Előző fejezet Következő fejezet

ELŐDEINK A XIX. SZÁZADBÓL

 

CSATO Pál - író, újságíró, fordító. (*Sarkad, 1804. január 7. - Pozsony, 1841. február 15.) Iskoláit Nagyváradon, Egerben és a pesti papi szemináriumban végezte. 1824-ben kilépve jogász lett. 1826-tól Pesten, Bécsben, Grazban előkelő házaknál nevelősködött, majd egy 1831-ben írott nevelési tárgyú értekezéséért, Teleki József 1832-ben akadémiai írnokká nevezte ki. 1837-ben a Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Toldy, Bajza és Vörösmarty haladó köréhez tartozott. Kora egyik legnépszerűbb írója, a Jelenkor munkatársa. Dumas, Hugó műveket fordított. Hírét novelláival alapozta meg: A fiatal szív, A szerelemmel nem jó játszani. Színművei: Tolvaj, Fiatal házasok. Utóbbi 20 évig volt a Nemzeti Színház műsorán. Szépirodalmi munkáit csokorba gyűjtötte a Kisfaludy Társaság 1883-ban. 2004-ben Sarkadon emléktáblát avattak szülőháza falán.

Forrás: Új magyar irodalmi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1994. 1. kötet. 352. p.

 

CSIZMADIA Sándor - jegyző, szerkesztő, író. (*Sarkad, 1897 -?) Verseit több korabeli lap közölte, és napvilágot láttak a Hitvallók, Rózsalugas, Új Magyarországért című verses gyűjteményekben is. Megjelent kötetei: Magyar tragédia, Nősülni kell, Vadmacska című egyfelvonásos vígjátékok. Az Attila népirodalmi és zenei folyóirat alapítója, szerkesztője és kiadója. A Budai Hírlap pályázatán 1935-ben II. díjat kapott, a Muzsikus pályázatán ezüst oklevélben részesült.

Forrás: Magyar művészeti lexikon ismertető lexikona. Budapest, 1938 29. p.

 

DR. KESZTYŰS Lajos - üzemtani szakíró, akadémiai tanár. (*Sarkad, 1890. július 1. - Debrecen, 1957. április.?) Tanulmányait 1910-1912 között a Debreceni Gazdasági Akadémián végezte. 1931-ben Budapesten a Közgazdasági Egyetemen doktori oklevelet szerzett. 1913-tól a keszthelyi akadémián dolgozott. 1924-től tanár a tanszéken, 1927-től a debreceni egyetemen tanár. Betegsége miatt 1949-ben nyugdíjba ment. Főleg üzemi, üzemstatisztikai kísérletekkel foglalkozott. Kutatásairól rendszeresen jelentek meg cikkek, tanulmányok. Fő munkái: A vagyonleltár értékelése a gazdaság tiszta hozamának és a gazdálkodó adóköteles tiszta jövedelmének megállapítása céljából (1936), A nyírségi szeszgyári gazdaságok üzemrendszere.

Forrás: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2003. 3. kötet. 904. p.

 

KUN László - karmester, cimbalomművész, zeneszerző. (*Sarkad, 1869. augusztus 18. - New York, 1939. ?.) A sarkadi születésű karmester 1895-ben a Kolozsvári Nemzeti Színház, 1896-tól Budapesten a Nemzeti Színház karmestere, 1897-1908 között a Vígszínház karnagya volt. Ez idő alatt a Zeneakadémián cimbalom,- karének- és szolfézstanár volt. 1922-től az USA-ban élt.

Forrás: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2003. 3. kötet. 1248. p.

