Vallási élet

 

Az első népszámláláskor, 1786-ban a Tiszaderzs lakosságának zömét a reformátusok adták: 813 főnyi kálvinista református mellett 20 római katolikus és 9 görögkeleti vallású ember élt Derzsen.

A falu vallási megoszlása 1930-ban kiegyenlítettebbé válik: az 1879 főnyi református mellett 1148 római katolikus és 18 egyéb vallású (ebből 9 fő izraelita) él a faluban. Ebben szerepe van a derzstomaji határrésznek is, hisz ott a lakosság 2/3-a római katolikus vallású.

A Derzsi református egyházközség története:

A Tomaj-nemzetség egyik ősi birtoka, később részben ezek leszármazottai, részben mások nyernek itt birtokokat, így 1368-tól a füredi Kun család, 1499-től a Bajomiak, 1534-től a Dersyek. A hódoltság korában a Fürök, a szoklyói Szabók, a csernelházi Chernelek. A XVII. század elején a Székyek is jogot formáltak Derzs bizonyos részeire, majd a Wesselényi-féle összeesküvés korában a végvári vitézek is utat találnak Derzsre. Elsőben is a nagy kuruc, Széky Pál szendrői kapitány szerzi vissza ősi jussát. A Petneházy, a márkusfalvi Máriássy család is szerzett itt birtokot, kiket Lipót hűtlenség vádja alá fogva, az államkincstár konfiskálta Derzset. Azután a hosszadalmas perlekedésben a roffi Borbély Mihály a nyertes, aki 1728-ban 2000.-Ft-ért a derzsi birtok nagy részét megvásárolta a kincstártól. Később, vagy zálogjogon, vagy vétel útján az összes dezsi ősi birtokot megszerezte. 1745-ben Mária Terézia egész Derzset neki adományozta ama nagy mennyiségű zab, és 12.000.-Ft kölcsön fejében, melyekkel Borbély Mihály a porosz háborúk idején kisegítette a királynőt. 1769-ben még pert indít egy Máriássy örökös, de mégis kizárólagos földesúri jogon a Borbélyoké lesz Derzs. Leszármazottaik, a Szilassyak, Losonczyak is birtokosok itt.

A török hódoltság korához 8 portával érkezett el a község. Helyzete, a közeli Eger védelme alatt, azután sem romlott le. 1554-ben 4, 1564-ben 14, 1566-ban 17 portát találnak benne. 1576-ban 14 lakója 210 bárány után adózik. A Tizenötéves háború után elpusztul az apró falu, úgyhogy azután nehezen kap lábra. A XVII. században csupán egyszer, 1635-ben kerül magyar állami adóösszeírás alá, akkor is csak egy portával. A XVII. század végéről keltezett összeírás úgy tudja, hogy azelőtt tíz évvel a kurucok végleg elpusztították. A pusztítás előtt mindössze 15 szegény halász lakott benne, akik Petneházy földesúrnak 15.-Ft-ot fizettek évente, egy szolnoki török katonának pedig 1.-Ft-ot, egy meszely zsírt és egy sajtot. A Rabutin-féle, 1706. évi felvonulás bizonnyal nem sok főiégetni valót talált Derzsen. Bár 1711-ben már évi 144.-Ft adót vetnek ki a falura. 1713-ban Grassalkovics Antal jogügyi igazgató a környéken legtöbbre, 1.000.-Ft-ra értékeli Derzset a kincstár számára. Az 1715. évi állami összeírás 22 jobbágyot, 8 zsellért talál itt, akik 110 köblös szántót művelnek. Az 1720. évi összeírás már 7 nemest, 51 jobbágyot ír össze, az 1728. éviben pedig már a tulajdonukban lévő állatok száma is szerepel: 28 ökör, 36 tehén, 48 ló, 20 borjú, 24 sertés, 70 juh. Ekkoriban már a roffi Borbély Mihály a földesuruk, akinek évi 22.-Ft-on kívül semmi mással nem tartoznak, sőt szabadon költözködhetnek. A halászat, a kocsmáltatási jog fele jövedelme is őket illette.

Egyházi életének kezdete a kora-középkori eredetre utal. Az 1332. évi pápai tizedlajstromban már szerepel Derzs neve, amikor János nevű lelkésze szolgált itt, 1511-ben meg Fábián , derzsi presbiter subscribál a krakkói egyetemen. 1589-ben Sajószentpéteri András, az abádi lelkész, a papi tized nyolcadának felvételéről szóló nyugtájában azt írja, hogy ő a derzsi lelkész is, mert Derzs Abád filiája.

A szegénységgel sokat küzdött a kis egyház, de a roffi Borbélyok áldozatkészsége, s kivált Sárkány András lelkészük buzgó szolgálata, mindenkor biztosították a létminimumot. 1792-ben már egy három és egy mázsás harang állott a kissé rozzant haranglábon. A nehéz kezdetek után az egyházi élet fellendülését attól kezdve lehet számítani, mikor Borbély Mihály fia, Sámuel végleges lakását Derzsre tette át. Sámuel korai halála után özvegye, Görgey Borbála és fia, Imre nagy jótevői az egyháznak. A főkurátor „Imre Úr". Áldozatos munkájuknak köszönhető, hogy 1795-1796-ban felépült a mai templom, 1801 -ben a lelkészlak, 1803-ban az iskola. Ugyanezen évben Szűcs Istvánt választották lelkésznek, aki a XIX. század első felét töltötte ki tisztes szolgálatával, utóda Sőrés János a század második felét úgy, hogy egy századon át e két derék férfi szolgálata állandóságot teremtett a derzsi egyház életében. Zökkenőt nem is ismer az egyház újkori élete, hiszen a Borbélyok áldozatkészsége sem lankad. Évről-évre nincs is egyéb feljegyezni valója az esperesi vizitációknak, mint ez: noha egyike a legkisebb egyházainak, mégis a legjobb rendben, a legtűrhetőbb állapotban van. A falu összetartása, az uraság tekintélye mindent kiegyenlít egészen addig, hogy még 1850-ben is kiutasítanak a faluból az elöljárók egy rossz erkölcsű nőt. 1861-ben minden akadály nélkül készek a népképviseleti presbiteriumot megalakítani. 1870-ben 1.100.-Ft-os költséggel iskolát építenek.

Iskolai külön élet valószínűleg csak akkor következett be, mikor az anyásítás után az egyházi élet is megerősödött. Tanítok nevét 1686-tól ismerjük. Talán a XVIII. század közepétől már külön lánytanító is működött, de az állás csak jóval később került megszervezés alá. Addig pedig rendesen csak a harangozó látta el ezt a munkát. A helybeli születésű Péntek István harangozó és egyházfi, még 1791-1804- ig is szolgált ebben a minőségben, a maga köré gyűjtött 15-20 lány között, a tőlük szedett egy véka búzáért és egy márjásért. 1795-ben vallja a község jegyzője: „jó tanítójuk volna, de a növendékekkel mégis kevés eredményt tud felmutatni, mert az uraság szólítja dologra.". Hát még a lányok, akiknek a tanítója „csak itt tanult bundás", vagy „egy szegény szűrös embertől taníttatnak". Végre az iskolázás rendezésére a XVIII-XIX. század fordulóján sor került. 1803-ban új iskolai épületet emeltek, a tanítói díj levelet rendezték, a lányokat a fiukkal összevonták, a kor mértéke szerint, egyetlen szakképzett tanító keze alá. Mindenekfelett pedig tanítónak alkalmazták Tókos Benjámint, aki azután félszázadon át olyan kitartással nevelte a derzsi gyerekeket, mint Szűcs István lelkész a szülőket. Bár a Borbély- kúrián Tókosnak is akadt elfoglaltsága, 70-80 növendékből álló iskolája ellen mégis aligha eshetett kifogás. De még emlékezetesebb, hogy 1848-ban Tókos örökébe, egy egészen kivételes tehetségű, korát messze megelőző férfiút választottak tanítónak, Ince Lajost, aki mint a debreceni Kollégiumból harmadéves tógátus korában kikerült ifjú, szintén egy félszázadon át tartott kiváló szolgálatával, a legmagasabb szintre emelte a népoktatást Tiszaderzsen. 1871-ben a községtől kapott telken felépítik az új iskolai épületet, kiadós javadalmat jelentett az új díjlevél, de az iskolába lelket Incze öntött. A 80-90 növendék kezében csak az 1850-ben kiadott Szent História van, a többit Incze szakértelme pótolja. Ő maga készítette kéziratos jegyzetek között akadt ugyan olyan is melyeket, mint a vizitáció feljegyzi: „valódi szerencse", hogy nem ért rá felhasználni. Már 1863-ban a fiukat öt, a lányokat négy osztályba tanítja és Specimené (tananyag beosztás) nem a szokásos kegyes csalásokra utal. Az 1870. évi Specimené szerint beszéd- és értelemgyakorlatokat, természettant tanított, szemléltető eszközökkel dúsan felszerelt iskolájában. Földrajzból Derzs földrajzán kezdte módszeresen, s a Heidelbergi Káté összes kérdéseit megtanította a IV- V. osztályokban. Fényes pályafutás után 1889-ben fejezte be áldott életét, mikor az atyák nem tévesztették szem elől az általa elért színvonal megtartását. Elsőben is 1890-ben végre megszervezték a külön leánytanítói állást, és bele fogtak a második tanterem megépítésébe. Ez alapokon a derzsi iskolázás, akármilyen nagy áldozatok árán is, ma sem csökkent korszerű színvonalában.

Az egyházközség lelkipásztorai:

1646-1666 Szántai István
1667-1679 Szódai Mihály
1680-1686 Tolnai András
1686-1691 Domján Ferenc
1691-1700 Körtvélyesi János
1700-1701 Bodai István
1701-1706 Egyházi Mátyás
1706-1712 Turi György
1712-1720 Munkácsi István
1720-1725 Komádi Mihály
1725-1729 Pápai János
1729-1734 Szentandrási György
1734-1736 Sallós Benedek
1736-1740 Pataki József
1740-1742 Dömsödi Sámuel
1742-1750 Kállai István
1750-1776 Sárkány András
1776-1787 Kiss Sámuel
1787-1792 Récsei János
1792-1798 Szondy György
1798-1799 Szilva Gergely
1799-1801 Jezerniczky Ferenc
1801-1847 Szűcs István
1848-1890 Sőrés János
1890-1923 Gyüre László
1923-1935 Zsadon Sándor
1935-1952 Szappanos Károly
1952-1980 Ábrahám Antal

     Tiszaderzsen azóta nincs állandó lelkész. Tiszaszentimréről, Tiszaburáról és Abádszalókról jár át a lelkész temetni, istentiszteletet tartani.

Tóth Dezső tiszakürti református lelkipásztor „A Hevesnagykunsági Református Egyházmegye múltja" című munkájából lejegyezte:

Derzsi Oláh János