Előző fejezet Következő fejezet

VIII.

SZEGED AZ ÚJ ÉLET ÚTJÁN

1944—1945

 

1.

SZEGED ÁTADÁSA A SZOVJET HARCOLÓ EGYSÉG PARANCSNOKÁNAK

1944. OKTÓBER 11-ÉN

SZÁL. Dr. Pálfy György iratai.

 

Felvétetett 1944. évi október hó 23. napján de. 11 órakor Szegeden a városháza polgármesteri hivatalában.

......

Alulírottak a városnak f. évi október 11. napján az orosz haderő által történt elfoglalását, illetőleg az ezt megelőzően történteket a következőkben rögzítik meg:

Alulírottak 1944. évi október hó 10. napján d. u. egynegyed 5 órakor a városháza „Légó" pincéjében dr. Pálfy György városi tanácsnoknak mint a távollevő polgármester helyettesének meghívására értekezletre jöttek össze.

Az értekezletet dr. Pálfy György városi tanácsnok nyitotta meg azzal, hogy annak összehívására a város fenyegetett helyzete késztette, mert a város ekkor már a közvetlen közelben felfejlődött orosz haderő tüzérségi tüze alatt állott, a víz és villany szolgáltatás megszűnt, és attól kellett tartani, hogy a várost rommá lövetik annak ellenére, hogy a városban védő csapatok már nincsenek. Ennek megakadályozása, valamint annak érdekében, hogy a város lakosságának élete és vagyona megkíméltessék, szükségesnek mutatkozott az orosz katonai parancsnokság megkeresése az iránt, hogy a felesleges vérontástól és a város további lövetésétől tekintsen el, s azt szüntesse be, mivel rendszeres katonai ellenállásról a városban továbbra úgysem lehet szó.

Ezen lépés megtételéhez kéri a város most meghívott és megjelent polgárainak véleményét arra való tekintettel, hogy a városnak vezetősége innen elmenekült; közli, hogy az értekezletre meghívni kívánta a megyéspüspök urat és a református egyház vezetőjét is, akik azonban a mindinkább erősbödő tüzérségi tűz folytán már nem voltak kiértesíthetők.

Közölte még a megjelentekkel, hogy összeköttetésbe lépett a várost védő és ekkor a város határában a Lemezgyárban tartózkodó magyar honvéd katonai parancsnokkal, aki azonban a város katonai feladása elől elzárkózott. — A maga részéről azonban ennek ellenére a város fenyegetett súlyos helyzetére tekintettel, saját felelősségére úgy kíván dönteni, miszerint a város polgári feladása tekintetében az orosz katonai parancsnokot megkeresi, mert ezáltal úgy a további felesleges vérontás, mind pedig a város további céltalan lövetése elkerülhető lesz.

Kérte a megjelentek véleményének nyilvánítását.

Alulírott megjelentek egyhangúlag helyeselték a dr. Pálfy György által közölteket, és a maguk részéről is elkerülhetetlenül szükségesnek állapították meg az adott súlyos helyzetben az orosz katonai parancsnokság megkeresését, mert mindegyikük egyöntetű megállapítása szerint a városban komoly katonai védő csapatok ekkor már nem voltak, és a város további védelme a nagy túlerővel szemben teljesen reménytelenné vált.

Ezek után alulírottak egyhangú hozzájárulásával dr. Pálfy György városi tanácsnok mint polgármesterhelyettes városvezető, az orosz katonai parancsnoksághoz egy a szövegezésében is alulírottak által helybenhagyott iratot küldött el az értekezletnek résztvevő tagja Bohó András mérnök útján. Ezen iratban mint a város vezetője kérte a parancsnokságot, hogy a város lövését szüntesse be, és egyben felelősséget vállalt azért is, hogy a városban polgári ellenállás ki nem fejtetik.

Ezen iratot alulírottak egybehangzó hozzájárulása alapján Bohó András mérnök este 18 órakor vitte el az orosz katonai parancsnoksághoz. — Nevezett az orosz parancsnokságot este 20 óra tájban az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor sugárút végén érte el, ahol egy a sötétben közelebbről meg nem jelölhető házban az orosz járőr által a katonai parancsnok elé vezettetvén, annak az iratot átadta, és a kérelmet élőszóval is előterjesztette.

Az orosz katonai parancsnok a kérelmet teljesítette, a város lövetését beszüntette; az orosz csapatok még aznap éjjel a városba benyomultak, és a várost október hó 11. napjának reggelére teljesen megszállták.

Dr. Pálfy György                                                    Bohó András

Őrlei Zoltán                                                           Wagner Ferenc

Lippói Gyula                                                          Dr. Viola György

 

Szeged város hivatalos vezetősége, közöttük a sok megtévesztett alkalmazott és tisztviselő a szovjet csapatok közeledtekor elmenekült, sorsára hagyva a város népét. Az urak magukkal vitték a készpénzkészleteket, az értékes anyagokat és az irattárakat. Az Üjszegedi Kendergyár gépeinek zömét uszályokra rakták, de az elszállításra már nem jutott idő. Ekkor tehetetlen dühükben elsüllyesztették az uszályokat a gépekkel együtt.

A 24 óráig tartó felszabadító hadműveletek viszonylag kevésbé súlyos anyagi veszteséggel jártak. Súlyosabbak voltak azok a károk, melyeket a nyári és őszi hat angolszász légitámadás okozott. Ezek során 120 lakóház megsemmisült, 665 pedig megsérült. Inkább a külső kerületeket bombázták, ahol a kevésbé tehetős emberek laktak. A felszabadulás előtt álló városban a visszavonuló német és magyar fasiszta csapatok súlyos károkat okoztak. Október 9-én este felrobbantották a bombázások által amúgy is megrongált vasúti és közúti hidakat, elpusztították a vasúti közlekedési berendezéseket, mozdonyokat és kocsikat vittek el, feltörték az üzleteket és a gettót, intézményeket raboltak ki. A mezőgazdasági termények teljes elhurcolására már nem volt idejük, a jószágállomány azonban így is a felére csökkent.

A fasiszta garázdálkodásnak a Vörös Hadsereg győzelmes bevonulása vetett véget Szegeden.

A három visszamaradt főtisztviselő (Csonka Miklós, dr. Pálfy György, dr. Rák Kálmán) egyike, dr. Pálfy tanácsnok az ugyancsak itthon maradt néhány „vezető polgárt" összehívta, és határozatuk értelmében átadta a várost a szovjet harci egység parancsnokának.

A város átadásáról a felszabadulást követő 12. napon készítették a közölt jegyzőkönyvet.

 

2.

A SZEGEDI POLGÁRMESTER A LAKOSSÁGHOZ

1944. október 18.

Szegedi Népakarat 1944. október 18. [I. évf. I. sz.] 3. old.

 

Felhívás

Nyomatékosan felhívom a város lakosságát, hogy mind a katonai parancsnokság, mind pedig az általam és a hatóságok által kiadott rendelkezéseknek mindenki pontosan tegyen eleget, hogy a város élete mihamarabb teljes mértékben megindulhasson.

Felhívom továbbá a város lakosságának a tanyákon lakó részét, hogy mielőbb jöjjenek be a városba áruikkal, hogy a piacok élete is mielőbb megindulhasson. A tanyai lakosságnak a városban való zavartalan közlekedését a magam részéről teljes mértékben biztosítani fogom. Közlöm egyúttal, hogy a tanyai vasút egy-két napon belül üzembe helyeztetik, ami által a tanyai lakosságnak a városba való bejutása lényegesen megkönnyebbedik.

Közlöm továbbá a város egész lakosságával, hogy nemcsak a magam részéről teszek meg minden szükséges intézkedést a közrend és a közbiztonság megóvására, hanem a katonai parancsnokság igéretét is bírom arra vonatkozólag, hogy mind a város területén belül, mind pedig azon kívül a rendet és a közbiztonságot fenn fogja tartani.

Nyomatékosan felhívom a város kereskedőit és iparosait, hogy üzleteiket, ipartelepeiket, üzemeiket, műhelyeiket haladéktalanul helyezzék üzembe, illetőleg nyissák ki, mert ellenkező esetben az orosz katonai parancsnokság útján iparigazolványaikat, engedélyeiket, illetőleg jogosítványaikat vissza fogom vonatni. A kereskedelmi és ipari tevékenység azonnali megindulása nemcsak az illető kereskedőknek és iparosoknak, hanem a város egész lakosságának is elsőrendűen fontos érdeke. Aki üzletét, ipartelepét, üzemét és műhelyét megnyitotta, ezt a körülményt azonnal jelentse be a város I. fokú iparhatóságának szóval vagy írásban (Bérház I. e. 17). A kereskedőkkel irányítás és tájékoztatás végett közlöm, hogy egy-egy vevő részére az illető vevő rendes egyéni szükségletét meghaladó mennyiségű árut ne szolgáltassanak ki.

Felhívom továbbá a város lakosságát, hogy amennyiben bárkinek autó, akár szétszedett állapotban is, a birtokában van, ezt a körülményt ugyancsak haladéktalanul jelentse szóval vagy írásban a város I. fokú Iparhatóságánál (Bérház I. em. 17.).

Szeged, 1944. október hó 18-án.

dr. Valentiny Ágoston

polgármester

 

Felhívás
SZÁL. Nyomtatványok

 

A felszabadult városban az élet néhány nap alatt pezsdülő képet mutatott. A szovjet parancsnokság már az első plakátjain felhívta a város lakosságát, hogy folytassa békés munkáját, gondoskodjék az ipari üzemek, vállalatok és a hatóságok működéséről. A számos nehézség ellenére, a felszabadulást követő néhány nap múlva kigyulladtak a villanylámpák, majd játszani kezdtek a mozik, és megkezdte működését a színház. Kinyitották az üzleteket; az üzemek (amelyiknek volt nyersanyaga) és a hivatalok megkezdték munkájukat.

A város felszabadítása nemcsak katonailag volt jelentős esemény, hanem politikai szempontból is nagy fontossággal bírt. Katonai szempontból Szeged elfoglalásával a szovjet csapatok átlépték a Tiszát, így birtokukba vehették az ország délkeleti részét és az itt összpontosuló és átfutó közlekedési hálózatot is. Politikailag jelentőségét e ténynek az adta meg, hogy Szeged nemcsak önmagában is hatalmas határának, hanem ezen túl, nagy területnek, szinte az egész déli Alföldnek is gazdasági, igazgatási és kulturális központja volt, s egyedüli olyan városa, melyben valóban jelentős számú öntudatos, komoly munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező ipari munkásság is élt. A felszabadított területeken meginduló demokratikus politikai fejlődés szempontjából Szegedre így kezdettől fogva mint megfelelő bázisra lehetett számítani.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány működésének kibontakozásáig, — 1945 január elejéig, a felszabadított országrészeknek Szeged volt a központja, ahonnan számos politikai és az ország újjáépítését elősegítő kezdeményezés indult ki.

 

3.

BESZÁMOLÓ A KOMMUNISTA PÁRT IFJÚSÁGI SZERVEZETÉNEK ÜLÉSÉRŐL

1944. október 20.

MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága Archívuma, 2. fond. 3. ö. e.

 

Pénteken délután az ifjú kommunisták gyűltek össze a Pártházban, hogy megbeszéljék legszükségesebb teendőiket.

Komócsin Zoltán elvtárs nyitotta meg az ülést, néhány szóval rámutatott arra a sok nehézségre és akadályra, amely eddig a szervezési munkát gátolta és föld alá szorította. Elsősorban nekünk fiataloknak kell minden erőnkkel azon dolgoznunk — mondotta többek között —, hogy a régi rend minden hibáját és a jelen visszásságait kiküszöböljük. Részletesen kitért a múlt hibáira és a jelen problémáira, majd így folytatta: „Most annak az ideje van, hogy a körülöttünk tornyosuló akadályokat legyűrve, célkitűzéseinket a megoldás felé vigyük. A szervezési munkába mindenkit bevonunk, aki nyílt szívvel, jóindulattal közeledik felénk, de mindenkit kizárunk, akit csak az egyéni érvényesülés vágya hajt hozzánk. Mi egynéhányan, akik évek óta dolgozunk a szervezet keretein belül, egy programot dolgoztunk ki, amelyet itt előterjesztünk. Javasoljuk ifjúsági párttitkárság és egy szervező és sajtóbizottság felállítását. Ezután a munkatervet olvasta fel, amely szószerint így hangzik: „A történelmi fejlődés olyan szakaszába értünk, amikor a munkásság nemcsak nézője, de irányítója is kell hogy legyen saját sorsának. A Vörös Hadsereg előretörése egy felbomlott társadalmi formát, idejétmúlt, különösen a munkásság részére szolgaságot jelentő politikai rendszert számolt fel. A felszámolás harccal történt. A harc, a háború minden előnye és hátránya is ránkszakadt. Előnye a felszabadulás a fasiszta rabbilincsek alól. Hátránya, hogy a háborúban minden borzalmat, anyagi és erkölcsi károkat egyaránt a bőrünkön éreztünk, közvetlenebbül mint bármikor. Egy felbomlott, idejétmúlt társadalmi rend végvonaglása megy végbe szemeink előtt. A régi rend romjaira egy új, egészségesebb, anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt magasabbrendű társadalmi formát kell építeni. A kezdeményezésnek feltétlenül a céltudatos munkásság politikai és gazdasági szervezeteiből kell kiindulnia.

A hatalmas munkából, küzdelemből elsősorban az ifjúságnak kell kivenni a részét. A K. P. ifjúmunkás bizottságára óriási feladatok várnak. ...

Elvi célkitűzéseink megvalósulásához hosszú, küzdelmes út vezet. Minden ifjúnak, aki élni és jobban akar élni, mellettünk a helye. Egyesített erővel kell dolgozni és harcolni.

Harcot hirdetünk szóban és írásban:

  1. mindkét nembeli ifjúság politikai szervezetbe való tömörítése,
  2. a szervezett ifjúság politikai és társadalmi nevelése,
  3. a pártifjúság kultúrszerveinek kiépítése,
  4. az ifjúsági lap megindítása,
  5. az ifjúság politikai életbe való bekapcsolása,
  6. a kommunista ifjúság fellépése a reakciós törekvésekkel szemben,
  7. a pártifjúság együttműködése a munkásság gazdasági szerveivel,
  8. a pártifjúság és a Kommunista Párt munkájának mindenkori párhuzamba való vonása érdekében.

A programpontok elhangzása után Komócsin elvtárs vélemény nyilvánításra kérte fel az ülést. Az elvtársak egyhangú lelkesedéssel elfogadták. Ezután Komócsin elvtárs bejelentette, hogy a most megjelent „Szegedi Népakarat" című újságban ifjúsági rovatot kapunk. Ide ezután minden ifjúmunkás küldhet be cikkeket. Ezeknek elbírálására sajtóbizottság alakul. Az indítványozott tagokat a bizottság egyhangúlag elfogadta. A szervezés ütemének biztosítására szervezőbizottság létesült.

Most Halász György titkár elvtárs veszi át a szót. Megköszöni a bizalmat és ígéri, hogy méltónak is fog rá bizonyulni. Minden erőmmel azon leszek — mondja többek között —, hogy nemes célkitűzéseinket minél előbb megvalósíthassuk. Ehhez kérem az elvtársak lelkes munkáját. Mi mindannyian megértően, egész erőnkkel dolgozunk. Hiszem, hogy rövid idő múlva felépítjük a szebb, jobb, szabadabb „Új Világot".

A titkár beszédét heves lelkesedéssel fogadták az elvtársak, majd Komócsin elvtárs az ülést bezárta.

 

Az ifjúság szervezkedésének élére azok a kommunista fiatalok álltak, akik a felszabadulás előtt is kapcsolatot tartottak fenn a párttal, a munkásmozgalommal. A fiatalok legjobbjai a Kommunista Ifjúsági Szövetségben szervezkedtek. Az alakuló ülésről szóló tudósításból kitűnnek célkitűzéseik. A KISZ javaslatára 1944 november utolsó napjaiban valamennyi ifjúsági szervezet a nemzeti egység útjára lépve csatlakozott a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjához. Szeged demokratikus érzelmű fiataljai új ifjúsági szövetséget alakítottak, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, amelyben párt és társadalmi különbség nélkül harcoltak a magyar nép és az ifjúság felemelkedéséért.

 

4.

A FELSZABADULÁS ÜZEMI ESEMÉNYEI A SZEGEDI VILLANYTELEP ÜZEMI NAPLÓJÁBAN

1944. október

SZÁL. Központi Gáz és Villamossági Rt. szegedi üzem-

vezetőségének iratai. Munkajelentések, 1935—1945. 3.

 cs. 7. sz.

 

Munkajelentés, Október hó

Időjárás

Változékony, esős idő.

Elosztó hálózat:

6000 voltos hálózat A megrongált vezeték helyreállítása.
2000 voltos hálózat A Szabad sajtó, Földműves és Kisfaludy utcákban leszerelt, illetve ellőtt vezeték helyreállítása.
105 voltos hálózat Tömörkény utcában kábel-égés javítás, Tisza Lajos körút 4. és 13. sz. házak előtt 3 kábel-égés javítása.
Közvilágítás A város ostromlása alkalmával leszakadt közvilágítási lámpák összeszedése, illetve leszerelése.

 

 

Üzemzavar:

Nap

9. A makói távvezeték 7.50 órakor kikapcsolt. Az akkori viszonyok miatt nem lehetett visszakapcsolni, a vezetéket ellőtték.

 

Áramszünet:

10. Reggel 5.45 órakor az üzem a város ostroma miatt leállt.

12. 15.30 órakor az üzem újbóli megindítása:

16.30 órakor a felsővárosi vonal bekapcsolása.

A belvárosi földalatti 6600 voltos kábel bekapcsolása.

A telepkörzeti 2 X 2000 voltos kábelvezeték bekapcsolása.

14. 14—15 órakor az alsóvárosi légvonal bekapcsolása.

18. A kendergyári légvezeték bekapcsolása,

21. A dorozsmai távvezeték bekapcsolása 16.20 órakor, de csak a Magyar Kender Jutafonóig.

30. 8—15 órakor a Közúti Villamos bekapcsolása.

 

A villanytelep üzemi naplójában az 1944. évi október havi bejegyzések a békés életfeltételek viszonylag gyors helyreállításának dokumentumai.

A még fel nem szabadított országrészek lakosságát a nyilas sajtó azzal igyekezett befolyásolni, hogy Szegeden rémuralom van, elszállítják a gyerekeket és a lakosságot. A rágalmak arra indították a szegedieket, hogy röpiratot nyomtattak: Budapest Népe! Magyar Honvédek! címen, amit a Délmagyarország 1944. november 24-i számában is közzé tettek. Ebben írják: „Szeged népe szokásai, törvényei és emberi jogai tekintetében teljes cselekvési szabadságot élvez: templomaink, iskoláink, kultúrintézményeink nyitva, közigazgatásunk, bíróságaink ... zavartalanul működnek: senkit bántódás nem ér, aki a helyén marad...!"

Szovjet csapatok átkelése a Tiszán
Szegedi Móra Ferenc Múzeum

 

 

5.

ÜZEMI TANÁCSOT ALAKÍTANAK A LIPPAI IMRE ÉS FIA GŐZFŰRÉSZ RT.-NÉL

1944. november 16.

SZÁL. Szegedi polgármesteri iratok, 61380/1944. sz. (19139/1944. lt. sz.)

 

Jegyzőkönyv:

Felvéve a Lippai Imre és Fia Gőzfűrész RT. (Szeged) alkalmazottainak 1944. november hó 16-án tartott üzemértekezletéről.

Tárgy:

I. Üzemi tanács.

II. Üzemi tanács tagjainak megválasztása.

Király elnök javaslatára az értekezletet a Lippai Gőzfűrész R. T. telepén az Üzemi Tanács alakítását elhatározta, és annak tagjaiul egyhangú szavazással a következőket választotta meg: Lebák Sándor, Daróczi János, Sörös Ferenc, Szeles György és Árendt Andor. Üzemi Tanács hatásköre:

Az üzemi tanács nem tulajdonosa, csak vezetője a vállalatnak, mint ilyen felelősségteljesen vezeti és intézi a vállalat üzemi életének minden megnyilvánulását, ide nem értve a vállalat tulajdonjogi jogviszonyát, mely fölött az állam vagy a város illetékes szervének van joga dönteni.

Irányítja és ellenőrzi a vállalat összes alkalmazottainak munkáját. Kötelessége:

  1. A vállalat vagyonának megtartása és fokozása.
  2. A vállalatnál dolgozók szociális igényeinek kielégítése.

Az üzemi tanács tagjait olyan munkakörbe kell beosztani, hogy az Üzem vezetésének munkáját is elvégezhessék.

Király Lajos                                                                                                                       Keszeg Ferenc

elnök                                                                                                                                                                      jegyző

Szűcs Ferenc, Daróczi János, Lebák Sándor, Szeles György, Árendt Andor
                                                 tanácstagok

 

A gazdátlanul álló gyárak vezetésére és a termelés megszervezésére üzemi tanácsokat alakítottak. Az ország legelső ilyen üzemi tanácsa a Szegedi Kenderfonógyárban alakult. A példa nyomán 1944 december végére csaknem mindegyik szegedi üzemben megalakították az üzemi tanácsot.

Az üzemi tanácsok megvalósították a munkásellenőrzést, a dolgozók kezdeményezésére támaszkodva helyreállították a háborús károkat, gondoskodtak a nyersanyagról és az üzemanyagról.

A szegedi Lippai-féle fűrészgyárban a választásról felvett jegyzőkönyvet beterjesztették a polgármesteri hivatalhoz. A tanács azután az üzemi tanáccsal, mint a vállalat felelős szervével állott kapcsolatban.

 

6.

RÉSZLETEK A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT SZEGEDI SZERVEZETE TAGGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL; A PÁRT AKCIÓPROGRAMJÁT RÉVAI JÓZSEF ISMERTETI

1944. november 19.

MSZMP Csongrád megyei Bizottsága Archívuma, 2. fond. 2. öe.

 

Gombkötő párttitkár megnyitja az ülést, és közli, hogy annak napirendjén a Párt akcióprogramjának ismertetése szerepel. Ez a második taggyűlés, de jelentőségében az első eltörpül emellett, mert hiszen az első csak egy szemle volt. Ez a gyűlés döntő jelentőségű, mert megmutatjuk az utat, amelyen a Kommunista Párt haladni akar és fog. Éppen ezért általános figyelmet kér és a legszélesebb alapon való hozzászólást.

Révai József elvtárs, a Központi Bizottság tagja emelkedik ezután szólásra. A következőket mondja:

Elvtársak! Biztosra veszem, hogy van igen sok régi és új kommunista, aki egy kicsit furcsálkodva hallgatta végig ezt az akcióprogramot. Hogy lehet az, hogy nem a szocializmusért, hanem a demokráciáért harcolunk? ... Biztosra veszem, hogy sokan nem értik ezt, és sokan nem értenek egyet ezzel. A célunk az, hogy mindenki megértse ezt a programot, és mindenki megértse azt, hogy a szabad, független, demokratikus Magyarország megvalósítását tűztük ki legfőbb célunkul. Miért van az, hogy ma a párt a tömegek tömörítéséért küzd? Ennek belső okai vannak. Mi az a főkérdés, ami egyúttal létkérdés is az egész magyar nemzetre nézve? Kiverni a németeket a magyar földről, együtt harcolni a szovjet hadsereggel, fegyvert fogni és segíteni a Vörös Hadsereget. Ne értsük félre, ennek a gyűlésnek célja nem a lelkesítő szónoklat. Igaz-e az, hogy ez a legfontosabb feladat? Azért koldul az ország, mert a magyar nép nem tette meg kötelességét a német elleni harcban. Most az utolsó percben tegyük meg kötelességünket. Az utolsó pillanatban kell bepótolni az elmulasztottakat. Nincs és nem is lehet nézeteltérés ezen a ponton. Nem lehet, hogy az orosz hadseregen múljon egyedül az ország felszabadítása. A Magyar Kommunista Párt ma nem írhatja a proletárdiktatúrát és a szocializmust a zászlajára, mert akkor megnehezítené a harcot. Igaz-e, vagy nem?! (Igaz! Úgy van! Közbekiáltások: „Szervezzük meg a Magyar Vörös Hadsereget!") Hadsereg nélkül, a tisztikar németellenes részének támogatása nélkül, fegyver nélkül nem lehet harcba szállni. Ha mi most Magyar Vörös Hadsereget szerveznénk, akkor nem nemzeti szabadságharcot indítanánk, hanem felidéznénk a polgárháborút, és a németek malmára hajtanánk a vizet. Ma nem a Vörös, hanem a Nemzeti Hadsereg megszervezése van napirenden. Ezt mi hirdetjük, akik részt vettünk az 1919-es Vörös Hadseregben. Dálnoki Miklós Béla és Vörös János vezérezredes későn ugyan, de belátták, hogy mit kell csinálni. Mi kommunisták igen sokban nem értünk velük egyet, de szem elől tévesztenénk a németek elleni harc mindenek felett való fontosságát, ha nem állnánk szóba velük. A fődolog: kiverni a németeket az országból, ha pedig ez igaz, bűn volna visszautasítani azoknak a segítő kezét, akik ugyanezt hirdetik. De ha proletárdiktatúrát és szocializmust akarnánk, mindez, amit az imént mondottam, nem volna megvalósítható. Akkor hátba támadnánk a magyar szabadságharcot; mi, magyar kommunisták, elszigetelnénk magunkat ezektől a vágyaktól. Egy kommunista párt, amely félreáll, amelynek semmi köze a magyar szabadságharchoz, amely nem ragadja meg a reakciós Vörös Jánosok és Dálnoki Miklós Bélák német ellen harcbahívó kinyújtott kezét, nem érdemelné meg, hogy Kommunista Pártnak nevezzék. Összpontosítani kell a nemzet erejét, ez az egyik fő ok, amiért nem a szocializmust hirdetjük. Ne abból induljunk ki, amit mi szeretnénk, hanem amit a magyar dolgozó nép többsége akar. ... Az, ami itt történik Szegeden, hogy az elvtársak elfoglalják a különböző posztokat, azt jelenti, hogy most itt megteremtjük a biztosítékát annak, hogy a népnek, a munkásságnak, a parasztságnak Magyarországa szülessék meg. (Taps.) Nem lesz ez még szocialista Magyarország, elég szerény követeléseket akarunk felállítani a program szerint, nem lesz tehát szocialista Magyarország, de nem lesz burzsoá-kapitalista Magyarország sem, hanem a nép Magyarországa, amelyben — ha éberek vagyunk — meg fogjuk tudni akadályozni, hogy a magyar reakció újból felüsse a fejét, és meg fogjuk fékezni azokat a történelmi osztályokat, amelyek útjában voltak és vannak a népi fejlődésnek. Vannak, akik azt mondják, hogy a kommunisták nem osztályharc alapján állnak. Mi ez, ha nem osztályharc? A nyilasok, a főellenségek ellen irányítjuk a tüzet, a fasiszták, a németbérencek, a nagybirtokosok ellen, ez többet tesz, mintha szavalunk.

......

Mi tisztában vagyunk azzal, hogy előbb vagy utóbb sor kell, hogy kerüljön az egész magyar tőkés osztállyal való leszámolásra. Független Magyarország nélkül, magyar demokrácia nélkül, a föld felosztása, a parasztok kezére juttatása nélkül nem tudunk felkészülni erre a harcra, amely a szocializmushoz vezet.

......

A magyar nemzet vezető pártjává kell felküzdenünk magunkat. Ki kell törni ezekből a keretekből, amelyekbe bezártak bennünket. Meg kell mutatni, hogy nem vagyunk egy kis illegális csoport, hanem egy nagy párt. Másképpen kell nézni a kérdéseket mint tegnap, amikor összegyűltünk az illegalitásban. Hamarosan kormánypárttá leszünk (nagy taps). Vállalni fogjuk a reánk eső részt a magyar jövő újjáépítésében, ehhez azonban az kell, hogy a magyar demokrácia kivívásának feladatát megoldjuk. Hogyan látjuk mi ennek a programnak a keretében a szegedi pártszervezet külön feladatát? Három főfeladat van. Erőssé tenni itt a Kommunista Pártot. Harcos, öntudatos kommunistákat nevelni, kiépíteni, erőssé tenni a szegedi pártszervezetet, és kézbe venni a fasizmus elleni harcot, itt, Szegeden.

Gombkötő párttitkár elvtárs: ... Ezután határozati javaslatot olvas fel, amely a következőképpen hangzik:

  1. A taggyűlés teljes mértékben helyesli és magáévá teszi a párt központi vezetősége által előterjesztett akcióprogramot.
  2. Haladéktalanul meg kell indítani a kérlelhetetlen harcot a nyilas banditák ellen, és utasítja a városi tanácsban, a rendőrségen, a polgárőrségben működő kommunistákat, hogy teljes erejüket vessék latba annak érdekében, hogy a városi hatóságok a nyilasok elleni harcot teljes eréllyel folytassák.
  3. A szegedi kommunisták kötelessége minden erejükkel odahatni, hogy a többi demokratikus, németellenes pártok részvételével megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi bizottsága.
  4. A szegedi kommunisták a Párt központi vezetősége által előterjesztett akcióprogram értelmében teljes erővel fognak harcolni a független, demokratikus, népi Magyarország megvalósításáért.

A gyűlés ezt a határozati javaslatot egyhangúan fogadja el. Gombkötő elvtárs berekeszti az ülést, amely az Internacionálé hangjaival ér véget.

 

A kommunista mozgalom helyi vezetői már a felszabadulást megelőző napon — 1944. október 10-én — megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártja Szegedi Csoportját. A szegedi kommunisták munkája Révai Józsefnek és Vas Zoltánnak Szegedre érkezése után vált határozottabbá. Irányításukkal kezdődött meg a párt szervezése a felszabadított területeken, Szeged központtal. A pártépítő munka az 1944. október 18-án tartott nagygyűléssel kezdődött el, amelyen a demokratikus nemzeti erők összefogásának programját hirdették. Ezekben a napokban megalakult Szegeden a párt központi bizottsága is.

A szegedi kommunisták a felszabadulás előtti illegális munkában dolgozók és a baloldali szociáldemokraták bevonásával erősítették szervezetüket. Gondot fordítottak a haladó értelmiség bevonására is; 1944. október 26-án megalakult az értelmiségi csoport. A munkás-paraszt szövetség megteremtése jegyében erőteljes pártépítő munkát végeztek a falvak szegényparasztsága körében. Október 23-án Kiskundorozsmán rendezett nagygyűlést a párt, ahol az egybegyültek lelkesen tüntettek az MKP mellett.

Az élet újjáalakításában jelentős szerepet töltött be a sajtó. 1944. október 18-án megjelent a szegedi kommunisták első újsága, a Szegedi Népakarat, október 27-ig 9 száma jelent meg, ekkor megszűnt. November 19-től helyét a már országosan is egyre jelentősebb szerephez jutó Délmagyarország vette át.

 

7.

A VÖRÖS HADSEREGNEK DOLGOZIK A SZEGEDI KENDERFONÓGYÁR

1944. november

SZÁL. Szegedi Kenderfonógyár iratai. Orosz katonai parancsnokság.

 

Szegedi Kenderfonógyár Részvénytársaság

Szerződés

Köttetett 1944. november 25-én egyrészről Bersák őrnagy, mint a Vörös Hadsereg 11 291 tábori számú alakulatának parancsnoka, másrészről Révész Miklós mérnök, mint a Szegedi Kenderfonógyár műszaki vezetője között a következőkben:

  1. A Kenderfonógyár vállalja 863 db lótakaró elkészítését a Vörös Hadsereg 11 291 tábori számú alakulata számára, minta szerint.
  2. A Vörös Hadsereg 11 291 tábori számú alakulata a gyárnak rendelkezésére bocsátja a gyártáshoz szükséges anyagot.
  3. A lótakarók elkészítése f. év november 20-val kezdődik és f. év december 4-vel végződik.
  4. A lótakarók elkészítéséért a Vörös Hadsereg 11 291 tábori számú alakulata az 1944. október 11-én megállapított árat fizeti, éspedig darabonként 7 — magyar pengőben, számla ellenében.
  5. Jelen szerződés 2 példányban készült orosz és magyar nyelven. Mindkét szerződésnek egyforma jogérvénye van.

Megrendelést kiadta

Megrendelést elfogadta

Bersák őrnagy

Révész Miklós mérnök

a Vörös Hadsereg 11291 sz

a Szegedi Kenderfonógyár Rt.

katonai alakulatának parancsnoka

műszaki vezetője

 

Az üzemi dolgozók áldozatos munkája nyomán termelőképessé váltak a szegedi üzemek. A szovjet városparancsnokság a nyersanyag, a szén beszerzését messzemenően elősegítette. Az üzemek termelését a kommunista vezetés alatt álló üzemi tanácsok, illetve 1945 februárjától üzemi bizottságok irányították. Ennek eredményeképp a Vörös Hadsereg részére dolgozó hadiüzemek a szovjet katonai parancsnokságok mind nagyobb megelégedésére dolgoztak. A Szegedi Kenderfonógyár pl. 1945 első negyedében 1 200 000 pengő értékű árut szállított a Vörös Hadseregnek. A hadiszállítások mellett mind nagyobb jelentőségre tett szert a lakosság szükségletére való termelés is. A Kenderfonógyár 1945 februárjától már jelentős mennyiségű kenderzsákot, zsineget, kötelet adott át a magáncégeknek és a városi hatóságnak. A város az áruk ellenében sót, cukrot, zsírt és egyéb élelmiszereket szerzett mind a gyár munkássága, mind a lakosság részére. Az Orion Bőrgyár a mezőgazdasági munka elősegítésére gépszíjakat és talpbőröket adott át a városi hatóságnak.

 

8.

BÚZAKÖLCSÖN A PÉNZÜGYI EGYENSÚLY HELYREÁLLÍTÁSÁRA

1944. december 3.

SZÁL. Szeged Város Polgármesteri Hivatalának iratai, 12257/1946 lt. sz.

 

Szeged város 4 százalékkal kamatozó búzakölcsöne

Tájékoztató

A törvényhatósági bizottsági közgyűlés működésének szüneteltetése miatt a közgyűlés hatáskörében eljárva a gazdasági bizottság, valamint az e célból külön összehívott pénzügyi bizottság egyetértő javaslatai alapján elhatároztam és közhírré teszem, hogy Szeged város közönsége a hatóságnak az állam helyett végzett tevékenysége körében állami hatáskörbe tartozó feladatok és szükségletek költségeinek fedezése céljából 50 000 q búza névértékben 5 év alatt visszafizetendő kölcsönt vesz fel, s ennek megfelelő névértékű 4 százalékkal kamatozó kötvényeket bocsát ki.

A kölcsönt Szeged város közönsége az alábbi tájékoztató részletes feltételei szerint búzaértékben fizeti vissza. Ugyanígy történik a lejárt kamatszelvények fizetése is.

A kötvények jegyzése, valamint utóbb a törlesztések visszafizetése és a kamatszelvények beváltása a szelvények hátlapján megjelölt fizetési helyeken történik.

A kölcsön visszafizetéséről a város egész vagyonával felel.

1. Kibocsátásra kerül 3625 drb. kötvény a következő címletbeosztásban:

„A" sorozat

1250 drb.

á

5q =

6250 q

á 40,—

-250 000,—P

„B" sorozat

1875 drb.

á

10 q =

18750 q

á 40,—

-750 000,—P

„C" sorozat

250 drb.

á

25 q =

6250 q

á 40,—

-250 000,—P

„D" sorozat

125 drb.

á

50 q =

6250 q

á 40,—

-250 000,—P

„E" sorozat

125 drb.

á

2100 q =

12500 q

á 40,—

-500 000,—P

Összesen:

3625 drb.

 

 

50000 q

 

2 000 000,— P

  1. A kötvények 1 q búzának 40 pengővel számított értékében kerülnek kibocsátásra és bemutatóra szólnak.
  2. A kötvények kibocsátásának kelte 1944. évi december hó 31. napja. A kötvények ettől a naptól kezdve utólagos évi 4 százalékkal kamatoznak. A kamat évenként egyszer, minden év december 31. napján válik esedékessé és a kötvényhez tartozó kamatszelvények ellenében kerülnek kifizetésre.
  3. A kölcsön törlesztése 1947. évi január hó 1. napján kezdődik és a visszafizetés évenként január hó 1-én a jegyzett összegnek 20 százalékát kitevő összegében 5 éven keresztül folyamatosan történik, tehát a törlesztés 1951. évi január hó 31. napjával fejeződik be.
  4. A visszafizetésre esedékessé vált tőkét a kötvény bemutatása mellett, a lejárt kamatokat pedig a szelvények beszolgáltatása ellenében a felsorolt fizetési helyeken fizetik ki. A kifizetési hely a bemutatott kötvényre a törlesztésként visszafizetett összeget feljegyzi és a kifizetéssel egyidejűleg a kötvényt a bemutatónak visszaadja.
  5. A törlesztés és a lejárt kamatok összegének pengő értékben való megállapítása céljából a kölcsön minden 40 pengője 1 q búzának számítandó és minden 40 P. az egy mázsa búzának a visszafizetés időpontjában hatóságilag megállapított ára ellenében fizettetik ki.

Abban az esetben pedig, ha a törlesztés, illetve a kamatfizetés idejében hatóságilag megállapított búzaár nem lenne, akkor a kölcsön törlesztési részletnek, illetőleg a kamatnak visszafizetése a fizetést megelőző utolsó 3 hónapnak a tőzsdén a 78 kg-os szokvány minőségű búza tőzsdei átlagárának megfelelő összegben történik.

A kölcsönkötvények jegyzési ideje a fentebb felsorolt beváltási helyeken, 1944. évi december hó 5-től december hó 28. napjáig tart.

Szeged, 1944. évi december hó 3. napján.

Róna Béla                                                                                    Dr. Valentiny Ágoston

tanácsnok                                                                                                                   polgármester

 

A felszabadított Szeged gazdasági életét az ország nagyobb részének felszabadításáig az önellátás jellemezte. A városnak a tisztviselőin és alkalmazottain, az intézményeken kívül bevételeiből kellett fedezni a közmunkára kirendelt munkásokat. Ezeken kívül reá hárult a Szegeden működő államigazgatási szervek (posta, vasút, bíróság, tanügy, egyetem és iskolák stb.) alkalmazottainak ellátása és illetményeinek kifizetése is. Ezeket a terheket az állam helyett vállalnia kellett, mert a központi kormányzat még nem működött. 1944 december végéig a város az állam helyett közel 2 700 000 Pengőt fizetett ki. A fedezet biztosítása céljából a város felemelte az illetékeket, egyes üzemágakat, mint mozikat, a villamosvasútat, majd a gáz és villanytelepet községesítették, de ezek és az adóból befolyt jövedelem sem fedezte a kiadásokat.

A kölcsönt 1944. december 31-én bocsátották ki, s eredményes volt, úgyannyira, hogy csak 20 873 q jegyzését fogadták el. A további jegyzést leállították. A város a jövedelmeiből közben tudta fizetni a kiadásait, és 1945. márciusában már az állam is megkezdte az alkalmazottait fizetni.

Az új városvezetés gyorsan rátalált az élet szükségleteinek kielégítéséhez vezető útra. Nem rajta múlott, hogy az nem volt tartós. Az infláció 1945 nyarán kezdte hatását éreztetni, csökkent a pénz értéke, előtérbe került a termelvények csereértéke.

 

9.

A SZEGEDI POLGÁRMESTER IRÁNYÍTOTTA A KÖRNYÉK KÖZSÉGEIT A FELSZABADULÁS UTÁN

1944. december 15.

SZÁL. Szegedi polgármesteri iratok, 63639/1944. sz.

 

Deszk község elöljáróságától ad: 3731/1944 sz.

 Tárgy: Elhagyott birtokok

számbavétele és a

kinnmaradt termés

betakarítása

V. sz: 62178/1944 E.

 

Polgármester úrnak

Szeged

Fenti számú megkeresésére értesítem, hogy a község főjegyzője helyén maradt, és ennek következtében a lakosság sem menekült el. Így nincsen olyan birtok, amely gazdátlanul volna. A háborús helyzet következtében azonban van olyan birtok, amelyen betakarítatlan termés van, azonban az átvonulás megszűnte után a községi elöljáróság a lakosságot felhívta a kintlévő termés betakarítására, és a betakarítás október 11. óta — ahogyan azt az időjárás és egyéb körülmények lehetővé tették — állandóan folyik és szépen halad. Úgyszintén a vetési munkálatok is állandóan folynak, és a körülményekhez képest szép eredménnyel haladnak.

Deszk, 1944. december 15.

Dr. Réday

főjegyző

 

A város felszabadítása után a szovjet katonai parancsnok a polgármestert bízta meg az önkormányzati és az állami közigazgatás vezetésével, valamint a környező községek irányításával.

A községek irányítására hivatott Csongrád megye alispáni hivatala (Szentes) ugyanis a tisztviselők elmenekülése miatt a működését még nem kezdte meg, azonkívül azért is szükség volt a községeknek a városhoz kapcsolódó irányítására, mert Szegeden a Vörös Hadsereg 60 000 sebesültjét ápolták, és ellátásukat a város a környező községek segítsége nélkül nem tudta volna biztosítani.

A községekben az igazgatás működésének megindítása, a termelés és a betakarítás gondja a városra is hárult. A községekbe a szegedi kommunisták és szakszervezeti vezetők jártak ki és irányításukkal választotta meg a lakosság az arra érdemes vezetőket — a jegyzőket, az elöljáróság tagjait — akiket a szegedi polgármester erősített meg tisztségükben.

 

10.

A POLGÁRMESTER JELENTÉSE A SZEGEDI EGÉSZSÉGÜGYI, KÖZELLÁTÁSI ÉS KULTURÁLIS HELYZETRŐL

1944. december—1945. február

SZÁL. A Törvényhatósági Bizottság 1945. március 17-i ülésének jegyzőkönyve, 25. sz.

 

A közegészségügyi viszonyokat illetőleg jelentem, hogy a hatósági orvosi szolgálatot december és január havában újjászerveztem, amelynek eredményeként úgy Felsőtanyán, mint Alsótanyán, valamint a belterületen a hatósági orvosi szolgálat zavartalanul működik. A megnehezedett közlekedési viszonyok a vonat, autóbusz és egyéb járművek hiányában, hatósági orvosaink úgy a külkerületben, mint a körtöltésen belül a legnagyobb feladatok elé vannak állítva szolgálatuk végzése közben. Távbeszélő állomások hiánya pedig — különösen a betegellátás tekintetében — okoz súlyos nehézségeket. A fertőző betegségek emelkedése január és február havában fokozódott, melyre való tekintettel, január havában a fertőzőbeteg-kórházat teljesen újonnan berendezve meg kellett nyitnunk. Február havában négy polgári egyént jelentettek be kiütéses tífusz diagnózissal, akik a fertőzőbeteg-kórházban vannak gyógykezelés alatt. A járvány tovaterjedésének megakadályozása érdekében minden intézkedést megtettünk. Valamennyi esetnél az illető beteg lakóházát azonnal, a rendőrség útján lezárattuk, a holmikat fertőtlenítettük, a házban lakók élelmezéséről pedig a városi szeretetház útján gondoskodunk. — Előfordult fertőzőbetegségek: 14 hasihagymáz, 2 bárányhimlő, 2 kanyaró, 4 vörheny, 6 roncsoló toroklob, 1 szamárköhögés, 5 nyílt gümőkor, 1 vérhas, egy Heine-Medin és 5 Meningitis epidemica. A hasihagymáz elleni védőoltás a tiszti főorvosi hivatalban folyamatban van, amely rövidesen be is fejeződik. A védőoltáshoz szükséges oltóanyagot mintegy 60.000 ember részére az Egyetemi Gyógyszerüzem díjmentesen bocsátotta rendelkezésre. A járvány megelőzése érdekéből a legszigorúbb intézkedéseket tettem folyamatba a háziszemét és utcákon, köztereken összegyülemlett szemetek eltakarítása érdekében. ...

Az orosz felszabadítás után Szeged élelmezési helyzete bizonytalanná vált, mert a vezetők elmenekülése következtében a kötött gazdálkodást irányító intézmények megszűntek működni, és a katonai helyzet városunkat elszigetelte, és lehetetlenné tette a rendes élet folytatását. —

Ilyen körülmények között szükségessé vált egy olyan hivatal felállítása, amely gyorsan és rugalmasan segít a legsűrgősebb hiányokon, megszervezi a közellátást és végre is hajtja a szükséges intézkedéseket. Ezért november 3-án egy új hivatalt hívtak életre. Szeged Város Áruátvevő és Beszerző Hivatalát. Megalakulása óta a hivatal gyűjti be a gazdáktól a gabonaneműeket, mezőgazdasági terményeket és egyéb kötött forgalmú árukat. Megalakulása óta átvett 268 vagon gabonát, 253 vagon őrleményt, 24 vagon tengerit, babot, borsót, vetőmagot stb. különböző árut, 230 vagon gyufát. —

Szétosztotta a Pallavicini-uradalomtól szállított tűzifát, valamint a városi erdőkből és a városban kitermelt tűzifamennyiséget, valamint az elhagyott lakások tüzelőanyag készleteit is. —

Csereforgalomban beszerzett a város lakossága részére 131.944 kg hízott libát, 22.593 kg csirkét, pulykát, 360.761 db tojást és különféle egyéb árut. —

E hivatal feladata továbbá a mezőgazdasági és ipari termelés irányítása és a kiskereskedelem tevékenységének előmozdítása, végül mindazon gazdasági kérdések megoldása, amelyek a mai súlyos viszonyok mellett mind sűrűbben felmerülnek. Ezért ez a hivatal hézagpótló intézménye lett városunknak. —

Két, a közönség ellátása és az árak szabályozása szempontjából fontos üzem is létesült. Az egyik a községi kenyérüzem, amelyet életre hívtam oly módon, hogy az elhagyott Szögi-féle sütődét igénybe vettem. A másik üzem a községi hús-üzem, amelynek Kossuth Lajos sugárút 97. szám alatt van a feldolgozó műhelye és Szent György utca 4. szám alatt a fogyasztók részére árusító üzlet. —

A városban elhelyezést nyert orosz katonai kórházak és a felállítás alatt álló magyar hadsereg ellátása, a város közönsége érdekeinek védelme szempontjából szükségessé tette a Katonai Ellátó Hivatal felállítását. —

E hivatal felállításával sikerült biztosítani az orosz katonai kórházak és a magyar hadseregnek eddig mutatkozó szükségleteit. A hivatal fennállásának rövid ideje alatt több mint 450.000 Pengő forgalmat bonyolított le. —

A hivatal raktárt is állított fel, amelyből az orosz és magyar alakulatokon kívül részben a város itézményeit is ellátja élelemmel, azonkívül tevékeny részt vesz Budapest élelmiszerrel való ellátásában is. —

A város kulturális élete a változott viszonyok okozta súlyos nehézségek ellenére is a körülményekhez képest megindult, és komoly lépéseket tett a kibontakozás felé. Az orosz katonai parancsnoksággal egyetértően az egyházi életet még 1944. október 12-én megindítottam, és azóta Szegeden minden egyházban az élet háborítatlanul folyik. —

1944. november 3-án az összes iskolák megindultak Szegeden. Ugyanekkor megindult az előadás az egyetem különböző fakultásain is. A jogi kari előadásokat sikerült arra alkalmas előadók felkérésével megindítani, és ezáltal megteremteni azt a lehetőséget, hogy a viszonyok normalizálódása után az egyetem jogi fakultását ismét visszanyerje. —

Az elemi iskolákkal egyidőben megindultak a szakirányú iskolák is (Felsőipar, kereskedelmi iskolák, iparostanonciskola stb.), továbbá a városi zeneiskola előadása is. A zeneiskola igazgatójával egyetértésben 50 tehetséges munkásgyermek taníttatását a város terhére ingyenesen elvállaltam, és ezzel lehetővé tettem szegénysorsú gyermekek továbbképzését is. November 3-a óta működnek az óvodák és napközi otthonok is, mely utóbbiban azonban, egész napon át dolgozó és a családi tűzhelytől távol levő szülők gyermekei, gyermekgondozást, felügyeletet, ingyenes ellátást kapnak a várostól. —

A városi múzeum felbecsülhetetlen értékű és a tanyákon a bombatámadások elől elhelyezett anyagának az intézetbe leendő beszállítását elrendeltem, és ugyanakkor intézkedtem a megrongált múzeum, színház és zeneiskola épületeinek kijavításáról, ami már meg is történt. —

A városi színház november hó 3-a óta konzorciális alapon játszik, a társulat tagjai részint a Szegeden maradt, részint a felszabadított területekről Szegedre jött színészek. — ...

 

A polgármester jelentéséhez többen hozzászóltak. Olejnyik József a szociáldemokrata párt részéről kifogásolta, hogy az élelmezési jegyekre semmit sem lehet kapni, a feketepiacon viszont van áru. Tegyen a város valamit ennek letörésére. A belvároshoz közel eső utcákban betört ablakú lakások állanak üresen, és nem utalják ki. Hónapokig fekszenek a kérvények a lakáshivatalban.

Nagyiván János a Független Kisgazda Párt részéről kéri, hogy a gazdákat és alkalmazottaikat, a bérlőket, kisembereket, részesmunkásokat mentsék fel a közmunka végzése alól azért, hogy a földek megművelésével foglalkozhassanak.

Katona András, az MKP tagja felhívja a figyelmet, hogy a Tisza-parton végig szemét van lerakva, ami veszélyes az egészségre. Kéri az eltakarítását.

Dénes Leó helyettes polgármester kijelentette, hogy Csengeléig ellenőrizteti a vonatokat és az utakat, hogy 5 kg-nál több élelmiszert ne vihessenek ki személyenként.

Karácsonyi Ferenc főispán bejelentette, hogy nem engedik az élelmiszert kivinni. A városba tisztviselők és alkalmazottak özönlenek be, de munkások nem jönnek, pedig a mezőgazdasági munkák miatt ezekre van szükség.

A polgármester jelentésében említi a „kötött gazdálkodást". Ezen jórészt a háború alatt bevezetett és bizonyos termelvények kötelező termelésére és azok szabott áron való átvételére vonatkozó rendszert kell érteni. A csereforgalomban behozott élelmiszerekért a város a gyáraktól átvett cikkekkel fizetett. (Kender és lenkészítmények, paprika, gyufa stb.)

A jogi kar 1941 után Kolozsvárra települt. Közvetlenül a felszabadulás után még nem érkezhettek vissza a professzorok. Az előadások megtartásával ideiglenesen más előadókat bíztak meg.

A színházi előadások valójában már október 18-án megkezdődtek. Néhány színész és zenész vállalkozott előadások tartására. Megfelelő technikai felszerelés, műsoranyag és személyzet nem állott rendelkezésre. Végül is a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezete közbenjárására a kormány 1945 augusztusában államosította a színházat Szegedi Állami Nemzeti Színház néven.

 

11.

A SZEGEDI NEMZETI BIZOTTSÁG KEZDEMÉNYEZI A NÉPBÍRÓSÁGOK FELÁLLÍTÁSÁT

1945. január 2.

A MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága Archívuma. Szegedi Nemzeti Bizottság iratai, 1945. január 2.

 

Jegyzőkönyv

Felvétetett Szegeden 1945. évi január hó 2-án a Nemzeti Bizottság üléséről.

Jelen vannak Dr. Donászy Kálmán elnöklete alatt: Gombkötő Péter titkár, Őrley Zoltán, Dr. Papp Róbert, Szirmai István, Dr. Vén Imre, Back Károly, Dombi Béla, Strack Ádám, Gyólai István, Komáromi István, Horváth József, Vörös József, Lukács Géza, Bózsó János, Somogyi Imre, Erdei Sándor, Komócsin Mihály és Bohó András.

 

1.

Elnök az ülést megnyitja és üdvözli a megjelenteket.

 

2.

Gombkötő Péter titkár ismerteti a népbíróság felállítására vonatkozó törvényjavaslatot.

Dr. Papp Róbert bizottsági tag arra tekintettel, hogy az ideiglenes kormány országos viszonylatban való hatásköre technikai okokból egyelőre nem biztosítható, egyöntetű magyarázatának és alkalmazásának biztosítása érdekében kéri a népbíróságok felállításának elhalasztását.

Komócsin Mihály és Szirmai István nemzeti bizottsági tagok hangsúlyozták a népbíróságok szükségszerű, azonnali felállítását annál is inkább, mert a mindinkább feltörekvő és a mai politikai irányzatot veszélyeztető fasiszta törekvések alááshatják a szépen, erőteljesen megindult demokratikus magyar újjáépítést. Nem tekintik lényeges körülménynek azt, hogy a törvényt egyes népbíróságok eltérően értelmezhetik és alkalmazhatják, annál is inkább, mert a népbíróságok nem annyira jogi, mint inkább politikai alapon működnek és a politikai megítélés különben is az adott, viszonyoknak megfelelően lokális jellegű.

Dr. Papp Róbert bizottsági tag az előtte szólók ellenében ragaszkodik eredeti javaslatához és kéri a népbíróságok felállításának elhalasztását, melyhez Őrley Zoltán is csatlakozott.

 

3.

Az eltérő véleményekre tekintettel a népbíróságok felállításának kérdését Elnök szavazat alá bocsátotta és az összehívott bizottság nagy többséggel — dr. Papp Róbert és Őrley Zoltán kivételével — a népbíróság azonnali felállítása mellett foglalt állást.

 

4.

Elnök ezek után a törvényjavaslat szakaszonkénti tárgyalását elrendelte. A Magyarországi Kommunista Párt 11 szakaszonkénti [rendelet tervezetét] hosszas vita után, lényegtelen módosításokkal a bizottság egyhangú szavazattal elfogadta.

 

5.

Más tárgy hiányában Elnök az ülést berekeszti.

Gombkötő Péter     

Horváth József 

Dr. Donászy Kálmán

titkár

Gyólai István

 

 

1.§.

A szegedi Nemzeti Bizottság a háborús bűnösök, a nyilas, fasiszta és németbarát elemek által a múltban elkövetett, vagy a jövőben elkövetendő, a közösségre, az épülő demokratikus Magyarország társadalmi, gazdasági és politikai rendjére káros cselekményeinek, nyilatkozatainak, egyéni és szervezett ellenállásának megtorlására „Népbíróságot" állít fel.

 

2.§.

A népbíróság egy elnökből, egy helyettes elnökből és 8 népbíróból áll, akikhez két népügyész tartozik.

 

3.§.

A bírákat és ügyészeket a Szegedi Nemzeti Bizottság nevezi ki a résztvevő pártok erőviszonyainak megfelelő arányban. A kinevezett bírák és ügyészek esküt tesznek.

 

4.§.

Az elnöknek, helyettesének és a két ügyésznek jogi képesítéssel kell bírnia.

A kirendeltek tisztsége tiszteletbeli, díjazással nem jár. Az arra rászorulók munka, illetve időveszteségének megtérítéséről az elkobzott vagyonok terhére kell gondoskodni. A kinevezett bírák és ügyészek fegyelmi tekintetben is a Szegedi Nemzeti Bizottság illetékességébe tartoznak.

 

5. §.

A népbíróság részére hivatali helyiséget, segéd és kezelőszemélyzetet a Szegedi Törvényszék elnöke ad.

A népbíróság ügyei külön lajstromba vezetendők, és irattárba lerakandók.

 

6.§.

A népbíróság gyorsított eljárással ítélkezik. A gyorsított eljárás perrendtartását alkalmazza.

A népbíróság tanácsban határoz. A tanács egy elnökből és négy népbíróból áll. A vádat az egyik népügyész képviseli.

A népbíróság a vádlottak részére jogvédelmet biztosít. Megbízott védő hiányában védőt hivatalból rendel ki.

 

7.§.

A népbíróság ítéletei ellen fellebezésnek helye nincs. Halálos ítélet esetén a kegyelmezés joga a Szegedi Nemzeti Bizottság együttesét illeti meg.

 

8.§.

Az ítélet a közösség sérelmének nagysága szerint határozott vagy határozatlan időtartamú internálást vagy vagyonelkobzást, börtön-, fegyház- és halálbüntetést tartalmazhat.

Az ítéletet a bíróság szótöbbséggel hozza.

 

9.§.

Az elkobzott vagyonok a magyar államot illetik. Azok kezeléséről átmenetileg Szeged szab. kir. város gazdasági ügyosztálya gondoskodik.

 

10. §.

Az ítéletek végrehajtása Szeged szab. kir. város közrendészeti hivatalának és tiszti ügyészségének kötelessége. A halálbüntetés a fennálló szabályok szerint hajtandó végre.

 

11. §.

Ez a rendelet kihirdetésével hatályba lép.

Szeged, 1945. január hó 4-én.

A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegedi Nemzeti Bizottsága.

 

A Vörös Hadsereg az utánpótlás céljaira használható állapotba helyezi a felrobbantott vasúti hidat.
1945. január—február
Szegedi Móra Ferenc Múzeum

 

A nemzet demokratikus erőinek mozgósítása érdekében a kommunista párt segítette elő a többi demokratikus párt megszervezését, és egyesítette azokat a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban. Az MKP szegedi szervezetének 1944. november 19-én tartott taggyűlése határozatilag kimondta, hogy: „A szegedi kommunisták kötelessége minden erejükkel oda hatni, hogy a többi demokratikus, németellenes pártok részvételével megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Szegedi Bizottsága." 1944. december 2-án a megalakulás megtörtént, és az országban elsőnek létrehozták a függetlenségi frontba tömörült pártok kiküldötteiből a Szegedi Nemzeti Bizottságot.

A nemzeti bizottság egyik igen fontos politikai feladata volt a népi demokratikus rend szegedi frontjának megerősítése. Ez elsősorban a nyilasok és a háborús bűnösök elleni harcban nyilvánult meg. A bíróság reakciós elemei ugyanis arra hivatkozva, hogy nincs törvény, amelynek alapján a bíróság elítélhetné a nyilasokat, többet felmentett. Szeged dolgozói felháborodással tiltakoztak, és a kommunisták kezdeményezésére követelték, hogy nem szabad az új kormányra és törvényre várni. E követelés hatására jött létre a népbíróság 1945 első hónapjában.

A Szegedi Nemzeti Bizottság fentebb közölt tervezetéből megalkotott rendeletét 1945. január 4-i kelettel plakáton tette közzé.

A szegedi kezdeményezés felhasználásával adta ki az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én a 81/1945. ME. sz. rendeletét a népbíráskodásról. A kormány rendeletével a szegedi rendelet hatályát vesztette.

 

12.

AZ EGYETEMI GYÓGYSZERÜZEM A TÍFUSZJÁRVÁNY LEKÜZDÉSÉRE OLTÓANYAGOT GYÁRTOTT ÉS ADOTT ÁT INGYEN A VÁROSNAK

1945. március 9.

SZÁL. Szegedi polgármesteri iratok, 6363/1945. sz.

 

Polgármester Úr!

Többször kopogtattunk már ajtaján. Eddig mindig csak kéréssel. Örülünk, hogy ezúttal teljesítést jelenthetünk.

Gyógyszerüzemünk a tiszti főorvos úr kívánságára gyártási programját megváltoztatva, typhus-oltóanyag termelésébe kezdett. Erőltetett ütemmel sikerült elérnie, hogy máig a város közegészségügyi szolgálatának 125 liter oltóanyagot tudott átadni. Ezzel 50.000 szegedi polgár védőoltását tette lehetővé.

Amikor városunkat a hastyphus közvetlen veszéllyel fenyegeti, üzemi munkánknak ezt az első jelentősebb eredményét igazolásunkul jóleső érzéssel jelentjük. — Azzal, hogy az oltóanyagot teljesen díjmentesen bocsátottuk rendelkezésre, viszonozni kívántuk azt a megértő támogatást, amelyet a tudományegyetem és annak ez a fiatal vállalata a város közönsége és hatóságai részéről mindig hálásan tapasztalt.

Jóakaratú figyelmét és értékes támogatását a jövőre is kérve maradtunk

Szeged, 1945. március hó 9.

kiváló tisztelettel:

Égis egyetemi gyógyszerüzem, Szeged

 

A városban tífuszjárvány lépett fel. A polgármester a tiszti főorvos javaslatára 1945. február 16-án elrendelte a lakosság tífusz elleni védőoltását. Az Egyetemi Gyógyszerüzem felszólítás nélkül azonnal megkezdte az oltóanyag gyártását és abból 60 000 embert (nem 50 000-et, amiként a gyógyszerüzem átiratában olvasható) oltottak be.

A polgármester az üzemnek köszönetet mondott, és a törvényhatósághoz intézett jelentésében is megemlítette, hogy az üzem példamutatóan járt el, amikor térítés nélkül sietett a lakosság segítségére.

 

13.

A SZEGEDI EGYETEMI IFJÚSÁG KÉPVISELŐINEK KIÁLTVÁNYA

Szeged, 1945. május 7.

SZÁL. A Szegedi Egyetem Rektori Hivatalának iratai, 308/1945. sz.

 

„Új szelek nyögetik az ős magyar fákat,

Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat"

(Ady)

 

Kiáltvány

A szegedi egyetem ifjúsága megértve a demokratikus idők szellemét, követeli:

  1. Az-egyetem nevének megváltoztatását. Az egyetem ezentúl az elmúlt rendszerben egyetemünkről igazságtalanul kiebrudalt nagy magyar költő, József Attila nevét viselje!
  2. Az egyetemhez tartozó szobrok közül a népellenesek és reakciósok szobrainak azonnali eltávolítását. A jobbágyelnyomó Werbőczy és a Ratio Educationis-t a magyar népre kényszerítő Ürményi szobra el kell tűnjön a magyar nép szeme elől!
  3. A reakciós elemek eltávolítását az egyetemről. Azonnal meg kell kezdeni az igazoló eljárásokat, és az igazolóbizottságban helyet kell adni az egyetemi ifjúság képviselőinek!
  4. Az egyetemi ifjúság érdekképviseletének részvételét az egyetem gazdasági, szellemi és adminisztratív életének irányításában. Az Egyetemi Tanácsba küldjön az ifjúság karonként két képviselőt!
  5. Az elnyomott szegényparasztság és munkásság fiainak továbbtanulását megakadályozó tandíj-és vizsgadíj-rendszer eltörlését. Az új magyar vezető értelmiségnek a parasztságból és munkásságból kell kinőni!
  6. Az egyetemi életet guzsbakötő és időt rabló bürokrácia megszüntetését. Kérvények helyett személyes elintézést, aktahalmozás helyett azonnali intézkedést!
  7. A kossuthi Duna konföderáció megvalósításához vezető kulturális kapcsolatok kimélyítésére keleteurópai és délszláv tanszék felállítását. Az orosz és szerb nyelvnek, irodalomnak és népkultúrának ismerete hozza közelebb az egymásra utalt népeket!
  8. A magyarságtudományi tanszék megszervezését. Társadalomtan, néplélektan, néprajz ismerete nélkül a magyar nép életében ne lehessen vezető szerepet kapni!

 

„Ez az ország a mi országunk,

 Itt most már a mi kezünk épít"

(Ady)

 

Gergely András

Honti Géza

Magyar Kommunista Párt

Egyetemi MADISZ

Kerényi Károly

Vámosi Erzsébet

Szociáldemokrata Párt

Polgári Demokrata Párt

Czanik Pál

Péter László

Független Kisgazda Párt

Pártonkívüli

Laszgallner Zoltán

 

Nemzeti Paraszt Párt

 

 

A szegedi ifjúság különböző csoportjaiban folyó erjedésnek egyik érdekes tanúbizonysága a fenti dokumentum. A Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségbe (MADISZ) tömörült egyetemi ifjúság közösen megszerkesztett kiáltványa bizonyítja, hogy a demokratikus követelések mennyire visszhangra találtak körükben. Azok egy részének megvalósítása már a kiáltvány szerkesztésének idejében folyamatban volt. (Igazolás.) Más része az ifjúság forradalmi hangulatáról tanúskodik. (A Dóm téri Pantheon szobrai, reakciós elemek eltávolítása, az ifjúság képviselete az egyetem irányításában.)

Az egyetem nevének megváltoztatására csak 1963-ban került sor.

A kiáltványban feltüntetett egyes kívánságokban (népkultúra, magyarságtudomány, néplélektan) még olyan nézetek is felbukkannak, amelyek a felszabadulás előtti korban főleg értelmiségi csoportok (népiesek) nézeteiben találhatók fel.

 

14.

A FÖLDOSZTÁS SZEGEDEN:

A CSONGRÁD MEGYEI FÖLDBIRTOKRENDEZŐ TANÁCS SZEGEDI TÁRGYALÓ TANÁCSÁNAK JELENTÉSE

AZ ORSZÁGOS FÖLDBIRTOKRENDEZŐ TANÁCSHOZ

Szeged, 1945. augusztus 9.

SZÁL. A Szegedi Földhivatal iratai, 1544/1945. sz.

 

Országos Földbirtokrendező Tanács

Budapest

A szegedi hivatal tényleges működését 1945. július 1-vel kezdte meg. A működés késedelmes megkezdésének oka az volt, hogy a Szegedi Kirendeltség hatásköre eddig nem volt kellőképpen körvonalazva. A Szentesi Földhivatal ügyvezetőjével folytatott szóbeli tárgyalások során azon nézet alakult ki, hogy a Szegedi Hivatal a Szentesi Megyei Hivatal felügyelete alá tartozik, főként anyagi vonatkozásban, az egyéb munka tekintetében azonban önálló.

A szegedi területen igénybevételre kerülő ingatlan kb. 46.000 hold, a földigény- lők szama pedig mintegy 12.000. — Ezen területből mintegy 42.000 hold a város közönségének tulajdonát képezte, így a földreform lebonyolítása szegedi vonatkozásban majdnem teljes egészében a város tulajdonát képező földingatlanokra vonatkozik. Ezzel kapcsolatban felemlítem, hogy a földreform Szeged területét egészen különleges formában érinti. Ugyanis a fentebb említett városi földterület évtizedekig volt szinte teljes egészében kishaszonbérletként hasznosítva, amelyeken a bérlők mindenütt már házakat, tanyákat építettek, gyümölcsösöket és szőlőket telepítettek. Ezen kisbérletek túlnyomó többsége a távoli vidékeken 10 holdat, a város többi területén pedig 1—2 holdat tettek ki. A bérlők nagyobb része öröktulajdonnal nem rendelkezett, így a földreform végrehajtása Szegeden tulajdonképpen arra szorítkozott volna, hogy a kisbérlők személyi viszonyai vétessenek felülvizsgálás alá és a nem hivatásos földművelőknek, továbbá azoknak, akiknek birtokába a 600/1945. M. K. rendelet szerint megállapított maximumnál nagyobb terület volt, azok felosztásra kerüljenek.

Szegeden 12 földigénylő albizottság alakult. Az albizottságok a bérlők körülményeit alapos mérlegelés alá vették, és különös tekintettel a nagyszámú teljesen földtelen családokra, igyekeztek az érintett területeket úgy felosztani, hogy lehetőleg minél kevesebb földtelen maradjon Szegeden. Ezt a szándékot megvalósítani csak részben sikerült.

Kétségtelen, hogy a földreform végrehajtása szegedi vonatkozásban teljesen különbözik az ország egyéb vidékétől. A régi kisbérlők ugyanis az évtizedes megszokott bérletüket — melyeket sajátkezűleg, saját munkaerejükkel tettek a körülményekhez képest termőterületté — mint a saját tulajdonukat fogták fel, és számukra nagy nehézséget okoz azon körülmény, hogy a régi bérletükből le kell adniok.

A szegedi hivatal július havi működése az első szervezési munkán kívül abból állott, hogy az albizottságok javaslatainak a tanács által történt felülbírálása után azokat rendezte, a műszaki' munkálatokat megkezdte, a birtokleveleket kiállította, kiosztotta a helyszínen és a műszaki költségek első részletének beszedését megkezdte

Dr. Kispéter István

ügyvezető

 

1945. március 29-én került sor a Szeged határával szomszédos 40 000 holdas Pallavicini-birtok felosztására. Ez nagy lökést adott a földosztási mozgalomnak. A Szegedi Földigénylő Bizottság április 4-én kezdte meg működését. Szeged határában egyetlen nagybirtokos volt, maga a város, amely birtokának legnagyobb részét kisbérletek formájában hasznosította. Elsősorban a volt bérlőket elégítették ki, akik földjeiken tanyát építettek és jórészt belterjes gazdálkodást (gyümölcs, szőlő, paprika, konyhakertészet) folytattak. Az igényjogosult bérlő az általa használt bérletet — ha nagyobb volt a bérlet, annak egy részét kapta meg a tanyával. Csak utánuk került sor a bérlettel és saját földdel nem rendelkező mezőgazdasági munkások kielégítésére. Őket a nem igényjogosult bérlők és népellenességgel vádolt birtokosok földjeiből elégítették ki. Szeged határában a föld hiánya miatt a feladatot kielégítően megoldani nem lehetett. Juttattak földet a szegedieknek a Pallavicini-birtokból és a környező községek (Deszk, Szőreg, Kübekháza stb.) határából is. A talaj minősége is befolyásolta a szegedi földosztást, volt aki 20 holdon felül is kapott, volt, aki csak 800 négyszögöl juttatásban részesült.

A földosztás Szegeden lényegében 1945 május közepére befejeződött. Kiegészítve a közölt jelentés adatait — 43 390 hold földet (1355 hold híján városi birtok) osztottak szét 10 808 igénylő között. A város kezelésében 23 134 hold legelő, erdő, tó stb. maradt, kisüzemileg már nem használható terület.

A földosztás döntő módon korlátozta a városi burzsoázia hatalmát, mert a továbbiakban elesett a bérösszegektől, amelyek pedig jórészben a városlakók érdekeit szolgáló intézmények és közművek fenntartására szolgáltak.

Megerősítette a földosztás a belső frontot azzal is, hogy a volt városi kisbérlők, szegényparasztok és agrárproletárok rokonszenve a munkásosztály és pártja felé fordult.

A szegedi határ tanyaközpontjai körül házhelyeket osztottak, és ezzel új községek alapját vetették meg. 1950-ben a tanács alakulása alkalmával 9 községet alakítottak az egykori szegedi határ területéből. Ezek: Balástya (volt Felsőtanya, 111. Felsőközpont), Mórahalom (volt Alsóközpont, ill. Alsótanya), Röszke, Szatymaz, Ásotthalom (volt Várostanya), Zákányszék, Csengele, Domaszék és Rúzsa.

 

 

TÁJÉKOZTATÓ A FELHASZNÁLT FORRÁSMŰVEKRŐL

A város történetének tanulmányozásához a levéltárban őrzött iratokon kívül a nyomtatásban megjelent feldolgozásokat, a folyóiratokban és hírlapokban közzétett cikkeket, közleményeket, tanulmányokat és nyomtatványokat, plakátokat, fényképeket és térképeket is igénybe kell venni. Ennek megfelelően a levéltári dokumentumok mellett korlátozott számban ugyan, találhat az olvasó a kötetben részleteket nyomtatásban megjelent művekből, napilapokból, folyóiratokból. Mindezek felhasználásához a bibliográfiák nyújtják a támogatást. Szeged helytörténeti irodalmában tájékoztatást nyújt Péter László: Csongrád megye népe és földje. Ajánló bibliográfia! Szeged 1954. c. műve. A Szegedi Egyetemi Könyvtár Kiadványai 22. sz. Használhatjuk Kertész János: Szeged bibliográfiája c. összeállítását, amely a Csíkvári Antal szerkesztésében megjelent: Csongrád Vármegye. Bp. 1938. Vármegyei Szociográfiák I. c. mű 129—133. oldalain található. Kisebb jelentőségű könyvészeti összeállításokon kívül két fontos korszakról külön bibliográfiai feldolgozással is rendelkezünk: A Magyar Tanácsköztársaság dokumentumai Szegeden. Bibliográfia. Szerk.: Lisztes László. Szeged 1959., és Szabó Imre: Szeged felszabadulásának bibliográfiája. Szeged 1964. Építéstörténeti bibliográfiát tartalmaz a Szeged programtervvázlata c. mű. Vitaanyag. Sajtó alá rendezte: Pálfy-Budinszky Endre. Szeged 1964.

Eligazít a fontosabb szegedi történeti feldolgozásokról: Eperjessy kálmán : Csongrád megye helytörténeti kutatásának feladatai. Útmutató a megye helytörténeti kutatásához. Szeged 1955. Csongrádmegyei füzetek 13 sz. A városnak úgyszólván a XIX. század végéig terjedő korszakára túlnyomórészt Reizner János: Szeged története. Szeged 1899., 1900.1—IV k. c művére és a bírálatára: Czimer Károly: Szeged monographiája. Szeged 1901. valamint Gummer Károly; Szeged monográfiája. Szeged 1901., továbbá Varga Ferenc: Szeged város története. Szeged 1877., és ifj. Palugyay Imre: Szabad királyi városok leírása. Első rész:... Szeged ... Magyarország történeti, földirati és állami legújabb leírása. Pest 1853. 167—280. 1. c. művekre támaszkodtunk. Felhasználtuk továbbá Szűts Mihály: Szeged mezőgazdasága. Szeged 1914., Kovács János: Szeged és népe. Szeged ethnographiája. Szeged 1907., Kulinyi Zsigmond: Szeged új kora. A város újabb története (1879—1899) és leírása. Szeged 1901., Szeged. Szerk.: Kiss Ferenc— —Tonelli Sándor—Sz. Szigethy Vilmos. Bp. 1927. Magyar városok monográfiája c. műveket.

A város építészettörténetéről újabb feldolgozásokkal is rendelkezünk: Bálint Sándor: Szeged városa. Bp. 1959. és Nagy Zoltán—Papp Imre: Szeged. Bp. 1960. Az egészségügyről: Csajkás Bódog: Szeged egészségügyének története a XVIII. században. Szeged 1944. Nélkülözhetetlen: Bálint Sándor: Szegedi szótár I—II. k. Bp. 1957. c. művének használata.

A kísérő szövegekhez felhasznált források között néhol eddig még nem közölt levéltári anyagra is hivatkozunk. Alább az egyes dokumentumok kísérő szövegeihez felhasznált forrásokat soroljuk fel. A közölt iratok sorszámát szögletes zárójelben jelezzük.

 

I. A MOHÁCS ELŐTTI KOR 1222—1514

A sószállításra [1. sz.]: Tápé és Vártó megszerzésére és a tatárok pusztításaira [2. sz.]: Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp. 1963. 902. 1. A városi polgárok jogaira [4., 5., 6., 8., 11. sz.]: Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1946. 71—73. 1., és Csizmadia Sándor: A magyar városi jog. Kolozsvár 1941. 28—39. 1. A város középkori helyrajzára, a várra és a templomokra [5., 7. sz.]: Cs. Sebestyén Károly: Szeged középkori templomai. A Szegedi Városi Múzeum Kiadványai. Szeged 1938. V. ö.: Ugyanattól a szerzőtől: Szeged középkori vára. Szeged 1928. 10—32. 1. Bálint Sándor: Szeged városa, i. m. 14—18. 1. és Nagy Zoltán—Papp Imre: Szeged, i. m. Bp. 1960. 35—40. 1. Molnár József: A szegedi vár. Műemlékvédelem. 1959., III. évf. 1. sz. 22—23. 1. Entz Géza: Kőtár. Móra Ferenc Múzeum. 3. sz. Év nélk. 4—7. 1. Bálint Sándor: A Szeged-alsóvárosi templom. Műemlékeink. Bp. 1966. A középkori Szeged kulturális életére, a külföldön tanuló szegediekre: Bálint Sándor: Szeged városa, i. m. 30—31. 1. A kunok betelepülésére és a kézművességre [9. sz.]: Bálint Sándor: Az 1552. évi tizedlajstrom szegedi vezetéknevei. Bp. 1963. 19—22. 1. Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. 333.1. A borkereskedésre [10. sz.]: Magyarország története. Szerk.: Molnár Erik, Pamlényi Ervin és Székely György. I. k. Bp. 1964. I. k. 88. 1. A Mohács előtti Szeged megítélésében [11. sz.] Székely György: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a XV—XVI. században. Agrártörténeti Szemle. 1961. 3—4. sz. III. évf. 317., 319., 320., 325.1. és Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Értekezések a Tört. Tud. Köréből. Új sorozat. 37. sz. 1965. 62. 1. c. művekre támaszkodtunk. A Dózsa-féle parasztháború szegedi eseményeire [14. sz.]: Székely im. 336. 1. és Oltvai Ferenc: Dózsa György parasztvezér feje Szegeden. Tiszatáj. 1963. Szeptember. XVII. évf. 9. sz. 6.1.

 

II. A TÖRÖK IDŐK 1526—1686

A törökök Duna—Tisza-közi pusztításaira, és Cserni Jován mozgalmára [1. sz.]: Bánkúti Imre: Az Alföld népének harca a török hódítók ellen a mohácsi csata után. 1526—1527. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica II. Szeged 1957. 13—28. 1. és Magyarország története i. m. 164. 1. és Czimer Károly: Cserni Iván cár Szegeden. Bp. 1892. A reformációra és a hitvitára [2. sz.]: Kovács Sándor Iván: Kis szegedi irodalomtörténet. Tiszatáj. 1965 Június. XIX. évf. 6. sz. és Reizner: Szeged története. I. k. 116—117.1. A török pusztításra és az 1552. évi hadjáratra: Szántó Imre: Az 1552. évi szegedi hadjárat. Szeged 1967. Nyomtatásra előkészített kézirat. Az ötvösök eltávozására, a kézműves iparra [4., 5. sz.]: Reizner i. m. I. k. 112—132. 1., Bálint: Szeged városa i. m. 37—39.1. A Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekült szegediekre: Bálint Sándor: A szegedi nép. Bp. 1968. 45—46. 1. A mészárosokra: U. o. 47. 1. A városnak a török és a két magyar király közti helyzetére [6. sz.]: Reizner i. m. I. k. 95—101. 1. A ferencesek lelkészi tevékenységére és mentességeikre [7. sz.]: Reizner i. m. 128—129. 1. Evlia Cselebire és a várra [8. sz.] :Molnár i. m. 25—26. 1. A közölt vásárra hívó levélen [10. sz.] kívül többet is ismerünk: ld. Mikulik József: Magyar kisvárosi élet. 1526—1717. Rozsnyó 1885. 277. 1. A török alóli felszabadításról [11. sz.] Reizner nyújt a korabeli jelentések alapján képet: i. m. I. k. 168—175. 1.

A török hódoltság időszakának iparáról, a kereskedelemről Tóth Béla festett színes képet: Tudósítások a török-kori Szegedről. Tiszatáj. 1966 November. XX. évf. 11. sz. 910—917. 1.

 

III. A FEUDALIZMUS UTOLSÓ ÉVSZÁZADA ÉS A REFORMKOR 1694—1848

A török utáni szőlőtelepítésre [1. sz.]: Szűts Mihály: i. m. 171—172. 1. Rákóczi Ferenc szegedi tartózkodására [2. sz.]: Reizner i. m. I. k. 216—225 1. és az 1719-ben megszerzett szabadalomlevélre [3. sz.] : u. o. 250—260. 1. A zsidók megtelepítésére: Reizner János: Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi települése körül. Szeged 1885., és Lőw Imánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók. Szeged 1885. XIV—XXVI. 1. A földbirtok egyénivé válására [4. sz.]: Vincze Sándor: Szeged város gazdaságpolitikája a XVIII. század első felében. Baja 1942. 9—12. 1. és Szűts Mihály: i. m. 60. 1. Az udvar valláspolitikájára és a protestáns ellenességére ld. Magyarország története, i. m. 360. 1. és Tápay-Szabó Gabriella: Szeged erkölcsei a XVIII-században. Kolozsvár—Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténet köréből. 21. sz. Szeged 1933. 19. 1. A boszorkányperek első szegedi nyomára [6. sz.]: Oltvai Ferenc: Újabb adatok kerültek elő a szegedi boszorkányokról. Délmagyarország. 1957 Július 7. XIII. évf. 157. sz. 7. 1. A céhszabályokban [7. sz.] a céhmester és a legények közti ellentétre: Magyarország története, i. m. 360. 1. A szegedi céhekre ld. Hilf László: A szegedi iparosság története. Szeged 1929. A német lakosságra: ld. Jenőfi Éva: Adatok a szegedi német telepesek és céhek történetéhez. Bp. 1932. A kun pusztákkal kapcsolatos perre és Dorozsma betelepítésére [8. sz.]: Reizner i. m. I. k. 301—321.1. és Sztriha Kálmán: Kiskundorozsma története. Kiskundorozsma 1937. 47—65. 1. A királybiztosok előtt bepanaszolt városi tanács elleni vádakra [9. sz.] vonatkozó iratokat a SZÁL. Királybiztosi irataiban találhatjuk —, a zsellérek számát 1770-ből a Vagyoni összeírások c. iratsorozatból vettük. A végrendeletekről [10. sz.] ld.: Eckhart Ferenc i. m. 362.1. A nemesek betelepülésére [12. sz.]: Szeged. Magyar városok monográfiája i. m. 14. 1. A tápéi jobbágyokkal kötött úrbéri egyezségre [14. sz.]: Bálint Sándor: Tápé, falutörténet és .népélet. Szeged 1965. 7—9.1. és Vincze i. m. 7.1. A piarista tanárokra és a növendékekre [15. sz.]: Kovács Sándor Iván i. m. Tiszatáj. 1965 Augusztus. XIX. évf. 8. sz. A filozófiai tanfolyam tantárgyaira: SZÁL. Piarista rend iratai. História domus. 1792. július 13. Előterjesztések a felséghez, a nádorhoz. 1791. 784. sz. A francia hadifoglyokra [16. sz.]: Emlékezzünk régiekről. Látogatás a Hadtörténelmi Levéltárban. Levéltári Szemle 1966. 2. sz. 416. 1., és Palásti László :Nemzetközi emlékek Szeged múltjában. Dél-Magyarország. 1965. október 28. 55. évf. 254. sz. 5. 1. Kelemen Lászlóra [17. sz.]: Szmollény Nándor: A szegedi magyar nemzeti színészet százéves története. Bp. 1906. 40—60.1. és Reizner i. m. III. k. 366.1. Grünn János nyomdász szegedi pályafutására [18. sz.]: Szabó Ferenc: Könyvterjesztés és könyvkereskedelem Szegeden 1835-ben. Szeged 1966. Kézirat a Szegedi Móra Ferenc Múzeum 1966. évi évkönyve számára. A takács céh tagjainak számára [19. sz.]: SZÁL. Céhiratok. A mezőgazdaság és ipar közti munkamegosztásra, a századforduló kereskedelmi központjaira: Magyarország története, 1790—1849. Egyetemi tankönyv III. Szerk.: Mérei Gyula, Spira György. Bp. 1961. 89—91. 1. A dohánykereskedelemre és művelésre [20. sz.]: Bálint: Szegedi szótár i. m. L k. 198.1. Vedres Istvánra [21. sz.]: Nagy Zoltán: Vedres István művészi munkássága 1765—1830. Bp-i Műsz. Egy. Közp. Könyvt. Műsz. Tud. Tört. kiadv. 6. sz. Bp. 1956. és Farkas László: Vedres István mérnök élete és működése. Szeged 1937. Kovács Sándor Iván i. m. Tiszatáj. 1955 Szeptember. XIX. évf. 9. sz. A dohánytermesztés céljából kitelepülő szegediekre [22. sz.]: Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon. Bp. 1964. 49—69. 1., és Kálmány Lajos: Szeged népe. Arad 1882. II. k. 21. 1. A cselédek bérére Csongrád megyében [23. sz.]: SZÁL. Piaci árszabások iratai. Kistelekre [24. sz.]: Vicsay Lajos: Kistelek története. Kistelek 1929. 48—66. 1. A polgárok felvételéről [25. sz.]: SZÁL. Titkos Levéltár. Polgárok könyve. A gyékényszövésre [26. sz.]: Kovács i. m. 251.1. Az 1828-as országos összeírásra [27. sz.]: Végh Joachim: Az 1828. évi országos összeírás Szegeden. A Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1957. 199—217. 1. A reformjavaslatokra [28. sz.]: Reizner i. m. II. k. 38—48.1. Zsótér Jánosra [29. sz.] és Fellmayer Antalra [30. sz.]: Czimer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története. 1839—1929. Szeged 1930. 168. 1., és Reizner i. m. III. k. 491.1. A kórház felavatására [31. sz.]: Csajkás Bódog: i. m. 192.1., építésére: Nagy Zoltán: Vedres István... i. m. 73—76. 1. A takarékpénztár alapítására [32. sz.]: Vass Károly: A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár alapításának és ötvenéves fennállásának története. Szeged 1895. 7—13. 1. és Reizner: A régi Szeged. I. k. 96. 1.

 

IV. A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 1848—1849

Valamennyi dokumentum kísérőszövegéhez használtuk Reizner János: A régi Szeged. I. k. A negyvenes évek és a forradalom napjai Szegeden. Szeged 1884. és Reizner: Szeged története. II. k. 69—no. 1. Kossuth toborzó útjára és a Kossuth-nótára [8. sz.]: Barta István: Kossuth alföldi toborzó körútja 1848 őszén. Századok. 1952. 86. évf. 1. sz. 165. 1. A szegedieknek a szenttamási csatában tanúsított vitézségéről [11. sz.]: Czimer Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története, i. m. 66—71. 1.

 

V. A KAPITALIZMUS KORA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG 1850—1918

Az önkényuralom berendezkedésére és a színészek tüntetésére [1. sz. ]: Czimer: i. m. 76. I. A vasút építésére [3. sz.]: Reizner i.m. III. k. 512—515. 1. Bonyhády megyefőnökre [4. sz.]: Czimer i. m. 1—2. 1. A tanyai iskolákra [5. sz.]: Reizner i. m. III. k. 294—295. és SZÁL. Szeged Város Közigazgatási Bizottságának iratai, 1880—1918. Tanfelügyelői jelentések. A legelő bérbeadására [6. sz.]: Szeged i. m. 162.1. és Benke József: A szegedi bérlőgazdaság bérleti ügyeinek felvilágosításául. Szeged 1888. 1. 1. A gőzmalmokra [7. sz.]: Kulinyi i. m. 622—624. 1. A superekre: Juhász Antal: A tiszai tutajozás és a szegedi super-mesterség. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1960— 1962. Szeged 1962. 131—136. 1. A vízimalmok számáról: Reizner: III. k. 488—489. 1. 1848. előtti számukra: SZÁL. Számozatan iratok: Tabella numerum opificium in Libera Regiaeque Szegediensi existentium denotans et pro Anno 1830. deserviens. Ugyanez 1844-re u. o. Rózsa Sándorra [8. sz.]: Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum kiadv. 53— 54. sz. 108—113.1. Kovács i. m. 155.1. A várra [9. sz.]: Molnár i. m. 29—31.1. Az olasz foglyokra: Reizner: A régi Szeged. I. k. 175. 1. A Széchenyi-gyászra [10. sz.]: Czimer i. m. 96—97. 1. és Gaál Endre: Széchenyi István. Tiszatáj. 1960 Május. XIV. évf. 5. sz. 9. 1., valamint S. Sándor Pál: Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában. Bp. 1951. 135. 1., továbbá: Pölöskei Ferenc és Szakács Kálmán: Földmunkás és szegényparasztmozgalmak Magyarországon. 1848— 1948. Bp. 1962. I. k. 99. 1. A megyefőnök elleni tüntetésre [11. sz.]: Czimer i. m. 74. 1. Ötven év: Nagy Sándor összegyűjtött műveiből. 1859—1909. Szeged. 233—244. 1. Az országgyűlés feloszlatásáról [12. sz.]: Reizner i. m. II. k. 237—240. 1. és S. Sándor Pál: i. m. 196. 1. A gázgyár alapítására [13. sz.]: Reizner i. m. III. k. 492. 1. A gyufagyárakra [14. sz.]: Kulinyi i. m. 632. 1., és Reizner i. m. III. k. 490. 1. Az Asztalos-féle mozgalomra [15. sz.]: Magyarország története, i. m. II. k. 79—80. 1. és S. Sándor Pál i. m. 294—300. 1. A 70-es évek gazdasági válságára [16. sz.]: Magyarország története, i. m. II. k. 101—109. 1. A nyomdászsegédek segélypénztárára [17. sz.]: Gaál Endre: A szegedi ipari munkásság 1905 előtti szakmai szervezkedésének néhány kérdése. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica. XIX. sz. Szeged 1965. 6—7. 1. Újszegedre [18. sz.]: Bálint: Szegedi szótár I. k. 506. 1. Az árvízre [19. sz.]: Kulinyi i, m. 1—25. 1. és Reizner i. m. II. k. 292.1. Lechner Lajosra és az újjáépítésre: Bálint: Szeged városa i. m. 112—117.1. A megyeszékhely kérdésére [20. sz.]: Czimer Károly: A megyegyűlések vándorlása Csongrád vármegyében. Szeged 1909. 35—43.1. A Bakay-gyárra [21. sz.]: Szeged, i. m. 211.1. Kossuthnak Bakay Nándorhoz írott levelét [22. sz.] közli: Kulinyi i.m.: 32—37.1. Somogyi Károlyról [23. sz.]ld: Móra Ferenc: A városi múzeum és a Somogyi könyvtár. Szeged i. m. 292—300. 1., és Kulinyi i. m. 446—460.1. A Fogadalmi-templom helyéről [24. sz.]: Nagy Zoltán—Papp Imre: Szeged, i. m. 163—166. 1. Az újszegedi kendergyárra és a munkások számára [25. sz.]: Kulinyi i. m. 620—622. 1. A szőlőtelepítésre [26. sz.]: Szűts Mihály: i. m. 170—184. 1. és Banner János: Szeged közgazdasága. Szeged 1922. 24—26. 1. Az építőmunkások szervezkedésére [27. sz.]: Gaál: m. f. 28—32. 1. és Gaál Endre : A szegedi ipari munkásság 1905—1906. évi szakszervezeti mozgalmának főbb kérdései. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae. Acta Historica. Tom. XXIII. Szeged 1966. 10—12. 1. A nemzeti ellenállás szegedi eseményeire [28. sz.]: Szeged i. m. 38—41. 1. A földmunkások szervezkedéséről [29. sz.]: Magyarország története, i. m. 217—218. A villamosvasútra [32. sz.]: Kulinyi i. m. 661. 1. A ,Gedóba' vezető vonalnak a Vörösmarty utcán való vezetésére: SZÁL. Szeged Város Törvényhatósági Bizottsága ülésének jegyzőkönyve: 454/1908. kgy. sz. Az 1912. május 23-i tüntetésre [33. sz.]: U. o. 247—252.1. A Nagy György-féle mozgalomra [25. sz.]: Bónis György: Nagy György és az 1914. előtti magyar köztársasági mozgalom. Értek, a Tört. Tud. Köréből, 26. sz. Bp. 1962. A haditermelésre átállított üzemekre [37. sz.]: Gaál Endre: A szegedi munkásság forradalmi harcai 1918—1919-ben. Szeged 1959. 3—6. 1. Tömörkény István temetésére és az emléktáblára [38. sz.]: Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára. Szerk.: Kovács Sándor Iván — Péter László. Szeged 1966. 215—220. 1. A háború végének nyo-Tára [39. sz.]: Gaál m.f. 3—4. 1. A földgázra [40. sz.]: Oltvai Ferenc: Szemelvények az elmúlt évtizedekből. Meg sem találták, mégis eladták a szegedi földgázt és olajat 1920 után. Délmagyarország. 1960. március 3. 50. évf. 53. sz. 5. 1., és Péter László: Fél évszázados tudósítás az alföldi földgázról. U. o. 1967. április 16. 57. évf. 80. sz. 4. 1. Az 1918. júniusi sztrájkokra [41. sz.]: Gaál m. f. 3—6.1.

 

VI. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 1918—1919

A Szegedi Nemzeti Tanács megalakulására és tevékenységére [1. sz.]: Gaál Endre: A szeged munkásság forradalmi harcai i. m. 9—10. 1. Tonelli Sándor: A szegedi forradalmi mozgalmak Kelemen Béla: Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez. 1919. Szeged 1923. 8—10. 1., Péter László: Juhász Gyula a forradalmakban. Bp. 1965. 62—53., 83—90. 1. A röszkeiek földkövetelésére [2. sz.]: Oltvai Ferenc: A szocializált birtokok Csongrád megyében. Levéltári Közlemények. 1959. XXIX. évf. 341.1. A kendergyáriakra [3. sz.]: Gaál i. m. 20.1. A március eleji mozgalmakra, Wallisch, Czibula megválasztására [4. sz.]: Gaál i. m. 22—23. 1. és Péter László: Juhász Gyula i. m. 136—137. 1. A március 14—22-i hatalmi helyzetre: Gaál Endre A Tanácsköztársaság szegedi eseményei és a revizionisták. Tiszatáj. 1959 Február. XIII. évf. 2. sz. 3. 1. A fesőtanyaiak földosztási követeléseire és a szegedi földkérdésre [5. sz.]: Gaál Endre : A szegedi munkásság forradalmi harcai, i. m. 22. 1. A direktórium kiáltványára [6. sz.]: Gaál u. o. 31. 1. A tanügyi munkásokhoz [8. sz.]: U. o. 32. 1. A direktórium elhagyja a várost [9. sz.]: U. o. 35. 1. A szegedi direktórium felsőtanyai ill. külvárosi működésére: Csongor Győző: A forradalmak szegedi szemtanúi. Visszaemlékezések 1918—19-re. Szeged 1959. Wallisch Kálmám vallomása: 12—13. 1. Czibula Antal visszaemlékezései: 27—28. 1. Juhász Gyulára, Móra Ferencre: [10. sz.[ Péter i. m. 151—165. 1. ahol a „népbiztosi rendelet" teljes terjedelmében megtalálható. Kovács Sándor Iván: Kis szegedi irodalomtörténet. Tiszatáj. 1966. Február. XX. évf. 2. sz. A franciák üldözik a munkásság vezetőit [11. sz.]: Gaál i. m. 40.1. Péter i. m. 153.1. A szocializálásra [12. sz.]: Gaál Endre : A Tanácsköztársaság szegedi eseményei... i. m. 2. közi. 2.1. A választásra [13. sz.]. Péter i. m. 153.1. és Gaál i. m. 39.1. A hatalom jellegére március 27. után [14. sz.]: Gaál: u. o. A franciák politikájára: Székely Lajos: A szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért. A Magyar Tanácsköztársaság hősi küzdelmeiről. (Tanulmányok.) Bp. 1954. 264. 1. A franciák és az ellenforradalmi „kormányok" [15. sz.]: Gaál: mf.: 45. 1. A júniusi sztrájkra [16. sz.]: U. o. 52—54. 1. Zadravetzre és az egyházi reakcióra [17. sz.]: Gaál Endre: Szegedi adalékok a klerikális reakció népellenes harcához. 1914—1920. Csongrád Megyei Füzetek. 19. sz. Szeged 1956. 18—21. 1., 33. 1.

 

VII. AZ ELLENFORRADALOM KORA 1920—1944

A francia „városkormányzóknak" az ellenforradalmi rendszer megerősítését szolgáló politikájára [1. 4. sz.]: Szeged, i. m. 86., 90.1. Tonelli Sándor: A franciák Szegeden. 1918 december— 1920 március. Szeged 1939. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Gographico-Historica 10—22 1. A Szeged-szentmihályteleki paprikatermelők zendüléséről [2. sz.]: Lőkös Zoltán: A szentmihályteleki véres nap. Tiszatáj. 1954 December. 8. évf. 276—279. 1. Az iratot a szerző u. o. közölte. A Dettrére vonatkozó idézetet [3. sz.] lásd SZÁL. Tonelli iratok, 16. sz. Május elsejére [4. sz.]: Réti László: Magyar május elsejék. Bp. 1953. Csókási Ételre [5. sz.]: Sz. Simon István: Csókási Etelka „Szociális erkölcstan-a". Egy szegedi tanítónő az első magyar proletár forradalomban. Tiszatáj. 1959 Április. XIII. évf. 4. sz. 9. 1. Ladvánszky Józsefre [6. sz.]: G. Soós Katalin: Tíz év a szegedi kommunista mozgalom történetéből 1919—1929. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica VI. 1959. 7—10. 1. és Péter László: A felszabadulásért küzdött — Ladvánszky József emlékezete. Dél-Magyarország. 1967. április 3. XX. évf. 73. sz. 4. 1. Móra Ferencre [7. sz.]: Madácsy László: „Nemzetgyalázás" címen emelt vád Móra Ferenc ellen. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1958—1959. Szeged. 1960. 7—17. 1. Az alsótanyai vasútra [8. sz.]: Szeged i. m. 354. 1. Az egyetemre [9. sz.]: A m. kir. Horthy Miklós Tudományegyetem Évkönyve az 1940/41. tanévről. Szeged 1941. 4—5.1. és Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. Irodalomtörténeti Füzetek. 52. sz. 180. 1. A kishaszonbérletekre [10. sz.] és a kisbérlőkre [15. sz.]: Szeged i. m. 163—164. 1. Serfőző Lajos: A munkásság helyzete és a kommunisták tevékenysége Szegeden az 1929—1933-as gazdasági válság idején. Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Historica. VI. Szeged 1959: 19. 1. és G. Soós Katalin: A munkásság helyzete Szegeden az 1920-as években. U. o. I. 1957. 41. 1. A letartóztatásokra [11. sz.] és az ifjúmunkások közötti agitációra [12. sz.]: Serfőző: i. m. 33., 66. 1. Az építőipar helyzetére [13. sz.]: U. o. 20. 1. és SZÁL. Szegedi polgármesteri iratok, 1571/1933. sz. A munkanélküliségről [14. sz.]: U. o.: 20., 27.1. Az értelmiség munkanélküliségére [16. sz.] Csaplár i. m. 5.1. A szabadtéri játékokra [17., 19. sz.[: Lugosi Döme: A Szegedi Szabadtéri Játékok története 1931—1937. Bp. 1938. és Osváth Béla: Képek a szegedi színészet történetéből. Szeged 1956. 42—47. 1. A Szegedi Szabadtéri Játékok múltja, jelene és jövője. Szerk.: Németh István. Szeged 1959. 3—11.1. A paprikára [18. sz.]: Bálint Sándor: A szegedi paprika. Bp. 1962. 29—40.1. A szociáldemokrata párton belüli kommunista szervezkedésre [20. sz.]: Gulya Károly: Kommunista és baloldali szocialisták tevékenysége Szegeden. 1933—1939.Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Historica 1957. I. 66—70. 1. A közfogyasztási cikkekről [22. sz.]: Fehér István: Adatok a szegedi parasztság második világháború alatti gazdasági, szociális helyzetéhez és küzdelmeihez. Acta Universitatis Szegediensis. Sectio Scientiae Socialismi. II. Szeged. 1964. 51—55.1. Lőw Lipótról [23. sz.[: Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged. 1885. 172—251. 1. A nagyszéksósi bábanélküli szülésekre [24. sz.]: SZÁL. Szeged város tisztifőorvosi iratai. 5436/1942. sz. A József Attila ünnepségre [25. sz.]: Fehér István: A szegedi munkásság harca a második világháború idején. Párttörténeti Közlemények. 1964. Junius. X. évf. 76. 1. A lakásügyekre [26. sz.]: Serfőző i. m. 23. 1. A tüdővészre: Csaplár i. m. 11. 1. A kommunisták és a baloldaliak elhurcolására [27. sz.]: SZÁL. Szegedi főispáni bizalmas iratok. 79/1944. sz.

 

VIII. SZEGED AZ ÚJ ÉLET ÚTJÁN 1944—1945

A városnak a szovjet csapatok által történt elfoglalására [1 sz.]: Berecz Árpád: Csongrád megye felszabadítása. Csongrád Megyei Füzetek. 9. sz. Szeged 1955.19.1. A menekülő fasiszták kártevéseire: Gaál Endre: Adatok Szeged felszabadulásának történetéhez. 1944—1945. Acta Universitatis Szegediensis Sectio Historica. 1957 I. 4—6. 1. A szovjet városparancsokság és a polgármester intézkedéseire [2. sz.]: Lőkös Zoltán: Szeged felszabadulása. Képek a város nagy esztendejéből. Szeged 1954. 7—9. 1. Csongrádmegyei Füzetek. 3. sz. Az ifjúsági mozgalmakra [3. sz.]: Lőkös i. m. 20—23.1., és Nagy István: A szegedi demokratikus ifjúsági mozgalom történetére 1944. október 11—1948. március 15. Részlet. 196—198. 1. Acta Academia Pedagogiae Szegediensis. 1963. Az üzemi tanácsokra [5. sz.]: Az üzemi bizottságok a munkáshatalomért 1944—1948. Összeállította Jenei Károly, Rácz Béla, Strassenreiter Erzsébet Bp. 1966. 9—24. 1. Továbbá RÁcz János: A szegedi munkásság harca a felszabadulás első évében. Tiszatáj 1965 Április. XIX. évf. 4. sz. 253-256. A KMP szegedi csoportjának működésére [6. sz.]: Gaál i. m. 8—10. 1. A búzakölcsönre és az igazgatásra [8., 9. sz.]: Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig. Levéltári Közlemények. 1964. XXXV. évf. 1—2. sz. 262—269.1. A népbíróságokra [11. sz.]: Ruszoly József : A szegedi Nemzeti Bizottság részvétele a demokratikus államhatalom gyakorlásában 1944. december—1945. január. Acta Universitatis Szegediensis Acta Juridica et Politica. Tom. XIII. fasc. 6. Szeged 1966. 14—23. 1. A színházi előadásokra [10. sz.]:Osváth Béla: Képek a szegedi színészet történetéből. Szeged 1956. 47—48. 1. A tífusz elleni védőoltásra [12. sz.]: SZÁL. Szeged Város Törvényhatósági Bizottságának 1945. március 17-i ülésének jegyzőkönyve. 25. sz. Az egyetemi ifjúság kiáltványára [13. sz.]: Ruszoly József: Húsz éve ... „Az egyetem ezentúl ... József Attila nevét viselje." Szegedi Egyetem. 1965. április 10. III. évf. 7. sz. 5. 1. A földosztásra [14. sz.]: Gaál i. m. 19—22.1.

 

NÉVMUTATÓ

A

Abádi Benedek

Abdrár kádi

Ablaka, a szegedi forradalmi vb tagja

Ábrahám-féle kormány

Ábrahám Ferencné

Ábrahám Márton

Ábrahám Mátyás

Ábrahám Szilveszter

Achmet kádi

Adamovits György

Ady-emlékest

Ady Endre

Ágoston Albert

Ágoston János

Ágoston Pál

Aigner József

Aigner Károly

Ajtony

Albert király

Almássy Endre

Almásy Tamás

Alsó Tóth Ferenc

Amhát pasa

Andorka Sándor

II. András király

III. András király

Anonymus

Apponyi György gróf

Árendt Andor

Ascher Oszkár

Asztalos János

Attila csanádi prépost

Augusz Antal

 

B

Bába Antal

Babarczi Tomas

Babarczy Ferenc

Babos Dezsőne özv.

Back Bernát és Fiai

Back Károly

Bácskai Vera

Bacsó Béla

Badás György

Baka Mátyás

Bakay Nándor

Bakócz István

Balaki András

Balaki Benedek özvegye, Ilona

Balassa Ármin dr.

Balázs Mihály

Balcescu

Bálint Balázs

Bálint Sándor

Balog András

Balogh, a szegedi forradalmi vb tagja

Bánfy Sándor

Bánkúti Imre

Banner János

Barcza János

Bársony István

Barta István

Bartha, a szgedi forradalmi vb tagja

Báthory István

Batíz-Rácz János

Batka Ferenc

Batu kán

Batthyány Lajos gróf

Baurnfeind Ferdinánd

Becsey Károly dr.

III. Béla

IV. Béla

Belán Arkád

Belocerkovszkij Antal

Belovári János

Bende János

Benke József

Bercsényi Miklós gróf

Bérczy Antal

Berecz Árpád

Berényi Árpád

Bernát, a szegedi forradalmi vb tagja

Bersák őrnagy

Bertrandon de la Brocquiere

Bethlen Gábor

Bétrix ezredes

Bezdán Ferenc

Biczók András

Bitó, a szegedi forradalmi vb tagja

Bocskai István

Bodrogi Ferenc

Bohó András

Bokor Adolf

Bónis György

Bonyhády (Perczel) István

Borbála királyné

Bornemissza János

Bozsó János

Böckh Hugó

Bökönyi János

Börcsök Mihály

Brankovics György

Bródy Mihály

Bugyi Mihály

Buócz Béla dr.

Burunkai Péter

Bús Pater (atya)

Búza Barna

 

C

Cajus Gábor dr.

Cézanne M

Cholnoky Jenő

Chupur nemzetiség ld. Csupor

Cibak Imre

 

Cs

Csajkás Bódog

Csáki János

Csáky Miklós

Csanád vezér

Csanády Ferenc

Csányi György

Csányi János

Csányi Mátyás

Csányi Mátyás dr.

Csányi Sándor

Csaplár Ferenc

Csárvinszky János

Csavargó szegedi kereskedő

Cseh Imre

Cserni Jovan

Cserzy Mihály ifj.

Csikós Imre

Csikós István

Csíkvári Antal

Csizmadia Sándor

Csókás Lajos

Csókási Etel

Csongor Győző

Csonka Ferenc

Csonka István

Csonka Miklós

Csordás József

Csuperre József

Csupor nemzetség

Czibula Antal dr.

Czigler Miklós

Czimer Károly

Cziráky János gróf

 

D

Dálnoki Miklós Béla

Dancsó András

Dáni (Danne) Ferenc

Damjanich János

Darósz Mihály

Deák Ferenc

Deák-párt

Deanovics János

Deiszler György

Dembinszki János

Demeter Gergely

Dénes Leó

De Tournadre tábornok

Dettre János dr.

Diós Sándor

Dobay Gyula

D'Obell segédtiszt

Dobó Ignác

Dobó József

Dojcsák, a szegedi forradalmi vb tagja

Dombi Béla

Donászky Kálmán dr.

Dosics szegedi kereskedő

Dózsa Gergely

Dózsa György

Dücső János

Dugonics Ádám

Dugonics András

 

E

Ébner Antal

Eckhart Ferenc

Entz Géza

Enyedi Lukács

Eperjessy Kálmán

Erded bég

Erdei Sándor

Eszéki Sebestyén

Evlia Cselebi

 

F

Fadgyas Pál

Fagler Testvérek cég

Fajka Lajos dr.

Faludi Testvérek cég

Faragó Ferenc

Farkas István

Farkas János

Farkas Józsefné özv.

Farkas László

Fehér István

Féja Géza

Fejerváry Géza báró

Fekete Péter

Feldhoffer György

Fellmayer Antal

I. Ferdinánd király

I. Ferenc József király

Ferenci József

Fodor Ferenc

Fodor János

Fodor Márton

Földvári Sándor

Francia ifj. szegedi gazda

Fridrich tanácsos

Fülöp István

Fürtös Sándor

 

G

Gaál Endre dr. tanácsnok

Gaál Endre dr. történész

Galeotto Marzio

Galuska György

Gera József

Gera Sándor

Gere Mihály

Gergely András

Gerő Ilona

Gladich József

Globitz szegedi várparancsnok

Gombai Mihály

Gombkötő Péter

Gondrecourt tábornok

Görgey Artúr

Gotthárd budai várnagy

Götz János

Grassalkovich Antal

Groschan szegedi kereskedő

Grünn János

Grünn Orbán

Guardia szegedi barát

Gulya Károly

Gummer Károly

Gutenberg János

 

Gy

Gyólai István

Gyólai Jánosné

Gyóni Miklós

Győrffy György

Gyuris István

 

H

Habsburg József

Habsburgok

Hajós András

Halász Gál

Halász György

Halmai Mihály

Harsányi Elemér

Haynau

Heffner, a szegedi forradalmi vb tagja

Heissler tábornok

Herczegh, a szegedi forradalmi vb tagja

Heszler József

Hilbert Janka (Ocskainé)

Hilf László

Hingl Gyula

Hipp Miklós

Hitler Adolf

Hódi János

Hoffer Károly

Hoffmann

Holló, a szegedi forradalmi vb tagja

Hollós József dr.

Hont Erzsébet

Honti Géza

Horváth Antal

Horváth József

Horváth Márton

Horthy-korszak

Horthy Miklós

Hrabovszky főparancsnok

Hubert András

Hunyadi János

 

I

Ibrahim nagyvezér

Ibrahim szegedi pasa

Igaz István

Igaz Pál

Ihász Dániel

Illia szegedi rác

I. István király

Istvánffi Miklós

Ivanov kapitány

 

J

Jabornegg cs. kir. rendőrparancsnok

Jahl Gusztáv

Jászi Ferenc

Jellasich

Jenei Károly

Jenőfi Éva

Jéger Jenő

Jókai Mór

Jombart Emil

Jordán Lajos János

Jordán Zsigmond

József Attila

II. József császár

József Jolán

Jugel János

Juhász Antal

Juhász Gyula

Justh Gyula

Justh-párt

 

K

Kajgán kán

Kákonyi József

Kakuszi József

Kállai Gyula

Kállay-kormány

Kálmán Béla

Kálmán József

Kálmán Mihály

Kálmán Lajos

Karácsonyi Ferenc

Kárász Benjámin

Kárász Miklós

Karátson államtitkár

III. Károly király

Károly Róbert király

Károlyiak

Károlyi Gyula gróf

Károlyi Mihály gróf

Károlyi-párt

Katona András

Katona József gazda

Katona József író

Katona Mihály

Katona őrnagy

Katona Pál

Kaza Ilona

Kelemen Béla dr.

Kelemen Imre

Kelemen László

Kempelenm Győző

Kérdő Anna Osgyáni Istvánné

Kerényi Károly

Keresztes Fischer Ferenc

Kéri Gergely

Kézai

Kertész János

Kibling József

Király Ferenc

Király István

Király János

Király Lajos

Király Mátyás

Kis Maris

Kispéter István dr.

Kiss Ferenc

Kiss István

Kiss 1. József rendőr

Kiss József táblabíró

Klein, a szegedi forradalmi vb tagja

Klein Ernő

Klapka-induló

Klauzál Gábor

Klivinyi József

Kmetty tábornok

Knolb Ferenc

Kocsis Antal

Kohen Károly

Kókai György

Kókay Mihály

Kolb Ádám

Komáromi István

Komócsin Antal

Komócsin Mihály id.

Komócsin Zoltán

Koncsek Sándor

Koncsik Gyula

Koncz Károly

Kondor Bernát

Kopasz Ferenc

Kopasz István öreg

Korda János

Körössi József

Kossuth Ferenc

Kossuth Lajos

Kossuth Lajos ifj.

Kotlár Józsefné

Kotolyár Miklós

Kovács János

Kovács József

Kovács Sándor Iván

Kováts György

Kováts István

Krebs Mihály

Kristófy József

Kulinyi Zsigmond

Kun Béla

Kun-család

Kunossy Ella

 

L

Lábady Ádám

Lábdi A. és Fiai cég

Ladányi István

Ladvánszky József

Ladvánszky Vince

II. Lajos király

Landler-féle frakció

Laszgallner Zoltán

V. László király

Latabár Endre

Látin Tomó

Latour-ezred

Lázár alezredes

Lázár György dr.

Lebák Sándor

Lechner Lajos

Lencz Géza

Lengyel Pál

Lenkey János

Leontius szőregi apát

Libényi János

Litner Sándor

I. Lipót császár

Lippói Gyula

Liszka János

Lisztes László

Losonczi Károly

Lőkös Zoltán

Lőw Immanuel

Lőw Lipót

Lugosi Döme

Lukács Géza

Lukács zágrábi püspök

 

M

Macedóniai György

Madách Imre

Madácsy László

Madarász László

Madarász Sándor

Magyar Istvánné

Magyar ügyvédjelölt

Mahmut szegedi bölükbasi

Majer Mátyás

Major Dezső

Majorosi Sejben Ferenc

Makra Sándor

Mankocs Csorbacsia

Mária Terézia

Markó Elek

Markovics szegedi kereskedő

Marsovszky Gyula

Márton Péter

Mascagni Pietro

Mátyás király

May Gyula

Mechmet kádi

Menyhárt József

Mercy tábornok

Mérei Gyula

Mészáros szegedi pék

Mészáros Lázár

Mészáros Lukács

Mészáros Sándor

Mevlana kádi

Mihalik mérnök

Miklós András

Mikulik József

Milkó Vilmos Fiai cég

Miller János

Minkó József

Mitschka Ferenc

IV. Mohamed szultán

Molnár Benjámin

Molnár Erik

Molnár József

Molnár Márton

Molnár Pál

Molnár pályafenntartási kovács

Móra Ferenc

Móricz Zsigmond

Muhagen aga

Musztafa kádi

Müller Ferenc

Müller Sebestyén

Munkácsy, a szegedi forradalmi vb tagja

 

N

Nacsa János ifj.

Nádasdy Tamás

Nagy Ferenc

Nagy György-féle mozgalom

Nagy István

Nagyiván János

Nagy János

Nagy Mátyás

Nagy Pál

Nagy Pál Kata

Nagy Péter

Nagy Sándor

Nagy Zoltán

Nagyváthy János

Narbuth János

Nemegyei Bódog

Nemes Lajos

Németh István

Neubauer József

Neuberger Frigyes

 

Ny

Nyári Pál

Nyáry György

Nyéky Mihály

 

O

Obell ld. D'Obell

Ocskai brigadéros

Ocskay Kornél

Ocskainé Hilbert Janka

Oláh Miklós

Olejnyik József

Oltvai Ferenc

Orbán Henrik

Orbán szegedi ember

Orczy István

Ordinansz Konstantin

Orkonyi Ede dr.

Osgyáni Istvánné Kérdő Anna

Ostenburg-különítmény

Osváth Béla

Osztrovszky József id.

Osztrovszky József ifj.

Ótott József

Ozsvári, a szegedi forradalmi vb tagja

 

Ö

Ökrös József

Ördögh, a szegedi forradalmi vb tagja

Ördögh István

Örley Zoltán

Ötvös Benedek

Ötvös Imre

Ötvös Sebestyén

 

P

Paget A. Ede

Palásti László

Pálfy Testvérek Gépgyára

Pálfy-Budinszky Endre

Pálfy György dr.

Pálfy József dr.

Pallavicini uradalom

Pallaviciniek

Palotás Rozália

Palugyay Imre ifj.

Pamlényi Ervin

Pap András

Pap Antal

Pap Benedek

Pap Ferenc

Pap István

Papdi György

Papdi József

Papp Imre

Papp Róbert dr.

Pásztor József

Pataki János

Paula szegedi barát

Pávay-Vajna Ferenc

Pavilovics szegedi kereskedő

Paxi Jakab

Pehm Mátyás

Perczel Mór

Peregi Mihály

Péter László

Pethe Ferenc

Pethő István

Peti János

Pető Jenő

Petőfi Sándor

Petrovics István

Piller Henrik

Pintér Béla

Pintér János ifj.

Piri szegedi bég

Plaibinhaus Bertalan

Polczner Jenő

Poszovits György-féle vendéglő

Pottyondi szegedi rendőrtiszt

Pozsonyi Ignác

Pölöskei Ferenc

Priváry Ferenc

Prónai-század

 

R

Rácz Béla

Rácz János

Ráday Gedeon gróf

Radnóti Miklós

Rodoszláv Balázs

Rainer József

Rák Kálmán dr.

II. Rákóczi Ferenc

Rákóczi-induló

Raszek István

Rassay Károly

Ráth Jakab

Ravazdy Péter

Recsep evangélista

Réday dr.

Réh János

Reichart Vilmos

Reiter József

Reizner János

Rengei (Aigner) Nándor

Reöck Iván

Révai József

Révai Miklós

Révész Miklós

Révész Sándor

Riedinger L. A.

Rieger János

Rogerius

Rohan herceg

Rohman őrnagy

Róna Béla

Rónay János

Rónay Mihály

Rósa András

Rósa Ferenc

Rósa József

Roszner Ödön

Róth József

Rozgonyi Oszvald

Rózsa Dániel

Rózsa Sándor

Rumy Károly

Ruszoly József

 

S

Sambrik Ferenc

Sándor-ezred

S. Sándor Pál

Salzmann és Társa cég

Sári Mátyás

Sarkadi István

Savanya Miklós

Savoyai Eugén

Schmid Ferdinánd ifj.

Schmidt Antal

Schmidt József

Schütz Ferenc

Schwarcz Rezső

Schwarczunfeld Sándor

Sebestyén Károly

(Cs. Sebestyén)

Serfőző Lajos

Siha János

Simon István

(Sz. Simon)

Sina báró

Sink József

Sók Osszvárd

Somlyódy István

Somogyi Antal

Somogyi Béla

Somogyi Imre

Somogyi József

Somogyi Károly

Somogyi Szilveszter dr.

Sós Antal

Soós Katalin(G. Soós)

Sörös Ferenc

Spiegl József

Spira György

Stehli István

Steinhard Anton

Stelczel Frigyes

Strack Ádám

Strassenreiter Erzsébet

Stréling Jakab

Stréming Jenő

Strokay Balthazár

 

Sz

Szabados János

Szabó Ábrahám

Szabó Ferenc

Szabó Imre szakszervezeti vb tag

Szabó Imre könyvtáros

Szabó János

Szabó Pál

Szaics Antal

Szakács Kálmán

Szakmári Imre

Szalai, a szegedi forradalmi vb tagja

Szántó Benedek

Szántó Fábián

Szántó Imre

Szántó János

Szántó József

Szántó Lajos

Szántó Mihály

Szapolyai János király

Szarka Miklós

Szárics, a szegedi forradalmi vb tagja

Széchenyi István gróf

Szécsi György

Szécsi István

Szegedi András

Szegedi Gergely

Szegedi Kiss István

Szegedi Kőris (Fraxinus) Gáspár

Szegedi Márton

Szejdi Ali

Székely (Dózsa) Gergely

Székely (Dózsa) György

Székely György történész

Székely Lajos

Szekeres Mihály

Szekeres Vince

Szerekes Lajos dr.

Szeles György

Szél Mihály

Széll, a szegedi forradalmi vb tagja

Szemere Bertalan

Szendrei Jenő dr.

Szent György vértanú

Szent Imre herceg

Szent Luca

Szepesi Imre dr.

Szerémi György

Szigethy Vilmos (Sz. Szigethy)

Szígyártó Albert

Szilágyi Mihály

Szilber György

Szilber János

Szilber József

Szinán építőmester

Szirmai István

Szmollény Nándor

Szobotán Ferenc

Szomor József

Szomora József

Szondi Pétör

Szögi János

Szögi Péter

Szremátz János

Sztriha Kálmán

Szulejmán szultán

Szűcs Ferenc

Szűcs Jenő

Szűcs Mihály sztrájkoló munkás

Szűcs András

Szűts Mihály

 

T

Tabódy Zsolt

Takács Lajos

Tanászi szegedi kereskedő

Tápai Antal

Tápay-Szabó Gabriella

Tary Pál

Taurinus humanista

Temesváry Géza

Temesváry János

Ternyei József

Tinódi (Lantos) Sebestyén

Tisza István gróf

Tisza-kormány

Tisza Lajos gróf

Tiszta Gergely

Tombácz János

Tonelli Sándor

Tomcsányi miniszteri tanácsos

Tót Ferenc

Tóth Béla

Tóth György

Tóth István

Tóth Mihály felszabadítási kísérlete

Tóth Mihály 1848-as főbíró

Tóth Pál dr.

Tournadre tábornok ld. De Tournadre

Toveskó Lajos

Tömörkény István

Tömösvári András

Török Bálint

Török János

Törte Sebestyén

Tunkl Tamás báró

 

U

Udvardi János

II. Ulászló király

 

Ü

Ürményi József

 

V

Vadász Manó

Vági-párt

Vágó-féle csoport

Vak Bottyán

Valentiny Ágoston dr.

Vámosi Erzsébet

Varga Andrásné

Varga Ferenc

Varga István

Varga Pál

Varsandán László

Vas István

Vas Vilmos

Vas Zoltán

Vass Károly

Vass Pál

Vasek Ernő dr.

Vázsonyi Jenő

Véber Dániel

Vecsernyés Tamás

Vedres István

Vedres János

Vég János

Végh Joachim

Végman Ferenc dr.

Vén Imre dr.

Vékes Ferenc ifj.

Verbőczi István

Veres Benedek

Verne Jules

Vicsay Lajos

Vida Kata

Vincze Sándor

Viola György dr.

Virág Péter

Volbrun György

Vörös János

Vörös József táblai jegyző

Vörös József, a szegedi Nemzeti Bizottság tagja

Vörös László

Vörös Margitka

 

W

Wagner Ferenc

Wagner Károly

Wallisch Kálmán

Wesslényi Miklós báró

Wimmer Fülöp

Wodianer család

Wolkenberg megyehatósági titkár

Wöber György

Wörös József

"Würtenbergi király" huszár ezred

 

Z

Zadravetz István

Zaffri kisteleki postamester

Zákány István

Zarecsnik János

Zeravitz János

Zeyk Károly

Zichy Aladár gróf

Zombori János

 

Zs

Zsigmond király

Zsótér János

 

HELYNÉVMUTATÓ

A

Adorján falu

Alföld-fiumei vasút

Algyő

Alsóközpont ld. Alsótanya, Mórahalom

Alsósziget ld. még Alszeged, Alsziget

Alsótanya

Alsóváros

Alsóvárosi kolostor (Ferences kolostor)

Alsóvárosi tanyák

Alsóvárosi temető

Alsóvárosi templom ld Ferences és Havi Boldogasszony templom

Alszeged ld. még Alsósziget, Alszeged

Andrássy út

Anna-kút

Ányás

Apátfalva

Április 4 útja

Arad

Arad vármegye

Aradi vértanúk tere

Arany János utca

Árokhát

Árokszállás

Árpád utca

Ásotthalom

Asszonyszállás

Átokháza, -i kapitányság

Átokháza-baromjárás

Augsburg

Ausztria

 

B

Bach-malom

Bács megye (Bácska)

Bács-Bodrog vármegye

Baja

Bakay-gyár

Baks

Balak puszta

Balaki (Ballagi) tó

Balástya (volt Felsőtanya, Felsőközpont)

Ballagi tó ld. még Hattyas-ballagi tó

Balog utca

Bánát

Bánfalva

Baromjárás

Bártfa

Bastille

Bástya utca

Batthyányi utca

Becse

Bécs (Wien)

Bécsi egyetem

Bécsi körút

Békés megye

Belgium

Belgrád

Belklinika

Belváros

Belvárosi Kaszinó ld. még Palánk

Belvárosi plébánia

Belvárosi temető

Belvárosi templom ld. Szent Demeter-templom

Bencések kolostora

Beneszállás

Bérház

Berlini körút

Bodiszló

Boldogasszony sugárút

Bonctani intézet

Bőrgyógyászati klinika

Bosznia

Boszorkánysziget

Brassó

Brüsszeli körút

Buda

Budai káptalan

Budai országút

Budapest

Budapest Erzsébetváros

Búzaszentelő utca

 

C

Cegléd

Cegléd-Félegyházi vasút

Collegno (al Baraccone)

 

Cs

Csanád megye

Csanád vára

Csanádi káptalan

Csanádi utca

Csány

Csehország

Csengele

Csepel sziget

Csikós-féle vendéglő

Csillag-börtön

Csólyospuszta

Csongrád megye

Csongrádi vár

Csongrádi várispánság

Csorva

 

D

Dáni-ház

Debrecen

Demeter templom

ld. Belvárosi templom

Deszk

Dóc

Dóm tér

Domaszék

Demeter torony

Dömötör templom, -torony ld. Demeter alatt

Dorozsma

Dózsa György ált. iskola

Dráva

Dugonics tér

Duna

Dunántúl

Duna—Tisza csatorna

 

E

Eger

Egres

Egyetem-dülő

Elmegyógyászati klinika

Engel-féle nyomda

Eperjes

Epres-kert

Erdély

Érsekújvár

Erzsébet-liget

Erzsébet-rakpart

Erzsébetváros (Budapest)

Esztergom

Eugenius-árok

 

F

Fábiánsebestyén

Farka helység

Fehértó

Fejér megye

Fejérvár

Feketesas utca

Feketesas-vendégfogadó

Feketeszél

Félegyháza ld. Cegléd—Félegyházi vasút

Felsor

Felsőcsorvai-sor

Felsőközpont ld. Balástya

Felsőrészi (Felsőtanya) tanyák

Felsőtanya ld. még Balástya

Felsőtanya dorozsmai határa

Felsőtanya hantházi határa

Felsőtiszapart

Felsőváros ld. még Felszeged

Felsővárosi földek

Felsővárosi kiskaszinó

Felsővárosi nyomás

Felszeged (Felsőváros)

Felső Torontál

Fenyő utca

Ferenc tér

Ferenc József rakpart

Ferences kolostor ld. Alsóvárosi kolostor

Ferences templom ld. még Havi Boldogasszony Templom

Feszer

Fiume

Fogadalmi templom

Földműves utca

Futak

Főreál-tanoda

 

G

Gál utca

Galamb utca

Galícia

Gárdián dűlő

Gázgyár

Gedó

Gedó mulató

Gedói villamos vonal

Gizella tér

Gospodince

 

Gy

Gyála

Gyékénytó

Gyermek-klinika

Gyöngyös

Győr

Gyűjtőfogház (Budapest)

 

H

Hági Étterem

Hajdú-féle kocsma

Hajóhíd

Halász utca

Hantháza

Hattyas-ballagitó

Havi Boldogasszony templom

ld. Alsóvárosi-, Ferences templom

Hegyös helység

Hess András tér (Budán)

Heves megye

Hóbiárt utca

Hódmezővásárhely

„Homok" puszták

Homok telep

Horgos

Hungária Szálló

 

I

Ingyen utca

Isaszeg

Iskola utca

Ispotály

 

J

Japán kávéház

Jászberény

Jézus társasági templom

Jókai utca

Jordán-féle malom

Jósika utca

 

K

Kállay Albert utca

Kalocsa

Kálvária

Kálvária utca

Kamanc

Kárászerdő

Kárász ház

Kárász utca

Karczag

Karlovicz

Kass Szálló

ld. még Hungária Szálló

Kassa

Katona-féle kocsma

Kecskemét

Kegyesrendi (Piarista) lakóház

Kejfel-hegy

Kelemen utca

Kereset puszta

Keresztös

Keresztúr

Kígyós puszta

Királyhalom

Kisfaludy utca

Kiskundorozsma ld. Dorozsma

Kiskunfélegyháza

Kis-sori dűlő

Kistelek

Kistelek-majsai országút

Kiutahia

Klauzál tér

Kobna utca

Kolozsvár

Komárom

Korányi Sándor rakpart

Kórbonctani intézet

Kossuth Lajos sugárút

Kossuth Lajos utca

Kovász helység

Kölcsey utca

Kölcsy-Kárász utcai villamosvonal

Kömpöc

Kőrös (Nagykőrös)

Kőrös folyó

Kőszentimre

Központi egyetem

Közúti vashíd

Közvágóhíd

Krakkó

Kun utca

Kunság (Kiskunság)

Kübekháza

 

L

Lajtorján, Latrán

Lázár tanya

Lemezgyár

Lenin körút

Londoni körút

Losonc

Lőcse

Lupény

Lutheránus templom

 

M

Magyar Tanácsköztársaság útja

Magyartés

Majsa

Makó

Máramarossziget ld. Sziget

Markovits Iván utca

Maros

Martonos

Mars tér

Marx tér

Mátra-vidék

Maty-ér

Maty-híd

Maty-hida

Meneg helység

Mérges ld. még Pusztamérges

Mikszáth Kálmán utca

Mindszent

Miskolc

Moldva

Móra Ferenc Múzeum

Mórahalom

ld. még Alsóközpont, Alsótanya

Móraváros

Moszkva

Moszkvai körút

Munkács

Munkásotthon

Múzeum ld. Móra Ferenc Múzeum

Műves utca

 

N

Nagybecskerek

Nagybecskereki vasútvonal

Nagykőrös ld. Kőrös

Nagykörút

Nagylak

Nagysalló

Nagyszeben

Nagyszéksós

Nagyszombat

Nagy utca

Nagyvárad ld. még Várad

Nagyvárad-eszéki vasút

Nagyvárad-fiumei vasút

Nagyzombor ld. Zombor

Nándorfejérvár

Nemzeti Pantheon

Neszürj-hegy

Nógrád megye

Nőgyógyászati klinika

 

O

Óbecse

Óbuda

Ókér

Oláhország

Olaszország

Orgovány

Oroszlán utca

Oroszország

Orsova

Oskola utca

 

Ö

Öt Pacsirta vendéglő

Öttömös

 

P

Pákozd

Palánk

ld. még Belváros

Pálfy-féle vasöntöde

Pálos helység

Pap Halom

Papnevelő szeminárium

Párizsi körút

Pártház

Percsora

Perlisz

Pest

Pest—Cegléd—Szolnoki vasútvonal

Pest megye

Péter várad

Petőfi Sándor sugárút

Petőfi utca

Petres

Piarista ld. Kegyesrendi Posta és távírda épület

Politzer-ház

Pozsony

Premontrei apácák monostora

Pusztamérges ld. még Mérges

Pusztaszer ld. Szer

Püspöki palota

Püspökladány

 

R

Rábé

Rácok kertje

Ráctemető utca

Református templom

Reszke ld. Röszke

Rigó utca

Rimaszombat

Rókabögyös

Rókus város, -rész, -kerület

Rókusi állomás

Rókusi ispotály

Rókusi feketeföldek

Rókusi templom

Rókusi téglagyár

Róma határrész

Római körút

Röszke (Reszke)

Rozsnyó

Rúzsa

Rúzsajárás

 

S

Salgó helység

Sáregyház

Sárvár

Schäffer-ház

Sebészeti klinika

Serge helység

Sóház

Sóház-utca

Somogyi utca

Sópajták

Sopron

Sövényháza

Sövényház-vadkerti töltés

Spanyolország

Sukoró

Süvegbokor

 

Sz

Szabadka

Szabadság tér

Szabadsajtó utca

Szabolcs megye

Szakolca

Szalacs

Szántó-féle malom

Szántó helység

Szarvas

Szatymaz

Szatymazi Halom

Százegyház

Szeben

Széchenyi tér

Szécsi tanya

Szegedi vár ld. Vár

Szegvár

Székesfehérvár

Szent Demeter templom ld. Demeter templom

Szent Erzsébet templom

Szent György templom

Szent György-téri iskola

Szent György utca

Szent Háromság utca

Szent Iván helység

Szent Mihály falu

Szentmihálytelek

Szent Miklós kolostor

Szent Miklós utca

Szent Péter helység

Szent Péter puszta

Szent Pétervár

Szentes

Szenttamási csata

Szepesség

Szer

Szerbia

Szerémség

Sziget

Szilágyi-palota

Szilont utca

Szill-ér

Szillér-baktói- macskási töltés

Szilléri sugárút

Színház épülete

Szolnok

Szolnoki kapu

Szondi utca

Sződ

Szögi-féle sütöde

Szőreg

Szőregi templom

Szűz Mária tiszteletére emelt kolostor

 

T

Tápé (Thapey)

Takács-féle vendéglő

Takaréktár utca

Távírda és postaépület

Temes megye

Temesvár

Temesvár—szegedi vasútvonal

Temesvári körút

Templom tér

Tisza

Tisza Lajos körút

Tisza—Maros szöge

Tiszáninneni járás

Tiszapart

Tisza Szálló

Titel

Titeli rév

Topolya sor

Torda

Torontál megye

Torontál tér

Torre del Greco

Tömörkény utca

Törökkanizsa

Törvényszék épülete

Törvényszéki orvostani intézet

Turin

 

Ú

Új-Épület

Újszeged

Újvidék

 

Ü

Üllés

 

V

Vác

Vár (Szegedi vár)

Várad ld. még Nagyvárad

Váradolaszi

Váradpüspöki

Varga utca

Városháza

Várostanya ld. Ásotthalom

Vártó

Vaspálya utca

Vastorok falu

Vasúti híd

Vásárhely Id. Hódmezővásárhely

Vásárhelyi sugárút

Vedresháza

Velence (Fejér m.)

Veszprém megye

Vigadó épülete

Vörösmarty utca

 

W

Wolf-féle vendéglő

 

Z

Zabosfai iskola

Zákány(-szék)

Zala megye

Zeneiskola épülete

Zenta

Zombor

Zombori János vendéglője

Zrínyi utca

Zsidó templom

Zsótér ház

 

 

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető: Irta: Papp Gyula vb-elnökhelyettes

A szegedi városi levéltár

Tájékoztatás az adatközlés módjáról

 

I. A MOHÁCS ELŐTTI KOR

1222—1514

 

  1. Az Aranybullában Szeged is sólerakó hely (1222)
  2. IV. Béla király Tápét és Vártó halastavat a szegedi hospeseknek adományozza (1247)
  3. Szeged Alsóváros polgárai birtokot vásárolnak (1359)
  4. Zsigmond király a szeri (pusztaszeri) nemeseknek megtiltja a szegedi polgárok megvámolását (1389)
  1. Zsigmond király rendelete az alszegedi bíró és esküdtek választásáról (1412)
  2. Zsigmond király megtiltja a szegedi polgárok letartóztatását, biztosítja vámmentességüket, és elrendeli, hogy csak városuk bírósága előtt perelhetők (1436)
  3. V. László király a csanádi káptalan keresztúri jobbágyait felmenti a szegedi királyi várnak teljesítendő szolgáltatások alól (1456)
  4. Mátyás király a szegedi szerdai hetivásárra vámmentességet biztosít, és négy mészárszék felállítását engedélyezi (1459)
  5. Mátyás király a szegedieknek Asszonyszállásán, és más kun pusztákon a kunokkal egyenlően biztosítja a szabad legeltetést (1465)
  6. Mátyás király megengedi, hogy a pesti és a szegedi polgárok szerémi boraikat Kassára és a felvidékre szállítsák és ott kimérjék (1484)
  7. II. Ulászló király Szegedet Buda és Székesfehérvár kiváltságaival erősíti meg, és a város polgárait rév- és vámmentességben részesíti (1498)
  8. Dózsa György parasztháborújának szegedi eseményeiből (1514)

 

II. A TÖRÖK IDŐK

1526—1686

 

  1. Cserni Jovan cár halála (1527)
  2. Egy 1545-ben tartott hitvita leírása
  3. A szegedi szandzsák fejadó deftere (1553—1554.)
  4. A kecskeméti tanács és Ali szubasa megerősítik a török elől odamenekült szegedi ötvösöknek a debreceni tanácstól megküldött céhszabályait (1557)
  5. Levél a szegedi török adószedőhöz, hogy a mészárosokat szolgálataikra való tekintettel ne adóztassa (1580)
  6. A szegediek jelentik a pozsonyi kamarának, hogy hal-adójukat felküldtek Vácra; tudatják veszélyeztetett helyzetüket és Martonos feldúlását (1617)
  7. A szegedi kádi megengedi a kolostor kijavítását (1645)
  8. Evlia Cselebi török utazó leírása a szegedi várról (1665)
  9. Török császári rendelet arról, hogy az átutazó tisztviselők a vendégfogadóban szálljanak meg, ne a lakosoknál (1672)
  10. Mankocs Csorbacsia értesíti a kecskeméti főbírót a szegedi országos vásár megtartásáról (1685)
  11. Véber Dániel szolnoki császári hadbiztos a szegedieket meghódolásra hívja fel (Szolnok, 1685. december 21.)

 

III. A FEUDALIZMUS UTOLSÓ ÉVSZÁZADA ÉS A REFORMKOR

1694—1848

 

  1. Szakmári Imre szegedi alkapitány szőlővesszőket kér a kecskeméti tanácstól (1694. október 21.)
  2. Részlet II. Rákóczi Ferenc emlékirataiból: Miként foglalták el a kurucok Szegedet, Rákóczi megbetegedése, és a város ostromának abbahagyása (1704. július 20—augusztus 12.)
  3. A címer leírása a város újonnan megszerzett szabadalomleveléből (1719. május 21.)
  4. Részletek Szeged város statútumaiból (1723—1800.)
  5. Szemelvények a városi törvényszék ítéleteiből (1721—1758.)
  6. Halálos ítélet a boszorkányok ügyében (1728. július 21.)
  7. Részletek a szegedi céhek szabályaiból (1730—1816.)
  8. Tanúvallomás a kunpuszták ügyében a Csongrád megyei nemesi közgyűlés, és a szegedi városi tanács küldöttei előtt (Algyő, 1731.)
  9. Panaszok a városi tanács ellen (1758—1773.)
  10. Egy gazdag polgár végrendelete (1766)
  11. A mesterek akadályozzák a legények felvételét a céhbe (1766)
  12. Kárász Miklós szerződése a szegedi zsellérekkel (1769—1770.)
  13. A városi tanács rendészeti intézkedései (1770)
  14. Úrbéri egyezség Szeged város és tápéi jobbágyai között (1773)
  15. A városi tanács filozófiai tanfolyam felállításának engedélyezését kéri a királytól (1792)
  16. Előkészületek a francia hadifogoly tisztek elhelyezésére és a lakossággal való érintkezésük eltiltására (1793)
  17. Kelemen László színigazgató és a városi tanács levélváltása a Magyar Játszó Társaság szereplésének feltételeiről (1800)
  18. A városi tanács támogatja Grünn Orbán nyomdász szegedi letelepedését (1801)
  19. A szegedi takácsok a fonal felvetése munkadíjának felemelését kérik (1802)
  20. A szegedi dohánykereskedők kompániája előadja sérelmét a városi tanács előtt (1802)
  21. Szeged jelentősége Vedres Istvánnak: A Tiszát a Dunával öszve kaptsoló újj hajókázható tsatorna c. művében (1805)
  22. Jelentés a Szeged város által bérelt szőregi uradalom gyarapodásáról (1806)
  23. A városi tanács rendelete a szolgák, a szolgálók és a mesteremberek bérének betartásáról (1810)
  24. Úriszéki tárgyalás jegyzőkönyve a kisteleki bíróválasztásról és a község úrbéres tartozásairól (1818)
  25. A városi tanács küldöttei egy bevándorolt iparost polgárosításra ajánlanak (1820)
  26. A városi tanács jelentése a szegedi kereskedelmi cikkekről: A szappan és szódafőzésről és a tápéi gyékényszövésről, (1820)
  27. Az 1828, évi országos összeírás (Conscriptio Regnicolaris) szegedi eredményei (1828)
  28. Szabadelvű reformjavaslatok támogatása a szegedi követi utasításokban (1839)
  29. Vélemény Zsótér János szegedi polgárnak egy állandó Tisza-híd létesítésére vonatkozó tervéről (1842)
  30. Egy szegedi kékfestő mester sikere az első magyar iparmű kiállításon (1843)
  31. A városi kórház megvizsgálására kiküldött bizottmány jelentése (1842)
  32. Takarékpénztár alapítása Szegeden (1845)

 

IV. A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC

1848—1849

 

  1. Szeged országgyűlési követének jelentése az 1848. március 15—17-i bécsi és pozsonyi eseményekről (Pozsony, 1848. március 17.)
  2. Az 1848. március 18-án tartott népgyűlés határozatai
  3. A Bács megyei Bizottmány segítséget kér a felkelt szerbek ellen (Zombor, 1848. június 17.)
  4. Előterjesztés a Lenkey-század büntetésének elengedése érdekében (1848. június 19.)
  5. Közgyűlési határozat arról, hogy kit illet a bormérés joga (1848. július 3.)
  6. Szegedi kézműves készíti a kiegyenesített kaszákat (1848. július 20.)
  7. Részletek Kossuth Lajosnak 1848. október 4-én Szegeden elmondott beszédéből
  8. Kossuth levele a nemzetőrség megindulásának ideiglenes elhalasztásáról (Kecskemét, 1848. október 6.)
  9. A városi tanács tolmácsolja Kossuthhoz a szegedi újoncok kérését, hogy csak magyar vezényszó alatt hajlandók szolgálni (1848. november 24.)
  10. Kossuth intézkedik Szeged védelméről (Budapest, 1848. november 29.)
  11. Perczel Mór jelentése a szegediek viselkedéséről a szenttamási csatában (1849. április 16.)
  12. Kossuth megindokolja a kormány Szegedre történt költözését, ismerteti a katonai helyzetet, és népfelkelést rendel el (Szeged, 1849. július 14.)
  13. Kossuth tudósítása a Közlöny számára a szőregi ütközetről, a rémhírterjesztésről (Arad, 1849. augusztus 8.)

 

V. A KAPITALIZMUS KORA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG

1850—1918

 

  1. A szegedi színészek tüntetése a császár-király születésnapján (1851)
  2. A császári-királyi Pest—budai—hatvani kerületi parancsnokság utasítása a megyefőnökhöz a szabadságharcról, Kossuthról, az emigránsokról szóló hírek és sajtótermékek felderítéséről (1851)
  3. Vasútépítéshez földet ajánlanak fel Szegeden (1852)
  4. A rendszer szolgálatában álló szegedi tisztviselőket megróják, mert egy hivatalos ünnepélyen Kossuth-kalappal jelentek meg (1853)
  5. A községválasztmány határozata a tanyai iskolák építéséről (1853)
  6. A városi legelő egy részének bérletté alakítása (1854)
  7. A Jordán-féle gőzmalom építése (1857)
  8. Jegyzőkönyv Rózsa Sándor elfogatásáról (1857)
  9. A szegedi vár a város tulajdonába kerül (1858)
  10. A szegedi Széchenyi-emlékünnepség programja (1860. április 20.)
  11. Tüntetés a megyefőnök és más Bach-huszárok ellen (1860. november 29.)
  12. Tiltakozás az országgyűlés feloszlatása miatt (1861. szeptember 2.)
  13. Gázgyár alapítása Szegeden (1863)
  14. A magánkézben levő szegedi gyufagyárak felülvizsgálatának eredménye (1867)
  15. A szegedi főkapitány jelentése az Asztalos-féle röpiratok terjesztőinek elfogatásáról (1868)
  16. A gazdasági válság és a kolerajárvány szegedi hatásának ismertetése a polgármester 1873.évi jelentésében
  17. A szegedi könyv és kőnyomdász segédek segélypénztárának alapszabályaiból (1874)
  18. A szegedi törvényhatósági bizottság Újszeged egyesítését kéri Szegeddel (1876)
  19. A nagy szegedi árvíz előzményei (1875—1876)
  20. A törvényhatósági bizottság Csongrád megye székhelyéül Szegedet kéri jelölni (1876)
  21. Bakay Nándor gőzerőre rendezi be kötélgyártó üzemét (1877)
  22. Részletek Kossuth Lajosnak Bakay Nándorhoz intézett leveléből (Collegno, 1879. március 22.)
  23. Somogyi Károly Szegednek adományozza könyvtárát (1880. április 26.
  24. A Fogadalmi-templom helyének kijelölése (1883)
  25. Az újszegedi kendergyár létesítése (1887)
  26. Szőlőtelepítés a homokos területeken (1892)
  27. Szocialista építőmunkások harca a pallérok és mesterek befolyása alatt álló kőműves- és ács iparossegédek egylete ellen (1905)
  28. A kormányzati válság szegedi jelenségei. Tiltakozás a Fejérváry-kormány kinevezése ellen (1905. június—július)
  29. Jelentés a szakegyletek és a földmunkás szövetség megalakulásáról és az orosz forradalom évfordulójáról (1906)
  30. Hatósági intézkedés az elbocsátott faipari munkások ellen (1907)
  31. Jelentés a vasutas munkások gyűléséről (1907)
  32. Engedélyokirat a szegedi villamosvasút építéséről (1907)
  33. Népgyűlés a Klauzál téren (1912. március 4.)
  34. Fiatalkorú munkások alkalmazása a Szegedi Kenderfonógyárban (1912)
  35. A polgármester a munkásság és a délvidéki nemzetiségek mozgalmainak elnyomására Szegedre lovascsendőrség állandó telepítését kéri a belügyminisztertől (1913)
  36. A Szegedi Szakszervezeti Bizottság javaslata a munkanélküliség leküzdésére és a törvényhatósági bizottság határozata (1914. április—május)
  37. A szegedi üzemeket a haditermelés szolgálatába állítják (1916)
  38. A Törvényhatósági Bizottság határozata Tömörkény István emlékének megörökítéséről (1917)
  39. A szegedi polgármester jelentései a háború miatt nyomorba jutott lakosság helyzetéről (1917. szeptember 1—1918. január 3.)
  40. Javaslat a földgázkutatás megindítására (1918. január 8.)
  41. A szegedi ügyész jelentése az 1918. június végi sztrájkokról(1918. június 28.)

 

VI. A POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

1918—1919

 

  1. A Szegedi Nemzeti Tanács bejelenti megalakulását és ismerteti munkáját(1918. november4.)
  2. Földet követelnek a Szeged-röszkei parasztok (1919. január 5.)
  3. A kendergyáriak elkergették az igazgatót (1919. március 4.)
  4. Az 1919. március 9-i kommunista nagygyűlésen elfogadott határozat
  5. A Pallavicini-uradalom felosztását követelik a felsőtanyai földmunkások(1919. március 11.)
  6. A Szegedi Direktórium kiáltványa (1919. március 23.)
  7. A Szegedi Direktórium körlevele a tisztviselőkhöz (1919. március 24.)
  8. A Szegedi Direktórium a tanügyi munkásokhoz (1919. március 25.)
  9. A szegedi Forradalmi Végrehajtó Bizottság 1919. március 30-án Kiskunfélegyházán tartott üléséről felvett jegyzőkönyv
  10. Színházi előadások, hangversenyek és könyvismertetés tartása a munkások részére (Juhász Gyula által ismertetett „népbiztosi" rendeletek) (1919. március 30.)
  11. A Szegedi Direktórium levele a Szegeden állomásozó francia csapatok parancsnokához a Direktórium eltávozásának okáról és a franciák további magatartásáról (Kiskunfélegyháza, 1919. április 2.)
  12. A Délmagyarország c. lap tulajdonosai az újság szocializálását kérik (1919. április 9.)
  13. A Munkás-, Katona- és Földmíves Tanács tagjainak megválasztása Szegeden (1919. április 15.)
  14. Munkanélküliség a franciák által megszállt Szegeden (1919. április 26.)
  15. A francia megszállók támogatják az ellenforradalmi kormányt (1919. június 1.)
  16. A júniusi általános sztrájk egy esete (1919. június 14—23)
  17. Naplórészletek a szegedi Ferences Rendház Historia Domusából (1918—1919.)

 

VII. AZ ELLENFORRADALOM KORA

1920—1944

 

  1. A francia városkormányzó rendelete a munkaadók és alkalmazottak közötti viszony szabályozásáról (1919. szeptember 5.)
  2. Jelentés a Szeged-szentmihályteleki paprikatermelők zendüléséről (1919. november 28.)
  3. A francia városkormányzó parancsa a megszállás megszűnése alkalmából (1920. február 29.)
  4. Május elseje megünneplésének betiltása (1920. április 23.)
  5. Vádindítvány Csókási Etel tanítónő ellen (1920)
  6. Ladvánszky József és társainak elítélése (1922)
  7. Móra Ferenc vád alá helyezése (1923)
  8. Az Alsótanyai Gazdasági Vasút építése (1925)
  9. Egyetem építése Szegeden (1926)
  10. Szeged város kishaszonbérlőinek kérelme a haszonbér leszállítása iránt (1929)
  11. A szegedi letartóztatásokkal kapcsolatban a „Kommunista" c. lap a konspirációs szabályok megtartására figyelmeztet (1930. június.)
  12. Kommunista agitáció a szegedi ifjúmunkások között (1932)
  13. A szegedi építőipari munkásság munkanélkülisége és nyomora (1933)
  14. Jelentés a munkanélküliségről (1933)
  15. A város a fizetni nem tudó kisbérlő tanyáját is lebontatja (1933)
  16. Lintner Sándor szegedi középiskolai tanárjelölt segélykérelme (1934)
  17. A szegedi polgármester levele Pietro Mascagnihoz (1935)
  18. Paprikaérdekeltségek küzdelme (1937)
  19. A Magyarországi Könyvnyomdai Munkások Egyesületének tagjai Gutenberg-ünnepüket összekötik a Szegedi Szabadtéri Játékok megtekintésével és egy ismertető kiadásával (1937)
  20. A rendőrség szegedi kapitányságának jelentése a szociáldemokrata párt szegedi szervezetén belül folyó kommunista szervezkedés eredményeiről (1941. február 24.)
  21. A Szegedi Jutafonógyár munkásai béremelést kérnek (1941)
  22. Részletek a polgármester jelentéséből a közfogyasztási cikkek csökkenéséről, a munkavállalókról és a villany fogyasztói árának felemeléséről (1942)
  23. Utcanév változtatás a fajvédelem jegyében a szegedi törvényhatósági bizottságban (1942)
  24. Jelentés a szegedi tanyavilág szülészeti helyzetéről (1942)
  25. Antifasiszta összefogás jegyében szervezett József Attila ünnepség Szegeden (1943)
  26. Utcára került a kilakoltatott sokgyermekes család (1943)
  27. A szegedi gettó rendje (1944 június 7.)

 

VIII. SZEGED AZ ÚJ ÉLET ÚTJÁN

1944—1945

 

  1. Szeged átadása a szovjet harcoló egység parancsnokának 1944. október 11-én
  2. A szegedi polgármester a lakossághoz (1944. október 18.)
  3. Beszámoló a kommunista párt ifjúsági szervezetének üléséről (1944. október 20.)
  4. A felszabadulás üzemi eseményei a szegedi villanytelep üzemi naplójában (1944. október)
  5. Üzemi tanácsot alakítanak a Lippai Imre és Fia Gőzfűrész RT-nél (1944. november 16.)
  6. Részletek a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezete taggyűlésének jegyzőkönyvéből; Révai József ismerteti a párt akcióprogramját (1944. november 19.)
  7. A Vörös Hadseregnek dolgozik a Szegedi Kenderfonógyár (1944. november)
  8. Búzakölcsön a pénzügyi egyensúly helyreállítására (1944. december 3.)
  9. A szegedi polgármester irányította a környék községeit a felszabadulás után (1944. december 15.)
  10. A polgármester jelentése a szegedi egészségügyi, közellátási és kulturális helyzetről (1944. december—1945. február)
  11. A Szegedi Nemzeti Bizottság kezdeményezi a népbíróságok felállítását (1945. február 2.)
  12. Az Egyetemi Gyógyszerüzem a tífuszjárvány leküzdésére oltóanyagot gyártott és adott át ingyen a városnak (1945. március 9.)
  13. A szegedi egyetemi ifjúság képviselőinek kiáltványa (1945. május 7.)
  14. A földosztás Szegeden: a Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács Szegedi Tárgyaló Tanácsának jelentése az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz (1945. augusztus 9.)

Tájékoztató a felhasznált forrásművekről

Névmutató

Helynévmutató

 

A fényképeket a Magyar Országos Levéltár fotólaboratóriuma és Kun Sándor, a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának munkatársa készítette. Felhasználtuk a Szegedi Városi Somogyi Könyvtár térképeit és fényképfelvételeit. Ezért Tóth Bélának és Kakuszi Jánosnénak mondunk köszönetet. Kívülük még Balanyi Bélának, Bálint Alajosnak, Csongor Győzőnek, Dégi Istvánnak, Inczefi Gézának, Kovács Sándor Ivánnak, Palásti Lászlónak, Péter Lászlónak, Rohonyi Lajosnak és Vinczi Károlynénak mondunk köszönetet az anyag előkészítésében nyújtott segítségért. Továbbá köszönetünket fejezzük ki a kézirat bírálóinak értékes tanácsaikért.

KIADJA SZEGED MEGYEI JOGÚ VÁROS TANÁCSA VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA. FELELŐS KIADÓ KOVÁCS JÓZSEF. FELELŐS SZERKESZTŐ: FAZEKAS ISTVÁN. MEGJELENT: 1968. OKTÓBER HÓBAN. TERJEDELEM: 31,5 (A/5) ÍV. PÉLDÁNYSZÁM: 1200. A BORÍTÓ ÉS KÖTÉSTERV HORVÁTH MIHÁLY MUNKÁJA. MŰSZAKI SZERKESZTŐ: DOBÓ JÓZSEF. 67-5749 - SZEGEDI NYOMDA

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet