Előző fejezet Következő fejezet

Nyugati árkádok

 

 
CSANÁD VEZÉR LEGYŐZI
AJTONYT ÉS MEGHÓDÍTJA A
KERESZTÉNYSÉGNEK
A TISZAI RÉSZEKET
Bronz dombormű, 200 x 224 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
PÁSZTOR JÁNOS (1881–1945) alkotása
CHIEF CSANÁD DEFEATED
AJTONY, AND CONQUERED THE
TISZA TERRITORIES TO
CHRISTIANITY
Bronze relief, 200 x 224 cm
installed on 25 October 1930
Sculptured by PÁSZTOR JÁNOS (1881–1945)
   
Csanád vezér Szent István király unokaöccse volt, aki hadvezérként támogatta az államalapító uralkodó törekvéseit az egységes keresztény állam megteremtése érdekében. Amikor első királyunk államalapító tevékenységének részeként az egyes területek urait legyőzte és ott a királyi-állami közigazgatást megteremtette, akkor kerülhetett sor az egyházi közigazgatás kialakítására is. Csanád vezér valamikor 1027–1028 körül e terület nagyhatalmú urát, Ajtonyt győzte le. A Marosvár székhellyel működő hatalmas területen létrehozták Csanád vármegyét, amely Csanád vezér nevét vette föl. Ő volt a vármegye első ispánja, az egyházmegye megalapítója.
Az emlékmű Rerrich Béla terve alapján készült. A város történetét befolyásoló jelentős történelmi események megörökítésének szándékával került az emlékcsarnokba. Középen Csanád vezér hadi öltözetű lovas alakja látszik. A bal oldali jelenetben a páncélos katonák egyike Ajtony levágott fejét tartja. A jobb oldali jelenet a keresztény hitre térítést ábrázolja. Fölül, az íves mezőkben balról Szent István koronás arcmása látható, jobbról Szent Gellért püspöké, a kisebb ívekben az evangélisták jelképei.
Chief Csanád was King Saint Stephen's nephew who as a commander supported the efforts of the state founder king to establish the unified Christian state. The church administration could be created when, as part of our first king's state founding endeavours, the lords of certain lands were defeated where the royalstate administration was established. Chief Csanád defeated Ajtony, the powerful lord of this area in about 1027-1028. Called after Chief Csanád, Csanád County was established in the enormous territory with the seat in Marosvár. He was the first lord-lieutenant, the founder of the diocese. Based on Béla Rerrich's design, the memorial was taken to the Pantheon with the intention to commemorate significant historical events influential to the history of the city. In the middle, Chief Csanád can be seen on a horse and in military garment. In the left scene, one of the armoured soldiers holds Ajtony's head chopped off. The right scene shows the conversion to Christianity. Above in the arched field, on the left, King Saint Stephen's crowned portrait, on the right, Saint Gerard's portrait, in the smaller arches, the Evangelists' symbols can be seen.
   

   
 
BALÁZS BÉLA
író, filmesztéta
Szeged, 1884. augusztus 4.
Budapest, 1949. május 17.
Bronz, kétszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1979. május 6-án.
VARGA IMRE (1923–) alkotása
BÉLA BALÁZS
writer, film aesthetician
Born in Szeged, 4 August 1884
Died in Budapest, 17 May 1949
Bronze bust, two times life-size
Installed on 6 May 1979
Sculptured by IMRE VARGA (1923–)
   
A világhírű filmtudós, a filmesztétika úttörője, a jeles költő, drámaíró Szegeden született, itt nevelkedett. A 20. századi magyar kultúra egyik fontos egyénisége, munkássága – többek között – barátaira Bartók Bélára, Kodály Zoltánra, Lukács Györgyre is hatott. Az 1919-es tanácsköztársaság írói direktóriumában vállalt szerepe miatt emigrációba kényszerült. A háború után hazatért, 1945-46 telén szülővárosában írta Álmodó ifjúság című önéletrajzi regényének java részét. Drámáit, novelláit és regényeit az elmélyült lélektani ábrázolás teszi jelentőssé.
A kékszakállú herceg vára (1910), A fából faragott királyfi (1912) című művei Bartók Béla zenéjével váltak a magyar és az egyetemes zenekultúra részévé. Filmművészeti vonatkozású írásai a filmelmélet klasszikusai közé emelik. A szobor felállítását 1974-re tervezte a város, Balázs Béla születésének és halálának kerek évfordulójára. Virtuózan mintázott, verista portrészobor. Az idős Balázs Bélát ábrázolja, födetlen fejét kissé balra biccentve bontakozik ki jóságos mosolyú arcmása a kabát vaskos formáinak öleléséből. A szobor felállításával a szegedi illetőségű szellemi nagyságok emlékeit gyarapította a város.
He was a world famous scientist of film art, a pioneer of film aesthetics, a prominent poet and a playwright who was born in Szeged and grew up here as well. He was one of the noteworthy characters of the 20th century's Hungarian clture; among others, his life-work affected Béla Bartók, Zoltán Kodály and György Lukács as well. Because of his role in the writers' directorate during the Hungarian Soviet Republic of 1919, he was forced to immigrate. After the Second World War, he returned to Hungary, and in the winter of 1945-46, he wrote the greater part of his
autobiographical novel, the Dreaming Youth. The profound psychological depiction makes his dramas, short stories and novels extraordinary. The Bluebeard's Castle (1910), The Wooden Prince (1912) became part of the Hungarian and universal music culture with the music by Béla Bartók. His writings concerning cinematic art elevated him to the sphere of classics of the theory of motion picture. The city planned to erect the sculpture by 1974, by the round anniversary of Béla Balázs's birth and death. It is a portrait sculpture virtuously modelled in veristic manner. It portrays the elderly Béla Balázs whose kindly smiling face emerges from the embrace of the heavy coat nodding his uncovered head a little to the left. By erecting this sculpture, the city enriched the memorials of intellectual celebrities associated with Szeged.
   

   
   
CSAHOLI FERENC
csanádi püspök
(?) 1495 Mohács,1526. augusztus 29.
Bronz dombormű 220 x 224 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
SZENTGYÖRGYI ISTVÁN (1881–1938) alkotása
FERENC CSAHOLI
Bishop of Csanád
Born in 1495, Died in Mohács, 29 August 1526
Bronze relief, 220 x 224 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ISTVÁN SZENTGYÖRGYI
(1881–1938
A főúri pártharcok következtében erőiben megosztott ország maroknyi hadserege 1526-ban döntő vereséget szenvedett a török hadaktól a mohácsi csatatéren. Nemzeti függetlenségünk négy évszázadra megszakadt. A huszonnégyezer magyar között itt esett el a fővezér, Tomory Pál kalocsai érsek (1475?–1526) és II. Lajos magyar király (1506–1526), aki menekülés közben a Csele patakba veszett. Csanád egyházmegye püspöke, Csaholi Ferenc is itt halt meg. Mohács után Csanád megye és Szeged török uralom alá került.
A neoreneszánsz ihletettségű bronz dombormű a csanádi püspök személyével összefüggésben a város történetéhez tartozó eseményt örökíti meg. A jelenet Csaholi Ferenc holttestének megtalálását ábrázolja és a neves egyházfit megillető végtisztesség megadására való készülődést. A balról kialakított fülkében Tomory érsek domborműves alakja látható hadvezérként, karddal és kereszttel kezében, jobbról pedig II. Lajos alakja látszik, karddal és országalmával, fején királyi koronával ábrázolva. Felirat: CSAHOLI FERENC CSANÁDI PÜSPÖK / HŐSI HALÁLA A MOHÁCSI CSATATÉREN / 1526 AUGUSZTUS 29.
The country's handful army divided in its power due to the aristocratic party struggles suffered a final defeat from the Ottoman troops on the battlefield of Mohács in 1526. Our national independence broke for four centuries. Among the twenty-four thousand Hungarians, here died the commander-in-chief, Pál Tomory, Archbishop of Kalocsa (1475?-1526) and Louis II Hungarian King (1506- 1526) who drowned in the stream of Csele in his flight. Ferenc Csaholi, Bishop of Csanád Diocese, also died here. After Mohács, Csanád County and Szeged got under the rule of the Turks.
The bronze relief inspired by Neo-Renaissance represents an event associated with the bishop and connected to the history of the city. The scene captures the finding of Ferenc Csaholi's body, and the preparation for paying the last honours to a renowned churchman. In the niche on the left, Tomory Archbishop's relief figure can be seen as a commander with a sword and a cross in his hands; on the right, Louis II is portrayed holding a sword and globe in his hands and the royal crown on his head. The inscription is the following: FERENC CSAHOLI, BISHOP OF CSANÁD / HIS HEROIC DEATH ON THE BATTLE FIELD OF MOHÁCS / 29 AUGUST 1526.
   

   
   
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR
festő
Kisszeben, 1853. július 5.
Budapest, 1919. június 20.
Bronz, kétszeres életnagyságú félalak,
elhelyezték 1979-ben.
KISS KOVÁCS GYULA (1922–1984) alkotása
TIVADAR CSONTVÁRY KOSZTKA
painter
Born in Kisszeben, 5 July 1853
Died in Budapest, 20 June 1919
Bronze half figure, two times life-size
Installed in 1979
Sculptured by GYULA KISS KOVÁCS
(1922–1984)
   
Csontváry a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakja. Művészete egyedülálló jelenség, amelyet álomittas líra, monumentális kompozíciók, expresszionista hevülettel telített ábrázolás jellemez. Festészetét varázsos színvilág, mágikus realizmus és sajátosan egyéni szimbólumteremtő erő teszi egyedivé. Hatalmas méretű festményei monumentális víziók. A lélek legmélyebb örvényeit járta meg, belső vízióival tusakodva alkotta meg életművét, amely a modern magyar festészet örökbecsű kincse, művei csak a művészettörténet nagy produktumaihoz mérhetők. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de igazából nem tartozott egyik elhatárolható irányzathoz sem.
A szobor alkotóját a festőzseni közismert önarcképe ihlette. Jobbjában ecsetet tart, baljában festőpalettát, a zsenik elszántságával, a nagyot vállalók parttalan öntudatával néz szembe velünk. A szobor híven megidézi az alkotás lázában égő művész szenvedélyes prófétai küldetéstudattól elhivatott alakját. A portrét a festő halálának 60. évfordulóján helyezték el, arra is emlékeztetve, hogy a szegedi nagy árvíz idején a városban tartózkodott, részt vett a mentésben és ez az élmény jelentős hatással volt festői pályájának alakulására.
Csontváry was one of the most original characters of modern Hungarian painting. His art is unparalleled phenomenon that is characterized by dreamy lyricism, monumental compositions and by depiction rich in expressionistic zeal. Fascinating colours, magical realism and a peculiar creative force of symbols make his painting unique. His paintings of great dimensions are monumental visions. He lived through the deepest turmoils of the soul and created his oeuvre struggling with his internal visions that is a forever treasure of modern Hungarian painting. His works of art can only be compared to the great achievements of art history. Though his paintings are associated with Expressionism and Post-Impressionism, indeed, he did not belong to any of the distinct schools .
The well known self-portrait of the painter genius inspired the sculptor. Holding a brush in his right hand, a painter's palette in the left one, he faces to us with the determination of a genius, with the limitless self-assurance of the ones taking a lot upon themselves. The sculpture truly expresses the figure of the passionate artist with prophetic missionary zeal being in a fever of creation. The portrait was installed on the 60th anniversary of the painter's death reminding us also that the painter stayed in Szeged at the time of the Great Flood, and took part in the rescuing works. This experience had a great influence on his future painter's career.
   

   
   
ERKEL FERENC
zeneszerző
Gyula, 1810. november 7.
Budapest, 1893. június 15.
Mészkő, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
FERENC ERKEL
composer
Born in Gyula, 7 November 1810
Died in Budapest, 15 June 1893
Limestone bust, 5/4 life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A romantikus magyar zene legjelentősebb alakja, a verbunkos muzsikán alapuló magyar nemzeti opera megteremtője. Legjelentősebb művei között tartjuk számon a Hunyadi Lászlót (1844), pályája csúcsán írta a Bánk bánt (1861), melynek szövegkönyve Egressy Béni munkája. Kölcsey Ferenc Himnuszának megzenésítője (1845). A nemzeti zenei élet fáradhatatlan szervezőjeként – pedagógiai tevékenysége mellett – zenei intézményeket alapított. (Filharmóniai Társaság, Országos Magyar Daláregyesület). Igazgatója és zongoratanára volt a Zeneakadémiának, egy évtizeden át a Nemzeti Színház főzeneigazgatói állását töltötte be, az Operaház főigazgatója volt 1884-ben. A múlt század második felében a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitódarabjaként leggyakrabban valamelyik operáját játszották.
Az életnagyságú, mészkő portrészobor a Stróbl-hagyatékból került az emlékcsarnokba. Keletkezése jóval korábbi, egyes adatok szerint 1882-ben készülhetett. Stróbl Alajos, a magyar akadémikus szobrászat korszakos jelentőségű alkotója kortársként hiteles portrét készített Erkelről. A zeneszerzőt korhű öltözetben, a nemzeti romantika szobrászi elveihez hű modorban, részletező alapossággal ábrázolta. A mészkőből faragott portré számára előnyös, hogy íves záródással kialakított fülkében helyezték el.
He was the greatest composer of Hungarian romantic music, the founder of the Hungarian opera based on verbunko. Among his works of primary importance are László Hunyadi (1844) and Bánk bán (1861) that he composed to the libretto by Béni Egressy at the culmination of his career. To the Himnusz (Anthem) of Ferenc Kölcsey he composed the music. Besides his pedagogical activities as an untiring organizer of music life, he founded several music institutions (Philharmonic Society, National Choral Society). He was the director of the Academy of Music and acted also as a piano master there; for one decade, he was the chief music director of the National Theatre; in 1884, he was the director general of the Opera House. In the second halfof the last century, one of his operas was most often staged as an opening play at the Szeged Open-air Theatre Festival.
The life-sized, limestone portrait sculpture was taken to the Pantheon from the Stróbl's collection. According to some records, it may have originated from 1882. As a contemporary, Alajos Stróbl, the foremost rank of Hungarian academic sculpture, made an authentic portrait of Erkel. He portrayed the composer in a period garment, in a manner faithful to the sculptural principles of national romanticism and with detailing thoroughness.
   

   
   
KÖLCSEY FERENC
költő
Sződemeter, 1790. augusztus 8.
Cseke, 1838. augusztus 24.
Bronz, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 2001. január 21-én.
FŰZ VERONIKA (1951–) alkotása
FERENC KÖLCSEY
poet
Born in Sződemeter, 8 August 1790
Died in Cseke, 24 August 1838
Bronze bust,
one and a laf times life-size
Installed on 21 January 2001
Sculptured by VERONIKA FŰZ (1951–)
   
A Himnusz költője, a reformkor egyik legjelentősebb alakja. Jogásznak tanult, de végül nem jelentkezett ügyvédi vizsgára. A Szatmár vármegyei Csekére vonult vissza. A vármegye főjegyzőjeként kapcsolódott be az 1832-ben kezdődő reformországgyűlésbe. Mint politikus a reformok híve volt, küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerűsített átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Sokoldalú, gazdag, filozófiailag korszerűen kiművelt írói egyéniség, kitűnő szónok volt. Részint elégikus, részint ódai szárnyalású hazafias költeményeiben a reformkor hol keserű, hol bizakodó hangulatát megrázó erővel fejezte ki. Parainesise (1837) fontos erkölcsnevelő olvasmány. 1823. január 22-én tisztázta le Himnusz című nagy költeményét, amely Erkel Ferenc zenéjével lett Magyarország nemzeti himnusza.
Emlékművét a Himnusz megalkotásának emlékét őrző napon, a Magyar Kultúra Napja alkalmából avatták föl. A Dóm téri Nemzeti Emlékcsarnokban létesített Kölcsey-emlékhellyel régi adósságát törlesztette a város. A reformkor költőjének bronz mellszobrát két nagy zeneszerzőnk Liszt Ferenc és a Himnusz zenéjét író Erkel Ferenc szobra között carrarai márvány konzolon helyezték el. Alatta, a 2003- ban elhelyezett márványtáblán a Himnusz első versszaka olvasható.
He was the writer of the Himnusz, and ranked among the most prominent characters of the Reform Era. First he studied to be a jurist, but finally he did not apply for his lawyer exam. He retired to Cseke in Szatmár County. As the chief notary of the county, he joined in the reform National Assembly in 1832. As a politician, he favoured the reforms, he fought for the reannexation of Transylvania and other territories, for the transformation of the constitution in order to modernize it by liberation of the people as well as for the rights of the Hungarian language. He was a versatile, philosophically educated writer and an excellent orator. In his both elegiac and ode like patriotic poems, he expressed the either disappointed and optimistic atmosphere of the Reform Era with soul-stirring force. His Parainesise (1837) is a moralizing reading. On 22 January 1823, he finalized his Himnusz that became the anthem of Hungary with the music by Ferenc Erkel.
His memorial was inaugurated on the Day of Hungarian Culture that commemorates the birth of the Himnusz. By establishing the Kölcsey memorial place in the National Pantheon, the city redeemed an old debt. The bronze bust of the poet was placed on a console of Carrara marble between our two great composers, Ferenc Liszt and Ferenc Erkel, the latter composed music to the Himnusz. Under the bust on the marble table placed there in 2003, the first line of the Himnusz can be read.
   

   
   
LISZT FERENC
zeneszerző
Doborján, 1811. október 22.
Bayreuth, 1886. július 31.
Carrarai márvány, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
FERENC LISZT
composer
Born in Doborján, 22 October 1811
Died in Bayreuth, 31 July 1886
Carrara marble bust,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A 19. század európai zenei életének vezéralakja, zeneszerző, zongoravirtuóz. Művészetével az egyetemes zenetörténet számára ismertté tette a magyar zenei hagyományokat, melódiakincsünket. Rendkívül termékeny zeneszerzői munkásságához új műformák kapcsolhatók. A 19. századi programzene, az oratórium és az egyházi zene reformereként tartja számon a zenetörténet. A zongoramuzsikát kolorisztikus zenekari szellemben teremtette újjá művészetében. Sokat tett a magyar zeneélet felvirágoztatásáért is, alkotó zsenije elismeréseként az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első elnökének és tanárának választották. Az intézmény 1925 óta viseli nevét. Emlékére 1933-tól Budapesten zenei versenyeket rendeznek, 1952-től pedig kiemelkedő előadóművészeinket Liszt-díjjal tüntetik ki.
A carrarai márvány mellszobor szintén a Stróbl-hagyatékból származik. Virtuóz szobrászi munka, amely 1880 tájékán készülhetett, s a korra jellemző akadémikus portrészobrászat megtestesítője. A modelljét személyesen ismerő, kortárs szobrász természetes törekvésének kell tartanunk a feltétlen portréhűség teljesítését. A művet kvalitásai emelik ki az emlékcsarnok szobrainak sorából. A nagy zeneszerzőhöz és művészhez méltó romantikus lobogású, ihletett alkotás, amely Liszt Ferencet mégis életszerűen, tárgyilagosan idézi elénk.
He was the leading character of the 19th century's European music, a composer and piano virtuoso. With his art, he made the Hungarian music traditions and our melody treasures known for the universal music history. New music genres can be associated with his extremely productive composer work; the music history considers him as a reformer of the 19th century’s programme music, oratorio and church music. He recreated piano music in the spirit of colouristic orchestra in his music art. He did a lot for the prosperity of Hungarian music life; as recognition of his creative genius, he was elected the first president and a master of the Academy of Music opened in 1875. The institution was named after him in 1925. In commemoration of him, music contests have been organized since 1933. Our outstanding musicians have been awarded with the Liszt Prize since 1952.
The bust of Carrara marble is also from the Stróbl's collection. It is a virtuosic sculptural work that was supposedly made around 1880 embodying the academic portrait sculpture of the period. We have to consider the faithfulness of the portrait as a natural endeavour of the contemporary sculptor who knew his model in person. Owing to its qualities, this work is distinct from the other sculptures of the Pantheon. Though it portrays Ferenc Liszt realisticly and objectively, it is a romantically vibrating and inspired work worthy of the great composer and artist.
   

   
   
EÖTVÖS LORÁND
fizikus, író, miniszter
Buda 1848. júl. 27 Budapest, 1919. ápr. 8.
JEDLIK ÁNYOS fizikus
Szimő, 1800. jan. 11–Győr, 1895. dec. 13.
Haraszti mészkő, dombormű, 190 x 100 cm,
elhelyezték 1930–1932 között.
KÖRMENDI FRIM JENŐ (1886–1959) alkotása
LORÁND EÖTVÖS
physicist, writer, minister
Born in Buda, 27 July 1848, died in Budapest, 8 April 1919
ÁNYOS JEDLIK physicist
Born in Szimő, 11 Jan 1800, Died in Győr, 13 Dec 1895
Haraszt limestone relief, 190 x 100 cm
Installed between 1930 and 1932
Sculptured by JENŐ KÖRMENDI FRIM (1886–1959)
   
Báró Eötvös Loránd a gravitációs tér kutatója, a rendszeres kísérleti és elméleti fizikai kutatások első nagy hazai művelője volt. Legjelentősebb felfedezése a geofizikai kutatásban a ma is használt Eötvös-inga. Műszere segítségével igazolta a tehetetlen és súlyos tömegek arányosságát, amely az általános relativitáselmélet kiinduló pontja. Felfedezései folytán a nemzetközi fizikai irodalomban több összefüggést a nevével jeleznek.
Jedlik Ányos, a tudós bencés szerzetes a budapesti tudományegyetem tanára, az MTA tagja volt, természettudós és feltaláló, a kísérleti fizika kiváló művelője. Oktatási célból fejlesztette ki találmányait, köztük a legismertebbet, az elektromágneses hatás alapján működő motort (1828). A világon elsőként 1852-ben megalkotta a dinamót, majd a nagy kapacitású elektromos sűrítőt, az atomtechnikai kutatások első szakaszában használt lökésgenerátorok előfutárát. 1855- ben megszerkesztette a villamos motorkocsi modelljét.
A vörös kővel keretezett haraszti mészkő dombormű kettős portréja az egyetemi tanszéken egymást követő két jeles tudóst ábrázolja. Eötvös Lorándot arisztokratához méltóan prémes díszruhában, Jedlik Ányost papi öltözetben, mellén érdemkereszttel.
Baron Loránd Eötvös investigated the gravitational space; he was the first prominent researcher of systematic experiential and theoretical researches in physics. His most significant discovery was the Eötvös pendulum that is still used in geophysical explorations. With the help of his device, he proved the proportionality of inert and gravitational masses, which is the baseline for the theory of relativity. Owing to his discoveries, several concepts are marked by his name in the international literature of physics.
The scientist, Benedictine priest, Ányos Jedlik was a professor of the Budapest University, a member of the Hungarian Academy of Sciences, a natural scientist and inventor, an excellent practitioner of experiential physics. He developed his inventions for educational reasons, among them, the engine that functions based on electro-magnetic effect (1825). In 1855, he assembled the model of electric engine. He was the first in the world to invent the dynamo in 1852, then the electric condenser of great capacity that was the precursor of compression generators used in the first phase of nuclear engineering researches.
The double portrait of the relief of Haraszt limestone in a red stone frame represents the two prominent scientists who followed each other at the university department. Loránd Eötvös is depicted in a furry formal attire characteristic to nobility, and Ányos Jedlik in priestly garments with a cross of distinction.
   

   
   
IPOLYI ARNOLD
művészettörténész, történetíró
Ipolykeszi, 1823. október 18.
Nagyvárad, 1886. december 2.
Haraszti mészkő, kétszeres életnagyságú
mellszobor, elhelyezték 1930. október 25-én.
FÜREDI RICHÁRD (1873–1947) alkotása
ARNOLD IPOLYI
art historian, historiographer
Born in Ipolykeszi, 18 October 1823
Died in Nagyvárad, 2 December 1886
Haraszt limestone bust, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by RICHÁRD FÜREDI (1873–1947)
   
Nagyváradi püspök, kutató történész, művészettörténész, folklorista, régész, akadémikus. A régi magyar hitvilág adatainak rendszerezője, a magyar művészettörténeti kutatás megalapozója. Legjelentősebb műve a Magyar mythologia, amely a régi magyar hitvilág rendszerbe foglalása. Művészettörténeti kutatásai elsősorban a középkori magyar művészetre terjedtek ki, de foglalkozott a régészettel, a népköltészettel, valamint a mű- és népi ipar kérdéseivel is. A hazai műemlékvédelem megalapítója. Hatalmas műgyűjteményét részben a magyar államra, részben pedig az Esztergomi Keresztény Múzeumra hagyta.
A haraszti mészkőből készült mellszobor, mintegy kétszeres életnagyságú. Füredi Richárd, aki a budapesti Millenniumi emlékmű három királyszobrának alkotója, akadémikus szobrászi elveket vallott. Ez a mű is részletezően megmunkált, portréhűségre törekvő, akadémikus szellemben készült alkotás. A tudós nagyváradi püspököt díszruhában, mellén kereszttel ábrázolja. A díszesen megmunkált szobortartó konzolt címerek díszítik, ezek között az elöl lévő Ipolyi Arnold püspöki címere. Felirata: 1823–1886 IPOLYI ARNOLD TÖRTÉNETÍRÓ
He was the Bishop of Nagyvárad, a historiographer, an art historian, a folklorist, an archeologist and academician. He was a systematizer of the records on ancient Hungarian beliefs, and he was the founder of research on Hungarian art history. The most significant work by him is the Hungarian Mythology that is a systematized book on Hungarian ancient beliefs. His researches in art history mainly focused on medieval Hungarian arts, but he also dealt with archeology, folk poetry as well as issues related to handicraft and industrial arts. He was also the founder of protection of historic buildings. He bequeathed his art collection partly to the Hungarian state and partly to the Esztergom Christian Museum.
The bust made of Haraszt limestone is two times life-sized. Richárd Fülep, who was the sculptor of three kings of the Millenary Monument, followed academic sculptural principles. This work of art was also made in a detailed manner aiming at portrait faithfulness and in academic spirit. The scientist bishop of Nagyvárad was sculpted in an attire with a cross on the chest. The decoratively formed console is beautified with coats of arms, among them the one in the front is the episcopal coat of arms of Arnold Ipolyi. The inscription is: 1823-1886 ARNOLD IPOLYI HISTORIOGRAPHER.
   

   
   
OZORAI PIPO (Filippo Scolari)
hadvezér, humanista
(?) 1369 1426. december 27.
Színezett hársfa,
340 x 68 x 42 cm,
elhelyezték 1932-ben.
OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása
PIPO OZORAI (Filippo Scolari)
general, humanist
Born in 1369
Died on 27 December 1426
Coloured linden-tree, 340 x 68 x 42 cm
Installed in 1932
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890–1968)
   
Filippo Scolari Zsigmond király szolgálatában álló zsoldosvezér volt, magyar nevét házassága révén Ozorai Borbála után kapta. Történelmünkbe a végvárak török elleni megerősítésével, hadi sikereivel írta be nevét, valamint azzal, hogy Hunyadi János az ő seregében kezdte el katonai pályafutását. Mecénásként, műpártolóként a Mátyás korában kiteljesedett magyarországi művészet elterjesztésének előhírnöke volt. Szegedhez a királyi sókamarák igazgatójaként volt köze. Az emlékmű feliratai Ozorai Pipo hadi sikereire utalnak.
Az egyik leglátványosabb emlékmű, amely a középkori faragványok formajegyeivel híven megidézi a kort, amelyben a hadvezér élt. A terpeszben álló, páncélos alak a későgót francia szobrászat remekeire emlékeztet. A kardjával lesújtani készülő lovag lába a Scolarik családi címerét tartó legyőzött törököt formázó démonon tapos. A mívesen kivitelezett, s a középkor világát híven megidéző faragvány látványát várbástyák, tornyocskák és színezett feliratok teszik gazdaggá. Ohmann Bélának ez az egyik legsikerültebb alkotása az árkádok alatt látható többi műve között. Az emlékcsarnok egyik legszebbnek tartott emlékműve.
Filippo Scolari was a mercenary commander in the service of King Sigismund who acquired his Hungarian name from his wife, Borbála Ozorai. He inscribed his name upon the pages of our history with reinforcing the border fortresses against the Turks and with his military success, additionally with the fact that János Hunyadi started his military career in his army. As a patron of art, he was a forerunner of spreading Hungarian art accomplished in the age of King Matthias. He had the link to Szeged attributable to being the director of the royal salt chambers. The inscriptions of the memorial refer to the military successes of Pipo Ozorai.
It is one of the most spectacular memorials that with its style of medieval carvings truly represents the period in which the commander lived. The armoured figure in stand astride reminds us of the masterpieces of the late Gothic French sculpture. The feet of the knight just about to strike with his sword step on a demon showing a defeated Turk holding the coat of arms of the Scolarik family. The scenery of the carving brilliantly executed and recalling medieval times is made even richer by bastions, towers and coloured annotations. This is one of the best realized works of art by Béla Ohmann among his other ones under the arcades. It is considered one of the most magnificent memorials of the Pantheon.
   

   
   
MÁTYÁS KIRÁLY
humanista, Magyarország királya
Kolozsvár, 1443. február 23.
Bécs, 1490. április 6.
Mészkő dombormű, 300 x 206 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása
KING MATTHIAS
humanist, King of Hungary
Born in Kolozsvár, 23 February 1443
Died in Vienna, 6 April 1490
Limestone relief, 300 x 206 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890–1968)
   
Középkori történelmünk egyik legnagyobb alakja, a központosított monarchia létrehozására irányuló törekvés fő képviselője. 1458-tól haláláig Magyarország királya volt. A Nemzeti Emlékcsarnokban nem királyként, hanem kora egyik legjelentősebb humanistájaként, a reneszánsz műveltséget elterjesztő fejedelemként kapott méltó emléket. Uralkodása a magyar kultúra egyik fénykora. Nevéhez fűződik a hatalmaskodó főnemesekkel szemben a királyi hatalom megszilárdítása, a középkori Magyarország európai hatalmi helyzetének megteremtése.
Ohmann Béla mészkő domborművének stílusát a későgót és kora reneszánsz formaeszmények határozzák meg. A páncélos öltözetű humanista uralkodót, Mátyás királyt robusztus alkatú mén viszi hátán. Fejének karakterét a bautzeni Mátyás-ábrázolás ihlette. Nyoma sincs a pompának, mégis nemesség, fenséges tisztelet árad a műből. A robusztus hadimén és a király nemes tartása együtt jelképezi az erős királyi hatalmat, balját műveltsége híréhez méltón könyveken nyugtatja. Alul feliratok szalagja között a jól ismert Hunyadi-címer látható. Felirata: MATHIAS CORVINUS * REX HUNGARIAE.
He was one of the greatest characters of our medieval history, the main representative of the endeavours aiming at the establishment of the centralized monarchy. From 1458, he was the King of Hungary. In the National Pantheon, he received a worthy memorial not as a king but as the most influential humanist of that age, as the emperor of propagating the Renaissance culture. Under the reign of King Matthias, the Hungarian culture had its glorious period. His name is associated with reinforcing the royal power against the domineering lords and consolidating the medieval Hungary's power in Europe.
Late Gothic and early Renaissance ideals of forms characterize the style of Béla Ohmann's limestone relief. King Matthias, the humanist monarch dressed in armours is riding on a robust stallion. The character of his head was inspired by the Matthias portrayal from Bautzen. No trace of splendour can be seen, yet the relief radiates nobleness and sublime respect. The robust military stallion and the king's noble posture together symbolize the strong monarchic power; he rests his left hand on books deservedly to the fame of his literary education. Beneath, between ribbons of inscriptions, the well-known Hunyadi coat of arms can be seen with the following lettering: MATHIAS CORVINUS * REX HUNGARIAE
   

   
   
JÓKAI MÓR
író
Komárom, 1825. február 18.
Budapest, 1904. május 5.
Bronz, kétszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
MÓR JÓKAI
writer
Born in Komárom, 18 February 1825
Died in Budapest, 5 May 1904
Bronze bust, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A nemzeti romantikus irodalom nagy alakja a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb képviselője. Páratlan mesemondó készsége, szemléletes tájleírásai, jellemábrázoló tehetsége, nyelvi gazdagsága, magyaros mondatfűzése, kitűnő zsánerfiguráinak nagy száma, népi eredetű humora folytán a legnépszerűbb író. Valószínűleg ő az első magyar író, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta. A kiegyezést követő évtizedben gyors egymásutánban írta legjobb regényeit, emellett az ország egyik legnépszerűbb publicistája lett. Műveit számos idegen nyelvre lefordították, mintegy kétszáz kötetes életművet hagyott hátra. A nemzeti hősök egész sorát teremtette meg, mellyel részint a korszak társadalmi-politikai küzdelmeit támogatta, részint illúzióit táplálta.
A Stróbl-hagyatékból származó portré bronzból készült, s szintén az emlékcsarnok törzsanyagába tartozik. Töredékesen maradt ránk: a mellkép jobb válla hiányzik. Rerrich az alkotó iránti tiszteletből nem egészíttette ki a művet, hanem kissé jobbra fordítva fülkébe rakatta, így is teljes értékű, remekmívű portré, amely a 19. századi jellegzetes romantikus ihletettségét tükröző szoboremlék.
He was a prominent personality of national romantic literature, the most outstanding representative of Hungarian romantic prose. Owing to his unparalleled storytelling talent, lively description of sceneries, portrayal of character, linguistic richness, characteristic Hungarian wording, the great number of his brilliant characters and his humour of folk origin, he is considered the most popular Hungarian writer. Probably he was the first Hungarian writer who could use the mixture of styles and style effects equally well for drawing characters, description and depiction of the atmosphere. In the decade following the Compromise, he wrote his best novels one after another, additionally, he became one of the most popular publicists in the country. His novels have been translated into several languages; and he left an oeuvre of about two hundred volumes. He achieved the most in the genre of the novel. He created a series of national heroes by which, on the one hand, he supported the social and political struggles of the period, on the other hand, he nurtured the illusions of the era.
The portrait from the Stróbl's collection was made of bronze, and also belongs to the core works of the Pantheon. It is a fragment since the right shoulder of the bust is missing. Rerrich respecting the artist did not complete the work, but had it placed into a niche slightly turned in spite of which it is still a valuable and brilliant portrait, a memorial that reflects romantic inspiration typical to the 19th century.
   

   
   
VITÉZ JÁNOS
bíboros, esztergomi érsek, humanista
(?) 1408 Esztergom, 1472. augusztus 9.
Színes, fajansz dombormű, 130 x 130 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
TAISZER JÁNOS (1878–1951) alkotása
JÁNOS VITÉZ cardinal,
Archbishop of Esztergom, humanist
Born in 1408, died in Esztergom, 9 August 1472
Bronze bust, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by JÁNOS TAISZER (1878–1951)
   
A főpap a magyarországi humanizmus vezéregyénisége, aki nagy műveltségét a magyar szellemi élet felvirágoztatásában kamatoztatta. Mátyás király nevelője, Janus Pannonius tanítója volt. 1465 februárjában esztergomi érsek lett. Saját költségén Pozsonyban egy négy karból álló egyetemet hozott létre, amelynek tanszékeire a külföldi főiskolák nevezetesebb tudósait nyerte meg. Esztergomban fényes palotát emeltetett, képtárat és könyvtárat alapított. Működése alatt az esztergomi érseki udvar a korabeli művészetek és tudományok Európa–hírű központja lett. Tevékenységének döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon sajátos, nemzeti arculatú humanizmus és reneszánsz alakult ki, amely Mátyás központi királyi hatalmának hivatalos ideológiájává vált.
Míves kialakítása, anyagának nemessége folytán a színes, fajansz dombormű a szoborcsarnok egyik leglátványosabb emlékműve. Taiszer János a Zsolnay-gyár díszítőszobrásza volt. Ezt a domborművet még 1925-ben készítette. Vitéz János jobb profilban ábrázolt félalakját a kódexek iniciáléira emlékeztető díszes keret fogja közre. Reneszánsz ihletettségű, remek stílusérzékkel megalkotott emlék, amely élénk színeivel, harmonikus szerkezetével vonja magára a figyelmet.
The dignitary was the leading character of Hungarian Humanism who made good use of his great culture to flourish the Hungarian intellectual life. He was the educator of King Matthias and the tutor of Janus Pannonius. In February of 1465, he became the Archbishop of Esztergom. On his own money, he founded a university in Pozsony with four faculties to the departments of which he invited famous scientists from foreign colleges. In Esztergom, he had a splendid palace built, founded a gallery and a library. In the course of his office, the Esztergom archbishopric became the centre of contemporary arts and sciences of European fame. His activities had influential role in creating the Hungarian Humanism and Renaissance with a distinctive national character that became the official ideology of Matthias centralized monarchic power.
Owing to the splendid formation and the noble material, this colourful faience relief is one of the most spectacular memorials of the Pantheon. János Taiszer was a decorative sculptor working at the Zsolnay Factory. He made this memorial in 1925. The half figure of János Vitéz represented in right profile is in a decorated frame reminding of the ornamental initials of codices. It is a memorial inspired by the Renaissance and executed with excellent sense of style that with its bright colours and harmonious structure captures our attention.
   

   
   
SZÉKELY BERTALAN
festő
Kolozsvár, 1835. május 8.
Budapest, 1910. május 10.
Ruszkicai márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
BERTALAN SZÉKELY
painter
Born in Kolozsvár, 8 May 1835
Died in Budapest, 10 May 1910
Ruszkica marble bust,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A magyar történelmi festészet kiemelkedő alakja. Képein a szabadságharc bukása miatt érzett nemzeti fájdalomnak adott hű kifejezést. E művekben bontakozott ki egyéni stílusa, amelyet az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás jellemzett. A 19. század utolsó évtizedeiben több nagyobb freskómegbízásnak tett eleget: a pécsi székesegyházban két freskó és ugyanott a Szt. Mór-kápolna faliképei, a Mátyás-templom több freskója, a kecskeméti városháza dísztermének freskói fűződnek nevéhez. Művészetében az akadémikus komponálás, a lélektani jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás összhangját teremtette meg, portréit lélektani mélység jellemzi. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős. A legnagyobb magyar festőpedagógusok közé tartozott.
Ez a portré szintén a Stróbl-hagyatékból került ide a szoborcsarnok alapításakor. A márványból faragott mellkép 1904-ben készült, a mester által megalkotott epreskerti Nemzeti Panteonhoz tartozott. Klasszikus formálású, a 19. század romantikus-realista portrészobrászati irányzatának tipikus példája. Minden részletében gondosan, artisztikusan formált mellszobor.
He was a prominent character of Hungarian historic painting. In his paintings, he gave true expression to the national pain felt because of the failure of the War of Independence. His individual style unfolded in these works, which is characterized by academic composition, psychical character portrayal and naturalistic depiction of the material in harmony. In the last decades of the 19th century, he was commissioned to paint monumental frescos like the ones in the Pécs Cathedral and Saint Maurice Chapel, in Matthias Church and in the ceremonial hall of the Kecskemét City Hall. He was the most theoretically educated master of the period whose literary oeuvre was also considerable. He belonged to the greatest Hungarian painter educators.
This portrait was also taken here from the Stróbl's collection at the establishment of the Pantheon. The bust carved from marble was made in 1904, and belonged to the Epreskert National Pantheon founded by the master. The classically shaped work is a typical example of the 19th century's school of romantic, realistic portrait sculpture. It is a bust artistically figured in its each part.
   

   
   
BUDAY GYÖRGY grafikus,
Kolozsvár, 1907. április 7.
London, 1990. június 12.
HONT FERENC színházesztéta,
Szeged, 1907. április 4–Budapest, 1979. március 11.
Bronz dombormű, 43 x 68 cm, mészkő,
110 cm x 78 cm, elhelyezték 2007. április 12-én.
FRITZ MIHÁLY (1947–) alkotása
GYÖRGY BUDAY graphic artist
Born in Kolozsvár, 7 April 1907
Died in London, 12 June 1990
FERENC HONT theatre aesthetician
Born in Szeged, 4 April 1907, died in Budapest, 11
March 1979, bronze relief, 43 x 68 cm, limestone,
110 cm x 78 cm, Installed on 12 April 2007
Sculptured by MIHÁLY FRITZ (1947–)
   
Buday György grafikus, fametsző, könyvművész, díszlettervező. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában tevékenykedett, 1931–1933 között a Szegedi Városi Színház több előadásának és a Szegedi Szabadtéri Játékok első előadásának Az ember tragédiája díszleteit tervezte. Könyvek, fametszetek, illusztrációk – közöttük balladák, drámák, nagyfeszültségű drámai jelenetek ábrázolásai – nagyszerű sorozatait alkotta meg. 1939-től haláláig Londonban élt.
Hont Ferenc a színházi élet sokoldalú, de vitatott múltú személyisége volt, akinek meghatározó szerepet tulajdonítanak a Szegedi Szabadtéri Színház 1933-ban történt megalapításában. Ő rendezte elsőként a Dóm téri szabadtéri színpadon Az ember tragédiáját.
Hont Ferenc és Buday György valósította meg a Juhász Gyula-i álmot, a Dóm téri szabadtéri színpadot. Bebizonyították, hogy a tér kínálja magát a nyári rendezvény színhelyéül. A játékok kettejük közös sikere, ezért állított nekik közös táblán emléket a város születésük centenáriumán. Az emléktáblán lévő domborművön balról Hont Ferenc, jobbról Buday György látható, a háttérben a Dóm képe látszik.
György Budai was a graphic artist, a wood engraver, an artist of books and a stage designer. He pursued his art in the Szeged Youth Art Society. Between 1931 and 1933, he designed the scene for several plays staged in the Szeged City Theatre, and for the first play of the Szeged Open-air Theatre Festival, The Tragedy of Man. He created brilliant series of book illustrations, wood engravings, he illustrated ballads, dramas and dramatic scenes of great tension. From 1939 to his death, he lived in London.
Ferenc Hont was a versatile representative of theatre life with controversial past who was claimed to have a determining role in the foundation of the Szeged Openair Theatre Festival in 1933. He was the first one who directed the play, The Tragedy of Man, on the Dóm Square open-air stage.
Ferenc Hont and György Buday were the ones who made Gyula Juhász's dream come true, the Dóm Square open-air stage. They proved that the square could function as an excellent venue for such summer programmes. The summer plays are their common success, that is why the city erected a common memorial for them on the anniversary of their birth. In the relief on the left, Ferenc Hont, on the right, György Buday, and in the background the Dóm can be seen.
   

   
   
PÁZMÁNY PÉTER
esztergomi érsek, bíboros
Nagyvárad, 1570. október 4.
Pozsony, 1637. március 19.
Mészkő szobor, másfélszeres életnagyságú,
elhelyezték 1930. október 25-én.
VASS VIKTOR (1873–1955) alkotása
PÉTER PÁZMÁNY
Archbishop of Esztergom, cardinal
Born in Nagyvárad, 4 October 1570
Died in Pozsony, 19 March 1637
Limestone sculpture, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by VIKTOR VASS (1873–1955)
   
A magyarországi ellenreformáció vezéralakja, esztergomi érsek, majd bíboros. Főpapként, a reformációtól meggyengített hazai katolikus egyházat, 1635-ben Nagyszombaton megalapított egyetemével pedig a magyar katolikus kultúrát teremtette újjá. Az irodalmi barokk stílus egyik legnagyobb hazai képviselője. Írói munkásságát elsősorban gyakorlati célok irányították. A katolikus egyházi irodalomnak szinte minden műfajában fontosat alkotott. Fő műve az Isteni igazságra vezérlő kalauz (1613). Benne nemcsak a hazai hitviták anyagát összegzi, hanem a kor tudományos igényű magyar nyelvű teológiai enciklopédiáját is megalkotta és sok világi ismeretet is felhalmozott. Művészi stílusa a magyar nyelv fejlődésének egyik csúcsa.
A szobor Pázmány Pétert főpapi díszruhában ábrázolja. Bal kezében eredetileg kettős kereszttel díszített, hosszú főpapi pásztorbotot tartott, amelyet vélhetően az ötvenes években eltávolítottak. Leíró részletezésű, akadémikus felfogásban készült emlékszobor. A talapzaton elöl a felirat szövegének fordítása: Legfőbb tisztelendősége Pázmány Péter, Magyarország Cicerója (vagyis legkiválóbb szónoka).
He was the leading figure of the Hungarian Counter Reformation, Archbishop of Esztergom then Cardinal. As a prelate he renewed the national Catholic Church weakened by the Reformation, and in 1635, the Hungarian Catholic culture by the establishment of the university in Nagyszombat. He was one of the most prominent representatives of the literary Baroque style. In his literary life-work, he was primarily driven by practical aims. In almost all genres of the Catholic Church literature, his creation was momentous. His most remarkable work is the Guide to Truth (1613). In this work, he not only summarized the religious polemics, but also created the theological encyclopaedia in Hungarian meeting the scientific expectations of the period, and he accumulated a lot of secular knowledge as well. His artistic style is one of the peaks of the development of the Hungarian language
. The sculpture portrays Péter Pázmány in his pontificals. Originally he held a crosier decorated with a double cross that was supposedly removed in the 1950s. With its detailed depiction, it is a memorial made in academic spirit. On the pedestal the translation of the text is: Péter Pázmány reverend father, Cicero of Hungary (that is the most eminent orator).
   

   
   
VASZY VIKTOR
zeneszerző, karmester
Budapest, 1903. július 25.
Szeged, 1979. március 12.
Bronz, másfélszeres
életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 2004. március 16-án.
FRITZ MIHÁLY (1947–) alkotása
VIKTOR VASZY
composer, conductor
Born in Budapest, 25 July 1903
Died in Szeged, 12 March 1979
Bronze bust,
one and a half times life-size
Installed on 16 March 2004
Sculptured by MIHÁLY FRITZ (1947–)
   
Szeged zenei életének emblematikus alakja, zeneszerző, karmester, zeneigazgató. A szegedi operajátszás legsikeresebb korszakának képviselője. Szegedhez 1945- től kapcsolódik munkássága, zenei életműve ebben a városban teljesedett ki. Pályája elején a fővárosban tevékenykedett mint karnagy, illetve 1929-től 1941-ig a Zeneakadémia tanáraként. Óriási érdemei vannak a szegedi zenei élet fejlesztésében, a budapestivel vetekedő operajátszás megteremtésében, a Szegedi Szabadtéri Játékok újraindításában. Több ciklusban – kisebb megszakításokkal – a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, bizonyos időszakokban zeneigazgatója. Zeneszerzőként is jelentős életművet alkotott.
A város szellemi életéhez tartozó, kiemelkedő jelentőségű személyiségek emlékműveinek sorába tartozó alkotás éppen századikként került a Dóm térre. A magyar zene- és színházi kultúra kiemelkedő egyénisége, a város nagy tiszteletű művésze emlékét megörökítő szobrot Vaszy halálának 25. évfordulója alkalmából állíttatták. Szegedi szobrászok pályázhattak az emlék tervezésére. A versengésben Fritz Mihály alkotása bizonyult érdemesnek Vaszy emléke méltó megörökítésére. A konzolon a mester kézjegye olvasható.
He was an emblematic character of Szeged's music life, a composer, a conductor and music director. He represented the most successful period of Szeged's opera. His activities were connected to Szeged from 1945, and his music oeuvre got accomplished here as well. At the beginning of his career, he acted as a conductor in Budapest, also as a teacher of the School of Music between 1929 and 1941. He had inevitable merits in developing Szeged's music life, in the establishment of the opera competing with the one in Budapest, and in the restart of the Szeged Open-air Theatre Festival. With short interruptions, he was the director of the Szeged National Theatre for several terms, and sometimes the music director. As a composer, he also accomplished a lot.
This work belonging to the series of memorials commemorating the foremost rank personalities connected to Szeged's intellectual life was erected in Dóm Square as the 100th one. Dedicated to the prominent character of Hungarian music and theatre culture, to the greatly recognized artist of the city, the sculpture was inaugurated on the 25th anniversary of Vaszy's death. Sculptors from Szeged were invited to compete for the draft design. Mihály Fritz deserved the right for executing the memorial worthy of Vaszy. On the console, the master's signature can be seen.
   

   
   
FESZL FRIGYES
építész
Pest, 1821. február 20.
Budapest, 1884. július 25.
Mészkő dombormű, 176 x 102 cm,
elhelyezték 1931-ben.
OHMANN BÉLA (1890 –1968) alkotása
FRIGYES FESZL
architect
Born in Pest, 20 February 1821
Died in Budapest, 25 July 1884
Limestone relief, 176 x 102 cm
Installed in 1931
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890 –1968)
   
A magyar és az európai romantikus építészet egyik legeredetibb egyénisége. Fő műve a Pesti Vigadó volt, melyen stílusának sajátosságai, a nemzeti építészeti stílus megteremtésének igénye és kvalitása egyaránt megmutatkozik. Munkássága utolsó szakaszában a népi építészet formai kultúrájával foglalkozott, s ezzel előfutára lett a népi formakincsre alapuló építészeti áramlatnak. Célja önálló magyar nemzeti építészeti stílus létrehozása volt, s bár kísérlete eredménytelen maradt, szándékával építőművészetünk számos mesterét ösztönözte.
A dombormű az 1930. évi XII. Építész Kongresszus kezdeményezésére és adományaként került az árkádok alá. Ohmann Bélát kérték föl az emlékdombormű megalkotására. Az avatáskor elhelyezett látványos műveivel már bizonyította, hogy mesterien tudta kezelni és szándékainak alárendelni az épületszobrászat megoldási lehetőségeit. Ohmann olyan díszítménybe helyezte Feszl Frigyes idealizált portréját, amely keleties ornamentikájával az építész szárnyaló fantáziáját, romantikus építészeti ízlését is felidézi. Ez a dombormű híven szolgálja Rerrich Béla, a tér tervezője elgondolásait, amellyel az építészeti és szobrászati eszközökkel, mesterségesen előidézett történelmi hangulatot szándékozta megteremteni.
He was one of the most original figures of the Hungarian and European romantic architecture. His principal work was the Vigadó in Pest in which his characteristic style, his endeavour to create a national architectural trend and his qualities equally appear. In the last period of his career, he focused on the culture of forms in folk architecture, and by this, he became a forerunner of the architectural trend based on the folk treasures of form. His aim was to create a characteristic national architectural style, and, though his attempt did not bear fruits, he inspired a lot of masters of our architectural art.
The relief was taken under the arcades upon the initiative and as a donation of the 12th Congress of Architecture of 1930. Béla Ohmann was commissioned to create the memorial relief. With his spectacular memorials installed at the inauguration, he already proved that he could masterly use and subject the solutions of architectural sculpture to his intentions. Ohmann placed the idealized portrait of Frigyes Feszl in such a decoration that, with its Oriental ornaments, could faithfully represent the high-soaring fantasy as well as the romantic architectural taste of the architect. This relief follows Béla Rerrich's intentions, designer of the square, who wanted to artificially create a historical atmosphere with architectural and sculptural means.
   

   
   
KÁLMÁNY LAJOS
népköltészeti és népnyelvi gyűjtő
Szeged, 1852. május 3.
Szeged, 1919. december 5.
Bronz, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 2002. július 20-án.
KLIGL SÁNDOR (1945–) alkotása
LAJOS KÁLMÁNY
collector of folk poetry and dialect
Born in Szeged, 3 May 1852
Died in Szeged, 5 December 1919
Bronze bust, 5/4 life-size
Installed on 20 July 2002
Sculptured by SÁNDOR KLIGL (1945–)
   
A modern magyar folklorisztika egyik úttörője, Szeged nagyjainak egyike. Tanulmányait a temesvári papnevelőben végezte, pappá szentelése után Pécskán kezdte meg népköltészeti gyűjtőmunkáját. Egyházi feletteseivel folytonos összeütközésbe került kemény jelleme, a parasztokhoz húzó természete miatt. Összegyűjtötte és jobbára saját költségén adta ki a Szeged környéki népköltészet nagy értékű kincseit. Néprajzi gyűjtői munkásságában új elem volt a társadalom-történeti látásmód, a népköltészet értékeinek felismerése, a szöveghűség, a hiteles lejegyzés módszerének érvényesítése. Ő volt az első, aki a népi mesemondás kutatásában új irányzatot alapozott meg.
Móra Ferenc az „utolsó magyar sámán” nevezte, csaknem nyolc évtizeddel ezelőtt ő kezdeményezte, hogy méltó emléke legyen Szegeden. Születésének 150. évfordulója alkalmából készült mellszobra, amelyet a nagy utód, Bálint Sándor szobra mellett helyeztek el. A papi öltözet, a széles karimájú kalap, az érzékletesen megmintázott arcmás a tudós pap személyiségének realisztikus megjelenítését szolgálja. Mindezek mellé meglepő, szürrealisztikus jelenség társul, a mellkas tömegéből kilátszó búzakéve, amely életének, munkásságának szoros összefonódását jelképezi a paraszti hagyományvilággal.
He was one of the pioneers of modern Hungarian folklore, one of Szeged's most esteemed personalities. He conducted his studies in the Temesvár Theological College; after his ordination, he started his collecting work in folk poetry in Pécska. Because of his strong character and his attraction to peasants, he always got into conflict with his church superiors. He collected and published the valuable treasures of folk poetry around Szeged on his own money. In his ethnographical collecting work, the social historical way of seeing things, the recognition of the values of folk poetry, the accuracy of the text and applying the method of authentic recording were new elements. He was the first to establish a new trend in the research of folk tale telling.
Ferenc Móra called him the 'last Hungarian shaman'; and almost eight decades ago, he was the one who initiated the deserved memorial for him. His bust was made by the 150th anniversary of his birth, and was placed next to Sándor Bálint, the great successor. The priestly dress, the wide rimmed hat, the expressively formed portrait serve the realistic depiction of the scientist priest's personality. In addition to all, a surprising and surreal phenomenon can be seen in the form of a wheatsheaf sticking out from the mass of the chest, which symbolizes the intertwining his life-work with peasant traditions.
   

   
   
KODÁLY ZOLTÁN zeneszerző,
népzenekutató, zenepedagógus
Kecskemét, 1882. december 16.
Budapest, 1967. március 6.
Bronz dombormű, 114 x 74 cm,
elhelyezték 1970. július 18-án.
VÍGH TAMÁS (1926–) alkotása
ZOLTÁN KODÁLY composer,
folk music researcher, music educator
Born in Kecskemét, 16 December 1882
Died in Budapest, 6 March 1967
Bronze relief, 114 x 74 cm
Installed on 18 July 1970
Sculptured by TAMÁS VÍGH (1926–)
   
Zeneszerzői, népzenekutatói és pedagógiai munkássága egyetemes zenetörténeti jelentőségű, a 20. század egyik legnagyobb magyar zenei egyénisége. Bartókkal együtt a magyar népzenére támaszkodva alakította ki egyéni magyar stílusát. Életműve a zeneművészetnek jóformán minden ágára kiterjed, kórusművészete a 20. századi zeneművészetben korszakos jelentőségű. Kidolgozta világhírű, a népzenén alapuló zeneoktatási rendszerét. Mint tudós módszeresen gyűjtötte, feldolgozta és rendszerezte a magyar népdalokat és a népi zenekultúra egyéb elemeit, tudományos tevékenységével az összehasonlító népzenetudomány nemzetközileg elismert, úttörő jelentőségű képviselője lett. Műveiben a klasszikus tisztaság és pontos arányérzék uralkodik.
Vígh Tamás domborműve merészen szakít a szoborcsarnokra jellemző akadémikus, romantikus emlékműformálással és portrészobrászattal. A vibráló felületű dombormű minden pátosztól és portréábrázolási konvenciótól megszabadulva idézi föl Kodály arcmását. Expresszív lobogású alkotás, amely híven érzékelteti a nagy zeneköltő szellemiségét.
His accomplishments in composition, folk music research and pedagogy are universally momentous in music history; he was one of the foremost characters of the 20th century's Hungarian music. Relying on folk music he shaped his distinct Hungarian style together with Bartók. His life-work embraces almost all branches of music art; and his choir art is of considerable importance in the 20th century's music art. He worked out his music pedagogy of world fame based on folk music. As a scientist, he systematically collected, elaborated and organized the Hungarian folk songs and other elements of the Hungarian music culture. With his scientific activities, he became an internationally recognized and pioneering representative of comparative music science.
The relief by Tamás Vígh boldly broke away from the academic, romantic memorial formation and portrait sculpture so characteristic to the Pantheon. The relief with its vibrating surface expresses Kodály's face liberated from all pathos and portrait conventions. It is an expressively vibrating work of art that truly represents the intellect of the great composer.
   

   
   
BÁLINT SÁNDOR
néprajztudós
Szeged, 1904. augusztus 1.
Budapest, 1980. május 10.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1993. május 21-én.
SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása
SÁNDOR BÁLINT
etnographer
Born in Szeged, 1 August 1904
Died in Budapest, 10 May 1980
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 21 May 1993
Sculptured by GYÖNGYI SZATHMÁRY (1940–)
   
A 20. századi magyar néprajz és folklorisztika egyik legnagyobb alakja, a római katolikus szakrális néprajz kutatója, művészettörténész, „a legszögedibb szögedi”. Elsősorban Szeged történelmével és néprajzával foglalkozott. A magyar vallásos népéletet, az európai egyház- és művelődéstörténettel összefüggésben szemlélte és vizsgálta. Szerteágazó munkásságának legfontosabb területe, a népi vallásosság szóbeli és tárgyi emlékeinek kutatása, gyűjtése volt. A főiskolai, majd az egyetemi katedrán pedagógus és néprajzos nemzedékeket tanított a szülőföld szeretetére. Kincseket hagyott örökül: egy emberélet – ahogy ő mondta: „...iparkodását, a példás városszeretetét és a példa nélküli szerénységet, a gazdagító munka tiszteletét, és az illanó idő megbecsülését”.
Régi adósságát törlesztette szülővárosa az emlékművel. Mellszobra 1989-től 1993- ig Tápén, az általános iskolában volt elhelyezve. A városi közgyűlés elhatározásából innen került bronzba öntve méltó helyére, az emlékcsarnokba. Szeretett városa, Szeged tiszteletadásának tekinthető ez a szobor, sokáig méltatlanul mellőzött nagy szülötte emlékezetére.
He was one of the greatest representatives of the 20th century's Hungarian ethnography and folklore, a researcher of Roman Catholic sacral ethnography, an art historian and 'the most Szegedian among Szegedians'. He primarily investigated Szeged's history and ethnography. He examined and viewed the Hungarian sacral folk life in relation to the European ecclesiastical and cultural history. The most important area of his far-reaching work was the research and collection of verbal and material remains of folk religiosity. As a college and a university professor, he taught generations of teachers and ethnographers for the love of the homeland. His heritage are treasures left for us as he said: "... endeavour, exemplary love for the city and unprecedented modesty, respect for enriching work and the appreciation of evanescent time" of a man's life.
The city redeemed its long debt with the memorial. His bust was exhibited in the Tápé Primary School between 1989 and 1993. Upon the decision of the city's general assembly, the sculpture cast in bronze found its deserved place in the Pantheon. It can be considered as the expression of respect of his beloved City of Szeged in commemoration of a great son of the city undeservedly ignored for a long time.
   

   
   
KÓS KÁROLY
építész, író
Temesvár, 1883. december 16.
Kolozsvár, 1977. augusztus 25.
Bronz életnagyságú portrédombormű,
38 x 40 cm, mészkő, 52 x 85 cm,
elhelyezték 1984. február 9-én.
SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása
KÁROLY KÓS
architect, writer
Born in Temesvár, 16 December 1883
Died in Kolozsvár, 25 August 1977
Bronze portrait relief, 38 x 40 cm
limestone, 52 x 85 cm
Installed on 9 February 1984
Sculptured by GYÖNGYI SZATHMÁRY (1940–)
   
Az erdélyi szellemi élet egyik legjelentősebb képviselője. Maradandót alkotott építészként, íróként, grafikusként, illusztrátorként és néprajzkutatóként. Kezdetben a szecesszió irányzatának hatása alatt tanulmányozta Erdély és a Székelyföld építészetét és népművészetét. Tervező munkájában ötvözte a városi és a népi szükségleteket kielégítő kertvárosi építészet elemeit. Elsősorban Kalotaszeg népi építészeti motívumait ültette át családi házak, templomok és más középületek terveibe, megteremtve egy sajátos erdélyi magyar építészeti stílust. Grafikusként és íróként is maradandót alkotott. Grafikáit, sőt irodalmi műveit is az építészeti szemlélet, szigorú architektonikus szerkesztés jellemzi. Regényei és elbeszélései tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette.
A dombormű eredetijét 1983-ban, Budapesten, a kispesti Petőfi téren helyezték el. A szegedi szobrász ajándékba adta városának a domborművet, amelyet Kós Károly születésének centenáriumát követő évben helyeztek el a szoborcsarnokban. Az érzékletesen mintázott bronzfelület Kós Károly jól ismert arcvonásainak felidézése mellett híven visszaadja a magas kort megélt építész szellemi lényét.
He ranks best among the representatives of the Transylvanian intellectual life. Equally as an architect, a writer, a graphic artist, an illustrator and ethnographer, he had everlasting accomplishments. At the beginning, he studied the architecture of Transylvania and Székely land under the influence of the Art Nouveau. In his desiging work, he combined the elements of the suburban architecture meeting the urban and folk demands. In the first place, he transformed the folk architectural motifs of Kalotaszeg into the designs of family houses, churches and other public buildings creating a characteristic Transylvanian architectural style. His graphic art and writings are of lasting importance as well. His graphics and even his literary works are characterized by architectural approach and strict architectonic structure. He most often borrowed the subject of his novels and short stories from the past of Transylvania.
The original of the relief was displayed in Kispest Petőfi Square in Budapest, in 1983. The Szegedian sculptor gave the relief as a gift to his city that was placed in the Pantheon in the year after the one hundredth birth anniversary of Károly Kós. The expressively shaped bronze surface truly represents the spiritual self of the longlived architect besides recalling the known features of Károly Kós.
   

   
   
DERKOVITS GYULA
festő
Szombathely, 1894. április 13.
Budapest, 1934. június 18.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1969. december 21-én.
MIKUS SÁNDOR (1903–1982) alkotása
GYULA DERKOVITS
painter
Born in Szombathely, 13 April 1894
Died in Budapest, 18 June 1934
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 21 December 1969
Sculptured by SÁNDOR MIKUS (1903–1982)
   
A 20. század magyar festészetének egyik legjelentősebb alakja. Művészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának, a szigorú képszerkesztés, a lírai színvilág és az ihletett emberábrázolás remek ötvözetét. Életét és művészetét a munkásosztályhoz, az elesettekhez tartozás határozta meg. Maga is a kizsákmányoltak, a munkanélküliek és az üldözöttek életét élte. A halvány rózsaszín vagy kékes tónusú, ezüstös, lírai színvilágot és az elnyomottak életének drámaiságát ötvöző műveivel a korabeli magyar valóság művészi ábrázolását adja. Korai halála után sokáig nem ismerték el művészetét a hivatalos körök.
A hatvanas évek derekán a szegedi városi tanács programot dolgozott ki az emlékcsarnok szoborgyűjteményének kiegészítésére és továbbfejlesztésére. Ennek keretében került sor a szocialista elkötelezettségű művészet reprezentánsának tartott Derkovits Gyula festő emlékszobrának felállítására. A korszak jelentős szobrászait kérték fel az emlékek megalkotására, amelyek egy része egymás közelében látható. Mikus Sándor Derkovits–portréjának sallangmentes ábrázolása jó példa a hatvanas évek köztéri szobrászatának jellegzetesen puritán kivitelű, akkoriban divatosnak számító stílusirányzatára.
He was one of the most prominent figures of the 20th century's Hungarian painting. His art was connected to the great trend of Expressionism, however, in the last years of his life, he created a totally individual style, the brilliant combination of the firm picture construction, the lyrical colorization and inspired depiction of man. His life and art were determined by belonging to the working class and the social outcasts. He himself lived the life of the exploited, the homeless and the persecuted. With his works of art combining the light pink or blue tone, silverish and lyrical colours with the dramatic character of the underclass, he artistically depicted the reality of the period. After his early death, the official critics did not recognize his art for a long time.
In the middle of the 1960s, the Szeged City Council worked out a plan for the completion and further development of the collection in the Pantheon. The placement of Gyula Derkovits's memorial, considered as a representative of socialist art, took place in this context. Prominent artists of the period were commissioned to create the memorials out of which some can be found near each other. Sándor Mikus's depiction of Derkovits's portrait free from frippery is a good example of the puritan style fashionable in the sixties in public place sculpture.
   

   
   
BARTÓK BÉLA zeneszerző,
zeneművész, zenetudós
Nagyszentmiklós, 1881. március 25.
New York, 1945. szeptember 26.
Bronz, másfélszeres életnagyságú portrészobor,
elhelyezték 1970. szeptember 26-án.
MAKRISZ AGAMEMNON (1913–1993)
alkotása
BARTÓK BÉLA composer,
musician, musicologist
Born in Nagyszentmiklós, 25 March 1881
Died in New York, 26 September 1945
Bronze portrait, one and a half times life-size
Installed on 26 September 1970
Sculptured by
MAKRISZ AGAMEMNON (1913–1993)
   
A 20. század egyik legnagyobb zeneszerzője, az egyetemes zeneirodalom korszakalkotó jelentőségű alakja. A közép-európai népek és elsősorban a magyarság népzenéjében megtalálta azt a tiszta és nemes forrást, amelyből táplálkozva megújította és világszínvonalra emelte a magyar zenekultúrát. A népi dallamkincsre támaszkodva sajátos melódia, ritmus és harmóniavilágot teremtett. Zongoraművészként is korának egyik legjelentősebbje. A 20. század első felének ellentmondásai, útvesztői, buktatói között a zenében neki sikerült a legteljesebb, legegyértelműbb megoldást megtalálnia és kiharcolnia mind eszmei, mind művészi tekintetben.
Bartókot szoros szálak fűzték Szegedhez, itt kezdte népzenei gyűjtéseit barátja, Balázs Béla bíztatására. Számos alkalommal koncertezett a városban. A szobor 1959-ben készült, eredetileg a múzeum előtti parkban állították föl 1965-ben. Bartók emberi és szellemi nagyságát érzékelteti a portré. Minden mellékesnek tekinthető részlet nélkül, csak a jól ismert és karakteresen megformált arcvonások jelenítik meg a hangok birodalmában átszellemülten elmélyedő alkotó géniuszt.
He ranks among the greatest composers of the 20th century, an epoch-marking representative of the universal music life. He found that pure and noble source in folk music of Central European peoples, primarily of the Hungarians out of which taking nourishment he could revive and uplift the Hungarian music culture to world standards. He created a unique melodious, rhythmical and harmonious world relying on the treasures of folk songs. Also as a piano player, he ranked foremost among his contemporaries. Among the controversies, twistings and turnings of the 20th century, he was the one in music who could most successfully manage to find answers both intellectually and artistically.
Bartók was closely linked to Szeged, here he started his folk song collection upon the encouragement of Béla Balázs. He gave concerts a lot of times in the city. The portrait was made in 1959, and was originally erected in the park in front of the museum in 1965. The portrait expresses Bartók's human and intellectual greatness. Without any less important details, only the well-known and characteristically formed features of the face represent the creative genius immersing transfigured in the realm of notes.
   

   
   
KATONA JÓZSEF
színész, drámafordító, író
Kecskemét, 1791. november. 11.
Kecskemét, 1830. április 16.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1969. december 21-én.
PÁTZAY PÁL (1896–1979) alkotása
JÓZSEF KATONA
actor, drama translator, writer
Born in Kecskemét, 11 November 1791
Died in Kecskemét, 16 April 1830 Bronze bust
one and a half times life-size
Installed on 21 December 1969
Sculptured by PÁL PÁTZAY (1896–1979)
   
A magyar drámairodalom egyik legnagyobb alakja. Jogászként kezdte pályafutását, de érdeklődése a történelem és a színház felé vitte. Színpadi gyakorlata segítségével mindjobban elsajátította a drámaírás mesterségét. Legjelentősebb művét, a Bánk bánt 24 éves korában írta meg az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára. Drámája visszhang nélkül maradt, Katona pedig búcsút mondott az irodalomnak, szülővárosában főügyészként működött haláláig. A középkori történelmünk epizódját feldolgozó dráma eszmeisége csak később, a reformkor idején vált irodalmunk egyik alapproblémájává. 1848. március 15-én, a forradalom estéjén már közkívánatra ezt a művet mutatta be a Nemzeti Színház. A dráma alapján Erkel Ferenc 1860-ban írta meg azonos című operáját, amely a Szabadtéri Játékok egyik nagy sikerű darabja.
A fülkeszobor a drámaíró alakját korhű öltözetben, zsinóros mentében ábrázolja. Pátzay Pál a neoklasszicizmus legjelentősebb képviselője a magyar szobrászatban. A portrén jól érzékelhetők ennek a stílus és ízlésirányzatnak a jegyei: a tiszta, világos formaképzés a kissé stilizáló, idealizáló ábrázolás.
He was one of the most prominent characters of the Hungarian drama literature. He started his career as a jurist; however, his interest took him to the field of history and theatre. By the help of his stage experience, he gradually attained the mastery of drama writing. He wrote his most excellent work, the Bánk bán, at the age of twenty-four for the contest of the periodical called Transylvanian Museum. His drama remained unnoticed, thus Katona turned away from literature, and until his death, he worked as a public prosecutor in his hometown. The ideal of the drama representing an episode of our medieval history only later, at the time of the Reform Era, became a fundamental topic of our literature. On 15 March 1848, on the eve of the revolution, the National Theatre staged this drama on public request. Based on the drama, Ferenc Erkel wrote his opera with the same title in 1860 that has been one of the most successful plays of the Szeged Open-air Theatre Festival ever since.
The sculpture in the niche portrays the playwright in period garment, in a dolman with braid. Pál Pátzay was one of the most prominent representatives of Neo- Classicism in Hungarian sculptural art. In the portrait, elements the plain and clear formation and the idealistic depiction of this style can easily be dicovered.
   

   
   
ERDEI FERENC
szociológus
Makó, 1910. december 24.
Budapest, 1971. május 11.
Bronz dombormű, 43 x 50 cm,
mészkő, 130 x 70 cm,
elhelyezték 1988. december 23-án.
SZATHMÁRY GYÖNGYI (1940–) alkotása
FERENC ERDEI
sociologist
Born in Makó, 24 December 1910
Died in Budapest, 11 May 1971
Bronze relief, 43 x 50 cm
limestone, 130 x 70 cm
Installed on 23 December 1988
Sculptured by GYÖNGYI SZATHMÁRY (1940–)
   
A falukutató mozgalom vezető egyénisége, a szociográfia egyik első művelője. Munkásságában egybefonódott a szociológus kutató munkája az írói és a politikusi tevékenységgel. Szociológiai tanulmányai a magyar valóságot tárták föl. Egyik legjelentősebb műve a Csongrád megyét bemutató Város és vidéke. Életmű értékű tudományos munkássággal a háta mögött 35 éves korában parasztpolitikusként politikai pályára lépett. A háború után aktívan részt vett az ország újjászervezésében, a háború utáni élet megindításában. Kiemelkedő szerepet játszott a földreformtörvény és a földművesek földhöz juttatásáról szóló rendelet kidolgozásában. Közgazdasági és tudományszervezői munkássága is jelentős.
Ez az emlékmű a Szegedhez és a tágabb térséghez szorosabban kötődő tudós személyiségek egyikének állít emléket. Szathmáry Gyöngyi domborműve 1986- ban készült, eredeti példánya Makón van. Erdei Ferenc karakteres arcvonásai dinamikus plasztikai formák együtteséből bontakoznak ki, talán a különös életpálya hullámhegyeit és hullámvölgyeit is érzékeltetve.
He was a leading figure of the village research movement, one of the first practitioners of sociography. In his life, his sociological research works twinned with his writing and political activities. His sociological studies explored Hungarian reality. One of his principal works is The City and Its Surroundings introducing Csongrád County. At the age of thirty-five, he took up a political career as a peasant politician leaving behind his valuable scientific accomplishments. After the World War, he actively took part in the reorganization and reviving life of the country. He played an important role in working out the act on territorial reform and on the decree on passing the right of the use of land to farmers. His economist and science organizer work is also noteworthy.
This memorial is dedicated to one of the scholarly personalities associated with Szeged and its wider environs. Gyöngyi Szathmáry's relief was made in 1986, its original copy is in Makó. The characteristic features of Ferenc Erdei's face evolve from a set of dynamic, plastic forms expressing the ups and downs of his curious life career.
   

   
   
IV. BÉLA
VÁROSI RANGRA EMELI
SZEGEDET
Bronz dombormű, 220 cm x 220 cm,
elhelyezték 1932 körül.
SZENTGYÖRGYI ISTVÁN (1881–1938)
alkotása
KING BÉLA IV
PROMOTES SZEGED TO THE RANK
OF A FREE ROYAL CITY
Bronze relief, 220 cm x 220 cm
Installed about 1932
Sculptured by
ISTVÁN SZENTGYÖRGYI (1881–1938)
   
Történetírásunk „a második államalapító” jelzővel ruházta fel. nagysága a tatárjárásoktól elszenvedett vereség (1241) utáni országépítés idején mutatkozott meg igazán. Várakat épített, kiváltságok adományozásával is segítette a városok fejlődését. Megerősítette a tatárok elpusztította szegedi várat, amely királyi kiváltságai és adományai folytán a Dél-Alföld központjává vált. 1247. évi birtokadományát értelmezték – tévesen – az ábrázolt szabad királyi városi rangra emelésnek. Valójában II. Ulászló 1488-ban kiadott, privilégiumot adó oklevele utal a városnak adott korábbi kiváltságokra.
Ez a dombormű a szoborcsarnok reprezentatív alkotásainak sorába tartozik. A nevezetes események egyikét, a városalapítást örökíti meg. A szobrász az általa képviselt neoklasszicizmus szellemében világos, áttekinthető kompozícióban mutatja a legendás eseményt. Középen, emelvényen elhelyezett trónuson ül IV. Béla, mellette testőreit látjuk feszes tartásban. Balról a város követei éppen átveszik az okiratot. Jobbról a papság és a katonai hatalom képviselői előtt térdelő alakot látunk, aki kardot vesz át annak jeleként, hogy Szeged támogatni fogja a királyi hatalom megszilárdítását.
The royal greatness of King Béla IV showed especially in the rebuilding of the country after the defeat suffered from the Tartars (1241). He built fortresses and helped the development of cities also with granting privileges. Our historiography gave him the attribute of 'the second state founder'. He reinforced the Szeged fortress having been ruined by the Tartars that, owing to its royal privileges and endowment, became the centre of the South Great Plain. His land-granting in 1247 as shown in the relief was misinterpreted as the granting the rank of a free royal town. In fact, the charter of Ladislaus Jagiello II granting privileges refers to the former privileges having been given to the city.
This relief belongs to the representative works of art of the Pantheon. It commemorates one of the notable events, the city foundation. The sculptor shows the legendary event in the spirit of Neo-Classicism represented by him, and in a composition clearly arranged. King Béla IV is sitting on the throne placed in the middle on a stand; next to him we can see his guardsmen in firm posture. On the left, the envoys of the city are taking hold of the royal charter. On the right, we can see a figure kneeling in front of the representatives of clerical and military power who is receiving a sword as a pledge of Szeged to support reinforcement of the royal power.
   

   
   
CLARK ÁDÁM
mérnök
Edinburgh, 1811. augusztus 14.
Buda, 1866. június 23.
Bronz dombormű, 140 x 140 cm,
elhelyezték 1931-ben.
OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása
ADAM CLARK
engineer
Born in Edinburgh, 14 August 1811
Died in Buda, 23 June 1866
Bronze relief, 140 x 140 cm
Installed in 1931
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890–1968)
   
Az angol származású mérnök gróf Széchenyi István hívására telepedett le Magyarországon. Fő műve a Bécs ellenpólusává fejlődő magyar fővárost, Budát Pesttel összekapcsoló Lánchíd, amely méreteivel, és nemes arányaival az akkori Európa legnagyszerűbb függőhídja volt. Budapest legrégibb, egyben egyik legismertebb állandó hídja a Dunán, a magyar főváros egyik jelképe. Clark tervezte és építette a két város közlekedésének egyesítését befejező 350 m hosszú budai alagutat (1857). Jelentős részt vállalt a főváros korabeli ipari építkezéseiben, valamint a magyarországi, az olasz és az osztrák vasúti építkezésekben.
Az emlék az 1930. évi XII. Építész Kongresszus ajándékaként – Feszl Frigyes emlékdomborművével együtt – került a Nemzeti Emlékcsarnokba. Neve fölött a budai Várhegy alatt húzódó alagút bejáratának domborműves ábrázolása látszik, Clark mérnöki működésének utolsó nagy alkotása. A jobbról ábrázolt alak gróf Széchenyi István, Clark pártfogója, a Lánchíd építtetője. A másik alak egy kalapácsot tartó munkás. A domborművön olvasható felirat szövege: A Lánchíd egyik megalkotójának és az Alagút tervezőjének emlékére. Születésének dátuma tévesen szerepel a domborművön.
The English born engineer settled in Hungary upon the invitation of Count István Széchenyi. His principal work is the Chain Bridge connecting Buda with Pest forming the Hungarian capital developing as a counterpole of Vienna. With its dimensions and proportions, it was the most magnificent suspension bridge of Europe at that time, at the same time, it is still Budapest's oldest and the most renowned permanent bridge on the Danube, one of the symbols of the Hungarian capital. Clark designed and built the 350-metre-long Buda Tunnel (1857) by which finishing the unification of the traffic system between the two parts of the city. He played an important role in the industrial development of the capital and in the Hungarian as well as the Italian and Austrian railway constructions.
The memorial together with that of Frigyes Feszl was taken to the Pantheon as the gift of the 12th Congress of Architecture in 1930. Above his name, the relief entrance to the tunnel under the Buda hill can be seen which was the last significant work of Clark's engineering activities. The figure on the right is Count István Széchenyi, patron of Clark and the commissioner of the construction. The other figure is a worker holding a hammer. The lettering on the relief is: In commemoration of one of the creators of the Change Bridge and the designer of the Tunnel. The date of his birth is mistaken on the relief.
   

   
   
KATONA ISTVÁN
történetíró
Bolyk, 1732. december 13.
Kalocsa, 1811. augusztus 17.
Bronz, másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
MEDGYESSY FERENC (1881–1958) alkotása
ISTVÁN KATONA
historiographer
Born in Bolyk, 13 December 1732
Died in Kalocsa, 17 August 1811
Bronze bust, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by FERENC MEDGYESSY
(1881–1958)
   
Történelmi önismeretünk megalapozásával a reformkorszak és szinte az egész 19. század nemzeti tudatának egyik legjelentősebb formálója. Jezsuita szerzetes volt, aki Esztergomban, majd Kalocsán élt. Fő műve: a latin nyelvű Historia Critica Regum Hungariae (1779–1817) első történeti szintézisünk, amely az addig ismert történeti anyagon alapulva a szerző koráig tárgyalja Magyarország történetét. A 42 kötetes monumentális alkotás tulajdonképpen kritikai jegyzetekkel ellátott forrásgyűjtemény. Ez az első mű, mely összefüggően az egész történelmi anyag bevonásával és földolgozásával 1810-ig tárgyalja a magyar nemzet történetét. A mai történészek számára főleg rendkívüli anyaggazdagsága miatt nélkülözhetetlen. Forráskritikai módszerével a magyar történelemtudomány egyik alapvetőjének tekintjük.
Szembenézetben ábrázolva láthatjuk Katona Istvánt, mellén kereszt függ. A szobrot boltíves fülkében helyezte el az alkotó. Bár nem tartozik Medgyessy legjobb művei közé, de ezen a rutinfeladatként megoldott portrén is jól érzékelhető a mester tömör, lényegre törő plasztikai formálása.
He was one of the most influential shapers of the national consciousness of the Reform Era and that of the whole 19th century owing to his foundation of our historic self-awareness. He was a Jesuit friar who lived in Esztergom then in Kalocsa. His principal work was the Latin Historia Critica Regum Hungariae (1779–1817), our first historical synthesis that, based on the previous historical records, elaborated on Hungary's history
up to the age of the author. The 42- volume, monumental work is rather a collection of sources supplied with critical notes. This was the first work that studied the history of the Hungarian nation till 1810 by incorporating and processing the whole historical material. For our today's historians, it is indispensable mainly because of its extraordinary richness of sources. Owing to his source criticism, he is considered one of the founders of the science of Hungarian history. István Katona can be seen frontally portrayed with a cross hanging on his chest. The artist placed the sculpture in a niche. Though it does not belong to the best works of Medgyessy, the master's concise, right to the point plastic formation is well expressed in this portrait executed as a routine work.
   

   
   
Gróf SZÉCHENYI ISTVÁN
államférfi, politikai író
Bécs, 1791. szeptember 21.
Döbling, 1860. április 8.
Mészkő, kétszeres életnagyságú portrészobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
MARKUP BÉLA (1873–1952) alkotása
Count ISTVÁN SZÉCHENYI
statesman, political writer
Born in Vienna, 21 September 1791
Died in Döbling, 8 April 1860
Limestone portrait, two times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by BÉLA MARKUP (1873–1952)
   
A reformmozgalom vezéregyénisége, akit politikai ellenfele, Kossuth "a legnagyobb magyar"-nak nevezett. Eszméi, működése és hatása által a modern Magyarország egyik megteremtője, polihisztor, közgazdász. A magyar politika legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek a magyar gazdaság, külpolitika, sport megreformálása fűződik a nevéhez. Az 1848-as első felelős magyar kormányban a közmunka és közlekedésügyi miniszter tisztét töltötte be. Írásai a magyar politikai irodalom legjelentősebb alkotásai. Gazdasági fejlődésünk meggyorsítására gyárakat létesített, megszervezte a Lánchíd építését, a Duna szabályozását, a Vaskapu hajózhatóvá tételét, 1825-ben pedig egy évi jövedelmét felajánlva megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát. Széchenyi jól ismert arcmása konzolon nyugszik, amelyet „beszédesre” formált a szobrász vésője. A babérkoszorú a nemzet tiszteletét fejezi ki a legnagyobb magyar iránt, az alul látható oroszlánfejes gyámkő pedig alighanem az ábrázolt személy nagyságát, tudása hatalmát hivatott jelképezni. A művész a lehetséges mértékig egyszerűsítette, stilizálta a léptékében is megnövelt portrét, de így is megőrizte Széchenyi jellegzetes arcvonásainak karakterét. He was the leading personality of the Reform Age whom Lajos Kossuth, his political rival, called 'the greatest Hungarian'. He was one of the creators of modern Hungary owing to his ideals, activities and influence; he was also a polyhistor and an economist. He was the most prominent and outstanding character of Hungarian politics whose name is associated with reforming the Hungarian economy, foreign policy and sports. In the first responsible government of 1848, he was the minister of public labour and transport. His writings are far and away the most significant works of the Hungarian political literature. He established factories to speed up the development of the country, he organized the construction of the Chain Bridge and the regulation of the Danube, he made Vaskapu navigable, and in 1825, by donating his one-year's income, he founded the Hungarian Academy of Sciences. Széchenyi's well-known portrait stands on a console that was formed 'talkative' by the chisel of the artist. The laurel wreath expresses the respect of the nation towards the greatest Hungarian; the lion's headed torsel supposedly wants to symbolize the portrayed person's greatness and the power of his attainments. The artist simplified and stylised the proportionately enlarged portrait to the possible extent, even so he managed to preserve Széchenyi's characteristic facial features.
   

   
   
TEMESVÁRI PELBÁRT
prédikátor, egyházi író, szónok
(?) 1435 Buda, 1504. január 22.
Mészkő dombormű, 250 x 190 cm,
elhelyezték 1931-ben.
OHMANN BÉLA (1890–1968) alkotása
PELBÁRT TEMESVÁRI
preacher, religious writer, rhetor
Born in 1435, died in Buda, 22 January 1504
Limestone relief, 250 x 190 cm
Installed in 1931
Sculptured by BÉLA OHMANN (1890–1968)
   
Ferences szerzetes, a középkori latin nyelvű prózairodalmunk legnagyobb alakja. Korának nagy hírű hitszónoka. Prédikáció gyűjteményeivel elsősorban alacsonyabb műveltségű, a nép között tevékenykedő rendtársait igyekezett ellátni beszédmintákkal. Fő műve négy kötetes teológiai enciklopédiája, a Rosarium (1503–1508), amelyet egyik rendtársa fejezett be. Művei népszerű stílusuk, közérthető okfejtésük és latin nyelvűségük miatt Európa-szerte elterjedtek. A magyarázataiban előforduló példák és legendák a magyaron kívül több nemzet irodalmában felfedezhetők.
A szoborcsarnok egyik legérdekesebb és stílusában leginkább korhű szoboremléke. Középen Temesvári Pelbárt szerzetesi ruhában ábrázolt, szinte testetlen, aszketikus alakját látjuk csúcsíves fülkében. Elmerült lélekkel prédikál, kezében biblia. A hitét mélyen megélő, a természetfeletti világban bízó embert látjuk a szoborban. Oldalt a négy evangélista jelképe, latin feliratokkal: baloldalt felül angyal képében Máté, alatta az oroszlánban Márk, jobboldalt felül a sasban János, az ökörben pedig Lukács jelképére ismerünk. A szobrász a nagy prédikátor átszellemült, szinte testetlen alakjában, a hit világában élő embert ábrázolta. A kompozíció kettős kereszt formájában is keresztény jelképre ismerünk.
He was a Franciscan friar, the greatest character of our medieval Latin prose literature. He was a famous rhetor of his age. With his collection of sermons, he wanted to supply his less cultured fellow members of the order acting among people with model speeches. His principal work is the four-volume theological encyclopaedia, the Rosarium (1503–1508), which was finished by one of his fellows. His works spread Europe wide attributable to their popular style, clear argumentation and their Latin language. The examples in his explanations, besides Hungarian, can be detected in the literature of numerous nations.
It is one of the most interesting memorials and, in its style, the most faithful to the period in the Pantheon. In the middle, we can see almost the bodiless, ascetic figure of Pelbárt Temesvári depicted in monk's frock in a pointed niche. He is preaching with an engrossed soul and holding the Bible. We can see a man deeply living his belief and trusting the supernatural world in the sculpture. On the side, there are the symbols of the four Evangelists with Latin texts: on upper left, Matthew as an angel; under it, Mark in the lion; on upper right, John in the eagle and in the ox we can recognize the symbol of Lucas. The sculptor represented the man living in the world of belief in the almost bodiless figure of the transfigured preacher. In the double cross form of the composition, we can also discover the symbol of Christianity.
   

   
   
BENCZÚR GYULA
festő
Nyíregyháza, 1844. január 28.
Szécsény, 1920. július 16.
Mészkő, másfélszeres életnagyságú félalak,
elhelyezték. 1930. október 25-én.
KISFALUDI STROBL ZSIGMOND (1884–1975)
alkotása
GYULA BENCZÚR
painter
Born in Nyíregyháza, 28 January 1844
Died in Szécsény, 16 July 1920
Limestone half figure, one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by
ZSIGMOND KISFALUDI STROBL (1884–1975)
   
A 19. századi magyar történeti festészet egyik legjelentősebb alkotója. Az 1867-ben megkötött kiegyezés új politikai helyzete ösztönözte a történelmi festészet tematikus megújulását. E korszak reprezentatív, ünnepelt művésze volt Benczúr Gyula. A historizmus ünnepélyességével áthatott szemlélete a magyar művészek közül a legjellegzetesebben nagy történelmi képein érvényesül. Drámai ábrázolásmódjuknak köszönhetően a szabadságharc bukása utáni időben részévé váltak a nemzeti önvédelmi harcnak. Az akadémikus komponálást és bravúros, szemkápráztató anyagábrázolást egyesítő műveit gazdag színvilág jellemzi. Szülőfaluját halála után Benczúrfalvának nevezték el.
A félalakként ábrázolt festőt finom szemcséjű homokkőből faragta a szobrász. Az akadémikus történelmi festészet mértékadó mesterét munka közben ábrázolja a mellszobor, ecsettel, palettával kezében, mestersége jól ismert eszközeivel. A festő elmélyülten figyel, láthatóan az előtte álló feladat teljesítésére koncentrál, részletező megmunkálású portré, Kisfaludi Stróbl Zsigmond hiteles, jó jellemábrázolással alkotott emlékszoborral tisztelgett a történelmi festészet nagy alakjának, akivel – szobrászként – rokon elveket vallott. A szobrot gróf Széchényi Károly ajándékozta a szoborcsarnoknak.
He was one of the most esteemed artists of the 19th century's Hungarian historic painting. The new political situation after the Compromise in 1867 encouraged the thematic revival of historic painting. Gyula Benczúr was a representative and celebrated artist of this period. The attitude of historicism infused with solemnness appears in his monumental historical paintings most characteristically among the Hungarian artists. Due to their dramatic depiction, they became part of the selfdefending struggle of the nation after the failure of the War of Independence. Rich colours illustrate his works of art unifying the academic composition with the brilliant and amazing representation of the material.
His home village was named Benczúrfalva after him following his death. The sculptor carved the half bodied painter from fine-grained sandstone. The bust portrays the influential master of the academic historic painting in the course of work with brush and palette in his hand, with the well-known devices of his art. The painter is looking steadily obviously concentrating on the task before him. It is a portrait of detailed formation by Zsigmond Kisfaludi Stróbl who paid his respect to the great character of historic painting in the form of an authentic memorial with brilliant character drawing, with whom he followed similar principles as a sculptor. Count Károly Széchenyi donated the sculpture to the Pantheon.
   

   
   
RÉVAI MIKLÓS
nyelvtudós, író
Nagyszentmiklós, 1749. február 24.
Pest, 1807. április 1.
Mészkő dombormű, 154 x 96 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
TÓTH ISTVÁN (1861–1934) alkotása
MIKLÓS RÉVAI
linguist, writer
Born in Nagyszentmiklós, 24 February 1749
Died in Pest, 1 April 1807
Limestone relief, 154 x 96 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ISTVÁN TÓTH (1861–1934)
   
A felvilágosodás és reformkor nyelvteremtő szándékának és nyelvújítási harcainak tudományos megalapozója. A magyar nyelvhelyesség ismérveit és mai helyesírásunkat szabályozó alapelveit elsőként dolgozta ki tudományos alapossággal. Kutatási módszerében nemzetközi viszonylatban is először alkalmazta a történeti, szóelemző módszert a nyelvi jelenségek magyarázatára. Nyelvtudományi munkáival, régi magyar irodalmi emlékek összegyűjtésével és kiadásával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a 19. században föllendülő irodalmunknak. Nevéhez fűződik a rímes időmértékes verselés meghonosítása. A Magyar Tudományos Akadémia megalakulásakor Révai nyelvtudományi rendszerét fogadta el.
A Révait ábrázoló dombormű barokkos díszítményű szegélye a korra utal. A tudóst egyetemi professzori öltözetben látjuk, kezében könyvet tart, nyelvészi munkálkodásának jelvényét. A Dóm szobrainak többségét megalkotó Tóth István híven követte Rerrich elképzelését a dombormű korhű megalkotásában. A téren, a székesegyház főhomlokzatát díszítő szobrok is az ő művei.
He was the scientific founder of the language reform of the Age of Enlightenment and Reform. He was the first who worked out the principles of grammatical correctedness of the Hungarian language and our today's spelling with scientific thoroughness. In his research approach, he was the first even internationally to use the historical word analysing method in order to explain linguistic phenomena. He made invaluable contribution to our literature being on the up-swing in the 19th century with his linguistical works and his colecting and publishing of old Hungarian literary records. Introducing rhymed metrical poetry in Hungary is also associated with his name. At its establishment, the Hungarian Academy of Sciences adopted Révai's linguistic system.
The baroque bolder of Révai's relief refers to the period. The scientist is shown in a professorial garment holding a book in his hand, the symbol of his linguistic activity. István Tóth, who created most of the sculptures of the Dóm, truly followed Rerrich's concept in the creation of the relief faithful to the period. He made the sculptures decorating the main front of the cathedral as well.
   

   
   
MUNKÁCSY MIHÁLY
festő
Munkács, 1844. február 20.
Endenich, 1900. május 1.
Carrarai márvány,
másfélszeres életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 1930. október 25-én.
STRÓBL ALAJOS (1856–1926) alkotása
MIHÁLY MUNKÁCSY
painter
Born in Munkács, 20 February 1844
Died in Endenich, 1 May 1900
Carrara marble bust,
one and a half times life-size
Installed on 25 October 1930
Sculptured by ALAJOS STRÓBL (1856–1926)
   
A magyar festészet és különösen a realista életképfestés korszakos jelentőségű mestere volt. Siralomház című kompozícióját a párizsi Szalon aranyérmével (1869), Milton című művét a párizsi világkiállítás nagy aranyérmével tüntették ki (1878). Alkotó életének nagy részét Párizsban töltötte, realista szemléletű népi tárgyú műveivel a sötét és világos színek kontrasztján alapuló drámai festésmódjával mégis mintaadó mestere lett a magyar nemzeti festészet egyik legsajátosabb irányzatát kialakító alföldi iskolának. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben és zseniális tehetségű festő, aki nagy szorgalommal, megfeszített szellemi és fizikai munkával hatalmas méretű életművet hozott létre. Nevét a legrangosabb magyar festészeti díj őrzi.
Stróbl Alajos maga alkotta „Nemzeti Pantheonjából” származó szobor. Keletkezése 1896-ra tehető. A nemes anyagú carrarai márvány finom felületén a gondosan vezetett vésővonások az életszerű megjelenítést szolgálják, a karakter minél hűségesebb visszaadását. Érdemes elidőzni a márványfelület habszerűen kialakított felületének plasztikai részletein, a haj és a dús szakáll puhán hullámzó formáinak, valamint az arc dinamikusabb szobrászi kialakításának ellentétén. A realizmus nagymesterét élethű portré, ihletett alkotás idézi elénk.
He was an epochal master of Hungarian painting and particularly that of the realistic genre painting. His composition, the Condemned Cell was awarded with the gold medal of the Paris Saloon (1869), and his Milton with the great gold medal of the Paris World Exhibition (1878). He spent most of his creative years in Paris, however, he became an exemplary master for the School of Great Plain creating one of the most particular trends of the Hungarian national painting with his realistic works of folk subjects and with his dramatic manner of painting based on the contrast of dark and light colours. He was a European, Christian and Hungarian citizen and a remarkably talented painter who created a monumental oeuvre withgreat assiduity and intense intellectual and physical efforts. The most prestigious award of painting preserves his name.
It is a sculpture originating from Alajos Stróbl's National Pantheon he created by himself. Its birth can supposedly be dated by 1896. The carefully driven carvings of the chisel on the fine surface of the Carrara marble of noble material serve the lifelike depiction, the faithful portrayal of the character. It is worth spending time on looking at the plastic details of the foam like marble surface, on the contrast of the softly waving forms of the hair and the dense beard and of the more dynamic sculptural formation of the face. The great master of Realism is evoked by a true to life portrait, by an inspired work of art.
   

   
   
MIKES KELEMEN
író
Zágon, 1690. augusztus
Rodostó, 1761. október 2.
Bronz dombormű, 150 x 110 cm,
elhelyezték 1930. október 25-én.
BERÁN LAJOS (1882–1943) alkotása
KELEMEN MIKES
writer
Born in Zágon, August 1690
Died in Rodostó, 2 October 1761
Bronze relief, 150 x 110 cm
Installed on 25 October 1930
Sculptured by LAJOS BERÁN (1882–1943)
   
Rákóczi fejedelem apródja, kamarása, a szabadságharc bukása után (1711) külföldi száműzetésében hűséges kísérője. Vele volt Lengyelországban, együtt tették meg a tengeri utat Franciaországba, majd 1717-ben III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. Ettől fogva a szultán birodalmában, Rodostóban várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazájukba. Fő műve az 1717 és 1758 között keletkezett Törökországi levelek, a Rákóczi-emigráció belső életének dokumentuma. A leveleket képzelt nagynénjének írta, így a vallomásszerű, mesterkéletlen, természetes nyelvhasználatra, a jellemábrázolás közvetlen intimitására nyílt alkalma.
A szoborcsarnok látványát gazdagító, szépen komponált és mívesen formált dombormű. Olyan szobrászati alkotás, amelyet a díszítő lelemény mellett az ábrázolt személy korát minél hívebben megidéző szándék formált. A barokk kor leveles díszítményeivel ékített keretet felül várfalat idéző minta szegélyezi. Ezek között tondó formába komponálva jelenik meg Mikes Kelemen páncélos mellképe, dús hajkoronától övezett, nemes arcéle. Plakettszerű, stilizáltan formált szobrászati alkotás, amely történelmi hangulatot áraszt.
He was the page of Rákóczi Prince, his chamberlain and after the failure of the Rákóczi's War for Independence (1711), his loyal escort in the foreign exile. He followed the Prince to Poland, and he went to France with him on sea, then upon the invitation of Ahmed Sultan III, they travelled together to Turkey in 1717. There, in Rodosto, they waited for their possible return as liberators depending on the happenings, on the Turkish war and on the French alliance. His main work is the Letters from Turkey written between 1717 and 1758, which is the documentation of Rákóczi's immigration. He wrote these letters to his imaginary aunt, which ensured him to use a confessional, artificially natural language and unreserved intimacy of character description. It is a brilliantly composed and finely shaped relief enriching the spectacle of the Pantheon.
It is such a sculptural work of art that, besides the decorative efforts, was formed according to the intention of faithful representation of the period in which the portrayed person lived. The frame decorated with baroque leafy ornaments is bordered at the top by a pattern reminding of a fortress. Among these, the armoured bust of Kelemen Mikes and his noble face surrounded by dense hair appear composed into a tondo form. It is a plaque like and stylised sculptural work that radiates historical atmosphere.
   

   
   
LECHNER LAJOS
építész
Buda, 1833. február 8.
Budapest, 1897. február 18.
Bronz dombormű, 45 cm, mészkő, 70 x 100 cm,
elhelyezték 1997. november 21-én.
TAKÁCS VIKTÓRIA (1963–) alkotása
LAJOS LECHNER
architect
Born in Buda, 8 February 1833
Died in Budapest, 18 February 1897
Bronze relief, 45 cm, limestone, 70 x 100 cm
Installed on 21 November 1997
Sculptured by VIKTÓRIA TAKÁCS (1963–)
   
Az egyik legjelentősebb hazai városrendező építész. Vízügyi mérnökként külföldi tanulmányútjain ismerte meg az európai városrendezés és városfejlesztés akkori eredményeit és módszereit. Pest újkori városszerkezete az ő tervei alapján valósult meg, az Andrássy út kiépítésére alakult társaság vezérigazgatója volt. Szeged 1879-es árvíz utáni újjáépítésének irányítója, munkatársaival néhány hónap alatt elkészítette a terveket, a modern körutas–sugárutas városszerkezet kialakítását. Az újjáépítés munkálatait négy éven át, 1883-ig a helyszínen irányította. A romjaiból újjáéledt város korszerű szerkezetét, arculatát, működőképességét alapozta meg. Szegeden teret neveztek el róla.
A Csongrád Megyei Építészkamara 1997. november 21–24. között Lechner halálának centenáriuma alkalmából „Lechner és Szeged” címmel emlékülést rendezett. Az emlékülést követően helyezték el a város árvíz utáni újjáépítőjének domborművét a Panteonban. A domborművet Takács Viktória, szegedi szobrász-restaurátor készítette, akinek ez az első köztéren elhelyezett alkotása.
He was one of the most noteworthy Hungarian urban planning architects. As an engineer of water management, he got to know the results and methods of the European urban planning and development on his foreign study trips. The modern urban structure of Pest was realized according to his plans. He was the director general of the company established for the construction of Andrássy Boulevard. He was the leader of Szeged's rehabilitation after the Great Flood of 1879; it took him and his fellow workers only a few months to make the plans for the modern urban structure of the city with avenues and boulevards. He directed the reconstruction works for four years until 1883 on the site. He founded the modern lay-out, image and functioning of the city restored from its ruins. A square in Szeged is called after him.
The Csongrád County Chamber of Architects held an event of remembrance with the title of 'Lechner and Szeged' on the occasion of the 100th anniversary of Lechner's death, between 21 and 24 November 1997. The relief of the rebuilder of the city after the flood was erected at that time in the Pantheon. Viktória Takács, a Szegedian sculptor and restorer artist, made the relief whose first publicly displayed work was this.
   

   
   
Gróf BATTHYÁNY LAJOS
az első felelős magyar miniszterelnök
Pozsony, 1807. február 14.
Pest, 1849. október 6.
Márvány, bazalt, 5/4-es életnagyságú mellszobor,
elhelyezték 2007. október 6-án.
KALMÁR MÁRTON (1947–) alkotása
Count LAJOS BATTHYÁNY
the first Prime Minister of Hungary
Born in Pozsony, 14 February 1807
Died in Pest, 6 October 1849
Marble and basalt bust, 5/4 life-size
Installed on 6 October 2007
Sculptured by MÁRTON KALMÁR (1947–)
   
Szeged városa az első felelős magyar kormány miniszterelnök bicentenáriumán állított emléket a Nemzeti Emlékcsarnokban. 1830-tól vállalt politikai szerepet, néhány évvel később már a főrendi ellenzék egyik vezető alakja. Az 1848. március 15-i vértelen forradalmat követően a felelős magyar kormány miniszterelnöke. Batthyány nevéhez fűződik a nemzetőrség megszervezése, és az első tíz honvédzászlóalj felállítása. Az idegen segítséggel levert szabadságharcot véres megtorlás követte, a császár szabad kezet adott a kegyetlenségével már korábban kétes hírnevet szerzett Haynau táborszernagynak, aki Aradon kivégeztette a magyar hadsereg 13 tábornokát, és Pesten agyonlövette Batthyány Lajos grófot.
A Batthyány-emlékművet bízvást sorolhatjuk az emlékcsarnok formabontó szoborkompozícióinak sorába. Rerrich Béla, a Dóm tér építészének elgondolását követi a szobrászi megoldásában újszerű, a kifejezni kívánt tartalmakat autentikus plasztikai megoldásokkal közvetítő mellszobor. Árnyalt jellemrajzzal formált, hiteles ábrázolású portré. Batthyány alakja erkölcsöt, keménységet, lelki tartást sugároz, méltósággal idézi föl a mártír miniszterelnök emlékét.
The City of Szeged erected a monument to the memory of the Prime Minister of the first responsible Hungarian government in the National Pantheon on the 200th anniversary of his birth. He engaged himself to politics in 1830; some years later, he was already one of the leading personalities of the opposition of Hungary's Upper House. He became Prime Minister of the new Hungarian parliamentary government after the bloodless revolution of 15 March 1848. Organizing the national guard as well as the establishment of the first ten battalions are linked to his name.The War of Independence defeated by foreign support was followed by bloody retorsion. The Emperor granted full authority to General Haynau who earlier got a questionable reputation due to his cruelty. He had the thirteen generals of the Hungarian Army executed in Arad, and in Budapest, he had Count Lajos Batthyány shot.
The Batthyány's memorial can deservedly be ranked among the avant-garde sculptural compositions of the Pantheon. The bust follows the ideas of the architect of the square, Béla Rerrich; it is noble in sculptural formation and represents the contents wished to be expressed with authentic plastic effects. The portrait is formed with fine and genuine character depiction. Batthyány's figure emanates moral, firmness, spiritual strength that recalls the memory of the Prime Minister with dignity.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet