Műemlékeink:

A mai tolnai templom története 1773 - 1973.


A templom 200 éves jubileumára összeállított Fricsy Ádám S.J. tolnai káplán.
(rövidített változat)

Miért építenek az emberek templomokat?

A templom minden vallás számára az Istennel való találkozás helye. A keresztény ember ezen túl, itt találkozik a többi Isten-keresővel, mert kicsit úgy érzi, hogy Isten jobban figyel rá, kérő szavára, ha sokan imádkoznak együtt.

További cél, hogy itt találkozzon embertársaival. A keresztények úgy építették templomaikat, hogy a hívek is beférhessenek és együtt lehessenek Isten színe előtt. A kegyurak azért építettek nagy templomokat, hogy népüket összekovácsolja, összeforrassza.

Az építésből a nép is kivette részét, adományaival és munkájával. Tolnán több nemzetiség a sok ellenségeskedés után így hangolódott össze egy néppé.

A templom építői

A mai tolnai templom felépítésében, annak szervezésében négy embernek van kiemelkedő érdeme:

1. A tolnai földesúr és a plébánia kegyura, gróf FESTETICH PÁL Baltaváron született 1725-ben és ott is temették el 1782-ben. Apja, Festetich József 1742-ben vásárolta meg a tolnai uradalmat Apponyi Lázártól 32.000,- forintért.

A tolnai uradalom (Tolna, Kakasd, Belac, Kokovics, Kés) 100 évig volt a család kezén. Festetich Pál 1757-ben vette át a birtokot atyjától. Ő nyerte a család részére a Tolnai előnevet és 1766-ban a grófi címet.

Feleségével többnyire Baltaváron tartózkodott. Tolnára inkább csak látogatóba jött. Egy ilyen látogatás alkalmával, 1765-ben június 6-án, Úrnapján égett le a mai templom elődje, a Kapuváry féle templom. Ekkor a kegyúr kezdeményezésére és felajánlása alapján -20.000,- forint- indult meg az építkezés 1765-ben. Tehát a kegyúr birtoka szolgáltatta az építkezés anyagi alapját.

2. Gróf BATTHYÁNY JÓZSEF kalocsai érsek. 1727. január 30-án született Bécsben. Atyja, Batthyány Lajos kancellári tanácsos, majd az ország nádora.

Batthyány József tanulmányait Kőszegen a jezsuita kollégiumban kezdte. Nagyszombatban jogot és teológiát tanult. 1751-ben újmisés. Az ifjú pap pályája meredeken ívelt fölfelé, amit az apa nádorsága is elősegített.

Egy évi erdélyi püspökség után, 1760-ban kalocsai, 1776-ban esztergomi érsek, majd két év múlva bíboros. 1779-ben halt meg Pozsonyban. Mivel Festetich eladósodott, birtoka eladását, vagy bérbeadását tervezte. 1768. március 29-én kötötték meg a bérleti szerződést, mely során Battyány érsek bérbe vette Tolna városát, Kakasd és Belacz falukat, Kajmád és Kákorcz pusztákat, valamint Faddnak egyharmadát, 1768. május 1-től 1782. április végéig terjedő időre 170.000,- forintért.

3. DEMKOVICS JÓZSEF, aki a kalocsai érsektől vette bérbe Tolnát, mint a birtok albérlője. (Brüsztle a Recensio III. kötete 973. oldal szerint Demkovics fia Zsigmond pálos rendi szentkúti házfőnök, míg az apa a rend ügyvédje!? - más adat ezt cáfolja).

A tolnai halotti anyakönyv szerint Demkovics József 1781. október 11-én halt meg Tolnán 54 éves korában, itt temették, de sírhelye ismeretlen. Keménykezű, erős akaratú gazda volt. Bérlősége idején a városban is az ő akarata volt a döntő. Amíg a templom épült, a plébánosnak sem engedett beleszólást, még a mellékoltárok képeinek elhelyezését is ő döntötte el. Így aztán kettőjük között vita, ellentét alakult ki.

Demkovics érdeme, hogy a templom a tervezett 10 év helyett három év alatt felépült. Halála előtt egy hónappal végrendelkezett, melynek bevezetője vallásos emberre utal. 100-100 forintot hagyott az általa épített, és a ferences atyák templomában érte mondandó misére. Védőszentjét nagyon tisztelte, hálával emlékezik meg róla.

4. NUNKOVICS JÁNOS plébános. Értényben született 1737-ben. Szülei elszegényedett nemesek. Apja kovácsmester volt.

Középiskoláit Székesfehérvár, majd Győr városában végezte. Filozófiát Nagyszombatban tanult, a teológiát Pécsett, a Kapuváry Márton által épített szemináriumban 1760-ban fejezte be, amikor pappá szentelték.

Másfél év múlva, mint adminisztrátor vette át Egervári Páltól a tolnai plébánia vezetését. 1767. március 17-én kapta plébánosi kinevezését. Itt halt meg 49 éves korában, 1786-ban, a templom alatti kriptába temették. (A kriptát Király József püspök 1811-ben lezáratta, mert lejárata nem felelt meg.) Nunkovics sürgette a templom építését és némileg ellenőrizte a munkát, gondoskodott a szentelésről.

A templomépítés előzményei

A plébánia építése

A világi pap plébánosok első otthona egy hitvány viskó volt, melyet még a ferencesek rendeztek be 1723 előtt.

Kapuváry Márton idejében új plébánia épült. Két szoba, konyha, mellette házvezetőnői szoba, kamra, majd pince, istálló, fészer. A város építtette, de a padlózást, a plébánosnak kellett fizetnie, valamint a kocsiszín, szénapajta és a kocsis szobácskájának építési költségét is. Az épület cseréptetős volt, több mint 20 évig állt.

Nunkovics plébános új plébánia építését sürgette. Festetich gróf méltányolta ez igényt, és bár gazdatisztje és a város is el akarta halasztani az építést, úgy határozott, hogy 5 tágas szoba, egy cselédszoba, konyha, kamra, pince és tágas istálló épüljön.
A város bírája, Klein János az esküdtekkel egyetértésben úgy döntött, hogy 400 forintot ad az építéshez, de a tervezést és kivitelezést vállalja az uraság. Festetich ezt elfogadta és az uradalom részéről a dunai halászat jövedelmét ajánlotta fel erre a célra. A város megfúratta a kutat és nagy mennyiségű téglát adott. Ezután elakadt a támogatás.

Az uradalom jobban állt, felhúzatta a falakat és tető alá hozta az épületet, majd az intéző azt írja a grófnak, hogy nincs pénz. 1764-ben az őszi esőzés miatt magas volt a vízállás, és gyenge a halfogás. Ilyen magas vízállásra még nem emlékeznek, mióta Festetich az úr Tolnán. Úgy látszik, ennek ellenére a munkát folytatták, mert 1765 tavaszán a mesterek sorra jelentkeztek a bérükért.

Ez év Úrnapján, amikor a templom (Kapuváry temploma) leégett, a plébánia épületét sikerült megmenteni. Egy kiálló gerendába kapott bele a tűz, de azt eloltották, a sövénykerítést lebontották az épület körül, hogy a tűz terjedését megakadályozzák. A templom leégése miatt még kevesebb pénz jutott a plébániára, mert az uraság a pénzt, "az új templom fundamentumához kéntelenítette fordítani."

A templomépítés megkezdésének újabb akadálya és oka, hogy a magyarországi jobbágyság jogviszonyai a török idők óta rosszabbak lettek. A földesurak emelték a robotot és a különböző szolgáltatásokat. Ez elkeseredést váltott ki. Urbalialis forrongás indult meg Tolnán is, amikor eljutott a néphez Mária Terézia humanitárius rendelkezésének, az urbáriumnak a híre.

Általános vágy volt a terhektől és az uraktól való megszabadulás. "Eleget uraskodtak a szegénységen." Tolnán ugyan nem folyt vér, de volt munka-megtagadás. Két évig nem vállaltak munkát az uraságnál. Sokan saját termésüket sem takarították be. Festetich idegenből volt kénytelen aratókat hozni.

1767-ben felgyújtották az uraság szalmakazlait, majd július 5-én az intézőlakást, és nem mentek tüzet oltani. Többen elmenekültek, elköltöztek, értékesebb holmijukat a plébániára mentették, a tűztől való félelmükben. 1767 őszén kezdtek hazaszivárogni az elmenekültek. A faddiak már egy évvel előbb alávetették magukat az új, egységes urbáriumnak. A tolnaiak vontatottan ugyan, de teljesítették a 12 napi robotot, és elfogadták a határ igazságosabb felosztását. A hetvenes évek elején, az urbáliális felülvizsgálat alkalmával általános panasszal már nem álltak elő. Így a templomépítés éveiben aránylag nyugalom és béke volt a városban. (E leírással érzékeltetni kínáltam a helyzetet. A Historia az eseményeket részletesen ismerteti.)

Az uradalom helyzete a templomépítés előtt:

Az 1744-es összeírás szerint 100 hold szántó volt saját kezelésben. Ennek évi hozama 167 forint. Három nyomásos művelési mód folyik, minden munkát a cselédek végeztek e területen, mivel gyalogrobotot az uraság nem kért. A többi jövedelem a jobbágy telkek, mesterek, bérlemények, kocsma, pálinka- és sörfőző, halászat, stb. eredménye. Így a birtok évi össz. jövedelme 2100,- forint.

Ezt a birtokot vette meg Festetich 1742-ben 32.000,- forintért. A lakosság létszáma 1744-ben 1500, 1753-ban 1000. A csökkenés oka a terhek növekedése miatti elvándorlás. A növekedés az 1760-as években indul meg, amikor új telepesek érkeznek. Így 1764-1773. között 139 új ház épült. A plébános a forrongások idején a bebörtönzöttek védelmére kelt. Levelében olvashatjuk:
"Hallatlan dolog, hogy szoptatós nőket, akik semmit sem vétettek Excellenciád ellen, megkötözve és összebilincselt lábakkal olyan kegyetlen börtönbe vessenek, hogy hozzátartozóik még kenyeret se vihessenek nekik. - De még kegyetlenebb dolog, hogy Szekszárdon bebörtönzött asszonyoknak egy nyaláb szalmát, vagy szénát se engednek adni, hogy arra fektethessék csecsemőjüket... Ezért bátorkodom Excellenciás uram, térdenállva és teljes alázatossággal az Üdvözítő öt szent sebére kérni, megkövetni, hogy a fokságban levőket, ... legalább a nőket méltóztassék kegyesen szabadon bocsájtani.

Epedve kérem kedvező intézkedését: Pinznacker József
tolnai plébános és kerületi öspörös".
(A plébános, valószínűleg levele miatt, Tolnáról Tevelre helyezték. A nép nagyon szerette.)

A forrongás ideje alatt a gazdasági és egyéb uradalmi épületek állapota is tovább romlott. Jórészt sövényfalu építmények és cselédházak náddal, egyes épületek cseréppel fedve. A birtok bérbeadásakor készült leltár 1769-beni állapotot sorol fel tételesen. 1767-ben 2300 a lakosok száma. Az uradalom területe 3000 hold szántó és 900 hold rét.

Festetich eladósodott, sürgősen pénzre volt szüksége. A tolnai uradalom bizonytalan jövedelme, s a tervezett templomépítés miatt nem látott más megoldást, hogy adósságait rendezze, mint a birtokot bérbe adni olyan bérlőnek, aki azonnal fizet. Ilyen szempontok alapján jöhetett létre a szerződés gróf. Batthyány József kalocsai érsekkel 1768. május 1-jén 13 évre szólóan. A bér 170.000,- forintot tett ki.

Az érsek 36.500,- forintot adott a szerződéskötés után, május 11-én Festetichnek, s a szerződés szerint vállalta az adósságok megfizetését a kölcsönzők részére, vagyis összesen 170.000,- forintot fizetett ki. Továbbá vállalta, hogy a bérleti idő alatt felépíti az új templomot, amelybe oltárokat, prédikáló széket, orgonát készíttet, s harangokat, órát tetet a toronyba.

Egyéb kötelezettségek: sörház felújítása, a kastély építésének befejezése, bebútorzása, üvegház és vendégfogadó építésének folytatása, használatba adása. Külön kikötés, hogy a szigetben lévő fácánost az érsek fenntartja.

Grabovics Lázár, a földesúr jószágkormányzója igyekezett összegszerűen is kimutatni az érsek kötelezettségeit, de a számítások 200.000,- forintra rúgtak.

Az érsek kérdése, hogy ki lehet-e hozni ezt az összeget a tolnai birtokból 13 év alatt úgy, hogy a tisztviselők és alkalmazottak is megkapják fizetésüket és haszon is maradjon?

Amikor elkészült az átadási leltár, aláírták: Grabovics Lázár tolnai és Barcza István baltavári jószágigazgató, mint átadók; Jányi János és Horváth Antal érseki meghatalmazottak, mint átvevők, Jékey József szolgabíró és Stankovszky György megyei esküdt jelenlétében és hitelesítésével.

Az érsek a szerződéskötés után egy évvel vette át a birtokot, amikor készpénzzel rendelkező bérlőt talált, nemzetes és vitézlő Demkovics József személyében. Ekkor azonban új szerződést írtak, mert Festetich nyilván belátta, hogy elvárásait nem lehet kigazdálkodni. Ezért 3 esztendővel meghosszabbították a szerződés időtartamát és a bérlő megkapta a visszatartott Hencse pusztát is. Az érsek viszont vállalta, hogy az épületeket helyrehozza, cseréppel fedeti, a templomot pedig fényűzően díszíti saját költségén.

E második szerződés szerint vette bérbe Demkovics Tolnát a kalocsai érsektől évi 18.000,- forintért. 1769. augusztus 12-én pótszerződésben rögzítették, hogy a bérlő hozza rendbe a felsorolt épületeket, építteti fel a templomot. A templom főoltárának és a kastély bebútorozásának költségei az érsekre maradtak. E teendőkért a bérlő a két utolsó esztendőre ingyen megkapja Hencse-pusztát.
Így a három gazda közül Demkovics lett az úr Tolnán. Kemény uralma ellen Nunkovids plébános hol az érsekhez, hol Festetichhez fordult. Kettejük viszonya így megromlott. Ennek ellenére a tolnai templom 3 év alatt, 1772 őszére úgy-ahogy elkészült, és ez Demkovics érdeme.

A templomépítés története

Demkovics az építkezésnél a gazdaságosság sorrendjét követte. Így először megépült a sörház, a vendégfogadó, mert az, elkészülte napjától hasznot hozott. Ezután fogott hozzá a templomépítéshez. A harangokat előbb vásárolta meg, mint a torony elkészült, mert a halottra való harangozás során az is pénzt hozott.

A plébánost más szempontok vezették. Ő mielőbb szeretett volna az új templomban misézni. A Szent Sebestyén kápolna kicsi, és távol volt a plébániától. Esős időben csak kerülővel lehetett megközelíteni. Így aztán panasszal élt a bérlő ellen. Grabovics írja: "Nunkovics nagy protestációval rajtam jött, hogy csak sörházat, fogadót építünk, Isten házáról pedig nem gondolunk!"

Demkovics a saját elképzelései szerint szervezte, tervezte a munkát. Sajnos, az építés alapiratanyaga ismeretlen. Így ismeretlen az építésvezető, a tervező, a különböző szakmunkákat tervezők és végző személyek stb. Valószínűleg ezek Demkovics iratai között lehettek és nem kerültek még elő, vagy már megsemmisültek.

Néhány iparos nevét rögzítették a különböző számlák és levelek. Lakatos: Krieg Lőrinc, tolnai; asztalosok: Schwerer József a tölgyfa-munkát, a többit Sehársch Vince pécsi, illetve tolnai mesterek végezték. Bádogos: Kaufmann János pécsi, ; üveges: Donner Mátyás bonyhádi; kőfaragó: Mithács Ferenc pécsváradi, aki az oromzat szobrait készítette, melyek ma is állnak. Az ács neve ismeretlen, szekszárdi.

Az építésnél felhasználták az 1765-ben leégett templom használható anyagát. Nincs tudomásunk új alapkő letételéről, tehát a mai templom alapkövét a Kapuváry-templom alapköve képezi. A középkori pálos templom kövei is beépültek, sőt, Kajdacs határában is volt egy romtemplom, amelynek köveit a följegyzések szerint elhordták az épülő tolnai templomhoz. A szükséges téglát a három tolnai téglaégető szállította. Az égetéshez szükséges fát a helybeliek termelték ki az uraság erdejéből. Ugyanonnan termelték ki az oltárhoz, szószékhez, padokhoz, tetőszerkezethez szükséges fát.

A torony faszerkezetébe 40 tölgyfát dolgozott be az ács, aki a Dumna-parton dolgozott. Ott állította fel a tetőszerkezetet, amit aztán darabonkint hoztak fel és helyezték a tetőre.

A meszet és a homokot dunai úton szállították. Státuáknak, grádicsoknak (oszlopok, lépcsők) és efféle szögletes köveknek a szállítása szekereken történt Pécsváradról, a kőbányából. Ott készültek az oromzat szobrai is. A kőművesek neve ismeretlen. A tolnai nép is nyilván kivette részét a munkából, akár beszámított robotba, vagy parancsra, és önkéntesen is. Grabovics írja, hogy Demkovics a szegénységet sorrul-sorra hajtotta, így bizonyos, hogy a nép sok verejtékes munkával járult hozzá az építéshez.

Az adatok bizonysága szerint a mai tolnai templom egyes elemei, kövei 640 évesek. Egyesítik magukban a középkori szerzetesek zsolozsmáját, a reformáció zsoltárainak zengését, a távoli hazájukból idetelepültek sóhajait, honvágyát, a barokk katolicizmus öntudatos lendületét, és az azóta eltelt két század nemzedéseinek főleg eucharisztikus és szűzmáriás áhítatát.

A templom bemutatása

A tolnai templom barokk stílusban épült (1769-1773) Tornya 53 méter magas és messzire tekint a dunai árterület síkságán.
A homlokzat négy szakaszos:
Első szakasz: A díszes kapubejáratot két kőoszlop képezi, s a rajta nyugvó félköríven két puttó látható fekvő helyzetben. Az egyik a hit keresztjét, a másik a remény horgonyát öleli magához. A szeretet szimbólumát az ív tetején álló illóolaj-váza képezi.
A félkörívben Tolna mezőváros bástyás címere látható. Tőle jobbra és balra az építés befejező éve: 17-73. Alatta pedig a templom védőszentjének címe olvasható:
REGINA COELI.
Második szakasz: Középen hegedűtok formájú ablak, tőle jobbra és balra szoborfülke, benne két magyar szent király, István és László életnagyságú, bécsi barokk stílű szobra áll. A frontnak e két szakaszát két pillérpár tagolja és összefogja a középütt félkörívvé alakított párkányzatot, mely alatt a Festetich címer látható. (Kék) mezőben (arany) koronán egymással szemközt ágaskodó oroszlánok, jobb, illetve bal lábával egyenes kardot tart mindkettő, másik lábukat egymás felé nyújtják; tetején grófi korona három sisakkal. Az elsőnek sisakdíszében egy jobbjában követ tartó daru van.
A harmadik frontszakaszt középütt egy kereszt-veretes kerek ablak díszíti. A toronyhoz simuló kisívek szélén csonka pilléren áll Szent Péter és Szent Pál apostol hazai barokk stílusú szobra. Ezt a részt a toronytörzsön feljebb haladó pillérpár karcsúsítja és sima toronypárkányzat zárja le. Ennek a tetején, már a front negyedik szakaszába nyúló, két kőből faragott váza áll, mely egyenletessé teszi az átmenetet a 18 méter széles épületfront és a keskenyebb toronyrész között. E két díszes oszlopfős pillér, s a félkörrel megtört párkányzat arányosan fogja közre a toronyablakot és a toronyóra számlapját. A toronysisak kettős vetületű, bordázott hagyma alakú, s a gömbön álló különösebb dísz nélküli kereszttel végződik. (A keresztet 1958-ban cserélték, amikor a gömbbe okmányt tettek az utókor számára.)

A templom falazata és méretei

A fal vastagsága a torony alatt 2 méter. A pillérek, amelyek az egyes boltíveket tartják, ugyanilyenek. A fal átlagos vastagsága 1,5 méter. A hajó belső hossza 26 méter, a szentélyé 12 méter. A teljes belső hosszúság 38 méter. Belső szélesség 13,5 méter, magasság a legmagasabb helyen 15,7 méter.
A négy boltszakaszos hajót hat, a trapéz alapú szentélyt két ablak világítja meg. (Eredetileg a szentély oltára, a főoltár képe fölött, a belépővel szemben is volt egy kör alakú ablak, amelyet befalaztak, és így a szentély enyhén homorodó óriási falfelületet nyert.

A templom berendezése

Az épülő templom szentélye 1770 őszére tető alá került. 1771-ben a hajó nagy része készült el. Ekkor a torony felőli részen deszkafalat emeltek, így már misézhettek is benne. 1772 őszén már annyira kész a templom, hogy Nunkovics plébános meghívta Országh András általános helynököt Pécsről, aki november 30-án, népnapján benedikálta a templomot.
Az ünnepélyes felszentelést az 1773. év Nagyboldogasszony napjára a templom búcsújára tervezték, de különböző akadályok merültek fel, majd Nunkovics plébános halála után meg is feledkeztek róla.
A szenteléskor 1772-ben készen állt a főoltár "azon módon, mint a Széchenyi udvari kápolnában vagyon" - írja a plébános. Az oltár fölött baldachin, szerül egy lécekből kialakított korona volt, belül fagerendák, és négy oszlopon pihent. Fehérre festették és igazi arany volt a dísze.
1859-ben ezt az oltárt lebontották, és a mai márvány oltár került a helyére, amely Gianone János pécsi szobrász alkotása.
Tudjuk, hogy a templom védőszentje: a mennybe fölvett Nagyasszony, amely az idők folyamán sem változott, de a festő ismeretlen.
A mellékoltárok 1773-ban készültek, egyformák, csak a kép feletti angyalkák elhelyezése oltáronként más-más. Az oltárképek a tolnai plébánián készültek, de a "képíró" neve ismeretlen.
A baloldai első mellékoltár képe Szent Pál megtérését ábrázolja. A kép közepét az ágaskodó ló foglalja el. Művészeti szempontból elismerésre méltó a két főszereplőnek, Jézusnak és Pálnak a képe, a kép átlós sarkába való elhelyezése. Finom kidolgozású a hanyatt fekvő Pál arca.
A jobboldali első mellékoltárt Szent József képe díszíti. Igaz barokk beállításban. Szent József félig térdelő helyzetben, megcsókolja a kis Jézus jobbkezét, míg Ő baljával rózsakoszorút tart nevelőatyja feje fölé. A kép alsó mezejében a Szentcsalád Egyiptomba menekülése látható.
Mivel az oltárképek állításáról nincs indoklás, feltehető, hogy a kor szokása szerint az építők Festetich Pál, Battyhány József és Demkovics József védőszentjeinek dedikálták a két első mellékoltárt.
Jobb oldalt a második mellékoltáron Nepomuki Szent János képe látható. A kép három részre tagolódik: balra lent János pap a gyóntatószékben ül és hallgatja a királyné gyónását. Középtájon látjuk, amint Jánost a hídról a Moldva folyóba dobják. A kép felső részében a megdicsőült gyóntató látható, amint a halál után is épségben maradt nyelvét tartja kezében győzelmi jelvényként. (Tolna, mint Duna melletti város, a sok hajós adhatott indoklást, hogy a hajósok védőszentjének oltárt állítsanak az új templomba.)
A negyedik a Szent Kereszt oltár, mely a barokk időkben a tisztítóhelyen szenvedők oltára.

Keresztelőkút

A berendezésnek liturgiailag fontos, és művészileg nagyon szép kelléke. 1777-ben készült, szürke márvány a talapzat és a medence. A felépítmény fából készült, tetején Jézus megkeresztelésének fafaragású jelenete, mely 1781-re készült el. (A talapzat 34,- forintba, a felépítmény 9,50 forintba, a faragvány 7 forint és 50 krajcárba került. Időközben a vízmerítő kagyló elkallódott Keresztelő János kezéből. A lakatos által készített ajtópánt és zár 4 forintba került.)
Négy márványból készült szenteltvíztartó volt a bejáratnál. 1776. szeptember 22-én helyezték el. Kettő ma is eredeti helyén van.

Padok és gyóntatószék

Demkovics 1771-beni szerződése alapján Sehársch Vince helybeli asztalos 32 temlomi pad és 2 gyóntatószék, valamint az uraság részére egy külön pad rendeléséről szól. A padok és egy gyóntatószék a következő év Nagyasszony ünnepére el is készültek. Egy gyóntatószék később lett kész. A mester anyaghiányra hivatkozott. E puhafából készült padok több, mint 100 évig szolgálták a hívek kényelmét.
Pécsi József plébánossága idején a pécsi székesegyház kiárusított padjaiból olcsó áron vásárolt szép faragványokkal díszített tölgyfa padokat és padnak való anyagot. Ekkor készültek a ma is meglévő padok. A régiek anyagát is bedolgozták, a padok alá dobogó is készült, de számuk 28-ra csökkent.
A prédikáló szék a főoltárral együtt készült el egyszerű barokk stílusban. A szószék dobján Jézus az emmauszi tanítványokkal féldomborzatos képe látható a középső részen. Két oldalán pedig Jézus tanítványaival a teremben. Finom munka a hangfogó tetején álló Jó pásztor szobor, lapátkiképzésű pásztorbottal a kezében és báránnyal a vállán.
1773-ban készült a templom "flastromozása" téglával. A toronyóra is ekkor készült és "igen helesen jár" - írják róla. 100 év múlva Pécsy újra cserélte. A mester neve ismeretlen.
A templom első orgonája 18 változatú volt.
Harangok: Demkovics még a templom elkészülte előtt két harangot öntetett, az egyik 3 q volt, a másik 1,5 q

A temlomépítés költségei: 1773. novemberében összesen 18.845,- forintot mutatott ki Demkovics. Anyagár (mész, cserép, vas, tégla) 6.667,- forint
iparosoknak összesen: 12.178,- forint

E kimutatásban nem szerepel a fa-anyag, és sok más, valamint a segédmunka, a harangok, az oltár állítása, stb. Ebből következtethetünk arra, hogy mennyi lehetett a nép munkája, a fuvar, a robot, amit nem is lehetne forintban kifejezni. Ezért gondoljunk néha rájuk is, emlékezzünk meg a névtelen építőkről, akik e szép templomot örökségként hagyták az utókorra.

Javítások, átalakítások, beszerzések

Mivel a templom erősen kiemelkedik környezetéből, a vihar számtalanszor jelentős kárt tett a tetőzetben. 1774. június 24-én, Keresztelő Szent János ünnepén olyan nagy szélvihar támadt, "hogy utolsó ítéletnek lenni látszott". A kár nagy volt. A templom szentélye és a sekrestye tető nélkül állt. A javítást a templompénztárból fizették. Nagyobb javítást végeztek az 1800 körüli években. A tetőzet szabadon állt, amikor óriási vihar támadt, és vízzel borította el az egész padlásteret.

Beszerzések

Nunkovics plébános, hogy megmutassa, nem pazarolta el a templom pénzét, 1776-ban albát és más fehér anyagokat vásárolt. 1778-ban 3 miseruhát, dalmatikákkal, 2 pluviálét (vecsernye-palást), 1 aranyozott ezüst kelyhet, és pacifikálét (kis kézi kereszt) vett a templom pénzéből. Mindezek olyan díszesek - írja a plébános-, hogy akármelyik katedrálisba beillenének.
1782-ben is vett 2 kelyhet, teljesen aranyozott, kupája és tányérja 13 latos ezüstből, talapzata és csomója rézből való.
A templombelső eredetileg fehér volt. 1834-ben újra meszelték az egészet.
Nagyarányú külső és belső tatarozást Pécsy József plébános végeztetett az 1853-1858-ig terjedő időben, amikor báró Sina Simon volt a kegyúr.
A templom és a plébánia tetőzetének kijavításához 11 ezer új cserepet használtak fel. Új ajtók és ablakok készültek. A szentély 3 ablaka és a kórus-ablak színes üveget kaptak. A toronyba új lépcsőt helyeztek. A szentsír kápolnát rendbehozták és kifestették. A templombelsőt újra vakolták és elsőízben kifestették az egészet. Durbach József pesti vezetésével végezték a munkát.
A szentély kupolájában a Szentháromság, az oldalfalakon Szent István és Szent László képe díszlett, egy-egy relieffel. A hajó első kupolájában a Szentcsalád, a másodikban a Háromkirályok hódolata, a harmadikban a vallás allegorikus képe keltett áhítatot a hívekben.
A pillérek fejét barnára festették, a falakat világos márványozott festéssel látták el. A fő- és mellékoltárok képeit Újházi Ferenc újította fel, Menk Lipót aranyozta a kereteket. Rosmayer Ferenc és neje Schwarzkopf Rozália ekkor állíttatta a vörösmárvány főoltárt, amelyet Daróczy Zsigmond prelátus kanonok áldott meg. Pécsy örömmel mondta: "Fönséges látványt nyújt az egész templom!".
A tetőt 1863-ban teljesen újjáépítették, amelyhez a fát Trencsénből hozták. Ezután a külsőt hozták rendbe, majd 13 év után ismét javítani kellett a tetőt, mert beázott. 1882-ben Pécsy újra "márványoztatta" a festést és megtisztíttatta a képeket Cserna Károly tolnai származású festővel, aki a főoltár képét elevenebb színekkel frissítette fel.
1886-ban villámkár után a tornyot vörösréz színű festékkel vonták be és villámhárítót szereltek. Pécsy József 50 éves plébánossága idején sokat tett a templomért. Az egyház- és nevelésügy terén kifejtett munkásságáért I. Ferenc József király koronás aranykereszttel tüntette ki.
1907-ban újra kellett festeni a templomot. Ekkor Sándor Béla tanár a kupolában ma is látható képeket, Cserna Károly a díszítő festést készítette.
1938-ben festette Éber Sándor bajai, tanítóképző intézeti tanár, festőművész, a főoltár mögötti falfelületre a gyönyörű óriás freskót. A mennyezeti festést Cserna Rezső javította. A pillérek és lábazat nemes műmárvány burkolatot kaptak. A színes ablakokat Kákonyi Ferenc készítette, Makray Lajos plébánossága idején, egyes családok és szervezetek adományából. Az adakozó neve az ablakon olvasható. Ekkor épült az emeletes katolikus Szent Imre iskola.
A Historiában olvashatunk a dunai árvizekről, a II. világháborúval kapcsolatos és azt követő eseményekről, a templom javításairól és a hitélet eseményeiről.
Néhány említésre méltó adat:

1946. november 24-én éjjel betörtek a templomba. A tabernákulumot kirabolták. A jól induló gyors nyomozás hirtelen leállt. Ennek titkára egy levél utal!? 1947. augusztus 15-én áldották meg az új szentségtartót, amelyet a híres Budapesti Bittner cég készített. A neves ötvösmesternek ez az utolsó munkája, Párizsban is bemutatták. Az áldoztató kelyhet is pótolták. Az Oberhauser cégtől vették és a rablás évfordulóján áldották meg, vették használatba.
1952-ben új főkaput kapott a templom. Tolnai ácsok munkája. A ma is látható főkapu faragvány díszeit egy szovjet katona, "az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egy tagja" készítette.
A továbbiakban szó esik az iskolák államosításáról, a hitoktatásról, stb.

Egyéb dologi adatok:

1950. március 18-án áldották meg a szentsírban elhelyezett új szobrot, amelyet a Zsolnay gyár kiárusításán vettek.
1955-ben javították az orgonát és motoros fújtatóval látták el.
1962-ben megkezdték a templom renoválást.
1967-ben az ideiglenes szembemiséző oltárnál mutatta be ezüstmiséjét Fricsy Ádám S.J. tolnai káplán.
1972-ben történt a harangok villamosítása.
1981 folyamán készült el a liturgikus tér a szembemiséző oltárral, Báthory László plébánossága idején, Tímár György pécsi egyházmegyés pap tervezése alapján. A következő években elkészült a padok fűtése.
A közelmúltban történt a világítás teljes felújítása, már Lendvai István plébánossága idején, valamint a színes ablakok kijavítása. Toronyóra készült és minden délben tárogatózene hallatszik a toronyból.
Ha pedig napjaink eseményeit, terveit tekintjük, akkor a hitélet megújítását is szolgálják Lendvai István apát-plébános intézkedései; a katolikus iskola beindítása; a katolikus ifjúsági ház tervezett építése, valamint a templomnak folyamatban levő teljes belső felújítása.
Jó lenne, ha mindezen munkák eredménye a tolnai lelki élet megújulását is eredményezné. Ne csak új templombelső legyen, hanem lélekben megújult, istenkereső szülők, gyerekeikkel és ifjúságunkkal együtt rátalálnának Urunkra, akinek imádásra templomunkban összegyűlünk!

Irodalom:

1. Győrffy György: István király és műve
2. Mohács emlékezete
3. Tanulmányok Tolna megye történetéből
4. Historia Domus
5. Fricsy Ádám S.J.: Tolna templomai
6. Fricsy Ádám S.J.: Tolnai barátok száz éve
7. Historia Parochiae oppidi Tolna (1944-74.)

Készült: 1995. áprilisában

 

Kálvária-kápolna

 

Említése elsőízben 1740-ben történik. Kapuváry leltárában egy tarka, vászonból készült antipendiumot említ, amely a Kálvária kápolnába való. Ő írja, hogy a második keresztjáró napon - áldozócsütörtök előtti kedd - a körmenet a Kálváriára vonul, valamint általános szükség idején a könyörgő körmenet.

A kápolnát, a stációkat és a kereszteket Markmiller Bertalan állíttatta, Berényi Zsigmond püspök jóváhagyásával. (1739-1748.)

A keresztút elején levő kereszteket Messinger Mihály, a feljárónál lévőt Kli Vitus gazdag urasági bérlő szerezte. Kapuváry az "új kálvária" előtti kereszt felállításáról ír. Ezek szerint régebben is volt ezen a helyen kálvária, amelyet Markmiller rendbehozatott?! Így a munka befejezésének éve 1745, mely évszám rá is került a címer két felső sarkába.

A terület két sarkán egy-egy képfülke is épült valamikor. Ma is áll az egyik, benne Trisovszky Szilárd domborítása: Feszület, alatta szent sír; A másik képfülkét, melyben a Fájdalmas Szűz képe volt, az 1960-as években az út szélesítésekor lebontották.

Az év folyamán többször is miséztek a kápolnában a hívek kérése szerint. Az 1956-os dunai árvíz után új lakótelep alakult ki a térségben. Az itt élők részére a vasárnapi szentmisét a kápolnában tartják, ahová 1995-ben oltárszekrényt is beépíttetett a plébános, Lendvai István apát.

Egy másik tény igazolja, hogy a kápolna nem üres helyen épült. Röviddel Kapuváry elköltözése után halt meg Köndricska János Sándor ágostonos harmadrendi remete. Pinznacker József plébános temette 1740. március 1-jén. Három évvel később Dubovszky András, ugyancsak ágostonos remete telepszik le a tolnai kálvárián a püspök és a földesúr engedélye alapján. 1743. július 22-én a megye uraitól engedélyt kér, hogy remetelakot építhessen.

A remetéket az egyházi hatóság számon tartotta, felügyelt rájuk. Cellájukat rendszerint régi templomok romjai között állították fel. Ők lettek a romok gondozói, az oda jövő nép imáját, énekét irányították. Így ők lettek a templomromok helyén kialakuló búcsújáró helyek irányítói. A sokfelé található remetekápolnák története nemcsak az egykori remetékre, hanem egykori templomokra, kolostorokra vezethetők vissza.

Az a tény, hogy Tolnán a kálvárián is éltek remeték, arra enged következtetni, hogy a török előtti időből való templom, vagy kolostor állhatott e helyen. A feltevést megerősíti, hogy a kálvária környéki építkezésekkor több sírt is feltártak. Lehetséges, hogy itt állt a pálos templom és kolostor? Ásatások híján ez csak feltevés marad.

A Kálvária-kápolna téglából épült, jól lezárt kis szentély volt. 1765-ben mégis betörtek és kifosztották. 1779-ben a kápolna állapota rossz, ezért a hívek ígérik a püspöknek, hogy átépíttetik nagyobbra és karbantartásáról a jövőben jobban gondoskodnak. Az átépítéshez a püspök az engedélyt meg is adta.

Az 1814. évi vizitáció feljegyzései: "A kápolna bővítve lett, renoválták, cseréppel fedték, fatornyot építettek, melyben kis harang is van." Említik még a fájdalmas Szűz szép oltárképét. Ugyancsak itt kell megemlítenünk, hogy az 1950-0981-as évekban a vallásellenesség eredményeként egyesek abban lelték örömüket, hogy megcsonkították a kápolna körüli és más helyeken is a keresztek kő-Krisztusait. Az 1990-es évek során a megcsonkított kereszteket kijavították, fém Krisztus-alakot helyeztek rájuk, Lendvai István plébános terve szerint. (A csonkítások azonossága egy személyre, "egy értelmi szerzőre" enged következtetni.)

 

Mözsi templom


A ma már Tolnához tartozó Mözsön a szekszárdi Stann Jakab építette fel az r.k. templomot a XIX. század harmincas éveiben. A megrendelok (vagy az építészmester) konzervativizmusára jellemzo, hogy a klasszicista stílus alig érvényesül még az épületen, a korábbi kömlödi templom inkább tartozik ehhez a stílushoz.

 

Az út menti szobrok és kápolnák


 

A keresztény ember szent térben és időben élt. A napi ritmusát az imák és a harangzúgások, az egész évet pedig az egyházi ünnepek osztották szakrális ciklusokká. Lakóhelyének pedig térbeli szakrális hierarchiája volt, amit a templom, a Szentháromság, a kápolnák, a kálvária és a szentek szobrai határoztak meg. Ha a keresztény ember kiment reggelente a határba dolgozni, vagy ha végigment faluján, egy megszentelt területen haladt végig. Jeles ünnepeken, körmenetek alkalmával pedig külön is felkeresték ezeket a szent jeleket, és meghatározott szertartás keretében megerosítették a velük való kapcsolatot. A települések szakrális központja természetesen maga a templom volt. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a település világi központja ritkán egyezett meg a szakrális központtal. A templom kiszakadt a világi forgatagból. Ha a terepviszonyok megengedték, gyakran a fotér közeli dombtetore került. Természetesen a fotér szakralizálását is elvégezték, ennek ideális formája volt a Szentháromság elhelyezése. A fotér és a templom terének összekapcsolását szentek szobraival, kisebb Szentháromságokkal, esetleg - a templom közvetlen közelében - kereszttel oldották meg.


A település belterületén Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobra volt a leggyakoribb. Szent Jánost gyakran tették hidakra, vizek közelébe is, hiszen ezek védoszentje is volt. János mellett a falvakban megtaláljuk még Bálint, Sebestyén, Rókus, Antal szobrát is. A Mária oszlopoknak nincs helyi hagyománya, csak Fácánkerten van egy naivabb változata. Máriát viszont gyakran tették a keresztek talapzatához. Néhány németlakta településen Strass Kapelle-ket, az utca vonalába beépített kis kápolnát is találunk. Ez a szokást néhány magyar faluban is átvették, sok ilyen emlék maradt fenn például a keresztény jámborságáról elhíresült Sióagárdon. Ezek a kápolnák ugyan szerény felszereltséguek -jobbára csak század elei értéktelen gipszszobrok és olajnyomatok alkotják berendezésüket-, de néprajzi szempontból mindenképpen figyelemre méltók.


A településbol kivezeto utak mentén, a faluszéleken, a határban találjuk a kereszteket és Szent Vendel szobrait, a szőlőhegyeken Szent Orbánt. Egyes helyeken kisebb kápolnákat is állítottak ezeknek a szenteknek. A Kálváriák stációsorai általában a falvak fölötti dombokra kerültek.

Az útszéli szobrok állításának szokása a megyénkben a XVIII. század elején veszi kezdetét, és az egész XIX. század során tart. A legkorábbi szobor minden valószínuség szerint a tolnai Nepomuki Szent János szobor. Ezt a rajta lévo címer tanúsága szerint Wallis gróf állítatja, tehát még 1732 elotti, mert ekkor a gróf eladja a tolnai birtokát Apponyi Lázárnak. Ez a korai dátum figyelmet érdemel, mivel Pesten is csak néhány évvel korábban emelik az elso Nepomuki szobrot. Ezt idorendben a teveli templom elott álló Szent Flórián és Nepomuki Szent János szobor követi, 1750-bol.

Nepomuki Szent János szobra Tolnáról


A szobrok állítása a XVIII. század végén válik tömegessé, elsosorban a németek lakta falvakban. A XVIII. század végére azonban a magyar falvakban is elterjed. (Regöly, Báta) A XVIII. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerubb szent. Kultusza azonban a XIX. század elején hirtelen hanyatlani kezd. A XIX. század derekától már csak elvétve állítanak neki szobrot. (Sióagárd, tolnai rév). Minden jel szerint a megfeszített Krisztus ábrázolása terjedt el legkésobb, legalábbis koszobrok formájában. A XVIII. században csak a templomokban és a kálváriákon találkozunk ezzel az ábrázolási móddal. A ko keresztek állításnak szokása csak a XIX. század elején lett általános, és jobbára a falusi kofaragó mesterek készítették ezeket az emlékeket. Baranya és Tolna német lakosságát zömmel a mecseknádasdi kofaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal.

  
 

egyéb szentek Út menti keresztek Út menti kápolnák

 

Római Katolikus Templom

A ma már Tolnához tartozó Mözsön a szekszárdi Stann Jakab építette fel az r.k. templomot a XIX. század harmincas éveiben. A megrendelok (vagy az építészmester) konzervativizmusára jellemzo, hogy a klasszicista stílus alig érvényesül még az épületen, a korábbi kömlödi templom inkább tartozik ehhez a stílushoz.

 

Festetics kastély

 

 

Festetics kastély


A korábban gróf Wallis, majd rövid ideig Apponyi Lázár tulajdonában lévo uradalmat 1742-ben vásárolta meg Festetics József. Ezt követoen a Festeticsek csaknem egy évszázadon keresztül birtokolták Tolna mezovárosát, Kakasd és a szomszédos Belac falvait. Festetics József halála után hosszabb ideig (1767-1784) a Kalocsai Érsekség (Batthányi József) bérli az uradalmat. Jelentos reformkori muvelodéstörténeti fejlemény az, hogy 1836-ban Festetics Leó kezdeményezésére Tolnán nyílik meg az elso kisdedóvóképzo iskola, ami 1844-ben Pestre költözött. Kakasdot és Belacot Bezerédj István 1840-ben vásárolta meg, majd ezt követoen rögvest szerzodést köt a kakasdiakkal a jobbágyi terhek megváltásáról. Tolnán ezidotájt pedig báró Sina szerez komoly érdekeltségeket, akit számos más új birtokos követ. Ma csak szerény épületnek tunik a Festeticsek egykori XVIII. századi kastélya. A grófi kastély a várossal együtt 1844-ben leégett, így az egykori kastély ma csonkán, pusztán rokokós díszítéseinek gazdagságával emelkedik egy átlagos polgárház színvonala fölé.

 

A Tolnai Mozi története

 

Fortuna mozi a Deák Ferenc utcában

A két világháború közötti Tolna megyei mozik történetét bemutató sorozatunk befejezo cikkében Tolnára visszük el olvasóinkat. A megyében lévő városok beturendes névsorában utolsó helyen szereplo település, mozi történeti szempontból, a vizsgált idoszakban az elso helyet érdemelte ki. Ugyanis itt – igaz, hogy csak a húszas években – egyszerre két olyan vállalkozás is muködött, mely filmvetítéssel foglalkozott. Az egyik a Deák Ferenc utcában lévo Fortuna Mozgó. Ide a mutatványosi engedélyt Szegedi Szüts Ferencné 1921-ben kapta.

A másik a Ferenc József utca (ma Bajcsy Zsilinszky utca) több épületét is kipróbáló Nemzeti Mozgó. Itt 1920-ban még két társengedélyes volt Liebhauser György és Wolf Ferenc személyében. 1925-tol azonban, Wolf lemondása után Liebhauser egyedül maradt. A két mozgó, szinte az indulástól kezdve, állandóan „harcban” állt egymással. Ez nemcsak a versenybol adódó természetes ellenérdekeltségbol, hanem a forgalomra jelentos hatást gyakorló ingatlan birtoklásáért folytatott küzdelembol is következett. A központi helyen lévo Deák Ferenc utcai épület fekvésénél fogva kedveltebb helye volt a nézoknek. Ehhez további elonyök társultak még. A kb. 400 fos nézoteru Fortuna 100-zal több látogatót tudott leültetni, mint a kb. 300 fos befogadó képességu Nemzeti. Míg a Ferenc József utcai épület, illetve épületek csak idolegesen átalakított helyiségek voltak, addig a Fortuna alapveto rendeltetése a filmvetítés volt. Később az ellentéteket tovább élezte az a belügyminiszteri döntés is, mely a Tolnán muködtetheto mozik számát egyben határozta meg. A két vállalkozó között, a kölcsönös feljelentések miatt elmérgesedo ügyet 1924-ben, majd 1927-ben Budapestrol érkezett miniszteri tisztviselo vizsgálta ki, aki a két félt megegyezésre kötelezte. Ennek során – az 1927 januárjától vállalkozását többszöri meghosszabbítással szünetelteto – Szütsné , a bevételbol neki biztosított részesedés fejében, lemondott engedélyérol.
Így a Fortuna megszunt, a Nemzeti pedig átköltözött a Deák Ferenc utcai épületbe – amely ma kereskedelmi vállalkozásnak ad otthont –. Az ellentábor személyi összetételében ido közben változás történt.
A Liebhauser rokonságához tartozó vitéz Umbrai Ferenc (nevét Oszvaldról magyarosította Umbraira) lépett előtérbe, aki, a korszak végéig, az egyetlen tolnai mozi üzemeltetoje maradt.

 

Aradi Gábor
levéltáros

 

Tolna épületei és műemlékei

Tolna

Alkotmány utca (Fujtó) 22. szám: a Herbária épülete, 1900-ban a Selyemfonoda részeként épült. Itt zajlott a selyemfeldolgozás elsõ fázisa, a "fojtás", valamint a raktározás. [1]Kápolna: Márkmiller Márton építette 1743-ban, barokk stílusban. Kerítésének déli sarkában áll a Szent Sír Kápolna, rézdomborítású Korpusszal. "Kapële"[2]Kálvária domb: A Kálvária stációinak jelenlegi elrendezése Pécsi József plébánossága idején a XIX. század második felében valósult meg. A stációk képei az 1950-es években készült Zsolnai kerámiaképek. "Kálfáripërg" [3]
 
Eötvös utca "Nájsulkász" 7. szám: Iskola. Épült 1898-ban. Elemi iskola, tanonc-iskolaként mûködött 1948-ig. Mûködésének századik évfordulóján Wossinsky Mór nevét vette fel. [4]
 
   
Deák Ferenc utca "Szëkszárdi ucca" 15. szám: provinciáló szecessziós lakóház. [5]14. szám: homlokzatán szerény eklektikus vonások fedezhetõk fel. [6]13. szám: négytengelyes lakóház, provinciális-szecessziós stílusú. [7]87. szám: a "Kispolgár Ház" típusa, négytengelyes, klasszicizáló-eklektikus stílusú, a XIX. század végén épült. [8]89. szám: lakóház a XX. század elejétõl. [9]93. szám: a volt Kõmûves Szakszervezet Székháza. A századfordulón épült, szépen helyreállított, falán emléktábla. [10]10. szám: a volt Mozgófilm színház épülete, csúnya fémburkolata alatt szép, szecessziós homlokzat található. [11]8. szám: volt Polgári Takarékpénztár. Erre vonatkozó felirat olvasható a szépen helyreállított homlokzaton. Eklektikus stílusú szép épület. [12]7. szám: Itt mûködött az izraelita hitközösség iskolája, rituális fürdõje. A telek hátsó részén állt a hitközösség tagjai által az 50-es években elbontott zsinagóga. [13]6. szám: eklektikus lakóház, üzlettel. [14]5. szám: eklektikus épület, lecsupaszított homlokzattal. [15]3. szám: a két világháború között bankként mûködõ eklektikus lakóház. [16]
 
Pajta tér Szûz Mária szobor a XIX. századból. "Öltöztetõs Mária" [17]
 
Major-köz A Bercsényi utca sarkán Szent Antal szobor található. "Gránáriperg" [18]
 
Damjanich utca"Nájkász" 2. szám: XVIII. századi népi lakóház eredeti ablakokkal. [19]25, 34, 35, 42. szám: népi lakóház. Építésének idején a város szélsõ utcája volt. [20]
 
Szentháromság tér"Vohámárkplác" Nevét a Szentháromság szoborról, illetve az 50-es évekig itt tartott heti piacokról kapta. A Szentháromság szobor1829-ben, copf stílusban készült. "Hájliktrajfáltihkájt" [21]
 
A tolnai oszlop 1823-ban készült. Monumentális, ám kissé provinciális hangulatú alkotás, számos ikonográfiai érdekességgel. Szent Kristóf a messzi utakra járó tolnai kereskedõk védõszentjeként került rá, Szent Orbán és Szent Donát a szõlõmûvelõk és a boros gazdák miatt. Szokatlan viszont, és a megyénkben egyedülálló Xavéri Szent Ferenc, a népszerû missziós szent ábrázolása.
     
 
Szekszárdi utca"Herekászl"

1. szám: valaha kávéház, ma üzlet. Elrontott architektúra látható. [22]7. számú épület: lakóház és üzlet, szecessziós stílusú. [23]A buszmegálló melletti parkban 1848-as centenáriumi emlékmû található. [24]

 
Kossuth Lajos utca "Tëmplomucca"

A 6. számú épület elõtt, 1997-ben állított Széchenyi szobor látható. [25]7. szám: a múlt században postaként mûködött, nevét az itt lakó"Dalmannékról" kapta. "Dalmann-ház".8. szám: valaha díszes ("Cifra-ház"), eklektikus polgárház, lecsupaszított homlokzattal. "Rosmayer-ház". [26]9. szám: a századfordulón épült eklektikus polgárház. [27]10. szám: 1930-ben épült római katolikus iskolaépület. [28]31. szám: a XVII. században épült plébánia épület. [29]30. szám: római katolikus templom, 1773-ban épült barokk stílusban. Mellette balról Szent József és Szûz Mária (Regina Ceoli), jobbról feszület és Szent Flórián szobra helyezkedik el. A bejárat fölött Batthyány-címer látható. A falfülkékben Szent László és Szent István szobra figyelhetõ meg. [30]12., 13., 14., 15., 16. és 18. számú házak: eklektikus stílusban épült polgárházak, szecessziós és romantikus stílusjegyekkel. [31]17. szám: lakóház a XVII. század végérõl szép, boltíves kapuval. Volt Iparos Kör, elrontott részletekkel. [32]24. szám: falán Wosinsky Mór emléktábla. Wosinsky Mór szekszárdi apát, régész, tudós, a megyei múzeum alapítója volt. Szülõháza állt itt. [33]20. szám: kékfestõ mûhely. A hajdan virágzó kézmûves ipar utolsó, még ma is mûködõ mûhelye. [34]Az utca keleti végénél kezdõdõ keskeny, macskaköves, romantikus köz a Holt-Dunához vezet. [35]

 

 


 
Magaspart utca 29. szám: provinciális szecesszió stílusában épült lakóház, elõtte Nepomuki Szent János szobra áll. [36]17. szám: népi lakóház, valószínûleg halászház volt. Jelentõségét festõi elhelyezkedése növeli. [37]7. szám. Népi lakóház. [38]LátképekZsiliprõl: a Duna-partra, a Magaspart u. 29-re (Umbrai-sarok). Víziszínpadról: a Magaspart utcára, az augusztusi "Thelena Fesztivál" rendezvényeinek színterére, a zsilipre, a selyemgyárra, a Holt-Dunára.
 
Garay utca"Garaikäszl" 12. szám: provinciális eklektika stílusában épült lakóház. [39]6. szám: orvosi rendelõ, valaha a Garay család kúriája. Késõ barokk, korai klasszicista stílusban épült. [40]3. szám: népi lakóház. [41]
Bezerédj Pál tér 1. szám: XVII. századi lakóház eredeti ablakokkal. [42] 8. szám: népi lakóház, szép, jellegzetesen magas "tolnai" kerítéssel. [43]
 
Selyemgyár utca"Spënátbäkterkäsl" 5. szám: óvoda, melynek falánál emléktábla található, mely az itt mûködõ, az ország elsõ óvó képzõjének állít emléket. Az épület késõbb finánclaktanyaként mûködött. Az utca is errõl kapta a humoros népi elnevezést. [44]
 
Bezerédj István tér A tér fõ épülete a selyemgyár. Ipari mûemlék. Épült 1894-98 között. Eredeti neve: Magyar Királyi Selyemfonoda. Építõi: Bezerédj István és Bezerédj Pál. Állandó emlékkiállítás tekinthetõ meg itt, elõzetes bejelentkezést követõen. [45]A gyár elõtti parkban Páduai Szent Antal szobra áll, mely eredetileg a mai gyár udvarának helyén, a Duna-parton állt. A terjeszkedést követõen került a térre. [46]A szobor melletti saroképület (Bezerédj utca 5.) Martinek József festõ háza. Meghalt: 1993-ban. Képei megtekinthetõk. [47]
 
Fürdõház utca Az utca elején balról egy emeletes épület található ("Szabó malom"). Ma a gyár raktára. [48] 12. szám: polgárház, nagy pincével. Az 1812-es térképen már látható. [49]5., 6., 7., 9., 10., 11. számú házak: halászházak, úgynevezett "szórt" falú házak. A házakba beépítve, és az udvarok térburkolatában középkori elsõdleges beépítésû kövek találhatók. [50]8. szám: "Stern" ház. Klasszicista stílusú lakóház, mûhely, raktár. [51] A Fürdõház utca és Malom utca által határolt terület festõi látványt nyújt.
 
Malom utca"Milkász"
A város egyik legrégibb utcája. A XIX. században épült, de klasszicista stílusban. Ez a stílus a 13., 23., 32., 33., 34., 39., 42., 48., 50., 51-es számú házakon jól megfigyelhetõ. [52]A 37-es számú ház homlokzatán felirat látható: "Korcsma a Gõzhajóhoz, sör, bor, pálinka". [53]A Malom utca - Dombori utca keresztezõdésben kõkereszt áll. [54]
   
Festetics utca "Postkast"

1. szám: A XVIII. század második felében, a gróf Festetics család által épített barokk stílusú kastély jobb szárnya. Népi neve: "Rudolfisekasztel". Falán emléktábla õrzi Gróf Széchenyi István itt tartózkodásának emlékét. [55]Az épület elõtt Nepomuki Szent János barokk stílusú szobra található. A város legrégibb köztéri szobra, talapzatán a Wallisok címerével. A XVIII. század elején állították, a mostani városháza elõtti részen. [56]2. szám: a kastély része volt. [57]3. szám: pincéje a kastélyé volt. [58]4. szám: a kastély cselédháza volt. Lebontották. [59]136. szám: épült az 1830-40-es évek fordulóján, klasszicista stílusban. Szép kocsifelhajtójának látványát az elrontott homlokzat csorbítja. Festetics Sándor tulajdona volt. "Sándorkasztel". [60] 131. szám: a XVIII. században Ferenc-rendi kolostornak épült, barokk stílusban. Volt zárda, dohánybeváltó, huszárlaktanya. Jelenleg zeneiskola. Falán a tolnai születésû Fusz János zeneszerzõ emléktáblája látható. [61]128. szám: barokk épület - igen romos állapotban -, a XVIII. század elsõ felében épült. A város talán legrégibb épülete! [62]

 
Szent Imre utca"Súlkäsz" 6. szám: XVIII. századi lakóház. [63]7. szám: szecessziós iskolaépület. [64]
 
Bajcsy-Zsilinszky utca"Prunekäszl"

1. szám: szecessziós lakóház. A kerítése védelmet érdemelne! [65]3. szám: romantikus lakóház elrontott részletekkel. [66]131. szám: valaha rangos épület, elrontott homlokzattal. [67]129. szám: klasszicizáló lakóház. [68]4. szám: eklektikus lakóház. [69] 116. szám: eklektikus stílusú épület, jelenleg református imaház. [70]12. szám: Az 1885-ben alakult Önkéntes Tûzoltó Egyesület székháza. Az egyesület életével, munkájával kapcsolatos relikviák megtekinthetõk. [71] Az udvarban az 1911-ben mûködését megkezdõ egyenáramú villanytelep épülete helyezkedik el. (Ma sportszékház) [72]113. szám: négytengelyes, rangos polgárház, eklektikus stílusban épült. [73]111. szám: népi lakóház szép kerítéssel. [74]19. szám: szecessziós stílusú épület, díszes "ájfúrral". Az 1910-es években a postahivatalnak adott helyet. [75]22., 23. szám: eklektikus lakóházak a XIX. sz. végérõl. [76]107. szám: provinciális-szecessziós stílusban épült az 1910-es években. Volt "Hága-bolt", ma is üzlet. [77]73. szám: eredetileg lovassági laktanya, késõbb szovjet laktanya. Ma a Sztárai Mihály Gimnáziumnak ad otthont. Épületei 1893-ban épültek. [78]Elõtte Szent Sebestyén szobor és feszület található. [79]Kissé távolabb, a városból kivezetõ út mentén, a laktanya kerítésének beugrásában apró kápolna van. Valamikor Szûz Mária szobra állt benne - ma üres -, egyik oldalán kõkereszt, másikon Szt. Vendelt ábrázoló kõszobor. (Régebben erre hajtották ki a jószágokat a legelõre.) [80]A Bajcsy utca - Kaszárnya utca sarkán kõkereszt van. [81]

 

 
       
 
Hõsök tere"Fruhtplác"

Városképi jelentõségû épületegyüttes, a Bajcsy utca 19., 22., 23, 107. és a Madách utca 1., 46-os házakkal együtt.1. szám: Városháza. Eklektikus stílusú. Tervezte és építette Náhm Antal. Falán négy emléktábla látható. [82]2. szám: jelenleg óvoda, eredetileg Festetich Ernõ által építtetett klasszicizáló stílusú lakóház. "Ernestkäszl". [83]3. szám: egyszerû klasszicista lakóház. [84]A Hõsök tere közepén emlékpark található: I. világháborús (1923), II. világháborús (1998), és '56-os emlékmûvel. [85]

 
A jelentős értéket képviselő I. világháborús emlékművet éppen 75 évvel ezelőtt, 1929 augusztusában avatták fel a mai Hősök terén. A háromalakos, bronzból készült szobrot József királyi herceg leplezte le. Az alkotás Orbán Antal budapesti művész munkája, a talapzatot Mühl-percz János, budapesti kőfaragó készítette. Az emlékmű 21.500 pengőbe került. A Tolnán „Hősök szobra”-ként ismert alkotás egyik oldalán már a rendszerváltás után, 1998-ban állították fel a II. világháborús, a másik oldalán pedig az 1956-os emlékművet, mindkettő Szatmári Juhos László, szekszárdi szobrászművész alkotása. A mözsi világháborús emlékművet 1993-ban avatták. Tolnán és Mözsön is van 1848-as emlékmű. A legújabb mementó Tolnán, a Szent István téren látható: 2002-ben itt állították fel a holokauszt-emlékművet, ami Gáti György budapesti szobrászművész alkotása.
 
Petõfi utca"Snitakäszl" "Poskaszl"

1. szám: az utcával párhuzamos romantizáló XIX. század végi "Kispolgári ház" [86]2. szám: szecessziós lakóház. [87]3. szám: átalakított klasszicista stílusú lakóház, mely már az 1812-es térképen is látható. [88]

 
Ady utca"Cigájnerkászl" A XIX. század elején épült. Az 1812-es térképen már látható. Akkor a város nyugati szélsõ utcája volt. [89]5. szám: az utcára párhuzamosan épített, szimmetrikus elrendezésû, a XIX. század elején épült lakóház. [90]46. szám: az utcával párhuzamosan épített, eklektikus stílusú lakóház, szép kerítéssel. [91]42., 43., 44. szám: népi lakóház. [92]14. szám: az utcával párhuzamos lakóház a XIX. századból. Eredetileg valószínûleg melléképület volt. [93]
 
Temetõ"Fridhof" Római katolikus, református és zsidó temetõ. Két bejáratú. A fõbejárattól jobbra kõfal mentén családi kripták. A másik bejáratnál Wosinksky Mór fehér márvány síremléke; megsérült a II. világháborúban. Közel hozzá a Rosmayer család síremléke. A család sokat tett a város fejlõdéséért. [94]A temetõ mögött két kõkereszt van. Egyik a Szedresi utca - Tavasz utca sarkán. [95]Másik a Bocskai utca - Tompa utca találkozásánál. [96]
 
Madách utca"Kriglsmitkász" 1. szám: klasszicista lakóház és üzlet. [97]46. szám: a Fehér galamb kocsma, ma húsbolt és lakóház. [98]44. szám: népi lakóház. [99]12., 13.szám: népi lakóház a XVIII. század végérõl, ki-benyíló ablakokkal. [100]
 
Árpád utca"Slávákekász" 5. szám: díszes eklektikus stílusú lakóház és üzlet. A kapu felett oroszlánfej látható. Közel 100 évig a Méhn család lakóháza és üvegezõ-mûhelye volt. [101]6. szám: lakóház és üzlet. A Werling - bábos, mézeskalácsos, cukrász - család tulajdona. Ma Werling József "Csucsu" cukrászdája. [102]3. szám: lakás és üzlet, a valamikori Szentháromság patika épülete. Szecessziós stílusú, elrontott részletekkel. [103]32. szám: romantikus formákkal kevert eklektikus stílusú üzlet és lakás. [104]31. szám: kevert stílusú, szép épület, az utcával párhuzamos nyeregtetõvel. Jelenleg üzleteknek ad otthont. [105]26. szám: három tengelyes finom formálású, eklektikus stílusú épület, szörnyû fém kapuval. [106]22. szám: XIX. századi klasszicista stílusban épített lakóház, elrontott részletekkel. [107]16. szám: Wiedemann-féle pálinkafõzde volt. Gazdag eklektikus stílusú, az ablakok fölött méh dombordíszítéssel, klinker homlokzattal. Ma Áfész-iroda. [108]

Összeállította: Freund György

 

Mözs település épületei és műemlékei

 

Mözs története:

Területén már a kokorban megtelepedtek. A település a római korban sem néptelenedett el. A honfoglalás után sokáig nem tesznek említést a községrol. Neve eloször Mesk alakban fordul elo, majd Mes, Mies néven említik. Valószínuleg a “méz” finnugor szó rejlik benne. Mözs elsoként egy 1331-ben oklevélben fordul elo. Már 1541-ben török kézre került, de nem osztották ki hubéri birtokként, hanem szultáni házibirtok maradt. A hódítás során a súlyos adók és foként a szigetvári hajdúk rajtaütései miatt a település egyre pusztult. A végso csapást a 15 éves háború jelentette, aminek során Mözs teljesen elnéptelenedett. Az anyakönyvi bejegyzések 1727-tol szólnak mözsi németekrol. Ekkor még nem lehettek túlsúlyban, hiszen 1742-ben szlovák nevu bírója volt a falunak. A telepítés még 1780-as években is folytatódott. Termoföldet az elso foglalás jogán szerezhettek, és a területet néhány év alatt termové varázsolták. Népessége nott és az egykor Mözs környéki falvak beolvadtak, neveik ma csak dulonévként élnek tovább. 1693-ban Mérey Mihályt nevezték ki szekszárdi apátnak, aki megszerezte az apátság jogát Mözsre és a szomszédos falvakra. 1777-ben Mária Terézia a szekszárdi apátságot Mözzsel együtt a Nagyszombatról Budára helyezett magyar egyetemnek ajándékozta. A település 1945-ig a Tanulmányi Alap javadalmai közé tartozott. Mözst az újjátelepítés óta három nemzetiség lakta. Kezdetben a felvidéki szlovákok lehettek többen, de a 18 . sz.. végére a német bevándorlók kerültek túlsúlyba. 1946-ban indult a német ajkú lakosság kitelepítése és Mözsre Biharnagybajomból érkeztek új lakók. Mözs községet 1989-ben önálló jogú városrészként Tolna városához csatolták.

Vasútállomás

Jellegzetes, monarchia-korabeli épület, Tolna-Mözs felirattal 1883-ból. [109]

 
Béri Balogh Ádám utca"Országút", "Stroze" Betekintés Tolna felé; jellegzetes utcakép.
 
Szent István utca"Főutca", "Hauptkasze"

Az utca elején kőkereszt, talapzatán német felirat. [110]117. szám: református imaház 1947-48-ból. A felvidékről áttelepített "telepesek" hozták létre. [111]114. szám: jelenleg az iskola napközi otthona, klinkertéglás homlokzattal, jellegzetes öntöttvas oszlopos tornáccal. [112]Szentháromság szobor - az út közepén, szigetszerű kis téren - 1824-ből. "Hájlihtrájfáldihkájt" [113]A közelében: II. világháborús emlékmű (1993.) [114]112. szám: Lakóház, népi eredetű, homlokzati háromszögben 1856-os évszámmal. Eredeti vastáblás ablakokkal, lopott tornáccal. A tornác padozata élére állított téglákból van kirakva. [115] 34. szám: a volt Községháza. Hagyományőrző sváb szobával. [116]Római katolikus templom. (Dózsa tér, de gyakorlatilag a Szt. István utcához tartozik.) A klasszicista homlokzatú épület 1822-ben készült el. A homlokzati fülkékben Szent József és Szűz Mária szobrai láthatók. Keresztelő Szent János tiszteletére emelték. A templom előtt kőfeszület van, 1833-ból. [117]94., 95. szám: század eleji polgárházak, klinkertéglás homlokzattal. [118]91. szám: klinker burkolatú homlokzatos ház, 1912-es felirattal. [119]49. szám: jellegzetes, század eleji nyeregtetős polgárház. Klinkeres homlokzata elrontva. [120]

 
Iskola utca"Sulkasz"

4. szám: lakóház, népi eredetű. Kisajtó felett ún. "szivárványos" ablakkal. 1805-ös évszámmal. [121]
Temető utca"Kërihofkász" 12. szám: lakóház, népi eredetű. Faoszlopos tornáccal. Homlokzatán kicserélt ablakokkal. [122]Temető: római katolikus és református. "Kërihof" Ódon sírkövek a régi római katolikus részben: 1824., 1834., 1857., és a régi kripták 1824-ből. [123]
Mözsi kálvária Stációk képei: "pléh képek", rossz állapotban. A három feszület megvan, kőkrisztussal, évszám a talapzatán (1840). Sírkápolna, Jézus születését és szenvedését ábrázoló, vaslemezre festett képekkel, kőkorpusszal. A kápolna mögött bádogból kivágott és festett Mária, ledöntve!!! [124]

 
Széchenyi utca a húsvét hétfői mözsi búcsú, az "Emausz" színtere. [125]
 

 

Selyemfonó

 

A tolnai hernyóselyem-fonoda 1900. tavaszán kezdte meg a selyemfonalgyártást, ami hetvenegy évi folyamatos termelés után 1971. augusztusában fejezodött be. Ekkor a Magyar Selyemipari Vállalat fomérnöke javaslatára – az akkor már más jellegu textilipari tevékenységet folytató gyár területén – berendeztek egy emlékszobát, ahová a selyemfonás gépeibol, eszközeibol elhelyeztek egy-egy darabot. A selyemszobába késobb a selyemtenyésztés munkafolyamatairól, egykori vezetokrol, tervrajzokról készült képek is kerültek, így végül egy kis muszaki múzeummá alakult a helyiség.

 Az emlékszoba tárgyai Magyarországon egyedülállóak, sot, Közép-Európában sem ismert hasonló gyujtemény. Ezért a Tolnai Városvédo Egyesület, a gyár jelenlegi vezetojének egyetértésével a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnál kezdeményezte az emlékszoba tárgyainak védetté nyilvánítását. A hivatal a védetté nyilvánítási eljárást megindította és az ideiglenes védettséget is kimondta.

Tolnai Városvédő Egyesület

A tolnai selyemfonó 1900-2004 - Selyemgyár története:
 

A tolnai selymészet hetvenegy éve

A tolnai Selyemgyárban százhárom éve kezdõdött és harminckét éve fejezõdött be a selyemfonalak elõállítása. A közben eltelt 71 esztendõ alatt olyan - nyugodtan mondható - világszínvonalú, szakmailag és társadalmilag is elismert tevékenység zajlott a tolnai üzemben, amelyet minden pironkodás nélkül vihetünk stafírung gyanánt az Európai Unióba.


Célszerûnek látszik elsõként azt körvonalazni, mi is folyik tulajdonképpen egy -igazi selyemgyárban. Nos, egy selyemgyárban természetesen selyemfonal elõállítás folyik. Ennek alapanyaga a szépséges selyemszál, amelyet 8-10 centi hosszúságú, ujjnyi vastag, csúnyácska, szürkés mintázatú fehér lárvák, a selyemhernyók készítenek. (Ezek tenyésztése nagy körültekintést igénylõ, külön szakma.) A derék férgek egy hónap és egy napra kiszabott életük során folyamatosan eperfa (szeder) levelet esznek, igen nagy étvággyal. Ennek köszönhetõen a kis hernyó élete során megháromezerszerezi súlyát, egy adag selyemhernyó, amely 18 ezer darabnak felel meg, ez idõ alatt kb. 6 mázsa eperlombot fogyaszt el. A hernyók közben vedlenek néhányszor, majd következik a selymészet szempontjából kulcsfontosságú bebábozódás. Az ehhez szükséges kuckót, a gubót ugyanis a hernyó a szájab melletti két fonószemölcsbõl, sajátos nyálként kibocsátott selyemszálból készíti. (Érdekességképpen megjegyzendõ, hogy fejét közben nyolcas alakban mozgatja, aminek következtében a selyemszál késõbbi -felgombolyítása- lehetõvé válik.)
A selyemtenyésztõk persze azt már nem várják meg, míg a gubóból elõbújik a lepke. A kész gubót hajdan raktárakba vitték, forró levegõvel -lefojtották- (megölték a bábot), majd szárították, válogatták - fonási osztályok alapján - a gubókat.
A fonodában aztán elõbb forró vízbe tették, - ami által a selyemszálakat egyberagasztó anyag feloldódott -, így a selyemszál szabaddá vált. Ezután 45 fokos vízben orsók segítségével, de kézi munkával nyerték ki az értékes szálakat - egy gubóról sok száz métert. A cérnázóban aztán több elemi szálat egymással összefontak, hogy végül az így elkészült selyemfonálból szövetet szõjenek.
Végletesen leegyszerûsítve így zajlott valamikor a selyem-elõállítás, a hatvanas évek végén még Tolnán is. Ma már automata gépekkel mûködnek a selyemfonodák, de az eperlevéllel meghajtott hernyók nélkül továbbra sem menne a mutatvány.


Sokak számára talán nem meglepõ, hogy a selyemtenyésztést is az õsi, 3 ezer évvel ezelõtti Kínában találták ki. Magyarországra csak jóval késõbb gyûrûzött be ez a tevékenység, amelynek elsõ nyomai 1680-ból, Pellérdrõl származnak. Mária Terézia, majd fia, II. József is a szívén viselte a selymészetet, aminek újkori, dicsõséges korszakának alapjait gróf Széchenyi István rakta le.
Kortársa, Bezerédj István munkássága Tolnához egészen közel hozta a selyemtenyésztést, hiszen a haladó gondolkodású nemes, Szedres alapítója, hídjai birtokán selyemfonodát és szövödét létesített. Szedres egyébként a hernyótenyésztés érdekében telepített szederfákról kapta a nevét. 1840-ben aztán megszületett Bezerédj Pál, Bezerédj István unokaöccse és örököse, aki feltette az elõdjei által felvázolt I-re a pontot. Bezerédj Pálnak maga Deák Ferenc javasolta, hogy ne a politikával foglalkozzon. "Csinálj inkább indusztriát! " mondta neki, és Pál megfogadta a tanácsot: az általa irányított magyarországi selyemtenyésztés világhírûvé vált. Kormányfelkérés alapján elõször a gubótermesztést fejlesztette fel. 1885. után az éves gubótermelés már meghaladta a 100 tonnát. Ezt a mennyiséget az országban található néhány fonóorsóval nem lehetett feldolgozni. Mivel a feldogozott termékkel akkor is nagyobb nyereséget lehetett elérni, mint a nyersanyag eladásával, ezért Bezerédj modern selyemfonodákat építtetett, köztük a tolnait, amely a mai Magyarország területén az elsõ volt. Igaz, az eredeti elképzelések szerint Szekszárdon (ahol Bezerédj az Országos Selyemtenyésztési Felügyelõséget hozta létre) létesült volna fonoda, de ott nem állt rendelkezésre megfelelõ mennyiségû és minõségû víz, ezért - a Duna-holtágnak is nagyban köszönhetõen - Tolnára került az üzem. A gubók tárolására és osztályozására 18 gubóraktár is épült, az egyik ugyancsak Tolnán.
Talán nem lényegtelen megemlíteni, hogy Bezerédj Pál nemcsak magas színvonalon, de önzetlenül is dolgozott: a selyemmel kapcsolatos tevékenységéért - amelynek neves selyemtermelõ országok szakemberei is elismeréssel adóztak - nem fogadott el ellenszolgáltatást, sok esetben pedig a saját pénzébõl fedezett különbözõ selymészeti kiadásokat.


A tolnai fonodát 1898-ban kezdték építeni, és 1900. április 18-án indult meg benne a termelés. A tolnai nem is akármilyen, hanem referencia gyár volt, ugyanis Bezerédj itt képeztette ki a többi fonoda igazgatóit és egyéb szakembereit. 1910-ben Tolnán cérnázóüzem (sodrógyár) is épült, ahol a fonodában elkészített fonalakat sodorták össze.
A kezdetekkor kialakult munkaerõhiány enyhítése érdekében Bezerédj - kísérletképpen - munkásnõ otthont is építtetett a tolnai gyárban. Elképzelése az volt, hogy az árvaházakból kikerült leánygyermekeket helyezi el az intézményben.
A tolnai otthon 1910-ben kezdett el mûködni. A lányok rendes fizetést kaptak a fonodában, a bérükbõl levonták az ellátásuk költségét, a maradványt pedig takarékpénztárba helyezték el. Amikor önállóvá váltak, megkapták az összegyûlt pénzüket. A Tolnán folytatott kísérlet bevált, emiatt késõbb más helyeken is létrehoztak ilyen otthonokat.



A Trianon utáni Magyarország területén öt selyemfonoda maradt. Ezt azonban Bezerédj Pál már nem érte meg. A magyar selymészet legnagyobb alakja 1918-ban elhunyt.
A II. világháborúban a tolnai gyár hadi célokat szolgált, mivel annak idején selyembõl készítették az ejtõernyõket. A nagy világégést követõen az országban csak a tolnai fonodában folytatódott a munka. Ebben az idõszakban a korábbi minõségi szemlélet helyett felsõ utasításra a mennyiségi szempontokra kellett koncentrálnia a gyár vezetésének. Ennek szemléltetésére megjegyzendõ: amíg a magyar selyem nemzetközileg is elismert volt, addig a fonóknak napi 50-60 deka selyemfonalnál többet nem volt szabad elõállítaniuk. A mennyiségi szemlélet elõretörése után azonban napi egy kiló feletti teljesítményeket követeltek a dolgozóktól.
A háború után rohamosan csökkent a selyemgubó termelés. Ennek több oka is volt. Egyrészt a régi selyemtenyésztõ felügyelõ garnitúrát leváltották, helyükre hozzá nem értõ emberek kerültek. Megváltoztak az emberek életkörülményei. A háború után egyre kevesebben áldozták fel lakásuk egy részét a selyemtenyésztés céljaira. Végül pedig: a könnyûipari minisztériumban sok ellensége volt a hazai selyemtenyésztésnek.
A modernizáció így elmaradt, a század elejétõl alapvetõen változatlan technológiával folyó selymészet egyre jobban sorvadt. Utoljára 1968-ban termeltek selyemgubót, 1971. augusztusában pedig megszûnt az ország utolsó, hetvenegy éven át üzemelõ selyemfonodája Tolnán.
A tolnai selyemgyárat azóta is selyemgyárnak hívja a köznyelv, és ez jó ideig így lesz, még akkor is, ha a ma a régi gyár területén folyó -szintén színvonalas - textilipari termelésnek már semmi köze nincs is a selyemhez.