Előző fejezet Következő fejezet

GERŐ GYŐZŐ

Az Oszmán-török építészet emlékei Siklóson

 

Siklós törökök által történt elfoglalását, a város és a vár ostromát az oszmán források nem mindenben a magyarokkal megegyezően írták le. Valamennyi török forrás közül talán SZINÁN Csaus leírása a legrészletesebb,1 amit több helyen is jól kiegészítenek más török történetírók idevonatkozó részletei.2 Mindegyik megegyezik abban, hogy a törökök jelentős erőket, elsősorban tüzérséget vontak össze Siklós ostromára, mely számukra egyike volt a stratégiailag legfontosabb váraknak, nemcsak uralmuk kezdetén, hanem annak megszilárdítását követően is.3

Az ostrom és a város elfoglalása tekintetében SZINÁN Csaus közlését tekinthetjük a leghitelesebbnek, aki hivatalos történetíróként személyesen is részt vett Szulejmán 1543. évi hadjáratában. Könyvének eredeti címét nem ismerjük, de művének fordítója, Thury József „Az 1543. évi hadjárat története" címet adta neki. Munkájában SZINÁN külön fejezetet szentel Siklósnak.4

Elbeszélése szerint az ostromot megelőzően a szultán a vár feladására szólította föl annak parancsnokát.5 Amennyiben harc nélkül átadják a várat Ahmed pasának, illetve a törököknek úgy „teljes sértetlenség adassék fejöknek és lelküknek."6 A vár védőinek parancsnoka, Vas Mihály azt elutasította, és a megadás helyett a harcot választotta, felkészült a török ostromra, s a vár védelmére. SZINÁN szerint: „Ez okból a szembeszállás ösvényére lépve, a nevezett várnak két oldalán fekvő régi külvárosokat saját kezükkel felgyújtották, és füstbe eresztették, azért, hogy a harc idején az iszlám népének védelmül ne szolgáljanak és az iszlám népére irányzott fegyvereiknek akadályára ne legyenek."7

Az elutasító választ követően a török is felkészült az ostromra, melyhez jelentős haderőt vont össze. Maga a szultán is átjött a Dráván és a várral szemben szállt táborba. Elsőkként Ulama bég, Murád, a pozsegai bég és Kászim bég érkezett csapataival a táborba.8 Majd Mohammed Khán morai bég vonult fel és telepedett meg. Ezután következett csapataival Ahmed pasa ruméliai és Ibrahim pasa anatóliai beglerbég. A török seregek megerősítésére megérkezett és táborba szállt Devlet Geraj tatár khán is, mivel a szultán már korábban fermánt küldött hozzá, parancsot adván, hogy csapatokat küldjön.9

Szulejmán, a megérkeztét követő napon szultáni dívánt tartatott, ahol meghatározták az ostrom hadrendjét, s elrendelték az ágyúállásokhoz szükséges meteriszek10 készítését.

A vár elfoglalásának SZINÁN Csausz ugyancsak önálló részt szentelt: „Ez a fejezet Siklous várának elfoglalását adja elő."11 Mohammed pasa szerdára a déli oldalon négy ágyút állított fel, és megkezdte a város lövetését. Még aznap estig „nagy réseket nyitott" a falakon. Az éj folyamán még egy ágyút vetett be, és teljes tűzerővel lövette a déli városfalszakaszt, amelynek következtében az reggelre „a földdel egyenlővé lett."

Ez alatt a nyugati oldalon Khosrev pasa csak egy ágyúval tudta lövetni a városfalat. Az éj folyamán, miután megérkeztek az ágyukhoz szükséges eszközök, ő is öt ágyúval lövette a várost, hasonló eredménnyel, mint Mohamed pasa. A nehéztüzérségi előkészítés után megindult a város ostroma, amelyben az ágyúk mellett a kisebb kaliberű zarbuzánokat és a tüfenkcsiket (puskásokat) is harcba vetették. Miután a városfal a tüzérségi tűz következtében számos helyen leomlott, vagy rések keletkeztek, egyszerre megindult a döntő roham a város elfoglalására. Amikor a törökök látták, hogy a várost védő katonaság és a lakosság visszavonul a várba, Mohamed pasa és Khosrev pasa csapatai egyidejűleg mindkét oldalról rohamot intéztek, benyomultak a városba, és azt 1543. július 4-én délelőtt elfoglalták.

A várba visszavonult magyarok a kaput eltorlaszolták, és megerősítették annak védelmét. Khosrev pasa, akinek tüzérsége az ostrom során sem hallgatott, most már a „felső várat" — valójában a várat — kezdte ágyúival lövetni. Ezzel megindult a végső ostrom a vár elfoglalására, valamennyi török haderő bevetésével. Egész nap folyt a harc. A tornyokat felgyújtották, az ágyúkat közelebb hozatták, és onnan lőtték folyamatosan a várat. Az ostrom során a felső vár kapuja is leomlott, így azt nem tudták megrohamozni. A városba benyomuló katonaság rabolt gyilkolt, fosztogatott és zsákmányolt. Figyelmet érdemel a szerdárnak az az intézkedése, mellyel a katonaságnak megtiltotta a város házainak felgyújtását, vagy lerombolását, és hogy ennek érvényt szerezzen, biztosította annak őrzését.12

A több napig tartó ostrom végül megtörte a védők ellenállását, akik 1543. július 7-én kegyelemre feladták a várat.13 A kivonuló őrség nagy részét a lesben álló törökök legyilkolták, de a vár parancsnoka, Vas Mihály életben maradt.

A török Siklós

A török város életéről és magáról a városról alig vannak korabeli források. Egyedül EVLIA CSELEBI tudósítása14 alapján kaphatunk többé-kevésbé hiteles tájékoztatást a városról a 17. század második felében. Rajta kívül ESTERHÁZY Pál Mars Hungaricusában néhány mondat erejéig említi Siklóst, aki 1664-ben, a Zrínyi-féle hadjárat idején járt a környéken.15

A következőkben megkíséreljük EVLIA Cselebi nyomán felrajzolni a 17. századi városképet, különös hangsúllyal magára a városra és a palánkra. A török Siklóst — a város jelesebb, esetenként középkori eredetű épületeit és intézményeit, magát a városképet, lakóinak életét — legrészletesebben az ő leírásából ismerjük, aki maga is megfordult a várban és a városban. Azért is rá kell hagyatkoznunk, mert Siklóson — a váron kívül — nem volt rendszeres régészeti feltárás, sem a középkori város, sem pedig a palánk területén. Így sem a középkori, sem pedig a török városszerkezetről nincsenek ismereteink, de még az egyes épületekre vonatkozóan is csak a legritkább esetben van közelebbi tudomásunk. Az egyes városrészekben volt középületekről

mindössze annyit tudunk, hogy azok a városban, vagy a palákban voltak-e? A mindennapi életre utaló tárgyi emlékek is csak elvétve kerültek elő a mai Siklós területén — főleg a palánkban és az alsóvárosban — végzett közműfektetések munkaárkaiból.16 Mindezek ellenére az analógiák alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy a siklósi törökök mindennapi használati tárgyai és eszközei, valamint életmódjuk semmiben sem különbözött a környező városok (Pécs vagy Szigetvár) török muzulmán lakosainak mindennapi életétől.17

EVLIA Cselebi városismertetésében18 a fallal övezett városban a Szulejmán khán dzsámiján és Ömer aga kútján kívül mindössze annyit mond, hogy annak hét imahelye (azaz mecsetje) van. Ez azonban a hely ismeretében kevéssé hihető. A terület sűrű beépítettségét tételezhetjük fel, amikor azt írja: „E várban összesen ötven, kert nélküli, deszkazsindellyel fedett, alacsonyabb-magasabb, szép ház van."19 Arra vonatkozóan, hogy ezek a házak valójában milyenek voltak, tényleges ismereteink nincsenek, csupán feltételezésekre vagyunk utalva az ismert analógiák alapján. A város középkori házainak egy része a foglalást követően — minden valószínűség szerint — épségben, vagy kijavítható állapotban került a törökök kezére.20

A vár és a városfalak

Siklós elfoglalásával a török lényegében a középkori várat és — az ahhoz szorosan csatlakozó fallal és bástyákkal megerősített — várost vette birtokba. Ami a falakat illeti, HAÜY 1688-ban készült helyszínrajza21— a ma is látható — korabeli állapotot ábrázolja.

