatali szoba csatlakozhatott. A főépület tetejéről ekkor tűntették el az 1911-ben odabiggyesztett ormótlan manzárdszerű sátorkupolát. A földszintre tágas tűzoltógarázsok kerültek. A tervező a levéltár helyiségeit a díszteremtől az épület északi sarkáig a tetőtérben alakította ki. A tervezés Szabó Imre főmérnök gondosságát dicséri, a bontási és kivitelezési munkát Vasvári Béla építőmester és Fodor Ferenc ácsmester végezte.42

A manzárdtető elbontásával a romantika stíluselemei ismét uralkodóvá váltak

1940 júliusában költöztek be a hivatalok az új épületbe. Elhelyezésük jól szemlélteti a kor ügyosztályainak rendszerét. Az új szárny földszintjére kerültek a legforgalmasabb hivatali szobák: az adókerületek, a pénztár, az adóügyi tanácsnok és fogalmazó szobája; az első emeleten helyezték el a kiadót, az iktatót, a leíróhivatalt, az irattárat, a katonai ügyosztályt, a sarokban volt a polgármester szobája, mellette a {352} főjegyzői, aljegyzői, ügyészi hivatal. A második emeletre került a községi bíróság, az árvaszék, a közgyámi és az anyakönyvi hivatal. A megüresedett polgármesteri szobát a gazdasági hivatal örökölte, míg helyét a városi tisztiorvos foglalta el. Az anyakönyvi hivatalt a népmozgalmi hivatal kapta meg, a főjegyzői szobába a mérnöki hivatal költözött. A birtoknyilvántartói iroda maradt a földszint Szegedi utcai végében. A megüresedett irattárban a szegényügyi osztály nyert otthont. A hajdúk a népmozgalmi hivatal szobáját kapták.43

Szabó Imre városi főmérnök

Sokáig vajúdott a vágóhíd ügye. Másfél évtizedig a képviselő-testület a régi vágóhíd (ma sajtgyár) bővítése, modernizálása mellett kardoskodott. Végül 1939 augusztusában szakértőkből álló bizottságot hoztak létre, és ez kimondta, hogy a régi vágóhíd nem alkalmas sem átalakításra, sem arra, hogy helyén új vágóhíd épüljön. Itt ugyanis 860 m hosszúságú iparvágányt kellene létesíteni, a szennyvíz elvezetésére pedig csatornát. A meglévő épület fölújítása 260 ezer pengőbe kerülne, az új 300 ezerbe.

Istók Zoltán városi főmérnök
{353}

A bizottság az építésre az újvárosi állomás közelében lévő ötholdas parcellát találta alkalmasnak. Itt ugyanis nem drágítaná a költségeket a csatorna és vágány építése. A testület 1940. május 1-jén megszavazta az építést. A terv módosításával (zsírolvasztó, márkázó, szalonnapácoló, sertésforrázó építése) a kivitelezés költsége 360 ezer pengőre növekedett. A kiírt pályázatra a kivitelezés legtöbb munkájára csak egyetlen cég jelentkezett. Bécsy Bertalan polgármester javaslatát a házi kezeléses fölépítésre a testület magáévá tette. Az évekig tartó huzavona miatt a vágóhíd csak a második világháború után, a hároméves tervben épült föl.44

A korona befejezetlen főhomlokzata
 
A Népbank nyugati szárnnyal bővítette a Korona Szállót

A két világháború közötti városfejlesztés koncepciójába sehogy sem illik bele a Hollósy Kornélia Színház bontása. A 35 éves épületet minden különösebb előzmény nélkül 1938 áprilisában helyi tagokból álló bizottság életveszélyesnek nyilvánította, és lebontását javasolta. Annak ellenére, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 12 {354} ezer pengő államsegélyt helyezett kilátásba, a Belügyminisztérium is a fönntartása mellett foglalt állást, a város képviselő-testülete kimondta, hogy a minisztérium rendeletét „nem hajtja végre”. Vasvári Pál makói építőmester elkészítette az átalakítási tervet. Erre az volt a hivatalos válasz: a „Vasvári-féle tervek tisztán csak a színház épületének statikai bizonytalanságát odáznák el, de nem oldanák meg a tűzrendészeti és egyéb követelményeket”.45 A nyugállományú alispán, Tarnay Ivor a Színpártoló Egyesület nevében emelte föl szavát: „Tudom, hogy a mesterségesen felizgatott közvélemény előtt népszerűtlen ügyet védek, de az ember sohasem félhet, ha igazságos ügyet véd és nem félhet akkor, ha állásfoglalása egyezik úgy a Belügyminisztérium, mint a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium álláspontjával. Ez pedig nem a színház lerombolását, hanem megtartását tűzte ki maga elébe célul. Ő tudja, hogy miért. Azért, mert a magyar kultúra őre.”46 Diósszilágyi Sámuel levélben fordult Ring (Ferenczy) Béla alispánhoz: „összetett kézzel kérlek, kövess el mindent, hogy a lebontást megelőzhesd”.47 A Színpártoló Egyesület memorandumot küldött Teleki Pál miniszterelnökhöz, Diósszilágyi Sámuel baráti levélben Zsindely Ferenc államtitkárhoz fordult – hasztalan. A szomorú az, hogy a megyének és a városnak nem volt alternatív terve, pl. közeli vagy távlati kőszínház építése. Minden realitást nélkülözve, szépségtapaszként a városi közgyűlésen azért elhangzott, hogy a levente-otthon építésénél meg lehet oldani a színház ügyét is. 1941 október 1-jén meghalt Tarnay Ivor; 13-án a képviselő-testület „egyhangúlag megszavazta a színházépület bontását s anyagának beépítését a vágóhídba”.48 20-án megkezdődött a bontás.

A városban működő nagyobb taglétszámú egyesületek arra törekedtek, hogy megfelelő székházra tegyenek szert. A Gazdasági Egyesület épületéhez 1926-ban színpaddal ellátott dísztermet épített. A Makó és Vidéke Hagyma- és Zöldségtermelők Egyesülete és a hasonló nevű szövetkezet 1936-ban megvalósította régi tervét, hagymaház létesítését. A makói kaszinó 1938 nyarán határozta el, hogy Lonovics László (ma József Attila) utca 5. alatti székházát korszerűen átépíti.

A város pénzintézetei is korszerű székházakat építettek. Az Arad-Csanádi Gazdasági Takarékpénztár makói fiókja 1924-ben önálló intézetté lett, ezért szükségessé vált székház létesítése. A Dessewffy (ma Csanád vezér) tér 2. alatti házra két emeletet húztak. A korszerűen modernizált épületnek tér felőli földszintjén kapott helyet a banküzlet, amely egy nagy tisztviselői szobából, vezérigazgatói szobából, tanácsteremből, irattárból és előcsarnokból állt; az oldalszárnyban cukrászda, ügyvédi iroda, kocsibeálló és altiszti lakás kapott helyet. Az első emeleten egy öt- és egy négyszobás lakás, valamint két vendégszoba; a második emeleten 3 háromszobás lakás és egy kétszobás garzonlakás.49 A Magyar-Olasz Bank palotája 1925-ben épült meg.

A Makói Népbank 1918. június 30-án 480 ezer koronáért megvásárolta a Korona Szálló épületét. A bank 1929-ben megépítette a bérpalota felőli szárnyat. Ezzel a szálló nemcsak jelentősen bővült, de egyben megszűnt a főhomlokzat csonkasága, és az épületet modernizálták is (gőzfűtés, a szobákban hideg-meleg víz). Az üzlethelyiségek száma az eddigi hatról tizenötre növekedett, a szállodai szobáké harminchatra. {355}

A Nemzeti Szálló eredeti homlokzata

Az Országos Központi Hitelszövetkezet makói fiókjának elnöke, S. Bálint György 1941 tavaszán keresztülvitte, hogy székházukat (az 1892-ben emelt Nemzeti Szállót) modernizálják. Úgy találták, hogy az eddigi első emelet magas légtere kevés emeléssel két szint kialakítására is elegendő. A banküzlet a földszinten működött, az emeleten pedig lakások sorát alakították ki. Az építkezést Schackmann Béla szegedi építőmester vezette.50

Az egykori Nemzeti Szállót a hitelszövetkezet háromszintessé alakíttatta át

Az egyházak életében a nagy építkezések kora lejárt. A reformátusok 1929 novemberében kápolnát avattak a honvédi Királyhegyesi úton. Miután az újvárosi katolikus egyházközség önálló lett, 1933-ban fölépült a parókia. 1939-ben a belvárosi katolikus templomban oldalkápolna, a Tulipán u. 50. számú házban katolikus kápolna létesült. Átépítették a református nagytemplom mennyezetét, bővült az evangélikus imaház.51 {356}

Az országzászlók a trianoni békediktátum elleni tiltakozás jelképeként terjedtek el a hazánkban. A makói emlékmű fölállítása sokáig elhúzódott. A Turul Szövetségbe tömörült makói Bajtársi Egyesület már 1933-ban kezdeményezte fölépítését, sőt gyűjtést is indított. 1937 júliusra ezerkétszáz pengő gyűlt össze. Művészi megalkotója, Loós János iparművész tanár „sablonoktól eltérő, modern, eredeti és magyaros talpazatot tervezett, mely hazai nemes kőanyagból készül”. Alapkövét az őszi mezőgazdasági vásárkiállítás keretében tervezték elhelyezni, de a fölállításhoz szükséges összeg nem állt rendelkezésre.52

Az országzászló avatása 1942. május 31-én

A huzavonát megunva a MAK-vendéglő bérlője, a székelyudvarhelyi születésű Kovács Lázár a Maros-parti vendéglő terasza előtt saját költségére fölállított egy országzászlót. Talpazata a brassói Cenk-hegyen épült bástya kisebbített mása volt. Ennek közepére állította a nemzetiszínű zászlórudat, rajta lengett a félárbocra eresztett nemzetiszínű lobogó.53

Katonai zászlószentelés résztvevői 1940. június 30-án
Középen Ferenczy Béláné zászlóanya és Papp Sándor alezredes
{357}

A makói tanyavilágban is több országzászlót helyeztek el. Az igásit 1942. május 14-én, a rákosit 1943. május 23-án a megye és a város jeles személyeinek jelenlétében avatták föl.

A visszacsatolt országrészek teremtette hazafias légkörben katonai zászlószentelésekre is sor került. A 30. határvadász zászlóaljnak Csanád–Arad–Torontál vármegye közönsége 1940. június 30-án adományozott zászlót. A zászlóanya tisztet Ferenczy Béláné látta el. Hűséggel a hazáért mindhalálig jelmondatú hímzett selyemzászlót a vármegye közönsége nevében dr. Ferenczy Béla alispán adta át. Papp Sándor alezredes megígérte, oda fogják elvinni és kitűzni, ahová az adományozók szánták: a Kárpátok gerincére.54

A magánépítkezések

A lakásínség már az első világháború alatt megmutatkozott. Az államrendőrség szerint 1914. augusztus 1-től 1919. november 1-ig Makóra költözött és letelepedett 322 család. Ez magába foglalja azokat is, akik hivatali áthelyezéssel vagy kinevezéssel kerültek ide, sőt az első román invázió idején lakóhelyükről ide menekülteket is. Nem tartalmazta a kimutatás az 1919. december 1. utáni ide költözőket.

Az Istók Zoltán tervezte dr. Kiss Károly villa a Hajnal u. 12. alatt

A lakásínség amiatt is fokozódott, hogy az idegen megszállást után a bevonult nemzeti hadsereg, az ide rendelt rendőrök, csendőrök, pénzügyőrök, bírósági hivatalnokok, közigazgatási tisztviselők részére a lakáshivatalnak soron kívül kellett lakást adni.

A lakáshivatal vezetője szerint a fordított házakban, ahol két szoba épült az utcára, csak egyik fűthető, a másiknak kéménye sincs. Az egyenes házak felében a belső {358} szobát fűtik, az utcai szobában szintén nincs kémény. Ezeket a házakat különben is bérlő esetében nehéz volna megosztani, mert a háztulajdonosnak és a lakónak is a konyhát kellene használnia közlekedő helyiségként.55

A Szegedi utca betorkolása a főtérbe

 

Kiadott építési engedélyek száma 1923–1932 között56

Kisebb építkezésre Új házra

1923 711 28
1924 749 65
1925 830 50
1926 1024 61
1927 890 88
1928 783 457
1929 678 54
1930 455 21
1931 393 23
1932 367 19

  Makóra mint mezővárosra az is jellemző volt, hogy bérházat egyáltalán nem építettek, továbbá az, hogy a külterületet sok tanya népesítette be. 1933-ban a belterületi házak száma 6622 volt, a tanyáké 1977. Közben egyre többen kezdtek a külterületről beköltözni, és ezért fölmondtak a bérbe adott belterületi házaik lakóinak. A lakásínség átmeneti jelenség volt, a háborút követő népmozgalommal függött össze. {359}

A feszítő lakáshiány nem járt együtt házépítési lázzal. 1928-ban kivételesen nagy az épülő új házak száma, de ebből 396 Vertán-telep építéséből adódik. Tíz év alatt 866 ház épült; a Vertán-telepi házakat leszámítva 470. De az újonnan fölhúzott házak kétharmada lebontott házak helyén létesült.57 Makón tehát lelassult a házépítés üteme. Ez hatványozott mértékig megmutatkozott a gazdasági világválság idején.

A Korona Szálló elől a Dessewffy térre áthelyezett artézi kút

A megszűnőben lévő lakásépítési láz valójában ennél is súlyosabb okokra vezethető vissza. A jelzett tíz év alatt a város népessége 700 fővel apadt; a népesség korábbi dinamikus fejlődése végérvényesen megállt. A házépítés inkább minőségi javulást jelentett a város házállományában. 1935-ben a városi mérnöki hivatal 198 építési engedélyt adott ki, de új ház csak 18 épült.

Urbán János városi főkertész

{360}

A Vásárhelyi utcai fasor

A korabeli újság megemlítette: „ami épült, az új szint, formát, modernséget és ízlést hozott a város arculatának rajzában […] A polgári villaháztípusban is keletkeztek új irányt képviselő alkotások. Így a Horthy téren Szanyi István tervezte Petrán-villa, az ifj. Mágori Bálint tervezés szerint épült Bagaméri-ház. A Szép utcában Istók Zoltán mérnök temperáltan modern kőzöld kis családi háza új stílust és ízlést képvisel, s követésre csábít […] Ugyancsak új stílust jelent nemcsak külső megjelenésénél, de belső szerkezeti beosztásánál fogva is a Pollák és Schwartz-féle fatelep telkén épült új családi ház és a Szép utca 7/A. számú lakóház, melyet Csala Ferenc tervezett. Örömmel látjuk, hogy a makói építőipar nem ismeri a megállást, a maradi egy helyben topogást, hanem van érzéke újat alkotni modern, de mégis a kisváros polgári ízléséhez temperált stílusban.”58 Az Istók Zoltán tervezte villák közül legreprezentatívabbnak számított az 1937-ben épült Hajnal u. 12. alatti Kiss Károly-villa.59

Az 1937-ben kiadott városrendezési törvény végrehajtása során 1939 tavaszán az Iparügyi Minisztérium szakemberei Makóra látogattak, hogy irányításukkal meghatározzák az egész városra kiterjedő városrendezési föladatokat. Ennek fontos része volt a Bánom és Sovány rendezése és ennek során a Szép utca kinyitása. A Bánom és Sovány városrendezési tervét a város még 1927-ben elkészítette, s fölsőbb szervek is jóváhagyták, de végrehajtásához a szükséges költségeket előteremteni nem tudták. Az 1937. évi városrendezési törvény II. fejezetének 8. és 11. paragrafusa adta meg a lehetőséget e terv végrehajtására azzal a rendelkezéssel, hogy út létesítésére vagy szabályozására kisajátított terület nem haladhatja meg a telek eredeti területének egyharmadát. A rendezés költségeit az érdekelt telektulajdonosok telkeik értékének arányában viselik. A képviselő-testület a Bánomnak és Soványnak rendezését e törvény értelmében még 1938-ban elhatározta.60 {361}

A megyei és városi hatóság irányította munkásházépítési akció mintegy félezer lakóház építését eredményezte. A polgárosodó parasztság és a középrétegek a városban szétszórtan építkeztek. Az utcanyitások a középrétegekhez tartozókon kívül az értelmiség házépítését is lehetővé tették.

A főtér nyugati fele
 
Víztorony a Horthy-parkban

A Béke utca kinyitását Károlyi Mihály és társai 1912-ben indítványozták, de csak 1921–1922-ben valósult meg.61 Mivel akkoriban a mai Rákóczi utca nem csatlakozott a Csokonai utcába, a Kálvin és Petőfi utcát összekötő Béke utcának fontos szerepet tulajdonítottak. A 12 m széles utcát föl kellett tölteni, a Nagyér csatornát az út szélességében lefödni, valamint kiépíteni a járdát és villanyvilágítást. A Béke utca nemcsak csendes, békés hangulatú volt, de az új háztulajdonosok társadalmi helyzete {362} alapján elit utcának is számított. Ugyanez hatványozott mértékben vonatkozott a Püspökkert kiosztásakor keletkező új utcák házépítőire.

A Szép utca kinyitásának fontosságát senki sem vitatta. Ha a Szép utca tengelyében a Kálvária utcától az Almási utcáig két ház lebontásával és a beltelkek megvásárlásával az utcanyitás megtörténne, Vertán-telep szervesen beépülne a városba, továbbá megnyílna a lehetőség Sovány és Bánom 70–80 holdnyi tömbjének beépítésére. A tulajdonosok telekuzsorával hátráltatták, sőt másfél évtizedre megakadályozták a terv megvalósítását. A többnyire szőlővel beültetett terület négyszögöléért a 2–4 pengő érték helyett 10–12 pengőt kértek.62

 

Lábjegyzetek:

1. Közli Tóth Ferenc 1979. 217.

2. ML Középítkezés 38.

3. Uo.

4. dr. d. s. [Diósszilágyi Sámuel]: Városrendezés MFrÚ 1925. ápr. 22.

5. Városépítési–rendezési előadás a városházán. MÚ 1938. máj. 24. Lehet-e Makóból mintaváros? MÚ 1938.

máj. 20.

6. MÚ 1939. jún. 27.

7. A püspökkert. MFrÚ 1921. máj. 29.

8. Forgó Géza 2001. 21–25.

9. Barna János 1929. 264–265., Vermes Ernő 1929. 224–225.

10. A polgármester terve az állomástér rendezésére. Mv 1925. jan. 22. Makó város középítkezési tervei a megvalósulás útján. Mv 1926. szept. 28.

11. Tóth Ferenc 1977.

12. Mv 1924. máj. 22.

13. Mv 1924. ápr. 29.

14. Tóth Ferenc 1974. 74–75.

15. Milotay István 1932. júl. l6.

16. Szabó Jenő 1999. 6–7.

17. ML Középítkezések. Vertán-telep.

18. Milotay István i. m.

19. Uo.

20. [Gyenge Miklós] Gy. M. Vertán Endre MFrÚ 1934. ápr. 20.

21. MFrÚ 1934. máj. 5.

22. Milotay István i. m.

23. Szabó Jenő 1999. 11–12.

24. I. m. 5–9.

25. MÚ Valószínűleg másfél pengőre mérséklik a Vertán-telepi telkek egységárát. 1937. jún. 19., Mit fizet rá a vármegye az ardicsi munkásháztelkekre? 1938. ápr. 24.

26. Erőteljes akció indul a Vertán-telepi házbeomlások megakadályozására. MÚ 1939. febr. 25.

27. MFüÚ 1937. jún. 17.

28. Szabó Jenő 1999. 11.

29. MÚ 1939.júl. 13., Szept. 26.

30. Több mint másfélszáz makói házat tett tönkre a talajvíz. MÚ 1940. márc. 31.

31. Féja Géza 1957. 271.

32. Romboljuk le a „makói Abesszíniát!” MÚ 1936. nov. 8.

33. Újból hozzáfogtak a gencshát–gacsibai csatorna mélyítéséhez. MFrÚ 1925. máj. 20. Megkezdődött Honvéd víztelenítése. Mv 1926. aug. 13. Még ebben az évben megépítik az újvárosi új csatornát. Mv 1926. dec. 8.

34. Öt nagyteljesítményű szivattyú menti a határt. MÚ 1940. márc. 28., márc. 29. Tavalyinál is súlyosabb bajok Kelet-Csanádban. MÚ 1941. no. 19.

35. Jövőre 50 ONCSA házat épít a Városi Közjóléti Szövetkezet. MÚ 1943. dec. 5.

36. ML középítkezés 38.

37. Mv 1925. ápr. 21.

38. A banktól Szöllősi Jenő vásárolta meg gyógyszertár és lakás céljára, 1944 végétől ez volt a kommunista párt székháza. Lebontották az 1970-es években.

39. A bontáskor került elő egy földszinti téglaüregben a szabadságos káplár levele: „Ezen épületet készítette 1853-ban Kováts István Császári királyi Korpolár Dezső Lajos szabadságos katona”.

40. A jövő hónapban elkészülnek a pénzügyi palota új emeletével. MFrÚ 1923. júl. 23.

41. Egy emeletes lesz a makói államépítészeti hivatal. Mv 1924. márc. 13. Megkezdik az Államépítészeti Hivatal új palotájának építését. Mv 1924. máj. 21.

42. Új kétemeletes szárnyat építenek a városházához. MÚ 1937. ápr. 13. Megépül a városháza szárnyépülete. MÚ 1939. júl. 20.

43. MÚ 1940 júl. 30.

44. Az újvárosi állomás mellett legyen az új vágóhíd. MÚ 1939. aug. 22. Rövidesen elkészülnek az új vágóhíd tervei. MÚ 1940. márc. 29.

45. Két héten belül vagy átalakítják vagy le kell bontani a jó öreg színházat. 1938. júl. 14.

46. Tarnay Ivor: Színházkérdés. MÚ 1940. jún. 23.

47. Tóth Ferenc 1982. 45.

48. Lebontják a színházat s a levente-otthonban kap méltó hajlékot Thalia. MÚ 1941. okt. 13.

49. Kétemeletes palotát épít az Arad-Csanádi Takarékpénztár. Mv 1927. ápr. 23.

50. Második emeletet húznak az OKH főtéri székházára. MÚ 1941. máj. 6.

51. MÚ 1939. dec.31.

52. MÚ 1937. júl. 23., aug. 17.

53. MÚ 1937. aug. 17.

54. Lélekemelő, történelmi zászlóavatás Makó, MÚ 1940. júl. 2.

55. MFrÚ 1921. jan. 6.

56. Nincs szükség Makón új házakra. MFrÚ 1933. jan. 11.

57. Nincs szükség Makón új házakra. MFrÚ 1933. jan. 11.

58. Épül, szépül Makó. MÚ 1936. máj. 24.

59. Ennek elsötétített helyiségeiben tanácskoztak 1937 októberében a Márciusi Front alapító politikusai.

60. Majdnem megszűnt Makón az építkezési kedv. MÚ 1939. dec. 31.

61. ML Közgy. jkv. 1912. 203. kgy.

62. Tovább húzódik a Szép-utca kinyitása. MÚ 1939. okt. 21. Telekuzsorával akadályozzák páran a Szép-utca kinyitását. MÚ 1940. febr. 22.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet