Előző fejezet

FRIESZ KÁZMÉR

VII. ZAMÁRDI A XX. SZÁZADBAN

 

Zamárdi a XX. század elején

A község lakossága az 1900-as népszámláláskor 990 fő volt.1 A század eleji kivándorlás a községet nem érinti. Az 1908-ban megtartott - egyházi látogatás - (canonica visitátió) megállapítja, hogy kivándorlás nem történt. Azt is büszkén állapítja meg, hogy egyke nincs, gyerek van elég az iskolában. Az 1908. évben ötven gyermek született.

Az előbbi, 1891-es visitátió még azt mondja, hogy a nép jámbor és lelkipásztorát megbecsüli. „Ma már nem mondható el ugyanez" - jelenti az újabb vizsgálat. A nép érzelmi és gondolatvilága nem áll az 1891. évi canonica visitátió alapján: szocialista természetű mozgalom gyúrta azt már át.

Valóban a „szociális természetű mozgalom" már lángra lobbant. Somogy megyében futótűzként terjedt uradalomról uradalomra. Szikráját a nyomorúság érlelte és a nagybirtok embertelensége csiholta ki. A megyében 91 községben szüntették be a munkát az aratók és a cselédek. Az Endrédhez tartozó Jaba és Tóköz pusztákon is sztrájkba léptek a munkások. Ennek jeleként Szántódon is sorozatosan jelent meg a vörös kakas, a puszta területén. Szántódon a tűzesetek jó része 1904-1905-ben volt, 1905 áprilisától október 17-ig hét tűzeset fordult elő a pusztán. A tüzeket gyújtogatás okozta, mert mindig kazal, asztag, takarmány, cséplőgép égett el, lakóház sohasem. A gyújtogatókat nem találták meg, bár a nyomravezetőnek 500 korona jutalmat ígértek.2

Zamárdiban 1905. március 28-án az iskola gyulladt ki. A nagy szél a szikrát átsodorta a templom fazsindelyes tornyára, amely porrá égett. A harangok a nagy hőségben elolvadtak és lezuhantak. Érdekes, hogy az iskola és a templom között lévő mesterlakás nem égett le. Itt is, akár csak Szántódon, a tettest nem találták.

1907 őszén rendkívüli esemény rázta meg a falu népét. Október 10-én - a fiatal, 24 éves - Takács József kántortanító, vállán vadászpuskájával, az esti órákban eltűnt a faluszéli erdőben. Napokig keresték, de nem találták, február 18-án, mikor már csak hófoltok tarkították az erdőt, Major György feleségének öccse, Németh Csana találta meg a mestert, midőn seprűvesszőt szedegetett. A tetem levelessel volt letakarva, a puskája fel volt akasztva egy bokron. Hol lehetett a holttest ősztől tavaszig, erről csak sugdolóztak az emberek. Hordóban rejtették el, s lekénezték, és februárban kitették a gyilkosság színhelyére?

Sok év telt el, amikor köztudottá vált, hogy Horváth Lajos bakter bevallotta- halálos ágyán -, hogy ő lőtte agyon féltékenységből a kántortanítót, mert egy helyre jártak udvarolni a gyermektelen, szép Polonyinéhoz, a helyi kereskedő feleségéhez.

A zamárdiak emlékkeresztjére ezt vésték: „Szerencsétlenül járt kántortanítónk emlékére: meghalt 1907. október 10-én, eltemettük 1908. február 21-én."

A lakosság rétegeződése a század első évtizedeiben:

A falu fennsíkra épült, a Balaton felszínétől 25-30 méter magasan. A háztartáshoz, az állatok itatásához nélkülözhetetlen „éltető" vizet a település északi le járóinál 5 gémeskút adta. Mélységük: 6-8 m, téglával kirakott, kb. 2-2,5 méter átmérőjű, bővizű kutak voltak. Reggel és este nagy volt a forgalom, idehajtották le az állatokat inni, a leányok, asszonyok 10-15 literes fasajtárban a fejükön, a férfiak vállfán elöl és hátul egy vödröt cipeltek az emelkedő dombon felfelé.

Gémeskutak voltak:

Az 1910-es évektől a falusi portákon egy Tímár nevű endrédi kútásó vezetésével épültek az első ásott kutak. Mélységük: 25-30 méter, átmérőjük: 1-1,5 méter.

A gémeskutak lassan eltűntek, legtovább az 1940-es évek végéig az Arácsi kút és a zsellérkút üzemelt.

A kis- és középparasztok életkörülményei

A községben jó fekvésű, magas aranykorona értékű szántóföld, szőlőtelepítésre alkalmas dombvidék, számottevő rét, legelő és nádas található. Elsősorban gabonaféléket, kukoricát, burgonyát és szálastakarmányt termeltek. A len- és kendertermelés is jelentős. Később új termelési ágként nemes szőlőfajtákat, gyümölcsfákat telepítettek. Az állattenyésztés: szarvasmarha, sertés is jó színvonalú. A megtermelt áruk, élőállatok értékesítése magánkereskedők felvásárlásával, a helyi és a siófoki piac, a közeli vásárok alkalmával történt. Országos kirakodó- és állatvásárok legközelebb: Siófokon, Kőröshegyen, Balatonendréden, Zalán és Tabon voltak. Az utóbbit gyakran látogatták olasz kereskedők, elsősorban hízott bikát, szarvasmarhát kerestek. A zamárdi gazdák már ekkor is tudták, hogy a megtermelt árut „bőrben kell eladni", ez hozza a több jövedelmet.

Az endrédi őszi vásár hagyományos ünnepe volt a falunak. Iskolai szünetet adtak, s ekkor vették meg a gyermekek és felnőttek téli ruházatát. Életkörülményeik megfelelőek, 4-5 gazdánál jó színvonalú, a lakáskultúrára nem sokat adtak. Életük értelme az volt, hogy a meglévő - örökölt - ősi földet egy-két holddal megnöveljék.3

A nincstelen zsellérek, napszámosok élete

Nem volt könnyű, mert nem jutottak rendszeres munkához. Inkább alkalomszerű, idénymunkát végeztek. Vasúti pályamunkásként, kőművesek mellett segédmunkásként, a tihanyi apátság kőhegyi szőlejében, földjein részesaratóként, a középparasztoknál, később a nyaralótulajdonosok kertjeiben dolgoztak. Az aratás kezdetén - Péter-Pál napja után - a férfiak sokszor családostul aratási munkát vállaltak helyben vagy Szántódpusztán. A learatott gabona 10. keresztjét kapták munkabér fejében. Az aratás befejezése után a gabona cséplése adott munkát. Itt a férfiak egész, a gyerekek fél részt kaptak. A nyári aratási és cséplési munkájukkal biztosítani tudták a család egész évi kenyér- és lisztellátását A részes művelésért kapott kukoricából, répából disznót hizlalhattak és évenként vághattak. A faluban a legszegényebb embereknek azt tartották, aki még egy disznót sem tudott vágni évente. Ilyen család alig akadt egy-kettő a faluban.

Táplálkozásuk az alapvető élelmiszereket tekintve megfelelő volt. Élelmiszer még akadt, de ruházatuk legtöbbször egy ünneplő és egy váltás munkaruhából állt. Életcéljuk, vágyálmuk öregségükre egy - saját tulajdonú - családi ház kerttel. Nagyon nagy dolognak tartották, ha ehhez a házhoz 1-2 hold földet is szerezhettek.4

Értelmiség, iparosok, alkalmazottak

Létszámuk a falu lakosságához viszonyítva elenyésző. Az értelmiségiek - pap, orvos, jegyző, kántortanító - életkörülményei jobbak voltak a középparasztokénál. Az iparosok száma a század elején 8-10 fő, az 1931-es adat szerint már: 34 fő. Az építőiparban dolgozóknak - kőműveseknek, bádogosoknak, ácsoknak stb.

A lakosság - mindenekelőtt a zsellérek és napszámosok - számára a legjelentősebb idénymunkák: az aratás, a cséplés, a favágás, nádaratás és a jégvágás voltak.

 

Aratás

Hajnali 4-5 órakor kezdődött. Előtte, ha szükséges volt, a búzához, az őszi és tavaszi árpához sásból (csuhénak is hívták) kötelet készítettek. A sást a Brettyóban, a Kútvölgyi árok mentén, a tóközi réten vágták. Pár napi száradás után kiváló kötelet csináltak belőle. Cséplés után összeszedték, és ősszel a kukoricaszár kötözéséhez újra felhasználták. Az aratási munkához - hogy az folyamatos legyen - három ember kellett: első vágáskor egy kaszás, egy marokszedő és egy kötélterítő. Második vágáskor egy kaszás, egy marokszedő, aki az előző felkévéhez tett egy felet és egy kévekötő. Az aratók egész nap ebben a felállásban dolgoztak. Egy jól összeszokott háromfős csapat naponta egy katasztrális holdat tudott learatni. Közben reggeli, ebéd- és uzsonnaszünetet tartottak. A munka napnyugtáig tartott: ekkor a levágott kévéket keresztekbe (kepékbe) rakták. Egy-egy keresztbe 13-14 darab kévét raktak egymásra. A kereszt legfelső kévéjét papnak nevezték el. Ezt a kévét mindig úgy helyezték el, hogy a kéve érett kalásza észak felé nézzen, s a kéve két szélét befűzték az alatta lévő kévébe. így próbálták biztosítani a kereszteket egy esetleges erős északi szél ellen. A learatott tarlót nagy fagereblyével megjárták. Az összeszedett, elmaradt gabonaszálakat, a „kuszát" összekötötték és a kereszt mellé tették. A megfésült, összegereblyézett gabonaföld igen szép látványt nyújtott.

Az aratással 2-3 hét alatt, július 20-25 körül végzett a lakosság. Ezután megkezdődött a földekről a gabona behordása, ezt nevezték takarodásnak. A learatott gabonát ló-, ökör- és tehénfogatokkal behordták a gazdák a saját szérűjükbe. Itt külön asztagba rakták a búzát, a rozst, az árpát stb. Ezt a munkát általában kalákában, többen összefogva végezték. Két-három gazda saját fogatával egy-két nap alatt egy-egy gazdatársuk egész évi gabonáját behordta. Erre azért volt szükség, hogy a befejezetlen asztag lehetőleg ne maradjon éjszakára, mert egy hirtelen jött eső komoly kárt okozhatott az összerakott kévében.

A megázott kévék ilyenkor kicsíráztak. Tehetősebb gazdák nagy, vízhatlan ponyvával védték meg a félben lévő asztagot. Egy jól megrakott, befejezett gabonaasztag akár több hétig is, de a cséplés kezdetéig biztosan száraz maradt.

Cséplés

A munkakezdés hajnali 4 óra körül kezdődött. Az aratás is nehéz munka volt, ám a cséplés, a masinálás még gyötrőbb, még embert próbálóbb feladatot jelentett. A nagy meleg mellett a port lehetett a legnehezebben elviselni.

Az idősebbek még ismerték: Csehi Péter, Fehér Lajos, Szappanos János nyers olajmotoros cséplőjét. A 30-as évek közepétől már három korszerű cséplőgép volt a faluban. Tulajdonosaik: Malmos Kiss József, Mézes Fehér Lajos és Szakáli János.

A cséplési munkákat férfiak végezték, csak 2-2 nagyobb fiú - ritkábban lányok - kévevágó és polyvás munkát végeztek félrészesedésért. A munkák megkezdése előtt az emberek szerződést írtak alá, amelyben felsorolták kötelezettségeiket és a végzett munkáért adható járandóságukat. A cséplőgép munkásai a következő felállásban dolgoztak: a cséplőgép-tulajdonos (ő irányította a munkát), kéveadogatók, etetők, zsákolok, szalmahordók, kazalrakók, polyvahordók.

Szokás volt, hogy a cséplés befejezése után a gazda áldomást adott a munkások részére. Ez abból állt, hogy minden munkást 2-3 pohár borral kínáltak meg. A gépészt a gazdák vendégül is látták. Külön jutalmazták a zsákolókat, a kazalrakókat. Az utóbbiaknál nem volt mindegy, hogy milyen kazlat raktak. A rosszul rakott kazlat a szél felborította, s az eső eláztatta.6 '

A tihanyi apátság szántódpusztai majorjában az aratók szerződésben vállalták a 250-300 holdas gabona levágását, elcsépelését. Aratás előtti munkájukhoz tartozott 50-60 hold bükkönyös zab lekaszálása, forgatása, gyűjtése. Ezért a munkáért - külön - kaptak egy hold kukoricaföldet, melyet csak kapálniuk kellett, mert az uradalom a szántást és a vetést elvégezte. Ez a kukoricatermelés biztosította az aratók részére a ház körüli baromfi- és disznótartást. A munkavállalók - az évi termésátlagtól függően - az aratásért és a cséplésért 16-20 q gabonát is kaphattak. Szántódpusztán az aratást és a cséplést jól megfizették. Az egy hold kukoricatermelés is sokat ért. Ide bejutni részesaratónak, abban az időben nem volt könnyű. A részesaratók vezetője Novák Ferenc aratógazda volt, az első kaszás Fehér József.

Az aratók többsége a Börzsei, Friesz, Hajdú, Kertész, Kiss, Varga családokból került ki. Itt is napkeltétől napnyugtáig tartott a munka, s augusztus 15-20 között mindig végeztek a csépléssel.


A favágás

Az őszi munkák elvégzése után a falu férfi lakossága a tihanyi apátság szántódpusztai erdészetében vállalt favágást. Ez a munka is nagy figyelmet, férfi erőt követelt, de korántsem volt olyan fárasztó, mint az aratás vagy a cséplés A favágás decembertől február végéig tartott; ismerősök álltak össze 2-4 fős csoportokban.

Reggel az állatok etetése után indultak. Az útirányt mindig úgy választották meg - oda és vissza -, hogy a pince útba essen. A munkahelyre érve első dolguk a tűzrakás felélesztése volt, majd a reggeli következett. Ott is ebédeltek - hideget - általában füstölt szalonnát, sonkát, kolbászt. A „munkahely" 15-20 méter széles, 150-200 méter hosszú erdősáv volt. Az erdész jelölte ki, de a terület nagyságát a munkavállalók határozták meg.

Két-három napig fát döntöttek vagy ástak. A fákat egy irányba döntötték, ágaikat lenyesték, majd nagy fűrésszel méteres darabokra vágták. Ezeket 130 cm-es magasságban, 2-4 méter hosszan karók közé tették. Az ágakat 10 cm-es vastag ságig, úgynevezett határokba rakták. így haladtak fokozatosan előre. A legtöbbször ritkítást végeztek: a satnya és sűrűbben nőtt fákat kivágták és határba tették.

A munkabér harmados volt, azaz minden harmadik határt kapták meg, az erdész kijelölése alapján.

Tarvágás esetén szintén az ágakat kapták 10 cm-es vastagságig. Ha ilyen ásást végeztek, a fa tövét a földtől számított 25-30 cm-es magasságban kellett kifűrészelni. Öreg erdők irtásakor gyökerestül szedték ki a fákat. Ez volt a legnehezebb munka. Ebben az esetben a dolgozók részesedése a fa töve volt és az ágvastagság 10 cm-ig.

A munka tempósan haladt, de sohasem dolgoztak versenyszerűen. Két-három hónapos munkájukkal sok esetben 1-2 évre biztosították maguknak a téli tüzelőt. A kitermelt fát tavasszal, a hét egy bizonyos napján - szerdán - lehetett elhozni az erdőből. Ez volt az úgynevezett „fanap". Más napokon az erdőben kocsival közlekedni tilos volt.7

Nádaratás

A századforduló táján, de még a két világháború között is a falu házainak zöme nádtetős volt, míg a borospincék, gazdasági és melléképületek szinte teljesen nádfedésűek voltak. A nádaratás éppen ezért fontos, évről évre ismétlődő téli eseménynek számított Zamárdiban. Aratták a nádat, mint a gabonát, s a vágási hasonlatosság mellett az aratás szó is jelzi a munka fontosságát.

Nádas volt a Balaton szélében, a Brettyóban, a tóközi réten, a töreki bozótban. "Félen, megfelelő időjárás esetén, amikor a nádtermő helyek befagytak és nem volt nagy hó, a férfiak egy része 3-4 héten keresztül - ahogy az időjárás megengedte - nádaratással foglalkozott. A nád kb. egyharmadát saját használatra vágták, a többi eladásra került. A nádvásárlók főleg olyan uradalmak voltak, ahol nem termett nád, de gazdasági épületeik javításához, vagy az istállók, akolok fedéséhez szükségük volt rá. Később a jégvermek fedéséhez ugyancsak nádat használtak. A nád hőszigetelő hatása közismert: nyáron hűvöset, télen meleget tart.

A nádaratás eszközei: a tolókasza és a gyalázka volt. A tolókasza két darab mintegy 3 méteres rúdból állt, melyeket elöl keresztrudakkal kötöttek össze. Legelöl, alul 80-100 cm széles, 1 cm vastag, 5-6 cm átmérőjű kovácsoltvas kasza volt ráerősítve. A kasza két végénél a rudakhoz csaptatót (hajlékony husángot) erősítettek, amely félkörben meghajlítva hátrább is a rudakhoz volt drótozva. Szerepe hasonlított a kézikasza takarójához; a nádvágáskor nem hullott szét, hanem egyben maradt a tolókasza két rúdja között, s ezáltal könnyebben és jobban lehetett kévébe rakni. A tolókaszával történő nádaratáshoz 3 ember szükséges. Egy tolta a kaszát, a másik kévényi csomókba rakta a levágott nádat, a harmadik pedig a kévekötő volt. A kévéket nádból készült kötéllel kötötték egybe. Megfelelő, jó minőségű nád esetén a három ember tolókaszával napi 300-350 kéve nádat is learatott. Ezt az eszközt csak hómentes jégen lehetett használni. A gyalázka olyan nádvágó szerszám volt, mint egy kis kasza. Rendes kasza hegyéből készítették 80-100 cm hosszú nyéllel. „Egyemberes" nádarató szerszám. Előnye, hogy hóban és jég nélküli helyeken is lehetett vele dolgozni. A kévébe kötött nádat szánkóval kihúzták a nádas szélére, ahol kupacokba rakták. A nádkévék hazaszállítása már fogatokkal történt az aratás befejezése után.

A nádaratók ruhája viseltesebb, elhasználtabb volt, mert a nád „ette" a ruhát: hamar tönkrement a munka során. Lábbelijüket fából készült klumpával védték a nádtorzstól. A klumpát saját maguk gyártották az erre alkalmas puha fából, leginkább hársból.

A nádaratás mint idénymunka, jövedelmezőbb volt egyéb más téli foglalatosságnál. (Például a favágásnál.) Nádvágással naponta 3-4 pengőt lehetett keresni a 30-as években. A Brettyót az 1940-es évek elején lecsapolták, a Balatont partvédő gáttal látták el, a tóközi rét is kaszáló lett. Idővel eltűntek a nádasok, és így lassan kihal egy jellegzetes Balaton-parti téli munka, a nádaratás is.8

Jégvágás

Az első világháború után a növekvő nyaralólétszám megkövetelte, hogy a romlandó élelmiszerek pl. hús, tej stb. tárolása megfeleljen a közegészségügyi előírásoknak.

Jégvermek épültek a faluban és a Vasút utca keleti végénél. A nagy jégvermet akkor tudták feltölteni, amikor a Balaton jege elérte a 20-30 cm-es vastagságot. A tó jegét nagy táblákra vágták, és csáklyákkal kihúzták a szilárd jég tetejére, ott fejszével feldarabolták, hogy a kocsira vagy a szánkóra könnyebben felrakhassák. A négy jégverem befogadóképessége: 450-500 kocsi volt. A verembe érkező jeget megsózták, hogy még jobban összeálljon, s így tartósan megmaradjon.

A jégvágás - az időjárástól függően - 2-3 hétig tartott, s a kocsit, a fuvart biztosító gazdáknak és a jeget vágó napszámosoknak is jó kereseti lehetőséget biztosított. A jégvermek bérlői - hentesek, kocsmárosok, földműves szövetkezet - pedig gondoskodtak arról, hogy nyáron a vendéglátóhelyek, penziók, kocsmák, magánházak tulajdonosai - térítés ellenében - a kívánt mennyiséget megkapják. 1950 januárjában a képviselőtestület úgy döntött, hogy a községi jégvermet újjáépíti. A község azonban nem rendelkezett az ehhez szükséges összeggel, s így a helyi földműves szövetkezettel közösen építettek egy jégvermet a községház hátsó udvarára.

A nádtetős jégvermek eltűntek, átadták helyüket a családi házakban mindenütt megtalálható - elektromos - hűtőszekrényeknek.9

Kibontakozó fejlődés

Zamárdi község gyorsabb ütemű fejlődéséhez hozzájárult a vasútvonal ki építése (1861), a települése rangját emelte, hogy 1900-ban vasúti megállóhely lett. A fürdőtelep parcellázása (1918) szintén a község jelentős fejlődését segítette elő. A fürdőkultúra gyors elterjedése a magyar középosztályt is a Balaton partjára vonzotta. Az elsővilágháború után a trianoni területveszteség miatt a drágább, s immár külföldinek számító adriai nyaralás helyett Siófok mellett Zamárdi is számításba jött.10

Mészöly Gyula 1907-ben így mutatja be Zamárdít. „Siófok közelében, a szántódi rév mellett, egy kimagasló, szépen befásított dombon van. A község közelében csinos nyaralók épültek, amióta a déli vasút megállóhelyet létesített, szépen fejlődik. Nagyon szép kilátás nyílik Tihanyra s a többi zalai helyre. A fürdő talaja sima homok, a hullámverés gyakori."11 A fürdőtelepen megindult építkezések, a nyári üdülővendégek megjelenése arra ösztönözte az állandó lakosságot, hogy gazdálkodásában és életvitelében megfeleljen az új kívánalmaknak. A vendégek ellátásához egyre több hús, tej, zöldség, gyümölcs és bor kellett. Az egyoldalú gabonatermelést felváltja a szálas takarmányok: lucerna, baltacím, lóhere, muhar stb. termesztése. Ekkor már szarvasmarhát húsáért, tejéért vagy eladás céljából is tartanak. A házikertekben egyre több zöldségfélét termelnek, a meglévő alma-, szilva-, körte-, cseresznyefák mellett a városi igényeknek is megfelelő sárga- és őszibarackfajták, ringlók, málna és eper is elterjedtek a kertekben. Meg nőtt az árutermelés, értelmét látták a munkájuknak.12

Az 1920-as évek elejétől cementgyár létesült a telepen, tulajdonos dr. Pugin Leo. Kút- és hídgyűrűk, lábazati blokkok, cserepek stb. készültek. Az elkészített árut a helyszínre szállítják. Az üzem 6-8 embernek állandó munkát biztosít.13

Oswald István siófoki vaskereskedő- a közbirtokosság területén - a Sáfrány kertben téglagyárat üzemeltetett. Először a Lendvai család, 1932-től 1947-ig a Kucserka család vállalta a gyártást. Kézi vetéssel évi 200-250 ezer kisméretű téglát állítottak elő. 1000 db tégla gyártásáért a vállalkozótól 11 pengőt kaptak. A kereslet nagy, szükség van a téglára mind a fürdőtelepi, mind a faluban folyó építkezéseknél. 1947. február 24-én háromméteres árvíz öntötte el a gyár területét, és ezzel megszűnt a termelés. Az árvizet a gyors hóolvadás okozta.14

Szabályrendeletekről

A megye közigazgatása - alispáni hivatala - rendeleteket adott ki a községek részére. Ezek az utasítások intézkednek az éjjeliőrökről, a tűzvédelemről, a magántulajdonról, húsvizsgálatról, piaci helypénzekről.

1929-ben a piaci helypénzek befizetését is szabályozzák. A testület részlete sen kitér arra, hogy a piacra hozott állatok és termények után mennyi helypénzt kell beszedni az árusoktól. A kor közigazgatása minden esetben úgy működik: a megye rendeletet ad ki, azt a helyi képviselő-testület megtárgyalja, elfogadja, majd a megyei hivatal jóváhagyja.15

Az 1925-ös „Közigazgatási tájékoztatóban" rögzítették az akkori állapotokat településünkről. Eszerint: a község keletkezésére vonatkozó adatok nem állnak rendelkezésre.

A község korábbi neve: Szamárdi. Jellege: kisközség. Anyakönyvezés: Balatonendréden. Lakóinak száma: 1202. Községi szervezet: bíró, két esküdt, közgyám. Jegyző, segédjegyző nincs. Állatorvos nincs. A községnek jóváhagyott szabályozási terve nincs. Szociális igazgatás: körorvos, Kőröshegy. Gyógyszertár: Kőröshegy)'. Kórház: Székesfehérvár. Vízvezeték nincs. Óvoda nincs. Mozi nincs. Könyvtár nincs. Közvilágítás nincs.16

Ez a felsorolás szemléletesen tükrözi, hogy a meginduló fejlődés ellenére községünk súlyos lemaradással küzd.

Az 1929-30-as évek gazdasági válsága jelentősen hátráltatta a fejlesztéseket. A parasztság egy része eladósodott. Az elavult termelési eszközök és az olcsó gabonaárak miatt a lakosság máról holnapra élt. A búza ára mázsánként 24 pengőről 8-9 pengőre esett vissza. A falu boltjaiban - mivel pénzük nem volt - tojásért vettek cukrot, élesztőt, sőt, petróleumot stb. A többgyermekes családoknál tavaszra nemegyszer a kenyér is elfogyott.

A gazdasági válság idején, ha visszafogottan is, de a fürdőtelep fejlődése tovább folytatódik. A 30-as évek közepéig felépülnek településünkön a nagy gyermeküdülők, és egyre több nyaraló épül a fürdőtelep többi részén is.17

Az 1932. évi statisztikai tájékoztató az alábbiakat tartalmazza:

Hatóságok, intézmények:

Egyház és iskola

Egyesületek:

Összehasonlítva az 1925. és 1932. évi tájékoztatót, akkor a következő fejlődést láthatjuk:

1925 1932
kisközség nagyközség
anyakönyvezés Balatonendréden helyben
lakossága 1202 fő 1398 fő
jegyző, segédjegyző nincs vezető jegyző, aljegyző van
körorvos nincs van
gyógyszertár nincs van
közvilágítás nincs a Főutcán, a Fürdőtelep központjában van
a község neve: Zamárdi a község neve: Balatonzamárdi

 

Zamárdi község 1927. január elsejétől nagyközség. 1932-ben felvette a neve elé a Balaton előtagot, és a Balatonzamárdi nevet 1943-ig használták. Ekkor a képviselő-testület - Szarka Valér plébános javaslatára - visszatért a régi Zamárdi névre, amit a belügyminiszer 1943 végén engedélyezett.

A helyi közigazgatás vezetői  
Főjegyzők: Halász József 1927-1935
dr. Próbáld Ferenc 1936-1940
Komlós Dezső 1940-1944
Várkonyi József 1945-1946
Somogyi Vince 1946-
Szily György 1947-1949
Csutak Sándor 1949-1950
Aljegyzők, s.-jegyzők: Deák Dezső 1931-1940
Molnár György 1932-

 

 

 

  dr. Törzsök István 1942-1944
Irodatisztek: Apáthy József 1939-1946
  Sipos Gyula 1940-1946

Községi bírók: nevüket hivatalos papírok aláírásaiból és az idősebbek vissza emlékezései alapján ismerjük. A század elejétől bírók: Fehér József, Horváth István.

Több alkalommal választott bíró: Halász Ferenc, aki tisztségét 1914-től 1920-ig látta el. Őt követték: Varga István 1921-1924, Matyikó Pál, Szarvas József, Csákovics József, id. Kiss Imre 1933-1941 (háromszor választott bíró)

Friesz János 1942-1945
Tóth Mihály 1946-1948
Bánfalvi Lajos 1948-1950

A község képviselő-testülete 1927. január elsejétől - a nagyközségi státusz elnyerésétől - tervszerű fejlesztésbe kezdett.

Megépült a Hősök kápolnája, a vágóhíd, s a 30-as években új kultúrház, községháza, iskola létesült.19

Egy 1943. augusztus 28-án kelt képviselő-testületi jegyzőkönyv felsorolja az akkori képviselők nevét, foglalkozását, beosztását.

I. Elnök: Friesz János földműves, községi bíró.

II. Legtöbb adót fizető képviselők: Mohácsi Gyula ház- és földtulajdonos, Szarka Valér plébános, Kiss Imre földműves, Dayka Ferenc háztulajdonos.

III. Választott képviselők: Szabó Pál földműves, Szabó Gyula földműves, Balogh György háztulajdonos.

IV. Szavazati joggal bíró elöljárók: Tóth Mihály földműves, h. bíró, Dudás István földműves, esküdt, Horváth Imre bognár, esküdt, Kránitz Lajos földműves, közgyám, Szabó János földműves, pénztáros, Komlós Dezső h. vezetőjegyző, előadó, dr. Polczer Imre körorvos. A megjelent képviselők társadalmi összetétele: 8 fő földműves, 3 fő értelmiségi, 1 fő ház- és földtulajdonos, 2 fő háztulajdonos, 1 fő kisiparos. A képviselő-testület 1943-ban egy új jegyzőlakást építtetett. Bekerülési költsége 40 000 pengő volt. Napjainkban az 1. számú orvos szolgálati lakása. 20


JEGYZETEK

  1. Körjegyzői kimutatás 17/1900-as irattári jelzéssel
  2. Pillér Dezső: Szántódpuszta, Kaposvár 1978, 51-53. oldal
  3. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Friesz József (1894) zamárdi lakos szíves közlése
  5. Krizsán István (1910) közlése
  6. Nagy Ferenc (1882) zamárdi lakos szíves közlése
  7. Friesz József (1 894) közlése
  8. Novak András (1928) zamárdi lakos szíves közlése
  9. Krizsán István (1910) közlése
  10. Pillér Dezső (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  11. Mészöly Gyula: Balatonkultusz és a kisemberek. Veszprém, 1970 id. m. 43. oldal
  12. Krizsán István (1910) közlése
  13. Friesz József (1894) közlése
  14. Kőröshegyi József (1918) zamárdi lakos szíves közlése
  15. Varga Vilmos endrédi körjegyző jelentése
  16. Pilltr Dezső: Zamárdi krónika, Kaposvár 1986, 62. oldal
  17. Krizsán István (1910) közlése
  18. Statisztikai évkönyv 1932, 421-423. oldal
  19. Adatközlők: Krizsán István (1910), Olasz Ferenc (1923), Mulesza Jánosné (1923), Sipos Gyula (1915) zamárdi lakosok szíves közlése
  20. 1943. aug. 28-ijegyzőkönyv 1-2. oldal (községi irattár!)
  21. A zamárdi csendőrség neve az 1932-es statisztikában szerepelt. Az 1920-as évek közepén az első laktanyájuk az újsori Kiss István-féle házban volt. (Börzsei-ház mellett.) Később a Nagyváradi utcában volt a laktanya, létszámuk 6-8 fő. 1945 tavaszán a csendőrséget feloszlatták. Helyette rendőrőrsöt hoztak létre. Az. őrs parancsnoka: Szakter József volt. Később szakaszparancsnoki székhely lett. Idetartozott: B.-endréd, Kőröshegy, Szárszó, Kötcse stb. A szakaszparancsnok Horváth Lajos volt. Később az őrsöt megszüntették. Balatonföldvárhoz csatolták. Az 1940-es évek végétől falufeleló's, illetve körzeti megbízott ként teljesítenek szolgálatot a községben.
Kiss István háza (1953) (Fotó: Zalskó Károly)
Sebestyén József háza (1953) (Fotó: Bodolay Gyula)
Horváth testvérek háza (1953) (Fotó: Bodolay Gyula)
Csehi Vendel háza (1953) (Fotó: Bodolay Gyula)
Sebestyén István háza (1953) (Fotó: Bodolay Gyula)
Községi kovácsműhely (1953) (Fotó: Bodolay Gyula)
Borospince a Kőhegyen (1953) (Fotó: Szappanos József)

 

Az első világháború

(1914-1918)

 

A századforduló évtizedében nemcsak az alapvető belső osztályellentétek, robbantak ki, hanem az uralkodó körök hódító törekvései következtében a nemzeti és nemzetközi konfliktusok is tovább éleződtek. 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Rá egy hónapra - 1914. július 28-án - a Monarchia követe - Belgrádban - átnyújtotta a hadüzenetet.

Somogy megyében július 26-án megkezdődtek a részleges behívások, július 31-én pedig elrendelték az általános mozgósítást.1 Minden helységben: pusztán, falun, városban egyaránt az alábbi felhívások jelentek meg.

Mozgósítási Hirdetmény

Ő császári és apostoli királyi felsége a közös hadseregnek, haditengerészetnek, mindkét honvédségnek és a bosnyák-hercegovinai csapatnak általános mozgósítását elrendelni méltóztatott. A vármegye november 3-án tartott közgyűlésének alispáni jelentéséből: „Vármegyénk fiai elsők voltak a küzdőtéren. A somogyi 44-es gyalogezred már az első mozgósításkor... azonnal a szerbiai harctérre vezényeltetett. Derék katonáink mindenütt kitűntek példás fegyelmezettségükkel, lankadatlan lelkesedésükkel és az ellenséggel szemben tanúsított hősiességükkel."

...„Sajnos a küzdelem, bármilyen igazságos legyen is, áldozatokkal jár. A harcban vonultak életüket és vérüket áldozzák, számosan dőlnek ki sebekkel borítva a csatasorból, az itthon maradottak az értük való aggódás és gyötrelem kínjait érzik, s nem egy közülük a megélhetés, a nélkülözés keserű gondjaival is kénytelen küzdeni.2

A módszeresen felszított háborús propaganda a szerbek elleni háborúban már „európai küldetésről" írt. Civilek és katonák egyaránt azt hitték, hogy né hány hónap, és egy győztes háborúval véget ér Szerbia megfenyítése. A somogyi ezredek a szerb frontról átkerültek a galíciai orosz frontra. Hosszú ideig itt vívták csatáikat, s csak 1918 tavaszán - a pihenés és feltöltés hetei után - kerültek át az olasz harctérre.3

Éjjel-nappal mentek a katonavonatok. Elvitték a férfiak színe-javát. Zamárdiban, Siófokon kenyeret, kalácsot, főtt húst és virágokat dobáltak föl a katonáknak. Ók meg levelezőlapokat és az üzenetet adták át, talán éppen az utol sót. Uzsoknál, amikor a határt átlépték, szem nem maradt szárazon. Eléjük tárult a háború minden borzalma. Aztán jöttek az első tábori lapok, hírt adva a sebesültekről, eltűntekről és a halottakról.4

Zamárdiban dobszóval hirdették ki a bevonulást. A hadköteles férfiak énekelve szálltak föl a vonatra. Néhány társammal - 20 évesek voltunk - önként jelentkeztünk a frontra. 1914. október elején kaptuk meg a behívót. A hathetes kiképzés Kaposváron történt. A vezényleti nyelv a német volt, a tisztek magyarok voltak. 1914 decemberének első napjaiban már a fronton voltunk. Gruber főhadnagy, századparancsnok vezetésével - beosztva a 44-es gyalogezredbe - részt vettünk a Kárpátokba betörő oroszok elleni harcban. Az oroszországi harcok után átkerültünk az olasz frontra. 1918. október végén az olasz hadsereg Piavénái át törte az ezred védelmi vonalát és fogságba estünk.

Az olasz fronton velünk szemben francia csapatok is harcoltak. Itt lettünk hadifoglyok Lain Imre bajtársammal együtt. Kétévi dél-franciaországi fogság után - francia parasztoknál dolgoztunk - hazaengedtek bennünket.5

A zamárdi iskola történelmi gyűjteményében több tucat első világháborús tábori levelezőlapot találunk. Ezekből a tábori lapokból - a cenzúra ellenére is - sok mindent megtudhatunk. Különösen értékesek Bikádi József őrvezető tábori lapjai - 21 db -, mivel 1914. augusztus l-jétől november 26-i eltűnéséig sok mindenről beszámolt feleségének.

„Kelt levelem november 17-én 1914.

Szeretett feleségem és kedves kislányom a hozzám intézett levelet megkaptam. A két csomagot nem, mert helyzetünk igen nehéz volt, nem juthattunk hozzá. Kedves feleségem és kedves kislányom, tudatom veletek, hogy megvagyok életben, egészségben, amit nektek is szívből kívánok. Szeretett feleségem és kedves kislányom, csak arra kérjétek a jó Istent és a Boldogságos Szűz Máriát és majd csak haza segít közibétek. Isten veletek elfelejthetetlen családjaim csókollak benneteket ezerszer (pá, pá, pá) Bikádi József.

Bikádi József utolsónak érkezett tábori lapja az 1914. november 26-i posta bélyegzőt viseli. Felesége ezután csak várta a hírt, hogy él-e a férje. Végül 1915 tavaszán érdeklődött a Magyar Vöröskereszt Tudósító Irodájánál, ahol a következő értesítést kapta.

Válasz az 1915. április 11-én kelt tudakozódásra:

  1. Neve: Bikádi József
  2. Rendi fokozata: őrvezető
  3. Csapatteste és beosztása: 19. honv. gy.-ezred 11. század
  4. Sebesülése vagy betegsége: -
  5. 1914. november 26-december 12. közt hősi halált halt. Budapest, 1915. április 13.

Tudósító Iroda6

A férfiak távollétében a mezőgazdasági munka, az állatok gondozása stb. az asszonyokra, idősebb férfiakra és a gyermekekre hárult. Az aratást még a férfiak végezték - a bevonulás július végén, augusztus elején történt -, de a gabona be- hordása, a cséplés, a kapálás és a termés őszi betakarítása már az itthon maradottak feladata lett.

Szó szerint - de részben a mai helyesírással - mellékelek egy levelet, amelyet Szarvas Józsefné küldött fronton lévő férjének.

Tisztelettel Szarvas József Gft úrnak
18 Korps Komandó
29.Gebing telefon abteiulunk
Feldpost: 130.
Kelt. 1915 8/4

Szeretett, drága jó férjem tudatom veled, a 28-i lapodat megkaptam és nagyon köszönöm a „szívéles" üdvözletedet. Tudom, kedves apám, hogy ti nem igen tudjátok, most a névnapokat, de azért az nem baj drága apám, annak örülök kedves apám, hogy jól vagy és semmi bajod nincsen. Én is megvagyok, drága apám, most egy kicsit lefogytam a sok dologba, de az nem baj, 6 kilót. A kislányok is egészségesek hála a jó Istennek és a többiek is. Most kaptam, kedves apám a papától 5 forintot, amiért „felhánytam" a kévét. Pedig tudott, hogy ő nem igen szokott adni, de most mégis belátja, hogy sokat kell dolgozni helyetted is mindenben. De csak a jó Istent arra kérem, drága apám, tartson meg jó egészségben, akkor nem lesz semmi baj. Isten veled, csókol a te szerető feleséged: Margit.7

Nagy gond a munkaerőhiány a falusi kisbirtokon, súlyos gondot okozott ez a szántódi gazdaságban is. A mozgósítás miatt két gépészt, két gazdát - akik közül a tóközi már a háború első évében elesett -, több cselédet és aratót kellett nélkülözniük.

A háború első évében még sikerült a szokásos 28 - zamárdi - aratót felfogadni, Szántódra. 1915-ben az aratók száma 18 főre, majd 1916-ban 11, a következő két évben 10 főre csökkent. A mezőgazdasági munkáknál igénybe vett orosz hadifoglyok 1916-ban jelentek meg Szántódpusztán, ám létszámukra forrásaink pontosan nem utalnak. Munkájukért a gazdaság főként terményeket juttatott nekik, és élelmezésükről is gondoskodtak.

Az uradalom arra kényszerült, hogy a részben eddig is felesen, harmadosán műveltetett burgonya, takarmányrépa egy részét is felesen gyűjtötték be.8

A részes művelésre kiadott termények segítették a zamárdi napszámos- és zsellércsaládokat abban, hogy állatot tarthattak, és családjuk nem éhezett. Sőt a nagybirtok munkát adott a fiatalkorú gyermekek számára is. Kezdtük szeptemberben a krumpli, majd a kukorica és befejeztük november közepén a takarmány répa szedésével.9

Az első világháború (1914-1918) négy esztendeje az otthoniakat nap mint nap rettegéssel töltötte el. Várták a postást, a tábori levelezőlapokat a szülők, a feleségek, a vőlegényüket váró nagyleányok. A plébánia régi anyakönyveit lapoz va arra lettem figyelmes - s ez természetes is -, hogy a lakosság növekedésével arányosan nő a házasságkötések száma.

Századunk első évtizedében már évente 10-12 pár kötött házasságot. A háború második évében; 1915. december 31-én, az esedékes anyakönyv lezárásakor ezt a beírást találtam:

,,Nőtlen fiatalembereink már 1 1/2 éve a világháborúban küzdenek, emiatt az 1915. évben házasságkötés nem volt." Zamárdi, 1915. december 31. Neumajer Gellért lelkész

A házasságkötések száma a következő években így alakult:

A számok önmagukért beszélnek.10

1917 április 6-án az Amerikai Egyesült Államok hadba lépett az antanthatalmak oldalán. Ezzel a lépéssel a központi hatalmak sorsa megpecsételődött.

1918 január 18-án általános sztrájk kezdődik Budapesten, amely átterjedt vidékre is. Célja a közélelmezés javítása, béke Oroszországgal.10

A háború 1918 őszén váratlan gyorsasággal véget ért. A központi hatalmak országai kimerültek, felélték ember- és hadianyag-tartalékaikat.

1918. október 17-én Tisza István gróf- a kormánypárt vezére - a képviselő házban bejelenti, hogy a központi hatalmak elvesztették a háborút.12

Julier Ferenc hadtörténész számítása szerint a háborúban Magyarország mozgósított összesen: 3 800 000 katonát.

Háborús veszteségek:

Hiábavaló volt a 17-es, 19-es és a 44-es gyalogezredek katonáinak bátorsága, önfeláldozó hősiessége.

Illyés Gyula így ír erről a Puszták népében.

„Ilyenek, a puszták népe kitűnő katona. A világháború kezdetén a kaposi 44-es gyalogezred négy hónap alatt négyszer semmisült meg, s négyszer támadt fel újra. A puszták fiai nem sajnálták a bőrüket. Hősiesség és halálmegvetés dolgában a monarchia népei közül csak a bosnyákok versenyezhettek velük, amit e szakma német szakértői tárgyilagosan megállapítottak.13

1920. június 4-én aláírják a Magyarországgal kötött békeszerződést a Ver sailles-i Kis-Trianon palotában, mely törvényesíti Nyugat-Magyarország, a Felvidék. Erdélv. a Délvidék és Horvátország ..elszakítását".

  1. Magyar királyság területe: 325 411 km 2 100%
    Elcsatolva: 232 488 km 2 71,4%
    Trianon utáni Magyarország: 93 073 km 2 28,6%

Magyarország területe - Horvátországot nem számítva - 283 ezer km 2 -ről 93 ezerre, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióról csökkent.14

Zamárdi a négy évig tartó háborúban 41 fő hősi halottat vesztett, a hadiözvegyek száma: 10, a hadiárváké: 6.

1925-1926-ban Laki Bennó plébános javaslatára és jelentős anyagi hozzájárulásával, a lakosság társadalmi munkájával a temető északi végén megépítették a „hősök kápolnáját". A kerek kupolás kis kápolna belső két oldalán találhatók -márvány emléktáblákba vésve - az elesett hősök nevei.

A HAZÁÉRT 1914-1918

Andok Ferenc Balogh Pál  
Antal Lajos Horváth János Sebestyén Gyula
Bikády József Horváth József Sebestyén János
Bodri György Horváth Lajos Sebestyén Lajos
Bodri Pál Károlyi Imre Szabics József
Csákovits Imre Kiss Imre Szabó Károly
Csima Ferenc id. Kiss Lajos Szarvas Gyula
Dombi Ferenc ifj. Kiss Lajos Szincsák István
Dombi Lajos Komor János Tóth Bálint
Dudás László Kováts József Tóth Lajos
Farkas Mihály Matyikó Ferenc Tráknyák József
Friesz István Márkus Ferenc Vasicsek János
Horváth Gyula Olasz Ferenc Varea János
Horváth István Pacsi József  
  Pethő Gyula  

Legyen áldott az emlékük! Nyugodjanak békében!

 

JEGYZETEK

  1. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról Kaposvár, 1967. 341. 1.
  2. Kanyar J. im. 342-343. 1.
  3. Andrássy Antal: Somogyi katonák az I. világháborúban és az oroszországi polgárháborúban 1914-1918 SML Szerkeszti: Kanyar József, Kaposvár, 1987. 327. 1.
  4. Pillér Dezső: Zamárdi krónika 1986. Iskola és levéltár. Dokumentumok a szülőföldről. Szerkesztő: Szili Ferenc, 25. sz. 59.1.
  5. Friesz József (1894) zamárdi lakos szíves közlése
  6. Schwarcz család ajándéka a történelmi gyűjteménynek
  7. Szarvas Józsefné levele a történelmi gyűjteményből
  8. Fülöp Eva Mária: Szántódpuszta kapitalizmus kori agrártörténete 1848-1945 Szántódi füzetek IX., Győr, 1985. 77-78. 1.
  9. Nagy Ferencné (1904) zamárdi lakos szíves közlése
  10. Zamárdi Plébánia Esketési anyakönyve: 1914-1920
  11. Magyarország Történelmi Kronológiája III. kötet 1848-1944, 833-835. 1.
  12. uo.ini. 839.1.
  13. Kanyar J. uo. 343. 1.
  14. Magyar tört. kronológiája im. 873. 1.

 

1914 telén a Kárpátokban
1917-ben az orosz fronton

 

A Tanácsköztársaság

(1919. III. 21-1919. VIII. 1.)

 

1918. november 3O-ról 3l-re virradó éjjel a felfegyverzett munkás- és katonatömegek megszállják Budapest stratégiailag lényeges pontjait: győz az őszirózsás forradalom.

József főherceg kinevezi Károlyi Mihály grófot miniszterelnökké. November elején szerte az országban gyűléseken követelik Magyarország függetlenségének és a köztársaságnak a kikiáltását. Linder Béla hadügyminiszter elrendeli, hogy a magyar csapatok tegyék le a fegyvert. 1918. november 3-án Pádovában megkötik a fegyverszünetet, s ebben elrendelik az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének visszavonását az 1914-es határokra. A fegyverszünet lezárja az 1914. július 28-i hadművelettel indult világháborút.

A Károlyi-kormány 1919. február 16-án közzéteszi a február 5-én kelt 1919. XVIII. néptörvényt ,,a földművelő' nép földhözjuttatásáról".

Március 10-én Kaposváron a sokezres paraszt- és munkásgyűlés követelésére Nagyatádi Szabó István népgazdasági miniszter jóváhagyja a földfoglalásokat. Somogy megye vezetését 3 tagú szociáldemokrata direktórium veszi át.1

A februári földtörvény után megalakultak a földosztó bizottságok. Megtartották Tabon is a járási földosztó értekezletet, amelyen ismertették a földtörvényt, és az igénylőket is összeírták. Ezt követően Zalán, Tabon, Nágocson és Nyimben földet osztottak.

Ekkorra már megalakult az első termelőszövetkezet is, a cselédség március 10-én birtokba vette Tabon, Nágocson, Nyimben, Kerekiben az uradalmakat.2

A tabi értekezleten vett részt Bresztovics Lajos és két társa, mert Zamárdi ekkor a tabi járáshoz tartozott. Az itt kapott utasítások alapján próbálták Szántódpusztán megnyerni a cselédséget, hogy minél előbb létrehozzák a termelőszövetkezetet. A pusztán dolgozó cselédemberek azonban nem termelőszövetkezetet, nem közös tulajdont akartak, hanem a saját maguk urai kívántak lenni; egyéni földosztást követeltek.3

1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Elnöke a szociáldemokrata Garbai Sándor lett. A tényleges hatalmat azonban a kommunista Kun Béla gyakorolta. Ezzel kezdetét vette a proletárdiktatúra, mely valójában egy szervezett kisebbségnek - a terror minden eszközével - több, mint négy hónapon át fenntartott uralma volt. Már az első napon statáriumot hirdettek ki, fegyverviselési tilalmat rendeltek el, s határozatot hoztak a Vörös Hadsereg felállításáról.
Feloszlatták a csendőrséget, a rendőrséget, helyébe a Vörös Őrség lépett. Számos terroralakulatot hoztak létre. Ha vidéken elégedetlenség bontakozott ki, a „híres-hírhedt" Szamuely páncélos ún. „halálvonatán" fegyveres különítményével jelent meg, és irgalom nélkül vérbe fojtott minden igazi vagy vélt megmozdulást. Az egyik legismertebb terroristacsoport a Cserny József vezette „Lenin-fiúk" voltak, akik 92 emberéletet oltottak ki pár hónap alatt.4

A Tanácsköztársaság idején - Zamárdiban - a helyi munkástanács elnöke a községi bíró, Halász Ferenc lett. A tanács irányítói, szervezői Bresztovics Lajos, Fehér István, Nyárádi Lajos és Császár János voltak.5

1919 nyarán - a kommün alatt - felszedték a síneket a Vasút utca nyugati végénél. A munkát éjszaka végezték el Horváth Lajos bakter irányításával. Reggel a vonat mégsem siklott ki, mert időben észrevették és megálltak. Egy vörösparancsnok másnap összeszedte a férfiakat, és a Magyar vendéglő lépcsőjéről megtorlást, számonkérést helyezett kilátásba, ha nem kerülnek elő a tettesek, ám erre szerencsére nem került sor. Halász Ferenc bíró, a munkástanács elnöke tekintélyes gazda, a század elejétől 1920-ig több alkalommal megválasztott bírája, vezetője volt a falunak. Igyekezett a balról és jobbról jövő támadásokat egy aránt leszerelni, semlegesíteni. Ezzel elérte, hogy - a kommün alatt és után - viszonylagos nyugalom volt a községben. Kedvenc szava járása volt: „Aki az én pincémbe beteszi a lábát, az már az én emberem".6

Vörösterror után fehérterror

A kommunizmus bukása után elkezdődött a számonkérés. „Horthy, mint a Nemzeti Hadsereg fővezére, nem vett részt a megtorlásokban, de a kialakult zűrzavaros helyzetben nem gátolta - nem is gátolhatta meg - a különítményesek kemény fellépését a tanácshatalom vezetőivel szemben." A különítményesek sorrajárták a településeket. Ahol tudták, elfogták és letartóztatták a proletárdiktatúra helyi vezetőit, s gyakran törvényes eljárás nélkül, ki is végezték őket."

Így jutottak el Zamárdiba is. Bresztovics (Bánfalvi) Lajos önéletrajzi írásában ezt írta „Zamárdiban is megjelentek a „fehérek". A községi szállodában (ma községháza) ittak, mulattak. Összeszedték a bizalmiakat, a vöröskatonákat. Jegyzőkönyvet vettek fel és végigbotoztak mindenkit. Innen meggyötörtén ment el mindenki, ahogy tudott. Én a vasúti sínek között indultam haza, mert Szántódra ez a legrövidebb út, de a fájdalmak és a nagy vérveszteség folytán felbuktam a sínek között. Csak másnap talált rám Hinger pályamester, neki köszönhetem, hogy nem véreztem el. Pár hónap múlva, mikor testemről a varros sebek leszáradtak, folytattam munkám a kőművesszakmába."8

Siófokon 1919 augusztusában valamennyi nagyobb magánvillát és szállodát börtönné és laktanyává, illetve tisztiszállássá alakítottak át. Augusztus közepétől a nap minden szakában kísérték a környékről és a szomszédos megyékből is a le tartóztatott kommunistákat, vöröskatonákat. Siófokon kívül - a megye területén folytatódtak a kivégzések, számonkérések: így Újpusztán, Tabon, Kaposváron, Fonyódon, Marcaliban és Csurgón környékén...

Szeptember 17-e után - eddigi ismereteink szerint - megszűntek a megyében a gyilkosságok, és a katonai terrort fokozatosan felváltották a törvényes közigazgatási intézkedések.9

 

JEGYZETEK

  1. Magyarország történelmi kronológiája III. kötet 1848-1944, 842-851. 1. Akadémiai Kiadó Budapest, 1982
  2. Tanácsköztársaság Somogyban 1919. Szerkesztő': Kanyar József. Jubileumi kiadás Kaposvár, 1969. 288. 1.
  3. Bánfalvi Lajos (1900) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Helméczy Mátyás: Történelem 8. osztály, 28. 1. Nemzeti Tankönyvkiadó 2. kiadás, 1995
  5. Bodolay Gyula: Zamárdi története 1954, 128. 1.
  6. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  7. Helméczy Mátyás id. m. 56.1.
  8. Bánfalvi Lajos (1900) önéletrajzi leírásából
  9. Andrássy Antal: Katonai terror Somogyban 1919 ó'szén. SML Szerkeszti: Kanyar József, Kaposvár 1979, 312-343. 1.

 

Nagyatádi-féle földreform

(1920)

 

Az ország gazdasági újjászervezése felé az első lépés a fölbirtokreform volt, amit Nagyatádi Szabó István 1920 augusztusában terjesztett a parlament elé. E földreform során 1 275 000 holdat vettek igénybe, s ebből 259 000 házhelyet és 411 000 kis- és törpebirtokot alakítottak ki. A földreform nem volt radikális, és nem jelentette a kérdés teljes megoldását, de jelentős kezdeményezésnek számított.1

Zamárdiban a földreform során 263 katasztrális hold mezőgazdasági ingatlant és 6 katasztrális hold házhelyet osztottak ki.2

Kiosztásra került a tihanyi apátság birtokából: a Bazsi-tető, az Árpás-kert és az ún. ,,ÉGISZ"-földek. Ezek a földek alkalmasak voltak mezőgazdasági művelésre.

Kiosztottak még kb. egy 300 holdas ingoványos, mocsaras, nádas területet, amely a vasút és a régi műút között terült el. Ez a terület még az 1930-as évek elején is - tavasszal és nyáron - a békák brekegésétől volt hangos, ezért kaphatta a Brettyó nevet. Hívták „100 pengősnek" is, mert 1 holdat ennyiért lehetett meg venni.

Horváth Ferenc újsori zsellér és társai elégedetlenkedve kiabálták „Szántóföldet adjanak, ne Brettyót!"

A földosztás úgy történt, hogy először a vitézek, majd a hadirokkantak, hadiözvegyek, -árvák és legutoljára a frontról hazatért katonák kaptak földet.

Ezt a nádas, vizenyős részt az 1940-es évek elején munkaszolgálatos katonák, s alföldi kubikusok munkájával lecsapolták. Árokrendszeréből a vizet egy átemelővel a Balatonba vezették.3

A fürdőtelep parcellázása során, a 20-as évek elején - a mai Szent István út északi felén - több zamárdi család leszármazottai kaptak házhelyet: pl. Matyikó, Horváth, Friesz, Lőrincze, Hajmási, Farkas, Kránitz stb. Itt a Szántódi rév felé vezető úton alakult ki a fürdőtelep legrégibb, összefüggő utcasora.4

 

JEGYZETEK

  1. Kosáry Domokos: Magyarország története, 395. oldal, B.-pest 1943.
  2. SML Somogy vármegye statisztikai adatai, 421. oldal, Kaposvár 1932.
  3. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Balatoni Tibor (1920) zamárdi lakos szíves közlése

 

A II. világháború

(1939-1945)

 

Lengyel menekültek Zamárdiban

Amikor Hitler 1939. szeptember 1-jén Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a második világháborút, nagy számú lengyel polgár menekült Somogy megyébe. A megye és a járások vezetői több községben, mindenekelőtt a Balaton-parti települések üdülőiben szállásolták őket. Zamárdiban történt elhelyezésükről az alábbiakat jelentette a Tabi járás főszolgabírója:

„Méltóságos Főispán úrnak Kaposvár. Tisztelettel jelentem, hogy a m. kir. Belügyminiszter Úr az 1939. évi II. t. c. 105. §-ának 1. bekezdésében foglalt rendelkezése alapján a Honvédelmi Miniszter úrral egyetértőén a Lengyelországból menekült polgári egyének elhelyezésének céljaira Balatonzamárdi községben igénybe vettem a Horthy Miklós üdülőt, a Horthy Miklósné Gyermeküdülőt, a Magyar Vasutasok Országos Szövetsége tulajdonát képező üdülőt, végül a kereskedelmi Iskolai Tanárok Országos Egyesülete tulajdonát képező üdülőt. Az előbbi két üdülőbe 200-200, az utóbb két üdülőbe pedig 100-100 menekült nyerne elhelyezést...

M. kir. Belügyminiszter úr a táborok parancsnoki teendőivel megbízott, utasított egyben, hogy azokat megfelelően rendezzem be, az igazgatást, az ellátást szervezzem meg. Mindezek fedezésére kezeimhez 10 000 pengő ellátmányt utaltak ki.

A lengyelek előreláthatólag a jövő hét folyamán érkeznek meg.

Tab, 1939. október 28-án. Dr. Kenderessy főszolgabíró. 1

A Magyarországra menekült lengyelek vezetői (katonai parancsnokok) már 1939 őszén elhatározták, hogy a fiatalok oktatását folytatni kell.

így került sor - 1939 decemberében - Zamárdiban két osztályban a tanítás megindítására. Az összegyűjtött negyven diákot úgy osztották el, hogy az egyik osztály gimnáziumi, a másik pedig líceumi lett. A fővárosi üdülőt jelölték ki számukra.

Az iskola hivatalosan Lengyel Ifjúsági Tábor volt. ...

A község mindenkori főjegyzője csupán „érzelmi alapon" vállalta a vezetést. A magyar vezetők is ötventől száz pengőig terjedő fizetést is kaptak. A lakosság pedig a téli-tavaszi időszakban szobakiadással többletbevételhez jutott, mivel a diákok magánházaknál laktak. Zamárdiban 1940. május 27-én öt leánynak és harminc fiúnak osztották ki a lengyel konzul által hitelesített érettségi bizonyítványt. Hamarosan kiderült azonban, hogy - a nyári német győzelmek után - nem folytatható a tanítás. A német nagykövetség munkatársai elrendelték minden Magyarországon működő lengyel gimnázium bezárását.

Ekkor született meg az a terv, hogy a középiskolás korú lengyel fiatalokat egyetlen táborba vonják össze, ahol azután biztosítható a szükséges számú és képzettségű tantestület. Ezért költöztek át a zamárdiak és mások is Balatonboglárra.2

A község lakossága és a menekültek között szívélyes, baráti kapcsolatok alakultak ki. A szobák kiadásáért fizettek, pénzért, élelmiszerért női és férfiruhát, végszámszövetet is cseréltek. A vasárnapi kismisén mindig megjelentek, a mise végén felcsendült - szívbemarkolóan - a lengyel himnusz. „Isten, ki lengyel hont sok számos éven át..."

A téli időszakban a kultúrházban nagysikerű színdarabot mutattak be a falu szórakoztatására. Sajnáltuk távozásukat - nehezen hagytak itt bennünket -, de a körülményeket tudomásul kellett venni.3

A zamárdi Fővárosi Nevelőotthon bejáratánál a falon egy emléktábla őrzi a hajdani lengyel gimnázium és líceum emlékét: ,,E házban működött 1939 decemberétől az első magyarországi lengyel gimnázium és líceum, amelyben tanulási lehetőséget, otthont és védelmet kaptak a német fasiszták által hazájukból elüldözött ifjú lengyelek.

E táblát a magyar-lengyel barátság jegyében Zamárdi lakossága iránti hála és tisztelet kifejezésére a: Budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ és a Hazafias Népfront Somogy Megyei Bizottsága állíttatta."

1980. szeptember

 

Országgyarapító törekvések

A hitleri Németország 1941 elején hatalma teljében volt. Magyarország számára a jó német kapcsolat, a szövetségi viszony eddig is hasznosnak bizonyult, s további előnyökkel kecsegtetett. Ebben a helyzetben jelentkeztek veszélyes vetélytársként a térség kisállamai. Megindult a versenyfutás Hitler kegyeiért. Wert Henrik a vezérkar főnöke és Bartha Károly honvédelmi miniszter egy eljövendő német-orosz háborúban - a kormányt is befolyásolva - a németek mellett kötelezték el magukat.6

1941. június 22-én hajnalban a német hadsereg váratlanul megtámadja a Szovjetuniót. Olaszország és Románia is hadat üzen a Szovjetuniónak. Június 16-án bombatámadás éri Kassát. Bárdossy László miniszterelnök bejelenti a képviselőházban, hogy a bombatámadások következtében Magyarország és a Szovjet unió között hadiállapot jött létre. Június 27-én a szovjet kormány cáfolja, hogy szovjet gépek bombázták volna Kassát. A magyar honvédség csapatai pedig átlépték a szovjet határt.7

Harcok Ukrajna területén és a Don-kanyarban (1941-1943)

1941. július 27-től Magyarország szerepet vállalt Németország Szovjetunió elleni háborújában. A kezdetben harcba vetett ún. Kárpátcsoport (gyorshadtest) 1941 őszén érzékeny veszteséget szenvedett. Felváltása időszerűvé vált, de a német hadvezetés ebbe csak úgy egyezett bele, ha helyette 4 békeállományú dandárt kitevő 24 gyalogzászlóaljat fog a hadvezetés Ukrajnába küldeni. Ettől fogva egészen 1944 őszéig mindig voltak magyar alakulatok a megszállt szovjet, majd lengyel területeken.

A 2. hadsereget határozott német követelésre kellett bevetni a Szovjetunió ellen. A somogyi alakulatok szervezése már 1942 februárjában elkezdődött. Mozgósításuk, frontra küldésük májusban kezdődött el és egészen július 10-ig tartott. Hatnapi vasúti szállítás után, menetoszlopokat képezve a több, mint ezer kilométeres utat gyalogmenetben tették meg. A 10. könnyűhadosztály alakulatai július 26-án és 27-én érkeztek ki a Don közelébe, Osztrogozsszk térségébe. A somogyi alakulatok, miután átvették a németek sebtében kiépített állásait, védelemre ren dezkedtek be. A szovjet betörési kísérletek leginkább a 36. gyalogezred arcvonalát érték. A Don folyón átkelt szovjet csapatok augusztus 6-án délután már Korotoják két oldalán nyomultak be... A veszteségteljes hídfőcsaták után a csapa tok az elért vonalban védelmi feladatokat láttak el. Közel négy hónapig tartó hadműveleti szünet állott be, és ez lehetővé tette - már 1942 szeptemberében - a megfelelő védőállások, futóárkok, géppuskafészkek stb. kiépítését.

1943. január 5-én a 10. könnyűhadosztály-parancsnoksága felfigyelt arra, hogy az ellenség a hadosztály arcvonala előtt élénk szán- és gépkocsimozgást, s egyre fokozódó légi és földi felderítést végez. A Vörös Hadsereg támadó seregtestei 1943. január 12-én az urivi, 14-én a scsucsjei hídfőnél áttörték a hadosztály arcvonalát.

Megkezdődött a visszavonulás súlyos védelmi harcokkal, hatalmas ember- és anyagveszteséggel. Pihenés nélkül, kegyetlen hidegben és fagyban, s hiányos felszerelésben többszáz kilométert tettek meg a csapatok a hazatérés reményében.8

A doni visszavonulást Krizsán István így mondta el: „43 fokos hidegben, élelem nélkül vonultunk vissza, míg ezután január 18-án egy repülőtámadáskor megsebesültem. Ez a támadás borzalmas volt, ugyanis csak a hótól megtisztított úton lehetett visszavonulni, ember ember hátán. Jött hét orosz repülő, szinte meghintette az utat bombával, géppuskáikból pedig végiglőtték a menekülőket. Az egyik bajtársam éppen a derékszíján keresztül kapott három lövést, a másiknak a bal lábát kettészakította egy szilánk. Szerencsére engem és két bajtársamat egy német autó felvett. Alig néhány kilométer után az autó pattogni kezdett, a vezető a kocsit bevezette az útmenti árokba. A bent ülő három német katona fogta a felszerelését és elindultak gyalog. Az ott elhaladó katonák mondták, hogy szálljunk le és gyalogoljunk. Akkor már a lövéseket kapott bajtársam halott volt, a lábsérült meg könyörgött, hogy ne hagyjam ott. Amikor kiszálltam az autóból én is összeestem, engem is támogatni kellett, mert homlokomba egy szilánkot kaptam. Jött egy magyar sebesültszállító kocsi, megállt, hogy fölvegyen. Ez azonban annyira tele volt, hogy nem fértem be. Akkor az orvos egy bőrruhás katonát föl küldött a kocsi tetejére, engem pedig az ő helyére raktak. így értünk Novij Oszkolba, egy hadikórházba, ahol rendesen bekötöztek. Mivel a kórház személyzete is menekült, bennünket kivittek az állomásra és vagonokba raktak. Egy orvos jött velünk, gyógyszer és élelem nélkül. Négy nap múlva értünk Kijevbe. Ott már vártak bennünket: kiszedték a halottakat a vagonokból, enni kaptunk és mindenkit átkötöztek. Kijevből Lembergbe vittek, majd Kassára kerültem. Ott voltam 45 napig, mire kijött a homlokomból a szilánk, ami majdnem „kivitte" a szememet. 1943 áprilisában leszereltem... szerencsém volt, de sok ezer bajtársamnak csak a pusztulás, a halál jutott.9

A 10. könnyűhadosztály somogyi katonáit- 1943. április 25-től 30-ig hazaszállították. Hozzávetőlegesen 4000-en kerültek haza a hadosztály - menetszázadokkal is kiegészített - 14 000 fős személyi állományából. Nincs adat arról, hogy hány honvédet szállítottak véglegesen haza katonai kórházakba, szintúgy nincsenek adatok a hadifogságba esett, illetve ott elpusztult katonák létszámáról, így azután nehéz lesz megbecsülni a hősi halottak és a fogságba kerültek számát. Hozzávetőlegesen 6000-7000-en lehettek.

1944/45 a végső küzdelem évei voltak a honvédség alakulatai számára. A Tatár-hágótól Budapest védelméig harcoltak a somogyi katonák. A megmaradt alakulatok Budapesten a Körtéren, illetve a Bartók Béla úton 1945. február 12- én szovjet fogságba estek.10

Hátországi légitámadások

Magyarország területét a háború kezdete óta először 1941. április 7-én érte bombatámadás. Jugoszláv gépek Szeged, Pécs és Szentgotthárd környékén támadtak német csapatokra (német-jugoszláv háború). Szeptember 4-rő 5-re virradó éjjel - szovjet gépek - a kivilágított Budapestet támadták. Szeptember 9-én mintegy 10 szovjet repülőgép a Bakony térségét bombázta. Ezen éjszakán élte át Kaposvár is az első „komoly próbát". Az elsötített várost és környékét azonban ekkor nem érte légicsapás.

1942. szeptember 14-én Balatonújhely közelében (Tóközpuszta mellett) szovjet gépek egy bombát dobtak le. A támadás idején - éjszaka volt - kivilágított traktorral szántottak, sőt a szántás szélén még iránytüzeket is raktak maguknak.11

Az 1944-es balatoni légicsatákra minden 60 éven felüli zamárdi lakos emlékezik. Világos, verőfényes nappal - egyre erősödő motorzajjal -, délelőtt 10 óra tájban érkeztek a Balaton fölé. A víztükröt megpillantva a gépek Budapest vagy Győr, illetve Bécs felé vették útjukat. A rádió a „légi veszély"-t előre jelezte. Amíg elhúztak a falu felett, az utcákon mozgás nem volt, a határban az emberek abbahagyták a munkát. A szövetségesek óriási légifölényben voltak, szerencsénkre bomba nem hullott településünkre.12

A Magyarország feletti légiháború egyik legemlékezetesebb napja 1944. március 17. volt. Az országhatárt délnyugat felől átlépő, s Budapest irányába haladó közel 70, vadászkíséret nélküli amerikai Liberátort (B-24) a Balaton felett 11 magyar Messerschmitt (Me-109. G) támadta meg. A légiharcban két magyar gépet lőttek le. Ezen a napon Somogy megye 22 településére hullott bomba.

1944. június 16-én délelőtt - 290 vadászgép biztosításával - hozzávetőlegesen 600-700 amerikai bombázó lépte át a Dunántúl déli határát. A kötelék ellen német és magyar gépeket vetettek be, s a légicsatában elpusztult a bevetett gépek fele. Az amerikai veszteségeket illetően a szakirodalom - forrásokra hivatkozva -eltérő adatokat hozott. Általában 5-7, 15, illetve 20 db bombázó- és vadászgépről írnak.

A Kapoly felett találatot kapott három amerikai vadászgép a község közelében zuhant le. Két pilóta a felismerhetetlenségig összeroncsolódott, csak az egyiküket, egy 22 éves repülőhadnagyot sikerült azonosítani. A harmadik amerikai sérültet Tabra vitték.

Balatonendrédnél két amerikai távfelderítő gép zuhant le lángolva, a község határában. Az egyik tiszt teljesen összeégett, a másiknak sikerült elhagynia a gépet. Öt súlyos égési sérülésekkel Kaposvárra, a repülőgép roncsait pedig Tapolcára szállították.

Kőröshegy község területén a szántódi vasútállomás nyugati kijárójánál lévő vasúti sorompó mellett egy amerikai ,,Lightning" zuhant le. Az összeégett pilótát, akit nem is tudtak azonosítani, a település református temetőjében helyezték örök nyugalomra. Gépének roncsai pedig Veszprémbe kerültek.

1944. június 23-án a bécsi olajfinomítók megsemmisítésére indult kb. 600 feletti bombázót, s az azt követő 300 vadászgépet Sopron-Pápa-Veszprém légterében 30 magyar Me-109-es támadta meg. A harcban négy amerikai gépet lőttek le. A „Liberátorok" egyike a tabi Arany János utcában egy házra zuhant le. A család szerencséjére az épületben nem tartózkodott senki. A repülőgép 7 fős személyzete életét vesztette.

Június 30-án kedvezőtlen időjárás fogadta azt a félezernél is több amerikai bombázó- és vadászgépet, mely a sziléziai olajipari célpontok felé tartott. A Balaton felett sűrű felhőbe ért bombázók elvesztették kíséretüket. A visszafordulási parancs után a felbomlott hadrendű „Liberátorokat" a veszprémi vadászok támadták meg. A levegőben csatlakozott a 24 géphez a németek 17 vadászrepülőgépe. A földről pedig a légvédelmi tüzérek lőtték a könnyű célpontokat. A Zalaegerszeg-Tapolca légtérben történt összecsapásban 15 gépet vesztettek az amerikaiak. Az ország területét sújtó, nyár óta szinte szünet nélkül tartó bombatámadások szeptemberben is folytatódtak.

Az amerikaiak a magyar vasútvonalakat tekintették első számú célpontjaiknak.13

A leventékről

1944. október elsején - Zamárdiban is - a 18 éves leventék munkaszolgálatos behívót kaptak Várpalotára, s innen Tüskevárra irányították őket. A Siófok-Fonyód térségéből érkezett fiatalok a vasúti pályatesten a folyami kavicságyazatot cserélték át zúzott kőre. Ezenkívül a szétbombázott vasúti sínek helyreállításában is részt vettek. A bevonult fiatalok neve: K.József (újsori) K. József, L. Mátyás, M. Imre, M. István, M. László, W. Ernő.14

Ez év őszén még négy fiatal jelentkezett önként a hunyadi páncélgránátos hadosztályba. Kaposvárra vonultak be, és Zalalövőn volt a kiképzésük. Azt az ígéretet kapták, hogy minden szovjet harckocsi megsemmisítése után - a bátor tettért - 5 hold földet kapnak. A páncélgránátos hadosztályba jelentkezett fiatalok neve: H. Kálmán, R. Vladimír, K. József, I. Béla. 13 A község orosz megszállása előtt - 1944 novemberének utolsó napjaiban - a helyi nyilasvezetők és a csend őrök utasítására a leventék egy csoportja a községháza fontos iratait kocsikra rakták és Devecserbe szállították. A fiúk kerékpárt vittek magukkal, mert az iratok átadása után haza akartak jönni. Azonban csak Tihanyig jutottak el, mivel a komp már nem közlekedett, mert a déli partot elfoglalták az oroszok. Ehhez a csoport hoz tartozott: Olasz Ferenc, Nagy János, Szabó János, Friesz Ferenc, Fehér Gyula, Haász Ferenc stb.16 A leventék utolsó csoportja 1944. december 3-án délelőtt, kb. 11 órakor indult el - lovas kocsikon - Devecserbe. Sietni kellett, mert Ságvár, Kiliti irányából hallani lehetett az orosz ágyúk, nehézgéppuskák hangját.

Felvetődött bennük az az elképzelés is, hogy az országhatárt elhagyva leteszik a fegyvert és nem harcolnak tovább.17

A kiképzésük 1945. január 11-én kezdődött. Az újonckiképzés után egy részünk tisztes iskolába került, s ezt elvégezve őrvezetői rangot kapott. Húsvétkor vetettek be bennünket a szovjetek ellen, Rum községnél. Heves harcok után - a túlerő miatt - visszavonultunk. Jaknál mentünk át a határon. Ausztriában a németek már elvették tőlünk a fegyvert, mert nem tartottak bennünket megbízhatóaknak. Lőszerhordók lettünk. Ratten község volt az utolsó állomáshelyük. Itt kaptuk meg a hírt, hogy vége a háborúnak. Elindultunk hazafelé. Menet közben az oroszok összeszedtek bennünket. Nyúl községnél jöttünk át a határon, itt már az a hír járta, hogy a magyar katonák igazolást kapnak és mehetnek haza. Ehelyett - május 12-én - Sorokpolányban előre elkészített háromsoros tüskés dróttal bekerített fogolytáborba kerültünk. Ebből a táborból már tudtunk hírt adni magunkról, a szülők látogathattak, csomagot hozhattak. Igaz, hogy a csomagot legtöbbször elvették, „megdézsmálták".

1945. július 17-én bevagoníroztak bennünket - 1 vagonba 40 fő került - és augusztus 20-án a romániai Jassiba, majd Galacra szállítottak. Útközben ifjú Bánfalvi Lajos vérhasban meghalt. Az étkezésről csak annyit, hogy a vagonba naponta beadtak fél liter vizet és egy kanál cukrot. Galacon ért bennünket Sztálin parancsa, hogy a magyarokat haza kell szállítani. 1945. szeptember 9-én érkeztem haza. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok társam Oroszországot megjárva csak évek múlva térhetett haza. Az ifjú Bánfalvi Lajoson kívül a Rum és Ják térségi harcokban esett el Fehér Gyula, Rezi József, s később Németországban Iván Béla lett a harcok áldozata.18

A háború elérte az ország és a megye területét

1944. szeptember 23-án a Vörös Hadsereg alakulatai Dombegyháza, Battonya (Békés vm.) és Csanádpalota (Csongrád vm.) térségében átlépték a magyar-román határt. Szeptember 28-án Faraghó Gábor vezérezredes vezetésével háromtagú küldöttség indult Moszkvába, hogy a kormányzó megbízásából fegyverszüneti tárgyalásokat kezdjen a szovjet kormánnyal.19

Somogy megye határait a 3. Ukrán Frontnak alárendelt 57. hadsereg és a 4. gárdahadsereg, illetve a 12. Jugoszláv hadsereg és az I. Bolgár hadsereg csapatai értékel.20

Kaposvárra az oroszok 1944. december 2-án jöttek be. Korán reggel érkeztek: lóháton, kocsikkal, autókkal, hintón, amilyen alkalmatosságot találtak. Birtokba vették a várost - a kaposváriak rettegve várták sorsuk alakulását -, majd nyugat és észak felé folytatták útjukat. Az érkezésüket megelőző félelem jogosnak bizonyult, mert a lakosság - különösen a nők - az orosz hadsereg egyes tagjai erőszakos fellépésének is ki volt téve. A falvakban is hasonló volt a helyzet. Az emberek igyekeztek elbújni, értékeiket elrejteni, de sorsukat nagyon sokan nem tudták elkerülni. Elvették tőlük az élelmiszereket, a ruhákat, a terményt, az órákat is.21

 

Községünk megszállása (1944. december 3.)

Ahogy közeledtek a szovjet csapatok - a háborús propaganda hatására - falunkban is nagy félelem, rettegés és nyugtalanság uralkodott. A község akkori vezetői: Komlós Dezső vezető jegyző, dr. Polczer Imre körorvos, valamint a helyi csendőrőrs tagjai már december 2-án eltávoztak a faluból. Szarka Valér, a falu plébánosa a községben maradt.

Esős, borús idő volt. A kiürítési parancs értelmében a leventéknek délelőtt 10 órakor a községháza előtt kellett jelentkezniük. A felsorakozó leventéket 11 óra körül vitték el Siófok irányába. A fiatalokkal ment Sipos Gyula leventeparancsnok és Apáthy József községi irodatiszt is. Ezen a napon olyan hírek is elterjedtek, hogy a visszavonuló németek magukkal viszik a katonaköteles férfiakat, s elhajtják az állatokat is. Szerencsére erre nem került sor.

Mozgalmas, félelemmel teli délelőtt volt. A csatazaj Ságvár és Kilíti irányából egyre erősebben hallatszott. A kultúrházban - a Horthy Miklós üdülőből behozott - több száz pár cipőt osztották ki, nehogy az oroszok zsákmánya legyen. Egy magyar zászlóaljtörzs nem tudott tovább haladni. A lakosságtól ruhát kaptak és estére többségük eltűnt a faluból. Este 6-7 óra között találkozott Balogh Lajos - a révcsárda tulajdonosa - az első orosz katonákkal. Ezek a felderítő előőrsök sietve vonultak Siófok irányába. Másnap - december 4-én, hétfőn - 9-10 óra tájban a faluban is megjelentek az első katonák. Bementek a házakba, német és magyar katonát kerestek. Mindenütt öregemberek, idős asszonyok és gyerekek fogadták őket. A leányok és a fiatal asszonyok már megérkezésük előtt elrejtőztek.

Még ezen a napon - december 4-én - Veszprém és Pápa térségéből felszálló német vadászbombázók - több hullámban - megtámadták a Kereki, Kőröshegy irányából érkező szovjet alakulatokat. Hullottak a bombák a szántódi vasútállomás, a MAV-üdülő és a Kőröshegy irányába vezető országútra is, nagy veszteséget okozva az előrenyomuló csapatoknak. Egy német gép is megsérült, a Följárói dűlőben kényszerleszállást hajtott végre. A pilótának sikerült a Balaton-partra érve csónakot találni, és azzal átmenni a túlsó partra.

A bombázás alatt telitalálatot kapott Márton Ferenc háza és a bent lévő két gyermeke életét vesztette.

Estére egy nagyobb létszámú katonai egység érkezett a faluba. Ezek a katonák szabad prédának tekintették a községet; erőszakosan viselkedtek, fosztogattak, raboltak, és ha valaki szólni merészelt vagy a legkisebb ellenállást tanúsította, akkor fegyvert használtak. Így lőtték agyon a Vasút utcában Varga Józsefet, Gál Mihályt, a Főutcában Szálai Jánosnét. Napokig folyt az „engedélyezett" szabadrablás. A helyi orosz parancsnokság a Temető utcai Nagy Ferencéknél, és a Fő utcai Szabó Páléknál rendezkedett be.

A megszállást követő napokban az orosz tüzérség ágyúkat helyezett el a falu körül. Ágyúállás volt a Főutca első házánál, a Diászó-völgyben, a Kőhegy mögötti Katykóban. Az ágyúk csöve Tihany felé nézett, mert innen várták a támadást.

December 3-tól - december 11-ig tartózkodtunk itthon. Ez a 8 nap - amit akkor átéltünk - máig kitörölhetetlen emlékezetünkből. 1944. december 12-én parancs érkezett, hogy Zamárdi községet - mivel hadműveleti terület lettünk - ki kell telepíteni. A falu lakóit orosz katonák - tolmácsok segítségével - házról házra járva felszólították, hogy 2-3 órán belül hagyják el a községet. Ez a nap a zamárdiak körében ma is úgy él, mint a menekülés napja. Dél körül, kora délután - szakadó esőben - elindultak a családok, Balatonendrédre. Ki gyalog, ki szekerén vitte kevéske holmiját, amit a legértékesebbnek tartott. Balatonendréd lakossága szívesen és nagy szeretettel fogadta az elkeseredett, elázott, otthontalanná vált embereket. Megteltek az endrédi első szobák, kamrák, helyenként még az istállók is a menekültekkel. Egy-egy házban 3-4 család is meghúzódott. A szobákban szalmát terítettek le és azon feküdtek. Senki nem maradt fedél nélkül. Köszönet és hála jár ezért - testvérközségünk - Balatonendréd lakosságának.22

Még a menekülés napján az orosz parancsnokság felszólítja Friesz János községi bírót, hogy az üresen álló faluban szervezzen polgárőrséget. A bíró idős ember, megkérte helyettesét, Tóth Mihályt, hogy 8-10 férfiakból álló őrséget állítson össze. Négy hónapig - a front ideje alatt - ők próbálják ellenőrizni, védeni a falut. Karszalagot viseltek és a 2-3 naponként Kilitiből átjáró orosz tisztet tájékoztatni kellett a faluban történt eseményekről. A községben iratok nélkül csellengő orosz katonákat és civileket katonáival elfogatta, és csak megfelelő igazolás után engedte őket szabadon.23

A megszállás első napjaitól több „tolmács" is segítette elsimítani a lakosság és a katonák közti ellentéteket. Id. Szabó Pál, Takács József, Nagy Ferenc, id. Kiss Imre, Karába János, Nagyvári Károly stb. az első világháborúban évekig orosz hadifoglyok voltak, Csehi Jánosnét pedig hadifogoly férje hozta Magyarországra.

Még december 4-én, hétfőn történt: Sebestyén Károly harangozó - ahogy évek óta mindennap - elindult a templomba harangozni. Amikor megszólalt a harang a környező házakból orosz katonák rohantak elő és le akarták lőni, mert jeladásnak vélték. Szerencsére előkerült Karába bádogos, aki elmagyarázta, hogy a harangozó csupán a kötelességét teljesítette. Attól a naptól - négy hónapig - amíg haza nem jöttünk, nem szóltak a harangok.24

Endréd - Zamárdihoz képest - nyugodt hátország volt, ahol viszonylag biztonságban élhettünk. Működött a helyi közigazgatás, Deák Dezső főjegyző vezetésével. A betegeket két orvos látta el, szakképzett szülésznő is volt a faluban. Néhány zamárdi gyermeknek Balatonendréd lett a születési helye. Nagy örömet és lelki megnyugvást keltett, hogy az orosz parancsnokság engedélyezte 1944 karácsonyán az éjféli mise megtartását.

1945. január első napjaitól a férfiakat 16 évtől-60 éves korig minden reggel közmunkára, „robotra" vitték. Az endrédi községháza előtt volt a gyülekező ásóval vagy lapáttal. „Gyurka" kapitány és katonái kísértek bennünket. Zamárdi térségében lövészárkokat, bunkereket kellett ásni. Este a munkából hazatérők bemehettek elhagyott otthonaikba is.

1945 áprilisának első és második hetében jöttünk haza. A négy hónapos front nyomai mindenütt láthatók voltak. Az elhullott állatok tetemei, s a hónapok óta gazdátlan, tárva-nyitva álló házak látványa fogadott bennünket. Ennek ellenére mindannyian örültünk, hogy ismét saját otthonunkban lehettünk. Nagy kedvvel takarítottunk, meszeltünk stb. Pár hét alatt rend lett a házakban, az udvarokon.

A családi házak után - a megalakult Nemzeti Bizottság vezetőinek irányításával - rendbe tették a feldúlt községházát, a kultúrházat, a megrongált iskolai bútorokat. A felsorolt teendők mellett sürgősen meg kellett kezdeni az elmaradt mezőgazdasági munkákat is. Itt volt a tavaszi vetés ideje. Egymás segítségére, támogatására most volt igazán nagy szükség. Különösen nehéz helyzetben voltak azok a családok, ahol hiányzott a családfő, a férfierő. Súlyos gondot jelentett az is, hogy hiányzott a befogat. A lóállomány 90%-át, a szarvasmarhák 70%-át elhurcolták, vagy le kellett adni a megszálló katonaságnak.

Az anyagi kár az épületekben nem volt jelentős. Három ház kapott találatot és egy pince égett le a Kőhegyen. Pedig a front alatt a zamárdi templomtoronyban és a szántódi kápolna tornyában orosz megfigyelőállás működött, ütegeikkel lőtték az északi partot.25

A tihanyi tüzéralakulatnál zamárdi és szántódi katonák is szolgáltak. Parancsnokuk - Kálmán Imre ezredes, zamárdi villatulajdonos - megkímélte a két települést. Lőtték ők is Zamárdit és Szántódot, de nem a lakott területeket. Az ágyúgolyók a Szamárdombra csapódtak vagy a falu és a puszta felett süvítettek el.26

1945. március 16-án megindult a Vörös Hadsereg utolsó magyarországi nagy támadása, Nyugat-Dunántúl térségében. Április első napjaiban elfoglalják Sopront, Nagykanizsát, Mosonmagyaróvárt. Nemesmedves elfoglalásával - április 4- én - befejeződnek a harcok Magyarország területén.

1945. május 8-án a német főparancsnokság feltétel nélkül letette a fegyvert, s május 9-én véget ért „Európában" a második világháború.27

1945 májusa elhozta a reményteljes várakozás idejét. Az eltűnt, a hadifogságba esett férfiakat a család évekig várta vissza. A háború nem csak a frontokon szedte áldozatait, hanem a hátországban, itthon is. A teljesség igénye nélkül felsoroljuk azoknak a nevét, akik nem a fronton haltak meg, de a háborús körülmények áldozataivá váltak: Dudás László, Tráknyák József, Nagy István, Szabó Sándor, Berkes Lajos, Márton Etelka, ifjú Márton Ferenc, Csöke József, Maár Gyula, Matyiké Károly, Rádoki János, Szilágyi Attila...

A holocaust áldozatai lettek Róth Mór és felesége Kremsier Netti, akiket 1944 nyarán az auschwitzi haláltáborba deportáltak, és onnan nem tértek vissza.

Orosz katonák lőtték agyon - december 4-én - Nagy Károly csendőr szakaszvezetőt, és itt haltak meg ismeretlen körülmények között Vas Elek tüzér és társai.

 

A Hősök kápolnájának belső falán olvashatók azoknak a nevei, akik a II. világháború harcterein haltak meg 1939-1945.

Balogh Ferenc Horváth József Nagy Árpád
ifj. Bánfalvi Lajos Horváth József Nagy József
Bozsoki István Iván Béla Papp János
Bresztovics József Iván József Peresztegi János
Csehi Mihály Ivancsics Imre Rezi József
Csehi Vendel Kocsis Ferenc Sebestyén János
Fehér Gyula Komor Gyula Szabó Imre
Friesz József Komor Pál Szakáli Gyula
Friesz József Kovács Sándor Szakáii Kálmán
Gerván Antal Kránicz Kálmán Szarvas József
Hajdú Ferenc Kucserka István Tar Ferenc
Havasi József Major János Tráknyák Lajos
Honiola György   Varga János


„Bárhol nyugodjék is testük,
Imádságot itt mondj értük!"27

A Hősök kápolnája

 

JEGYZETEK

  1. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról Kaposvár 1967. im. 463. 1.
  2. dr. Laczkó András: A balatonbogiári fészek. (Az előadás elhangzott a III. Polinisztikai Konferencián az ELTE-n 1994. május 25-én)
  3. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése.
  4. M.-ország történeti kronológiája III. kötet 1848-1944 Akadémiai Kiadó 2. kiadás B.-pest 1983.960-981. 1.
  5. Szabó Péter: Somogyi alakulatok a második világháborúban, s az azt megelőző években (1938-1945) Somogy megye a II. világháborúban Szerkesztette: Szabó Péter és Szili Ferenc Somogy Megyei Levéltár Kaposvár 1993. 6-7. 1.
  6. Szakály Sándor: Magyarország a II. világháborúban Rubicon történelmi folyóirat 1995/4. szám 10-11. 1.
  7. Magyarország tört: kronológiája im. 982. 1.
  8. Szabó Péter: im. 17-27. 1.
  9. Krizsán I. (1910) közlése
  10. Szabó Péter: im. 34-48. 1.
  11. Bősze Sándor: Adatok az angolszász szövetségesek Somogy megyét ért bombázásairól (1942. szept. - 1944. október) Szerkeszti: Szili Ferenc: Somogy Megyei Levéltár kiadása 1995. 333-337. 1.
  12. Friesz Kázmér (1929) Kézirat
  13. Bősze Sándor: im. 337-341. 1.
  14. Magyarfalvi Imre (1926) zamárdi lakos szíves közlése
  15. Kertész Dezső(1930) zamárdi lakos szíves közlése
  16. Olasz Ferenc (1923) zamárdi lakos szíves közlése
  17. Sipos Gyula (1915) zamárdi lakos szíves közlése
  18. Magyarfalvi I. (1926) közlése
  19. Magyarország tört. kronológiája id. m. 998. old.
  20. Bősze Sándor: Adatok a háborús hátország történetéhez - Somogy 1941-1945 - Somogy megye a II. világháborúban Kaposvár 1993. 91. old.
  21. Füzes Miklós: Háborús utóhatások Somogyban Somogy m. a II. világháborúban - Szerkesz-tette: Szabó Péter és Szili Ferenc Somogy m. Levéltár Kaposvár 1993. 113.
  22. Friesz Kázmér (1929) Kézirat
  23. Tóth Imre Mihály (1938) zamárdi lakos szíves közlése
  24. Krizsán István (1910) közlése
  25. Friesz Kázmér (1929) feljegyzéseiből
  26. Pillér Dezső (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  27. Friesz Kázmér (1929) szakköri gyűjtés alapján

 

A somogyi honvédek búcsúztatása a kaposvári pályaudvaron 1942 májusában
A 6. gyalogezred alakulatai útban a Don felé
Egy somogyi honvéd temetése valahol Oroszországban 1942 nyarán. Aki temet, Barcza Tivadar, a 6. gyalogezred r. k. tábori lelkésze
Magyar katonsírok valahol Oroszországban 1942-ben

 

Szántódpuszta

 

Szántódpuszta közigazgatásilag Zamárdi községhez tartozik. A Balaton déli partjának egyik legrégibb települése. Domborzatos terepen épült fel, a majorságot szántóföldek, erdőségek övezték, a Balaton felé pedig szinte áthatolhatatlan mocsár. A Tihanyi alapítólevélben 1055-ben említett Kak Szárma néven szereplő' majorságot I. András király (1046-1060) adományozta a tihanyi apátságnak több más birtokkal és ménessel együtt. Gyors fejlődését bizonyítja II. András (1205-1235) 1211-ben kelt oklevele, mely szerint Szántódpuszta népes település volt, ugyanis feleannyi lakója volt, mint az egész Tihanyi-félszigetnek.1

Az 1267. évi pápai bulla már Szántódnak nevezi. Az 1557. évi adólajstrom szerint még a tihanyi monostoré, 1564-ben a nyitrai püspöké volt. 1572-ben már puszta. Az 1573-74. évi adólajstrom szerint 7, 1580-ban mindössze csak 2 házát írták össze.2

A 150 éves török megszállás Szántódpusztát sem kímélte. Az 1609. évi úrbéri összeírás a helységet lakatlan pusztának nyilvánítja.3

1633-ban a tihanyi apát Somogyi Jánosnak, a pápai gyalogság vajdájának zálogosította el. 1715-ben 6 háztartást írtak benne össze. Az 1720. évi országos összeíráskor is önálló jobbágyfalu volt, de 1726-ban már ismét puszta és a herczeg Eszterházy-féle hitbizomány és a tihanyi apátság birtokában találjuk.4

A tihanyi apátok a 18. század első felében magyar és más nyelvű telepeseket hoznak be a szántódi földek megművelésére. II. József (1780-1790) reformjai Szántódpusztát a Vallásalap kezelésébe adták. A kamarai tisztviselők bérbeadták a pusztát, Pálóczi Horváth Ádámnak, a felvilágosodás kora jeles polihisztorának. A puszta bérlője nem töltött hosszú időt Szántódon - 1787-1790 között élt itt - családi vonzása belső Somogyba, majd Zalába vezette. Az újításokat hozó király halála után Szántódpuszta újra a tihanyi bencés rend tulajdonába került. A reformkor „jobbító szelleme" Szántódpusztát is meg érintette. Az 1700-as években kezdődött és a XIX. század első felében befejezett építkezés során alakult ki a feudális majorság képe. A pusztán a korszerű gazdálkodás alapjait Brestyenszki Béla tihanyi apát vetette meg. Kiváló matematikus, több európai tudós társaság tagja volt. Az igénytelen falazatú - sárból rakott, vesszőből fonott - épületek helyébe égetett téglából a ma is látható lakóházakat, istállókat, termény- és takarmánytároló épületeket építette. Az építkezést Riegler József tehetséges kőművespallér irányította, aki a balatonfüredi kerek klasszicista kápolnát is kivitelezte.5

A puszta 1945-ig - a tavaszi földosztásig - maradt az apátság kezén. Az 1945-ös földosztáskor a puszta cselédei a közel eső földekből igényeltek és kaptak. A földosztás után fennmaradó földeket a Zamárdi Földműves Szövetkezet használta. Ebben az időszakban két jelentős vállalat is működött a pusztán. A Kaposvári Sertéstenyésztő Vállalat és jogutódja: sertéstenyésztést, hizlalást végzett.

A Mecsekvidéki Borforgalmi Vállalat a környék borait vásárolta fel és tárolta a volt „urasági" nagy pincében.

1959-ben a Zamárdi „Magyar Tenger" tsz tulajdonába került Szántódpuszta.

1975-ben a termelőszövetkezettől a puszta állami tulajdonba került, s kezelője a Somogy Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatal lett.

Ettől az időtől elkezdődhettek a helyreállítási munkálatok. A szántódi műemlékegyüttes - amelyben az udvarháztól a templomig, a cselédházaktól a közös kemencéig, a gazdasági épületektől a csárdákig minden megtalálható - a maga nemében páratlan, újjávarázsolt létesítmény és agrártörténeti emlékhely. Minden épület az eredeti helyén áll. A jobbágyok és gazdasági cselédek életét olyan környezetben mutatja be, amely országunkban másutt már nem található.

A puszta utolsónak elkészült épülete az Öregcsárda volt. A hivatalos avató ünnepséget 1985 júniusában tartották. Szántódpuszta jól mutatja hogyan lehet a régi értékeket megmenteni, megőrizni és az idegenforgalom számára az érdeklődést felkelteni. A megnyitás óta sikerült néhány rendezvénnyel Jakab-napi búcsúvásár, lovasnapok, fogathajtás, kutyakiállítás stb.) hagyományt teremteni. Napjainkban a látogatók ezrei keresik fel Szántódpusztát, ahol gazdagon - és korhűen - berendezett kiállítások várják a hazai és külföldi vendégeket.

A fejlődés nem áll meg. A színvonalas szolgáltatásokat nyújtó Szántódpusztai Idegenforgalmi és Kulturális Központ szakszerű tevékenységével a puszta vonzerejét csak tovább növelheti ország és világ előtt. Az Európa-Nostra Nemzetközi Szövetség kontinensünk legnagyobb, civil műemlékvédő Szervezete 1995 szeptemberében a szántódpusztai majormúzeum részére Nostra-díjat adományozott. A szövetség célja Európa kulturális és természeti örökségének védelme. A díjat átvette dr. Kovács Miklós, a SIOTOUR Rt. elnök vezérigazgatója.

 

JEGYZETEK

  1. Boross Marietta : Zamárdi-S/.Szántódpuszta 1984. Veszprém 1. oldal Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 151
  2. Csánki Dezső: Magyarország vármegyéi és városai Budapest 1914. 177. oldal
  3. Boross Marietta: im. 1. oldal
  4. Csánki Dezső: im. 177. oldal
  5. Boross Marietta: im. 7. oldal
  6. Szántódpusztát vázlatosan mutattam be, mert a Szántódi Füzetek sorozatban megjelent kötetei a puszta történetét részletesen tárgyalja.

 

Kápolna
Intézői lakás
Ménes csárda
Pálóczi-emléktábla (Fotó: Vincze Béla)

 

A földosztás története

(1945. április)

 

1945. március 15-én az Ideiglenes Kormány - a történelmi emlékezés dátumához ragaszkodva - kibocsátotta a 600/1945 M. E. sz. rendeletet, amely 1945. március 18-i hatályba lépésével megszüntette hazánkban a nagybirtokrendszert.

Március végén a megyei pártok szervezeteinek állásfoglalása után Somogy népe azonnal hozzálátott - mérnökök nélkül - a földosztás történelmi jelentőségű munkájához. Április első napjaiban az új somogyi honfoglalók földrengésszerűén döntötték romba a megye nagybirtokait.1

A földreform végrehajtása során 5,6 millió kataszteri hold földet sajátítottak ki. Ebből 3,5 millió holdat kapott közel 650 000 földigénylő. A többi terület, mintegy 2 millió hold állami vagy községi tulajdonban maradt. A földreform nem csupán a birtokviszonyok újjáalakítását jelentette, annak társadalmi hatása a gazdaságiaknál is nagyobb volt. Fölszámolták a régebbi nagy és középbirtokos osztályt.2

A község lakosságát - a hadműveletek miatt - 1944. december 12-én Balatonendrédre telepítették. Ott tartózkodtunk 1945. április első hetéig. Még Balatonendréden történt, hogy március 20-án egy „hivatalos" ember érkezett Kaposvárról, aki ismertette az Ideiglenes Kormány földosztásról szóló rendeletét. Az ő utasítására Deák Dezső - balatonendrédi főjegyző- összehívta az endrédi és zamárdi választmányt. A kiküldött hangoztatta, hogy tétovázásra nincs idő, a földeket minél előbb fel kell osztani. A kitelepített község lakói még Balatonendréden megalakították a Földigénylő Bizottságot. Már itt bejelentették igényüket, hogy mennyi földet kérnek a tihanyi apátság szántód- és tóközpusztai gazdaságából.

A megválasztott földosztó bizottság tagjai: Friesz János bíró, bizottsági elnök, Sebestyén Lajos bizottsági titkár, Boross Jenő, Rudolf István, Novak Ferenc, Varga István, Farkas József, Rezi János, Farkas Ferenc, Major Lajos bizottsági tagok.

A kiadott rendelet értelmében a következő sorrendet betartva osztották ki a földet:

Ezenkívül azt a határozatot hozták, ha a felsoroltakon kívül még maradna föld, akkor az iparosok is családonként kaphatnak néhány hold földet. A földosztást megelőzte a bizottsági tagok 3-4 alkalommal összejött értekezlete. A tanácskozásokon nem volt felsőbb vezetőjelen, csak a kapott rendeletek és becsületük alapján cselekedtek. Amikor kihirdették a földosztással kapcsolatos elképzelésüket, a falu lakossága osztatlan örömmel fogadta ezt. Senkinek nem volt kifogása a földosztás ellen. Hogyan is nézett ki a földosztó bizottság nagy helyesléssel és örömmel fogadott terve? A terv így szólt: a falu közepén álló templom lesz a választóvonal. Azok, akik a templomtól keletre laknak, Tóközpusztán, akik nyugatra, Szántódpusztán kapnak juttatott földet.

A kiosztott földterületek nagysága 3-9 katasztrális hold között változott. A többgyermekes családok nagyobb területet kaptak. A földosztást 1945. április második hetében kezdték meg. A pontos dátumra egyetlen bizottsági tag sem emlékezett. Csak az élt bennük, hogy nap mint nap többen keresték fel őket, és sürgették a földosztás mielőbbi megkezdését. A földosztás napját dobszóval tették közhírré. Előtte való napon a bizottsági tagok a községházán ünnepélyes esküt tettek a kiküldött kormánybiztos előtt. Ennek szövege így szólt:

„Mi, a községi földigénylő bizottság tagjai, becsületünkre és lelkiismeretünkre fogadjuk, hogy tisztünkben legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint kedvezés és részrehajlás nélkül járunk el, tisztünkkel összeférhetetlen tevékenységtől tartózkodunk, és a hivatali titkot megőrizzük."

Másnap megkezdődött a földosztás. Először az Ács-tanyával szemben fekvő dűlőt mérték ki, és úgy következett a többi egymás után. Ennél a földosztásnál én is jelen voltam.

Novák Ferenc földosztó bizottsági tag - volt szántódi aratógazda - csendet kért. Röviden ismertette az Ideiglenes Kormány földosztásról hozott rendeletét. Ezután elmondta, hogy a földek kiosztása cédulahúzás alapján történik. A feszült, ünnepélyes csendben egy-egy távoli robbanás zaja ért el hozzánk. Az emberek egy része még félt. Pár hete még frontvonal volt a falu. Tartottak a német és nyilascsapatok visszatérésétől. Akadt ezekben a napokban még olyan ember is, aki bízott Hitler csodafegyvereiben, és azt híresztelte, hogy: „jaj lesz azoknak, akik a papok földjét kimérik, illetve azt birtokukba veszik!"

Ma már tudjuk, hogy ezek a heteken keresztül hallott robbanások a menekülő német és magyar csapatok aknáinak, bombáinak megsemmisítését jelentették. Elérkezett a húzás pillanata. Először azok a részesaratók húztak a kalapban összekevert cédulákból, akik évtizedeken át a papi birtok részesaratói voltak. Ezek az emberek kapták - megérdemelten - a faluhoz legközelebb eső földterületeket. (Például: Fehér József bácsi, az első-kaszás, Kertészek, Hajduak, Vargák stb.)

Amikor ez megtörtént, cédulát húztak a falu nincstelen és kisbirtokos lakói. Három nap alatt mérték ki az egész szántódpusztai birtokot.

Szerencsére az időjárás is kedvezett. Mindenki segíteni akart. „Ennyi vidám, jókedvű embert - lehetett az idős vagy fiatal - azóta sem láttam" - mondta Farkas Ferenc bizottsági tag, volt uradalmi gazda. A földosztást Novak Ferenc bácsi irányította. Ó mérte ki a földeket olyan szakértelemmel, hogy a következő évben a földet műszerrel felmérő mérnökök csak pár centis eltérést találtak. A földosztás befejeződött. Az egész földosztásról az alábbi négysoros ki mutatást találtam 1955-ben a községi tanácsnál:

A tihanyi apátság földjeit a következőképpen osztották fel:

Balatonföldvár nincstelen zsellérei az Állami Csemetekerttől dél irányába kapták meg a 66 kat. hold földjüket. Ezt a földet a Zamárdi Földigénylő Bizottság visszatartotta tartalékterületnek, mert még mintegy 24 haza nem tért katona részére akarta átadni. A vitát a Megyei Tanács határozata zárta le, amely kimondta, hogy a tartalékterület 1946 október elsejével átadandó a balatonföldvári igénylőknek. Ez a megyei tanácsi határozat, amelyet 1946. március 19-én hoztak Balatonföldváron, nem ismerte el a Tatár Kálmán vezetésével alakított Földigénylő Bizottságot. Határozataikat semmisnek tekintette, mert jogellenesen alakult meg.

A földosztás befejezése után - ha nehezen is -, de megindult a munka. Ekkor jelentkezett súlyos gondként az a tény, hogy az újgazdáknak - csúfnevükön: Szent István parasztjainak - nem volt mivel megművelniük a földjeiket. Hiányzott az élő és holt felszerelés. „Mivel műveljük meg a földjeinket?" - kérdezték az új gazdák a földosztó bizottság tagjaitól. Az egész szántódi gazdaságban négy pár ökör maradt a front után. A bizottság úgy döntött, hogy két pár ökör Zamárdiba kerül, két pár Szántódpusztán marad. A két pár ökör nyolc újgazda tulajdonába került. A gazdák egy-egy hétig dolgoztak velük. Igyekeztek jól tartani őket, hogy az ökrök munkabírása megmaradjon. Mivel istállójuk nem volt, egy szellős pajtát építettek számukra. Később a hideg beálltával a Szamár-domb oldalában - a levente-lőtér mellett - véstek egy takaros lakosztályt a két nagyszarvú segítőtársnak. Ma is emlékszem ennek a két nem éppen fiatal ökörnek a nevére: Bujár, Csöndes.

Nem mindenkinek volt befogata. Most kezdődött el az igauzsora. Egy napi szántásért négy-öt napot kellett dolgozni. Jól jártak akkor a fogattal rendelkező emberek.

Nemcsak az újgazdáknál volt gond a föld megművelése. Ebben az időben a ló- és szarvasmarha-állomány jó részét elvitték (80%). A faluban 6-8 pár sebesült ló maradt. Voltak olyanok, akik kényszerűségből párba fogtak tehenet ökörrel, vagy lovat tehénnel (Krizsán István).

Május első napjaiban került sor a kőhegyi 27 katasztrális hold szőlő kiosztására. Kőhegyen elsőrendű hazai fajták - rizling, ezerjó, kéknyelű, muskotály - vártak gazdára. A földosztó bizottság kétszer is közhírré tette dobszó útján a szőlő kiosztásának napját.

Csodák csodája, nemigen jelentkeztek az emberek azért, hogy szőlőt igényeljenek. Ma már azt is tudjuk, hogy ennek a távolmaradásnak három oka is volt:

A kőhegyi szőlő kiosztásánál is jelen voltam. Egy kiküldött budapesti acél gyári munkás is ott volt, és segítette a földosztó bizottsági tagok munkáját. Érvelt, rábeszélt húzódozó embereket az igénylésre. Novák Ferenc bácsi két nap alatt kiosztotta a szőlőterületet. A kiosztásra kerülő parcellák nagysága 400 négyszögöl volt. Az új tulajdonosok még aznap, de másnap biztosan megkezdték a munkát: metszettek, kapáltak. A kiosztott parcellák fele olyan emberekhez került, akiknek a foglalkozása nem földművelés volt. így kapott itt szőlőt kőműves, pék, vadőr, gyári munkás stb.

A bizottság tagjai 600 négyszögölet adtak a Kőhegy tetején a kiküldött „elvtársnak", aki vonakodva ugyan, de elfogadta a legszebb helyen kijelölt területet.

Eljött a szüret ideje, 1945 októbere. Erre az időre már helyreállt a rend, javult a közbiztonság. A fejek - a rémhírek ellenére is - kitisztultak. De azért még ilyen esetek megtörténtek. Szomszédunk, aki nem mert szőlőterületet igényelni, így szólt a sógorához szőlőérés idején: „Te, Jóska! Felesleges és hiábavaló munkát végeztetek, mert nem szüretelhettek. A jövő héten megjönnek az urak. Azt kapjátok, amit Bresztovics Lajos 1919-ben..."

Bresztovics Lajos akkor vöröskatona és a zamárdi direktórium tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után a „fehér tisztek" legényei úgy megbotozták, hogy hónapokig beteg volt. Farkas Ferenc volt uradalmi gazda - Szántódpusztán - 1955 nyarán így mond ta el az eseményeket:

A szántódi cselédség meg volt elégedve a zamárdi földosztó bizottság munkájával. A bizottság tagjaként Major Lajos gazdatársammal jártam az előkészítő tanácskozásokra. Mi ketten a szántódiak érdekeit képviseltük. Minden szépen ment, békességben, hamar megértettük egymást. Csak az ökrök elosztása során támadt köztünk nézeteltérés, de ezt is megoldottuk. Megegyeztünk abban, hogy először Zamárdi lakói kapnak földet a tihanyi apátság birtokából. Ennek megtörténte után következtünk mi, szántódiak. A föld osztás megkezdését Szántódon egy érdekes epizód zavarta meg.

Zamárdiban a földosztó bizottság tagjai egy szóbeli felső rendelet alapján ott vehették ki földjeiket, ahol akarták. Ez volt a fizetség a hosszú hetek fáradságos munkájáért. A zamárdi földigénylők ezt egyszerűen tudomásul vették, de nem így történt Szántódon. A szántódiak nem engedték meg a két bizottsági tagnak - Farkas Ferencnek, Major Lajosnak -, hogy ott vegyék ki a földet, ahol akarják. így történt aztán, hogy nekik is egy kalapból kellett cédulát húzniuk. „Ahogy esett, úgy puffant" - mondta a volt uradalmi gazda, Farkas Ferenc.

Dicséretére legyen mondva a két bizottsági tagnak, hogy ellenkezés nélkül alávetették magukat a többség akaratának. Ahogy elbeszélgettem a puszta akkori lakóival, azt tapasztaltam, hogy nem rejtik véka alá mondanivalójukat. Nem törte meg derekukat a cselédélet, szeretik a nyílt, őszinte beszédet. „Nevén nevezzük a gyereket, erre tanítottak bennünket elődeink" - mondják többen is. A pusztai cselédek, akiket most megérintett 1945 nagy történelmi sorsfordulója, földet kaptak. Önállóvá váltak, gazdálkodni, tervezniük kellett. Olyan embereknek, akiknek életét - hajnali 4 órától az esti állatetetésig - az intéző megbízásából a gazda határozta meg. Csak hónapok múltán szokták meg - főleg a fiatalok -, hogy most már önmaguknak kell intézniük saját sorsukat. Az öregek megmaradtak megcsontosodott szokásaik mellett. Sokan közülük nem értették a hirtelen változást. A nehézségeket növelte itt is, hogy a 4 hónapos fronthelyzet elvitte, elpusztította az állatállományt. Szerencsére minden családnak megmaradt egy tehene. Az első években két család összefogta a tehenét, és így dolgozgattak.

Volt egy traktorunk is, de ez használhatatlan állapotban feküdt egy mély vizesárokban. Szerették volna talpraállítani, de egyelőre megfelelő állati erő hiányában nem tudták kiemelni. Nehéz körülmények között, a sok probléma ellené re is minden család - a kicsitől a nagyig - a tőle telhető legnagyobb szorgalommal dolgozott. Szántottak, vetettek. Most már a saját földjükön várták az aratást, az első igazi aratást. Önkénytelenül is Illyés Gyula sorai jutnak eszembe: Megy az eke című verséből:


„Én tudom csak, mit jelent ez
és mit ér ez,
először szánt a magáén
az a béres."

Ez idő alatt Tóközpusztán is felosztotta a földosztó bizottság - Rezi János vezetésével - a tihanyi apátság 700 kat. hold birtokát; három nap alatt. Itt a volt urasági cselédek megengedték, hogy a bizottsági tagok a faluhoz legközelebb eső jó fekvésű földekből válasszanak maguknak. Nehezen indult a munka itt is. A front után igásállat kevés maradt. A lovakat mind elvitték; két pár ökör maradt. Az átmeneti nehézségeket úgy oldották meg, hogy a családok összefogták meglévő tehenüket. Lassan, nehezen haladt a munka, de azért felszántottak minden talpalatnyi földet.

Amikor a földosztás befejeződött, a földosztó bizottság tagjai a zamárdi községházán gyűlést tartottak. Friesz János - volt bíró -, a bizottság elnöke köszönetét fejezte ki minden bizottsági tagnak áldozatkész, nehéz munkájáért. Elmondta, hogy a falu, a két puszta lakossága nagyra értékeli munkájukat. Sikerült ezt a nagy feladatot - a körülményeket is figyelembe véve - még a tavaszi vetések ideje előtt megoldani. Ez a határozott, gyors munka most életet jelentett a lakosság számára.

Elkészültek a földosztás új térképei. Megbízták Rezi János bizottsági tagot, hogy vigye el Kaposvárra a Megyei Földrendező Tanácshoz. Rezi János kerék párra ült - más közlekedési eszköz nem lévén -, és két nap alatt megjárta a 130 km-es utat. Közben eljött Péter-Pál napja, az aratás ideje. ,,Az aratás csak meglesz, de hogyan csépeljük el a gabonát?" - ez okozta a legnagyobb gondot.

A traktor a puszta melletti vizesárokban feküdt. A cséplőgépek is rosszak voltak, sok alkatrész hiányzott belőlük. Első teendőjük a traktor kiemelése volt, s amit tudtak, megjavítottak rajta. A legnagyobb baj az volt, hogy a törött alkatrészek helyett újak kellettek. De honnan lehet szerezni?

1945 nyara, gyáraink tönkrementek, készleteiket széthordták, a közbiztonság sem állt még helyre. Nem szívesen vállalkozott ebben az időben egy hosszabb út megtételére senki emberfia. Az idő azonban sürgetett. A bizottság elnöke javasolta, hogy Budapestről a Hoffer-gyárból szerezzék be az alkatrészeket. Másnap reggel Petnár Gyula, nyolcgyermekes szántódi családapa, a pusztán található egyet len lóval elindult Budapestre. így embert még nem vártak a pusztán. Négy nap múlva szerencsésen megérkezett a kért alkatrészekkel együtt. Kimondhatatlan örömet jelentett a visszatérte. A Hoffer-gyár munkásai az alkatrészekért 19 mázsa lisztet kértek, amit a cséplés befejezése után meg is kaptak.

Kész volt a traktor, megjavították a cséplőgépet, sőt még egy próbajáratást is végeztek. Ekkor derült ki, hogy nincs üzemanyag. Nagy volt az elkeseredés, járták a környék falvait, de eredménytelenül.

A kenőolajat valahogy még csak beszerezték, de nyersolaj nem volt. Ekkor valakinek eszébe jutott, hogy a falutól délre - az erdészház és a vaskereszt között húzódik a föld alatt egy méter mélyen a Nagykanizsa-Budapest közötti olajvezeték. „Ezt kell megfúrni, és megoldódik a probléma." Az elhatározást tett követte. Erre az erdőben egy mély völgy közepét gondolták a legalkalmasabbnak. Úgy okoskodtak, hogy itt lesz a csövekben a legtöbb olaj. Nem csalódtak. A megfúrt olajcsőből 10—12 méterre vágódott ki sugár alakban a csillogó, fekete olaj. Hordókba gyűjtötték; megindulhatott a traktor, csépelhettek az újonnan földhözjutott gazdák. Lett itt annyi olaj, hogy a falu lakói is napokig hordták vödörrel.

Még egy nehézség adódott. Furcsa is lett volna, ha minden akadálytalanul gördül tovább. A gond ott jelentkezett, hogy az újbirtokosok jó részének sem saját háza, sem szérűje nem volt. A földosztó bizottság úgy határozott, hogy a Szamárdombon (a mai Akácfa utcában) közös szérű létesül. A kijelölt helyen az emberek - még aratás előtt - megkezdték az asztagok helyének kijelölését.

Utolsó feladatként a bizottsági tagok ellenőrizték, hogy a faluban a két pusztán készek-e az aratásra a cséplőgépek. Segítettek még munkásokat szervezni a cséplési munkálatokhoz. A megérett gabonát időben learatta mindenki. Nem volt már akadálya annak, hogy a saját földön termett új kenyér az asztalra kerüljön.

A cséplés után a földosztó bizottság kimondta feloszlását. Helyébe lépett a Nemzeti Bizottság, amely a község ügyeinek intézését átvette. Itt találhatjuk ez után már a földosztó bizottság tagjait. Most már elmondhatjuk, hogy a váratlan eseményeket adó nehéz idők elmúltak, az élet mindjobban normális mederbe terelődött. A nagy hőstettnek illő munkák után - amikor szinte a semmiből kellett indulni -, most már a község életének mindennapi apró-cseprő dolgával lehetett és kellett törődni.

1946 nyarán megjöttek a mérnökök is, hogy a gyors iramban kimértföldeket egyeztessék, nagyságukat ellenőrizzék. Novák Ferenc bácsi a mérések után nyugodtan mondhatta, hogy jóformán semmi eltérést nem találtak.4

Községünkben a földosztás sikerét bizonyítja:

Amikor egy kicsit jobban élhettek volna, jött az 1950-es évek súlyos termény beszolgáltatása, majd az 1952-es és az 1959-es termelőszövetkezeti szervezés.


JEGYZETEK

  1. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról II. kötet (1944-1989) 27. oldal Kaposvár 1993.
  2. Helméczy Mátyás: Történelem az ált. iskolák számára 8. o. II. kötet Nemzeti Tankönyvkiadó Dabas 1995. 134. oldal
  3. Adatszolgáltatók: Friesz János bíró bizottsági elnök, Novák Ferenc, Rezi János bizottsági tagok, zamárdi lakosok, Farkas Ferenc bizottsági tag, szántódi lakos.
  4. A földosztás történetét - 1955 nyarán - dolgoztam fel először. Akkor még a bizottság tagjaival személyesen tudtam beszélni. Emlékezetükből nem hiányzott 1945 tavaszának jelentős eseménye, a földosztás.

 

Településtörténet 1945-1956 között

 

A közigazgatás újjászervezése (1945)

A megyei közigazgatás - Kaposvár elfoglalása után - 1944. december elején újra megkezdte munkáját, majd 1945 áprilisától a megye egész területére kiterjesztette működését. Előtte a megye 7 járása szovjet, 2 járása pedig bolgár katonai ellenőrzés alá tartozott. Az alispán - posta és közlekedés hiányában - nyílt parancsokkal intézkedett, amelyeket a falvak bírái, futárai községről községre kézbesítettek.

Ebben az időben még nem alakult meg a Megyei Nemzeti Bizottság, nem működtek a koalíciós pártok megyei szervezeti, de különféle néphatalmi szervek sem. Ezért a megye alispánja 1945. április 7-én elrendelte a főszolgabíróknak a közigazgatás gépezetének beindítását.1

„Miután a mai súlyos háborús viszonyok mellett egy község lakossága sem maradhat vezető nélkül, teljes felhatalmazást adok arra, hogy az ideiglenes távol lét folytán vagy a véglegesen megüresedett községi tisztviselői állásokra a legjobb belátása szerint ideiglenesen helyettest rendeljen ki a járása községi alkalmazottai közül."2

Zamárdiban a nyugatra távozó - Komlós Dezső- vezetőjegyző nem tért vissza. Apáthy József, Sipos Gyula irodatisztek hazatértek, és az idehelyezett Várkonyi József főjegyző vezetésével megkezdték munkájukat.

1945 április első hetétől néphatalmi szervként a Földosztó Bizottság működött Friesz János bíró vezetésével.3

       
1945 őszén a következő pártok kezdték meg működésüket:
- Kisgazdapárt vezetői: dr. Pugin Leo, Horváth Lajos,
  taglétszám: 80-100 fő
- Szociáldemokrata Párt: vezető: Kránitz József
  taglétszám: 20-25 fő
- Kommunista Párt: vezetői: Bánfalvi Lajos, Gaidesz György
  taglétszám: 6-8 fő
- Nemzeti Parasztpárt: vezetője: Tatár Kálmán
  taglétszám: 8-10 fő

A pártok létrehozták a Nemzeti Bizottságot. Mindegyik párt 4-4 tagot delegált a bizottságba. A bizottság tagjai a legfontosabb ügyekben teljes egyetértésben dolgoztak. Elsőrendű feladatnak tekintették a háborús károk helyreállítását - lövészárkok, bunkerek betemetését - és a mezőgazdasági munkák megindítását. A közbiztonság fenntartása érdekében pedig polgárőrséget szerveztek. A Nemzeti Bizottság munkáját segítette az időközben létrejött községi elöljáróság, vala mint a termelési és a beszolgáltatási bizottság.4

A koalíciós időszak (1945-1948)

A hosszan tartó háború négyszeresen sújtotta hazánkat. Előbb a bombatámadások, majd az országban dúló harcok okoztak jelentős károkat. Ezt követően pedig a visszavonuló németek, majd a megszálló orosz csapatok fosztották ki az országot. Somogy vármegye Törvényhatósági Bizottsága 1946 márciusában tárgyalta a megye 1946. évi munkatervét. A munkatervben elrendelték, hogy minden község végezzen adatfelmérést és azt jelentse.

A jelentés a következőket tartalmazta:

  1. A jegyzői hivatalban foglalkoztatott tisztviselők neve: Somogyi Vince h. vezetőjegyző, Apáthy József, Sípos Gyula irodatisztek, Zenalkó Etel gazdaalap nyilvántartó, Tóth Erzsébet adminisztrátor
  2. A község lélekszáma: 2100
  3. Az összes földterület: 9314 kat. hold.
  4. Egy iskola van: 5 tanerős
  5. Az iskola jellege: Római kat. elemi iskola
  6. A községben villany van
  7. 50 kat. holdon felüli birtokos nincs községünkben
  8. Felekezetek megoszlása: róm. kat. vallású 98%, református, evangélikus és egyéb 2%
  9. Nemzetiség szerinti megoszlás: 100% magyar
  10. A 600-as rendelet szerint a földhöz jutottak száma: 197
  11.  

 

Az elöljáróság névsora beosztása pártállása
     
Tóth Mihály községi bíró függ. kisgazda
id. Kiss Imre h. községi bíró - " -
Matyikó Ferenc I. esküdt - " -
Nagy Károly II. esküdt - " -
Hajmási Boldizsár III. esküdt - " -
Horváth István IV esküdt - " -
Szabó János pénztáros - " -
Kiss József közgyám - " -
dr. Polczer Imre körorvos párton kívüli
Somoevi Vince h. körjegyző szoc.dem.

12.

A Nemzeti Bizottság névsora pártállása
Szarka Valér Függ. kisgazd.
Friesz János - " -
id. Kiss Imre - " -
Novak Ferenc - " -
Kránitz József szoc. dem. elnök
Tóth István - " -
Németh Mihály szoc. dem
Gulyás László - " -
Déri József Kommunista párt
Karvassy Nándor  
Paplogó Dezső - " -
Kovács László - " -
Paska István Nemzeti parasztpárt
Gerván János - " -
Tatár Kálmán - " -
Mányoki József - " -

13.

A Term. Bizottság névsora pártállása
Varga Nándor Függ. kisg. p.
Varga Imre  
Fehér Dezső - " -
Tapolczai István - " -
Benes Mihály Szoc. dem. p.
Kovács László Kommunista párt
Paska István Nemzeti parasztpárt

14.

Földigénylő Bizottság névsora pártállása
Friesz János elnök Függ. Kisgazdapárt
Varga István - " -
Farkas József - " -
Novak Ferenc Függ. Kisgazdapárt
Sebestyén Lajos - " -
Farkas Ferenc - " -
Major Lajos - " -
Rezi János - " -
Rudolf István - " -

15.

Beszolgáltatási Bizottság névsora pártállása
id. Kiss Imre Függ. Kisgazdapárt
Nagy Károly - " -
Déri József Kommunista Párt
Kovács László - " -
Eltér József Szociáldem. Párt
Gamauf Lajos - " -
Mányoki József Nemzeti Parasztpárt
Tatár Kálmán - " -
16. A parasztszövetség még nem alakult meg.
17. A FÉKOSZ sem alakult meg.  
18. A Földmíves Szövetkezet megalakult, de működése kezdetleges, illetve semmi komolyabb tevékenységet nem fejt ki.
19. Az UFOSZ sem alakult meg.5  

Somogyi Vince Zamárdi község jegyzője - 1946. október 9-én - beszámolót készített a megyének az újjáépítési terv végrehajtásáról. Ebből vázlatosan megtudhatjuk, hogy a község vezetésének a háború után milyen jellegű munkát kellett elvégeznie.

„Jelentem, hogy az újjáépítési munkaterv végrehajtása érdekében az elöljáróság a mai napig a következő munkát végezte":

I. Földreform végrehajtása: A mezőgazdasági ingatlanokat a juttatottak kifogástalanul művelik, parlagföld nincs. A mérnöki munkálatokat a földosztó bizottság a vállalkozó mérnöknek kiadta, a mérnöki kitűzési munkálatok befejeződtek, a műszaki munkálatok is elkészültek, azokat a vállalkozó felülvizsgálat végett a helyszínelési felügyelőséghez be is nyújtotta, a jóváhagyás azonban eddig nem történt meg.

 

II. Házhely kérdés megoldása: A házhelyek kiosztását elvégezni nem lehetett, mert a munkálatokat a megyei tanács még nem hagyta jóvá. Ennek érdekében a földosztó bizottság személyesen eljárt a megyei tanácsnál. A megyei tanács ebben az ügyben október 11-re helyszíni tárgyalást tűzött ki, amikor ezt a kérdést a hely színen nyugvópontra helyezik, és remélhető, hogy az igényjogosultak birtokbahelyezése rövid időn belül megtörténik.

III. Községháza, strand, népfürdő, játszóterek és más közérdekű létesítmények: A fen ti célokra szükséges területeket a földosztó bizottság igénybe vette, azokat kijelöl te, a szükséges csereterületekről is gondoskodott. A birtokbavétel azonban nem történhetett meg, mert a megyei tanács a hozzájárulást még nem adta meg. A folyó hó 11-re kitűzött helyszíni eljárás során szorgalmazzuk, hogy a megyei tanács ebben a kérdésben is hozza meg döntését, hogy a további munkálatokat meg tudjuk indítani.

IV . A szövetkezeti élet megindítása: A hitelszövetkezet újjászervezése megtörtént. Az üzletrészek jegyzése és befizetése szépen halad. A szövetkezet 1946. szeptember 1-jén működését meg is kezdte és azóta a hiteligényeket, - amennyire azt a lehetőségek megengedik - ki is elégíti. Ugyancsak megalakult a földmíves szövetkezet is, jelenleg cégjegyzése van folyamatban. Ennek befejezésével ez a szövetkezet is meg fogja kezdeni működését.

V. A szántódi berek lecsapolási munkálatai: Ezt a kérdést a község saját erejéből megvalósítani képtelen, mert a hiányzó gépek beszerzési költségei erejét meghaladják. Ennek a kérdésnek megoldása érdekében a Földmívelésügyi Minisztériumhoz kívánunk fordulni. Az idei igen száraz időjárás mellett a berek csaknem teljesen kiszáradt, úgy hogy az ingatlantulajdonosok nagy része igyekszik földjét kaszálóként hasznosítani. A község a tulajdonát képező ingatlanának egy részét kertészeti célra bérbe adta, hogy így főként a nyaraló közönség ellátásán javítson. E kertészet továbbfejlesztését minden eszközzel igyekszünk előmozdítani.

VI . A háztartás egyensúlyának helyreállítása: A forint bevezetése után községünk háztartását egyensúlyba hoztuk és azt a jövőre nézve is biztosítjuk.

VII. Mezőgazdasági munkálatok: A cséplési munkálatok zavar nélkül befejeződtek. Az őszi mezőgazdasági munkák is folynak. Az őszi szántást, vetést a nagy szárazság késleltette, de a mostani esőzések ezen is sokat javítottak, és ma már ezek a munkák is zavartalanul folynak.

VIII . Újjáépítés: A futóárkok stb. betemetését befejeztük. Az aknamentesítés hónapok óta folyik, az aknaszedést végző katonák munkájukat e hó végére előre láthatólag befejezik. A romházak közül Márton Ferenc romháza teljesen elkészült, míg Breznyik Lajosné romházán a falazás elkészült, a tetőanyag fuvarozása most folyik, remél jük, hogy ez az épület néhány napon belül tető alá kerül. Gősi Jánosné és Kugler Kálmánné romházának újjáépítését a jövő év tavaszára tervezzük. A Vasút utcai vízlevezető-árok és vízcsúsztató munkálatait megkezdtük, a még hiányzó anyag beszerzéséről gondoskodtunk. Ezt a munkát is e hó végéig teljesen befejezzük. Az ezzel összefüggő Újsor végi gödör feltöltését a csúsztatómű elkészülte után kezdjük meg. A tóközi árok kitisztítását a jövő év tavaszán kezdjük el, a hídroncsok kiemelése érdekében az államépítési hivatalt időben meg fogjuk keresni. A fürdőigazgatóság megszüntetése iránt tett javaslatunk ügyében a Belügy minisztérium még nem intézkedett.

IX . Iskolán kívüli nevelés: Ennek érdekében megalakítottuk a helyi szabad művelődési bizottságot. A Nemzeti Parasztpárt által megszerzett moziengedély alapján - a pártvezetővel egyetértésben - gondoskodtunk megfelelő mozihelyiségről, a gépek megérkezése után gondoskodunk arról, hogy a lakosság rendszeres előadásokhoz juthasson. Ezt kiegészítjük műkedvelő előadások, szüreti és egyéb mulatságok rendezésével, hogy ezáltal is községünk kulturális fejlődését biztosítsuk.

X. Szociális feladatok: Ezen a területen gyűjtést rendeztünk a kaposvári Népi Kollégium részére, ágyalapítvány létesítésével a szegénysorban lévő szülők jól tanuló gyermekei részére művelődési és tanulási lehetőséget igyekszünk biztosítani. Segítséget nyújtottunk több hadiözvegynek földjük felszántásával stb.

Ingyenes 8 napos nyaralást biztosítottunk 10 budapesti hídépítő munkás részére, és tárgyalást folytatunk a csepeli Weisz Manfréd vállalatok szociális osztályával munkásüdülő biztosítása érdekében.8

A jegyzői beszámoló értékelte a község - front utáni - kétéves munkáját. A beszámoló egyik leglényegesebb megállapítása, hogy a mezőgazdasági munkát az új földhöz juttatottak is kifogástalanul elvégzik, a jegyre adagolt élelmiszer, a súlyos terményadózás (beszolgáltatás) és az egyre gyorsuló infláció, pénzromlás ellenére is.

1946-ban Zamárdiban is létrejöttek olyan ifjúsági egyesületek, amelyek szín darabokat, előadásokat, bálokat - sorozatban - szerveztek. Az ifjúsági csoportok a KALOT és a KALÁSZ név alatt - Tóth Mihály és Gálos Erzsébet tanítók vezetésével - tevékenykedtek. Ezek a jól működő egyesületek egyházi szervezetek voltak.7

1946. július 4-én Rajk László belügyminiszter rendeleti úton felosztja a Magyar Cserkész Szövetséget és a Katolikus Agrárifjúsági Legény egyesületek Országos Testületét. (KALOT) Az elkövetkező két hétben további, mintegy 1500 társadalmi egyesületet és egyházi ifjúsági szervezetet oszlat fel.8

Az ország újjáépítésében az 1945-1946-os évek teljesítménye az emberek értékteremtő munkája nem várt csodálatos eredményeket hozott. Mire az infláció 1946 augusztusában véget ért, hazánk kezdett teljesen talpra állni, kikerülni a háború utáni szükségállapotból. A magyar infláció, pénzromlás - nemzetközi össze hasonlításban is felül múlt minden eddigi rekordot.9

1946. augusztus elsején a kormány kibocsátja az értékálló pénzt, a forintot (Egy forint = 200 millió adópengővel egyenértékű; 1938-as értékben számítva 1 Ft = 02887 pengő)

A kommunista párt politikai manőverei

Az első parlamenti választások - 1945. november 4. - egyértelművé tették a kommunista vezetők számára, bárhogy is taktikáznak, nem tudják megnyerni a választásokat. Rákosi és az irányítása alatt álló politikai rendőrség (ÁVO) hozzálátott, hogy az úgynevezett „szalámipolitikával" felszeletelje és meggyengítse politikai ellenfeleit, elsősorban a kisgazdapártot.

Egymást követték az ÁVO (később ÁVH: Államvédelmi Hatóság) által szolgáltatott úgynevezett koholt vádak alapján megindított összeesküvési, hazaárulási perek egyes kisgazda képviselők és képviselői csoportok ellen. Ezt a módszert más pártok ellen is alkalmazták. Amennyiben semmilyen módszerrel nem sikerült egy képviselőt, pártvezetőt megalkuvásra kényszeríteni, akkor a szovjet politikai rendőrség lépett közbe. Több képviselőt katonai bíróság elé állítottak, a legnagyobb megdöbbenést Kovács Bélának a kisgazdapárt főtitkárának elhurcolása okozta, akit később a szovjet belbiztonsági szervek Szibériába vittek.

Ilyen előzmények után Rákosi Mátyás következő politikai manővere az új választások kikényszerítése volt. Az 1947. évi választásokat a kommunista párt és a baloldali blokk megnyerte. Több tízezer olyan ún. „kék cédulát" nyomtak, amellyel bárki lakóhelyétől távol is szavazhatott. Megbízható kommunista párt tagok a szavazóhelyiségek sorát járták végig ezekkel a cédulákkal.

A fordulat éve (1948)

Politikai taktikájukat a szociáldemokrata párton belül is sikerrel alkalmazták. 1948. június 12-én a Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVIII. kongresszusa kimondja a két párt egyesülését, Magyar Dolgozók Pártja néven. Az új pártban a volt „szociáldemokraták" csak olyan mértékben kaphattak pozíciót, ahogy ezt Moszkva kívánta. Ezután a keresztény pártokat számolták fel. Míg a többiek vagy önmagukat oszlatták fel, vagy egy úgynevezett Magyar Függetlenségi Népfrontban egyesültek, ahol az önálló pártélet megszűnt. Magyarország egypártrendszerű ország lett. A politikai pártok felszámolásával párhuzamosan megindult a támadás a legnagyobb párton kívüli erő: az egyház, az egyházak ellen is.10

Zamárdiban - a községháza előtt - a négy párt még közösen részt vett az 1848-as szabadságharc 100 éves évfordulóján rendezett ünnepségen. Az ünnepi szónok a kisgazdapárti tanító, Tóth Mihály volt. Nagy vihart kavart és tiltakozást váltott ki helyben is a római katolikus iskola államosítása. A kommunista párt szinte minden területen biztosította egyeduralmát. 1948 őszétől a veterán, 19-es kommunista Bánfalvi Lajos lett a község bírója, ezt a tisztséget 1950-ig a tanács választás napjáig meg is tartotta.11

1949-től már az ünnepségeken kötelező volt a megjelenés. Május elseje meg ünneplése már a „Népfronti Bizottság" felhívása alapján történik. Felsorolja azokat az intézményeket, amelyeknek az ünnepségen részt kell venniük.

A felhívás 3. pontja mutatja: a felvonulás befejeztével ünnepi mise; ekkor még nem indult meg a harc a „klerikális reakció" ellen.12

1949 májusában országgyűlési választások voltak. Ezen a választáson már nem is indultak pártok. Minden választókerületben csak egy jelölt volt, az ún. „Népfront" jelöltje, akit a pártközpontban választottak ki képviselőjelöltnek. Nem volt ellenfele, így biztosan győzött a választásokon. Hazánk ezzel 1949 májusától egypártrendszerű országgá, szovjet típusú állammá vált. A pártállam kialakulásával a hatalmat a Rákosi-klikk ragadta magához.13

Ettől kezdve - központi utasításra - a megyei és járási vezetés szigorú ellen őrzést végez a begyűjtés, a békekölcsönjegyzés, a szántás, a vetés és a cséplés határidőre történő elvégzéséről. A kiadott utasítások elején feltüntetik a „bizalmas", illetve a „rendkívül fontos" jelzést. Különösen éles harcot folytatnak az ún. nagy gazdák, a kulákok ellen. Zamárdiban nem volt még 40 kat. holddal rendelkező paraszt sem, a legtöbb földje - 34 kat. hold - R. Istvánnak volt. Ezért kezdetben még osztályellenség, kulák sincs. Mivel egy falu kulák nélkül nem létezhetett, ezért a helyi kommunisták kulákká nyilvánították a három legtöbb földdel rendelkező parasztot és egy cséplőgép-tulajdonost. Az utóbbinak ekkor 7 kiskorú gyermeke volt.

Ekkortájt az ilyen és az ehhez hasonló levelek naponta érkeztek a jegyzőhöz:

A tanácsok megalakulása (1950. október 22.)

Az átszervezés zavartalansága érdekében - a tanácsok megalakulása - három ütemben zajlott le. 1950. június 15-én létrejöttek a megyei tanácsok, augusztus 15-én a járási tanácsok. Ezek valamennyien ideiglenes tanácsok voltak.

Október 22-én tartották meg az országos tanácsválasztásokat, ezután már községi szinten is létrejöttek az államhatalom új típusú szervei, a választások után pedig újjáalakultak a felsőbb szintű tanácsok, elveszítvén ezzel ideiglenes jellegüket.15

A Zamárdiban megalakult tanács - a Magyar Dolgozók Pártja javaslatára -Nagy Pál kőművest jelölte a tanácselnöki tisztségbe, akit a tanácstagság elfogadott. Az elnök helyi születésű, nyugodt, lelkiismeretes ember volt. Az első napoktól olyan feladatokkal kellett foglalkoznia, mint a terménybegyűjtés, békekölcsön jegyzés, tsz alakítás, a mezőgazdasági munkák határidőre való elvégzése. Ezek a népszerűtlen feladatok súlyos ellentétek kialakulásához vezettek. Az elnök egy év után lemondott tisztségéről. Az őt követő tanácselnökök nem zamárdi születésűek voltak, s a járási párt bizottság javaslatára töltötték be tisztségüket. (Simon Istvánná 1951, Harmann Miklós 1953, Győrvári Miklós 1955, Nagy József 1957)

Tanácstitkárok: Simon Istvánné, Farkas József, Farkas Ilona, Kiss Aladár, Kovács Sándor, Kispéter Sándor, dr. Dudás Katalin (1977-1990)

Ezekben az években az osztályharc egyre éleződött, már nemcsak a kulák, a középparaszt, hanem a szegényparaszt, az újonnan földhöz jutott parasztok padlását is lesöpörték. A Rákosi-rendszer 1949-től folyamatosan évről évre növelte a terménybeadási kötelezettséget. A gabonát a cséplőgéptől vitték el, csak a vetőmagot és a fejadagot hagyták meg. Minden parasztcsalád ún. beadási (termény szolgáltatási) könyvet kapott, ahol feltüntették, hogy mennyi gabonát, húst, tejet, tojást stb. kell beszolgáltatnia. Azzal nem törődtek, hogy gazda miből tudja etetni az állatait. Volt olyan év, hogy Balatonendréden kellett vásárolni kukoricát az állataimnak, hogy életben tartsam őket.16

1953. március 5-én meghalt Sztálin. Ezzel Rákosi Mátyás elvesztette legfőbb támogatóját. Egy új politika irányvonala bontakozott ki, amely nem egy erőszakon alapuló parasztpolitikát és a hazai sajátosságokat figyelembe vevő iparosítást hirdetett meg.

1953-tól 1955 szeptemberéig folyt a harc Rákosi és Nagy Imre között, és ebben a harcban hol az egyik, hol a másik „tábor" kerekedett felül.

A XX. kongresszus után a párton belüli harc élesebbé válása lehetővé tette, hogy olyan erők is bekapcsolódjanak a politikai életbe, akik eddig csak kevésbé jutottak szerephez.17

 

JEGYZETEK

  1. Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról II. kötet (1944-1989.) Kaposvár 1993. 39.1
  2. KanyarJ: u. o. im. 41.1.
  3. Sipos Gyula (1915) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Bánfalvi Lajos ( 1900) zamárdi lakos szíves közlése
  5. Somogyi Vince h. vezetójegyző jelentése 631/1946. sz. alatt - községi irattár
  6. Somogyi V. Zamárdi 1946. évi újjáépítési terve 785/1946. sz. - községi irattár
  7. Friesz Kázmér (1929) közlése
  8. Magyarország Történelmi Kronológiája IV. kötet 1944-1970 Akadémia Kiadó Bpest 1982. 1029. 1.
  9. Helméczy Mátyás: Történelem 8. 2. kiadás 1995. 137. 1.
  10. Helméczy M.: u. o. 138-140. 1.
  11. Krizsán István (1910) közlése
  12. Népi-fronti Bizottság felhívása 1949. május elsejére
  13. Helméczy M. u. o. 140. 1.
  14. Községi elöljáróság 56/1950. sz. 84/1950. sz. iratai - községi irattár
  15. Géger IAszló: A tanácsok megalakulása Somogy megyében. SML Szerkeszti: Kanyar József Kaposvár, 1988. 331. 1.
  16. Krizsán István közlése
  17. Helméczy M. u. o. 144. 1.

 

Az 1956-os forradalom

 

Az 1950-es évek első felének sztálinista diktatúrája Magyarországot súlyos gazdasági és társadalmi válság felé sodorta. Eben a folyamatban csak átmeneti lassulást eredményezett a Nagy Imre miniszterelnök nevéhez kapcsolódó 1953- 1954. évi ún. „kiigazítási politika". Magyarország belpolitikai életét jelentősen befolyásolták a Szovjetunióban a Sztálin halála után kibontakozott utódlási harcok. Hruscsov a XX. kongresszuson - 1956. február 14-25. - tett kísérletet a diktatúra legsúlyosabb bűneinek feltárásása és lezárására.

A budapesti DISZ Petőfi-körének szervezéséhez - a hatalom vezető köreinek tudomásulvételével - egyre nagyobb visszhangot keltve vitatták meg az égető társadalmi kérdéseket. Somogyban október közepén döntöttek arról, hogy az országos Petőfi-kör mintájára József Attila-kör néven vitafórumot hoznak létre, majd egy történelmi név mellett foglaltak állást, mikor elhatározták a DISZ Zrínyi Miklós körének megalakítását.

Az 1956. október 23-i budapesti tüntetésekről - a Zrínyi-körvezetői tájékoztató népgyűléseket tartottak. Október 26-án Kaposváron, a Petőfi téren megtartott többezres tömeggyűlésen öttagú küldöttséget választottak, hogy közvetítsék az ország vezetőihez a város és a megye dolgozóinak egységes követelését. 1956. október 27-én közölte a Somogyi Néplap a Hazafias Népfront Somogy Megyei Elnökségének 16 pontból álló határozatát (l. fénymásolatban). Ez a határozat szolgált alapul az október 27-től megtartott helyi népgyűlések politikai platformjához.1

A zamárdiak a rádió és a 16 pont hatására - október 27-én este - a tanács háznál gyülekeztek. A forradalmi hangulatú, felizgatott tömeg behatolt az épületbe, és a szekrényekben elhelyezett „beszolgáltatási és adózási papírokat kivitte az utcára és elégette.

Október 29-én a falu lakossága a kultúrházban gyűlést tartott, hogy megválassza az új forradalmi tanács elnökét és tagjait. A tanács elnökének - több javasolt személy közül Gőgös Antalt választották meg.2

A forradalmi tanács tagjai lettek: Deák Dezső titkár, valamint: Jakubecz Sán dor, Máj Lajos, Takács Vince, Zsemberi János, Windecker Miklós és Csúcs Károly.3

Ezen a gyűlésen döntöttek arról, hogy a vagyon- és személybiztonság érdekében nemzetőrséget állítanak fel. A nemzetőrség parancsnokának több személyt is jelöltek, s végül a távollevő Csúcs Károly tanárt, tartalékos századost kérték fel a parancsnoki teendők ellátására, aki két nap múlva bejött a tanácsházára és be jelentette, hogy a javasolt tisztséget elvállalja.4

Csúcs Károly később a parancsnoki tisztségről lemondott, csak a szervezői és tanácsadói tisztet töltötte be, s Bazsó Józsefet bízták meg a vezetéssel. A nemzet őrség vezetője így emlékezett ezekre a napokra; mindenekelőtt a vasútállomás sorompójánál teljesítettünk szolgálatot, mert erről a központi helyről tudtunk minden idegen személyt - lehetett az civil, katona, ávós - megállítani. Az ellenőrzés során talált fegyvereket elvettük és arról írást adtunk. Az őrség létszáma kb. 50 fő volt. A szolgálat 8 órás volt, beosztását mindenki önként vállalta. A nemzetőrség őrszobája először a Jakubecz téri fodrászüzlet volt, később az állomás mel letti Ruth-féle cukrászdába települtünk. Fegyvereink kezdetben: lég- és levente puska, egy-két vadászfegyver volt. Később az igazoltatott katonáktól, ávósoktól elvett géppisztolyokkal voltunk felszerelve. Az őrszolgálatot mindenki fegyelme zetten ellátta, az igazoltatás során az őrség tagjai senkit sem bántalmaztak. November 4-én a nemzetőrség feloszlott, fegyvereit a tanácsházán leadta.5

November 5-én még szolgálatban voltak a vasútállomásnál, de Gáti Lajos állomásfőnök már délelőtt arra kérte őket, hogy hagyják el az állomás környéként, mert a szovjet katonák hamarosan megérkezhetnek Siófokról.6

A megszálló szovjet hatalom intervenciója során jól előkészített akcióval november 4-én elfoglalták Kaposvár és a megyében lévő magyar honvédségi alakulatok objektumait, majd a következő egy-két nap során a járási székhely községeibe is bevonultak. A megszállók mindenütt létrehozták a Szovjet vagy a Magyar-Szovjet Katoni Városparancsnokságot. Ezt követően a börtönökből kiszabadított helyi pártvezetők közreműködésével felhívásokkal fordultak a polgári la kossághoz (lásd. Gondrasov alezredes felhívását).7

A forradalom helyi vezetői - bár semmilyen törvényellenes intézkedést nem hoztak - számítottak a megtorlásra. Bazsó Józsefet 1957. január végén letartóztatták, először Kaposvárra, majd Kistarcsára vitték. Az internálótáborból május végén szabadultak. Windecker Miklós, aki a forradalom idején Kovács ávós századost megverte, szintén internálótáborba került. Kiss Zoltánt aktív forradalmi tevékenységéért a rendőrség több alkalommal letartóztatta, de a hosszabb őrizetbe vételt elkerülte.8

Gőgös Antal forradalmi tanácselnöki megválasztásáról Nagy Lajos, a járási tanács elnöke is tudott. Mivel Gőgös Antal a járási tanács pénzügyi dolgozója volt, a tanácselnök utasította, hogy vegye át munkakörét, s dolgozzon Zamárdiban.

1957. február közepén felfüggesztették állásából. Elfogatási parancsot adtak ki ellene - de erről idejében értesült -, s így letartóztatni nem tudták. Három hétig V. Gyula zamárdi lakos házában rejtőzködött. Semmiféle terhelő adatot, bizonyítékot - működési ideje alatt elkövetett törvénysértést - nem tudtak felhozni ellene. A forradalom alatt a törvényesség, a fegyelem, a rend biztosítását tartotta legfőbb feladatának.

Később régi munkahelyére visszavették, de 1956-os múltját soha nem felejtették el, akárcsak a többi zamárdinak, akik a forradalom ideje alatt bármilyen tisztséget, megbízatást vállaltak.9

 

JEGYZETEK

  1. Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban, 7-11. oldal Szerkesztette: Szili Ferenc, Kaposvár 1995
  2. Galló György (1927) zamárdi lakos szíves közlése
  3. Szántó László: im. 443. oldal
  4. Galó György közlése
  5. Bazsó József (1922) zamárdi lakos szíves közlése
  6. Galó György közlése
  7. Szántó László: im. 23. oldal
  8. Bazsó József közlése
  9. Gőgös Antalné (1923) zamárdi lakos szíves közlése
Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban c. könyvből (Kaposvár 1995)

A Siófoki Szovjet Városparancsnokság parancsa

Parancs

  1. A Szovjet Város Parancsnokság megparancsolja, hogy a kijárási tilalom
    és mindennemű forgalom este 18 órától reggel 6 óráig tart. Akik a kijárási tilalom
    ideje alatt az utcán tartózkodnak, azokat igazoltatni fogják a rendőrség és a szovjet katonák.
  2. Ma 13-án 20 óráig akiknél fegyver vagy robbanó anyag van, feltétlenül
    szolgáltassa be a helyi rendőrségre. Azok, akik fegyvert vagy a náluk lévő rob
    banó anyagot önként leadják, semmi bántódásuk nem lesz. Ezen kívül akiknél
    fegyvert találnak a határidő lejárta után, a szovjet katonák kivétel nélkül főbelövik.
  3. Azok a dolgozók, akiknek munkája feltétlen megköveteli, hogy a kijárási
    tilalom alatt az utcán közlekedjenek, a Szovjet városparancsnok aláírásával
    ellátott igazolást kaphatnak a járási rendőrkapitányságnál.
  4. A Szovjet város parancsnokság felkér minden magyar hazafit, munkást,
    értelmiségit, hogy a rendre és fegyelemre vigyázzanak és segítsenek azt fenn
    tartani a rendfenntartó közegeknek. Tartsa minden hazafi kötelességének,
    hogy az uszítókat és rémhírterjesztőket és ha ilyen személyről tudnak, jelentsék a rendőrségnek.
  5. Azokat a személyeket, akiket lopáson, betörésen vagy fosztogatáson ér
    nek vagy ezzel kapcsolatos bűncselekményt követnek el, a fegyverrejtegetőkkel egyenlő bánásmódot érnek el.
  6. A Szovjet katonai parancsnokság felhívja a járás lakosságát, hogy a
    rend helyreállítására irányuló munkájukban őket támogassa. Ők nemi bántanak senkit.

Siófok, 1956. november 13.

Gondros s. k. alezredes Szovjet katonai városi parancsnok

Forrás: SML XXXII. 10. 10.

A siófoki Szovjet Városparancsnokság parancsa Szántó László: Az 1956-os forradalom Somogyban c. könyvből (Kaposvár 1995)

 

A termelőszövetkezetek megalakulása és működése

 

Az 1948-tól Magyarországon is kötelezőnek tekintett szocializmusmodell a Szovjetunióban alakult ki. A mezőgazdaságban is a magángazdaság felszámolását célozta az 1948 nyarán megindított kollektivizálási kampány, ezt 3-4 év alatt kívánták megvalósítani. Ennek érdekében a magánparaszti gazdálkodást a szélsőségesen kötelező beszolgáltatási rendszer és a rendkívül szélesre nyitott agrárolló, valamint a gátlástalan falusi terror eszközeivel úgyszólván lehetetlenné tették. Minden negyedik parasztcsalád bírói-rendőri zaklatása több mint félmillió falusi elítélt, a naponkénti padlásseprés jellemzi ezeket az éveket.

Ennek ellenére csak a parasztság egynegyede csatlakozott a létrehozott termelőszövetkezetekhez. Tömegesen menekültek a falvakból, 1 millió hold földterületet megműveletlenül hagyva.1

A termelőszövetkezeti mozgalom szervezése a megyében 1950-ben indul. A magas begyűjtési terveket lehetetlen volt teljesíteni. 1950 szeptemberében a megyék között Somogy volt legjobban lemaradva a terménybegyűjtéssel, és ezt megelőzően is soha nem tett eleget 100%-ig beszolgáltatási kötelezettségének. A megyei tanács ülésein a begyűjtés kérdése mindig a legfontosabb napirendi pont volt. Kiemelt témakör volt: a tsz-szervezés, a mezőgazdasági munkák állása és az adóbehajtás.

A Siófoki járás végrehajtó bizottsága 1950. augusztus 18-i ülésén a következő tételt szögezték le: ,,A Párt utasít minket, és azt mindig végre kell hajtani."

A meghirdetett elvek kimondták, hogy a tsz-tagok számát és a tsz-ek földterületét a duplájára kell emelni. Mivel az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) politikájában a szegényparasztságra támaszkodott, minden agrárproletár felvétele mellett agitált, noha ezzel a földterület nem nőtt. A minimális földterület megteremtése érdekében a járási vb semmilyen eszközöktől nem riadt vissza. Zamárdiban a községi pap, kántor és a jegyző birtokát kobozták el, és adták át az alakuló tóközi „Alkotmány" Tsz agrárproletár tagjainak. Minél nagyobb tsz-eket kialakítani - ez a cél -, ugyanakkor „kulákot" vagy osztály ellenséget nem volt szabad bevenni a tsz-be. Viszont a „kulákok" rendelkeztek a legtöbb, legjobb földekkel, remek agrárszakemberek voltak, és a nagyüzemi termelésben csak nekik volt kellő tapasztalatuk.

1948-49 fordulóján összeírták a gazdagparaszti, korabeli kifejezéssel élve „kulákgazdaságokat" az országban.

Kutaknak nyilvánították:

A gazdagparasztok 1949 eleji számbavétele annak a megállapítására történt, hogy kik azok, akiknek a vállára fokozott adó- és beszolgáltatási terheket kellett rakni, illetőleg akik nem léphetnek be tagként a termelőszövetkezetbe. Később, különösen 1951-től a „kuláklista" a hatalom országos és helyi szerveinek kezében - az osztályharc állandó éleződésének dogmájától vezérelve - a társadalmi megbélyegzés, az állampolgárok ellen elkövetett törvénysértések eszközévé, kiindulópontjává vált. Ennek eredendő oka abban rejlett, hogy a „kulákság" gazdasági korlátozásának politikáját is mindinkább a gazdagparasztok fel számolásának gyakorlata váltotta fel. (1949-1953 között elvették a gazdagparasztok traktorait, cséplőgépeit és más felszereléseit.)

Az is előfordult és nem is ritkán, hogy a megszűnt „kulákgazdaságok" helyett a középparasztok, sőt helyenként a kisparasztok gazdaságait, pontosabban tulajdonosaikat vették fel a „kuláklistára".

A fokozódó osztályharc ideológiájától vezettetve az újonnan választott járási tanácsok tevékenységüket a „kettős tisztogatás" műveletével kezdték. A tisztogatás egyrészt a járási és községi tanácsapparátus, másrészt a termelőszövetkezetek megtisztítását jelentette az osztályidegen elemektől.2

Tóközpuszta (Alkotmány Tsz 1950 őszén)

Az első termelőszövetkezet 1950 őszén alakult Tóközpusztán.

A II. világháborút követő földosztás a pusztán maradt régi cselédséget - szám szerint 17 családot - 7-10 kat. hold földhöz juttatta. A háború alatt tönkrement jószágállomány miatt a földek eléggé elhanyagolt állapotban voltak. Azonban az újgazdák magukénak érezték a földet. Pár év alatt rohamosan fejlődött a szarvasmarha-, igavonó állomány, s ezzel együtt javult az életszínvonal, de a földek állapota is. Amikor a kezdet nehézségein túljutottak, házhelyet igényeltek, amit meg is kaptak, azokat a pusztán - a szérűskertek területén ki is osztották részükre. A kormányprogram - 1949-ben - azonban hirtelen megváltozott. Heten ként propagandisták lepték el a pusztát. Először családonként, majd gyűléseken agitáltak a tsz megszervezése mellett. Az újgazdák, okulva a front utáni közös termés betakarításán, a felmerült torzsalkodásokon, hajlíthatatlanok maradtak. Hiába volt minden megfélemlítés, hogy a házhelyeket elveszik, a pusztákat kitelepítik, nem léptek be a termelőszövetkezetbe.

Akadt azonban megfélemlített ember, aki meggyőződése ellenére, csupán hogy elnök lehessen, a belépési nyilatkozatot aláírta. Az agitáció egész télen folyt, de eredménye nem volt. A házhelyeket elvették. A szorgalmas régi cselédek - most újgazdák - Endrédre, másik része a fürdőtelepre költözött, a még vissza-maradottakat a hatóság a cselédlakásokból kilakoltatta. Csupán két család maradt meg, akiknek lakására nem tartottak igényt. Az újonnan érkezettek: Jutról, Zamárdi-fürdőtelepről és Nyím-Kási pusztáról jöttek Tóközbe.

A betelepítettek: 1950. szeptember 19-én megalakították az „Alkotmány" Termelőszövetkezetet. Elnöke: Spanics Gyuláné lett, aki a tsz belépési nyilatkozatot elsőnek aláírta. A tsz 1950-51-ben jóformán a semmiből indult. Állami támogatással elérte hogy 1951 tavaszán 24 db szarvasmarhával és 3 pár lóval rendelkezett. Majd nem sokára 24 db anyakocát kaptak az államtól.

A földterület induláskor az alábbi volt: 131 kat. hold szántó, 7 kat. hold kert 32 kat. hold rét, 4 kat. hold szőlő.

Ezzel a területtel indult munkába az alapító tagság. Az újonnan érkezettek többsége földdel, állattal nem foglalkozott. Össze szokni nem tudtak. Napi esemény volt a civódás, a verekedés. A munka sehogysem ment, a zűrzavar teljes volt. Spanicsné - az elnök - sem bírta. Endréden vett házat és elköltözött.

Utódai az elnökségben sűrűn változtak. Mojzer Mihály, Varga Mihályné, Szakáli Kálmán és Borbély János. Az elnökök gyakori cseréje a tagság soraiban is változásokat idéztek elő.

Gazdálkodásukat jellemezte: - az államtól hizlalásra kapott sertések egy részét a tsz vezetősége és tagsága levágta és elfogyasztotta,

Az 1953-54-es években - a később felvett tagokkal - szervezettebbé vált a munka.

A termelőszövetkezetbe - Csákovics Gyula személyében új könyvelő érkezett. Ezt a feladatot 1954. május 3-tól 1960. december 31-ig látta el.

Megszűnt az erőltetett gumipitypang, gyapot termelése. 1954-ben a risztermelés is csak kísérlet volt, mindössze kb. 10 q termett 6 kat. holdon.

A kertészet viszont jól jövedelmezett, Manhalt János kertész hozzáértése révén. A kertészetben később öntözéses gazdálkodás folyt. A paprika termelése szép eredményeket hozott. Ezt követte 1956-tól a dinnyetermelés, ami szintén kiváló termést és minőségi hozamot adott. A tsz a megtermelt árut - saját tehergépkocsiján - a siófoki, veszprémi piacokon értékesítette. Igaz, hogy a teherautó egy használt 3,5 tonnás Ford volt, amit 1958-ban egy új Gaz 51-re cserélt ki a tsz vezetése.

A kertészet és a mezőgazdasági termelés eredményessége folytán a tsz élére 1955 tavaszán szakember került, Szarka Vilmos kertészmérnök. Községi agronómusként már 1954-ben is szakmai tanácsokkal látta el a tsz-t, sőt gyakorlatilag is ő irányította a Vidus család elnöksége alatt is.

Három év - 1954 elejétől 1956 végéig - megalapozta a gazdálkodást. A fel nem osztható közös vagyon is nőtt, ami a jövedelem 12%-a volt.

1956 végén a kertészmérnök lemondott. Helyére a siófoki pártbizottság Ácsbók Istvánt állította elnöknek. A gazdasági eredmények sem csökkentek. Új állatgondozók kerültek a tsz-hez, aminek eredménye az lett, hogy a sertéstenyésztés és -hizlalás látványosan feljavult. Az eredményekhez nagyban hozzájárult az is, hogy ezekben az években az időjárás is kedvezően alakult.

Az 1959-es tavaszi nagy tsz-szervezés idején tóközi termelőszövetkezethez kerültek be a környékbeli középparasztok, sőt több volt uradalmi cseléd is visszakerül és kérte felvételét az „Alkotmány" Tsz-be. Az új tagokkal kicserélődött tagság és a szervezettebbé vált munka az eredményekben is meglátszott. Évről évre emelkedett a munkaegység értéke. Öt év alatt megháromszorozódott, 1960-ban elérte a 60 Ft-ot.

Az 1950 őszén alakult tóközi „Alkotmány" Tsz 1960. december 31-ig állt fenn. A következő év első napjain egyesült a Zamárdi községben újonnan megalakult „Balaton" Termelőszövetkezettel.4

Zamárdi. Béke Tsz. 1952 tavasza

Az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) parasztpolitikájában rendkívül fontosságot tulajdonított a középparasztság megnyerésének, és éppen a tsz-alakításban volt ennek nagy jelentősége. A középparasztság belépésén a tsz-ek életképessége múlott, másrészt nélkülük mások sem léptek be, jelenlétükön alapult a szövetkezet tekintélye.5

A beszolgáltatás, a súlyos adózás, a békekölcsön jegyzése súlyos teherként nehezedett ránk. A cséplőgéptől kellett a beadást teljesíteni. Csak a szűk fejadagot és a vetőmagot hagyták meg. Már ősszel elkezdődött az ún. padlássöprés, amit tavasszal tovább folytattak. Elvitték az utolsó zsák kukoricát, hogy állataim éhen ne pusztuljanak, Balatonendréden vásároltam takarmányt. Jól álló gazdaságom volt, de lassan a tönk szélére kerültem. Voltak nálam sokkal nehezebb helyzetű családok. Kétféle ár létezett: a szabad ár és a beszolgáltatási ár. A szabad ár az lehetett, amit a kötelező beszolgáltatáson kívül eladott terményért fizettek, de ilyen nemigen volt.

Még ma is emlékezem az akkori árakra (1952-53-as évek)

  Beadási ár: Szabad ár:
búza 80 Ft/q 300 Ft/q
disznó 8 Ft/kg 25 Ft/kg
zsír 8 Ft/kg 40 Ft/kg
baromfi 8 Ft/kg 30 Ft/kg
tojás 0,08 Ft/db 1,20-2 Ft/db
tej 0,08 Ft/l 3,60 Ft/l

Ilyen előzmények után - arra gondoltunk, hogy talán jobb és nyugodtabb lesz az életünk- 1952 tavaszán megalakítottuk a faluban az első termelőszövetkezetet.

A „Béke" Tsz 21 családdal alakult. Elnöke: idős Szabó János lett. A tagok a földműveléshez értő, szorgalmas középparasztok voltak. Munkájukat az első naptól pontosan, fegyelmezetten végezték.

Alapelvként kikötötték, hogy a tagság minden esetben maga dönthesse el, hogy kik lehetnek a tsz új tagjai. Csak földdel rendelkező, szorgalmas családok jelentkezését fogadták el.6

A községi párttitkárt - Szabó Károlyt -, aki szót emelt az ellen, hogy az új termelőszövetkezet nem akar agrárproletárt bevenni sorai közé, a járási vb nem támogatta. Sőt az eset a párttitkár leváltásával végződött. Kuriózumnak számít, hiszen a MDP hivatalos politikájának képviselete miatt távolítottak el egy párt- funkcionáriust.

Ugyanakkor érthető az is, hogy a Siófoki Járási V B. miért támogatta a zamárdi tsz-tagok döntését a helyi párttitkárral szemben, mert tudta, hogy életképes szövetkezet csak úgy jöhet létre, ha tagjai döntik el, hogy kit vesznek fel soraikba.7

A zamárdi „Béke" Termelőszövetkezet egy évig állt fenn. Közösen végzett munkájukat pontosan elvégezték. Jó és ígéretes termés ígérkezett gabonából, kukoricából. A tagság között egyetértés volt, de az egyén mégis csak korlátozva volt munkájában. Egyszóval kifejezve nem volt a maga ura, nem tervezhette meg munkáját, időbeosztását. Nem dolgozhatott önállóan, nem tudta a munkát időben, gyorsan és hatékonyan elvégezni.

Ekkor jött 1953 júniusa - a Nagy Imre-program -, amely lehetővé tette a termelőszövetkezetek tagjainak kilépését a szövetkezetből.

A zamárdi középparasztok a kilépést választották...8

Zamárdi (Balaton Tsz 1959 tavaszán)

Zamárdiban 2-3 hetes házi agitáció után - melyet a járási hivatal és vállalatok dolgozói, a helybeli erdészeti dolgozók és pedagógusok kirendelés útján végeztek - megalakult a termelőszövetkezet. Nehéz napok, hetek voltak ezek a falu életében. Hangszórós autó járta naponta többször is a Főutcát, gazdagabb jövőt, gondtalanabb életet ígért a belépőknek. A falu jól gazdálkodó, módosabb gazdáit többször beidézték a tanács házára, és egyénileg foglalkoztak velük. Térképet tartottak eléjük, ahol a már belépett gazdák házát piros zászlóval jelölték. Ha kevés zászlót láttak, nem léptek be. A férfiak sok esetben nem tartózkodtak otthon, hogy a belépési nyilatkozatot ne tudják aláíratni velük.

Az új gazdák- akik 1945-ben kaptak földet - az elmúlt évek keserves munkájával házat építettek. Volt már fogat, gazdasági felszerelés és biztosnak látszó megélhetés. Az agitátorok szemébe vágták: „Minek adták a földet, ha most elveszik?" A kisbirtokos, a középparaszt, néhány módosabb gazda az őseitől kapott földet feltette. Azt mondogatták az aláírást gyűjtőknek: „Az öregek megfordulnak sírjukban, ha odaadjuk a földet!" Hangoztatták, hogy a parasztember, aki a földjétől, állatától megválik, az már halott. Nincs jövője neki, sem a gyermekeinek.

Az agitáció, a meggyőzés a kevés földön gazdálkodóknál járt először eredménnyel. Ezután a középparasztok megnyeréséért folyt a harc. Amikor - a volt bíró - Kiss Imre is aláírta a belépési nyilatkozatot, megtört a jég. Ezután már - ha sóhajtozva és morogva is - egymás után léptek be az emberek.9

Somogy megyében az 1959-1961 között végbement termelőszövetkezeti átszervezésnek több új vonása volt.

  1. Az átszervezés - 1959 tavaszán - a megye leggazdagabb vidékein kezdődött: a Siófoki járásban és a Kaposvári járás híres állattenyésztő vidékén.
  2. Új vonása volt a mozgalomnak, hogy megalakult termelőszövetkezetbe a középparasztság tömegei is beléptek, de beléphettek a nagygazdák, a „kulákok" is.
  3. A létrehozott 146 tsz-községből 100-ban érvényesült az az elv, hogy egy falu, egy termelőszövetkezet.

Az eredmények mellett, a szervezések folyamán hibákat is elkövettek:

Az ipari és mezőgazdasági árak között az indokoltnál mintegy 47-48%-kal magasabb volt az árrés. E két tényező most különösen fontossá vált, mert a nagy üzemi gazdaságok sokkal fokozottabban vették igénybe az ipari eredetű anyago kat, s ez üzemi szinten a termelési költségek lényeges növekedését jelentette.11

A zamárdi „Balaton Termelőszövetkezet" 1959. március 10-én alakult.

Az alakuló gyűlést a kultúrházban tartották. A termelőszövetkezet elnökének: Olasz Ferencet választották meg. Az agronómusi teendők ellátására Kamarell Károlyt kérték fel, a főkönyvelői munkát Kajdi Józsefre bízták. A tsz-vezetés a községház egyik szobájában dolgozott, majd a Katus-féle boltot bérelték ki irodának. 1960-ban megvették - 220 000 Ft-ért - a Magyar-féle vendéglőt, amelynek utca felőli része szövetkezeti bolt volt. A hátsó részen több helyiség állt a vezetés részére.

A termelőszövetkezet 247 taggal és 2278 kat. holddal látott munkához. A munkát a belépett tagság behozott fogataival, gazdasági felszerelésével végezték. Az első évben munkacsapatokban, brigádokban dolgoztak. Az I. brigád a tanácsháztól nyugatra belépőkből, a II. brigád a tanácsháztól keletre lévő tagokból alakult. A munkacsapatok már az elején választották egymást, hogy ki kivel akar dolgozni. Ezt a beosztást egy év után megszüntették, mert belátták, hogy közösen végzett munka nem hatékony.

1960 tavaszán a termelőszövetkezet földjeit egyéni művelésre, családoknak adták ki. Ez alól nem volt kivétel a tsz elnöke sem, de az iparosok se. A tagság 5 hónapra 200-300 Ft előleget kapott munkájáért. Ezt a pénzt is a tsz vezetése hitelből biztosította. A munkát idősebb emberek végzik, mert a fiatalok máshol keresnek munkahelyet. Sokan dolgoznak az útépítésnél, erdészetnél vagy napszámosként alkalmi munkát vállalva.

Az 1960-as gazdasági év végén a szövetkezet zárszámadó közgyűlésén egy munkaegységre 28 Ft-ot fizetett ki.

A zamárdi „Balaton" Tsz 1960. december 31-én egyesült a tóközi „Alkotmány" Termelőszövetkezettel. Új nevet választanak, most már mint a „Magyar Tenger Mgtsz" dolgoznak tovább.

A földek jó közepes minőségűek voltak, 18 aranykoronások.

A művelési ágak megoszlása:
szántó 1250 kat. hold
rét 290 kat. hold
legelő 290 kat. hold
szőlő 33 kat. hold
terméketlen (nádas) 415 kat. hold
összesen: 2278 kat. hold

A beadott állatoknak, gazdasági felszereléseknek 20%-át nem fizették ki, ez lett a szövetkezet fel nem osztható vagyona. Az állatok elhelyezése nagy gonddal járt. A lovak kb. 2 évig a gazdáknál voltak, majd 4-5 helyen volt az istálló. A fejőstehenek részére Czer Istvánéknál egy ideiglenes istálló épült. Minden tsz-tagnak a tulajdonában egy tehén maradhatott, később a szaporulata is. így aztán egy tagnak a háztájiban lehetett több tehene is.

Az első években kenyérgabonát, kukoricát termeltek. Jó gazda módjára felkarolták az állattenyésztést. Az 1960-as évek elején könyvjóváírással megkapták Szántódpusztát. Az ottlévő sertéshizlaldát a ,,Sernevál"-tól megvették, s ez meg teremtette a lehetőséget az állatok elhelyezésére.

50 anyakocát tartottak évi 7-8 fialási átlaggal. A következő években 550-600 db hízót adtak el 105-110 kg-os súlyban. Vásárlással válogatott szarvasmarha-állomány alakult ki. A tehenek száma elérte a 115-120 darabot, elhelyezésükről fele részben Szántódon és Tóközpusztán gondoskodtak. A fejési átlag elérte a 8-10 litert.

Később Szántódpusztán átálltak hízott bikák, ökrök értékesítésére. Évente 100-150 hízott állatot adtak le. A pusztán végzett sertés- és marhahizlalás évente a tsz-nek 3-4 millió bevételt biztosított. A növénytermesztés is hozott ennyit, de ennek fele az állattenyésztésbe ment. A tóközi kertészetet növelték, majd megszűnése után Zamárdiba, a Pap-tagra helyezték. Manhalt János vezetésével a kertészet nyereséges volt. Áruikat a budapesti, a veszprémi, a siófoki piacon árusították. Helyben, a fürdőtelepen zöldségesboltot nvitottak. 1966-ban vetésterületük így alakult:

búzából 380 kat. hold
kukoricából 1410 kat. hold
őszi árpából 147 kat. hold

Az állattenyésztés fejlesztése érdeklében nagy területen vetettek lucernát, silókukoricát, csalamádét stb.

Termésátlaguk: kenyérgabona 12-14 q kat. hold
  kukorica 18-20 q (májusi morzsolt)
  őszi árpa 12-16q

A szerves trágya mellett jelentős mennyiségű műtrágyát használtak, holdanként 130-150 kg. 1967 tavaszán - a tagság bevonásával - 30 kat. holdon Lenz- Mozer-féle lugasszőlőt telepítettek. Az első években a termést szőlőben értékesítették. Balatonszemesre szállították az állami felvásárlónak. A megmaradt szőlőt kipréselték, és a bort a tsz-iroda alatt lévő pincében tárolták.

1971 októberében - a Sáfrány-kertben - elkészült a termelőszövetkezet kor szerű szőlőfeldolgozó borpincéje. Bekerülési költsége: 1 millió 770 ezer Ft.

A munkaegység értéke 1959-tól 1969-ig így alakult: 28 Ft, 31 Ft, 36 Ft, 43 Ft, 44 Ft, 47 Ft, 52 Ft, 48 Ft, 43 Ft, 72 Ft.

Eredményes gazdálkodásukat mutatja, hogy az 1970-es évek elején 4,5-5 millió Ft volt számlájukon a siófoki Nemzeti Bankban. Ez az összeg csak tovább nőtt egészen 1975-ig, amikor felsőbb parancsra - a tagság tiltakozása ellenére - a zamárdi és a balatonendrédi termelőszövetkezetek egyesültek.12

1974-ben az Észak-Somogyi Termelőszövetkezetek területi szövetségének híradója - még az egyesülés előtt - így mutatja be a zamárdi „Magyar Tenger Mgtsz" gazdálkodásának főbb adatait.

A közös munkában részt vettek 1974-ben (27. táblázat)

tag: 94 fő
alkalmazott: 49 fő
nyűg. tag: 34 fő
nyűg. alk.: 2 fő
családtag: 21 fő
  200 fő

Árbevétel alakulása (29. táblázat) Nettó árbevétel összesen

1973.év 15 millió 576 ezer Ft
1974.év 16 millió 705 ezer Ft

Közös munkában részt vettek évi részesedése (32. táblázat)

1973.évben: 22 425 Ft
1974.évben: 26 122 Ft

1 munkanap értéke 1973. évben: 105,60 Ft 1 munkanap értéke 1974. évben: 111,43 Ft Biztonsági alap alakulása:

1973 évben 2 millió 566 ezer Ft

1974 évben 3 millió 523 ezer Ft Vagyoni helyzet: (34. táblázat)

Közös vagyon: 1973 24 millió 713 ezer Ft
  1974 27 millió 072 ezer Ft

A növénytermesztés termésátlagainak alakulása 1974-ben

Búza: 42,7 q hektáronként
Őszi árpa: 35,8 q hektáronként
Tavaszi árpa: 30,1 q hektáronként
Kukorica: 44,4 q hektáronként
Lucerna: 40,8 q hektáronként13

1975. január elsején a zamárdi „Magyar Tenger" és a balatonendrédi „Zöldmező" tagsága egyesült.

Az egyesülés után is Olasz Ferenc maradt a tsz elnöke. Termelési elnökhelyettesnek Sárosdi Józsefet választották, aki az endrédi tsz elnöke volt.

 

A megnagyobbodott tsz területének nagysága: 3378 hektár.

Művelési ágak szerint:

szántó: 2216 ha
rét, legelő: 612 ha
erdő: 288 ha
szőlő: 100 ha
terméketlen: 117 ha
nádas: 34 ha
halastó: 11 ha
  3378 ha

1975-ben - 2800 méter hosszan - elkészült Zamárdi-Tóközpuszta között egy bekötőút. Bekerülési költsége: 4 millió 800 ezer Ft. Ez a betonút egész évben biztosítja a termények zavartalan szállítását. A tsz autóbusza ezen az úton viszi a tsz-tagokat, a tóközi óvodásokat, iskolásokat Zamárdiba és vissza. Ez évben, 1975-ben a „Siotour" 12 millió forintot fizet a termelőszövetkezetnek Szántódpuszta átadásáért. Ezt az összeget a balatonendrédi szarvasmarhatelep megépítésére kellett fordítani. 1976-ban megtörtént Szántódpuszta át adása idegenforgalmi célokra.

Az eredményes gazdálkodást mutatja, hogy 1975-1980 között 54 millió forintot fordítottak gépek, önálló víztorony építésére.14

1979-ben a közös gazdaság - a tsz könyvelése szerint - az alábbi gépekkel rendelkezik:

Traktorok:    
MTZ-50 17 db
MTZ-80 2 db
D-4KB 2 db
Rába Steiger 2 db
összesen: 23 db
Önjáró gépek:    
Kaszálógép 1 db
Markológép 4 db
Kazalrakó 1 db
Terményszárító 1 db
összesen: 7 db
Tehergépkocsik:    
Csepel D-450 1 db
Ifa W-50 7 db
UAZ 2 db
Prága V- 35 1 db
összesen: 11 db

A felsorolt gépek a gazdasági munkák elvégzéséhez elegendők voltak.

A könyvelés szerint így alakultak az 1979. évi önköltségek

búza q 258,25 Ft
kukorica q 243,25 Ft
cukorrépa q 89,09 Ft
szőlő q 747,39 Ft
tégla db 2,36 Ft
bor 1 X fejtett l 7,30 Ft
hal kg 21,30 Ft
süldő, hízó kg 26,85 Ft
hízómarha kg 32,26 Ft
tej l 7,72 Ft

 

Műhelyóra 37 Ft
Normál hektár (szántás) 235 Ft
Árutonna km. 2,60 Ft
Lófogati nap 369 Ft
Kombájn (hektár) 739 Ft 15

Olasz Ferenc tsz-elnök - aki 1959. március 15-től irányította a termelőszövetkezetet- 1980. március 1-jén nyugdíjba ment. A szövetkezet tagsága - a városi pártbizottság javaslatára - Borsodi Ottót, a nagyharsányi szövetkezet elnökét választotta meg a termelőszövetkezet elnökének. A szövetkezet bevételei ebben az időben is a növénytermelésből, a szőlő- és bortermelésből, az állattenyésztésből származik.

A növénytermelés vetésterületei: (1984. évi adatok)

búza: 680 ha, kukorica 350 ha, őszi árpa 150 ha,

cukorrépa: 200 ha, napraforgó 270 ha.

A szőlőterület nagysága: 100 ha.

Az állattenyésztésnél a tejtermelés mellett a hizlalás hozza a legnagyobb bevételét.

A haltenyésztést az endrédi halastóban megszüntették.

Gépparkjuk: 49 db különböző munkagép. Értéke 163 millió forint.

Kiegészítő tevékenységet is folytatnak. Megalakult a mezőgazdasági gépbontó részleg 7 fővel. A műtrágya felhasználása évről névre nőtt. 1982-ben 2800 tonna, 1983-ban 2874 tonna. A tsz vezetése a háztáji segítségét kiemelt feladatának te kintette: szervezi a művelést, biztosítja a vetőmagot, segít a megtermelt áruk, főleg a hízóállatok értékesítésében.16

1984-ben a tsz-nek a Balaton közelsége miatt a sertésállományt Balatonendréden és Tóközpusztán fel kellett számolni. A sertéstenyésztés helyett a szövetkezet juhászatot állított be. A juhállomány részére - Balatonendréden - 2 db 500 férőhelyes juhhodályt építettek.

A növénytermesztés vetésszerkezetét ennek megfelelően módosították, csök kent az abraktakarmány vetésterülete, nőtt az árunövény-terület (borsó, napra forgó).

1985-ben a tagság teljes vezetőségválasztást végzett. A szövetkezet elnökévé újból Borsodi Ottót választotta, elnökhelyettes Sternóczky Károly lett. Megválasztásra került: 11 fő vezetőségi tag, a nőbizottságba 7 fő, a döntőbizottságba 5 fő.

A nehezedő gazdasági helyzetben a vezetés a veszteséges források felszámolását kezdeményezte. így került sor 1985-ben a 240 db-os tehénállomány felszámolására. Hosszú évek óta 2-4 millió forint veszteséget okozott. A veszteség fő oka a személyi feltételek romlása mellett a drágán megtermelt takarmányok magas költsége.

A felszabaduló férőhelyek hasznosítására juhok bérhizlalásával foglalkozott a szövetkezet. Éves átlagban: 5-6 ezer juhot hizlaltak. A mezőgazdasági termelés mellett melléktevékenységbe fogtak Balatonendréden, létrehozták az „Ekevasgyártó" üzemet.

1985. évben a szövetkezet 85 millió 200 ezer Ft árbevételt ért el, ebből a nyereség 6 millió Ft. 1986-ban tovább bővült a melléktevékenység, a szövetkezet Siófokon nyersbetonkészítő üzemet vásárolt. így a szövetkezet összes árbevételének a 50%-a melléktevékenységből származik. A termelőszövetkezet stabil gazdálkodásának érdekében a melléküzemi tevékenységre feltétlen szükség van, mivel az alaptevékenységben a termelési költségek aránytalanul emelkednek. 1986- 87 telén a szőlőültetvényben 25%-os fagykár, 20 ha szőlő kivágásra került. Mivel a gazdaság meghatározó ágazata a szőlő, ezért a vezetőség új telepítést határozott el. 1988-89 évi kivitelezéssel telepítésre került: 25 ha olaszrizling, 25 ha zöldvertelini fajta, 22 millió forintos bekerülési költséggel. A gazdasági szabályozók változása miatt a régi mennyiségi szemlélettel fel kellett hagyni, az egységnyi területről képződő eredményt kell követni.

így a növénytermesztés szerkezete is átalakításra került, jövedelmezőbb ipa ri növények kerültek előtérbe (napraforgó, sörárpa, cukkorépa). A termelőszövetkezet tagsága évről évre csökken. 1989-ben az összes taglét szám 296 fő, ebből nyugdíjas 172 fő. Év közben 24 fő szüntette meg munkaviszonyát.

1989-ben az árbevétel 106 millió Ft. Fejlesztésre 16,5 millió Ft jutott, ebből gépfejlesztésre 3,7 millió, szállítási tevékenység fejlesztésére 1,9 millió jutott. Ezen kívül vásároltak még egy homlokrakodót és egy Ifa tehergépkocsit.

1989-ben elnökválasztásra került sor, mivel Borsodi Ottó munkahelyet változtatott, a tagság elnöknek Sternóczky Károlyt, helyettesnek Bem Istvánt válasz totta.

1990-ben a termelőszövetkezet fennálása óta a legnagyobb jégkár keletkezett, volt olyan terület a Törzsökös dűlőben, ahol 100% volt a kár, a területet fel kellett szántani. A biztosító 5,5 millió kárt térített meg.

1990 tavaszán a vezetőség úgy határozott, hogy Szántódon megépíti a 400 gépkocsit befogadó Autósmozit. Bekerülési költsége: 8,5 millió Ft.

További gépberuházásra 7,2 milliót használtak fel, ebből 1 db korszerű Magnum traktor került megvásárlásra: 3,7 millió Ft értékben.

Az országban bekövetkezett rendszerváltozás a szövetkezeti mozgalomban is változást hozott. A hatalmon lévő pártok a termelőszövetkezeteket a régi rendszer maradványának tartották, megszűnésük érdekében különféle törvények megalkotásával az átalakulásban közreműködtek. 1991-ben megjelent a XXV. számú törvény a kárpótlásról. A termelőszövetkezeteknek 19182 AK (aranykorona) értékű földterületet kellett kijelölni:

Balatonendréden

Zamárdiban

Az árverezések során Zamárdiban az összes kijelölés árverés útján kelt el.

A politikai, gazdasági életben történt változások hatására az előző években megszokott piaci helyzet is megváltozott. A termények nagy részét nem lehetett értékesíteni.

Pl. év végén tárolni kellett:4,2 millió Ft értékű búzát 3 millió Ft értékű kukoricát 5 millió Ft értékű sörárpát.

A megtermelt szőlőtermelés csak 20%-a volt értékesítésre lekötve, ez is bizonytalan határidejű kifizetéssel. A termés elhelyezése érdekében megvásárolták a „Pannonvin" Részvénytársaságtól a Szántódpusztán lévő pincét 15,8 millió 3080 hektoliter tárolóedénnyel. Mivel a termények nagy részét a termelőszövetkezet nem tudta értékesíteni, nehéz pénzügyi helyzetbe került.

1991-ben 113 milliós árbevételt értek el, ennek ellenére veszteségesen zárták az évet. A szövetkezet eszközeinek értéke 150 millió Ft.

A termelőszövetkezet átlagos taglétszáma: 130 fő.

A dolgozói létszám tovább csökken, az alapító tsz-tagok száma 78 főre csökkent elhalálozás miatt.

Alapító tag: Zamárdiban 1959-ben 251 fő Balatonendréden 1959-ben 427 fő

1992-ben megjelent a szövetkezeti törvény és az átmeneti törvény. A törvény értelmében a szövetkezet vagyonát üzletrész formában fel kellett osztani tagjai és kívülálló örökösök között. A felosztott vagyon 97 millió 400 ezer forint.

Ezen belül: 21% a tagok, 40% a nyugdíjas és járadékos tagok, 36% a volt tagok vagy örökösök tulajdonába került.

Az átmeneti törvényben lehetőséget kaptak a tagok az üzletrészükkel együtt egyéni vagy csoportos kiválásra. A zamárdi termelőszövetkezetből kiválás nem volt.

A szövetkezet közös használatában lévő földterületeket különféle alapokra kellett felosztani:- részaránytulajdon, kárpótlási földalap, állami tulajdon.

A szövetkezetnek az új szövetkezeti törvény értelmében át kellett alakulnia szervezetileg, működésileg. A jelenlegi szövetkezet neve: „Magyar Tenger" Mezőgazdasági Termelő- és Szolgáltató Szövetkezet. A törvény adta lehetőséggel a tagság még nem tudott élni, a szövetkezeten belüli vállalkozási formák nem alakultak ki, pénztelenség, elégtelen piaci helyzet, rossz hitelezési lehetőségek miatt. Az átalakult szövetkezetnek 242 fő tagja van, ebből aktív dolgozó 96 fő, nyugdíjas 146 fő.

A növénytermesztés vetésszerkezete 4 fő növényből áll:

Melléküzemi tevékenység: - szállítás, fuvarozás, ekevasgyártás, vendéglátó egységek bérbeadása.

A szövetkezet árbevétele: 136 millió Ft.

Ennek 47%-a az alaptevékenységből, 53 %-a egyéb bevételekből származik.

1993-ban megjelent a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló tör vény. A földkiadó bizottságok a szövetkezet használatában álló részarány tulajdon nevesítésével, kiadásával foglalkoznak. Zamárdi községben a tagság a bizottságba Olasz Ferencet, Krizsán István és Kiss Imrét választotta. A szövetkezet 1994. évben 1220 hektár szántóterületen gazdálkodott, 880 hektár szántóterület kárpótlásra, illetve részarány tulajdon-visszaadásra került. Várhatóan a közösen művelt szántóterület tovább csökken a részarány tulajdon kiadásával. A szövetkezet tagsága is tovább csökken. Jelenleg 76 fő aktív és 124 fő nyugdíjas tagja van. 1995-ben stabilizálódott a szövetkezet gazdálkodása. Az elő ző években tapasztalt földtulajdon privatizálása megállt, több új tulajdonos fel ajánlotta földtulajdonát művelésre.

A szövetkezet szolgáltató tevékenysége tovább növekszik, főleg gépi szolgál tatási igény jelentkezik (erő-, munkagép, kombájnolás, terményszárítás).

1995. évben 138 millió Ft árbevételt ért el a szövetkezet, nyereség 1,6 millió Ft.

1996-ban a megjelent gépberuházási hitel lehetőségét kihasználva a szövet kezet vásárolt 1 db MTZ-82 traktort és 1 db nagy teljesítményű gabonabetakarító kombájnt, 20 millió Ft-ért. (A hitelt 5 év alatt kell visszafizetni.) 17

 

JEGYZETEK

  1. Géger László: Tanácsok és termelőszövetkezetek Somogyban (1950. június" 1953. június). Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 20. k. Szerkeszti: Kanyar József, Kaposvár, 1989. 367. oldal.
  2. Géger IAszló uo. 373-374. 1.
  3. Halmos István 58 éves tóközi tanító szíves közlése.
  4. Csákovics Gyula 60 éves ny. tsz-könyveló' szíves közlése.
  5. Géger L.: uo. 374. 1.
  6. Krizsán István (1910) ny. tsz-tag közlése.
  7. Géger L.: uo. 375. 1.
  8. Krizsán I. (1910) szíves közlése. (A párttitkár neve: Szabó Károly.)
  9. Olasz Ferenc (1923) ny. tsz-elnök szíves közlése.
  10. Benke József. A tsz-mozgalom és a tsz-ek társ.-gazd. viszonyainak fejlődése (1957-1970), 269. oldal. Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 4. k. Szerkesztette: Kanyar József 1973. Kaposvár.
  11. Benke J. im. 271. oldal.
  12. Olasz Ferenc, Krizsán István közlése.
  13. 1974. évi Termelőszövetkezeti Híradó Fonyód, 1975.
  14. Olasz F, Krizsán I. közlése.
  15. Zamárdi „Magyar Tenger Mgtsz" 1979. évi könyveléséből.
  16. Pillér Dezső': Zamárdi krónika, Kaposvár 1986. 75. oldal.
  17.   Sternóczky Károly (1948) tsz-elnök szíves közlése.
A tsz központi irodája (alatta a kis ABC)
A tsz pincéje (Endrédi út mellett.) (Fotó: Vincze Béla)

 

Zamárdi története 1960-tól 1996-ig

 

Közigazgatás, településfejlesztés (infrastruktúra)

1960-ban a tanács elnöke - a helyi születésű - Sebestyén Lajos lett. Ezt a tisztségét - nyugdíjba vonulásáig - 1977-ig töltötte be. Előtte a tisztségviselők - tanácselnök, tanácstitkár - két-három évenként váltották egymást. Az 1950-es évektől a tisztségviselők megválasztásánál a politikai megbízhatóság és kevésbé a szakmai gyakorlat volt a szempont. A leváltás fő okaként - sok esetben - a szakmai hozzá nem értés, a korrupció szerepelt. Sebestyén Lajos régi közéleti ember: 1945-ben a földosztó bizottság titkára, később a földműves-szövetkezet dolgozója. Ismerte Zamárdi múltját, a meglévő gondokat, problémákat is. Az ő idejében vált rendszeressé, hogy a tanács- és végrehajtó bizottsági ülésekre meghívták a község közéleti személyiségeit, az intézmények, a társadalmi szervek vezetőit.

Az 1960-as évek elején a községi tanács végrehajtó bizottsága egy hosszú távú tervet terjesztett a tanácstagság elé elfogadásra. Ezek a tervek, elképzelések hosszú évekre, évtizedekre meghatározták a tanács feladatait.

Főbb tennivalók:

Közműfejlesztések (kiemelt nagy beruházások)

Vízhálózat építése

A Zamárdi Vízmű Társulat 1962. február 28-án alakult. A társulat megszervezése nagy terheket rótt az Üdülőhelyi Bizottság és a Hazafias Népfront aktivistáira. Az érdekeltek az ország egész területén éltek, végül is sikerült az érdekeltségi arányt 77%-ban összehozni.

A közgyűlés határozata a következő volt:

A hálózat építését 1962-ben kezdték. A munkák több ütemben folytak. Az 1973-74-es években korábbi igényeket elégítettek ki. A munkálatokat 1976, 1978, 1980-as években is folytatták a lakossági hozzájárulás alapján.

A 80-as évek elejére Zamárdi község ivóvízzel való ellátása 100%-osan meg oldódott. A törpevízmű-társulat a hálózat építéséhez a községi tanácstól 500 000 Ft támogatást kapott évi 50 000 Ft részletben.-

Az 1964-től 1980-ig átadott vízvezeték-hálózat hossza: 58 km 557 méter. Értéke forintban: 12 millió 487 ezer Ft.3

Márton Ferenc - aki a társulat megalakulásától elnök - ezekről az évekről ezt írja:

,,A tagság szervezését segítette az is, hogy az üdülőhelyi bizottság és a Haza fias Népfront elnöke is voltam. Nem beszélek azokról a nehézségekről, melyek egyes kivitelezők felkutatásával, a folyton emelkedő áremelések kivédésével jelentkeztek...

1967-ben örömmel jelentettem az Országos Vízügyi Hatóságnak (OVH) és az igazgatóságnak, hogy a vízhálózati programunkat teljesítettük. Kértem fel mentésünket, melyet azonban nem adtak meg azon a címen, hogy fontos feladatot szántak a vízmű-társulatnak, ezen belül nekem, mégpedig a szennyvízcsatorna építésének megszervezését"...

A szennyvízcsatorna megépítése

A Községi Tanács Végrehajtó Bizottság 1969. április 8-án 50/1969. számú vb-határozatával megbízta a törpevízmű-társulatot a szennyvízcsatorna megépítésével. A megnövekedett vízfogyasztás és ennek alapján keletkező szennyvizek miatt - fő szempont a Balaton vízvédelme - a csatornázást mielőbb meg kell indítani.

Az Országos Vízügyi Hivatal vállalta a beruházási program elkészítését. Egyúttal át is utaltak 200 ezer forintot, miután ez nem volt elég, a hiányzó 100 ezer forintot a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól megkapták. A beruházási programot az illetékes szakhatóság jóváhagyta. Az OVH az elő terjesztett javaslatokat elfogadta.

1972. március 12-én megállapodás született, mely alapján a munkát meg kezdhették.

Az átadás évétől, 1974-tól 1980-ig az alábbi munkálatokat végezték el.

A földbe tettek, fektettek:

Az elvégzett munka értéke: 171 millió 334 forint.

Az 1980-as évek elején a társulatnak 5000 tagja illetve érdekeltje van. A munkákat a Délviép, a Budapesti Mélyépítő Vállalat dolgozói végezték az előírt határidőre. A tervek végrehajtásába a pénzügyi helyzet stabilitásában nagy szerepe volt a Balatonfejlesztési Tárcaközi Bizottságnak.4

Márton Ferenc 1962-től 1979-ig állt a törpevízmű- és szennyvíz-társulat élén. Korán felismerte - mindenkinél előbb -, hogy Zamárdi és térsége csak úgy fejlődhet igazán, ha közműellátottsága minél előbb megvalósul. Kiváló pénzügyi szakember volt, aki terveit akadályt nem ismerve végrehajtotta. Munkatársai tudtak róla - ő maga is elmondta nekünk: „Ha az egyik ajtón kitettek, bementem a másikon." Munkája nyomán Zamárdi közművesítés fokban a déli Balaton-part legjobban ellátott települése, megelőzve Siófok városát, sőt Budapestet is. 1979-től 1990-ig a társulat elnöke Csutak Sándor lett. Ez idő alatt elkészült csatornázási munkák:

Tervezés alatt áll a Káposztáskert csatornázása, ha az elkészül, a község területének 99%-a csatornázva lesz.

A csatornázási hozzájárulások változásai:

1.14 400 Ft 3. 40 000 Ft
2. 35 000 Ft 4. 60 000 Ft

Az eddig elvégzett munkák értéke: 219 millió 409 ezer Ft. A lefektetett gravitációs csövek hossza: 54 km.5

Gázvezeték-hálózat

A gázvezeték kiépítésének gondolata és sürgőssége egyrészt a fűtőolaj árának emelkedése, másrészt gazdaságossága, tisztasága, s nem utolsósorban a kényelem miatt vetődött fel a lakosság és az intézmények részéről.

A kivitelezés lényegében már 1983. évben megkezdődött, amikor is a Siotour a zalai 8-as szolgáltatóvezeték és Szántódpuszta között, a Magyar Tenger Mgtsz pedig a zalai 8-as szolgáltatóvezeték és a termelőszövetkezet gépműhelye között már olyan átmérőjű gázvezetéket fektetett le, amely a zamárdi lakosság és intézmények gázellátását is biztosítják. Az előkészítés időszakában a tanácstagok, tanácsi dolgozók felkerestek valamennyi üdülővel, kereskedelmi, vendéglátó-szolgáltató egységgel rendelkező szervet, intézményt a költségvetéshez való hozzájárulás érdekében. Nyilatkozatot tett eddig 69 érdekelt mintegy 8-9 millió Ft hozzájárulás átutalására.

Többszörös egyeztető tárgyalás után a községi közös tanács elkészítette Zamárdi község gázellátásának tanulmánytervét, majd újabb egyeztetések után kijelölte azokat az utcákat, ahol az állandó lakosság legnagyobb számban megtalálható.

1984 április hónapban a tanács az Ipari Minisztériumtól megkapta az engedélyt. Ezután versenytárgyalást hirdettek a kivitelezésre, majd megkezdték a lakosság beszervezését is.

A versenytárgyalást a Gödi Dunamenti Tsz Dunaszolg. Gazdasági Társulat nyerte meg. 1984 évre 5 millió 305 ezer Ft, 1985-ben 5 millió 755 ezer Ft a tervezett kiviteli költség.

A beruházás bonyolításával a tanács a SOMBERT bízta meg. 1984-ben a központi utcák, 1985-ben az Endrédi úti és a Batthyány utcai vezetéknek kell megépülni, továbbá a gázfogadó állomás telepítésére, valamint a 70-es főközlekedési út és a vasút alatti vezeték átsajtolására kerül sor. A gerincvezeték kiépítéséhez a lakosság érdekeltségi hozzájárulása 16 000 Ft. Ebből 5000 Ft-ot kell fizetni az OTP-nél, a fennmaradó 11 0Ö0 Ft-ra OTP-hitel vehető fel 3%-os kamatra. Üdülőtulajdonos OTP-hitelt nem kaphat, ezért is első- sorban azokban az utcákban kerül sor a jövőben gázvezeték-hálózat kiépítésére, ahol zömében állandó lakosok élnek.

Az 1984-ben elkezdett gázprogram 1989-ben is folytatódott. A tanács évente egy-egy millió forinttal járult hozzá a gerincvezeték illetve az utcai vezeték kiépítéséhez. f>

Telefonhálózat

A Balatel Rt. 1991 -ben az ország első nyilvánosan alapított telefontársaságaként indult útjára. 1992-ben kezdődött és 1993 őszére sikerült - Zamárdi térségében - a hálózat elkészítése, üzembe helyezése. A Balatel számára az 1993-as év volt az első olyan év, amelyben a fő tevékenység, a hálózat bérbeadása már meghatározóvá vált.

Az év legfontosabb feladata a hálózat üzembe helyezése és az új előfizetők bekapcsolása volt. A telefon bekapcsolásáért minden leendő tulajdonosnak 40 000 forintot kellett előre befizetni. Ebből 30 ezer forint a telefon bevezetése, 10 ezer Ft a tagsági részvény.

Ezzel a beruházással a lakosság - évek óta tartó - igényét a Balatel Rt. ki tudta elégíteni, amelyet az alábbi statisztika is mutat:

A legsűrűbb telefonellátottságú települések: 1994-ben telefonvonal/állandó lakos)

Zamárdi 74,1%
B.-földvár 51%
B.-szárszó 38,2%
Siófok 34% 7

A felsorolt beruházásokkal: vízhálózat-, szennyvízcsatorna-, gázvezeték- és telefonbevezetéssel Zamárdi község a dél-balatoni községek élvonalába küzdötte fel magát.

Kimutatás a község közműellátottságáról
Közmű megnevezése   1975 1980 1983
Ivóvízvezeték-hálózat km 58 58 69
Szennyvízcsatorna-h. km 12 35 55
Utak hossza km 98,3 98,3 101,3
ebből tanácsi km 78 78 81
KPM km 20,3 20,3 20,3
Tanácsi úthálózatból        
szilárd burkolatú km 10 14 22
Járdák hossza km 152 164 178
Ebből szilárd burkolatú km 60 62,3 62,3 8

Főbb beruházások és események

1960-1996 között Adattár

1960-1996 között

1970-1980

1980-1990

1981

1982

1983

1985

1986

1987

Ebben az évben a következő beruházásokhoz, fejlesztésekhez járult hozzá a községi tanács

- szennyvízcsatorna-építésre: 4,1 millió Ft
- útépítésre, -helyreállításra: 4,6 millió Ft
- gázvezeték-hálózat építésére: 5,5 millió Ft
- fizetőstrand-feltöltésre, parkosításra: 4 millió Ft
- kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez: 2,5 millió Ft

1988

Fő utca keleti oldala 3,1 millió Ft
Horváth köz 1,6 millió Ft
Endrédi út felújítása 1,8 millió Ft
A közvilágítás összege ez évben: 6,8 millió Ft.

1989

1990-1996

1991

1992

1993

1994

1995

A beruházás összege: 15 millió forint.

elektromos vezetékre 4 millió 650 ezer Ft
gázvezeték építése 2 millió 600 ezer Ft.

1996

Jubileumi év: Honfoglalásunk 1100 évfordulója (896-1996) -A nagyközség 1996. évi költségvetése: 256 000 E Ft

- A Harcsa utcai vizesblokk 5873 EFt
- Csemetekerti útépítés 4100 EFt
- Kultúrház támfala 2350 EFt
- Millenniumi park befejezése, villamos hálózat átépítése, aszfaltozás 4350 EFt

 

- Fürdőtelepi utcák: itatása, portalanítás  
- Gáspár A., Gyöngyvirág; u., Vécsey, Folyó, Jegenye, Pipacs 2500 EFt
- Balaton, Szielieeti 4000 EFt
-Jókai, Margittai, Nagyváradi köz 1788 EFt
- Tóközi út építése 2200 EFt

Járdafelújítások

- Fő utca mindkét oldala 4600 EFt
- Petőfi Sándor utca 2300 EFt
- Endrédi út 1690 EFt
- Csap utcai autóbusz-megálló 3040 EFt
- Honvéd utcai járda- és támfalépítés 3560 EFt
- Rétföldi u. csatlakozása az Endrédi útra 1217 EFt
- Kossuth utcai rekonstrukció, csapadékcsatorna építése 4290 EFt
- Központi strand közvilágítása 1 O 5700 EFt
- Partfalátépítés, Gáspár A. u. strand 1500 EFt"

 

JEGYZETEK

 

Községháza
Hotel Amigo
DRV Rt.
Kerámia, Hotel Família
Kocsi csárda
Kertmozi
Vaskereszt (1896), helyreállította az Egyesület Zamárdiért tagsága 1992-ben
1848-1956-os emléktábla a Templom-téren (1994) (A fotókat Vincze Béla készítette)
Szent Kristóf szobra az Oázis előtt (1990)
Jubileumi emlékmű a honfoglalás 1100. évfordulójára (1996)

 

Egyesületek

 

Sorszám Neve: Alakult Megjegyzés
1. „Céh" Egyesület 1741 -
2. Tűzoltóegyesület 1907 -
3. Leventeegyesület 1921 1921-1945
4. Sportegyesület 1930 -
5. Postagalamb-egyesület 1959 -
6. S.O.S alapítvány 1991. VI. hó -
7. Közművelődési egyesület 1991. VIII. hó -
8. Egyesület Zamárdiért 1992. I. hó  
9. Polgárőrség 1992. IX. hó Önv. Egyesület
10. Nők a Balatonért 1995. I. hó  
11. Zamárdi Kőhegy Hegyközség 1995. XII. hó  
12. Keresztény segélyszervezet 1996. II. hó  

 

„CÉH" EGYESÜLET

A község legrégibb egyesülete, amely valószínűleg - 1741 körül - a falu betelepítésekor alakult.

Célja: megszervezni az elhunytak temetését, segítséget nyújtani a hozzátartozóknak - térítés ellenében - az ilyenkor szokásos teendők elvégzésében.

Ezenkívül minden hónap első vasárnapján az úgynevezett szentséges misé ken és körmeneteken az egyesület tagjai tartották a gyertyás lámpákat. Az egyesület az egyházközség mindenkori plébánosának felügyelete és támogatása mellett végezte munkáját. Tevékenységét a céhmester szervezte, a céh szolga - szolgálattevő - segítségével. A céhmesteri tisztet sok esetben a sekrestyés végezte.

A halottat az 1950-es évek végéig otthon ravatalozták fel, és innen szállították ki a temetőbe.1

Az egyesület tagjai csak férfiak lehettek. Önként jelentkezés alapján, 2-3 pengő befizetésével örökös tagságot lehetett szerezni. A tagokat a temetési szolgáltatásoknál kedvezmények illették:

1932-ben az egyesület pénze év végén: 546,88 pengő volt. Hajmási János céhmester ebből az összegből 375 pengőért egy halottas kocsit készíttetett. Előtte a háznál az ún. Szent Mihály lovára tették a koporsót, és négy férfi a vállán vitte ki a temetőbe. 1937-ben elhunyt Hajmási János céhmester, utóda Friesz László lett, a céh szolga pedig Csákovics Imre.

1944. január 6-án a tagság id. Horváth István nyugdíjast választotta meg céhmesternek, aki ezt a tisztséget 12 évig töltötte be.

1946-ban a nagyfokú infláció miatt a tagság anyagi helyzete jelentősen rom lőtt. A céhmester hangsúlyozta: „az anyagi erők hiányában kialszik a fény a temetéseknél, de az Úr oltáránál is." Felhívja a közgyűlést, hogy ne pénzben hanem terményben szabja meg a díjakat, mert a mai napon 1 db 25-ös égő 36 000 P 1 db gyertyáért 25-30 000 pengőt kérnek. A közgyűlés az indítványt elfogadta és meghozta határozatát:

A céhegyesület gyűléseit minden év január 6-án -Vízkereszt napján - tartotta az iskolában. Az iskolák államosítása - 1948 - után ott nem tarthatták. 1950-ben már csak a kántorlakás előcsarnokában, 1951-ben, 1953-ban pedig Matvikó Ferencnek - a plébánia nyugati szomszédjának - házában tarthatták az évi közgyűléseiket.

1955-ben enyhült a „politikai nyomás", s így évi közgyűlésükre a kultúrházban került sor. Ezen a gyűlésen idős korára való tekintettel lemondott Horváth István céhmester. Utódja - az iskola szomszédságában lakó - Horváth Lajos lett, s a vele egy házban lakó Horváth Józsefet pedig céhszolgáló mesternek választották meg. Horváth Lajos céhmester 1955-tól 1968-ig rendszeresen megtartotta az éves közgyűléseket, s az elszámolásukat is aláírta. Ezt követően - a céhnaplóban - 1973-ig vezették az éves kimutatásokat, de aláírás már nincs.2

1970-es évektől 1991-ig Czuczor János volt a temetési ügyintéző. 1991-tól Hirsch Sándor lesz a temetőgondnok, 1996 őszétől temetési ügyintéző, s irányításával a ZAKÓM Kft. dolgozói végzik a temetéssel kapcsolatos teendőket.3

JEGYZETEK

  1. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése.
  2. A zamárdi „Céh-egyesület" 1933-tól 1973-ig vezetett naplója.
  3. Hirsch Sándor (1934) zamárdi lakos szíves közlése.

 

TŰZOLTÓEGYESÜLET

1907. március 14-én képviselő-testületi határozat született a helyi tűzoltóság megszervezéséről. Mivel korábbi adatunk nincs, ettől az időponttól ismerjük az egyesület munkáját. A testületi határozat kimondta, hogy minden 20-40 év közötti „ép testalkattal bíró férfi" tagja az egyesületnek. "(Felmentést a plébános, tanítók kapnak.)1

A tagság létszáma az első évtizedekben: 50-60 fő volt. Felszerelése: egy kézzel hajtható fecskendő és egy kocsira szerelt 1000 literes lajt. Mind a tűzoltószertár, mind a vízzel megtöltött lajt a községháza udvarában volt. Tűz esetén a riasztást - félrevert haranggal, később szirénával - a községházán dolgozó tisztviselők végezték. A község első egyesületi elnökei a falu jegyzői voltak, a későbbi évtizedekben; Matyiké Lajos, Czer István (1973-1983), Kertész Dezső (1983-1987). Napjainkban 1987-től az egyesület elnöke: Hirsch Sándor.

A testület parancsnokai: Mézes Fehér Lajos, Fehér Dezső, Gombos István, Horváth Imre voltak. 1986-tól ezt a tisztséget Kertész Sándor tölti be.

A kisebb tűzeseteket a lakosság segítségével eloltották. A riasztás után minden felnőtt egy-egy tele vödör vízzel sietett a helyszínre. A nagyobb tűzeseteknél a siófoki tűzoltók segítségét vették igénybe.

1978. május 27-én átadták az új tűzoltószertárt, s ezen a napon a járási területi versenyt is Zamárdiban tartották meg. 1981-ben a testület a Somogy Megyei Tanácstól egy tűzoltógépjárművet és egy korszerű ,,800-as" motorfecskendőt kapott.2

Az utóbbi tíz évben a felnőtt és ifjúsági csapatunk minden járási versenyen részt vett, s a középmezőnyben végeztek. Új tagok felvételével, még jobb felkészüléssel szeretnénk az egyesület tevékenységét eredményesebbé tenni.3

JEGYZETEK

  1. Zamárdi képviselő-testületének jegyzőkönyve (1907)
  2. Tűzoltótestület egységkönyvéből feljegyzések (1958-tól)
  3. Hirsch Sándor (1934) egyesületi elnök szíves közlése
Tűzoltóegyesület
Tűzoltóegyesület

 

LEVENTEEGYESÜLET (1921-1945)

1921-ben a kormány törvényt alkotott a testnevelésről, amellyel létrehozta az ifjúság katonai nevelésének centrumait: a leventeegyesületeket.

A törvény értelmében minden ifjú, aki a 12. életévét betöltötte, 21 éves koráig leventeköteles volt. A foglalkozások kezdetben heti 2 órás, később 3, majd 4 órás elfoglaltságot jelentettek.1 A foglalkozásokon hangsúly az alaki kiképzésre, tereptanra, lőkiképzésre és a lövészetre irányult. Az egyesület első vezetői, főoktatói, parancsnokai a helyi tanítók voltak: Tóth Endre kántortanító, Papszt Zoltán, Csúcs Károly tanítók. Az 1940-es évektől Sipos Gyula - községi irodatiszt - lett a leventék parancsnoka.

1926-ban a zamárdi községi elöljáróság zászlót adományozott az egyesületnek, amelyet Laky Benno plébános szentelt fel.

A katonai jellegű foglalkozások mellett rendszeresen készültek a minden évben megrendezendő járási versenyekre. A zamárdiak az atlétikai versenyeken: rövid és középtávon, váltóversenyekben, valamint gerely-, súly és diszkoszvetésben jeleskedtek.

Az 1930-as évek jó eredményt elért versenyzői:

Az 1940-es évek kiemelkedő versenyzői:

A leventeintézményt 1939-ben átszervezték, s a képzést egységesen kiterjesztették az egész ifjúságra.3

A leventerendszert az Ideiglenes Kormány 1945-ben rendeletileg betiltotta.4

JEGYZETEK

  1. Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. kötet. Eger 1980 551. oldal
  2. Krizsán István (1910) zamárdi lakos szíves közlése
  3. Sipos Gyula (1915) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Magyar tört. f.-gyűjtemény 551. oldal
Zamárdi leventék egy szakasza az 1920-as évek végén
Zászlószentelés 1926-ban
 

SPORTEGYESÜLET

A község sportélete az 1921-ben megalakult leventeintézménnyel kezdődött. Az évenként megrendezett járási atlétikai versenyeken eredményesen szerepeltek a zamárdi versenyzők. Az 1930-as évek közepén - az atlétika mellett - meg alakult a labdarúgó-csapat is. Nagy László - a villamos művek kapcsoló állomásának vezetője - lett az edző. Szigorú ember volt, aki megkövetelte a rendszeres heti egy, később a két délutáni edzést. Munkájukat eredményesség jellemezte, a tabi járás első három helyezettjeként szerepelt évekig a futballcsapat.

A 30-as évek nagy játékosai voltak: Kiss Ferenc, Hajdú Gyula, Varga Imre, Sebestyén Ferenc. A csapat kiemelkedő képességű kapusa, Farkas Ferenc volt.

1945 utáni időkben az Újréten (a mai Hotel Família helyén) futballoztunk a Fővárosi Nevelőotthonban tartózkodó orosz katonákkal.1

1946-1947-ben - mivel az akkori községi vezetés az anyagiakat biztosítani nem tudta - a csapat Szántódra került. Támogatójuk Márton Ferenc volt, aki egyben az elnöki tisztet is betöltötte, a csapat edzője Fodor Pál, szakosztályvezető Foki László volt.

1948-49-ben visszatelepültek Zamárdiba. Szily főjegyző nagy futballbarát volt, s az anyagiakat biztosította. A csapat vezetője, intéző, edző Fodor Pál volt. 1949-ben a siófoki Molnár Rudolf lett az edző.2

1950. augusztus elsejével az Erdőgazdaság vette át a futballcsapat irányítását. A régi futballpályát - a „Kapcsolóházon" túl - kiosztották házhelynek, a mostani sportpályát kisajátítással kellett visszavenni. A pályán egy vízlevezető csatorna ment keresztül, ezt megszüntették, majd megépítették az egyesület székházát. Az épülethez a faanyagot az erdészet adta, a téglát a község. A szakipari munkát társadalmi munkában - Lambert Antal kőművesmester vezetésével - a helyi kis iparosok végezték el. Ezzel egy időben kialakították a kör alakú futópályát, amellyel a déli part egyik korszerű sporttelepét hozták létre.

Az erdészet mérnökei, dolgozói tették ki a futballcsapat többségét. Kocsis Ferenc, Gubányi Imre, Czebei Sándor, Kertész Dezső, Hajdú Kálmán, Püspöki Károly stb.

A csapat a megyei I. osztályban szerepelt, a megyei bajnokságot megnyerve a területi bajnokságon is részt vettek. Popity igazgató ideje alatt kerültek ide - Máj Lajos ismeretsége folytán - Bosányszky, Nemes NB-I-es játékosok. A MEDOSZ sportkör több szakosztályt is működtetett; női, férfitorna, atlétika, röplabda, asztalitenisz. A kiemelt szakosztály a futball volt. Amíg az erdészet patronálta - 1950- 1970 között - a megyei I. osztályban jó eredményeket értek el. 1950-1954 között a csapat legjobb csatára - gólkirálya - Kertész Dezső volt.

Edzők: Bédai Ferenc, Bodola Gyula, Molnár Rudolf. A szakosztály vezetője: Eberhalt Ferenc intéző, anyagbeszerző: Sipos Gyula volt. Az atlétika, a röplabda edzéseit Dobribán Géza vezette.3

Az erdőgazdaságot 1970-ben Kaposvárra helyezték. Megszűnt a futball és a többi szakosztályok anyagi és személyi támogatása. Eredmény: a megyei I. osztályból kiestünk, és a járási II. osztályba soroltak bennünket. Itt bajnokságot nyertünk és visszakerültünk a járási I. osztályba, majd a következő évben már a megyei II. osztályban játszottunk. Ebből is kiestünk és a TAB. I. körzeti bajnokságban szerepeltünk. A körzeti bajnokságot 1996-ban megnyertük és ezzel csapatunk ismét a megyei II. osztályba jutott. A községi tanács támogatásával - az 1970-es évek után - a futballszakosztályon kívül nem állandó jelleggel az atlétika, a kézilabda és az asztalitenisz is működött.4

1995-ben a labdarúgó-szakosztály mellett megalakult a teniszszakosztály; felnőtt, ifjúsági és serdülő versenyzőkkel. Szakosztályvezető és edző: Csákovics Gyula. Működik a kosárlabda, az asztalitenisz szakosztály Hirsch Judit vezetésével. A felnőtt és ifjúsági versenyzők a területi versenyeken szép eredményeket értek el.5

Az elmúlt évtizedek sportköri elnökei: Márton Ferenc, Kamarell Károly, Novák András, Major Gyula, Kiss Balázs voltak. 1996 decemberétől Herczeg László a sportegyesület elnöke. A sportkör szakosztályainak edzői, szakosztály-vezetői az utóbbi évtizedekben gyakran változtak. Dobribán Géza az egyedüli, aki az 1960-as évek elejétől a mai napig is - az atlétika szinte minden ágában - eredményesen foglalkozik az ifjúsággal. Nemcsak edző, hanem kiváló versenyző is, amit a veterán európai és világversenyeken elért első helyezései is bizonyítanak. Az 1950-es évektől az iskola testnevelőtanárai: Szappanos Józsefné, Palotai Zoltán, Nagy Dezső, Hirsch Judit edzőként, vezetőségi tagként segítették a sportkör munkáját.6

JEGYZETEK

  1. Fodor Pál (1922) zamárdi lakos szíves közlése
  2. Kertész Dezső (1930) Foki László (1922) zamárdi lakosok szíves közlése
  3. Sipos Gyula (1915) zamárdi lakos szíves közlése
  4. Major Gyula (1941) zamárdi lakos szíves közlése
  5. Hirsch Judit (1961) zamárdi lakos szíves közlése
  6. Friesz Kázmér (1929) közlése
Futballcsapat 1949.
Futballcsapat az 1960-as évek elején
Sportpálya és az öltöző (Fotó: Vincze Béla)

 

POSTAGALAMB SPORTEGYESÜLET

A zamárdi Postagalamb Sportegyesület 1959. március 19-én alakult. Az egyesület akkor 3 fő vezetővel - Bebesi József, Fodor Pál, Papp János - és 13 taggal működött.

Egyesületi jelzésük: K-3, székhelyük Pécs (délnyugati kerület).

Az egyesületben jelentős szerepet játszanak, a Schwarcz testvérek. Az egyesület jelenlegi létszáma: 17 fő. Röptetési versenyirányuk: Szlovákia, Csehország és a volt NDK terület Rostockig. Eredményeik a 270 főt számláló versenyző közül a középmezőnyben foglalnak helyet.

Szállítási nehézségek miatt 1973-ban átigazoltak az Ny-3-as kerülethez, székesfehérvári székhellyel. Versenyprogramuk 270 km-től 1100 km-ig terjed, amely 10 versenyútból áll. Önerőből gazdálkodnak és önerőből tartják fenn magukat. A galambok szállítását egy speciálisan erre a célra kiépített gépkocsival bonyolítják le. A versenyben a postagalambnak a feleresztési helyétől a hazaérkezési helyig eltöltött tiszta röpideje számít eredménynek.1

JEGYZETEK

  1. Major Gyula (1941) zamárdi lakos szíves közlése

 

REGIONÁLIS RÁDIÓS SEGÉLYHÍVÓ ALAPÍTVÁNY, ZAMÁRDI

Alakult: 1991. június 13. Elnöke: Bartha László

Alapító tagok: Zamárdi Önkormányzat, Siófok Polgári Védelem Parancsnokság, Albafunk Kft., Székesfehérvár B.-pesti S. O. S Rádiós Segélyhívó Alapítvány, Piroschka Utazási Iroda

Zamárdi szabadstrandján a fürdővendégek létszáma évről évre nő. A bajba jutott emberek szakszerű segítése, mentése megoldatlan volt, s a hírközlés sem működött. Ezek a kényszerítő körülmények hívták életre az S. O. S alapítványt. Első lépésként 7 állandó és 6 nyári állomást hoztak létre. Ezekről az állomásokról közvetlenül hívni lehet: a mentőket, a rendőrséget, tűzoltókat. Az egyre nagyobb feladatokat ellátó szervezet elnökének munkáját két alelnök: Baranya Károly p. védelmi alezredes, dr. Nánási Ákos orvos is segíti. Rendkívüli esetek elhárítására tanácsadó testület is működik. Tagjai: mentősök, rendőrök, tűzoltók, polg. védelem, vízirendészet és a helyi polgármester.

1993-ban az Alapítvány közreműködésével egy korszerű Mercedes típusú rohammentőt ajándékozott a siófoki mentőszolgálatnak. Ezenkívül a helikopteres mentőszolgálat hírrendszerét is biztosította a 7-es út mellett.

1993-ban egy, 1994-ben hat fő fulladt meg a szabadstrand előterében. Ez tette szükségessé, hogy az Alapítvány kiterjessze tevékenységét a vízre is.

1995 őszén a Megyei Rendőrfőkapitányság egy járőrhajót adományozott az Alapítvány részére, 1996-ban már két hajót üzemeltetnek. Ez évben már meg szervezték az orvosi szolgálatot - a nyári főidényben - szárazon és vízen egyaránt. Az S. O. S-alapítvány sokoldalú, önzetlen tevékenységét dr. Nemcsók János a Balaton kormánybiztosa is elismerte, amikor elvállalta az Alapítvány díszelnöki tisztét.1 Bartha Lászlót, a Nánási orvos házaspárt, a helyi vállalkozókat és mind azokat, akik ezt az életmentő munkát végzik, csak dicséret és köszönet illeti.2

JEGYZETEK

  1. Bartha László (1945) zamárdi lakos szíves közlése
  2. Szili József (1957) zamárdi lakos szíves közlése

 

KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET

1991 augusztusában szervezték meg - Szabó István elnök vezetésével - a helyi kábeltelevíziót. A szervezők célja az volt, hogy a meglévő tv-állomások mel lett még több tv-csatorna vételét tegyék lehetővé. Igény mutatkozott a Sió (ma Balaton TV), a Duna TV és a külföldi - angol-német nyelvű - adások vételére is. Ez utóbbi egyúttal a nyaraló német vendégek szórakoztatását is szolgálja. A tagság 150 fővel indult. A bekötés teljes összege 13 000 Ft volt; ebből in duláskor 8000 forintot, üzembe helyezéskor 5000 forintot kellett befizetni.

A hálózat bővítése két ütemben történt:

A kivitelező a kaposvári „Elektró - Szinkron" vállalat volt, a rendszer karbantartását pedig az utódvállalat a „Hír - Kábel" végzi. Az éves karbantartási díj lekötési helyenként, házanként 1200 Ft. Napjainkban - 1996-ban - a tagság létszáma, illetve a bekapcsolt háza száma: 420. A kábel-tv szervezési munkáit a vezetőség: Horváth Imre, Novak Andrásné, Hosszú Gyuláné, Major Gyuláné, Friesz Gyula, Schleining Gyula, Kiss Zoltán (telepi) és Csákovics Edit társadalmi munkában végezte.1

JEGYZETEK

  1. Szabó István (1946) zamárdi lakos szíves közlése

 

EGYESÜLET ZAMÁRDIÉRT

1992. január 20-án alakult a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére.

Célul tűzték ki, hogy politikai hovatartozástól függetlenül tegyünk meg mindent Zamárdi fejlődéséért és előbbre jutásáért. Az egyesület elnöke: Simándi István, elnökhelyettes: Friesz Kázmér. A tagság létszáma: 80 fő.

1992 tavaszán az egyesület tagjai rendbe tették az évtizedek óta elhanyagolt Vaskeresztet és környékét. A kereszt lábazatát kijavították, újra festették a keresztet és fakterítéssel bekerítették. A Kőhegy tetejét is megtisztították a bozóttól, az odahordott szeméttől. A Szamárkőnél tereprendezést végeztek. A kőhöz vezető bejáratot és környékét kiszélesítették. Mind a Vaskeresztnél, mind a Szamárkőnél egy-egy felirat, emléktábla tájékoztatja az érdeklődőket keletkezésük körülményeiről. 1992. december 23-án a Pusztai-dűlőben a lerombolt és felgyújtott Egy-házas-Zamárd templomának helyére - amelyet a török 1594-ben elpusztított - egy 4 méter magas tölgyfa keresztet állítottak.

Az utóbbi években a tagság javaslatára, és a honismereti szakkör segítségével megjelentették a „Zamárdi séták" c. útikönyvet. Ismét az eredeti helyére került a „Magyar fájdalom" szobor. A templomtér rendezése, díszkivilágítása, az országzászló és az 1848-1956-os emlékkő elhelyezése-sokak kívánságára-meg valósult.

Hosszú harc után a régészeti anyag egy része visszakerült hozzánk. A Szamárkő napkorongját visszaállítottuk eredeti helyére. A Kőhegy tetején padokat, asztalokat helyeztünk el.

A felsoroltak - a teljesség igénye nélkül - is mutatják, hogy az egyesület elnöksége, a tagság összefogásával szép eredményeket ért el. A jövőben is folyamatosan figyelemmel kísérjük községünk fejlesztési terveit, s társadalmi segítséget kívánunk nyújtani környezetünk szépítéséhez, és a régi hagyományok felelevenítéséhez.

JEGYZETEK

  1. Simándi István (1927) zamárdi lakos szíves közlése

 

ZAMÁRDI ÖNVÉDELMI EGYESÜLET

Alakult: 1992. szeptember 15.

Zamárdi területén - mindenekelőtt a fürdőtelepen - az elmúlt években egyre gyakoribbá váltak a lopások, betörések. Nyáron az őrizetlenül hagyott értékek, télen az egyedülálló villák, üzletek szorulnak ellenőrzésre, védelemre. A lakosság, a nyaralótulajdonosok kérésére - a helyi körzeti megbízott, a balatonföldvári rendőrőrs támogatásával - megalakult az Önvédelmi Egyesület.

Első vezetője: Vincze Béla, őt követte Hausmann János. 1996-tól az Önvédelmi Egyesület polgárőrséggé alakult. Vezetője: Szili József vállalkozó. A tagság létszáma -jelenleg - 60 fő. A zamárdi polgárőség tagjai havi bontásban kapják meg 3-4 órás szolgálati beosztásukat. Ellenőrzéseiket - a település területén - saját gépkocsijukon végzik. A hírrendszerük az S.O.S alapítvány hírrendszerére épül.

A polgárőrség munkáját támogatják: az önkormányzat, a vállalkozók és a nyaralótulajdonosok is.

JEGYZETEK

  1. Szili József (1 957) zamárdi lakos szíves közlése

 

NŐK A BALATONÉRT EGYESÜLET

Az egyesület 1995. január 22-én alakult Alsóőrsön. Ezután jöttek létre a Balaton környéki településeken a helyi csoportok. A mozgalom elindítója Simonné Zákonyi Tünde, aki egyúttal a helyi csoportok elnöke.

Alapszabályuk: „Az Egyesület azon nők társulása, akik vagy a Balaton partján élnek, dolgoznak, tevékenykednek, vagy az ország más részein, bármely okból híveivé váltak a Balaton természeti szépségei megőrzésének, akik elfogadjál az Egyesület célkitűzéseit, hajlandók kitartó tenniakarással ennek elérését elő mozdítani, vagy az egyesület munkájában részt vállalni."

A helyi (Zamárdi) csoport 1995 áprilisában alakult 11 fővel, a jelenlegi lét szám 44 fő.

A csoport vezetője: Kalmár Imréné

Az elmúlt időszakban több akciót szerveztek: a strandon, a parkokban a elszórt hulladékot összegyűjtötték, lefestették az öltözőkabinokat, padokat, a zenepavilon oszlopait. A parti hirdetőn olvasható az Egyesület „10 parancsolat"-; magyar és német nyelven. Folyamatosan szervezik és népszerűsítik a szelektív szemét gyűjtését. Az ősz és téli időszakban pedig előadásokat rendeznek, amelyek tovább erősítik a természetvédelmi szemléletmódot. A jövőben társadalmi munkájukba még több lelkes nőt szeretnének bevonni.

JEGYZETEK

  1. Kalmár Imréné (1939) zamárdi lakos szíves közlése

 

ZAMÁRDI KŐHEGY HEGYKÖZSÉG

A hegyközség 1995. december elsején alakult. Taglétszáma: 136 fő. Elnök: Tóth Imre Mihály, elnökhelyettes; Sternóczky Károly, hegybíró Kocsis Lajos, az ellenőrző bizottság elnöke: Friesz Gyula.1

Célja: A szőlőművelés érdekeinek előmozdítása, a bortermelés színvonalának emelése, termékei piacképességének javítása, valamint a korszerű származás és minőségvédelem meghonosítása.

Feladatai: A minőség védelem érdekében összehangolja tagjai szőlészeti, borászati tevékenységét. Szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását. Ellenőrzi a szőlő- és borgazdálkodásra vonatkozó jogszabályok betartását.2

Zamárdit a hegytörvény a Dél-balatoni Borvidékbe sorolta be. Szőlőterülete: 145-150 hektár. A község területén a szőlőművelésnek évszázados hagyományai vannak. A hegyközség megalakulása előtt a zamárdi bortermelők mintegy 30 éve, hogy rendszeresen részt vesznek a körzeti, megyei és területi borversenyeken.

1995 tavaszán - még a hegyközség megalakulása előtt - rendezték meg első ízben a helyi borversenyt. A nagy érdeklődést kiváltó rendezvényt 1996-ban is megismételték.

A versenyeken az alábbi borfajták szerepeltek:

fehérborok: olaszrizling, rizlingszilváni, zöldveltelini, irsai olivér

vörösborok: kékfrankos, cweiger, merlot, cabernet

A tagság kérésére a vezetőség - ősszel és tavasszal - szakemberek bevonásával elméleti és gyakorlati bemutatókat szervezett. Az elméleti előadások után - a termelőszövetkezet területén - a gyakorlatban is bemutatták a szőlőművelés, permetezés, metszés korszerű módszereit. Az ilyen jellegű szakmai továbbképzéseket - melyen sok fiatal és középkorú bortermelő is jelen volt - a jövőben is támogatni szeretnénk.3

JEGYZETEK

  1. Tóth Imre Mihály (1938) zamárdi lakos szíves közlése
  2. A hegyközségekre vonatkozó: 1994. évi CII. törvény
  3. Tóth Imre Mihály közlése

 

KERESZTÉNY SEGÉLYSZERVEZET

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Zamárdi Szervezete 1996. február 22-én alakult.

Kozma Imre atya, a szolgálat vezetője a helyi feladatok ellátásával: Borsodi Ottóné, Friesz Józsefné, Kiss Jenőné alapító tagokat bízta meg.

A szolgálat célja: az egyre nehezülő életfeltételek mellett a rászorulók felkutatása, támogatása és lehetőség szerinti ellátása a legszükségesebbekkel, a Ma gyar Máltai Szeretetszolgálat szellemisége alapján. Szeretnénk a rászorultakat élelmiszerekkel, ruhákkal segélyezni, az egyedül élő idős embereket látogatni, esetleges gondjaikban segítséget nyújtani.

Telephelyük a volt Fővárosi Nevelőotthon kistelepén, a Petőfi Sándor utca keleti végénél található.

JEGYZETEK

  1. Kiss Jenőné: Zamárdi Hírmondó 1996. IV. évf. 2. szám 12. old.

 

   
Előző fejezet

Főoldal