Előző fejezet

V. ZAMÁRDI MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETE

FRIESZ KÁZMÉR

Iskolatörténet Zamárdiban (1740-1995)

 

ELEMI ISKOLA

„Az iskolaügy a középkor óta az Egyház feladatainak körébe tartozott: Európának egyetlen nevelője régebben a katolikus egyház volt, melynek szerepét a XVI. század óta az északi országokban a különböző' protestáns egyházak vették át."1

A népoktatás Somogy vármegyében is a római katolikus vallástanítással kezdődött... Ekkor és csupán csak az egyházias oktatás céljaira szervezték a plébániai iskolákat, amelyeknek vezetője a plébános volt.

Az 1770-71. évi összeírás szerint Somogy vármegyében 138 népiskola volt, s ezek közül 47 teljesen üresen állt. A szomorú statisztikai adatokhoz fűzve olvasható ez a haragos megjegyzés is, hogy ,,a jobbágyok barmok módjára nevelik gyermekeiket".

Mária Terézia uralkodásának vége felé megjelenik egy tanulmányi rendszer a magyarországi összes iskolák számára. Ez az úgynevezett „Rátio Educationis" új tantárgyakat, új módszereket, új elveket hozott az iskolákba. Az országot kilenc tan kerületre osztotta, s mindegyiket egy-egy királyi tanulmányi főigazgató kormányzása alá rendelte. Meghagyta ez a rendelet, hogy faluhelyeken egy vagy kéttanítós, városokban háromtanítós ún. nemzeti vagy normális iskolák állítandók fel.2

Az iskolák és a tanítók összeírásai a megyében:

Az 1770-73-89. évi összeírásban a következő adatokat találjuk a 206. sor szám alatt.


A helység neve: Zamárdi
A tanító neve: 1770-ben Odor László
Vallása: r. k.
Mióta van iskola: 1740
Zamárdinak 1740 óta van iskolája és tanítója.3

1748-ban egy adóslevél tanúi között szerepel „Szíj Márton" Zamárdi tanítója is.

A helység egy tantermes iskolájában - 1740-től - 1877-ig az alábbi kántortanítók, iskolavezetők tanítottak:

1. Szíj Márton 1748-1770  
2. Odor László 1770-1783  
3. Vlasits József 1783-1785  
4. Kovács Mihály 1785-1787 (jegyző is)
5. Zsivolits József 1787-1792 (jegyző is)
Hubenyai József 1793-1801 (jegyző is)
Jordanits József 1806- (jegyző is)

Jordanits József tanító nagyon buzgó és kiváló ember lehetett, mert az 1813. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv ezt írja róla: ...„hogy Szamárdi helység bírája és esküttyei, úgy mint a többi szegénység mind közönségesen adjuk tudtára mindeneknek, akiknek illik és mindazoknak, kiket a dolog jövendőben is illethet, hogy Jordanits Józsefet, mint volt oskolamesterünket és Nótáriusunkat isinét jövendőre is az ő józan és jámbor élete, maga jó viselet mellett megfogadván a T. Plébánus Urunk tudtával és engedelmével, kinek is következendő módon lészen a fizetése:

  1. A gyermekek tanításáért a M. Uraságtúl készpénzben 10 forint, 8 pozsonyi mérő rozs, 7 1/2 öl fa, amelyet mi megvágni, hazahordani köteleztetünk.
  2. Minden pár embertül 1/2 mérő pozsonyi gabonát, és lélekpénzt 7 x adunk, halott kikísérésért 13 x, búcsúztatásáért 24 x, énekes szentmiséért 15 x, hirdető céduláért 7x
  3. 9 holdból álló őszi földjét időben háromszor megszántjuk, elvetjük, el is boronáljuk, betakarítván behordjuk. Kender földjét kétszer is megszántjuk, elvetjük.
  4. Minden szőlőbirtokos egy pint bort (1,5 liter), minden gazda egy kéve rozsot adni köteleztetik.
  5. Bocsida nevű dűlőben 2 hold rétjét lekaszáljuk, fel is gyűjtjük, haza is hordjuk.
  6. Nótáriusi -jegyzői - hivataláért 8 forint készpénzt és minden egyéb írásért 31x kap. (Az x krajcárt helyettesít)


Szamárdi, 1813. március 12.
Rezi Mihály bíró
előttünk esküdtek: Kránitz Ferencz, Arácsi Ferencz Varga György, Csákovits István

A tanítói lakás és iskoláról az első írásos említés 1787-ból való: „a mester lakása régi, düledező parasztház, melynek falai sövényből vannak befonva s agyaggal becsapva. Mindössze egy szoba van rajta, mely a tanítónak lakásul, ugyanak kor iskolának - tanteremnek - is szolgált. Konyha és kamra is tartozott hozzá." 1819-re javult a helyzet, mert egy egyházlátogatási jegyzőkönyvben azt olvashatjuk, hogy a tanító épülete elég jó. Van benne lakószoba, konyha, kamra, istálló - ez javításra vár - és külön egy iskolaterem, melybe 70 tanuló belefér, 1854-ben a falu lakói már szűknek, nedvesnek találták ezt a tanítói lakás konyhája mögött lévő iskolahelyiséget, és Rimely Mihály pannonhalmi főapát sürgette, hogy újat építsenek.

1877-ben megépült a második tanterem, ettől kezdve a kántortanítók mellett osztálytanítók is működtek. Ezzel lezárult egy 136 éve tartó időszak (1741- 1877), amikor is egy tanító egy tanteremben nevelte, tanította a gyerekeket. Az új tanterem bővítése után az iskolaudvar beosztása a következő volt. A templom melletti Fő utcára nézett a kántor lakása. Az udvarban keleti ablakokkal helyezkednek el a tantermek egy előtérrel és 3 ajtóval. Belépéskor szembe van velünk az osztálytanító kicsi szobája, ettől balra az 1. sz., jobbra a 2. sz. tanterem helyezkedett el.

Az 1. számú tanteremben tanította az 1. és 2. osztályt az osztálytanító, a 2. számú tanteremben a mester úr tanította a 3., 4., 5., 6. osztályt (a mester úr meg szólítás a mindenkori kántortanítót /főtanítót/ illette meg).

A múlt század 1840-es éveitől működő kántortanítók:
Eelber Mihály 1840-1845 (jegyző is)
Hadanics Ignácz 1845-1883 (jegyző is)
Csizmadia F. Gyula 1883-1904  
Szabó Gyula 1904-1905  
Takács József 1905-1907  
Tóth Endre 1908-1940  
Nagy András Árpád 1940-1942 (1943-ban eltűnt a fronton)

Mióta a második osztályterem megépült, tehát 1877-tól a következő segéd-, illetve osztálytanítók működtek:

Felber Béla, Grünner János, Balázs Ferenc, Bors Gyula, Balogh István, Vlaszák János, Técsy Aladár, Bóry Nándor, Bucsky Mihály 1887, Szabó Gusztáv 1889, Kiss Gyula, Zahumenszky István, Radmanics József, Szabó Norbert, Kozma József, Horváth Lajos, Kontor Elek, Lendvai Béla, Birnbauer János, Tamás Sándor, Tegyei József, Müller László, Kiss Gyula IV. éves tanítójelölt, Hótay János, Németh Jó zsef II. éves képeszdész, Brunner György I. éves képeszdész, Korchmáros Lujza, Zaller János 1901, Tóth Rudolf, Weischl János, Hermán István 1907, Varga Kálmán.

Az utóbbi nevelőn - Varga Kálmánon - kívül a többi pedagógus zamárdi tanítóskodása átlagban 1-2 évre terjedt. Ennek oka, hogy az osztálytanító fizetése - a kántortanító jövedelme mellett - nagyon alacsony volt.4

A XVIII. század második felében a tanterem, a mesterház egy fedél alatt húzódott meg. Az épületek alkalmatlan volta, de a felszerelés hiányossága is jellemző volt.

Bútorzat: katedra, 1 asztal, 1 tábla, padok.

A szülők elegendőnek tartották a téli időre korlátozott „elemi iskolát". Csak a század utolsó évtizedében - a budai helytartótanács kezdeményezésére - kezdték gyermekeiket iskolába nem küldő szülőket hatósági fenyegetésekkel arra figyelmeztetni, hogy iskolaköteles gyermekeiket küldjék iskolába. A gyerekeket ne vonják el az állatok őrzése miatt a tanulástól, hanem fogadjanak közös pásztorokat, hogy általuk a gyermekek a munkától megszabadulva látogathassák - minimálisan napi két órára - az iskolákat.

Még 1870-ben is azt írta a megye egyetlen heti lapja, a Somogy, hogy közel 5000 „vadgyerek" van a megyében, azaz 4608 iskolaköteles nem járt iskolába.

A tanítók közül sokan voltak olyanok, akik csak írni-olvasni tudtak, esetleg kiszolgált katonák vagy éppenséggel kézművesek, iparosok voltak. A tanító munkája lényegében még a XVIII. századon keresztül is középkori jellegű maradt. Az oktatáson kívül rendszerint az istentiszteleteknél, a temetéseknél, s bármilyen más egyházi funkcióknál is közre kellett működniük az egyházi szertartások végzésében. Később az államigazgatási feladatok még a falu szintjén is követelték a rendeletek közzétételét, az arra adandó válaszok és jelentések megfogalmazását. Ezeknek az írásos feladatoknak a végrehajtására a legalkalmasabb a tanítók, a falu első jegyzői voltak. így volt ez az akkori Szamárdiban is. Ók vezették az éves bírói számadásokat, írták a jobbágy-parasztság kérvényeit a tihanyi földesúrhoz. A jegyzői és tanítói feladatkör kezdetben nem is ütközött egymással, mert a falusi gyerekek addig jártak iskolába, amíg a mezei munkák szüneteltek, azaz a téli időszakban. Az iskolai munkában aligha volt tervszerűség, hisz országosan előírt, egységes tanítási elvekről nem beszélhetünk még ebben az időben.

Csak az 1790-es évek után rendelte el a helytartótanács, hogy a nemzeti (falusi) iskolákban a tanítók csak jóváhagyás után felsőbb iskolai hatóságoktól nyert bizonyítványok alapján taníthatnak. A tanítók képzése még a XIX. század első felében sem volt megoldva.

A falvak iskoláiban leginkább a hit elemeire, az éneklésre, az olvasás és írás tanítására fordították a legfőbb energiát. A tankönyvellátás is rendkívül szegé nyes volt a nyomda nélküli megyében. Olyan nagy településeken, mint Babócsán, Igaion és Nagybajomban egyetlen tankönyv sem volt található az iskolákban.'

1858-ban ún. „iskolabevallások" készültek megyénkben is, amely rovatok ként kér beszámolót a falusi iskolák helyzetéről.

 

1. A község neve: Zamárdi  
2. Az iskola védnöke: tihanyi apátság  
3. Az iskolakötelesek száma: a, 47+3+3 = 53, b, 50+2 = 52
  összesen: 105  
4. Az iskola állapota: J ó  
5. Az iskola helyiségeinek száma: egy  
6. Az oktatás ideje: napi 5 óra  
7. A tanítók száma: egy  
8. Az oktatás nyelve: magyar  
9. Ki végzi a vallásoktatást: a plébános  
10. A tanító jövedelmei:    
A; a, szántó 11 hold 25,40 Ft

b, kert

883 n-öl 3,45 Ft

c, szőlő

2 1/2 akó bor 2,30 Ft

d, rét

5 hold 12,30 Ft

e, legelő

5 1/2 hold 3 Ft
B, 60 pozsonyi mérő rozs   60 Ft
C, 8 öl fa   24 Ft
E, nincs    
Egyéb lélekpénz   32 Ft
    162,45 Ft
11. Stóla, értékek: Egyházi illeték: 2 Ft
12. A tanító neve: Hadanics Ignácz6  

1867. évi kiegyezés után megjelenik az 1868. évi 38. törvény, amely népoktatásunk korszerű alapjait rakta le.

Az Eötvös József vallás és közoktatásügyi miniszter nevéhez fűződő korszakos jelentőségű népoktatási törvény először szabályozta az országgyűlés által is elfogadott alkotmányos formában a népoktatás szervezetét, tanulmányi anyagát és rendjét, megteremtette a felekezetektől független községi iskolahálózatot. Az elemi iskola két tagozatból állt: a hatosztályos mindennapi népiskolából és a három évfolyamos ismétlőiskolából. A törvény elrendelte a tankötelezettséget is. Meghagyta továbbra is a meglévő iskolák felekezeti jellegét, sőt lehetővé tette újak létesítését is, a felekezetek saját anyagi alapjaiból, a törvényben részletezett feltételek mellett.

Ezek: a törvényben meghatározott tantárgyak oktatása, az iskolaépület és a tantermek megfelelő mérete és felszerelése, a tanítók képesítése és előírt javadalmazása, az osztálylétszám maximálása (80 tanuló) és a tanítási idő megtartása.7

A felekezeti iskolákat az egyházközségek, illetve a népiskolai törvény megjelenésétől kezdve az általuk választott iskolaszékek irányították. Az iskolaszék az egyházközség plébánosából, az egyházközség vezető embereiből, általában a la kosság vagyonosabb tagjaiból állt. Az iskolaszék elnöke a plébános volt, a tanulók év végi bizonyítványát ő írta alá, és látta el az egyházközség pecsétjével. Az 1877-ben épített nádfedeles - kéttantermes - iskola 1905. március 28-án leégett. Az erős szél az égő nádat átvitte a közelben lévő fazsindelyes templomtoronyra, amely szintén leégett. Érdekes, hogy az iskola és a templom között lévő kántorlakás épen maradt. A későbbi vizsgálatok a tettest nem találták.

A kántortanítói javadalomról - Csizmadia F. Gyula nyugalomba vonulása után - 1905-ben megválasztott Szabó Gyula kántortanító részére díjlevelet állítottak ki.

Ennek értelmében a tihanyi apátságtól, mint kegyúrtól a következőket kapja:

  1. Egy lakást, mely áll két padlózott és földes szobából, takarék tűzhelyes konyhából, kamrából, pincéből, istállóból, kocsiszínből, ólakból: a ház udvarán hengeres kút van.
  2. készpénz - illetményül 8 K. 40 fillért
  3. 32 m keményhasábos tűzifát
  4. 8 mérő rozsot
  5. 12 hold és 3181 négyszögöl szántóföldet
  6. 1 hold 694 négyszögöl rétet
  7. 156 négyszögöl kertet

    Hívektől:
  8. Az ismétlőiskolások tanításáért a község pénztárától 58 K.
  9. Minden házaspártól 1/2 mérő rozs
  10. lélekpénz 160 pár után (á 35 fillér) = 56 K
  11. borpénz a régi szőlősgazdáktól (á 40 fillér) = 20 K.
  12. stoláris jövedelem 60 K.
  13. ostyasütésért a templompénztárból 12 K.
  14. marha- és sertéslegeltetési jog a közlegelőn.

A hívek a járandóságon kívül szolgálmányokat tesznek, nevezetesen az 5. és 6. tétel alatt említett földekből a tanító által kijelölendő helyen 8 hold 381 négy szögölet megmunkálnak, az ősziek alá a tarlót felszántják, és még vetőre is szántanak. A magot elvetik, beboronálják, a termést learatják, behordják. A tavasziak alá csak vetőre szántanak, vetnek, míg a boronálás, aratás és behordás a kántortanító dolga.

A réten az „előfüvet" lekaszálják, a szénát felgyűjtik, behordják, a sarjút a kántortanító kaszáltatja, gyűjteti és hordatja be. A 32 méter tűzifáját az apátság erdőmesteri hivatalától kijelölt erdőterületen megvágják és behordják. Az adókat a kántortanító fizeti. Az összes jövedelmet, a változókat 10 évi átlagban számítva a díjlevél 1650 Koronára teszi, melyből tisztán tanítói járandóság, mely a nyugdíjba számíttatik: 910 K.

A díjlevél szerint kötelessége az összes kántori teendők elvégzése, a tankötelesek közül az iskolaszéktől rábízott egyik tanterembe járó mindennapi, s az összes ismétlőiskolásokat tanítani. Az oktatás nyelve magyar volt.

Az osztálytanító fizetése 600 K, melyet a község fizet és pótadóban a jegyző szed be. Birtokarányban lévén kivetve, úgy fele részben a kegyuraságot gyakorló apát sági uradalmat terheli. Ezt a fizetést 1908-ig 200 K államsegély egészítette ki, mely 1908-tól 400 K-ra emeltetett, s így ma az osztálytanító 1000 Korona jövedelmet élvez.

Az iskolakötelesek száma: 100-120 fő, az ismétlőiskolásoké 30-40 fő szokott lenni.8

A Zamárdi római katolikus iskolánál az 1907/1908. tanévtől - ha hiányosan is - megtalálhatók: osztálykönyvek, haladási, mulasztási és osztályozási naplók.

Az 1910/1911-es statisztika így mutatja be az iskolát.

  1. Az iskola fennállott 1868-ban
  2. Felekezeti iskola (római katolikus)
  3. Hozzátartozik: Szántódpuszta
    Tóközpuszta
    Szántódi révház
    Vasúti őrházak
  4. Ismétlőiskola van
  5. Gazdasági népiskola nincs
  6. A közvetlen felügyeleti jogokat: az Iskolaszék gyakorolja
    Az iskolaszék elnöke a helyi plébános
  7. Fenntartatik: Zamárdi község által
  8. Államsegélyes: igen
    Költségvetésből: 600 Korona (VKM-tól)
    Községtől: 231 Korona
    Személyi kiadás: 600 Korona
    Dologi szükséglet: 231 Korona (831 K)
  9. Hitfelekezeti adó kivetve
    Befolyt összeg: 831 K.
  10. Beíratási díj nincs
    Tandíj nincs
  11. Az iskolaépület: A tihanyi apátságé
  12. Az iskola vegyes: fiúk-lányok együtt járnak.

Az iskola részben osztott.
I. és II. osztály van együtt.
III-IV-V-VI. osztály van együtt
Az ismétlőiskola osztatlan
Párhuzamos osztályok nincsenek
Osztályok száma: 2
Ismétlőiskola: 1

Az 1911/1912-es tanév bemutatása (korabeli naplók alapján)

  1. A tanítás kezdődött: 1911. szept. 15.
  2. A tanítás befejeződött: 1912. máj. 30.
    Záróvizsga: május 30.
    Ezen részt vesz: az iskolaszék elnöke, ker. tanfelügyelő
  3. A rendes iskolai szüneteken kívül 7 nap szünet volt
    őszi és tavaszi vásár: 2 nap
    húshagyó: 2 nap
    szentségimádás: 3 nap
    összesen: 7 nap
  4. Iskolai ünnepélyek:
    Október 6.
    Március 15.
    Május 1-jén Madarak és Fák Napjával egybekötött majálist tartottak a Diászóban.
  5. Az iskola tanszemélyzete
    Neymayer Gellért plébános: csak hittant tanít az I-VI. osztályokban.
    Tóth Endre kántortanító: a III-IV-V-VI osztályokban minden tárgyat tanít.
    Varga Kálmán osztálytanító: I. és II. osztályokban minden tárgyat tanít.

Az iskolai adminisztráció a XX. század eleién

1910/1911. tanév

Az iskolához - a tanévben - érkezett ügyiratok száma: 14 db
Ebből 12 iratot a királyi tanfelügyelő küldött
1 iratot a főszolgabíró
1 iratot Somogy vármegye közigazgatási bizottsága
Az ügyiratok tárgya: Időpont
1. Ifjúsági dalkörök szervezése 1911. II. 26.
2. 1907. évi XXVI/7. cikk végrehajtása II. 26.
3. Körrendelet az újra felmerülő kolerajárvány elleni védekezésről III. 9.
4. A földművelődésügyi miniszter úr méhészeti tanfolyamot tart Gödöllőn (VII. l.-VII. 9.) IV. 1.
5. Miként ünnepeljük a „Madarak és Fák Napját" című kiadvány megküldése IV. 1. (az iskolai könyvtárba helyezendő)
6. Ifjúsági egyesületek alapszabály tervezetének hivatalos másolata
7. Az előírt kimutatásokhoz nyomtatványok beszerzése
8. József kir. herceg „Szanatóriumi Egyesület" irgalomgyűjtéséről
9. Tájékoztató archeológiái tanfolyamról
10. Szőlő és borgazdasági tanfolyamról
11. Noszlopy Tivadar vármegyei aljegyző „Berzsenyi Dániel és családja" c. könyvét ajánlja
12. Állami iskolák jövő évi ingyenes tankönyvének megrendelése
13. Tanév végi nyomtatványok
14. Tanév végi iskolalátogatások

Az iskolalátogatási bejegyzésekről

Az iskola római katolikus felekezeti iskola. A felügyeletet helyben az iskola szék gyakorolja, pl.: 1909/10. tanévben 8 fő iskolaszéki tag látogatta az iskolát különböző napokon. Ilyenkor elkérték és megnézték a számtan- és írásfüzeteket, meghallgatták az olvasási órákat. A látogatásokat aláírásukkal igazolták. A bejegyzések - nem véletlenül - november-február hónapokban történtek, mert az iskolaszék tagjai helyi parasztgazdák voltak.

1910/11. tanévben is akadt 3-4 fő látogató.

Az 1911/12. tanévben nincs látogatás. 1912. május 30-án évzáró vizsgálat van az iskolánál. Itt a következő bejegyzés található: „Az iskolaszéki tagok megintendők, hogy az iskolát évközben többször meglátogassák" Horvát Pál ker. tanfelügyelő.

1914/1915. tanév: A két csoportos, két tanerős iskola Tóth Endre kántortanító bevonulásával egy csoportos lesz. Varga Kálmán osztálytanító tanítja mind a hat osztályt. Sőt 1915. január 15-től március 20-ig - rendkívüli szünet van az iskolában - mert ő is, mint népfelkelő „behivatott tényleges szolgálatra", de március 20-án felmentették.

Az év végén a mulasztási naplóban ez a bejegyzés áll:

,,A gazdasági munkák okozta nagy mulasztások miatt a kimutatást nem lehet vezetni."

A bevonult férfiak helyett tavasztól késő őszig már a nagyobb gyermekek is dolgoztak a földeken vagy legeltették az állatokat. A következő két tanévben is egyedül Varga Kálmán tanít az iskolában.

Rendkívüli szünetek is vannak az iskolában:

Az 1918/1919-es tanév

Tóth Endre kántortanító - a mester úr - hazatért a frontról. A hat osztály most már két csoportban oktatják. Az iskola „tanszemélyzete"

1919-től - 1939-ig - 20 esztendőn keresztül - még 2 csoportban folyt a gyerekek tanítása. A tanítás ideje ebben az időben így volt:

Csütörtökön szünnap volt, mert akkor az ismétlőiskolások jártak tanulni. Azok a gyerekek jártak ide, akik a 6. osztályt elvégezték, de nem tanultak tovább. A szorgalmi idő: november l-jétől - április 1-jéig tartott. Az ismétlőiskola 3 évfolyamos volt, év végén a tanulók osztályzatot kaptak.9

Az 1921. évi törvény összefoglalta a korábbi állami népoktatási rendelkezéseket, a tankötelezettséget pedig módosította: akik 12 éves korukig nem végezték el a népiskola hat osztályát, azok számára a tankötelezettség egy, esetleg 2 évre meghosszabbítható volt. A magas tanulólétszám miatt ezzel nem éltek az iskolaszékek, viszont több ször előfordult, hogy a sokgyermekes, szegény sorsú szülők 12 évet betöltő gyermeküket már nem engedték iskolába. Ok: munkavégzés, legeltetés, kisebb testvérekre való felügyelet stb.

1926-ban a tanerők száma: 3 fő

1929-ben felépült a községi kántorlakás. A bekerülési költség végösszege: 9730 pengő. 1950-ben államosították és pedagógus szolgálati lakássá nyilvánították. Napjainkban - 1993-tól visszakerült az egyház tulajdonába. Az 1931/32 tanévben a fürdőtelepi tanulók létszáma elérte a 44 főt. Az iskolaszék elhatározta, hogy a telepen egy iskolát - tanterem és szolgálati lakás - épít, mert a meglévő 2 tanterem nem tudja befogadni a magas létszámot.

Erre nem került sor, mert az ÉGISZ Rt. felajánlott segítségét nem fogadták el, (Gecse lakás, és a 600 négyszögöles terület) messze esett a központtól.

Új iskola épült Zamárdiban 1938/39-ben

1938. március 11-én az iskolaszék elfogadja az új három tantermes iskola költségvetését. Az építkezés levezetését: Bittman László és Teveli Károly kőművesmesterek vállalták. Az épület áll: 3 tanteremből, 2 előtérből. A tantermek nagysága: 10x6 méteres. Korszerű nagy ablakok, villanyvilágítás, fatüzeléses kályhák, fordítható táblák jelzik a változást. Amíg az iskolaépület építése folyt, addig az új kultúrház nagytermében a III . -IV.-V.-VI. osztály és egy kisebb helyiségben az I. és II. osztály tanult.

Az iskolaépítés egy év alatt elkészült, összes kiadása: 21.268 pengő.

1939/40-es tanév

1940 nyarán Tóth Endre kántortanító - 32 évi szolgálat után - nyugdíjba ment. Nehéz körülmények között tanított (egy tanteremben, három osztály, a tanulók létszáma 90-100 fő). Rendszerető', szigorú ember volt, akiről az idős zamárdiak csak tisztelettel és szeretettel beszélnek.

Vele elment a kántortanítók utolsó nagy nemzedéke is, akik 1741-tól - a falu betelepítésétől - tanították, szolgálták a népet.

1940. szeptember 30-án kántorválasztásra került sor. Az iskolaszék 21 pályázó közül három pályázatot fogadott el. A 26 szavazat közül: Csaba Ferenc 5, Pungor Antal 1, Nagy A. Árpád 20 szavazatot kapott. A fiatal, nőtlen kántortanítót 1942- ben behívták katonának. A doni áttörésnél, a visszavonulásnál - 1943 telén - eltűnt.10

1944/45. tanév

A haladási napló adatai szerint a tanítás szeptember 4-én kezdődött és tartott október 28-ig. Ezután a naplóban a következő beírás található:

„Október 31-én a Nyilaskeresztes Kultuszminiszter rendeletére a rendszeres tanítás megszűnt. Iskolánk folytatta a tanítást 1944. december 2-ig, közben meg szakítva, amikor a német katonaság lakott itt.

December 3-án orosz megszálló csapatok foglalták el községünket. Ettől kezdve szünetelt a tanítás.

December 12-én az orosz katonai parancsnokság Zamárdit - mivel frontközség lett - Balatonendrédre kiürítette. Ott éltünk 1945. április 8-ig.

A tanítást kezdtük: 1945. április 19-én, a tanévet 1945. július 7-én fejeztük be.11

A helyi plébánosok - mint iskolaszék elnökök - nagyban hozzájárultak az iskolai oktatás - nevelés minőségéhez. Zamárdi szerencsés helyzetben volt, mert papjai bencés szerzetes paptanárok voltak. Az utolsó paptanár - Szarka Valér -matematika-fizika szakos középiskolai tanár volt. Az átlagosnál jobban törődött az iskola tárgyi és személyi feltételeivel. Az ő működése alatt, segítségével épült az új három tantermes iskola. Az 1944/45-ös „csonka évet" a tanulók többsége befejezte. Az iskola tantermei, felszerelései jelentős károkat nem szenvedtek. A szülők, a helyi kisiparosokkal összefogva kimeszelték a tantermeket, kijavították az eltört padokat. Az iskolaszék elnöke és tagjai példamutató hozzáállással megteremtették mind a személyi, mind a tárgyi feltételeket az eredményes évzáráshoz.

Ezzel a tanévvel az iskola történetében is lezárult az a több száz éves szakasz, amit a pedagógiai szakirodalom a népoktatás fogalomkörébe sorol.

 

ÁLTALÁNOS ISKOLA

(1945-1995)

1945-ben - a hatosztályos - elemi népiskola a 6650/1945. M. E. számú rendelettel hivatalosan általános iskolává alakult, de ez nem érintette az egyházmegyei és állami irányítás 1868 óta fennálló kettősségét. Az iskola fenntartója továbbra is az egyházközség maradt.

1946. szeptember 6-án - az iskolaszék - rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy: Somogy vármegye 2225/1946 számú leirata az ált. iskola szervezéséről.

A közgyűlés kimondja: a Zamárdiban meglévő három betöltött tanítói állás hoz még három új állás szervezendő.

A közgyűlés úgy határoz, hogy Hegyi Valéria, Csúcs Károly tanítókat ideiglenes helyetteseknek meghívja, akik már úgyis szeptember közepe óta tanítanak. 1947. nov. 23-án az iskolaszék elnöke - Szarka Valér plébános - bejelenti, hogy az V. és VI. osztályt szakosítani kell. Az elnök előadja, hogy az iskolába 240 tanulóra négy tanító jut.

1948. március 7-én a közgyűlés előtt ismerteti: dr. Szabó Gyula tanfelügyelő úr 870/1948. számú leiratát, mely szerint a tanulók létszáma miatt is - 243 fő- szükséges egy vagy 2 tanítói állás megszervezése.12

Az 1948. év legfontosabb eseménye az egyházi iskolák államosítása volt.

Ezt az 1948. évi XXXIII. törvénycikk tartalmazta ,,a nem állami iskolák fenn tartásának az állam által való átvétele, az azokkal összefüggő vagyontárgyak állami tulajdonba vétele, és személyzetének állami szolgálatba való átvétele tárgyában" állami feladattá tette a közoktatást. 1948. június 11-én leltár készült „A Zamárdi állami volt r. kat. általános iskola vagyonáról". A leltár tételenként felsorolja a tantermekben, a padláson és az udvaron található tárgyakat. A leltározó bizottság megállapítása:

„Az iskola igen jó karban van. Egy-egy tanteremben 4 db dupla szárnyú beüvegezett ablak található. Az előterekbe kétszárnyas üvegajtókon lehet bejutni.

Szarka Valér nyűg. gim. tanár, bencés plébános iskola igazgató kijelentette, és kérte e vélemények írásba foglalását, hogy önszántából az iskolát nem adta át, de tudomásul vette a hatóság intézkedését ebben az ügyben."

Később 1950. március 9-én a Tankerületi Eőigazgatóság 6139-2/1950. sz. Főig. rendeletére a kéttagú államosítási bizottság végrehajtotta az államosítást.

Az államosítás munkájában részt vettek:

Az itt felvett jegyzőkönyvben a jelenlévő r. k. plébános észrevételt tesz, mert a bizottság a természetbeni lakást, valamint a földjavadalmat államosította.

Az államosítás végére pontot tesz a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium véghatározata, amely elutasítja a fenntartó észrevételét.13

1948. augusztus 6-án a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium megbízza Tóth Mihály tanító urat, az állami általános iskola igazgatói teendőinek ellátásával. Az új igazgató jelenti Somogy vármegye tanfelügyelőjének: Az iskola ingó és ingatlan vagyonát leltár ellenében átvettem. Az 1948/49-es tanévről a következő jelentést küldi:

Az 1949/50-es tanévben az iskola nyolcosztályú, felső tagozata szakosított, jelenti Kutassy Margit mb. igazgató.14

1950-ben Zatskó Károly lesz az igazgató. Megbízatását 6 évig látja el. 1956 nyarán nyugdíjba ment. Az iskola irattára ezekben az években eléri évenként 490-530 db ügyiratot. Az oktató-nevelő munka irányítása, a megye, a járás, helyi tanács és párt utasításai, különböző szintű társadalmi szervek elvárásai mind az igazgatónak és nevelőinek ad sok esetben igen nehéz feladatokat.

1952. január 14-15-16. napján tartott hivatalos látogatás bevezetésében így ír az iskoláról:

„Az iskola teljesen osztott. Nyolc tanulócsoportja van és kilenc nevelője. A tanítás 4 tanteremben váltakozva folyik. Délelőtt a felső, délután az alsó tagozat jár. Az iskola tanulóinak létszáma: 291 fő." 1955. február 26-án megtartott 2 napos látogatás után az igazgató ezt írja az iskola épületéről, felszereléséről:

„Az igazgató 1950-ben 3 tanteremmel, 8 nevelővel vette át az iskolát, amelyet 1950 végén az igazgatói lakás kamrájából átalakított szükségtanteremmel bővített ki. 1954 őszén újabb 2 tanteremmel bővült az iskola. (Fő utca 117-es Tóth-féle ház)

Ezekben 1954. október 15-én kezdődött a tanítás. Az utóbbi egyik tanterme a 8.4 m-es tornaszoba. Az iskolában délután 2 üres tanterem és a tornaszoba állt rendelkezésre az úttörő, szakköri, énekkari, sportköri stb. foglalkozásra."

Az iskola tantestülete 1954-ben - 170 oldalas - községi monográfiát készített el Bodolay Gyula igazgatóhelyettes szerkesztésével.

1955. szeptember 23-ánjárási igazgatói értekezletet tartanak. Ezen az össze jövetelen Mátyás Dezső oktatási osztályvezető ezekkel a szavakkal hívja fel az igazgatók figyelmét a zamárdi iskolára: Az iskola mintául szolgálhat az iskolafejlesztés tekintetében, három teremből - az iskolavezetés, nevelők, községi tanács, a helyi társadalom segítségével - 6 tanterem lett. Az iskola növénykertje, virágos és fás udvara, tisztasága és ízléses dekorációja például szolgálhat a többi iskolának.15

1956 szeptemberében új igazgató - Bodolay Gyula - vette át az iskola vezetését. Még ez évben az igazgatói lakásból leválasztottak egy igazgatói irodát. 1959-ben az iskola telefont kapott. A412/1960-as szám alatt az igazgató jelentést adott az elmúlt 15 év tárgyi és személyi feltételeiről a Járási Tanács Végrehajtó bizottságának.

 

1945 1960
Iskolaegységek száma: 1 3 (2 tagiskola van)
Tantermek száma: 3 5 + 2 " "
Tornaszobák száma: 0 1
Nevelői szoba, ig. iroda: 0 2 + 1 " "
Tanulócsoportok száma: 5 8 + 3 " "
Tanulók száma: 230 fő 251 fő
Nevelők száma: 3 10
Főiskolát végzett nevelők: 0 5

Szertárak száma: 0 2
Szertárak értéke: 500 Ft 55000 Ft
Könyvtári művek száma: 0 1185 db

A beszámoló kitért a szertárak, könyvtár állandó fejlesztésére, és arra is, hogy az államosítás után minden tanterembe új bútor került. Problémaként veti fel: az iskola 8 osztályának 4 tanterme van, ebből is egy szükségterem. Legrosszabbul állunk a járásban, itt van az utolsó mestergerendás „műemlék" tanterem. Határozati javaslatban kéri, hogy a vb tegyen intézkedést, hogy a megye által ígért, de visszavont 3 tanterem bővítést Zamárdi mielőbb megkapja.

1961 szeptemberében Bodolay Gyula igazgató a Járási Művelődésügyi Osztály tanulmányi felügyelője lesz.16 Helyére - a Járási Műv. Osztály - Sövény Béla tanítót nevezi ki igazgatónak.

Ezt a tisztségét 1961-től - 1965-ig tölti be.

A községi tanács az iskolai munka és a népművelés segítésére hangos filmvetítőt vásárolt. A falumúzeumi anyag gyűjtése - Pillér Dezső tanár vezetésével-továbbra is kiemelt feladata az iskolának. 1963-ban megindul a gyakorlati foglalkozás. A fiúk a műhelyteremben dolgozhatnak, de a lányoknak a téli foglalkozáshoz nincs munkaterem, konyhafelszerelés.

Továbbra is minden értekezleten égető gondként vetődik fel a tanteremhiány. 1964-ben a Megyei Művelődési Osztály elrendelte, hogy az építkezéshez szükséges terület kisajátításáról a tanács gondoskodjon. Ha ez meglesz, akkor az iskolaépítés elkezdődhet. A kisajátítás nem történt meg, az építkezés elmaradt.

1964-ben a vízvezetéket bekapcsolták az iskolába.

Sövény Béla igazgató - 1965 nyarán - a nyugdíj korhatárt elérte, és nyugdíjazását kérte.17

A Járási Művelődésügyi Osztály 1965. augusztus elsejével - Friesz Kázmér balatonendrédi isk.-igazgatót - áthelyezéssel kinevezte a Zamárdi Általános Isko la igazgatójának. Ebben a beosztásban - 26 évig - 1991. július 31-ig dolgozott. Új iskolát kell építeni, meg kell szüntetni a tanteremhiányt. Három normál termen kívül a többi helységek szükségtermek voltak. A tornaszoba padozata rossz, a szükségtantermek egészségtelenek.

1966-ban határozat születik, hogy a községi tanács önerőből - évi 500 ezer forintot megtakarít és - 1969-ben elkezdi egy új négy tantermes iskola építését. Az építkezés elkezdése előtt a szomszéd Horváth-Tóth-féle telkek kisajátítása meg történt.

Új iskola épült

Négy évtizedes várakozás után - 1970. július 22-én - megkezdődik az iskola építés. Az építkezést a tabi költségvetési üzem dolgozói végezték. Az új épület nem hasonlít egyetlen típusépülethez sem, ez a pécsi tervezővállalat siófoki ki rendeltségének munkáját dicséri. Egyszerűségében van a korszerűsége, mely a négy világos tantermet, a tágas zsibongót és a hozzákapcsolódó vizesblokkot jelenti.

Más helyiség nem épült, így kénytelenek voltunk az alsó folyosó végén egy szertárat, a felsőn pedig egy nevelői szobát kialakítani. 1972. október 5-én az építkezés befejeződött, még aznap megtörtént az ünnepélyes átadás.

Az épület bekerülési költsége: 1 millió 800 ezer Ft volt.

Másnap az alsó tagozat négy osztálya is délelőtt jött iskolába. Az iskolatörténet legszebb napjaiként őrizzük ezeket az október eleji napokat, amikor a gyereksereg birtokába vehette az új iskolát.

Ezzel a fejlesztéssel lehetővé vált, hogy az iskolai munkát kiegészítő szakköri, énekkari, úttörőfoglalkozásokat délután - a szabad tantermekben - megtarthassuk.

Még ez év októberében iskolai költségvetésből új vaskerítés épült az iskola elé.

1972. december elsején iskolánkban gondnokság létesült egy fő gazdasági szakemberrel. Pásztor Jánosné feladata az alsófokú okt. intézmények gazdasági ügyeinek intézése.

Napközis csoport beindítása - egy alsós csoporttal - 1973. október elsején történik. Az étkeztetést a Daru-gyár épületében és személyzetével oldjuk meg. A kezdéshez a helyi tanács 30 000 Ft támogatást adott. A községi tanács 1974. január első felében elköltözött a fürdőtelepre. A volt tanácsházat átadták az iskolának. A szakhatósági engedélyek beszerzése után február 4-én megkezdték az épület napköziotthonná való átalakítását. A helyi tsz építőbrigádja a munkát augusztus végéig elkészítette.

1974. szeptember 3-án az új napközit megnyitottuk. A megrendelt bútorok, konyhai felszerelések időben megérkeztek. Egy hét múlva egy alsós és egy felsős napközis csoporttal, saját konyhával és személyzettel indult a munka. Az átalakítás bekerülési költsége: 250 000 Ft. 1975. szeptember l-jétől már három napközis csoportban folyik a munka. Ebből: 2 csoport alsós, 1 csoport felsős. Minden napközis igényt ki tudunk elégítem. A napközibe járó tanulók száma: 105-115 fő között változik.

Iskolánk 8 tanterméből egy szükségtermet használtunk. Ezt a járási Köjál főorvosa életveszélyessé nyilvánította, az egészségtelen, dohos, vizes teremben megtiltotta az oktatást. 1974-ben a helyi kisiparosok vállalták egy új tanterem alapozását és a falak felhúzását társadalmi munkában. A befejező munkákat a helyi tsz építőbrigádja végezte. A belső munkálatok - a tanterem alatt vizesblokk, raktár, irattár van - áthúzódtak a következő évre.

1975. szeptember elsején nyolc normál, egészséges tanteremben folyhat a tanítás. A szükségteremből - átalakítással - alsós nevelői szobát létesítettünk.

Az új tanterem építése: 140 ezer Ft. Ehhez az összeghez a lakosság 25 ezer, az ÁFÉSZ 50 ezer forinttal járult hozzá.

A nevelői létszám - a Balaton vonzáskörzetében - biztosítása nem okozott problémát. A múltban, de ezekben az években is olyan gondok voltak, hogy a készségtárgyak - ének-rajz - tanítására nem volt szakos nevelő. A tantestületben azonban mindig akadtak olyan pedagógus kartársak, akik ezeknek a tárgyaknak oktatását is jól megoldották.

A tantestület létszáma a napközis nevelőkkel együtt: 14 fő (1967/68).

Az elmúlt évtizedek bizonyították, hogy a községi tanács erejéhez mérten - különösen 1966 óta - támogatta az oktató-nevelőmunka tárgyi körülményeinek megjavítását. 1966-ban egy terv készül a pécsi tervezővállalat siófoki kirendelt ségével, amiben a következő célok szerepelnek:

I. ütem: Négy tanterem, előtérrel, vizesblokkal -

II. ütem: Négy tanterem, egy műhelyterem, nevelői szoba, ig. iroda, szertárak, kazánház stb.

III. ütem: egy tornaterem, az udvaron bitumenes kézilabdapálya, - park létesítése

Ebből napjainkban - 1975-ben vagyunk - csak az első ütem készült el. Az elmúlt 15 év - 1960-1975 - tárgyi és személyi feltételeit az alábbi táblázat mutatja:

 

1960 1975
Iskolák száma: 1 1
Tantermek száma: 5 8
Tornaszobák száma: 1 1
Nev. -szoba, ig. iroda: 2 3
Tanulócsoportok száma: 8 11
Tanulók száma: 251 fő 193 fő
Nevelők száma: 10 14
Főiskolát végzett nevelők: 5 12
Szertárak száma: 2 3
Szertárak értéke: 55 000 Ft 634 000 Ft
Könyvtári könyvek száma: 1185 db 1953 db

(a kimutatás a szántódi, tóközi tagiskolákat nem szerepelteti)

A tóközi tagiskola 1972-ben megszűnt, a tanulókat a tsz autóbusza szállítja iskolánkba. A napközis csoportok fejlesztésével a tantestület létszáma emelkedett. (14 fő) Személycserékkel, nyugdíjazással sikerül a szakos ellátást 91%-osan meg oldani.

Az 1970-es évektől a szemléltetőeszközök értéke, darabszáma egyre nő. Legnagyobb gondunk az eszközök elhelyezése, szakszerű tárolása, mert három szertárunk van.

1979-ben megtörténik az iskola udvarán lévő szolgálati lakás teljes felújítása. Padozat, nyílászárók, tetőzet teljes kicserélésére került sor. A felújítás költsége: 400 ezer Ft.

1979 nyarán a szántódi tagiskola megszűnt.

Az 1980-as évek elején megindult a Horváth- és Tóth-féle házak kisajátítása. Ezek a tárgyalások sokáig elhúzódtak. 1983 nyarán a régi iskolaépület tetőcseréjére került sor. Az elöregedett cserép helyett palatetőt kapott az épület. Bekerülé si költsége: 218 000 Ft.

1984. január 21-én a siófoki tervezők bemutatták a II. ütem - az új iskola szárny - építésének tervét. A kivitelező - a Somogy Megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat siófoki kirendeltsége - 1987-re tervezte az épület befejezését. Munkájukat a csigalassúság jellemezte, akkor jöttek, amikor máshol nem volt munkájuk.

A tanács sokszori felszólítására 1984. november végétől - december 20-ig géppel kiásták az épület alapjait. Az építkezést a következő két évben nem folytatták. 1988-ban a kivitelező vállalatot szanálták, felszámolták.

1988 augusztusában a községi tanács vezetői a székesfehérvári Alba Regia-val kötöttek megállapodást az építkezés folytatására. Az új építőipari vállalat át dolgozta a korábbi kiviteli terveket, árajánlatot tett a kivitelezés költségeire. Kötelezte magát, hogy könnyűszerkezetes elemekkel - úgynevezett Calps-szerkezettel - 1989. augusztus 20-ig befejezi az iskola építését. Vállalásukat teljesítették, 1989. augusztus 28-án megtörtént az épület műszaki átadása.

Bekerülési költsége: 25 millió 801 ezer Ft. Az iskola új bútorzata 600 ezer forintba került.

Ezzel a beruházással az iskola: négy tantermet, egy műhelytermet, egy könyv tártermet, hat szertárt, nevelői szobát, igazgatói és ig.-helyettesi irodát stb. kapott. Ezzel megvalósult egy régi álom, hogy az alsós és felsős osztályok és az összes kiszolgálóhelyiségek egy tető alatt legyenek.

Az intézményekben korszerűsítették a fűtést is. Az olajfűtést az iskolai napköziotthonban 1986. december első felében felváltja a gáz. A konyhában gázzal főznek, az összes helyiségben - gázkonvektorok - adják, sugározzák a meleget.

Az iskolában a gáz bekötését 1987 nyarán végezték el, október 15-től itt is megindult a gázfűtés.

Az elmúlt 15 év - 1975-1990 - tárgyi és személyi feltételeit az alábbi táblázat mutatja.

 

1975 1990
Iskolák száma: 1 1
Tantermek száma: 8 12
Tornaszobák száma: 1 torna terem 1
Nev. szoba, ig. iroda: 3 3
Tanulócsoportok száma: 11 11
Tanulók száma: 193 217
Nevelők száma: 14 15
Főiskolát végzett nevelők: 12 14
Szertárak száma 3 9
Szertárak értéke: 634 000 Ft 1 068 152 Ft
Könyvtári könyvek száma: 1953 4825

A pályaválasztásról, a továbbtanulásról is beszámolunk.

A folyamatos tanórai és tanórán kívüli tehetséggondozás eredményeként elmondható, hogy tanulóink a különböző tanulmányi versenyeken az elmúlt évtizedekben jelentős eredményeket értek el. A továbbtanulók túlnyomó többsége a magasabb iskolafokozatokban is megállta a helyét. A pályairányítás, a pályaválasztás a nevelés egyik legfontosabb, de egyben a legnehezebb területe. Az elmúlt három évtizedben végzős tanulóink - 1-2 gyengébb tanulótól el tekintve - továbbtanultak.

Többnyire az alábbi iskolatípusokat választják:
gimnáziumba: 20%
szakközépiskolába: 30%
szakmunkásképző: ipari és kereskedelmi  
tagozatára jelentkezik: 50%

Ez a jelentkezési arány évenként - a tanulmányi eredményektől függően - változik. A tanulók többsége a siófoki és a fonyódi közép- és szakmunkásképző iskolákban tanul tovább, de diákjaink egy része érdeklődési körüknek megfelelő en kiválasztott megyén kívüli középfokú tanintézetekben folytatja tanulmányait.

Az 1988/89-es tanévben fordult elő, hogy gyenge tanulmányi eredménye miatt - két tanulót még a szakmunkásképzőbe sem vettek fel. Napjainkra is ez a jellemző, egyre nehezebb a középfokú intézményekbe - még a szakmunkásképzőbe - való bejutás.

Az ifjúsági mozgalomról

Iskolánk úttörőcsapata 1946 őszén alakult. Az 1989/90-es tanév végén - a rendszerváltás után - megszűnt.

Fennállásáig a 2851. számot és Csokonai Vitéz Mihály nevét viselte. Az iskolai munka mellett nagy gondot fordítottak arra, hogy tevékenységeikben megfelelően ötvöződjék:

Az elmúlt évtizedekben az iskola tanulóinak túlnyomó többsége tagja volt az úttörőcsapatnak, ennek következtében az iskolai kulturális és sportmunka szorosan összefonódott az ifjúsági mozgalommal. így nem különültek el egymástól az iskola- és az úttörőrendezvények.

Az 1970-es évektől négy-öt szakkörben tevékenykedtek a gyerekek: honvédelmi, természetjáró, közlekedési, irodalombarát, ifjúsági vöröskereszt. Szakköri eredményeikkel a járási és megyei versenyeken sok első és második helyezést értek el. Az ifjúsági vöröskereszt, a honvédelmi szakkör tagjai az országos versenyre, Zánkára is eljutottak, irodalombarát szakkörük - 1987 tavaszán - Kazinczy ösztöndíjat kapott nyelvművelő munkájáért...

A csapat művészeti tevékenységéért sok dicséretet, oklevelet kapott. Művészeti tevékenységük színvonalát segítette az iskolai énekkar, mely a gyermekekben tudatosította az együtténeklés örömét.

A két-három évenként megrendezett csapattáborozások, országos és helyi kirándulások tartós és szép emlékként élnek tovább a résztvevő gyermekekben.

Az iskola tanulóinak létszáma az 1990/9l-es tanévben: 212 fő
alsó tagozat: 85 fő
felső tagozat: 127 fő
Napközis csoportjainak száma: 3
2 alsós csoport
1 felsős csoport
Napközis ellátást igénylő tanulók száma: 75-80 fő
Ezenkívül működik még egy menzáscsoport: 25 fő
Az étkezést igénybe vevő tanulók száma: 100 fő
A tantestület létszáma: 15 fő

Az iskola tárgyi és személyi feltételei jók; a szakos ellátottság 92%-os.

1991. július 31-én Friesz Kázmér igazgató 5 éves igazgatói megbízása lejárt, s mivel a nyugdíjkorhatárt elérte, kérte nyugállományba helyezését.

A megüresedett igazgatói állásra hárman jelentkeztek. Az önkormányzat - a 3 pályázó közül - Bernné dr. Schneider Mária tanár, helyi pedagógus pályázatát fogadta el.

1991. augusztus elsejével - 5 évre - kinevezte az iskola igazgatójává. Az új igazgató jól ismerte az iskola oktató-nevelő munkáját, mert kinevezése előtt 22 évig itt tanított.18

Az önkormányzat részére készített beszámolójában 1992 márciusában ezt írta: a tanulói létszám: 194. Ez az 1992/1993-as tanév elején 171-re apad. Az elmúlt 5 évben 27%-kal csökkent az iskolás gyerekek száma.

1988/89: 236 fő 1989/90: 217 fő 1990/91: 212 fő

1991/92: 194 fő 1992/93: 171 fő 19

1992 tavaszán elkezdődött - az évtizedek óta várt - tornaterem építése. Tervezett mérete: 30.18 méter. Átadása 1992. október 23-án megtörtént. Bekerülési költsége 40 millió Ft. Ebből állami támogatás 16 millió Ft. A polgármester a létesítményt így mutatta be: „Mintegy 40 millió forintos költséggel elkészült a zamárdi iskolások tornacsarnoka. Nemzetközi szabványnak is megfelelő méretű pálya, negyven bordásfal, korszerű alapfelszerelés várja a sportbarátokat. A kényelemről négy öltöző, modern vizesblokk, orvosi szoba gondoskodik. Az 540 négyzetméter alapterületű játéktér mellett tágas tribün (lelátó) teszi lehe tővé a nagyszabású ünnepségek rendezését."

1994. február 14-én megalakult az Iskolaszék, amely az iskola munkáját támogatja.

1994 nyarán elkészült az iskola udvarán a bitumenes kézilabdapálya. Bekerülési költsége: 1 millió Ft.

Az önkormányzat ez évi tervében - 1995 nyarán - szerepel egy korszerű napközis konyha építése a hozzátartozó kiszolgálóhelyiségekkel.

Összegezve: megállapíthatjuk, hogy az iskolavezetés az elmúlt három évtized alatt, együttműködve a helyi tanáccsal, majd az önkormányzattal - elnyerve a lakosság támogatását -, korszerű és jó feltételeket teremtett az oktató-nevelő munka eredményes, sikeres végrehajtásához.20

Kimutatás a zamárdi tanerő létszámának növekedéséről, tanulócsoportok és osztályok számáról 1748-tól

1748-1877 1 tanító 1 tanulócsoport 6 osztállyal
1877-1939 2 tanító 2 tanulócsoport 6 osztállyal
1939-1946 3 tanító 3 tanulócsoport 7 osztállyal
1946-1949 6 tanító 6 tanulócsoport 8 osztállyal
1949-1953 9 taneró 8 tanulócsoport 8 osztállyal
1954-1955 10 tanerő 8 tanulócsoport 8 osztállyal
1959-1960 11 tanerő 8 tanulócsoport 8 osztállyal
1964-1965 11 tanerő 8 tanulócsoport 8 osztállyal
1969-1970 11 tanerő 8 tanulócsoport 8 osztállyal
1974-1975 13 tanerő 11 tanulócsoport 8 iskolai + 3 napk. cs.
1979-1980 15 tanerő 11 tanulócsoport 8 iskolai + 3 napk. cs.
1984-1985 15 tanerő 11 tanulócsoport 8 iskolai + 3 napk. cs.
1989-1990 15 tanerő 11 tanulócsoport 8 iskolai + 3 napk. cs.
1994-1995 15 tanerő 11 tanulócsoport 8 iskolai + 3 napk. cs.

 

Kimutatás a zamárdi tanulói létszám alakulásáról (1907-tól 1995-ig)


Tanév 1. o. 2. o. 3. o. 4. o. 5. o. 6. o. 7. o. 8. o. Összesen
1907/08. 25 27 24 24 12 16 - - 128 fő
1914/15. 42 31 36 24 20 14 - - 167 fő
1933/34. 40 31 29 18 17 10 - - 145 fő
1940/41. 34 36 35 37 21 18 - -. 181 fő
1950/51. 39 29 40 39 45 41 36 23 292 fő
1954/55. 28 40 25 34 38 38 24 23 260 fő
1959/60. 36 41 33 27 45 31 35 20 268 fő
1964/65. 22 22 30 32 41 35 42 33 257 fő
1969/70. 18 18 19 26 32 24 25 26 188 fő
1974/75. 39 21 23 26 23 23 20 18 193 fő
1979/80. 27 31 31 26 22 36 21 25 219 fő
1984/85. 38 42 34 35 32 27 26 26 260 fő
1989/90. 14 25 23 22 28 37 37 30 216 fő
1994/95. 20 24 14 20 20 13 27 22 160 fő

A Zamárdi Róm. Kat. Elemi Iskola tanítói 1929-1949

Csúcs Károly 1929-1938
Csaba Ferenc 1939-1944
Gálos Erzsébet 1940-1945
Földes Szilvia 1939-1940
Nagy A. Árpád 1940-1942
Raksányi Márta 1944-1945

(A felekezeti iskola igazgatója a mindenkori plébános.)

A Zamárdi Általános Iskola pedagógusai 1945-1995

Csúcs Károly 1946-1957
Gálos Erzsébet  
Kiss Józsefbe 1945-1950
Raksányi Márta 1945-1949
Tóth Mihály 1945-1949
Herczeg István 1946-1949
Medveczky Ferencné 1948-1954
Kutassy Margit 1949-1950
Pillér Dezső 1949-1970
Rojkó Ibolya  
Szappanos Józsefné 1949-1977
Hering Sándorné 1950-1956
Zatskó Károly 1950-1956
Hets Erzsébet 1950-1951
Kovács Jánosné 1950-1957
Hadnagy Ferencné 1950-1952
Bodolay Gyuláné 1951-1962
Sövény Béla 1952-1965
Bodolay Gyula 1953-1961
  1979-1984
Szappanos József 1954-1992
Zoltán Jenő 1956-1983
Zoltán Jenőné 1956-1974
Pete Sára 1956-1959
Tölösi Gizella 1961-1963
Dölles Irén 1961-1965
Lente Gábor 1962-1973
Dobribán Gézáné 1962-1993
Frank Antalné 1962-1967
Varga Nándorné 1963-1983
Friesz Kázmér 1965-1991
Friesz Kázmérné 1965-1994
Mészáros István 1967-1969
Schneider Mária  
Bernné dr. Schneider Mária 1969-
Kalmár Imréné 1970-1994
Bakos Ferencné 1971-1980
Zsiga Dezsőné 1973-1981
Koszter Józsefné 1974-1978
Baracskai Julianna 1975-
Tóth Ferencné 1975-
Palotai Zoltán 1977-1985
Márványné Farkas Margit 1978-1981
Nagy Dezsőné 1980-
Jakus Lászlóné 1981-
Vincze Béláné 1983-
Nagy Ágoston 1983-
Nagy Ágostonné 1983-1989
Nagy Dezső 1984-
Puruczky Istvánné 1985-
Vincze Béla 1991-1993
Kovács I. Judit 1990-
Hirsch Judit 1992-
Benkő Margit 1993-
Beleznai Ágnes 1993-
Vojts Endre 1994-1995
dr. Szabóné Apró Judit 1994-
Lázár Mónika 1995-

Az iskola igazgatói 1948-1995

Tóth Mihály 1948-1949
Kutassy Margit 1949-1950
Zatskó Károly 1950-1956
Bodolay Gyula 1956-1961
Sövény Béla 1961-1965
Friesz Kázmér 1965-1991
Bernné dr. Schneider Mária 1991- 21

A Zamárdi Általános Iskolához két tagiskola tartozott 1. Ált. Iskola Szántód (alsó tagozat) 1-4 osztállyal

Az iskola alapítási éve: 1948
Működött: 1948-tól 1979-ig
Helye: Szántódpuszta. Gazdasági épületből alakították ki.
1948-tól 1952-ig itt volt a tanítás.

A tagiskola 1952 szeptemberétől elköltözött a pusztáról. A vasútállomás mellett lévő „Földessy-féle" kocsma helyiségében tanítottak 1959-ig. Ez bérelt helyiség volt, a bérlet díja az épület karbantartása, tatarozása volt volt, melyet a tanács minden nyáron elvégeztetett. Az új iskola 1959-ben épült állami költségvetésből. A hivatalos átadás napja: 1959. július 30-án volt. Ez az iskola - Szántód, Iskola u. 9. - 1979. június 23-án szűnt meg a községi közös tanács határozata alapján. A tanácsi határozat száma' 7/1979./VB/II. 8.

A megszüntetés oka

Tanerőlétszám Tanulói létszám Tan.-csop. és osztály
1948/49-ben 1 fő 27 fő 1 tan. csop. 4 osztály
1954/55-ben 1 fő 29 fő 1 tan. csop. 4 osztály
1958/59-ben 2 fő 44 fő 2 tan. csop. 4 osztály
1964/65-ben 2 fő 36 fő 2 tan. csop. 4 osztály
1969/70-ben 2 fő 22 fő 2 tan. csop. 4 osztály
1974/75-ben 1 fő 22 fő 1 tan. csop. 4 osztály
1978/79-ben 1 fő 11 fő 1 tan. csop. 4 osztály

Tanítók a szántódi tagiskolában

Tanév Időtartam A pedagógus neve
1948/49 1 év Ifi Terézia
1949/52 3 év Lajtai Ilona
1952/56 4 év Szelényi József
1956/70 Hév Ezer József
1956/79 23 év Ezer Józsefné 2

2. Ált. Iskola, Tóközpuszta Alsó tagozatos: 1-4 osztály összevonásával Az iskola alapítási éve: 1948

Helye: Tóközpuszta. Az intézői lakásból alakították ki.
Az iskola működött: 1948-tól 1972-ig.
Megszűnt: 1972. augusztus 31-én a községi közös tanács határozata alapján: 3/972./VB/I. 21.

A megszüntetés oka:

Tanerőlétszám Tanulói létszám Tan.-csop. és -osztályok
1949/50 1 fő 29 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal
1954/55 1 fő 15 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal
1959/60 1 fő 23 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal
1964/65 1 fő 13 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal
1969/70 1 fő 15 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal
1971/72 1 fő 12 fő 1 tan. -csop. 4 osztállyal

 

Tanítók a tóközi tagiskolában
Tanév Időtartam A pedagógus neve
1948/49 1 év Kapotsffy Mária
1949-1972 23 év Halmos István23

 

JEGYZETEK

  1. Hóman Bálint-Szegfű Gyula: Magyar történet IV. kötet, Budapest, 1939. 526. oldal
  2. Csánki Dezsődr.: Magyarország vármegyéi és városai. Somogy vármegye: Közoktatásügy: 280, 281. oldal
  3. Kanyar József: Adatok Somogy megye művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789). SMM 1970. Kaposvár 65. oldal (206. sorszám)
  4. Zamárdi község története. Kézirat: Alt. Iskola irattára. Ik.sz: 217/52
  5. Kanyar József: u.o. 62., 64., 66., 70. oldal
  6. OL Statthalterei Abtheilung Öedenburg D127 fasc. 961 alapján közli Kanyar József { 1981)
  7. Matyikóné Nagy Eva: Siófok iskolatörténete (667. oldal) Szerkeszti: Kanyar József: Siófok várostörténeti tanulmányok 1989
  8. Zamárdi község története: Kézirat Ált. Iskola irattára. Ik. sz. 217/52
  9. Róm. kat. elemi iskola: Osztály-, mulasztási, haladási, osztályozási naplók (1910-1929)
  10. Egyházközségi jegyzőkönyv: 1929-tól 1944-ig I. kötet
  11. Haladási napló: 1944/45. tanév
  12. Egyházközségi jegyzőkönyv: 1929-1944. I. kötet
  13. Zamárdi iskolairattár: 33/1950, 264/1950. sz.
  14. Zamárdi isk.-irattár: 10/1948
  15. Zamárdi isk.-irattár: 15/1952,233/1955
  16. Zamárdi isk.-irattár: 412/1960. sz.
  17. Zamárdi isk.-irattár: 170/1965
  18. Frtesz Kázmér: Zamárdi község monográfiája: 1965-1995 1-10. oldal
  19. Bernné dr: Schneider Mária: 1992. III. 16-i beszámolójából
  20. Friesz Kázmér: u.o. 25-26. oldal
  21. Iskola irattára: Osztálynaplók, kimutatások, jegyzőkönyvek, tantárgyfelosztás stb.
  22. Ezer Józsefné szántódi vez. tanító közlése: irattári anyagból
  23. Halmos István tóközi vez. tanító közlése: irattári anyag.
 
Régi iskola, ma napközis konyha és étterem
1970-72-ben épült iskola
Iskola, jobbra hátid a tornaterem (Fotó: Vincze Béla)
Tornaterem (Fotó: Vincze Béla)

 

FRIESZ KÁZMÉR

Az óvoda története (1953-1995)

 

Az óvoda elődjeként az 1936/37-es évektől a kultúrházban - a nyári hónai pókban - idénynapközi működött. Vezetője: Tihanyi István ny. kántortanító volt] Pár év után betegsége miatt megszűnt a foglalkozás.1

1950-ben - egy évig - az iskolában tartottak foglalkozásokat az óvodáskorúak részére. Vezetője: Rozsnyai Ferencné volt. A foglalkozásokat segítette Raksányi Márta tanító, Zatskó Károly igazgató.2

Egy új óvoda létesítését a szülők, az iskolavezetés minden fórumon követel te. Szükségességét a község elöljárósága is elismerte, de helység és pénz nem volt az óvoda beindításához. 1949-ben az iskola igazgatója a 378/1949. sz. alatt jelenti a Megyei Tanfelügyelőségnek, hogy Zamárdiban szükséges egy új óvoda létrehozása:

„Jelentem, hogy Zamárdi lakossága: 2451 fő.
Az óvodáskorú gyermekek száma: 86 fő.

Óvoda nincs.

A lakosság foglalkozása: földműves, kisbirtokos. Politikai, szociális indoklás: mezőgazdasági munkával foglalkoznak. A szülők kora tavasztól késő őszig a határban dolgoznak." A következő írás már egy fontos bejelentésről szól: 588/1952 Tárgy: Óvodaszervezés Osztályvezető Kartárs!

Jelentem, hogy a községi tanácselnök az 1953. január l-jén megnyitandó óvoda részére a fürdőtelepen, a vasútállomástól kb. 250 méterre lévő Baán Miklós-féle házat (Nagyváradi utca) utalta ki.

A villa emeletes.

Az udvar, illetve a telek 1200 négyszögöl. Zamárdi, 1952. szept. 17. Zatskó Károly igazgató Kivonat a Községi Tanács V B. 1952. nov. 3-án kelt jegyzőkönyvéből:

„Az óvoda pótköltségvetésének jóváhagyása. Farkas József vb-titkár előad ja, hogy Zamárdiban állandó óvodát szükséges létesítenünk, amelyre a költségvetésben fedezet sincs."

23/1952 vb-határozat:

„A vb egyhangúlag megállapítja, hogy az óvoda szükséges, mert több mint 80 óvodaköteles gyermek van a községben, és így a pótköltségvetés elfogadja."

Zamárdi, 1953. február 9.
Hartmann Miklós Farkas József
tanácselnök tanácstitkár3

A napköziotthonos óvoda személyi és tárgyi feltételei.

A Zamárdi napközis óvoda 1953. január 1-jén indult, a Nagyváradi utca egyik nyaralóépületében.

Az óvoda egycsoportos volt. (1 óvónő, 1 dajka, 1 főzőnő.)

Az óvoda első óvónője Erdős Albinné volt, ő látta el az óvónői és a vezetői teendőket. Az óvoda indulásától saját konyhával rendelkezett.

Az első dajka Matyikó Józsefné volt, aki 40 éves - óvodai - szolgálat után ment nyugdíjba.

A szakácsnő Papp Istvánné volt. A napköziotthonos óvoda 1956-ban átköltözött a jelenlegi - államosított - épületbe, és 2 csoportos napközis óvodaként folytatta munkáját. (2 óvónő, 2 dajka, 1 szakácsnő, 1 kézilány személyzettel dolgozott.)

1972-ben átépítésre és bővítésre került sor, mert az óvoda iránti igény állandóan nőtt. Az óvoda kétszintes, a felső része készült el. A gyermeklétszám növekedése eredményezi, hogy az intézmény már 3 óvónővel és megfelelő kisegítő személyzettel dolgozott.

1974-ben belső átcsoportosítással 3 csoportra bővült, 5 óvónő, 3 dajka, 3 konyhai dolgozóval. 1953-tól 1975 májusáig az óvoda az általános iskola igazga tójának felügyelete alá tartozott. 1975. május 16-tól önálló munkáltatói és gazdálkodási jogkörrel dolgozik. A Zamárdi óvodához tartozik az időközben beindult 1 csoportos balatonendrédi napközis óvoda is.

Mindkét napközis óvoda fenntartója: a Községi Közös Tanács Zamárdi.4

1978. június 28-án a helyi tanács: Igazgatási, Egészségügyi és Művelődésügyi Állandó Bizottsága az óvodában AB-vizsgálatot tartott. A vizsgálati jegyző könyv megállapítja: „A Zamárdi napköziotthonos óvoda 25 éve működik.

Betöltötte hivatását, lépést tartott az élettel, egyre bővült, kiteljesedett. Szép eredményeket mondhat magának. Óvodai igény jelenleg is bőven van. Az óvodai csoportok létszáma jelenleg:

I. II. III.
kiscsoport középső csop. nagycsoportos
30 fő 31 fő 26 fő

Az optimális helyzet az lenne - állapítja meg a jegyzőkönyv -, ha egy-egy csoportban 25 fő lenne.

Ebben az évben - 1978-ban - nem tudtak felvenni 15 óvodáskorú gyermeket, és otthon van valamennyi gyesen lévő anya óvodáskorú gyermeke.'

1981-1982-ben a községi tanács újra bővítette az óvodát. Ez alkalommal egy új konyharészleget, egy teraszt és egy csoportszobát építettek. Ezzel a bővítéssel az óvoda 4 csoportos lett. Az intézményben most: 8 óvónő, 4 dajka, 3 konyhai dolgozó és 1 fő takarító dolgozik.6

1983-ban a zamárdi óvodát felsőbb utasításra - integrálták - a balatonendrédi óvodával, amit a közös tanács 1987-ben megszüntetett. A Községi Közös Tanács 1986. szeptember 25-i ülésén többek között az alábbiakat állapította meg:

,,A két község óvodáinak integrációja, összevonása ugyan megtörtént, de ez nem vált be, ezért a testület elrendelte a két óvodai intézmény szétválasztását... Az elmúlt időszak, a gyakorlat bebizonyította, hogy a testület döntése helyes volt, a két intézmény külön-külön eredményesebben működik."7

Napjaink óvodája 2200 m2-es telken, 613 m2 alapterületű épületben működik. Nem óvodának épült, a többszöri átépítés alakította ki jelenlegi formáját, nagyságát. A gyermeklétszám 75-80 fő között ingadozik. Az érvényben lévő óvodai normák szerint a gyermekeket négy csoportban foglalkoztatják. (1 csoportban 20 gyermek lehet.) Az óvoda az elmúlt időszakban a jól felszerelt és szakmai igényességgel dolgozó intézmények közé tartozott és tartozik.

Az 1994/95-ös tanévben 80 óvodáskorú gyermek jár az óvodába.

Az óvónők száma: 8 fő.

A technikai dolgozók száma: 8 fő, ebből: 4 dajka, 3 konyhai dolgozó, 1 takarító.

Az 1994/95-ben az óvoda és az iskola közösen foglalkoztat egy logopédust, Pócsi Rózsa személyében.

1953 óta az alábbi vezető óvónők irányították az intézményt

1. Erdős Albinné 1953-1960
2. Horváth Irén 1960-1961
3. Horváth Lászlóné 1961-1978. XII. 31.
4. Cseke Józsefné 1979-1981
5. Timárné Judt Irén 1981-1986
6. Horváth Zsuzsa 1986- 8

Az óvoda - 1993-ban - elmúlt 40 éves.

A fenntartó községi tanács, az utódönkormányzat és a szülők az óvodát kiemelten támogatták. Az épület külseje, annak belső berendezése, tisztasága példamutató.

Az udvara a fedett homokozókkal, a sok értékes fa- és műanyag játékokkal, növényzetével, fáival valóságos gyermekparadicsom.

 

JEGYZETEK

  1. Bozsoki Bernálné (1931) zamárdi lakos szíves közlése
  2. Rozsnyai Ferencné (1918) zamárdi lakos szíves közlése
  3. Ált. Iskola irattára: Ik. sz.: 378/1949, 588/1952. sz. 84-1/1953. sz. 23/1952 vb-határozat
  4. Horváth Zsuzsa (1947) vez. óvónő szíves közlése
  5. Tanácsi AB-vizsgálatjegyzőkönye: 1978. VI. 28.
  6. Horváth Zsuzsa vez. óvónő szíves közlése
  7. Községi Közös Tanács 1986. szept. 25-i tanácsülési tájékoztató
  8. Horváth Zsuzsa vez. óvónő szíves közlése

 

Az óvoda épülete
1936/37. évi nyári napközis óvoda
Az óvoda udvara (Fotó: Vtncze Béla)
Játék a teremben (Fotó: Vincze Béla)

 

FRIESZ KÁZMÉR

Zamárdi közművelődésének története (1741-1994)

 

Lécs Ágoston - tihanyi apát - által betelepített jobbágyság - a török meg szállás után - újból birtokba vette, megművelte a földet. Erdőt, bozótot irtott, a Kőhegy oldalán szőlőt telepített. A hármas vetésforgóval, jó állattartásával dolgozó jobbágy-paraszt elődeink aligha mondhatók műveletlennek, még akkor sem, ha nem végeztek iskolát. Vagy utalhatnánk az asszonyokra is, akik szültek, nevelték a gyerekeket, vezették a háztartást, szőttek és fontak: a háztartáson túl ellátták az állatokat, nagy munkák során besegítettek a férfiak munkájába is.1

Tehát ez a paraszti társadalom: „A tudatlanságból későn ébredő, a későn szabaduló fogoly árvamadár (Pálóczi-Horváth szavai), azaz a nép...

Iskolája nem lévén... értesüléseit, információt, híreit a templomokban, a vásárokban, a kocsmákban, s az ünnepi társas összejöveteleken (lakodalmak, keresztelők, temetések stb.) szerezte a maga számára. É fórumok voltak a XVIII. század közművelődésének a fellegvárai, a század népművelési piacai.

Az ismeretterjesztés formája - elsősorban - az élőszó, az élő beszéd volt. Ez érthető, mert kevés volt az írástudó, írásértő. A korszak tömegkommunikációs fóruma a szószék, műfaja a prédikáció, a lelkészek a korabeli műveltség közvetítői. Ez a „művelődési forma" nem rabolt el olyan sok időt a jobbágytól, mint az iskola. A század mintha csak a munkakötelezettséget ismerte volna a tanulóifjúság számára, nem pedig az iskolakötelezettséget.

Az iskola és az egyház nélkülözhetetlen kapcsolatára utalt az 1623-i komjáti kánonok egyik alaptétele is, amely szerint ,,az iskola az egyház veteményes kertje."2

Zamárdi a tihanyi apátság birtoka, mint földbirtokos, mint a katolikus egyház kegyura, mindig gondoskodott az iskoláról. Ebből a gondolkodásból fakadt, hogy a plébániára kerülő bencés szerzetesek - paptanárok - a vallásos élet elmélyítésén túl a művelődés kérdéseivel is foglalkoztak.

Az iskolán kívüli közművelődés elsőrendű végrehajtói a falu tanítói voltak. Népművelői munkájukat - a felnőttek részére - az iskolában, később az úgynevezett „Olvasókörökben" folytatták. Az első olvasókör a múlt század utolsó évtizedeiben az ún. Tóth-féle házban - a plébániával szemben - tartotta összejöveteleit. A téli időszakban működött. Bérleti díja 2 q búza volt, melyet a tagság adott össze.

A körnek tagja lehetett minden - példás viseletű - 15 éven felüli férfi. A szórakozás mellett - kártya, sakk stb. - hetenként 1-2 alkalommal előadást is tartottak. Az előadások témáját a tagság által választott tekintélyesebb tag - a ház nagy - állította össze a tagság véleménye alapján. A téli esték előadásait - amelyet többnyire a tanító, a plébános tartott - mindig hozzászólás, vita követte. Az előadások elsősorban a mezőgazdasággal kapcsolatosak: pl. a helyes vetésforgó kialakítása, jó talaj-előkészítés, állattartás, betakarítás, terménytárolás, trágyakezelés.

Ehhez érteni kellett az előadóknak - tanító, plébános -, mert javadalmi birtokaikban példamutatóan kellett gazdálkodniuk.

A XX. század első évtizedeiben a földművelésügyi miniszter a nváriszünetekben a tanítók számára 2-3 hetes tanfolyamokat szervezett. Ilyenek voltak a szőlő- és borkezelés, méhészet, ipari növények termesztése stb. Gyakorlatban mutatták be a szakszerű szőlőmetszést, a helyes faültetést. Az iskola „fáskertjében" megmutatták, hogyan lehet vadalanyba nemes fajokat oltani.

A kulturális élet szervezésében kiemelkedő szerepet játszott Tóth Endre kán tortanító, aki 1908-tól 1940-ig tanított iskolánkban. Tevékenyen részt vett min den kulturális megmozduláson: színdarabokat rendezett, templomi énekkart, világi dalárdát szervezett.3 Ezt a munkát folytatta veje, Csúcs Károly tanító, aki 1929-től 1938-ig tanított iskolánkban. Színdarabok sorát rendezte, ezenkívül ismeretterjesztő előadásokat szervezett.4

Kultúrház

Az 1931-32-es években államsegéllyel (8000 pengő) és sok társadalmi munkával megépült a kultúrház. Az épület nagyterme, színpada, két kisterme lehetőséget adott az iskolán kívüli népművelés fellendítéséhez.

A színjátszás mellett egyre több ismeretterjesztő előadást tartottak a helyi értelmiség tagjai: tanítók, pap, orvos, jegyző stb. A kultúrház egyik kistermében volt az „Olvasókör". Itt volt a könyvtár - kb. 500 kötet -, amit a Földművelésügyi Minisztérium ajándékozott a községnek. A téli estéken idejárt szórakozni az ifjúság, itt tartották pénteken este az ismeretterjesztő előadásokat.

A II. világháború (1939-1945) évei alatt a kulturális munka visszaesett. Csúcs Károly katona, Nagy András Árpád kántortanítót is behívták katonának, aki a doni visszavonuláskor eltűnt a fronton.5

1945 után az új Magyarországon elemi erővel tört fel a művelődési igény. Közéletünkben a kedvezőtlen anyagi körülmények ellenére is virágzó művelődési élet bontakozott ki.

1945-1949 között végzett művelődési munka széles körű önkéntességen, társadalmi kezdeményezésen alapuló demokratikus közművelődés volt.

1945 szeptemberében került a Zamárdi iskolához egy fiatal tanító, Tóth Mihály. Lelkes, hozzáértő munkájával sikerült egy olyan színjátszó csoportot létre hozni, amely fegyelmezettségével, tenni akarásával helyben és a környéken sok dicséretet, elismerést kapott. Olyan népszínműveket adtak elő, mint a Muskátlis ablakok. Az elszántott mesgyecövek, Klárica, Gyöngyvirágos huszárcsákó stb., amit közösen választottak ki, nem erőltette rájuk senki.

1949-ben - felsőbb parancsra - az ifjúsági egyleteket (Kalot, Kalász) fel oszlatták, a szabadművelődés korszakát „lezárták". A hatalomra került helyi vezetők javaslatára - Tóth Mihály tanítót, aki a Kalot vezetője volt, „népgazdasági érdekből" a megyei oktatási osztály a barcsi járásba áthelyezte.

Az új Népművelési Minisztérium központi tervek utasításszerű „lebontásával" dolgozott, elejét véve minden egyéni alulról jövő kezdeményezésnek.

A központosított népművelési munka lassan beindult nálunk is. A Szabad Föld Téli Esték előadás-sorozatai nem vonzották a helyi lakosságot, amikor meg tudták, hogy az előadás az ember származásáról, a lakosság materialista világnézetének formálásáról, a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítéséről szól stb. Az előadások előtt az úttörőknek műsort kellett adni. A megjelenésért felelőssé tették a népművelési ügyvezetőt, az iskola tantestületét.6

„A kormányzatnak a Szabad Föld Téli Esték rendezésével az volt a célja, hogy a parasztság gondolkodásmódját megváltoztassa. Hiba volt a darabok meg választása terén különösen vidéken, hogy nem a nevelő hatású darabokat adták, hanem hosszú és szórakoztató műsort állítottak össze.

Szabad Föld Téli Estéket használják fel arra, hogy a község dolgozó parasztságával széles körben ismertessék a mezőgazdasági munkákat és a begyűjtésre vonatkozó rendelkezéseket!"7

Az 1950-es évek kultúrotthoni munkájáról egy 1958-as beszámoló tájékoz tat, amely az 1959. évi január havi községi tanácsülésre készült.

,, 1958-ban semminemű állami vagy községi támogatást nem kaptunk.

A látogatottabb rendezvények a következeik voltak:

A beszámoló több rendezvényt sorol fel, ami azt mutatja, hogy a kulturális élet eleven és fellendülőben van. Ezekben az években a kultúrotthon vezetője: Zoltán Jenő tanár. Sokoldalú szervezőmunkáját a helyi tanács nem értékeli, a kultúrháznak anyagi támogatást nem ad. Ilyen körülmények között a további munkát nem vállalta és lemondott.8

Mozi (filmszínház)

Zamárdiban 1933-ban épült az első kertmozi. A mozi vezetője: Schilhán Péter volt, aki Balatonföldváron is filmszínházat vezetett. A mozi az 1950-es évek végéig állt fenn, de csak a nyári hónapokban üzemelt. A Megyei Moziüzemi Vállalat 1952-től a kultúrházban - szeptembertől május végéig - heti alkalommal előadásokat szervezett. A kultúrházban és a kertmoziban is az előadások szervezője, vezetője - 1959-től 1985-ig - Schleining Gyula üzemvezető és gépész volt. 1961-ben a Kossuth utcában megépült az új kertmozi, melyet 1964-ben fedett tetőtérrel láttak el. Ez a fedett téri mozi akkor a déli part egyik legszebb szabadtéri létesítménye volt.

Az elmúlt évtizedekben a lakosság egyetlen szórakozása a mozi volt. Sokan jártak moziba, főleg az ifjúság, majd a tv és a videó elterjedésével egyre kevesebben. A kultúrházban 1985-től már nincs vetítés, a fedett kertmoziban az üdülők részére a nyári hónapokban mindennap 2 előadást is tartanak. A kertmozi bérlője napjainkban: Gömöri László zamárdi vállalkozó.9

Az 1960-as évektől minden évben készül művelődési terv. A művelődési terv feladatait a községi tanács hagyta jóvá.

Vázlatosan bemutatom, hogy mit tartalmazott a „Zamárdi Községi Tanács és vb 1970. évi művelődési terve."

I. rész: Az elmúlt év (1969) értékelése
II. rész: Zamárdi község összetételének általános elemzése
1. A község területe:
A Balaton partján 10 km hosszban terül el: 47,3 km 2
2. Lakosságának száma: 2791 fő
3. A lakosság megoszlása
201 főtsz-tag
87 fő nyugdíjas
15 fő rendszeres bedolgozó
1045 fő munkás
1443 fő egyéb foglalkozású

2791 fő

4. Iskolai végzettség megoszlása
egyetemi végzettség 2% 56 fő
főiskolai végzettség 2% 56 fő
középiskolai végzettség 15% 419 fő
8. ált. iskolai végzettség 60% 1674 fő
8. ált. iskolánál kevesebb 21% 586 fő
  100% 2791 fő


Zamárdi községben nyilvántartott analfabéta nincs. 1970. évi tervfeladatok
Nagy évfordulók, állami ünnepek felsorolása (Időpont, hely, felelős neve)
III . rész: A társadalmi tudat szocialista irányú fejlesztése
Ismeretterjesztő előadások: klubterem
Irodalmi színpad
Önálló kiállítás szervezése (Bognár Károly faragóművész)
Filmbérlet -
Ifjúsági forradalmi napok
IV rész: Általános műveltség, művészi ízlésfejlesztés feladatai
a) Tudományos ismeretterjesztés
Honismereti tevékenység
Olvasómozgalom
Jogi ismeretek (gazd. irányítással kapcsolatos)
V. rész: Klubok, szakkörök
Nők akadémiája
Varrószakkör
Olvasómozgalom
Könyvhónap szervezése
író-olvasó találkozó
Bálok és táncmulatságok10

Az 1970-es évektől a helyi tanács az iskolán kívüli munkában fontos szerepet szánt a könyvtárnak. Első években tiszteletdíjas, később teljes munkakörben szak képzett könyvtárosokat foglalkoztat.

Napjaink könyvtárosa - Török Ferencné -, aki 1986 szeptemberétől vezeti a könyvtári munkával járó feladatokat. A Zamárdi Klubkönyvtár úgynevezett „C" típusú önkormányzati, közművelődési könyvtár. Mint a település alapfokú ellátást biztosító közművelődési könyvtára, közreműködik a lakosság általános művelődési igényeinek kielégítésében... stb. Könyvtárunk kettős funkciót lát el. Szolgáltatást nyújt a felnőtt és gyermek olvasók részére. A könyveket szabadpolcos elhelyezésben tárolják, elkülönítve a szépirodalmat, szakirodalmat, gyermek- és ifjúsági irodalmat. A klubkönyvtár közel 30 féle folyóiratot járat, napilapokat, hetilapokat, irodalmi, pedagógiai, szakmai, politikai és természettudományos folyóiratokat, valamint gyermek- és ifjúsági lapokat.

Statisztika

Leltári állomány 1993. december 31-én - 9051 könyv
1994 évben leltárba vett állomány: 205 könyv
1994 évben leltárból törölt állomány: 1035 könyv
Leltári saját állomány 1994. dec. 31-én: 8221 könyv
1994-ben beszerzésre került 205 db könyv: 120 601 Ft értékben.

 

Megnevezés Beiratkozott
könyvtári olvasó
Látogatók
összesen ebből: kölcsönző
14 éves és      
fiatalabb 126 2935 2086
14 éven felüli 276 2888 1679"

A kultúrház 1994. évi tevékenységéről

A népművelői munkát - 1993. november l-jétől - Vincze Béla magyar-nép művelő szakos tanár szervezi és irányítja. A művelődési ház kiscsoportos tevékenységi formáknak ad helyet.

Foglalkozásaikat itt tartják:

A kultúrház nagytermében tartották:

A kultúrház saját bevétele éves szinten elérte a 300 ezer forintot. (Ez az összeg a kis- és nagyterem bérleti díjából tevődik össze.)12

 

MŰVELŐDÉS

Tájház Zamárdiban

Az 1960-as évek elején vetődött föl először annak a gondolata, hogy a Fő utca 83. számú házat a községi tanács megveszi, eredeti formájában megőrzi, és berendezi a régmúlt tárgyi emlékeivel. A berendezéshez szükséges helytörténeti anyagot Pillér Dezső tanár úr és tanítványai 1949-től folyamatosan gyűjtötték össze.

Tájházunk 1847-ben épült, az építés idejét az első szobában lévő mestergerendába vésték.

A ház a Friesz család tulajdona volt, amely egyike a Lécs Ágoston tihanyi apát által betelepített 42 jobbágycsaládnak. A tájház építője Friesz Benedek, aki 1819-ben született Zamárdiban. A házhoz közvetlen 2 holdnyi terület tartozott. A telken volt még egy 25 méter mély kút, baromfi- és disznóólak, valamint egy pince. A főépület - egy tető alatt - a következő helyiségekből állt: 2 szoba, konyha, kamra, istálló és pajta. Az udvar mögött volt a szérűskert, a gyümölcsös és a házikert.

Az egyéni gazdálkodás 1959-ben a termelőszövetkezet megalakulásával meg szűnt. Néhány év elteltével a tehén- és lófogatokat felváltották a traktorok. A község arculata is megváltozott, eltűntek a tömésből és vályogból készült nádtetős házak. A község legrégibb épületét a Zamárdi Községi Tanács 1974-ben megvásárolta, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség pedig 1975 nyarán eredeti formájában helyreállította. A tájház elkészült, berendezés azonban nem volt. Hiányoztak azok a régészeti és népművészeti tárgyak, amelyeket a Somogy Megyei Múzeum „restaurálás" céljából az 1970-es évek elején elszállított. 1976 őszén a Somogy Megyei Múzeum így nem a helyi gyűjteményből, hanem korhű anyagából rendezte be a tájházat.

A berendezés szakszerű kialakítását dr. Boross Marietta végezte, melyhez sok segítséget adtak a megyei Rippl-Rónai Múzeum munkatársai is.

Az elkészült házat dr. Boross Marietta így mutatta be:

„Az épület a múlt század első felében kialakult stílus jegyeit viseli, jellegzetes balatoni oszloptornácos ház. A telekre hosszabban épült, falai 80-100 centiméteresek, és úgynevezett fecskerakással készültek. Kötőanyaga: föld. Archaikus vonása, hogy minden helyiség az oszlopos tornácról nyílik. Berendezése élethű és hiteles. Azt érezheti a látogató, hogy „in situ" (eredeti helyzetben) talál itt mindent."

1977. október 2-án - a múzeumi és műemléki hónap keretében - került sor a tájház ünnepélyes átadására.

A tájház 1977-től 1992-ig a Somogy Megyei Múzeum hálózati részeként működött.

1993-ban a Zamárdi Önkormányzat átvette a tájház működtetését.13

 

JEGYZETEK

  1. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  2. Kanyar József: SML 1970. I. kötet. Adatok Somogy m. művelődéstörténetéhez a XVIII. század második felében (1770-1789) 79. oldal
  3. Krizsán István közlése
  4. Olasz Ferenc (1923) Zamárdi lakos szíves közlése
  5. Krizsán István közlése
  6. Friesz Kázmér: Zamárdi monográfiája 3. oldal
  7. Kanyar József Harminc nemzedék vallomása Somogyról. III. kötet (1944-1989) Kaposvár 1993., 79. és 80. oldal
  8. Zoltán Jenő: 1959 januári tanácsi beszámoló
  9. Schleining Gyula (1938) zamárdi lakos szíves közlése
  10. Községi Tanács 1970. évi művelődési terv
  11. Török Ferencné (1961) könyvtáros szíves közlése
  12. Vincze Béla (1948) népművelő szíves közlése
  13. Friesz Kázmér: Zamárdi monográfiája 7. oldal

 

Tájház (falumúzeum) (1847)
Kultúrház (1931-32)
Szüreti bál szereplői (1926)
Szüreti bál szereplői (1946)
Szüreti bál (1996) (Vincze Béla fotói)
Szüreti bál (1996) (Vincze Béla fotói)

 

NOVAK ANDRÁS

Zamárdi község hitéletének,

templomainak, szakrális helyeinek és plébániájának

rövid története

 

A község vallási életéről az első írásos emlék 1233 évből való, ahol már szerepel „Samard sacerdosa" azaz Zamárdi papja. Az 1332-33. évi pápai tizedjegyzék szerint már plébániája is volt a községnek. Mind a templom, mind a plébánia a faluval együtt pusztult el.1

Egyházas-Zamárd temploma a pusztai dűlőben volt a faluval egyetemben, írásos emlék erről nem maradt fenn, ha volt is ilyen a török hódoltság alatt, megsemmisült. A templom a faluval együtt 1594 körül pusztult el. A templom helyét még az 1920-1930-as években is szemmel láthatóén lehetett érzékelni. Zamárdi község neves kutatója Margittay Richárd javaslatára a Balatoni Intéző Bizottság a templom helyére fakeresztet állíttatott, amely az 1950-es években eltűnt. Az „Egyesület Zamárdiért" 1992 decemberében új tölgyfakeresztet állított a régi templom helyére, hogy továbbra is legyen ami hirdesse, mutassa Egyházas-Zamárd templomának és községének a helyét. A jelenlegi plébánia temploma a község központjában épült, és 1774-ben szentelték fel. A templom építése Vajda Samu tihanyi apát gondosságából és bőkezűségéből készülhetett el, és azt az apát úr áldotta meg, szentelte fel, hiszen a falu a Szt. Benedek rend Pannonhalmi Főapátsága, tihanyi apátságának hűbéres birtoka volt.

így az apátság gondoskodott a templom berendezéséről is. Orgonája a templomnak 1786 évtől van, a toronyban 2 harang hívja a híveket a szentmisére és egyéb templomi eseményekre.

1851-ben templomunk harmadik harangot is kapott. A templomot Szűz Mária, az angyalok királynéja tiszteletére szentelték fel, mint ezt a főoltár festménye is tanúsítja. Az olajkép Szűz Mária születését ábrázolja. A templomnak kezdettől fogva Szent József és Keresztelő Szent János is patrónusai voltak. Szobraik a főoltár szélein találhatók. A szószék felett a sárkányölő Szent Mihály szobra látható, míg a keresztelő medencén Jézus megkeresztelését ábrázolja a szobor.

Ez a három része a templomnak: a főoltár, a szószék és a keresztelő medence (keresztkút) védett műemlék, míg a templom többi része műemlék jellegű. A főoltár fölött a Szentháromság szoborcsoportja látható. Mellékoltára a templomnak egy van, amely először Szent Vendel tiszteletére épült, jelenleg Jézus Szíve mellékoltáraként szerepel.

1905. március 28-án a tűz martaléka lett a templomtető, a torony és a harangok is. A tetőzet és a torony helyreállítása után megint csak a tihanyi apát, Halbik Ciprian volt az, ki új harangokat öntetett a templom részére. A harangok súlya: 248 kg, 126 kg, 66 kg.

A templomon szinte minden évben végeztettek a hívek jelentős felújítási munkákat, és bővítették annak felszerelését új tárgyak beszerzésével. A második világháborúban a Vörös Hadsereg által szétrombolt és nagyrészt eltüzelt orgona helyett ma digitális elektromos 3 manuális orgonája van a templomnak. A falu közepén álló templom úgynevezett „hegedűablakaival" egy kis barokk ékszer doboz.

A telepi kápolna a Petőfi Sándor utcában van. A kápolnát dr. Purebl Győző székesfővárosi tanácsnok építtette. Az építkezéshez szükséges pénzt összegyűjtötte, és azt 1929-ben szentelték fel. 1950-ig a Zamárdi Fürdőegyesület tulajdonát képezte, utána az egyházközség kezelésébe került a hozzátartozó gondnoki lakással együtt. A kápolna a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épült. Sajnos befogadó képessége csekély, de így is nagy segítséget nyújt a község közel 11 km-es Balaton-parti nyaralóinak vallási kielégítésére.

Szántódi kápolna: 1735-ben épült, átépítették 1820-ban. Kezdettől fogva Zamárdi filiája. Már 1789-ben Pálóczi Horváth Ádám, Szántód bérlője a község plébánosa mellé káplánt kért, hogy cselédjei vasárnaponként szentmisén tudjanak részt venni. Már az elmúlt században is híres vásárokat tartottak itt, a kápolnai búcsú napján. Napjainkban pedig járművek megáldása történik minden év július utolsó vasárnapján, a kápolna dombon tábori mise keretében.

A kápolnában a Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ állandó képzőművészeti kiállítást tart.

Temetői kápolna: 1926-27-es években Laki Benno akkori zamárdi plébános építtette a temető északkeleti részén, hogy a község első világháborús hősi halottainak méltó emlékhelyet biztosítson, részben pedig saját temetkezési helyéül is szánta. E kápolnában - melyet nagyobb részt saját jövedelméből csináltatott-temették el, 1933-ban. A kápolna, mint a hősök kápolnája, belső falán márvány táblára vésve találhatók az I. és II. világháború harcterein elesett hősi halottak neve.

Nepomuki Szent János szobra: A templom mögött van, fülkében elhelyezve. A szobor műemlék jellegű, készítésének pontos ideje bizonytalan, mindenesetre a templommal egyidős lehet, ha nem régebbi alkotás. Régebben május 15-17-én a szobor előtt litániát tartottak.

Szent Kristóf szobra: Az Oázis üzletház előtti téren áll. Előző helyére 1939-ben állították fel. Az ateista időszakban, eltávolítása után a balatonföldvári templomban rejtegették. 1956 év végén felállították a mostani helyére, majd ismételt eltávolítása után Szántódpusztára került, és csak hosszú évek harca eredményeként a Zamárdi Tanács anyagi támogatásával - 1990-ben - került a jelenlegi helyére.

Keresztek: A templom előtti kereszt 1862-ben készült. A Fő utca 9. szám alatti ház udvarán áll egy 1855-ben készült kereszt, amely útépítés miatt került a magánház udvarába. A falu nyugati végénél lévő keresztet - amely búcsújárás alkalmával állomásul szolgált - 1897-ben a Rózsafüzér Társulat emeltette. A Kőhegyen álló keresztet 1863-ban szentelték fel, előtte azon a helyen egy 1777-ben felállított fakereszt állt. A fürdőtelepen a Dózsa György utca és a József Attila utca sarkán is áll egy kereszt. Szántódon a Műszaki Erdészet közelében lévő út melletti keresztet 1871-ben, míg a főútvonal mellettit 1903-ban állították fel. A vaskeresztet - régebbi nevén a Krisztustalan keresztet - 1896-ban a milleneum emlékére állították. 1992-ben az „Egyesület Zamárdiért" tagsága a keresztet restauráltatta, a környéket rendbehozta úgy, hogy az erdőben lévő emlékkereszt a honfoglalás 1100. évfordulóját méltóképpen várhatta.

Temetők:

A régi temető a falu nyugati végén van. Jelenleg emlékpark, eléggé elhanyagolt állapotban. Temető voltát már csak a kereszt és egy-két megmaradt síremlék jelzi. Hyross Bernát, Neumayer Gellért plébánosok - nehezen olvasható - sírhelyei itt találhatóak.

A jelenlegi egyházi temető, mely napjainkban is működik, a falu közepén, annak északi részén terül el. Keresztjét nemrég teljesen felújították. A község több plébánosa, kántora, tanítója nyugszik benne. Sajnos megtelt, és hiába központi fekvése, sok szép sírköve, előbb-utóbb meg kell szüntetni e temetőbe való temetést.

Az új temető, amely már állami, az Endrédi út mellett található. Modern, a temetéshez szükséges épületekkel és felszerelésekkel ellátott. Keresztje és harangja is van. 1994. december 17-én szentelte fel a három történelmi egyház: róm. katolikus, református, evangélikus lelkésze, és azóta lehet bele temetni.

Szántód és Tóközpusztának is volt temetője, de ma már nem használják. Tóközpuszta 1866 óta tartozik a zamárdi plébániához.

A plébánia épülete a Főutca 22. szám alatt van. 1785-ben épült, mivel 1784-ben elrendelték, hogy Zamárdi Endrédtől elválasztva különálló plébánia legyen. Ettől kezdve van anyakönyvezés nálunk, előtte Endréden volt.

A községnek 18 fő benedek-rendi plébánosa volt, a szerzetesrendek erőszakos, törvénytelen feloszlatásáig Zamárdi szerzetes lelkipásztorai:

Bosnyák Benedek 1785-1809
Farkas Fülöp 1809-1814
Polgár László 1814-1815
Kovács Damaszczén 1815-1817
Barta Imre 1817-1821
Barbay Kolumbán 1821-
Hencz Jónás 1821-1823
Fenix Farkas 1823-1827
Csery Vid 1827-1834
Széchenyi Kristóf 1834-1854
Rauch Szaniszló 1854-1856
Vaszary Egyed 1856-1864
Hyross Bernát 1864-1872
Novak Ede 1872-1894
Somogyi Venczel 1894-1900
Neumayer Gellért 1900-1918
Laki Benno 1918-1933
Szarka Valér 1933-1951

Közülük - a teljesség igénye nélkül - egy-kettőről külön is érdemes szólni. Bosnyák Benedek a község első plébánosa volt. Édesanyját a templom északi falában kiképzett kriptába temették el. Széchenyi Kristóf, aki az 1848-49-es szabadságharcban tanúsított a forradalomhoz méltó magatartást. Novák Ede a templom felszerelését több tárggyal gazdagította.

Laki Benno építtette a Hősök kápolnáját és nagyban hozzájárult a kultúrház, akkor még Római katolikus ifjúsági népház, olvasókör létrehozásához. Önzetlen, lelkes támogatója, szószólója volt minden ügyben az egész község lelki, szellemi, anyagi előrehaladásának. A hívek támogatása mellett drága javakkal gyarapította az egyházközséget. A templom régi padozatának kicseréltetése, a bejárat szebbé, díszesebbé tétele, a templom előtti kereszt alapzatának elkészítése...

Szarka Valér buzgó, igazi lelkipásztora volt híveinek. Példamutató magatartására, lelkületére vall, hogy az aránylag kevés lélekszámú községből hat fiatalember választotta a magasztos papi pályát.

Itt említem meg, hogy azóta még egy pap lett a községből, Szűcs Imre, akit 1987-ben szenteltek fel, s jelenleg Tapsonyban plébános.

Nagy veszteség érte az egyházközséget a szerzetesrendek feloszlatásával. 1951. december 12-én a Veszprém megyei Egyházi Hatóságtól a következő leirat érkezett a zamárdi plébániára: „Sajnálattal értesítem, hogy az Egyházmegye szolgálatában december 15-e után nem alkalmazhatom. Vezérelje továbbra is a Gondviselő, akinek dicsőségéért eddig oly sokat fáradt." A felszólításra Szarka Valér bencés szerzetes, Zamárdinak 18 éven keresztül kiváló, buzgó, nagy tudású és szent életű plébánosa kénytelen volt a plébániát átadni. Plébánossága ideje alatt a hitéletet még az alábbiakkal is gazdagította az egyházközségben.

Megalakította az iskolásgyermekek között a Szívgárda egyesületet. A KALOT, KALÁSZ egyesületek szintén az ő ideje alatt fejlődött, komoly, nagy létszámú szervezetté. A Rózsafüzér Társulatot is támogatta, segítette.

A kultúrházban téli estéken - pénteken - előadásokat tartott a lakosság részére (mat.-fizika szakos tanár volt). Rajta kívül előadók voltak: az orvos, a jegyző, a tanítók is.

A második világháború utáni években névnapját a kultúrházban tartották. A zamárdi gazdák a közösen vitt bor, szendvics és süteményekből vendégelték meg azzal az indokkal, hogy azelőtt a plébános úr sajátjából vendégelt mindig ben nünket névnapján, és most, mikor jövedelméből erre nem telik, mi vendégeljük meg.

A plébánosokon kívül a kántorok, a tanítók magatartása, buzgósága is példamutató hatással volt az egyház község népére. Itt is - a teljesség igénye nélkül - csak egy pár nevet említek meg.

Jordanits József kántor, ki az 1813. évi egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint jámbor életű és magaviseletű ember volt, és így továbbra is méltónak találják az iskolamesterségre.

Csizmadia J. Gyula kántor. Énekes-imádságos könyvet szerkesztett. Egyházi zeneszerző volt. Az ún. Csizmadia énekeskönyv a „Szent vagy Uram!" énekes könyvek megjelenése után is még sokáig a zamárdiak énekeskönyve volt. Az „Egy házi Népénektár a Róm. Kath. Hívek legismertebb énekei" több mint huszonkét kiadást ért meg. A szerző írja előszavában „Ezen könyvnek célja a róm. kath. hívek, kántorok és iskolásgyermekek számára egy olyan alkalmas énekes és ima könyvet adni, mely az ország minden táján ismeretes, kedvelt és népénekeket minden elferdítés vagy változtatás nélkül, úgy, ahogy azokat az ájtatos nép régtől fogva énekelni szokta, magában foglalja. S emellett a kath. papságnak is legpraktikusabb kézikönyve óhajt lenni. Ez sikerült is a szerzőnek, hisz a könyv több mint 200 000 példányszámban került ki a nyomdából.

Tóth Endre kántortanító különösen a színjátszás tanítása és a dalárdaszervzés területén szerzett múlhatatlan érdemeket az egyházközség fiatalsága előtt.

Az újabb idők osztálytanítói közül Varga Kálmán, Csúcs Károly és Tóth Mi hály érdemel említést, akik a sport, a kultúra, a színjátszás és az egyházias jellegű egyesületek szervezésében, irányításában szereztek múlhatatlan érdemeket. Az írásos dokumentumok szerint a római kat. elemi népiskolának községünkben 31 fő osztálytanítója volt, ami annyit jelent, hogy egy tanító 1-2 évig volt az iskolában.

Jelenleg is működő hitbuzgalmi egyesülete az egyházközségnek egy van: a Rózsafüzér Társulat. A cserkészcsapat, mely az egyházközség égisze alatt működik, most bontogatja szárnyait. A hitoktatás a kommunista diktatúra éveiben is példamutató volt, s jelenleg a katolikus általános iskolások 75%-a jár vallásoktatásra. Az egyházközség vezetősége a vallásoktatást kiemelt feladatként kezeli.

Első áldozás és bérmálás az egyházközségben majdnem 100%-os. A kereszt járó napok és a fogadott ünnep (Szent Vendel napja) sajnos elmaradtak, egyrészt objektív okok miatt. A lelkigyakorlatos napokat majdnem minden évben megtartotta és jelenleg is megtartja a falu népe. A templomon kívül a húsvéti és az Úrnapi körmeneteket tartja továbbra is meg az egyházközség.

Az 1891. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv úgy nyilatkozik, hogy a nép jámbor, templomot szívesen látogat, az istentiszteletek alatt rózsafüzért, vagy más imádságokat mond, énekel, a hit elemeiben járatos, lelkipásztorát megbecsüli. A história domus a híveket a következőképpen jellemzi: „Jól lehet, a hívekről nem mondhatók el a régebbi időkből származó jellemzések, de azért még nagyon sok tekintetben áll rajtuk a sok régi dicséret. Főleg az ősi falu lakossága még ma is vallásos, papját tisztelő, áldozatkész, egyházát támogatja, vasár- és ünnepnapot megtartó, tehát vallását gyakorló hívősereg." Ez nem mondható el a község többi részére maradéktalanul. Az ifjúság legnagyobb része közömbös a vallás és egyház iránt, ami a 40 évig tartó ateista világnézetnek, propagandának köszönhető. Egy re több a családokban az egyke. A házasság és a keresztség elleni propaganda nem sok eredményt ért el egyházközségünkben.

A község hitéletének eredményei egyrészt a falu plébánosai példamutató magatartásának, buzgóságának, kántorai és tanítói buzdításának köszönhető, de másrészt a szülők vallásos, áldozatkész egyházas lelkületéről is tanúskodik! hiszen a legnehezebb időkben (Rákosi korszak) súlyos terheket vállalva maguk ra, gyermekeiket tanították, hittanra járatták, és közülük hat főt az oltárhoz segítettek.

Szarka Valér szerzetes plébános felmentése után a Veszprémi Egyházi Hatóság Pataki Ferenc egyházmegyés, világi papot - siófoki káplánt - küldte Zamárdiba plébánosnak. Ezt a tisztséget 1952-tól 1960-ig töltötte be.

1960. március 25-én - 73 éves korában - meghalt Szarka Valér plébános, rá két napra - március 27-én - elhunyt Pataki Ferenc plébános is. Mindketten a zamárdi temetőben nyugszanak.

1960 májusában Vörös Gyula lett a község plébánosa. Harmincöt évi egy házhoz hű működéseit az alábbi tényezők igazolják: templom, telepi kápolna, szántódi kápolna, hősök kápolnája több esetben végzett külső, belső tatarozása. Befejeződött a kápolnai gondnoki lakás tatarozása, átalakítása, a templomra új ablakok készíttetése, a templom elektromos fűtése, aranyoztatása, a templom új toronysisakjának készítése, templomi vasrács, és a toronyba vaslépcső készíttetése, a templom, a telepi kápolna, a hősök kápolnája elektroakusztikai berendezéssel való ellátása. Vaskerítés készült a telepi kápolnához, elkészült a harangok villamosítása, szembemiséző oltár kialakítása, plébániai bebútorozása. Márványtábla készült a II. világháború harcterein elesett hősök nevének megörökítésére stb.

Nem gazdasági témájú lelkipásztori működésére jellemzőek: hitoktatás szorgalmazása, öregek, betegek, otthoni látogatása és szentségekkel való ellátása, papi hivatásának templom és templomon kívüli 100%-os teljesítése. Sajnos Vörös Gyula esperes plébános már 80 éven felüli, és nem lehet tudni, hogy meddig tudja még plébánosi hivatását aktívan teljesíteni. Reméljük, hogy nem marad a község plébános nélkül.

Végezetül meg kell emlékezni az egyházközség képviselőtestületéről, mely a régebbi időközben, de az újabbkori években is tudásához mérten segítette és segíti a falu plébánosának a hitélettel és a gazdasági dolgokkal kapcsolatos munkáját. Csak így együtt, közös munkával lehet eredményeket elérni, és az ősi hitbuzgóságot megtartani, ami az egyházközség jelenlegi és jövőbeni célja.2

A történelmi egyházak közül a reformátusoknak és az evangélikusoknak van imaházuk községünkben.

A református gyülekezet 1936 óta szerepel a balatonendrédi református lelkészi hivatal anyakönyvében. A gyülekezet hol Siófokhoz, hol Balatonendrédhez tartozott. 1959 óta van saját tulajdonú gyülekezeti helyiségük. Ezt ajándékozási szerződés alapján kapták, az épület Zamárdi-felső, Vasvári Pál utca 3. sz. alatt található. Ezt eladták, és 1995-től a Siófoki út 20. szám alatt új épületet vettek. A gyülekezet létszáma: 120 fő. Gondnokuk Németh Imre. Jelenleg Siófokhoz tartoznak.

A zamárdi evangélikusok a II. világháború előtt a dél-balatoni misszióhoz tartoztak. Székhelyük Balatonszemes volt. Gyülekezeti helyiséget 1978-ban vettek Zamárdiban, az Aradi utca és a 4. köz sarkán. Ez szórványgyülekezet, eleinte Balatonszárszó volt a központ, jelenleg a siófoki egyházközséghez tartoznak. Számuk: 20 fő.3

 

JEGYZETEK

 

Templom 1905-ös tűzvész előtt
Templom az 1918-as években
Templom az 1920-as évek közepén
Zamárdi templom 1996-ban
A templom belseje napjainkban
Kálvária 1904-ben. A jelenlegi Hősök kápolnájának a helye
Telepi kápolna 1996-ban

 

FRIESZ KÁZMER

Zamárdi-fürdőtelep története (1776-1950)

 

A fürdőtelep kialakulása, fejlődése

A fürdőtelepet az ősközségtől - amelyet Lécs Ágoston apát telepített 1741-ben a mai helyére - az 1861-ben elkészült vasútvonal választja el. A fürdőtelep Szántód-kereszttől Széplak-alsó vasútállomásig terjed. Hossza: 10,7 km, s a vasút és Balaton által határolt területet foglalja magában. A térség fontos részét képezte az ősi Brettyó, nevét feltehetően a békák brekegéséről kapta. Még e század 30-as éveiben is őrizte az elmúlt évszázadok hangulatát. A 300 katasztrális holdnyi, náddal, sással benőtt lapos, ingoványos terület a vadkacsák, szárcsák, nádi rigók stb. érintetlen vízi világa volt.

Itt csak télen jelent meg az ember, amikor befagyott jegén gyalázkával (kaszából készített szerszám), illetve tolókaszával letakarította a náderdőt. Régen a nádat - itt helyben is - a házak befedésére használták. A későbbiekben az építőipar számára jó pénzért értékesítették.1

A Brettyón kívül a fürdőtelep nagy része is vízzel borított terület volt. Ezt kívánták megszüntetni 7 776-ban a „Sárvíz" levezető társulat tanácskozásán. Tervet készítettek elő a Sió, Zala és Kapós folyók szabályozására. A tihanyi apátságot is felkérték a részvételre, mert a lecsapolással az itt elterülő birtokuk jelentősen megnőne. Az apátságnak - társulási díj címén - 27 771 Ft-tal kellett volna mind ezekhez hozzájárulnia. Ezt azonban visszautasították azzal az indoklással, hogy a víz alól felszabaduló területen nem térülne meg a befektetési költség.

1842-ben egy új vízlevezető társulat alakult meg. A Zamárditól egészen Sávolyig terjedő partvidéket akarták lecsapolni, vízteleníteni. A tihanyi apátság - a felszólítás után - feltételekhez kötötte a társulatba való belépést. Nevezetesen azt követelte, hogy ha a Balaton vízszintje 4 lábbal csökken (egy láb mérete = 0.31 m), a társulat fizesse meg a füredi kikötő és szivattyú ebből adódó javíttatási költségét. A társulat ebbe nem egyezett bele, s így ezúttal sem jött létre kölcsönös megállapodás.

Az 1870-es években hosszas viták után az apátság a zamárdi - szántódi részekre eső költségek fejében 5000 Ft-ot mégis kifizetett. így kb. 1000-1200 hold területet nyert a lecsapolással, amelyről a tihanyi apát a következőket írta: „...nyertünk repülőhomokot, hasznavehetetlent, mely eddigi rétünket, legelőinket, mezőnket elbontással fenyegeti..., ahol azelőtt 30 000 kéve nád termett, az most haszontalan, zsombékos és rókák tanyája, ahol jó rét volt, most az apadás után kopár lege lő. Legfeljebb nagy költséggel lehetne idővel használhatóvá tenni."2

Ez évtizedekkel később tűnt megvalósíthatónak, amikor is tervbe vették az 1910-es években a terület fürdőtelep céljára való felparcellázását. Az ötletet az adta, hogy a múlt század végén Zamárdiban is megindult a nyaraltatás. Nyarán ként budapesti családok bérbe vették a falusi házak ún. „tiszta" szobáit, s innen jártak le fürödni a Balatonra. Fürdőkabinokat készítettek, ezt szekéren vitték le a partra.

Az 1900-ban kiadott Bolemann-féle Balaton-leírás még csak négy nyaralót említ, vasútállomása ekkor még Szántódon volt.3

Az 1907. évi Kardos—Simolya-féle „Balatoni fürdők leírása" szerint az állandó fürdővendégek száma ekkor már: 200-250 fő. Megemlíti, hogy szálló és vendég fogadó nem lévén, a parasztság nádfedeles, egyszerű házaiban kb. 60 kiadó szoba található. Egy- vagy kétszobás lakások havi bére 70-80 korona volt. Mivel a községben valamire való kocsma nincs - írja az említett ismertető-, a vendégek kénytelenek otthon főzni. Ebben a kiadványban olvasható még a következő meg állapítás is: „Zamárdi, mint látjuk, olcsó hely, de egy-két esztendő múlva a legkeresettebb fürdőhelyek egyike lesz, mert fejlődését mi sem akadályozza.

Az 1909. évi Szemlér-féle kalauzban már 8 villáról olvashatunk, és az évi látogatottságot 300 főre becsüli. Az első villatulajdonosok a Szupics, Oszvald, Pugin, Jaminsky és Dajka családok voltak. A község 1912-ben 50 000 korona költséggel 12 szobás szállodát építtetett. (Ma ez az Önkormányzati Hivatal.)

A további fejlődés akkor indult meg, amikor az „ÉGISZ" Rt. megvette a területet a tulajdonos tihanyi apátságtól. A részvénytársaság kb. 9 km hosszúságban elterülő 1050 kat. hold parlamenti legelőterületet öt parcellára és több ezer házhelyre osztva, azt jó pénzért eladta. A parcellázás eredeti tervét Forbáth Imre műegyetemi tanár készítette 1918-ban, és ezzel egy „Magyar-Ostende" alapját akarta lerakni. Ennek keresztülvitelét az I. világháború (1914-18) kimenetele és a birtokreform-rendezések meghiúsították.

1913-ban alakult meg a Balatonzamárdi Fürdőegyesület Bakonyi Kálmán kúriabíró elnöklete alatt, a bencés rend támogatásával. Elnöke később Szigethy János országgyűlési képviselő lett. A fürdőhely nagyarányú fejlődése a továbbiak ban dr. Purebl Győző ny. székesfővárosi tanácsnok, kormányfőtanácsos, egyetemi tanár nevéhez fűződik. 1923 óta a Fürdőegyesület alelnöke, 1926-tól pedig elnöke. Fáradhatatlan munkával és kitartással fásíttatott, utakat rendezett, kápolnát építtetett, új nagy és kisebb második vasútállomást szerzett, teherrakodót építtetett, nagyszabású gyermeknyaralók sorát telepítette a fürdőtelep területére, a székesfővárosit felépítette.

Alelnökök: dr. Komáromy Károly tanügyi főtanácsos, Tóth Árpád székesfővárosi ipariskolai igazgató.4

A fürdőegyesületek megalakulása és tevékenysége.

Balatonzamárdiban két fürdőegyesület volt. Alakulási évük:

Vendégforgalom a fürdőegyesületi székhelyeken

Év: 1895 1907 1908 1909 1917 1918
Zamárdi fő:   381 fő 369 fő 474 fő 491 fő 621 fő
Év: 1929 _ _ _ 1942 1943
  4000 fő - - - 5223 fő 7831 fő

1929-ben alakult a Balatoni Intéző Bizottság (BIB), már a kora tavaszi hónapokban ,,a hírverési szervezetekkel, a vendéglátó iparosokkal, fürdőegyesületekkel és a hatósági biztosokkal karöltve több megbeszélést is tartott..."5

Zamárdiban: 1890-1893-ban a villák száma 5 1922-ben a villák száma: 22

A két zamárdi egylet vezetése alatt az 1920-as évek végére 360 nyaralót épí tettek fel. Itt azonban a parcellázást lebonyolító ÉGISZ Rt. lelkiismeretlen nverészkedése miatt olyan területeket is eladott, melyek alacsonyan feküdtek. Emiatt a talajvíz, a hóolvadás és a tó szeszélyes vízszintváltozásai folytán sok kisember villája került részben víz alá. A tabí főszolgabíró 1931 -es jelentésében nagy elismeréssel írt a Zamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesületéről: „az... egyesület megalakulása óta állandóan azon fáradozik, hogy strandján a fürdőközönség minden kényelmét biztosítsa. Strand helyét sétautakkal építette ki, s fásította, majd 40 kabint magába foglaló kabinházat épített. Egy nyári cukrászdát létesített, ahol ez idő szerint korlátlan italmérési engedélye is van Ruth Lajos cukrászbérlőnek. Két, versenycélokra is alkalmas modern teniszpályát épített, az egész strandot villanyvilágítási hálózattal látta el, csónakdát és fényképészt telepített le."6

A szállodák, panziók, éttermek és vendéglők árai között idő és hely tekintetében nagy eltérések voltak. Általában a legdrágábbak között tartották számon Földvárt, Siófokot és Lellét, míg az olcsóbbak között Zamárdit, Szárszót...

1922-ben a népjóléti és munkaügyi minisztertől kapott utasításra egy alapos, többéves, minden részletre kiterjedő közegészségügyi vizsgálatot tartottak a Balaton mentén. A felmérésekből világosan kitűnik, hogy sok a hiányosság: pl. az árnyékszékek és pöcegödrök nem megfelelő volta, a szemétlerakó helyek hiánya, a szennyvíz árokba vezetése..., mészárszékek és szikvízüzemek problémái, az ásott kutak, az utak pora, a szemétszállítás, az egészségtelen szállások, az állattartás és ezen belül az állatok tóban történő úsztatása stb. Az egyesületek érzékenyen reagáltak minden olyan jelenségre, amely a víz minőségét károsította. A század végétől az 1940-es évekig folyamatosan tiltakoztak az ellen, ha a fürdőzők közé hajtották a gulyákat itatni és úsztatni.

A Zamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete szerint „a porfelhők a közegészségügyre nézve veszélyesek. Zamárdi híre, neve és fejlődése ennek a kérdésnek sürgős megjavítását teszi szükségessé."

Az érdekeltek az utcák pora és az erős nyári napsütés ellen, a jó közérzet érdekében a fásítás és parkosítás gondolatával is korán elkezdtek foglalkozni.

A Balatonzamárdi Fürdőegyesület is nagy parkosító akciót indított el az első világháború után. Az általuk felvett 500 ezer korona bankkölcsönből 1923-ra elültettek 1000 fát és még csemetével egy faiskolát is létesítettek, amit még ez év ben tovább bővítettek: ...beszámolhatunk arról, hogy az elmúlt esztendő folyamán a zamárdi fürdőtelepen - amely addig teljesen siváran, egyetlen fa nélkül állott - cca 3-4000 db lombfát ültettek el, hét utat fásítottak.

A Zamárdi Fürdőegyesületet 1926 augusztusában több nyaralóvendég bírálta - egyebek mellett -, mert a panasz szerint a villák előtti úttestre a villamos fővezetéket ők maguk voltak kénytelenek megcsináltatni.

Az alispánhoz írott beadványukban az egylet elnöke, dr. Purebl Győző buda pesti egyetemi magántanár a következőket vetette papírra: ,,A fürdőegyesületnek a maguk telkén kívül különösebb ingerenciája nincsen, s valóságos küzdelmet kell folytatni, hogy a nagyközség figyelmét magára vonja. A mostani közvilágításnál is az történt, hogy míg a világítás a község összes utcájára kiterjedt, addig a telep mostohán, világítás nélkül maradt, és csak a fürdőegyesület határozott fel lépése helyezte kilátásba, hogy az egész fürdőhelyre mindössze négy lángot fognak szánni közvilágításként."7

Már a korábbiakban jeleztük, hogy a zamárdi tulajdonosok sokat szenvedtek a magas vízállástól. Ezért kért a Balatonzamárdi Fürdőegyesület elnöke a kikötői felügyelőségtől egy, a kiutat is jelző szakvéleményt.

Nagy Dezső, a felügyelőség főnöke a kérdésekre a következő választ adta:

,,1863 óta jegyzik a balatoni vízállást. Ettől az időtől máig a Balaton víz szintállása 2 méter 40 centiméter volt, vagyis 1866-ban 1 m 55 centiméterrel volt alacsonyabb a vízszint, mint ma.

Dr. Cholnoky Jenő kutatásai szerint 1854-ben a + 250 és + 300 cm közötti magasságot érte el a Balaton, vagyis mintegy 140-190 centiméterrel volt magasabb, mint ma. Ez a vízszintingadozás a mai Balaton-parti kultúrát teljesen tönk re tenné, mert 1866-ban egy nagy homoksivatag volt a partok előtt, 1854-ben pedig Zamárdi összes villatelkét víz borította..."8

A Sió levezető képességeinek és a Balaton párolgásának ismertetése után így folytatta: „A földművelésügyi kormány elismeri a Balaton közgazdasági jelentőségét, s a rendelkezésre adott hitelből erején felül áldoz a Balaton kultúrájára, nincsen azonban módjában a Balatonra megállapított szabályszerű vízszinteket annyira leszállítani, hogy a zamárdi mélyen fekvő telkek érdekeit kielégítse, mert ez esetben, egy nagyobb nyári párolgás alkalmával előállhat az az eset, hogy a Balaton déli partját a bársonyos homokú víz helyett, egy több száz méter széles homoksivatag szegélyezné. A Zamárdi állapotokon, a vízszint leszállításával segí teni nem lehet, ott megfelelő partvédőművekről és feltöltésről kell gondoskodni..."9

Ezt az 1931-ban leírt megoldási módot már a korábbi esztendőkben a telep lakói közül többen is javasolták. A fürdőegyesület tagjai között azonban hiányzott az egyetértés, úgyhogy még az egylet elnöke is kénytelen volt a saját költségén elvezető árokkal mentesíteni a telkét.

1929-ben a másik, a Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete kísérelte meg egy kőzethányással a part biztosítását.

1930-ban a Balatonzamárdi Fürdőegyesület partvédelmi terveit Nagy Dezső úgy továbbította a Földművelődésügyi Minisztériumba, hogy javasolta a partrendezés terveinek és költségvetésének elkészítését. Ezt a 8000 pengős kiadással járó munkát a minisztérium elfogadta. A partvédelmi munkák részeként még 1930-ban 24 000 m iszapot hordtak ki. Azonban megfelelő tőkehiánya miatt még a legveszélyeztetettebb 675 méternyi szakaszhoz sem tudtak hozzáfogni. A parti telepesek egyesülete - ők a Népjóléti Minisztérium segítségét kérték - is csak a meder kotrását kezdte meg.

A Balaton mellett a sportnak nagy hagyományai alakultak ki. Egyaránt rendeztek hazai és nemzetközi sporttalálkozót. A Balatonzamárdi Fürdőegyesület nemcsak a vitorlázósporttal foglalkozott, hanem az utánpótlás nevelésével is.10

Az első világháború utáni években már gyűlölködéssé fajult a Zamárdi Fürdőegyesület vezetősége és község képviselőtestülete közti kapcsolat. Az ellentétnek több oka is volt: az üdülőhelyi díjak beszedése és az egyesület hatásköri el képzelései vezettek a heves vitához. A képviselőtestület véleménye szerint a kérdés csak akkor zárható le, ha a település - a balatonendrédi körjegyzőségtől függetlenedve - nagyközségi státuszt kap. Emellett azt javasolták az egyesületnek - a béke kedvéért - váltsák le a titkárukat.

Az államigazgatási hierarchia következő lépcsőfokán elhelyezkedő főszolga bíróknak -jelen esetben a tabijárás főszolgabírójáról van szó - fürdőbiztosi megbízatásukból adódóan is szoros kapcsolata volt az egyesületek vezetőivel. Már a múlt század végén is többször tettek ellenőrző körutat a fürdőhelyeken. Ekkor és utána is elsősorban a közegészségügyi állapotokat és a vendéglátás körülményeit figyelték.

A Balaton-parton érdekelt törvényhatóságok alispánjai is szoros kapcsolatban álltak a fürdőkultúra, így a fürdőegyesületek ügyével. Az alispánok ügyeltek a Balaton-kultusz alapra is. Tagjai voltak a „Tó" mellett fekvő gyógy- és üdülőhelyek ügyeinek egységes irányítására 1929-ben létrehozott Balatoni Intéző Bizottságnak is.

Egyedi esetekben a megye vezető tisztségviselője konkrét fürdőegyesületi - pl. döntőbírói - problémákkal is foglalkozott.

Ez történt a Balatonzamárdi Fürdőegyesület és a Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete közti fürdődíjszedési vitában is. Mindkét egyesület ugyan is magának kívánta megszerezni e díj szedési jogát.

A fürdőegyesületek és a minisztériumok közti kapcsolatok is jók voltak. A minisztériumok vezetői és tisztségviselői nemcsak balatoni ingatlantulajdonosként vagy akár fürdőegyesületi tagként, hanem mint a tárca „Tóért" felelősei is érdekeltek voltak a Balaton nemzetgazdaságot is erősítő fejlődésében. Az egyes minisztériumok és egyesületek között többféle kapcsolat alakult ki. Beavatkoztak a parcellázásokba, vagy a különösen sok vitát kiváltó gyógyfürdői minősítésekbe is (pl. a Balatonzamárdi Fürdőegyesület esetében a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium). A Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesületének a népjóléti miniszter 1930-ban 15 000 pengős kamatmentes hitelt nyújtott partvédelmi munkákra.

A Balatoni Intéző Bizottság a maga rendkívül sokszínű és összetett feladat körében jelentős energiát fordított a fürdőegyesületek támogatására. Az Intéző Bizottság és a fürdőegyesületek sokat köszönhettek a Balatonért tevékenykedő egyesületeknek is. Az első között alakult még a múlt században a „Balaton Egylet". A Balaton-kultusz ápolására 1904-ben létrehozott Balatoni Szövetség maga is alapított fürdőegyesületeket. 1923-ban olyan fürdőtörvény megalkotását sürgette, mely ellensúlyozni képes az adriai konkurenciát. 1926-ban kelt - Somogy alispánjához küldött - átiratában támogatta a fürdőegyesületek kérését, mely szerint kérik a fürdőhelyeken szedett adók átengedését. A Szövetség ezzel is erősíteni akarta a fürdőegyesületeket, de konkrét hétköznapi ügyekben is segített. 1930-ban a Zamárdi Fürdőegyesület panaszát tudomásul véve, kérte az alispánt, hogy utasítsa az elöljáróságot, hogy a község költségén tartson éjjeliőrt a fürdőtelepen. A villatulajdonosok attól tartottak, hogy a télen őrizetlenül hagyott épületekbe betörnek.11

A fürdőegyesületek tevékenységüket elsősorban a tag- és a felvételi díjakra alapozták. Az alapszabályok még különféle adományok, rendezvények bevételeivel, bérleti díjakkal, pénzmaradványok tőkésítésével számoltak. A tag- és a felvé teli díjakat az egyes tagsági formákhoz rendelték. Az eddigi - meglehetősen hiányos - adataink szerint a tagoknak az alábbi összegeket kellett fizetniük:

 

 

 

 

Egyesület neve
Tagsági díj
megállapítás éve
Tagsági forma
Tagdíj
Balatonzamárdi 1913 a legalább 110 K
Fürdőegyesület   r " 5K
    p " 3K
  1923 a legalább 3000 K
    r " -?
    p   -?
Balatonzamárdi 1917 a legalább 100 K
Parti Telepesek   r   12 K
Fürdőegyesülete   p   5K
  1932 a   100 P
    r   5P
    P   2P

A legmagasabb összeget az alapító, illetve ahol voltak az örökös tagok fizettek 20-500 P között. A rendes tagsággal járó díjak (1-12 P) az ingatlantulajdonos számára nem voltak túlságosan magasak. Legkevesebbet, 0,5-10 pengőt a pártoló vagy kültagok fizettek. A Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesületének 1929-es évről előkerült pénztári jelentése szerint ők ekkor lényegesen szerényebb összeggel - 296,30 pengővel gazdálkodtak. A másik zamárdi egyesületnek is komoly anyagi gondjai lehettek ekkor. Az ő esetük ez egyértelműen az akkori titkár hozzá nem értő és önkényes pénzkezelési gyakorlatából adódott. A fürdőegyesületek a fenti táblázatokban foglalt összegeket több módon is próbálták kiegészíteni. A Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete: fürdő, teniszpálya és pingpongasztal használati díjat szedett, a főszolgabíró pedig engedélyezte számukra a büfé ipart.

A fürdődíjak szedését illetően a legtöbb probléma Zamárdiban volt. A Balatonzamárdi Fürdőegyesület 1922-ben kérte a kúrtaksa felemeltetését, ami némi hivatali huzavonát követően megtörtént. A nehézségek ezután jöttek: az egyesület nem készíthette el számvetését, mert a fürdődíjak késői, augusztusi engedélyezése és az elégtelen adminisztráció miatt nem tudta beszedni a kérdéses összegeket. 1923-ban az infláció miatt ismét a fürdődíjak emelését kérték.

De ugyanakkor anélkül, hogy fizettek volna, sokan távoztak a fürdőhelyről.

„Tekintettel arra, hogy az egyesületünk minden nyerészkedési szándéktól mentes egyesület, s minden befolyó pénzt, tagsági díjat, adományt, a fürdő és kabindíjakat stb. - minden levonás nélkül a közmunkák végzésére használunk fel, minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy a megfelelő pénzösszeget előteremtsük és munkálataink semminemű fennakadást ne szenvedjenek. Ennek érdekében fordulunk Méltóságodhoz is és kérjük, hogy az eddigi években is tapasztalt jóindulatával egyesületünk részére a fürdő (gyógy) díj szedési jogot megadni méltóztassék és a fürdődíjakat az egyesület által részletezett összegek erejéig állapítsa meg" - írták 1924-ben az alispánnak.12

1925-ben ismét megemelték a kúrtaksát. Ezt azonban oly későn, nyár végén engedélyezték, hogy nem tudták beszedni a vendégektől, s így 500 ezer korona kárt szenvedtek. Közben az egyesület és a képviselő-testület között is elmérgesedett a viszony. A fürdőegyesület szerint az elöljáróság alaptalanul akarta tőlük elvenni a fürdődíj-szedési jogát, holott a „község nemcsak a fürdőtelepen áll magában, a község belterületén sem végez semmi munkát..."13

Az alispán 1587/1926 számú határozatában az újonnan megállapított kúrtaksa kezelését az egyesületre bízta, s egyben utasította a főszolgabírót és a község elöljáróságát, hogy ebben segédkezzen. A főszolgabíró a határozat ellen fellebbezett, mert szerinte az lenne a legelőnyösebb a községre nézve, ha a beszedést egy erélyes jegyző végezné.

A Parti Telepesek Fürdőegyesülete is fenntartásairól beszélt, mert szerintük egyesülettársuknak nincs olyan eszköz a birtokában, melyet felhasználva be tud ná szedni a kérdéses pénzeket a nem egyesületi tag nyaraló- és telektulajdonosoktól. Tiltakoztak a villatulajdonosok is, mert szerintük az egyesület nem tett semmit a telep érdekében. A panaszokat a főszolgabíró kivizsgálta, az egyesület számadását rendben találta és - többek között - az alábbi megállapítást tette:

„Általános jelenség egyébként, hogy a fürdővendégek a legcsekélyebb díjfizetést is megtagadják..."14

A revíziót követően már 1927-ben a népjóléti miniszter utasította az alispánt, hogy az 1926-ban hozott rendelkezését hatálytalanítsa, mert Zamárdi nem minősül gyógyfürdőnek. 1928-ban a község másik fürdőegyesülete, a Balatonzamárdi Parti Telepesek Fürdőegyesülete kérte, hogy az elvett kúrtaksát ők szedhessék be, mert enélkül nem tudnak orvost sem biztosítani az üdülőhelyen. A pénzbeszedés jogát azonban nem kapták vissza.

Kanyar József vizsgálatai nyomán - déli part fürdőegyesületeinek tagjairól és vezetőiről - készült táblázat az 1939. év adatait rögzítette. A nyugdíjasokat saját - aktív kori - foglalkozási csoportjukhoz sorolták.

A Balaton-parti települések tagsága így alakult:

1942-ben a Balatonzamárdi Fürdőegyesület kiadásában megjelent: „Balatonzamárdi község és üdülőtelep vázlatos ismertetése" írója: dr. Margittay Richárd (1890-1944) 1928-ban telepedett le Zamárdiban. Irodalommal, újság írással, tudományos kutatómunkával foglalkozott. Az 1930-as évektől munkatársa lett a népszerű balatoni hetilapnak, a „Balatoni Kurir"-nak.

A községet és az üdülőtelepet többször bemutatta, népszerűsítette írásaiban.16

Margittay írja ebben a füzetben, hogy a Balatoni Intéző Bizottság hivatalos fürdőügyi statisztikája szerint Zamárdi látogatottsága 1935-ben 2924, 1936-ban 4950, 1937-ben 5818, 1938-ban 6483 fő volt, és így ötödik helyre emelkedett a balatoni fürdőtelepek sorában. Villáinak száma megközelíti a 800-at, és ebben csak Keszthely házainak száma haladja túl. Partvonalán ma 1942-ben hét nyilvános fürdője van.17

1933-tól már a partmenti községekhez tartozóan külön üdülőhelyi költség vetések készültek. A költségvetések 10%-ot biztosítottak a Balatoni Intéző Bizottságnak. Az üdülőhelyi díjakra az üdülőhelyi egyesületek tettek évenként javaslatot, amelynek mértékét a törvényhatóság első tisztviselője állapította meg. Ezek a díjak elő- és utóidényben - személyenként és naponként - az üdülőhelyek szükségleteinek, látogatottságainak és vonzóerejének számbavétele alapján 5-25 fillér volt. (Pl. A főidényben a legmagasabb díjat Siófokon és Balatonföldváron szedték: 50 fillért, Balatonlellén és Balatonbogláron 30 fillért, Balatonszemesen, Balatonszárszón és Zamárdin 20 fillért.)18

A II. világháború alatt (1939-1945) is, bár lassúbb ütemben, folytatódik az utak korszerűsítése, a környék fásítása. A jegenye és gömbakácok helyét a kanadai nyárfák foglalják el. A háború alatt is építkeznek az újgazdagok. Kovács Gyula, Bittman László, Lamber Antal, Teveli Károly stb. kőművesmestereknek mindig volt munkájuk az üdülőtelepen.

1944. december elején a fürdőtelepet is elérte a háború. A megszálló csapa tok feltörték a villákat. A polgári lakosságot innen is kiköltöztették Balatonendrédre. A parti villasor frontvonallá vált. A villák Balatonra néző falain - még a belső utcákban is - lőréseket alakíttattak ki a polgári lakossággal. A ki adott munkák befejezése után hazatérhettünk Balatonendrédre. A villák a front ideje alatt - négy hónapig - tárva-nyitva voltak. A házakat fosztogatta katona és civil, olyan idők voltak, amikor az életünk egy fabatkát sem ért.

A háború a Balaton környéken - 1945 márciusában - véget ért, de a tó és környéke tele volt életveszélyes, fel nem robbant aknákkal, lövedékekkel. Zamárdiban a rév környékét mindkét irányban elaknásították. Ezeket az aknamezőket - 1945 tavaszán - önként vállalkozó magyar katonák szedték fel. A kiszedett aknákat a Brettyó közepén - távol mindentől - felrobbantották. A II. világháború okozta károk a fürdőtelep fejlődését legalább 8-10 évre visszavetették. A villatulajdonosoknak is évekbe telt, míg a keletkezett károkat felszámolták.19

Jellemző az egész déli partra, amit a marcali járás főjegyzője 1945. július 11- én írt a megye alispánjának:

„A háborús viszonyok folytán a fürdőélet még nem indult meg. Ennek okai: az orosz áramlás a fürdőtelep melletti műúton még tart. Az üdülőtelepen, a négy hónapig tartó front miatt, a nyaraló villák tönkrementek, illetve azokat kifosztották."20

A parti járások főjegyzőitől az alispánhoz érkezett jelentések azt is tükrözték, hogy a - fürdőegyesületek és üdülőhelyi bizottságok sok helyütt sem egymással, sem pedig a község hivatalos vezetőivel nem volt harmonikus a viszonyuk -, ahogy ezt többek között Zamárdi községi jegyzője is jelentette 1945. július 24-én - „külön-külön való fennmaradásukhoz ma már a hiúsági szempontok leszámításán kívül semmi közérdek nem fűződik". Sajnálatos, hogy a fürdőegyesületek ilyes fajta sommás minősítése eléggé elhamarkodott volt a partmenti községek vezetői részéről. Később - 1948-ig - a Belügyminisztérium valamennyi egyesületet fel oszlatta a Balaton-kultusz nagy kárára.21

Sem a fürdőegyesületek, sem pedig az üdülőhelyi bizottságok nem működtek az 1945 utáni első két esztendőben.

A Balaton újjáépítésére az első lépéseket a megyében a főispán tette meg, 1945 nyarán 600 ezer pengőt utalt ki a tó fejlesztésére és közellátási kormánybiztosként - csepp a tengerben - a különféle gyermeknyaraltatási akciók részére igyekezett tejet, vajat, sajtot és tüzelőt biztosítani, különösen támogatva ezáltal a meginduló szakszervezeti üdültetés kezdeti lépéseit...

Az 1945 utáni újjáépítés lassú folyamatában az 1948-as esztendő már mindenképpen jelentősnek mondható. A lassan növekvő idegenforgalom 1949-ben megközelítette a háború előtti vendégforgalom nagyságát. Ekkor indult útjára a szakszervezeti vagy vállalati üdültetés hatalmas folyamata, amely hosszú időre szinte alapját képezte a belföldi idegenforgalomnak.22

A leírtakból látnunk kell, hogy a zamárdi fürdőegyesületek vezetősége és tagsága 1920-1944 között sokoldalú, értékes munkát végzett. A sivár pusztaságból, a gyeplegelőből - 24 év alatt - egy új település nőtt ki. Megindult az infrastruktúra kiépülése. A központi utcákat „makadám" úttal látják el, a gyalogjárdát gyöngykaviccsal szórják le. Utcáik, parkjaik fásítva, villanyvilágítás van. Segítségükkel megépülnek a nagy befogadóképességű gyermeküdülő telepek. Nagy gondot fordítanak a Pannónia strandon építendő új vendéglő és szórakozóhely építésére. Segítségükkel megépül a fürdőtelepi kápolna, a község új vasútállomása és több létesítmény.

Munkájuk nyomán indult meg Zamárdi felfedezése, a környék teljes átalakulása.

Az ősközség és a fürdőtelep kapcsolata

A nagyszülők elbeszélései - és saját élményeik - alapján a következőket mondják el a falu idős lakói.

A múlt század végén a fürdőtelep egész területe - Szántód-révtől - Siófok határáig - összefüggő legelőterület volt. Ide hajtották ki a szántódi ménes lovait, s idejártak legelni időnként a falu tehenei. A Balaton vizéből, mely akkor még tiszta és átlátszó volt, ivott a ménes, a tehéncsorda. A falusi gyerekek libacsapatokat tereltek le a telepre, ott vigyáztak rájuk, s közben megfürödtek. A férfiak állataikat - lovaikat, szarvasmarháikat hetente egyszer - levitték a partra és lemosták őket.

Szívesen halásztak a Balatonban. Használták a szigonyt, a gyaloghálót és az eresztő hálót is. Egy-egy jó fogás esetén még a szomszédokat is több napra elegendő hallal látták el.23

A szőlőpermetezéshez használt vizet is a Balatonból vitték fahordókban a helyszínre, szekereken, kocsikon.

Az asszonyok a nagyobb ruhákat - főleg a nagyméretű vászonlepedőket - a tó szélén mosták. A Balatonban áztatták a kendert is. Ez az áztatás több napig is eltartott. Majd az áztatott kendert kimosták, gúlákba állították, így lefolyt róla a víz: megszáradt.

Az első nyaralók a század első évtizedeiben jelentek meg a faluban. A falusi házak ún. tisztaszobáit vették bérbe. A gazdagabb családok magukkal hozták a szakácsnőt, és a cselédlányt is, mivel vendéglő és megfelelő ellátás még nem volt ebben az időben.

A fürdési idény a tanítás befejezése után kezdődött, és tartott augusztus végéig. A nyaralók többsége ügyvéd, orvos, tanár, cégvezető volt. Olasz Ferencéknél például évekig nyaralt dr. Purebl Győző, a fürdőegyesület elnöke. Az itt élők és a nyaraló családok között évtizedes barátságok szövődtek. Ennek köszönhető, hogy több zamárdi gyermek meghívásukra 1-2 hetet Budapesten tölthetett. A felnőttek, a fiatalok megfigyelték a vendégek beszédét, öltözködését, étkezési szokásaikat. A nyaralók hozták magukkal az első fejhallgatós rádiókészüléket is.24

Később, a 30-as évektől a fürdőtelep fejlesztése sok helyi lakosnak adott munkalehetőséget. A villatulajdonosoknak szüksége volt kerti munkához értőkre, mosónőkre, háztartási alkalmazottakra, cselédlányokra. Segítségükkel többen helyezkedtek el vasútnál, rendőrségnél, intézményeknél altiszti, takarítói munka körben. Jelentős volt a faluban a zöldség és gyümölcstermesztés. Az árut a helyi piacon értékesítették, ha megrendelték a tejet, baromfit stb. akkor azt házhoz is szállították. A megtermelt áruk eladása jó kereseti lehetőséget adott a község lakosságának.25

A második világháború után - a háborús károk miatt - kevés az üdülővendég. A nagyobb üdülőket államosítják, vállalati üdülőket létesítenek.

1956 után a vállalati üdülés mellett a magánüdültetés is mind nagyobb szerephez jut.

1976-tól indul el az igazi, nagy fejlődés, amikor befejeződik a 45 hektáros szabadstrand kiépítése. Napjainkban a vállalkozások korát éljük, minden az idegenforgalmat szolgálja. A helyiek mellett más tájak vállalkozói is igyekeznek - rövid idő alatt - nagy haszonhoz jutni.


JEGYZETEK

  1. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése.
  2. Bodolay Gyula: Zamárdi fürdőtelep története 1953 im: 133. oldal Helytörténeti gyűjtemény
  3. Bodolay Gy.: u. o. 134. old.
  4. dr. Margittay Richárd: Balatonzamárdi község és üdülőtelep vázlatos ismertetése 1942 im. 5. oldal. Kiadta: Bzamárdi Fürdőegyesület
  5. Bősze Sándor: A dél-balatoni fürdőegyesületek történetéből (1890-1944) id. m. 223 oldal Somogy m. múltjából. Levéltári évkönyv 20. kötet Szerkeszti: Kanyar József
  6. Bősze S. im. 223. oldal
  7. Bősze S. im. 228. oldal
  8. Bősze S. im. 228. oldal
  9. Bősze S. im. 228. oldal
  10. Bősze S.u.o. 233. oldal
  11. Bősze S. u. o. 236-37. oldal
  12. Bősze S. im. 243. oldal
  13. Bősze S. im. 243. oldal
  14. Bősze S. im. 243. oldal
  15. Bősze S. u. o. 245. oldal
  16. dr. Draveczki Balázs: Somogyi Néplap 1971. dec. 31. száma
  17. dr. Margittay R. u. o. 6. oldal
  18. Kanyar József: A dél-balatoni fürdőkultúra kialakulásának történeti korszakai 159. oldal Somogy m. múltjából. Levéltári évkönyv 9. kötet
  19. Friesz Kázmér (1929) feljegyzései
  20. Kanyar József: im. 171. oldal
  21. KanyarJ.: im. 172. oldal
  22. Kanyar J.: u. o. 173. oldal
  23. Friesz Kázmér (1929) feljegyzése
  24. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  25. Olasz Ferenc (1923) zamárdi lakos szíves közlése

 

Zamárdi-fürdő (1912)
Zamárdi-fürdő (állomás) (1915)
Balatoni élet Zamárdin (1920)
Zamárdi-jurdőtelep látképe (1931)
Zamárdi (1939)
Margó Ede: A magyar fájdalom

 

   
Előző fejezet

Főoldal