Előző fejezet

IX. A LAKOSSÁG NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELÉNEK
MEGVÁLTOZÁSA VILLÁNYBAN 1941 ÉS 1949 KÖZÖTT

DR. FÜZES MIKLÓS

 

A második világháború, és annak befejezését követő évek kül- és belpolitikai eseményei a község életében jelentős változásokat hoztak. Az egyik legjobban szembetűnő a lakosság összetételében, jelentős részének a kicserélődésében jelentkezett.

Villány népessége hagyományos összetételének utolsó statisztikai felvételét az 1941-ben végrehajtott népszámlálás tartalmazza, a január 31. és február I. közötti éjféli állapotnak megfelelően. A község belterületén ekkor 941 férfi és 1145 nő, külterületén 5 férfi és 7 nő, együttesen 946 férfi és 1152 nő, összesen 2098 fő élt! [1] Vallásuk szerint 1975 római katolikus, 2 görög katolikus, 40 református, 17 evangélikus, 14 fő görögkeleti és 50 izraelita. Anyanyelv szerint 548 magyar, 1533 német, 6 horvát és 11 szerb. Nemzetiség szerint 1263 magyar, 825 német, 1 horvát és 9 szerb. [2] Az utóbbi adatok összevetéséből kitűnik, hogy érzelmeit illetően a német jellegű és többségű falu lakossága a kiélezett politikai körülmények között is túlnyomó részt magyarnak tartotta magát. A falu német lakossága a Volksbunb törekvéseivel szemben - kezdetben -, a népszámlálási eredmények tanúsága mellett más források szerint is, mérsékelt magatartást tanúsított." [3] A németség politikai hangulata ekkor alulmaradt az e szempontból közepesnek tekinthető német falvak nemzetiségi radikalizmusánál. A későbbiek folyamán azonban a német győzelmek idején az igen erőteljes szervezés hatékonynak minősült. A villányi németség mintegy fele többnyire napszámos és a gazdasági cselédség rétege a Volksbund befolyása alá került, és egyre jobban fanatizálódott, egyre radikálisabb politikai magatartást tanusított. A környező falvakban észlelhető volksbund-befolyás azonban Villányban ekkor sem jelentkezett.

A helyi politikai magatartás minősége nem vagy csak részben volt meghatározó a lakosság összetételének alakulására. Villány községnek is az általános bel és Külpolitika alakulásának megfelelően kellett fogadnia a trianoni határokon túlról érkezett menekülteket, az ország más területéről jött telepeseket, a magyar csehszlovák lakosságcsere alkalmával áttelepített szlovákiai magyarokat A külpolitikai adottságok határozták meg a Waffen-SS-be történő önkéntes toborzást a jelentkezők számára azonban már befolyást gyakorolt a helyi politika is Ugyanilyen összefüggés fedezhető fel a kényszersorozásoknál, a front elől történő spontán menekülésnél és az evakuációnál. A kollektív felelősségrevonással függött össze a német lakosságnak és a már leszerelt nemzetőröknek a Szovjetunió munkatáboraiba történő hurcolása, a Volksbund tagjait ért vagyonelkobzás és az internálás, a német úgynevezett „anyanyelves" lakosság, az 1941-es népszámláláskor magyar nemzetiséget és német anyanyelvet vallók összetelepítése és végül a kitelepítés.

A polgári lakosságnak háborús eseményekkel összefüggő menekülése a trianoni határon túli területről érdekes módon már 1941 tavaszán megkezdődött. A Villányba elsőként letelepültek elhagyott lakhelyei a román fennhatóság alatt maradt Dél-Erdélyben Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Tusnád, az 1941-ben visszacsatolt Vajdaságban, Bács-Bodrog megyében Hódság, Felsőkabol, Sajkáslak, Ada, a horvátországi Szlavóniában Beske, Humlyáni, Kragujevac, Satrino volt, de akadt a menekültek között Belgrádból érkezett házaspár is. A Villányban történt letelepedésük 1944 őszéig, a front megérkezéséig szórványos volt, évente egy-két család érkezéséről szólnak csak adataink. A front áthaladását, a trianoni határok visszaállítását követően, pontosabban 1945. május 1-je után Dél-Baranyából érkezett egy 23 főből álló nagyobb csoport Pélmonostorról, Izsépről, Hercegszőlősről, Baranyszentistvánról, Frigyesföldről és Baranyakisfaludról. [4]

Az idegen állampolgárságú családfőket 1944 tavaszától a hatóságok látszatra igen szigorúan kezelték. A Villányi járás főszolgabírája elrendelte az illetékes csendőr-őrparancsnokságon való hetenkénti személyes jelentkezési kötelezettségüket, ugyanakkor „mellékesen" azt is kijelentette, hogy határozata tartózkodási és munkavállalási engedélyül is szolgál. Megjelölte a tartózkodási helyet is, esetünkben Villány községet. [5]

A községben 1944. november 3-án a következő menekült státusban lévők voltak találhatók: dr. Traub Alfréd tisztiorvos és felesége, dr. Turmezei Istvánné, Biczó Ferenc tanító feleségével és fiával, Bán Ferenc napszámos feleségével és fiával, özv. Latyak Józsefné htb., Borhidán Józsefné htb., Ézsiás István eltartott, Keszthelyi Jánosné htb. két gyermekével, Szendrődi Antalné htb. öt gyermekével, Kiss Lajosné htb. három gyermekével.

A szövetséges államok állampolgárait 1945. július 14-én írták össze. Villányba valamennyiük Jugoszláviából érkezett: Juhász Ádám és felesége két gyermekkel, a már említett Bán család és Latyákné, Kovács György és felesége két gyermekkel, Madacki István és felesége.

Dél-Baranyából Schiller János és felesége egy gyermekkel, özv. Schiller Józsefné. Kresz József és felesége, Curilovics Ottó, Tóth János és felesége öt gyermekkel, Kóti Imre és felesége két gyermekkel, Nagy Julianna, Raffai János és felesége egy gyermekkel és özv. Szenk Istvánné származott el.

Az érkezők számát egyenlőre meghaladták a távozóké. A sort 1943. november 16-án a Waffen-SS-be önként belépő megtévesztettek nyitották meg. A Volksbbund országos vezetője, dr. Basch Ferenc a villányi vásártéren tartott búcsúztatón 508 önkéntest, akiket minden bizonnyal Villányban és a környező falvakban toboroztak, adott át a német hadsereg képviselőjének. „Menjetek és harcoljatok nyugodtan és hősiesen a nagy Európáért, - mondta beszédében -, s ha majd e nagy küzdelem győzelmesen befejeződik, akkor Ti ismét visszatértek ide, s átveszitek a magyarországi német népcsoport vezetését, mely csak akkor lesz igazán nagy és hatalmas." [6] A még aznap Pécs felé elindított különvonaton meglepően sok villányi önkéntes tartózkodott. A körjegyzőség által utólag elkészített kimutatás szerint az SS alakulathoz önként jelentkezett villányiak száma 145 fő. Közülük 31 fő esetében nem tüntették fel, hogy az SS-nek tagjai. „Elmenekült", „közmunkán", „őrizetben", „internálva", „más településen tartózkodik" meg jegyzések szerepelnek neveik mellett. [7] A villányi SS önkéntesek száma így is nagy, számításunk szerint 114 fő. Valamennyien tagjai voltak a Volksbundnak. Foglalkozásukra nézve döntő többségük napszámos. A kisebbséget alkotó föld mívesek mellett néhány iparos is található volt soraik között. [8]

Államközi megállapodás értelmében, az ország német megszállását követően a magyarországi németséget kötelezték az SS-be történő szolgálatra. Ennek meg felelően 1944. július 4-én, a honvédelmi minisztérium útján 45 villányi személynek küldték meg a behívójegyét. [9] Bevonulásuk körülményeiről nem rendelkezünk adatokkal.

Az eltávozások soronlévő állomása a helyi zsidóság elhurcolása és gettóba zárása, illetőleg honvédelmi munkaszolgálatra kötelezése volt. Magáról az akcióról nem maradtak fenn iratok. Közvetett forrásokból tudjuk, hogy az elhurcolás 1944. április 26-án a „határszél zsidótlanítása" elnevezésű akció keretében zajlott le. Az elhurcolt személyek a következők: Kohn Ede kereskedő és felesége, Fürst Bernát állatorvos és felesége felnőtt fiával, Spitzer Arthur és felesége, kramer Jenő és felesége felnőtt fiával, Spitzer Dezső nagybirtokos (Virágos) feleségével és két lányával, Glied Manó szappanos és felesége, Láng Ármin földműves feleségével és fiával, özv. Engel Dávidné, Láng Ignác kereskedő feleségével és felnőtt fiával, Klein Gyula bádogos feleségével és fiával, Perlesz ... kereskedő feleségével, Báder Sámuel ecetgyáros édesanyjával, Friedmann Lázár, Spitzer László borkereskedő feleségével, özv. Spitzer Lászlóné, Kohn Gyula, Kohn Ede, Kohn Lajosné, Klein Gyuláné, Bruckner Olga, Krauzer testvérek, Hirschfeld Ármin, Stiner Józsefné, Hirsch Etel. [10]

A zsidó származású deportáltaknak éppen német nemzetiségű helybeli lakosok, a magyarérzelmű Hohmann Ádám, Preizendorf János és Tengler József nyújtott segítséget. Nem törődve a csendőrgyűrűvel, a volksbundisták fenyegetőzésével, a helybeli zsidótemplomba bezáratnak napközben és este az elszállításkor ennivalót vittek. Hohmann Ádám azzal sem törődött, hogy ez a tevékenysége, valamint magyarérzelműségének nyílt hirdetése a saját sorsát is megpecsételi. Június 11-én letartóztatták, és a Gestapo kínzásai közepette Pécsett 13-án el hunyt. L11]

1944 őszén a lakosság körében igen nagy mozgás volt. Hazaérkezett és otthon is maradt az SS-ben szolgált 7 önkéntes és 6 kényszersorozású személy. [12] A front elől már októberben megkezdődött Délvidékről a menekülés. Baranyába elsősorban a bácskai németek érkeztek, akik tovább is mentek Németország felé. Baranyában novemberben indult el a menekülés. A legtöbben spontán módon menekültek. A Volksbund szervezete evakuációs felhívásnak csak kevés helyen tettek igazán eleget. A magyar kiürítési kormánybizottság felhívása pedig alig talált visszhangra. Sok helyen még a helyi hatóságok sem tettek eleget a kiürítési felhívásnak. A menekülési láz Villány németségét is elérte. November 20-án a délutáni órákban a front elől a Volksbund tagjai közül 238 személy, 77 család hagyta el egy vonatszerelvénnyel otthonát. A községben az összeírás idején, 1944. december 22-én, 64 ház üresen állt. [13]

A szovjet megszállást követően a vármegye a megszálló katonai parancsnokságtól kapott „felhívás" alapján még december folyamán elrendelte egy olyan kimutatás készítését is, amely tartalmazza a lakosság nemzetiségi-, vallás- és foglalkozás szerinti megoszlását. [14] Ennek adataiból érdekes kép tárul elénk. Magyar nemzetiségűként jelölte meg 1268, németként 291, szerbként 16, horvát ként 3 főt. Az adatok elemzésekor az első megállapításunk az lehet, hogy az 1941- ben jelenlévő népességgel szemben, a szovjet megszállás első napjaiban, annak már csak 75,2%-a tartózkodott a faluban. A falu korábbi lakosságának egynegyede magyar, vagy német katonaként, deportáltként és menekültként volt távol. A belső migráció szerepe nem lehetett jelentős. A másik feltűnő jelenség a magyar nemzetiségűeknek 131,4%-os növekedése, úgy látszik, az új rendkívüli helyzet a minősítést végzőket állásfoglalásra kényszerítette, és a németség legnagyobb hányadát magyarként vette figyelembe. Valóságos népszámlálási eljárásról, az érintettek megkérdezéséről ebben a helyzetben nem lehetett szó. Az 1941-ben német nemzetiséget vallók száma 35,3%-ra csökkent. Az összeírás vallás szerinti megosztást tartalmazó rovatai 1561 római katolikusról, 16 görögkeleti katolikusról és 1 református jelenlétéről számolnak be. Nincsenek már reformátusok és izraeliták és csak mutatóban van evangélikus.

A foglalkozás szerinti részletes közlése Villány 1944. év végi társadalmának összetételére világít rá: asztalos 5, ács 1, állatkereskedő 2, vasúti állomásfőnök 1, borbély 7, bognár 2, betonárukészítő 1, bádogos 1, cipész 4, csendőr 2, erdész 1, földbirtokos 1, földműves 127, fényképész 1, földm. napszámos 312, adóellenőr 1, fogtechnikus 1, favágó 2, gazdasági cseléd 21, gyógyszerész 1, gyapjúfonó 1, gyermek 162, háztartásbeli 561, jegyző 2, korcsmáros 7, kőműves 7, kereskedő 9, kovács 2, kádár 1, kékfestő 3, kalapos 1, kéményseprő 1, lakatos 4, mázoló 4, mészáros 7, mézesbábos 1, molnár 3, orvos 2, órás 1, óvónő 1, pénzügyőr 2, postai alkalmazott 7, pap 3, pék 9, rendőr 2, szabó 6, szülésznő 1, szíjgyártó 2, szikvízkészítő 1, szobafestő 2, tanító 3, tanuló 188, tisztviselő 25, tejcsarnokos 1, tojáskereskedő 1, útőr 2, varrónő 5, vasutas 34, villanyszerelő 1.

Újabb szovjet igény alapján szóbeli úton a vármegye 1945. január 8-án ismét elrendelte a jelenlévő lakosság összeírását. A január 12-én keltezett kimutatásban szereplő adatok a lakosság további csökkenéséről, nemzetiségi összetételének változásáról tájékoztatnak. [14] A jelenlévő lakosság létszáma ekkor 1563 fő az 1941-ben talált lakosságnak 74,5%-a. A fogyás a már ismert folyamatokkal ellentétben a magyarok számában (1229) következett be, míg a német nemzetiségűek száma (315) nőtt, a szerbeké (16) és a horvátoké (3) pedig azonos maradt. A nemzetiségi összetétel változására adható magyarázat a nemzeti hovatartozás nem egyértelmű megítélésében kereshető. Utóbbi állításunkat erősíthetik a tényleges események, amelyek az összeírás adataival ellentétben a németek további fogyásához vezettek.

A járás szovjet katonai parancsnoka, a hadra kelt hadsereg 0060 számú, 1944. december 22-én kelt parancsára hivatkozva elrendelte a német származású munkaképes személyek - férfiak 16-45, nők 18-30 éves korig - közvetlenül a hátországban végzendő közmunkára történő mozgósítását. A csalárd módon és a családtagokat is hadbírósági eljárással fenyegetve, lelki és fizikai kényszert alkalmazva, végrehajtott mozgósításnak Villányban 38 érintett tett eleget.

Hans Rosinger adatai szerint végül is a következőket vitték el. Nők: Brucker Magdaléna, Czet Anna (sz.: Kiss), Glaub Ida, Kaltenbach Emma, Kohn Magdaléna, Kresz Anna, Kresz Erzsébet, Mayer Anna (sz.: Istl), Oppermann Katalin (sz.: Pfeffermann), Reinold Margit (sz.: Kolbach), Tóth Barbara (sz.: Schnell), Schumann Magdaléna, Teibl Ersébet (sz.: Gyöngyösi), Trendl Anna (sz.: Kornfeind), Ulrich Margit, Wissinger Mária (sz.: Baszler). Virágosiak: Erb Mária, Göb Mária, Pencz Mária (sz.: Bőhm). Férfiak: Blaschitz János, Brucker Ádám, Dallecker Henrik, Eiter Ádám, Felhoffer József, Haal György, Hohmann Péter, Kohn Ádám, Reif József, Reinold Mihály, Ruj János, Szibele János, Tengler Ádám, Teppert József, Waller Ádám, Wittmayer Ferenc, Zunnert József. Virágosiak: Klieber Miklós, Kriegshauser József, Schnaider Antal, Mim József. Pécsre, majd Bajára gyűjtőtáborba szállították őket, ahonnan a Szovjetunió különböző munkatáboraiba kerültek. [15] Szerencsésebb volt az a 150 fő, akiket a szovjet katonai parancsnokság kívánságára a fegyverszüneti megállapodás aláírása utáni időpontra, 1945. január 24-én reggel 7 órára rendeltek Villányba a Hősök terére. [16] Őket már nem szállították el.

Megmagyarázhatatlan okból 1945. március 25-én elszállították viszont a megszálláskor feloszlott nemzetőrség tagjait, akik fegyvert soha sem fogtak a szovjet alakulatokra. Közülük hármat: Hernesz Antalt, Milder Henriket és Roth Miklóst már decemberben elhurcolták a többi polgári személlyel együtt. Most Baszler Jakabra, Fuchs Józsefre, Kelbert Miklósra, Kulitsch Ferdinándra, Litter Györgyre, Reitz Andrásra, Schmidt Viktorra, Teibl Ferencre és Varjú Ferencre került a sor. [17]

A villányi szovjet parancsnokság kérésére 1945. március 29-én a körjegyző elkészítette a 17-65 éves „volksbundlista" személyek névjegyzékét is. Az összeírt családfők száma 120, családtagjaiké pedig 60. [18] Az SS-ben szolgált és már itt hon tartózkodókkal együtt különböző közmunkára vették igénybe, illetőleg internálták őket. Az ilyen módon „ideiglenesen" távollevők számát, ami egyébként is állandó hullámzásban volt, nem ismerjük.

A lakosság feltöltődése Villányban igen lassan és nehezen indult. A földreform során elsősorban helybeli igénylőket elégítettek ki. Tekintettel azonban arra, hogy a németek lakta községekben, így Villányban is a községi földrendező bizottságot magyar nemzetiségű igénylőkből újra alakították, az eljárás elhúzódott. Az 1945. augusztusi adatok szerint 147 földbirtokot koboztak el és osztottak fel 150 igényjogosult között. Földet kapott 50 gazdasági cseléd, 70 mezőgazdasági munkás, 28 törpebirtokos, 1 képesített gazda és 1 erdész. [19] A juttatottak között voltak találhatók a menekültként érkezettek egy része, a korábban cselédként, napszámosként már itt dolgozó igénylők. Villányba Baranya megye más vidékeiről érdekes módon alig érkeztek. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem volt megfelelő nagyságú kiosztható földterület és gazdálkodásra alkalmas ház. A megyéből emiatt május végéig csak négy telepes család érkezett. A helyből telepítettek száma 32 volt. [20] Az úgynevezett csoportos telepítésekkel Villányt is ostro molták. A 200 Endrődről érkezett közül itt azonban csak 10 telepest fogadtak be. [21] A többieket a környező községekben helyezik el. 1945 végére 60 telepes családot helyeztek el 66 házban. Az összes letelepített családok száma 1946. március 24-én 148 volt, további kettőt pedig telepítésre előjegyeztek. [22] Újabb telepítésre alkalmas földingatlannal a községi földigénylő bizottság nem rendelkezett.

Az 1947-ben véglegesített juttatások, illetve a telepes felülvizsgálat elvégzésekor az alábbi személyek letelepítéséről rendelkezett Baranya vármegye Földhivatala: özv. Bagi István, Barka István, özv. Budos Lajosné, Bütös István, özv. Csiszár Józsefné, Czukor Árpád, Dávid János, Egyed Márton, Fazekas Sándor, Gudlin József, Horváth József, Kanizsai János, Kovács István, Kóti Imre, Krancsovics Pál, Kostyák István, Kófiás József, Mihályi (Meszler) István, Mármarosi Ferenc, Nagy Lajos, özv. Orbán Jánosné, Protár István, Pócsi József, Salla József, Schvell József, Szűcs János, Szűcs József, Szrimác István, Tóth János, ifj. Vékony György, Vinas József, Vrasgyák Ferenc, Zombori Piroska, Ádám István, Ádám Elek, Babella Károly, Bálint István, Berta József, Dobi József, Erdélyi Károly, Felhoffer Ferenc, Gombos István, Gombos József, Gyulai Pál, Láng Gyula, Mecseki József, Monostori Károly, Rekettye István, Rövid Jenő, Szabó István, Schiller János, Schneider Antal, Szentgyörgyi József, Varga István, Veress Endre, Törő Mihály, Zöldi Pál, Bodonyi Béla, Bognár Andor, Boncz József, Csernyánszky László, Dobai József, Egri Lajos, Ferenci Sándor, Gelli Antal, Halmos János, Katona Andor, Kopasz József, Linzer Imre, dr. Halmos László, Molnár Gyula, Németh József, Nyúl Miklós, Rábel Károly, Szilágyi Imre, Vogrics János, Welser Kálmán, Zambach Margit, Horváth Rozália, Gergely Sándorné, Kóti István, Terjánszky József, Tompos József, Balogh Ferenc, Bognár Pál, Futó György, Kis Lajos, Nyers István. További három személynek igényjogosultság hiányában települési jogát megvonták és juttatásaikból kimozdították. [23] Más egykori villányi telepesek juttatását időközbeni elköltözésük miatt vonták meg.

Lassan kezdtek hazaszállingózni a leszerelt katonák. Az egykori német katonák közül 23-an voltak otthon 1945. június 3-án. [24] A magyar katonák közül a még haza nem tért, politikailag igazoltakat ismerjük. Ezek száma 1945. július 24-én 20 fő volt. [25] A deportált izraeliták közül csak néhány jelentkezett Villányban, de ők sem maradtak ott hosszabb ideig.

A közigazgatási szervek 1945 végén újból tájékozódtak a népességi viszonyokról. Adataik alapján ismételten kaphatunk egy általános képet, amelyből megállapítható a lakosság feltöltődésének a mértéke is. [26] A lakosság száma most 1911 fő, az év elején tapasztalthoz képest 22,3%-os növekedésű. A nemzetiség szerinti megoszlást községi bontásban nem összesítették. Ismerjük viszont a foglalkozás szerinti megoszlást: földbirtokos 752, kisiparos 45, kereskedő 5, tisztviselő és értelmiségi 89, napszámos 68, egyéb 952 fő.

Villányban nem történt túltelepítés, ami a német lakosság kitelepítését indokolta volna. Ettől függetlenül már a kitelepítés első hulláma elérte a falut. Baranyában 1946. május 26-án és 27-én éppen a villányi járásban, Beremenden és Magyarbólyban kezdődött a német lakosság egy részének Németországba történő kitelepítése, majd átterjedt a járás többi községére, többek között Villányra is. [27] A betakarítás idejére felfüggesztett kitelepítéseket ősszel Vókányban szándékozott a kitelepítési kormánybiztosság folytatni, de erre már csak a következő évben került sor. A technikai feltételeket ugyanis nem tudták biztosítani. Villányban a kitelepítést 1946. június 11-én hajtották végre, amikoris 395 személyt kényszerítettek karhatalommal arra, hogy az e célra biztosított szerelvénnyel Németországba távozzon. [28] A kitelepítés előtt a község nemzeti bizottsága vezetője úgy nyilatkozott, hogy a kollektív felelősségrevonást igyekeznek elkerülni, ezért az érintetteket meghallgatták. [29] A helyi hatóságoktól függetlenül működő és gyakran önkényeskedő kormánybizottság a helyi elképzeléseket bizonyára nem vette figyelembe akkor, amikor a németség ilyen jelentős arányú kitelepítését elrendelte. Arról nem is szólva, hogy maga a kitelepítés ténye nem is lehetett más, mint kollektív felelősségrevonás, ami viszont egy civilizált társadalomban elfogadhatatlan jogintézmény. A helyi (baranyai) elképzelés szerint a 961 össze írt személyből 323-at telepítettek volna ki azonnal. Vagyis a németség 66,3%-a visszamaradt volna a falúban. [30] Kitelepíteni a helybeliek azokat akarták, akik az erre hivatott eljárás, az úgynevezett nemzethűségi vizsgálatok (3820/1945. M. E. számú rendelet) alapján kifogás alá estek. Vagyis azokat, akik a Volksbund helyi szervezetének vezetői, tagjai, vagy támogatói voltak.

Kifejezetten politikai indíttatású a magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény alapján érkezett szlovákiai magyarság német falvakban történő elhelyezése. A Magyarországon élő szlovákság létszáma, vagyoni állapota ugyanis a kezdetben kölcsönösségen alapuló elképzelést nem tette lehetővé. Villányban 1946 szeptemberében betelepítésükre mindössze 3 ház állt rendelkezésre. A már ismertetett település-felülvizsgálattól tették függővé a további lehetőségeket. A községi földigénylő bizottságnak a felülvizsgálat eredményéről még nem volt el képzelése. [31] A tényéktől függetlenül 1947 áprilisában Villányban is megkezdődött a szlovákiai magyarok betelepítése, majd a következő év júniusában folytatódott. Csak kevés családot tudtak elhelyezni. Szükségessé vált további családok elhelyezése is, ezért 1948. szeptember 26-án elrendelték 67 „német anyanyelves" (1941-ben a népszámlálás alkalmával német nemzetiséget és magyar anyanyelvet valló) család összetelepítése. [32] Ezt követően az év hátralévő részében jelentős számú családot helyeztek még el a faluban.

A Villányban letelepedett szlovákiai magyarok adatai a következők: Alsószecséről 1947 áprilisában áttelepítettek: id. Kemény Lajos és felesége, ifj. Kemény Lajos és felesége két gyermekkel. Kucs Sándor és felesége özv. Kemény Lajosnéval. Dávid Andrással és feleségével, ezek gyermekével, ifj. Kucs Sándor és felesége két gyermekkel, özv. Kálnai Andrásné Báli Lászlóval, Kocsány Gyula és felesége özv. Király Istvánnéval, ifj. Kálnai Ernő egy gyermekkel és özv. Kálnai Lajosnéval, id. Pólya Ferenc feleségével, Póly Ferenccel és feleségével, két gyermekkel. Komáromból 1948 júniusában Auxner Károly és felesége Kálmánchei Aladárnéval és özv. Princz Nándornéval, Czilling József és felesége három gyermekkel, id. Kaubek Károly és felesége felnőtt gyermekükkel, Német Károly és felesége négy gyermekkel. [33] Az 1948 őszén érkezettekről, tekintettel arra, hogy ők már az áttelepítési akció elvi befejezése után érkeztek, névszerinti nyilvántartást nem készítettek. Annyi ismert róluk, hogy szeptemberben Komáromból, Alsóváradról, Ipolypásztóról, Ipolyságról és Alsófegyvernekről 31 család, októberben Galántáról 5 család, novemberben és decemberben ismeretlen helyről 2, illetve 1 család érkezett. A családfenntartók többségének neveit az ingatlanhasználatot engedélyező földhivatali határozatból ismerjük: Antal András, Fonód Vilmos, Csákányi András, özv. Mirják Péterné, Horváth Vincze, Csákányi Vilmos, Baka János, Bravecz Erzsébet, Sipos János, Putyera Lajos, özv. Gross Józsefné, Gross Ottó, Uhnak István, Lévavári Béla, Drelicska Rudolf, Pálfi János, Pereszlényi Ferenc, Magát János, Hajdú Gyula, Szabó Lajos, Lezsatka Antal, Dúló Sándor, Szkolnik András, Antal István, Koczó Lajos, Batár István, Kovács Gyula, Gyenes István, Hohler Károly, özv. Urbán Józsefné, Hajdú Sándor, Őrhegyi Gyula, Wildberling Gyula, Szabó Márton, Cséfalvy Zoltán. [34]

Az 1949. január 1-jei állapotnak megfelelően végrehajtott népszámlálás eredménye szerint a háború alatt elszenvedett lakosságcsökkenést a falu nem csak pótolni tudta, hanem növekedést is elért. A 2426 főnyi lakosságszám az 1941. évi népszámláláshoz viszonyítva 15,6%-os szaporodást jelent. [35] Másként megközelítve, az 1945 januári mélypontot követően a lakosság száma 40,5%-kal emelkedett. Az érintetteknek nem mindegyike új beköltöző, hiszen visszatértek a menekültek közül is néhányan, hazaérkezett a hadifoglyok és munkatáborba hurcoltak egy része is. A természetes szaporulatot is számításba kell venni, ennek ellenére kijelenthető, hogy a lakosság számbeli gyarapodását túlnyomó részben a betelepítések okozták. A betelepítések a magyar elem növekedését eredményezték. Ennek, illetve a nemzetiségi anyanyelv bevallása készségének a mélypontra süllyedésének köszönhető, hogy a falu lakossága túlnyomórészt magyar anyanyelvűnek vallotta magát. Mindez a népszámlálás megyei szintű eredményéből következtethető ki. A községek nemzetiségi anyanyelvére vonatkozó adatait ugyanis máig nem tették közzé.

 

JEGYZETEK

  1. Baranya Megyei Levéltár (BML). Villányi körjegyzőség iratai. 177/1945.
  2. Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal Budapest, 1947. 488-489. o.
  3. BML Főispáni bizalmas iratok. 637/ főisp. biz. 1940, 59/ főisp. biz. 1941, 60/ főisp. biz. 1941, 191/ főisp. biz. 1941, 66/ eln. 1941, 349/ főisp. biz. 1941, 672/ főisp. biz. 1941 743/ főisp. biz. 1942, 811/ főisp. biz. 1942, 62/ főisp. biz. 1944, 509/ főisp. biz. 1944.
  4. BML Villányi körjegyzőség ir. 4440/1944, 568/1945, 1009/1945.
  5. Ugyanott. 1691/1944.
  6. Ugyanott. 3029/1945. Jelentés a főszolgabírónak Villányba.
  7. Ugyanott. 673/1945.
  8. Hohmann Ádám Pécs elemzése alapján.
  9. BML Villányi kjző. ir. 2994/1945.
  10. BML Pénzügyigazgatóság Pécs ir. D/12-13-14 leltárak a zsidó értékek átvételéről, valamint Hohmann Ádám szíves közlése alapján.
  11. BML Főispáni biz. ir. 509/főisp. biz. 1944: Megyei Főhivatal ir. Villány község. 1948. szeptember 15-én kelt nyilatkozata, valamint a Villányi Izraelita Hitközség igazolványa, dr. Boros István főispán nyilatkozata, a pécsi kir. Ügyészség 8741/k. ü. 1944. számú értesítése alapján. Utóbbiak Hohmann Ádám tulajdonában.
  12. Bml Villányi kjző. ir. 714/1945.
  13. Ugyanott. 4692/1944, valamint Hans Rosinger: Villány/Wielland im Spiegel der Chronik. Freising, 1990.
  14. BML Alispáni iratok. 250/ alisp. 1945.
  15. Füzes Miklós: Modern Rabszolgaság. Budapest, 1990. 61. o. és Hans Rosinger: idézett mű, 32. o.
  16. BML Villányi kjző ir. 62/1945.
  17. Hans Rosinger: idézett mű, 32-33 o.
  18. BML Villányi kjző. ir. 4696/1944.
  19. BML Megyei Földhivatal ir. Villány község. 300/2. Községi Kérdőlap az új földreform előzetes eredményeiről.
  20. Ugyanott. Elnöki ir. szám nélkül.
  21. Ugyanott. 1-600/1946. cs. Kerületi jelentések.
  22. Ugyanott. 353/eln. 1946.
  23. Ugyanott. Villány község. 12758/1974. sz. határozat.
  24. BML Villányi kjző. ir. 714/1945.
  25. Ugyanott. 2760/1945.
  26. BML Főispáni ir. 95/1946. főisp.
  27. Tegnap Magyarbólyból is elindult a volksbund kitelepítő vonat. Új Dunántúl, 1946. május 28. 5. oldal: június 12. 3. oldal.
  28. Magyar Országos Levéltár. MSZP ir. 283. fond. 16/383 őrzési egység 39-40. oldal.
  29. Őszinte helyzetjelentés a kitelepítésről. Új Dunántúl. 1946. június 12. 4. oldal.
  30. BML Főispáni ir. szám nélkül/ 1944-1949.
  31. BML Alispáni ir. 15418/ alisp. 1946.
  32. BML Megyei Földhivatal ir. A 2. számú összetelepítő bizottság jkv-e 1948. szeptember 26.
  33. BML Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság ir. Villány. Személyi kartonok.
  34. BML Megyei Földhivatal ir. Villány község. 43179/1948.
  35. 1949. évi népszámlálás I. Előzetes adatok. KSH Budapest, 1949. 12. o.
1. ábra
Elhunyt BOLGÁR katonák emlékműve Villányban
 
2. ábra
Világháborús emlékmű Villányban
 
3. sz. ábra
Kisjakabfalvai I.-II. világháborús emlékmű
 
4. sz. ábra
Világháborús emlékmű Villánykövesden

 

   
Előző fejezet