 

vitéz LEEL-ŐSSY Árpád - lelkész. (*Kismarja, 1896. október 2. - Debrecen, 1960) Gimnáziumi   éveit  Debrecenben  töltötte,   majd ugyanott teológiát végzett. Lelkészi működését Kismarjában kezdte édesapja mellett. 1925-ben Berekböszörménybe,  1932-ben Sarkadra került lelkésznek, majd 3 év után a Nemzeti Egységpárt, később a Magyar Élet Párt képviselőnek választotta. 1939-ben ismét bekerült a parlamentbe. Aktív egyházi tevékenysége miatt egyházmegyei tanácsi ranggal tisztelték meg. 1945. február 1-én, internáló táborba vitték, de a nehéz időket átvészelve újra prédikálhatott a sarkadi templomban. 1953-ban helyezték nyugdíjba.

Forrás: Bihar Sarkad és a Leel-Őssyek. Esztergom, 1997. (102 p.)

 

DR. MÁRKI István - sakkozó, jogász. (*Sarkad, 1842. augusztus 6. - Budapest, 1885, november 4.) Márki Sándor bátyja. A budapesti Jogtudományi Egyetemen doktori címet szerzett. 1867-től Bihar vármegyében a nagyszalontai járás esküdtje, 1871-től a gyulai törvényszék bírója. 1856-ban jelent meg első költeménye, majd népmeséket, mondókákat, népdalokat gyűjtött. Lefordította többek között Corneille néhány darabját. Ő írta az első magyar nyelvű sakk tankönyvet, „A sakkjáték tankönyve" címmel 1872-ben.

Forrás: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2003. 4. kötet. 503. p.

 

DR.  MÁRKI  Sándor - történész.   (*Kétegyháza, 1853. március 27. - Gödöllő, 1925. június 30.) A budapesti egyetemen történelem-földrajz szakos tanári,  majd  bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Több irodalmi lap munkatársa, 1866-tól gimnáziumi és egyetemi tanár, később a bölcsészet- nyelv- és történelemtudomány dékánja, majd az egyetem rektora lett. Ezt követően a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szt. István Akadémiának, valamint a Magyar Földrajzi Társaság rendes tagjaként működött. Szerteágazó munkásságából kiemelkednek a magyarországi parasztmozgalmakra és a szabadságküzdelmekre vonatkozó kutatásai. Több szakkönyvet, valamint sok népszerűsítő történelmi tanulmányt írt. Fő művei közé tartozik Sarkad története (Budapest, 1877). Nevét a Márki Sándor Helytörténeti Gyűjtemény és utca őrzi. 2002-ben „Sarkad Város Díszpolgára" - posztumusz elismerésben részesült.

Forrás: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: Magyar Könyvklub, 2003. 4. kötet. 504. p.

 

PÁKH Károly - pedagógus, iskolaigazgató. (*Dobsina, 1895. január 2. - Gyula, 1969. október 5.) Középiskolai tanulmányainak színhelye Igló és Dobsina. A Tanárképző Főiskolát Budapesten végezte. 1916-ban Sarkadon megbízott tanári állást kapott, majd 1919-ben segéd-, később rendes tanárrá nevezték ki. 1929-ben lett a Polgári Iskola igazgatója. Iskolai munkája mellett szenvedélyesen kutatta a környék és a település történetét. Sokoldalú emberként ismerték. A Kaszinó jegyzője, az Evangélikus Egyház gondnoka, a Levente Egyesület egyik irányítója volt. Szakcikkei a Népnevelési Közlönyben jelentek meg. Az olvasókörökben sok népszerű előadást tartott, főleg a helytörténet témaköréből. Hálás tanítványai kezdeményezésére egykori iskolája falán 2000-ben emléktáblát avattak tiszteletére.

Forrás: A sarkadi városi könyvtár helytörténeti gyűjteménye (kézirat.)

 

regős PUSKÁS Imre - kézmű-, díszmű iparos, költő, lapkiadó. (*Sarkad, 1892. december 10. - Békés, 1991. március 2.) Iskoláit Sarkadon végezte. Lelkészi pályára készült. Irodalmi lapot adott ki 1932-ben Rosszmáj (Tréfavirágok) címmel. Sarkad és környékének versírói, népírói rendszeresen publikáltak a lapban, amelyet a II. világháború söpört el, de Ő továbbra is publikált. Könyv- és hírlap kiadó- és terjesztő vállalatot alapított. 1936-ban útjára indította a Múzsa című társadalmi és szépirodalmi lapot. Kapcsolatot tartott és levelezett Szabó Pállal, Sinka Istvánnal és Veres Péterrel. Verseket, elbeszéléseket, színdarabokat írt. Több versét közölte a Kis Újság. Önálló munkái: Hét szál virág, Tavaszi rügyek.

Forrás: Magyar művészeti lexikon ismertető lexikon. Budapest, 1938. 111. p., Keresztény magyar közéleti almanach. Budapest, 1940. 856. p.

 

RÁCZ Károly - egyházi író, történész. (*Sarkad, 1842. -t ? 1925) Teológiai és jogi tanulmányait Debrecenben és Bécsben végezte. Lelkész volt Albrechsdorf, Bánfalva, Ménes-Gyorok és Szapáryfalva településeken. Egyházi írásokkal foglalkozott. Legjelentősebb „A pozsonyi vártörvényszék áldozatai 1674-ben" című írása.

Forrás: Révai Nagy Lexikona. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó. 16. kötet. 1994. 4. p.

 

SZEGEDI Károly - karmester. (*Sarkad, 1892. február 25. - 1938. január 5.) Szinte minden hangszeren tudott játszani, ezért a sarkadi Levente Zenekar vezetője lett. 12-14 éves gyermekeket szervezett be, s tanította kottaolvasásra, hangszerkezelésre. A csoport tagjaiból zenészek lettek. Fellépéseik ünnepségeken, vasárnapi térzenéik élményszámba mentek. Szerzeményei, kottái ismeretlen helyen kallódnak.

Forrás: Sarkad Város : hetilap, 1997. 02. 22. 3. p.

 

VERESS Ferenc - agronómus. (*Sarkad, 1830. november 16. - Középfalva, 1894. november 30.) A debreceni református kollégiumban tanult 1848-ig, majd önkéntesen beállt a honvédseregbe. Világos után egy ideig Zerinden tanító, aztán Kétegyházán uradalmi ispán volt. 1861-ben Bukarestbe költözött és III. Obrenovics Mihály szerb fejedelem birtokának jószágkormányzója lett. 1890-ben tért haza, és Középfalván ahol birtokot vásárolt, visszavonulva gazdálkodott. Több útleírását és a 48-as eseményekre való visszaemlékezését közölték a korabeli lapok.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1969. - 2. kötet. 988. p.

 

VERESS Sándor - mérnök. (*Sarkad, 1828. december - Bukarest, 1884. október 27.) Alsóbb iskoláit Sarkadon és Békésen végezte. A Debreceni Kollégium befejezése után rövid ideig nevelősködött. A szabadságharcot Bem oldalán küzdötte végig, majd emigrációba kényszerült. 1858-ban Párizsba utazott, hogy mérnöki tanulmányokat folytasson, de Londonban szerzett oklevelet. Bukarestben telepedett le, ott folytatott mérnöki gyakorlatot. Nevéhez fűződik az első romániai vasút megépítése. Számos cikke, tanulmánya és földrajzi tárgyú munkája jelent meg. Tiszteletbeli elnöke volt a Bukaresti Magyar Társulatnak, a Magyar Olvasó és Segélyegyletnek, továbbá alelnöke az Osztrák-Magyar Egyletnek. Nevéhez kötődik a Bukaresti Magyar Közlöny alapítása. Sarkad Város Önkormányzat Képviselő-testülete 1999-ben Bukarestben emléktáblát avatott tiszteletére. Fő műve: A magyar emigratio Keleten (1878). Emlékére a református egyház paplakásának falán emléktáblát avattak a hálás utódok.

Forrás: Magyar életrajzi lexikon.  Budapest: Akadémiai Kiadó, 1969. - 2. kötet. 988. p.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet