Előző fejezet

Pálmai József

Jeles szatymaziak

 

Amikor megköszönöm azok fáradozását és segítségét, akik hozzájárultak az adatok és képek össze-gyűjtéséhez, arra is föl kell hívnom a figyelmet, hogy munkám nincs befejezve, csak alap ahhoz, hogy az utókor bővítse, kiegészítse.

Babarczy József (Szeged, 1820. márc. 30. – 1909. febr. 26.) ügyvéd, B. Pál városi esküdt és Róka Erzsébet fia. Iskoláit szülővárosában, a gimnáziumot a piaristáknál végezte. Joghallgató lett Nagyváradon, majd Pesten. 1843–44-ben Pozsonyban jurátus. 1844. nov. 9-én tett ügyvédi esküt, Szegeden kezdte gyakorlatát. 1845-től a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár ügyésze. 1848-ban a szeged-rókusi 1. nemzetőrszázad parancsnoka. 1860-ban, majd 1867-től városi képviselő. Az 1850-es években a mai vilmaszállási állomástól nyugatra, a megálló oldalától Szatymaz felé haladva nagy kiterjedésű szőlő-gyümölcsös telepítésébe kezdett, és mintagazdaságot hozott létre. Ezzel a korabeli szőlőtelepítést és szőlőművelést erősen befolyásolta. 1851. jan. 9-én házasságot kötött Bérczy Vilmával.

Jászai Géza: A szegedi Szent Rókushoz címzett r. kat. plébánia 100 éves története. Szeged, 1905. 402–404. Gárdonyi Géza: Szegedi figurák. 1889. Szeged, 2000. 76–78.

Báló István (Szatymaz, 1862. nov. 25. – Szatymaz, 1945. máj. 03.) Apja Báló István szatymazi vendégfogadós, anyja Dékány Veronika. Tanulmányait a Szatymaz őszeszéki iskolánál kezdte, majd a szék-aljiban folytatta. Korán megismerkedett a gazdálkodással és a vendégfogadással. A nálánál 4 évvel idősebb és a házuknál huzamosabb ideig vendégeskedő és zenélő Dankó Pistával élete végéig jó barátságot tartott fenn. Az általa épített vendéglő hosszú évtizedekig a társasági élet központja volt Szatymazon. Virilista adófizető, több városi bizottság tagja. Jó kapcsolatait a város vezetésével és a gazdákkal sokszor a település fej-lesztésére kihasználta. az utak terveztetésében és építtetésében, az önálló kápolna kialakításában, az új plébánia megszervezésében stb. nagy szerepet játszott. A vilmaszállási iskola építéséhez 2 hold földet adományozott (1908). Tagja volt a gazdakörnek, népkörnek, dalárdának stb. Az első világháborúban katona a 46. gy. ezredben. Felesége Török Ilona, gyermekeik: Antal, István és Ferenc.

Báló István

 

Barcsay Károly (Debrecen, 1841. dec. 1. – Deb-recen, 1913. jan. 2.) Atyja István, 48-as honvéd hadnagy, debreceni ügyvéd és városi tanácsnok, anyja Iványi Eszter. Iskoláit szülővárosában kezdte. 1863-ban a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen gyógy-szerészi diplomát szerzett. Először Nyíregyházán dolgozott. 1874-ben Szegeden telepedett le. 1875. márc. 27-én Götz Károly örököseitől megvette az „Isteni Gondviselésről” elnevezett reáljogú gyógyszertárat. Hamarosan a virilista polgárok listáján a harmadik helyre küzdi fel magát. Nevéhez fűződik az első Magyarországi Kerületi Betegsegélyző Pénztár felállítása, melynek elnökévé választották. Szatymazon mintabirtokot létesített. Különösen a szőlőbe telepített nemes gyümölcsfáival sok díjat és elismerést szerzett. az itt lévő lakóházba menekítette ki árvízkor (1879) a családját. Szatymaz első artézi kútját a háza elé fúratta. 1895–1905 közt a szatymazi gazdakör nagy tiszteletnek örvendő elnöke. Református vallású, az 1901-ben fölépített szatymazi kápolna kezdeményezésében, terveztetésében, majd kiviteleztetésében jelentős szerepe volt, amit a Historia domus is megemlít. A gazdakör hálából portréját Tóth Molnár Ferenccel megfestette. Első felesége Pfannschimedt Gizella, akitől Károly, Gizella, Erzsébet, Ilona, Margit, István és a fiatalon elhunyt Ákos gyermekei származtak. Felesége halála után (1900) visszavonult, vagyonát szétosztotta. A gyógyszertárat Károly, a szatymazi birtokot Gizella és Erzsébet örökölte. Palicsra költözött, és feleségül vette Markovszky Emmát, akitől Kálmán és Lenke gyermekei születtek. Debrecenben hunyt el, a Péterfia református temetőben helyezték örök nyugalomra. Csak a neve van följegyezve a szegedi Barcsay-síremlékre.

Barcsay Károly

 

Bérczi Béla (Kecskemét, 1898. márc. 10. – Szeged, 1977. jan. 18.) orvos. Bérczi József tanító és Gömöri Ilona fia. Elemi és középiskoláját Kecskeméten végezte. A budapesti orvosegyetemen szerzett diplomát 1925. jún. 6-án. 1926–28 között Csengelén volt körzeti orvos. 1926. aug. 18-án kötött házasságot Magay Ilo-nával. Két gyermekük született: Judit és Béla. 1928-ban kinevezték a szatymazi körzetbe. 1937-ben költözött az addig külterületen lévő orvosi rendelő és lakás, a Kos-suth Lajos u. 6. sz. alá. A II. világháborúban nyugatra vezényelték, ezért 1951-ig B-listára került. Nyug-díjazták 1963-ban. Aranydiplomát kapott 1975. okt. 29-én. Fiatalon a szatymazi dalárda vezetője és a templom ünnepi orgonistája volt.

A Mi Lapunk 99/2.

Bérczi Béla

 

Bérczy Vilma (Szeged, 1829. okt. 18. – Szeged, 1909. febr. 27.) Szilbe, 1848-tól Bérczy Antal városi főkapitány és Béró Borbála leánya. Iskoláit Szegeden végezte, 1851-ben kötött Babarczy Józseffel házasságot. Az általuk telepített nagy kiterjedésű szőlőtelep és vasúti megállója róla kapta a Vilmaszállás nevet.

Bodó Illés gazdálkodó (Szatymaz, 1878. jún. 8. – Szatymaz, 1930. márc. 9.) Atyja Illés, Erdélyből származó zsindelyvágó család leszármazottja, alsóvárosi gazda, anyja a felsővárosi Szűcs Erzsébet. Iskoláit Szatymazon végezte. A szőlő- és gyümölcstermelésben igen korán nagy tapasztalatot szerzett. A 8 holdon termett szőlejéből kiváló bort állított elő, amit a kereskedők legtöbbször látatlanban fölvásároltak. A szőlőben termett körtéit (piros bélű) sokáig emlegették. Pálinkafőzdét is üzemeltetett. A gazdakör vezetőségének, mint ellenőr, tagja volt. Mészáros Julianna feleségétől László gyermekük született.

Bodó Illés

 

Börtsök László (Szeged, 1910. jún. 8. – Szeged, 1992. jan. 23.) tanító, tanár. Atyja B. Lajos, a tanítóképző rajztanára, anyja Lengyel Kornélia. Iskoláit Szegeden végezte. Tanítói oklevelét 1929-ben kapta meg. Első munkahelyén, Rúzsán, helyettesített. Innen került szintén még helyettesítőként a szatymazi Simsay-iskolához. 1936-ban a szatymazi Makraszéki iskolához nevezték ki. Megszakítás nélkül, 35 éven keresztül, 1971-ig, nyugdíjazásáig itt tanított. Közben levelezőn elvégezte a tanárképző főiskolát. Számos elismerésben részesült. A makraszékiek jelentős része tőle tanult írni-olvasni. 1936-ban házasságot kötött Cibakházán Ördögh Dalmával. Házasságukból László, Kornélia és Miklós gyermekei származtak.

Börtsök László

 

Dáni Ferenc (Szeged, 1816. nov. 25. – Szeged, 1883. febr. 19.) főispán. Atyja Danné Balázs pékmester, anyja Katzenmayer Terézia. Iskoláit Szegeden, a gimnáziumot a piaristáknál végezte. Nyitrán teológiát tanult, majd a po-zsonyi jogakadémiát fejezte be. Szegeden 1843-ban kezdett ügyvédi gyakorlatot. Az 1848-i eseményekben jelentős szerepet játszott, az aradi haditörvényszék távollétében halálra ítélte. 1860-ban Szeged országgyűlési képviselője. 1869-ben a Deák párt szegedi vezére. Iskolaszéki tag. Szeged városának, majd Hódmezővásárhelynek és Kecs-kemétnek is főispánja volt. 1878-ban megbízatásairól lemondott, és szatymazi birtokára tért. Felesége Korda Terézia, gyermekei Erzsébet, Sarolta.

Dáni Ferenc

 

Dankó Pista (Szeged, 1858. jún. 13. – Bp., 1903. márc. 29.) dalköltő. Dankó István cigányzenész és Mijó Rozália gyermeke. Iskoláit Szegeden végezte. A színi évadok közötti időt Szatymazon töltötte, mivel apja és rokonsága itt muzsikált. A színház és a zene szeretete korán beleivódott. Fiatalon, gyerekekből cigányze-nekart szervezett. A szatymazi és szegedi úri közönség indította el még gyerekként nótaszerzői pályáján. 1880. júl. 12-én hagyta el Joó Ilonkával Szatymazt, hogy másnap házasságot kössenek. Szegeden nyomorogtak. 1883-ban jelent meg először nyomtatásban 4 dala, amelyet hálából Zsótér Andor szatymazi birtokosnak ajánlott. 1890-ben daltársulatot szervezett, és bejárták az országot. 1890-ben Orosz-országban szerepeltek. 1897-ben Budapestre költözött. Tüdőbaja egyre jobban elhatalmasodott. 1901-ben szőlőt vásárolt Csengődön. 1903. márc. 29-én sógorának pesti lakásában meghalt. Szegeden temették el. Síremléke és Margó Ede alkotta szobra (1912) emlékeztet rá. Szatymazon utcát neveztek el róla, közel ahhoz a helyhez, ahová Joó Ilonka miatt szívesen járt.

Dankó Pista

Csongor Győző: Hulló levél, sárga levél… Szeged, 1997.

 

Dóczi István fehértói gyógyító ember (Szeged, 1893. dec. 8. – ?) Anyja neve Zsikó Rozál. Szülei bérelt földön gazdálkodtak Szatymazon. A hat elemit és az ismétlőt a székalji iskolában végezte. Szobafestő- és mázoló tanonc volt Hód-mezővásárhelyen. Mielőtt a szakma tanulását befejezte volna, szülei hazahívták segíteni. 1914-től katona, az egyik szemét a háborúban elvesztette. Leszerelés után mint cseléd vagy pásztor szolgált. 1945-ben drótból font ostorával a jó szemét is kiütötte. Kezdetben koldult, majd jósolt, később gyógyított. Gyógyító munkájának híre távolból is sok beteget vonzott. Diagnózist a maga elé kitett zsebkendőből állított föl. Bérczi Béla körzeti orvos jól ismerte. Ha Fehértóban kezelt valakit, legtöbbször hozzátette: „A gyógyításommal Dóczi doktor úr is egyetértett.” Dóczi István „tudományát” állítólag nagyapjától, Kaszap Imre sándorfalvi temetőcsősztől „örökölte”, „tanulta”. Többször pörbe fogták. 1966 után a vak öregek napközijébe helyezték el, ott is maradt élete végéig. Hat élő gyermeke maradt. Míg gyógyított, Korom Sándor viskószerű tanyájában kapott menedéket. Címe kezdetben Fehértói kapitányság 122., majd Szatymaz IV. kerület 232.

Felmayer János (Szeged, 1845. aug. 21. – Szatymaz, 1905. szept. 3.) szőlőbirtokos. Felmayer János és Altscher Anna gyermeke. Tímármester. Iskoláit Szegeden végezte, a mesterséget atyja műhelyében tanulta. Nagy kiterjedésű szatymazi szőlőbirtokának környékét és az itt található alpári-neszűrjhegyi vasúti megállót róla nevezték el János-szállásnak. Szőleje a megállótól kisebb megszakításokkal a mai nemzetközi útig terjedt. Az 1880-as években, a Versec környékéről származó kövidinkát elsőként telepítette a homokra. Mintaszerű szőlőgazdálkodásával a környék művelési módjára sokáig hatott. A szegedi kiállításokon kitűnő boraival és egyéb terményeivel sok elismerést szerzett. Szegeden kötött házasságot 1872-ben Kasch Karolinával. Írókat és művészeket pártoló, mindenre ható kedves egyénisége szeretett Szatymazán érezte jól magát. Itt érte a szomorú vég.

Felmayer János

A mi Mikszáthunk. szerk. Nacsády József. Szeged, 1960. 77–85.

 

Fodor Józsefné Simsay Erzsébet (Szatymaz, 1927. nov. 8. – Szeged, 2000. szept. 17.) tanítónő. Atyja Simsay István tanító, anyja Weinreich Katalin ta-nítónő. Iskoláit Szatymazon kezdte, majd Szegeden folytatta. Polgári iskolát, majd tanítóképzőt végzett. 1947-ben kapta meg oklevelét. 1948–49-ben Tar-jánban tanított. Szatymazon 1951. szept. 1-jén állt mun-kába. Kezdetben Vilmaszálláson, később a Simsayban tanított. Eredményes munkáját mindenki elismerte. 1982. dec. 31-én vonult nyugállományba. Gyermekei: Erzsébet, József és Ágnes.

Fodor Józsefné

 

Frank István (Szatymaz, 1873. – 1941. febr. 14.) szőlő- és gyümölcstermelő. Atyja Antal, anyja Kovács Ágnes. Iskoláit Szatymazon végezte, utána gazdálkodott. 1900-ban elindult családjának föltételezett őshazája: Elzász megtekintésére, és a párizsi kiállításon kötött ki. Az új fajták és művelési módok érdekelték. jó termőképességű és szárazságtűrő őszibarack-csemetével tért haza. Az új fajtával 4 hold szőlejét betelepítette. Talán ez a fajta lett a „Szatymazi Ford” barack alapja, amely nagy szerepet játszott a község őszibarack-termelésének kiugrásában. Házasságot kötött Tandari Erzsébettel: András, Anna, István, Erzsébet és József nevű gyermekei születtek. Gazdaságát István és József vezette, majd megörökölte.

Frank József (Szatymaz, 1907. febr. 15. – Szatymaz, 1985. jún. 15.) szőlő- és gyümölcstermelő. Atyja István, anyja Tandari Erzsébet. Az elemi iskola 6 osztályát a neszűrjhegyi iskolában járta. Kitűnt gyors észjárásával és beszédével. Édesapjának világháború alatti katonás-kodása miatt testvéreivel hamar gazdálkodásra kénysze-rült. A termeléssel összefüggő minden tanfolyamon, elő-adáson, bemutatón, kiállításon ott volt. Gyorsan tanult, a tanultakat még gyorsabban alkalmazta. Kísérleti fais-kolát hozott létre törzskönyvezett gyümölcsfákkal. Új faj-tákat vezetett be. Számos technikai újítás fűződik nevé-hez. 1939-ben szélkerék termelte árammal világított, a homokra lánctalpas motoroskapát szerkesztett, megújította a permetezés mechanizmusát stb. Újításait mindenkivel önzetlenül megismer-tette. A hozzá fordulók mindig számíthattak a gyakorlatban is bemutatott tanácsaira. 1939. febr. 15-én házasságot kötött Balástyán Dudás Máriával, Margit lányuk született.

Frank József

Baróti Géza: Magyar Edison a szatymazi homokon. Újítók Lapja, 1959. febr. 20.

 

Fráter Gyula dr. (Szeged, 1851. jan. 12. – Kiskunhalas, 1914. ápr. 19.) ügyvéd. József sütőmester és Joó Ágnes fia. Iskoláit Szegeden végezte, a gimnáziumot a piaristáknál. Pesten jogot tanult. 1876. jan. 7-én tette le szigorlatát. Ügyvédjelölti gyakorlatot Nyilasy Pálnál szerzett Szegeden. 1976. máj. 2-án avatták Pesten jogi doktorrá. Ügyvédi vizsgát Budapesten 1878. szept. 19-én tett. Ezután hazaköltözött Szegedre. Fiatalon nagy utakat bejárt gyalog. Franciaországban a szőlőművelést tanulmányozta. Ez egész életére nagy hatással volt. Jól menő ügyvédi irodája, különösen az árvíz után több alkalmazottat foglalkoztatott. Pénzét árveréseken homokos, buckás földek fölvásárlására fordította, s ezeket szőlővel telepítette be. 1881-ben kezdte Szatymazon a buckák művelését. Új fajtákat hozott (olaszrizling, burgundi). Ez utóbbival aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon. Elsőnek alkalmazott Vermorel permetezőt, bogyózó-daráló gépet. Életének második felében mind többet tartózkodott Szatymazon. 1878-ban kötött házasságot Leobersdorfban Prohászka Annával. Tizenkét gyermekük született. Irodáját Zoltán fia örökölte.

Fráter Imre dr. (szeged, 1924. aug. 21. – Miskolc, 1991. júl. 10.) Apja F. Zoltán ügyvéd, anyja Vastagh Ilona. Gyermekparalízist kapott 5 éves korában, és ez moz-gására élete végéig rányomta bélyegét. Elemi iskolát Szatymazon, a középiskolát Szegeden végezte. 1959-ben a szegedi egyetemen jogtudományi oklevelet szerzett. Első munkahelye a szatymazi moziban volt, mint gazdasági vezető, majd jogtanácsos az Ábrahám Mihály által vezetett tsz-ben. Gazdaságvezetői beosztásban tevékenykedett a szatymazi tanácsnál és a kultúrházban. Kiváló sakkozó volt. 1960-ban megnősült, feleségül vette Tóth Idát. Imre nevű gyermekük született.

Fráter Zoltán dr. (Szeged, 1881. febr. 3. – Szeged, 1949. máj. 26.) ügyvéd. F. Gyula és Prohászka Anna fia. Iskoláit Szegeden kezdte, középiskolába a piaristákhoz járt. Jogot hallgatott Budapesten, majd Kolozsvárt. Ügy-védjelölti gyakorlatát atyja irodájában kezdte, majd Kószó Istvánéban folytatta. A kolozsvári egyetem taná-csa 1905. okt. 28-án doktorrá fogadta. Ügyvédi vizsgát Budapesten tett 1911. márc. 13-án. Utána a Szegedi Ügyvédi Kamarába kérte fölvételét. 1915-ben katonai szolgálatra vonult be: hadbíró századosként szolgált. 1948-ig a Szegedi Ügyvédi Kamara elnöke. Megkapta a Szeged városi tiszteletbeli főügyészi címet is, 1911-ben házasságot kötött Vastagh Ilonával, és Szatymazra költöztek. Naponta vonattal járt be Szegedre. Az ügyvédi munka mellett 14 holdas szőlőbirtokának munkálatait is irányította. Burgundi, kövidinka, magyarka, olaszrizling boraival sok díjat nyert. 1926-ban régi földes lakóháza helyett a mai Dózsa György u. 6. sz. alatt négyszobás, nagy verandás, fürdő-szobás lakóházat épített. A szatymazi külterületi iskolák iskolaszékének vezetőjeként a szegény tanulóknak adományokat gyűjtött. Hét gyermeket nevelt föl: István, György, Ilona, Zoltán, Gyula, Imre, Béla.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán és családja a százéves körtefa alatt

(1933. ápr. 8.)

 

Gázser Dávidné Berkes Veronika (Balástya, 1913. febr. 1. – Szeged, 1999. jan. 31.) szülésznő. Atyja G. Antal földműves, korcsmáros, anyja Kasza Veronika. Az elemi 6 osztályt Balástyán, a polgári iskolát Szegeden 1930-ban végezte. Néhány nehéz szolgálói év után 1941-ben kitűnő eredménnyel elvégezte a szegedi klini-kán a szülésznőképzőt. Szatymazra nevezték ki. Naplóval igazolható, hogy 1959-ig 1200 szülést vezetett le, és egyetlen gyermekágyas anyát sem veszített el. 1960-tól átképzett ápoló Szatymazon. 1975-ben nyugdíjba vonult. 1979-ig mint orvosírnok tevékenykedett. Nevelt leányuk Katalin.

Gázser Dávidné

Pünkösti Árpád: A szatymazi gólyanéni. Népszabadság, 1973. jún. 26.

Hargitai Imre tanár (Dombegyház, 1918. okt. 7. – Szeged, 1977. szept. 19.) Atyja Höhn Ferenc uradalmi gazdatiszt, anyja Hammer Lujza. Elemi iskoláit Izsákon végezte, a tanítóképzőt Kiskunfélegyházán, 1934. máj. 17-én. először Páhiban tanított, majd Fülöpszállásra került. 1941. jan. 3-án Szatmár megyébe, Tartócra nevezik ki. Innen vonul be katonának 1941-ben. 1945. szept. 10-én Csengelére nyer alkalmazást. Szatymazra 1951. febr. 16-án került. 1952. jan. 30-án tanári oklevelet szerez természetrajz–földrajz szakon. 1959. febr. 16-tól igazgatóhelyettes, művelődésiház-igazgató. Eredményes és jó munkájáért több elismerésben ré-szesült. 1942. okt. 24-én házasságot kötött Mag Máriával, akitől Imre és Emese gyermekei származtak.

Hargitai Imre

 

Hetényi Mária (Lugos, 1914. ápr. 4. – Szatymaz, 1989. márc. 25.) óvónő. Atyja Hölczbauer János vasutas, anyja Tóth Mária. A családot 1919-ben Lugosról, majd Romániából kiutasították. Két évet vagonban laktak Szegeden, majd Szőregre kerültek. Hetényi Mária elemi iskoláját Szőregen végezte, a polgárit magánúton Szegeden. A szegedi kenderfonógyárban helyezkedett el a megnyíló gyári óvoda dolgozójaként. Óvónői képe-sítést nyújtó esti tanfolyamot végzett Szegeden. 1952-ben Szatymazra, a gazdasági iskolában induló óvodához nevezték ki. 1969-ben ment nyugdíjba.

Hetényi Mária

 

Horváth Imre (Marcaltő, 1930. jún. 13. – Szeged, 1999. nov. 23.) állatorvos. Atyja H. Pál földműves, anyja Horváth Lujza. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Állatorvosi oklevelét 1956-ban szerezte meg. Tápéra nevezték ki, majd 1957. máj. 1-jétől Szatymazra. Nagyban hozzájárult az önálló állatorvosi rendelő léte-sítéséhez. Tanácstag, majd két cikluson át önkormányzati képviselő volt. Több elismerésben és kitüntetésben részesült. 1991-ben vonult nyugállományba. 1955. okt. 8-án kötött házasságot Polczer E. Magdolnával, akitől Piroska és Éva leányai származnak.

Horváth Imre

Alexa Ferenc: Az állatorvos. Népszabadság, 1961. aug. 24.

Huszka Lajos (Szeged, 1931. júl. 5. – Szeged, 1989. nov. 18.) tanár. Atyja Lajos, cipész, anyja Kormányos Rozália. Iskoláit Szegeden végezte. A tanárképző főiskola magyar–történelem szakán 1953-ban szerzett okle-velet. Királyhegyesre nevezték ki. 1960-tól Szatymazon tanított. 1976. ápr. 30-án egészségi okokból nyugállományba kényszerült. Utána még behatóbban folytatta kutatómunkáját Szatymaz múltjának föltárására. Főbb munkái: Szatymazi szőlőhegyek. Szeged, 1975.,

/Csongrád megyei könyvtári füzetek 4./ – Szatymazi cselédek, részesek élete a fölszabaduláskor. Somogyi-könyvtári műhely, 1976. 61–70.

Huszka Lajos

 

Joó Ferenc (Szeged, 1821. szept. 26. – Szeged, 1880. szept. 20.) festőművész. Joó István szegedi szabómester és Kormányos Ágnes fia. Iskoláit Szegeden végezte, a gimnáziumot a piaristáknál 1831–1835-ben. Vastagh Sándor János festőművésznél sajátította el a festészet alapjait. Tanulmányait a bécsi Kunst Akadémie-ban majd Münchenben folytatta. Visszatérve Szegedre számos szegedi család tagjait megfestette. Templomi képek is maradtak utána. Szatymazon szőlőbirtokos volt. Háza a Dózsa György utcában, a Fráter-villával szemben állott. Szegeden 1848. szept. 26-án nősült, feleségül vette Némedy Etelkát. Fiatalon elhunyt feleségétől Irén, Etelka, Rozália, Erzsébet, Vilma és Ilona lányai, valamint egy fia született. Életének utolsó éveit nagyrészt Szatymazon töltötte. Ilona lánya Dankó Pista felesége lett.

Kamenszky Béla (Szinérváralja, Szatmár megye, 1891. nov. 26. – Szeged, 1964. nov. 22.) gazdasági szak-tanár. Atyja Péter, kereskedő, anyja Ilk Rozália. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Szilágycsehiben folytatta. Tanítói oklevelét 1911. jún. 23-án kapta meg Márama-rosszigeten. 1913-ban kiváló eredménnyel befejezte a komáromi gazdasági szaktanítói képzőt. Bevonult egyéves „önkéntes” katonai szolgálatra. 1914. szept. 7-én Máramarosszigetnél orosz fogságba esett. Hadi-fogságának 7. évében, 1920. nov. 26-án tért haza, de a románok kiutasították Magyarországra. A székesfehérvári gazdasági iskolához nevezték ki. 1923-ban a mosonihoz, 1924-ben a debrecenihez, 1925-ben a kiskunhalasihoz helyezték át. 1928. ápr. 16-tól lett az épülő Szatymazi Gazdasági Iskola igazgatója. 1948. jún. 26-án Keszthelyen gazdasági tanári oklevelet szerzet. A gyümölcs- és szőlőtermelő gazdák vezetője lett. Csaknem minden télen arany- és ezüstkalászos tanfolyamot szervezett és vezetett. Az 1885-ben megalakult gazdakört több megszakítással vezette. Sok tudományos tapasztalatcserét, kiállítást szervezett. Nevéhez fűződik a szakmai bemutatók sora, a folyamatos tanácsadás, előadókörút a járás homoki térségébe. Nagyhatású előadó volt, könnyen elérte, hogy gyümölcstermelésbe fogjanak olyanok is, akik idegenkedtek tőle. Évről évre megszervezte a gyümölcs tömeges értékesítését. 1949-ben a gazdasági iskolát megszüntették, őt az általános iskolába helyezték. 1958. júl. 31. nyugdíjazták. Több elismerésben részesült, Az oktatásügy kiváló dolgozója lett. A szatymazi művelődési ház falán tábla emlékeztet a község életében betöltött szerepére. 1934-ben házasságot kötött Kupecz Irénnel, akitől Irén és Péter gyermekei származnak.

Kamenszky Béla

 

Kapes Elemér (Almáskeresztúr, 1929. jún. 18. – Szatymaz, 1980. ápr. 30.) tanító, tanár. Atyja K. József tanító, anyja Ackermann Magdolna. Iskoláját szülőfalujában kezdte, majd Szigetváron és Szegeden a polgári-ban folytatta. 1947-ben a kereskedelmi középiskolában érettségizett. Tanítóképzőbe iratkozott, és 1948-ban oklevelet szerzett. Mórahalomra került. 1950. ápr. 28-tól Szatymazon a győriszéki iskolában tanított. Le-velezőn elvégezte a főiskolát, egyetemen a magyar szakot. Mindvégig osztatlan iskolában tanított. Több segédkönyvet írt a tanyai nevelők számára. Számos kitüntetésben, elismerésben részesült. 1955-ben há-zasságot kötött Kószó Irén tanítónővel.

Kapes Elemér

Péter Ilona: Tanyai iskolák: hatvan gyerek a földúton. Magyar Hírlap 1975. febr. 24.

Kiss Gyula (Földeák, 1888. dec. 1. – Szatymaz, 1955. jan. 18.) plébános. A középiskolát Szegeden a piaristáknál végezte. A temesvári teológia elvégzése után 1911. jan. 19-én szentelték pappá. Az első világ-háborúban tábori lelkészként szolgált. Az olasz fronton mutatott önfeláldozó magatatásáért nyolc kitüntetésben részesült, köztük arany vitézségi éremben is. Ezért használhatta a vitéz címet. A háború után a szegedi ta-nítóképzőben, valamint a leánygimnáziumban volt hit-oktató. 1942 augusztusától lett a szatymaziak plébános. Nagy tiszteletnek örvendet, és életével példát mutatott. A nagyhatású szónokot a halál munka közben, íróasztalánál érte.

Kiss Gyula

 

Komáromy Pálma (Kiskundorozsma, 1913. okt. 13. – Budapest, 2001. febr. 17.) tanárnő. Atyja K. Elek vasutas, aradi állomásfőnök, anyja Bácsy Irén. Iskoláit Szegeden vé-gezte. 1932-ben kitűnő eredménnyel érettségizett az Árpádházi Szent Erzsébet leánygimnáziumban. A szegedi egyetemen 1937. május 21-én történelem–földrajz szakon tanári oklevelet szerzett. 1941. aug. 25-től a budapesti Baár-Madas református leánygimnázium tanára. 1948. március 16-án a szatymazi iskolához nevezték ki: ő lett

az első középiskolai nevelő. A szatymazi könyvtár első ve-zetője volt. 1969-ben vonult nyugdíjba. Szerény, kedves, segítőkész személyét tanártársai és növendékei egyaránt tisztelték és szerették. Több elismerésben részesült.

Komáromy Pálma

 

Kup Béla (szeged, 1892. máj. 6. – Szeged, 1943. aug. 15.) honvéd százados. Atyja, K. Gyula női divatáru nagykereskedő, anyja Faden Mária Sarolta. A középiskola első 4 osztályát a szegedi kegyesrendi gimnáziumban végezte. A kato-nai pályát választotta hivatásul, és végigharcolta az I. világháborút. Az orosz hadszíntéren súlyosan megsebesült, és fogságba esett. A tábori kórházban az orosz gárdatiszt férjét elvesztő Truskovszky Jozefa ápolta, és kísérte haza. Kup Béla fölgyógyulva belépett a nemzeti hadsereg kötelékébe, és 1929-ben századosként vonult nyugállományba. A mai Szegedi út 36. sz. alatt laktak. Az iskolaszék vezetőségének tajga, 1935-ben a leventeegyesület vezetője. 1928. máj. 22-én Szegeden másodszor is házasságot kötöttek Truskovszky Jozefával. 1919. márc. 11-én Szkobelev városában házasságot kötöttek.

Móricz Pál (Hajdúnánás, 1870. okt. 4. – Bp., 1936. márc. 30.) író, újságíró. Aradon, Szegeden, Debrecen-ben és Budapesten újságíróskodott. 1898 és 1900 között a Szegedi Napló, majd a Közvélemény mun-katársa. Nemes Portörő Kelemen álnév alatt jelentek meg írásai a szatymazi életről. Számos regénye és no-velláskötete is megjelent. 1916-ban a Petőfi Társaság is tagjává fogadta.

Móricz Pál

Péter László: Móricz Pál indulása. = P. L.: Szegedi örökség. Bp., 1983. 241–258.

Müller Antal (Báziás, Krassó-Szörény megye, 1905. dec. 18. – Bp., 1977. nov. 18.) plébános. Szegeden a piarista gimnáziumban érettségizett 1924-ben. Bu-dapesten elvégezte a jogi egyetemet. 1935. márc. 16-án szentelték pappá. Pályázattal nyerte el 1955. szept. 1-jén a szatymazi plébániát. 1968-tól szentszéki bíró, 1971-től a kisteleki egyházi kerület esperese. 1977-ben vonult nyugalomba, és költözött Budapestre. Puritán életmódjával, szorgalmával és mindenre sugárzó szeretetével nagy hatással volt a szatymaziakra.

Müller Antal

 

Nikolényi J. Zoltán (Végvár, 1888. júl. 26. – Szatymaz, 1951. márc. 13.) tanító, igazgató. Atyja István, tanító, igazgató, anyja Kolosi Kukaczkay Gizella. Iskoláit Végváron kezdte, a tanítóképzőt 1907-ben Temesvárott fejezte be. Tiszadob-Rejepusztán kezdett tanítani, 1911-ben Borlovára, 1913-ban Temesszlatinára került. Innen vonult be az első világháború kitörésekor katonának. Olasz fogságba esett. Dél-Magyarország idegen megszállása után átjött Magyarországra. 1920-ban Kiskundorozsmán a külterületi iskolák igazgatója. 1935-ben a nyugdíjba vonuló idős Zsák József után ő lett a szatymazi körzet 12 iskolájának igazgatója. 1948-ban ment nyugdíjba. 1910. ápr. 9-én megnősült, felesége Sztura Ilona. Gyermekeik: Ilona, István, Árpád, Zoltán, Sarolta, György, Ferenc és Katalin.

Pálfy György (Szeged, 1904. nov. 26. – Szeged, 1970. okt. 8.) köztisztviselő. Apja P. József 1934–44 között Szeged polgármestere. Édesanyja Tóth Róza Ilona. Iskoláit Szegeden végezte, 1926-ban államtudományi doktorrá avatták. A városházán fogalmazó, aljegyző, büntetőbíró, a közművelődési ügyosztály munkatársa, 1937-től vezetője, tanácsnok. 1944. okt. 8-tól Szeged megbízott polgármestere, 1945. nov. 19-től 1947. nov. 20-ig főispánja. Utána ismét polgármester-helyettes. 1948-ban betegsége miatt nyugdíjba ment. 1952. márciusában Ebesre deportálták. Felesége Radnóti Éva színművész vele tartott. 1953. ok-tóberében hazatérhettek, de nem Szegedre. Ezért a Pálfy család szatymazi villájába költöztek. Hamvait kérésére, a szatymazi templomban helyezték örök nyugalomra.

Pálfy György

Péter László: Pálfy György emlékezete. = P. L.: A szerette Város. Bp., 1986. 472–276.

Pártos Gyula (Apatin, 1845. – Bp., 1916. dec. 22.) építész. Pesten tanult a József Ipartanodában. Hauszmann Alajossal és Lechner Ödönnel kijárta a berlini Bau-Akadémie-t. Kezdetben önállóan, később Lechner Ödönnel terveztek több országos hírű építményt, így a Víz után a szegedi városházát (1883). Ebben az időben Szatymazon a vasút mellett nyaralót épített magának. Ez ma némi átalakítással az öregek napközis otthona (Kossuth L. u. 9.). Villája a később emelt nyaralókat nagyban befolyásolta. első gyermeke Elza, Gál László felesége, örökölte, majd adta el a Kup családnak. Gál Kálmán fia, Laci, volt Pártos Elza férje.

Pávó Ferenc dr. (Szeged, 1889. dec. 4. – Budapest, 1967. febr. 26.) Atyja Ferenc, „vízenjáró kétkezi munkás”, „hajóépítő ács” családból származó anyja Matók Julianna. Az elemi- és középiskolát Szegeden végezte, az utóbbit a piaristáknál. 1909–1910-ben leszolgálta az egyéves önkéntesi évet. 1912. dec. 10-én befejezte a budapesti államszámviteli tanfolyamot. A városnál 1910-től adóhivatali gyakornok. A kolozsvári egyetemre 1912-ben beiratkozott „mezei” jogászhallgatónak. 1914-ben bevonult katonának, többször kitüntették, hatszor sebesült, főhadnagyként szerelt le. Polgármesteri titkár és gazdasági ügyekkel foglalkozó tanácsnok volt. Somogyi Szilvesztert, majd később Pálfy Józsefet sokszor helyettesítette. 1918. nov. 16-án elvégezte a jogi egyetemet. A II. világháború végén, amikor a város vezetése Nyugatra menekült, Tukats Nándor főispán őt bízta meg írásban is, 1944. dec. 11-én az elmenekültek feletti „ellenőrzési és rendelkezési jog gyakorlásával”, ami vissza-térésükig volt érvényben. 1945 őszén családjával hazatért, a város vezetése menesztette, csak Szatymazon tud meghúzódni az örökségre korábban épített nyaralóban (II. körzet 4.). Kezdetben a Barcsay-tanyán gyűjtötte a terményeket és küldte föl Pestre különböző csereáruért. A forint megjelenésével a Báló-vendéglő nagytermékbe került a fölvásárlás, közel a vasúthoz. Mind több időt töltött a 4 hold szőlő munkáival, a tsz-be is belépett. Megbetegedett és 1963-ban végleg fölhagyott a termeléssel. Budára költözött Ferenc fiához. 1919. febr. 1-jén házasságot kötött Fráter Ida Olgával. Négy gyermekük született: Ferenc, Gyula, Imre és Nándor.

Pávó Ferenc dr.

 

Polgár László (Törökszentmiklós, 1837. aug. 8. – Szeged, 1917. okt. 18.) Atyja István, anyja Kerék Julianna. Középiskoláit Szegeden végezte a piaristáknál. Valószínű, hogy gazdasági iskolát is végzett. Fegyverneki és szatymazi földbirtokos. sok szegedi tisztséget betöltött, pl. elnöke a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület Alföldi fiókjának. Felesége Dáni Sarolta, Dáni Ferenc hajdani főispán leánya. Övé volt a mostani Postakocsi csárda fölötti terület, az út mellett jó hosszan betelepítve szőlővel és gyümölcsössel. A Szatymazi Gazdakörnek alapítója és első elnöke 1885–1895 között. Leköszönvén örökös díszelnöknek választották meg, képét megfestették, és a gazdakör tulajdonába adták. 1911-ben a Szatymazi Artézi-fürdő Rt. felügyelőbizottságának tagja.

Reizner János (Szeged, 1847. jan. 20. – Szeged, 1904. jan. 19.) a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum igazgatója. R. András bognármester és Nagy Anna fia. Az elemi- és középiskolát (piaristáknál) Szegeden végezte el. Jogot Pozsonyban és Pesten tanult. 1872-től már városi aljegyző, 1875-ben főjegyzővé választották. 1882. júl. 16-án állásáról lemondott, és a Somogyi-könyvtár igazgatója lett. Helytörténész, szakíró. Írásaival, szakcikkeivel számos elismerést érdemelt ki. Történeti munkái máig ható jelentőséggel bírnak. Életének utolsó két évtizedében a nyarat (márciustól szüretig) jórészt szatymazi szőlejében töltötte. A Szatymaz–Jánosszállás közötti vasúti útszakasz nyugati oldalán lévő hatalmas fákkal körülvett emeletes nyaralót az 1880-as években építtette (Szatymaz, II. körzet 6.). A környék lakóival jó viszonyt ápolt, az itt lévő iskolákat gyakran meglátogatta és segítette. Első felesége nagyenyedi Jeney Mária, halála után Molnár Ilonával köt házasságot. Gyermekei: Vilma Mária, Mária, Lajos János, Lajos, Ottó János, Júlia, Endre, Ilona, Béla, Gizella, Károly és Ilona.

Reizner János

Fári Irén–Fejérné Pintér Veronika: Reizner János élete és munkái. Szeged, 1999. /A Somogyi-könyvtár kiadványai 37./

Simsay István (Kormospuszta, Sáros megye, 1888. dec. 1. – Szeged, 1962. máj. 22.) tanító. Atyja István, erdész, anyja Udics Mária. Elemi iskolát Késmárkon végzett. Tanítói oklevelét 1907-ben Iglón kapta. Kezdetben a megye kisebb településein tanított nemzetiségi iskolákban, mivel szlovákul és németül kiválóan beszélt. Az első világháborúban a 67. közös gyalogezred tartalékos hadnagya, fényképésze. Képei Az Érdekes Újságban jelentek meg. Négy háborús kitüntetésben is részesült. Miután leszerelt, Csengelén lett igazgató-tanító. 1920-ban már Szatymazon a győriszéki iskolában tanított. 1928-tól a később róla elnevezett iskolához került, a templommal szemben. Hosszú ideig a kántori feladatokat is ellátta. Levente-oktatóként fúvószenekart szervezett és tanított be. 1935-ben a fiatalsággal való foglalkozásának elismeréseként tartalékos főhadnaggyá léptették elő. Első feleségével, az 1934. nov. 16-án hirtelen elhunyt Weinreich Katalin tanítónővel 1920-ban kötött házasságot. 1935. okt. 20-án Tábith Etelka tanítónőt vette feleségül. Első feleségétől három leánya Katalin, Erzsébet és Ágnes, második házasságból István fia származott. A család hat pedagógus tagja tevékeny részese volt a szatymazi népoktatásnak.

Simsay István

 

Tóth Imre dr. (Szeged, 1878. okt. 24. – Szeged, 1948. jún. 6.) ügyvéd. Atyja Tóth János földműves, anyja Balogh Ágnes. Iskoláit Szegeden kezdte, gimnáziumot 1890–98-ig a kegyesrendieknél végezte. Utána a budapesti, majd a kolozsvári egyetem jogi karán tanult. 1903. nov. 17-én kapott doktori oklevelet. 1904-ben joggyakorlatot kezdett Szeged városánál mint osztály-jegyző-helyettes. 1908. nov. 16-án ügyvédi vizsgát tett. 1914-ben bevonult, és 32 havi frontszolgálat után szá-zadosként szerelt le. 1919-ben egyik vezetője volt an-nak a 72 katonatisztnek, akik május 7-én a Mars téri laktanya vöröskatonáit lefegyverezték. 1925-ben kormányfőtanácsosi címet kapott. 1931-ben vásárolta meg szatymazi villáját szőlővel, gyümölcsössel. társaságkedvelő, barátságos és becsületes, élcelődő verseket is író és társaságban felolvasó ember. A városházán a szatymaziak érdekeit fölkarolta, peres ügyeikben sokszor díjazás nélkül is eljárt. Az orvosi rendelőt és lakást a tanyáról a Kossuth utcába behozatta. A templombővítés pénzügyi támogatását a városi elöl-járóságon szorgalmazta, az építkezéshez maga is bőkezűen hozzájárult. Az ostromot Pesten vészelte át, utána Szatymazra költözött. betegsége ügyvédi tevékenységét mindjobban korlátozta, 1948 tavaszán hazaköltözött Szegedre. 1920-tól a Szegedi Katolikus Kör elnöke, a városi törvényhatósági bizottság tagja, az ügyvédi Kamara alelnöke, a városi kulturális bizottság elnöke, a Pusztaszeri Árpád Egyesület elnöke stb. A Tátra téri templom kapuján az ő arcmását megörökítő plakettja is látható. Felesége Batyala Ilona, akitől Aranka, Lujza és Margit gyermekei származtak.

Tóth Imre dr.

 

Tóth Molnár Ferenc (Szatymaz, 1867. júl. 18. – Berlin, 1936. okt. 22.) festőművész. Atyja János, szatymazi földműves, anyja Nagymihály Erzsébet. Abból a Molnár családból származott, amelynek egyik elődje Tóth vezetéknevű nőt vett feleségül; az előnév meg-különböztetésül azóta lett használatos. Tanulmányait a neszűrjhegyi iskolában kezdte. Tehetsége hamar megmutatkozott. Rajztanulásra Kistelekre Nemes Nagy Pálhoz került. Beck István városi jegyző pártfogoltjaként a szegedi főreáliskola művésztanára, Kacziány Ödön tanította. Művészi pályájának kezdete 1885-re tehető. 1888-ban, kiállításán a városi tanács urainak portréival és a népéletből vett életképeivel valósággal berobbant a művészeti életbe. 1892-ben Szeged ösztöndíjával Hollósy Simon festőiskolájába került Münchenbe. 1897-ben már Nagybányán volt. Újrafestette Szegeden a Kálvária-kápolna előtti stációkat. 1901. jan. 16-án elindult Berlinbe. Jól jövedelmező állást kapott, mint illusztrátor. Már csak látogatóba jött Szatymazra, Szegedre, később csak képeket küldött haza. A művelődési ház falán emléktábla hirdeti nevét.

Tóth Molnár Ferenc

Habermann Gusztáv: „A tanyai festő.” Somogyi-könyvtári Műhely 1974. 51–66.

Virág Vince (Algyő, 1885. jan. 13. – Szatymaz, 1942. júl. 18.) plébános. Szegeden a piarista kö-zépiskolát végezte, 1911-ben szentelték pappá. Az első világháborúban tábori lelkészként szolgált. 1924-ben ő szervezte meg Deszken a plébániát. Erre vállalkozott akkor is, amikor a szervezés alatt lévő önálló szatymazi plébániára meghirdették az első plébánosi stallumot. 1927. júl. 30-án foglalta el helyét az 1902-ben épült kápolna mellett létesített plébánián. Az 1930-as években már a kisteleki egyházi kerület esperese. 1930-ban újra megnyitotta a bezárt szatymazi temetőt. A kápolnát 1938-ban kereszthajóval kibővítette. A hitoktatásban, a hitélet erősítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett. A temetődomb tetején álló kereszt alatt nyugossza örök álmát.

Virág Vince

 

Wagner Adolf (Alsómeczenzéf, Abaúj-Torna vm., 1873. máj. 3. – Szatymaz, 1961. márc. 25. ) tanár, igazgató. Atyja W. Mihály, anyja Schirger Anna. La-tin–német szakos tanárként 1903–1922 között a mai Radnóti Miklós gimnázium elődjében, a főgimnáziumban tanított és igazgatói címet kapott. 1905-ben megvette Barcsay Károly gyógyszerész 7 hold szőlejét a neszűrjhegyi iskola mellett. Átültette, megújította, és főleg körtével betelepítette. Néhány Barcsay-féle cseresznyefát meghagyott, később ezek lettek a Magyarországon elterjedt germersdorfi fajta ősei. Vagontételben szállította a körtét Stockholmba, a cseresznyét Párizsba. 10 holdas faiskolát állított be kiváló körte- és cseresznyefáinak szaporítására. Beválasztották a magyar polológusok (gyümölcsészek) 16 tagú bizottságába. 1931-ben gazdasági főtanácsadói címet kapott. Ő volt az első szatymazi gépkocsi (Steyr) tulajdonosa. Budapesten kötött házasságot 1938-ban Bikády Erzsébettel. A szatymazi dombon nyugossza örök álmát.

Móricz Pál: Egy nyugalmazott gimnáziumi igazgató 1300 körtefája. Magyarország, 1929. szept. 15.

Zombory János (Szeged, 1779. – ?) ügyvéd. Atyja Pál városi főkapitány, anyja Makra Katalin. Iskoláit Szegeden végezte, gimnáziumot a piaristáknál járta. A pesti egyetemre ment jogot hallgatni, ügyvédi vizsgát tett. A szegedi hitelintézet felállítását ő szorgalmazta 1845-ben. 1848-ban hadiválasztmányi tag. 1865–67-ig Szeged város tanácsnoka. Szatymazi szőlőtelepítő. A vasút által kettévágott Zom-bory szőlőhegy névadója. Arcképét Joó Ferenc megfestette. Házasságot először Csi-kós Rozáliával köt, másodszor Kopasz Annát vette el. Fia Zombory Antal, aki nyug-díjazása után szőlőbirtokon a szőlőfejlesztésnek szentelte magát.

Zsák József (Szeged, 1874. febr. 28. – Szeged, 1936. ápr. 16.) tanító, igazgató. Atyja a Brünnből származó Friderikus Zák, mozdonyvezető, anyja az újszegedi Posovics István tímár Terézia nevű leánya. Iskoláit Sze-geden végezte, tanítói oklevelét 1887-ben szerezte. Tíz évet a Szilágy megyei Varsolcon tanított, majd 1898-ban kinevezték a szatymazi iskolához igazgató tanítónak. Itt tanított bátyja Lajos (1866–1912) is. Hosszú szatymazi tevékenysége alatt kezdeményezte a kápolna fölépítését (1902), az önálló plébánia megszervezését (1926), a temető megnyitását (1930), a népiskola bővítését (1928). A gazdakörben fölvetette a gazdasági iskola fölépítésének szükségességét. Működése alatt épült föl az új igazgatói iroda és igazgatói lakás is (1928). Jegyzője volt a szatymazi szeszfőzde szövetkezetnek (1918). Több kitüntetésben részesült, így 1930-ban Wodiáner-díjban. 1935-ben nyugdíjba vonult. Felesége Szegedy Vilma, aki két fiúval, Józseffel és Frigyessel ajándékozta meg.

Zsák József

Zsák József ünneplése. Szegedi Friss Újság 1930. jan. 8. – Zsák József szatymazi áll. iskola igazgató ünneplése nyugdíjba vonulása alkalmából. alföldi Népmívelés, Hódmezővásárhely, 1935. december.

Zsák József (Szeged, 1897. júl. 25. – Szeged, 1962. máj. 24.) tanító, igazgató. Atyja József szatymazi iskola igazgató, anyja Szegedy Vilma. Iskoláit a szatymazi Simsay iskolában kezdte, majd Szegeden a polgáriba, később 1912-ben a tanítóképzőbe iratkozott be. 1917-ben szerzett oklevelet. Pályáját a győriszéki iskolában kezdte, de az iskola átépítése miatt hamarosan a Szatymaz II-be került. 1928-ban elhagyta Szatymazt, és Dunántúlon több iskolában is tanított. 1948-ban Szegedre került vissza tanfelügyelőnek. 1949-től igazgató volt Mórahalmon. 1951-ben visszajött Szaty-mazra: 10 éven át az általános iskola igazgatója. 1961. dec. 31-én ment nyugdíjba. Működése alatt gyorsult föl a központi iskola fejlődése, a körzetesítés. Első felesége Becsei Margit, a második Dodonka Margit. Az elsőtől Zoltán, a másodiktól Miklós fiai született.

Zsák József

 

Zsótér Andor (Szeged, 1824. nov. 24. – Szeged, 1906. ápr. 30.) földbirtokos. Atyja János, hajósgazda, anyja Ferró Terézia. Iskoláit Szegeden a piaristáknál végezte, és tagja volt a szegedi Regiments Kadetiskolá-nak. Arcképét barátja, Joó Ferenc megfestette. Nem-zetőr, az 1849. ápr. 3-i szenttamási ütközetben hadnagy. A város második virilistája 1098 forint adó fizetésével. Névnapjai, szatymazi fogadásai híresek, a korabeli mű-vészeti világ és politika képviselői rendszeresen megjelentek rendezvényein. A szegedi és kolozsvári színtársulat tagjai a nyári szünet egy részét Szatymazon töltötték. Kiváló szőlőtermelő volt. Borát az általa létesített Báló-féle kocsmában is mérték. 1892. ápr. 21-én a király nemesi rangra emelte, és a „szatymazi” előnév használatára jogosította. Nagy kiterjedésű szatymazi birtokán több ház is volt. A kápolna céljára földet adományozott, csekély pénzért a ligetet is átengedte. Szegeden kötött házasságot Vékes Franciskával. Házasságukból József, Ilona, Bertalan, László, Mária, András, Dezső, Erzsébet, Izabella és Sarolta gyermekeik származtak.

Zsótér Andor

A mi Mikszáthunk. Szerk. Nacsády József, Szeged, 1960. 67–70.

 

Zsótér Dezső (Szeged, 1865. aug. 29. – Szatymaz, 1913. okt. 13.) földbirtokos. Apja Zs. Andor, anyja Vékes Franciska. Iskoláit Szegeden végezte, majd hamarosan apja szatymazi birtokán gazdálkodott. Ezt meg is örökölte. Szatymaz történetében ő is jelentős szerepet játszott. Már fiatalon a külterületi iskolaszék tagja, adományaival támogatta a tanulók iskolába járását és a tanyai oktatást. Az iskolákat rendszeresen látogatta, a záróvizsgálatokon részt vett. A gazdakör munkájába korán bekapcsolódott. Több elismerést szerzett kiváló borával és cseresznyéjével. A kápolna építéséhez nem csak földet adott, hanem pénzt is. A templommal szemben lévő Simsay-iskola előtti feszületen sokáig olvasható volt: ,,Zsótér Dezső ajándéka’’. A művészetek, különösen a színházművészet támogatásában apja nyomdokain haladt. Felesége Temesváry Ilona, gyermekük Bertalan.

Zsótér Dezső

 

Szatymaz első díszpolgára

Szatymaz község önkormányzatának képviselő-testülete 2000. szeptember 14-én határozott a díszpolgári cím megalapításáról. 2001. július 28-án a község első díszpolgárává Pálmai Józsefné Kamenszky Irént választotta.

Kamenszky Irén a szegedi szülészeti klinikán született 1935. október 22-én. Édes-apja Kamenszky Béla, édesanyja Kupecz Irén.

Elemi tanulmányait Szatymazon kezdte. A háború miatt a 3. és 4. osztályt Kalocsán, az iskolanővérek népiskolájában járta, de az általános iskolát Szatymazon fejezte be. A szegedi tanítóképzőben végzett tanulmányai és a kiskirálysági (a mai eperjesi) általános iskolában töltött gyakorlóév után, 1955-ben szerzett oklevelet, és a forráskút-pálosszéli tanyai iskolába kapott kinevezést. 1959. augusztus 1-jén került haza, a szatymazi szirtosi iskolába, 1960-ban pedig a belterületi iskolába, oda, ahol hajdan az első osztályt kezdte. 1993-ig, nyugállományba vonulásáig megszakítás nélkül itt tanított.

Férje Pálmai József tanár, szakfelügyelő. Gyermekei József és Kassai Sándorné Pálmai Dóra.

 

  
Előző fejezet