Bevezetés

 

"Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom, ma a Hegyalján jöttem keresztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú, hosszú rónaság le egészen a Tiszáig, keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely magában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék köpönyegben, komoly méltósággal, tövében Tarczal városa. Éjszakra a többi hegyaljai hegyek hosszú sorban, alattok Tálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat..."

Bár legismertebb költőnk, Petőfi Sándor köztudottan inkább a rónaság szépségeiért lelkesedett, e táj, a Hegyalja, – amelyet a költő a szerencsi Árpád-hegyről szemlélhetett – még őt is elbűvölte sajátos varázsával.

Szerencs a Nagyalföld és az Eperjes-Tokaji-hegylánc találkozásánál fekszik. A helységtől északra-északnyugatra húzódó hegyeket, amelyeken évszázadok óta a környékbeliek szőlőt termesztenek, a Szerencs-patak völgye elválasztja a Zempléni-hegység tömbjétől.

Ezért Szerencs és környékének helyzete többször változott abból a szempontból, hogy a Tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozónak tartották-e. Még egy 1641. évi szőlőrendtartás 13 felsorolt hegyaljai települése között ott olvashatjuk Szerencs nevét. Az 1737. évi királyi levonat azonban, amely először minősíti zárt termőtájjá a Hegyalját, már nem említi Szerencset és a környező falvakat. A XVIII. században a mezőváros többször kérvényezte a vármegyénél, hogy szőlőtermelése révén tekintsék hegyaljai helységnek. Ezt előbb a vármegye utasította el, majd Mária Terézia 1770-es rendelete után, mely szerint a hegyaljai települések az aszú termés után is tizedet kötelesek fizetni, a helybeliek sem szorgalmazták az ügyet. A XIX. század végén a hegyaljai szőlőket a filoxéra-vész pusztította. Az újratelepítés óta, tehát a XX. század első éveitől Szerencset és a környező községek közül Bekecset, Megyaszót és Monokot ismét Tokaj-Hegyaljához tartozónak tekintik.

Napjainkban Szerencs immár a Világörökség részét képező tokaj-hegyaljai borvidékhez tartozik.

Mivel a nagy múltú borvidéket az ország belsejéből e városon át lehet elérni, ezért találó az elnevezés: Szerencs, a Hegyalja kapuja.