Előző fejezet Következő fejezet

A VÁROS ÉS KÖRNYÉKÉNEK KÖZÉPKORI RÉGÉSZETI TOPOGRÁFIÁJA ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE

 

A Magyarország Régészeti Topográfiája sorozat1 előmunkálatainak keretén belül elkészült Hódmezővásárhely nagy részének régészeti terepbejárása. Összegezésünkben elsősorban ezeknek a dolgozatoknak településtörténeti adataira támaszkodunk.2 A bejárt terület határa a város mai közigazgatási határaival egyezik meg. így értékelésünknél nem tudtunk figyelembe venni néhány nagyon fontos, s a város középkori történetéhez szorosan kapcsolódó területet (Mártély, Székkutas stb.).

Középkori lelőhelyeink többsége a terület vizeihez kapcsolódik, ezért szükségesnek látjuk bevezetőben néhány szóval a történeti korok vízrajzi képét - amely nagyjából a Tisza-szabályozás előtti képpel egyezik - bemutatni.

Hódmezővásárhely környéke viszonylag zárt vízrajzi rendszert alkot, amelynek északi határa a Kórógy- és Mágocs-ér, déli határa a  Maros, egészen  Makóig, nyugaton a Tisza, délkeleten a Száraz-ér.3 Vízrajzilag nagyjából két részre osztható; egy mélyebb fekvésű, hajdan vizes területre, az ún. „Rét"-re, illetve a tiszántúli löszsíkság szárazabb területére, a „Mező"-re.

A két terület közötti határt a Mártély-Hódmezővásárhely-Makó vonal adja. Mivel a „Rét" a történelem folyamán mindig változatosabb életlehetőségeket kínált, mint a „Mező", általánosságban azt mondhatjuk, hogy a középkor folyamán is sűrűbben települt. Ez a megállapításunk elsősorban az Árpád-korban megfigyelhető kisebb, rövid megtelepedésre utaló lelőhelyekre vonatkozik.4

A terület régi vízrajzát mutató térképeken5 elsősorban a nagy vízállásos tavak tűnnek szembe. Ezeket a Tisza áradásai táplálták, amikor is a folyóba ömlő ereken, fokokon visszafelé áramlott a víz, s mivel a határnak nagyobb esése nincs, megrekedt a mélyedésekben. Ugyanígy a Körös és Maros áradásait is ezek a tavak vezették le, mivel jelentősebb vízválasztó nincs a folyók között. A tájat uraló tavak közül a legjelentősebb a Hó-tó, amely a terület legállandóbb tava volt. Nyugaton a Tére-ér révén a Tiszával, északon a Kenyere- és Kórógy-ér révén a Körössel, délen a Cirják-, Kövesd-, Hajó- és Száraz-ér útján a Marossal állt összeköttetésben. Négy, a vízállástól függően egymással összefüggő jelentősebb tó volt még a területen, a Sár-tó és Ökör-tó, amely már Zsigmond király 1408-as oklevelében halászóhelyként szerepel,6 a Nagy-Sík-tó, valamint a Dongórét, amely - mint a neve is mutatja - csak időszakosan volt víz alatt. A terület jelentősebb ereiről már a Hód-tó kapcsán szóltunk. A középkori hajózás, illetve halászat szempontjából is fontosak lehettek, hiszen múlt századi adatokból többről is tudjuk, hogy nagyvíz esetén gabonáshajók jártak rajtuk.7 A Hódmezővásárhely környékéről jelenleg ismert honfoglalalás és középkori lelőhelyeket a 14. térkép és a kataszter mutatja.

Területünk IX. századi lakosságának régészeti nyoma nincs, csak feltételezhetjük, hogy továbbélő avar, illetve bolgár-szláv etnikummal kell számolnunk. A honfoglaló magyarság megtelepedését hat temető is bizonyítja.8 Ezek mindegyike a köznép leletanyagát mutatja. Kiemelkedő fejedelmi leletegyüttest egyelőre nem ismerünk. A temetők viszonylag nagy száma a terület intenzív megszállását bizonyítja, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a Tisza jobb partján, vizsgált területünkön kívül, de földrajzilag közel két, nagy sírszámú temetőt is ismerünk ebből a korból.9 A sűrű megtelepedettséget a későbbi korokban is fontos tiszai átkelőhely biztosítása indokolja.

 

14. térkép. Középkori régészeti lelőhelyek

1. (Galántha 1.)'° - középkori (Galántha 23.) - honfoglalás 6. (Galántha 21.)- - Árpád-kori
templom és temető   (Szent kori temető   telep  
Mihály utcája falu) (Galántha 13.)-honfoglalás 7. (Galántha 18.)- - Árpád-kori
2. (Galántha 5.) - Árpád-kori kori   temető   és   középkori   telep  
temető és telep   szórvány '8. (Galántha 20.) - - Árpád-kori
(Galántha 6.) Árpád-kori (Galántha 24.) - Árpád-kori   telep  
szórvány   temető (Kotacháza falu) 9. (Galántha 37.) - - Árpád-kori
(Galántha 10.) - - Árpád-kori 3. (Galántha 3.) - honfoglalás   falu (Tarján)  
temető   kori temető 10. (Galántha 64.) - - Árpád-kori
(Galántha 12.) - Árpád-kori 4. (Koós   30.)   -   Árpád-kori   telep  
szórvány   telep 11. (Galántha 54.) - - Árpád-kori
(Galántha 13.)- Árpád-kori 5. (Galántha 32.) - középkori   telep  
szórvány   templom és Árpád-kori szór- 12. (Galántha 53.) - - Árpád-kori
(Galántha 14.)- - Árpád-kori vány   telep  
szórvány   (Galántha 33-34.) - Árpád- 13. (Galántha 52.) - - Árpád-kori
(Galántha 15.)- - Árpád-kori kori telep (Barc falu)   telep  
szórvány          
14. (Vályi   58.)   -   Árpád-kori telep 30. (Gergely 14.) - Árpád-kori telep 50. (Simon 12.) -kori temető honfoglalás
15. (Vályi 37.) - Árpád-kori te- 31. (Gergely 39.) - késő közép- 51. (Simon 37. XII.)      Árpád-
  lep,    templom    és    temető   kori szórvány   kori telep és temető
  (falu) 32. (Saliga) - Árpád-kori telep 52. (Simon   16.)  - Árpád-kori
16. . (Vályi   38.)   -   Árpád-kori 33. (Saliga) - Árpád-kori telep   telep  
  telep 34. (Saliga) - Árpád-kori telep, 53. (Koós IV.) - honfoglalás és
17. (Vályi 46. XVI.) - Árpád- és   templom, temető (falu)   kora Árpád-kori temető
  középkori falu, templom és 35. (Saliga) - Árpád-kori telep 54. (Koós 10.) - Árpád-kori te-
  temető   (Kéktó-rárós   falu) 36. (Saliga) - Árpád-kori telep   lep  
18. (Vályi   22.)   -   Árpád-kori 37. (Saliga) - Árpád-kori telep   (Koós   18.)   - Árpád-kori
  telep 38. (Saliga) - Árpád-kori telep   szórvány és késő középkori
19. (Vályi    19.)   -    Árpád-kori 39. (Saliga) - Árpád-kori telep   telep  
  telep 40. (Saliga)  -  késő  középkori   (Koós 19.) - Árpád-kori és
20. (Regénye 43.) - Árpád-kori   telep és temető   késő középkori i falu
  telep 41. (Simon 48.12) - Árpád-kori   (Koós VII.) - késő közép-
  (Regénye 44.) - Árpád-kori   telep   kori telep (Kopáncs falu)
  templom és templom körüli 42. (Simon   45.)   -   középkori 55. (Vályi   10.)   - Árpád-kori
  temető (Úrnépe falu)   szórvány   telep  
21. (Saliga11)   Árpád-kori telep 43. (Simon 1.) - Árpád-kori és 56. (Koós   26.)   - Árpád-kori
22. (Saliga) - Árpád-kori telep   középkori szórvány   telep  
23. (Saliga) - Árpád-kori telep   (Simon 2.) - középkori telep 57. (Koós    6.) Árpád-kori
24. (Regénye 2.) - Árpád-kori   (Simon 3.) - Árpád-kori és   telep  
  és késő középkori telep, ké-   középkori   telep,   templom, 58. (Koós XII.)  - honfoglalás
  ső román templom és temp-   temető (Batida falu)   és Árpád-kori temető
  lom kör'Jli temető 44. (Simon   13.)  -  Árpád-kori 59. (Vályi 1.) - Árpád-kori telep
  (Regénye 25.) - XVI-XVII.   telep 60. (Vályi 2.) - Árpád-kori telep
  századi telep 45. (Simon   10.)  -  Árpád-kori 61. (Vályi    11.)   - Árpád-kori
  (Regénye 40.) - XVI-XVII.   telep   telep  
  századi telep   (Simon   11.)  -  Árpád-kori 62. (Vályi    18.)   - Árpád-kori
  (Regénye 42.) - XVI-XVII.   telep   telep  
  századi szórvány (Csomor- 46. (Simon   28.)  -  Árpád-kori 63. (Vályi   23.)   - Árpád-kori
  kány mezőváros)   telep   telep  
25. (Regénye 32.) - Árpád-kori telep   (Simon  29.)  -  Árpád-kori telep 64. (Vályi 25.) -telep Árpád-kori
26. (Gergely  3.)  -  Árpád-kori telep   (Simon  30.)  -  Árpád-kori telep (Kingéc falu) 65. (Regénye 10.) telep Árpád-kori
  (Gergely 23.) - Árpád-kori 47. (Simon   18.)  -  Árpád-kori 66. (Regénye 15.) - - Árpád-kori
  telep   telep   telep  
  (Gergely 24.) - Árpád-kori 48. (Simon   6.)   -   Árpád-kori 67. (Regénye 29.) - - Árpád-kori
  telep, templom, temető   telep   telep  
  (Gergely 54.) - Árpád-kori 49. (Simon 38.) - Árpád-kori és 68. (Regénye 30.) - - Árpád-kori
  telep   késő középkori telep   telep  
  (Gergely 56.) - Árpád-kori   (Simon   34.)  -  Árpád-kori 69. (Regénye 33.) - - Árpád-kori
  telep (Szenterzsébet falu)   szórvány   telep  
27. (Gergely 12.) - Árpád-kori telep   (Simon   35.)  -   Árpád-kori telep 70. (Gergely 27.) -telep Árpád-kori
28. (Gergely 20.)     Árpád-kori telep   (Simon  41.)  -  Árpád-kori telep 71. (Simon 25.) -telep és temető Árpád-kori
29. (Gergely 13.)   Árpád-kori telep   (Simon   39.)  -  Árpád-kori telep (Gorzsa falu) 72. (Simon 16.) -telep Árpád-kori

 

Árpád-kori lelőhelyeink egyik leggyakoribb kerámiatípusa a cserépüst. Ez az edénytípus biztosan köthető a honfoglaló magyarsághoz13. Bár felszíni gyűjtésünk során nem kerültek elő a legkorábbinak tartható, biztosan a X. századra datálható darabok,14 mégis valószínű, hogy XI-XIII. századi lelőhelyeink egy része honfoglalás kori előzményekre nyúlik vissza. Tarján falu esetében (9.)15 ezt a feltételezést erősíteni látszik a 3. sz. honfoglalás kori temető közelsége is. (Ugyanezt mondhatjuk el Kotacházáról is.) Magának a Tarján törzsnévnek helynévként való megjelenését Györffy György az Ajtony legyőzése utáni telepítésekhez köti.16

Terepbejárásaink során többféle települési formát figyeltünk meg. A nagyobb erek partján, a partot szorosan követve, 500-1000 m távolságra egymástól kevés cseréppel, esetleg szórványanyaggal jelzett lelőhelyeket találtunk (19., 55., 59., 60., 61., 62., 63., 64., illetve 6., 8.). Néhány esetben víztől távol eső területeken is megfigyeltünk hasonló településformát, pl. a 10. lelőhelynél. Ezek anyaga szintén túlnyomórészt cserépbográcstöredékekből áll. Ideiglenes pásztorszállásoknak, illetve halásztelepeknek tartjuk őket.

A települések másik formáját a nagyobb mennyiségű leletanyaggal és határozott kiterjedéssel jellemezhető lelőhelyek alkotják. Ezek csaknem kizárólag vízparton foglalnak helyet, s 1-1,5 km hosszan, kb. 500 m szélességben követhetők. A helynévanyag segítségével néhányat sikerült okleveles adatokból ismert falvakkal azonosítani. Terep-bejárási adataink azonban sok tekintetben módosították az írott források alapján kialakult képet. A legtöbb falu eddig csak késő középkori oklevélből volt ismert, a gyűjtött leletanyag azonban közülük többnek a keletkezését is az Árpád-korra datálja. Az azonosított települések a következők:

 

BARC (5.)

Barc helyét valószínűleg a körtvélyesi Holt-Tisza, a töltés és a Tére-fok által bezárt területen kell keresni. Első említése 1312-ből való.17 1408-ban Solttal együtt merül fel a neve.18 A lelőhelyen először Varga Antal, a hódmezővásárhelyi Református Gimnázium tanára ásott 1895-ben, amikor is mészkő- és téglatörmeléket, valamint emberi csontokat talált. Az egykori Solt falu XVII. században még álló templomának nyomait vélte itt megtalálni.19 A valószínűleg az ásatásból bekerült leletanyagot Széli Márta már a középkori Barc faluhoz kötötte.20 A lelőhely területére eső Hunyadihalmot a század elején gátjavítási munkálatok miatt folyamatosan elhordták, s a szegedi egyetem Régészeti Intézetébe befutó jelentések nyomán 1934-ben Török Gyula,21 majd 1935-ben Banner János ásott a lelőhelyen. Banner 45 kora Árpád-kori sírt táfrt fel, a temető nagy részét azonban már a kubikmunkákkal tönkretették. A sírokat Salamon és I. László dénárjai a XI-XII. századra datálják.22 1964-ben B. Nagy Katalin terepbejárásos felmérés után tervásatást kezdett a területen.23 Célja a felszínen jelentkező Árpád-kori cserepekhez tartozó település feltárása volt. Sajnos Árpád-kori telepjelenségeket nem talált, s ugyancsak eredménytelen volt az 1971-ben indított ásatás is.24 Valószínű, hogy a falu nyomait a gátépítéskor végképp elpusztították.

 

BATIDA (43.)

Az egykori Bat ere partján található a lelőhely. Oláh Imre folytatott itt ásatást 1895-ben, mikor is az értől északra középkori templomot és temetőt tárt fel. A sírokból többek között IV. István érme került elő, a templom közeléből pedig I. Szulejmán isztambuli aranya,25 valamint Miksa császár dénára.26 A templom helyét ma is kb. 20X 20 m-es területen téglatörmelék, Árpád- és késő középkori kerámiatöredékek jeizik. A falu maga a templomtól északra, kb. 500 m-es körzetben a partvonalon helyezkedik el. Első okleveles említését 1331-bői ismerjük, 1686-ban a török seregek végleg elpusz-ították.27

 

CSOMORKÁNY (24.)

A település az ún. Csomorkányi-laposból magasan kiemelkedő háton fekszik. A templom romjai ma is látszanak.28 1892-1893-ban és 1895-ben folytattak ásatást alaprajzának tisztázására Szeremlei Sámuel, Tergina Gyula és Varga Antal vezetésével.29 A templom téglából épült, félköríves szentélyzáródású, egyszerű román kori falusi templomnak bizonyult. Szeremlei szerint a századfordulón az északi oldalon 5 m magas fala még állt. Az ásatás során a templom körüli temetőt is sikerült megtalálni. A Varga Antal által 1895-ben talált S végű hajkarikák alapján a település keletkezését a X-XI. századra tehetjük. Egy, a XII. századra datálható rézpénzlelet is előkerült a területről.30 A falu legkorábbi, XI-XIII. századi cserepekkel jellemezhető része a templomromtól délre található. A későbbi századokban a település centruma kissé eltolódott, illetve az egész falu kiterjedt. Első okleveles említése 1231-ből származik.31 A XV-XVI. században birtokperek kapcsán hallunk róla.32 A XV. században mezővárosi rangra emelik,33 amit később egy időre elveszít.34 A XVI. század második felében még lakott, 1558-ban a törökök 26 házat írnak össze,35 1564-ben Telegdi István adóösszeíró 38 házat említ.36 Ekkor városról beszélni már nem lehet. A falu végső pusztulását Petrev pasa 1566-os hadjárata okozta.37 1570-ben már hiányzik a defterből. Később sem települ újra, a forrásokban mint puszta szerepel.38

 

GORZSA (49.)

A Hód-tavi-csatorna és a földvári út között, a Batidai-csatornától keletre van a lelőhely. A XI. századtól a XVI. századig keltezhetjük a felszíni leletanyagot. Okleveles említése 1331-ből ismert először.39 Oláh Imre 1894-ben ásott a területen, Banner János is ezek alapján lokalizálja ide a falut.40 A Banner által Köveshalomként említett halom valószínűleg megegyezik a Kettőshalommal.

 

KINGÉC (46.)

Hódmezővásárhely déli határában, a Csalányos-ér déli partján, a Kingéchalom környékén, 500x800 m-es kiterjedésben Árpád-kori lelőhelyet találtunk. A határrészt és a halmot valószínűleg erről a faluról nevezték el Kingécnek. Okleveles adatunk a falura nincs, azonban a lelőhely nagy kiterjedése és gazdag leletanyaga egyértelműen jelentős településre utal. A Kingéc helynév nyelvészetileg visszavezethető az Árpádkorra.41

 

KOPÁNCS (54.)

Hódmezővásárhely délnyugati részén, a kopáncsi Sík-tó keleti partján (a volt Zsoldostanya helyén), a 15-16. dűlők között van a lelőhely. Árpád-kori és késő középkori kerámiát egyaránt találtunk. A falu első említése 1219-ből, a Váradi Regestrumból ismert.42 Említik még 1231-ben, majd 1481-ben hallunk róla utoljára.43 Valószínűleg a török pusztításnak esett áldozatul. Szeremlei a falu központját máshova helyezi,44 itt azonban Oláh Imre 1894-1895-ös feltárásán csak szórványos leleteket talált. A falu lokalizálását két XVIII. századi térkép és a terepbejárási anyag alapján sikerült elvégezni.45

 

KOTACHÁZA (2.)

Hódmezővásárhely északnyugati részén, a Tére-ér és a Tóth István ere összefolyásánál, a régi Szegedi út két oldalán viszonylag nagy, kb. 1,5 km2-es területen több szórványos Árpád-kori és késő középkori lelőhelyet találtunk. A területen két honfoglalás kori, valamint egy XI-XII. századi temető is volt. Ezek alapján feltételezzük, hogy Kotacházának is honfoglalás kori előzményei vannak. A falu egyetlen okleveles említése 1408-ból való.46 A név földrajzi névként élt tovább és öröklődött ránk (Kotacpart).

 

RÁRÓS (17.)

Hódmezővásárhely északkeleti részén, az egykori Kék-tó partján, a Vereshalom mellett állott. A halmon volt a falu temploma, melyet ma a felszínen nagy mennyiségű kőtörmelék jelez. Ezen a helyen 1894-ben Varga Antal feltárta a templom alapfalait, valamint néhány sírt is. 1952-ben Zalotay Elemér végzett leletmentést ugyanitt, amikor is a templom körüli temetőből 27 sírt tárt fel.47 A temető leletei a XI-XIV. századra datálhatok.48 A falu első említése 1456-ból származik, ekkor már pusztafaluként szerepel,49 Hunyadi János korában azonban újjátelepült.

A forrásokban megtalálható még 1462-ben, 1536-ban, 1552-ben, 1561-ben és 1574-ben. Ez alatt az idő alatt többször elpusztul és újjátelepül, az 1564. évi adóösszeíráskor már csak 26 jobbágyot említenek.50 A felszínen Árpád-kori és késő középkori cserepeket egyaránt gyűjtöttünk. Végső pusztulása a XVI. század végére tehető.

 

SZENTERZSÉBET (26.)

Hódmezővásárhely északkeleti részén, a Cirják-ér déli partján kb. 1 km hosszan Árpád-kori leletanyagot találtunk. Szeremlei Sámuel Pethő Ferenccel a felszínen levő kőtörmelék alapján 1893-ban megásta a templomot51 és a templom körüli temető egy részét, ahonnan XII-XIII. századi, frisachi dénárokkal datált sírok kerültek elő.52 A templom törmelékéből előkerült III. István-, IV. István- és II. András-pénzek a templom építését a XIII. század előttre datálják. A terepbejáráson talált XI-XIII. századi leletanyag is a falu korai keletkezésére utal. Életének valószínűleg a tatárjárás vet véget.

 

SZENT MIHÁLY UTCÁJA (1.)

A szeged-vásárhelyi műúttól északra, a Kishomoki-dűlő keleti oldalán, egy ma használatban levő homokbánya területén feküdt. Gazdapusztai Gyula 1957-ben késő középkori templomot és temetőt talált itt.53 A falut 1446-ban Tarjánnal együtt említik,54 majd beolvad Hódmezővásárhelybe. Sajnos a falu helyét a földkitermeléssel teljesen elpusztították.55

 

TARJÁN (9.)

Hódmezővásárhely északnyugati részén, a Pap ere nyugati oldalán kb. 1,5 km hosz-szan húzódik a lelőhely. Kizárólag XI-XIII. századi leleteket találtunk, így valószínű, hogy a tatárjárás után vagy nem települt újjá, vagy összébb települt Vásárhely és Tarján.56 Szeremlei a falu helyét a későbbi városrész alapján nagyjából helyesen határozta meg, azonban tévesen a tarjánvégi avar temetőt tartotta a falu temetőjének. Ezt a tévedést Széli Márta is átveszi.57 Sokkal inkább köthetjük a 3. lelőhely honfoglalás kori sírjait a telephez, s így feltételezhetjük, hogy Tarján már a honfoglalás korában lakott terület volt.

 

ÚRNÉPE (20.)

Hódmezővásárhely keleti határában, a Kakasszéki-ér északi partján jelentős Árpádkori lelőhely található. A falu templomát téglatörmelék jelzi. Szeremlei Sámuel 1893-ban folytatott ásatása során megtalálta az egyhajós, félköríves záródású, egyszerű falusi templomot.58 A lelőhelyet már Szeremlei is Úrnépével azonosította. A falu valószínűleg a tatárjárás során pusztult el, a források 1462-ben már pusztaként említik.59 A XVI. században Csomorkány tartozékaként szerepel.60

A fentiek alapján rendkívül sűrű településhálózat képe bontakozik ki az Árpádkorban, ahol a természeti viszonyoktól függően a falvak 4-5 km távolságra helyezkedtek el egymástól. Hasonló településsűrűséget figyelt meg Mesterházy Károly Hajdú-Bihar megyében,61 és Kovalovszki Júlia Doboz környékén.62 Mivel a leletanyag a legtöbb esetben több évszázados egy helyben lakást bizonyít, nem tekinthetjük ezeket a falvakat félnomád közösségek rövid ideig lakott szállásainak, hanem már a X-XI. századtól letelepedett, földműves-állattenyésztő lakosság falvainak kell tartanunk őket.63 Megtelepedett életmódra utalnak a régészeti ásatások során feltárt Árpád-kori háztípusok is. Hódmezővásárhely szorosan vett területén ugyan még nem kerültek elő e korból házak, azonban a szomszédos Orosháza határában, Kardoskúton hiteles ásatásból ismerjük a korszak jellegzetes, földbe mélyített, kemencés házait.64

Ez a kép jelentősen csak a XIII. században változik meg, az ún. falupusztásodás eredményeként. A XIII. század elejétől ugyanis a legelőváltásról a fejlettebb két-, majd háromnyomásos gazdálkodásra való áttéréssel párhuzamosan megindul a kisebb falvak elnéptelenedése, illetve összetelepülése.65 Ezt a tendenciát erősítette a tatárjárás pusztítása. Terepbejárási eredményeink is alátámasztják ezt a megfigyelést, hiszen több lelőhely esetében a leletanyag a XIII. században lezárul (így az okleveles adatokkal azonosított falvaknál: Úrnépe, Tarján és Szenterzsébet esetében). Eltűnnek a korábban említett, pásztor-, illetve halászszállásokként értékelt kisebb települések is. Az össze-telepedés eredményeképpen jött létre Hódvásárhely is a XIV. század közepe felé. (Hód és Vásárhely pontos topográfiai helyét régészeti terepbejárás módszerével megállapítani nem tudtuk, hiszen mindkét falu a mai belterületre esik.)

A falvak pusztulásának második nagy korszaka a török uralom időszakára esik. Az elpusztult falvak lakosságának nagy része valószínűleg Hódvásárhelyre költözött be, s a török kiűzése után sem telepítették újjá a falvakat.

A XVII-XVIII. századból már csak szórványos terepbejárási adataink vannak.66 Ezekben a településekben már az Alföld tanyatelepüléseinek őseit láthatjuk.

 


Lábjegyzetek:

  1. Megjelent kötetei:
    1. Veszprém megye Régészeti Topográfiája. Bakay Kornél-Kalicz Nándor-Sági Károly: A keszthelyi és tapolcai járás. Bp., 1966. 266.
    2. Veszprém megye Régészeti Topográfiája.  Éri István-Kelemen  Márta-Németh   Péter-Torma István: A veszprémi járás. Bp., 1969. 340.
    3. Veszprém megye Régészeti Topográfiája.  Bakay  Kornél-Kalicz  Nándor-Sági  Károly: A devecseri és sümegi járás. Bp., 1970. 322.
    4. Veszprém megye Régészeti Topográfiája. Dax Margit-Éri István-Mithay Sándor-Palágyi Szilvia-Torma István: A pápai és zirci járás. Bp., 1972. 290.
    5. Komárom megye Régészeti Topográfiája. Horváth   István-H. Kelemen   Márta-Torma István: Esztergom és a dorogi járás. Bp., 1979. 455.
  2. Galántha Márta: Hódmezővásárhely északnyugati részének régészeti topográfiája és település története. (Kézirat.) Szeged, 1977.; Gergely Anna: Hódmezővásárhely északkeleti részének régészeti terepbejárása. (Kézirat.) Szeged, 1979.; Koós Judit: Hódmezővásárhely délnyugati részének régészeti topográfiája és településtörténete. (Kézirat.) Szeged, 1979.; Regénye Judit: Hódmezővásárhely keleti határának régészeti topográfiája. (Kézirat.) Szeged, 1979.; Simon Katalin: Hódmezővásárhely déli részének régészeti topográfiája és településtörténete. (Kéz irat.) Szeged, 1979.; Vályi Katalin: Hódmezővásárhely északkeleti határának régészeti topográfiája. (Kézirat.) Szeged, 1977. A kéziratok a szegedi Móra Ferenc Múzeum Régészeti Adattárában találhatók meg. Itt mondunk köszönetet a felsorolt szerzőknek dolgozatuk fel használásáért. Felhasználtuk még Saliga László (Móra Ferenc Múzeum) ide vonatkozó terepbejárási adatait is, amiért szintén köszönetet mondunk. Az anyag jelenleg még feldolgozás alatt áll.
  3. A vízrajzi leírásnál elsősorban Bodnár Béla művére támaszkodtunk: Hódmezővásárhely és környékének régi vízrajza. SZABK, III. 5. 1928. (A továbbiakban: Bodnár 1928.)
  4. A településeknek a természetes vizektől való eltávolodását kb. időszámításunk kezdetétől figyelhetjük meg.
  5. Bodnár 1928.
  6. Fejér Georgius: Codex diplomatkus Hungariae ecelesiasticus ac civilis. Studio et opera. I-XLI1I. Budae, 1829-1844. X. 3. 86.
  7. Bodnár 1928. 43., 36.
  8. A térképen a 2, 3, 50, 53, 58 számok alatt.
  9. Szeged-Algyő 258. kútkörzet, Kürti Béla ásatása, AÉ, 1974/2. 320.; 1975/2. 305.; Sándor-falva-Eperjes, Galántha Márta leletmentése, 1980: Fodor István; A Sándorfalva-eperjesi honfoglaláskori temető. Múzeumi kutatások csongrád megyében. 1981. 47-50.
  10. Kataszterünkben a lelőhelyek sorszáma a térképszámozással egyezik. A sorszám után zárójelben közölt név és szám a hivatkozott kézirat lelőhelyszámozásának felel meg (lásd 2. jegyzet).
  11. Saliga László területéről lelőhelyszámot közölni nem tudunk, mivel az anyag még feldolgozás alatt áll.
  12. A Simon Katalin neve mögött feltüntetett szám a kézirat kataszterszámával egyezik meg, a lelőhelyek sorszámát innen lehet visszakeresni.
  13. Fodor István: Cserépüstjeink származása. AÉ, 1975/2. 250-265. (A továbbiakban: Fodor 1975.)
  14. Uo. 260-261.
  15. A lelőhelyekre való hivatkozásnál minden esetben a térkép, illetve a kataszter számozását használjuk.
  16. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1963. 186. (A továbbiakban: Györffy 1963.)
  17. Uo. 847.
  18. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. Bp., 1890. 694. (A továbbiakban: Csánki 1890.); Szeremlei Sámuel: Hód-Mező-Vásárhely története. I-V. Hódmezővásárhely, 1900-1913. II. 290. (A továbbiakban: Szeremlei 1900-1913.)
  19. Uo. II. 415.
  20. Széli Márta: Elpusztult falvak, Xl-XVl. századbeli régészeti leletek Szeged és Hódmezővásárhely határában. Dolg. Sz., 1940. 170. (A továbbiakban: Széli 1940.)
  21. Török Gyula: Bronzkori telep a Hunyadihalmon. Dolg. Sz., 1935. 153-156.
  22. Banner János: A hódmezővásárhelyi múzeum ásatásai 1935-ben. Dolg. Sz., 1937. II. 67.
  23. MNM Adattár XIV. 187/1965. B. Nagy Katalin 1964-es feltárási dokumentációja.
  24. Uo. XXII. 339/1971., VII. 80/1972., XXI. 179/1974. B. Nagy Katalin jelentései és ásatási dokumentációja.
  25. Banner János: Ásatások a hódmezővásárhelyi határ batidai és gorzsai részében. Dolg. Sz., 1933-1934. II. 251. (A továbbiakban: Banner 1933-1934.); Banner János: A hódmezővásárhelyi Városi Múzeum Régészeti Osztályának első öt éve. Szeged, 1934. 25. (A továbbiakban: Banner 1934.); Szeremlei 1900-1913. II. 298.
  26. Banner János-Bálint Alajos-Párducz Mihály: A hódmezővásárhelyi református főgimnázium régiséggyűjteménye. Dolg. Sz., 1937. 185. (A továbbiakban: Banner-Bálint-Párducz 1973.).
  27. Inczefi Géza: Földrajzi nevek névtudományi vizsgálata (Makó környékének földrajzi nevei alapján). Bp., 1970. 150. (A továbbiakban: Inczefi 1970.); Banner 1934. 25.; Györffy 1963. 847.
  28. Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. 1—II., Bp., 1896-1897. II. 121. (A továbbiakban: Borovszky 1896-1897.); Gerecze Péter: Magyarország műemlékei. Bp., 1906. 275.; Rómer Flóris: A csomorkányipuszta templom. AÉ, IV. 1870. 45.
  29. Szeremlei 1900-1913. II. 313-136.; Varga Antal: A hódmezővásárhelyi ásatásokról. AÉ, 1894. 135.
  30. Huszár Lajos: XII. századi rézpénzlelet. FA, 1964. 145-153.
  31. Borovszky 1896-1897. I. 71.
  32. Szeremlei 1900-1913. II. 306. 137-138., 169.; Borovszky 1896-1897. 11. 117.; Szeremlei 1900-1913. II. 225.; Uo. IV. 20-24.;   Uo. V. 709.
  33. Uo. II. 225.
  34. Uo. IV. 20-24. V. 709.
  35. Borovszky 1896-1897. II. 119.
  36. Szeremlei 1900-1913. V. 712.
  37. Uo. V. 712-13.
  38. Uo. V. 715.
  39. Györffy 1963. 857.
  40. Banner 1933-1934. II. 253.
  41. Inczefi 1970. 185-186.
  42. Györffy 1963. 861.
  43. Széli 1940. 175.
  44. Szeremlei 1900-1913. II. 369.
  45. Vertics József térképe 1774-ből OL S. 82. No. 188. és 1781-ből OL S. 82. No.139/1. Károlyilevéltár anyaga.
  46. Csánki 1890. 699.
  47. MNM Adattár 12. R. I.
  48. Szeremlei 1900-1913. II. 406-409., V. 808.
  49. Uo. II. 406.
  50. Borovszky 1896-1897. I. 210.
  51. Szeremlei 1900-1913. II. 326.
  52. Uo. II. 323., 325-326.; Banner-Bálint-Párducz 1937. 187.
  53. TJM Adattár 38., 49. Gazdapusztai Gyula leletmentési jelentése.
  54. Csánki 1890. 702.; Széli 1940. 176.
  55. A falút Blazovich László máshová, lelőhelyüktől mintegy 4-5 km-re északkeletre, a Hód-tó és a Kis-tó közötti gázló tájára lokalizálja: Blazovich László: A mezővárosi fejlődés néhány sajátossága a középkori Hódmezővásárhelyen és környékén. Századok, 1983/2. 398-399.
  56. Szeremlei szerint Tarján még a mohácsi vész előtt olvadt be a város területébe: Szeremlei 1900-1913. II. 438., 452.
  57. Széli 1940. 175.; Szeremlei 1900-1913. I. 19., 95., 43., II. 437.
  58. Uo. II. 442-445., Széli 1940. 177.
  59. Szeremlei 1900-1913. II. 442-444.
  60. Uo. IV. 21., V. 859.
  61. Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980. 12-31. (A továbbiakban: Mesterházy 1980.)
  62. Kovalovszki Júlia: A dobozi és a basahalmi Árpád-kori faluásatások. FA, XVI. 1964. 127— 130.; Kovalovszki Júlia: Előzetes jelentés a dobozi Árpád-kori faluásatásról (1962-1974). AÉ, 1975/2. 204-222.
  63. Mesterházy 1980. 31.
  64. Méri István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. RF, 11. 12. 1964. 82.
  65. Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon (X-XV. század). Akadémiai Kiadó, Bp., 1971. 139-153.
  66. Regenye Judit: Hódmezővásárhely keleti határának régészeti topográfiája. (Kézirat.) Szeged, 1979. 25., 40., 42. lelőhely.

   
Előző fejezet Következő fejezet