Előző fejezet Következő fejezet

I. FÖLDRAJZI ÉS TERMÉSZETRAJZI RÉSZ.

A város vízrajza.

(Folyók, erek, tavak és mellékvizek.)

 

A város területének mindenünnen víz által körülvett vízközrend-szert alkotó helyzete már az ősi betelepedésnél irányadóul szolgált, akkor védelmi- és megélhetési szempontból, később pedig a Tisza folyó partján való közvetlen elhelyezkedés, a foglalkozás és kereskedelem szempontjából kiváló előnyét képezte Szeged fekvésének.

A hullámos szőke Tisza közvetlen a város falait mossa s Erdély központjától az egész ország délkeleti részét a Maros siető iszapos vize köti össze Szegeddel.

A TISZA. A városra majd-majd átokká nehezült áldásos folyó mintegy 25 kilométernyi hosszúságban kanyarog a szegedi partok mellett. A város határát a nagyfai átvágásnál érinti és a vedresházi átvágáson Paphalmánál hagyja el.

 

8. A felső Tiszapart.

 

Szeged területén alig van esése; 100 ölenkint körülbelül 1" s csendesen folydogáló vize gyakran állni látszik, medre azonban mély, úgy hogy a 0 pont alatt 14—20, sőt 25 lábnyira is lesülyed. Az 1880-ik évi medermérés szerint a város alatt a közúti híd fölött 12 méter mély volt. a legnagyobb mélysége pedig 20 méter a null vízszín alatt.

A meder szélessége az újabbi szabályozás által nagyobb; mert míg az 1842-ik évi mérések szerint a Maros-torok alatt 120 és a város alatt 140 méter volt a város újjáalakításakor, — a midőn a Tisza medrére is tekintettel voltak — már a város alatt 360 méternyi szélességet nyert.1

 

9. Részlet a Boszorkányszigetről.

 

A Tisza a Maros beömlésénél valamivel lejebb még 20-25 év előtt kis vízállás mellett nagy homok-zátonyokat — porondokat—képezett, de ezek egy áradással csakhamar ismét eltűntek, állandóbb zátonyt vagy szigetet csak a város alsó vége felé képezett, az úgynevezett „ Boszorkány - szigetet";, mely 91 kataszt. hold és 1885 D öl kiterjedéssel bir s kissé ennél lejebb a Ballagi-tó nevű területtel szemben levő „Tompa-szigetet." 2

Egyébként e zátonyokat leszámítva, a Tisza Szeged alatt mélyen vájt medrében kanyarog és külön ágakat ma már nem képez, régebbi ereit, kiágazó fokait vízrajzi térképünk tünteti föl.

A Tisza vizének mennyisége és sebessége a meghatározási vízállás és mélység mellett a hídon alul 120 méternyire 19' 7" 0'" vízállás és 44' 6" mélység mellett: 34,57249 köbláb a vízmennyiség és 13-908 a sebesség.

Átlagos sebessége a folyónak 0-64 méter, az átvágásban 1-00 m., áradásai igen nagy változást és különbözetet tüntetnek föl. A régi várparancsnokság katonai följegyzései szerint 1765-ik év előtt a legnagyobb víz 7-24 méter volt, 1765-ben a legnagyobb víz 5-93 m., 1763-ban a legkisebb víz 0-34 m. a 0 pont alatt.

 

10. A Tisza a Közművelődési palota előtt

 

E helyen az 1879. évi márczius hó 12., illetőleg 5-ikétől egészen 1900. évi deczember 31-éig az alábbiakban mutatjuk ki a vízállás-különbözeteket, megjegyezve, hogy a Tisza 0 pontja az adriai tenger színe fölött: 73'808 méternyire fekszik.

Év Legmagasabb vízállás Legkisebb vízáll á s
Hó és nap m. j cm. Hó és nap m. cm.
1879. Márczius 5.. 8 06 Október 15. . . 0 72
1880. Április 2ti. .   6 27 Szeptember 21.   0 49
1881. Április 15. .   8 46 Deczember 27.   0 35
1882. Deczember 24.   6 91 Február 17.   0 00
1883. Május 30. .   7 38 Szeptember 7.   0 11
1884. Július 15. .   6 13 Július 1.   +0 06
1885. Deczember 15.   5 65 Október 5. .   +0 30
1886. Február 14.   5 34 Szeptember 27   -0 40
1887. Június 1.   6 60 Márczius 3.   -0 25
1888. Április 17. .   8 46 November 20.   -0 28
1889. Április 23. .   8 05 Szeptember 1.   -0 64
1890. Márczius 28.   5 66 Szeptember 3.   -1 17
1891. Április 4. .   6 78 Október 31.   -1 27
1892. Április 12. .   6 30 Október 8. .   -1 16
1893. Június 17. .   7 26 Február 16.   -0 62
1894. Június 28. .   5 86 Szeptember 29   -1 12
1895. Április 12. .   8 83 Október 18.   -0 81
1896. Április 7. .   5 52 Márczius 5.   -0 33'
1897. Április 17. .   7 30 Deczember 5.   -1 09
1898. Április 19. .   6 04 Szeptember 29   -1 35
1899. Június 5.   4 60 Január 1.   -0 64
1900. Február 24.   5 25 Október 18.   -1 37

 

11. A korcsolyázó tó nyáron.

 

A Tiszának, mint a város fejlődésének és lakossága foglalkozásának kiváló tényezőjéről e helyütt nem szólunk, csak azt említjük meg, hogy Szeged vízszükségletét egészen a legújabb korig, napjainkig a Tisza szolgáltatta, míg újabban ivó-víznek és gyári czélokra már az ártézi-kutak vizét veszi a város közönsége használatba.

A Tiszavíz különben, mint ivóvíz, az egészséges vizek közé tartozik és legújabb vegyelemezését a következő táblázatban mutatjuk be :

 

 

A légenyes savnak (Salpetrige Sáure) csekély nyoma, a légenysavnak (Salpeter Sáure) erősebb nyoma találtatott benne, az Ammóniák azonban teljesen hiányzott.

Alacsony vízállások mellett a Maros vizének hatása a Tiszáéra nem igen nagy, inkább áradások alkalmával a Maros vizének iszaptartalma a Tiszáét nagymérvű, azaz 35-7 — 18-0 = 19.7%-kal múlja fölül.

 

A MAROS. A Tisza áldásos kanyargó vize mellett másodsorban a Maros folyót kell megemlítenünk, mely Szeged fölött mintegy félórányira Tápé község alatt ömlik a Tiszába s ezzel együtt a város vízi közlekedésének hatalmas tényezőjét képezi.

A Maros vízállása csekély időközökben is rendkívül változó, a hegyek közötti esőzések a folyómeder nagy esése mellett — forrásától Szegedig 2567 láb — gyors lefolyást nyervén benne, vize pár nap alatt megárad és áthágja partjait, majd meg pár nap alatt ismét elapad úgy, hogy alig hajózható.

Esése mértföldenkint Vb', középsebessége pedig 2'45 láb, vize Szeged alatt nagyon iszapos és a Tisza tisztább vizét is mindegyre sűrűvé, iszapossá és zavarossá változtatja. Egész Maros-Ujvárig hajózható, Szeged forgalmi élete azonban leginkább csak Zám-ig terjed rajta.

E két folyón kívül Szeged belső és külső területét számos vízgyűjtő, vízállásos hely tarkítja, melyek között legnevezetesebb vízgyűjtő medenczék: a Fehértó és a Matyér.

Régebben közvetlen a város mélyen fekvő lapályos és mélyedéses belső területén számos tó, tanka, csöpörke feküdt, ilyenek voltak az alsóvároson, a templom szomszédságában levő „csöpörke", majd a templomtól egész a Szabadkai-utczáig felhúzódó „Lacuna csöpörke", a „Lacuna jerikó csöpörke", vagyis a „jerikói-tó", melynek egyrószét alakította át a király-biztosság a „korcsolyázó íd"-vá, továbbá a rókusi templom délnyugati oldalán elterülő Lacuna kukoricza város tanka, temető tanka (újabban gúnyosan „vértó" néven) és a jelenlegi Lechner-tér meg a Szt. István-tér helyén végig nyúlt tavak; nemkülönben felsővároson az úgynevezett czigány furbiczban, a Timár-utcza keleti oldalától egész a mostani Rom-utcza felé terjedő, még manap is vízállásos „czigány-tankák" (vízállásos nagy-fenék néven), valamint a város északi oldalán elterülő: „Lacuna agyagos völgy" és az északkeleti „Ingyenes" földeken kanyargó sasos Szill-ér (régebben Szilonér), János- és Annuserek, melyek a jelenlegi szeszgyár helyén egyesültek a Tiszával, de ezeket a XIX. század második felében már nagyobbára eltöltötték.

 

12. A Maros a Tiszába ömlésénél.

 

Ma a város belterületén nagyobb vízállásos helyet az alföldi vasút mellett elterülő úgynevezett ,,Búvár"-tó képez, mely 18 kat. hold és 31 öl (103,700 méter) területet foglal el s évenkint egyszer meg is halásztatik.3

Az újjáépítés szüntette meg teljesen a Kis-Tisza medrét is, mely a Tisza egyik ágaként a felsővárosi mostani vízhúzó-gépház helyén, a Felmayer-féle gyár helyéig, régebben Sándor-réve név alatt egész a vár sánczáig — a mostani pénzügyi palota területéig — húzódott végig s e Tisza-ágon kötöttek ki a hajók a „Kéri Kata lyukának" nevezett hajlatban — ma Zsótér-utcza — még az 50-es évek közepén is.

 

13. A Búvártó az alföldi vasút mellett.

 

Szintén Kis-Tisza név alatt szerepelt a Tiszának azon ága is, mely alsóvároson a mostani Hattyas-sor előtt terült el és ma már kerti mí-velés alatt áll, egy részén a vaspályatest húzódik végig, más részén pedig az Utászlaktanya épült. A város külterületén, a domborzati viszonyok ismertetésénél említett földhátak, homokgerinczek által határolt völgyeletek vannak mindenütt szikes, homokos tavak által tarkítva, mely völgyeleteken át a nagy magyar Alföld felső részének belvizei mintegy természetes utakat találnak Szeged területéhez, ahol azokat a már előbb említett két nagy medencze fogadja be.

E völgyeletek vizei alkotják Szeged határában a Kelő-, Bogárzó-, Nádas-, Büdös-, Kenyérvári-, Madarász-, Búvár-, Sintér-, Fertő-, Nagyszéksós- és Vöröshomoki tavakat; Ősze-, Makra-, Kereseti-, Doma-, Kis István-, Sáros-, Szirtos- stb. székeket; továbbá az élő Kőrösért, mely Ó-Kanizsa alatt találja meg a Tisza medrét. E tavak völgyterülete — mint már fönnebb is említve volt — nagy lejtőzéssel bírván — a Kelőtó 96'0 m. a tenger színe fölött, a Fehértó 81 575 m., a Matyér pedig csak 77-5 m. — a felső vizek rohanva gyülemlenek e két hatalmas, nagy terjedelmű medenczébe.

 

A FEHÉRTÓ. Nem messze a város belterületétől — mintegy 6—7 kmre — az öthalmi és szatymazi gerinczek között fekszik, közel 1800 kat. hold területet foglalva el.

A pestmegyei tiszai lejtő délkeleti részében összefutó belvizek egyik gyűjtő-medenczéje ez s régebben a Tiszával számos víz-ér által volt összeköttetésben, azokon nyervén az idefutó tengernyi belvíz természetes lefolyását.

Később árvízvédelmi szempontból a város töltések által vétette körül és akkor a Fehértót csatornával4 kötötték össze a Matyérrel, hogy vize azon át nyerjen a Tisza medréhez utat, mivel gyakran a város határából és az ezt környező vármegyék területéről — mintegy 100,000 kat. hold területről — a belvizek ide futván össze, a Fehértó vizét egész tengerré duzzasztják föl s ez által óriási területet — így az 1881-ik évben is, 5238 kat. holdat — foglal el.

 

14. A Fehértó.

 

A Fehértó jelenleg is néhány átereszszel és egy hosszú árokkal van a Matyérrel kapcsolatba hozva, vizének bősége ez által nyervén lecsapolást, egyébként a Fehértó a vízi szárnyasok gazdag és hírneves tanyája, duzzadása esetén az Öthalom lábát mossa.

 

A MATYÉR. A dorosmai határban ered s ide-oda kanyarogva 740 kat. hold területet foglal el, melyből Szeged határára 8*7, a dorosmaira pedig 5'5 km. közhosszúság esik.

A Fehértó a város északnyugati területe belvizeinek gyűjtő medenczéjét képezi, a Matyér5" pedig az alsóváros délnyugati határának és a szomszédos vidék csapadékainak gyűjtő medenczéje és az anyafolyóba levezető természetes ere.

A Matyér nemcsak a Nagyszéktó. Kenyérváritó, Nagykirályszék, Seregélyes víztöbbleteit veszi föl, hanem ide lejtenek a Büdöstó, Kígyósér s a halasi határ Lándsás-, Cziprustó és több szikek, — mintegy 90,000 kataszt. hold területnek fölös csapadékai.

A Matyér a tett számítások szerint 15.110'00 köbméter vizet képes befogadni, a Fehértó pedig 19.785-00 köbmt. E számítások és a tapasztalatok alapján ki van mutatva, hogy e két medencze a gyülemlő vizeket csak 25—30 napig képes befogadni, ezentvíl pedig azok tengerré nőve, veszélyeztetik a művelés alatt álló területeket.

A Matyér vize a róla nevezett Matyhíd alatt épített zsilipen át jut a Tisza folyó medrébe.

A Fehértón és Matyéren kívül még számos kisebb vízmedenczék, tavak és székek 1—2 méter mélységűek vannak Szeged határterületén. Ilyenek a felsővárosi határrészben: Kelőtó, Baktó, Fertőtó, Csöngöleitó, Nagy Ósze-széke, Makra-, Szirtos- és G-yőri-szék; az alsóvárosi részben: Doma-, Sáros-, Görbe-székek, továbbá Nagyszéksós-, Kisszéksós-, Madarász-, Bogárzó- stb. tavak, valamint közvetlen a város alatt a Tisza partján fekvő Hattyas- és Ballagitó, melyek csak a Tisza magasabb vízállásakor kapnak már vizet, különben pedig mívelés alatt levő területek, ép úgy, mint a várostól északra fekvő Baktó is.

De míg a Baktó ritkán lát most vizet, addig a várostól délnyugatra a horgosi határ felé elterülő s a Tisza árterét képező Bodonynak gyakran üli víz az egész területét.

Szeged vízrajzi hálózatának teljes képét bemutatandó, fölemlítjük még a régi úgynevezett Holt-Marost (a nép által döglött Marosnak nevezve), mely a Maros folyónak a szabályozása előtt Szőregtől a szegedi határban kanyargó egykori medre volt s végül a IV. Béla király által 1247-ben Szeged városának ajándékozott vártói-halászóvizet, mely ma már a tápai-rét nevezet alatt ép úgy, mint a Holt-Maros is mívelés alatt áll, ugyanazon területen futva végig a Holt-Tisza és a Porgány-ér is.

 

15. Az Öthalom az árvíz alatt.

 

Lábjegyzetek:

  1. Bertalan A. : i. m. 29 1.
  2. A XVIII. században készült térképeken számos „homokzátony" szigetecskéket látunk föltüntetve a Tiszának szertekanyargó ágai között, így a felső városon „Eperjes szigettye", „Kis-Tisza szigettye" s Vedres is említi a „Földvár" és „Szilágy" nevű szigeteket alsóvároson, de ezeknek ma már semmi nyoma.
  3. Az 1901-ik évi május hóban eszközölt halászás alkalmával 9—10 mázsa halat (pontyot) fogtak a tóban.
  4. Ez a csatorna 15,805 frtba került, de kapcsolatosan ezzel a Fertőtó csatornáját is elkészíttette ugyanakkor a város s annak költsége 6190 írtra rúgott.
  5. A Matyér „Máté" ér néven is szerepel a régi írásokban, így említi Vedres is : „A tiszai nagyobb árvizek eltéríthetéséről egy-két szó" ez. műve 19. lapján.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet