Előző fejezet Következő fejezet

Dr. Bene János

Nyíregyháza, a katonaváros

 

„Nyíregyházát, amióta csak laktanyákban egyesítették a régi hadsereg csapatait, környékének talajviszonyai elsőrangú huszárhelyőrséggé avatták. Nem volt az országban még egy olyan város, ahol a huszár az istállóajtó mellől elindulhatott volna vágtában a világ mind a négy égtája felé - akár a város mellékutcáin át is - anélkül, hogy egy percre lekerült volna a megyét borító homokszmirnaszőnyegről" - írta Nyíregyháza laktanyáiról, katonaságáról az 1930-as évek elején megjelent monográfiában Molter (Marjay) Keresztély nyíregyházi huszárőrnagy.1

A katonaság jelenléte a XIX. század második felétől egyre jelentősebb szerepet töltött be Nyíregyháza gazdasági és társadalmi életében, kultúrájában, a két világháború között pedig egyenesen stratégiai jelentőségű helyőrség lett a trianoni békediktátum következtében hirtelen közel került országhatárok túloldalán lévő ellenséges országok és a bolsevizmus szomszédságában. így nem véletlen az sem, hogy az 1920-as évektől jelentősen felduzzadt a város katonasága, a huszárok mellett más fegyvernemek (gyalogság, tüzérség) és magasabb parancsnokságok idetelepítésével, s ez a folyamat a győri fegyverkezési program meghirdetésével pedig tovább erősödött, annyira, hogy a II. világháború kitörése előtt Nyíregyháza elsőrendű helyőrséggé, igazi katonavárossá vált.

Az alábbiakban e folyamatot szeretném - a terjedelem adta lehetőségek figyelembe vételével - ismertetni. A korszakhatárokat - a két világháborúval -maga a történelem jelölte ki.

 

I. A katonaság megjelenése Nyíregyházán

Az 1753-ban újjátelepített Nyíregyháza gazdasági megerősödésével, teherbíró képességének növekedésével a XIX. század első harmadában már katonai alakulatokat is tudott fogadni. Abban az időben még nem szolgáltak a katonaság elszállásolására kaszárnyák, a tiszteket és a legénységet magánházakhoz szállásolták be, legfeljebb a raktáraknak béreltek állandó jelleggel városi épületeket. A beszállásolás költségeit a kincstár fizette ki. Ilyen körülmények között állomásozott időnként - egy-egy gyakorlat, állomáshely változás idején átvonulások alkalmával - Nyíregyházán katonaság, szinte minden esetben lovasság. Az 1830-1840-es években jó néhány esetben a gróf Wrbna altábornagy nevét viselő 6. könnyűlovas ezred századait, az 1850-1860-as években pedig a 11. ulánusezred alosztályait helyezték el a városban. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Nyíregyházán szervezték meg a honvédsereg 43. zászlóalját és 1849 tavaszán néhány hétig itt pihent, s itt töltötték fel a lengyel Thórzniczky-féle lovascsapatot is.

A kiegyezés (1867) után az uralkodó, I. Ferenc József 1868. december 5-én szentesítette a magyar királyi honvédség felállításáról szóló XLI. törvénycikket, mely ugyan csak 82 gyalogzászlóalj, 28 huszár- valamint 4 dzsidásszázad felállítását engedélyezte, de az 1848-49-es szabadságharcban annyi dicsőséget szerzett „honvéd" név és a magyar vezényszó ismét használatos lett e hazában. A honvédség és annak osztrák megfelelője a Landwehr mellett a haderő gerincét a német vezényleti nyelvvel bíró császári és királyi közös hadsereg alkotta.

A frissen szervezett magyar királyi honvédség mindkét fegyverneméből már a szervezések idején részesült a város, ugyanis ide irányították a magyar királyi szabolcsi 41. honvédzászlóaljat és a magyar királyi hajdúsági 15. lovasszázadot. Az alosztályokat a régi módi szerint magánházakhoz szállásolták el, hiszen kaszárnyák továbbra sem álltak rendelkezésre. 1874-ben a lovasság létszáma bővült a szatmári 14. lovasszázad Nyíregyházára vezénylésével. Ekkor történt meg a lovasság ezredekbe való szervezése, s a két század a kassai központú 5. honvéd lovasezred II. osztályát képezte.2 1875-ben a gyalogságot Kasára helyezték át, a huszárok részére pedig a város 100.000 forintos költséggel átalakíttatta és kibővíttette a Serház, Honvéd és Kert utcák által határolt telken álló városi Serház épületét. Jó tíz év múlva, 1889-ben a huszárosztályok - a közös hadsereg hasonló alosztályainak megfelelően - három huszárszázadra bővültek, s az új század elhelyezésére a város kibővíttette a Honvéd utcai, a honvédség főparancsnokáról, József főhercegről elnevezett laktanyát. A kibővített kaszárnya épületei az elvárásoknak teljesen megfeleltek, s a kincstár az épületegyüttesért évi 3949 forintot fizetett a város kasszájába bérleti díjként.3

Ebben az időszakban, a XIX. század utolsó harmadában a fellendülő városi ipar és kereskedelem lehetővé tette a nagyarányú városi építkezéseket is, melyek keretében már az 1880-as évek elejétől foglalkoztatta a városatyákat egy nagyobb, teljes huszárezred befogadását és elhelyezését szolgáló kaszárnyatelep létesítésének gondolata. Ez a beruházás azonban élénk vitát váltott ki, mind a városi képviselőtestületi ülésen, mind pedig az akkor induló helyi sajtóban, a Nyírvidékben. A városi közgyűlésben az alábbiak szerint érveltek az építkezés mellett: „A kaszárnyaépítés esetében a városban nagyobb számú katonaság lévén összpontosítva, a katonaság élelmi, egyéb szükségletei fedezése nagy piacz forgalmat idéz elő, mely a polgárság körébe szivárogván, az által a város polgársága anyagilag gyarapodik, mint Kassa, Eperjes, Miskolcz, Nagyvárad, Arad."4 A Nyírvidékben is egyre-másra jelentek meg cikkek a kaszárnya mellett és ellen. Az egyik tábor a várható hasznokat ecsetelte, felsorolva, hogy a huszárezred legénysége és tisztikara éves zsoldja, fizetése nagyjából 300.000 forint, azon felül a legénység élelmezésének költségei, a lovak széna-, szalma- és zabszükségletének értéke és az a pénzmennyiség, amelyet a jórészt vagyonos tisztikar a forgalomba bocsát, majdnem megközelíti az évi egymillió forintot, annyit, amennyibe az előzetes tervek szerint a kaszárnyatelep kerülne, tehát a város nem vállal nagy rizikót az építkezéssel. Ezekkel az érvekkel szemben az ellentábor csak a közerkölcsök romlásával tudott érvelni. Időközben a laktanyaépítő vegyes bizottság (katonák és polgárok) a laktanyatelep helyszínéül a város délnyugati részén a vasútállomás mögötti területet jelölte ki. A képviselőtestület 1887 novemberében Soukup Adolffal, Kassa főmérnökével a tervek elkészítésére, 1889. június 12-én pedig, szintén több ajánlattevő közül a szegedi Jiraszek és Krausz céggel a kivitelezésre kötött szerződést.5

Az építkezéshez szükséges összeget, 887.625 forintot a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól vette fel a város 50 év5.40 %-os kamatra.

A kivitelező már 1889 novemberében munkához látott, s a telet anyaghordással töltötte. Korunk erősen gépesített építőiparának is becsületére válna az a gyorsaság, ahogyan a kaszárnya felépült. Az építési napló tanúsága szerint az építkezést 1890. március 27-én kezdte el 2 főpallér, 96 kőműves, 51 férfi és 50 női segédmunkás. Egész tavasszal és nyáron naponta átlagban 200 kőműves, 100-100 férfi és nő segédmunkás dolgozott az épületeken. Alig telt el két év, s elkészült a 39 kisebb-nagyobb épület, a mintegy 30 hold területet övező téglakerítés, és a Tokaji úton az ezred 3 pavilonból álló kórháza. Ez a kaszárnya az akkori idők legmodernebb igényeinek megfelelően épült és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkorszerűbb, pavilonrendszerű lovassági laktanyája lett, melyet a város tartott fenn a katonai kincstár által fizetett évi 44.385 forint bérleti díj fejében. A nagylaktanyát 1891. október végén vette át a katonai és polgári vegyes bizottság az építőktől.

„... A beépített terület egy hosszas négyszöget képez, a melynek kidomborodó elővonalában a két kis kapuépület... és 8 tiszti lakást magába foglaló két egy emeletes főtiszti laképület van elhelyezve, a melyekkel csinos vasrácsos kerítéssel összekötve a két oldalon a monumentális arányokban épült két nagy fedett lovarda képezik a főarczvonalat, a melynek közepén a szép kivitelű homlokzatán Nyíregyháza város czímerével díszített törzsépület emelkedik ki..." -írta a laktanyáról a Nyírvidék.6

A téglalapon belül egyenlően elosztva állt a két egyemeletes altiszti lakóépület (egyenként 10 altiszti lakással) és hat, szintén egyemeletes legénységi épület, egy-egy huszárszázad (150 ember) részére. A téglalap külső vonalán a tiszti lovak istállóját, valamint 12 lóistállót építettek egyenként egy-egy félszázadnyi ló részére 78-78 leállással. Az istállók sora mindkét oldalon egy-egy patkoló kovácsműhellyel, egyenként hat tűzhellyel és kohóval (századonként egy műhely) záródott. A téglalap hátsó oldalát a zuhany- és mosóépület és a harmadik, a kis fedeles lovarda foglalta el. A háttérben állt még a fogdaépület, a markotányos épület, mely magába foglalta a legénységi konyhákat, az étkezőt, az altiszti ivószobát. Hátul állt még az ezredraktár, a szekérszín, a gyanús és beteg lovak istállója.

Harminckét kút látta el a laktanyatelepet friss vízzel. A trágya eltávolítására kisvasút szolgált, mely a telep mindkét oldalán az istállók előtt futott, s bányacsilléken tolták a huszárok a trágyát a telepen kívüli trágyagödrökbe. Ezeken kívül a laktanya előtt a századok részére nyitott lovardákat, ugratókerteket kerítettek el.7

A huszárok számára a városon kívül egy 312 holdas gyakorló- és lőteret is kimértek.

Ebbe a kaszárnyába vonult be ünnepélyes keretek között 1891. november 1-jén a császári és királyi 14. huszárezred Lénk Albert ezredes parancsnoksága alatt. Az ezreddel érkezett a pótkeret, a „cader" is. A hadrendi változások miatt 1894-ben a 14. huszárezredet a bukovinai Csernovicba helyezték át, helyükre a császári és királyi 10. huszárezred érkezett. Hét év múlva a 14-esek visszatértek Nyíregyházára, s ide helyezték még a gyöngyösi császári és királyi 15. huszárezred pótkeretét is. Ebben a szervezésben érte meg a két nyíregyházi huszáralakulat az I. világháború kitörését, annyi változással, hogy az egyre korszerűsödő haditechnika az utolsó békeévekben egy lovas-géppuskás osztag felállítását is kikövetelte a közös huszárezredtől.

Az I. világháború kitörése után mindkét nyíregyházi huszáralakulat azonnal a frontra indult, s részt vett 1914 nyarán-őszén a galíciai lovasfelderítésekben és a kozákokkal történt első (a világháború történetében egyben utolsó) nagy lovasrohamokban is. A kassai 5. honvéd huszárezred 1914. augusztus 15-én Sztojanovnál, a 14-esek pedig augusztus 23-án Bucsacsnál estek át a tűzkeresztségen. A világháború négy éve alatt mindkét huszárezred szinte minden hadszíntéren megfordult: Galíciában, Volhíniában, a Pripjaty-mocsarak vidékén, Erdélyben, az olasz hadszíntéren a Piavénái. Nyíregyházán a nagylaktanyában a háború idején a 14. és a 15. huszárezred pótkerete szolgált, bevonultatva, kiképezve, s az alakulatok után indítva pótlásként az újabb korosztályokat. Az 5. honvéd huszárezred pótkerete Kassán tevékenykedett, hasonló feladattal, a Honvéd utcai kaszárnya egy ideig üresen állt, s a háború utolsó évében a magyar királyi 20. honvéd pótüteget helyezték el falai között.

A háború végén az 5. honvéd huszárezred az olasz frontról tért haza, s november 24-én Kassán kezdte meg a leszerelést és a huszárok hazabocsátását8, a császári és királyi 14. huszárezred pedig Erdélyben rakodott be, s november 11-én tért haza Nyíregyházára teljes rendben, fegyvereinek megtartásával9. Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a közös hadsereg is szétoszlott, ám a 14. huszárezred tisztikara, altisztjei és a legénység önként visszamaradt része mint karhatalom tovább működött Nyíregyházán Oehm Tivadar alezredes, ezredparancsnok parancsnoksága alatt. 1919 januárjában az ezredet magyar királyi 5. honvéd huszárezreddé keresztelték át, s itt jelentkeztek a korábbi császári és királyi 3., 6., 12., 14., 15. és 16., valamint a magyar királyi 2. és 5. honvéd huszárezred további szolgálatot vállalni kívánó katonái is. Az áprilisi román támadás elől harcolva visszavonuló huszáralakulatokból 1919 decemberében Miskolcon megalakult a Duna-Tiszaközi 4. huszárezred, s a román csapatoknak a Tiszántúlról való kivonulása után, 1920. március közepén a 4. huszárezred Oehm Tivadar alezredes parancsnoksága alatt ismét elfoglalta régi laktanyáját. Ugyanakkor a volt magyar királyi munkácsi 11. és szatmári 12. honvéd gyalogezred utódjaként alakult meg Nyíregyházán a 12. honvéd gyalogezred.

 

II. Nyíregyháza, mint katonaváros.

1920. április 12-én egy katonákból és városi tisztviselőkből álló vegyes bizottság vizsgálta felül a laktanyákat, megállapítva, hogy a megszálló román csapatok az épületeket és a berendezéseket vandál módon elpusztították. Szükségessé vált a kaszárnyák felújítása, s azután a Honvéd utcai laktanya a gyalogság, a nagylaktanya pedig a lovasság elhelyezésére szolgált. 1920 nyár elején a Honvéd utcára bevonult a 12. gyalogezred parancsnoksága és a II. zászlóalj. 1920 augusztusában azonban a debreceni katonai körletparancsnokság a magyar királyi 6. tüzérosztály törzsét, tábori tarackos és hegyi ágyús ütegét is Nyíregyházára rendelte. Elhelyezésüket úgy oldották meg, hogy a nagylaktanyát hosszában elfelezték a huszárok és a tüzérek között.10

Az 1921. június l-jén életbe léptetett új szervezési rendelet megszüntette a katonai körleteket, s helyettük 7 vegyesdandárt szerveztek, egyenként 2 gyalogezreddel és egy tüzérosztállyal. A 12. gyalogezred és a 6. tüzérosztály a debreceni 6. vegyesdandár része lett, a 4. huszárezred mint köteléken kívüli alakulat a Fővezérség közvetlen alárendeltségében maradt. A 12/111. zászlóalj ekkor költözött véglegesen Nyírbátorba.11

Magasabb parancsnokságként az 1920-as években a 6. vegyesdandár gyalogsági parancsnoka (dandárparancsnok-helyettes) állomásozott Nyíregyházán törzsével együtt.

Az elhelyezési nehézségek, a zsúfoltság és a kaszárnyák leromlott állapota miatt a városi képviselőtestület 1926. július 30-án úgy döntött, hogy a laktanyák kezelői jogát 40 évre átadja a katonai kincstárnak, úgy, hogy azon idő alatt a katonaság bért nem fizet, viszont rendben tartja az épületeket.

A következő évben a gyalogság itteni elhelyezésére a város a Kallói út végén átadott a Honvédelmi Minisztérium részére 12 hold földterületet (és további 18 holdat gyakorlótér céljára a városon kívül). Az új laktanya épületének terveit Zachári László budapesti építészmérnökkel készíttette el a Honvédelmi Minisztérium, 1929. május 3-án pedig a budapesti Dávid János és a nyíregyházi Kovács Dezső építőmesterek közös ajánlatát fogadták el, s így ők kapták a kivitelezés jogát 679. 242 pengős ajánlatukkal.12

A vállalkozók rögtön elkezdték a munkát. Naponta átlagban 500 munkás dolgozott az építkezésen, s így 1931 végére elkészült a Damjanich János nevét viselő laktanyatelep törzsépülete, az őr- és fogdaépülete, a zászlóalj épület és a melléképületek (istálló, raktárak, szekérszín).13 Ez a kaszárnya így kényelmes elhelyezést biztosított a 12. gyalogezred ezredtörzsének a 12/11. zászlóalj 3 puskásszázadának, valamint a 12/11. géppuskásszázadnak, az ezredközvetlen kocsizó géppuskás századnak, az aknavető szakasznak és az ezredzenekarnak (40 tiszt, 45 altiszt 554 tisztes és honvéd, 40 ló, valamint 11 országos jármű /szekér/).

A beköltözés után a kellő átalakítások megtörténtével a 6. tüzérosztály át-hurcolkodott a Honvéd utcai kaszárnyába, így a nagylaktanyában csak a huszárezred maradt.

1930. március l-jétől a honvédség alakulatai nevet is kaptak, a 12. gyalogezred II. Rákóczi Ferenc, a 4. huszárezred Hadik András, a 6. tüzérosztály pedig Gábor Áron nevét viselte.14

1928-tól az addig Fővezérség közvetlen 4 huszárezredet 2 lovasdandárba vonták össze, s a 2. lovasdandár-parancsnokságát (1. és 4. huszárezred) szintén Nyíregyházára helyezték, megfelelő törzzsel együtt.

1937-ben a honvédség újabb építkezést kezdett a Damjanich laktanyában, egy háromemeletes, szinteltolásos zászlóalj épületet húztak fel, s ide költözött át Debrecenből a 12/1. zászlóalj, s az átszervezésekkel 1938-ra itt állomásozott az ezredközvetlen árkász-, kocsizó géppuskás- és páncéltörő ágyús század, a kerékpáros-, távbeszélő- és a lovasszakasz, valamint az ezredparancsnokság és a két zászlóalj. A huszárezredbe ugyanakkor két osztályban két-két lovasszázad és egy-egy lovas-géppuskás század tartozott, ezredközvetlen alosztályként árkász- és távbeszélő század, valamint egy lovas-ágyús szakasz tartozott. A tüzérosztály törzse mellett két, egyenként négy lövegből álló üteg szerepelt. 1938 őszére, a magyar királyi honvédség első jelentősebb megmozdulásának idejére Nyíregyházán a legszerényebb számítások szerint is több mint kétezer katona, nagyjából 1500 ló állomásozott, kiknek ellátása jelentős bevételt hozott az iparos és kereskedő polgárságnak és a tanyavilág gazdáinak.

A győri fegyverkezési program meghirdetése (1938. március), majd fegyverkezési egyenjogúságunk visszanyerése (Bledi konferencia, 1938. augusztus) után a magyar királyi honvédségben jelentős mennyiségi és minőségi fejlesztés indult meg, mely kihatott a nyíregyházi helyőrség életére is. A nagylaktanya nyugati végében Kántor István és Sarló László budapesti építészek tervei alapján egy legénységi épületet és három istállót építettek fel az ezredközvetlen huszárüteg, valamint a dandárközvetlen kis harckocsi század és a lovaslégvédelmi gépágyús üteg részére. 1939-1940-ben a Tokaji út, a kisvárdai vasút és az Ér patak által határolt háromszögben, 5 holdon a lovasdandár harckocsi zászlóalja (két kis harckocsi és egy könnyű harckocsi század) részére építettek egy barakklaktanyát. Szintén a lovasdandár lovas-híradó százada számára a városközpontban álló, a városi lovak és fogatok elhelyezésére szolgáló, úgynevezett Bundi épületet és istállót alakították át. A lovasdandár alárendeltségébe tartozó 3. gépvontatású könnyű tüzérosztály (3 üteg) a volt csapatkórház épületeit kapta meg a kellő átalakítás után, a 22-re átszámozott korábbi 6. tüzérosztály Debrecenből átköltöztetett 3. közepes tarackos ütege pedig szintén új laktanyába, a Kistelki, Bánság és Szabadka utcák által határolt 2,5 katasztrális holdon Tóth Pál építőmester által 1939-ben átadott épületekbe költözött be.15

A magyar katonai repülés megteremtése után a nyíregyházi repülőtéren 1940-ben egy vadászrepülő osztályparancsnokság és három repülőszázad, 1941 és 1944 között pedig egy híradókiképző osztályparancsnokság és 3 század szol-gált.16

A magasabb parancsnokságok közül a 2. lovasdandár (az 1939-es számcsere után 1. lovasdandár) parancsnokság, a Felvidék visszacsatolása után megszervezett kassai VIII. hadtestparancsnokság alárendeltségébe átsorolt 22. gyalogdandár parancsnoka állomásozott Nyíregyházán. (A 22. gyalogdandár /1942. február 12-étől könnyű hadosztály/ állományába a nyíregyházi 12. gyalogezred és a mozgósításkor felállított ikerezrede és a szintén helybeli 22. tábori tüzérosztály tartozott.)

Mind a 22. gyalogdandár, mind pedig az 1. lovasdandár teljes állományával részt vett a Felvidék, Kárpátalja és Észak-Erdély, valamint a Székelyföld visszacsatolásában. 1941 tavaszán a délvidéki hadműveletekben már csak az 1. lovasdandár alosztályai vettek részt, ugyanúgy mint az 1941 nyarán és őszén zajló ukrajnai hadjáratban is.17

A lovasság utolsó nagy átszervezése során 1942. október l-jével lépett hadrendbe a lovasság egyetlen seregtestje, a nyíregyházi székhellyel felállított 1. lovas (későbbi elnevezéssel huszár) hadosztályparancsnokság. Ugyanakkor a hadosztályhoz tartozó három huszárezredben is fegyverzeti, felszerelésbeli, valamint tiszti és legénységi gyarapítást léptettek életbe, a huszárezredek addigi hat lovasszázada mellé, egy-egy nehézfegyverszázadot szerveztek, s tovább erősítették az ezredközvetlen alosztályok létszámát.

A magyar királyi honvédség 1943 őszi új hadrendjében pedig az 1943 tavaszán a Don-kanyari katasztrófából hatalmas véres veszteséget szenvedett 12. gyalogezred feltöltésével18, s a mellé rendelt kassai 21. és ungvári 24. gyalogezreddel létrehozták az ungvári 24. gyaloghadosztályt, a hadrendben előírt hadosztályközvetlen alakulatokkal, melyek közé a nyíregyházi 22. tábori tüzérosztály is tartozott.

Mind a 24. gyaloghadosztály19, mind pedig az 1. lovashadosztály20 alakulatai 1944 tavaszán és nyarán elhagyták helyőrségüket és a háború utolsó két évében rendre vívták egyenlőtlen küzdelmüket Galíciában, a Pripjaty-mocsarakban, 1944 őszétől pedig az ország védelmében az előretörő szovjet csapatokkal szemben, s ebben az egyenlőtlen harcban sorra morzsolódtak fel, és estek szovjet, jobb esetben amerikai hadifogságba 1945 tavaszán. Különleges sors jutott osztályrészül a 24. gyaloghadosztály egy töredékének (benne a 12. gyalogezred maradékának), a szemben álló szovjet parancsnoksággal az összeköttetést felvéve, előnyös megegyezést kötöttek, s 1945. április 7-én Szlovákiában Stubnyafürdőnél letették a fegyvert. Kivételes esetként a szovjet fél is megtartotta a fegyverletétel feltételeit, a hadosztály maradékát átadták a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormánynak, s ez hadosztály lett a magva a demokratikus honvédség 5. gyaloghadosztályának.

1944 augusztusára, a nyíregyházi kaszárnyákban csak a pótkeretek maradtak, s a város 1944. október közepén elrendelt kiürítése után az épületeket lezárva, a raktárkészletek és a fegyverzet jelentős részének felmálházásával áttelepültek a kijelölt dunántúli helyőrségekbe. Attól kezdve, a demokratikus honvédség 1945 tavaszi megszervezéséig nem állomásozott katonai alakulat és intézmény Nyíregyházán.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a II. világháború kitörésének idejére, a hadseregfejlesztés felgyorsításával vált igazi katonavárossá Nyíregyháza, melynek laktanyáiban, s magasabb parancsnokságain közel négyezer tiszt és legénységi állományú katona szolgált. Katonanóta is született e városról, melynek refrénje: „Messze van a nyíregyházi kaszárnya" s e dalt akkoriban országszerte ismerték és énekelték.


 

INDEX

 

  1. Marjay Keresztely Nyíregyháza katonaság In Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei (Magyar városok monográfiája VIII) Szerk Hűnek Emil Budapest, 1931 195 old

  2. A volt m kir kassai 5. honvéd-huszárezred története 1868-tól 1918-ig Budapest, 1935. 3-6 old
  3. Nyírvidék (a továbbiakban Nyv ), 1891. márc. 1 3. old
  4. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzatának Levéltára (a továbbiakban- SzSzBMLt), V B 181 Közgyűlési jegyzőkönyv 656/1880. 1880 márc. 19
  5. SzSzBMLt V B 192 12 doboz
  6. Nyív., 1891 okt. 25 3 old.
  7. A laktanya és a csapatkórház tervrajzai megtalálhatók a Megyei Levéltárban a városi mérnöki hivatal iratai V B 192 VII C csomóban, valamint az V B 192 IV 12-15 dobozokban
  8. A kassai 5 honvéd huszárezred I világháborús történetét lásd részletesen a 2 számú jegyzetben megadott forrásban.
  9. A cs és kir. 14. huszárezred I világháborús történetét részletesen feldolgozta a Hadtörténeti Múzeum Fotó tárában lévő 9 nagyméretű fotóalbum szöveges része.
  10. SzSzBMOL V.B 186. III1035/1920.
  11. Hadtörténelmi Levéltár, Honvédelmi Minisztérium Eln 1921.1 - 15 000
  12. Nyv. 1929 máj 3 4 o
  13. A laktanya tervei szintén megtalálhatók a Megyei Levéltárban, a városi mérnöki hivatal iratai között V 192 IV 15 dob. C, és D csomó
  14. Honvédségi Közlöny, 1930 márc. 1 , 6. sz
  15. E laktanyák tervei is megtalálhatok a Megyei Levéltárban a városi mérnöki hivatal iratai kozott V192 IV15 dob
  16. Beleznai Péter A nyíregyházi repülőtér története 1945-ig Jósa András Múzeum Adattára 808-94
  17. A 4 huszárezred ukrajnai harcairól lásd részletesen- A nyíregyházi huszárok hadinaplója 1941 Szerkesztet te a bevezetőt és a jegyzeteket írta Bene János A Jósa András Múzeum Kiadványai 35 Nyíregyháza, 1993 127 old
  18. Bene János-Szabo Péter Nyíri bakák a Donnál. A Báthon István Múzeum Kiadványai 28 Nyírbátor-Nyíregyháza, 1992 150 old
  19. Bene Janos-Szabo Péter Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban A Jósa András Múzeum Kiadványai 42 Nyíregyháza, 1997 175 old
  20. Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1994 Sajtó alá rendezte Bene János A Jósa András Múzeum Kiadványai 41 Nyíregyháza, 1995 159 old

 

  
Előző fejezet Következő fejezet