Előző fejezet Következő fejezet

BALÁZS GYÖRGY

PARASZT- ÉS POLGÁRPÁRTOK, POLITIKAI SZERVEZETEK

SZENTESEN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1919-1944)

 

BEVEZETÉS

A mai fogalmaink nem vagy alig illenek a Horthy-korszak pártjaira. A liberális pártok ugyanis, akárcsak a többi polgári párt - nem utolsósorban a parasztpártok és szervezetek - nem voltak merev alapszabályokkal szigorú fegyelemnek alárendelt tömegpártok. Inkább olyan klubokra hasonlítottak - írja L. Nagy Zsuzsa A liberális ellenzék pártélete a Horthy-korszakban című tanulmányában (História 1984/3.) -, amelyekben az azonos mentalitású és érdekű férfiak tömörültek. Ennek ellenére s éppen ellenzéki helyzetük miatt, sokkal inkább igyekeztek kiépíteni pártjaik szervezeti kereteit, mint a hatalmat kezében tartó kormánypárt. Az utóbbinak pl. a főváros kerületeiben vagy vidéken nem, illetve alig voltak „alapszervei", s csak Gömbös Gyula miniszterelnöksége idején, Marton Béla irányításával kísérelték meg az országos hálózat kiépítését.

A kor gyakorlatának megfelelően a liberális, polgári pártok kettős szervezettel rendelkeztek: országos és községi pártok is voltak egyidejűleg. Az országos azt jelentette, hogy a párt a parlamenti választáson is felléphetett, míg a községi párt az országosnak helyi szervezete volt, s ez a helyi önkormányzatokba való bekerülését tette lehetővé. A liberális, polgári pártok tagjainak zöme kispolgári rétegből (kisiparos, kereskedő, tisztviselő), szabadfoglalkozású értelmiségiekből (ügyvéd, újságíró stb.) került ki. - A parasztpártok és szervezetek tagsága főként a gazdatársadalomból és a parasztság egyéb soraiból tevődött össze, de ez nem jelentette azt, hogy a társadalom más rétegei nem lehettek tagjai.

E pártok szervezeti felépítése a következő volt: országos és külön budapesti központ, ezeknek alárendelve a vidéki, illetve a fővárosi kerületi szervezetek. Mind a pártközpontot, mind a helyi szervezeteket általában kluboknak, esetleg köröknek nevezték. A pártszervezetek, a klubok élén tisztikar állt elnökkel, titkárral, pénztárossal stb. A nagy létszámú tisztikarok révén azok is bizonyos tisztséget kaptak, akiknek képviselői mandátum, fővárosi közgyűlési tagság jutott. A párt napi politikáját a vezetés határozta meg: a pártvezér és bizalmasai. Döntő szavuk nekik, valamint az ún. fővárosi frakció vezetőjének, vagyis annak volt, aki a törvényhatósági bizottságba bekerült. A pártvezérek, akik egyben alapító tagok is voltak, abszolút tekintélyt élveztek. Az országos, fővárosi és vidéki vezetőségben személyi változás csak egészen ritka, rendkívüli esetekben (elhalálozás, lemondás, pártfúzió, parlamenti mandátum vagy törvényhatósági bizottsági tagság elvesztése) történt.

Pártközpontról szólva ne gondoljunk se önálló épületre, se népes és főfoglalkozású adminisztrációra. Noha párthelységeik nagyon is kellemesek és vonzóak voltak. A vidéki és a budapesti kerületi pártszervek anyagi okok miatt általában nem tartottak fenn állandó helyiséget. Összejöveteleiket vendéglők, kávéházak különtermeiben rendezték. A pártélet egyike a politikai gyűlés volt, különösen a választások előtt, amely alkalommal képviselői beszámolót tartottak, de voltak más nagyobb események előtt is. A központi párthelyiségekben rendszeresen tartottak ügyeletet; ennek időpontját az újságok közölték, s ekkor a pártvezetőket bárki felkereshette. A klubokban, pártszervezetekben kártyaszobák is működtek, s az innen származó jövedelmek hozzájárultak a helyiség fenntartásához.

A tájékoztatás, a propaganda s a társadalmi befolyás szempontjából elsőrendű szerepet játszott az újság, ami elvileg mindenkihez eljutott. Az újság a politika mellett azonban sokoldalú és más információt is nyújtott, s nem utolsósorban az irodalmi ízlést formálta, hiszen egy-egy polgári lap hasábjain jeles írók, költők művei megjelentek.

A működési feltételek anyagi alapjait ezek a pártok mindenekelőtt a pártok alapítói jövedelmének egy részéből finanszírozták. Emellett a párttagok is rendszeresen hozzájárultak pártjuk fenntartásához.

 

I. PÁRTOK ÉS POLITIKAI ÉLET AZ 1920-AS ÉVEK ELSŐ FELÉBEN

1. A POLITIKAI ERŐK SZERVEZŐDÉSE

Szentesen a tárgyalt időszakban az alábbi pártok és politikai testületek működtek: Szentesi Kisgazda Pártkör, Szentesi I. Függetlenségi és 48-as Népkör, Szentesi (Kisér) II. Függetlenségi és 48-as Népkör, Szentesi (Alsópárt) III. Függetlenségi és 48-as Népkör, Szentesi Kossuth Lajos Pártkör, Szentesi 48-as Kossuth Lajos Pártkör, Szociáldemokrata Párt, Ébredő Magyarok Egyesülete, Szentesi Polgári Párt.1 Továbbá a Szentesi Kisgazdák Szövetsége, Szentesi Kisgazda Párt, Nyilaskeresztes Párt s a Legitimista Párt.

Az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) 1918 decemberében Budapesten alakult. 1919. január 19-én nagygyűlést hirdettek a műegyetemi Gólyavárba, de ezt a tengerészek, katonák, munkások ekkor még megakadályozták; útját állták, hogy ellenforradalmi egyesület zászlót bontson. Ennek következtében az ÉME titokban tartotta tanácskozásait. 1919 tavaszán megpróbálták a különféle ellenforradalmi társaságokat, szervezeteket egységbe tömöríteni. Amikor úgy látták, hogy a román hadsereg támadása következtében a Tanácsköztársaság helyzete meginog - 1919. május 2-án - az egyesület tagjai, mintegy 30 fő tüntetést próbált szervezni. Augusztus 1-je után az „ÉME fellélegzik ...". Az ellenforradalom előretörésével az egyesület mind nagyobb teret hódított a katonatisztek, a tisztviselők az egyetemi ifjúság és a polgárság között. A szervezet tényleges vezetését 72 tagú intézőség látta el.2

Az Ébredő Magyarok Egyesületének szentesi csoportját 1919-ben hozták létre. "Az egyesület polgári és katonai alakulatok szerint szervezkedett, és példátlanul hatalmas erőt képviselt Szentesen. Nem zsidóüldözésre, hanem egy felszabadító háborúra szervezkedtek, melynek célja a megszállott területek visszaszerzése volt"- írja az egyik kortárs. Az egyesület elnökévé Király László főgimnáziumi tanárt választották meg, aki dr. Joó Károly ny. járásbíró főtitkár támogatásával „a mielőbb bekövetkező háborús bonyodalomban a csapatok utánpótlásáról és élelmezéséről volt hívatva gondoskodni, míg a kombattáns (harcoló, küzdő) elem, 1200 harcteret járt katona, tisztek vezetése alatt állott." Ilyen körülmények között a város politikai életében jelentős tényező volt az ÉME.

Amilyen szervezettek voltak Szentesen az ébredők, éppen olyan politikai erőnek bizonyult Nagyatádi Szabó István Kisgazda Pártja, s az ébredők több kívánságát visszautasította. Erre azután nyíltan megkezdődött az ellenségeskedés. Dr. Csúcs János főispán a küzdelmet tehetetlenül szemlélte. Az adott körülmények között a politikai hatalom vétójával nem volt lehetséges közbelépni, be kellett várni az igazságszolgáltatás beavatkozását, amíg végül az ügyészség vizsgálatot rendelt el. Ez az összecsapás azonban a Kisgazda Párt vereségével végződött.3 A fölvázoltak arról tanúskodnak, hogy Szentesen is közvetlen a rendszer berendezkedésekor a politikai életben az ÉME hatékony szerepet játszott, és a jelentős politikai erővel rendelkező Kisgazda Pártot is pillanatnyilag háttérbe szorította.

Az I. világháború előtti és alatti időben Szentesen a gazdaközönség érdekeinek előmozdítására és védelmére a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesületbe tömörült. A forradalmakat követően, az akkori gazdasági viszonyok következtében a kisebb földű gazdák szükségét érezték, hogy helyzetük előbbre vitelére, védelmére külön egyesületet alakítsanak. A szervezkedés előmunkálatai még 1919-ben kezdődtek el, amelynek eredményeként 1920 elején megalakult a Szentesi Kisgazdák Szövetsége. Célkitűzéseit a következőkben foglalta össze: A kisgazdálkodók egyesítése, a kisebb földműves egzisztenciák erkölcsi, gazdasági érdekeinek megvédése és mezőgazdasági szakértelmük gyarapítása. Az alakulás után egy ideig tagjai kielégítőnek tartották érdekképviseletüket, de a későbbiek folyamán személyi és politikai ellentétek miatt egy részük hátat fordított a Kisgazdák Szövetségének, s más egyesületekbe léptek át.4 A Szövetség szervezeti célkitűzései - mint látható - kimondottan gazdasági jellegűek, a kisgazdák egzisztenciális érdekeit szolgálták, a politikai állásfoglalást mellőzve. Ez a magatartás érthető, s azzal magyarázható, hogy a város gazdatársadalma, parasztsága is igyekezett mielőbb beilleszkedni a kialakuló rendszer kereteibe, s nem tartották kívánatosnak az érával szembeni politikai konfrontációt.

A Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-rendszer első éveiben a parasztságon belül jelentős politikai differenciálódás ment végbe. Egyes - főleg tehetősebb - rétegei fokozatosan elszakadtak a falu szegényeitől. Amíg a rendszer meg nem szilárdult, átmenetileg politikai befolyásuk is nőtt. Az 1920-as választásokon a földreform követelésével fellépő Kisgazdapárt a mandátumok többségét megszerezte, de amint a régi rend helyreállt, a nagytőkés, nagybirtokos körök visszaszorították őket. A birtokos parasztság politikai szervezete, a Kisgazda Párt hamarosan nagybirtokos vezetés alá került, s az Egységes Párt megalakulásával szervezetei is felszámolódtak. Nagyatádi Szabó István halála után (1924) pártja egy ideig nem létezett.5 A párt országosan 1909-ben jött létre Független és 48-as Kisgazda Párt néven, s még ez év elején Országos Kisgazda és Földműves Párt néven egyesült a nagybirtokosok Földműves Pártjával. 1919 augusztusában pedig mindkét párt külön szervezkedett, majd a novemberi hónapban ismét egyesült. Végül szervezetei úgy bomlottak fel - amint arra a fentiekben utaltunk -, hogy később Kisgazda és Polgári Párt néven olvadjon be az Egységes Pártba.6

 

2. AZ 1920. ÉVI NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

A Horthy-rendszerben első ízben 1920-ban került sor nemzetgyűlési választásokra, ezekre már az év elején megkezdődtek a felkészülések. P. Ábrahám Dezső belügyminiszteri államtitkár hivatalosan is nyilatkozott az előkészületekről, kijelentve, hogy az előkészítésre irányuló intézkedések s a pártközi agitációk bármennyire előrehaladottak, mégsem valószínű, hogy idejében elő lehessen készíteni a megszállt területek miatt. Úgy vélte, a választásokat a kormány február 25-re fogja elhalasztani. A nyilatkozat ellenére a nemzetgyűlési választások a meg nem szállt területeken 1920. január 25. és február 13. között zajlódtak le.7 A magyar uralkodó osztályok a dualizmus idején megszokták az „egy-párti rendszert". Az 1920-as választásokon viszont két párt, a vezetésért és a miniszteri tárcákért versengő Kisgazda Párt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) szerezte meg a többséget.8 A Kisgazda Párt 79, a KNEP pedig 72 mandátumot tudhatott magáénak. A Tiszántúlon a román csapatok megszállása miatt 1920 júniusában rendezték meg a választásokat, ahol a Kisgazda Párt előnye tovább növekedett. Képviselőinek száma 9l-re emelkedett, a KNEP-é viszont 59-re csökkent.9

Szentesen 1920. május l-jén kiadott hirdetmény hívta fel a lakosság figyelmét a közelgő nemzetgyűlési választásokra, napját június 13-14-re tűzték ki. A város bel- és külterületét 16 választókerületre osztották, s a választási jogot szigorú feltételekhez kötötték; lényege a politikai megbízhatóságban jelölhető meg. A választások lebonyolításával a választási bizottság május-június hónapokban megrendezett ülésein többször foglalkozott a választási biztos - Hubacsek Pál királyi ítélőtáblai tanácselnök - elnökletével. A választáson három jelölt indult: dr. Miklós Ferenc a KNEP jelöltjeként, aki programjában a letiport, elnyomott ország boldogabb jövőjét helyezte kilátásba. Határozottan kiemelte, hogy: „Balgaság azt hinni, hogy az ország úgy lesz boldogabb, ha abban a kisgazdák érdekeinek képviselete jut a nemzetgyűlésbe". A második jelölt dr. Tauffer Gábor, ő keresztény nemzeti párti földmíves célkitűzéssel lépett föl, de időközben jelölési szándékától - nem tudni mi okból - elállt. A harmadik indulót, dr. Négyesy Lászlót a korabeli sajtó is éppencsak, hogy megemlíti. A hivatalos támogatás egyöntetűen dr. Miklós Ferenc mellett foglalt állást.

A választás 1920. június 13-án zajlott le, s eredményt június 15-én hirdettek. A választási jegyzőkönyv tanúsága szerint 7777 szavazattal dr. Négyesy László szentesi születésű egyetemi magántanárt választották meg Szentes nemzetgyűlési képviselőjévé, kisgazdapárti programmal. Dr. Miklós Ferencre 1937-en adták le szavazatukat, s az időközben visszalépő dr. Taufferre 776-an voksoltak. A 10 182 érvényes szavazat 75%-át tehát dr. Négyesy, 19%-át dr. Miklós és 6%-át dr. Tauffer tudhatta magáénak.10

A választás eredményének a városban nagy visszhangja támadt. Többek között a vármegye katonai parancsnoka emelte föl ellene a szavát, s a főispánhoz intézett bizalmas levelében kifejtette, hogy „... a választás eredménye azt mutatja, ...a kerületnek majdnem 60%-a kommunista érzelmű ..., s ha ezen választóforma és ilyen kiterjedt választójog marad továbbra is érvényben, úgy az Alföld e része előre láthatólag mind ennek a pártnak a zsákmánya lesz". Élesen kihangsúlyozta, hogy az érvényben lévő választójogot feltétlenül korlátozni kell.11 A választás kimenetele Szentesen sem tért el az országosétól, ebben a városban is a Kisgazda Párt győzelmét eredményezte. S ez pedig azt bizonyítja, hogy a rendszer berendezésekor itt is jelentős politikai erőt képviselt a parasztság pártja. Viszont nem érdemtelen a vármegyei katonai parancsnoknak a választás eredményével kapcsolatos véleményét szemügyre venni. Megállapítása egyszerűen politikai túlhajtásnak minősíthető.

 

3. A KISGAZDA SZERVEZETEK MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE

A Szentesi Kisgazda Pártkört 1921-ben hívták életre. Élén a következő összetételű vezetőség állott: elnök Bálint József, alelnök Kálmán Imre, a választmány elnöke Csányi Sándor, főjegyző Szabó János, aljegyző Bálint Lajos, gondnok F. Török Gyula, pénztáros Dallos Szilágyi Imre, ellenőrök Vajda Bálint és Csernus Ferenc.12 A pártkör jövőbeni feladatait az alábbiakban körvonalazta: A haza alkotmányának, a nép jogainak, kötelességeinek a megismertetése. A mezőgazdasági érdekek politikai érvényesítése. Törekvés Magyarország integrálásának éberen tartására; a haza „... a régi valóságban visszaállítassék, teljesen ... független, semmi más országgal kapcsolatban nem álló ország legyen", népképviseleten alapuló önkormányzattal rendelkezzék. Szavazati jogot csak az élvezzen, aki a közteherviseléshez - a nők kivételével - hozzájárul.

Megvitatni a napi politikai eseményeket. A politikai mozgalmakban részt venni, s egymást felvilágosítani azok hasznos avagy káros voltáról. Megünnepelni Magyarország dicső múltjának eseményeit. Odahatni, hogy „a nép szellemi és lelki tehetsége minél inkább erősödjön, ... a hazafias nemes érzelmek és tulajdonságok a népben minél előbb meggyökeresedjék". Törekedni a születési előjogokból, vallási és vagyonkülönbségekből eredő társadalmi ellentétek kiküszöbölésére, továbbá a magántulajdon védelmének biztosítására.13 A programból megállapítható, hogy fontos célkitűzésként szerepelt az ország Trianon előtti határainak a visszaállítására való törekvés. A hazafias érzelmek erősítése, a polgári jogok biztosítására történő irányultság. (E pártkör tagságának létszáma 1929-ben 280 fő körül mozgott.)14

A Szentesi Kisgazda Párt - mely nem azonos a fenti pártkörrel -megalakulásának pontos dátuma nem ismert. Sajtójának - a Szentesi Kisgazda c. politikai napilap - alapítási időpontja 1920 májusára tehető, az első gyűlésének jegyzőkönyve viszont 1921. február 13-án kelt. Ekkor rendes ülést tartott a párt, 34 tag részvételével. Mezei László megbízott pártelnök az egybegyűlteknek bejelentette, hogy egy korábbi értekezleten az elnököt és az alelnököket kinevezték, s megbízták őket az alapszabály elkészítésével, ez azonban nem történt meg. Pataki Imre felszólalásában kiemelte, hogy a városban már alakult egy Kisgazda Szövetség, az azonban mint politika kör nem működhet, mivel a Kisgazda Párt is megalakult, „amely hívatva volna arra, hogy minden politikai ügyet irányítson Szentesen". Erre azonban csak akkor lehet joga, ha a belügyminisztertől jóváhagyott alapszabálya van. Pataki indítványozta, hogy az alapszabály elkészültéig a párt folyó hó 20-ra gyűlést hívjon össze, ahol mondják ki a megalakulását, és amíg az alapszabály el nem készül, nevezzenek ki egy 10 tagú Intéző Bizottságot a politikai ügyek irányítására.15 A február 13-án lezajlott értekezleten tehát megkezdődött a szervezeti keretek kiépítésének előkészítése, s egyértelművé vált, hogy az alakuló párt a város gazdatársadalmának egyedüli politikai képviseletére törekszik.

Ilyen előzmények után a Szentesi Kisgazda Párt - Nagyatádi Szabó István elvét követve - 1921. február 20-án tartott közgyűlésén a 100 megjelent tag egyhangúlag kimondta a párt megalakulását. Ezt követően Mezei László elnök bejelentette, hogy az időközben összeállított alapszabályt át kell dolgozni, és jóváhagyásra fel kell terjeszteni a Belügyminisztériumba. Megítélése szerint ez a munka és az eljárás körülbelül 40 napot igényel, de hangsúlyozta, hogy a párt addig is mint „politikai testület" működni fog. Pataki Imre ismertette a közgyűléssel, hogy mi a különbség a Kisgazda Párt és a Kisgazda Szövetség között (a részletes kifejtést azonban a jegyzőkönyv nem rögzítette). Ezek után sor került a párt tisztikarának és választmányának a megválasztására. A következő eredmény született: elnök Pataki Imre, választmányi elnök Bálint József, alelnök Kálmán Imre, ügyész dr. Péter Ernő, pénztáros Kis András, főjegyző Kunos András, aljegyző Kátai Pál József, gondnok Horváth Ferenc, zászlótartók Kulcsár Bálint, Sipos András és Horváth Lajos. A választmányi tagok száma 44 fő, a póttagok száma 6 fő.

A párt megalakulását követően a választmányi ülés február 27-én ült össze, ahol a megjelent 23 választmányi tag a saját kebeléből a következő bizottságokat hozta létre: Szerkesztő Bizottság, Politikai Bizottság, Vigalmi Bizottság és Pénztárvizsgáló Bizottság.16 Ezzel a lépéssel a Szentesi Kisgazda Párt szervezeti keretei valóra váltak, adottak lettek. A politikai élet megnyilvánulásai, vitái - mint látni fogjuk - a választmányi üléseken zajlottak le, ami arra vall, hogy ez a szerv volt a pártnak a legjelentősebb fóruma.

A választmányi ülésen ismét felvetődött az alapszabály kérdése. Úgy látszik, hogy a Belügyminisztérium a fölterjesztettet nem fogadta el. Az elnök indítványozta, hogy kérjék fel a párt nemzetgyűlési képviselőjét az Országos Kisgazda Párt alapszabályának megszerzésére, s annak alapján szerkesszék meg a szentesi pártszervezetét.17 Sikerült-e ezt megszerezni, erről a források nem tájékoztatnak bennünket. Ellenben arról van tudomásunk, hogy egy újabban összeállított s a választmányi ülés által ellenőrzött alapszabályt április 17-én ismételten felterjesztettek a BM-hez.18 December közepéig a miniszteri jóváhagyás még nem érkezett le, ezért Pataki Imre pártelnök azt javasolta, hogy a jóváhagyásig a párt ne tartson nagygyűlést.19 Az engedélyezett alapszabály 1922 októberében végre megérkezett. A választmány akként döntött, hogy a nagygyűlést csak az elkövetkezendő esedékes időben hívják össze.20 A felvázoltakból arra következtethetünk, hogy Szentesen a Kisgazda Párt hálózatának a kiépítésére csak az alapszabály engedélyezése után kerülhetett sor, addig csak a központi testület működhetett. Az alapszabállyal a párt helyzete kétségtelen stabilabbá vált, s a szervezés, a pártépítés mellett most már más kérdés felé is fordulhatott.

Mint minden politikai párt, úgy ez a párt is élénken kezdett érdeklődni a hazai gazdaság iránt; jellegénél fogva főként a mezőgazdaság érdekelte. Gazdasági életünk a trianoni békeszerződés után teljesen átalakult feltételek közepette működött, szerkezete lényegesen megváltozott, s a változások bonyolult helyzetet teremtettek. A nehézséget az is tetézte, hogy a háború következtében az ország erőforrásai kimerültek, s a termelés változatlanul alacsony szinten stagnált.

A nemzetgazdaság szerkezeti arányából következett, hogy az ország általános gazdasági helyzetét a mezőgazdaság viszonyai határozták meg. A magyar mezőgazdaság a háború végén bekövetkezett dezorganizáltságból hosszú ideig nem tudott kiemelkedni. A helyzet még az 1920-as évek elején is katasztrofális volt, a búza termésmennyisége 1920-ban alig múlta felül az 1911-1915-ös évek termésmennyiségének a felét. Hasonló volt a helyzet más termékeknél és az állattenyésztés terén is. Az állattenyésztés még 1922-ben is elmaradt a háború előtti szint mögött. Mezőgazdasági termelésünk 1920-ban a háború előtti szint 50-60%-a körül mozgott.21 E nyomasztó gazdasági viszonyok érthetően a Kisgazda Pártot is intenzívebben foglalkoztatták. A Kisgazda és Falu Szövetség 1921. május 22-re a gazdasági helyzet megvitatására „országos kongresszus-szerű nagygyűlést szervezett". A Szentesi Kisgazda Párt választmánya az április 17-i ülésén oly módon határozott, hogy ezen a nagygyűlésen az Elnökségből két taggal, s a Kisgazda Szövetség is két fővel képviselteti magát. Megbízta a négytagú delegációt, hogy az alábbiakban foglaljon állást: „1. Szabad forgalom terményre és állatállományra, 2. Ellátatlan Magyarországon nincs - hangzik a megbízatás -, csak szegény ellátatlannak nyilvánítjuk: a hadirokkantakat, özvegyeket és árvákat, az elaggott véneket, de ezeknek élelmezési költségeit ne forgalmi adó címen hajtsa végre az állam, hanem házadók címen minden termelő, iparos és kereskedő viselje a reárótt terheket". A párt elnöke utasította a kiküldött bizottságot, hogy a fentiek alapján szerkesszen egy memorandumot, s ha élőszóval a sérelmet nem adhatná elő, úgy írásba foglalva a nemzetgyűlési képviselő nyújtsa át az általa illetékesnek vélt fórumnak. Füsti Molnár Sándor választmányi tag pedig azt indítványozta, miszerint fel kell hívni a nemzetgyűlési képviselő figyelmét, hogy „foglaljon állást a kisgazdák érdekében és támogassa is őket, ne csak mindig a tisztviselők érdekeit képviselje".22 Az állásfoglalásból megállapítható: a Szentesi Kisgazda Párt nem ismerte el, hogy az általa felsoroltakon kívül vannak még Szentesen más ellátatlanok is. Sérelmezte, hogy ezek ellátási költségei jobbára a gazdatársadalomra hárulnak, s ezért követelte annak megosztását házadók címén. Füsti Molnár indítványa viszont arra vall, hogy a város nemzetgyűlési képviselője nem egyforma súllyal képviselte a kisgazdák és a tisztviselők anyagi érdekeit. Ez mintegy előre jelezve, hogy a gazda-parasztság politikai befolyása kezd háttérbe szorulni.

Ezen a tanácskozáson megjelent dr. Négyesy László nemzetgyűlési képviselő, és politikai ismertetőjében foglalkozott a földbirtokreformmal, IV. Károly visszatérési kísérleteivel s az ország pénzügyi helyzetével. Bejelentette, hogy májusban beszámolót tart választóinak, s erre meghívja képviselőtársait, valamint a földművelésügyi és a pénzügyminisztert. Ez utóbbi miniszter fogja ismertetni a szentesi gazdaközönséggel az őket közvetlenül érintő pénzügyi politikát. A beszámolóhoz elsőnek Füsti Molnár szólt hozzá, melyből kicsendült, hogy nagyon sötétnek látja a gazdatársadalom jövőjét. Felkérte Négyesyt, hogy a parlamentben a gabona szabad forgalma mellett foglaljon állást. Pataki Imre pedig kifejtette a gazdatársadalom sérelmeit, s azokat a károkat, amelyek érni fogják, ha a pénzügyi javaslat szerinti vagyonváltság törvényerőre emelkednék.23 A fentiek alapján képet alkothatunk a város módosabb gazdáinak anyagi egzisztenciájáról, amely állapotot részben az ország megcsonkítása által előállott gazdasági helyzet idézett elő, másrészt a kormányzat gazdaságpolitikája, mivel nem kielégítően támogatta őket, sőt várható volt, hogy a vagyonváltsági törvény megjelentetése helyzetük további súlyosbodását idézi elő.

A párt elégedetlenségének hangot adott a városi közgyűlésben is. Szegi József kisgazdapárti városi képviselő az önkormányzat 1921. december 19-i ülésén a városi tanács azon javaslata ellen foglalt állást, s nem is szavazta meg, hogy a város vitézi telkeket adományozzon. Kifejtette, hogy az illető személyek „...örüljenek és adjanak az Istennek hálát, hogy hazajöttek épkézláb. Adjon a város a hadi rokkantaknak, özvegyeknek és árváknak telket..., csak azután adjon a vitézeknek". Szegi érvelésével több kisgazdapárti tag egyetértett. E felszólalás viszont a város egyes polgárait felháborította, és nemtetszésüket jelezték is a Kisgazda Párt felé. A párt az ügy kapcsán december 26-án rendkívüli választmányi ülést hívott össze, s az elnök javaslatára a Szentesi Kisgazda c. lapban Szegi József kijelentéséért bocsánatot kért.24 A bocsánatkérés - mint látható -külső nyomásra történt, s ez félreérthetetlenül mutatja, hogy a Kisgazdapárt politikai súlyánál fogva nem volt képes kellő erővel fellépni az ellene irányuló ilyen fellépések ellen. Ésszerű indítványát a képviselőtestületben képtelen volt keresztülvinni, kénytelen volt meghátrálni.

Már az első fejezetben felsorolt különböző paraszti szervezetek, pártok mutatják, hogy Szentesen a parasztság politikailag nem lehetett egységes. Erre a helyzetre mutatott rá Bálint József "a szeptember 25-én megtartott választmányi ülésen, amikor szóvá tette a Kisgazda Párt és a Kisgazda Szövetség viszonyát. Felkérte pártjának vezetőségét, hasson oda, hogy a két párt között a „jó viszony fennállhasson". Szegedi József pedig a Kisgazda Szövetség sérelmeit sorolta föl - melyet a jegyzőkönyv nem ismertet -, s kijelentette, hogy annak érdeke nincs kellően megvédve a Kisgazda Párttal szemben. Pataki Imre a két párt vezetőségét arra szólította föl, hogy kerüljenek minden torzsalkodást, és „egyenlő akarattal segítsék elő azon célnak a keresztülvitelét, melyre a két párt létrejött".25 A két szervezet közötti ellentét a Kisgazda Párt zászlajának elkészítésével kapcsolatos vita során ismételten felmerült. Bálint János választmányi tag helytelennek tartotta, hogy a különböző parasztpártok, körök nem egységesek. Föltette a kérdést: „Miért van a kisgazda-társadalom széjjel tagolva, miért nem tömörülünk - hangoztatta - hiszen mi (csak) tömörülés útján érhetjük el céljainkat". Pataki Imre pártelnök az október 23-i értekezleten viszont kijelentette, hogy pártja mindenkor támogatja a függetlenségi és 48-as gazdaköröket, s azok is támogatják a Kisgazda Pártot. Nem az a cél -húzta alá -, hogy ezek a körök beolvadjanak a Kisgazda Pártba, „hanem csak társuljanak".26 Bálint felvetése is hitelesen igazolja, hogy voltak törekvések a különböző parasztpártok, szervezetek egységesítésére Szentesen. Azonban a Kisgazda Párt - az elnök kijelentése nyomán - csupán támogatásáról biztosította a 48-as köröket, de nem állt szándékában a Kisgazda Pártba beolvasztani őket. Arra törekedett, hogy laza szállal kötődjenek hozzá, s a politikai küzdelmek során támogassák a Kisgazda Pártot.

1924 márciusára a Kisgazda Párt és a Kisgazda Szövetség között a helyzet rosszabbá vált, úgy nézett ki, hogy az együttműködés a húsvéti bál rendezéséig tart. A további távolodási folyamatot igyekezett megakadályozni Pataki Imre, amikor a június 15-i választmányi tanácskozáson felszólalt annak érdekében, hogy a Kisgazda Szövetség és a Kisgazda Párt közötti „súrlódásokat helyre kell hozni".27 A két párt közötti konfrontáció elsimítására a főispán is beavatkozott, s egy közös értekezletet szervezett azzal a céllal, hogy Szentesen egy egységes Kisgazda Párt jöjjön létre. A főispáni állásponttal szemben Bálint József, a párt választmányának elnöke az 1925. január 23-án megtartott értekezleten kijelentette, hogy a Kisgazda Szövetség elnöke továbbra sem híve a kisgazda- társadalom egyesítésének. Kiss András pedig annak a nézetének adott hangot, hogy régi alapszabállyal működő testületeket nem lehet feloszlatni. A választmány oly módon döntött, hogy Bugyi Antal és Schandl Károly nemzetgyűlési képviselők megkérdezése nélkül feloszlatás kérdésében nem döntenek.28 A fenti kijelentésekből az tükröződik, hogy a két párt közötti viszály a főispáni beavatkozás ellenére sem rendeződött.

Az előzőekben arról szóltunk, hogy a Kisgazda Pártnak nem állt szándékában a különböző 48-as köröket magába egyesíteni. E szemllet ellenére 1925-ben a III. (alsópárti) 48-as Népkör belépett a Kisgazda Pártba; a kört Egri N. István képviselte. A történtekből kiindulva, a május 10-i választmányi ülésen az elnök azt indítványozta, hogy a Kisgazda Párt alapító tagként lépjen be a III. 48-as Népkörbe, és a képviselettel Aradi József pénztárost bízzák meg. A választmányi ülés a felvetést magáévá tette.29 Az illető népkör közeledése kétségtelenül azt jelezte, hogy a Kisgazda Párt és közötte szorosabb politikai viszony kezd kialakulni az önálló szervezeti keretek feladása nélkül. A Kisgazda Pártnak az az elhatározása, hogy belép a III. 48-as Népkörbe alapító tagként - mely körrel most már szorosabb lett az együttműködése - mindenesetre politikai hatáskörének szélesedését, táborának növekedését jelentette.

A párt tagjainak létszámát illetően az adatok ellentmondásosak. Az egyik nyilvántartás 1921 tavaszán 169 főt30 számlált, a pénztáros adatai szerint 120 rendes tagot tartottak nyilván.31 A választmány októberben felülvizsgálta a párttagok névjegyzékét, és akik addig nem vetették föl magukat a tagok névsorába, azokat nyolc napon belüli nyilatkozat tételre szólították fel.32 Az adatokat vizsgálva az tapasztalható, hogy a két nyilvántartás között 49 fős eltérés mutatkozik. Az ezzel kapcsolatos intézkedés azt mutatja, hogy nem pontatlan nyilvántartásról lehetett szó, hanem voltak olyan tagok is, akik a névjegyzékbe ugyan szerepeltek, de tagdíjat nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem fizettek. A tagdíj összegéről 1921/22-ben nincsenek adataink. Ezzel kapcsolatos első ismereteink 1924-ből származnak, de ezek sem a havi tagdíj összegére vonatkoznak. A választmány ez év január 20-án tárgyalta a párt költségvetését, s ennek során Kúnos András előterjesztésére a tagdíjat 2 kg búza árával (azaz 2000 Koronával) felemelték. A párt évi költségvetését pedig 785 000 koronában irányozták elő, s a kiadását ugyanezen összegben állapították meg. A pénztári kimutatás értelmében a bevételek többségét, 500 000 K-t a báli mulatságokból származó jövedelmek tették ki. 33

A következő évre a költségvetést a választmány az alábbiakban hagyta jóvá:

Bevételek:
1. Tagsági díjból 2 500 000 K
2. Báli rendezvényből 4 000 000 K
3. Biliárdpénzből 2 000 000 K
Összesen: 8 500 000 Korona
Kiadások:
1. Hírlapokra 2 000 000 K
2. Tűzrevalóra 2 500 000 K
3. Politikai célokra 3 000 000 K
4. Irodaszerek, nyomtatványok 500 000 K
5. Tisztviselők tiszteletdíja 500 000 K
Összesen: 8 500 000 Korona

A tagsági díjat 1, az alapító tagdíjat 10 arany koronában (AK) határozták meg.34 A fenti adatok arra mutatnak, hogy az előirányzott költségvetési összeg s a választmány által jóváhagyott között 7 715 000 K volt az eltérés, e nagyobb tétel beállítása nyilvánvalóan a még fennálló infláció eredménye.

1925 nyarán a Kisgazda Pártnak még voltak olyan tagjai, akik tagsági díjat évek óta nem fizettek. Sipos András választmányi tag azt indítványozta, hogy a hátralékos tagokat pereljék be. Juhász Mátyás ellenezte, hogy a párt bíróság útján hajtsa be a hátralékos tagdíjakat. Csányí Sándor választmányi elnök helyesebbnek tartotta, ha levélben szólítják fel a hátralékosokat tagdíjuk rendezésére. A párt anyagi helyzetének a fellendítése érdekében Bálint József pártelnök - a Hazai Általános Biztosítási Rt. helyi fiókjának tagja - a június 15-i választmányi tanácskozáson lehetőségként felvetette: ha a vezetőség megengedi, hogy Szabó Imre a biztosító társaság megbízottjaként működjön a tagság körében, az esetben a biztosító társaság hajlandó havonta 100 000 koronát folyósítani, valamint a tagok általi biztosítás után 2%-ot fizetni. Az ajánlatot a vezetés elfogadta olyan módosítással, hogy Szabó helyett Kátai Pál József lett a biztosító ügynöke.35 A tagdíj ügyben még szeptemberben olyan döntés született, hogy a hátralékosokat 14%-os emeléssel büntetik.36

A Kisgazda Párt a bemutatott intézkedéseivel részben anyagi helyzetét javította, másrészt rendes tagjainak létszámát - e kifejezés alatt a rendszeres tagdíjfizetőket értjük - igyekezett stabilizálni, növelni, hogy a hátralékosok ne csak papírforma szerint szerepeljenek a névjegyzékben, hanem aktív tagként. A fejezet eddigi részéből megismerhettük a párt megalakulásának a körülményeit és belső életét. A következőkben, időben kissé visszakanyarodva áttekintjük a soron következő választások menetét.

 

4. AZ 1922. ÉVI NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

A konszolidáció útján tett előrehaladást rögzítette és tovább folytatta az 1922-es nemzetgyűlési választás. Ennek volt feladata véglegesíteni az egységes kormánypárt (a párt február 2-án alakult meg), valamint a parlamenti képviselet összetételét, kialakítani a parlamenti viszonyokat úgy, hogy mind a kormánypárt, mind a parlament a központi kormányhatalom megfelelő eszköze legyen. Ezért vetette el a kormány a titkos választójog elméletét alkalmazó, széles választójogot biztosító Friedrich-féle rendeletet, és nyújtott be új javaslatot. A 2200/1922. sz. miniszterelnöki rendelet a titkos szavazást csupán Budapest és környékén, a törvényhatósági jogú városokban hagyta meg, egyébként pedig - a magyar nemzeti karakterre hivatkozva - a nyílt szavazást állította vissza.

A kormánypárt részéről négytagú bizottság gondoskodott az előkészületekről: gróf Bethlen István miniszterelnök, gróf Klebelsberg Kunó belügyminiszter, Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és Gömbös Gyula. Gyakorlatilag a kormánypárt korteshadjáratát a közigazgatási hatóságok, Gömbös és hívei irányították. Az előkészületek során pedig a legerőszakosabban akadályozták a szociáldemokrata, valamint a liberális és keresztény legitimista ellenzék választási agitációját.37

Szentesen a választások előszeleként az ellenzék lépett föl kezdeményezőleg. 1922. február 5-én tartotta szervezkedő gyűlését a Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Párt. Az országos párt részéről P. Ábrahám Dezső és Ballá Aladár, a második szegedi ellenkormány volt miniszterelnöke és minisztere, valamint Óhegyi Lajos országos titkár jöttek le Szentesre. A gyűlés színhelye, a Vincze-féle vendéglő termei - a korabeli sajtó tudósítása szerint - zsúfolásig megteltek. Fábián Nagy András megnyitó szavai után dr. Lánczi Simon Pál felolvasta gróf Batthyány Tivadar levelét, amelyből kitűnt, hogy gróf Batthyány betegsége miatt maradt távol, de megígérte, mihelyt egészsége helyreáll, okvetlenül ellátogat Szentesre.

Ezt követően P. Ábrahám Dezső emelkedett szólásra, és beszédét azzal kezdte, hogy az utóbbi időben a Függetlenségi Pártot sok rágalom érte. Mindezt azok teszik - mutatott rá P. Ábrahám -, akik a háborúért, a forradalomért bűnösek, hogy magukról eltereljék a figyelmet, a gyanút. Egyes politikailag tájékozatlanok szerint a Függetlenségi Párt idejét múlt párt. Ez nem igaz, „Mert még mindig nem vagyunk ott - hangzott a megállapítás -, ahol 48-ban voltunk, a 48-as törvényeket még nem valósították mind meg". Az ország helyzetét vizsgálva rámutatott, hogy hazánkban nincs munkaalkalom, a munkások kénytelenek kivándorolni. Rendezett viszonyok között él-e az az állam - tette fel a kérdést P. Ábrahám -, mely a polgárait nem képes eltartani? Munkaalkalom teremtése helyett az embereket rendőri felügyelet alá helyezik és internálják őket, mert félnek a forradalomtól. A szegedi kormányról szólva kijelentette, hogy az az 1918-as vívmányok alapján állt, de ezen megállapítását bővebben nem fejtette ki. A Bethlen-kormány politikája ellen élesen kirohant; pénzfecsérlőnek, gyűlölködést szítónak, botbüntetést alkalmazónak, egyéni akciókat és jövedelmező privát üzleteket űzőnek jellemezte, mely cselekedetekkel tönkreteszik az ország iparát, kereskedelmét. „Megcsinálták a keresztény kurzust - mondotta -, mely minden csak nem keresztény". Az Egységes Párttal kapcsolatosan sajnálatosnak tartotta, hogy Bethlenék felhasználják Nagyatádi Szabó becsületes jóhiszeműségét, és az ő segítségével „feltámasztják a régi munkapárti rezsimet". Ehhez a hatalmat és a mandátumot mentő munkához nem átallják „cégérül venni Kossuth nevét". Bethlenék most egyszerre a választások előtt felfedezték a parasztot, mert szükség lesz a voksára. A Habsburg-kérdésről az volt az álláspontja, hogy sürgősen meg kell oldani. Csak azok kívánják vissza a dinasztiát, akiknek az családi érdekük. A Függetlenségi Párt viszont arra törekszik, hogy a nép milyen államformát akar. (A tömegből a köztársaságot éltető kiáltások hallatszottak.) A Függetlenségi és 48-as Párt követeli a földreform azonnali végrehajtását - húzta alá kellő nyomatékkal P. Ábrahám -, mert földhöz, becsületes kenyérkeresethez kell juttatni a lakosságot. Az országnak is érdeke, hogy minél több kispolgára legyen. A Függetlenségi és 48-as Párt „nagy és szabad Magyarországot akar". A népen a sor, válasszon, kinek a politikája kell - fejezte be a beszédét az egykori szegedi kormány miniszterelnöke.

Ábrahámot követően Balla Aladár szólt az egybegyűltekhez. Mondanivalóját azzal vezette be, hogy hibáztatja az intelligenciát, mert eltávolodott Kossuth eszméitől. A Habsburg-restaurációs kísérlettel kapcsolatosan az volt az álláspontja, hogy sikere esetén az ország felosztását vonta volna maga után. Sajnálatát fejezte ki ő is, hogy Nagyatádi Szabó István odaállt Bethlen mellé, és hagyja, hogy a nevével visszaélve, a régi kiváltságos osztályok uralmát állítsák vissza. Beszélt a földreform becsületes végrehajtásának a szükségességéről, s kiemelte, ez esetben sem kellene tartani a bolsevizmus veszélyétől. Még az ötvenholdasoknak is érdeke, hogy több legyen a kisbirtok, mint a sok kedvezményben részesülő nagybirtok. Beszéde további részében bírálta a választójogi tervezetet, kimutatva, hogy nyílt szavazással „fehér rabszolgákat" teremtenek, a különféle jogosultságok igazolásával pedig kiszolgáltatják a népet a közigazgatási hatóságoknak. A készülőben lévő közmunkákról szóló törvényről az volt a véleménye, hogy ezzel újra be akarják hozni a robotot, mivel a hatóságok bármikor bárkit kirendelhetnek közmunkára, tetszés szerinti területre. Ez a törvény - hangoztatta - visszahozná az 1848 előtti korszakot. Felhívta a figyelmet, hogy ezt meg lehet akadályozni. Hiszen az elkövetkezendő választásokon dől el, hogy olyan képviselők jutnak-e a parlamentbe, akik fel merik emelni szavukat az ilyen törvények ellen, vagy olyanok, akik megszavaznak mindent. A választó közönség tehát maga dönt sorsáról. A párt az angol demokráciát szeretné meghonosítani, azt, hogy mindenki mindenütt egyenlő lenne. Végezetül annak a reményének adott hangot, hogy Szentes népe olyan férfiúra szavaz, aki segít neki a meglévő jogokat megőrizni, a hiányzókat biztosítani.

Utolsó tárgysorozatként dr. Lánczi javaslatot terjesztett elő, amelynek lényege: mondja ki a népgyűlésen megjelent polgárság és munkásság a Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Párt ezenneli megalakulását, és azt, hogy a szervezést a Szentesi Kossuth Lajos Pártkörre bízza. Az előterjesztett javaslatot a megjelentek egyhangúlag elfogadták, és táviratilag üdvözölték gróf Batthyány Tivadart a szentesi pártcsoport megalakulása alkalmából.38 Az elhangzott két beszédből világosan kitűnt, hogy a szónokok elmarasztalják a rendszer gazdaságpolitikáját, amely már a berendezkedésekor a munkásnép körében nélkülözést teremtett, s a parasztság soraiban is gazdasági nehézségeket támasztott. Mindkét szónok igen fontosnak tartotta a „becsületes" földreform végrehajtását, mert ezzel úgy vélték, hogy a parasztság szegényebb rétege könnyebb anyagi körülmények közé kerülne, némelyek kiegészíthetik birtokukat. Ez a politikai csoport a választási győzelme esetén a rendszert valódi polgári demokráciává óhajtotta átformálni. A kormány és a helyi hatóság fellépéseit, egyes intézkedéseit nyomatékosan elítélték, a politikai jogok korlátozása ellen élesen felemelték szavukat. A választójogi tervezetet - mely a parlamentben is éles vitát váltott ki - Balla nem tartotta elfogadhatónak, mivel ezen választójog bevezetésével a választók száma egyharmaddal csökken.

A Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Párt megalakulásával az 1922-es nemzetgyűlési választásokat megelőző hadjáratokra a politikai erővonalak februárra kirajzolódtak Szentesen. Az ellenzéket ekkor a fent említett párt s az azt szervező Kossuth Lajos Pártkör alkotta.

A választási előkészületekbe a Kisgazda Párt 1922. február végén kapcsolódott be. Az e hónap 23-án tartott választmányi tanácskozáson Füsti Molnár Sándor választmányi tag sürgette annak eldöntését, hogy a közelgő nemzetgyűlési képviselő-választáson a párt milyen programmal kíván jelöltet állítani. Véleménye szerint csak olyan jelölt jöhet szóba, aki az Egységes Pártot támogatja, s akit a Függetlenségi 48-as Körök is elfogadnak, támogatnak. Kátai Pál István Füsti Molnár felvetését annyiban ellenezte, hogy a Kisgazda Párt „nem helyezkedhet a 48-as körök alá". Azt indítványozta, hogy a Kisgazda Párt saját égisze alatt jelöljön képviselőt. Pataki Imre indítványára a választmány határozatilag kimondta, hogy csakis olyan jelöltet támogatnak, aki „egységes" programmal lép fel.39 A közelgő választásokkal függött össze, hogy újjáalakították a Kisgazda Párt Politikai Intéző Bizottságát, amelynek tagjai lettek: Kálmán Imre, Dallos Sz. Imre, Győri István, Kátai Pál József, Kátai Pál Imre, Kunos András, Czakó József, Debreczeni József, Csányi Sándor, Horváth József és Horváth Lajos.40

A választmányi ülést követően megkezdődött egy alkalmasnak gondolt jelölt kiválasztása. A kombinációba vett személyek közül Bugyi Antal volt városi főjegyzőnek, a Zsoldos Rt. vezérigazgatójának neve került az első helyre. Március 17-én egy delegáció utazott Budapestre Bugyi Antalhoz. A küldöttség nevében Pataki Imre elmondta, hogy a Kisgazda Párt, a 48-as körök és a Gazdasági Egyesület kebeléből alakult közös intéző bizottság őt szemelte ki Szentes város nemzetgyűlési képviselő-jelöltjének, s felkérte a jelöltség elfogadására. Bugyi eleinte szabadkozott - fontos beosztására, munkájára, elfoglaltságára hivatkozva -, de utóbb engedett a kapacitálásnak, kijelentve: ha Szentes lakosságának szüksége van rá, illetve munkájára, az esetben „minden mellék tekintetet félretéve, kötelességszerűen rendelkezésre áll". Miután Bugyi elvállalta a jelöltséget, a küldöttség felkereste dr. Négyesy László korábbi nemzetgyűlési képviselőt, s megkérték, hogy álljon el esetleges jelöltségi szándékától. Négyesy megnyugtatta a delegációt, hogy egy lépést nem tesz sem Budapesten, sem Szentesen a jelöltetése érdekében, kijelentve, hogy ő visszavonul a politikai élettől, s szívesen átadja helyét a képviselőházban Bugyi Antalnak.41

Tíz nappal a küldöttségjárás után, 1922. március 27-én Szentesre látogatott gróf Bethlen István miniszterelnök számos országos nevű politikus társaságában. Kíséretében volt Mayer János földművelésügyi miniszter, Nagyatádi Szabó István, az Egységes Párt elnöke, Gömbös Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre és még sok más közismert politikus. A vendégeket dr. Négyesi Imre polgármester és dr. Nagy Sándor alispán köszöntötték.

A 14 órakor kezdődő nagygyűlést Pataki Imre, a helyi Kisgazda Párt elnöke nyitotta meg. Elsőnek gróf Bethlen István emelkedett szólásra: „Mi eljöttünk Szentesre, hogy itt kibontsuk az Egységes Párt zászlaját - kezdte beszédét a miniszterelnök -, és megadjuk ennek a pártnak a programját, s azon irányelveket, melyeket követni akarunk a kormányzás terén. Mi három dolgot akarunk: önálló és független Magyarországot, szociális békét és politikai téren egységet a magyarság között". A tiszántúli magyar nép - emelte ki Bethlen - mindig a függetlenségi zászló alá sorakozott, s hosszasan ecsetelte, végig tekintve történelmünkön, a tiszántúli nép szabadságszeretetét. Kifejtette, hogy pártja is független Magyarországot akar, mert nemzeti szabadság, önállóság nélkül nincs igazi nemzeti kultúra és nemzeti erő. Elvetette a konföderáció elvét, mert nézete szerint az nem más „mint a nemzet függetlenségének a feláldozása, nem egyéb, mint helyreállítása a régi osztrák-magyar monarchiának rosszabb formában, föderalisztikus alapon". Kijelentette, hogy az ország függetlenségét veszély fenyegeti, de ezek most más természetűek. Szomszédaink arra törekszenek, hogy katonailag, gazdaságilag megfojtsák Magyarországot, s ennek kivédésére reálpolitikát kell folytatni. A nemzet erőforrását kell feltárni, és kultúráját, gazdaságát erőssé kell tenni, mert a belső erősödésből fejlődik ki a külső függetlenség is. A kormányzat a nemzetet a szociális egység útján óhajtja erősíteni. A forradalomról (Tanácsköztársaságról) akként vélekedett, hogy felborította a nép lelkében az egységet, s a társadalmi osztályokat egymással szembeállította. Helyre kell állítani a társadalmi békét- hangoztatta -, s „magunkhoz kell ölelni minden társadalmi osztályt." A szociális egység megteremtését a miniszterelnök a földreform végrehajtásával, munkaalkalmak, közmunkák biztosítása útján szándékozott megoldani. Politikai egységre szólította föl a jelenlevőket, és kérte, amint eddig kitartottak a Kisgazda Párt mellett, úgy tartsanak ki az Egységes Párt mellett is. Mivel az Egységes Párt magába foglalja a kisgazda-társadalmat, az intelligenciát, a földművelőket és a munkásnépet is. Ennek a három társadalmi osztálynak az egységén és erején múlik - hangsúlyozta nyomatékkal Bethlen -, hogy az „új nagyobb, szebb Magyarország felépüljön ".

Bethlent követően Nagyatádi Szabó István tartott beszédet. Mondanivalóját azzal kezdte, hogy két évvel ezelőtt mint közélelmezési miniszter járt Szentesen. Nem csinált belőle titkot, hogy akkor az ország­ban olyan gazdasági helyzet uralkodott, miáltal kényszerítve lett saját fajtáját, a kisgazdákat is „lerekvirálni". Azonban megígérte, mihelyt lehetséges, megszünteti a rekvirálásokat, a maximálásokat, és adott szavát be is tartotta. Hozzátette, a Kisgazda Pártnak van a legnagyobb része abban, hogy mindezek megszűntek. A fogyasztóknak is érdeke, hogy a termelés szabad legyen. A kormányzatnak célja az, akinek földje van, legyen kedve minél többet termelni azok számára is, akiknek nincs földje. „Nem okos politika az és nem okos ember az, aki csak a mával törődik és a holnapra nem gondol". Felhívta a város választó közönségét, hogy a választások alkalmával álljon ki pártja mellett, mert ígéretüket betartják, s ez az a párt, melynek „fundamentumán épül fel Magyarország jövője". Nagyatádi Szabó erős kormányzást helyezett kilátásba azon elv alapján, hogy a gyenge kormányzás képtelen az országot megvédeni a különböző támadásokkal szemben. A kormányzati célok megvalósítása érdekében a magyar társadalmat összefogásra buzdította rendre való tekintet nélkül. Az ország gazdasági viszonyaira kitérve, az azzal kapcsolatos panaszok jogosságát elismerte, de azoknak azonnali orvoslását pillanatnyilag lehetetlennek tartotta. Az adók leszállítását a jóvátételi bizottság követelése miatt nem látta kivitelezhetőnek. A takarékosság szigorú betartására intett. Az ország birtokmegoszlását elégtelennek minősítette, és kijelentette, hogy emiatt hozták meg a földreformtörvényt, melynek végrehajtása folyamatban van. Ígérni ezen a téren nem ígért többet, mint amennyit képes betartani. A királypuccsról szólva, elítélte azt a pártot - meg nem nevezve -, amelyik annak támogatásával az ország függetlenségét kockára tette. Ennek sikeres végrehajtása esetén ellenségeink megszállták volna hazánkat. Ebből a helyzetből a miniszterelnök, a kormány, Gömbös Gyula s az egyetemi ifjúság mentette meg az országot. E helyzetből eredően a régi függetlenségi képviselőknek azt üzente, hogy nekik is az ő pártjában volna a helyük, mert a Kisgazda Párt a függetlenségi párt folytatója, Kossuth eszméinek letéteményese. Bethlen is függetlenségi -jelentette ki Nagyatádi Szabó -, erről bizonyságot tett Budaörsnél. Befejezésül kellően hangsúlyozta, hogy pártja fel akarja a népet a világháború okozta nyomorból segíteni. A kisgazdákat megnyugtatta, hogy nem lesz rekvirálás. A kisiparosokat s az intelligenciát pedig felszólította, hogy ebben a pártban a helyük, külön egyik osztály sem boldogulhat.

A harmadik szónok - Mayer János földművelésügyi miniszter -mondanivalóját azzal vezette be, hogy az országban amerre járnak, eszméik legnagyobb részét elfogadják, meghallgatásra talál az az elmélet, hogy „e nehéz időkben egyesülni kell mindenkinek". Szentes az a hely, ahol ellentmondásokkal találkozik. Kijelentette, hogy ezt meg tudja érteni, tudván azt, hogy Szentesen igen nagy számmal vannak munkások, akiknek jogos kielégítésre váró kívánságaik vannak. De hozzátette, panasszal állhatna elő valamennyi társadalmi osztály, mert egyik sem tud társadalmi állásának megfelelően élni, mivel a legminimálisabb feltételeket sem nyújtja a jelenlegi anyagi helyzetet. „Ha azt akarjuk, hogy a szociális békének napja sugározza át az országot, akkor szűnjék meg az egymás között való harc, és ne emésszük fel céltalanul erőinket". A földreformról szólva bejelentette, hogy törvénybe van iktatva. Most már idő és eszköz kell ahhoz, hogy a törvény végrehajtása biztosítva legyen; ezt csak akkor tudják garantálni, ha a nemzetgyűlésben ők lesznek többségben. Tájékoztatta a nagygyűlést, hogy ez idő szerint több mint 1000 községben működnek a külső tárgyaló bizottságok. Több mint 2500 faluban a gazdasági felügyelőség útján megtörténtek az igénybejelentések, s a tájékoztató adatszolgáltatások folyamatban vannak. 2000-nél több helységben pedig házhelyeket osztottak ki, kb. 30 000-et. Ilyen hozzáállással nem lehet a kormány becsületes jóakaratát kétségbe vonni - állapította meg a földművelésügyi miniszter. Majd bejelentette, hogy a nagy munkanélküliségre való tekintettel a kormány vízszabályozó munkákat és útjavításokat vett tervbe. A közeljövőben tehát munkát kap mindenki, aki dolgozni akar. A továbbiakban ismertette, hogy rövid időn belül megszervezik a mezőgazdasági egyeztető bizottságot, melyben egyenlő képviselete lesz a munkásoknak és a munkaadóknak. A mezőgazdasági munkás és munkáltatója között felmerülő vitás kérdésekben az egyeztető bizottság fog határozni. Ha megegyezésre így sem jutnak, az esetben a bizottság választott bírósággá alakulhat, ahol a munkás megvédheti a maga érdekeit. Az iparosok helyzetével foglalkozva akként nyilatkozott, hogy kívánságaikat az új ipartörvény kielégítőleg rendezte, és mindezeket a végrehajtási utasítás fogja szabályozni. A miniszter a kisiparosok körülményeit elválaszthatatlanul kapcsolta össze a mezőgazdálkodókéval. Befejezésként felkérte a választó közönséget, hogy lássák be mindannyian a „turáni átok" nemzetölő voltát, s álljanak az Egységes Párt mellé.

A programbeszédek sorát ár. Schandl Károly földművelésügyi államtitkár felszólalása zárta. Schandl az ország kormányzásának gondjait fejtegette, s azt, hogy a jóvátételi bizottsággal milyen küzdelmet kell vívni, amely a követeléseivel a magyar gazdasági élet tönkremenését idézi elő. Az volt a véleménye, hogy mindezt a bajt Károlyiék zúdították az országra. Az igazi Kossuth Pártnak Bethlen pártját tartotta, mert mások csak visszaélnek Kossuth nevével.

A korabeli sajtótudósítás szerint többen Gömbös Gyula megnyilvánulására voltak kíváncsiak, aki röviden a következőkben összegezte véleményét:„... Ha éljenzik Bethlent és társait, akkor kövessék őket bizalommal és vakon". Élesen kifakadt azok ellen, akik felbujtással próbálják megzavarni a munkát, amelyet - megítélése szerint - a nemzet megmentése érdekében kezdtek. „Gömbös Gyula elvárja Önöktől, hogy kövessék azokat a vezéreket - lelkesítette a tömeget -, akiket én is követek". A nagygyűlés Pataki Imre zárszavával ért véget.

A választási nagygyűlés befejeztével a miniszterelnököt és kíséretét dr. Szabó Sándor főispán látta vendégül a vármegyeháza kisgyűlési termében, ahol megjelentek a megye, a város vezetői, az egyházak lelkészei és az egyesületek küldöttei. Gróf Bethlen ez alkalommal külön kihallgatáson fogadta a földmunkások-kubikosok küldöttségét, akik munkaalkalmakat kértek tőle. A küldöttséggel ismertette, hogy Csongrád megye rövidesen nagyobb mennyiségű pénzt kap közutak javítására, és kilátásban vannak az ármentesítő társulatoknál is nagyobb vízszabályozási munkák. Ezeken túlmenően a kormány minden erejével azon van, hogy keresetet, megélhetést biztosítson „minden becsületes magyar munkásnak".42

Bethlenék zászlóbontásával Szentesen is kezdetét vette a kormánypárt hivatalos megalakulására történő első lépés. A közelgő választásokra most már kialakult az ellenzék mellett a második politikai csoport is, melyet a Kisgazda Párt s a hozzá kötődő 48-as körök alkottak, hozzácsatlakozva az újonnan zászlót bontó Egységes Párthoz. Ennek a politikai csoportosulásnak is volt már nemzetgyűlési képviselő-jelöltje, Bugyi Antal személyében. Bár a kormánypárt ekkori vezetőségének a létezéséről, összetételéről a források nem tájékoztatnak bennünket, az azonban bizonyosra vehető, hogy itt is a helyi hatóságok vezetői álltak az élén, a főispán irányításával.

Az Egységes Párt országos vezérének programbeszédét boncolgatva egyértelműen kicseng, hogy önálló, független Magyarország megteremtésére törekedtek, benne a társadalmi osztályok megbékéltetésével. Részben a nemzeti egység megteremtésének reménye érdekében hajtották végre, ha felemás módon is, a Nagyatádi Szabó István nevéhez fűződő földreformot s a közmunkák megindításának kilátásba helyezését. Az tényként szögezhető le, hogy úgy a földreform megfelelő véghezvitelére, mint a munkaalkalmak biztosítására feltétlenül szükség lett volna: az előbbi elsősorban a szegény- és középparasztság, az utóbbi a földmunkásnép anyagi körülményeinek az enyhítése szempontjából. Az ígéreteknek azonban csak a töredékét sikerült beváltani. Hiszen közismert, hogy a földmunkásság - kiváltképpen a kubikosság - bizonyos hányada a korszakon át munkanélküli volt. A rendszer kezdetén helyzetük olyan súlyos, hogy a minisztertanács 1922. május 12-én kénytelen vele foglalkozni, megállapítva: „a munkanélküliség izgalma a tetőfokára hágott, és a nyomor leküzdése gyors és rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé". Szentesen ez év decemberében mindössze 200 kubikost alkalmazott a város, a többi meg családjával éhezve várta a jó idő beálltával meginduló közmunkákat, nem beszélve más földmunkásokról is.

Nagyatádi Szabó István mondanivalójának lényeges mozzanata, hogy a parasztságot tekintette - különösképpen a közép- és gazdagparasztságot - a magyar társadalom jövő felemelkedése fundamentumának. A párttal kapcsolatos megnyilatkozásából az a konzekvencia vonható le, hogy a tárgyalt időszakban még a kisgazdapárt szelleme dominált az Egységes Pártban. Az ország nehéz gazdasági viszonyait egyedül a súlyos jóvátétellel magyarázta - ezért az adóleszállítást is helytelenítette -, más indokot nem hozott fel. Holott a kormányzat radikális pénzügyi, adópolitikája ugyancsak előidézője volt a kialakult nehéz anyagi helyzetnek. A földreform végrehajtását Nagyatádi Szabó a magyar birtokviszonyok egészségtelen megoszlása következtében tartotta lényeges kormányzási feladatnak. A királypuccsal kapcsolatos felvetése jogos félelem volt, mivel a kisantant nevében a csehszlovák külügyminiszter, Benes - mint ismeretes - háborúval fenyegette meg Horthyt, ha annak nem vet véget.

Mayer az állam politikájával szembeni szentesi munkásellenállást, s a munkásnép munkaalkalmak garantálása iránti kívánságát jogosnak ismerte el. A munkalehetőségek hiánya kétségtelen egyik tényezője volt a munkásság részéről a kormány politikájával szembeni elégedetlenségnek. A földreformról mint földművelésügyi miniszter hivatalból a számok tükrében adott tájékoztatást, mindezt a kormány pozitív gazdasági és szociális intézkedéseként feltüntetve. Holott a szükséges igényeket kielégítő rendezésről sem beszélhetünk. Ennek a véleményének adott hangot a Szociáldemokrata Párt is, amikor 1922-ben a nemzetgyűlésben bírálta Bethlenék koncepcióját, ,,A földbirtok reform gyors és becsületes végrehajtásáról szó sincs - hangzik a bírálat -, nem is beszélve arról, hogy ezzel a földreformmal, még ha azt tüneményes gyorsassággal hajtják is végre, a földbirtok problémáját nem lehet megoldani".43

Az iparosok helyzetéről oly módon szólott, hogy azt az új törvény kielégítően rendezte. E probléma megoldása azonban korántsem volt zökkenőmentes. A nemzetgyűlés által tárgyalt szóban forgó törvényjavaslatról a következőkben nyilatkozott dr. Soltész Adolf, az Országos Iparegyesület igazgatója a Világ-bari, - melyből részleteket vett át az Alföldi Újság 1922. február 2-i száma: „Most már két ipartörvényünk lesz -hangozatta Soltész -; egy régi, mely jobb a hírénél, és egy új, amely a réginél, a hírénél is rosszabb". A legfontosabb újítás volt a három részből álló törvényjavaslatból az, amely az iparűzésről rendelkezett. Ebben a részben a kisiparosok jórészének régi követelése, a képesítés elvének lényeges kiterjesztése és szigorítása fogalmazódott meg. A 14. §-a az iparengedély alapján gyakorolható és képesítéshez kötött iparágakról szól, de - Soltész véleménye alapján - „nem állja ki a higgadt és komoly bírálatot". A 76 iparág között volt egy csomó, amely semmiképpen sem foglalhatott helyet a mesterségek között, mert nem voltak nevezhetők iparosfoglalkozásnak. Ha a javaslatból törvény válik - állapította meg az Iparegyesület igazgatója -, akkor az a közszabadságok prédájává lesz a miniszterek és hatóságok önkényének. A kereskedelemügyi miniszter így jogot kap a képesítéshez kötött iparjegyzék módosítására, kiegészítésére, s ez egyes iparokat iparengedély alapján gyakorolhatónak minősíthet. Hasonló jogokat élvezhetnek az iparhatóságok, és abban a kérdésben is határozhatnak, hogy valamely iparüzemet „gyárszerűnek" kell-e tekinteni. A rendelet értelmében a miniszteri fennhatóság kiterjedt egyes ipari foglalkozások megtiltására, az iparengedélyek kiadása körül pedig a bürokratikus nehézségek hemzsegtek a javaslatban. A javaslat elejétől végig reakciós - jegyzi meg Soltész -, s annak törvényszerűvé emelése ellen tiltakozni kell. Az új ipartörvény-javaslat minden bizonnyal jelentéktelen módosítással kerülhetett végrehajtásra, így ellentétben a földművelésügyi miniszter kisiparosokra vonatkozó kijelentésével nem megnyugtató módon szolgálta azok érdekeit.

Dr. Schandl Károly felszólalásában figyelmet érdemel, hogy a rendszer berendezkedésekor jelentkező nehézségeket, problémákat de facto Károlyiékra hárította. És ezzel a megnyilatkozásával a létező bajokat a múltra igyekezett visszavezetni, mely felfogás teljes egészében nem osztható.

Az Egységes Párt zászlóbontása után kezdetét vette a korteshad-járat. A kisgazda sajtó propagandaként cikket jelentetett meg „Szentes követe" címmel. A cikk írója Bugyi Antal személyében - aki a párt jelöltjeként rendelkezésre állott - vélte megtalálni az eddigi követjelöltek lejáratott, elvesztett tekintélyének a visszaállítását. „Ne báb és játék legyen Szentes követe felfelé - hangzott a megállapítás -, s ne sokat ígérő... semmittevő kifelé". Legyen tekintélye Bugyi Antalnak Szentes polgársága érdekében biztosítani és megszerezni azt, amire a város lakosságának ma is szüksége van. Hogy lesz-e ereje, akarata ehhez, azt igazolja múltja, személyisége és munkabírása. Eredményes munkát tud végezni a közért is, s ezt megígérte, amikor a képviselő-jelöltséget elfogadta, „és mi bízunk benne" - így az írás. Az újság a továbbiakban méltatja közéletiségét és befutott karrierjét.44 Bugyi jelöltsége a kisgazdapárt és szövetségesei körében nem volt egyértelmű, nem ment zökkenőmentesen. Jelöltsége az április 17-i választmányi tanácskozáson napirendre került. Bálint János választmányi elnök előadta, hogy az összes helybeli körök és a Kisgazda Párt megegyezéses alapon kineveztek egy politikai intéző bizottságot, s ezen bizottság hatáskörébe tartozik a nemzetgyűlési képviselő jelölése, s az azt végre is hajtotta.45 Az április 17-i ülés azt mutatja, hogy Bugyi Antal jelöltsége a kormánypárti választási szövetségen belül nem mindenkinél talált megértésre, hogy ki másra gondolhattak, arra vonatkozóan adatok nem állnak a rendelkezésünkre. A helyzet végül is kedvezően oldódott meg, mivel a június 18-i választmányi megbeszélésen már egyhangúan elfogadták a politikai intéző bizottság jelöltjét - Bugyi Antalt - a város nemzetgyűlési képviselő-jelöltjének.46

Közben az ellenzék sem tétlenkedett. A helyi sajtóból ismeretes, hogy Batthyány Tivadar gróf elfogadta Szentes képviselő-jelöltségét. A nagy történelmi név viselője - írta az újság - Szentes és 48-as érzelmű népét méltónak tartja arra, hogy innen hirdesse Kossuth örök igazságú eszméit, melyek megvalósításával lehet csak „Csonka Magyarországot ismét naggyá ...népét boldoggá tenni... Innen indul ki a harc, amely nem rombol (hanem) épít, megalkotja a szabad demokratikus Nagy Magyarországot: Kossuth országát".47

Miután Batthyány elfogadta a jelöltséget, az Egységes Párt Intéző Bizottsága nevében Budai Bálint, Pataki Imre, dr. Péter Ernő, Bálint János, Bálint József és Mócz Kálmán levélben azzal a kérdéssel fordultak hozzá, hogy a szentesi jelöltséget ne vállalja el, mert fellépése nyugtalanságot okozna, hanem engedje meg, hogy Bugyi Antal egységes párti programmal legyen egyhangúlag megválasztható. Batthyány gróf a kérésre a következőkben válaszolt: „B. levelük így szól: A keresztény kisgazda, földműves és polgári párt szentesi intéző bizottsága, ... azután említést tesz - a levél - az Országos Egységes Pártról, ...egy sorral ...alább pedig, mint Szentes város kisgazda és függetlenségi politikai pártja szerepel". Batthyány gróf feltette a kérdést, hogy mindezen különböző „cégek" alatt azon új csoportosulást kell értenie, amelyet Bethlen kimondottan a régi munkapárt visszaállítására és kormányának támogatására igyekszik összegyűjteni? És ezen alakulatok nevében kérik - hangzik a válaszlevél - a „város lakosságának nyugalma érdekében, hogy Szentes...képviselő jelöltségét ne fogadjam el?" A kérést nem tartotta teljesíthetőnek, sőt közölte, hogy a felajánlott jelöltséget elfogadta, s ha a kormány a gyűlések tartását megengedi, úgy leutazik Szentesre, és ismerteti pártja programját. Be fogja bizonyítani, hogy a Függetlenségi 48-as Kossuth Párt elveinek érvényesítésére nem neki - mármint Batthyánynak -, hanem az országnak van szüksége. És kérni fogja mindazoknak a támogatását, akik nem korteskedési, hanem „igaz meggyőződésből vallják Kossuth... elveit".

Megnyugtatta az intézőbizottságot, hogy a város nyugalmát nem zavarják meg, szigorúan a törvények között fognak mozogni. Kifejtette továbbá, hogy izgalmat inkább az vált ki, hogy Bethlenék pártjából az igazi kisgazdák kénytelenek kiválni, mert elhanyagolják a kisegzisztenciák érdekeit. Nagy izgalmat vált ki a rettenetes drágaság is - mutatott rá Batthyány -, mely Bethlen gróf kormányzata alatt napról napra nehezebbé teszi az emberek megélhetését. Megnyugtatólag hatna, ha végre olyan kormányzat kerülne az ország élére a választások után, amely komolyan hozzálátna, hogy a megélhetési körülmények elviselhetőbbekké váljanak. A viszonyok ilyetén való megváltoztatása a „mamelukszerű" egyhangú választásokkal el nem érthető, ehhez élénk alkotmányos választási küzdelmek útján lehetséges eljutni. Megnyugvást okozna, ha a megbotránkoztató bűntények elkövetői ellen - itt a katonai különítmények túlkapásaira utalt - megtorló igazságszolgáltatással lépnének föl, ugyanis zavarja a közvélemény nyugalmát, ha ilyen bűnök okozói elkerülik a törvényes igazságszolgáltatást. Végezetül közölte, hogy hazafias kötelességének tartja Szentesen az alkotmányos küzdelmet felvenni, azt mindvégig folytatni, ha arra a törvényes lehetőséget megadják. Bizakodását fejezte ki, hogy Szentes választói a Függetlenségi 48-as Kossuth Párt elveit juttatják diadalra.48

Batthyány gróf levelében komolyan kifogásolta, hogy a kormányzat nem képes a napról napra növekvő drágasággal megküzdeni, ami nagy elégedetlenséget vált ki a nép körében. Az áremelkedés valóban iszonyatos méreteket öltött 1922-re, és súlyosan kihatott az emberek mindennapi életére. Először is a pénz értéke devalválódott, s a tárgyalt időben a magyar koronát Zürichben 0,22 háromnegyeddel jegyezték. Ha ezt megszorozzuk ötszázzal, akkor jön ki a békebeli korona értéke. Az életszínvonal süllyedését mutatja, hogy a háború előtt 1 kg nullásliszt 26 fillérbe került, és 160 koronára, vagyis ötszázszorosára emelkedett. A zsír kilója 1 korona volt, de a tárgyalt időben 800 koronáért alig lehetett kapni. A cukor kilója 90 fillért ért a béke éveiben, majd 400 koronára szökkent. A tűzifa mázsájáért felvágva, házhoz szállítva a vásárló 2 koronát fizetett, s 1922-ben már 1000 koronát kértek érte, de már nem házhoz szállítva. A béke esztendeiben a havi 100 koronás háztartás gyakori volt. Ennyiből kijött egy szerényebben költekező háziasszony, viszont havi 200 koronával úri módon élhetett a család. Ha az ötszázszoros árakat számítjuk, és 1922-ben ugyanannyit akart költeni a háziasszony, mint a háború előtt, akkor a 200 koronás háztartás 100 ezer koronát igényelt.49 A bemutatott árak növekedését nézve nem csoda, hogy az ellenzék pártjának országos vezére vádlólag lépett fel a bethleni gazdaságpolitika ellen, s egy új kormánytól várta a nép megélhetési körülményeinek a jobbra fordulását. Élesen bírálta továbbá a tiszti különítményesek magatartását, fellépéseit, akik akcióinak több ártatlan ember is áldozatául esett az elkövetők különösebb felelősségre vonása nélkül.

Gróf Batthyány tehát nyilvánosan is elfogadta a szentesi ellenzék felkérését, így mindkét politikai csoportosulásnak lett nemzetgyűlési képviselő-jelöltje. A választási előkészületek ezzel az ellenzék részéről is aktívabbá váltak. A helyi sajtó április 23-án tudatta, hogy Batthyány Tivadar április 30-án Szentesen programbeszédet tart.50 A programbeszédet források hiányában nem áll módunkban közreadni, azonban mondanivalójának tartalmára a fent közölt levél alapján következtethetünk.

A választások előkészületei alkalmával a kormánypárt - a mögötte álló helyi hatóságok segítségével - akadályokat igyekezett gördíteni az ellenzék elé. Ezt tette szóvá a Batthyány-párt, amikor felhívta mindazon választóinak figyelmét, akiket kihagytak a választói névjegyzékből, hogy április 25-ig jogukban áll fellebbezni. Felszólították az érintetteket, hogy jelentkezzenek a Kossuth Lajos Pártkörben - Tyúkpiac tér 2., a Fischer-féle vendéglőben -, mert a párt ezen eljárás ellen közös panaszt nyújt be. Majd a történtek megvitatására s a további választási teendők megbeszélésére összeült a Kossuth Lajos Pártkör választmánya.51

A választási előcsatározások mind hevesebbé váltak. Erre vonatkozóan olvasható a Szentesi Kisgazda című lapban, hogy Szentesen is fellépnek egy jó páran képviselő-jelöltnek, akik mindannyian a „munka emberének vallják magukat".52 A kisgazda sajtónak ez a gunyoros megnyilvánulása azt vetíti elénk, hogy a különböző programbeszédek elhangzása során az egyszerű embereknek több jót helyeztek kilátásba, mint amennyi megvalósíthatónak tűnt. Ugyanezen újság április 26-i száma súlyosnak minősítette a Szentesi Hírlap kirohanását gróf Batthyány ellen,53 de annak tartalmát és a támadó nevét nem közölte. Az Alföldi Újságból azonban ismeretessé válik, hogy Vecseri János lelkész durva hangon nyilatkozott gróf Batthyányról. A sértésre a Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt szervező bizottsága válaszolt. A bizottság Vecseri tudomására adta, hogy a Függetlenségi 48-as párt nem követi őt a „drasztikusságban", holott támadásra bőven találna indokot. Továbbá megjegyezte, a kirohanásával bizonyságát adta annak, hogy ő maga sem bízik az Egységes Párt programjának vonzerejében.54 A korteskedést - mint látható -a kormánypárt részéről az ellenzék jelöltjével szemben durvább hangú támadások is tarkították. Az akadályok, a támadások ellenére az ellenzék kitartóan munkálkodott az előkészületeken. Ebből eredően április 27-én iparos tagjaival folytatott megbeszélést az elkövetkezendő feladatok végrehajtására vonatkozóan.55

Közben megkezdődött a jelöltséghez szükséges aláírások gyűjtése. A kormánypárt április végén magabiztosan azt nyilatkozta, hogy a választásokon nagy többséget remél.56 Ezt az optimista nyilatkozatot az Egységes Párt nyilvánvalóan az aláírások gyűjtési számadatára építve hangoztatta, mintegy előre jelezve győzelmüket.

A választások döntő mozzanatát képezte a programbeszédek megtartása. A kormánypárti jelölt választási beszédére május első napjaiban került sor. Bugyi Antal előbb az ország általános politikai helyzetével foglalkozott, majd a második részben megerősítette Bethlenék azon politikai törekvését, hogy az Egységes Pártban van az az erő, mely képes a nemzetet egységessé tenni.57 Nem kis meglepetést keltett - különösen a kormánypártiak körében -, hogy dr. Négyesy László volt nemzetgyűlési képviselő a választásokon ismét indulni akar, holott márciusban az őt felkereső szentesi delegációnak azt nyilatkozta, hogy a képviselőházban átadja helyét Bugyi Antalnak. Fellépése azonban kudarcba fulladt.58 Négyesy programbeszédének meghiúsulása nem múlt el nyomtalanul. A történteket Gulyás Pap Etelka szellőztette meg az Alföldi Újságban: „Nyílt levél gróf Batthyány Tivadarhoz,, című írásában. „Kit kímél a pártszenvedély - tevődik fel a kérdés -, ha dr. Négyesyt nem?" A cikk írója kijelentette, hogy ellensége minden erőszakoskodásnak, minden önkényuralomnak, és családi tradícióinál fogva Kossuth elveihez ragaszkodik. Dr. Négyesyt kiváló egyéniségnek tartja - vallotta -, s ezért csatlakozott pártjához. Kérésére megígérte, ha Négyesy dr. visszavonul a politikai élettől, az esetben Bugyi pártját fogja támogatni. Ígéretének megfelelően csatlakozni is akart, de megkövetelte, az Egységes Párt mondja ki nyilvánosan, hogy nincs köze a Négyesy elleni rendzavaráshoz. A Bugyi-párt viszont - jegyezte meg - hallgatag maradt. Így az ígéret alól felmentve érezte magát Gulyás Pap Etelka, s környezetével együtt felajánlkozott Batthyányéknak.59 A források ahhoz nem nyújtanak fogódzót, hogy felderíthető legyen, mi késztette, motiválta Négyesyt a politikai élet porondján való maradásra, az újbóli indulásra, az egyéni karrier avagy politikai megfontolások.

Bugyi Antal választói programbeszédének elhangzása után Czirbus Sándor, a Szentesi Kisgazda c. újság felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa vezércikket tett közzé „A mi álláspontunk" címen. Ezt azért érezte szükségesnek, mert többen azzal vádolták lapját, hogy eltért eredeti irányától, a Kisgazda Párt programjának és politikájának támogatásától. Bírálták azért is, hogy nem támogatja kellő mértékben a párt hivatalos jelöltjét, Bugyi Antalt. A lapszerkesztő belátta, hogy az utóbbi időben semleges hangot ütöttek meg, de azt tagadta, hogy a Szentesi Kisgazda politikai irányt változtatott volna. „Nem ismerjük el, hogy letértünk volna arról az útról, amelyet két esztendővel ezelőtt a Kisgazda Párt megjelölt. Mi hűségesek voltunk és vagyunk ahhoz a programhoz, amelyet a Kisgazda Párt két évvel ezelőtt adott ki és vallott..." - nyilatkozta a lapszerkesztő, majd leszögezte: „Sajnos nem így gondolkozott a Kisgazda Párt egy tekintélyes része, mert nem ezt az elvet követte két év után a Kisgazda Párt, nem volt következetes önmagához, kitért jobbra és kilendült balra. Ez az oka annak, amiért nem mentünk mindenben a Kisgazda Párttal, nem azonosítottuk magunkat azokkal az elvekkel, amelyek az eredeti programban nem voltak felvéve, sőt azzal merőben ellentétben állottak..." Üdvözlendőnek tartotta, hogy a választások előtt a párt kibővítette programját, amelytől remélhető lesz a korábbi kilengések megszűnése. A szociális és liberális gondolatokkal és elvekkel kibővített új program képviseletét a Kisgazda Párt Bugyi Antaltól várja. Ezzel kapcsolatban Czirbus Sándor kijelentette: „Nem voltunk egy véleményen Bugyi Antallal, hiszen a múltban személyes ellenségként állottunk egymással szemben, de ha Bugyi Antal a Kisgazda Párt eredeti programját, mely liberális és szociális, a követelményeknek megfelelően beváltja, akkor mi hajlandók vagyunk Szentes város közönségének békéjéért, nyugalmáért, Magyarország áldatlan jelenének megváltoztatásáért Bugyi Antalt követni, őt sokkal nagyobb mértékben támogatni, mint eddig bárkit támogattunk. "60

A választásokhoz közeledve a programgyűlések egyre sűrűsödtek. Gróf Batthyány a május 14-én tartott népgyűlésen kiegészítette programját; s ez alkalommal felszólalt a Szociáldemokrata Párt küldötte, Gyürey Rudolf is. Batthyány beszédét azzal kezdte, hogy nem szokása a személyeskedés, s ezért ezúttal sem hajlandó másra, mint a két párt - a kormány- és az ő pártja - közötti programbeli különbségekre kitérni. Kijelentette viszont, hogy minden tudomására hozott visszaélés miatt a független bírósághoz fordul, s a bíróságra bízza, hogy akik fenyegetőznek, a választás tisztasága ellen vétenek, azokat vonja felelősségre. Ezt követően rátért a kormány politikájának értékelésére. A jóvátételi kérdésben a kormányt hibáztatta, hogy nem hozta napvilágra a követeléseket. Ha nyílt kártyával játszott volna - mutatott rá Batthyány -, akkor a nyilvánosság ereje, a tömeg tüntetése - miként Bécsben történt - hatalmas fegyver lett volna a túlzott jóvátételi követelésekkel szemben. Az állam pénzügyeivel kapcsolatosan követelte, hogy a Károlyi-kormánytól a Bethlen-kormányig minden kabinet zárszámadását hozzák nyilvánosságra. Ezzel a követelésével kideríteni és tisztázni akarta azokat a pénzügyi vádakat, amellyel a Károlyi-kormányt illették. Lássa világosan az ország, hogy mennyit költött Károlyi-kormánya, és mire fordították eddig a pénzt az előző kabinetek a Bethlen-kormányig bezárólag. Követelte továbbá: mutassák ki, hogy az 1920-ban elköltött propagandamilliókat miként számolták el, ki és mire használta föl azokat. Felhívta a figyelmet, hogy a vagyonváltságot Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter az adósságok fizetésére kérte az országtól, de még sem a megfizetésre, hanem a folyó kiadásokra fordították. Befejezésül fölszólította a nagygyűlés résztvevőit, hogy szavazataikat az urnák előtt Kossuth elveire adják le.

Gróf Batthyány Tivadart követően Gyürey Rudolf, a Szociáldemokrata Párt kiküldötte szólalt föl, az országos pártvezetőség nevében köszöntve Szentes polgárságát, munkásságát. Arra kérte őket, hogy tartsanak ki Batthyány gróf mellett. Beszéde során kifejtette, hogy azért kell a Szociáldemokrata Pártnak szövetségre lépni a polgári ellenzékkel, mert egyik párt sem fejtheti ki politikai munkásságát addig ebben az országban, amíg itt a szabadságjogok nincsenek biztosítva. A Szociáldemokrata Pártnak tehát kötelessége segédkezet nyújtani ahhoz - mondotta -, hogy „becsületes, önzetlen liberális politikusok jussanak be a parlamentbe, mert így remélhető az, hogy a munkásság a parlamentben megértéssel találkozik". A területi integritást pedig csak úgy lehet elérni - hangoztatta Gyürey -, ha ebben az országban olyan jogrendet, biztonságot teremtenek, amelyet kívánatosnak tartanak azok is, akik az elszakított részekben élnek. Végezetül ismételten kérte a megjelenteket, hogy azt a jelöltet támogassák, akinek elveitől remélhető az ország sorsának jobbrafordulása, tehát a választáson Batthyány grófra szavazzanak. A városi gyűlést befejezve gróf Batthyány választási kampányát a szentesi tanyavilágban folytatta, hogy az ott élők előtt is kifejtse pártja politikai elveit, célkitűzéseit.61

Az elhangzott kiegészítő program a forrás tanúbizonysága szerint tulajdonképpen a kormány munkájának bírálatában merült ki, és célkitűzésként az ellenzék ismételten a kossuthi eszmék megvalósítását hangoztatta. Néhány mozzanatára azonban érdemes odafigyelni. A jóvátételi követelések megfékezésére az a módszer, amelyet Batthyány gróf felvetett, nem biztos, hogy célravezető lett volna. Ausztria ugyanis az antanthatalmak részéről más, előnyösebb elbírálás alá esett mint Magyarország, s így a jóvátétel elleni tüntetés nem feltétlenül vezetett volna eredményre. Ami a Károlyi-kormány beállított pénzgazdálkodását illeti, ezzel a visszamutogatással a Bethlen-kormányzat a kialakult nehéz gazdasági helyzetet s az előállított politikai viszonyokat Károlyiékra, a forradalmakra igyekezetett hárítani. Gyürey felszólalása pedig hiteles bizonyítéka annak, hogy a Szociáldemokrata Párt vidéki szervezetei az 1922-es választásokon a központi vezetés állásfoglalására csupán a polgári ellenzék támogatására szorítkozhattak. És a pártnak ezt a politikai magatartását a központi vezetés az országban uralkodó politikai jogrend hiányával magyarázta.

A nagygyűlésen elhangzottakat rövid cikkben a kisgazda lap is közölte. A jelölt programbeszédében kifejtette - írja az újság -, hogy Kossuth elveinek: a sajtó-, a szólás- és a gyülekezési szabadságnak már évtizedek óta híve. Továbbá örömmel nyugtázta, hogy a gyűlés nyugodt körülmények között zajlott le. Azt viszont szomorúan állapította meg gróf Batthyány - hangzik a cikk -, hogy az antant június 10-ig 28 000 db élő jószágot követel jóvátétel fejében, melyet a magyar nemzet képtelen teljesíteni. Batthyány gróf a kormányt hibáztatta, amiért ezt nem hozta az ország népének a tudomására, mint az osztrák kormány tette.62 A programbeszéd alapján válik tehát ismeretessé, hogy az antant 1922 májusában mekkora jóvátételi kontingenst követelt Magyarországtól. Ekkora mennyiségű élőjószág átadása a háború által amúgy is megtizedelt jószágállományból szinte lehetetlennek tűnt. És nagyon megsanyargatta volna elsősorban a parasztságot az ilyen kíméletlen nagyságrendű követelés teljesítése.

A kormánypárt utolsó simításként - mivel már csak ezen a héten lehetett gyűléseket tartani - a város kisiparosságát kereste föl. Május 15-én az Ipartestület székházában Pálfy Dániel volt képviselő, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke Szathmáry Tihamér nyugalmazott főispán kíséretében tartott beszédet. Budai Bálint helyi ipartestületi elnök megnyitó szavait ellentmondás és nemtetszés kísérte. Őt követően Pálfy Dániel a kormány politikáját vázolta föl a jelen levő kisiparosok előtt. Végigvezetette a Bethlen-kabinet fontosabb intézkedéseit: földreform, ipartörvény, adórendszer bevezetése stb. Ez utóbbiról szólva elmondotta, hogy azt a kormány sem tartja megfelelőnek, kiváltképpen a forgalmi adót kívánja revideálni, hogy ez eddig nem történt meg, azért az ellenzéket okolta, mivel „üres szóvitájával" megakadályozta annak keresztülvitelét. Pálfy szentesi beszéde sok közbeszólást váltott ki, különösen a forgalmi adó felemlítésekor adott hangos kifejezést a hallgatóság az ellentétes véleményének. Az Ipartestületek Országos Szövetsége elnökének beszéde után Bugyi Antal kormánypárti képviselőjelölt a már korábbról ismeretes programelveit sorakoztatta fel. Ismertette, hogy közéleti tevékenységének mit köszönhet Szentes, s végezetül megnyugtatólag közölte a hallgatósággal, hogy vállalatával nem támaszt versenyt a helyi kisiparossággal szemben.63

A választásokhoz közeledve a kormánypárt - mint a fentiek is mutatják- némileg változtatott taktikáján, s a kormány eddigi pénzügyi politikáját nem helyeselve bejelentette, hogy az eddig bevezetett forgalmi adót felülvizsgálja. E téren látnia kellett, hogy választási sikere szinte megköveteli az adóügy terén a változtatás kilátásba helyezését. Hogy ez eddig nem valósulhatott meg, az okokat taktikailag a kormányellenes erőkre igyekezett hárítani. A helyzetet oly módon állította be, hogy a súlyos gazdasági körülményekből való kilábalást az ellenzék is hátráltatja helytelen hozzáállásával. Tehát ez úton is próbálkozott az ellenzék választási esélyeit csökkenteni.

A választási bizottság a választás napját Szentesen 1922. május 28-ra tűzte ki. Az I. szavazási kör a központi református iskola, a II. az Ipartestület nagyterme, a III. a Deák Ferenc utcai református iskola, a IV. a hékédi állami elemi iskola, az V. a városháza közgyűlési terme, a VI. a Villogó utcai református iskola, a VII. a római katolikus kör, a VIII. a Stammer Sándor és az Árpád utca sarkán lévő iskola, a IX. az Első Budapesti Gőzmalom irodahelyisége, a X. a nagytőkei népház, a XI. a pankotai csatornaőrház tiszti szobája volt. A szavazást reggel 8 órától lehetett megkezdeni, s addig tarthatott, amíg volt szavazó. A választást lebonyolító Központi Választmány falragaszokon és dobolással hirdette ki, hogy a választásra jogosultak melyik szavazókörhöz tartoznak; ezt tartalmazta a szavazásra jogosító igazolvány is. Ha valaki ilyen igazolvánnyal nem rendelkezett - szavazati joga viszont volt - ez a körülmény nem akadályozhatta meg abban, hogy szavazati jogát ne érvényesítse.64 A Szentesi Kisgazda c. lap tudatta a lakossággal: oly módon bővült a választójog, hogy akik az 1918-as választási névjegyzékben szerepeltek, azokat az 1922-es választási névjegyzékbe is felvették.65 Május 27-re pedig pontosan ismertették a szavazóhelyiségeket.66 A jelölteknek az induláshoz szükséges ajánlási íveket május 20-ig kellett legalább 10%-os aláírással leadni. Molnár István ítélőtáblai bíró, választási biztos két ajánlási ívet kapott kézhez: Bugyi Antal az Egységes Párt, valamint gróf Batthyány Tivadar a Függetlenségi és 48-as Párt jelöltjét.67 Ezekkel a hivatali aktusokkal végbementek a választások előkészületei.

Az ellenzéki sajtó is ismertette, hogy jelöltjének elegendő aláírása van a jelöltséghez. Továbbá felhívta a figyelmet, hogy a megjelent rendelet értelmében a régi jogon szavazattal rendelkezők, ha a választói névjegyzékből kimaradtak is, azért szavazhatnak, de csak az esetben, ha a királyi közjegyzőnél igazolást szereznek be arról, hogy az 1918. évi névjegyzékbe fel voltak véve. E tekintetben a párt a rászorulóknak felvilágosítást, segítséget is nyújtott.68 Végezetül Batthyányék kijelölték a 11 szavazókörzet alapján a választási gyülekezési helyeket,69 amely arra vall, hogy az ellenzék körzetenként egységesen vonult fel szavazni.

Három nappal a választások előtt gróf Batthyány visszaérkezett Szentesre, s a sajtóban újabb felhívást tett közzé. Tudatta a választópolgárokkal, hogy országszerte a kormánytábor részéről „rettentő atrocitásokat" követnek el. Ennek ellenére kijelentette, hogy az ellenzéki pártok fényes győzelmet fognak aratni a választásokon, s annak lezajlása után a kormánypárt elemeire bomlik, a kormány megbukik, s egészen új átalakulásnak kell bekövetkeznie, amelyben a demokratikus és liberális pártoknak nagy szerep jut. Minél nagyobb lesz az ellenzék sikere - olvasható a cikkben -, annál könnyebben megy majd végbe az átalakulás. A kormány és a helyi hatóságok kilengésének alátámasztására többek között egy szentesi hadiözvegy vendéglősnő esetét hozta föl, akinek bezárták az üzletét, s a borkészletét lefoglalták röviddel azután, hogy Batthyány gróf ott járt. Ezt a jogtalanságot Batthyány közölte Kállay Tibor pénzügyminiszterrel, aki utasította a szegedi pénzügy-igazgatóságot az ügy orvoslására, s intézkedett a vendéglő újbóli megnyitása, valamint a lefoglalt borkészlet visszaadása felöl. A hatóságok sokakat azzal fenyegettek meg - írja a sajtóban Batthyány gróf -, hogy ha reá szavaznak, nem kapnak többé kenyeret a szentesi kenyérgyárból. A kocsmárosokat és a trafikosokat engedélyük visszavonásával, a közalkalmazottakat nyugdíjazással vagy elhelyezéssel ijesztgették. Az érdekelteket megnyugtatta, hogy ezen ügyben eljárt, s a legilletékesebb miniszterek garantálták, hogy senkinek nem lesz bántódása abból, ha az ellenzékre adja le szavazatát. Sőt hivatalos ígéreteket kapott arra nézve, ha netán valakit politikai állásfoglalásáért bárki terrorizálni próbál, az illető egyént a választások lezajlása után bíróság elé állítják. Arra kérte polgártársait, hogy ne üljenek fel az esetleges helybeli fenyegetéseknek, és mindenki bátran szavazzon politikai meggyőződése szerint.70 Batthyány gróf felhívásában ismételten adalékkal szolgált a helyi hatóságoknak az ellenzékkel szembeni törvénysértő fellépéseiről. E jogellenes intézkedések visszatükrözik, hogy a kormánypárt választási győzelmének kivívása érdekében Szentesen a gazdasági kényszerítő eszközök alkalmazásától sem riadt vissza. A sajtó közleménye viszont azt is elénk vetíti, hogy a legfelsőbb állami hatóságok igyekeztek az ilyen helyi kilengéseket korlátok közé szorítani. A cikk további részéből az ellenzék túlzott optimizmusa érzékelhető a várható eredményt illetően. A helyzet megítélése, a győzelem kilátásba helyezése enyhén szólva irreális elképzelés volt, hiszen gróf Batthyány szentesi vetélytársa 4865 ajánlással indult neki a választásoknak,71 s ez a tény már maga sejtette, hogy Bugyi Antal az esélyesebb.

Az új választójogi rendeletet a kormány még 1922 márciusában adta ki, s ebben a hónaban a kormánytól távirat érkezett Szentesre, melyben felszólította a polgármestert, hogy haladéktalanul intézkedjék a Központi Választmány megválasztásáról. A 2200/1922. ME sz. rendelet értelmében március 6-án a képviselő-testület kebeléből megválasztották a 13 főből álló Központi Választmányt - dr. Négyesi Imre polgármester elnökletével -, amelynek feladata volt a választások adminisztratív előkészítése s a lebonyolításáról való gondoskodás.72

A választás napján az ellenzék lapjában a pártharcok befejezéséül az alábbi közlemény jelent meg: Ezen a napon döntő ütközet lesz! A kormánypárt, melynek egységét tisztán és kizárólag az adja meg, hogy a hatalom fonja össze őket, „mint törött fazekat a drót," felvonultatta eddig is minden fegyverét, és méginkább felvonultatja a mai nap az ellenzék ellen. Az ellenzéknek nincs más fegyvere, mint az igazság szava, míg ezzel szemben az Egységes Párt „a modern háborús technika minden eszközével rendelkezik ... könnyű üteg, aknavető, lángszóró stb." Vagyis választási nyelvre lefordítva: népgyűlésbetiltás, ajánlási ív el nem fogadása, letartóztatás, korcsmajog megvonása, fenyegetés, ígérgetés. Mindez egy hétig tart - szögezi le az újság -, hiszen ennyi idő alatt elmúlnak a választások. Az írás a továbbiakban azzal foglalkozik, hogy Batthyány grófot az Egységes Párt részéről milyen támadások, sértegetések érték. Pedig ő a választási előkészületek során nem ígért mást, csak azt, hogy „visszaszerzi az emberek nyugalmát, visszaadja a polgári szabadságjogokat, s ez feltehető Batthyányról..." Az még bizonytalan - állapítja meg a cikk - vajon a pártok közül az országban melyik kerül ki győztesként. Az az egy biztos, hogy bármelyik kapjon is többséget, a jelenlegi szűklátókörű kormányzati elv már megbukott. Kivételes törvényekkel, rendeletekkel, szabadságjogok megcsonkításával, milliárdos ráfizetésekkel, forgalmi adókkal, monopóliumos közgazdasággal nem lehet állandóan kormányozni. Aki tehát azt akarja, hogy az ország szenvedése, nélkülözése, megpróbáltatása megszűnjön -szól az utolsó felhívás -, buktassa meg a kormányt, és segítse diadalra szavazatával az ellenzéket.73 Az ellenzék ebben a cikkében is a kormány politikájának legsebezhetőbb pontjait célozta meg. Támadta a választások előkészületei során az ellenzékkel szemben elkövetett törvénysértő eljárásokat s a kormányzás elveit, módszereit diktatórikusnak minősítette. A tudósítás szinte sugallja, hogy kormányzati változtatásra van szüksége az országnak, olyan vezetési elvet kell meghonosítani, melyben a demokratikus vonások dominálnak.

Szentesen a választásokat 1922. május 28-án bonyolították le. Eredményt május 30-án hirdettek, amelynek értelmében Bugyi Antal 3038, Batthyány Tivadar pedig 1920 szavazatot tudhatott magáénak. Bugyi Antal tehát 1118 szavazati többséggel múlta felül ellenfelét, azaz 63,19%-kal. A korabeli sajtó nagyon szűkszavúan nyilatkozott az eseményről; mindössze a két számszaki eredményt közölte, továbbá azt, hogy a város „választóközönségének bizalma Bugyi Antal felé fordult és őt kívánja képviseletével megbízni". Az újonnan megválasztott nemzetgyűlési képviselőt dr. Mátéffy Ferenc ny. polgármester köszöntötte, majd dr. Négyesi Imre polgármester arra kérte Szentes lakosságát, hogy tartson ki képviselője mellett.74 A választások kormánypárti sikere újabb lépést jelentett Szentesen is a rendszer konszolidációja felé. Az Egységes Párt győzelme egyrészt itt is annak tudható be, hogy a választások előkészületei alkalmával és ideje alatt a helyi hatóságok minden erejükkel támogatták a siker érdekében. Az elért fölényt jelentősen elősegítette, hogy a kormány a Szentes méretű vidéki városokban nyílt szavazást rendelt el, és ezzel az Egységes Párt választási pozícióját, győzelmének esélyeit nagy mértékben megnövelte. Másrészt Szentes birtokos parasztságának jelentős hányada a kormány mellé állt, jelezve, hogy be akar illeszkedni a rendszer kereteibe.

A szentesi eredmény is jól példázza, hogy a parasztság döntő tömegeinek többsége a 20-as években a kormánypárt mögé sorakozott föl.

A modern kor sajátosságainak megfelelően a parasztság megmozduló részének szervezkedése már nem a szó hagyományos értelmében vett paraszti mozgalom volt. Mégpedig abban az értelemben nem, hogy nem a parasztság önálló érdekeinek kifejeződése, nem is elsősorban és mindenekelőtt sajátságos paraszti érdekek hordozója. Maga a szervezkedés is más, alapjában más rétegek alkotó részeivé válik. A különböző politikai pártszerveződések képviselik ugyan a parasztság követeléseit, de többnyire politikai manipulációk áttételein keresztül, a polgári közélet pártpolitikai játékszabályainak megfelelően.75

 

5. PÁRTÉLET A KISGAZDA PÁRTBAN

A választások befejeződésével a Kisgazda Párt politikai aktivitása szürkébbé vált, s a párt élete jobbára a belső problémákra korlátozódott. Az adatok tanúsága szerint 1923 őszéig a pártéletben úgyszólván említésre méltó esemény nem történt. Mindössze annyi, hogy az ez év szeptember 6-i választmányi ülésen Pataki Imre elnök bejelentette, hogy a helyi kisgazda lap „már idők óta nem azon szellemben ír, melyet tőle a pártállása megkövetel ..." A lap ezen helyzetével a párt politikai bizottsága is foglalkozott, s azt indítványozta, hogy a helybeli körök az elnökségből nevezzenek ki egy szerkesztő bizottságot, melynek feladatául határozza meg - dr. Péter Ernő ügyvéd bevonásával - az újságot cenzúrázni. Az elnök egyben azt is javasolta, hogy a lap címét „Szentesi Kisgazdapárt Hivatalos Lapja" elnevezéssel meg kell változtatni. Juhász Mátyás választmányi tag az indítványokat azzal egészítette ki, hogy a Kisgazda Párt ezen határozatáról a helyi politikai (48-as) köröket jegyzőkönyvileg értesíteni kell. A választmányi bizottság végül is az elnökséget bízta meg a lap szellemi irányításával, s erről értesítette a politikai bizottságot.76 A határozat értelmében a Szentesi Kisgazda c. politikai napilap 1923. szeptember 12-től feltüntette fejlécén, hogy a Szentesi Kisgazda Párt hivatalos lapja, de továbbra is Czirbus Sándor felelős szerkesztő irányítása mellett jelent meg. Az 1920 májusában alapított újság szerkesztését 1924. május 8-tól előbb Herceg Jenő, július 27-től Szittner Imre, majd 1926. március 16-tól Rónai Ernő Béla vette át. Alap 1926. december 31-én megszűnt, beolvadt a Gálffy István szerkesztésében megjelenő Szentesi Hírlapba. (Ez utóbbi lap kiadását és szerkesztését 1931 júniusában Bugyi Antal vette át.)77

Az 1924-es esztendőben a párt elsősorban gazdasági jellegű kérdésekkel foglalkozott, másodsorban a pártot érzékenyen érintő politikai kérdés is fölmerült, s egy közigazgatási probléma került megtárgyalásra. Az október 5-én tartott választmányi ülésen - amelyen Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő is megjelent - Kátai Pál Imre előadta, hogy azok a kis emberek, akik huzamosabb ideig a háborúban voltak, még nem szabadultak föl az alól, hogy birtokaikat annak adják, akiket ők jobbnak látnak, s a háztulajdonosok sem értékesíthetik közülük szabadon tulajdonaikat. Kátai ebben a megkötöttségben a magántulajdon korlátozásának sérelmét látta, s arra kérte a nemzetgyűlési képviselőt, hogy a kisgazdák érdekében ebben az ügyben tárgyaljon a földművelési kormánnyal, aki erre ígéretet tett.78 A kormány ezen korlátozó rendelkezésének okát pontosan kideríteni nem tudjuk. Valószínűnek kell tartanunk, hogy az állam nem akarta kitenni ezeket a háborút viselt embereket az elszegényedésnek. A kistulajdonnal szembeni fenti megkötöttség az állam adóügyi politikájával is összefügghetett, nehogy a tulajdonok olyanok kezébe kerüljenek, akik képtelenek utánuk adózni, s ezzel a kormány amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét súlyosbítsák.

Ezen a választmányi megbeszélésen Bálint János felvetette, hogy a „mezőgazdasági ágra", különösen a mezőgazdasági cselédekre sérelmes az üzletek vasárnapi zárva tartása. Arra kérte Bugyi Antalt, hasson oda, hogy Szentesen az üzletek legalább 10 óráig legyenek nyitva. A nemzetgyűlési képviselő bejelentette, hogy ez ügyben a kereskedőkkel tárgyalni kíván és megállapodásra akar jutni, s arra kérte a választmányi ülést, hogy e fontos megbeszélésre háromtagú bizottságot küldjön ki.79 (A tárgyalás eredményéről vagy eredménytelenségéről iratok hiányában nem számolhatunk be.)

A Szentesi Kisgazda Párt 1924. október 26-ra rendkívüli ülést hívott össze, amelyen szintén megjelent a nemzetgyűlési képviselő, valamint a város polgármestere is. Bálint József elnök bejelentette, hogy a rendkívüli ülést azért kellett összehívni, mert Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter lemondása alkalmából a párt küldöttsége Pesten járt, hogy a miniszternek további bizalmat szavazzon. Bugyi Antal előadta, hogy a párt szentesi küldöttségét nem tudta a miniszter elé vezetni. Tudatta, hogy Nagyatádit a lemondásra az ún. Esküdt-ügy, a földreform körüli bonyodalmak készítették; munkája elé a nagy uradalmak akadályt gördítettek. Majd ismertette azt a 16 pontos kérelmet, melyet Nagyatádi Szabó István a miniszterelnökhöz nyújtott be.80

Ismeretes, hogy Nagyatádi - miután titkára, Esküdt Lajos ellen panamázás vádjával pert indítottak - októberben lemondott a földművelésügyi tárcáról. Az ellenzékbe vonulás gondolatát is latolgatta, de végül is az Egységes Pártba maradt. 1924. november l-jén pedig váratlanul elhunyt.81 A Szentesi Kisgazda Párt Nagyatádinak mint kisgazdapárti politikusnak akart volna további bizalmat szavazni, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy a jövőben is a gazdatársadalom érdekeit képviselje a kormányban.

Ez év őszén és részben a következő esztendőben napirendre kerültek a helyi közigazgatás ügyei is. A november 30-án lezajlott választmányi értekezleten megjelent a Kisgazda Szövetség elnöke, Jószai Bálint, és a tanácskozáson kifogásként vetette föl - mivel híre terjedt a városban -, hogy a kormány nem kérte ki a Kisgazda Párt és más parasztszervezet véleményét az új főispán kinevezésének ügyében. A párt egy bizottság alakítása mellett döntött, utasítva azt, hogy vegye fel a kapcsolatot a város nemzetgyűlési képviselőjével, s ha az ügy úgy kívánja, utazzék föl Pestre a kormányhoz, és olyan egyén kinevezését kérje, akit a párt „eléje tár, aki a helybeli viszonyokat közelebbről ismeri". A delegációba beválasztott személyek: Aradi István, Bálint József, Horváth József és Kátai Pál Imre.82 A fenti ügy a december 7-i választmányi ülésen ismételten terítékre került. A nemzetgyűlési képviselő ismertette a belügyminiszter nyilatkozatát, amelynek lényege, hogy a főispán kinevezésének kérdésében nem fogad deputációt, mivel az kormányzati feladat.83 A belügyminiszter elutasító magatartása azt jelzi, hogy a kormány a Kisgazda Pártnak sem engedett beleszólást kormányzati ügyekbe, egy olyan fontos beosztás kinevezésében, mint a főispán, aki a vármegye politikai életéért felelős, s e téren a kormánnyal közvetlen kapcsolatot tart. Ez az álláspont egyben a Kisgazda Pártnak a köz- és politikai életben való fokozatos háttérbe szorítására is utal.

1925-ben jelentős személyi változásokra került sor a Kisgazda Pártban. Januárban lemondott tisztségéről a választmány elnöke, Kanász Nagy Mihály.84 Az új választmányi elnököt február 21-én választották meg, Kiss András személyében, és mellé egy 12 tagú választmányi elnökséget. A párttagság létszáma ebben az évben 55 fővel gyarapodott.85 Az újonnan megválasztott választmányt a február 25-én tartott nagygyűlésen hagyták jóvá, s a párt tiszteletbeli tagjaiul megválasztották Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselőt, dr. Négyesi Imre polgármestert, valamint tiszteletbeli ügyészül dr. Péter Ernőt. Az új elnök összetartásra s arra szólította föl a tagságot, hogy óvakodjanak a bomlasztó elemektől. És mivel a párt elvesztette vezérét, Nagyatádi Szabó Istvánt - figyelmeztetett -, ennélfogva jobban kell küzdeni az életben maradásért, tehát kétszeresen szükség van az összetartásra.86 Valóban Nagyatádi halála a Kisgazda Párt országos hálózatának elsorvadási veszélyét jelentette, s ezért látta szükségesnek az elnök az összetartást megszilárdítani.

A személyi változások a következő hónapokban folytatódtak. A párt február 29-i választmányi ülésén az elnök javaslatot tett a Politikai Intéző Bizottság újjáalakítására a következő összetételben: Bálint József, Csányi Sándor, Kálmán Imre, Bálint János, Kátai Pál Imre, Debreczeni József, Bugyi Imre, Kiss András, Sipos András és Czakó Gyula személyében. Majd újjáalakították a kilenctagú vigalmi bizottságot, s mellé segítségül tizennégy fős ifjúgárdát hoztak létre (közülük választották ki bálak rendezésekor a főrendezőket). Kijelölték a párt négyfős pénzügyi szakosztályának tagjait is.87 A március 29-én tartott választmányi tanácskozáson Sipos András viszont kifogásolta a párt Politikai Intéző Bizottsága tisztújítását, mivel megválasztása során több szabálytalanság elkövetését tapasztalta. Előadta, hogy a politikai intéző bizottsági tagok a tisztújítás előtt megállapodtak, hogy kiket szándékoznak megtenni az Intéző Bizottság vezetőivé. A megegyezés ellenére -állította Sipos - Csányi Sándor, a választmány elnöke a bizottsági ülésen egészen más irányú beszédet mondott, és másként is szavazott. Csányi védekezve előadta, hogy az Intéző Bizottság fenti megbeszélésén nem volt jelen, s ő a régi elnökre, Bálint Józsefre szeretett volna szavazni, de amikor Bálint kijelentette, hogy az elnökséget továbbra sem vállalja, utána saját belátása szerint járt el. Több felszólalás után az elnök Sipos András azon indítványát, hogy a párt vonja vissza az általa újjá választott Intéző Bizottságot szavazásra bocsátotta. A választmány 17 szavazattal 3 ellenében oly módon döntött, hogy ezen bizottság tagjainak megválasztását semmisnek nyilvánítja.88 Ez alkalommal a párt Mezőgazdasági Bizottsága is tisztújítást tartott, de az elnök és a tagság tudomása nélkül, s így azt semmisnek nyilvánították.89

A Politikai Intéző Bizottság kérdése ez év őszén újfent szőnyegre került. Sipos András a választmány szeptember 11-i megbeszélésén sürgette a nevezett bizottság felállítását. Azt indítványozta, hogy erről az ügyről a párt elnöke tárgyaljon az I. 48-as kör elnökével, Pataki Imrével, aki - nem tudni mi okból - vonakodott a kérdés rendezésétől. A II. 48-as kör elnöke, Török Imre a párt vezetőségére bízta annak összeállítását, de ő maga nem volt hajlandó a bizottság tagja lenni. A nevezett bizottság felállítását Bálint János, Csányi Sándor és Kiss András is erélyesen követelték, s erre a választmányi ülés akként határozott, hogy a következő ülésén megválasztja a párt Politikai Intéző Bizottságát.90

Az esztendő utolsó hónapjában még egy személyi változást kellett megoldani. A december 6-án megtartott választmányi gyűlésen Bálint József elnök bejelentette, hogy Aradi István pénztáros elhalálozott, indítványára a párt jegyzőkönyvileg fejezte ki az özvegynek részvétét. A választmány pedig ideiglenesen Kiss Andrást bízta meg pénztárnoknak. A régi Politikai Intéző Bizottságba pedig az elhunyt helyére Juhász Mátyást nevezték ki.91 Ez utóbbi kinevezés viszont arra vall, hogy erre az időre a párt Politikai Intéző Bizottságát még nem választották újjá.

Az 1924/25-ös év eseményei hitelt érdemlően azt igazolták, hogy a Szentesi Kisgazda Párt - az 1922-es választások ideiglenes szövetsége ellenére - még részben sem olvadt be a kormányzó Egységes Pártba, hanem annak politikáját támogatva megőrizte a hozzá laza szállal kapcsolódó 48-as körökkel és más gazdaszervekkel önálló szervezeti keretét.

Az év hátralevő részében Jószai Bálint nyújtott be tagfelvételi kérelmet, mely körül heves vita alakult ki, s az elnök a kérdést azzal zárta le, hogy olyan személy nem vehető fel a pártba, akinek felvétele a válaszmányi tagok között vitát vált ki.92 Jószai Bálint a Kisgazda Szövetség elnöke a Kisgazda Párt 1926. január 17-i válaszmányi ülésére ennek ellenére beterjesztette a felvételi kérelmét, de azt ismételten elutasították.93 Jószai ügye a párt január 23-i nagygyűlésén is felmerült, de itt sem talált megértésre,94 - melynek okai ismeretlenek.

Az 1926-os év a párt nagygyűlésének felvezetésével kezdődött. A január 17-i választmányi tanácskozáson az elnök javasolta, hogy folyó hó 23-án délelőtt 10 órakor a párt tartsa meg évi nagygyűlését, s bejelentette, a meghívót az újságban közzétette. Kiss András és Juhász Mátyás ellenvetése ellenére a választmány a nagygyűlés megtartása mellett döntött. Továbbá határozatott hozott, hogy a választás alá eső választmányi tagok s a pénztárnok kijelölésére az alábbi tagokat válassza meg: Kátai Pál István, Vajda Bálint, Kátai Pál Imre és Kulcsár Bálint.95

A közgyűlést 1926. január 23-án tartották meg. Az elnöki jelentést Szabó János főjegyző olvasta föl, melynek során először is Aradi István elhalálozásáról emlékezett meg. Majd beszámolt a párt elmúlt esztendei működéséről, és ismertette, hogy a párttagok létszáma 34 rendes és 12 alapító taggal növekedett, a vagyona pedig 5 103 600 koronával gyarapodott. Tájékoztatta a tagságot, hogy a párt az elmúlt időszakban két főispáni beiktatáson vett részt, s hogy a volt főispánnal, dr. Nagy Sándorral sikerült jó kapcsolatot kiépíteniük, ellenben az új főispánnal - ifj. Madarasi Gábor - a tárgyalt időszakig a Kisgazda Párt nem tudott jó viszonyt kialakítani. A nagygyűlés a szűkre szabott elnöki jelentést tudomásul vette.96 Ezt követően a párt költségvetését az elnöki beszámoló az alábbiakban terjesztette elő:

Bevételek:
tagdíjból 3 000 000 K
biliárd, kártyajátékból 3 000 000 K
báli jövedelmekből 4 000 000 K
10 000 000 K
Kiadások:
hírlapra 1 500 000 K
tűzrevalóra 3 000 000 K
politikai célokra 3 000 000 K
irodaszerekre 500 000 K
tisztviselői tiszteletdíjakra 1 000 000 K
rendkívüli kiadásokra 1000 000 K
10 000 000 K

Az előirányzott költségvetést a közgyűlést jóváhagyta.97

Az elnöki beszámoló meghallgatása és a költségvetés elfogadása után került sor a párttisztségek újjáválasztására az alábbi összetételben: Pataki Imre örökös tiszteletbeli elnök, Dallos Szilágy Mihály pénztáros, választmányi tagok: Barta Imre, Bugyi Imre, Debreczeni József, Hegedűs Tóth István, Juhász Mátyás, Pataki Imre, Török Gyula, ifj. Vajda István, Debreczeni Sándor, Kanász N. Mihály és Ruzs Molnár Sándor. Egy év időtartamra pedig Lakos Sándort és Soós Jánost kooptálták. A pénztárvizsgáló bizottságba a következők kerültek be: Tódor József, Nemecz István és Török Károly.98 A január 31-i választmányi ülésen pedig a különböző bizottságok tagjainak megválasztását az alábbiakban ejtették meg: Pénzügyi Szakosztály 4, Politikai Intéző Bizottság 11,

Vigalmi Bizottság 12 fő és még melléjük beosztva 12 tagú ifjúgárdista.99 A tagnyilvántartás alapján 1926 januártól július elejéig 30 új tagot vettek fel a pártba.100

A fenti központi szervek megválasztását követte július 18-án a Kisgazda Pártkör II. és III. 48-as Függetlenségi Körének díszválasztmányi ülése. Az ünnepségen megjelenteket Bálint József, a Kisgazda Párt elnöke köszöntötte, s rövid beszédében méltatta Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselőnek a Kisgazda Párt és más szentesi politikai körök érdekében kifejtett munkásságát. Bugyi érdemeire való tekintettel indítványozta, hogy válasszák meg díszelnöknek, amit a díszválasztmány egyhangúlag elfogadott. A nemzetgyűlési képviselő meleg hangon köszöntötte díszelnökké történő megválasztását, s megígérte, hogy e politikai köröknek a tőle telhető minden támogatást megad. A díszközgyűlésen megjelent ifj. Madarasi Gábor főispán, dr. Csergő Károly alispán, dr. Kövér Imre vármegyei főjegyző és dr. Négyesi Imre polgármester is. Elsőnek a főispán szólalt föl, és kijelentette, hogy a Kisgazda Párttal szemben nem az elégedetlenség, hanem a megegyezés híve. Dr. Csergő Károly a megbecsülés hangján szólt a város gazdatársadalmáról, és garantálta, ahol lehetséges, ott segít a gazdák bajain. A polgármester pedig hozzászólásában megelégedve nyugtázta, hogy a gazdaközönség Szentesen egységes, s ezen egység megtartására kérte a párt tagságát.101 Korábban említettük, hogy a tárgyalt időpontig a párt az új főispánnal nem volt képes megfelelő jó kapcsolatot kiépíteni. A vármegye vezető embereinek s a polgármesternek a díszválasztmányi ülésen való megjelenése a jeget megtörte, s a jó viszony kialakítása megkezdődött, melynek kezdeményezését politikai okokból maga a főispán látta szükségesnek az elkövetkezendő időkre. A polgármesternek viszont a város gazdatársadalmának egységes voltára történő utalása irreális megállapítás volt. E társadalmi réteg politikai egyöntetűsége Szentesen sem állott fenn.

A nyár folyamán vetődött föl az egész gazdatársadalmat gazdaságilag érintő problémaként a leventébe járás kérdése. Az augusztus 26-i válaszmányi értekezleten Bálint József pártelnök előterjesztette, hogy a leventeoktatás - hetente egy alkalommal volt - a gazdákra nézve sérelmes, s ennek korrigálása érdekében tiltakoznak a kormánynál. Csányi Sándor választmányi elnök azt javasolta, a párt nevében kérjék, hogy a leventekiképzést Szent György napjától (ápr. 24.) Szent Mihály napjáig (szept. 29.) szüneteltessék, és így csak a téli időszakban „vennék el a gazdáktól az (ifjú) cselédet".102 A gazdák pártjukon keresztüli tiltakozását a leventeképzés időpontja ellen kimondottan gazdasági érdekük vezérelte, melynek elfogadása az önérdeken túlmenőleg kétségtelen közgazdaságilag is indokolt lett volna. Azonban a katonai vezetés által fontosnak tartott előzetes kiképzés elve szempontjából várható volt, hogy a kormány a kérelem teljesítéséhez nem járul hozzá. Október 27-én ismeretessé is vált, hogy a leventeügyben történt eljárás eredménytelenül zárult.103

 

6. AZ 1926-OS ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

Az 1926 decemberi s az 1927 januári országgyűlési választások annak a bethleni koncepciónak feleltek meg, amelynek célja az államhatalom autoritatív (önkényes) erőinek növelése volt, a miniszterelnök és egyben a kormánypárt vezérének hatalmi pozíciója alátámasztására. A Ház feloszlatása az előírt időnél fél évvel korábban megtörtént, mivel Bethlen miniszterelnök mielőbb szabadulni akart attól a parlamenttől, amelyben ugyan abszolút többségben volt, de a legitimista és szociáldemokrata ellenzék még így is bizonyos nehézséget okozott számára.

Az új választójogi törvény (1925: XXVI. tc.) még fokozottabban biztosította a kormánypárt befolyását; a korábbi 29,5%-ról 26,6%-ra csökkentette a választók lakossághoz arányított számát; a 245 képviselőből 199-et nyílt szavazással választottak.

Bethlen választási hadjárata főleg a szociáldemokraták ellen irányult, korábbi taktikájának megfelelően a liberálisokat is a szociáldemokraták ellen kívánta kijátszani. Az Egységes Pártnak mint kormánypártnak az esélyeit növelte az is, hogy az államapparátus tagjai meglehetősen nagy számban léptek föl jelöltnek a választásokon, s a szociáldemokraták jelöltjei ellen egyes törvényhatósági jogú városokban minisztereket jelöltek. Ezeken a helyeken mindenütt az Egységes Párt jelöltjei győztek. A nyílt szavazásos kerületekben a hatóságok adminisztratív fellépései olyan nagy méretűek voltak, hogy több vármegyében (Borsod, Gömör, Zemplén) csak az Egységes Párt és nem hivatalos jelöltjei mérkőztek. Külön miniszteri rendelet szabályozta a választásra kiadott sajtótermékeket. A rendelet különösen figyelmet fordított minden olyan sajtómegnyilatkozásra, mely a földbirtokreformra irányult.104

A választások eredményeként a kormánypárt a 245 mandátum közül 216-ot mondhatott magáénak, a Szociáldemokrata Párt 14-et, s a liberálisok együttesen 10 mandátumot szereztek. A Bethlen-kormány tehát az 1926-os választásokon elérte, hogy a parlamenti ellenzék tovább csökkent, s ez lehetőséget adott a pártok egész tevékenységének folytatólagos korlátozásához.105

A választás Szentes politikai életét is élénkebb mozgásba hozta. A Szentesi Politikai Pártok Intéző Bizottsága Pataki Imre elnökletével 1926. november 15-én a Kisgazda Párt székházában ülést tartott. Az ülésen megjelent Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő is, aki az ország politikai helyzetéről adott tájékoztatást. Ez után dr. Péter Ernő ügyvéd, az I. 48-as Népkör elnöke vázolta föl Bugyi Antal négy és félesztendős képviselői tevékenységét, s azt indítványozta, hogy a Politikai Pártok Intéző Bizottsága ismét őt jelölje a város nemzetgyűlési képviselőjévé. A Kisgazda Párt köré csoportosuló paraszti politikai szervezetek - kivéve a Kisgazda Szövetséget - az indítványt magukévá tették.106 A Politikai Pártok Intéző Bizottságának ezen határozatáról Pataki Imre táviratilag értesítette gróf Bethlen Istvánt, Szcitovszky belügyminisztert, valamint a Magyar Távirati Irodát. A miniszterelnök a fenti döntésért az alábbi távirattal fejezte ki köszönetét: „Pataki Imre úrnak, a Politikai Pártok Intéző Bizottsága elnökének Szentes. Bugyi Antalnak a szentesi összes kormánypárti politikai testületek intézőbizottsága által történő egyhangúlagos jelölést köszönettel vettem tudomásul. Gróf Bethlen István miniszterelnök".107 Ezzel a lépéssel megtörtént az 1926-os választások alkalmával ismételten a Kisgazda Párt köré tömörülő, kormányt támogató választási koalíció kialakulása, melynek létrehozását a kormány helyesléssel nyugtázta.

A fentiek lezajlását követően november 18-án a III. 48-as Népkör népes megjelenés mellett választmányi ülést tartott, ahol meghallgatták a Politikai Pártok Intéző Bizottságába delegált 10 tagú bizottság jelentését. Az ülésen hivatalosan is bejelentették, hogy az eddigi nemzetgyűlési képviselőt jelölték Szentes országgyűlési képviselőjévé. A bejelentést a választmányi tagok és a megjelentek egyhangúlag tudomásul vették.108 Ezzel a cselekedettel hivatalosan is a Kisgazda Párt s a hozzá kapcsolódó paraszti körök jelöltje az egységes párti Bugyi Antal lett.

Ugyanezen a napon, amikor a Kisgazda Párt és szövetségesei Bugyit jelölték, a Kisgazda Szövetség helyiségébe értekezletet hívtak össze, hogy a küszöbönálló képviselő-választásokra a jelölt személyében megállapodjanak. A tanácskozáson megjelent 40 ember előtt Jószai Bálint ismertette, hogy a Szentesi Politikai Pártok Intéző Bizottsága átiratban szólította föl a Kisgazda Szövetséget Bugyi Antal egységes párti hivatalos jelölt támogatására. Majd Panyik Tóth Demeter fölolvasta Mayer János földművelésügyi miniszter ez ügyben küldött táviratát. Ezek ellenére Jószai Bálint javaslatára az értekezlet akként döntött, hogy Mada-rassy Gábor nyugalmazott főispánt kéri fel képviselőjelöltnek. Határozatukról küldöttség útján értesítették a nyugalmazott főispánt, aki azzal utasította el a fölkérést, hogy őt a miniszterelnök a dorozsmai kerületben állította jelöltként. Arra kérte Jószaiékat, hogy határozatukat vegyék revízió alá, és szívvel-lélekkel támogassák Bethlen politikáját.

A küldöttség - miután Madarassy elhárította a fölkérést - dr. Farkas Béla főispán elé vonult. Jószai arra kérte a főispánt, hogy járuljon hozzá Madarassy jelöltetéséhez. A főispán igyekezett a küldöttséget meggyőzni, hogy Szentesen más hivatalos jelöltről mint Bugyi Antal szó sem lehet, s arra kérte a deputációt, hogy a miniszterelnök barátja mellett kardoskodjanak. Elmondotta, hogy a kormány elnöke három szempontból bírálta el Bugyi Antal hivatalos jelöltségét, mielőtt döntött volna: először is méltányolta „tiszteletre méltó és kiváló" közéleti működését, a parlamentben köztudás szerinti érdemeit; másodsorban a miniszterelnök tudatában van annak, hogy mit jelent Szentes fejlődésében Bugyi Antal, „ebben a városban minden alkotás, fejlődés a nevével függ össze". Harmadik szempont az volt, hogy ilyen tősgyökeres magyar városban, melynek „ilyen nagyra hívatott fia van" ne menjenek idegen után. Mivel a kormány elnöke - hangoztatta a főispán - Bugyi Antalt rendkívül értékes munkájú férfiúnak tartja, akinek parlamenti működésére az ország és a város érdekében meggyőződése szerint szükség van, ezért a miniszterelnök „szívvel, lélekkel áll Szentes...kiváló fia mellett, sőt teljes tekintélyével és ...hatalmával támogatja". Figyelmeztette a küldöttséget, hogy hazánknak mindig a széthúzás, az egyenetlenség és a pártoskodás volt az átka, „az hozta Trianon nyomorát, ...mi magyarok térjünk már egyszer észhez" - világított rá dr. Farkas. Befejezésül annak a véleményének adott hangot, hogy megdöbbenve kell tapasztalnia a szentesi gazdatársadalom szétforgácsoltságát, amely a haza ellen a nemzetellenes irányt erősíti. Nyomatékkal szögezte le, hogy ő is egyedül csak Bugyi Antal jelöltségét támogatja.109 A Kisgazda Szövetségnek a hivatalos jelölttel szembeni fellépése, valamint a főispánnak a gazdatársadalomra tett megjegyzése egyértelműen azt tükrözi, hogy a város gazdaközönsége e politikai állásfoglalás vonatkozásában megoszlott, s ezzel a kormánypárti koalíción belül repedés keletkezett. Ez a megosztottság egyben előrevetítette a hivatalosan támogatott jelölt bukásának árnyékát.

A Kisgazda Szövetség fellépésével egy időben az ellenzék is megmozdult. A Szentesi Kossuth Lajos Pártkör szervezetei Batthyány Tivadar grófot kérték fel, hogy vállalja el a szentesi függetlenségi kerület jelöltségét. Batthyány gróf előrehaladott korára és egészségi állapotára hivatkozva elhárította a felkérést. Maga helyett viszont dr. Mitlasovszky János orosházi lapszerkesztőt ajánlotta, akit a szentesi Kossuth Párt egyesült szervezetei elfogadtak. Mitlasovszky dr. át is jött Szentesre, és megbeszélést folytatott, hogy a jelöltséget vállalja-e.110 A kérdés a hónap második felében tisztázódott, s ekkor vált ismeretessé, hogy a Szentesi Kossuth Lajos Pártkör és a Szentesi 48-as Kossuth Lajos Pártkör együttes szervező bizottsága az Országos Kossuth Párt vezetésével egyetértésben Szentesre dr. Búza Barna nyugalmazott földművelésügyi minisztert jelöli. Az ellenzéki sajtó azt is tudatta választóival, hogy a Búza Barna-párt központi irodája a Nagy Ferenc u. 3. szám alatt működik. A jelölt nem sokkal ezután Szentesre látogatott, és választói előtt programbeszédet tartott, melynek lényegét a korra vonatkoztatható kossuthi eszmékben jelölte meg.111 A Búza Barna jelölésére vonatkozó megállapodást követően a helyi ellenzéki lap (Alföldi Újság) közölte: annyi már látható, hogy „a komolyabb gazdák és az intelligenciának az a része, mely semmiképp sem függ a volt nemzetgyűlési képviselőtől" élesen szembefordult Bugyi Antallal.112 Addig, míg az 1922-es választásokon Szentes választópolgárai két táborra oszlottak, most az 1926-os választásokon - mint látható - három csoportosulás körvonalai rajzolódnak ki. A kormányt támogató erők két részre oszlottak: az egyik a Kisgazda Párt és a hozzá kapcsolódó 48-as Népkörök s az egységes párti csoport, a másik részét e pártonkívüli, de a kormány politikáját támogató erők alkották, s mindezekkel szemben a Kossuth Lajos-párti függetlenségi ellenzék vonult föl.

Közben a Csongrád Vármegyei Központi Választmány november 18-án ülést tartott és határozatot hozott, hogy az országgyűlési választásokat megyeszerte december 10-én tartják meg. Továbbá megállapodtak a választási biztos személyében is; Szentesen dr. Vecseri Sándor vármegyei főügyészre esett a választás.113 Majd a választmány két nappal később a lakosság tudomására hozta, hogy a közelgő országgyűlési választásokra a várost 11 körzetre osztották föl.114

Dr. Szeder Ferenc János neve a helyi ellenzéki újságban merült fel első ízben, mint országgyűlési képviselőjelölté, akit - amint azt az alábbiak is alátámasztják - a fajvédők karoltak föl. Szeder dr. az ellenzéki lapnak nyilatkozva élesen tiltakozott a fajvédőség vádja ellen. Alantas kortesfogásnak minősítette azt a ráfogást, hogy ő a fajvédők nevében lépne föl és bármi köze is lenne a fajvédők pártjához, avagy annak exponenseihez. A politikai küzdelembe nem szabad bedobni - jelentette ki Szeder - a vallási és a faji kérdést. A kormányt támogató pártonkívüliségét pedig a következő módon értelmezte, magyarázta. Mindenekelőtt helyesli Bethlen gróf külpolitikai téren kifejtett tevékenységét és felfogását. Azonosította magát a miniszterelnök közjogi felfogásával is, s ezt a politikát helyesnek, követendőnek tartotta. Nem értett azonban egyet minden vonalon a kormány gazdaság politikájával, s az volt a nézete, hogy az bizonyos irányban revízióra szorul. Az erőszakolt ipari vámokat a gazdatársadalom szempontjából is károsnak minősítette, mert megdrágítják a gazdálkodáshoz szükséges elsőrangú közszükségleti cikkek árát. Ilyenek voltak megítélése szerint a petróleum, az olajok és igen sok mezőgazdasági gép, eszköz. Ezekhez jóval drágábban jut hozzá a gazdaközönség - állította Szeder dr. -, mint ha a horribilis vámtételekkel megdrágított külföldi árút mérsékelt vámok mellett hozhatták volna be az országba. A kartellek megrendszabályozását különösen időszerűnek tartotta, és sajnálattal állapította meg, hogy ezen a téren sem lát kellő erélyt. A szegény sorú kisiparosok helyzetéről akként vélekedett, hogy nem gondoskodnak kellő mértékben róluk. Több közfogyasztási cikk sokkal olcsóbb lehetne, ha a kincstár csökkentené a haszonrészesedés összegét. Az adókérdés vonatkozásában teljes mértékben nem azonosította magát a kormány adópolitikájával, mert a tárgyalt időszakban az adózási rendszer - megítélése szerint - súlyos problémák elé állította a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet egyaránt. Kijelentette, megválasztása esetén első feladatának tekintetné, hogy a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák szociális helyzetének fokozottabb javítására terelje a kormány figyelmét, mert nem tartja összeegyeztethetőnek a tényleges helyzettel azt a tényt, hogy amikor milliárdokkal szanálnak egyes nagyipari érdekeltségeket, ugyanakkor alig számba vehető összeg jut azoknak, akik hathatósabb segélyben kellene, hogy részesüljenek. Végezetül kijelentette, hogy a győzelem biztos reményében veheti föl a küzdelmet a hivatalos jelölttel szemben, aki tudomása szerint nem a régi népszerűségnek örvend.115 Szeder dr. interjúja egyben politikai programja is volt, mely megvilágítja a miniszterelnökkel azonos politikai nézeteit, de rámutat gazdaságpolitikai felfogásuk különbözőségére is. Azoknak a kormányellenes gazdasági érveknek a megvalósítására, melyekre Szeder dr. utalt, a társadalomnak gazdasági szempontból valóban szüksége lett volna, sajnos közismerten legtöbbjük a felvetés gondolatán nem jutott túl. E programnyilatkozat némi rosszindulattal szólva, akár kortesfogásként is felfogható.

A hatóságok folytatva a választási előkészületek adminisztrációját, november 21-én megkezdték a választási névjegyzék alapján a szavazóigazolványok kikézbesítését. Ezen igazolványok személyazonossági igazolványként is szolgáltak, tehát a szavazásig a választópolgároknak meg kellett őrizniük.116 Miután kitűzték a választások napját, s megtörtént a szavazóigazolványok kiosztása, kezdetét vehette az ajánlási aláírások gyűjtése. Bugyi Antal ajánlási íveit az első napon több mint ezren írták alá. A kormánypárti sajtó akként nyilatkozott, hogy Bugyi és hívei felkészültek a választásokra, s az esetleges ellenjelölések az Egységes Párt szentesi mandátumát távolról sem veszélyeztetik. A törvény értelmében egy választó csak egy jelölt ívét írhatta alá, aki több ívet is aláírt, azt megbüntették, s valamennyi aláírását megsemmisítették. A választási biztosnak ezért alaposan meg kellett vizsgálnia az ajánlóíveket, nehogy hamis aláírások szerepeljenek rajta, és nincs-e egy választó aláírása több jelölt ívén. Ha a vizsgálat azt eredményezte, hogy a megsemmisített aláírások után nincs összesen 10%-nyi ajánló, akkor az illető jelölt 36 órát kapott a hiányok pótlására. Másodszori pótlásnak helye nem volt, s ha 36 óra múlva sem lett elegendő megfelelő aláírás, az esetben a jelölt szavazás nélkül előre kiesett a választási küzdelemből.

Az ajánló aláírás azonban még nem kötelezte a választót arra, hogy a szavazás alkalmával ugyanarra a jelöltre adja szavazatát, akit képviselőnek ajánlott. A törvény aprólékosan szabta meg, milyen lehet az ajánlási ív, és mit kell, mit szabad rájegyezni, mert különben a legkisebb eltérés esetén megsemmisítették, s kárba vesztek a rajta levő aláírások. A választási agitációt is csak addig a napig engedte a törvény, amíg az ajánlási ívek a választási biztosnak nem lettek benyújtva, utána minden nyilvános agitáció megszűnt. Attól az időtől kezdve szinte némaság uralkodott, és nyolc napra pedig megtartották a választást. Az addigi rendelettől eltérően ezen a választáson, aki szavazati joggal rendelkezett, annak meg kellett jelennie, de nem volt kötelező választania; kijelenthette, hogy nem kíván szavazni.117 A fenti választási törvény -mint látható - precízen kidolgozva írta elő a tennivalókat. A választáson való kötelező megjelenéssel valószínűnek kell tartanunk, hogy a hatóságok egyrészt biztosítani akarták a választás eredményességét, másrészt a választópolgároknak a rendszerhez való viszonyát szándékoztak megtudni. Az újság ismertetése arra már nem tért ki, hogy meg nem jelenés esetén milyen eljárást indítanak a vétők ellen.

Mióta a nemzetgyűlés feloszlott, s a választás terminusa nyilvánvalóvá vált - olvasható a sajtóban - Bugyi Antal pártja napról napra erősödik. Az ajánlási íveken várakozáson felüli számban nyilatkozik meg a közhangulat abban a harmadfélezer aláírásban, ami az első két nap alatt összegyűlt. És nemcsak a Kisgazda Párt, melynek ő a jelöltje -hangzik a cikk -, hanem „a város egész társadalma osztatlan lelkesedéssel tömörül az Egységes Párt hivatalos jelöltje körül". Az összegyűlt aláírást olyan hatalmas számnak tartották - tekintettel arra, hogy a város lakossága közül mindössze 7269 embernek volt szavazati joga -, amilyenre a legvérmesebb remények között sem számítottak, s az eddigi eredmények alapján az Egységes Párt győzelmét biztosra vették.118 A kormánypárt országos vezetése is megnyilatkozott jelöltje mellett:

„A SZENTESI VÁLASZTÓKERÜLET HAZAFIAS KÖZÖSSÉGÉHEZ! Bugyi Antal mint választókerületük Keresztény Kisgazda-, Földműves- és Polgári Pártjának hivatalos jelöltjét bizalommal ajánljuk jóindulatú támogatásukba és kérjük, hogy megválasztásával szerencsétlen hazánk talpra állítása érdekében folytatott munkában segítségünkre jöjjenek. A magyar nép egyetértő megértésében bízva, hazafias üdvözlettel:Mayer János m. kir. földművelésügyi miniszter, Almásy László ügyvezető alelnök, gróf Bethlen István m. kir. miniszterelnök pártvezér".119

A választási előkészületek során került sor november 24-én a választási biztosok kinevezésére. Jogkörükbe tartozott - mint ismeretes -az ajánlási ívek elbírálása. Szentes város kerületébe választási biztosul dr. Domonkos István csongrádi járásbírósági elnököt, helyetteséül pedig dr. Herke Ferenc királyi járásbírót nevezték ki.120 A fölvázoltak azt mutatják, hogy más városbeli tisztviselőket neveztek ki választási biztosul, a kormány ezzel is demonstrálva a választás tisztaságát, illetve egyik fontos mozzanatának, a jelölésnek a korrektségét, feddhetetlenségét tükrözve.

Közeledve a választás napjához elkezdődtek a választási programbeszédek. Bugyi Antal első ízben november 28-án délelőtt 11 órakor a Kossuth téren beszélt választóihoz. A helyi hírlap közben arról írt, hogy Szentes iparossága a nevezett mellett áll azért, mert a nemzetgyűlési képviselő mindenkor szívén viselte a város iparosságának sorsát, s így az iparosság az elkövetkezendő választásokon őt támogatja.121

A választói nagygyűlést Mátéffy László kir. gazdasági főtanácsos nyitotta meg. Ezt követően a képviselőjelölt emelkedett szólásra. „Tisztelt Polgártársaim! Amikor itt állok Önök előtt, hogy mint a kormány hivatalos jelöltje programot adjak - kezdte beszédét Bugyi Antal -, igen könnyű a helyzetem, mert programomat kifejezhetem azzal a néhány mondattal, hogy gróf Bethlen Istvánnak vagyok rendíthetetlen híve, az ő országépítő munkájának vagyok elszánt harcosa". Kijelentette, hogy öt és fél éve Bethlen gróf politikáját követi, mivel magával ragadta a miniszterelnök hazafiassága, az ország megmentéséért vívott elszánt harca, s a jövőbe vetett fanatikus hite. Rövid visszapillantást tett a négy és fél évvel ezelőtti időkre, s összehasonlította az előző időszakkal. Megállapította, hogy elcsüggesztő volt akkor az ország helyzete. Az államháztartásnak körülbelül kétszer annyi volt a terhe, mint amennyi a bevétele, s ebből eredően óriási deficittel küzdött. Ennek következtében nem volt az országnak külföldön hitele, nem volt bizalom az ország iránt, s a pénzünk is egyre romlott. Ezt a nehéz helyzetet tetézte, hogy a nyakunkon ült a jóvátétel réme. Az utódállamok - Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia - gazdasági háborút indítottak Magyarország ellen, amelynek tulajdonképpen politikai okai lévén, hazánk gazdasági fellendülése katasztrofális volna az ő államalakulatukra, s ezért mindent megtesznek, hogy országunk jobb helyzetbe ne kerüljön. Rámutatott arra is, hogy a jogrend, jogbiztonság gyenge lábon állott öt esztendővel ezelőtt, s öt év után Bethlen gróf a megsemmisülés örvényéből vezette ki a magyar nemzetet. Az államháztartást teljesen rendezte, megszűntek a deficitek, olyannyira, hogy az államháztartás egyensúlya garantálva lett. Ennek okán a külföldi tőke kezdett bizalommal lenni hazánk iránt, és megindultak a kölcsönkínálatok. A korona romlása pedig megállott. Ezt a folyamatot Bugyi Antal annak a szerencsés pénzügyi tranzakciónak minősítette, hogy a Magyar Nemzeti Bank szerződést kötött az Angol Bankkal, s így az angol pénzhez kötötte a magyar pénz sorsát, miáltal a magyar korona értékállóvá vált. Majd kifejtette, hogy Bethlen gróf taktikus külpolitikával eltávolította a jóvátétel rémét. Rámutatott, hogy a bizonytalan jogrend teljesen helyreállt, s a külföld ennek kapcsán európai civilizált polgárnak tartja a magyarságot, tehát megvan a bizalom határainkon túl az ország teljes talpra állítása iránt. És ez a haladás a megújhodás felé a miniszterelnöknek köszönhető.

A képviselőjelölt beszéde során kitért az adózásra is, és kijelentette, hogy a polgárság súlyos közterhek alatt nyög, azonban hozzátette: „a román megszállás, s a kommunizmus rettenetes pusztításait", hogy pótolni lehessen, ahhoz óriási áldozatokra van szükség. Ismertette, hogy a pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett elő az adók és egyéb terhek csökkentésére, s Bethlen gróf új parlamentjének ennek a törvénynek a letárgyalása lesz legelső feladata. De be kell látni mindenkinek, hogy a nagy országpusztulás rendbe hozása kivételes költségmegterheléssel járt, s ezt az ország már kiizzadta - jelentette ki -, s egy könnyebb jövő elé néz a lakossága. A jövőt illetően a következőkben foglalta össze Bugyi Antal a feladatait és meglátásait. Mindenekelőtt kijelentette, hogy nem szándékozik osztálypolitikát folytatni, és sohasem akart egy osztálynak sem a szószólója lenni. Egyetemes érdekeket képvisel, s egyformán törődik minden társadalmi osztály érdekeivel. A gazdatársadalomról szólva annak a véleményének adott hangot, hogy gerince, törzse a nemzetnek, s az ország fundamentuma a mezőgazdaság, amely alapja a polgári jólétnek és a többi társadalmi osztály boldogulásának. Ebből adódóan elsősorban a mezőgazdaság állapotát kell vizsgálni, s a mezőgazdaságot kell erősíteni, és a mezőgazdasági jogos igények kielégítésére kell törekedni. Minden állam azt a foglalkozási ágat erősítse meg - emelte ki Bugyi -, amely az állam fenntartásához a legtöbbet tudja nyújtani. Mi agrárállam vagyunk, nálunk a föld munkájából, a mezőgazdasági termelésből fakad legtöbb érték, ily módon hazánkban a mezőgazdasági termelést kell fokozni. Előadta: a Földművelésügyi Minisztérium tervbe vette a gabonaértékesítés rendezését, hogy a gazdáknak ne kelljen olcsó pénzen gabonájukat eladni, hanem kivárhassák a jobb értékesítési lehetőségeket. Lassan megvalósulnak az olcsó gazdahitelek, mert a mostani 3-4 hónapos drága váltóhitel - fejezte ki elégedetlenségét a képviselőjelölt -tönkreteszi a gazdákat, a kamatot képtelenek megkeresni a földből, különben is a gazdák a 3-4 hónapos hitellel nem tudnak mit kezdeni.

A modern állam kiépítésénél - hangoztatta Bugyi - az ipar és a kereskedelem igen fontos érdek. Az iparos és a kereskedő társadalom jóléte szorosan összefügg a gazdaosztály helyzetével, s ezért az előbbi két osztályt a gazdaosztálytól elválasztani nem lehet, nem szabad szembeállítani egymással. Az iparosok és kereskedők megélhetése nehezebb volt valaha, s ezt két okra vezette vissza Bugyi. Az egyik az általános elszegényesedés, amit mind az iparosok, mind a kereskedők megérezték, mivel kisebb volt a fogyasztás, a forgalom. A másik ok, hogy mind a két társadalmi réteg a békeidők létszámához viszonyítva nagyon elszaporodott. A háború előtt Szentesen az iparosok létszáma 700 volt, majd 1000-re szaporodott, s így a megcsökkent forgalom mellett ezer család nem élhetett úgy, ahogyan a múltban jobb forgalom mellett 700-an. Ennélfogva az államhatalomnak kötelessége a hóna alá nyúlni az iparosoknak és a kereskedőknek. A Kereskedelmi Minisztériumban az olcsó ipar megszervezését kezdték kidolgozni. Méltányosnak kell lenni az adóztatásnál is - jelentette ki -, bár e tekintetben van még tennivaló. Előadta, hogy ebben a dologban megtett minden lehetőt, s közbenjárására két évvel előtte másfél milliárddal csökkentette a kormány a kereseti adót. (És 1926-ban is az országban első volt Szentes, ahol erélyes közbelépésére elrendelték a revíziót. Ez a munkálat folytatódott, s eredményének könyvelhető el a másfél milliárd keresetiadó-csökkentés.) A további munka a felszólamlási bizottság feladata - mutatott rá a képviselőjelölt -, amely bizottság szentesi emberekből áll, akik ismerik az egyes iparos és kereskedő gazdasági viszonyait, s módjukban áll a jogos igényeket kielégíteni.

A közalkalmazottakról, a nyugdíjasokról szólva elmondotta, hogy a lefolyt négy év alatt történtek intézkedések, melyek a közalkalmazottak sorsát voltak hivatva javítani. Azonban ezek az intézkedések az állam nehéz pénzügyi viszonyai mellett nem voltak olyanok, melyek a jogos igényeket kielégíthették volna. A kormányelnök programja szerint azonban ez is rendezésre kerül - nyugtatta meg az érdekelteket Bugyi Antal -, különös tekintettel a nyugdíjasoknál tapasztalható méltánytalanságra. Szentesen egy speciális sérelme a közalkalmazottaknak a lakbérosztály-pótléknak a túl alacsony megállapítása. Ez ügyben Bugyi Antal több ízben tárgyalt a Pénzügyminisztériumban, s kijelentette, hogy ennélfogva rendezése napirendre kerül az új országgyűlés összeülésekor.

A továbbiak folyamán a hadirokkantak, hadiözvegyek és a hadiárvák sorsával foglalkozott, ismertetve, hogy a kormány a pénzügyi viszonyok javulásával párhuzamosan fokozottabb gondozásába veszi az említetteket. Azok a hadirokkantak pedig, akik az Alsóréten és a Sárgaparton házhelyhez jutottak, hamarosan elérik azt, hogy az állam támogatásával felépíthetik hajlékaikat. Megértést kért a rokkantaktól azért, mert a dolog az év tavaszától kezdve késett. Meg kell gondolni -mondotta -, hogy az országban 260 000 házhely van, és pénz pedig tizedrészében sincs a segélyezéséhez. Beszámolt arról, hogy e vonatkozásban többször tárgyalt a Földművelésügyi Minisztériumban, s ezeknek a megbeszéléseknek az eredménye az lett, hogy a szentesi rokkantak a segélyezés szempontjából a legelső csoportba lettek besorolva, s így a jövő tavasszal elkezdődhetnek a rokkantházak építései. A hadikölcsönökkel kapcsolatosan beszámolt arról, hogy az államnak nagy becsületbeli tartozása van azokkal a polgárokkal szemben, akik a válságos időkben vagyonukkal az állam támogatására siettek. Ezt a tartozást a kormány ezidáig még nem rendezte, de a pénzügyminiszter kijelentette, hogy érzi ezt a felelőséget, s mielőbb rendezni fogja. A hadikölcsönök rendezését körültekintéssel kell végrehajtani - jelentette ki a pénzügyminiszter -, hogy a kárpótlás oda kerüljön, ahová az való, ne pedig a tőzsdeügynökök csináljanak belőle üzletet. Befejezésül arra kérte a hitfelekezeteket, hogy ragaszkodjon mindenki a vallásához, de tisztelje a más vallást is. A választói nagygyűlés Pataki Imrének, a Politikai Pártok Intéző Bizottsága elnökének zárszavával ér véget.122

Bugyi Antal programbeszédét vizsgálva egyértelműen kitűnik, hogy a jelölt Bethlen miniszterelnöknek odaadó híve, politikájának készséges támogatója. Az ország háború utáni gazdasági nehézségeit részben a kisantant Magyarország ellen tanúsított magatartására vezette vissza, rámutatava a román megszállás okozta súlyos anyagi károkra, másrészt a Tanácsköztársaság politikájára. Az tény, hogy a román megszállás jelentős anyagi károkat okozott, s a Tanácsköztársaság is hozzájárult politikájával az ország helyzetének romlásához, de ez így csak részben fogadható el. A kormányelnök politikai törekvéseivel, aktivitásával magyarázta, hogy a nemzet kilábalt a nehéz helyzetből. Kétségtelen, hogy a Horthy-korszak mindennemű konszolidációja gróf Bethlen István nevéhez fűződik, de mindezek ellenére ismeretes, hogy a bethleni politika némi kívánnivalót hagyott maga után. A gazdasági ágazatokkal kapcsolatos megállapításai helyénvalóak, és a javításukat célzó fejtegetéseinek megvalósítása közgazdasági szempontból igen szükséges lett volna, de az általa is felvázolt szűk kivezető lehetőségek megvalósításai is csupán töredékesen váltak valóra. A tisztviselők, az alkalmazottak, de különösen a hadirokkantak, hadiözvegyek és árvák szociális helyzetére tett megállapításai hűen tükrözik ezen rétegek életkörülményit, és ezen a téren a kormányzatnak bőségesen volt tennivalója, amint viszont ismeretes, Magyarország szociálpolitikája ebben az időszakban messzi elmaradt a haladó szellemű demokratikus államokétól.

A nagygyűlés befejeztével a kiséri II. 48-as Népkör Bugyi Antal tiszteletére ünnepséget rendezett, ahova a kör vezetősége meghívta dr. Farkas Béla főispánt is, aki a meghívást elfogadta. Az elhangzott üdvözlésre elsőnek a főispán reflektált, s a küszöbönálló választásokkal kapcsolatosan kijelentette, hogy Szentes egyedüli hivatalos jelöltje Bugyi Antal, aki négy és fél esztendős parlamenti munkájával méltán rászolgált arra, hogy továbbra is képviselje a várost a törvényhozók testületében. A főispán beszéde után Buday Bálint ipartestületi elnök rövid felszólalásában az iparosok figyelmét hívta fel Bugyi munkásságára, kiemelve azokat a gondolatokat, amelyeket a szentesi kisiparosság helyzetének javítására kifejtett. A közóhaj akaratának engedve - írja a Szentesi Hírlap -Bugyi Antal röviden szólt a megjelentekhez. Az ünnepség során felszólaltak még: dr. Péter Ernő ügyvéd, Pataki Imre, Kátai Pál János és a Kisgazda Párt elnöke. Az ünnepség a kör elnökének zárszavával ért véget.123

November 28-án két programbeszéd hangzott el a szentesi piactéren. Az egyiket - amint azt az előzőekben ismertettük - Bugyi Antal, a másikat dr. Szeder Ferenc János tartotta. Bugyinak elég lett volna -olvasható a helyi kormánylapban -, ha felsorolja, hogy 30 esztendő alatt mit tett a városért. De ő nem apellált személyes motívumokra - írja a lap -, hanem tárgyilagosan felépített beszédében országos és városi kérdéseket világított meg. Megindokolta, miért híve gróf Bethlennek, miért helyes a kormányzata, melyben lehetetlen szétválasztani a politikai részt a gazdasági élettől. Bethlen politikája erősítette meg a gazdasági viszonyokat, viszont a megerősödött gazdasági helyzet tette lehetővé a miniszterelnöknek az eredményes politikáját - írja a lap Bugyi Antal programbeszédéről.

A másik jelölt szintén rendíthetetlen híve Bethlennek - állapítja meg a sajtó -, csak éppen gazdasági politikáját nem osztja. Felvetődik a kérdés: „miben híve akkor Bethlen Istvánnak"? Abban talán, hogy a királykérdést „ideiglenesen kikapcsolja"? Rendben van ez is, de ez kevés összekötő kapocs, s még kevesebb jogcím a képviselőségre - hangzik a cikk írójának a válasza. Bugyi programbeszédében ki is fejtette - folytatódik az eszmefuttatás -, hogy Bethlen gazdaságpolitikája rendezte az államháztartást, az ország megnyerte külföld bizalmát, kölcsöneit, csökkent az itthoni kamatláb, stabilizálódott a korona stb. Az ország lakosságának kilenctized része elismeréssel adózik Bethlennek az elért eredményekért, még a ellenzék sem tagadja, hogy a kormányelnök politikája állította talpra az országot. Ugyanakkor jött egy képviselő, aki kormánytámogatónak vallja magán, s lebecsmérli annak legnagyobb sikereit és érdemeit. Miért tette ezt dr. Szeder Ferenc János? - veti föl a kérdést az újság. Feltehetően, mert először is valamivel különbözni kell a programjának Bugyiétól, mert ha ugyanazokat az elveket vallaná, még kevesebb jogcíme volna a fellépésre. Tette másodsorban azért - bár távol élt a közélettől, emeli ki a cikk -, mert annyit tudott, hogy könnyebb agitációs fegyverrel támadni a kormány gazdaságpolitikáját. Szeder dr. személyes térre vitte át a küzdelmet, amely eddig megmaradt a tárgyilagosság keretei között. Megkezdték a személyeskedést, mivel már elvi alapon nem győzik. Dr. Szeder Ferenc János fellépésének pillanatában tanúbizonyságot tett arról, hogy nincsenek elvei - hangzik a megfeddés -, és pártonkívüli programmal bont zászlót.124 A kormánypárt helyi lapja a fenti cikkben nyomatékkal húzza alá Bugyi Antalnak a miniszterelnök politikája melletti állásfoglalását, ugyanakkor a túlzásoktól sem mentes, amikor azt írja, hogy „az ország lakosságának kilenctized része elismeréssel adózik Bethlennek az elért eredményekért..." Erről a kilenctizedről a képviselőjelölt sem tett említést programbeszéde során. Szeder dr. fellépését pedig egyszerűen elvtelennek minősítette.

Közben a választás hivatalos adminisztratív előkészületei folytatódtak. A sajtó útján ismertették a lakossággal a 11 szavazókör helyiségeit, a szavazatszedő bizottság tagjainak névsorát, továbbá azt, hogy a választás 1926. december 10-én lesz megtartva, és reggel 8 órától lehet szavazni.125

Dr. Szeder Ferenc János berobbanása a politikai életbe a város polgári köreiben nem kis meglepetést keltett, mert múltját ismerve, neve soha politikai kombinációban nem jött számításba. Városszerte úgy ismerték, mint aki soha sem ambicionálta a nyilvános szereplést, s így senki sem gondolt rá ilyen tekintetben eddig. Egyesek ezt a visszahúzódó magatartását kifogásolták is, mivel társadalmi, vagyoni helyzete predesztinálta volna a közszereplésre, a közéletre. Ennek ellenére távol maradt a közügyek intézésétől, kivonta személyét a politikai életből. Ebből eredően egyesek részéről felmerült a kérdés, hogyan tud eszmeteremtő, ötleteket szülő működést folytatni, aki eddig távol tartotta magán a politikai élettől. Szeder dr. színre lépését kisgazdapárti körökben is merész politikai játéknak tekintették. Szeder dr. táborában azok találhatóak - tették a megjegyzést némelyek -, akik egykor Bugyi Antalnak voltak hangos párthívei. Ezek az emberek egyszer csak elhalkultak, némák maradtak csak azért, hogy adódó alkalommal annál élesebben lépjenek föl egykori vezérük ellen. Elvi kérdésről nem eshetett szó, nem volt miért, tehát csupán személyeskedés állhatott fönn. A kormánypárt tábora Szeder dr.-t és híveit azzal vádolta, hogy nem a közügyek iránti áldozatkészség vezérli, hanem a felindultság elfogultsága befolyásolja őket. Felhívták a figyelmüket: a személyeskedést ne folytassák, ha kell, harcoljanak, de más eszközökkel.126 A két jelölt alapvető politikai felfogása között valóban jelentős eltérés nem mutatható ki. Dr. Szeder a miniszterelnöknek csupán némely vonatkozású gazdasági intézkedéseivel állt ellentétben, alapvető gazdaságpolitikai koncepcióját helyeselte, elfogadta. Jelöltsége - valószínűnek kell tartanunk - a volt nemzetgyűlési képviselő személyét illető nézetkülönbségekből eredhetett.

December 1-jén folytatódott a Bugyi-párt választói népgyűléseinek sorozata. Ez nap délelőtt 9 órakor a nagykirálysági olvasókör udvarán volt népes összejövetel, ahová az Egységes Párt jelöltjét a Szentesi Politikai Pártok Intéző Bizottságának tagjain kívül elkísérték körútjára dr. Farkas Béla főispán, Mátéffy László m. kir. gazdasági főtanácsos és a megye Gazdasági Egyesületének elnöke, dr. Péter Ernő. Innen Bugyi Antal és kísérete az eperjesszéli olvasókörbe ment, ahol 11 órakor tartott programbeszédet. „Muhipuszta, Mohács, Világos, Trianon után érezzük - kezdte beszédét Bugyi -, hogy a magyar egységre nagyobb szükség van, mint valaha, mert csak úgy állíthatjuk talpra hazánkat, ha valamennyien összefogunk és elhárítani igyekszünk a bajokat". Kijelentette: soha nem kereste a gyűlölködést, hanem mindig arra törekedett, hogy helyreálljon a politikai és társadalmi béke. Majd nyomatékosan felszólította a megjelenteket a tettrekészségre. A programbeszédet követően népes ebédre gyűlt össze a környező tanyavilág lakossága.

A mucsiháti olvasókörben délután 3 órakor kezdődött a választói népgyűlés, amelyben szokatlanul nagy számban jelentek meg - a sajtó tudósítása szerint - a határrész népei. A népgyűlésen felszólalt a főispán is, közvetítve Bethlen miniszterelnök és Mayer földművelésügyi miniszter üzenetét, miszerint arra kérik a város népét, hogy a parlamentbe ismét Bugyi Antalt válasszák meg képviselőül. Másnap Veresegyházán, Belső-Ecseren, Kajánon és Vekerháton folytatódott a választási körút.127 Veresegyházán a Debreczeni család látta vendégül a képviselőjelöltet és kíséretét. A belső-ecseri gazdakörben Bugyi Antal a következőkben szólt a népes számban összejött gazdaközönséghez: „Ma, amikor a pénz stabilitása helyreállt, a termelés megindult, sor kerül a mezőgazdaság talpra állítására, de ez kemény munkát követel". Céltudatos hozzáértéssel egyrészt biztosítani kell a termelési lehetőségeket a leromlott hitelviszonyok helyreállításával, másrészt a piacokat garantálni megfelelő szervezőmunkával. Soha a magyar kormány - jelentette ki - nem fordított annyit a mezőgazdaság szakosítására, mint ezekben az években. Kajánon kifejtette, hogy nem akarja senki politikai meggyőződését befolyásolni, de ahhoz, hogy Bethlen szándékát megvalósíthassa, szükséges a magyar nemzet osztatlan bizalma. Ne legyen a gazdaközönség a saját ügye iránt közömbös - hívta fel a hallgatóság figyelmét -, mert a közömbösség egyenlő az öngyilkossággal. „Hol állna ma ez az ország - hangoztatta - ha ezt a közönyt a gazdatársadalom le tudta volna vetkőzni". Ebből a tanyaközpontból a képviselőjelölt kíséretével a veresházi népházba hajtatott.128

A választási küzdelem során erkölcsileg meg nem engedhető eljárások is előfordultak a Szeder-párt részéről. Nevezetesen: a tanyavilágban a Bugyi-párt nevében olyan röpiratokat terjesztettek, hogy a programbeszédét a képviselőjelölt nem fogja megtartani. Veresegyházán például a Bugyi-párt intézőbizottsága nevében aláírt alábbi hamis értesítéseket osztottak szét a választópolgárok között: „Kedves Barátom! A mára tervezett értekezletet ne hívd össze, mert bizonyos okok miatt nem lesz máma megtartva". Miután ez kitudódott, a kormánypárt a lapján keresztül hívta föl a lakosság figyelmét, hogy az ilyen híreknek senki ne üljön föl.129 Dr. Szederék ezen cselekedete hitelt érdemlően támasztja alá, hogy választási küzdelem eszközeiben nemigen válogattak, mindent igyekeztek megtenni annak érdekében, hogy a győzelem zászlaja nekik álljon.

December elejére megtörtént a 11 szavazókör utcák szerinti beosztása. A sajtó útján a következőkben ismertették a választási törvény fontosabb részleteit: A választás ideje alatt a rend fenntartásáról dr. Vecseri Sándor választási elnök gondoskodik. A képviselőjelöltekre vonatkozó ajánlásokat Domokos István csongrádi járásbírósági elnöknek, a választás biztosának kell benyújtani 1926. december 2-án 9 órától 13 óráig a városházán. Minden választó köteles a szavazóbizottság előtt megjelenni abban az esetben is, ha nem kíván szavazni. A meg nem jelenteknek 8 napon belül a központi választmány előtt igazolniuk kell elmaradásuk okát, mert ellenkező esetben 1-től 10 aranykoronáig terjedő pénzbírsággal büntethetők. A tájékoztatás további része fegyelmi és büntetőjogi rendelkezéseket tartalmazott, - az 1925. évi XXVI. tc. alapján. A törvény többek között kimondta: amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, a kihágást elkövető ellen egy hónapig terjedő elzárás és 600 aranykoronáig terjedő pénzbírság szabható ki. Ha a cselekményt csoport követi el, a felbujtók és a vezetők büntetése két hónapig terjedő elzárást és 100 aranykoronáig terjedő pénzbüntetést von maga után. Egy évig terjedő fogházzal és 1000 aranykoronáig sújtható, aki a választás, illetve a szavazás eredményét meghamisítja vagy meghiúsítja, az ajánlási ívet jogtalanul megsemmisíti. A törvény még kitért a tiltott jelvények, zászlók használatának büntetésére stb.130 A törvény - amint az látható - a szavazati joggal rendelkezőknek kötelezővé tette a választáson való megjelenést, sőt az igazolatlan távolmaradást ezúttal már büntette. A szóban forgó törvény - amely a Horthy-korszak első választójogi törvénye - a megelőzővel szemben több szigorítást tartalmazott, tehát kevésbé nevezhető demokratikusnak.

Az ajánlási ívek beadásának határideje - amint azt jeleztük -december 2-án járt le. A három jelölt ajánlási íveinek eredménye: Bugyi Antal pártja 2258, dr. Szeder Ferenc János 2202 aláírást gyűjtött össze, dr. Búza Barnát 758-an ajánlották. Kitűnt, hogy a 7246 szentesi választópolgár közül 5118-an éltek a tárgyalt időpontig ajánlási jogukkal, szemben az előző választással, amikor 5950-en szerepeltek aláírásukkal a jóváhagyott ajánlási íveken. Ezzel az aktussal a választási hadjárat első része lezajlott. Az eddigi adatokból világos képet alkothatunk - írta a kormánypárt helyi lapja - a küzdelmek kimeneteléről. A Bugyi-párt ajánlási íve nem keltett meglepetést - folytatódik a cikk -, mert tisztában volt mindig a lehetőségekkel, és számításai reálisak. Ezzel szemben a Szeder-párt remélt négy-ötezres aláírása a felére zsugorodott, s az elbírálások során bizonyára még további 40-50%-os apadás lesz kimutatható. Ilyen körülmények között biztosra vehető - hangzik a kormánypárti megállapítás -, hogy a liberális felfogású hivatalos jelölt győzelmesen kerül ki a küzdelemből.131 Ugyanez a sajtó (Szentesi Hírlap) a következő számban arról írt, hogy „ezer alá csúszott le Szeder nagy hangon világgá kürtölt három-négy ezres ajánlása". (A valóság ténylegesen az volt az ajánlási ívek felülbírálása után, hogy dr. Szeder 2200 ajánlást kapott.) A cikk a továbbiakban arra is „fényt derített", hogy a fajvédők hivatalos lapja, a Magyar Újság december 3-i száma jelöltjei között szerepeltette dr. Szeder Ferenc János nevét is, amit Szeder dr. megpróbált keményen visszautasítani.132 A választási kampány során a kormánypárt túlzó optimizmusa tapasztalható a győzelmüket illetően, amely magatartás korántsem volt indokolt.

A választás elnöke december 3-án tudatta a város lakosságával, hogy az 1925. évi XXVI. tc. 62. §-a alapján az országgyűlési választókerület választói által beadott ajánlásokat elbírálva, Bugyi Antal és dr. Szeder Ferenc János jelöltek ajánlását fogadta el. A Függetlenségi és 48-as Kossuth Párt jelöltállítását érvénytelennek minősítette, mivel Búza Barna ajánlásai nem érték el a szükséges számot.133

Az országgyűlési választásokat Szentesen december 10-én tartották meg. Az elfogulatlannak aligha nevezhető Szentesi Hírlap különösebb kommentárt nem fűzött az eseményekhez, csupán az elért eredményeket közölte: Bugyi Antal 1864 és dr. Szeder Ferenc János 2871 szavazatot mondhatott magáénak.134 A városi képviselő-testület jegyzőkönyve a történteket ekként örökítette meg: „Igen jelentős esemény volt a város politikai életében 1926. december 10-i országgyűlési választás. A 7669 választójogosultsággal rendelkező polgár közül 4735-en szavaztak le, és Szentes város országgyűlési képviselőjének 1007 szótöbbséggel dr. Szeder Ferenc János kormányt támogató, pártonkívüli jelöltet választották meg".135 Az adatok alapján a választók 62%-a élt választójogával, s közülük Bugyi Antalra 39%, dr. Szeder Ferenc Jánosra 61% szavazott, azaz 22%-kal többen tették le voksukat dr. Szeder mellett.

Dr. Szeder Ferenc János választási győzelmét a Bugyi-párti Szentesi Hírlap nehezen emésztette meg. A választás másnapján terjedelmes vezércikket tett közzé „Egy új képviselő beköszöntője" címen, amelyben folytatta az immár megválasztott képviselő lejáratását. Az egyes szám első személyben fogalmazott írás azt a látszatot kívánta kelteni, mintha dr. Szeder írta volna, leleplezve választási győzelmének hátterét. Az éles iróniával összeállított cikkben az új képviselő önkritikusan bevallja, hogy nem érdemeinek köszönhette győzelmét, mivel a közért eddig semmit sem tett. A közéletben az első lépése az volt, hogy fellépett képviselőnek. Megítélése szerint részben azért választották meg, mert ellenjelöltjére sokan haragszanak, s többen irigykednek, másrészt köszönhette győzelmét annak is, hogy ellenfele lovagias volt, s nem vett igénybe semmi hatalmi eszközt. Engedte, hogy a közvélemény ellene - mármint Bugyi Antal ellen - megnyilatkozzék. A hatóságok hivatásuk magaslatán álltak, s nem avatkoztak be a választási küzdelembe. Bevallása szerint tartott attól, hogy a főispán exponálja magát a hivatalos jelölt érdekében, de nem tette. Felhozta továbbá, hogy az ellenpárt (Bugyyi-párt) kortesei könnyelműen bántak jelöltjük érdekeivel, kihasználták annak áldozatkézségét. Azt gondolhatták, hogy ők nem veszíthetnek, legföljebb, ha jelöltjük elbukik, átpártolnak hozzá. Kijelentette: kortesei az emberek nagy részével el tudták hitetni, hogy ő a nép barátja, s egész életében csak a szegény nép javára dolgozott. Nem akart beavatkozni a „kortéziába" - mármint Szeder -, ezért nem cáfolta a róla terjesztett híreket. Egyszerre két nyeregbe tudott ülni. A fajvédők biztosan tudták, hogy hozzájuk tartozik, hiszen ők jelölték, de a fajvédők ellenzőinek írást adott, hogy nem „ébredő". Segítségére sietett az ébredők elnöke is, aki nyilatkozatot tett közzé, hogy dr. Szeder nem tagja az Ébredők Egyesületének, holott díszelnöküknek választották meg. És végül sikerét illetően arra is hivatkozott, hogy azt a választók kényelmének is köszönhette, mert sáros időben senki sem megy szívesen szavazni, ő meg győzte fuvarral - olvasható Szeder dr. „beköszöntőjében". Befejezésül az uradalmak iránti háláját fejezte ki, mivel azok ellenfelének nem tudták megbocsátani, hogy a szegény emberek vizes parcelláit jó földekre cseréltette ki. Mint új képviselő kijelentette: „... Nem fogok tenni semmit. Sem a közért, sem egyesekért. Ezt ígérem".136 A lap ezzel az írással valószínűleg tehetetlen dühét igyekezett csillapítani.

A következő számban már komolyabb értékelés volt olvasható Bugyi Antal tollából, „Választás után" címmel. ,,A nép kegye, mely ötöd félévvel diadalmasan emelt fel - kezdődik az írás -, tegnap üdvrivalogva vert le". A vesztes jelölt kissé kiábrándultan elmondta, hogy nem sokkal a választások előtt „tekintélyes úri emberek közül hétrét görnyedve szorongatták a kezét, a hálának kifejezésére nem találva kellő szavakat az élvezett szívességekért, kisemberek... boldogan fogadták barátságát, segítségét. Most az új bálvány körül tolonganak, letaposva a régit". Az emberek eme magatartását Bugyi Antal a nép kiszámíthatatlan pszichéjének tulajdonította, valamint az új politikai áramlatoknak tudta be, s akként nyilatkozott, hogy a kudarcot nem szabad túlságosan szívre venni, aki a közélet porondjára lépett, ezzel is számolnia kell. Majd végigtekintett az eltelt idő felett. 25 évet a város szolgálatában - tisztviselőként -, és ötödfél évet mint nemzetgyűlési képviselő töltött közszolgálatban. Lelkiismeretének vizsgálódására kitérve arra a megállapításra jutott, hogy „helyes úton járt, s csak ezt járná továbbra is mint közéleti ember". Búcsúzásként kijelentette, hogy továbbra is a város polgárságának „fejlődésén fog fáradozni".137 „A választás után" című cikk keserű szájízű számadás az eltöltött nemzetgyűlési közszolgálatról, amelyben Bugyi Antal eddigi közéleti szereplésének feddhetetlenségét, a köz akaratának alávetettségét tárta a közvélemény elé. Levonta bukásának tanulságait, de mindvégig kerülte legyőzőjének minősítését. Bugyi Antalnak ez a magatartása fegyelmezett, lovagias politikusi felfogásról tanúskodik.

A választás eredménye a Kisgazda Párt helyi szervezetét is váratlanul érte. A december 19-i választmányi ülésen Bálint József sajnálattal jelentette be, hogy a képviselő-választáson a párt hivatalos jelöltje megbukott, javasolta, hogy a párt jegyzőkönyvileg fejezze ki ragaszkodását Bugyi Antal iránt. Kiss András felszólalásában rosszallását fejezte ki azokkal a párttagokkal szemben, akik a választáson a jelöltjük ellen voksoltak, s az előcsatározások alkalmával ellene korteskedtek. Azt indítványozta, hogy a párt ne tűrje meg ezeket az embereket a soraiban. A választmány Kiss indítványát elfogadta, s ennek kapcsán 24 tagot kizárt a pártból.138 A következő év január 2-én megtartott választmányi tanácskozáson pedig olyan határozat született, hogy az 1926 decemberében a tagnévsorból töröltek a párt nagygyűlésén sem jelenhetnek meg, s nem szavazhatnak.139 Az adatok tanúsága értelmében Bugyi Antal -mint az eddig is ismeretes volt - a Kisgazda Pártnak is hivatalos jelöltjeként szerepelt, vagyis az 1926-os választások alkalmával a Szentesi Kisgazda Párt, s a hozzá kapcsolódó parasztszervezetek ismételten az Egységes Párttal közös jelöltet állítottak, azaz a kormánypártot támogatták. A választmányi ülés jegyzőkönyvéből pedig elénk tárul Bugyi Antal vereségének eddig ismeretlen oka is, nevezetesen, hogy a Kisgazda Párt egyes tagjai hivatalos jelöltjük ellen fordultak. Ez a tett egyben azt is tükrözi, hogy a Kisgazda Párton belül bizonyos kérdésekben a gazdatársadalom politikailag megoszlott.

Az 1926-os választások alkalmával gróf Bethlen István a parlamentből kibuktatta a „csizmás" képviselőket, az évtized végére mindössze 12-en maradtak. A Mayer János vezette csoport, mely egyben az Egységes Párt kisgazda frakcióját alkotta, Bethlen politikai irányvonalát támogatta, lemondva a paraszti érdekek képviseletéről. Ennélfogva a parasztságra gyakorolt befolyása egyre inkább összezsugorodott.140 Szentesen is dr. Szeder megválasztásával a parasztság érdekképviselete csökkent, később ennek tudható be, hogy a város parasztságának egy része hátat fordított a kormányt támogató Kisgazda Pártnak, s új pártot alapított.

A választások utáni politikai életről a kortárs, Schupiter (Zalotay) Elemér az alábbiakat írta az 1928-ban megjelent Szentes c. várostörténeti monográfiában: „Jelenleg a város politikai élete lanyha, sőt alig-alig nyilatkozik meg. Rajta fekszik Bethlen István gróf hatalmas árnyéka. A pártkeretek szétzúzva, frakciók és töredékek tengetik vérszegény életüket. A kisgazdapárt oszladozóban, az ébredők távol a politikai megnyilatkozásoktól, a függetlenségiek eszmei tartalom nélkül. Dr. Szeder Ferenc János megválasztása után kísérletet tett egy párt megalakítására, meg is szervezte a polgári pártot, de a heterogén elemek az eszmei vérszegénység gyengesége következtében a pártot már az első fél esztendő alatt a szétesés stádiumába juttatták."141 Schupiter megfigyelése hitelt érdemlően érzékelteti a választásokat követő szentesi politikai légkört, amelyben a kormánypárttal szembeni politikai erők, törekvések szinte a bénultság állapotába kerültek.

 

1. Dr. Csúcs János főispán 2. Dr. Négyesy László egyetemi tanár,
országgyűlési képviselő
3. A Szentesi Kisgazda című újság fejléce (1921. június 16.)
4. Pataki Imre gazdálkodó, a Szentesi Kisgazda Párt örökös tiszteletbeli elnöke
5. Gróf Bethlen István miniszterelnök 6. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter
7. Gróf Bethlen István szentesi nagygyűlése (1922. március 27.)
8. Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő 9. Gróf Batthyány Tivadar, a Negyvennyolcas Kossuth Párt országos elnöke
10. Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő és a kíséretében lévő fővárosi vendégek fogadása a
szentesi vasútállomáson (1923. július 1.)
11. Bálint József gazdálkodó, a Szentesi Kisgazda Párt elnöke
12. Dr. Péter Ernő ügyvéd, az I. 48-as Népkör elnöke,
a Kisgazda Párt tb. ügyésze
13. Dr. Csergő Károly alispán
14. Szentes város tisztikara. Középen ülnek dr. Négyesi Imre polgármester és dr. Lakos István főjegyző (1926)
15. Jószai Bálint gazdálkodó, a Kisgazda Szövetség elnöke 16. Dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő
17. A belsőecseri népház
18. A Kistőkei Gazdakör tisztikara (1928)
19. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter Szentesen, az Alföldkutató Bizottság ülésén.
Az elnökség tagjai (balról jobbra): dr. Farkas Béla főispán, Klebelsberg Kunó,
dr. Négyesi Imre polgármester, dr. Lakos István városi főjegyző,dr. Csergő Károly alispán, dr. Purjesz János városi főügyész (1930. június 14.)
20. Szentesi látkép az 1930-as évek elején
21. A Kisgazdapárt gyűlése a Vigadóban. Az elnökségben Eckhardt Tibor, Gaál Gaszton, Szijj Bálint (Bp. 1931 február)
22. Eckhardt Tibor kisgazda pártvezér
23. Dr. Lázár Andor országgyűlési képviselő, Szentes díszpolgára
24. A szentesi megyeháza az 1930-as évek első felében
25. Gömbös Gyula miniszterelnök szentesi látogatásának visszhangja a helyi kormánytámogató lapban
26. Gömbös Gyula miniszterelnök a Nemzeti Egység Párt szentesi vezetőségével
27. Dr. Négyesi Imre lemondott polgármester 28. Dr. Kanász Nagy Sándor új polgármester
29. Szentes főtere az 1930-as évek közepén
30. A nyilaskeresztesek által terjesztett falragasz (1937 március)
31. Darányi Kálmán miniszterelnök 32. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter
33. Für Géza gazdasági főtanácsos, a Magyar Elet Pártjának helyi elnöke 34. Imrédy Béla miniszterelnök
35. Vitéz dr. Bonczos Miklós volt főispán, belügyi államtitkár, országgyűlési képviselő
36. Tudósítás Bonczos Miklós programbeszédéről (Szentesi Napló, 1939. május
37. Hősök Napja Szentesen (1938 május)
38. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a szentesi repülőnapon. Kíséretében jobbról Bonczos Miklós államtitkár.
39. A helyi sajtó a német és magyar csapatok sikereiről (Szentesi Napló, 1941. július 3.
40. Korabeli plakát
41. Korabeli plakát

 

Képek jegyzéke
  1. Dr. Csúcs János főispán. CSML SZL - Fotótár
  2. Dr. Négyesy László egyetemi tanár, országgyűlési képviselő. CSML SZL - Fotótár
  3. A Szentesi Kisgazda című újság fejléce (1921. június 16.) CSML SZL - Sajtótár
  4. Pataki Imre gazdálkodó, a Szentesi Kisgazda Párt örökös tiszteletbeli elnöke. Pataki István tulajdona (Szentes).
  5. Gróf Bethlen István miniszterelnök Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. Magyar História sorozat. Bp. 1982. 27.
  6. Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter. Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció. Magyar História sorozat. Bp. 1982. 70.
  7. Gróf Bethlen István szentesi nagygyűlése (1922. március 27.). CSML SZL - Fotótár
  8. Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő. Szentes (Szerk: Nagy Imre) Bp. 1928. 122.
  9. Gróf Batthyány Tivadar, a Negyvennyolcas Kossuth Párt országos elnöke. Tolnai új világlexikona II. köt. Bp. 1926. 79. (Korabeli rajz.)
  10. Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő és a kíséretében lévő fővárosi vendégek fogadása a szentesi vasútállomáson (1923. július 1.). CSML SZL - Fotótár
  11. Bálint József gazdálkodó, a Szentesi Kisgazda Párt elnöke. CSML SZL - Fotótár
  12. Dr. Péter Ernő ügyvéd, az I. 48-as Népkör elnöke, a Kisgazda Párt tb. ügyésze. CSML SZL - Fotótár
  13. Dr. Csergő Károly alispán. CSML SZL - Fotótár
  14. Szentes város tisztikara. Középen ülnek dr. Négyesi Imre polgármester és dr. Lakos István főjegyző ( 1 926). CSML SZL - Fotótár
  15. Jószai Bálint gazdálkodó, a Kisgazda Szövetség elnöke. CSML SZL - Fotótár
  16. Dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő. Szentes (Szerk: Nagy Imre) Bp. 1928. 127.
  17. A belsőecseri népház. CSML SZL - Fotótár (Cseuz-album)
  18. A Kistőkei Gazdakör tisztikara (1928). CSML SZL - Fotótár
  19. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter Szentesen, az Alföldkutató Bizottság ülésén. Az elnökség tagjai (balról jobbra): dr. Farkas Béla főispán, Klebels­ berg Kunó, dr. Négyesi Imre polgármester, dr. Lakos István városi főjegyző, dr. Csergő Károly alispán, dr. Purjesz János városi főügyész (1930. június 14.). CSML SZL - Fotótár
  20. Szentesi látkép az 1930-as évek elején. CSML SZL - Fotótár
  21. A Kisgazdapárt gyűlése a Vigadóban. Az elnökségben Eckhardt Tibor, Gaál Gaszton, Szijj Bálint (Bp. 1931 február). Magyarország története 1918-1919, 1919-1945 (Fő-szerk: Ránki György, szerk: Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt) Bp. 1976. 68. Kép
  22. Eckhardt Tibor kisgazda pártvezér. Magyarország története képekben (Szerk.: Kosáry Domokos) Bp. 1971. 655.
  23. Dr. Lázár Andor országgyűlési képviselő, Szentes díszpolgára. Lázár Andor: Visszaemlékezéseim. A Ráday Gyűjtemény Tanulmányai 7. (Sorozatszerk: Benda Kálmán) Bp. 1995.518.
  24. A szentesi megyeháza az 1930-as évek első felében. CSML SZL - Fotótár
  25. Gömbös Gyula miniszterelnök szentesi látogatásának visszhangja a helyi kormánytámogató lapban. Csongrád megyei Hírlap, 1935. november 12. CSML SZL - Sajtótár
  26. Gömbös Gyula miniszterelnök a Nemzeti Egység Párt szentesi vezetőségével. Csongrád­megyei Hírlap, 1935. november 14. CSML SZL - Sajtótár
  27. Dr. Négyesi Imre lemondott polgármester. Szentes (Szerk: Nagy Imre) Bp. 1928. 119.
  28. Dr. Kanász Nagy Sándor új polgármester. CSML SZL - Fotótár
  29. Szentes főtere az 1930-as évek közepén. CSML SZL - Fotótár
  30. A nyilaskeresztesek által terjesztett falragasz (1937 március). A CSML SZL gyűjteményéből.
  31. Darányi Kálmán miniszterelnök. Magyarország miniszterelnökei. (Második kiadás.) Bp. 1993.126.
  32. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. A magyarok krónikája. (Szerk.: Glatz Ferenc. Második kiadás.) Bp. 1996. 592.
  33. Für Géza gazdasági főtanácsos, a Magyar Élet Pártjának helyi elnöke. CSML SZL -Fotótár
  34. Imrédy Béla miniszterelnök. Magyarország miniszterelnökei. (Második kiadás.) Bp. 1993. 129.
  35. Vitéz dr. Bonczos Miklós volt főispán, belügyi államtitkár, országgyűlési képviselő. A szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményéből.
  36. Tudósítás Bonczos Miklós programbeszédéről (Szentesi Napló, 1939. május 16.). CSML SZL - Sajtótár
  37. Hősök Napja Szentesen (1938 május). CSML SZL - Fotótár (Cseuz-album)
  38. Gróf Teleki Pál miniszterelnök a szentesi repülőnapon. Kíséretében jobbról Bonczos Miklós államtitkár. A szentesi Koszta József Múzeum gyűjteményéből.
  39. A helyi sajtó a német és magyar csapatok sikereiról (Szentesi Napló, 1941. július 3.) CSML SZL - Sajtótár
  40. Korabeli plakát. A CSML SZL gyűjteményéből.
  41. Korabeli plakát. A CSML SZL gyűjteményéből.

 

II. A VÁROS POLITIKAI ÉLETÉNEK ÉLÉNKÜLÉSE AZ 1920-AS ÉVEK VÉGÉN

1. A SZENTESI POLGÁRI PÁRT MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE

A Szentesi Polgári Párt 1927. január 9-én tartotta alakuló közgyűlését a Petőfi Szálló télikertjében. A közgyűlést megnyitó Jászai Bálint kijelentette, hogy Szentesen szükség van egy polgári párt megalakítására a politikai élet megújhodása szempontjából. A pártelnök megválasztásáig a közgyűlés vezetésével Novák István korelnököt bízták meg, aki rövid bevezető beszédében a következőeket emelte ki: „...Nekünk az a célunk, hogy minden Szentesen lakó embertársunkkal testvérek legyünk, és ...együtt Szentes városáért, s a boldog, nagy Magyarországért dolgozzunk". Az alakuló ülés jegyzőkönyvének vezetésére dr. Szeder Istvánt kérték föl. A korelnök bevezető szavai után ismertette a szervezőbizottság 1927. január 5-i ülésén felvett jegyzőkönyvet, majd felkérte dr. Bonczos Miklóst az összeállított alapszabály-tervezet felolvasására.

A párt alapszabályának elfogadását követően a jelenlevők elnökül id. Cserna Jánost választották meg, aki pártbeli feladatának lényegét a következőkben foglalta össze: „...Eddig sohasem foglalkoztam politikával, ... ígérem, hogy ...minden tudásomat ...a párt hasznára kívánom fordítani. ... Lássa az új párt Szentes minden polgárát szívesen körében, mert az a törekvése, hogy szűnjön meg a gyűlölet".
Az elnök megválasztása után a közgyűlés az alábbi összetételű tisztikart választotta: Alelnökök Jószai Bálint, Pákozdy István, Novák István és Mezei László. Választmányi elnök Jószai Bálint, helyettes választmányi elnök és ügyvezető igazgató Pozsonyi Ferenc. Ügyész dr. Bonczos Miklós. Jegyzők dr. Albertényi Andor, dr. Matolay Miklós, Zsoldos Géza, Mátéffy Lajos és dr. Szeder István. Pénztáros Balogh Imre. Ellenőr Halász Szabó Ferenc. Zászlótartók Irházi Lajos, Bartha János és Csák József. Háznagy Soós Pál. A párt választmányi tagjainak sorába 60-an kerültek be. Jószai Bálint indítványára a párt díszelnökévé dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselőt választották meg.

Az alakuló közgyűlés végezetül az elnök előterjesztésére az alapító tagsági díjat 25 pengőben, a tagdíjat évi 1 pengőben állapította meg.142 A Szentesi Polgári Párt életre hívásával megtörtént a város polgárságának politikai érdekképviseleti megszervezése. Az új párt legfőbb törekvése - az elhangzottak alapján - a társadalmi összefogásban s a megcsonkított ország területi visszaállításának ambícióiban jelölhető meg.

A párt véglegesnek szánt alapszabálya 1928 folyamán készült el, amelyet jóváhagyásra felterjesztettek a belügyminiszterhez. Az 1. §-a kimondja: a „Párt címe: Szentesi Polgári Párt. ...Működési területe Szentes város bel- és külterülete. 2. §. Célkitűzése: a magyar nép egyetemének öntudatra keltése, megerősítése és a haladó világfelfogást valló polgárság egy táborba való tömörítése. Saját erkölcsi, szellemi és testi erejének megismertetése, azok kifejlesztése úgy, hogy az erősen megszervezett polgári társadalom bármikor gerincesen meg tudja állni a helyét és kellőképpen felkészülhessen történelmi hivatásának betöltésére". Törekvése a szabad és egyetemes nemzeti társadalom felépítése, mely nemzeti alapon áll, s az elválasztó osztályellentétek lerombolásával szigorúan a magántulajdon elvét védelmezi, de az egyetemes nemzeti érdek szempontjából az arányos és igazságos vagyonelosztási helyesli. Törekvése továbbá a termelőmunka megbecsülésének biztosítása, a munka és a munkás erélyes védelme az államhatalom által a polgárság segítségével. A testben és lélekben megerősített magyar nép politikai, gazdasági, művelődési szabadságának törvényes garantálása. „Hirdesse az öncélú és cselekvőképes magyar külpolitikát, amely megvalósításra segíti a politikailag független és gazdaságilag életképes Magyarországot". Lényeges feladatának tekinti a párt az ősi apostoli királyság történelmi formájának nemzeti alapon való fenntartását és teljes biztosítását.
A fentieken túl fontosnak tartja az ország gazdasági életének agrárszellemben való újjászervezését, a népies gazdasági erőnek az állam és a polgári társadalom céltudatos gondoskodása útján, a nemzeti tőke érdekeinek figyelembevételével. Társadalmi, gazdasági és politikai téren a köztisztesség, a becsület s a hazafiság gondolatának az érvényesítését, hogy a köz- és a társadalmi élet területén ezek az irányelvek, gondolatok nyilvánuljanak meg.

Az alapszabály rögzítette továbbá a társadalmi, történelmi események megünneplésének a fontosságát, a nemzet múltjának feltárását s annak ismertetését a jelen viszonyokhoz való kapcsolással. A 3. §. kimondja, hogy a párt céljai elérésére rendes helyiséget tart, ahol a házirend által meghatározott időben a tagok bármikor megjelenhetnek eszmecserére és olvasás végett. Heti folyóiratokat, hírlapokat járat, s könyvtárat tart fenn, amelynek állományát érvenként gyarapítja. És ezeken túlmenőleg ünnepségeket, társas összejöveteleket, felolvasó és vitaesteket, szórakozó összejöveteleket és népgyűléseket szervez.143

Az alapszabályt vizsgálva látható, hogy a párt egyik legfontosabb feladatának tekintette a polgárság egy táborba való tömörítését azzal a céllal, hogy „történelmi hivatását" betölthesse, vagyis a polgárságnak a társadalomban, a politikai életben vezető szerepet szánt. Az alapszabályban megfogalmazódik az is, hogy a párt az „osztályellentétek lerombolásával" a nemzeti összefogás megteremtésére, a nemzeti egység kialakítására törekszik. Továbbá megemlítődik, hogy lényegesnek tartja a munkás védelmet „az államhatalom által a polgárság segítségével". A felsoroltak megnyugtató rendezése azonban a korszakon át nem következett be.

A belügyminiszter a felterjesztett alapszabályt nem fogadta el, módosításra adta vissza. Ennek érdekében 1928. december 16-án rendkívüli közgyűlést hívtak össze, s az elnök felkérte dr. Bonczos Miklós ügyészt, hogy az alapszabály kiegészítő indítványát terjessze elő. Dr. Bonczos ismertette, hogy a módosításnál három szempontot kellett figyelembe venni: a/ a belügyminiszter 154.694/1928. VII. számú rendelkezésében előírtakat; b/ a B.M. 174.000/1928. számú rendeletét, amely az egyesületekben folytatott kártyajátékkal űzött visszaéléseket tiltotta; c/ és a választmányi tagok számát, mely a párt tagjainak nagy létszámára tekintettel 60-ról 90-re emelkedik föl, s évenként 20 helyett 30 választmányi tagot választanak meg.

A módosítás a következőkre terjedt ki: 1. A párt tagjául olyan egyén nem vehető fel, aki tiltott szerencsejáték miatt a bíróság elítélt, vagy valamely más testületből szerencsejáték játszása következtében kizártak. 2. A párt alapító, rendes és pártoló tagjainak felvétele a jelentkezőnek sajátkezűleg aláírt és a választmány két tagjának aláírásával ellátott belépési nyilatkozat alapján történhet. Ha felvételre többen jelentkeznek, azok jegyzékét legalább 14 nappal a tagfelvételi kérelemről határozó választmányi ülés előtt a párt hirdetményi tábláján nyilvánosan ki kell függeszteni, s ezt a jegyzéket a párt elnökének (helyettesének) és titkárának kell aláírni, akik egyben felelősek annak szabályszerű kiállításáért. 3. A párt szabályszerű tagfelvételi könyvet vezet, amelyben a felvételre ajánlottak adatait, a választmánynak a felvétellel kapcsolatos határozatát, valamint azt vezették be, hogy az új tag a felvételi határozatot követő első hónaptól kezdve jogát gyakorolhatja. 4. Olyan személyek, akik nem tagjai a pártnak, vendégként három napon át bevezethetőek az elnökség engedélyével, ugyanazt az egyént évente csak egyszer, a külföldi vendéget azonban hosszabb időn át is bevezethették. A vendégeket a bevezetésükkor a vendégkönyvbe vezették be, személyi adataik feltüntetésével. 5. A párt tagjai sorából ki kell zárni azt a tagot -fogalmazott a szabályzat -, akit tiltott szerencsejáték miatt a bíróság jogerősen elítélt, továbbá mindazokat, kiket közönséges bűntett miatt elítéltek, vagy akik hazafiatlanul viselkedtek. 6. Határozatképtelenség esetén ugyanazzal a tárgysorozattal 8-30 napon belül újabb közgyűlés hívandó össze, amely számarányra tekintet nélkül határozatképes. 7. A választmány (60 helyett) 90 tagból áll, s évenként abból 30-30 (a volt 20-20 tag helyett) főt választanak meg. 8. Mindazok a szerencsejátékok, melyek a kihágásról szóló 1879: XL. tc. 87. és a következő §-ai értelmében nyilvános vagy közönségnek nyitva álló helyeken el vannak tiltva, tilosak párthelységekben is. Ha a párt ezt a tilalmat megszegi, úgy a belügyminiszter minden további eljárás mellőzésével feloszlathatja.

A rendkívüli közgyűlés a módosítást tudomásul vette, s utasította a tisztikart, hogy az ily módon kiegészített alapszabályt a szükséges mellékletekkel együtt ismételten terjessze fel a belügyminiszternek jóváhagyásra.144 Az alapszabály-módosítás azt mutatja, hogy csupán adminisztratív kiigazításokat, preventív intézkedéseket kellett eszközölni, politikai szempontú kiegészítésekre, változtatásokra nem volt szükség.

A párt létrehozása után rövid időn belül személyi változások következtek be az egyes tisztségekben. Az 1927. március 20-i választmányi ülésen a választmány elnöke bejelentette, hogy Pozsonyi Ferenc tisztségéről és tagságáról lemondva kilépett a pártból. Továbbá, hogy a párt háznagya más elfoglaltsága miatt teendőit nem képes ellátni. A választmány mindezeket tudomásul vette, és Pozsonyi helyett Nagy Pál választmányi tagot kérte föl a legközelebbi közgyűlésig az ügyvezető elnöki tisztség viselésére. A háznagyi tisztséget pedig Bazsó János választmányi taggal töltötte be.

A személyi kérdések letárgyalását követően a válaszmányi elnök előterjesztésére abban állapodott meg az ülés, hogy tanácskozásaikat a jövőben minden hó második vasárnapján délután 1/2 3 órakor tartják a párthelységben.145 A későbbiekben pedig oly módon döntöttek, hogy a választmányi üléseket minden hó első vasárnapján délelőtt 11 órakor tartják meg.146

A Szentesi Polgári Párt megalakulása s központi vezetésének életre hívása után hamarosan kiépült a párt városi hálózata. Elsőnek december 11 -én a párt helyiségében megalakult a Szentesi Gazdálkodó Ifjúság Egyesülete,147 mely a jómódú gazdák fiait fogadta soraiba, s a Polgári Párt gazdaifjúsági tagozataként működött. Ezen ifjúsági szervezet a megalakulásán túl arra is utal, hogy a Szentesi Polgári Párt nemcsak a város polgárságának politikai érdekeit képviselte, hanem a jómódú gazdák egy részének a politikai törekvéseit is felkarolta. A következő év elején létrejött a párt alsópárti és felsőpárti csoportja, mely csoportok a központi pártszerv alapszabályában foglaltak alapján működtek. Az alsópárti fiók helyisége a Berkovits-féle vendéglő volt, s vezetőjévé Szilágyi Józsefet választották. A felsőpárti csoport helysége a Bercsényi utcai Kiszely vendéglő, s a csoport élén Lakos János állott.148 Miután a párt helyi hálózata kezdett kiépülni, felmerült a szervezeti kapcsolódásuk ügye is. E kérdést hozta fel Hajdú József az 1928. február 26-án megtartott választmányi ülésen, amikor feltette a kérdést, hogy a fiókok a központtal milyen viszonyban vannak. Dr. Bonczos Miklós ügyész előadta, hogy a fiókok a Szentesi Polgári Párttal szerves egységet képeznek, a tagdíjak mind a központba folynak be, és működésüket a párt elnöksége és választmánya irányítja. A fiók-párthelyiségek nem mások, mint a párt külső helyiségei - mutatott rá Bonczos dr. -, amelyek életre hívása szükségessé vált. Kifejtette, hogy Szentesen 11 választási körzet van, de ennyi párthelységre nincs szükség, mert a központon kívül a városnak három jelentősebb részén felállított fiók-párthelyiségek lehetővé teszik, hogy tagjai pártéletet élhessenek. Az ismertetés után a választmány felvette a beiratkozott 26 alsópárti s a 40 felsőpárti új tagot. Az ülés végén az elnök ismertette: tervbe vették, hogy a Kisérben egy harmadik fiókot szerveznek, és helyiségül a Nyíri közön lemenet található Balogh Sándor vendéglőjét szemelték ki. A választmány a szervezéshez a felhatalmazást megadta.149 Ha a tárgyalt fiókhálózatok telepítését nézzük, szembetűnik, hogy a Polgári Párt nem sok helyi csoportot hozott létre, viszont minden városrészben kialakította a szervezetét, s ezáltal lehetővé tette a taglétszám folyamatos növelését, a párt terebélyesedését.

Lépés történt a párt sajtójának a megteremtésére is. Négy hónappal a párt megalakulása után, a június 19-i választmányi tanácskozáson Mezei László alelnök tájékoztatta a megjelenteket, hogy egy napilap megindítását határozta el, s a továbbiak intézésére sajtóbizottság alakult.150 A december 11 -én megtartott ülésen pedig a választmány elnöke, Jószai Bálint arról tájékoztatott, hogy 10 tagú delegáció keresi fel a város országgyűlési képviselőjét annak érdekében, hogy minél gyorsabban intézkedjék az újság megindítása ügyében: hogy a „régóta nélkülözött keresztény-magyar sajtóorgánum - emelte ki Jószai - még ez évben megindulhasson mindnyájunk igaz örömére".151 És ennek eredményeként 1928 márciusában Bazsó János háznagy bejelentette, hogy a hetenként kétszer megjelenő „Csongrádvármegye" című újságot nem Kisteleken, hanem újra Szentesen nyomtatják. Felhívta a figyelmet, hogy a Polgári Párt tagságának e lapot kell támogatnia, mert ez a sajtó támogatja híven a párt politikai irányvonalát. És ha a tagság kellően pártfogolja a lapot, úgy az a jövőben napilap lesz.152 A fenti intézkedésekkel megtörtént a párt sajtójának megteremtésére irányuló törekvés, az a lépés, amellyel elősegíthették a párt politikájának szélesebb körű megismerését.

Már a párt életre hívásának esztendejében - 1927 őszén - a díszelnök kezdeményezést tett a kormánypárt irányába. Dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő a novemberi választmányi ülésen bejelentette, hogy szándékában áll az Egységes Pártba belépni. Elhatározásának alátámasztására hosszan ecsetelte a kormánypárt politikai erősségét, fölényét a többi párttal szemben, s kijelentette, hogy belépésével eredményesebben szolgálhatja választói érdekeit. A párt nevében Jószai Bálint helyeslését fejezte ki Szeder Ferenc János ezen elhatározásáért.153

Ezzel a fellépésével az országgyűlési képviselő nyíltan is színt vallott -nem mintha az eddig teljesen ismeretlen lett volna - a kormánypárttal szembeni politikai állásfoglalásáról. Eme szándékával egyben előkészítette a terepet, hogy a Szentesi Polgári Párt majdan kormánypárttá alakuljon át, illetve abba beleolvadjon.

A párt november 20-ra összehívott Politikai Szakosztályának a tanácskozásán dr. Szeder ismételten foglalkozott az Egységes Pártba való belépésének kérdésével, s kifejtette: ez még formailag nem történt meg, de már ennek megvalósítását képviselői megválasztása óta latolgatja. Indítékát ez alkalommal is azzal támasztotta alá, hogy gróf Bethlen politikájának híve, csak még az időt nem látja elérkezettnek az Egységes Pártba történő belépésre, ha azonban az események úgy kívánják - mondotta -, abban az esetben elhatározását valóra fogja váltani. Dózsa Károly felszólalásában egyetértett az országgyűlési képviselő pártpolitikai elképzelésével. Király László szakosztályi tag pedig a felszólalásában kifejtette, hogy „a teljes kifosztott, kizsarolt Magyarországot Bethlen miniszterelnök tudta felemelni a pusztulásból annyira, hogy ma már külföldön is elismerik, s Európa sorsának intézésében Stresemannak és Bethlennek súlyos szava van. Minden igazi hazafinak tehát kötelessége Bethlent támogatni -hívta fel a figyelmet Király -, s ezért a maga részéről örömmel látja a képviselő úrnak ezt a lépését". Jószai Bálint a Politikai Szakosztály nevében annál is inkább helyeselte dr. Szedernek az Egységes Pártba való belépési elképzelését, „mert a Szentesi Polgári Párt és az abban tömörült elemek feltétlen bizalommal vannak gróf Bethlen István politikája iránt". Ha a város országgyűlési képviselője be is lép a kormánypártba - hangoztatta Jószai -, azért nem szigetelődik el a Polgári Párttól, sőt eredményesebb munkát fejthet ki a város érdekében.154 A november 20-i értekezleten elhangzottak hitelesen bizonyítják, hogy a Szentesi Polgári Párt hivatalosan és teljes mértékben támogatta dr. Szeder célkitűzésének elérését, megvalósításában látva a párt politikai felemelkedését.

A párt 1928. február 5-én tartotta első ízben évi közgyűlését a Petőfi Szállóban lévő helyiségében, mintegy 140-160 tag megjelenésével. A közgyűlést Novák István alelnök nyitotta meg, és megemlékezett a párt egyéves megalakulásáról, megállapítva, hogy „nagy létszámmal működik, s mindinkább megerősödve dolgozik...az alapszabályban lefektetett nemes célok érdekében". Elmondta, hogy a szakosztályok munkájukról a havonta ülésező választmánynak referálnak. A háztartási és pénzügyi szakosztály, valamint a párt számadásait vizsgáló ellenőr (Halász Szabó Ferenc) jelentései megállapították, hogy a pénzügyi helyzet a legnagyobb rendben van, a párt tiszta vagyona 113 43 pengőt tesz ki. A választmány előzetes javaslatára, az alelnök előterjesztése alapján a közgyűlés a párttagdíjat évente 2 pengőben állapította meg.

Ezt követően az elnöklő Novák István beterjesztette a jelölőbizottság jelöléseit a megüresedett tisztikari funkciók betöltésére. Az elnöki tisztségre Irházi Lajost hozták javaslatba, akit a megjelentek egyhangúlag elnöknek mondtak ki. Az egyéb tisztségek betöltése az alábbi eredménnyel zárult: Káló Gyula ny. főmérnököt a társadalmi szakosztály elnökévé, Halász József ipartestületi elnököt a politikai szakosztály elnökévé és alelnökké (Jószai ugyanis erről a tisztségéről lemondott), Ruzs Molnár Ferencet ügyvezető igazgatóvá és titkárrá, László Lajost (Balogi Imre helyébe) pénztárossá, Füsti Molnár Imrét (Irházi Lajos helyébe) zászlótartónak, Szvaton Ivánt, Nagyiváni Lajost és Déló Nagy Bálintot jegyzőknek jelölte a bizottság, akiket a közgyűlés egyhangúlag megválasztott. A háznagyi tisztséget pedig Soós Pál helyett Bazsó Jánossal töltötték be. Majd Nagyiváni Lajos bejelentette, hogy a párt választmányából 20-an kimaradtak, s helyükbe a közgyűlés 20 új tagot választott, és 13 régi tagot tisztségükben megerősített. A megválasztottak nevében Halász József újdonsült alelnök mondott köszönetet a bizalomért, s a tagság támogatását kérte jövőbeni eredményes munkájukhoz. A különböző tisztségek megválasztása után Dózsa Károly szólalt föl, arra kérve a megjelenteket, hogy pártjuk érdekében agitáljanak, új tagokat toborozzanak, s akkor, ha mindenki egy új tagot beszervez, „a jövő évi közgyűlésen a pártnak - hangoztatta Dózsa - nem 900, hanem 1900 tagja lesz".155 Dózsa felszólalásából tudható meg, hogy a Szentesi Polgári Párt egyéves működésekor 900 tagot számlált.

A közgyűlésen megjelent dr. Szeder Ferenc János is, s felszólalásában a következőkben foglalta össze a párttal kapcsolatos nézeteit: „Mikor egy évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel és bizalommal alakítottuk ezt a pártot, amely az értékes polgári elemeket van hivatva tömöríteni, zászlónkra hármas jelszót írtunk: tisztesség, becsület, hazafiság, s ennek a szellemében egyesítettük a becsületes, józan gondolkodású polgártársainkat, hogy munkánkkal szolgáljuk a polgári összetartást, s magyar hazánkat... Mi világosságot gyújtottunk, s láthattuk, hogy ez sokaknak nem tetszik. Sok ember nem szeret kimenni a napra, a világosságra, a sötétben szeret bujkálni...". A továbbiakban arról szólott, hogy a Polgári Párt az igazság talaján áll, ami előbb-utóbb kiderül. Nem akarnak senkit bántani, de megkövetelik, hogy őket se bántsák, hisz politikájuk „nem osztálypolitika", hanem céljuk a közösségért munkálkodni.156 Szeder dr. mondandójának lényege abban foglalható össze, hogy a Szentesi Polgári Párt is a bethleni politikai koncepciót követi, s a társadalmi béke, az egység megteremtésén fáradozik.

A magyar politikai élet homlokterében érthető módon az ország területi megcsonkításából származó bajok, problémák a tárgyalt időszakban szinte állandóan napirenden voltak. És hogy e gondokat a kormány s annak elnöke miként igyekezett megoldani. A Szentesi Polgári Párt május 13-i választmányi tanácskozásán hasonló témájú beszámolót tartott a város országgyűlési képviselője, amikor is Szeder dr. előadásában fölvázolta, hogy az országos politikában az utóbbi időben örvendetes dolgok történtek. A miniszterelnök debreceni beszédének „bátor, önérzetes hangja, s az eredményes külpolitikáról való beszámolója jogos reménységgel tölt el bennünket - kezdte beszámolóját Szeder -, érezzük, hogy a magyar elszigeteltség, nagy magyar bánat enyhül, nem kell már jó akaró nélkül... tanácstalanul állandó rettegésben élni, kiszolgáltatva az állig felfegyverzett gonosz szomszédok kénye kedvének". Kifejtette, hogy Trianon lefegyverzett bennünket, reguláris hadseregünket állandóan ellenőrzik, ugyanakkor a csehek és a románok francia pénzen hatalmas hadsereget tartanak fenn. Rátért, hogy alig lehet felbecsülni „a nemzet jóakarójának, barátjának", lord Rothermere-nek az akcióját, aki a magyarság pártjára állva, nagy sajtópropagandával hirdeti a trianoni magyar békeparancs igazságtalanságát és tarthatatlanságát. Európában addig nem lehet igaz békéről beszélni, míg Trianon fennáll - hangoztatta az angol politikus. Majd a tájékoztató rámutatott, hogy a lord akciójával párhuzamosan a magyar társadalmi egyesületek is tömörülnek a revíziót sürgetve, azonban ekkor még a kormányzat nem merhetett a mozgalom élére állni, tartva „a rosszindulatú szomszédoktól". A debreceni beszéd óta a helyzet változott - jelentette ki Szeder -, s a kormány is azon az állásponton van, hogy addig béke és megnyugvás Európában nem lesz, míg ezek az igazságtalanságok meg nem szűnnek.

Dr. Szeder Bethlen gróf fenti politikai megnyilvánulásait óriási jelentőségűeknek tartotta, s úgy vélte, hogy mindezeket azért merte megtenni, mert az olaszok „a régi hagyományos olasz-magyar barátságot felújították". Kifejtette, hogy az olasz nemzet az I. világháborúban nem a magyarok, hanem az osztrákok ellen küzdött. Az olaszoknak is szükségük van „a mi barátságunkra (hiszen) a szláv gyűrű elleni védekezés biztosítéka az erős Magyarország". Ismertette, hogy Mussolini vezetésével Olaszországban „hatalmas alkotó munka indul, és az erős nemzeti érzés naggyá, a külpolitikában pedig súlyos szavává teszi azt az Olaszországot, amely nekünk példaképül szolgálhat". Mondandójának befejezéséül felhívta a válaszmányi tagok figyelmét, hogy május 20-án Szegeden revíziós nap lesz, ahol nagygyűlésen tiltakoznak az 1920. június 4-i békeszerződés ellen, s Trianon revízióját fogja követelni az alföldi magyarság. Jelezte, hogy jelen lesz Edmund Harnsworth, az angol alsóház tagja, lord Rothermere fia is, aki apja díszdoktori oklevelét veszi át a Szegedi Egyetemi Tanácstól. (Ez alkalommal Szentesről különvonatot indítottak Szegedre 2 pengő és 20 fillér viteldíjjal.)157

A beszámolóból egyértelműen kicseng, hogy dr. Szeder Ferenc János az ország külpolitikai helyzetének rendeződését a miniszterelnöknek tulajdonította. Kétségen felül áll, hogy gróf Bethlen István diplomáciai fáradozásai jelentős mértékben hozzájárultak az e téren is elért eredményekhez. Az olasz-magyar viszonyról az I. világháború idejére vonatkozóan kialakított képe viszont történelmietlen. Mussolini Olaszországáról tett kijelentései pedig a kormánynak az akkori külpolitikai orientációját tükrözik, amelyet a közvélemény előtt a kormány politikájával azonosuló országgyűlési képviselőnek kötelessége volt helyeslően támogatni. Rothermere lorddal kapcsolatos megnyilatkozása tényeken alapult, valóban - főleg a sajtón keresztül - támadta a trianoni békét, annak minden hátrányára rávilágítva, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fennálló helyzeten érdemben segíteni a legjobb szándéka ellenére sem volt képes. Ugyanis az antanthatalmaknak nem állhatott szándékában Magyarország érdekeiért a kisantant államaival szembehelyezkedni. A magyar állam revíziós törekvéseinél azt mindenesetre látni kell, hogy az ország területi megcsonkítása következtében a magyar társadalom minden rétege támogatta a revíziós politikát.

Még ez év nyarán egy fontos tisztség betöltéséről kellett a pártvezetőségének gondoskodnia. A június 3-i választmányi ülésen a pártelnök bejelentette, hogy Ruzs Molnár Ferenc ügyvezető igazgatói tisztségéről lemondott. Az elnök a tisztség ideiglenes ellátására Nagyiváni Lajost javasolta, akit a választmány erre felkért, s a nevezett azt elfogadta.158 Ezen a tanácskozáson a pártelnök indítványára a választmány akként döntött, hogy a választmányi ülések szeptemberig szünetelnek.159

A nyári szünet után, szeptember 30-ra rendkívüli választmányi ülést kellett összehívni, ismételten személyügyben. Dr. Bonczos Miklós ügyész a választmánnyal ismertette, hogy Nagyiváni Lajos hosszabb időre - okát nem tárva föl - Budapestre távozik, s ezért az ügyvezetéstől néhány hónapra meg kell válnia. A választmány a munkájáért jegyzőkönyvileg mondott köszönetet, s mindjárt néhány személyt javasolt e tisztség ellátására. Az elnök azonban közölte a választmánnyal, hogy ebben az ügyben tárgyalásokat kezd. 160 Ezt követően elhangzott Nagy-Iváni Lajos beszámolója a párt anyagi helyzetéről, amely kedvezően alakult, hiszen a kiadások egyensúlyban voltak a bevételekkel. A bevétel: 2101,93 P, a kiadás: 1947,02 P, s a párt készpénze 154,91 P-t tett ki. 161

Gazdasági jellegű kérdéseket tárgyalt a Szentesi Polgári Párt 1928. március 11-én tartott választmányi értekezlete, amelyen Pataki István azt indítványozta, hogy a túlnyomó részben mezőgazdasággal foglalkozó párttagok között nemcsak erős politikai kapcsolatot kell teremteni, hanem beszerzési, értékesítési szövetkezetet volna érdemes létrehozni; olyan forrást lenne jó keresni, ahol kedvezményt kapnának. Fontosnak vélte ebbe a mozgalomba a polgárságot is széles körbe bevonni, és „a saját érdekünkbe megszervezni a nagyon fontos gabonaértékesítést, a gabonaszövetkezetet". A párt ügyésze az indítványra reagálva előadta, hogy az elhangzott igen helyes felvetésről szűkebb körben már korábban és többször folytattak eszmecserét. Erre a gazdasági alátámasztásra -jelentette ki Bonczos dr. - a pártnak is igen nagy szüksége lenne. Azonban beszerzési és értékesítési szövetkezetet házi kezelésben nehéz lenne vezetni, s ez a megoldás így nem volna helyes (itt csupán a jóakarat nem elegendő), a szakértelem hiánya, az ügyek vezetéséhez való nem értés miatt az ilyen lokális mozgalom mindenütt csődöt mondott - érvelt az ügyész. A szövetkezetek akkor versenyképesek, ha mögöttük országos szervezet, nagy központ áll anyagi és erkölcsi erejével. Ezekkel az országos szervekkel nem lehetséges konkurálni. Az indítvány helyett -mutatott rá Bonczos dr. - a meglévő vállalatot kellene támogatni. Szentesen pl. az Országos Központi Hitelszövetkezet fiókját, amely tőkeerős intézmény. Dr. Bonczos tehát az OKH felé közeledést, és a Zsoldos Rt.-vel való kapcsolat felvételét javasolta. 162 Pataki felvetése megerősíti a korábbi állításunkat, hogy a Polgári Pártnak Szentesen jelentős számmal voltak gazda tagjai, s ez egyben bizonyítja, hogy a gazdatársadalom ebben a városban is politikailag megoszlott volt. Nem utolsósorban rávilágít, hogy a 20-as évek második felének gazdasági fellendülése ellenére a jobb módú gazdák is termelvényeik értékesítési nehézségével küszködtek.

A szövetkezeti kérdés a választmány szeptember 30-i rendkívüli ülésén újólag terítékre került. Dr. Bonczos Miklós ez alkalommal az Országos Központi Hitelszövetkezet szentesi csoportja megalakulásának fontosságát méltatta. Kifejtette, hogy Szentesen eddig ugyan működött fogyasztási szövetkezet, de azt nem lehet összehasonlítani az OKH hitelszövetkezeteivel. A városban az OKH-nak helyi szövetkezete ez ideig még nem volt. A hitelszövetkezet hatalmas előnyöket rejt magában -mondotta -, a pénzt részint önsegélyezés alapján és önsegélyezés formájában maga teremti elő, részint ennek a sokszorosát lényegesen olcsóbb kamat mellett az állam bocsátja rendelkezésére. Minden nagyobb állami akciót (nemesített vetőmag, műtrágya stb.) az állam az OKH útján bonyolít le. Nemcsak az a fontos, hogy az OKH - fejtegette Bonczos dr. - váltó nélkül, bélyeg és bekebelezésiilleték-mentesen ad 9%-os pénzt, hanem az a körülmény, hogy a befizetett üzletrészeken felül ötszörös hitelkeret alapján úgy amortizációs, mint hitelkölcsönt biztosít.

Elmondotta, hogy a propaganda, a kezdeményezés magától az államtól indul ki, mert érzi, hogy segítségére kell sietni a rengeteg anyagi bajjal küzdő polgárságnak, „elsősorban a nemzet gerincét alkotó gazdatársadalomnak". A magyar földbirtokot csak a háború alatt lehetett tehermentesíteni, s ez is egyszer sikerült „Most annyira a bankok kezében van a hatalom - mutatott rá -, hogy a magángazdaságok egészen ki vannak szolgáltatva a nagy nyereségre dolgozó bankokráciának". Az adózásról megállapította, hogy az adóprés még jól működik, az emberek végső erőfeszítéssel fizetik az adót, de ha a magángazdaságok tönkremennek, úgy az államnak nem lesz adófizetője.

Előadta, hogy az országban nagy gazdasági harc dúl, s az állam vagy tudja a maga döntő befolyását gyakorolni, vagy ha nem, az esetben a bankokrácia diadalmaskodik, s a maga hasznára fogja a társadalom anyagi erejét lekötni, és rideg üzleti érzéketlenséggel kihasználni. Kifejtette, hogy az OKH minél előbb közintézménnyé fog alakulni, mint a Posta-takarékpénztár. És a terményértékesítés, a közraktárak létesítése a programjában fog szerepelni, noha a megvalósulása a tőke nyomása következtében lassabban megy. A hitelszövetkezet létkérdés - húzta alá Bonczos -, állami kérdéssé vált, annál is inkább, mert a földbirtok nagy eladósodása és a deposszedális (kisajátítási) folyamat újra erősen fenyeget. Példának Szentes esetét hozta fel, s kijelentette, ha az események így haladnak tovább, akkor Szentesen a földet harmadszor is meg kell váltani, amit már a múlt századok során kétszer megváltottak. Befejezésül arra kérte a párt tagjait, hogy pártolják a kezdeményezett akciót, és Szentesen is alakítsák meg az OKH helyi szövetkezetét.

Az előterjesztettekhez Buzi József szólt hozzá, nem sok ered­ményt remélve az OKH-tól, - példának a kisszövetkezeteket és a Nemzeti Hitelszövetkezetet hozta föl. A hozzászólónak dr. Bonczos és Király László adták meg a szükséges felvilágosítást, mely szerint az OKH beszerző csoport, nem fogyasztási szövetkezet, nem kísérletező kisszövetkezet. A Nemzeti Hitelintézet pedig részvénytársasági alapon szervezett bank - mutattak rá -, s a részvénytársaságot nem szabad összetéveszteni, mert a kettő között a leglényegesebb kérdésben, a nyereséget illetően ellentét van. A szövetkezet alapja „az önsegély, az altruizmus (önzetlenség), nem nyereségre, spekulációra dolgozik, mint a részvénytársasági szervezet, hanem megtakarításra" - húzták alá. Az értekezletet a pártelnök a következő gondolattal rekesztette be: kívánatosnak tartaná, hogy minél előbb megalakuljon az OKH helyi szervezete, mert nagyon fontos lenne a gabona értékesítésének rendezése, a közraktárak létesítése, mert az esetben a haszon nem a nyereségre dolgozó, spekuláló gabonakereskedő zsebébe vándorolna.163 A felvázoltak arra mutatnak, hogy a Polgári Párt vezetése a szentesi gazdaközönség termeivényeinek megfelelő, az uzsorát kizáró értékesítésére az OKH helyi csoportjának a létrehozását találta a legkézenfekvőbbnek, a reális útnak.

A helyzet azonban nem rendeződött kielégítő gyorsasággal, s ezért egy év elteltével a párt választmánya ismételten rendkívüli ülésen foglalkozott a kérdéssel. Jószai Bálint a gazdák érdekében, a tisztességtelen gabonakereskedők üzelmeivel szemben sürgette az OKH helyi fiókjának a megalakítását. Közben a szervezési akciót a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egyesület megindította, s szövetkezeti alapon közraktár felállítását szorgalmazta, - a párt, élén Irházi elnökkel, ezt a törekvést a legmesszebbmenőkig támogatta.164 Az óhajtott közraktár felállítására azonban nem került sor, a terv csupán a felvetés stádiumáig jutott el, melynek meghiúsulását a Szentesi Kisgazda Párt is sérelmezte.

Az 1928. május 13-i választmányi összejövetelen újfent gazdasági kérdésekről tanácskoztak, s ez alkalommal az ország gazdasági körülményeit tekintették át. A beszámolót tartó országgyűlési képviselő gazdasági bajainkat Trianonra vezette vissza, s annak a véleményének adott hangot, hogy ebből eredően az állam a munkásságnak sem elhelyezkedést, sem munkaalkalmat nem tud biztosítani. A mezőgazdasági termeivényeinket pedig képtelenek vagyunk külföldön megfelelően értékesíteni. A cseh és román kereskedelmi kapcsolatainkról elmondta, hogy nem tartják be a gazdasági szerződéseket, Magyarország viszont kénytelen átvenni árucikkeiket, s csak búzát szállíthat ki hozzájuk, de lisztet már nem. Ha a búzát kiszállítjuk, az esetben korpahiány áll elő, s úgy kell Ausztriától, Csehszlovákiától visszavásárolnunk, hogy sertéseket nevelhessünk, hizlalhassunk.

Az alsóbb néposztály helyzetével foglalkozva megállapította, hogy életkörülményük mélyponton van, el vannak keseredve, és zendüléstől lehet tartani. „A tévelygéseknek induló testvéreinket - hangoztatta Szeder -fel kell emelni, fel kell világosítani a mai nehéz helyzetről. Meg kell velük értetni, nem a burzsuj az oka a nagy szegénységnek, hanem Trianon. Világhírű kubikosaink, ipari munkásaink ezért nem kapnak munkát. Ha nincs haza, nincs élet. Nálunk ma bármely társadalmi osztályban élő ember nyög és szenved..., a gazda, az iparos a meglévő tőkét éli fel, a takarékpénztárak, bankok kilincseit fényesre koptatják apró, de nehéz feltételű kölcsönökért a gazdák... És nem is lesz élet, míg ez a határ megmarad. Ezt nap-nap után elmondani a rosszul gondolkodó és tévelygő testvéreinknek nekünk, mint politikai pártnak nem csak joga, hanem... kötelessége is". A Polgári Pártnak feladata - húzta alá nyomatékkal Szeder dr. -, hogy a politika mellett állandóan foglalkozzon az országos, és a helyi gazdasági kérdésekkel.165 Az elhangzott beszámoló az országra zúduló nehézségeket egyedül a trianoni békeszerződésnek tulajdonította. A területi elcsatolások vitathatatlanul - mint arra korábban is kitértünk - jelentősen megnehezítették hazánk további gazdasági életét, s különösen a szegény néposztály életkörülményeit, melynek kihatásait az 1928. évi Földmunkások Vállalkozó Szövetkezetének szentesi kongresszusán a kubikusok sérelmezően tették szóvá. A kialakult súlyos gazdasági bajokat nem csupán Trianonra lehet visszavezetni, ebben közrejátszott az állam kevésbé helytálló gazdaságpolitikája is. A felvett nem csekély összegű külföldi kölcsönöket a kormányzat ugyanis nem racionálisan a gazdaság fejlesztésére használta föl, hanem nagyobb hányadát az állami költségvetés folyó kiadásaira fordította, amiért a polgári, paraszti ellenzék is élesen támadta a kormányt.

Buzi József választmányi tag felszólalásában az adóztatás kérdésével foglalkozott, nagy bajnak találva, hogy pótadó kivetésére van szükség, melyet a városfejlesztés idézett elő, s ezt ez állam 50%-ban szabta meg. Sérelmesnek tartotta a magas házadók kivetését is. Az ő évi házadója 256 pengő volt, s 1928-ban 71 pengővel megemelték, ugyanakkor 36 kat. hold földje után aránylag nem fizetett annyit. Felhozta, hogy a pénzügyminiszter „mindig mondja, ...nincs adóemelésről szó, hogy az adózók nem bírnak el többet" - s az adóztatást mégis szigorítják. Nehezményezte továbbá, hogy a kincstári haszonrészesedést is az állam a tulajdonosokra rótta. Ugyanakkor tiltakozott, hogy pl. a kabinetiroda főnöke fizetésének a megállapításánál a kormány a takarékosság elvét nem vette figyelembe.166 Az elhangzottakból kirajzolódik az a kép, hogy a kormány 1927-ben kidolgozott városfejlesztési programjának költségeit a lakosságra hárította jelentős részben, s a szükséges anyagi fedezetet pótadó formájában biztosította, amely eljárás a polgárságot is anyagilag érzékenyen érintette. Buzi már egy korábbi értekezleten is kifejtette, hogy nem ért egyet a kormány adópolitikájával, különösen súlyosnak találta a gyufa- és a cukorfogyasztási adót. Szeder dr. akkor a válaszában elismerte, hogy valóban sok panasz van a magas adókra, de az állam szükségleteit - jegyezte meg az országgyűlési képviselő - muszáj fedezni, s erre a pénzt elő kell teremteni, mert ha ez nem sikerül, úgy az kiszámíthatatlan következményekkel jár. „Mindenki nagy adóteher alatt görnyed - mondotta -, fizet a gazda, az iparos éppúgy, mint a kereskedő". Király László és Dózsa Károly hozzászólásaikban helyeselték az állam pénzügyi politikáját, mondván: ez az intézkedés emelte ki az országot a bajból.167 Dr. Szeder Ferenc János válasza egyértelműen arra enged következtetni, hogy a kincstár a kiadásainak fedezésére különböző adónemeket vetett ki, ennek során kevésbé vette figyelembe az adózó polgárok teherbírásait, adózóképességeit.

A következő esztendőben a leventeoktatás kérdése gazdasági problémaként jelentkezett a Polgári Pártnál is. E kérdés megtárgyalása választmányi ülés elé került. Szegedi József azt indítványozta, a párt járjon el, hogy a leventeköteles mezőgazdasági cselédnek ne minden vasárnap kelljen a foglalkozásokon megjelennie, mint az a múltban is volt.168 Ebben az esetben a Szentesi Polgári Párt gazda tagjai a fiatal cselédeket nem a szigorú, katonás bánásmódtól óhajtották megmenteni, hanem azért léptek föl, mert a fiatal cselédek munkáira gazdaságaikban igen nagy szükség volt, s a foglalkozásokon való részvételük munkaidő kiesést jelentett. A korábbiak során már kitértünk, hogy ebben az ügyben a Szentesi Kisgazda Párt vezetősége is megpróbált eljárni, de eredménytelenül, az ismert katonapolitikai okok miatt.

Az 1928. év munkájáról a párt vezetése (269 tag jelenlétében) az 1929. március 10-én megtartott évi rendes közgyűlésén az alábbiakban számolt be: 1928-ban a párt egy rendes s egy rendkívüli közgyűlést, valamint tíz rendes és két rendkívüli választmányi ülést tartott. Az év folyamán három fiókszervezetet alakítottak, melyek közül a felsőpárti, a dónát-fábiánszéli - a vezetőség megítélése szerint - eredményesen működtek. Az alsópárti fiók viszont a személyi ellentétek következtében nem funkcionált az elvártaknak megfelelően. Irházi elnök bejelentette, hogy az ottani vezetőség s a körzetbe tartozó tagok kívánságára gyűlést hívtak össze a helyzet tisztázására.

Az elnök felkérésére a közben hazatért Nagyiváni Lajos folytatta a közgyűlési beszámolót. Megállapította, hogy a Polgári Párt Szentesen harmadik éve egzisztál, s a fundamentumot jól rakták le. A párt a város polgárságát s a gazdatársadalom jelentős hányadát - tömöríti. A legfőbb célkitűzés az elkövetkezendő időkben is a hazaszeretet érvényre juttatása. Ennek érdekében a párt úgy a hazafias, mint a polgári irányú mozgalmakban részt vesz. Ebből eredően március 15-én a vezetőség a délelőtti ünnepségen megjelent, s megkoszorúzta a Kossuth-szobrot. A revíziós gyűléseket a párt tagjai tekintélyes számban látogatták. Mindezek mellett a párt nagy gondot fordított a gazdasági kérdésekre s arra is, hogy a tagság érdeklődjön a gazdasági ismeretek iránt.

A beszámolót követte a párt vezetőtestületének újjáválasztása, amelynek eredménye: díszelnök dr. Szeder Ferenc János országgyűlési képviselő, elnök Irházi Lajos gazdálkodó, alelnökök Halász József (egyben a politikai szakosztály elnöke), az Ipartestület elnöke, Győri István (egyben a társadalmi szakosztály elnöke) gazdálkodó, Novák István (egyben a pénzügyi és háztartási szakosztály elnöke) gazdálkodó, Mezei László (egyben a vigalmi szakosztály elnöke) gazdálkodó, választmányi elnök Jószai Bálint gazdálkodó, ügyész dr. Bonczos Miklós ügyvéd, jegyzők dr. Matolay Miklós ügyvéd, Mátéffy Lajos megyei tisztviselő, Szvaton István, a Gazdasági Egyesület titkára, Nagyiván Lajos okleveles közgazda, Szépe Imre detektív, pénztáros Fazekas Lajos gazdálkodó, ellenőrök Király László ny. főgimnáziumi tanár, László Lajos gazdálkodó, zászlótartók Füsti Molnár Imre gazdálkodó, Bartha János gazdálkodó, háznagy Bazsó János gazdálkodó. A pártválasztmány továbbra is 90 tagú maradt, az alábbi foglalkozás szerinti megoszlásban: gazdálkodó 46, tisztviselő 10, iparos 10, földbirtokos 7, kereskedő 4, pedagógus 4, orvos 2, ügyvéd 2, kertész 1, vendéglős 1, mérnök 1, lelkész 1, katonatiszt 1 fő.

A különböző szakosztályok vezetőivé a következő személyeket választották meg: a Politikai Szakosztály elnöke Halász József szabómester (+11 tag), a Társadalmi Szakosztály elnöke Győri István gazdálkodó (+ 10 tag), a Vigalmi Szakosztály elnöke Mezei László gazdálkodó ( + 9 tag), a Pénzügyi és Háztartási Szakosztály elnöke Novák István gazdálkodó (+10 tag).169 A közgyűlési jegyzőkönyvet vizsgálva szembetűnik, hogy az újonnan megválasztott 20 fős tisztikarból 13 gazdálkodó, azaz 65%-a, s mindössze 35%-a tartozott a szorosan vett polgársághoz. Hasonló a helyzet a 90 tagú választmánynál is: itt a gazdálkodók és a földbirtokosok együttesen 53 főt tettek ki (vagyis 58%k-ot), s a 47 további tag (azaz 42%-a) a polgári, értelmiségi réteg soraiból került ki. Ha már a vezetésben túlsúlyban voltak a gazdák, így valószínűnek kell tartanunk, hogy a tagság soraiban is szép számmal lehettek gazdálkodók. Tehát a gazdatársadalom politikai differenciáltságára vonatkozó korábbi megállapításunk újfent megerősíthető.

A közgyűlési beszámolóban elhangzott, hogy az alsópárti csoport működése körül bajok vannak. Ezek a személyi ellentétek azonban a régi elnök leváltásával áprilisra elsimultak. A fiókszervezet új elnökévé Nerkódi Istvánt választották meg, s a többi tisztségviselő (Kis István kivételével) funkciójában maradt. A személyi változások után, az április 7-i választmányi ülésen Irházi elnök felkérte az érdekelteket, kezdjék meg az intenzív tagtoborzást, hogy ennél a fióknál is eredményes munkát lehessen végezni.170 Újjáalakult a kajáni fiókszervezet is, s az időközben felépült körbe települt át (a továbbiakban Kajáni Kör néven működött).171 A felvázolt intézkedésekkel tulajdonképpen 1929-re stabilizálódott a párt fiókszervezeteinek kiépülése és belső szervezeti helyzete. Ez év tavaszán a nyilvántartás adatai szerint a Szentesi Polgári Pártba 16 új tagot vettek fel, s egy személy felvételi kérelmét elutasították.172

 

2. AZ 1929. ÉVI VÁROSI KÉPVISELŐ-TESTÜLETI VÁLASZTÁSOK

Már az 1920-as évek elejétől mind sürgetőbb igény mutatkozott egy általános közigazgatási reform bevezetésére, melynek intézkedései kiterjednek a helyi önkormányzati testületekre. Ezek tagjait ugyanis 10-15 éve választották egy régen elavult törvény alapján. Bethlen István miniszterelnök még 1922 elején megígérte a közigazgatási reform bevezetését, de politikai meggondolásokból annak kivitelezését egyre halogatta. A konszolidáció idején látta elérkezettnek a kérdés napirendre tűzését. 1927-től egyre-másra születtek az erre vonatkozó elképzelések, melyek 1929 júniusában nyertek végleges formát. A közigazgatás átszervezéséről kibocsátott 1929: XXX. tc. intézkedett az önkormányzati testületek újjászervezéséről.173

A Polgári Párt 1927 őszétől kezdett foglalkozni a választások előkészületeivel. A választmány november 13-i tanácskozásán a jelen levő országgyűlési képviselő a községi törvény várható módosítására hívta föl a figyelmet. Elmondta, hogy a törvénytervezet a parlamentben nagy felháborodást váltott ki, mivel az az ősi megyei jogkört csorbítaná, vagyis a megyék jogkörének jórészét el akarják venni. Lehet, hogy Szentes is - jelentette ki Szeder dr. - csak 50 tagú képviselő-testületet választhat az előző 100 virilista és 100 választott képviselő helyett. És előállhat az a helyzet, hogy nincstelen munkások is bekerülhetnek a testületbe, ahol „a vörös elemek központi vezetése alatt, jól megszervezve, egy akarattal léphetnek föl". A polgárságnak tehát a saját érdekében össze kell tartani, mert aki nem fizet adót, akiknek nincs anyagi érdekeltségük, „azokra nem lehet hízni az ügyek felelősségteljes vezetését" - hangoztatta az országgyűlési képviselő. Az volt a véleménye, hogy sokan internacionalista alapra helyezkednek, igen sok nemzetközi eszmével megtévesztett munkás megtagadja a hazát, mert „agitátoraik elavult, túlhaladott álláspontúnak, s fogalomnak tartják a hazát és a hazafiasságot". A közgyűlésbe olyan embereket kell bevinni - figyelmeztetett -, „akiknek hazafiassága mindenekfelett áll, akik a város ügyét, baját...szívükön viselik". Óva intett attól, hogy a városi önkormányzatba nagyobb létszámban munkások kerüljenek be.174 Dr. Szeder elhangzott megnyilatkozásai hűen tükrözik a közéletre vonatkozó konzervatív politikai szemléletét. A város önkormányzatát csalás a tehetős, adózó polgárok kezében látta biztosítottnak. A munkásság bekerülését a képviselő-testületbe messzemenően elutasította, azok állítólagos internacionalista beállítottsága és hazafiatlan magatartása miatt. Ez utóbbi megállapítása nemhogy nem fedte a valóságot, hanem a munkásság hazafias érzelmének súlyos megrágalmazását is jelentette.

A választások ügyében november 20-ra összehívták a párt Politikai Szakosztályát is, ahol ismét dr. Szeder volt az előadó. Elöljáróban bejelentette, hogy a községi választások lebonyolítására hamarabb került sor. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a választási küzdelemben a polgárság teljes szervezettséggel vegye fel a harcot „a nem hazafias érzelmű elemekkel szemben", hogy azok teljesen kimaradjanak a városi képviselőtestületből. Azt ajánlotta, hogy erre az alkalomra a Polgári Párt fogjon össze a többi polgári pártokkal, s arányosan biztosítsanak nekik helyet egy közös listán. Felhívta a figyelmet: meg kell kezdeni a szervezkedést, hogy „amikor eljön az idő, mindenki tudja a helyét és kötelességét". A továbbiakban az Egységes Pártba való belépésnek kérdésével foglalkozott, s ezen elhatározását pártpolitikai okokból a Szentesi Polgári Párt is támogatta.175 Ebből a beszédéből ismét kicsendült, hogy az általa haza-fiatlannak minősített munkásnép nehogy véletlen is bekerüljön a városi közgyűlésbe, s ott közéleti jogait gyakorolhassa.

Kiderült, hogy a választások megrendezésére majd csak 1929 decemberében kerül sor, így a Polgári Párt vezetése akként döntött, hogy az előkészületeket egyelőre leveszi napirendről. A választások közeledtével, 1929. június 21-én a választmány rendkívüli ülést tartott, időszerűnek ítélve a választási teendők megbeszélését.176

Az 1929-es képviselő-testületi választásokra az ellenzéki oldalon is nagy buzgalommal készültek. Az előtérbe kerülő választási csatározások pezsdítően hatottak a helyi munkásságra, valamint legális pártjára, a Szociáldemokrata Pártra. Az ország többi helységeihez hasonlóan, Szentes megyei város munkástömegei is élni kívántak a lehetőséggel, hogy képviselőiket bejuttassák az önkormányzati testületekbe. Ennek megfelelően 1929 közepétől a város szervezett munkásságának Összvezetőségét a választásokra való felkészülés kötötte le. Ezirányú tevékenysége két fő pont köré csoportosult. Egyfelől szükségesnek látták egy részletes, a helyi viszonyoknak megfelelő program kidolgozását, másfelől fontolóra vették egy ideiglenes szövetség kialakítását az ellenzéki polgári pártokkal a választás időtartamára. Ez utóbbi abból a reális felismerésből fakadt, hogy az SZDP helyi csoportja azáltal számíthat minél több mandátum elnyerésére, ha az ipari és földmunkásság mellett a kispolgárság támogatását is sikerül megszereznie. Ennek szavazataival viszont ekkor még túlnyomórészt az ellenzéki Kossuth Lajos pártkörök rendelkeztek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a biztos siker érdekében a polgári pártok sem nélkülözhetik a munkásszavazatokat. Ilyen körülmények között nem látszott akadálya annak, hogy a változást igénylők egy táborba tömörüljenek, s választási szövetségre lépve, minél több ellenzéki képviselőt juttassanak be az újjáalakuló megyei és városi képviselő-testületekbe.

A polgári liberális pártok elfogadták az SZDP közeledését. Az Alföldi Újság 1929. október 15-én már arról értesítette olvasóit, hogy: „Közös listával szavaz a megyei és városi választáson a polgárok és munkások szövetsége". Ezt megelőzően hosszas tárgyalások folytak a Kossuth Lajos pártok és az SZDP vezetői között, melyek eredményeként létrehoztak egy közös szervet, a Polgárok és Munkások Választási Végrehajtó Bizottságát, mely hivatva volt irányítani a november elején esedékes megyei, majd ezt követően a városi képviselő-testületi választások előkészületeit. Elsőként közös programot dolgoztak ki, melyben körvonalazták a szövetkezett pártok főbb törekvéseit. Harcot hirdettek az általános, titkos választói jogért, a szólás- és sajtószabadságért, s általában minden emberi és polgári jogért. Előirányozták a közterhek enyhítését, a városi pótadók mérséklését, valamennyi társadalmi osztály számára kedvező városi beruházásokat. A munkásságnak és iparosságnak elsősorban munkaalkalom teremtését, a gazdálkodóknak jó utakat, terményeik jobb értékesítését ígérték. A kereskedők érdekeit össze kívánták egyeztetni a gazdaérdekekkel. Ezzel a programmal kezdték meg választási küzdelmüket.

A polgárok és munkások szövetsége jelentős sikert ért el a városi képviselő-testületi választásokat megelőző, annak főpróbájának is tekinthető megyei törvényhatósági bizottsági választásokon. A Csongrád Vármegyei Törvényhatósági Bizottság 72 választott képviselői helye közül Szentes - a megye székhelye - egymaga 22 mandátum felett rendelkezett. Az 1929. november 3-án lezajlott választásokon a 22 megyei mandátumból 16-ot a közös listán induló Kossuth Lajos pártkörök és az SZDP szereztek meg. (A 16 ellenzéki mandátumból 5 az SZDP szentesi csoportjára esett.) Ezek az eredmények bizakodásra adhattak okot a közeledő városi képviselő-testületi választásokra nézve. Keményebb küzdelemre volt kilátás, hisz sejteni lehetett, hogy a városi közgyűlés 40 választott képviselői mandátumáért a kormánypárt szervezettebben fog harcba indulni, tanulva a megyei választásokon elszenvedett vereségből. Az ellenzéki választási blokk fenntartására és erősítésére tehát méginkább szükség volt. Ez magyarázza, hogy a szövetség kereteinek bővítésére adódó lehetőséget azonnal megragadták. Két héttel a megyei választások után ugyanis az eddig a kormányt támogató Szentesi Kisgazda Pártkör és a Szentesi Alsópárti 48-as Kisgazda Pártkör vezetősége bejelentette, hogy felhagy a kormány támogatásával, és ellenzéki programmal fog indulni a városi képviselő-testületi választáson. Bálint József - a pártkörök elnöke - döntésüket az alábbiakkal indokolta: „Mindannyian érezzük, hogy elég volt, tovább nem bírjuk a terheket, tovább nem mehet így. Nekünk az ellenzéken van a helyünk, a függetlenségi érzelmű polgárság nem tolhatja tovább ennek a kormánynak a szekerét. Ezért fogjunk össze a Kossuth Párttal, a Kossuth Párt pedig a munkássággal." A Kossuth Lajos pártok és az SZDP elfogadták szövetségesül a Kisgazda Pártkört és a 48-as gazdakört. Ilyen felállásban folytatták a választási küzdelmet, immár a városi választásokra koncentrálva.

A fentiek nyomán a kormánypárt fő törekvése arra irányult, hogy megbontsák az ellenzék egységét. Különösen érzékenyen érintette őket a Kisgazda Pártkör állásfoglalása, attól tartva, hogy a gazdatömegek szavazatának jó részétől eleshetnek. Így agitációjuk során elsősorban a kisgazdákat igyekeztek rábírni az ellenzékkel való szakításra. A gazdakörök vezetőit különböző ígéretekkel halmozták el, kilátásba helyezve nekik, hogy jelölik őket a kormánypárti listán, ha felhagynak az ellenzék támogatásával. A Kossuth Pártot s a kispolgári tömegeket pedig a szentesi munkásságra szórt vádakkal igyekeztek eltávolítani az SZDP-től.177

Az ellenzéki blokk megalakulása előre jelezte, hogy az elkövetkezendő küzdelmek kemény feladatok elé állítják a helyi kormánypártot megtestesítő Polgári Pártot. A választási előkészületek megbeszélése érdekében a párt választmánya november 10-én rendkívüli értekezletre ült össze. Déló N. Bálint választmányi tag szóba hozta a megyei választások eredményét, leszögezve, hogy a párt „nagy bukást szenvedett". A választásokat az elnökségnek a Politikai Bizottsággal együtt kellett volna levezetnie, de ez nem így történt. Kifogásolta, hogy őt, mint a Politikai Bizottság tagját, egy ülésre sem hívták meg. Az a szűkkörű bizottság, mely a választást intézte, semmi előkészületet nem tett, „ellenben az ellentábor jól volt szervezve, s így történt meg a bukás" - jelentette ki Déló. Ezt követően dr. Bonczos Miklós arról számolt be, hogy paktumot kötöttek a Kisgazda Párttal - a Kisgazda Pártnak a kormánypártot támogató szárnyáról lehet szó -, s ez a választási győzelem jó előfeltétele. Arra kérte a választmányt, mondja ki határozatilag, hogy a jövőben a vezetőség a Politikai Bizottsággal karöltve ejti meg a jelölést. Füsti Molnár Lajos pedig azt indítványozta, hogy az elkövetkezőkben a választmány bírálja el a megválasztandókat. Az ülés az előterjesztett javaslatokat egyhangúlag elfogadta.178

A választási előkészületek során nem várt erősítés érkezett. A Gulyás Pap Etelka elnökletével működő Szentesi 48-as Kossuth Lajos Pártkör ugyanis akként döntött, hogy a képviselő-testületi választásokon együtt óhajt indulni a Polgári Párttal. (A forrásból nem derül ki, hogy mi késztette a kisebbik Kossuth Pártkört az ellenzéki választási blokkal való szakításra.) A Polgári Párt november 17-én tanácskozó választmánya természetesen örömét fejezte ki a Kossuth Lajos Párt eme „hazafias" magatartásáért. Ezen a választmányi ülésen Füsti Molnár Sándor felhívta a pártvezetés figyelmét arra az ellenzéki agitációra, mely a Polgári Pártot úgy tünteti fel, mint „hivatalos pártot", és ezért vele minden közösséget meg kell szakítani. Ennek eloszlatása érdekében a választókat fel kell világosítani arról - javasolta Füsti -, hogy a párt alapszabálya értelmében „ma is pártonkívüli, magántulajdon alapján álló párt, és mint ilyen nem osztályérdekeket képvisel, hanem minden polgár érdekéért harcol". A Polgári Pártnak gazdasági téren éppolyan sérelmei vannak, mint akár a Kisgazda Pártnak, akár az iparos és kereskedő osztálynak, ezért fontos az együttműködés. Kérte a választmányt: mondja ki, hogy az összes polgári alapon működő párttal érintkezésbe lép az önkormányzati választások sikeréért. A tanácskozás a javaslatot ellenvetés nélkül elfogadta.179

Füsti Molnár azon figyelmeztetése, hogy a Polgári Pártot az ellenzék „hivatalos pártként" vetette a köztudatba, tulajdonképpen fedte a valóságot. Igaz ugyan, hogy 1922. március végén az Egységes Párt zászlaját gróf Bethlen István miniszterelnök kibontotta Szentesen, de ezen túlmenőleg más nem történt. A párt nem épített ki saját apparátust, a szervezési feladatokat a közigazgatási vezetés látta el. Viszont a Polgári Párt minden politikai megnyilvánulása arra utal, hogy a kormánypártot messzemenőleg támogatta. Ezt az állítást igazolja a párt díszelnökének, dr. Szeder Ferenc Jánosnak az Egységes Párthoz való vonzódása is. Füsti Molnárnak pedig ama kijelentése, hogy a Polgári Párt „pártonkívüli párt", arra ment ki, hogy bizonygassák a közvélemény előtt, nem azonos a kormánypárttal, nincs szövetségben az Egységes Párttal, illetve a kormánypártot megtestesítő hivatali vezetéssel.

A választmány a november 24-én megtartott ülésén a választások levezetésével dr. Dózsa Károlyt bízta meg.180 A párt elnöke az utolsó napokban (november 28-án) még tárgyalt az iparossággal, akik 9 fővel akarták magukat képviseltetni a leendő 80 tagú (fele virilis, fele választott képviselő) önkormányzati testületben. Közölte az iparosok bizottságával, hogy olyan személyeket jelöljenek, akikkel keresztül lehet vinni a választásokat, - egyébként e kérdés nyitott maradt. Irházi Lajos a tárgyalásról beszámolt a december 1-i választmányi ülésen, s feltette a kérdést: milyen álláspontra helyezkedjen a Polgári Párt, ha nem megfelelő egyéneket jelölnek az iparosok. Novák István felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy az iparosság két részre oszlik, s ha nem megfelelő egyének kerülnek jelölésre, az esetben a Polgári Párt ne fogadja el őket, hanem önhatalmúlag intézkedjen. Füsti Molnár Sándor hozzászólásában hasonló álláspontot képviselt. Majd Irházi felkérte a választmányt, hogy határozatilag mondja ki, miszerint: aki ellenlistán szerepel, az a Polgári Párt választási listáján nem jöhet számításba, nem vehető fel, s ennek szellemében állítsák össze a végleges iparos listát is. A város területét 5 választókerületre, ezen belül 11 szavazókörre osztották. A Polgári Párt valamennyi kerületben állított jelöltet: 32 rendesés 17 póttaggal, összesen 49 fővel képviseltette magát. A jelöltek többségét (34 fő) a nagygazdák alkották, a többi 15 jelölt között található volt: földbirtokos, vezető beosztású tisztviselő, üzemtulajdonos, lelkész stb. (Az ő listájukon szerepelt pl. dr. Cicatricis Lajos nyugalmazott főispán, örökös felsőházi tag, valamint Bugyi Antal kormányfőtanácsos, volt nemzetgyűlési képviselő is.) A kisiparosok ugyancsak mind az 5 választókerületben képviseltették magukat, összesen 11 jelölttel.181

A szövetkezett ellenzék szintén nagy gondot fordított a közös ellenzéki lista összeállítására. Nem volt könnyű a dolguk, hisz olyan listára volt szükség, melyben a szövetkezett pártok jelöltjei az adott párt tényleges súlyának megfelelő arányban szerepelnek. Csak így érhették el azt, hogy egyugyanazon listára szavazzon a kisgazda, a kisiparos, a kiskereskedő és a munkás. Nincs adat arra nézve, hogy milyen viták folytak az ellenzéki lista összeállítása körül, de tény, hogy a nyilvánosságra hozott listán a jelöltek pártösszetétele híven tükrözte a szövetségben résztvevő pártok 1929-ben meglévő súlyát. Az ellenzéki jelölő listán a 40 választott képviselői hely a következőképpen oszlott meg: Kossuth-párti jelölt 20, SZDP-jelölt 10, kisgazdapárti (és 48-as gazdakör) jelölt 9, polgári párti (kormánypárti) jelölt 1.

A választásokat az alispán rendelete alapján 1929. december 15-én tartották meg. A szavazati joggal rendelkező 6601 polgár közül 3825 élt szavazati jogával, vagyis a választók 57,9%-a. A kormányt támogató Szentesi Polgári Párt ezúttal is (a megyei választásokhoz hasonlóan) vereséget szenvedett: az öt választókerületből mindössze egy kerületben aratott győzelmet, egyben pedig vegyes eredmény született. A 40 választott képviselői mandátumból csupán 16 mandátum jutott a Polgári Pártnak. Ezzel szemben a szövetkezett ellenzék három kerületben győzött, és összesen 24 mandátumot szerzett. (A 24 ellenzéki mandátumból a Kossuth Párt 11-et, a Kisgazda Párt és 48-as gazdakör 7-et, az SZDP 6-ot mondhatott magáénak.)

Az 1929. évi községi törvény értelmében az újonnan megválasztott képviselő-testületbe a város legmódosabb polgárai közül 40 fő virilis jogon került be, akik egy-két kivételtől eltekintve a kormánypárt odaadó hívei voltak. Hozzájuk kell venni a választások során mandátumot nyert 16 polgári párti jelöltet, valamint a város vezető tisztviselőit (15-17 fő), akik hivatalból tagjai voltak a képviselő-testületnek, s már pozíciójuknál fogva is a hivatalos álláspontot képviselték. Vagyis az ellenzéki győzelem ellenére továbbra is a kormányt támogató erők maradtak fölényben a város parlamentjében.182

A képviselők foglalkozás és társadalmi hovatartozás szerinti megoszlása (a virilista képviselőkkel együtt 80 fő) a következő volt: földbirtokos 8 (10%), gazdálkodó 17 (21,25%), gyáros 5 (6,25%), magánzó 6 (7,5%), ügyvéd 9 (11,25%), orvos 4 (5%), gyógyszerész 3 (3,75%), tisztviselő 5 (6,25%), lapkiadó, szerkesztő 2 (2,5%), lelkész 4 (5%), iparos 6 (7,5%), kereskedő 6 (7,5%), munkás 5 (6,25%). A közölt adatok alapján szembetűnő a gazdatársadalom fölénye a testületben: a földbirtokosok és a gazdálkodók együttesen 25 mandátummal rendelkeztek, amely összesen 31,25%-ot jelentett. Náluk is nagyobb arányú volt az értelmiségi foglalkozásúak aránya, a tisztviselőket is ideszámítva 26 fő, amely 32,5%-os arányt tett ki.183

 

III. A VILÁGGAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A VÁROS POLITIKAI ÉLETÉRE (1929-1933)

1. A GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEK FOGADTATÁSA

Az 1929/33-as világgazdasági válság első jelei Magyarországon 1929 közepétől elsősorban áresések formájában mutatkoztak. Az iparcikkek árai már 5,8%-kal estek, ugyanakkor az ipari termelés még valamelyest emelkedett. A termelés visszaesése csak az év végén kezdődött, s a következő évtől öltött nagyobb méreteket, de nem egyformán érintve az ipar egyes ágazatait. A válság elmélyülésének fontos tényezője volt, hogy az ipari válság kezdettől fogva igen súlyos agrárválsággal fonódott össze. A búza ára néhány év alatt mintegy 70%-kal csökkent. A mezőgazdasági árutermelés visszaesése ellenére is meglehetősen jelentős eladatlan készletek halmozódtak fel. A parasztságot különösen sújtotta, hogy a mezőgazdasági termelői árak, valamint az iparcikkek árai eddig soha nem látott mértékben távolodtak egymástól. Ugyanannyi mennyiségű iparcikk átlag kétszerannyi mezőgazdasági termékbe került a válság alatt, mint előtte.184

A válság különböző méretekben érintette az egyes társadalmi rétegek életkörülményeit. A nagypolgárság, a nagybirtokosság és a középosztály felső rétegének életszínvonalát kevésbé érintette. A kispolgárság, a különböző tisztviselői és értelmiségi kategóriák életviszonyai már jelentősen romlottak. A közép- és gazdagparasztság pedig a saját munkaerejének maximális kihasználásával és kevesebb bérmunka igénybevételével próbálta kivédeni a válság hatásait.185

A válság Szentesen - mint máshol az országban - nehéz helyzetbe sodorta a város háztartását, s ez érzékenyen visszahatott polgáraira. Az 1930. január 20-i közigazgatási jegyzői jelentésből ismeretes, hogy 1929-ben, a válság kezdetén, a rossz gazdasági és pénzügyi viszonyok miatt a város bevételei nem az előirányzottaknak megfelelően folytak be, a halaszthatatlan kiadásokat viszont teljesíteni kellett. A házipénztár túlfizetése következtében az a helyzet állt elő, hogy a városnak a kezelésében lévő alapok és letétek készpénzeit, mintegy 50 000 P-t igénybe kellett venni, mégpedig olyan kamat mellett, amelyet a pénzintézetek fizettek a betétek után.186 1930 áprilisára kiürült a város kasszája és 150 000 P hátralék volt kint.187 1930 őszére pedig a rendes kiadások - e kifejezés alatt a költségvetésben előirányzottak értendők -792 692 P-t tettek ki, s ez azt jelentette, hogy a házipénztárnál 86 790 P túlfizetés mutatkozott. A képviselő-testület ennek láttán utasította a polgármestert, hogy azonnal tegyen lépéseket az előirányzott bevételek behajtására.188 A fenti intézkedés elsősorban az adóhátralékos polgárokat érintette, s mindazon intézményeket, bérlőket stb., akik valami úton a városnak tartoztak, de süllyedő gazdasági helyzetük miatt már nehezebben tudtak fizetési kötelezettségeiknek eleget tenni.

Az elöljáróság a város nehéz pénzügyi helyzete miatt az eddigieknél több fajta és nagyobb százalékú pótadókat vetett ki. 1930-ban többek között a kormány rendeletei nyomán, s az önkormányzat hozzájárulásával 25 250 P pótköltségvetést eszközölt, melynek fedezetéül a 396 179 P adóalap után 7%-os községi pótadó kivetést tett.189 Ha csupán az adóalapot vesszük szemügyre, már az tekintélyes összeg, s ehhez jött még a 7%, amely 25 843 P többlet kirovást jelentett, s ezt az intézkedést az adófizető polgárok sínylették meg.

A súlyosbodó gazdasági viszonyok késztették Füsti Molnár Sándort, hogy a Polgári Párt 1930. április 6-i választmányi ülésen élesen bírálja a kormány gazdaságpolitikáját, különösen az adóügyi intézkedéseit. Cáfolhatatlan érvekkel mutatott rá, hogy az adózó polgárok a köztartozások nehéz súlya alatt már az összeomlás előtt állnak.190 A nyomasztó gazdasági körülmények azt eredményezték, hogy a parasztság felső rétege, a módosabb parasztgazdák - akik közül jelentős számmal voltak tagjai a Polgári Pártnak- egy főre eső évi jövedelme 1930/31-ben 30 kh földből 429 P-t tett ki,191 s ez az összeg meglehetősen szürke életnívót garantált számunkra. Az adóterhen kívül Füsti Molnár szóvá tette a város munkásainak munkanélküliségét is, s arra kérte dr. Szeder országgyűlési képviselőt, találjon alkalmat, módot, hogy illetékes helyen felfedhesse e tűrhetetlen állapotokat, és hathatós támogatással hasson oda, hogy az „éhező, az éhenhalásnak kitett munkaszerető és keresőképes magyar testvéreinken segítsenek, ne juttassák koldusbotra ezen jobb sorsra érdemes népet, mert a nyomorgók korgó gyomrának jajkiáltásánál borzasztóbb nincs"192 Ez utóbbi megnyilvánulás arra vall, hogy a polgárság soraiból némelyek osztoztak a munkásnép nehéz sorsában és szükségességét látták annak, hogy bajaikon enyhítsenek.

Az egyre jobban nehezülő gazdasági viszonyokkal állhatott összefüggésbe a Polgári Párt taglétszámának alakulása is. 1929-ben a tagok száma 820 fő, s ekkor még 6 tagot, de 1933 márciusában már 157 tagot töröltek a tagnyilvántartásból, mivel tagdíjukat nem rendezték.193 Az is tény volt, hogy 1930 márciusában még új tagokat vettek fel, de ezek száma 16 fő volt mindössze,194. Főleg a törlési adatok ismételten arra engednek következtetni, hogy a tagok életkörülményei nem engedték meg a tagdíjuk pontos fizetését.

A világgazdasági válság hatására kiéleződtek a magyar falu ellentmondásai is: egyfelől a parasztság és a nagybirtok, másfelől a gazdagparasztság és a nincstelenek között. Ugyanakkor ezen ellentétekhez párosult a parasztság és a nagytőke közötti viszály. A válság nyomán 1929 végétől kezdve számos községben - zömmel a gazdakörökben, de azonkívül is - gazdagparaszti csoportosulások jöttek létre. A mozgolódás kezdetben a következő területekre lokalizálódott: egyrészt a Dunántúl délkeleti részére, másrészt a Tiszántúlra, főleg Békés, Csongrád, Hajdú megyékre, s a Duna-Tisza közének a déli részére. Az ország többi területének parasztsága viszont mozdulatlan maradt.

Az új Kisgazda Párt szervezése 1930 szeptemberében gyorsan haladt előre. Szeptember 21-én Békésen megalakították a Kisgazda Párt helyi szervezetét, s megbízták az országos nagygyűlés rendezésével.195 Ilyen előkészületek után 1930. október 12-én Békés községben 11 vármegye küldöttei népgyűlésen mondták ki a Kisgazda Párt megalakulását, és Szijj Bálintot (Nagyatádi Szabó István közvetlen munkatársát),, a felsőház tagját választották meg elnökéül, ügyvezetőelnökévé Tildy Zoltánt, főtitkárává pedig Nagy Ferencet. Később csatlakozott a párthoz Gaál Gaszton földbirtokos, akit pártvezérnek tettek meg. A párt programja elsősorban a finánctőkével kapcsolatban nem lévő nagybirtokosok, főleg az úri közép- és kisbirtokosok, valamint a gazdag birokos parasztság érdekeit képviselte. Ugyanezen időben alakult Dénes István ügyvéd vezetésével a Magyarországi Földműves és Munkáspárt, amely inkább a szegény- és középparasztság nevében lépett fel. 1930. december 10-én egyesületek: Független Kisgazda-, Földmunkás- és Agrárpárt lett az új párt neve. (A „Független" jelzővel a kormánypárttól való függetlenséget kívánták kifejezni. Az elkövetkezőkben rövidített néven, Független Kisgazdapártként szerepel.)

Programjában a megvalósítandó politikai rendszert az ország mezőgazdasági jellegének megfelelően a „nemzeti agrárdemokráciában" jelölte meg. Az államforma kérdésében a „független, önálló magyar nemzeti királyság" álláspontján állt. Az adó- és az illetményrendszer reformjának, a progresszív adórendszer bevezetésének, továbbá a protekcionista vám-és kereskedelmi politika „teljes megváltozásának" és az egyoldalú ipari drágaság letörésének a szükségességét hangsúlyozta. Fontos követelménynek tartotta a kamaraterhek csökkentését, a szigorú takarékosságot, a panamák elleni harcot, az álláshalmozások lehetetlenné tételét, majd -főként a kisparasztság érdekeit hangoztatva - az „...egészséges, gazdaságilag és pénzügyileg is kellőképpen megalapozott, telepítéssel kapcsolatos, demokratikus földbirtokpolitika" folytatását. Követelései között szerepeltek még a közigazgatással kapcsolatos elképzelések, egyfajta egyszerűsítések és a fokozódó állami centralizációval szembeni fellépés. A programban fontos polgári demokratikus követelmények is megfogalmazódtak: mint a „szabadságjogok mielőbbi életbeléptetése, az egyesülési és gyülekezési jog biztosítása, sajtó és politikai perekben az esküdtbíráskodás visszaállítása, a titkos választás általánossá tétele".

A program gazdasági, gazdaságpolitikai követelései - mint látható - alapjában agrárius érdekeket fogalmaztak meg. Kétségtelen, hogy kacérkodott a kisparaszti követelések egyfajta képviseletével is, s ez elegendő volt, hogy a Kisgazdapárt, mint nyílt ellenzéki párt, viszonylag rövid időn belül meglehetősen széles befolyásra tegyen szert, s egyik legjelentősebb politikai kikristályosodási pontjává váljék a kormányzat agrárpolitikájával elégedetlenkedő paraszti tömegeknek, a vidéki értelmiség egy részének és a kormány gazdaságpolitikája által sértett közép-és szegényedő nagybirtokosok egyrészének is.196

Szentesen is visszavonhatatlanul megkezdődött a Kisgazda Pártkörön belül a kormány politikájával szemben elégedetlenkedő gazdák ellenzékbe vonulása. 1930 első hónapjaiban a Kisgazda Pártkör s a hozzá kapcsolódó két 48-as Népkör választmányi ülésén az ellenzéki érzelműek akként határoztak, hogy a maguk részéről tovább nem csatlakoznak a kormányt támogató kisgazdákhoz, hanem külön táborba vonulnak. És ettől kezdődően minden jelentősebb ellenzéki kisgazda-megmozdulásban részt vettek. Majd döntöttek afelől, hogy csatlakoznak Gaál Gaszton Független Kisgazdapártjához, melynek törekvéseit a legnagyobb rokonszenvvel kísérték.

A párt országos vezérkara 1931 februárjában hírül adta, hogy Budapesten a Vigadó nagytermében országos tanácskozást tart. A szentesi ellenzéki kisgazdák elhatározták, hogy a tanácskozáson Bálint József vezetésével 16 tagú küldöttséggel vesznek részt, s a küldöttségben helyet foglalnak: a Szentesi Kisgazda Pártkör ellenzéki tagjai, az Alsópárti 48-as Népkör, a II. 48-as Népkör és négy tanyai olvasókör delegáltjai.197 A helyi sajtó is tudósította, hogy a Független Kisgazdapárt zászlóbontó nagygyűlést hirdetett a Vigadóban február 15-re. És az ország különböző részeiben óriási érdeklődés mutatkozik a gyűlés iránt, s ennek ellenére a budapesti főkapitányság eddig nem adott engedélyt a megtartására.198

A főváros rendőrkapitánya - mint az ismeretes - végül megadta az engedélyt, s a szentesi 16 tagú küldöttség el is utazott a nagygyűlésre. A küldöttség elutazása előtt a Szentesi Kisgazda Pártkör ellenzéke az alábbi nyilatkozatot adta ki: A közelmúltban a párt politikája irányt változtatott. Eddig a kormányt támogató pártokhoz tartozott, miként az országos Kisgazdapárt, a helyzet azonban akként alakult - hangzik a nyilatkozat -, hogy helyesebbnek véli, ha ellenzékbe vonul. Ennek a politikai állásfoglalásnak megmásíthatatlan oka az, hogy a kormány és exponensei részéről nem kapnak kellő támogatást, de nemcsak a támogatás teljes mellőzésével találkoznak, hanem gyakran tapasztalniuk kell, hogy hivatalos helyeken - szól a további sérelem - érdekeikkel és szándékaikkal ellenséges magatartást tanúsítanak. Példa volt erre a Szentesen felállítandó közraktárügy, s a kormány ellene foglalt állást, de más ügyben is kellett hasonlókat tapasztalniuk. És a párt a kunszentmártoni országgyűlési képviselőn vagy más befolyásos emberen keresztül képes csak a minisztériumokban eredményt elérni. Ezek inkább személyes sérelmek - olvasható a nyilatkozatban. Az elpártolást elsősorban az váltja ki, hogy az utóbbi időben egyre több olyan kormányintézkedés látott napvilágot, amely a gazdatársadalom érdekeivel ellentétben áll.199

Ezzel a lépéssel Szentesen is bekövetkezett, hogy a Kisgazda Pártkör tagságának egy része az eddigi kormányt támogató politikáján végérvényesen változtatott. Ellenzékbe vonulása azzal magyarázható, hogy a kormány főleg gazdaságilag, de más egyéb szempontból sem támogatta kellően őket. A fenti elhatározással egyben Szentesen is létrejött a Független Kisgazdapárt helyi szervezete.

A kirobbanó világgazdasági válság hatására a legsúlyosabb pusztítás - amint már azt korábban jeleztük - a mezőgazdaságban következett be. Az agrárválság világválság jelleget öltött, s rendkívül éles formában jelentkezett. A túltermelés tünetei már 1928-1929-ben jelentkeztek a mezőgazdaságban, s a válság valamennyi agrártermékre kiterjedt, és világméretekben a legfontosabb mezőgazdasági termékeket, a gabonaféléket érintette. A válság a jelentős kiviteli felesleggel rendelkező magyar mezőgazdaságot rendkívüli módon sújtotta. Hazánk hátrányosabb helyzetbe került a tengerentúli országoknál is. A magyar mezőgazdaság elmaradottságát - melyre a szemestermelés túlsúlya volt jellemző - a válság teljes erővel felszínre vetette. A válságot nagyarányú áresés követte. A növényeredetű termékek áresése 1929 és 1933 között 48%-os volt. A válság sajátosságaként szélesre nyílt az agrárolló. A mezőgazdasági terményárak csökkenése következtében a mezőgadaság pénzbevétele jelentősen csökkent. A kereskedelmi forgalomba került mezőgazdasági termékekből származó pénzbevétel 1932/33-ban az 1928/29. évinek a 44%-át tette ki.200

Szentesen a Független Kisgazdapárt szeptember végére határozta el, hogy a súlyos gazdasági helyzet részletes megvitatására, a válságból kivezető út megbeszélésére gazdagyűlést hív össze. A gyűlést 1930. október 5-én tartották meg a városháza kisgyűlési termében, Bálint József elnökletével. Az előkészítő bizottság hat pontból álló javaslatot terjesztett elő - a forrás a hat pont tartalmát nem ismerteti, valószínűnek kell elfogadnunk, hogy kimondottan gazdasági jellegűek voltak -, melyet a nagygyűlés némileg módosított. Majd olyan döntés született, hogy a hat pontból álló javaslatot elküldik a ország valamennyi gazdasági, társadalmi és politikai testületének csatlakozás véget, s a csatlakozások igazolásával memorandum formájában megküldik a kormánynak, hogy törvényjavaslatként terjessze a képviselőház elé.201 Október közepére a hatpontos javaslatot az országos nagy érdeklődés következtében a város paraszti politikai testületei közösen sokszorosították. A Független Kisgazdapárt szentesi szervezetének vezetősége pedig levelet kapott a Debrecenben október 19-én tartandó gazdagyűlés vezetőségétől, hogy határozati javaslatukat minél előbb küldjék el, mert egyes részleteit csatolni akarják a debreceni nagygyűlés javaslataihoz. A nevezett javaslathoz csatlakozott a Hódmezővásárhelyi Gazdakör és a Békés megyei ellenzéki szövetség is.202

A debreceni gazdagyűlés megtartására 2000 főnyi részvétellel október 19-én került sor a Bika Szálló nagytermében. Szentesről a Független Kisgazdapártot Bálint József, Kálmán Imre, az Alsópárti 48-as Népkört Dallos Szilágyi Imre, dr. Bálint Lajos, a II. 48-as Népkört Bálint János és Oláh Imre képviselték. A küldöttséget a nagygyűlés egyik rendezője, dr. Hegymegi Kiss Pál fogadta. A szentesiek részéről Bálint József szólalt föl, aki szót ejtett a gazdatársadalom bajairól, és ismertette a hatpontos határozatot. A debreceni gazdatanácskozás az alábbiakat követelte: A független demokratikus magyar állam kialakulását, amelynek gerince a magyar földművesség, tengelye pedig az agrárkérdéseket felölelő egészséges gazdasági politika legyen. Követelte továbbá a kartelek megrendszabályozását, a búzaárak feljavítását, a boletta helyett új földreformot, a latifundiumok és a hitbizományok igénybevételét, illetve értékesítését. Továbbá azt, hogy az országgyűlési képviselők a bankokban igazgatósági tagok ne lehessenek. Majd több kemény kritika hangzott el a kormány gazdaságpolitikája ellen. A nagygyűlés végezetül elfogadta az előterjesztett javaslatok között a szentesi hat pontot is.203 A szentesiek követeléseiket 120 tagú delegáció útján külön is átnyújtották Mayer János földművelésügyi miniszternek.204

A fenti követelések hitelesen igazolják, hogy 1930-ban a világgazdasági válság hatására a gazdatársadalom azon része, mely a Szijj Bálint által létrehozott Kisgazdapárthoz csatlakozott, mennyire szembekerült a kormány gazdaságpolitikájával, de más vonatkozású nézeteivel is. A fentieket alátámasztják Szijj Bálintnak 1931. október 17-én a Vigadóban, a Független Kisgazdapárt országos gyűlésén elhangzott megnyitó szavai is. ,A mi pártunkat a kormányzat hibái hozták létre - mondotta -, tiszta jó magyar szándékunk van, fölemelt fejjel, igaz fegyverekkel akarunk küzdeni". Gaál Gaszton pedig beszédében kifejtette, hogy a kormánypárt parlamenti helyzeténél és többségénél fogva hivatva volna fenntartani az ország politikai egyensúlyát, de elszakadt az ország népétől, „gyökértelenül áll a parlament sivár talaján, nincs a háta mögött a közbizalomnak az az indító ereje, amely megadná neki a szükséges politikai erőt". Magyarországon a parlamentarizmus - mutatott rá Gaál Gaszton - válsága a gazdasági válság. Válságban az államháztartás, beköszöntött a hitelválság, de ezeknél is szomorúbb az erkölcsi és bizalmi válság. ,,Az állam minden eresztékében beteg, recseg-ropog, s ezért csatlakozott a Független Kisgazdapárthoz". A közélet megtisztítására csak olyan kormányzat képes - jelentette ki -, amely az ország demokratikus millióira támaszkodik. Ha az egységespárti kisgazda-képviselők azt kérdezik, mit akarunk, azt akarjuk átvinni az életbe - hangoztatta -, „amit ők csak papíroson akarnak, ...a népnek azt üzenjük ...az ország közjavát" óhajtjuk.205 A párt országos zászlóbontása után 1931. április 25-én Gaál Gaszton Szentesre látogatott, akit a állomáson 200 főnyi kisgazda fogadott, és Bálint János, a II. 48-as Népkör elnöke köszöntött.206 Bár a források arról nem tanúskodnak, hogy miről folytak tárgyalások, de valószínűnek kell tartanunk, hogy a párt országos vezére a további politikai célkitűzésekről tarthatott előadást.

 

2. AZ 1931. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

A gazdasági válság társadalmi következménye, a szinte mindenkit érintő életszínvonal-csökkenés a politikai életre is kihatott. Kormányzati válság vette kezdetét; s tíz év után megingott a kormányzó bizalma miniszterelnökében. Bethlen István gróf a belpolitikai status quo megszilárdítása érdekében 1931 júniusában kieszközölte a parlament idő előtti feloszlatását és az új választás kiírását.207

Horthy június 6-án kelt házfeloszlató kézirata július 18-ra rendelte el az új országgyűlés összehívását. 1931-ben pénz- és hitelválság robbant ki, melynek hatására a németországi pénzpiacon a hitelválság a mélypontjához közeledett, a csőd megakadályozására július 13-án a német kormány bankzárlatot rendelt el. A németországi pénzpiacon lejátszódó események közelről érintették a magyarországi hitelviszonyokat, amelyek már a Credit-anstalt csődje következtében is erősen romlottak. A választások kiírásában tehát ez is szerepet játszott. A választások Bethlen gróf terve szerint zajlottak le, de a nemzetközi pénzpiac eseményei keresztülhúzták elképzeléseit,208 a külföldi kölcsön ügye ugyanis elhúzódott.

A választási mandátumok a következőképpen oszlottak meg: Egységes Párt 152, Keresztény Gazdasági és Szociális Párt (melyet a köznyelv a vezér, Wolff Károly után általában Wolff-pártnak nevezett) 30, Független Kisgazdapárt 14, Nemzeti Szabadelvű Párt (Rassay) 5, Keresztény Ellenzék (Friedrich) 2, Demokrata Párt 2, Magyar Nemzeti Radikális Párt (Bajcsy-Zsilinszky) 1, Magyarországi Szociáldemokrata Párt 14, s 25 képviselő nem tartozott párthoz.209 A választások - a kormánypárt „elsöprő" győzelme ellenére - mandátum-veszteséget hoztak az Egységes Pártnak, mivel az 1926-os szavazáshoz viszonyítva 14 mandátumot vesztett.

Mielőtt a helyi választási küzdelmek tárgyalására rátérnénk, lássuk, hogy 1931-ben milyen összetételű a vezetés, és kik állottak a Szentesi Polgári Párt élén: díszelnök dr. Szeder Ferenc János, elnök Irházi Lajos, alelnök és egyben politikai szakosztályi elnök Halász József, társadalmi szakosztályi elnök Káló Gyula, a pénzügyi és háztartási osztály elnöke Novák István, vigalmi elnök Mezei László, választmányi elnök Jószai Bálint, ügyvezető igazgató Ruzs Molnár Ferenc, ügyész dr. Bon-czos Miklós, jegyzők I. dr. Matolay Miklós, II. Mátéffy Lajos, III. Szvaton István, IV. Nagyiván Béla, V. Déló Nagy Bálint, pénztáros László Lajos, ellenőrök Halász Szabó Ferenc, Szilágyi József, zászlótartók Füsti Molnár Imre, Bartha János, Csák József, háznagy Bazsó János. A választmányi tagok száma 92 fő.210

A közelgő országgyűlési választások Szentesen is mozgásba hozták a város valamennyi politikai szervezetét. Kormánypárti részről már az év elején megkezdődtek az előkészületek, amelyek elsősorban a vármegye területén lévő szervezeteik újjászervezésében és a vezetőségek felfrissítésében nyilvánultak meg. Ezzel párhuzamosan a főispán lépéseket tett a miniszterelnöknél új kormánypárti jelölt állítása érdekében, mivel a volt képviselő nem kívánt indulni a választásokon. E probléma hamarosan megoldódott, ugyanis a szentesi kormánypárti köröknek is megfelelő jelöltet találtak dr. Lázár Andor személyében, akit a kormányzó május folyamán nevezett ki honvédelmi államtitkára. Június első napjaiban elkezdődtek a sorozatos propagandagyűlések, melyeken az új jelöltnek igyekeztek előkészíteni a talajt.211

A Polgári Párt jelöltje mellett a város valamennyi ellenzéki pártja önállóan indított jelöltet. A Független Kisgazdapárt Soós Sándor kisbirtokost, az Országos Gazdasági Liga Elnöki Tanácsának tagját, a Szentesi Kossuth Lajos Párt dr. Rupert Rezsőt, a Kossuth Párt országos elnökét, a Szociáldemokrata Párt pedig Bresztovszky Ede írót indította a választáson.

Június közepére a választási küzdelem kiteljesedett. Megkezdődtek az aláírások gyűjtése és a pártok által rendezett propagandagyűlések. Június közepén Gömbös Gyula honvédelmi miniszter tartott nagygyűlést dr. Lázár Andor, a Polgári Párt jelöltje mellett. A választási hadjáratok során a pártok küzdelmének feltételei korántsem voltak egyenlőek. A kormánypárti kortesek hamarabb megkapták az ajánlási íveket az aláírások gyűjtéséhez, mint az ellenzéki pártok emberei; a kormánypárti jelölt a város főterén és vasárnap, tehát munkaszüneti nap mondhatta el programbeszédét, ezzel szemben az ellenzéki jelöltek csak hétköznap és a Tyúkpiac téren szólhattak a város lakóihoz.

A kormánypárt a felsorolt előnyök mellett a győzelem érdekében egyéb intézkedéseket is foganatosított, ezt a célt szolgálta a „választási napi parancsok" kiadása. A III. számú eligazítás elrendelte, hogy a választási körzetvezetők készítsenek kimutatásokat azokról a kereskedőkről és iparosokról, akik az ajánlási íveket nem írták alá. A IV. számú eligazításban ezt kiegészítették azzal, hogy a körzetvezetők a részükre kiadott nyomtatott választói névjegyzékben jelöljék meg, hogy kik azok a körzetükbe tartozó választók, akik az ajánlási íveket aláírták. Ugyancsak a IV. számú eligazításban olvasható, hogy „...amennyiben a körzetben nyugdíjasok, közalkalmazottak, tanítók az ajánlási íveket nem írták volna alá, vagy egyébként is ellenzéki magatartást tanúsítanak, úgy azokról név és lakcím pontos megjelölése mellett jelentés teendő". Külön utasítással látták el az ún. hírszerzőket. Részükre előírták, hogy „...okvetlenül jelenteniük kell, hogy kik az ellenpártnál az aláírás gyűjtők (: név, lakcím :), hol őrzik éjjelenként az aláírási íveket. Az ajánlási íveken szereplő aláírások, amennyiben azok megtekinthetők, kijegyzendők (: név, lakcím:). Ez különösen fontos feladat. Pontos jelentést kérek arra nézve -hanzik az utasítás -, hogy mennyi az ajánlási aláírás az ellenzéki pártoknál...". Az V. számú eligazítás előírta: „Kimutatást kell készíteni az özvegyasszonyokról (: név, lakcím:), a korcsmárosokról, vendéglősökről és italmérőkről (: név, lakcím:), s ezek közül megjelölni azokat, akik nem írták alá az ajánlási íveket". A választási napiparancs „Az ellenfél helyzete" című rovatából kiderül, hogy a körzetvezetők és hírszerzők igen jól dolgoztak. Jelentéseikből vált ismeretessé, hogy a három ellenzéki párt közül a Szociáldemokrata Párt a legjobban felkészült, amennyiben június 12-ig már közel 1000 aláírást gyűjtött. A Független Kisgazdák ugyanez ideig kb. 600, a Kossuth Pártiak ennél is kevesebb aláírással rendelkeznek. Ezek után már nincs mit csodálkoznunk az V. számú eligazítás azon híradásán, mely szerint: „Az ellenfél aláírásainak megszámlálása nem szükséges, mert pontos bizalmas értesüléseink vannak!" Ez utóbbi közlést a főispán hamarosan be is bizonyította, amikor három nappal az ajánlási ívek leadása és összeszámlálása előtt Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkárnak írt jelentésében részletesen számot adott arról, hogy az egyes ellenzéki pártok mennyi aláírást gyűjtöttek és közülük mennyi érvénytelen.212 A napiparancsokból és a hírszerzők jelentéseiből is tiszta képet alkothatunk, hogy a választási előcsatározások folyamán milyen manipulációk történtek. Látható, hogy szinte mindenkiről kértek kimutatást, akik valamilyen formában függtek, vagy rászorultak a hatalom támogatására, hogy szükség esetén felhasználhassák őket a cél érdekében.

Ilyen kulisszák mögötti manipulációk közepette érkezett el június 20-a, az ajánlási ívek leadásának a határideje. Az aláírások összeszámlálása után kiderült, hogy valamennyi ellenzéki párt megszerezte a választáson indulás kritériumát jelentő 1000 aláírást. Úgy látszott tehát, hogy négy párt indul harcba a szentesi mandátumért, vagyis három ellenzéki párt veszi fel a küzdelmet a kormánypárt jelöltjével szemben. Az ellenzék esetleges győzelmének veszélyére figyelmeztetett a „ Választások küszöbén" c. írás, amely június 21-én jelent meg a helyi kormányt támogató lapban. A cikk szerzője felhívta a figyelmet arra, hogy a választópolgárok nemcsak arról döntenek majd, hogy ki képviseli öt esztendőn át a parlamentben Szentest, nemcsak a polgári pártok és a szocialisták erőmérkőzése fog bekövetkezni, hanem döntés történik a város jövőjéről is. „Döntés születik arról, hogy melyik szellem fogja irányítani ennek a régi, életerős városnak a sorsát. A komoly, minden nehézséget mérlegelő, bölcsen megfontoló, ...előrelátó, munkás, és az önzetlen alkotni, tovább fejleszteni, építeni akaró, tisztes hagyományos múlttal rendelkező polgári szellem-e, vagy a minden időben és mindenáron ellenzékieskedni akaró, személyi érdekeit kereső, ...jelszavakkal, nagy ígéretekben ható,...még nagyobb ürességekben magát kiélő demagógia, vagy a mai társadalmi rendet alapjában megdönteni vágyó, Istent és hazát nem ismerő szocializmus-e?" A cikk írója annak a véleményének adott hangot, hogy a polgári rend nélkül nincs fejlődés. A forradalmakról becsmérlően nyilatkozott. „Még emlékezetünkben él - írja - az a szörnyű és szégyenletes időszak, amikor a mélységből uralomra tört mérgező erők nemzeti életünket forradalmakkal fertőzték meg..." Az írásból érződik az optimizmus, hogy a választásokon az eddigi polgári eszme diadalmaskodik majd. „Mi hiszünk, hogy az eszme, mely Magyarországot tíz év óta egy biztosabb jövő felé vezeti -olvasható -, a mostani választásokon is nagy fölénnyel győzhet!"213

A felvillantott „veszély" az ajánlások felülvizsgálata után elhárult, ugyanis az ellenzéki pártok egész sereg aláírását érvénytelennek minősítették: a Kossuth Lajos Párt 1557 ajánlásából 1143-at érvénytelenítettek, a Független Kisgazdapárt 1542 ajánlásából 1113-at, a Szociáldemokrata Párt 1011 ajánlásából pedig 681-et. Ez azt jelentette, hogy a Kossuth Pártnak 586, a Kisgazdapártnak 571, az SZDP-nek 670 aláírást kellett két nap alatt pótolnia ahhoz, hogy jelöltjük indulhasson a június 28-i választáson. Ennyi aláírás pótlása pedig teljességgel reménytelennek látszott. Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy a 7907 aláírást felmutató kormánypárt egyedül maradt a porondon, még úgy is, hogy 2779 ajánlását megsemmisítettek.214

Az ellenzéki pártok felháborodással vették tudomásul az ajánlások vizsgálatának eredményét. Többen követelték a választási biztostól, hogy adja ki azok névsorát, akiket töröltek az egyes pártok ajánlási íveiből, hogy okirathamisításért ismeretlen tettes ellen bűnvádi feljelentést tehessenek. Fellépésük eredménytelennek bizonyult, ezért az ellenzéki pártok tanácskozásra gyűltek össze a további teendők megbeszélésére. Megállapították, hogy valósággal elvágták a lehetőségét is annak, hogy a választási küzdelemben ellenzéki jelölt is legyen Szentesen. A Független Kisgazdapárt részéről elmondták, hogy a Lázár-párt ajánlási íveire valósággal rávezették a választói névjegyzéket. Ezer és ezer hamis aláírás van az íveken, így történhetett meg, hogy jelöltjeiket már a küzdelem elején elbuktatták. Elmondták azt is, hogy értesüléseik szerint a kormánypárti ajánlási íveken olvashatók kisgazdapárti és szociáldemokrata párti vezető emberek nevei is, ami teljesen abszurd dolog. A tárgyalás eredményeként elhatározták, hogy feljelentést tesznek az ajánlási ívek meghamisítása tárgyában, noha jól tudták, hogy ez a lépésük nem jelenti a választási eljárás félbeszakítását.215

A hamisítás ügye nagy vihart kavart városszerte. Az Alföldi Újság közzétett egy számítást, mely rávilágított a visszaélés mértékére. Eszerint a kormánypárt jelöltjének ajánlási ívein volt 7907 aláírás, a három ellenzéki jelölt ívein pedig összesen 4190; ez 12 097 aláírás. A szentesi választójogosultak száma összesen 10 300. Hozzá kell venni, hogy ebből távol volt, meghalt, elköltözött stb. kb. 1200 fő, s megközelítően ugyanennyi tartózkodott az aláírástól, ezáltal legfeljebb 7800 név szerepelhetett volna az ajánlási íveken. Vagyis közel 4000 aláírás hamisított volt. A nyilvánvaló választási csalás ellenére tudomásul kellett venni, hogy az ajánlási ívek eredménye alapján dr. Lázár Andor honvédelmi államtitkár Szentes város egyhangúan megválasztott képviselőjének tekinthető. Megjegyzendő, hogy ellenzéki részről utóbb megtámadták Lázár Andor mandátumát, de a közigazgatási bíróság alaki okokra hivatkozva elutasította az ezzel kapcsolatos - több mint 1500 aláírással ellátott - petíciós panaszt.216 (Talán nem tekinthető véletlen egybeesésnek, hogy két hónappal a választások után a megye főispánja az újonnan megválasztott országgyűlési képviselőnél és a belügyminiszternél szorgalmazta, hogy Csergő Károly alispán, valamint Négyesi Imre polgármester kormánykitüntetésbe részesüljenek. Csergőnek a II. osztályú Magyar Érdemkereszt, Négyesinek pedig a kormányfőtanácsosi cím megadását javasolta.217

 

3. A POLGÁRI PÁRT TEVÉKENYSÉGE A VÁLASZTÁSOK UTÁN

1931 őszén az Országos Gazdasági Liga érdeklődése mindinkább a kisgazdák felé fordult. November 5-én kelt 1414/1931. számú leiratában értesítette a Szentesi Polgári Párt elnökségét, hogy a Liga vezetősége elhatározta a magyar kisgazda-társadalom politikamentes társadalmi megszervezését. E célból felkérte a törvényhatóságok főispánjait s a különböző társadalmi intézmények vezetőségeit, hogy célkitűzését támogassák. Csongrád megye főispánja a Liga eme törekvését készséggel támogatta. A nevezett testület vezetősége felhívta a Polgári Párt tisztikarát, hogy a szervező munkát kezdje meg.218 A Gazdasági Liga kezdeményezése azt jelzi, hogy a választások után szükségesnek látta a parasztság kisgazda rétegének a leválasztását az ellenzéki Független Kisgazdapárt oldaláról, s megpróbálni a kormánypárt irányába terelni. Szentesen például a Polgári Pártba tömörült módosabb gazdákkal egy táborba vonni. A Gazdasági Liga ezért kérte fel ebben a városban a Polgári Pártot a kisgazdák szervezésére. Az akciót, igaz, „politikamentes" mázzal vonták be, de politikai párt hogyan szervezhet politikamentesen? - merülhet föl a kérdés. Ez nyilvánvaló nem volt más, mint taktikai húzás. A Liga politikai semlegességre akarta rávenni kisparaszti egzisztenciákat, s ilymódon is az ellenzéki tábort gyengíteni. Amint látni fogjuk, a törekvés részben eredménnyel járt.

A Polgári Párt szervezeti életébe bepillantást enged az év őszén megtartott pénzügyi vizsgálat. Az 1931. évi bevételi és kiadási okmányokból kitűnik, hogy a bevétel 2647 P, a kiadás pedig 2640 P volt, tehát a pénzkezelést az ellenőrző bizottság rendben találta.219 A következő esztendőben a párt pénzügyi helyzete az alábbi képet mutatta: Bevétel: az 1931. évről készpénzmaradvány 6,50 P, tagdíj 378 P, kártya-és biliárdpénz 720,50 P, ifjúsági házbérből származó jövedelem 170 P, bálakból 176,46 P és adományokból 74,45 P - összesen: 1344,37 P.220 A pénzügyi helyzetet boncolgatva arra a megállapításra juthatunk, hogy a párt 1931-ben 1928-hoz viszonyítva - ugyanis erről az évről vannak adataink - a pénzügyi válság ellenére nagyobb összeggel gazdálkodott, bevétele 546,15 P-vel volt több. Ezzel szemben 1932-re a bevétele 1525,45 P-re csökkent, azaz 1121,70 P-vel lett kevesebb az 1931. évinél, vagyis 57,40%-kal esett vissza, s ez a nagyarányú visszaesés a válság 1932. évi legmélyebb pontú gazdasági süllyedésével hozható összefüggésbe.

Az 1932-es év a Polgári Pártnál vezetőség választással kezdődött. A párt február 7-én a Petőfi Szállóban tartotta tisztújító közgyűlését, amely a következő eredménnyel zárult: díszelnök dr. Szeder Ferenc János, rendes elnök Irházi Lajos, alelnökök Becsei Dezső, Győri István és Hajdú József, választmányi elnök Jószai Bálint, ügyvezető igazgató dr. Dózsa Károly, főjegyző Nyíri Gábor, aljegyzők Balogh Lajos, Jószai Lajos, Kálmán János és ifj. Tési Fekete János, pénztárnok Fazekas Lajos, ellenőrök László Lajos, Nagy Kovács Mihály, háznagy Bazsó János, zászlótartók Bartha János, Csák József és Füsti Molnár Imre, ügyész dr. Bonczos Miklós.221 A megválasztottak közül Nyiri Gábor elfoglaltságára hivatkozva október 3-án lemondott,222 lemondását a pártvezetés november 10-én fogadta el.223 Decemberre pedig Bazsó János is leköszönt háznagyi tisztségéről.224

Április elején a Polgári Párt kajáni fiókszervezete szintén tisztújító gyűlést tartott, 16 tag részvételével. Az érdekelteken kívül megjelent Bálint József, László Lajos és Vecseri Lajos (ismert kisgazdák), akik tagfelvételüket kérték, s a gyűlés felvételükhöz hozzájárult. A tagfelvétel alkalmakor azonban a fiókszervezet elnöke, Pásztor Sándor nem volt jelen. Majd amikor a tisztségek jelölésére került a sor, és Pásztor bejelentette megbízatásának lejártát, a gyűlésen elnöklő korelnök Bálint Józsefet indítványozta a fiókszervezet elnöki tisztségének betöltésére, mely elfogadásra talált. Ez ellen Pásztor Sándor tiltakozott, azt hozván föl, hogy Bálint és társai tagfelvétele nem alapszabályszerű, s így még kevésbé Bálint elnökké való megválasztása. Arra kérte a megjelenteket, hogy ez ellen a szükséges lépéseket tegyék meg, s ha szükséges, a karhatalmat is vegyék igénybe. A történtekről felvett jegyzőkönyvben Pásztor azt is megemlítette, hogy 16 jelenlevő kijelentette, hogy kilép a Polgári Pártból és a Gaál Gaszton vezette Független Kisgazdapárthoz csatlakozik.225 A jegyzőkönyv viszont felvilágosítást nem ad a 16 párttag kilépésének okáról. Minden bizonnyal olyan kilépni szándékozó gazdálkodókról lehetett szó, akik nem találták meg a megfelelő érdekképviseletüket a Polgári Pártban. A kajáni fiókszervezet végül is 1933. május elején megszűnt, Bálint tehát nem sokáig tölthette be az elnöki tisztséget. A leltári tárgyak átadásakor készült jegyzőkönyvből vált ismeretessé, hogy a szervezet 1932-ben már úgyszólván semmi tevékenységet nem fejtett ki, s a 60 tagjából mindössze hárman fizettek tagdíjat,226 azaz 5%-a, s így a többi 95% nem volt tekinthető tagnak. A tagdíjat nem fizetők igen magas arányának oka ugyan pontosan ki nem deríthető, csupán feltételezhető, hogy a válság által a gazdaközönség soraiban is előálló nehéz anyagi körülményekben lelheti magyarázatát.

 

4. AZ 1932. ÉVI ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK

1932 őszére a mélyülő gazdasági válság nyomán keletkezett éles politikai helyzettel gróf Károlyi Gyula kormánya nem tudott megbirkózni, s ez távozásához vezetett. Horthy 1932. szeptember 29-én Gömbös Gyulát bízta meg az új kabinet megalakításával, és október 1-jén megtörtént a Gömbös Gyula vezette kormány kinevezése.227 Károlyi Gyula sikertelen kísérlete meggyőzte az uralkodó köröket, hogy a hatalom megszilárdításához új emberekre és új kormányzati módszerekre van szükség, amivel a kormány a hatalom összeszűkített bázisát kiszélesítheti, és stabilizálhatja a kormányzati rendszert. Az uralkodó osztályok különböző csoportjai fenntartással ugyan, de az adott helyzetben elfogadták Gömböst miniszterelnöknek, s nagyobb teret engedtek a politikai vezetésben a fajvédőknek, azonban azt igyekeztek biztosítani, hogy politikája érdekeiket ne sértse. Bethlen István gróf és hívei s a Gömbös-csoport közötti kompromisszum ezt a törekvést tükrözte. A kompromisszum azt jelentette, hogy Gömbös miniszterelnök lett, megkapta a pártvezérséget, a kormánypárti kulcspozícióba saját embereit ültethette, de le kellett mondania olyan politikai elképzeléseiről, melyek egyértelműen szakítást jelentettek volna a Bethlen gróf által kialakított rendszerrel. Gömbös ilyen feltételek mellett is vállalta a miniszterelnökséget. Tudomásul vette, hogy a kormányzati rendszer gyors átépítéséhez kedvezőtlenek az erőviszonyok.228

Gömbös a kormányra lépése után elhangzott beszédében s az október 26-án nyilvánosságra hozott 95 pontos Nemzeti Munkatervében fejtette ki programját. Ebben mindenekelőtt az államapparátus tejhatalmának a megszilárdítását tűzte ki célul. Ezt az országgyűlés reformjával, a választójog szűkítésével, új közigazgatási centralizációval, a megyéket összefogó területi hatóságok szervezésével, központi közigazgatási irányító szerv létrehozásával, valamint a hadsereg és egyéb közbiztonsági szervek fokozottabb fejlesztésével kívánta elérni.229 A 95 pont mindenkinek ígért valamit: anyagi jólétet, adóreformot, a felgyülemlett mezőgazdasági adósságok rendezését, hitelt, a mezőgazdasági piac átalakítását, munkaalkalmakat stb.230 Gömbös a kisgazdapárti tömegek megnyugtatására ígéretet tett a hitbizományi rendszer kis- és középbirtokokra való kiterjesztésére, és „egészséges telepítési politikát" helyezett kilátásba a „birtokmegoszlás egészséges megoszlása végett".231

A községek közigazgatási rendezéséről szóló 1929/XXX. tc. értelmében 1932 végén esedékessé vált a városi képviselő-testület átalakítása. A törvény ugyanis előírta, hogy a 6 évre megválasztott képviselőtestület választott tagjainak felét 3 év után újra kell választani, a kilépő képviselők névsorát pedig sorshúzás útján kell összeállítani. A törvény által megszabott sorsolásra az 1932 novemberi városi közgyűlésen került sor. Ez az aktus igen kedvezőtlen eredménnyel járt az ellenzékre nézve. A kieső 20 képviselő közül 5 Kossuth-párti, 4 szociáldemokrata és 3 kisgazdapárti volt, míg a kormánypártnak 8 képviselője távozott. A választási kilátások az ellenzék szempontjából nem sok reménnyel kecsegtettek. 1929-ben még sikerült egy közös ellenzéki frontot kialakítani, de most a Független Kisgazdapárt és a hozzá kötődő 48-as népkörök különböző kompromisszumok ellenében a kormánypárttal léptek szövetségre. Ennek folytán a kisgazdákkal megerősített kormánypárti listával szemben a Kossuth Párt is és a Szociáldemokrata Párt is külön-külön vette fel a küzdelmet. Ez a megosztottság természetesen a kormánypártnak kedvezett, mely nagy lendülettel vetette be magát a választási manőverekbe. Érthető módon arra törekedtek, hogy revánsot vegyenek a három évvel korábbi választásokon elszenvedett vereségért. Ennek érdekében mozgásba hozták a hivatali apparátust is.232

A közelgő választások tették szükségessé, hogy a Polgári Párt Politikai Intéző Bizottsága december 15-én összeüljön, s megtárgyalja a pártnak felajánlott jelölési helyeket.233 Az újraválasztások alkalmával a párt részére három mandátumot helyeztek kilátásba, melyet az elnökség a Pártközi Bizottságnál megfellebbezett, öt képviselői helyet követelve magának.234 A Polgári Pártnak felajánlott kevesebb képviselői hely a városi önkormányzatban már előrevetítette megszűnésének, a kormánypártba történő integrálódásának árnyékát, mely politikai folyamat beleillett a gömbösi elképzelésekbe.

A korabeli sajtó tudósítása szerint a december 18-án lezajlott választást „mérsékelt érdeklődés, sőt közöny jellemezte". A választópolgárok mindössze 40%-a élt szavazati jogával, s az eredmény a kormányt támogató erők fényes győzelmét hozta. A 20 kisorsolt helyre a hivatalos listán induló 16 jelölt került be a képviselő-testületbe, az ellenzéki jelöltek közül 4, a Független Kisgazdapárt pedig 9 mandátumot szerzett.235 Ezzel az eredménnyel a szentesi önkormányzati testületben a kormánypárti erők tovább növelték eddig is meglévő fölényüket.

Az önkormányzati választásokkal egyidejűleg a szentesi politikai pártok és a különböző testületek figyelme - Gömbös közigazgatási elképzeléseivel összhangban, illetve annak kapcsán - mind nagyobb érdeklődéssel fordult az állami élet felé. E feltevést látszik igazolni az a tény is, hogy a Polgári Párt néhány más párttal és egyesülettel (a Csongrád Megyei Gazdasági Egylettel, a Kisgazdák Elnökségével, a Kereskedők Egyletével és az Ipartestülettel) karöltve, a városi közgyűlés 1932. december 16-i ülésére kérelmet terjesztettek be a megye székhelyén (Szentesen) törvényszék felállítása érdekében. Előadták, hogy Szentesen sok azoknak a lakosoknak a száma, akik peres félként, jogi képviselőként, tanúként avagy szakértőként egész napot kénytelenek Szegeden tölteni, holott az ügyek intézése az esetek többségében nem hosszú időt venne igénybe. Ez viszont a vonat rossz csatlakozása következtében haszontalan időpazarlás, nem utolsósorban felesleges pénzkiadást is jelent - mutattak rá a kérelmezők -, s ezek mind elkerülhetőek lennének, ha Szentesen székelne a törvényszék. Elképzelésüket oly módon szándékoztak valóra váltani, hogy a Szentesen felállítandó törvényszékhez kapcsolnák központi és földrajzi fekvésénél fogva Csongrádot, Kunszentmártont, Orosházát, Szarvast s azok környékbeli községeit, falvait. Az előterjesztésben megindokolták, hogy ennek megvalósítása a város anyagi és erkölcsi felemelkedését vonná maga után. A nagyon is megvalósítandó indítványt a városi közgyűlés elfogadta.236 Sajnos az előterjesztés a megvalósítás stádiumáig már nem jutott el, holott valóban a város felemelkedését szolgálta volna. Részben ezen közintézmény hiányának tudható be, hogy Szentes a korszakon át nem volt képes megyeszékhelyi funkciójának a teljes gyakorlására.

Az országgyűlési és a képviselő-testületi választások megejtése után a Polgári Pártot belső ügyeinek további intézése kötötte le. 1933. május 7-én tartotta meg az évi rendes közgyűlését, ahol Irházi Lajos megnyitó szavai után a következő tárgysorozati pontok referálásai szerepeltek: Az éves jelentés, az 1932. évi zárszámadás bemutatása, a számvizsgáló bizottság újjáválasztása, az 1933. évi költségvetés megállapítása, a vezetőség újjáválasztása, a választmányi tagok megválasztása, s a jegyzőkönyv-hitelesítők kijelölése.237 A közgyűlési jegyzőkönyv hiánya s a hézagos iratanyag azt már nem teszi lehetővé, hogy a gyűlés pontos lefolyásáról, az ott elhangzottakról hiteles képet rajzolhassunk, s az újonnan megválasztott tisztikart bemutathassuk és jövőbeni politikai, vezetési elképzeléseikről beszámolhassunk.

A Független Kisgazdapárt szentesi csoportja is a választásokat követően belső problémái felé fordult. A párt belső élete azonban az 1933/1934-es években különösebb események nélkül zajlódott le.

 

IV. A POLITIKAI ELLENTÉTEK ÉLEZŐDÉSE AZ 1930-AS ÉVEKBEN (1933-1938)

1. A NEMZETI EGYSÉG PÁRT MEGALAKULÁSA ÉS MŰKÖDÉSE

A Gömbös-csoport 1933-ban a jól szervezett, országos hálózattal rendelkező, az egész politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életet átfogó tömegpárt létrehozását tekintette az egyik legfontosabb eszköznek ahhoz, hogy helyzetét megszilárdítsa. 1922-ben, amikor Gömbös volt az Egységes. Párt ügyvezető elnöke, már tett kísérletet - a hagyományos polgári pártoktól eltérően - az egész országra kiterjedő, közigazgatási egységek szerint szervezett, állandó politikai tevékenységet kifejtő tömegpárt kiépítésére. Az év első felében ezeket a szervezési elveket felelevenítve indította meg a Nemzeti Egység Pártra (NEP) átkeresztelt kormánypárt új vezetősége - Gömbös pártvezér, Sztranyavszky Sándor pártelnök és Marton Béla főtitkár - a szervezést. Gömbös, hogy politikáját alátámassza és a pártszervezést elősegítse, Függetlenség címen új, erősen szubvencionált napilapot indított. Kijelölték a helyi pártvezetőket, az „élharcosokat", akik Gömbösnek, a „vezérnek" fogadtak hűséget. Megkezdődött a politikai erők feltérképezése, a felnőtt lakosságról kartonrendszer felfektetése. Mozgásba jött az államapparátus a pártszervezetek kiépítésére. 1933. június 15-én országszerte megalakultak a Nemzeti Egység Párt szervezetei, és megindult a tagtoborzás.238

Gömbösnek a fönt fölvázolt politikai tervei természetszerűen Szentes politikai életére is kihatással lettek. Elsősorban a Polgári Pártot érintette oly módon, hogy a Nemzeti Egységes Párt országos hálózata kiépítésének elkezdődésével most már nemcsak előrevetítődött megszűnésének árnyéka, hanem a valóság közelbe került az újonnan szerveződő kormánypárttá történő átalakulása, amely a 30-as évek derekára végbe is ment.

A Nemzeti Egységi Párt országos hálózatának kiépítése 1933 első felében kezdődött el. A párt országos elnöksége a szervezés beindulása előtt, 1932. november 19-én értesítette a főispánokat, hogy a szervezőmunkára a központ olyan megbízottakat küld ki, akiknek megbízatását a „Vezér", vagy az országos elnök, avagy az országos ügyvezető főtitkár írja alá pecséttel ellátva. Figyelmeztetett, ha valaki a Nemzeti Egység Pártjának a megszervezése ürügyén a megye területén megjelenne, és megbízatását a fent jelzett írásbeli igazolással bizonyítani nem tudja, az visszaélést követ el, s a megye területéről eltávolítandó.239 A szervezőmunkáról viszont a fenti értesítésen kívül vajmi keveset tudunk, mivel Darányi Kálmán államtitkár már igen korán felhívta a helyi vezetők figyelmét az írásbeliség mellőzésére. A pártszervezés terén elért eredmények ismeretében azonban mégis lehet következtetni a szervezés lendületére és módjára.

Szentesen öt ún. községet (alapszervezetet) hoztak létre, pontosan felmérve, hogy az egyes „községekben" mennyi a szavazati joggal rendelkező polgárok száma, hány megyei törvényhatósági bizottsági tag lakik az adott városrészben, illetve kik a „község" leghangosabb, legtekintélyesebb ellenpárti vezető egyéniségei. Ezek az ismeretek a későbbi választások szempontjából nagy jelentőségűek voltak, meghatározták a beszervezendő, vagy félreállítandó személyek fontossági sorrendjét. Ilyen alapozó jellegű munka után láttak hozzá a tényleges tagtoborzáshoz. A párt 1933-as esztendei zászlóbontása után alig két hónappal már azt jelentették az országos központnak, hogy Szentesen a taglétszám 1027 fő. A közalkalmazottak és a módosabb polgárok beszervezése után a párt és a helyi közigazgatás vezetői egyre nagyobb gondot fordítottak a város munkásságának, s ezen belül a földmunkásságnak mint Szentes legjelentősebb munkásrétegének a NEP-be való beszervezésére. Ezen a téren az eszközökben sem igen válogattak, s olykor elbocsátással fenyegették meg a munkásokat, ha nem lépnek be a Nemzeti Egység Pártba. Ez a fellépés annál inkább hatásosnak bizonyult, mivel a városban a földmunkásság körében ebben az időszakban 700-800-an munka nélkül állottak. Hivatalos részről azonban hamarosan túlléptek a puszta fenyegetésen, egyre konkrétabb formában érvényesítve a NEP érdekeit. Az 1934-ben beindított közmunkáknál már odáig mentek, hogy csak a Nemzeti Egység Párti és Frontharcos Szövetség tagjait alkalmaztak. A felvázoltak nagymértékben hozzájárultak, hogy 1934 végére, 1935 elejére a NEP-tagok létszáma meghaladta az 5800 főt. Megjegyezzük, hogy e nagy siker tartalmi értéke igen kétes. Feltevésünk igazolására érdemes megnézni néhány jellemző számadatot. Az 5800-nál magasabb taglétszám csupán azt mutatja, hogy a különböző nyomások hatására hányan írták alá a „Párttagsági belépő-nyilatkozatot". A tényleges párttagsági jegyet ugyanis már csak a tagság 41,46%-a (2416 fő) váltotta ki, rendes tagdíjat pedig mindössze 29,77%-a (1735 fő) fizetett. Az a tény sem elhanyagolható, hogy a tagság jelentős hányada nő volt, akik a politikával vajmi keveset törődtek. A legszembetűnőbb azonban az, hogy a NEP párthelységeit a tagság csupán 4,7%-a látogatta rendszeresen. Ezek figyelembevételével Szentesre is érvényes Kónya Sándor azon megállapítása, mely szerint „... A pártszervezés formailag eredményes volt. Minden községben és városban megalakult a NEP szervezete, de tulajdonképpeni erőgyarapodást Gömbös számára csak a hatalomért - pozíció révén - tevékenykedő pártvezetők, az élharcosok jelentettek, mögöttük az engedelmeskedő államapparátussal..."240

A párt helyi szervezetének megalakulása után, 1934 februárjában 20 fős ifjúsági küldöttség kereste föl a Nemzeti Egység Párt hivatalos helységét és a főispánt, hogy kérjék a Nemzeti Egység Párt Szentesi Ifjúsági Csoportjának a megalakítását. A főispán - írja a kormány helyi lapja - „örömmel vette tudomásul az ifjúság hazafias megmozdulását", s a kéréshez készségesen hozzájárult. Ezt követően 1935. február 21-én megalakult a Nemzeti Egység Párt Szentesi Városi Ifjúsági Csoportja. Az alakuló gyűlésen megjelent vitéz dr. Várady László (helybeli gyógyszerész), a Nemzeti Egység Szervezet Csongrád Megyei Ifjúsági Csoportjának elnöke, idős Cserna János gazdasági főtanácsos mint a Nemzeti Egység Pártja szentesi szervezetének elnöke és a város vezetőségének számos tagja. A Hiszekegy elimádkozása és a fogadalomtétel elhangzása után Cserna üdvözölte a fiatalokat, s arra buzdította őket, hogy segítsék „Vezérüket nemzet mentő" munkájában. Felszólította az ifjakat, hogy feladatuk a megcsonkított haza visszaállítása. Vitéz dr. Várady László ünnepi beszédében irányt szabott az ifjúságnak, s arra kérte őket, hogy töretlenül haladjanak azon az úton, amelyen elindultak. Felhívta figyelmüket, hogy nemcsak az ország, de a világ is általános átalakulás előtt áll, s az ifjú magyar generációnak a reformok irányába kell haladnia. „A Ti Vezéretek Gömbös Gyula - hangzott a beszéd -, s ...elgondolását valóra váltani a Ti feladatok". A beszéd elhangzása után megválasztották az Ifjúsági Csoport következő összetételű vezetőségét: városi elnök dr. Nagy József, titkár Virágos Antal, 4 községi elnök, 2 községi alelnök, 3 vezető titkár és 8 körzeti titkár alkotta az ifjúsági szervezet választótestületét. Befejezésül táviratilag köszöntötték Gömbös Gyula pártvezért, kifejezve szeretetüket és bizalmukat.241 A fenti események egyértelműen azt bizonyítják, hogy a párt helyi szervezete helyeselte az ifjúság - főleg a tisztviselő fiatalok - szervezkedését, és lényeges feladatának tartotta körükben a gömbösi politikai szellemet elhinteni, s gyakorlati megvalósításra ösztönözni őket.

1935 őszére a Nemzeti Egység Pártjának megyei hálózata is kiépült, s közel 40 000 tagot számlált.242 Hogy ebből hány fő volt a tényleges tag, azt pontos nyilvántartás híján lehetetlen megállapítani. Valószínűnek kell tartanunk, hogy megyei szinten is hasonló volt a helyzet, mint a szentesi szervezet esetében.

A Független Kisgazdapárt az 1935-ös évet nagygyűléssel indította, melyet február 7-én tartottak meg a Tóth József Színházteremben. Bálint József megnyitó szavai után Oláh Imre a csongrádi pártszervezet részéről szólalt föl, majd Hegymegi Kis Pál tartott hosszabb beszédet az ország általános politikai helyzetéről. Ezt követően Eckhardt Tibor emelkedett szólásra, és Gömbös miniszterelnök rádióbeszédével foglalkozva kijelentette, hogy igaza van Gömbösnek, amikor megállapította, hogy Bethlen gróf lemondása súlyos krízis elé állította az Egységes Pártot, „a párt felélte népszerűségét". És durva támadást intézett gróf Bethlen István ellen, amely országszerte kínos megütközést váltott ki. Beszédét teljes egészében a Bethlen-rezsim támadásának szentelte, s többek között a következőket mondotta: „Innen üzenem gróf Bethlen Istvánnak, hogy addig nincs erkölcsi jogosultsága ebben az országban politikát csinálni, amíg az elkövetett bűncselekmények megtorlása be nem következik, vagy engem a bíróság el nem ítél. De eljárást sem indítani a bűnösök ellen és továbbra is irányítani akarni, ez visszaélés a nemzet erkölcsi értékei ellen, és közönséges demagógia". Ezután áttért a választójogi kérdésekre, és sürgette a titkos választójog bevezetését, mondva, hogy Gömbös is reformokat hirdet, s a titkos választójogot akarja megvalósítani. Eckhardt feltette a kérdést, hogy saját pártja (a kormánypárt) megengedi-e neki? Üzenetet küldött a parlamenti pártoknak, hogy Gömbös politikája megvalósítása érdekében fogjanak össze. Eckhardtnak ez a beszéde is utal az 1935. január 1-jén a Független Kisgazdapártban tett azon kijelentésére, hogy elvi kérdésekben megegyezésre jutott Gömbössel. Ily módon alakulhatott ki a Gömbös-Eckhardt-féle választási koalíció.

Külpolitikai kérdésekről szólva a kisgazdapárti politikus megállapította, hogy a nemzetnek olyan kormányra van szüksége, amely az egész magyar nép nevében tud beszélni, és mögötte határozott, erős többség áll. Kifejtette, hogy nemcsak a kormánynak van szüksége erőre, hanem a nemzetnek is szüksége van erős kormányra. És ha a kitűzött reformokat nem tudják megvalósítani, inkább oszlassák föl a parlamentet. Eckhardt szentesi beszéde országosan nagy visszhangot váltott ki. A Reggeli Újság durvának minősítette, s azt írta, hogy „nem várták attól, aki a legnemesebb gondolkodó Gaál Gaszton helyét foglalta el". A választójogi törvényről pedig jobb, ha hallgat - írja a sajtó -, mert bizalmas gondolkodása ismeretes: hatévi helyben lakás, listakapcsolás stb.243 Szentesen is vihart kavart Eckhardt beszéde. A Nemzeti Egység Párt vármegyei szervezete a hazafias alapon álló társadalmi egyesületekkel karöltve -olvasható a helyi sajtóban - nagygyűlést tart, és innen utasítja vissza Eckhardt támadásait. Kijelentik, hogy nem azonosítják magukat az elhangozott támadással, s Bethlen István grófot ragaszkodásukról biztosítják, ugyanakkor Gömbös Gyula miniszterelnököt szeretettel és bizalommal üdvözlik. A megye gazdatársadalma is - a lap szerint - elítélte Eckhardt támadásait.244

 

2. AZ 1935. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

1935 tavaszán Gömbös elhatározta, hogy kenyértörésre viszi a dolgot gróf Bethlennel, s a NEP hozzá húzó szárnyával. Március 4-én lemondott a kormányelnökségről, Horthy a lemondást elfogadta, és azonnal megbízta új kormány alakításával. Az új kormányban annyi volt a változás, hogy Gömbös azt feltöltötte a saját embereivel. A kormány átalakítása csak az első lépés volt. Majd Gömbösnek Bethlen háta mögött sikerült rábírni a kormányzót a Ház feloszlatására. Bethlen gróf ezek után legközelebbi híveivel együtt kivált a Nemzeti Egység Pártból, s ellenzékbe vonult a kormánnyal szemben. Bár a pártban még sokan maradtak a bethleni vonal képviselői közül, ennek ellenére Gömbös végre úrnak érezhette magát mind a kormányban, mind pedig a kormánypártban. Végleges győzelmét és hatalomra jutását azonban a kiírt választásokon aratott győzelme volt hivatva demonstrálni.245

A kormányzó 1935. március 5-én föloszlatta a parlamentet. A választások kimenetele nem volt kétséges. A nyílt szavazási rendszer biztosította a mindenkori kormányok számára a többséget. A választási kampány idején még magasabbra csaptak az ígéretek hullámai, mint Gömbös kormányra kerülésekor. „Új ezredévet, új korszakot", a reformok korát hirdették a kormánysajtó, a rádió és a képviselőjelöltek. A korteshadjárat új vonása volt, hogy fokozódott gróf Bethlen kormányzati rendszerének bírálata, és élesebben rajzolódtak ki a gömbösi politika irányelvei. A korteskedés során a Gömbös- és Bethlen-csoport harcát sikerült a közvélemény - elsősorban az értelmiség egy része és a városi polgárság - előtt úgy feltüntetni, hogy itt a banktőke, a nagybirtok áll szemben a nép javát akaró, a haladást képviselő kormánnyal. Ez a politikai felfogás az értelmiség olyan csoportjára is hatott, mint a kialakulóban lévő népi irodalmi és politikai irányzat képviselői.

A választásokat a fővárosban április 6-án és 7-én, vidéken március 31-én, április 3-án és 4-én tartották. A 245 mandátumból a Nemzeti Egység Pártja 170-et, vagyis 69,4%-ot szerzett meg,246 amely kétségtelenül döntő fölényű győzelmet jelentett, persze az államhatalom által alkalmazott módszerek révén, az erőszak fellépésével. Az erőszak alkalmazása a szövetséges Független Kisgazdapártot sem kímélte. A Békés megyei Endrőd község piacán éppen a kisgazdapárti jelölt meghallgatására összegyűlt tömeg ellen dördült el a csendőrsortűz, amely után 7 halott és 14 sebesült maradt a helyszínen.247

Szentes lakossága a helyi sajtó március 6-i számából értesült, hogy kormányzói kézirattal feloszlatták a képviselőházat, s április 27-re hívják össze az új parlamentet.248 A március 7-i szám pedig arról tudósít, hogy Szentesen nem lesz különösebb választási küzdelem. A Nemzeti Egység Párt felkérésére dr. Lázár Andor igazságügy miniszter elvállalta a szentesi jelöltséget, s nem valószínű - írja a lap -, hogy ellenjelöltet állítana bármelyik párt is.249 Az újság közléseiből kitűnik, hogy a NEP helyi szervezete idejekorán megtette a szükséges lépéseket jelöltjének állítására. És szinte biztos volt a dolgában, hogy nem lesz ellenjelölt a városban.

Gömbös március 8-án elhangzott rádióbeszédében ismertette, hogy milyen okok késztették a kormányzót és a kormányt az új választások kiírására. Bejelentette, hogy kormánya a belső politikai helyzet megváltozása következtében mondott le, de a kormányzó őt bízta meg ismételten kormányalakítással. A Házat - Gömbös megítélése szerint -azért kellett feloszlatni, mert a helyzet nem volt őszinte, szilárd, és a kormány nem rendelkezett azokkal a kellékekkel, amelyekre a politikai célkitűzéseit, törekvéseit felépíthette volna. Kijelentette: tiszta, világos helyzetre van szükség. A kormány nem viselheti a politikai felelőséget, ha a parlamenti helyzet kialakulása folytán cselekvései bizonytalanná válnak. „Nekem a nemzeti közösség érdekében világos helyzetet kell teremtenem. Nem engedhetem meg a nemzet jövője szempontjából - hangoztatta -, hogy a reformok ügyét forradalmi beállításokkal járassák le a közvélemény előtt. .. .Alkotmányos érzületem diktálja, hogy mielőtt megkezdem a reformmunkát, mely új korszakot nyit a nemzet történelmében, bizonyosságot szerezzek arról, hogy a kormány mögött áll a nemzet többsége. Új és hatalmas többséget akarok - mondotta -, mert így kívánja az ország, az ország külpolitikai érdeke, ...az időszerű belső helyzet, különösen gazdasági problémái, így kívánja a reformpolitika sorsa". Kifejtette, hogy a kormány pénzügyi politikájának ezután is változatlanul az államháztartás kiegyensúlyozására kell irányulnia, de nagy súlyt helyezve a gyümölcsöző beruházások előmozdítására, a munkaalkalmak teremtésére, a termelés folytonosságának a biztosítására. Az állam egész gazdaságpolitikája arra fog irányulni - jelentette ki -, hogy a nemzeti jövedelem elosztását egészségesebbé tegye.

A külpolitikai irányvonal ismertetésénél Gömbös a közvélemény tudtára adta, hogy a kormány jelentőségteljes tárgyalások előtt áll, amelyek évtizedekre eldöntik Közép-Európa és vele együtt a magyar nemzet sorsát. Befejezésül - olvasható a helyi újságban - Gömbös feltette a kérdést: ,,Akar-e velem jönni a Nemzet? Ezek a tervek alkotják a választási programot és ezzel indul a Nemzeti Egység Pártja a választási küzdelemben. ...Jelszavunk: minden magyar a Nemzeti Egység táborába nemzetünkért".250 A miniszterelnök - amint az a beszédéből kitűnik - politikai célkitűzéseinek a valóra váltásához abszolút parlamenti és a nemzet többségre igyekezett támaszkodni, egyáltalán nem tűrve a reformtörekvéseit gátló tényezőket. Kormánya programjában kiegyensúlyozott gazdasági körülményeket helyezett kilátásba a kormánypárt választási sikerei érdekében. Diplomáciai irányvonalában bár ki nem mondva, de érezhetően a Berlin-Róma külpolitikai vonalat tartotta mérvadónak, más alternatívát szinte kizárva.

A képviselőház feloszlatásának időpontjában dr. Farkas Béla, Csongrád megye főispánja Budapesten tartózkodott, s a választások előkészületeiről megbeszélést folytatott Gömbös Gyula miniszterelnökkel, Kozma Miidós belügyminiszterrel és a Nemzeti Egység Pártjának országos vezetőjével, elsősorban Sztranyavszky Sándor pártelnökkel. A főispán hazaérkezése után leült tárgyalni Cserna Jánossal, a párt városi szervezetének elnökével, aki ekkor már az igazságügy-miniszter megválasztására az előkészületeket hatékonyan irányította. Cserna beszámolt a főispánnak, hogy a választási előmunkálatok nagy apparátussal folynak, s a jelölt dr. Lázár Andor olyan előnyökhöz jutott, amit már az esetleges próbálkozók képtelenek behozni.251 Cserna tájékoztatójából megismerhető, hogy a NEP városi szervezete milyen stábbal vetette be magát a választási előkészületekbe, s ez egyben előrevetítette jelöltje győzelmének úgymond a biztos esélyeit.

Március első napjaiban megindult a választási harc. A belügyminiszter 10 napot jelölt ki a szavazások lebonyolítására, s ezen a határidőn belül az egyes kerületekben a helyi központi választmányoknak ki kellett tűzniük a választás időpontját. A kormányzó a határidőt az 1925. évi XXVI. tc. 51. §-a alapján március 29-től április 7-ig terjedően határozta meg. A szentesi központi választmány március 31 -re rendelte el a szavazás napját.252

A Nemzeti Egység Párt március 9-én zárta le a jelölést és 10-re volt várható, hogy nyilvánosságra hozzák a hivatalos jelöltek névsorát. Továbbra is dr. Lázár Andor maradt a város hivatalos jelöltje, aki - a helyi kormánypárti lap megítélése alapján - szilárdan állt a szentesi kerületben. Más nem is próbálkozott felvenni a küzdelmet vele szemben, a Szociáldemokrata Párt is lemondott arról, hogy jelöltet állítson.253 A jelek szerint tehát egyhangú, sima kimenetelű választásra volt kilátás, minden ellenzékiségtől mentesen.

Március 11-én összeült a város központi választmánya dr. Lakos István elnökletével, s megválasztotta a választási biztosokat, kijelölte a szavazatszedő küldöttségeket,254 és a választás elnöki tisztséggel dr. Vecseri Sándor ny. vármegyei főügyészt, a helyettes elnöki teendőkkel pedig Kálmán Imre iparügyi tanácsnokot bízta meg.255

Közben a Nemzeti Egység Pártjának választmánya március 9-én ülést tartott és elhatározták, hogy Cserna János vezetésével küldöttség keresi fel dr. Lázár Andort, hogy ez úton is felkérjék a jelöltség elfogadására, és tisztelegjenek személye előtt.256 A delegáció március 12-én kereste fel az igazságügy-minisztert, aki a küldöttséget a minisztérium fehértermében fogadta. Cserna az alábbiakban kérte föl Lázár Andor dr.-t: „Eljöttünk, hogy teljes határozottsággal ...és teljes őszinteséggel kijelentsük, hogy amint az országnak nem kellett más igazságügy miniszter, úgy nekünk sem kell más képviselő. A Nemzeti Egység Párt szentesi csoportjának nevében ...teljes tisztelettel arra kérem szíveskedjék elfogadni folytatólagosan Szentes város képviselő-jelöltségét". Az igazságügy-miniszter a következőkben válaszolt: „Jólesik. .. itt végigpillantani azokon a barátaimon, akik most hozzám feljöttek. A négy esztendő bennünket talán sokkal jobban összekötött, mint amennyit a találkozások gyakorisága indokolna,...a rokonszenv, amely közöttünk kifejlődött...természetessé tette, hogy ...képviselőségem tartama alatt minden alkalommal teljes meggyőződéssel állhattam Szentes polgárságának közérdekű, vagy jogos magánérdekű kívánsága mellé. A bizalom és a hűség párhuzamosak". A továbbiakban kifejtette, hogy vannak magas politikai érdekek, amelyek az ország kormányzását irányítják, s ezen politikai érdekek előtt mindenkinek meg kell hajolnia, „...hűség és a bizalom az állami élet alapjai közé tartozik". Magyarország az utóbbi tizenöt esztendőben az európai nagy viharok között az ország kicsinységéhez viszonyítva aránylag biztonságot nyújtott polgárainak. Ebben a biztonságban a legnagyobb szerepet Magyarország „bölcs kormányzója" vitte. Boldog lehet az az ország - emelte ki dr. Lázár -, hogy ilyen kormányzó vezetése mellett mehet bele abba a korszakba, amelyben Európa viharai között is Magyarország sorsának jobbra fordulása várható. „A magam részéről boldog vagyok - jelentette ki -, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök úr bizalmából...támogathatom azt az országépítő munkát, amelynek ő a hivatott vezére, és megvagyok győződve, hogy azokat a személyi nehézségeket, amelyek az utóbbi időben előállottak, a nagy államférfiak személyi kiváltsága le fogja küzdeni és nem egymás ellen, hanem vállvetve együtt fognak küzdeni Magyarország jövendő sorsáért. Ebben a küzdelemben én is részt óhajtok venni - mondotta -, s nekem óriási erőt ad...Szentes polgárságának szeretete és bizalma". Megköszönve a küldöttségnek a bizalmat, a jelöltséget elfogadta.257 Lázár dr. válaszbeszédének bevezetője arról tanúskodik, hogy képviselői hivatását azért láthatta el az elvárásoknak megfelelően, mert választói és közötte kölcsönös bizalom alakult ki, s ez a képviselői munkájának a fundamentumát képezte. Beszédének további részéből a kormányzó iránti mély tisztelet, a gömbösi reformpolitikával szembeni optimizmus sugárzik, s egyedül ebben a politikában látja az ország jövőbeni felemelkedését, nem érintve ugyan, de érezhetően ennek a politikának a támogatására ösztönzött.

Március 11 -én a Szentesi Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt, valamint a II. és III. 48-as Népkör közös választási jelölőgyűlést tartottak Bálint József elnökletével. Itt ismertették Hegymegi Kis Pál, volt országgyűlési képviselő levelét, melyben közölte a helyi pártszervezet Politikai Végrehajtó Bizottságával, hogy az országos pártvezetés dr. Lázár Andorral szemben nem állít jelöltet, hanem az igazságügy-miniszter jelöltségét támogatja. A Turul Szövetség Horváth Mihály Bajtársi Egyesület szinten Lázár dr. jelöltsége mellett foglalt állást, s elhatározásáról átiratban értesítette a Nemzeti Egység Pártjának Központi Választmányát.258

Még ezen a napon Bálint József és Oláh Imre kőművesmester dr. Farkas Béla főispán előtt kijelentették, hogy tekintettel dr. Lázár Andor „Szentes fejlesztése érdekében kifejtett fáradozására", csatlakoznak a Nemzeti Egység Párthoz, s támogatják az igazságügy-miniszter Szentes országgyűlési képviselőjévé történő megválasztását.259 Ennek ellenére néhány nappal később Bálint József a Független Kisgazdapárt jelöltjeként lépett föl, és március 18-án kiváltotta az ajánlási íveket, s megkezdte a választási szervezkedést.260 Bálint József fellépésével így két jelöltje lett Szentesnek. A kormánypárt helyi sajtója mindezeket a következőkben kommentálta: dr. Lázár Andor képviselői jelöltségével szemben Bálint József személyében független kisgazdapárti önjelölt is akadt, aki a párt nevében akarta kiadni magát, de annak országos vezetősége ezt megtagadta. Bálint a szentesi járásbíróságnál az ajánlóíveket hitelesíttette, s állítólag megindult - olvasható a lapban - az ő ajánlási íveinek az aláírása.261

Az ajánlások gyűjtése március 11-én vette kezdetét. Dr. Rácz András járásbírósági elnök kiadta a hitelesített ajánlási íveket. A Nemzeti Egység Párt az ívekért mindjárt jelentkezett, s megkezdte az aláírások gyűjtését.262 A párt megbízottjai házról házra járva keresték fel a választópolgárokat, és március 16-ig 8500 aláírást gyűjtöttek össze.263 A közölt számadat - amint az később kiderült - nem fedte a valóságot, a helyi kormánysajtó amolyan kortesfogása volt. Március 22-én érkezett Szentesre dr. Lehoczky Károly táblabíró, választási biztos, s a kisegítő munkaerőkkel felfektette a választási névjegyzéket és a várható ajánlásokat. A Nemzeti Egység Párt elsőnek mutatta be dr. Lázár Andor 270 lapos teleírt ívét, melyből kiderült, hogy 7600-an ajánlották a város országgyűlési képviselőjévé - azaz a választók 75%-a. Március 25-re vették tervbe az ajánlások elbírálásának kihirdetését. A választási biztos közölte a pártok bizalmi embereivel azt, hogy a benyújtott aláírások közül hány aláírást kell elismerni ahhoz, hogy valakit jelölni lehessen. Szentesen 1000 aláírásra volt szükség a jelöltséghez.264

Bálint József jelöltsége is ténylegessé vált és híveivel együtt nekiveselkedtek, hogy megfelelő ajánlást szerezzenek.265 És március 20-ra -az egyik helyi lap szerint - több mint 2000 aláírást gyűjtött össze.266 A sajtónak ez az adata szintén megalapozatlan volt, ez is amolyan kortesfogásnak szánt közlés, amint az be is igazolódott.

Az ajánlásokat március 23-án 9 órától 1 óráig kellett leadni. Bálint ajánlási íveit is időben leadták, az 1000 aláírás neki is meg volt.267 Megbízottai végül is 1297 ajánlást adtak le a választási biztosnak.268 Dr. Lehoczky Lázár Andor dr. ajánlásait elfogadta, míg Bálint Józsefnek az 1297-ből 312-őt érvénytelennek talált, s ennélfogva aláírás pótlására utasította.269 Bálinték miután 36 órás határidőre nem pótolhatták az aláírásokat, így a választási biztos Bálint József jelöltségét elutasította.270 A március 31 -re kitűzött választás így már csak képletes lehetett, hiszen egyértelműen az igazságügy-miniszternek állt a zászló.

Az aláírások elbírálását követően kezdetét vették a választási programok, pontosabban fogalmazva dr. Lázár Andor politikai szereplése, aki március 24-én délelőtt 11 órai kezdettel tartotta meg választási programbeszédét. Beszéde bevezetőjeként kihangsúlyozta, hogy politikai állásfoglalása, nézetei az elmúlt négy év alatt mit sem változtak, céljai is ugyanazok, és lelkesedése Szentes polgársága iránt „ezen négy év alatt kősziklává erősödött". Gömbös kormányzatával szemben bizalmat, szimpátiát igyekezett ébreszteni, kijelentve, hogy az országot kivezeti a válságból a nehéz gazdasági viszonyok ellenére. Európa más nemzetei is rossz helyzetben vannak - hangoztatta -, de némely nemzetek megérdemlik, mert Európa természetes egységét a Párizs környéki békeszerződésekkel szétszaggatták, s ezzel a nemzeteket egymás ellenségeivé tették. Az ország gazdasági helyzetével kapcsolatosan kifejtette, hogy képtelenség fenntartani a kereskedelmi szerződések gazdasági rendelkezéseit. A gabonaexport nehézségekbe ütközik, mivel Magyarország elöl kínai fallal van elzárva jóformán minden ország, amelyek azelőtt fogyasztói voltak földünk terményeinek, jószágainknak és állati termékeinknek. Az ország jövőjét a kormányzat a mezőgazdaság virágzásában látja - mondotta -, s ezért intézkedéseinek túlnyomó része a mezőgazdaság felsegítésére irányul. Ebből eredően a külföldi tárgyalások, s a pénzügypolitikai intézkedések elsősorban a mezőgazdaság érdekeit óhajtják szolgálni. A mezőgazdaság rendkívüli eladósodottsága váltotta ki azokat az intézkedéseket, amelyek 1933-ban történtek, amely intézkedések során az adózó polgárság megterhelésével a kormány 175 millió pengőt a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott, s ezen összeg felhasználása a közeljövő feladata. A gazdaadósságok sorsának további rendezése alkalmával kerülnek ezek a hitelek alkalmazásra és „remélem - jelentette ki -, mint a Gömbös-kormány igazságügy minisztere, erre vonatkozólag rövidesen konkrét tervekkel léphettek a kormány elé".

A telepítésekről szólva elmondotta, hogy a kormánynak rendkívüli nagy gondja a népesség helyesebb eloszlásának kérdése. A telepítéstől azonban nem szabad csodákat várni, annak olyan értelemben kell folyni, hogy elősegítse az egészséges nép- és birtokmegoszlás feltételeit. És ne gondolja senki, hogy a telepítés vagy birtokpolitika azt jelenti, hogy a kormány kommunisztikus ideákat akar megvalósítani. Erről szó sincs. A hitbizományi reformról megemlítette, hogy a nagybirtokok erős átalakítást igényelnek, s az erre vonatkozó tervezetét - ezt részletesebben nem fejtette ki, csupán utalt rá - már az illetékesek elé terjesztette azzal az elképzeléssel, hogy hozzájárulnak a nemzeti birtokmegosztás egészségesebbé tételéhez.

Lázár dr. beszédének következő részében helyi kérdésekkel foglalkozott. Azzal kezdte, hogy Szentesnek megvannak a maga természetes, jogos igényei, panaszai, s ezeket a kívánságokat igyekszik teljesíteni, vagy teljesítésüket elősegíteni, s olyan eszközöket kitalálni, melyekkel a város sorsán segíteni tud. Megpendítette, miként lehetne tiszai gabonarakodó tárházat építeni Szentesen, hogy a város összeköttetésben állhasson az alföldi kisvasutakkal, s az alföldi gabonaszállítás központjává válhasson. E célból fontosnak tartotta a város élővizeinek hasznosítását, s célszerűnek, ha a város alatt egy élővizes csatorna húzódna, amelyen árúval megrakott kisebb hajók kiköthetnének, s innen mezőgazdasági termékekkel megrakodva mehetnének tovább. Az aszályos években pedig e csatorna a földek öntözésére is alkalmas lenne. Kijelentette, hogy e problémák, lehetőségek megoldásával foglalkozik.

Végezetül a család fontos nemzetformáló szerepét méltatva ismertette: a kormány mindent megtesz a törvényhozás útján, hogy minden téren a családvédelem, az erkölcsi tisztaság gondolata minél erősebb mértékben érvényre jusson. Befejezésül arra kérte a város lakosságát, hogy az elmondott gondolatok, célkitűzések megvalósítása érdekében álljon a kormány mögé, s egyöntetűen támogassa programjának véghezvitelében.271 Az elhangzott programbeszéd jelentős részben az ország mezőgazdaságának helyzetével foglalkozott. Az előállott problémákat dr. Lázár Trianon embertelen diktátumára vezette vissza, amely kétségtelen, hogy igen nehéz gazdasági viszonyokat teremtett hazánkban, nem is beszélve annak lélektani hatásáról, amely szinte minden magyar lelkében mély nyomot hagyott. A bekövetkezett nehéz gazdasági helyzetet Trianon szörnyűsége mellett - főleg a parasztság, a földmunkásság körében - az egészségtelen birtokmegoszlás is előidézte, amit maga az igazságügy-miniszter is szóvá tett, s ennek enyhítésére hitbizományi reformot helyezett kilátásba. Az elfogadható birtokmegoszlást azonban a rendszeren át nem sikerült megvalósítani, Európában Magyarországon volt a legrosszabb a birtokpolitika. A helyi gazdasági viszonyok felemelésére Lázár dr.-nak, igaz, voltak megszívlelendő elképzelései, és megvalósításuk előnyére vált volna Szentesnek, de mindezek sajnos csupán a felvetés szintjéig jutottak el.

Az országgyűlési választásokat Szentesen március 31 -én tartották meg, s a választópolgárok 11 szavazókörzetben adhatták le szavazatukat.272 A választás napjára már csak az igazságügy-miniszter maradt a porondon, s így ellenjelölt nélkül lett Szentes országgyűlési képviselője. Megválasztása alkalmából a Nemzeti Egység Párt városi szervezete nevében Cserna János üdvözölte. Dr. Lázár Andor megköszönte az újból megnyilvánuló bizalmat, kijelentve, hogy a rá váró nagy munkában Szentes sorsára mindig gondja lesz.273

Ide kívánkozik, hogy az országgyűlési választási küzdelmek kezdeti szakaszában Szentes gazdatársadalma politikailag két táborban szervezkedett. Egy részük megmaradt a Polgári és Kisgazdapártban, míg más részük csatlakozott a Független Kisgazdapárt városi szervezetéhez. A két paraszti szervezet között - az ellenzéki lap megállapítása szerint - az volt a különbség, hogy a Polgári és Kisgazdapárt „csak támogatója volt az országos pártnak, míg a másik annak szentesi csoportjaként működött".274 Ez a megosztottság azonban hamarosan fölszámolódott, mert szeptember 2-án a Független Kisgazdapárt népes küldöttsége megjelent a Polgári és Kisgazdapárt helységében. A küldöttség nevében Kiss G. Jenő előadta, hogy nem a gazdatársadalom megbontását akarták, amikor szervezetüket megalakították, hanem azt, hogy Szentesen is legyen „kimondottan ellenzéki párt". A delegáció arra kérte a Polgári és Kisgazdapártot, hogy lépjenek be a Független Kisgazdapártba, és támogassák a pártot ne csak elvileg, hanem cselekvőleg is, s egy táborba tömörüljenek.

Bálint József megköszönte a küldöttség látogatását, s kijelentette, hogy mindig a kisgazdák érdekeiért harcolt. Egyszer volt kormánypárti, Nagyatádi Szabó István idejében, „de akkor ott is volt - húzta alá nyomatékosan - a gazdák helye". Majd közölte, hogy a legközelebbi választmányi ülésen javasolni fogja, a Polgári és Kisgazdapárt tagjai lépjenek be a Független Kisgazdapárt országos szervezetébe. És „amíg Eckhardt egyenes úton jár támogassák". Az együttműködés részleteit pedig rövidesen más alkalommal beszélték meg.275 És néhány nap múlva a két párt egyesült.276 Azzal a ténnyel, hogy a Polgári és Kisgazdapárt belépett a Független Kisgazdapárt szentesi szervezetébe, ezzel a fúzióval lényegében egyesült a város gazdaközönségének többsége a Független Kisgazdapárt vezetése alatt.

A szóban forgó pártegyesülést nem csak az elhatározás ténye, hanem más okok is előmozdították. Ugyancsak várható volt, hogy a Polgári és Kisgazdapárt működése ellen a hatóságok fellépnek. A belügyminiszter 1935 novemberében vizsgálatot rendelt el, mivel a Szentesi Polgári Pártkör és a Kisgazda Pártkör 1935. május 21-én Szentesi Polgári és Kisgazdapárt néven fuzionált. Mindkét egyesület azonban elmulasztotta az egyesülést kimondó határozatot, valamint a létrejött új párt alapszabályát láttamozás végett a belügyminiszternek bemutatni. Tehát a Szentesi Polgári és Kisgazdapárt kormányhatóságilag láttamozott alapszabály nélkül kezdte meg működését. Még ez évben a nevezett pártban ellentétek is fölmerültek, s a pártvezetés a befolyó tagdíjakat az illetékes pártszervek hozzájárulása nélkül használta föl. A vizsgálat megállapította, hogy az elnök, az alelnök utazások céljaira szabálytalanul kisebb-nagyobb összegeket vettek föl, és a párt vezetősége a párt költségére nagyobb arányú vendégeskedést rendezett.

Továbbá a párt elnöke a választmány elnökét a párt illetékes szervének határozata nélkül eltávolította helyéről, és teendőit egy általa kijelölt személyre ruházta, majd ugyancsak önkényesen tagokat zárt ki a pártból. A belügyminiszter felhívta az alispán figyelmét, hogy a Szentesi Polgári és Kisgazdapárt további működését minden rendelkezésére álló eszközzel akadályozza meg, és szükség esetén a vezetőség ellen kihágási eljárás megindítása iránt intézkedjék.277 A fölvázolt tények is közrejátszottak abban, hogy a Szentesi Polgári és Kisgazdapárt fuzionált a Független Kisgazdapárttal, hisz ily módon kerülhette el a feloszlatását.

Lázár Andor megválasztásával az országgyűlési képviselőség ügye nem zárult le. A lakosság októberben értesült az újságból, hogy a Nemzeti Egység Párt vitéz dr. Várady László gyógyszerészt jelöli Szentes országgyűlési képviselőjévé.278 A párt központi választmánya november 6-án ülésezett Kozma György főispán a párt megyei elnökletével, ahol Kozma bejelentette, hogy dr. Lázár Andor szentesi mandátumáról lemondott, mivel Debrecen is jelölte, s ez utóbbi képviselőséget fogadta el. Így a párt központi választmánya helyette vitéz dr. Várady Lászlót jelölte. Az ülésen jelen levő Várady a bizalmat megköszönte, s rövid beszédében ismertette politikai állásfoglalását, és jelöltségét oly módon értelmezte, hogy a párt kitüntető határozata nemcsak személyének szól, hanem a Nemzeti Egység Párt eszméjének, elsősorban az eszme hordozójának, Gömbös Gyula miniszterelnöknek. Kifejtette, hogy új politikai világban él a nemzet, és a régi politikai világban a képviselőház meddő közjogi vitákkal fárasztotta magát, jelentéktelen kérdésekben is „félévig vitatkozott", közben közjóléti, szociálpolitikai problémákat elhanyagolt. A Nemzeti Egység Párt új politikai világában a nemzet öncélúsága a cél, ami azt jelenti: „mindent a hazáért és a hazát semmiérti" Kijelentette, hogy a haza és a Vezér igaz harcosa akar lenni, s a városnak szolgája. „.. .Most a harc megindulásakor mondom, hogy a béke és a szeretet harcát kell nekünk megyívnunk... a közjóért, a kisemberekért és városunk fejlesztéséért kell küzdenünk". A Nemzeti Egység szervezetének pedig minden egyes közérdekű megmozdulást támogatni kell, és becsületes, lelkes munkával elérhető minden szentesi álma, „Nagy Szentes" megvalósulása.279 Várady dr. mondanivalóját vizsgálva kitűnik, hogy Bethlen gróf kormányzati rendszerét lebecsülte, s a gömbösi politikai irányvonal feltétel nélküli követője volt, egy jobb korszak nyitányát látva e politikában. Helyi vonatkozású programnyilatkozatában a közjót, a kisemberek sorsáért való küzdelmet jelölte meg, a „Nagy Szentes" gondolati megvalósításának túlméretezésével.

A másnapi választmányi tanácskozáson november 24-re tűzték ki a választás napját, és dr. Lakos István javaslatára a választási bizottság elnökévé ismételten dr. Vecseri Sándort és helyetteséül Kálmán Imrét választotta meg a választmány, továbbá meghatározták a kibocsátandó választási hirdetmények szövegét, terjedelmét.280 Ezt követően készülődtek Gömbös Gyula miniszterelnök 1935. november 11-re meghirdetett választói nagygyűlésre.

Gömböst és kíséretét délelőtt 11 órakor a Tóth József Színházterem előcsarnokában a Nemzeti Egység Párt szentesi női csoportjának elnöke, Istváncsics Mária a következő szavakkal köszöntötte: „Kérjük Nagyméltóságodat, hogy.. .szeresse ezt a nemzetet. ..és ha gáncs éri ne csüggedjen, hanem haladjon tovább rendületlenül azon az úton, amelyen elindult, és amely Magyarország feltámadásához vezet". „Hölgyeimi Az Önök üdvözlésére kijelentem - válaszolta Gömbös -: Nem csüggedek,...mert erre sohasem neveltek. Az én utamon férfiak haladnak, és akik velünk szemben állnak, azokat nem vesszük észre, mert a feladat, amelyet meg kell oldanunk sokkal nagyobb, seminthogy velük törődhetnénk".

A sajtó tudósítása szerint mintegy 1500 ember zsúfolódott össze a színházteremben meghallgatni a miniszterelnököt. A nagygyűlést Kozma György főispán ekként nyitotta meg: „Kegyelmes Uram! Vezérünk! Kedves megjelent Testvéreim! A Nemzeti Egység szentesi szervezetének ma ünnepnapja van, mert megjelent közöttük az a férfiú, akiben nemcsak Vezérünket tiszteljük, hanem a Nemzeti Egység, a nemzeti öncélúság inkarnáció ját''. A főispán kijelentette, hogy a szentesi szervezet harcban áll azokért az eszmékért, melyet Gömbös tűzött a zászlójára. „Ezt a harcot diadalmasan fogjuk megvívni - hangsúlyozta nyomatékkal -, ezért lelkesednünk kell, amely lelkesedés fokozására Nagyméltóságodat felkérem ".

„Testvéreim! Választási harc van és ezért talán megengedik - kezdte beszédét Gömbös -, hogy bizonyos mértékig én is a választáshoz igazítsam a magam felszólalását". A választási kérdések tárgyalására térve kifejtette, hogy Angliában is választási küzdelmek folynak, de ott a pártok egymást támogatják, egymást tiszteletben tartják. A politikai programok az eszméket, a világnézeti álláspontot és a politikai program tartalmát állítják szemben egymással, s nem a személyi hajszát, a hordóról való szónoklást tartják fontosnak, mint nálunk. Magyarországon a választási stílus ma a következő: Az ellenzéknek semmiféle átfogó programja nincs, mert „az ő programjukat...így fogalmazhatnám; Le Gömbös Gyulával". Az Egységes Párt s annak politikusai nem politikai elvekkel, nem világnézeti eszmékkel, nem államépítő, nemzetszerető gondolatokkal állnak elő, hanem gyűlölködésszítással, személyi hajszát folytató politikusokkal, akiknek nincs egyetlen konstruktív politikai céljuk, hanem csak „negatív céljuk, s ez; a miniszterelnöki székben mást látni". Sérelmezte, hogy politikai ellenfelei a Nemzeti Munkatervben foglaltakat nem támogatják, különösen Bethlen gróf magatartását kifogásolta, akit „újdonsült ellenfelének" nevezett. Kijelentette, hogy sem gróf Károlyi Gyula, sem ő nem „rózsákkal körülövezett helyzetet találtak" gróf Bethlen távozása után, hanem hallatlan nehéz gazdasági és szociális viszonyokat, amelyből aprólékos munkával nekik kellett az ország szekerét kiemelni. „Joggal elvárhattuk volna, hogy minket ebben a nehéz igyekezetünkben támogasson. Nem kívánok személyeskedni - mondotta -, de a nemzet csak akkor tud haladni, ha lélekben összefog, ha gazdasági szociális, kulturális, külső és belső politikai kérdésekben egy nemzeti program és egy irányítás érvényesül, s a nemzet helyesli a realitás politikáját".

Szentes politikai közéletével kapcsolatosan az volt a véleménye: ha valaki ebbe a városba jön „politikát csinálni", nem jöhet legitimista programmal, mert az már nem aktuális. A legitimisták Szentesen sem komoly ellenfelek. Az ellenzékről azt állapította meg, hogy nincs egységes világnézete, egységes politikai programja, mivel az egyik demokrata, a másik független kisgazda, a harmadik konzervatív, a negyedik radikális. Ebből adódóan e tábor összefogottságáról, de még kevésbé eredményéről beszélni nem lehet. Legfeljebb azt értheti el, hogy olykor-olykor kellemetlenkedik a parlamentben. Igaz - tette hozzá - 172 képviselő a kormány híve, s ez az arány sok ahhoz, hogy egy törpe minoritás felvehesse vele a harcot. A nemzet közvéleménye ugyancsak ennek a parlamenti többségnek az oldalára állt, s a tavaszi választások óta az időközi választások során is. Hiszen „a magyar nép a maga csodálatos ösztönével meglátta, hogy az ellenzéki vegyes felvágott politikával szemben egyedül a Nemzeti Egység politikája az, amely történelmi erőket rejt magába" - fejezte be politikai fejtegetését a miniszterelnök.

A gazdasági helyzet tárgyalására áttérve elsőnek a mezőgazdasági termékek értékesítésének problémáját vetette föl. Rámutatott, hogy ebben a vonatkozásban a Tiszántúlon élő népség viszonyai a legsúlyosabbak, s itt égetően szükséges különösen közlekedési szempontból eltávolítani a termények értékesítését nehezítő akadályokat. A magyar gazdaság a háború után is ahhoz volt szokva - hangoztatta -, hogy terményeit minden nagyobb nehézségek nélkül értékesíthette. A változott európai és közép-európai helyzet következtében ez a lehetőség korlátozódott. Ezért a kormány legfontosabb feladatai közé sorolta, hogy megfelelő felvevő piacokat keressen a magyar gazda terményeinek. És ezt a feladatát eddig eredménnyel oldotta meg - hangsúlyozta Gömbös -, amint erről a „Kék Könyv meggyőző bizonyítékot szolgál". Gömbös ez ügyben - amint előadta - politikai kapcsolatait használta föl, felhívta „a baráti országok" figyelmét a magyar búza értékesítésének a nehézségeire. A figyelmet nemcsak felhívta, hanem közreműködésével a római egyezményben biztosította is az eredményességet, s ennek megállapodása nyomán a hazai búza árszintje olyannyira megemelkedett, hogy a világpiaci árak jóval alacsonyabbak lettek a magyarénál. Az agrár-kartell gondolatával foglalkozva elmondta, hogy megvalósítására már többször gondolt. Ehhez viszont összefogásra, összetartásra van szükség. Felismerni a közös érdekeket, amely a kis-, a közép- és nagybirtok között fennállnak, s a közös érdek vonalán egy nagyszabású agrárpolitikát folytatni. Ez az agrárpolitika azt jelenti - hangoztatta -, hogy tudjuk országos viszonylatban, mit és hogyan kell termelni, tudjuk nemzetközi viszonylatban, mit és hogyan lehet szállítani. Tudni kell a termelés eszközeit és költségeit összhangba hozni a termelés rentabilitásával, mert e kérdéseken múlik az ország sorsa, s ezek biztos kezű megoldásával vezethető a nemzet a jólét felé.

Az ország iparának további fejlősével kapcsolatosan kifejtette, hogy az iparosítás terén elsősorban annak az ágazatnak van létjogosultsága, amelynek működése szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz. A kormány csak azokat az iparágakat fejleszti, amelyek természetes feltételei adva vannak hazai földön.

A földvásárlás helyzetét érintve az volt a miniszterelnök véleménye, hogy e nagy kérdést a közelmúltban nem oldották meg. Évente erre a célra mindössze 10 000-20 000 pengőt engedélyeztek, de ezzel az összeggel mit sem lehetett kezdeni, és így ez a rendkívül fontos birtokpolitikai eszköz - komoly elhatározás hiányában - hatástalan maradt. Kormánya ezt az összeget 5 millióra emelte fel, s ez a pénz a földművelésügyi miniszter rendelkezésére áll, mellyel már cselekedni lehet. A kormány így már biztosítani tudja azt az elvet - jelentette ki a miniszterelnök -, hogy „a magyarföld a magyaré legyen".

Az Alföld fásítási gondjáról szólva megjegyezte, hogy ehhez eddig az állam nem biztosított pénzt, és közölte, erre a célra a múlt évben 600 000 pengőt, 1935-ben pedig 1 millió pengőt irányoztak elő. És ez az intézkedés nemcsak az erdősítést szolgálja, hanem munkaalkalmakat is teremt éppen a legszegényebb munkásréteg számára.

Ezt követően rátért a munkabér problémáira. Előadta, hogy a kormány kiegyenlítő és igazságos munkabér-politikára törekszik, mely egyrészt a munka tisztes ellenértékét szolgálja - amelyből a munkás becsületesen meg tud élni, el tudja tartani családját -, másrészt lehetetlenné akarja tenni, hogy az irracionális munkabér-demagógia aláássa a termelés rentabilitását. Ha a munkabérek olyan nagyok volnának - mutatott rá -, hogy azok következtében az elviselhetetlen üzemi költség a vállalkozók megbukásához vezetne, ezzel a munkásságnak ártanának. Hamis szociálpolitika volna az ilyen - jegyezte meg Gömbös -, de megfordítva, az a szociálpolitika is helytelen, amely eltűrné, hogy az egyes vállalkozók a munkásság munkaerejének kizsákmányolásával jogtalan haszonra tegyenek szert. A kormánynak e szempontokra figyelemmel kell lenni, s igenis be kell avatkozni a munkás- és a munkabér- politikába, mint ahogyan az ipar egyes ágainál be is avatkozott a nyolcórás munkaidő bevezetésével. Munkaalkalmak teremtésével is meg kell erősíteni a kis- és középegzisztenciákat - hangoztatta ennek fontosságát -, és ezáltal ők is több munkalehetőséget tudnak adni a munkásságnak. „Ez a program vezet szociális vonatkozásban is a kiegyensúlyozott Magyarországhoz".

Beszéde utolsó szakaszában a következő felhívással fordult Gömbös a szocialistákhoz: „Mindezek kapcsán azt mondom a szociáldemokrata munkásságnak, hogy Ti is... magyar testvéreink vagytok, s nincs szükség a vörös zászló alá állnotok ahhoz, hogy biztosítsátok magatok és családotok tisztességes megélhetését, ... mert a mi táborunkban is sikerült ezt a célt elérni, s mi meg akarjuk adni Nektek azokat a jogokat a közélet és a gazdasági élet terén, amelyeknek birtokában megelégedettnek,...boldognak érezhetitek magatokat. Vissza kell tehát jönnötök a mi sorainkba, s velünk együtt közös erővel munkálkodni a magyar nép lelki és testi jólétének elérésén". Leszögezte, hogy a munkáskérdés rendezését az egyik igen fontos kormányzati feladatnak tekinti, különösen a munkaközvetítés, a munkaadó és a munkás között a munkafeltételek tekintetében felmerülő vitás kérdések feletti bíráskodás megoldását. Sürgősen megoldásra váró feladatnak tartotta az alföldi munkásnép gazdasági, szociális és egészségügyi kérdéseinek a rendezését. Ez utóbbi gondok megoldásának a lehetőségét a fásítási és csatornázási tervek megvalósításában jelölte meg.

Befejezésül dr. Várady László emberi erényeit, tulajdonságait méltatta, s arra kérte a megjelenteket, hogy támogassák az új jelöltet, hogy értékes munkát fejthessen ki. Gömbös beszédét a következő gondolatokkal zárta: „Minden magyar kedves nekünk. És nem ismerek társadalmi osztályok közötti különbséget.. ..Minden magyar munka legyen tiszteletet parancsoló, bármilyen kisműhelyben is folyik".281

A beszédre dr. Várady László válaszolt, amelyben programját három gondolat köré csoportosította: a munka, az ember és a nemzeti egység hite, „a mi hitünk - emelte ki - a Nemzeti Egység hite". A válasz tulajdonképpen a miniszterelnök mondandójának az igazolása, s ennélfogva részletes kifejtésétől eltekintünk. Váradyt követően Erdőháti Nagy János - a párt szentesi szervezetének tagja - köszöntötte a „Vezért", és kijelentette, hogy Gömbös programjával egyetért, támogatja. „Hiszen azt mondta, hogy az országot csak úgy lehet megerősödötté és boldoggá tenni - foglalt állást Erdőháti -, ha félre teszünk minden társadalmi,...felekezeti kérdést és olyan irányzathoz csatlakozunk, amely nemcsak befelé, de kifelé is tekintélyt tud parancsolni ennek a porig lesújtott nemzetnek. .."A nagygyűlés elnöki zárszóval ért véget.282

A miniszterelnök beszédének első részét vizsgálva megállapítható, hogy politikai ellenfeleit koncepciótlannak tartotta, akiknek egyetlen fő céljuk őt és politikáját megbuktatni. Gömbös a nemzet felemelkedését, előrehaladását egyedül a Nemzeti Egység Pártjának az irányításához kötötte, ahhoz, hogy más pártok feltétel nélkül fogadják el a kormánypárt célkitűzéseit, elveit, vezetési módszereit, és a parlament is egységesen támogassa.

Az ország gazdasági problémáit fejtegetve felvetette a mezőgazdasági termékek értékesítésének gondjait. A Tiszántúl közlekedésének elmaradottsága mellett másik okként a megváltozott európai, közép-európai politikai viszonyokat emelte ki, amely tényező valóban hátrányosan hatott gazdasági életünkre, és jelentős mértékben megnehezítette mezőgazdasági termelvényeink exportlehetőségeit. Ezen a helyzeten a kormány igyekezett az 1934-es római egyezmény megkötésével segíteni, az elért eredménnyel azonban jobbára a nagygazdaságok helyzetén javított. Az ország mezőgazdaságának elkövetkezendő hatékony felemelkedését, s ezzel összefüggésben az általános népjólétet a miniszterelnök az agrár-kartell létrehozásában vélte megtalálni, amelyben a kis-, közép- és nagybirtok érdekei találkoznának. Megvalósítását viszont már az érdekazonosság közös nevezőre hozásának bonyodalmai miatt nehezen megoldhatónak találta. Megalakítása tehát éppen a különböző nagyságú gazdaságok eltérő érdekeiből adódóan nem válhatott valóra a célszerűség ellenére. Intézkedésre került sor a földvásárlást illetően is, ami tulajdonképpen a zsidó tőke földbirtoklási lehetőségét volt hivatva korlátozni, a kormány ezzel a lépésével a magyar agrárius politikai szemlélet antiszemita felfogását támogatta.

A munkásság bérezésének igazságos rendezését - mint az az elhangzottakból kitűnik - a kormány a munkavállaló és a munkaadó közmegelégedésére szándékozott rendezni. Ez az igen érzékeny probléma - amint az ismeretes - a munkásságra nézve nem rendeződött kielégítően. Ezt támasztja alá, hogy reálkeresetük 1933 és 1938 között csupán megközelítette a válság előtti csúcsszintet, de attól mindvégig 4-8%-kal elmaradt.

A szocialistákhoz intézett felhívásból érződik, hogy Gömbös is a nemzet egységének az egybekovácsolására törekedett, egy táborba tömöríteni a magyar társadalom minden rétegét. Ennek érdekében különböző jogokat, jobb megélhetési lehetőséget ígért a szocialista munkásságnak, amelyek az ígérgetés szintjénél nem igen jutottak túl. A kilátásba helyezett munkajogi kérdések rendezése, az alföldi nép gazdasági, szociális, egészségügyi problémáinak létfontosságú megoldása közismerten csak részben nyertek elintézést, de egészébe véve a korszakon át végighúzódó problémák maradtak.

Gömbös beszédének elhangzása után hat nappal dr. Várady László tartott választási nagygyűlést. Politikai célkitűzéseinek lényegét a következőkben fogalmazta meg: ,,Az én programom a Vezér által rögzített 95 pont. Az országos politikában tehát semmi ettől el nem tántoríthat....Az én programom két szóban foglalható össze. Ez a két szó: munka és ember. A munka számomra, minél többet tenni városom érdekében. A munka mindenki számára az, hogy dolgozhasson és tisztességgel kenyerét megkeresse". Legfontosabbnak tartotta a munkaalkalmak teremtését, hogy a létminimum biztosítva legyen az embereknek, valamint a népegészségügyi reform végrehajtását s a népkultúráról való gondoskodást. Azonban hozzáfűzte, hogy a megcsonkított és gazdaságilag megfojtott országban egyelőre csak szűk keretek között mozoghat a szociálpolitika is. Annak a nézetének adott hangot, hogy a politikai szocializmus helyett a „bőséges gazdasági szocializmust" kell létrehozni. Több kenyeret, tisztes megélhetést a munkásnak. A szocializmus és a gazdasági reform az egyetlen komoly út - mutatott rá hangsúlyozottan Várady dr. - a nemzeti megújhodás felé.

A helyi problémák ismertetésére térve a szentesi gazdatársadalom gondjait négy alapvető kérdésre vezette vissza, amelyek tengelyébe az alábbi alföldi gondok megoldását állította: 1. Az út helyzetét, elegendő műúthálózatot kiépíteni a tanyavilágban. 2. A vízkérdést, hogy a mind gyakrabban megújuló aszállyal meg lehessen küzdeni. 3. A fásítás ügyét. 4. A tanyaközpontok felépítését a szükséges telefonnal, közegészségügyi és közbiztonsági intézmények létesítésével. A szentesi határról akként vélekedett, hogy itt termelik a híres Tisza vidéki búzát, amely exportra alkalmas, éppen ezért a kiváló Tisza vidéki búzát standardírozni kell. Fontosnak tartotta felépíteni a tiszai helyi rakodónál a megfelelő tároló közraktárat. Silórendszerrel pedig szelektálni a búzát; száraz sikér és fajsúly szerint. Biztosítani az olcsó vízi úton minden időben a szállítás lehetőségét, s ezzel állandó, természetes értékesítési lehetőséget adni a híres szentesi búzának.283

Érdemes szemügyre venni a képviselőjelölt ama kijelentését, hogy a szociálpolitika az adott gazdasági körülmények miatt csak szűk keretek között mozoghat. Majd a következőkben a „bőséges gazdasági szocializmus" megvalósításának szükségességéről beszélt; ez így kissé ellentmondásos. Humánumára vall, amikor a munkásnak tisztességes megélhetést hirdet, de sajnos ennél többre már nem futotta. Ismeretes, hogy a tárgyalt korszakban a munkásságra nézve ez a helyzet megnyugtatóan nem következett be, kiváltképpen a földmunkásság körében nem, aminek persze több összetevője volt. A helyi mezőgazdasággal kapcsolatos elképzelések felvetése és főleg megvalósítása közgazdasági szempontból a városra nézve is előnyt jelentett volna, s a paraszttársadalom gazdasági viszonyait némileg fellendítette volna.

November első napjaiban hivatalos részről latolgatni kezdték Várady dr. választási esélyeit. A helyi sajtó 10 586 választópolgárról tett említést, s a helyzetet úgy ítélte meg, hogy a választási akciók során a választók közel 100%-ban fognak részt venni.284 Várady dr. mandátumának bebiztosítása érdekében a munkásszavazatok elnyerésére is törekedett. Ennek érdekében saját költségén nagyarányú földmunkát indított, ahol több száz szentesi kubikosnak sikerült munkára elhelyezkednie. Várady dr. az általa alkalmazott földmunkások szavazatát ezáltal biztosra vette, de elszámította magát. Ez kiderül az Alföldi Újság tudósításából, amelyben olvasható, hogy a külhatárban folyó útépítkezésektől 180 kubikust elbocsátottak, mert vonakodtak aláírni dr. Várady jelölési ívét.285

Az országgyűlési pótválasztás napját november 24-re tűzte ki a központi választmány. A szavazópolgárok most is 11 szavazókörzetben adhatták le voksaikat. Az ellenzéki pártok közül egyedül a Független Kisgazdapárt állított jelöltet Nagy Pál személyében, aki azonban bizton számíthatott a szociáldemokrata munkásság szavazataira is. Mindenki biztosra vette vitéz Várady fölényes győzelmét, ezért meglepőnek számíthatott, hogy a kisgazda jelöltnek 3336 szavazatot sikerült szereznie. Ez azonban kevésnek bizonyult Várady 4432 voksával szemben, amellyel elnyerte Szentes város mandátumát.286

Az országgyűlési választások után majd egy évvel - 1936 októberében - dr. Várady László nemzetgyűlési mandátuma ellen petíciót nyújtottak be a Független Kisgazdapárt részéről az előző évi választásokon elkövetett visszaélések tárgyában.287 Az ügy kivizsgálására kiküldött táblabíró nyolc héten át 1695 tanút hallgatott ki az alábbi eredménnyel: az ajánlási íveken szereplő aláírások valódiságát 715-en igazolták, az aláírások meg nem történtét 838-an állították, hamis vallomást tett 25 fő, vagyis olyan aláírást vallott magáénak, amely nyilvánvalóan nem tőle származott. Vita és bírói mérlegelés tárgyát képezte az említett 25 tanúvallomáson kívül 65 kétes, 32 megbízásos, 6 megtévesztésen alapuló és 14 olyan aláírás, amely két jelölt aláírási ívén is szerepelt.288 A benyújtott petíció ellenére Várady dr. országgyűlési képviselősége nem inogott meg. A vizsgálat olyan szabálytalanságot nem állapított meg a tanúvallomások tényei alapján, hogy képviselővé történő megválasztásának eljárását jogilag még csak megkérdőjelezni is lehessen.

Említést érdemel, hogy a választási előcsatározások idején különböző szabálytalanságok ürügyén hatósági vizsgálat indult a 48-as gazdakörök ellen, mely a választások után az I. 48-as Népkör helyiségének zár alá helyezésével végződött. A hatósági intézkedést politikamentes akciónak tüntetve fel, holott a források tanúsága szerint a Népkör helyiségére a Nemzeti Egység Párt II. városi szervezete tartott igényt.289 Az ehhez hasonló eljárások a későbbiekben egyre szaporodtak.

 

3. AZ 1935. ÉVI VÁROSI KÉPVISELŐ-TESTÜLETI VÁLASZTÁSOK

Az országgyűlési választások lezajlása után 1935 decemberében városi képviselő-testületi választásokra került sor. Az előkészületek -hasonlóan az országgyűlési választásokhoz - élénkítették a város politikai pártjainak, szervezeteinek a működését. A pártok körében némi bizonytalanság uralkodott, mivel nem ismerték a politikai erőviszonyokat. Ez a bizonytalanság a Nemzeti Egység Párt részéről oly módon nyilvánult meg, hogy a választási küzdelmek idejére új nevet: a Városi Párt nevet vette fel, s teljes politikai mentességet hirdetett. Ezt a taktikai húzást az ellenzéki sajtó igen hamar leleplezte: „Az új cégtáblájú üzletben a régi tulajdonosok fogadják a közönséget - írja a lap -, a kormánypárt helyi szervezetének (az) emberei. Ez azt jelenti, hogy a cég maradt, csak a név változott..." Az ellenzéki újság kommentárja kétségtelenül a lényegre tapintott. Ennek igazolására elég néhány nevet szemügyre venni az „új párt" vezetőségéből. A Városi Párt elnöke Für Géza lett, aki egyben a Nemzeti Egység Párt I. szentesi körzetének is az elnöki tisztét töltötte be. A frissen létrehozott párt intézőbizottságában ott találjuk dr. Cicatricis Lajos felsőházi tagot, a későbbiek során ismertebbé vált Bonczos Miklóst és még másokat, s hivatalból tagjai lettek dr. Csergő Károly alispán és dr. Négyesi Imre polgármester.

A Nemzeti Egység Párt a választási siker érdekében a névváltoztatás mellett mindent elkövetett, úgy a választókerületek kialakításánál, mint a választások napjának meghatározásánál. Például az I. választókerületben - mely köztudottan polgári, tisztviselőnegyed volt -1535 választó választhatott 5 képviselőt, s 307 szavazóra esett 1 képviselő, addig a munkáskerületnek számító II. kerületben 1718 választó 4 képviselőt választhatott, azaz 430 választóra esett 1 képviselő. A szavazás napját pedig az alispán szokatlan módon csütörtökre tette, s ez több szempontból hátrányos volt az ellenzéki pártok választóira nézve, főleg hétköznapi elfoglaltságaik miatt.

A választási előkészületek időszakában nem lehetett magabiztos az ezúttal már egységes ellenzéki pártként fellépő Független Kisgazdapárt sem, amely párt alig néhány hónapja tudta csak közös táborba vonni a város gazdaközönségének jelentős hányadát.

A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete szintén nyugtalanul tekintett a választások elé, mivel közel sem fejeződött be az a folyamat, mely az új vezetés fellépésével indult meg. Számolni kellett azzal a ténynyel, ha csak formailag is, de a munkásság jelentős része még mindig a Nemzeti Egység Pártba tömörül. Egyetlen helyes választási politikának az látszott, ha választási szövetségre lépnek a másik ellenzéki párttal, a Független Kisgazdapárttal. Ez meg is történt, bár a Szociáldemokrata Pártra nézve egyenlőtlen feltétellel. Ugyanis az összeállított jelölőlistán a 20 jelölt közül mindössze 3 volt szociáldemokrata, a többi 17 független kisgazdapárti. Az, hogy a Független Kisgazdapárt Szentesen ellenzéki lett - feltehetően más településeken is - a helyhatósági választásokon, annak tudható be, hogy az országgyűlési választások során Gömbös felrúgta a Független Kisgazdapárttal kötött megállapodást.

A vártnak megfelelően igen mérsékelt érdeklődés mutatkozott a hétköznapi választás iránt. A 7052 szavazati joggal rendelkező polgár közül csupán 4603 élt szavazati jogával, vagyis a választók 51,1%-a. Ennek ellenére a szövetkezett ellenzéki pártok kerültek ki győztesen. A 13 ellenzéki mandátumból 11 esett a Független Kisgazdapártra.290 A Nemzeti Egység Párt a 20 városi képviselői mandátumból 7-et szerzett meg.291 Amint azt az eredmények is mutatják, a Nemzeti Egység Párt választási manőverei nem váltak be, a szövetkezett ellenzék pártjai kerültek ki győztesként. Ez a tény azonban kevésbé akadályozhatta a Nemzeti Egység Pártot - részben a virilizmusból adódóan is -, hogy a városi képviselő-testületben ne ő gyakorolja az irányítást, a vezető szerepet.

 

4. POLITIKAI ÉLET A VÁLASZTÁSOK UTÁN

Az 1935-ös választásokon Gömbös parlamenti többséget szerzett, de ennek ellenére sem sikerült politikai terveit teljes egészében megvalósítania. Ugyanis a gazdasági válság elmúltával a Horthy-rendszer Bethlen gróf által konszolidált formájához ragaszkodó nagybirtoknak és nagytőkének már nem volt szüksége Gömbösre. Szembefordult vele a kormánypárt egy része éppúgy, mint a gróf Bethlen-féle függetlenek csoportjából, a kisgazdapártból és a szociáldemokratákból álló parlamenti ellenzék. A Nemzeti Egység Pártjának alkotmányvédő csoportja pedig megingatta Horthy Gömbös iránti bizalmát, és amikor 1936. május 14-én betegszabadságra ment, már bukott politikusnak számított, s így halt meg október 6-án Münchenben.

Az új miniszterelnök - Darányi Kálmán - 1936. október 12-én alakított kormányt (a konzervatív alkotmányvédő irányzat jelöltjeként lett miniszterelnök), többségében régi miniszterekből. Darányi a gömbösi politika folytatójának vallotta magát és kormányát, viszont külpolitikájában oly módon tért el elődjétől, hogy hirdette Angliával és Franciaországgal való jó viszony szükségességét is, amit a polgári ellenzék egyetértően nyugtázott. A miniszterelnök-változással a Nemzeti Egység Pártján belül is átszervezést hajtottak végre, december 14-ével megszűnt a főtitkárság, és személyi változásokra úgyszintén sor került: Ivády Béla elnök, Pesthy Pál, Mayer János és Martonosi Béla társelnökök lettek.292

Darányi nem sokkal miniszterelnöki kinevezése után, december 24-én akként nyilatkozott meg, hogy a „keresztény erkölcsi felfogást tagadó irányzatok ellen" gátat kíván emelni. Állásfoglalását a nyilaskeresztes mozgalom, a szélsőjobboldal bátorításnak fogta fel.293

Darányi nyilatkozatának hatása - itt teszünk némi kitérőt a helyi nyilaskeresztes mozgalom felvillantására - Szentesen sem múlt el nyomtalanul. A szentesi nyilaskeresztesek első nagyobb akciójára 1937. március utolsó napjaiban került sor. Húsvét vasárnapra virradó éjszakán az egész várost elárasztották röplapjaikkal, s a központban alig akadt kirakat, ablak, házfal, melyen ne lettek volna a nyilaskeresztes politikát demonstráló röplapok. Amint az később kiderült, ez csak a kezdetet jelentette. Néhány nappal később az Alföldi Újság már arról számolt be, hogy március 31-én este véres verekedés történt a Kossuth utcán, az evangélikus templom közelében. A rendőri vizsgálat kiderítette, hogy a verekedés nyilas és szociáldemokrata fiatalok között dúlt. A verekedők közül Korcsmáros Béla nyilaskeresztes lapterjesztőnek egy kemény tárggyal beverték a fejét. Ezt követően két fiatal kivált közülük, s futva menekült a közelben lévő nyilaskeresztes székházba. Később csoportosulás támadt - hangzott a rendőri jelentés - a nyilas pártiroda előtt, de a hamarosan megérkező rendőrök szétoszlatták a tömeget. Az eset kapcsán őrizetbe vettek három fiatalt, akikről kiderült, hogy a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetének tagjai. A történtekről a Magyar Hírlap is beszámolt: „Véres politikai csendélet Szentesen" címmel. A cikk írója enyhén túlozva ugyan, de a lényeget jól látva megállapította, hogy: ,,A szociáldemokrata munkásság és a nyilaskeresztesek között az utóbbi időkben rendkívül kiéleződött a helyzet és szinte alig múlik el nap, hogy a feszültség verekedésekben és véres botrányokban ne robbanna ki".

A március 31-i esti verekedéssel az események nem fejeződtek be. Az éjszaka folyamán a randalírozás tovább folytatódott, melynek során ismeretlen tettesek több zsidó háznak az ablakait beverték. Az eset kapcsán a felháborodás még el sem ült, amikor április 3-án hajnalban újabb ablakbetörések történtek. A tettesek ezúttal sem kerültek rendőri kézre. A főispán a kialakult helyzetről részletesen tájékoztatta a belügyminisztert. Nem hallgatta el, hogy az utóbbi hetekben Szentesen fellendült a nyilaskeresztes mozgalom, melynek kapcsán kilengések is előfordultak, nevezetesen: éjszakai verekedések, ablakbezúzások és nyilaskeresztes röpcédulák tömeges felragasztása a zsidó üzletekre és házakra. A főispán az eseményeket összegezve az alábbiakban ítélte meg a helyzetet: „A röpcédulákat a nyilasok ragasztották, a verekedést a szociáldemokraták kezdték és a nyilasok folytatták, az ablakbeverések tettesei ismeretlenek, de valószínűleg a szociáldemokraták voltak — írja -, így akarván a zsidóságot a nyilasok ellen ingerelni..."294 A főispáni jelentésben megfogalmazottak sejteni engedik, hogy a nyomozást és a politikai nyomást milyen irányban szándékozik kiterjeszteni. Megnyilvánulása egyben azt is tükrözi, hogy szemet hunyt a szélsőjobboldali mozgalmak kilengései felett, s a szervezett munkásság megmozdulásait a jövőben is korlátozni kívánja.

Az országosan egyre terebélyesedő nyilas és más szélsőjobboldali megnyilvánulások intézkedésre késztették Darányit, és 1937. január 26-án bejelentette, hogy semmiféle kilengést nem tűr. Fellépett tehát nemcsak a baloldali szélsőségekkel, hanem a nyilaskeresztesekkel szemben is, és több intézkedést hozott erősödő megmozdulásaik üldözésére.295 A miniszterelnöknek a fenti lépései azonban már nem bizonyultak elég hatásosnak, és csak ideig-óráig lehetett politikai előretörésüket fékezni, mert ahogyan a német befolyás növekedett az országban, fellépéseik akként aktivizálódtak.

A kormány 1937-ben adta ki a XIX. tc.-t, amely a kormányzónak az utódlási jogot is biztosította. E kérdésnek különös hangsúlyt adott a német beavatkozástól való félelem, s ez egyes politikai körökben ellenérzést váltott ki. A kérdés tárgyalása során erőteljesen megnyilatkozott a legitimisták azon törekvése, hogy a kormányzó utódlásának rendezése semmiképpen se zárhassa le a királykérdés további megoldásának az útját. Ezen legitimista gondolat széleskörű befolyására jól utal azon körülmény, hogy 1937. október 10-én gróf Sigray Antal elnökletével a körmendi gyűlésen a németellenes politikai erők egymáshoz közeledtek. Meglepetésre e demonstratív gyűlésnek a Keresztény Párt és a Rassay Polgári Szabadság Pártja mellett Eckhardt Kisgazdapártja is részvevője volt.296 A felvázoltakból képet alkothatunk arról, hogy a polgári ellenzék - Eckhardt és Rassay vezetésével - fokozta támadását a diktatórikus törekvésekkel szemben.

A körmendi demonstráció a Független Kisgazdapárt szentesi szervezetének berkeiben is visszhangra talált. A megye főispánja 1937. október 19-én az alábbiakat jelentette a miniszterelnöknek: A Független Kisgazdapárt szentesi csoportja ezekben a napokban vezetői értekezletet tartott azon céllal, bizalmat szavazzon Eckhardt Tibor pártvezérnek azon alkalomból, hogy a Dunántúlon tartott beszédében a legitimizmus mellett foglal állást. Eckhardtnak ez az állásfoglalása - jegyezte meg a főispán - a párt vezetőségében azonban heves összeütközést váltott ki, s több éles felszólalás hangzott el a pártvezér ellen. Ennek következtében a helyi pártelnök nem lévén biztos a többség támogatásában, az ügyet levette a napirendről. A főispán a pártvezetőségi ülésnek megyei vonatkozásban sem rendészeti, sem pedig politikai szempontból jelentőséget nem tulajdonított, csupán kötelességének érezte, hogy a miniszterelnököt informálja a „hangulatképről".297 A főispáni jelentés arra mutat, hogy Eckhardtnak ez a politikai lépése korántsem váltott ki egyöntetű helyeslést a szentesi pártcsoportban, az állásfoglalások igen élesen megoszlottak, s ez egyben a párton belüli politikai polarizációt is tükrözi.

Ezekben az években ismét hallatott magáról a Szentesi Kisgazdák Szövetség. Amint emlékezhetünk rá, a Szövetséget 1920-ban alapították, „társadalmi és áruértékesítés" céljából. A gyér adatok ellenére tudjuk, hogy 1931-ben a következő összetételű vezetőség állott az élén: elnök Jószai Bálint, alelnökök Hajdú József, Török Imre, ügyvezető igazgató dr. Panyik Tóth Demeter, jegyző Irházi Lajos, aljegyzők Nagy Pál, Németh István, Szvaton István, pénztárnok Déló N. Bálint, ellenőr László Lajos, könyvtáros Józsa Bálint, gondnok N. Kovács Mihály, zászlótartó Józsa Lajos, számvizsgáló bizottsági tagok Horváth Jenő, Marsovszky Ferenc és Molnár Géza. A választmányi tagok száma 55 fő. A Szövetség 12 tiszteletbeli, 90 alapító és 1146 rendes tagot tartott nyilván.298

Valamivel bővebb adatunk a 30-as évek második felére van, amikor is 1938. március 13-án a Szövetség a Petőfi utcai székházában évi rendes közgyűlését tartotta, ahol Hajdú József elnök megnyitó beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdasági fellendülés jótékony hatását a szentesi kisgazda-társadalom még nem érezte meg abban a mértékben, mint ahogyan azt egyesek hangoztatták. Ennek oka abban keresendő - mutatott rá Hajdú -, hogy a mezőgazdasági termények és állatárak mellett az ipari, a ruházkodási cikkek, valamint a mezőgazdasági szerszámok beszerzési költségei is emelkedtek.

A megnyitó után az elnök jelentésben számolt be a Kisgazda Szövetség 1937. évi munkájáról, melynek során többek között ebben az esztendőben is tagjainak kedvezményes áron szenet és kocsikenőcsöt szerzett. Erkölcsileg támogatta a Csongrád Megyei Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének megalakulását, s a tél folyamán „zöldmező tanfolyamot" rendezett. A vezetés részt vett a szentesi kisgazdák s az Ipartestület jubileumi közgyűlésén, ezzel is tanújelét adva, hogy a kisgazda-társadalom együttérez a közműiparossággal.

Az elnöki beszámoló alapján a Szövetség 66 alapító és 288 tagot számlált, s 1937-ben 7 új taggal gyarapodott. Az alapító tagok tagdíját a folyó évre 50 P-ben, a rendes tagokét pedig havi 2 P-ben állapították meg. Az elnöki jelentést követte a pénztárnok és számvizsgáló bizottság referálása, mely szerint a Szövetség 1937. évi bevétele 2238 P és a kiadása 1342 P tett ki. A közgyűlés mind az elnöki, mind az utóbbi jelentést elfogadta.299 Közismert, hogy Magyarországon a tárgyalt periódusban gazdasági fellendülés következett be, de az elénk táruló elnöki jelentés szerint a kisgazda-társadalom ebből vajmi keveset élvezett. És ez annak volt köszönhető, hogy a mezőgazdasági termeivények és az iparcikkek árai között nem tudott ekkor sem kellő egyensúly teremtődni. Ami a Szövetség taglétszámát illeti, igen jelentős volt a különbség, hiszen 1931-ben összesen 1248 tagot tartott nyilván, és ez a létszám a 30-as évek vége felé 353 főre apadt, az eltérés 894 fő, csökkent taglétszáma. Tehát ekkor már kis létszámú parasztszervezete volt a városnak a Kisgazdák Szövetsége. Arra vonatkozóan pedig utalást nem találunk, hogy a Független Kisgazdapárt helyi szervezetéhez kötődött-e valamilyen formában. Tagjai révén valószínűleg kötődött, de el kell fogadnunk, hogy egy önálló paraszti szervezettel állunk szemben. (További működésére vonatkozóan adataink nincsenek.)

A Darányi-kormány annak ellenére, hogy Angliával és Franciaországgal a jó viszony fenntartását fontosnak tartotta, külpolitikai irányvonalában inkább Gömbös nyomdokain haladt. Tovább erősítette a kapcsolatokat a tengelyhatalmakkal, s oldalukon erőltetett ütemben készülődött az új háborúra. 1937 év végén a nyilas befolyás növekedése, a Németországgal való kapcsolat elmélyülése nagyobb szabású katonai program kidolgozására ösztönözték a kormányt.300 A hadsereg korszerűtlenségéből adódóan hirdette meg Darányi Győrben 1938. március 5-én az 1 milliárd pengős fegyverkezési programot, amely a hadsereg korszerűtlenségét ugyan enyhítette, de nem számolta fel teljes egészében. A győri program megindítása viszont nemcsak a hadsereg modernizálását, hanem új gazdasági és politikai irányvonalat is jelentett. A fegyverkezés a nagytőkének konjunktúrát ígért, a zsidókérdés kormányprogrammá emelése az úri középosztály, a szabadságjogok további korlátozása pedig a tisztikar megnyerését szolgálták.301

Darányi győri beszéde után egy nappal - írta a Csongrádmegyei Hírlap - Szentes felé fordul érdeklődéssel az ország közvéleménye, ahol Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter fog beszédet tartani. A népgyűlést a Nemzeti Egység Párt városi szervezete rendezte március 6-án a Tóth József Színházteremben. Hómant, a párt országos vezérhelyettesét, útjára elkísérték: dr. Tasnády Nagy András ny. kultuszminiszteri államtitkár, a párt országos elnöke, Szinyei Merse Jenő, a párt országos alelnöke és dr. Valentiny Géza miniszteri titkár. Velük érkeztek: Inecs György, Szeged város főispánja, gróf Károlyi Viktor, Szeder János és dr. Mezey Lajos országgyűlési képviselők. A gyűlés megkezdése előtt a megyeházán a Nemzeti Egység Pártjának Csongrád Megyei Választmánya a kultuszminiszter és kíséretének bevonásával ünnepi ülést tartott.302 (A forrás azt nem fedi fel, hogy miről tanácskozhattak, de feltehetően a párt megyei helyzetéről, munkájáról számolt be a választmány az országos pártvezetésnek.)

A gyűlést dr. Kozma György, Csongrád megye és Hódmezővásárhely főispánja a következő gondolatokicai nyitotta meg: „Nagyméltóságú Miniszter Úr! Méltóságos Országos Pártelnök Úr! Kedves magyar Testvéreim! E pillanatban emlékem visszaszáll a múltba, amikor a Nemzeti Egység mozgalmának életre hívója és vezére, a nagyemlékű Gömbös Gyula ugyanebben a teremben szólott Szentes város polgáraihoz... A vezér azóta elköltözött, de szelleme itt él közöttünk. A mi szentesi szervezetünkre rányomta Gömbös Gyula a maga bélyegét, mely nemzeti, keresztény és szociális,...ezért rendületlen hűséggel és kitartással követjük Gömbös Gyula eszméinek letéteményesét és tovább fejlesztőjét, Darányi Kálmán miniszterelnök urat és az ö kormányát nemzetmentő és nemzetnevelő munkájában". E bevezető után Kozma dr. üdvözölte a kultuszminisztert és kíséretét, a megjelenteket, s az utóbbiakat arra kérte, hogy támogassák szívvel-lélekkel azt a kormányt, amely a „haladáson és erkölcsi rekonstrukción dolgozik".

Ezt követően a főispán bejelentette, hogy Tasnády Nagy Andrásnak, a Nemzeti Egység Pártja elnökének felszólalása következik. Tasnády mondanivalóját azzal kezdte, hogy nem kíván részletes beszámolót tartani, csak nagy általánosságokban mutat rá, hogy mi is volt az a program, amellyel a kormány és a Nemzeti Egység Párt 1935-ben fellépett, és vajon mennyire váltotta ezt a programot valóra. Kijelentette, hogy egyszerűen kormányról beszél, és nem disztingvál, hiszen a két kormány között nincs eltérés, mert Darányi nemcsak a kormányt vette át az elhalálozott Gömböstől, hanem átvette annak programját is, sőt azt már két ízben kiegészítette, kiegészítette a győri programmal is. A kabinet és az országos pártvezetés, amikor 1935-ben az ország közvéleménye elé állt, lényegében tisztába volt azzal - állapította meg Tasnády -, hogy a magyar társadalom különböző osztályai, rétegei sok bajjal küzdenek, s ez a sok baj egyszeriben nem szüntethető meg. A kormány viszont megfeszített munkával elsősorban az ország gazdaközönségén akar segíteni, programja sok millió kis, független egzisztencia - kisiparosság és munkásság - felemelését tűzte ki célul. Kilátásba helyezte az értelmiség, elsősorban az ifjúság sorsának javítását. A továbbiakban felvázolta, hogy az állam milyen terheket vett le a polgárok, a gazdák és mások vállairól pár év alatt. Sok kisgazda földje veszélybe került a túlterhelés következtében, a gazdaadósságok megnövekedtek - mondotta -, s a kormány az adósságok rendezésével sietett a gazdák segítségére. Körülbelül 70-80 ezer kisegzisztenciát mentett meg a pusztulástól, évi 90 millió pengő kamatterhet vett le a társadalom válláról, melynek terheit a gazdaközönség nem lett volna képes tovább elviselni. És a hátralékos adók késedelmi kamatának egyharmad részét elengedte, a hátralékos illetékekkel ugyanezt tette, amikor a 2,5 millió adóhátralékot elengedte, ahol ez parancsoló szükségként jelentkezett. A földhöz juttatottak érdekében úgyszintén eredményes lépéseket tett a kormányzat, amennyiben a részükre adott föld megvásárlási árát egyharmaddal csökkentette. A hadiözvegyeknek, rokkantaknak pedig 25% árkedvezményt adott. Törölte az egyszobás házak adóját, ha azoknak a tulajdonosa munkából él, s ezzel a tettel a munkásemberek részére biztosította a hajlékot, hogy azokat attól megfosztani nem lehet. Megcsinálta a hitbizományi reformot - hangoztatta -, melyre már száz éve készülnek a különböző kormányok, és egymásután tettek erre ígéretet, de ez a kabinet váltotta valóra. Ma ez nem jelent nagyot, de évek múlva már 400 000 hold fog jutni a kisgazdák kezébe. Megindította a vízelvezetés munkálatait, útépítések terén jelentős dolgot cselekedett, s 270 millió pengőt biztosított az 1937. évi beruházásokra. És az Alföld számos helyein, ahol nem volt egészséges ivóvíz, ott kutakat fúratott, kúttal látta el a gazdatársadalmat.

A munkásság életkörülményeiről szólva kijelentette, hogy „emberhez illő sorsa lesz a munkásnak". Jelezte, hogy tárgyalás alatt van a gazdasági munkás- és a cselédbiztosítás kérdése. A törvényt az országgyűlés úgy alkotta meg, hogy már 1938-ban 75 000 öreg munkás abba a helyzetbe kerül, hogy legalább havi 5 pengő segélyben részesül, s ez az összeg a jövőben emelkedni fog. A miniszterelnök a győri közgyűlésen hatalmas programot adott - mutatott rá Tasnády -, a jövő tervét ismertette a nemzettel. A programból kiemelte, hogy a kormány 1000 millió pengős beruházási belső kölcsönt vesz fel, melynek jelentős részét munkabérekre fogja fordítani. És a kölcsönök nyomán a vidéket annyira érintő belső utak kérdése is megoldódik, azaz minden község bekötőúttal lesz ellátva. Mindezeken kívül a kormány kötelességének tartja - húzta alá kellő nyomatékkal a párt országos alelnöke -, hogy gondoskodjon a keresztény értelmiségi ifjúság különböző kereskedelmi cégeknél történő elhelyezéséről.

Tasnády felszólalásának befejező részében az ország lakosságának a Nemzeti Egység Pártjával s a kormánnyal szembeni közvéleményével foglalkozott. Megítélése szerint az ország közvéleménye a következő három csoportra volt osztható: baloldali pártok, jobboldali országgyűlési kormányzópárt s a szélsőjobboldali politikai erők. A baloldali pártok legbaloldalán állnak a kommunisták - mondotta -, akik talán titokban ma is zavart igyekeznek csinálni. Ezekre több szót nem kell vesztegetni, ez büntetőjogi kérdés és semmi más. A másik két baloldali párt: a szociáldemokraták és a liberálisok. „Ez a két párt már azt mondhatnám a meg-kövesedés útján van, ezek felett az idő elment. Lehetetlen, hogy ezek egy nemzet közvéleményét meg tudják nyerni. A mi pártunk...az a párt - hangzott az értékelés -, amelyik a kormánynak a nagy tömegek, a nemzet elhanyagolt széles rétegei körében, annak kulturális, szociális, gazdasági felemelkedés érdekében folytatott politikáját támogatja". Tasnády a szélsőjobboldalt úgyszintén a társadalmat felforgató politikai erőnek tartotta. Befejezésül arra szólította fel a megjelenteket, hogy álljanak a Nemzeti Egység Pártja mellé, és támogassák Darányi Kálmán miniszterelnök törekvéseit.

A párt elnökének bevezető előadása után a főispán a kultuszminisztert kérte föl beszédének megtartására. „A Nemzeti Egység Pártjának vezére, Darányi Kálmán miniszterelnök úr tegnap Dunántúl egyik nagy ipari városában fejtette ki a magyar kormánynak és a Nemzeti Egység Pártjának a legközelebbi évekre terjedő munkaprogramját. - kezdte beszédét Hóman Bálint - Én ma az ő megbízásából is idejöttem a Tisza menti magyar nép közé, ennek a mezőgazdasági lakosú városnak polgárságához, hogy elmondjam...ebből a programból azt, amit ismertetni helyesnek és szükségesnek vélek".

Közölte, hogy a kormány munkájának eredményeiről nem beszél, mert erről a párt országos elnöke és korábban a kerület országgyűlési képviselője, dr. Várady László bőven beszéltek. Ó a jövendő munkaprogramról akar szólni, de nem részletesen, csupán kiragadva belőle, amit itt elmondani a legfontosabbnak vél. A kormány munkaprogramja ötéves tervvel bővült - mutatott rá a kultuszminiszter -, s ez kiegészítője lett a költségvetés alapján folyó munkának. És ez honvédelmi, mezőgazdasági, ipari, útépítési, posta-, távírda- és vasútépítési, népegészségügyi, valamint kulturális kérdések hosszú sorára kiterjedő beruházási program. A program két vezető alapgondolatra épül föl - mondotta: Az egyik az ország biztonságának a megszilárdítására, vagyis a honvédelem fejlesztése, felszerelésének kiegészítése, a másik pedig a falu, a mezőgazdaság s ezzel a mezőgazdasági városok fejlesztése, megerősítése, helyesebben talpra állításának gondolata.

Hóman a továbbiakban az utóbbi kérdéssel foglalkozott. Előadta, hogy a kormányzat a meglévő mezőgazdasági kisegzisztenciák megerősítésére, a mezőgazdasági hitelélet helyreállítására 100 millió pengőt kíván fordítani. Az eladósodott gazdákkal szemben pedig - különös tekintettel a 20 holdon aluli kisgazdákra - már megtette a kötelességét. Meghozta azt a nagy áldozatot, amely módot adott ezeknek a gazdáknak, hogy saját lábukra álljanak. Most az egész társadalom megsegítése következik a hosszú lejáratú hitelek lehetővé tételével - mondotta -, mert enélkül nincs gazdasági élet. A kisegzisztenciák szaporítását szolgálja a telepítés ütemének gyorsítása, melynek alapján a múlt esztendőben közel 60 000 hold ment át az új kisegzisztenciák kezébe, a kormány ennek ellenére mégis gyorsítani szándékozik a telepítés ütemét, s erre a célra 15 millió pengő hitelt biztosít. A kisgazdák földszerzési igényeit is figyelembe véve újra szabályozza a földszerzés lehetőségeit, szigorúan megállapítva ennek előfeltételeit nemzeti és népi szempontból.

A következőkben a közoktatásügyi miniszter méltatta a győri program 1 milliárdos beruházási tételeinek a jelentőségét. Kihangsúlyozta, hogy ennek a nagy beruházási programnak végrehajtása igen nagy áldozatot kíván, és igénybe kell venni nemcsak a hitelélet tényezőit, de a vagyonokat is. Elsősorban és természetesen a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok vagyonát, azután azokat a vagyonokat, amelyek mobilitásuk következtében eddig meglehetősen el tudták kerülni az igazságos adóztatást, de igénybe kell venni minden más vagyont. Ezt olyanképpen kell tenni - hangoztatta -, hogy a kisemberek és a középosztály szegényebb rétegei, amelyek amúgy is sokat áldoztak, ne legyenek anyagilag megterhelve. Ezért az 50 000 pengőn aluli vagyon teljesen mentesül a különleges megadóztatás alól, az ennél magasabb pedig nagyságának megfelelő arányban vesz részt ennek a teherviselésében. A mezőgazdasági vagyon viszont általában méltányosabb elbírálásban részesül - jelentette ki a kultuszminiszter.

Felhívta a figyelmet, hogy a jobb módú polgároknak vállalni kell az áldozatot a szegényebb népréteg érdekében. Elismerte ugyan, hogy az 50.000 pengőn felüli vagyonnak az egyszeri megadóztatása súlyos, de korántsem elviselhetetlen terhet ró a tehetősökre. Ezt az áldozatot viselniük kell a közösség és különösen a szegényebb néprétegek, elsősorban a mezőgazdasági, ipari, kubikoló és más munkások, de a kisiparos és az „értelmiségi munkások" érdekében is, hiszen négy-öt esztendőre munkát és megélhetést biztosítanak ezek a beruházások. Vállalnia kell ezt az áldozatot az angol felfogás értelmében is, mely szerint az adózás nem kötelesség, hanem jog arra, hogy valaki az állampolgárságot megszerezze, azt megtartsa, és annak eleget tegyen. Nekünk is magunkévá kell tennünk ezt a felfogást - hangoztatta Hóman -, és társadalmunk vagyonosabb rétegének a szegény rétegek érdekében meg kell hozni ezt az áldozatot, mint jogot, s egyszersmind kötelességet is, ha nem tennénk meg, ennek igen súlyos következményei lehetnek.

Majd rátért az értelmiség munkanélküliségének a problémáira. Ismertette az ennek leküzdése terén eddig elért eredményeket, és a kormány erre irányuló további elképzeléseit. Alapelvként az ötletszerű elhelyezésekkel való szakítást jelölte meg, valamint az államnak és az adófizetőknek az időleges alkalmaztatásokkal járó felesleges terhektől való mentesítését, a gazdasági életben leendő elhelyezkedés előmozdítását, s ebből a célból az ifjúság nevelésének átállítását a gyakorlati vonalra.

A kormány gazdaságpolitikájának fölvázolását követően Hóman a zsidókérdést kezdte boncolgatni. ,,A zsidókérdésről éppen a zsidóság érdekében nem szabad hallgatni. Ez a kérdés voltaképpen a gazdasági és világnézeti problémára tagozódik" - hangzott a bevezető gondolat. Kijelentette, hogy nincs hozzáfűzni valója ahhoz, amit a zsidókérdésről Darányi Győrben mondott, de a miniszterelnök által felvetettek alapján ismét megjegyezte, hogy e kérdésről nem lehet nem beszélni. A gazdasági ok, amely az elégedetlenséget a zsidósággal szemben kiváltotta, az, hogy aránytalanul nagyobb a befolyásuk a gazdasági életben, az ipari, kereskedelmi és a hitelélet vállalataiban, - aminek a közoktatásügyi miniszter megállapítása szerint kettős oka volt: egyrészt a zsidóság ezen irányú képességének fejlettsége, másrészt a magyar társadalom közömbössége, a mezőgazdaság előtérbe helyezése s az értelmiségi pályák iránti érdeklődés elsődlegessége. Világnézeti szempontból e kérdés alapja az - hangoztatta -, hogy a zsidóság aránytalanul vesz részt a kulturális életben, a sajtóban, ami egyes zsidó elemeknél, az újonnan jötteknél a magyaroktól idegen szemlélettel párosul. Kifejtette, hogy a történelem folyamán az itt talált és befogadott népelemek beházasodtak, elkeveredtek, áthonosultak a történelmileg kialakult magyar fajba. Beolvadtak a nemzetbe, s annak szerves részeként élnek. A zsidóság azonban nem ment át ezen a folyamaton önként vagy kényszerítve, és különálló, sajátos életet él, saját világszemlélettel és felfogással él itt a magyarság között, amin vitatkozni lehet - jegyezte meg. Az volt a véleménye, hogy a régiek - a korábban bevándorolt zsidók (B.Gy.) - igyekeztek igazodni a magyar közszellemhez, ellenben az újonnan jöttek elkülönültek, s ezért tekinti a magyarság őket idegennek. Az újonnan jöttek bizonyos felforgató mozgalmakban és eszmeáramlatok terjesztésében való részvételüknek megítélése általánosításokra vezetett - állapította meg -, tehát a régóta itt lakó zsidóknak is érdeke ennek a kérdésnek a megoldása, mert csak ez vezethet nyugodt együttélésre, s ma Európa-szerte mutatkozó antiszemita hangulat levezetésére. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a problémát „bunkóval nem lehet megoldani". Az erőszak alkalmazása nem vezetne célra, s erre gondolni sem szabad, mivel megvannak a törvényes eszközök ennek a kérdésnek a rendezésére. Egyfelől a modern oktatással, neveléssel a keresztény magyar ifjúságot versenyképessé tenni, s a gazdasági életben versenybe is kell őket állítani megfelelő támogatással. Továbbá eszköz lehet a jogtalanul beszivárgott, nemkívánatos zsidók kitelepítése, s az újabb beszivárgások szigorú megakadályozása. A kormány éppen ezért állít kormánybiztost az idegenellenőrző hivatal élére. Végül a zsidóság feladata e gondok megoldása - jelentette ki - oly módon, hogy ifjúságát nevelje át, hogy alkalmazkodjék a nemzet közfelfogásához, továbbá közösítse ki magából mindazokat, akik a magyar közfelfogással és közszellemmel szembehelyezkednek.

Világnézeti kérdésekről szólva kifejtette, hogy az egészséges nemzeti élet alapja az egészséges nemzeti közszellem, az egységes és szilárd alapozású világnézet, s hogy a történelem folyamán minden kornak megvolt a maga sajátos világszemlélete, s ez rányomta bélyegét minden cselekvésre, intézményre. Rámutatott, hogy korának fél évszázad óta nincs meg a világnézete, „korszakunk világnézeti harcok kora" - állapította meg Hóman. „Különböző eszmék, áramlatok, irányzatok, gazdasági, társadalmi, politikai rendszerek és ezek küzdelme nyomán fogalmi zavar, lelki válság, erkölcsi válság, bizalmi válság ütötte fel a fejét". És a régi ellentétek - felekezeti, nemzetiségi, pártpolitikai - mellé újak, világnézeti ellentétek járultak: a materializmus és spirituális felfogás, az individualizmus és a kollektivizmus, a liberalizmus és kötött gazdasági rendszer, a nemzetfogalom és az osztályharc-fogalom küzdelme, a vallásos gondolat és a vallástalan laicizmus, a forradalom és a fejlődés harca. Jelen van a pesszimizmus és az illuzionizmus harca is, amely fertőzi a közéletet, holott „a középen,...a realitással számoló optimizmusban van igazság" - hangzott az okfejtés. Kijelentette, hogy az eszmék kaotikus küzdelméből sarjadt világnézeti harc eldőlt, de tünetei még nem foszlottak szét, s ezek ellen védekezni kell. Harcolni kell ennek a válságnak kórossá fajult tünetei ellen, el kell oszlatni a társadalmat megmételyező fogalmi zavarokat. Hangsúlyozottan aláhúzta: nem tűrik tovább, hogy a kormányt, az alkotmányt, az egyházat, a királyi eszmét, a szabadságot, a nemzetet és a hadsereget olyanok is „védjék", akik nem is olyan régen megtámadták, kigúnyolták, lejáratták, s akik ezeket a nagy eszméket meggyalázták és a hadsereget szétkergették. Nem nézhetik tétlenül azok ténykedését, akik az „erőszakos igazságot és a felforgatást hirdetik". Az ideológiai problémák kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az iskolában s az iskolán kívül is nemcsak oktatni, hanem nevelni is kell a magyar népet.

Céltudatos, következetes nevelőmunkával ki kell alakítani az eszmék, az irányzatok küzdelmében a még biztosan eligazodni nem tudó nép közszellemét, s az egységes, szilárd, nemzeti, keresztény és szociális tartalommal telített magyar világnézetet. Ezt a nagy nemzetpolitikai problémát akarja ő a megoldáshoz közelebb vinni az iskolaszervezeti reform s a nemzetnevelés igazgatásának árszervezése útján, amelyen öt és fél éve munkálkodik. Megvalósítása érdekében új iskolákat építenek mindenütt - jelentette be -, ahol arra szükség mutatkozik. A közoktatási kormányzat ennek keretén belül Szentesen is tervbe vett egy fiú polgári iskola felépítését. A közszellem igen nagy százalékban átalakításra és javításra szorul - állapította meg a kultuszminiszter -, s ebből a munkából az iskolán kívül a sajtónak, a politikusoknak is ki kell venni a részüket, a Nemzeti Egység Pártjának tagjai sem maradhatnak ki.

Hóman beszédének utolsó pontjaként pártjának programvázlatát tárta a hallgatóság elé. A Nemzeti Egység Párt programja nemzeti -mondotta -, mert a nemzetet tartja és nem más csoportokat a természetes emberi közösségnek, mert a nemzet összefogását hirdeti, és kiküszöbölni igyekszik minden szétválasztó tényezőt a nemzeti életéből. Keresztény is, mivel a keresztény erkölcs alapján áll, és szeretettel karol fel minden magyart, a vallási gondolatban pedig összefogó erőt lát, s harcba száll minden felekezeti viszállyal. Továbbá szociális, népi, mert a nemzeti sorsközösség és társadalmi szolidaritás elvén épül föl, a népgondozást, a népvédelmet s a társadalmi különbségek enyhítését tartja egyik fő feladatának. Ugyanakkor fajvédő, mert a magyar faj és a nemzet sajátos érdekeinek a védelmére törekszik, s nem utolsósorban alkotmányos, mert a magyar alkotmány folytonosságának elve talaján áll, a törvényes rend fenntartásán munkálkodik, és minden módosítást, fejlődési lehetőséget az alkotmány keretében kíván lehetővé tenni. A párt politikáját jobboldalinak deklarálta, rámutatva, hogy az a hagyományok megtagadása nélkül munkálja a korszerű haladást, rombolás nélkül akar építeni, s a forradalom helyett az evolúció elméletét hirdeti, a nemzetköziséggel szembehelyezi a nemzeti erőt, a vallástalansággal és erkölcstelenséggel a keresztény vallást, a közéleti erkölcsöt, s az áldemokratiz-mus helyett a nemzeti összefogás gondolatát, az erő egyesítését s annak kifejezését készíti elő, amely a magyarság érdekeit szolgálja. Figyelmeztet, hogy a kormány az erőszakkal és felforgatással szemben mindenkor a törvény erejével fog fellépni, s a program végrehajtásánál pedig figyelembe veszi a nemzeti tényezőket, és számol a társadalom teherviselő képességével.

Befejezésül Hóman Bálint a fölvázolt program támogatására kérte fel dr. Várady Lászlót, a kerület országgyűlési képviselőjét és a megjelent polgárokat.303

A beszédeket vizsgálva, mindjárt a főispáni megnyitóból érezhető, hogy azt Gömbös szelleme, az eszméinek a követése hatotta át. Egyben bizonyítja Gömbös politikai szemléletének a továbbfolytatását, s hogy személyének halála után is milyen nagy nimbusza volt a magyar társadalom bizonyos köreiben.

A NEP országos elnökének bevezető előadása is rávilágít, hogy az új kormány a gömbösi politika továbbvivője volt, bizonyos intézkedésekkel kiegészítve. Tasnády ismertette a kormány azon fontosabb rendelkezéseit, amelyekkel gazdaságilag segített a sok bajjal küszködő gazdaközönségen és polgárságon, akik e megsegítés nélkül még mélyebbre sodródtak volna. A kormányzat kilátásba helyezte a program során azon falvak bekötőutakkal történő ellátását, kiépítését, amelyek eddig ebből kimaradtak. Megépítésük közgazdasági szempontból is indokolt volt, ily módon az eldugott falvakat ki lehetett emelni a zártságból, s aktívabban bekapcsolni az ország gazdasági vérkeringésébe. Az úthálózat kiépítése egyébként a II. világháborúra számottevően előrehaladt Magyarországon. A szociálpolitikai kérdések ismertetése során Tasnády kijelentette, hogy „Emberhez illő sorsa lesz a munkásnak". Ennek érdekében tárgyalás alatt állt a gazdasági munkások és cselédek biztosítási ügye. Maga az Országos Mezőgazdasági Kamara munkásügyi szakosztálya is három pontban foglalta össze a mezőgazdasági munkások érdekében szükséges sürgős intézkedések megtételét. Ezek között szerepelt a baleset-biztosítás általánossá tétele, s az öregségi biztosítás megoldása. Megnyugtató rendezésük annál is inkább fontos lett volna, mivel a századforduló óta a mezőgazdasági munkás-szociálpolitika szinte mit sem változott. A kilátásba helyezett havi 5 pengős öregségi segély aligha nevezhető érdemleges segítségnyújtásnak, hiszen mindössze kétnapi kubikos napszámbért tett ki. A megsegítésnek ezt a formáját nevezték irónikusan a földmunkások „szociális olajcseppeknek". A politikai közvéleményt taglalva a kommunista párt szerepét egyszerűen büntetőjogi kérdésként kezelte. Noha ez a párt akut bajt nem is jelentett a rendszerre nézve, de illegális tevékenysége élénken foglalkoztatta a hatóságokat. A szociáldemokrata és a liberális pártok működését is időszerűtlennek minősítette, holott ezek a pártok a hazai politikai életben a progresszió szerepét töltötték be, annak ellenére, hogy közülük például a Szociáldemokrata Párt működése meglehetősen korlátozott volt.

A kultuszminiszter mondanivalójának bevezetőjében leszögezte, hogy a kormányzat programjával kíván kizárólag foglalkozni. Ismertette, hogy a kormány munkaprogramja ötéves tervvel bővült, s két pillérre épül: egyrészt a hadsereg fejlesztésére, melyről megállapítható, hogy csak részben valósult meg, hiszen a II. világháború a felszínre hozta a magyar hadsereg felszerelésének hiányosságait, másrészt a mezőgazdaság és az infrastruktúra fejlesztésére, s itt a mezőgazdasági kisegzisztenciákról szólva elmondotta, hogy az állam érdekükben eddig is mit tett, és a jövőben is mit szándékozik cselekedni. Az tény, hogy a mezőgazdaság feltételei ezekben az években kedvezőbbekké váltak, ami a nemzetközi piacviszonyok javulásával állt összefüggésben. Ugyanis a háborúra való készülődés következtében Németország, Olaszország, a tengelyhatalmak terményszükségletei megnövekedtek, s ezekben az országokban a magyar mezőgazdasági termelvények felvevő piacra találtak, ami jótékonyan hatott vissza a hazai paraszti társadalom gazdasági viszonyaira. Hóman Bálint említést tett a telepítés ütemének a gyorsításáról is. A telepítési törvény egyébként nem volt új keletű, s most a 30-as években olyan helyzetben vették elő, amikor a porosz utas magyar mezőgazdaság nem volt képes eltartani az agrárnépesség jelentős hányadát. A célja az volt, hogy az életerős kisbirtokosok számát növelje, de a törvény erre nem adott nagy lehetőséget, már csak azért sem, mert teljes kártérítést kellett fizetni, mégpedig az összeg kétharmadát készpénzben, s a fennmaradó részt 25 év alatt kellett törleszteni 3,5%-os kamattal. A közoktatásügyi miniszter a tárgyalt beszédében 60 000 kh igénybevételéről szólt, s 1939-ig még csak 10 000 holdon folytattak telepítést, ennek következtében a telepítés során kevés szegényparaszt juthatott földhöz. Az 1938-ban újra napirendre tűzött földkérdést tehát most sem sikerült kielégítően rendezni. A II. világháború kitörésekor még 800 000 mezőgazdasági munkásnak és cselédnek semmi földje nem volt, ami azt jelentette, hogy a földbirtok-megoszlás ez idő tájt Kelet- és Délkelet-Európában Magyarországon volt a legrosszabb, s a korszakon át megoldatlan probléma maradt.

Az a kormányzati döntés, hogy a győri program beruházásának terheit vagyon szerint szándékoztak megosztani, reális elképzelés és korrekt eljárás volt. A kormányzatnak látnia kellett, hogy a program kivitelezésének csak ez az egyedüli járható útja, a vagyonos rétegeken kívül mások további terhelése már egyszerűen lehetetlen.

Hóman a zsidóság helyzetét tárgyalva, a problémát két tényezőre vezette vissza. A gazdasági tényezőnél rámutatott a magyarság közömbösségére, ami azt jelentette, hogy a magyar földbirtokosságtól a mezőgazdaságon kívüli gazdasági tevékenység űzése idegen volt, a kalmárságot pejoratívan kezelte. Az úri középosztály pedig az állam és a társadalom irányításával volt elfoglalva a központi hatóságokban, a közigazgatásban, a karhatalom és a hadsereg egységeiben, s így a gazdasági pálya nem vonzotta. A kereskedelmet, a bankügyeket szintén pejoratívan kezelte, s ebből adódóan tudta a zsidóság a gazdaság eme szféráit uralni. A zsidókérdés megoldását a kultuszminiszter azonban humánus eszközökkel akarta elérni, rendezni, távol állt tőle az erőszak alkalmazása. Ez is egyben bizonyíték arra nézve, hogy Magyarországon az antiszemitizmus nem volt egyenlő a német náci módszerekkel.

A Nemzeti Egység Pártjának programját ideológiai szempontból és más aspektusból is haladó szelleműnek minősítette, amely párt a nemzet egységének megteremtésén fáradozik, ezt tekinti egyik igen fontos célkitűzésének más egyéb társadalmi problémák megoldása mellett. Azonban a nemzeti egységet ennek a pártnak sem sikerült kikovácsolni a magyar társadalomban eluralkodott különböző politikai nézetkülönbségek következtében.

1938 februárjában Szentesen a polgári pártok száma tovább bővült. A helyi sajtóban olvasható volt, hogy: „Nagy érdeklődés mellett, a hallgatóság által megtöltött színházteremben folyt le vasárnap délelőtt a Legitimista Párt zászlóbontó nagygyűlése".

Az elnök az ülést megnyitotta, majd felolvasta őrgróf Pallavicini György táviratát, mely szerint az őrgróf betegsége miatt nem jelenhetett meg az alakuló gyűlésen. Ezt követően Vay Arthur emelkedett szólásra, s a felsőházi tag Ottó trónörökös hazahozatalának a szükségességét hangoztatta, kifejtve, hogy ő református létére legitimista, és téves azt hinni, hogy a Habsburgok restaurálására irányuló törekvés csupán katolikus kezdeményezés. Majd röviden a zsidókérdéssel foglalkozott, és rámutatott arra, hogy ezzel a problémával csak a krisztusi szellemben szabad foglalkozni, nem pedig progromok rendezésével. Élesen kikelt a szélsőséges törekvések ellen, mondva, hogy a szélsőségesek bármely irányból jöjjenek is, a pogányság gondolatát hozzák, és az ezeréves alkotmányt akarják felborítani. Beszédét azzal fejezte be, hogy a legitimizmus zászlaja annak a Szent Istvánnak a zászlaja, kinek emlékét ebben az esztendőben ünnepli az ország.

A következő szónok Kávády Katona János, az Egyesült Keresztény Párt igazgatója volt. Ő részletesen ismertette a párt programját - melyet a sajtón nem közölt -, élesen bírálta az adórendszert, sürgette a hadikölcsönök méltányos rendezését, a fokozottabb családvédelmet, a spekulációk letörését, a panamák kiirtását és az igazságos földreform végrehajtását.

A legnagyobb érdeklődést Friedrich István volt miniszterelnök felszólalása váltotta ki. Friedrich beszéde egyetlen nagy szatíra volt - írta a sajtó -, teleszőve a jóízű politikai anekdoták sokaságával. A volt miniszterelnök kemény szavakkal bírálta a parlament akkori működését. Megítélése szerint a parlament légkörét nem az isteni béke lengte át, hanem az agónia. Sürgősen életbe kell léptetni - hangoztatta Friedrich - a tervezett megszorítások kihagyásával a titkos választójogot, s azzal kell újraválasztani a parlamentet, mert csak így lehet kellő erejű életet teremteni a törvényhozás házában. Tiltakozott az ellen, hogy külföldről egyesek idehozzák az erőszak gondolatát. A diktatúrának nincs talaja a magyar nép lelkében - állította az ex-miniszterelnök -, mely ezer éve alkotmányos életet él. A gazdasági helyzetről szólva kijelentette, hogy hiába szónokolnak addig a pódiumokon a kartelek ellen, amíg a kartell-vezérek ott ülnek a kormánypárt képviselőinek padsoraiban. A zsidóproblémát a gazdaság oldaláról közelítette meg, s kijelentette, hogy megoldásának egyetlen módja van: különb kereskedőket, különb pénzügyi szakembereket kell kitermelni a keresztény társadalomból, mint a zsidók. ,,Akinek fáj, hogy felülmúlta a zsidó, az legyen különb a zsidónál és múlja őt felül". Beszédét azzal fejezte be, hogy a politikusoknak többet kell törődniük a munkás kisemberek millióival, mint önmagukkal.

Ezután megalakult a pártvezetőség; amely elnökül Bálint Jánost választotta meg.304 A Legitimista Párt alakuló közgyűlésén - amint az látható - a zsidókérdés ugyancsak felmerült; a probléma rendezését itt sem erőszak alkalmazása útján képzelték el. Friedrich egy egységes keresztény konkurencia létrehozásával vélte e problémát megoldani. A párt további működéséről sajnos adatok nem állnak a rendelkezésünkre. Valószínűnek kell tartanunk, hogy nem volt hosszú életű politikai szervezet, a források hiánya is erre enged következtetni.

Darányi miniszterelnöksége nem tartott két esztendeig. 1938. április 3-án Horthy rádióbeszédet mondott, amelyben elégedetlenségét fejezte ki a Darányi-kormánnyal szemben, elsősorban a szélsőjobboldal irányába megnyilvánuló tehetetlensége miatt. A kormány április 8-án nyújtotta be a parlamentbe az 1. zsidótörvény-javaslatot, s azt a képviselőház május 12-én, a felsőház pedig május 24-én fogadta el.

A felsőházban azonban erős bizalmatlansági hullám mutatkozott a kormánynyal szemben, - szélsőjobboldali kapcsolatai miatt. Az uralkodó körök nyomására a Darányi-kormány május 13-án beadta lemondását. Másnap az új kormány, Imrédy Bélával az élen, letette az esküt.305 Imrédy vállalkozott a politikai élet jobbratolódásának a megfékezésére. Ennek kapcsán adta ki a 3400/1938. ME számú rendeletét, melyben megtiltotta, hogy tisztviselők és egyéb alkalmazottak szélsőséges pártnak tagjai lehessenek. A rendelet zavart keltett; a rá való hivatkozással a Nemzeti Egység Pártban az érintettek kezdtek lemondani viselt tisztségükről, s a pártból kilépni. A helyzet tisztázására a belügyminiszter május 26-án kelt leiratában értesítette a megye főispánját, Bonczos Miklóst, hogy a hivatkozott rendelet a Nemzeti Egység Pártra nem vonatkozik.306 A kormány utóbbi korrekciója érthető, mert a rendelet szó szerinti betartása a legbiztosabb támaszától fosztotta volna meg a Nemzeti Egység Pártot, no meg a Nemzeti Egység Párt nem is volt szélsőjobboldali pártnak tekinthető. Röviddel ezen leirat után a belügyminiszter a 9171/ 1938. res. számú rendeletében szabályozta a politikai pártok tagértekezleteinek megtartását. A fenti rendeletet a Nemzeti Egység Párt szentesi szervezete sérelmezte - feltehetően országosan nemtetszést váltott ki kormánypárti berkekben -, ezért a belügyminiszter a június 28-i bizalmas leiratában közölte a főispánnal, hogy a fenti rendelkezés a Nemzeti Egység Pártjára nem vonatkozik, és a választmányi üléseinek az időpontját nem köteles engedélyezésre a rendőrkapitányságnak bejelenteni.307 Ez utóbbi intézkedéssel a kormánypárt privilég helyzetet élvezett más pártokkal szemben; működését semmi nem korlátozta. A rendelet éle elsődlegesen a Szociáldemokrata Párt ellen irányult, illetve a szélsőjobboldali pártok ténykedését volt hivatva korlátok közé szorítani.

Imrédy miniszterelnök 1938. szeptember 4-én egy Kaposváron rendezett gazdagyűlésen ismertette reformprogramját. Beszéde során olyan kérdésekkel is foglalkozott - olvasható a helyi sajtóban -, amely a gazdaközönséget közelről érintette. A kormány az őszi munkatervében a következőket tűzte ki célul: általános hadkötelezettséget, új örökösödési illetéket, a gyermeknevelési pótlék és a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat bevezetését, az álláshalmozás megszüntetését, a családvédelmi alap megteremtését, valamint a földbirtokreform végrehajtását. Az új földbirtokreform bejelentése során a miniszterelnök kifejtette, hogy a telepítési törvény lassú és eredménytelen, ezért a kormány el fog térni ettől a rendszertől. Az új földbirtok-politika irányelve az, hogy a 300 holdon felüli kötött birtokok egyharmad része s az 500 holdon felüli szabad birtokoknak pedig egynegyed része kishaszonbérletbe az állam által kijelölt szerv útján igénybe vehető. „Sok százezer holdra nyílik ezzel az új egészséges kisegzisztenciák alapításának lehetősége - hangoztatta Imrédy -, s esztendőkre folytatható erőteljes, de a termelési szempontokra és a nemzeti jövedelem fokozásának szempontjaira is figyelemmel levő földbirtok-politika"'. Az intézkedés lényege abban állt, hogy a kormány kisbirtokokat és haszonbérleteket szándékozott létesíteni elsősorban azokból a birtokokból, amelyek idegen állampolgárok, továbbá, amelyek részvénytársaságok, vagy bankok kezén voltak, valamint a bérben kezelt nagybirtokokból. Az 1938: XV. tc.-ben felsoroltak tulajdonában lévő birtokokból pedig kishaszonbérleteket óhajtott létrehozni.

A továbbiakban a miniszterelnök megemlítette, hogy a kormányzat ezután is gondoskodni fog a mezőgazdasági munkabérek megfelelő színvonalon való tartásáról. A gazdavédelem terén újabb nagy lépés várható - mondotta -, amennyiben nemcsak a 10 holdas, hanem az 50 holdas birtokig véglegesen rendezni fogja a védett gazdák tartozását, hosszú lejáratúvá téve azt. És azt az eljárást, melyet az 1000 holdon felüli birtokoknál követett, az egyéni kiegyezés útján folytatja tovább, egészen az 500 holdas birtokokig bezárólag. Ezzel az intézkedéssel 3300 birtok kivételével az egész kb. 80 000 védett gazda adósságait rendezik.308

A későbbiekben a helyi lap a következőket írta: „Elkészült a földbirtokreform tervezet, kishaszonbérletek formájában a földnélkülieknek jutnak a nagybirtokok". A kormány a földbirtok-politikai reform végrehajtása során az 5000 holdon felüli birtokoknak a felét, az 1500-5000 holdig terjedő földeknél az egynegyedét óhajtja igénybe venni. Elsősorban a zsidók kezén lévő földbirtokokat, továbbá a meg nem művelt földeket, majd a külföldi állampolgárok s a kereskedelmi vállalatok tulajdonában lévő birtokokat. A kormány meg is tiltotta - hangzik a tudósítás - a zsidóknak a birtokvásárlást.309 Amint az ismeretes, Imrédy Béla e két kérdésbe: a földbirtok-politikába és a zsidókérdésbe bukott bele.310 A kormányelnök bemutatott birtokpolitikai elgondolásainak a keresztülvitele feltétlenül a parasztság életkörülményeinek a javulását eredményezhette volna. Az tényként szögezhető le, hogy a kishaszonbérleti program kilátásba helyezésével a miniszterelnök a parasztság egészét igyekezett a kormány mögé állítani. Megvalósítása viszont érzékenyen érintette volna elsősorban a nagybirtokosságot, a földbirtokokkal rendelkező nagypolgárságot, valamint az agrárius birtokosságot, s ez eleve elkerülhetetlenné tette az Imrédyvel való szembehelyezkedésüket. A fölvázolt földreform során a kormány elsősorban a zsidó földbirtokot igyekezett igénybe venni, így antiszemita éle is volt, azonban azt is látni kell, hogy az idegen, a nem zsidó nagybirtokokat is érintette, tehát nem csupán antiszemita szellemű volt. Az, hogy Imrédy földbirtok-politikáját a helyi sajtó is közreadta, nem tekinthető véletlennek, hiszen ez a kérdés országosan foglalkoztatta a földművelő társadalmat, s ennélfogva Szentesen is felkeltette a parasztság, a paraszti szervezetek politikai figyelmét.

Imrédy kormányra lépése után a Nemzeti Egység Párt helyi szervezetének választmánya november 27-én tartott első ízben ülést. Für Géza elnök megnyitó szavai után dr. Várady László országgyűlési képviselő az ország politikai helyzetéről adott tájékoztatót, majd a miniszterelnök „népi politikát szolgáló és nemzetépítő" munkáját méltatta. Az ülés során a nagyválasztmány mindvégig Imrédy mellett tüntetett, és táviratilag értesítették a miniszterelnököt bizalmukról és támogatásukról.311 Ezzel a tanácskozással tulajdonképpen be is fejeződött a Nemzeti Egység Párt szentesi szervezetének a működése, illetve - mint látni fogjuk -a kormánypárt helyi szervezeteként más néven futott tovább.

A 30-as évek vége felé a Független Kisgazdapárt országos vezetése és egyes vidéki szervezetei között nézeteltérések támadtak. Ezt igazolja a szentesi szervezet 1938. december 4-re összehívott közgyűlése is, amely hivatva volt dönteni Kiss G. Jenő azon indítványa felett, hogy nyilvánítsanak bizalmatlanságot Eckhardt Tiborral szemben. Ürügyül az szolgált, hogy Eckhardt „a zsidó baloldali képviselőkkel együtt szavazott a képviselőház ülésén". Kiss az indítványában annak a nézetének adott hangot, hogy a Független Kisgazdapárt Országos Vezetősége „kezdi magát függetleníteni a kisgazdáktól, és meg akarja akadályozni, hogy a kisgazda-társadalom számára az annyira fontos reformokat megvalósítsák311

A párt országos vezetését a Szentesi Napló „Kisgazdák nélkül..." című cikkében élesen megbírálta: „Bomlik, egyre bomlik a Független Kisgazdapárt. Lassacskán már egyetlen csizmás tagja sem maradt, hanem csupán ügyvéd, festőművész és lakkcipős képviselő húzódik meg a Gaál Gaszton alapította párt zászlaja alatt". A továbbiakban a cikk szerzője azt taglalta, hogy a „névleges" Független Kisgazdapártnak semmi köze nincs a verejtékes munkával földet művelő kisgazda-társadalomhoz. Fél évvel a cikk megjelenése előtt Matolcsy Mátyás vezetésével hat képviselő fordított hátat a pártnak, mert nem volt hajlandó szolgálni „azt a politikát - hangzik a bírálat -, mely a kisgazda cégér alatt a zsidó nagytőke érdekeit segíti". Még ebben az esztendőben Riesz Ádám, a villányi kerület követe is kilépett a Független Kisgazdapártból - írja az újság -, s a kormánypártba lépett át. Ezen elhatározását az országgyűlési képviselő Imrédy miniszterelnökhöz intézett levelében az alábbiakkal indokolta: „A miniszterelnök úr olyan reformot jelentett be, amelynek útjában állni bűn volna". Riesz kilépése után „mindösz-sze egy csizma maradt a sok lakkcipő között a Független Kisgazdapártban - szól az epés megjegyzés -, de ez is egyre jobban szorít. Egy időszerű módosítást mégis ajánlanánk. Eckhardt is be fogja látni, sokkal stílszerűbb volna ez az elnevezés KISGAZDÁKTÓL FÜGGETLEN PÁRT". Hiszen a képviselő urak amúgy is megszokták már a cégtábla gyakori változását,313 - fejeződik be a szatirikus hangvételű cikk. A fentiekből kitűnik, hogy Imrédynek a Kaposváron bejelentett földreformja Szentesen is vihart kavart. Egyes kisgazdapárti tagok s a helyi sajtó élesen bírálták a párt országos vezetését, mert nem voltak hívei a miniszterelnök reformjainak. Ezek az elemek a programban - mint arra már korábban is kitértünk - a parasztság, a kisgazda-társadalom helyzetének a jobbrafordulását látták, azzal nem számolva, hogy véghezvitele milyen társadalmi ellenállásokba ütközik, és ennélfogva megvalósítása lehetetlen. Valószínűnek kell tartanunk, hogy az országos pártvezetés ez utóbbi tényt látva, ily módon nem támogatta a miniszterelnök ezen politikai irányvonalát, s ezáltal ellentétbe került néhány országgyűlési kisgazdapárti taggal, s egyes vidéki csoportjaival is.

 

V. A JOBBOLDALI ERŐK MEGERŐSÖDÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN (1939-1944)

1. A MAGYAR ÉLET PÁRTJÁNAK MEGALAKULÁSA

A Magyar Élet Mozgalom országos zászlaját 1939. január 6-án bontotta ki a Vigadóban Imrédy Béla - írta a szentesi sajtó -, s új magyar életet hirdetett meg. Az új magyar élet a fennmaradást, a fejlődést jelenti Imrédy fogalmai értelmében. Az új szellem meghirdeti, hogy a magyar társadalomban nincs helye az osztályokra való elkülönüléseknek, a születési előjogoknak, a gőgnek.314

Nem sokkal a zászlóbontás után, 1939. február 14-én - Teleki és Kresztes-Fischer személyes közbelépése következményeként - Imrédy lemondott a miniszterelnökségről.315 A kormányzó február 16-án gróf Teleki Pált nevezte ki miniszterelnökké. Teleki belpolitikai nézetei a magyar történelmi uralkodó osztályok konzervatív ideológiáját tükrözték. Külpolitikai tekintetben az óvatosabb, többoldalú politikai manőver jellemezte, belpolitikai tekintettben a bethleni módszer híve volt. Felszámolta ugyan a történelmi uralkodó osztályok érdekeit sértő szélsőjobboldali kísérleteket, azonban alapvető belpolitikai változások tőle is távol állottak, sőt Imrédy több bel- és külpolitikai tervét magáévá tette, és Imrédy kormányát változtatás nélkül vette át. Az tény, hogy gróf Teleki belpolitikai meggondolásokból kiindulva gyorsan felszámolta Imrédy újsütetű (Magyar Élet Mozgalom) szélsőjobboldali mozgalmát is, de oly módon, hogy Imrédyt párthíveivel együtt beolvasztotta a kormánypártba, amelyet február 29-től Magyar Elet Pártjára (MEP) kereszteltek át. Ezzel egy időre újra összekovácsolta a kormánypártot, amelyben az imrédystáknak tág keretet biztosított, olyannyira, hogy a párt elnökei is imrédysták lettek.316

1939 márciusában a helyi kormánypárti lap tudatta a lakossággal, hogy a Magyar Élet Pártja Szentesen zászlóbontó gyűlést tart a Tóth József Színházteremben, ahol gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter ismerteti a kormány földbirtok-politikai terveit, foglalkozik a földreformmal, a búza árával, és kitér az állattenyésztés kérdéseire is. Majd vitéz dr. Bonczos Miklós államtitkár a Magyar Élet Pártjának programját fogja ismertetni.317 A Magyar Élet Pártjának zászlóbontása tulajdonképpen Szentesen is a Nemzeti Egység Pártjának egyenes folytatása volt, olyannyira, hogy vezetői sem változtak semmit, az új elnevezésű pártot a korábbi kormánypárt helyi vezérei irányították. A párt szentesi szervezetének tevékenységét jelentős mértékben megkönnyítette az a tény is, hogy a városi kormánypárti lap, a Szentesi Napló, rendszeres tájékoztatást adott a párt vezetőnek a beszédeiről, s részletesen ismertette a párt programját, célkitűzéseit.318

 

2. AZ 1939. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK

1939. május 4-én kormányzói kézirattal feloszlatták a képviselőházat, amelynek mandátuma 1940 áprilisában járt volna le, és kiírták az új választásokat.319 A választások jelentőségét növelte, hogy először tartottak titkos választást a Darányi-kormány idején elfogadott törvény alapján. A szűkre szabott választójogi törvény következtében az ország akkori 11 millió 160 ezer lakosából körülbelül 3 millió 600 ezren vehettek részt a szavazáson.

A választások során Teleki gróf azt a célt tűzte ki, hogy rendezze a kormánypárt szétzilált sorait. Ennek érdekében egységfrontot hozott létre a jobboldali erőkkel. A választási kampány vezetését és a kormánypárti képviselők listájának összeállítását Imrédyre bízta, aki számos hívét juttathatta mandátumhoz. A választásból egy ízig-vérig jobboldali képviselőház került ki, amelyben a képviselők döntő többsége - leszámítva a csekély baloldali ellenzéket - belpolitikailag konzervatív, külpolitikailag pedig németbarát nézeteket vallott.320 A május 28-30-án lezajló választásokon az induló pártok a következő arányban jutottak mandátumhoz: a Magyar Élet Pártja 178, Nyilaskeresztes Párt 26, Független Kisgazdapárt 14, Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt 11, Egyesült Keresztény Párt 8, pártonkívüliek 8, Magyarországi Szociáldemokrata Párt 5, Polgári Szabadságpárt 5, Magyar Nemzeti Szocialista Földműves és Munkáspárt 2, Keresztény Nemzeti Szocialista Párt 2, Népakarat Párt l.321 A nyilasok, a nemzeti szocialisták a választási sikereiket a német anyagi támogatásnak is köszönhették; 500 000 pengőt bocsátottak Hubay rendelkezésére. Előretörésük azt eredményezte, hogy a kormánypárt összetétele módosult, ugyanis gróf Teleki márciustól a kormánypártba nem engedte vissza az ún. disszidenseket, azokat az erőket, amelyek a bethleni kormányzati formának voltak a támaszai.

A párt szentesi szervezetének politikai aktivitása az országgyűlési választások idején megélénkült; szinte az egész város tele volt a Magyar Élet Pártja választási jelszavait hangoztató röplapokkal, plakátokkal. Az előkészületek során a kormánypárt jelszavai között a társadalom valamennyi rétege találhatott magának szimpatikus célokat, - mint például: a parasztság a földreformot, az ipari munkásság a munkalehetőséget s kedvezőbb kereset garantálását. A célkitűzések között megtalálható továbbá a keresztény jobboldal egyesítésének gondolata, s az ország elcsatolt területeinek a visszaszerzésére irányuló törekvés is.

A választási előkészületek megindulásakor 1720 aláírással kérvényt nyújtottak be a főispánhoz, mely a MÉP mellett foglalt állást. A korabeli irat- és sajtóanyag tanúsága szerint a választásokon a MÉP hivatalos jelöltjein kívül más jelölt nem indult. Még áprilisban cáfolta gróf Károlyi Viktor és dr. Farkas Béla ny. főispán a választásokon való indulását. A helyi sajtó május 5-én hozta nyilvánosságra a képviselőház feloszlatását, ugyanezen a napon a Szentesi Napló közölte, hogy a város egyhangú jelöltje dr. Bonczos Miklós. Az említett beadványban az aláírók azt vallották, hogy a Magyar Élet Pártja az egyetlen párt, mely a „közösség, a nemzet érdekeit szolgáló" kívánságaikat megvalósíthatja. Az aláírók tiltakoztak az ellen, hogy a jelöltek között olyan személyek szerepeljenek, akik megítélésük szerint megbontják a párt egységét, és egyáltalán nem szolgálják a közérdekeket s a párt célkitűzéseit. A beadvány aláírói a szentesi egyéni választókerületben vitéz dr. Bonczos Miklós, a megyei lajstromos választókerületben pedig Zsoldos László képviselőjelöltsége mellett kardoskodtak. Az aláírásokból még annyi kétségtelenül megállapítható, hogy a munkások egy csoportja is támogatta a MÉP jelöltjeit. Ez azzal állhatott összefüggésben, hogy 1939-ben dr. Bonczos államtitkári közbenjárására több Csongrád megyei munkás -építőipari és kubikos munkás - kapott munkát az ország különböző részein.

A Magyar Élet Pártjának aláírási ívét 227-en írták alá. Az aláírók közül mindössze 58 szentesi található, a többi 169 a környező községekből való. Az aláírók társadalmi helyzetét vizsgálva: a szentesi ajánlók 44,83%-a értelmiségi, 18,97%-a iparos, kereskedő, 17,24%-a földműves; cseléd és egyéb foglalkozású 8,62%, és mindössze 1,72% munkás. Némileg eltér ettől a községi aláírók társadalmi helyzete: értelmiségi 29,58%, iparos, kereskedő 17,16%, földbirtokos és földműves 34,91%, cseléd 5,92%, napszámos 2,96% és egyéb foglalkozású 9,47%.322 Az aláírók társadalmi helyzetét vizsgálva látható, hogy eléggé eltérőek voltak. Amíg Szentesen főleg az értelmiségi körökből tevődött össze, addig a környékbeli falvak aláíróinak többsége a földbirtokosság és a földművesség táborából kerültek ki, s ez utóbbit a gazdaközönség alkotta. A várakozásnak megfelelő arányban szerepelt az iparos, kereskedő polgári réteg s az egyéb kategóriák. A munkás, a cseléd, a napszámos közegből kis százalékban találhatók az aláírók között, ami először is arra vezethető vissza, hogy kevesük rendelkezett választói joggal, másodsorban a közömbösség is szerepet játszhatott e tekintetben; nem látták annak lehetőségét, hogy szavazatukkal helyzetükben némileg is javulás következhetne be. Ha az ajánlók teljes körét vesszük figyelembe, azt kell látnunk, hogy Szentesen és vidékén is együttesen a tisztviselői kar volt túlsúlyban a 74,41%-ával, jelezve, hogy ez a társadalmi réteg hivatali beosztásánál fogva tartotta kötelességének a kormánypárti jelöltet támogatni.

A Független Kisgazdapárt az 1935. évi választásokhoz viszonyítva 1939-ben országosan vereséget szenvedett, hiszen a korábbi 24 mandátumával szemben most csak 14-et tudott szerezni, s ez 58,3%-kal volt kevesebb az előző ciklusénál. A párt szentesi szervezete az alábbi álláspontra helyezkedett ezen a választáson. Május 10- és 11-én mindkét helyi lap közölte Nagy Pál nyilatkozatát, amelynek lényege: a Független Kisgazdapárt nem indul a választásokon, mert nem akar testvérharcot.323 Ennek következtében a választások kimenetele nem lehetett kétséges; ezzel az elhatározással a Független Kisgazdapárt Szentesen hozzájárult a kormánypárti jelölt akadály nélküli győzelméhez. Az, hogy a helyi kisgazdapárti szervezet nem indított jelöltet a választásokon, arra enged következtetni, hogy a város gazdatársadalma nem tartotta ildomosnak szembehelyezkedni a kormányt támogató polgári táborral és a szélsőséges politikai erőkkel. De az sem lehet kizárt dolog, hogy a helyi pártvezetés és a tagság többsége is egyetértett a Teleki-kormány politikai irányvonalával, és ezért támogatta a MÉP jelöltjét.

A Magyar Élet Pártja május 14-én választási nagygyűlést rendezett, amelyen dr. Bonczos Miklós államtitkár megtartotta programbeszédét. A nagygyűlést Für Géza pártelnök nyitotta meg, majd Szeder János, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE) elnöke emelkedett szólásra. Beszéde első részében a közelmúlt politikáját boncolgatva megállapította, hogy a múlt hibáinak, bűneinek felmérése és megítélése alapján meg kellett indulni egy új világ, egy új országépítése felé. Ez két irányban indult meg: az egyik belső, a másik külső revízió irányában. A belső revízió kérdéseit a következőkben foglalta össze: „a régi liberális sajtó, zsidó, szabadkőműves rendszer helyébe ültetni kellett egy új történelmi életrendszert. .." A külső revízió kérdéseivel foglalkozva, Imrédy Béla külpolitikájának eredményeként könyvelte el a felvidéki területek visszacsatolását, majd kifejtette, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnöksége alatt újabb 12 000 négyszögkilométert sikerült visszahozni. Mindezeket viszont nemcsak a magyar kormányok eredményes külpolitikájának tulajdonította, hanem „két hatalmas barát, két hatalmas ember: Mussolini és Hitler" közreműködésének. És ezen politikai irányvonal elindulását Gömbös Gyulának tudta be, aki „Velencében az egyik legerőteljesebb kiková-csolója volt ...a Berlin-római tengelynek, amely nélkül ma - húzta alá Szeder -Európában nem történik semmi".

Szeder János beszédét gróf Károlyi Viktoré követte, aki bevezetőként visszapillantott a múltra, a szegedi gondolatot felidézve, melyet a „nemzeti eszme piros-fehér-zöld gondolatának, első lábrakapásának" tartott. A bethleni időszakot oly módon jellemezte, hogy meghozta ugyan az ország konszolidációját, de az nem jelentett egyebet, mint az ország lakosságának vagy legalábbis túlnyomó többségének mérhetetlen eladósodását. Ezzel szemben Gömböst az ország megmentőjének, felemelkedésének első politikusaként emlegette. Darányi bukásának okát pedig az alábbiakban körvonalazta: „...Elbukott kizárólag azért, mert az első magyar államférfi, magyar miniszterelnök, aki minden mellébeszélés nélkül kimondta nemcsak azt, hogy van zsidókérdés, hanem törvényt mert benyújtani a zsidóság visszaszorítására". A Darányit követő Imrédy Béla miniszterelnök pályafutásáról azt a következtetést vonta le - amint arra korábban már kitértünk -, hogy két kérdésen bukott el: a földbirtok-politikán és a zsidókérdésen. Károly gróf annak a véleményének adott hangot, hogy aki ehhez a kérdéshez mer nyúlni, azt a kulisszák mögött állók ebben az országban minden eszközzel le akarják söpörni a magyar közélet porondjáról. Imrédynek az volt a hitvallása - állította -, ami a Magyar Élet Pártjának: „ősi magyar földön új magyar életet". Majd kijelentette, hogy Imrédy utódául gróf Teleki Pál személyében a kormányzó olyan miniszterelnököt nevezett ki, „aki éppen a zsidókérdésben nemcsak nem áll ezen az állásponton, hanem húsz esztendővel ezelőtt Szegeden is ezt a nézetet vallotta". A hadsereg iránt elismerését fejezte ki, s az annak korszerűsítése irányában tett intézkedéseket helyeselte. Külpolitikai téren elismerőleg nyilatkozott Gömbös, Darányi, Imrédy német-olasz orientáltságáról. Az angolok és a franciák felé való közeledést, barátkozást nem tartotta kívánatosnak. Az volt az álláspontja, hogy „reménytelen olyan szekér után futni, amelyik felvenni nem akar". Szégyenletesnek tartotta, hogy az eddigi visszautasítások után „könyörögni menjünk hozzájuk".

Felszólalása további részében egyes magyar politikai pártok működését boncolgatta. A Szociáldemokrata Pártot nem tartotta magyar politikai pártnak és vezetőit sem magyar embereknek. A magyarországi munkásságnak ezt a legálisan funkcionáló pártját a „régi világból itt felejtkezett" pártnak tartotta, s e felfogásból eredően politikai működésével nem is foglalkozott. A Független Kisgazdapártot pedig a kisgazdáktól független pártként értékelte. Nézőpontjának alátámasztására megemlítette, hogy: „Az elmúlt parlamenti ciklus végén a Független Kisgazdapártban egyetlen kisgazda nem volt. Most is, ha nézem jelöltjeiket - mondotta -, bizony lényegesen több ügyvédet, újságírót találok mint kisgazdát, és ha a kisgazdát jól megnézem, akkor az is monoklival jár". Dr. Eckhardt Tibor politikai pályafutásáról ironikusan nyilatkozott, de megállapította, hogy a jelen kormánypárt politikája mellett tör lándzsát.

E bevezetőnek mondható két felszólalás után került sor dr. Bonczos Miklós államtitkár programbeszédére. Az államtitkár először is szerénykedve igyekezett bizonygatni, hogy nem törekedett a képviselőségre. Akként nyilatkozott, ha arra alkalmasabbat, méltóbbat találnak, aki a kerület érdekeit jobban és eredményesebben képviseli, úgy ő átadja a helyét.

Beszédének első részében arról szólt, hogy segíteni szeretne ebből a pozícióból Szentes népén. Azt a nézetet vallotta, hogy addig nem lehet belső béke, amíg az általános emberi színvonalat nem tudják biztosítani minden embernek. Nyomatékkal hangsúlyozta, hogy: „Ennek a kérdésnek megoldása áll ennek a századnak a homlokterében". Minden állam foglalkozik ezzel a kérdéssel - mondotta -, nemcsak a „tekintély államok", hanem a demokráciák is, és óriási összegeket áldoznak a szociális problémák megoldására. Aki tehát képviselői mandátumot akar, annak ezzel a kérdéssel okvetlenül foglalkoznia kell. Kijelentette, hogy ezt a megbízatást meri vállalni, mert ehhez megvan a helyzetismerete, a jó szándéka, az elszántsága, s a közéleti helyet úgy tekinti, mint munkahelyét.

Programjáról szólva elöljáróban kijelentette, hogy a miniszterelnök és a miniszterek eddigi programjai ismertek; ezek megadják az útmutatást a magyar népnek. Majd első helyen az Alföld szociális problémáival foglalkozott. Ebbe szervesen belekapcsolta a gazdák talpra állítását, megerősítését, a termelés fokozását, a mezőgazdasági munkások, a kubikosok életszínvonalának emelését, az alsóbb néprétegek felemelését általában és intézményesen, s ezzel kapcsolatban a földreform megvalósítását helyezte kilátásba. Annak a véleményének adott hangot, hogy a belső erők megerősítése és a termelés fokozása által gazdagabbá kell tenni az országot. Elsősorban a gazdatársadalmat kell erősíteni, nem elég, hogy a gazda megtalálja számítását - mutatott rá -, hanem ezenfelül tőkegyarapodási lehetőséget kell számára biztosítani, hogy ne tegye tönkre az első rossz gazdasági esztendő, ne sodorja veszélybe egy jégverés vagy aszály. A gazdatársadalom a legbiztosabb alap nemzethűség szempontjából; erre a társadalomra lehet a legjobban építeni. A termelés szempontjából szükségesnek tartotta, hogy ugyanazon a földdarabon többet lehessen termelni, mert ezáltal a gazda több munkást tud foglalkoztatni, több bért képes fizetni, s ezáltal megoldódik a mezőgazdasági munkásság szociális problémája.

A mezőgazdasági munkáskérdésről szólva megállapította, hogy: sokan vannak és alacsony az életszínvonaluk. Ebből adódóan számukat csökkenteni kell, s emelni az életkörülményeiket oly módon, hogy az eddigi napszámnál nagyobb napszámmal művelteti meg a gazda a földjét. Felvillantotta annak a lehetőségét, hogy a földreform csökkenteni fogja a mezőgazdasági munkások számát, részint úgy, hogy földet juttatnak részükre, akik földszerető, értékes és becsületes emberek, s ezek a földek majd saját tulajdonba mennek át. Szabályozni kell a jogviszonyt is a mezőgazdasági munkás és a munkaadója között mindkét fél megelégedésére. A hatóság előtt kell a szerződéseket megkötni, amely biztosítja a munkás számára a tisztességes bért, a munkaadó számára pedig biztosítani kell a munkafegyelmet, a biztonságot, hogy a munkás is eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, mert csak ez úton lehetséges a termelés fokozását garantálni.

A honvédelem kérdésével kapcsolatban kifejtette, hogy ezen a területen az egész társadalom szemléletét át kell alakítani. „Katonás szellemű hazafias társadalomra van szükség - mondotta -, mely lelkileg fel van készülve az eseményekre. ... Olyan fegyelemmel kell állni az elkövetkezendő események előtt, hogy bármelyik történelmi pillanatban harcra kész legyen."

A törvényhozás munkáját érintve elmondta, hogy az elmúlt öt esztendő alatt lényeges dolgok történtek, olyanok, „amelyek kihúzták az elégedetlenséget a tömegek lelkéből". Ennek kapcsán feltette a költői kérdést: hol van már a nemzet a 20%-os kamattól, a parasztság a 6 pengős búzaártól, az alacsony gyümölcs- és boráraktól, a műveletlenül hagyott földek károsodásától? Nagyon fontos lépésnek minősítette a titkos választójog bevezetését, amely a „népi Magyarország felé" vezet. Lényeges kormányzati intézkedésként hozta fel a zsidótörvényt, amely megítélése szerint a magyarság védelmét garantálja, a gazdaság megerősítéséhez adja meg a lehetőséget a keresztény ifjúságnak. Biztosítja, hogy a szellemi vezetés és irányítás a magyarság kezébe legyen letéve. Tehát fontosnak vélte a zsidótörvény céltudatos végrehajtását. A keresztény ifjúságnak az a feladata - állapította meg dr. Bonczos -, hogy a zsidótörvény által biztosított pozíciókat elfoglalja, azokat megtartsa, betöltse hivatásszerűen, és feltétlenül megállja helyét a „nemzet érdekében és a közösség javára".

A további lépés - vallotta az államtitkár - a földreform megoldása. „Ezt nem ma, hanem már tegnap kellett volna megcsinálni". Az volt a véleménye, hogy az Alföldről kell a telepítésnek kiindulnia. Az itt élő emberek jussanak elsősorban földhöz, és kapjanak lehetőséget a terjeszkedésre. ,,Azé az ország - hangoztatta -, akié a föld, és minél többen támaszkodnak rá, annál biztosabban miénk az ország". Bejelentette, hogy a miniszterelnök programja szerint a földreformot a sajtótörvény bemutatása követi, mely fontos reform követelmény annak érdekében, hogy a sajtó „tiszta keresztény szellemben legyen irányítva".

A belpolitikai helyzetet Bonczos dr. 11 pontban foglalta össze. Általánosságban megállapította, hogy nincsen éles ellenzéki hangulat, s megközelítőleg sincs olyan mértékű választási hisztéria, mint a múlt választás alkalmával volt. Ennek a magyarázata az alábbiakra vezethető vissza: 1. Első ok az, hogy a világgazdasági krízisnek, a mezőgazdasági válságnak 1935-ben lett vége, de nem volt kedvező eredménye, mert ugyanakkor ott volt a dekonjunktúra, olyan gazdasági krízis, amely saját maga termeli ki az ellenzéki hangulatot. 2. Második ok, hogy benne van az ország egy jobb gazdasági lehetőségben. 3. A revíziós siker, amely nemcsak abban van, hogy területet kapunk vissza, hanem annak igazolása is, hogy a kormány külpolitikailag helyes úton jár, s ezt a közhangulat megnyugodva veszi tudomásul. 4. Katonailag az ország eddig sehol sem állt, s nem volt önbizalom, hogy valaha is megerősödünk, de megerősödtünk. 5. Külpolitikailag szintén megerősödött az ország. Bebizonyosodott - állította az államtitkár -, hogy a sokat kifogásolt külpolitikai állásfoglalás a tengelyhatalmak mellett helyes döntés volt. 6. Öt évnek a belpolitikai eredményei is a békés hangulatot garantálják. 7. A miniszterelnök személye, tiszta puritán jelleme, felkészültsége, európai tehetsége szintén biztosíték a nyugalomra. Keresztény felfogásával „jó irányba viszi és vezeti az országot". 8. A titkos választójogi törvény a gyakorlatban most jól és könnyen érvényesül.

Csupán két ellenzéki újság ír napról napra választási panaszokról. A beérkező panaszokat azonban röviden s azonnal lehet orvosolni. 9. „Nagy történelmi időket élünk". Mindenki külföld felé fordul, mindenkit a világesemények érdekelnek. Társadalmi, gazdasági problémák nyernek megoldást, nemzetek alakulnak, nemzetek tűnnek el, országhatárok változnak. És a társadalom az érettségéről tesz tanúbizonyságot, amikor e kérdés felé fordult, s ezekre fekteti a hangsúlyt a belső torzsalkodás helyett. 10. De lehet ennek a helyzetnek előidézője az ellenzék hibája, gyengesége is. Nem akad körükben olyan vezéregyéniség, aki a társadalom nagy részét magával tudná vinni. 11. Ehhez járul még az is, hogy az ellenzéknek nincsenek megfelelő jelöltjei, nem tud országos viszonylatban olyan embereket állítani, akik fel tudnák fokozni az ellenzéki hangulatot. Ezek az okok az előidézői annak, hogy sokkal nyugodtabb légkörben folyik le a választási harc. „Meg vagyok győződve - mondta Bonczos -, hogy nagy többséggel fog a kormány országos vonatkozásban a küzdelemből kikerülni. Szükség is van erre a nagy többségre, mert erős pártnak kell a kormány mögött állni....Csak úgy tud egy kormány eredményeket elérni, ha erős párt áll mögötte".

A programbeszéd befejező részében dr. Bonczos helyi érdekű kérdésekről szólt. Első helyen említette meg a tanyai utak építését, a tanyai központok telefonnal való ellátását, a vasúti közlekedés javítását, továbbá a kórház fejlesztését és végül a vágóhíd építését. Majd ismertette, hogy az elmúlt esztendőben Szentes városa 44 000 pengőt kapott közmunkák céljaira, s ezt az összeget a tárgyalt évben 76 000 pengőre sikerült felemelni. Végezetül a kormány politikájának sikere érdekében összetartásra hívta fel a megjelentek figyelmét.324

A választásokat Szentesen 1939. május 21-én tartották meg. Mivel csak a Magyar Élet Pártja nyújtott be ajánlási ívet, ennélfogva dr. Bonczos Miklós lett a város országgyűlési képviselője. A Csongrád megyei lajstromos választókerület képviselőjévé gróf Károlyi Viktort és dr. Várady László kormányfőtanácsost választották meg. Szeder János kormányfőtanácsos, a MOVE országos elnöke pedig a csongrádi egyéni választókerületben jutott országgyűlési képviselőséghez.325 Bonczos dr. országgyűlési képviselővé történő megválasztása után a következő köszönő levelet intézte a városi közgyűléshez. „Nagyságos Polgármester Úr! Országgyűlési képviselővé történő megválasztásom alkalmából kifolyólag Szentes megyei város képviselő-testülete által kifejezett jókívánságokat hálásan köszönöm....Szentes megyei város megbízása és bizalma újabb erőt, hitet és bíztatást ad nekem arra, hogy még fokozottabb erővel dolgozzam városom jobb jövője és felvirágoztatása érdekében".326

 

3. SZERVEZETI ÉLET A HÁBORÚ IDEJÉN

A választások után négy hónappal kitört a II. világháború. Magyarország ekkor még nem tartozott a hadviselő államok sorába, de ettől az időponttól gróf Teleld Pál miniszterelnök olyan rendszabályokat vezetett be, mint ha az ország háborúban állott volna. A miniszterelnök intézkedések jelentős mértékben korlátozták a polgári és paraszti ellenzék politikai működését is. A kiadott rendelkezések Szentesen is kihatottak a Független Kisgazdapárt további működésére, erre enged következtetni az a tény, hogy e párt politikai szereplését 1939 után, a háború éveiben adatok híján nem kísérhetjük nyomon.

1940-ben a Magyar Élet Pártja Csongrád megyei vezetésében személyi változás következett be. A december 20-i választmányi ülésen - ahol dr. Bonczos Miklós országgyűlési képviselő is megjelent - az elnöklő főispán bejelentette, hogy Für Géza eddigi pártelnök tisztségéről lemondott. A választmány az elnöki teendők ellátására Soós Pál országgyűlési képviselőt, helyetteséül pedig Piti Pál szentesi gazdálkodót kérte föl, akik a megbízást elfogadták.327

Magyarország 1941. április 10-én a tengelyhatalmak oldalán belépett a háborúba, és április 1 l-ig csapataink megszállták a Bácskát. Majd ez év június 27-én megtámadtuk a Szovjetuniót, s ezzel teljesen belekeveredtünk a világégésbe. Feltehetően a háborúba való belépésünk eredményeként született meg 1941. szeptember 28-án a Független Kisgazdapárt bábáskodásával a Parasztszövetség, melynek elnökévé Nagy Ferencet, főtitkárául pedig Kovács Bélát választották meg.328 A Parasztszövetség igen jelentős társadalmi (politikai) megmozdulása volt a magyar birtokos parasztságnak a negyvenes évek első felében. Létrehozását és szerepét kiemeltté teszi, hogy ilyen méretű és öntudatos megmozdulása nem volt ennek a néprétegnek Magyarországon, és ha a történelmi eseményekbe való beillesztését nézzük, értékelésben az európai parasztmozgalmak élére kerül.329 Szentesen e nagy horderejű parasztszervezkedés nyomára nem lehet bukkanni. Ez azzal állhat összefüggésben, hogy ebben a városban a földmunkásmozgalom tradícióinál fogva a helyi hatóságok erélyesebben léptek fel - különösen a háború éveiben -a paraszti ellenzéki szervezkedéssel szemben is. Tehát akadályt gördíthettek a Parasztszövetség szentesi csoportjának megalakulása elé.

Igaz, a Parasztszövetség szeptember 28-án létrejöhetett, de ez nem jelentette azt, hogy a kormányzat a háborús állapotok következtében több korlátozó intézkedés bevezetéséhez ne folyamodott volna. Ezt igazolja a belügyminiszter 39.700. számú rendeletének a megjelentetése is, melyet a helyi sajtó 1942 májusában ismertetett a város lakosságával. A rendelkezés értelmében nyilvános helyen - ideértve az egyesületek, klubok, kaszinók helyiségeit is - étkezéssel egybekötött társas összejövetelt, bankettet az elsőfokú rendőrhatóságnál tudomásul vétel végett előzetesen be kellett jelenteni. A bejelentési kötelezettség arra is vonatkozott, ha a társas összejövetelt nyilvános helyen magánosok rendezték. A bejelentésnek tartalmaznia kellett az összejövetel helyét és idejét, a résztvevők hozzávetőleges számát, a rendezők nevét és lakcímét, továbbá azt, hogy milyen alkalomból rendezik a társas összejövetelt.

Az elsőfokú rendőrhatóság csak különleges indokoltság esetén vehette tudomásul a bejelentést. Döntésénél a közrendészeti szempontok mellett a közellátási viszonyokat is figyelembe kellett vennie.330 A fenti rendelet megjelenése elsősorban politikai, közrendészeti szempontból volt az állam részéről lényeges, és éle természetesen nem a kormányt támogató pártok, szervezetek összejövetelei ellen irányult, noha bizonyos fokig ezeknek a pártoknak az ilyen irányú megmozdulásait is behatárolta. Kibocsátásának közellátási vonatkozása is volt, mivel a háború a legnagyobb takarékosságot követelte meg mind az államtól, mind a társadalomtól, s főleg az élelmiszerrel kellett takarékoskodni. A háború még ebben az évben megkövetelte, hogy a kormány különböző ellátási cikkek korlátozását életbe léptesse.

A háborúba való bekapcsolódásunk az ország belpolitikai helyzetét egyre nyugtalanabbá tette, felélénkültek a rendszer politikájával szembeni elégedetlenségek. Ebből adódóan a Magyar Élet Pártja - olvasható a helyi újságban - „harcot indít a nemzet belső ellenségei ellen". A párt helyi szervezete 1942. október 9-én választmányi ülést tartott Soós Pál elnökletével. Az ülésen részt vettek dr. Bonczos Miklós igazságügyi államtitkár, a kerület országgyűlési képviselője, Bárczay János földművelésügyi államtitkár, Jurcsek Béla közellátásügyi államtitkár, valamint dr. Molnár Imre főispán és még számos más vezető tisztviselő.

Bonczos dr. részletes tájékoztatást adott az ország általános helyzetéről. Bevezetőként felidézte a múltat, azt az időszakot, amikor 10 esztendővel ezelőtt Gömbös Gyula megalakította a Nemzeti Egység Pártját, melynek egyenes folytatása a Magyar Élet Pártja. „A mi időszámításunk innen van - jelentette ki —, mert a nemzet megújhodása ekkor vette kezdetét. A forradalomtól két részre oszlik az időszak, 10 év a konszolidációs korszak, a másik 10 esztendő pedig a revízió jegyében telt el". Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy 1932-től töretlenül haladt előre a keresztény jobboldali politika a kezdeményező Gömbös Gyulától Darányi Kálmánon, Imrédy Bélán, Teleki Pál grófon, Bárdossy Lászlón keresztül Kállay Miidós miniszterelnökségéig. És a Magyar Élet Pártjának országos erőpróbája az 1939-es választás volt. Az ország ekkor e párt kezébe helyezte a vezetését, s azóta is tartó oszlopa a kormányzásnak. A háború kitörése óta a MÉP korlátozta párttevékenységét, csak szervezeti és választmányi üléseket tartott. Bár a pártnak az 1939-es választásokon nem volt politikai ellenfele, s ma sincs - mondotta - ellenzéki párt. Hogy miért szünetelt a párt működése, ezt azzal magyarázta: mert az eltelt három esztendő alatt „országot építettünk, gazdasági, társadalmi, szociális és egészségügyi, nem pedig pártpolitikát csináltunk".

A további feladatokról szólva kifejtette, hogy 1942-ben új helyzet teremtődött, a politikai élet porondján egy új ellenség jelentkezett: „egy látható és egy láthatatlan, de ez nem a Magyar Élet Pártjának a pártellenzéke, hanem a nemzet ellensége". Ez ellen fel kell lépni - hangoztatta -, s a pártszervezetet harcra kész állapotba kell helyezni. Ha volna Magyarországon ellenzéki párt - hívta fel a figyelmet -, annak is éppúgy fel kell vonulni a közös ellenség ellen, nem pedig egymás ellen. A nehéz időkben egymásba kell kapaszkodni. A válságok és megpróbáltatások idején szükség van az összetartásra. Irányt kell mutatni, erős kézzel vezetni, felelősséget vállalni, és bátorságot mutatni a tétovázóknak. Vigyázni arra, hogy se kétkedés, se kétségbeesés fel ne üsse a fejét. Semmilyen negatív tendencia - ostobaság, rosszindulat, közönyösség, elégedetlenség stb. - nem kerekedhet felül. Csakis a józan értelem és a magyar lélek vezethet. Ennek jegyében ült össze a Magyar Élet Pártjának mai választmánya, és ennek a jegyében indul munkára a párt az egész országban. Önzetlen munkavállalásra, felelősségteljes szolgálatra kérte dr. Bonczos a megjelenteket. „Érzem, hogy most fokozottabban törődni kell a néppel, az emberekkel — mutatott rá -, s a politikai vezetésnek szüntelenül érvényesülni kell". A párt irányelveivel, politikai célkitűzéseivel kapcsolatosan kijelentette, hogy jó felé halad, s a további teendők: rendbe szedni, felfrissíteni a szervezetet, mert „a párt nagy erő, hatalom és fegyver, jó szerkezet, csak bánni kell vele tudni".

A párt 1942. évi őszi programját Bonczos dr. az alábbiakban tárta a választmányi ülés elé: 1. Meg kell akadályozni minden bomlasztó tünet kifejlődését. 2. Szembe kell fordulni minden jelentkező és már megmutatkozó bomlasztó tünettel. 3. Le kell sújtani a károkozókra. 4. Saját magatartással példát kell mutatni mindenldnek. Miért kell tartani -hangzott a kérdés - a bomlasztó tünetek jelentkezésétől? Mert háború van, recseg-ropog minden, és harc folyik úgy kint, mint bent. Külső, belső fronton morzsolódik, őrlődik a nép, és az győz, aki tovább bírja. És ilyen körülmények között természetes, hogy jelentkeznek a bomlás tünetei két okból: egyik a belső hibáink következtében, a másik az ellenséges propaganda nyomán. S az ellenséges propaganda is kétféle; külső és belső. Saját hibáink a következők: önzés, közösségérzés hiánya, butaság, közömbösség, kényelem szeretet, igényesség hiánya, ijedség és ijesztgetés. Az ellenség propagandájára rátérve ismertette, hogy az egyrészt rádióval, röpcédulákkal dolgozik, másrészt belső ügynökökkel és V. hadoszloppal. E kettős munkából ered - hangoztatta - mindaz, ami rombol, zülleszt. Ily módon alakulhatnak ki a kérdések és kívánságok a béke utáni sóhajtozásról, s a másik kérdés is, amit beültetnek, beleágyaznak az emberek gondolatvilágába; ezek a következők:

A./ Miért kellett belemenni ebbe a háborúba. Semmi okunk nem volt rá, maradhattunk volna semlegesek, helytelen volt az elhatározás, s ez most már jóvátehetetlen. B/ Hogy gondoljuk azt, hogy győzni fogunk és győzni tudunk, holott ez képtelenség, mert a számbeli túlsúly odaát van, a technikai fölény, az idő nekik dolgozik. C/ Mit várhatunk egy tengelygyőzelem esetén, hiszen ez a győzelem...a magyar nemzetre hátrányos, és előnytelenebb helyzetbe kerülünk, mintha a németek elvesztenék a háborút". Ez a három kérdés - állapította meg az államtitkár - a sok közül szüntelenül ismétlődik, az emberek sugdosva adják tovább egymásnak, s ezzel az erjesztés folyamata meg is indult.

A háború problémáinak taglalásánál leszögezte: azért mentünk bele a háborúba, „mert ez volt az egyetlen helyes út, ez a történelmi feladat lett számunkra kiszabva Tisza Istvántól Gömbösig. A revíziót 20 évig hirdette az ország, erre volt a nemzet gondolatvilága beállítva és az antibolsevista eszmére". Az volt a véleménye, hogy „megfontolva, idejekorán léptünk be a háborúba". Minden állam egyszer válaszút elé lesz állítva, s döntenie kell, és jaj annak, aki rosszul választ (erre a lengyelek, a szerbek, a hollandok példáját hozta fel). Vannak történelmi események - állította Bonczos -, amelyekből nem lehet kimaradni, „mert ha egy kis állam nem megy bele a háborúba, akkor a háború megy a kis államba". Ennek a kérdésnek van egy mellékhajtása - jegyezte meg -, amelyik azt kifogásolja, hogy miért nem korábban, és miért nem teljes erővel léptünk be a háborúba. Erre azt adta magyarázatul, hogy ebből a háborúból nem lehet elkésni, a teljes erőt igenis ki kell bontakoztatni, és a sor rá fog kerülni. Azt viszont igazságtalannak tartotta, hogy nem általános mozgósítással lett a frontra küldve a magyar hadsereg. A mozgósított hadtesteknél pedig nagyobb az áldozatviselés, mint másutt. Ennek a vármegyének a népe egyelőre -mutatott rá - ennek az igazságtalanságnak van kitéve.

A továbbiakban arról beszélt, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „...Megnyerjük ezt a háborút fegyveres győzelemmel és belső kitartással. Jobbak az erőviszonyok, mint az I. világháborúban... A szellemi fölény és zsenialitás a tengelyhatalmaknál van, ami 1914-ben egészen a másik oldalon mutatkozott. A katonai vezetés magas klasszisa és művészete a tengelyhatalmak oldalán" van. Az volt a nézete, hogy a „szegényebb tengelynépek" lelkileg és testileg jobban felkészültek és kiképzettebbek a háborúra, mint a másik oldalon. A hadsereg állománya pedig erősebb, mozgékonyabb. És a hadműveletek 1941 és 1942-ben céltudatosan folytak, kettős vezérelv alapján.

Az egyik annak megakadályozása, hogy az angolszász fegyverek eljuthassanak az értük harcolni kész embertömegekhez (kínaiakhoz, hindukhoz és az oroszokhoz), a másik pedig olyan területekhez jutni egyidejűleg, amelyek úgy ipari, mint mezőgazdasági nyersanyag szempontjából lehetővé teszik a tengelyhatalmak részére a „fölényes hadvezetést és a háborúnak a győzelem kiharcolásáig való irányítást". Tartós, hosszú háborút helyezett kilátásba, de a győzelem feltétlen beérésével. Majd felvetette, hogy mit nyerhetünk ebben a háborúban? „Mindent - jelentette ki -, országot, jövőt, európai hivatást, életet, békét..." A magyarságnak soha nem tapasztalt kilátásairól beszélt, a győzelem után egy olyan birodalom kiépítésének lehetőségét villantotta föl, amelyben gazdaságilag, valamint kulturális téren kifejlesztheti a maga erejét. A győzelem esetén a magyarságnak egész birodalom vezetését, irányítását helyezte kilátásba.

Befejezésként említést tett arról az esetről is, ha a háborút elvesztenénk. Ez esetben várható - húzta alá kellő nyomatékicai -: a forradalom, idegen megszállás, a magyarságnak Európából „Turkesztánba való kitelepítése". Mindezek elkerülése végett, a győzelem érdekében áldozatvállalásra, a belső fronton való kitartásra szólított föl az államtitkár.331

Az elhangzott politikai tájékoztató tanúsága szerint Bonczos is Gömbös miniszterelnökségétől számította az „ország töretlen politikai előrehaladását". Erre a politikai szemléletre már utaltunk másoknál is, ezek a politikusok Gömböstől Kállayig működő kormányok politikájában a nemzet egyenes vonalú fejlődését látták. Gömbös színre lépését korszakváltásnak minősítették. Bonczosnak a MEP működésének korlátozásáról tett kijelentése, hogy azért történt meg, mert helyette országot építettek, szociális, egészségügyi és nem pártpolitikát csináltak, az enyhén szólva túlzásnak mondható. Hiszen ismeretes, hogy a munkásság egy részének, de kiváltképpen a földmunkásságnak a szociális helyzete a tárgyalt periódusban is mélyen alatta maradt a nyugat-európai munkásnép szociális szintjének.

Beszéde során megemlítette, hogy 1942-ben a nemzetnek látható és láthatatlan ellenségei támadtak. A láthatatlan ellenségnél - bár ki nem mondva - valószínűnek kell tartanunk, hogy a szervezett, szocialista munkásság s a különböző progresszív politikai erők háborúellenes mozgalmaira utalt. És a párt célkitűzései című résznél ki is fejtette az ellenséges propaganda hatását, és kiemelte az ellenük való fellépés szükségességét. Tény, hogy a háború folyamán a propaganda a fegyverek mellett jelentős szerepet játszott mindkét oldalon, és hatásával számolnia kellett mind a két félnek. Hogy a háborúba az országnak miért kellett belemennie, szinte tényként szögezte le, hogy más választás nem volt, és ebben a tettben a nemzet történelmi feladatát látta, azt a lehetőséget, hogy a háború befejeződése után Magyarország az új Európa középső részén be tudjon az új szellemnek megfelelően illeszkedni. E nézet helyességét, avagy helytelenségét utólag pontosan megítélni lehetetlen feladat. Annyi viszont szinte biztosnak látszik, hogy a magyar felsőbb politikai körök aligha ismerték, vagy nem akarták ismerni, avagy amolyan politikai félremagyarázásként foghatták fel Hermann Rauschning: Hitler bizalmasa voltam" c. 1939-ben Párizsban megjelent könyvét. A műben a szerző többek között ismerteti Hitlernek a baráti kis államokra is vonatkozó jövőbeni terveit, amikor kijelentette: „Összekovácsolom acélmagját egy új birodalomnak ... Ausztria, Csehország, Morvaország, Nyugat-Lengyelország! Százmillió ember tömbje...E tömb körül először egy kelet-európai konföderáció létesül. Lengyelország, a balti államok, Magyarország, a Balkán-államok, Ukrajna, a Volga vidék, Georgia... Segédnépek uniója lesz ez, hadsereg nélkül, saját politika nélkül, saját közgazdaság nélkül. S egy pillanatig sem gondolok arra - jelentette ki a Führer - , hogy e népek bármelyikének emberiességi alapon engedményeket tegyek. Például Magyarországnak, régi határai visszaállítására....A kis államok kora lejárt..."332 Érdemes megemlíteni, hogy erre a műre a magyar diplomácia sem reagált, hogy tájékoztatta volna kormányát, s ennek ismeretében talán Bonczos és társai is másként kezelhették volna a magyar-német barátságot. Ezek a politikusok rendületlen bíztak a hitleri Németország becsületességében, fanatikusan hittek a tengelyhatalmak katonai győzelmében, holott 1942 őszén a háború menetében változás állott be, a németek támadása Sztálingrádnál elakadt. Az ország reálisan gondolkodó vezetői, közemberei és még sokan mások az egyszerű emberek táborából felismerték, hogy a tengelyhatalmak verhetetlenségének mítosza szertefoszlott. Ezen meglátásukat igazolta a szövetségesek katonai erejének számbeli és technikai fölénye, s nem utolsósorban erkölcsileg az a tény is, hogy a német fasizmus kegyetlensége a világ népeinek az ellenszenvét váltotta ki.

Az államtitkár a háború elvesztésének esetére - a propaganda eszközét bevetve - kilátásba helyezte a magyar nép Ázsiába történő kitelepítését. Ezzel a felvetésével természetszerűen a bolsevizmussal szemben igyekezett félelmet kelteni, s ezáltal is további kitartó harcra ösztönözni az ország lakosságát.

A háború során 1943-ban döntő fordulat következett be a szövetséges hatalmak javára. Az előállott helyzet kapcsán a Kállay-kormány angolszász orientációjú tapogatózásai arra késztették a németeket, hogy 1944. március 19-én megszállják Magyarországot. Horthy különvonata a klessheimi (Salzburg mellett) Hitlerrel való tárgyalásról ezen a napon érkezett vissza Budapestre. A kormányzó azonnal tanácskozott Kállay miniszterelnökkel, s utána összeült a koronatanács, ahol ez alkalommal megszövegezték a kormány lemondó nyilatkozatát, de ekkor még nem hozták nyilvánosságra. Sztójay Döme kormányát Horthy 1944. március 22-én nevezte ki, melynek tagjai a kormánypárt jobbszárnyából és Imrédy pártjának képviselőiből kerültek ki. A Sztójay-kormány kinevezésével a kormányzó a németek első kívánságát teljesítette,333 s ez a kormány már az ország meglévő erőforrásait teljes mértékben a háború szolgálatába állította. Sztójay miniszterelnöki kinevezésével együtt járt a kormánypárt vezéri posztjának átvétele is. A helyi kormánylap márciusban tudatta a lakossággal, hogy a Magyar Élet Pártja felvette soraiba Sztójay Döme miniszterelnököt, aki a párt szabálya értelmében annak vezére is lett.334

A háborús évek hatósági üldözései az egyes pártokkal, mozgalmakkal szemben oda vezettek, hogy Jaross Andor belügyminiszter 1944 márciusában feloszlatta a Független Kisgazdapártot és a Parasztszövetséget is. Jaross a rendelet kiadását az alábbiakkal indokolta: „Meggyőződésem, hogy a nemzet csak akkor lehet erős és tudja hivatását teljesíteni - kezdődött az indoklás -, ha a haloldali marxizmust,...annak belső szövetségeseit maradéktalanul felszámoljuk. Ennek a felszámolási processzusnak első lépéseit jelentik a kiadott rendeletek. .. .Azt hiszem, hogy a nemzeti közvélemény, valamint a magyar földműves társadalom tisztában van azzal is, hogy a most feloszlatott Parasztszövetség olyan célok szolgálatában állott, vagy olyan célokra kívánták felhasználni, amelyek minden tekintetben alkalmasak lettek volna arra, hogy a magyar társadalom legegészségesebb és legősibb rétegét szembe állítsák a társadalom egyéb rétegeivel.... Tudom, hogy a Parasztszövetség eddigi szervezetével a földmívességnek csak egy egész felszínes rétegét tudta magának megnyerni. Legyen tisztába vele a magyar földműves társadalom, hogy cselekedetem elsősorban az ő érdekeiben való, amikor múlhatatlan szükség van arra, hogy nemzeti társadalmunk... a legnagyobb veszéllyel szemben védekezzék, ez pedig a bolsevizmus".335

belügyminiszter fenti intézkedése arra vall, hogy a Parasztszövetséget a baloldal belső szövetségesének s a rendszerre nézve veszélyes szervezetnek tartotta, miáltal a likvidálását célszerűnek vélte. A rendelet kibocsátásával egyben a Független Kisgazdapárt sorsa is megpecsételődött, politikai működése a Horthy-rendszerben ezzel véget ért. Amint azt korábban jeleztük, Szentesen ennek a pártnak az egzisztálása már a Jaross által kiadott rendelet előtt az ismertetett okok miatt lehetetlenné vált.

A Magyar Élet Pártjának országos vezetősége pedig május 3-án tanácskozni ült össze; „a jobboldal megteremtése érdekében" - olvasható a helyi kormánylapban. Az értekezleten báró Vay László beszámolt azokról a tárgyalásairól, amelyeket a párt megbízatásából folytatott a kormányt támogató pártokkal. Ennek elhangzása után vitéz Lukács Béla, a párt országos elnöke bejelentette, hogy a vezetőség hat tagja lemondott, s a lemondásukat a pártvezér elfogadta. És a lemondottak helyébe az ügyek további vitelére háromtagú bizottságot választottak, melynek elnöke gróf Teleki Mihály, tagjai pedig vitéz Marton Béla és Bocsáry Kálmán országgyűlési képviselők lettek, s ez a bizottság gyakorolja a párt összes alkotmányos szerveinek jogkörét. A személyi változások - írja a sajtó -annak érdekében történtek, hogy „a párt igyekszik megtalálni a kibontakozás módját a tökéletesen megváltozott politikai viszonyok figyelembe vételével. Országos szempontból is - folytatódik a megállapítás -szükség van a helyzet tisztázására, mert ...azokat a célokat, melyeket a kormányzat és a jobboldali közvélemény maga elé tűzött, a régi pártkeretek merev fenntartásával megvalósítani nem lehet".336 Az újságközleményből megtudható, hogy a háború folyamán bekövetkezett fordulat hatására a Magyar Élet Pártjának felső vezetésében személyi változások történtek, és csak olyan politikusok vállalták vagy vállalhatták a párt további irányítását, akik még elvakultan bíztak a lehetetlenben, akik az előállott körülmények ellenére rendületlen kitartottak a végső győzelem hitében, amely ekkor már irreális reménységnek tűnt. A párt országos elnöke még 1944 nyarán is akként nyilatkozott a szentesi sajtó képviselőjének Pesten, hogy a MÉP politikáját a jobboldali fajvédelem, „a gömbösi politika alapelvei szabják meg".337 E kijelentés természetesen azt jelentette, hogy a helyi pártszervek is ezen politikai irányvonalat kötelesek követni.

A Horthy-rendszer szinte utolsó óráiban a Magyar Élet Pártja mellett 1944. május 20-án megalakult a Magyar Megújulás Pártja Csongrád vármegyei és szentesi csoportja. A párt megyei szervezete élére dicskei Komáromy Ede szegvári földbirtokos került, a szentesi csoport vezetője pedig dr. Káldy Lajos ügyvéd lett, helyettese Nagy Imre iparos s az ügyvivő Csernus Lukács Imre nyomdatulajdonos. A párt irodája Tóth József utca 2/a szám alatt volt, Káldy ügyvéd irodájában. A megalakulás alkalmával táviratilag üdvözölték a párt országos vezérét, Imrédy Bélát. Az új párt célkitűzését röviden abban jelölték meg, hogy hitet tenni a „zsidó liberális szellemtől megtisztított új magyar élet mellett".338 A rövid célkitűzés egyértelműen mutatja az antiszemita jelleget, azt hogy a zsidóságot diszkriminálni kell a magyar nemzettestből. A Magyar Megújulás Pártját még 1940 októberében Imrédy Béla alakította, s alakulása után rövid idő múlva szövetségre lépett a Pálffy Fidél vezetése alatt álló Nemzetiszocialista Párttal, és az 1944. március 22-én kinevezett Sztójay-kormányba a németek kívánságára három tagja bekerült.339 A forrás hitelt érdemlően bizonyítja, hogy helyi viszonylatban ez a párt a kormánypártnál is szélsőségesebb politikára szánta el magát, olyan helyzetben, amikor annak folytatására már semmi remény nem mutatkozott. Működése tiszavirág életű volt, mivel a front egyre rohamosabban közeledett Magyarország határai felé, és Szentesen 1944. október 8-cal, a szovjet csapatok bevonulásával végéhez ért maga a Horthy-rendszer is.

 

Jegyzet:

  1. Szentes (Szerk.: NAGY IMRE) Magyar városok monográfiája III. Bp. 1928. 322. (a továbbiakban NAGY IMRE: Szentes)
  2. HOLLÓS ERVIN - LAJTAI VERA: Horthy Miklós a fehér vezér. Bp. 1985. 214-215.
  3. NAGY IMRE: Szentes 252-253.
  4. TÖRÖK JÁNOS: A Kisgazdapárt Szentesi Szervezetének története 1939-1945 között. Szeged, 1981. (kézirat) 9-10. (a továbbiakban TÖRÖK J.: Kisgazdap.)
  5. VIDA ISTVÁN: A Független Kisgazdapárt 1930. évi békési programja (1930. október 12.). Történelmi Szemle, 1967/1. sz. 78-84. (a továbbiakban VIDA I.: Független Kisgazdapárt)
  6. Horthy Miklós titkos iratai. Bp. 1962. 478.
  7. MADÁCSY ÁGOTA: Nemzetgyűlési választások Szentesen 1920. Szentes, é. n. (kézirat) 2.
  8. MÉSZÁROS KÁROLY: Magyarország története 1919-1929. Bp. 1971. 29. (a továbbiakban MÉSZÁROS IC: Magyarország tört.)
  9. NAGY ISTVÁN: Magyarország története 1918-1949. Bp. 1981. 150. (a továbbiakban NAGY I.: Magyarország tört.)
  10. MADÁCSYÁ.:i. m. 3-9.
  11. Uo.
  12. NAGY IMRE: Szentes 322.
  13. TÖRÖK J.: Kisgazdap. 10-11.
  14. Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára (a továbbiakban CSML SZL) Csongrád vármegye alispánjának iratai (a továbbiakban Alisp. ir.) 4123/1930.
  15. CSML SZL Szentesi Kisgazda Párt jegyzőkönyvei (a továbbiakban SzKGP jkv.) 1921. február 13.
  16. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. február 20.
  17. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. február 27.
  18. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. április 17.
  19. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. december 18.
  20. CSML SZL SzKGP jkv. 1922. október 22.
  21. BEREND T. IVÁN - RÁNKI GYÖRGY: A magyar gazdaság száz éve. Bp. 1972. 106-114.
  22. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. május 15.
  23. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. április 17.
  24. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. december 26.
  25. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. szeptember 25.
  26. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. október 16.
  27. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. március 23.
  28. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. január 23.
  29. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. május 10.
  30. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. december 18.
  31. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. június 19.
  32. CSML SZL SzKGP jkv. 1921. október 16.
  33. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. január 20.
  34. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. február 21.
  35. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. június 15.
  36. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. szeptember 11.
  37. Magyarország története 1918-1919, 1919-1945. II. köt. (Főszerk.: RÁNKI GYÖRGY; szerk.: HAJDÚ TIBOR, TILKOVSZKY LÓRÁNT) Bp. 1978. 451-452. (a továbbiakban Magyarország története II.)
  38. Alföldi Újság (Szentes), 1922. február 9.
  39. CSML SZL SzKGP jkv. 1922. február 23.
  40. CSML SZL SzKGP jkv. 1922. február 23.
  41. Szentesi Hírlap, 1922. március 19.
  42. Szentesi Kisgazda, 1922. március 28.
  43. NAGY JÓZSEF: A munkáspártok és a Nagyatádi-féle földreform. Acta Academiai Agriensis XVI1I/6. Eger, 1987. 104-105.
  44. Szentesi Kisgazda, 1922. április 4.
  45. CSML SZL SzKGP. jkv. 1922. április 17.
  46. CSML SZL SzKGP. jkv. 1922. június 18.
  47. Alföldi Újság, 1922. április 20.
  48. Alföldi Újság, 1922. április 23.
  49. Alföldi Újság, 1922. december 24.
  50. Alföldi Újság, 1922. április 23.
  51. Uo.
  52. Szentesi Kisgazda, 1922. április 25.
  53. Szentesi Kisgazda, 1922. április 26.
  54. Alföldi Újság, 1922. április 27.
  55. Uo.
  56. Szentesi Kisgazda, 1922. április 29.
  57. Szentesi Kisgazda, 1922. május 3.
  58. Szentesi Kisgazda, 1922. május 9.
  59. Alföldi Újság, 1922. május 21.
  60. Szentesi Kisgazda, 1922. május 14.
  61. Alföldi Újság, 1922. május 18.
  62. Szentesi Kisgazda, 1922. május 16.
  63. Alföldi Újság, 1922. május 18.
  64. Uo.
  65. Szentesi Kisgazda, 1922. május 25.
  66. Szentesi Kisgazda, 1922. május 27.
  67. Alföldi Újság, 1922. május 21.
  68. Alföldi Újság, 1922. május 25.
  69. Uo.
  70. Uo.
  71. CSML SZL Szentes Város Központi Választmányának iratai/1922.
  72. CSML SZL Szentes Város Közgyűlésének jegyzőkönyve (a továbbiakban Közgy. jkv.) 42/1922. március 6.
  73. Alföldi Újság, 1922. május 28.
  74. Szentesi Kisgazda, 1922. május 30.
  75. STEIR MIKLÓS: Politikai újraorientálódás az 1920-as és 30-as évek fordulóján. Századok, 1986/ 2. sz. 265-267. (a továbbiakban STEIR ML: Politikai újrao.)
  76. CSML SZL SzKGP jkv. 1923. szeptember 6.
  77. KARASZ JÓZSEF: A Csongrád megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája 1843-1970. A Somogyi-könyvtár kiadványai 15. (Szerk.: PÉTER LÁSZLÓ) Szeged, 1974. 99.
  78. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. október 5.
  79. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. október 5.
  80. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. október 26.
  81. MÉSZÁROS IC: Magyarország tört. 83.
  82. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. november 30.
  83. CSML SZL SzKGP jkv. 1924. december 7.
  84. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. január 24.
  85. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. február 21.
  86. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. február 22.
  87. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. február 29.
  88. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. március 29.
  89. Uo.
  90. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. szeptember 11.
  91. CSML SZL SzKGP jkv. 1925. december 6.
  92. Uo.
  93. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. január 17.
  94. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. január 23.
  95. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. január 17.
  96. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. január 23.
  97. Uo.
  98. Uo.
  99. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. január 31.
  100. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. július 13.
  101. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. július 18.
  102. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. augusztus 26.
  103. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. október 26.
  104. Magyarország történte II. 546-547.
  105. NAGY I.: Magyarország tört. 203.
  106. Szentesi Hírlap, 1926. november 16.
  107. Szentesi Hírlap, 1926. november 17.
  108. Szentesi Hírlap, 1926. november 19.
  109. Szentesi Hírlap, 1926. november 19.
  110. Alföldi Újság, 1926. november 18.
  111. Alföldi Újság, 1926. november 21.
  112. Alföldi Újság, 1926. november 20.
  113. Szentesi Hírlap, 1926. november 19.
  114. Szentesi Hírlap, 1926. november 20.
  115. Alföldi Újság, 1926. november 21.
  116. Szentesi Hírlap, 1926. november 21.
  117. Uo.
  118. Szentesi Hírlap, 1926. november 23.
  119. Szentesi Hírlap, 1926. november 24.
  120. Szentesi Hírlap, 1926. november 25. m
  121. Szentesi Hírlap, 1926. november 27.
  122. Szentesi Hírlap, 1926. november 30.
  123. Szentesi Hírlap, 1926. december 1.
  124. Szentesi Hírlap, 1926. november 30.
  125. Szentesi Hírlap, 1926. november 28.
  126. Szentesi Hírlap, 1926. december 1.
  127. Uo.
  128. Szentesi Hírlap, 1926. december 2.
  129. Uo.
  130. Uo.
  131. Szentesi Hírlap, 1926. december 3.
  132. Szentesi Hírlap, 1926. december 5.
  133. Uo.
  134. Szentesi Hírlap, 1926. december 11.
  135. CSML SZL Közgy. jkv. 209/1927.
  136. Szentesi Hírlap, 1926. december 11.
  137. Szentesi Hírlap, 1926. december 12.
  138. CSML SZL SzKGP jkv. 1926. december 19.
  139. CSML SZL SzKGP jkv. 1927. január 2.
  140. VIDA I.: Független Kisgazdapárt 78-84.
  141. NAGY IMRE: Szentes 253.
  142. CSML SZL Szentesi Polgári Párt jegyzőkönyve (a továbbiakban SzPP jkv.) 1927. január 9.
  143. CSML SZL SzPP iratai 42/1928.
  144. CSML SZL SzPP jkv. 1928. december 16.
  145. CSML SZL SzPP jkv. 1927. március 20.
  146. CSML SZL SzPP jkv. 1928. március 11.
  147. CSML SZL SzPP jkv. 1927. december 11.
  148. CSML SZL SzPP jkv. 1928. február 5.
  149. CSML SZL SzPP jkv. 1928. február 26.
  150. CSML SZL SzPP jkv. 1927. december 11.
  151. CSML SZL SzPP jkv. 1927. június 19.
  152. CSML SZL SzPP jkv. 1928. március 11.
  153. CSML SZL SzPP jkv. 1927. november 27.
  154. CSML SZL SzPP jkv. 1927. november 20.
  155. CSML SZL SzPP jkv. 1928. február 5.
  156. Uo.
  157. CSML SZL SzPP jkv. 1928. május 13.
  158. CSML SZL SzPP jkv. 1928. június 3.
  159. Uo.
  160. CSML SZL SzPP jkv. 1928. szeptember 30.
  161. CSML SZL SzPP jkv. 1928. szeptember 30.
  162. CSML SZL SzPP jkv. 1928. március 11.
  163. CSML SZL SzPP jkv. 1928. szeptember 30.
  164. CSML SZL SzPP jkv. 1929. szeptember 29.
  165. CSML SZL SzPP jkv. 1928. május 13.
  166. CSML SZL SzPP jkv. 1928. május 13.
  167. CSML SZL SzPP jkv. 1927. november 27.
  168. CSML SZL SzPP jkv. 1929. november 10.
  169. CSML SZL SzPP jkv. 1929. március 10.
  170. CSML SZL SzPP jkv. 1929. április 7.
  171. CSML SZL SzPP jkv. 1929. május 20.
  172. CSML SZL SzPP jkv. 1929. május 5.
  173. LABÁDI LAJOS: A szentesi képviselő-testületi szociáldemokrata frakció és a mozgalom kapcsolata (1929-1937) Tanulmányok Csongrád megye történetéből IV. Szeged, 1980. 129. (a továbbiakban LABÁDI L.: Szentesi képvis.)
  174. CSML SZL SzPP jkv. 1927. november 13.
  175. CSML SZL SzPP jkv. 1927. november 20.
  176. CSML SZL SzPP jkv. 1929. június 21.
  177. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 130-133.
  178. CSML SZL SzPP jkv. 1929. november 10.
  179. CSML SZL SzPP jkv. 1929. november 17.
  180. CSML SZL SzPP jkv. 1929. november 24.
  181. CSML SZL SzPP jkv. 1929. december 1.
  182. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 133-134.
  183. Uo. 134-135.
  184. NAGY I.: Magyarország tört. 236-239.
  185. BALOGH - IZSÁK- GERGELY- FÖGLEIN: Magyarország története 1918-1975. Bp. 1986. 75.
  186. CSML SZL Közgy. jkv.) 21/1930.
  187. CSML SZL Közgy. jkv. 92/1930.
  188. CSML SZL Közgy. jkv. 346/1930.
  189. CSML SZL Közgy. jkv. 284/1930.
  190. CSML SZL SzPP jkv. 1930. április 6.
  191. GUNST PÉTER: A parasztság jövedelmi viszonyai az 1920-1930-as években. Századok, 1985/3. sz. 680-681.
  192. CSML SZL SzPP jkv. 1930. április 6.
  193. CSML SZL SzPP Iktatlan ir./1930.
  194. CSML SZL SzPP jkv. 1930. április 6.
  195. VIDA L: Kisgazdap. 78-84.
  196. STEIR M.: Politikai újrao. 267-268.
  197. Alföldi Újság, 1931. február 6.
  198. Alföldi Újság, 1931. február 12.
  199. Alföldi Újság, 1931. február 15.
  200. BEREND T. IVÁN - SZUHAY MIKLÓS: A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944 Bp. 1973. 226-228.
  201. Alföldi Újság, 1930. október 5.
  202. Alföldi Újság, 1930. október 14.
  203. Alföldi Újság, 1930. október 21.
  204. Alföldi Újság, 1930. október 28.
  205. Alföldi Újság, 1931. február 17.
  206. Alföldi Újság, 1931. április 26.
  207. BALOGH - IZSÁK - GERGELY - FÖGLE1N: i. m. 78.
  208. NAGY L: Magyarország tört. 254.
  209. BORSÁNYI GYÖRGY: Válságévek krónikája 1929-1933. Bp. 1986. 70.
  210. CSML SZL Csongrád megye alispánjának iratai (a továbbiakban Alisp. ir.) 6110/1931.
  211. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 149.
  212. Uo. 149-151.
  213. Szentesi Hírlap, 1931. június 21.
  214. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 151.
  215. Uo.
  216. Uo. 152.; Alföldi Újság, 1931. június 25.
  217. Alföldi Újság, 1931. szeptember 29.
  218. CSML SZL SzPP ir. 36/1931.
  219. CSML SZL SzPP ir. 34/1932.
  220. CSML SZL SzPP Iktatlan ir.
  221. CSML SZL SzPP ir. 32/1932.
  222. CSML SZL SzPP ir. 15/1932.
  223. CSML SZL SzPP ir. 9/1932.
  224. CSML SZL SzPP ir. 22/1932.
  225. CSML SZL SzPP ir. 45/1932.
  226. CSML SZL SzPP. Iktatlan ir.
  227. KÓNYA SÁNDOR: Gömbös kísérlete a totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Bp. 1968. 39.
  228. Magyarország története II. 657-677.
  229. NAGY I.: Magyarország tört. 261.
  230. KIS ALADÁR - LENGYEL ISTVÁN: Magyarország története (1932-1939) Bp. 1967. 8. (a továbbiakban KIS A.- LENGYEL I.: Magyarország tört.)
  231. NAGY 1.: Magyarország tört. 260-262.
  232. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 157-158.
  233. CSML SZL SzPP Iktatlan ir./1932.
  234. CSML SZL SzPP ir. 47/1932.
  235. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 157-158.
  236. CSML SZL Közgy. jkv. 265/1932.
  237. CSML SZL SzPP Iktatlan ir./1932.
  238. Magyarország története II.
  239. CSML SZL Csongrád megye főispánjának bizalmas ir. (a továbbiakban Főisp. biz. ir.) 264/1932.
  240. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 161-162.
  241. Szentesi Hírlap, 1935. február 24.
  242. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. február 24.
  243. Szentesi Hírlap, 1935. február 19.
  244. Szentesi Hírlap, 1935. február 21.
  245. KIS A.- LENGYEL L: Magyarország tört. 365.
  246. Magyarország története II. 710.
  247. KIS A.- LENGYEL I.: Magyarország tört. 365.
  248. Szentesi Hírlap, 1935. március 6.
  249. Szentesi Hírlap, 1935. március 7.
  250. Szentesi Hírlap, 1935. március 10.
  251. Szentesi Hírlap, 1935. március 8.
  252. Szentesi Hírlap, 1935. március 9.
  253. Szentesi Hírlap, 1935. március 10.
  254. Uo.
  255. Szentesi Hírlap, 1935. március 12.
  256. Uo.
  257. Szentesi Hírlap, 1935. március 13.
  258. Szentesi Hírlap, 1935. március 12.
  259. Uo.
  260. Alföldi Újság, 1935. március 17.
  261. Szentesi Hírlap, 1935. március 19.
  262. Szentesi Hírlap, 1935. március 12.
  263. Szentesi Hírlap, 1935. március 17.
  264. Szentesi Hírlap, 1935. március 24.
  265. Szentesi Hírlap, 1935. március 20.
  266. Alföldi Újság, 1935. március 20.
  267. Alföldi Újság, 1935. március 23.
  268. Alföldi Újság, 1935. március 24.
  269. Alföldi Újság, 1935. március 27.
  270. Alföldi Újság, 1935. március 28.
  271. Szentesi Hírlap, 1935. március 27.
  272. Alföldi Újság, 1935. március 21.
  273. Szentesi Hírlap, 1935. március 31.
  274. Alföldi Újság, 1935. szeptember 3.
  275. Uo.
  276. Alföldi Újság, 1935. szeptember 10.
  277. Csongrádmegyei Hírlap, 1936. június 27.
  278. Csongrádmegyei Hírlap. 1935. október 31.
  279. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 7.
  280. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 8.
  281. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 10.
  282. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 12.
  283. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 19.
  284. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 19.
  285. LABADI L.: Szentesi képvis. 167.
  286. Csongrádmegyei Hírlap, 1935. november 14.; CSML SZL Szentes Város Központi Választmányának jkv./1935.
  287. CSML SZL Főisp. biz. ir. 201/1936.
  288. CSML SZL Főisp. biz. ir. 229/1936.
  289. CSML SZL Alisp ir. 7609/1935.; Főisp. biz. ir. 48/1936.
  290. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 168-169
  291. Uo.
  292. Magyar történelmi kronológia az őstörténettől 1966-ig (Szerk.: GUNST PÉTER) Bp. 1968. 367. (a továbbiakban Magyar történelmi kronológia)
  293. Uo. 368.
  294. LABÁDI L.: Szentesi képvis. 187-188.
  295. Magyar történelmi kronológia 368.
  296. Magyarország története II. 919.
  297. CSML SZL Főisp. biz. ir. 326/1937.
  298. CSML SZL Alisp. ir. 6110/1931.
  299. Csongrádmegyei Hírlap, 1938. március 15.
  300. NAGY I.: Magyarország tört. 265.
  301. Magyar történelmi kronológia 370.
  302. Csongrádmegyei Hírlap, 1938. március 6.
  303. Csongrádmegyei Hírlap, 1938. március 8.
  304. Csongrádmegyei Hírlap, 1938. február 15.
  305. Magyar történelmi kronológia 370.
  306. CSML SZL Főisp. biz. ir. 212/1938.
  307. CSML SZL Főisp. biz. ir. 203/1938.
  308. Szentesi Napló, 1938. szeptember 6.
  309. Szentesi Napló, 1939. január 6.
  310. Szentesi Napló, 1939. május 16.
  311. Szentesi Napló, 1938. november 29.
  312. Szentesi Napló, 1938. december 2.
  313. Szentesi Napló, 1938. december 4.
  314. Szentesi Napló, 1939. január 8.
  315. Magyar történelmi kronológia 373.
  316. KIS A.- LENGYEL L: Magyarország tört. 45-46.
  317. Szentesi Napló, 1939. március 28.
  318. TAKÁCS EDIT: Adatok Szentes második világháború alatti gazdasági, társadalmi és politikai viszonyaihoz. Tanulmányok Csongrád megye történetéből. Szeged, 1979. 241. (a továbbiakban TAKÁCS E.: Adatok)
  319. Magyar történelmi kronológia 374.
  320. KIS A.- LENGYEL I.: Magyarország tört. 53.
  321. Magyar történelmi kronológia 520-521.
  322. TAKÁCS E.: Adatok 241-242.
  323. Uo.
  324. Szentesi Napló, 1939. május 16.
  325. TAKÁCS E.: Adatok 243.
  326. CSML SZL Közgy. jkv. 140/1939.
  327. Szentesi Napló, 1940. december 21.
  328. TILKOVSZKY LÓRÁNT: Bajcsy-Zsilinszky. Bp. 1986. 76.
  329. VÖRÖS VINCE: Magyar Parasztszövetség 1941-1944. Történelmi Szemle/1982, évf. 245.
  330. Szentesi Napló, 1942. május 23.
  331. Szentesi Napló, 1942. október 23.
  332. HERMANN RAUSCHNING: Hitler bizalmasa voltam. Bp. 1970. 10.
  333. Horthy Miklós titkos iratai. Bp. 1963. 439.
  334. Szentesi Napló, 1944. március 25.
  335. Szentesi Napló, 1944. március 30.
  336. Szentesi Napló, 1944. május 5.
  337. Szentesi Napló, 1944. július 5.
  338. Szentesi Napló, 1944. május 21.
  339. Horthy Miklós titkos iratai 478.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet