Előző fejezet Következő fejezet

Az egyházközségek és gyülekezetek megalakulása
és megerősödése Medgyesegyházán

 

HALASI LÁSZLÓ

Medgyesegyháza önálló településsé emelkedését, a belterület kiépítését az egyházak tevékenysége több mint hét évtizeddel megelőzte. Ha a visszatekintést a kereszténységnek tájunkon történt megjelenéséig kiterjesztjük, a Meggyesegyház falunév (és a könyvünk vonatkozó tanulmányában olvasható történeti adatok) alapján a római egyház középkori jelenlétét kell említenünk. A középkori település XVI. század végi pusztulását követő időkben, a török hódítók kiveréséig a nagyon ritka és a letelepüléstől óvakodó lakosság körében feltételezhetjük a ferences szerzetesek és a kálvinista lelkipásztorok esetenkénti megjelenését.

Medgyesegyháza mostani területén, a település központjába eső részen, öt útvonal kereszteződésében még a kincstári puszták bérbeadása idején kezdődhetett el a berendezkedés a folyamatos egyházi életre, a hívek lelkiismereti gondozására, nevelésére, az ifjúság tanítására.

 

1. A RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG ÚTJA AZ ÖNÁLLÓSULÁSIG

Az Arad és Csanád megyei kincstári pusztákon, továbbá a szerződéssel megtelepült dohánykertész községekben - a lakosok vallását követve - a XIX. század elejére a tájon már erős plébániákkal, rendházakkal rendelkező római ka tolikusok összefogása indult meg először. A medgyesi pusztán 1822-ben kere ken hatvan, a bánkúti pusztán pedig tizenkét római katolikust tüntet föl a csanádi egyházmegye cím— és adattára (ú. n. sematizmusa), mint az eleki plébániához tartozó híveket. Az akkor 21 lakossal rendelkező bodzási pusztán tíz katolikus élt, a bánhegyesi pusztán ötvenkettő, a kamarási pusztán 19 . (Eleken 18 60. Két- egyházán 780, a frissen települt Apácán már 430.)

Az egyházi élet intézményesítéséhez, helyi és kistáji permanenciájához templomra volt szükség, amely akkor még egyértelműen „központot" is jelen tett. Az általa 1820 óta bérelt kincstári földek célszerűen kiválasztott irányítási „centrumában" Hengelmüller Mihály alsó-ausztriai birtokos emeltetett egy kis templomot. Az építkezés 1822- 18 24 között folyt. Marosi György kerületi espe res szentelte be 1824-ben, Szent Mihály főangyal tiszteletére. Az építmény kápolna méretű, román stílusú volt. A védőszent választásában joggal húzódott meg az építtető iránti tisztelet. A templomhoz különben sekrestye nem épült, az orgonát Bécsből hozták. A vörösmárvány keresztelőkutat 1823-ban Kabdebó Mihály, Hengelmüller egyik örmény albérlője adományozta.

A felszentelt templomnak saját plébánosa nem volt. A hívek gondozását az eleki plébánia látta el 1852-ig. Az egyházi életről a „Historia Domus" Medgyesegyháza közöl értékes tényeket. Az 1825. évi egyházlátogatási előmunkálat feltünteti a medgyesi kántor javadalmazását. A templom kegyura a kincstár volt, a kántor javadalmazását e minőségében adta. Ehhez kiegészítőleg járult a hívek adománya. A kántor-tanító, akinek személyében a kultúra első harcosát is tisztelhetjük, már a rendszerességet, a közeli, a mindennapi elérhetőséget, a tanítás, a nevelés alsó szintű megvalósulását jelentette a puszta életében. Palugyay Imre 1855-ben kiadott nevezetes országleíró munkája 521 lakosról beszél a medgyesi pusztán, akik „leginkább róm. katolikusok". Ugyanabból az évből ismerünk egy szolgabírói jelentést, amely közelebbi és nagyon siralmas képet ad az iskolaépü letként is használt kápolna leromlott állapotáról, és Sirokmán János kántor-tanító viszonyairól. Kiderül a jelentésből, hogy a rozzant kápolna fűtését nem tudják (vagy nem lehet) megoldani, ezért télen nem folyik a tanítás. A kántornak csak egy istállóból átalakított kis szobája van, abban lakik a családjával. (Békés Megyei Levéltár, Békés-Csanádi Megyehatóság iratai 1683/1855. alapsz.) Az eleki prépost, Szaál Antal és a kiküldött szolgabíró a kincstártól várta az iskola és a tanítói lakás felépítését. (Az 1850-es évek derekán állami költségviseléssel szá mos tanyai iskola épült az Alföldön, többek között Szeged határában is, tanyafelszámoló és községalakító hivatalos tervek alapján. A javaslatnak tehát volt alapja, előzménye.)

1852-től a közelebb fekvő kétegy házi plébánia látta el a medgyesi hívek pásztorolását. Ez volt a gyakorlat 1871-ig, amikor az 1857-ben települt Bodzáson önálló lelkészség alakult. 1871-től 1922-ig a medgyesi (medgyesegyházi) római katolikus hívek a medgy e sbodzási egyházközség gondozásába tartoztak. A kis templom nagy kiterjedésű vidék híveit szolgálta. A terület pusztáinak népessége időközben nagy mértékben megnőtt; főként a cselédek, napszámosok száma nőtt, de az iparosok, kereskedők, gazdatisztek is egyre többen lettek.

Medgyesegyháza vallási arányai az 1880-as évek végétől alapvetően meg változtak. A római katolikus többséget felváltotta az evangélikus többség. A változások nem gyengítették a katolikus hitéletet, s nem takarják el a katolikus ság gyarapodásának tényeit sem. 1900-ban 781, 1910-ben 1043, 1920-ban 1576, 1930-ban 1703 római katolikus lakost mutattak a népszámlálások a községben. A számok is jelzik, hogy a kis templom egyre szűkösebb lett. s okkal merült föl az új, nagyobb templom építésének gondolata. A terv megvalósítása azonban anyagi és szervezési okok miatt többször is elhalasztásra került. Az 19 22. évi önállósulás után a hívek elhatározása még erősebbé vált. A csanádi püspök a gyülekezeti tagok áldozatvállalásától teszi függővé az építkezés jóváhagyását, majd a jókedvű adakozást látva anyagi támogatást is nyújt. 1938 tavaszán fogtak az építkezéshez, sok önkéntes segítő közreműködésével. Az év őszére az új templom teljesen el is készült. Glattfelder Gyula megyés püspök - a szegedi Fo gadalmi Templom építésének befejezője - számos pap jelenlétében, Szent Mi hály napján szentelte be. A templomépítésben nagy érdemei voltak az 1923-1941 között szolgáló Bajcsy János plébánosnak. 1941-1945 között Havadi Ferenc, 1946 - 1969 között Szűcs György, utóbb esperes volt a plébános.

Mint láttuk, a római katolikus egyház a községgé alakulás előtti időben fa lukiformáló jelentőséggel rendelkezett. A gazdasági tényezők (föld, iparosok, kereskedők, piac, vasút) mellett egy közösség életében, együtt maradásában a lelkiek is döntő tényezők. Medgyes-puszta esetében is így történt. Az emberek számára egyfajta biztonságot, nyugalmat jelentett, hogy az egyházi szolgálat helyben és rendszeresen folyik.

 

2. AZ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET MEGALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

Könyvünk köztörténeti fejezete mutatja be részletesebben azt a parcellázási akciót, melynek eredményeként kilencven békéscsabai evangélikus és három katolikus család (750 lélek) jutott földhöz Medgyes-pusztán. (Minden tíz kat. hold föld után egy 800 négyszögöles belteiket is vásárolni kellett.) A nagy csabai kirajzás nemcsak a belterület kiépülését gyorsította föl, hanem az evangélikusság egyházzá szerveződését is.

Az első világháború körüli képes levelezőlapon az 1889-ben épült evangélikus templom és az 1937-ig fennálló, régi római katolikus templom (Szabó Ferenc gyűjteményéből)
 
Az evangélikus templom ma (Krajcsovics Bél áné felvétele, 1993.)
 
Az evangélikus templom oltára (Krajcsovics Béláné felvétele. 1993.)
 
Az első világháború hősi halottainak emléktáblája az evangélikus templomban
 
Az 1938-ban felszentel római katolikus templom. (Krajcsovics Béláné felvétele, 1993.)
 
Zsilinszky Endre lelkész emléktáblája az evangélikus templomban

Mint az ottlakai evangélikus társgyülekezet keresztelési anyakönyve bizonyítja, a Medgyesi pusztán már 1879-ben éltek evangélikusok. Az anyakönyv „lakhely" rovatában Medgyes (Meggyes) elkülönítve szerepel Bodzástóí , Eperjestől , Gerendástól. Az ottlakai templomban ilyen nevű medgyesi gyerekeket kereszteltek: Kuzma, Cservenák, Erdődi , Hankó, Ondrejcsik, Szítrieborni, Kvasz, Huszár és mások. A békéscsabai, nagybánhegyesi, tótkomlósi evangélikus szlovákok cselédi , napszámosi életsorban már jelen voltak a pusztán , adott esetben magukkal hozták e nagy gyülekezetek hagyományait is. A Medgyesi puszta lutheránusai az 1880-as évek végén kezdődő szervezett csabai kirajzás előtt Bodzás-Ottlaka evangélikusságával álltak filiális viszonyban. Egészen 1885-ig az ottani lévita-tanító, Balogh Mihály gondozta őket.

1886-ban kezdte meg szolgálatát Bodzás-Ottlakán Zsilinszky Endre evangélikus lelkész, akinek a gondoskodása különösen kiterjedt a gyarapodó lélek számú Medgyes-pusztai filiára. Ezt jól mutatják a pusztaottlakai és a medgyesi anyakönyvek is. 1886-ban valamennyi anyakönyv átkerült Medgyesre. 1888- ban - amikor a parcellázás jogilag lezárult s a csabai kitelepülök nevére tel- ekkönyvezték a földeket - a medgyesi hívek rendezni kívánták a helyzetüket a békéscsabai anyaegyházhoz (anyagyülekezethez) kapcsolódva, de önállóságot óhajtva. (1 913 -ban - erre gondolva - 18 88-ra tették a gyülekezet megalakulásának időpontját s megünnepelték a negyedszázados évfordulót.) A törekvés való ra váltásában az 1889-tól Medgyesen szolgáló Zsilinszky Endre töltött be nagy szerepet. A közigazgatási önállóság elérésére kényszerülő-törekvő medgyesiek tudták, hogy az egyházközség megalakításához saját lelkészre, paplakra van szükség. A békéscsabai anyagyülekezet presbitériuma 1892. április 26-án (VI. 130/6. jkv. sz.) kimondotta, hogy a medgyesi és a bodzási egyháztesteknek az anyaegyházhoz való viszonyát azonosnak tekinti a csabai szőlőbeliekével, azaz a ja m inaiakéval.

1892. július 19-én (VI. 147/5. jkv. sz.) a csabai presbitérium elutasította a medgyesi hívek azon kérését, hogy az anyaegyházuknál kevesebb egyházi adót vessenek ki rájuk. A nézeteltérés a medgyesi önállóság elérését mozdította elő. Erről tudósít a Medgyes-pusztán 18 92 augusztusában, de legkésőbb szeptember ben kelt jegyzőkönyv, egyházközségünk történetének alapdokumentuma: „ Elnök elsősorban előterjeszti a békéscsabai ág. hitv. anyaegyház (anyagyülekezet) 1892. évi júl . 19-én hozott presbiteri gyűlésének jegyzőkönyvét. Ebből kifolyólag azt tűzi ki tárgyalásra, hogy hajlandók-e a megyesi hívek a csabai anyaegyháznak (anyagyülekezetnek) a felolvasott jegyzőkönyvben írt nagy adót fizetni, vagy nem? Ha esetleg erre nem hajlandók, kívánnak-e a csabai anyaegyháztól elszakadni, s önálló egyházzá (anyagyülekezetté) alakulni?

E felett hosszas vita fejlett ki, melyben felhozatott, hogy a csabai egyház által kívánt adó nagyobb, mint amennyit a megyesi hívek a magok viszonyaihoz képest az anyagyülekezet eddigi gondozásához fizethetnek. Az anyagyülekezet eddig nem rendezte a filiális viszonyt, így ahhoz jövőre nincs remény, ezért a felszóllalók egyhangúlag az elszakadást, az önálló anyagyülekezet alakítását kívánják. Ehhez képest határoztatott: miszerint tekintettel arra, hogy a Megy é s és Bodzás határában települt ág.hitv. evangélikusokból már a mai napon 274 pár íratott össze, hogy ők ez időre már egy gyülekezeti ház és iskolahelyiségről gon-dokodtak, - hogy ezen prot.családok tulajdonát képező ingatlan 3722 kat. holdat tesz ki, s így erkölcsileg, mind anyagilag egy önálló anyagyülekezet (egyházközség) megalakítására képesek, sőt: azt megalakítani kötelességüknek is kíván ják tartani."

Ezt követően a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy a megyesi pusztán alakított új községben az önálló ág. hitv. evangélikus egyházköz ség megalakíttatik, s ez irányban a Nt. Esperesség megkerestetik. Ennek kivitelével a közgyűlés elnöke (Zsilinszky Endre) bízatik meg, akit meghívnak a gyülekezet lelkészének.

E közgyűlésen részt vett dr. Zsilinszky Endre, mint a jegyzőkönyv hitelesítője és Urszinyi János a gyűlés jegyzőjeként. Dr. Zsilinszky E. a következőket terjeszti elő beszédében: „Hogy miután az egyház anyagi érdekeiről immár gon doskodva van, nem szabad megfeledkeznünk a lelkiekről sem, Már most az egy ház alakulása kezdetén hangsúlyozza a hitbuzgóság és egyháziasság fejlesztésének szükségességét, a nép tudatába óhajtja oltani, hogy az, miszerint a Megyesre települtek áldásos föld birtokába jutottak, nem a maga érdeme, hanem Isten kü lönös kegyelme". Azért indítványozta, hogy a település emlékére minden év szeptember havának első vasárnapján hálaadó istentiszteletet tartsanak, Ezen in dítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadta. 1892. szept. 29. VI. 155/7. Ev. Gyülekezeti Levéltár szám alatt bejegyeztetett, hogy: „Medgyes és Bodzás anyaegyházzá alakulását a presbitérium jóváhagyja". 1892. nov. 24. VI. 161/5. ugyanazon levéltári bejegyzésből: „A csabai és immár önállóvá lett med gyesi egyházak osztozkodása a bodzási és gerendási híveken".

Fentebb említettük, hogy a gyülekezet önállósulása előtt már rendelkezik saját gyülekezeti házzal és iskolahelyiséggel. A lélekszám gyorsan emelkedik. A gyülekezeti ház istentiszteleti alkalmak számára kicsinek bizonyul. 1897-ben templomépítási tervet készíttetnek W a gner Józseffel, aki 1898-ra elkészíti a ter veket. Az egyházközség ez év augusztusában elkezdi az építkezést Áchim Gyu la mérnök irányításával és 1899. augusztusában befejezi. 1899. szeptember 3-án szentelte fel Sárkány Sámuel püspök. 1905-ben a templom kórusára orgonát épít Soukénik János szegedi orgonaépítő mester. Ezt a húszas években felújítják, pneumatikával látják el.

A templom felszentelésével párhuzamban épül a parochia épülete. E két épület felépítése a gyülekezet és a község polgárainak nagy áldozatkészségéről tanúskodik. Külső támogatók is segítik a tárgyi gyarapodást. 18 99. aug. 31 . VII. 270/5. a csabai presb. jegyzőkönyv bejegyzése: „ 1.000 Ft-os adomány a m ed-gyesegyházi gyülekezetnek templom felszentelése alkalmából." Az anyagi tá mogatók mellett erkölcsi segítők is vannak, akik a hivataluknál és egzisztenciá juknál fogva támogatást jelentenek a gyülekezet számára. Hadd említsek egyet Medgyesről, név szerint Vermes Alfréd közjegyzőt, aki levelében megköszöni a templom felszentelésére történő meghívást. Közli a tisztelt egyházi hivatallal, hogy részt vesz a felemelő ünnepségen másodmagával. E levele 1899. szept. 2- án kelt, a gyülekezet levéltárában található. (Korábban ő volt a nagyközség jegyzője.)

Az egyházközség szlovák ajkú volt. Az istentiszteletet két nyelven tartották, szlovákul és magyarul. Ennek megfelelően mindkét hagyományt ápolták. Meg kell említeni a KIE munkáját. Ezen egyesület az ev. egyházon belül a fiatalokkal való foglalkozást kultiválta. Vasárnapi iskola, népi játékok, színdarabok, ének kar stb. melyekben a hit alapvető ismerete mellett a kultúrát és a hagyományt ismertették meg a község ifjúságával. Ennek megvolt az eredménye. Az evangélikusság száma folyamatosan emelkedett: 1900-ban 1902, 1910-ben 2319, 1920- ban 3018, 1930-ban 2841 evangélikus lelket tartanak nyilván. Tegyük hozzá, hogy ezt a gazdasági és polgári fejlődés is befolyásolta.

A lelki és szellemi élet érdekében a tárgyi feltételekre is gondolni kellett. A templomot tatarozni volt kénytelen a gyülekezet. Kőműves, bádogos munkák, belső munkálatok elvégzése volt a legfontosabb. Ezt 1938-ban végzik el, Hrivnyák J. lelkészsége idején. Az egyházi portát ekkor kerítik körül a ma is álló kő-és vaskerítéssel. A bádogos munkával Keller József békéscsabai mestert bízzák meg, a kőműves munkával pedig Valastyán Mihály szintén békéscsabai mestert (1938. 05. 15-i egyházközségi jkönyv 2. pontja). A harangokat is lecserélik. Az addigi acél helyett réz és ón ötvözetűt állítanak a toronyba. 1939 húsvétján szen teli fel a főesperes. A nagy harang súlya 495 kg. E két eseményről korabeli fényképek is tanúskodnak. A templomot még két ízben renoválták: 1945 után dr. Gubcsó András lelkész és 1978/79-ben Zátonyi János lelkész idejében. Az egyházközség fennállásának 100. évfordulójára a régi gyülekezeti házat egy 15 m-es épülettel meghosszabbították, így a férőhely közel 300 ember számára elegendő. Ezt az új gyülekezeti házat 1992 októberében dr. Harmati Béla püspök szentelte fel.

A gyülekezet életében sajnálatos tény volt az 1947-es lakosságcsere. Az egyházközségből 997 lélek (zömmel evangélikus) települt át Szlovákiába, köztük Hrivnyák J. lelkész is. Hasonló arányban Szlovákiából jöttek Medgyesegy-házára, többségében katolikusok, akiket a „ Historica Domus" Medgyesegyháza igen vallásos embereknek tüntet fel.

3. MÁS FELEKEZETEK ALAKULÁSA ÉS FŐBB ADATAI

A történeti egyházak közé tartozó református gyülekezet első híveiről az 1822-es katolikus sematizmus tanúskodik: 26 reformátust mutat a Medgyes pusz tai katolikusok mellett. Az 1900. évi népszámlálás 94 medgyesi reformátusról beszél. A katolikusok História Domusa szerint a kálvinisták 1946 körül szerve ződtek egyházzá, lelkészük Takács István volt. 1947-ben iktatták be Török Ede lelkészt, aki rendszeresen látogatta a környék református szórványait. Templomuk a volt zsinagóga, amelyben ma is tartanak istentiszteletet, havonta egyszer.

Mint ahogy másutt is, a múlt században s azt követően is, a református vallásúak lelki gondozását a medgyesi evangélikus lelkészek is végezték. (A legközelebbi református egyházközség a XIX. században a reformátuskovácsházi volt.)

A Hetednapos Adventista Gyülekezet tagjai 19 26— 19 27-től vannak jelen ta nításukkal és közösségi életükkel. Kezdetben tizenegy tagot (három-négy család) számláltak. Medgyesiek voltak, de jöttek Ottlakáról is alapítóként (Brezovszki, Vidovenyecz, Zsilinszki családok). Eleinte vidékről járt hozzájuk pré dikátor szolgálatot végezni (Orosháza, Békéscsaba, Battonya valószínű a prédikátor lakóhelyeként). Az első időszakban házaknál vagy bérelt helyiségekben tartották az istentiszteleteket. 1977-ben, fennállásuk ötven éves jubileumának emlékére - egy volt lakóépület felújításával - az országos központ és a hívek támogatásával - állandó imaházat kapott a gyülekezet a Damjanich utcában.

1905-től tudunk Medgyesegyházán baptistákról. Az első istentiszteleteket Hrabovszkiék házánál tartották. A kis gyülekezetet a jeles békési prédikátor, Soós István gondozta egy ideig. Később bérelt helyiségekben (például a községi nagy vendéglő tánctermében) jöttek össze. 1905-ben a baptisták állami elisme rést kaptak, ez bizonyos fokú védettséget biztosított számukra, akár teológiai nézeteltérések esetén a történeti egyházakkal, akár a helybeli elismertség megszerzése körül. A helyi gyülekezet az első világháború viharait túlélve erősödött. 1927-től nagy körzet székhelye: innen történik Kevermes, Nagybánhegyes, Kunágota, Kisdombegyház, Végegyháza, Pusztaottlaka baptistáinak összefogása. 1930-tól megszaporodtak a szórványok is.

A gyülekezet növekvő lélekszáma állandó épületet kívánt. Kanyó Tamás és neje a gyülekezetnek adományozta a többi templomhoz közel fekvő telkét, amelyre Stelkovics Ferenc szervezésében új imaházat építettek. 1927-ben kezd ték a munkát, 1928-ra elkészült a terem, pénzhiány miatt azonban csak 1930-ban fejezhették be az építkezést. Az imaházat 1930 Pünkösd ünnepén nyitották meg. A munkálatokban Rescsik kőműves, Turcsán János ács, Keskeny György asztalos mesterek és a hívek vettek részt.

A zsidó vallású lakosok - mint kereskedők, iparosok - feltételezhetően az 1850 -1860-as években telepedtek meg először a pusztán. 19 00-ban volt a számuk a legmagasabb: 75 fő. 1910-ben 65, 1920-ban 52, 1930-ban 60 zsidó vallású lakosa volt a településnek. Zsinagógájuk építésének idejét és körülményeit nem ismer jük. A második világháború népirtása a medgyesi zsidóságot is megsemmisítette. A lakosság idősebb része ma is emlegeti a Guttmann, Engel , Fenyvesi, Pásztor, Klein, Dr. Mannheim, dr. Szűcs, Zuckermann és más családok neveit. Guttmann Miksát, az utolsó medgyesi zsidó vallású lakost dr. Gubcsó András temette el.

Az egyházi élet bemutatásához tartozik még a temetők említése is. Medgyesegyházának két temetője van: az evangélikus temető a Hősök útján, ezen belül egy parcella az izraelitáké, valamint a Szondi úti római katolikus temető, amelyen belül a baptistáknak van külön parcellájuk.

Rövid áttekintésünket a tényszerűség jegyében, a teljességre törekvést távo labbi és további feladatunknak elismerve állítottuk össze. A felhasznált forrásokra, irodalomra nem utalhattunk minden esetben terjedelmi okokból sem. A szövegben említett forráshelyeken kívül közvetlenül támaszkodtunk a Medgyesegyházi Evangélikus Egyházközség jegyzőkönyvi gyűjteményére és a gyülekezeti iktatott levelezésre. Munkánkat alapvetően elősegítették mindazok, akik egyháztörténeti dokumentumok rendelkezésünkre bocsátásával és értékes szóbeli infor mációkkal szolgáltak. Ezúton is köszönöm Horpácsi Ignác plébános, Nagy D. Jenő ref. lelkész, Pető Albert baptista lelkész, Fehér György h.n. adventista gyülekezeti vezető és Karsai Mihály ny. tanár segítségét, s külön is Kovács Pál lelkész, a Békéscsabai Ev. Gyülekezet Levéltára levéltárosának támogatását.

Nagy segítséget jelentett Botyánszky János ny.ev.esperes, községünk szülötte, dolgozata írása idején mezőtúri lakos, Medgyesegyháza története című összegzésének az egyházakról szóló része. (Kézirata 1970-ben készült.)

 

  
Előző fejezet Következő fejezet