A török Siklóst EVLIA Cselebi aránylag eléggé részletesen írja le, s a „hármas vár" említése arra utal, hogy annak topográfiai tagoltságát is pontosan adta vissza. A várat így látta: „Egy tágas síkságnak egészen az ég csúcsáig felnyúló magas vár ez, melynél a belső vár magas csúcsáig menve háromszoros erős kőfal van. A régi időben e vár a királyoknak saját palotája volt." A kőfalak mellett, a Valpó irányában lévő oldalon: „Azon oldalon igen erős, tömés fala van."22 A várnak „hídon megközelíthető három kapuja van" — írja EVLIA.23 Az ő idejében ugyanis a várudvarba kettős kapu vezetett.

A tulajdonképpeni várost alsó várnak nevezi, amelyről a következőket mondja: „Összesen tizenhét erős, magas tornya van, melyeknek magas csúcsát deszka fedi; mikor Szihráb Mohamed pasa kanizsai váli volt akkor fedette be a tornyokat deszkával.24 Erős bástyák ezek. Az egyes tornyok között száz-száz lépés van. E számítás szerint az alsó várnak kerülete ezerhétszáz lépés. E vár körül csupa mély és széles sziklaárok van,... Keleti oldalon egy kapuja van. A kapun kívül fahíd van, melyet csigákon minden éjjel felvontatnak."25

A városfal félkörös bástyáinak számát HAÜY helyszínrajza adja meg hitelesen, aki a városfalon tíz félkörös bástyatornyot jelöl, amelyek ma is állanak. Kaputornya négyszög alaprajzú. Hasonló módon ábrázolja Giacomo de ROSSI metszete is.26 Sajnos, a kaput a 19. század folyamán lebontották. Ez ott állott, ahol a mai Batthyány Kázmér utca vonalában a városfal megszakad. A török időkben is ezen a nyomvonalon haladt a palánkba vezető út, mely az egyetlen közlekedési lehetőség volt a városból a palánkba. A várost széles vizesárok vette körül és azon túl a palánk területét is, kivéve ott, ahol maga a környező terület is mocsaras volt.

Az EVLIA Cselebi által „külső városnak", vagyis külvárosnak nevezett városrész volt, a palánk, amely a városhoz a keleti oldalon csatlakozott és palánkfal övezte. Leírása a palánkról igen szemléletes: „Ez is árokkal és sorompófallal körülvett palánka erődítmény, azonban nagyon erős tömésfala van, itt-ott tornyai vannak, bástyái csak töméses sövénykerítések. Néhány helyen lőrések vannak... Három kapuja van. Egyik a délkeletre nyíló Eszéki kapu, a másik az északra nyíló Pécsi kapu, a harmadik a nyugatra nyíló Szigetvári kapu."27

HAÜY helyszínrajza sajnos csak a palánk igen kis részét ábrázolja, így annak teljes terjedelmét nem ismerjük. Így is gazolja azonban EVLIA leírását, aki azt mondja, hogy a palánk nem fogja körül a várost, mert egy nagy területen nádas és ingoványos a talaj, amit a helyszínrajz is feltüntet.28 Siklós kisszámú 17. századvégi ábrázolásai közül talán a leghitelesebbnek elfogadható és már korábban említett Giacomo de ROSSI metszete, mely jól érzékelteti a külvárost övező palánkfal egyik jellegzetes fajtáját.29

A törökök siklósi építkezései

A törököknek Siklóson is — mint minden más újonnan elfoglalt várban és városban — első tevékenységük volt az ostrom alatt elpusztult és megrongálódott védelmi rendszer helyreállítása. Erre a rendelkezésre számos utalást találunk a várfoglalások leírásának mintegy záradékaként. Itt csupán a Kanizsa 1663 évi ostromát elbeszélő EVLIA Cselebit idézzük, aki azt írja, hogy „a nagyvezér a vár kijavítására három vezért, hét szandzsák béget és húszezer ráját rendelt ki, s azok a vár tavát kitisztítani kezdték.30 Hasonló rendelkezés történt Babócsa várának visszafoglalását követően. FODOR Pál összefoglaló munkája jó képet nyújt az erődítési munkákról és azok szervezéséről.31

Szulejmán khán dzsámija a várban és Szulejmán szultán dzsámija a városban

A törökök első tevékenysége volt az egyes városok elfoglalását követően, hogy a templomokat dzsámikká alakítsák át.32 Ez természetesen nem egyszerre történt. A templomok közül azonban egyet - rendszerint a város főtemplomát - gyorsan átalakították, hogy ebben mondják el a hálaadást a város elfoglalásáért, illetve a győzelemért.33 Az ilyen dzsámit rendszerint a várost elfoglaló szultánról nevezetek el, ezért hódoltsági területen igen sok Szulejmán szultán, vagy Szulejmán khán dzsámival találkozunk.

Szulejmán szultán dzsámi is volt. EVLIA közli a siklósi vár leírásában: „A belső várban Szulejmán khán dzsámija, a kethuda és a müezzinek házai, a fegyvertár és az élelmiszerek raktárai vannak."34 Ez volt a gótikus várkápolnából átalakított dzsámi. A továbbiakban „Siklós alsó vára" (vagyis a kőfallal körülvett és bástyákkal megerősített város) tárgyalásakor azt írja: „Hét imahelye van, első a Szulejmán khán dzsámija, mely templomból átalakított kis dzsámi, de nem díszes, van azonban benne egy külön szép részlet."35 Nem kétséges, hogy ez viszont az egykori Ágostonosok templomából átalakított dzsámi, a későbbi ferencesek temploma, a város jelenlegi plébánia temploma.

A két templom helyreállítását megelőzően a mai plébániatemplom szentélyében jelentős feltárások folytak. Sem a várkápolnában, sem pedig az Ágostonosok gótikus templomának szentélyében nem kerültek elő a dzsámivá történt átalakításra utaló török részletek. A török források utalásai alapján mégis indokolt mindkettőt megemlítenünk, mint dzsámivá alakított templomot.

HAÜY helyszínrajza igen jó alaprajzi felmérést nyújt mind a várkápolnáról, mind a volt Ágostonrendi plébániatemplomról. Ebből kitűnik, hogy gótikus alaprajzukon a törökök mit sem változtattak. Egyedül a városi Szulejmán dzsámi északi falán figyelhető meg egy bejárat. Sajnos nem tudni, hogy a későbbi — főleg a barokk — átépítések alkalmával milyen török részletek tűntek el.

Ömer aga kútja

A török városképhez szorosan hozzátartoznak a különböző építészeti formában megjelenő közkutak, amelyek a város vízellátását voltak hivatottak biztosítani.36 Ezek a kutak a városban kiépített vízvezeték-hálózaton keresztül nyerték a vizet a távolabbi forrásokból.37 Siklóson — a városban, az egykori palánk területén végzett — közműfektetések földmunkái során kerültek elő égetett anyagból készült vízvezetékcsövek. Sajnos, a város területén tulajdonképpen nem folytak rendszeres régészeti kutatások, így a vízvezetékrendszer egykori nyomvonalából semmit sem ismerünk.

A város leírása során EVLIA Cselebi egyetlen csorgókutat (csesme) említ meg az „alsó vár"-ban, a fallal körülvett és bástyákkal megerősített volt középkori város területén, amelynek építtetője Ömer aga volt. Az aga a csorgókutat — az építést megörökítő felirat tanúsága szerint - a hidzsra 1051. évében (1641-1642) építtette. EVLIA Cselebi által megőrzött szöveg a következőket mondja: „ Van egy egészséges vizű csorgókútja is, melynek tarihkja a következő:

»Ha tudni kívánod e gyönyörű csorgókút alapítóját, Istennek kedvét keresve Ömer aga építette azt. A ki ebből iszik, megtudja a tárihkját, ha ezt mondja Haszán és Huszeinnek lelke örvendjen mindkor.«38 (1051. esztendő.)"

Az írott török forrásokban többször is említenek egy bizonyos Ömer agát a 16. század végén és a 17. sz. első felében. DÁVID Géza tanulmányában39 1586-ban, majd 1594-ben mint Mohács-pécsi béget említi. Nagyon valószínű, hogy ugyanarról az Ömer agáról van szó, akit PECSEVI Kara Ömer bég néven említ. Ömer a lovasok agájaként Kanizsa 1601. évi ostromának előkészítésében és magában az ostromban is részt vett, és vitézsége jutalmául „a pécsi szandzsákot, amely a néhai Haszán pasa árpalikja volt Haszán önként neki engedte."40 KJATIB Cselebi Fezlikéjében ugyancsak elbeszéli Karapancsa Ömer agának Kanizsa ostromában való részvételét, és megerősíti, hogy tetteiért a pécsi szandzsákot kapta. Ez utóbbit röviden így beszéli el: „Haszán pasa ezután Siklósra jött és a szerdárral találkozott, ki összes előterjesztését szívesen fogadta. Muszli bégnek a küsztendili szandzsák, Ömer agának a pécsi szandzsák adatott."41 Ezek szerint tehát Ömer agát a 17. század első évében ismét, mint pécsi szandzsákbéget látjuk viszont. Azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan mikortól töltötte be, illetve meddig viselte ezt a tisztséget. így azt sem tudjuk, hogy siklósi csorgójának építése idején hol állomásozott, és milyen tisztséget töltött be.

Ömer aga pécsi szereplése egyáltalán nem ismeretes, neve azonban mint utcanév a török hódoltság végig élt Pécsett. Pécs utcái és házai 1687 évi összeírásában42 ugyanis egy Ömer aga utca szerepel, miként a szöveg mondja: „Sequitur platea Ömeraga vocata". PETROVICH tanulmányában ezt a Kulich Gyula u. (ma Papnövelde utca) nyugati szakaszával azonosítja.

A palánk dzsámijai

A fallal övezett városhoz keletről csatlakozott a palánk, amelyet EVLIA Cselebi „külső városinak nevez. A városból a külvárosba — egy négyszög alaprajzú kaputornyon át — egyetlen út vezetett. Siklós legkorábbi és hiteles helyszínrajza, az 1688-ban Joseph de HAÜY által készített hadmérnöki felvétel sajnos egyáltalán nem jelöli a város utca- és térhálózatát, így sem annak török kori, sem középkori topográfiájára vonatkozóan nincs konkrét támpontunk. A város területén egyedül a dzsámivá alakított középkori Ágostonosok templomát és kolostorát jelöli a helyszínrajz. A városhoz délről, illetve délkeletről csatlakozó külvárosnak, a palánknak csak igen kis területét ábrázolja térképünk. Szerencsére azonban néhány fontosabb útvonalat jelöl, ami lehetőséget ad azoknak a mai utcahálózatban történő rekonstrukciójára, illetve azonosítására, bár ezeknek az utaknak, illetve utcáknak török nevét nem ismerjük. EVLIA Cselebi leírása a palánkról nagymértékben megegyezik a HAÜY-féle helyszínrajzon ábrázoltakkal. EVLIA a palánkot 2500 lépés kerületű nagy külvárosnak mondja, amely a belsővárat nem fogja körül. Ennek a külvárosnak — mint mondja — „Hét dzsámija van: első a Malkucs bég dzsámija, mely egy ligetben van, s valóságos rózsaliget dzsámi. Ólomtetejű magas házat magába foglaló dzsámi ez. Azután az Eszki Iszkender dzsámi, szintén régi imahely. A többiek városrészi mecsetek."43

A Malkocs bej dzsámija

A siklósi Alsóvárosban, a volt Pelikán szálló udvarán álló török mecsetről — amint azt ebben az időben nevezték — a 19. század negyvenes éveitől kezdődően gyakorta történik említés. HAAS Mihály, Baranya megye jeles helytörténeti kutatója Siklós nevezetesebb épületei között így emlékezik meg a dzsámiról: „... a nagy vendégfogadó, melynek udvarán egy régi török mecset áll..."44 Alig néhány évvel később FÉNYES Elek ugyancsak említi a fogadót, „... melynek közepén épségben áll fenn egy régi török mecset..."45 A dzsámi épületének állapotáról szemléletes leírást nyújt Siklós nevezetességeinek ismertetése során HUNFALVY János: „...Nevezetesebb épületei ... a vendégfogadó udvarában lévő török mecset. Ez már félig rom, s töredezett falain itt-ott bokrok és fák zöldellenek, annál festőibbnek mutatkozik. Most e mecset lakóházul szolgál..."46 A dzsámi lakóházként használt épületét Rohbock Lajos rajza nyomán G. Heisinger metszete is megörökítette.47 Ezt a metszetet később VÁRADY Ferenc is közli baranyai monográfiájában, de az alábbi téves felirattal: „Török fürdő Siklóson".48 Rómer Flóris, amikor 1872-ben a városban járt, a mecsetről egy ceruzavázlatot készített.49 A rajz a dzsámit — hasonlóan Rohbock korábbi rajzához — sátortetővel fedett épületként ábrázolja. Mindkét ábrázolás úgy tünteti fel a dzsámit, mintha annak épülete nyolcszög alaprajzú volna.

Egy 1901. évi tudósításból arról értesülünk, hogy a török mecsetet lebontották.50 Mint azt a későbbi kutatás és magának az épületnek a feltárása is igazolta, e közlés téves volt és valószínűleg egy sajnálatos félreértésen alapul. A félreértés feltehetően abból eredt, hogy a sátortető alatt levő kupola héjazata ebben az időben már annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani. Ettől az időtől kezdve a későbbi irodalom — miként GERECZE is —már csak az egykori mecset helyéről tesz említést.51 SZŐNYI Ottó - a VÁRADY-nál téves felirattal jelzett Rohbock metszet és GERECZE korábbi tudósítása alapján —török fürdőként említi a hajdani dzsámit, „...amelyet a 19. század közepén lebontottak', és amelynek emlékét „...egy Rohbock metszet őrzi".52

FEJES János, Siklós monográfusa írja, hogy a város elfoglalása után már az első években építettek a törökök dzsámit, amely a „... mostani Pelikán-szálló, akkor közteret képező udvarán ... állott".53 Helyesen jegyzi meg, hogy a múlt század végén még állott török épületet „tévesen gondolták a múltban fürdőnek, mert ez a török időkben mecset volt."54 Tévedésen alapul azon megállapítása, miszerint a dzsámi épülete utóbb ilyen mecset lett volna. („A mecset a 19. század végéig fönnállott, a község szegényháznak használta.") A dzsámi épületét 12x12 m alapterületűnek mondja, amelynek „...alapfalai (a régi hajórész) 1,20 m erősségűek, 8 méter körüli magasak voltak...". A bontással kapcsolatban hivatkozik a munkákat irányító építészre, akinek elbeszélése nyomán többek között a következőket állítja: „... a hajófal nyugati oldalán egy kisebb négyzetes alapterületű rész is volt, amely a mecsetté alakítás előtt feltehetőleg a szentély részt képezhette."55 Ez utóbbi leírás eléggé zavaros, amely a dzsámi, illetve a mecset és a kettő közötti különbség ismereteinek hiányára utal. Az általa hajónak nevezett imaterem nyugati, illetve délnyugati oldalához csatlakozó „kisebb négyzetes alapterületű rész" valószínűleg vagy a mináré kocka alakú alapozása lehetett, vagy pedig a Rohbock-metszeten is látható külső lépcsőfeljárat alapfala volt.

Az 1955-ben végzett városképi és műemléki vizsgálat56 — a korábbi téves forrásokra támaszkodva — a török épületet csupán Rohbock metszete alapján írja le, mint a volt Pelikán szálló, újabban kultúrotthon udvarán állott egykori épületet. Egyidejűleg javaslatot is tesz alapfalainak feltárására: „... Tekintve, hogy a török kori műemlékek rendkívül ritkák, esetleges építkezés kapcsán a mecset alapfalainak feltárása Siklós története szempontjából jelentős eredményekkel járhat...". A néhány évvel később megjelenő műemléki „kistopográfia"57 a dzsámiról ugyancsak, mint elpusztult épületről emlékezik meg, s arról mindössze a következőket mondja: „Széchenyi utca. Volt Pelikán szálló, udvarán 1850 körül még nyolcszögletű kupolás török mecset állott, alapfalai megvannak a földben."58

A 20. századi feljegyzések tehát a dzsámit elpusztult — legföljebb már csak alapfalaiban fellelhető — épületként említik. Ilyen történeti előzmények után került sor a volt Pelikán szálló — a jelenlegi Művelődési Ház — udvarán álló és ahhoz a Vörösmarty utca felől csatlakozó épületcsoport tüzetesebb helyszíni vizsgálatára.59 A kutatás ugyanis abból a feltételezésből indult ki, hogy az akkori épület valamelyike esetleg az elbontott dzsámi alapfalainak felhasználásával épült. Különös figyelmet érdemelt egy, az épületcsoportból magasan kiemelkedő, négyzet alaprajzú, féltetős építmény, amelynek elsősorban tájolása volt feltűnő és az, hogy az épületcsoport központját képezte. Mint ilyen, minden kétséget kizáróan ez volt az épületegyüttes legkorábbi épülete, amely a csatlakozó további épületek tájolását a későbbiek során is meghatározta.

A tört kőből falazott és téglával felmagasított, féltetős épületrész északkeleti oldalához csatlakozó épület padlásterében egy szamárhátíves záródású, kisméretű ablaknyílás volt látható, amelyhez hasonlókat találunk a szigetvári Ali pasa dzsáminál is. A Vörösmarty utca 2. számú épület — amely részben a centrális épületrészhez csatlakozott — udvarán az épület török eredetéről ugyancsak szamárhátíves ablaknyílás maradványa, valamint a falon megfigyelhető, kváderezést utánzó vakolatarchitektúra árulkodott. Ezek a látható részletek kétségtelenné tették azt a megállapítást, hogy a — négyzet alaprajzú, féltetős épületrész a 19. század második felében több ízben is említett és Rohbock rajzán is megörökített, a Pelikán szálló udvarán állott — hajdani török mecset maradványát őrzi.

HAÜY francia hadmérnök helyszínrajza sajnos a külső városban egyetlen épület helyét sem jelzi, így a mai Széchenyi utca és Vörösmarty utca sarkán kialakult kis téren álló dzsámit sem tünteti fel, noha a két utat — amelynek nyomvonala csaknem teljesen azonos az általunk említett mai utcák vonalvezetésével — és a környező terepszakaszt is ábrázolja.

A visszafoglalás során készült veduták60 legtöbbje, a fallal övezett városon kívül a palánkkal körülvett külvárosban két, kupolával fedett dzsámit ábrázol. EVLIA Cselebi az említett két dzsámi közül Malkocs bej dzsámijával kapcsolatban utal arra, hogy kupolás építmény volt, és azt topográfiailag közelebbről is megjelöli. A városnak az a része, amelyen a dzsámi jelenlegi maradványa áll, ma is eléggé laza beépítésű terület, amely még a 19. században is piactér,61 tehát beépítetlen terület volt. A terepviszonyokat és EVLIA Cselebi ide vonatkozó leírását egybevetve minden kétséget kizáróan arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a volt Pelikán szálló udvarán álló török épület Malkocs bej dzsámijának maradványa.

A dzsámit építtető Malkocs bej klisszai szandzsákbej volt, és 1565-ben halt meg62. Malkocs jelentős szerepet játszott a magyarországi török harcokban, elsősorban az 1543-as hadjáratban, ahol részt vett Siklós elfoglalásában is63. Siklósi dzsámijának pontos építési idejét nem ismerjük, de az alapító személyének ismertében annak létesítése az 1543-1565 közötti időre szűkíthető le.

Malkocs bej dzsámija — a magyarországi dzsámik nagy részéhez hasonlóan — a négyzet alaprajzú, dobon ülő kupolával fedett, eredetileg ugyancsak kis kupolákkal fedett három boltszakaszos, nyitott előcsarnokú, egy minárés dzsámi típust képviseli.64 Alapterülete 12,20x12,20 m, falainak vastagsága pedig 1,20 m. A négyzet alaprajzú dzsámit eredetileg kettős dob fölé emelt félgömbkupola fedte, amelyet a már korábban említett Rohbock-metszet is úgy ábrázol, hogy a kívül nyolcszögű dobot — a falsíkok visszaugratásával kialakított — övpárkány tagolja. A rajz szerint a csegelyeket tömören falazott, enyhe lejtésű prizmák fedték. A dzsámi épületének ilyen jellegű homlokzati kialakítása, illetve tagolása egyaránt elég gyakori a törökországi és a balkáni terület emlékanyagában. Hasonló módon proporcionált a mosztári Karadjóz bég dzsámi65, amelyet 1557-ben építtetett Hadzsi Mehmed, az ugyancsak mosztári Koski Mehmed pasa dzsámi66, valamint Szinán pasa csajnicai67 dzsámija, a prizreni Szinán pasa dzsámi68 és a pocsitelji Siáman Ibrahim dzsámi.69

A dzsámi mináréja a délnyugati oldalon csatlakozik az épülethez. Lábazatának alaprajza szabályos ötszög, amely kocka alakú alapon nyugszik. Ez a magyarországi emlékanyagban egyedülálló, viszont szoros formai rokonságot tart a szarajevói Hadim Ali pasa mináréjával.70

A főhomlokzathoz északnyugatról csatlakozó előcsarnok támfalának jelentős maradványait hozta felszínre a feltárás. Az eredetileg három boltszakaszos előcsarnok falíveit tartó oszlopok töredékekben sem kerültek elő.Malkocs bej dzsámijának épülete — mind külső megjelenésében, mind belső terének részformáiban — a többszörös átalakítás ellenére is megőrizte az eredeti török jelleget. A kőből és részben téglából épített dzsámi homlokzatát eredetileg vakolatból plasztikusan kialakított kváderezés díszítette, amelynek maradványai főleg a délkeleti oldalon maradtak meg nagyobb foltokban. A főhomlokzat kivételével a dzsámi oldalfalait eredetileg három szintben elhelyezkedő 2-2 ablaknyílás törte át. A két szintben, de azonos tengelyen elhelyezkedő ablakok közül a dzsámi északkeleti homlokzatán lévők maradtak meg a legépebben. A délnyugati oldalon azonban a későbbi átalakítások következtében ezeknek az ablakoknak csak egy-egy részlete és bélletüknek egyik oldala maradt meg. Az északnyugati oldal, valamint a délkeleti oldal földszinti ablakait a 19. század folyamán jelentős mértékben átalakítottak. A főhomlokzatot a kapu két oldalán elhelyezkedő l-l földszinti ablak tagolta.

Malkocs bej dzsámijának valamennyi földszinti ablaka egyenes záródású és kívül-belül egyszerű kőhasábokból készült kőkeret szegélyezte. Külső keretezésének csekély részletét az északkeleti oldal egyik ablaka őrizte meg. Valamennyi ablaknál megmaradtak azonban a kőkeretek elhelyezésére szolgáló kávák. Az ablaknyílásokat áthidaló, fából faragott szemöldökgerendák fölött vörös és fehér sávozással festett, téglával keretezett, mélyített, szamárhátíves tükörmezőt találunk. A földszinti ablaknyílásokat eredetileg a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámi ablakrácsához hasonló, csomókötéses vasrács zárhatta le, amely ott az egyik ablakban „in situ" megmaradt.71 A második szinten a földszintiekkel azonos tengelyen elhelyezkedő kisebb ablaknyílások kőkeret nélküliek, tompa csúcsíves záródásúak, a szemöldök fölött mélyített és festett szamárhátíves tükörrel. Ezeknek az ablakoknak két kávája van, hasonlóan a szigetvári Ali pasa dzsámihoz. A harmadik szinten, a homlokzat középtengelyében levő ablaknyílások — amelyek az analógiák tanúsága szerint kétségtelenül megvoltak — a múlt században a helyükön kialakított nagyobb ablaknyílások miatt teljesen megsemmisültek.

A dzsámi bejárati kapuja az északnyugati homlokzat középtengelyében helyezkedett el, s a későbbi átalakítások során nagyrészt elpusztult. Megmaradt azonban az ajtónyílást keretező portálnak egy — idomtéglákból falazott — nagyobb összefüggő szakasza. Figyelemre méltó, hogy a magyarországi török építészetben egyedül itt találkozunk az idomtégla alkalmazásával, amelyet tulajdonképpen a burszai korszak egy késői reminiszcenciájának tekinthetünk.72

A Malkocs bej dzsámi legközelebbi analógiáit — nemcsak az alaprajzi rendezés tekintetében, hanem a külső architektúra megoldásának hasonlósága miatt is — elsősorban a jugoszláviai török emlékek között kell keresnünk. Dzsáminkkal szinte azonos alaprajzú és homlokzati kialakításában is a legközelebb áll a már említett szarajevói Ali pasa dzsámi,73 továbbá a mosztári Koski Mehmed pasa dzsámi74, az ugyancsak szarajevói Ferhád bej dzsámi,75 a pocsitelji Siáman Ibrahim dzsámi76 és a focsai Aladza dzsámi,77 amelynek építtetője Haszán, budai defterdár volt.

A dzsámi délkeleti falának középtengelyében — a bejárattal szembe — van a tizenkétszög hét oldalával záródó mihráb. A falsíkból erősen kiugró keretezésének nagy részét levésték. A mihráb két oldalán megmaradt kisebb részlete arról tanúskodik, hogy lábazata faragott kőből készül, amely azután a kapukerettel azonos profilú, idomtégla-falazatban folytatódott. Sztalaktit-boltozatát a Gázi Kászim pasa dzsámi imafülkéjéhez hasonló idomokból álló elemek alkotják.

A mihráb jobb oldalán állott mimber (szószék) illeszkedési helye a kiblafalon megfigyelhető volt, kőből falazott alapjait pedig az ásatás tárta fel. Ez utóbbi egyébként arra enged következtetni, hogy az itt állott szószék eredetileg kőből épített volt.

A bejárati oldalon állott karzatra csak az arra felvezető lépcsősor és bejáratának ajtónyílása utal. Valószínű, hogy fából építették, és a bejáratnak csak a jobb oldalát foglalta el.

A magyarországi emlékanyagban egyedülálló megoldást képvisel a dzsámi falába épített keskeny, boltozott lépcsőfolyosó, amely egyrészt a karzatra, másrészt pedig a mináréba vezetett. A homlokzaton ablaknak, a belső térben pedig ajtónyílásnak kialakított földszinti bejárata van. A legközelebbi, hasonló építészeti megoldást a szófiai Banja Basi dzsámiban78 láthatjuk, ahol ugyancsak a homlokzati ablaknyílásból vezet fel lépcső a mináréba, a karzat érintésével.

Hazai dzsámijaink közül a Malkocs bej dzsámiban találkozunk a legtöbb és egyben a legváltozatosabb falfülkékkel. Ezek az épület északnyugati és északkeleti falában találhatók; van közöttük csúcsíves, szamárhátíves és egyenes záródású. Köztük kettőben még a fából készült polc helye és csekély maradványa is megfigyelhető volt. Ma már azonban nem állapítható meg, hogy a dzsámi délnyugati falában is voltak-e az említettekhez hasonló falfülkék. Az egyenes záródású fülkéhez hasonló több is látható a szigetvári Ali pasa79 dzsámiban. Távolabbi analógiáit a mosztári Karadjoz bég80 és pocsitelji Sisman Ibrahim81 dzsámikban is megtaláljuk.

A dzsámi feltárása során a — belső teret eredetileg lefedő — kupolára utaló jelentősebb részletek is előkerültek. A négyszögből a kupolához vezető átmenetet képező, eredetileg téglából falazott és arra felhordott stukkóból készült stalaktitboltozatokat mindenütt levésték. Megmaradt nyomaik alapján azonban arra következtethetünk, hogy gazdagon tagoltak voltak. A sarokíveket tartó kőkonzoloknak, amelyeket eredetileg ugyancsak sztalaktit díszített, csak levésett maradványai kerültek elő, illetve a falban levő „in situ" csonkjai.

A pécsi Jakováli Haszán pasa dzsámijához hasonlóan82 a csegelyekben itt is megtaláljuk az akusztikai célra szolgáló, befalazott edények maradványait. Siklóson az agyagkorsók a csegelyekben kettesével fordulnak elő. Magyarországi előfordulásukkal még a pécsi Gázi Kászim pasa83 és a Ferhád pasa84 dzsámikban találkozunk.

Arra vonatkozóan, hogy a dzsámi belső festése és díszítése milyen lehetett, a feltárás csak igen gyér adatokkal tudott szolgálni. A belsőben — főleg a falfülkékben és az ablakbélletekben, valamint a falakon — megmaradt kisebb vakolt felületeket eredetileg fehér, ma már megszürkült festés fedi. Az előkerült festett felületeken azonban sem növényi ornamentika maradványai, sem pedig festett vagy bekarcolt feliratok töredékei nem voltak találhatók.

Malkocs bej dzsámija — magyarországi hódoltsági területen nagy számban állott dzsámikhoz hasonlóan —nemcsak jellegében, de részletmegoldásaiban is elsősorban a balkáni török épületekkel tart jelentős formai rokonságot. Ez is igazolja, hogy a hódoltsági terület török építészetének ezek az alkotásai a boszniai és tágabb értelemben vett balkáni török építészet közvetlen kisugárzását tükrözik.

Eszki Iszkender dzsámija

A másik dzsámi, melyet EVLIA Cselebi a külvárosban, vagyis a palánkban említ, az Eszki Iszkender dzsámi.85 Ezt — Malkocs bej dzsámijától eltérően — már csak az írott török forrásokból ismerjük. Mivel szorosabb topográfiai meghatározását EVLIA sem adja meg, helyét sem ismerjük. Bár voltak helytörténeti kutatók, akik megkísérelték azt „pontosan" behatárolni.86 A dzsámi topográfiai meghatározása még hosszas kutatómunkát, adat- és régészeti feltárást igényel.

Habár Eszki Iszkender dzsámiját nem ismerjük, a kérdés a továbbiakban az, hogy ki volt a dzsámit alapító Iszkender. Személyéről DÁVID Géza tanulmányában 87 olvashatunk részletesebben. 1564. július vége felé készült rendelkezésben bukkan fel Iszkender pécsi alajbég neve,88 akit PECSEVI Ibrahim, a pécsi születésű török történetíró 1566-ban hasonló rangban említ.89 Szigetvár elfoglalását követően, 1566. szeptember 12-től szigetvári szandzsákbej, aki azonban ezt megelőzően szekcsői miralaj volt. Ő volt tehát Szigetvár első szandzsákbégje. Ezt a tisztet 1570 márciusáig viselte. Mielőtt a hódoltsági terület különböző vidékein viselt hivatalt, állomáshelye Bosznia volt. Dávid tanulmányában részletesen foglalkozik Iszkender bég tevékenységével.90 Mint magas tisztségviselőnek szinte kötelessége volt különböző kegyes alapítványok létrehozása. Ebben maguk a szultánok is példát mutattak, s egyben ugyanerre ösztönözték a birodalom magas rangú embereit is. Erre utaló felhívások gyakran szerepelnek a krónikákban. EVLIA Cselebi írja, hogy Pécs 1543. évi békés átadását követően Szulejmán szultán örömében a következőket mondta: „Aki engem szeret, az ebben a városban kegyes alapítványt és jótékony művet tegyen."91 Ez az intézmény volt a vakuf, amelynek jelentős gazdasági szerepe volt az Oszmán birodalomban éppúgy, mint az egész muszlim világban.

Iszkender, pécsi alajbégnek Pécsett tett alapítványáról egyetlen forrás sem szól. Szigetvári szandzsákbejként azonban jelentős tevékenységet fejtett ki ezen a téren. Ebből az időből származott siklósi alapítványa is.92 „Siklóson egy mecsetet, azaz kisebb istentiszteleti helyet és egy muallimhane tanodát hozott létre." Ezek fenntartására 12 üzletet, egy továbbit tímárműhellyel, a gyógyfürdő közelében egy bostánkertet, egy karavánszerájt és két halastavat kötött le.93 A fenti alapítványi javak jövedelme szolgált a mecset és a muallimhane fenntartására, személyzetének fizetésére stb.

A fenti forrás szerint Iszkender alapítványaként Siklóson mecset épült. EVLIA Cselebi viszont — csaknem egy századdal később, 1660-1664 között — azt már dzsámiként említi. A két istentiszteleti hely között elsősorban vallásjogi különbség van, amely a berendezés különbségében is jelentkezik. A mecsetben nem mondható el a péntek déli gyülekezeti ima részét képező khutbe (prédikáció), mely a szultánért és a birodalomért való könyörgést tartalmazza. Ez a jog csak a dzsámit illeti meg. A khutbe elmondására szolgál a dzsámiban a mimber (szószék, prédikáló szék), amely rendszerint a mihrábtól (imafülkétől) jobbra álló, kő alapon nyugvó, többlépcsős, díszes kő vagy fa építmény.94 Mivel Iszkender bég vakufja mecset alapítását mondja, EVLIA Cselebi pedig már dzsámiról beszél, csak egy régészeti feltárás tudná végérvényesen tisztázni az épület tényleges jellegét, ha ismernénk annak helyét.

Igen nagy azonban a valószínűsége, hogy a két időpont közötti időszakban emelkedett az Iszkender bég alapította mecset a dzsámi szintjére. Számos példát ismerünk ebből az időből arra, hogy a mecset alapítója szultáni engedélyt kért és kapott annak dzsámivá történő átminősítésére.95 Iszkender bég szigetvári szandzsákbejként alapította a mecsetet, 1566. szeptember 12-én történt kinevezését követően 1570 márciusában egy ideig még viseli ezt a tisztséget. 1571. június 25-én Iszkendert már mint korábban elhunyt béget említik. Mindezek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Iszkender bég mecsetje 1566-1570 között épült. Mivel alapítványának felsorolásában már elhunytként említik, így a mecsetnek dzsámi rangra emelése valamikor az 1571. évet követő időben történt.

Siklós 1543 évi elfoglalását követően a várban és a városban — a többi meghódított városhoz hasonlóan — azonnal megindult a törökök berendezkedése. A korai berendezkedés időszakának emlékeit csak kevéssé ismerjük, bár azok létét a legkorábbi defterek igazolják. Már az 1543-1546 közötti időszakot felölelő török kincstári defter említi a siklósi és pécsi dzsámik, illetve a siklósi mecset személyzetének illetményeit.96 Hogy az ekkor már álló mecset kinek az alapítványa volt, az nem ismeretes, mert erről a defter épp úgy nem tesz említést, mint ahogy a dzsámit sem nevezi meg. Ez azonban minden bizonnyal a Szulejmán szultán dzsámi volt, a mai plébániatemplom.

Fürdő a palánkon kívül

A török városképhez és az iszlám vallási élet követelményeihez egyaránt hozzátartoznak a fürdők. A siklósi palánkon kívül, a várostól nyugatra, a Perényi bástya alatti területen — a mai cigányvárosban — lévő melegforrásokat a törökök is ismerték. EVLIA Cselebi erről mindössze csak annyit mond, hogy van egy „jó levegőjű fürdője",97 helyét azonban egyáltalán nem említi. ESZTERHÁZY Pál ugyanebben az időben csak azt említi, hogy Siklóson „ Vannak fürdésre szolgáló melegvizek is."

Az 1546-48 közötti időszakot felölelő „A pécsi, siklósi, görösgali és kálmáncsai bérletjövedelmek"98 defterében a pécsi mellett a siklósi fürdők jövedelme is szerepel. Sajnos, a defter nem részletezi az egyes jövedelmeket, így csak annyit tudunk, hogy a pécsi és siklósi boltok és fürdők háromévi együttes bérleti összege 270.000 akcse volt.

Iszkender szigetvári bég a vakufjában szereplő birtokok felsorolásánál ugyancsak említi, hogy a tímárműhely a „gyógyfürdő" közelében volt. Ez az utóbbi elnevezés valószínűleg arra utal, hogy a fürdő „ilidzsa" azaz termálfürdő volt. Ez részben meghatározza alaprajzi elrendezését is. A fürdőhöz a Perényi bástyából alagút vezetett, amelynek egy részé a bástyával együtt tártak fel. Az 1970-es évek legelején, a fürdő feltételezett területén, földmunka során előkerült egy kisebb falmaradvány,99 melynek textúrája és erősen meszes habarcsa török eredetre utalt. Sajnos a területen rendszeres kutatást abban az időben nem lehetett végezni, így a török fürdő kérdése nem volt tisztázható. Ennek hiányában egyelőre csak feltételezés, hogy e falmaradvány a fürdőhöz tartozott.

Valamely nép kultúrájának legkifejezőbb megnyilvánulása annak építészete. Természetesen ugyanezt mondhatjuk el tágabb értelemben véve a magyarországi török építészetre is, amelynek jelentős szerepe volt a hódoltsági terület török lakta városainak sajátos városképi kialakításában. Másfélszázados uralmuk alatt együtt éltek a középkori magyar építészet emlékei és az újonnan meghonosodott — bár más gyökerekből táplálkozó — oszmán-török építészet alkotásai. A magyarországi török tartománynak — keletkezésétől összeomlásáig — nemcsak a mindennapi élet, hanem a kultúra, így építészet tekintetében is jelentős balkáni kapcsolatai voltak. A Balkán —elsősorban Bosznia-Hercegovina — volt a közvetítő közeg a török életformának, kultúrának és vallási életnek a hódoltsági területen való meghonosodásában. A főszerepet pedig az újonnan betelepülő iszlamizált bosnyák etnikum, valamint a — zömmel közülük kikerült — vezető réteg játszotta hivatali és rokonai kapcsolatai révén. Különösen megfigyelhető ez a Dél-Dunántúl volt török városai — Pécs, Szigetvárnak és nem utolsó sorban Siklós — esetében, ahol ma is a legtöbb török emlék található. Mindezekből kitűnt, hogy Siklós élete sem volt más a török uralom idején, mint bármely hozzá hasonló, és a tartomány belsejében fekvő, így békésebb körülmények között élő városnak.

 

Lábjegyzetek:

  1. SZINAN 1896, 278.
  2. Az egyes történetírók, mint DZSELÁLZÁDE, KJÁT1B MOHAMED ZAIM, avagy IBRAHIM PECSEVI és a 17. század második felében EVLIA CSELEBI előadásai egymástól sok tekintetben eltérőek, ennek ellenére azok részben mégis kiegészítik SZINÁN csausz igen részletes elbeszélését is.
  3. DZSELÁLZÁDE 1896, 238. Dzselálzáde, - aki Siklóst Siklavus-nak említi - azt írja, hogy „ Vára szilárd építésű erős oszlopokon nyugvó vár, számos toronnyal vára kettős alsó és felső [ez utóbbi alatt a fallal körülvett várost érti], magas falai vannak."
  4. SZINÁN 1896, 302. „Ez a fejezet előadja, hogy a világvédő padisak ő felsége szolgáját, Ahmed pasát, a Sklóvis (Siklós) nevű vár ellen küldi."
  5. Uo. „Azonban ismét parancsot adva, szolgáját, Ahmed pasát, a Siklovis nevű várhoz küldte, hogy oda menvén, kérje föl ezt a várat és hallja meg, hogy milyen választ kap." (Ahmed pasa ruméliai beglerbég volt.)
  6. SZINÁN  1896, 302.
  7. SZINÁN 1896, 303. Erről az eseményről DZSELÁLZÁDE, KJÁTIB Mohamed Záim és EVLIA Cselebi egyáltalán nem tesz említést.
  8. DÁVID 1995, 53-66. Ez utóbbi kettő részt vett Pécs elfoglalásában is, Kászim pedig mohácsi, ezt követően pécsi szandzsákbég lett.
  9. SZINÁN 1896, 307-308. A dél-dunántúli harcokban jelentős mértékben vettek részt a tatárok is, akiket SZINÁN csausz kegyetlen és rabló népként jellemez, hosszan ecsetelve kegyetlenkedéseiket és vad szokásaikat.
  10. Ezek nagyméretű fonott, hengeres kosarak, amelyeket földdel és kővel töltenek meg, és az ágyúk két oldalán állítanak fel a tüzelőállás védelmére.
  11. SZINÁN 1896, 310.
  12. SZINÁN 1896, 311.
  13. „Nem igaz tehát, amit SZERÉMI György mond, (385 1.) hogy az őrség már az ostrom előtt meghódolt szabad elvonulás föltétele mellett. Éppen ilyen téves ISTVÁNFFY állítása, hogy Vas Mihály a török sereg közeledtének a hírére elhagyván a várost, és még az ostrom megkezdése előtt a várba vonult (161 1.)." (SZINÁN 1896, 313. oldalon a 2. szám alatti jegyzet.)
  14. EVLIA  1985
  15. ESTERHÁZY 1989, 146.
  16. A közelmúltban végzett közművesítés során a Széchenyi utcában kerültek elő a vezeték nyomvonalában épület-, illetve kisebb falmaradványok. Az előkerült falrészletek, — amelyeknek kora közelebbről nem ismeretes — mindössze arra utalnak, hogy az utca épületeinek homloksíkja a mai épületek előtt húzódott, a kocsiút vonalában követve a jelenlegi utca vonalat. (KÁRPÁTI Gábor leletmentése. Pécs, JPM. Szíves közlését ezúton köszönöm.)
  17. A magyarországi törökök anyagi kultúrájára vonatkozó emlékanyag kutatása jelentős új eredményeket hozott, elsősorban a pécsi püspökvárban végzett feltárások, valamint a város területén folytatott várostörténeti kutatások, továbbá a leletmentések révén. A szigetvári vár és a siklósi vár ásatásai ugyancsak sok új lelettel és ismeretanyaggal szolgáltak.
  18. Itt röviden fel kell hívnom a figyelmet EVLIA Cselebi egy sajátos szóhasználatára, amely egész munkájára jellemző. Ugyanis a vár és a város fogalmát elbeszélései során gyakran keveri, ami az egyes városok és települések kapcsán gondosabb elemzést kíván — elsősorban topográfiai szempontból. Szerencsésebb esetben, így Siklósnál is magát a várost „alsó vár"-nak is nevezi. Hasonló módon keveredik elbeszélésében a dzsámi és a mecset fogalma. Számadatait ugyancsak erős kritikával kell fogadnunk, különösen a közléseiben gyakran elforduló 40-es és 70-es számok tekintetében.
  19. EVLIA 1985, 537.
  20. Az egyes elfoglalt magyar városok házainak a törökök által történő birtokbavételéről és azok átalakításáról nem csak az írott források szólnak, hanem az épületrégészeri feltárások eredményei is ennek számos példájával szolgálnak.
  21. HAÜY 1688
  22. HAÜY helyszínrajza alapján ez inkább a városfal egy szakaszára utal. A várfalak lényegében a középkori állapotot őrizték meg, és a török azokon nem változtatott, csupán az ostromban elpusztult részeket építette újjá.
  23. EVLIA 1985, 536.
  24. Kanizsát a török 1600. október 20-án foglalta el. A vár kapitánya lbrahim pasa nagyvezírnek föladta a várat.Szihráb Mohammed 1660-ban (1071) kanizsai váli (EVLIA 1985, 536.)
  25. EVLIA 1985, 536-537.
  26. Giacomo de ROSSI Siklós 1686-os ostromát ábrázoló metszetét közli GERŐ L., 1975, 236., 168. kép
  27. EVLIA 1985, 537
  28. A palánknak, mint védműnek, a 16. században és a 17. sz. elején nemcsak a török, de a magyar hadi építészetben is jelentős szerepe volt. A törökök ezek építését még a 16. század első évtizedeiben megkezdték balkáni végvidékeiken. Maga a kifejezés egyrészt nem a kőből épített fallal, illetve kerítéssel körülvett lakott területet jelenti, másrészt az építmény anyagára és építési technológiájára utal. A magyarországi hódoltsági területen a 16. század folyamán terjedt el, főleg azonban a század végén, a 15 éves háború idején. EVLIA Cselebi munkájában több helyen is kitér a palánk építésének módjára, eléggé részletesen tárgyalva ennek mikéntjét. Temesvár várának ily módon való építését nagy részletességgel beszéli el. (EVLIA 1985, 28.)
  29. Lásd a 34. számú jegyzetet.
  30. EVLIA 1985, 397. Igen részletesen és élményszerűen írja le az 1663-ban elfoglalt Újvár (Érsekújvár) és az ostromban nagymértékben megrongálódott várának helyreállítási munkálatait. (Uo. 420-421.)
  31. FODOR 1979, 375-395.
  32. GERŐ Gy. 1980, 31.
  33. A török források gyakran megjegyzik, hogy „templomaikat dzsámikká, tornyaikat minaretekké alakították, és tornyaikról az ezán hangja zengett." (DZSELÁLZÁDE 1896, 224.)
  34. EVLIA 1985, 536.
  35. EVLIA 1985, 537.
  36. GERŐ Gy. 1991, 39-46.
  37. GOSZTONYI 1941, 30. A törökök által az egyes városokban kiépített vízvezetékrendszer több „in situ" részlete került elő a régészeti feltárások során. Vízvezetékcsövek is szép számban kerültek elő elsősorban Pécsett
  38. EVLIA 1985, 537.
  39. DÁVID 1999, 84.
  40. PECSEVI 1916, 163.
  41. KJÁTIB 1916,333.
  42. PETROVICH 1969, 213.
  43. EVLIA 1985, 537.
  44. HAAS 1845, 324.
  45. FÉNYES 1851, IV. 27.
  46. HUNFALVY 1860, II. 399.
  47. Rohbock rajzáról Heisinger C. készített acélmetszetet, amely HUNFALVY idézett munkájának mellékleteként jelent meg a II. kötetben a 398. oldalt követő táblán
  48. VÁRADY 1897, II. 415.
  49. Rómer jegyzőkönyvek 35. kötet 81.1872. július 15-i bejegyzés. OMVH. Könyvtár. Ltsz.: 899/35.
  50. „Siklós. Török mecset, lebontották." Közigazgatási Bizottság jelentése a Műemlékek Országos Bizottságának. 1901.178. szám. OMVH Könyvtár. Ltsz.: 901/178.
  51. GERECZE 1906, II. 144.
  52. SZŐNYI é.n., 126.
  53. FEJES 1937, 200.
  54. Uo. 202-203.
  55. Uo.201.
  56. Siklós városképi és műemléki vizsgálata. Budapest, 1955.11-12. (Kézirat) OMVH Könyvtár
  57. Lásd az előző jegyzetet.
  58. GENYHON 1955, 1. 291.
  59. A dzsámi helyszíni vizsgálatát, valamint az épület feltárását 1969-1971 között a jelen sorok írója végezte.
  60. GERŐ L. 1975,236.168. kép
  61. FEJES 1937,202-203.
  62. SABANOVIC 1951, 255 és következők, valamint AYVERDI é. n. I—II. 259.
  63. SZINÁN 1896, 361.
  64. GERŐ Gy. 1980,73.
  65. STANIC-SANDZAKTAR 1967, 88.1. kép.
  66. AYVERDI 1981, 245. 376. kép és 246. 379 kép.
  67. AYVERDI 1981, 91.146. kép
  68. ZDRAVKOVIC 1964, 53.
  69. CELIC 1956,18.
  70. AYVERDI 1981,314. 469. rajz Hadim Ali két ízben is volt budai pasa. GÉVAI 1841, 7., 8
  71. GERŐ 1980, 50.
  72. GERŐ L. 1975, 105.
  73. AYVERDI 1981, 314 469. rajz és 294. 467. 470 képek
  74. AYVERDI 1981, 234. 374. rajz
  75. AYVERDI 1981, 298. 490. kép és 299. 491. kép.
  76. CELIC 1956,18.
  77. REDZIC 1965,106. 3. kép, ANDREJEVIC 1972, 7. kép.
  78. ZLATEV 1962, 6410. kép
  79. GERŐ Gy. 1980,61.
  80. ZDRAVKOVIC 1964,134.
  81. CELI C1956,24.
  82. TARNÓCZY 1966, 72. és következők
  83. GOSZTONYI é. n., 28.
  84. GERŐ Gy. 1980, 56.144. 462. jegyzet
  85. EVLIA 1985, 537.
  86. PATAKY 1997, 8. PATAKY András - nem tudni milyen feltételezés alapján - Eszki Iszkender dzsámiját a mai Kossuth tér nyugati oldalára, illetve a Felszabadulás útjának a Kossuth tér folytatását képező kezdeti szakaszára határozza meg.
  87. DÁVID 1993
  88. DÁVID 1993, 159 és 4. jegyzet 178.
  89. PECSEVI 1916, 79.
  90. DÁVID 1993, 160-161.
  91. EVLIA 1985, 226.
  92. DÁVID 1993, 187.102. sz. jegyzet
  93. DÁVID 1993, 161. A 13 sz. jegyzetben - 179. old. - szószerinti fordításban közli a már elhunyt Iszkender bég siklósi alapítványainak szövegét. „Karavánszeráj, Halastó 2 darab a gyógyfürdő vize közelében az elhunyt Iskender bég tulajdonában a korábbi összeíró temeszükje szerint."
  94. GERŐ Gy. 1980
  95. FEKETE 1993, 301.
  96. VELICS-KAMMERER, II. 13-14. A siklósi mecset személyzetének 1543. augusztus 26. - 1544. február 23-ig terjedő időre az illetménye 2,543 akcse volt, addig ugyanerre az időre a dzsámi személyzetének illetménye 7,295 akcse. Jól tükrözi ez is a kettő közötti nagyságrendi különbséget.
  97. EVLIA 1985, 538.
  98. VELICS-KAMMERER, II. 55-56.
  99. A leletmentő ásatást a jelen sorok írója végezte.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet