Előző fejezet Következő fejezet

SPORTÉLET

 

I. A SZERVEZETT SPORTÉLET KIBONTAKOZÁSA*

 

 {1141} Az emberek mozgásigényének a szabadidő függvényében megjelenő egyik formája a sporttevékenység. A szabadidővel bőven rendelkező földbirtokosoknak minden országban állandó és rendszeres szórakozása volt a vadászat, a lovaglás, az ezekkel kapcsolatos mulatozás stb., ami a földbirtokosgyerekek nevelésének szerves részét is alkotta.1 Az ekszkluzív és zárt, szigorúan osztályérdekeket érvényesítő ezen sportmegnyilvánulási formák az erősödő polgárságra is hatottak a XIX. sz. első felében elsősorban Angliában, majd a kapitalista fejlődésnek Európa középső részén jóval később, a jóval elmaradottabb, a sokkal gyengébb polgársága körében is. Mint a főváros példája igazolja, ahol pedig a legfejlettebb volt a polgárság korszakunkban, elég későn és többnyire a jómódú polgárok kis csoportjai hozták létre a sportegyesületeket, amelyek kevés tagot tömörítettek, magas tagdíjakat szedtek, és rendszerint csak egy-egy sportág művelésével foglalkoztak.

Még vontatottabban jöttek létre a szegedi sportkörök. Igaz, hogy a város korszakunkban — népessége alapján — a második legjelentősebb volt, erősödő polgársága, a mellette növekvő számottevő kis- és középpolgársága révén a szabadidő eltöltésének említésre méltó társadalmi erői léteztek. Noha itt földbirtokosok csak igen kis számban éltek, a város legvagyonosabb és közepes vagyonú polgárai inkább a nemesi szabadidő eltöltés formáit részesítették előnyben, pl. a kaszinózás, a bálák, különféle egyleti lakomák formájában. A lakosság jelentős részét kitevő parasztság szabad idővel rendelkező jobb módú része főleg a politizáló egyleteket látogatta. Minderről részletesebben is írtunk a polgári társadalomról szóló fejezetben. Eme társadalmi körülmények között inkább a városi tisztségviselők, ügyvédek és más értelmiségiek jártak elől Szegeden az első sportegyesületek létrehozásában. De ezek létesítése, különösen kezdetben, politikai motívumokkal bővült. Az 1860 szeptemberében alakult Lövész Egylet (amely Szeged legelső  {1142} sportegyesületének tekinthető), az önkényuralom válságának a korábbinál szabadabb szervezkedési lehetőségeit használta ki; az alkotmányosság — ha kell fegyveres úton történő — kiharcolásának eshetősége is belejátszott az itt tömörült polgárok szervezkedésébe. Lőgyakorlataikat az újszegedi népkertben felállított helyiségben tartották, mígnem az 1870-es évek elején beszüntették a Lövész Egylet működését.

A politikai befolyásnak az ifjúság körében történő növelése céljából a kormánypárti Szegedi Szabadelvű Kör keretében 1868-ban alakult Ifjúsági Kör a torna és a vívás felkarolásával is törekedett közelebb hozni a fiatalokat a kiegyezés rendszeréhez.2 E sportkör azonban nem bizonyult életképesnek, annál inkább az 1873-ban alakított és később módosított alapszabállyal működő Szegedi Torna Egylet. (Alakult 1873-ban, a módosított alapszabályt 1889. április 19-én hagyta jóvá a belügyminisztérium.) Az „Épség, erő, egyetértés" jelszavát hangoztató egylet élvezte a város anyagi támogatását: az 1886. évi költségvetésben pl. évi 400 Ft-ot biztosított számára „tekintettel a törekvő egylet által a testgyakorlat terén fölmutatott sikeres eredményekre". A támogatásban az is közrejátszott, hogy a város vezető tisztviselői, dr. Lázár György, Pálfy Sándor, Pálfy Viktor vagy az országgyűlési képviselő dr. Babó Emil, illetve az ugyancsak ügyvéd dr. Kószó István voltak az elnökök, a századforduló után Lövész Antal th. bizottsági tag. 1885-ben megalakult a magyarországi tornaegyletek szövetsége (MOTESZ), amelyhez a szegedi is csatlakozott. 1894-ben a szövetség Szegeden tartotta országos versenyét. Ez alkalommal a szegedi egylet két második díjat szerzett.3 Az SZTE-nek az 1870-es évek végén 120, 1908-ban 122 tagja volt. A szegedi tornászat legnagyobb korszakunkbeli sikere talán az volt, hogy az SZTE tagja, Herczeg István, miután számos budapesti és vidéki versenyen kiválóan szerepelt, bekerült az 1912. évi stockholmi olimpián második helyezést elért férfi tornászcsapatba, így olimpiai ezüstérmessé vált. Olimpiai élményeit Impresszióim a stockholmi olympiáról címmel írta meg. Műve 1912 végén látott napvilágot. Az SZTE-nek már 1914 előtt kitűnő női tornászcsapata is volt.

Az egész korabeli hazai sport 1890-es évektől megfigyelhető szerkezeti módosulásának láncolatába illik, hogy a tornaegylet 1899 tavaszán elhatározta „kerékpáros alosztály" alakítását, tehát működési körének kibővítését. A kerékpározás térhódítása Szegeden is a sportélet szűk, kasztszerű társadalmi bázisának szélesedését, a sportélet valamelyes demokratizálásának megindulását jelentette. Egy  {1143} meghatározott sportágra specializálódott egyesületnek a sport egyéb területére történő kiterjedése szintén új vonása a sportéletnek: hiszen az egyetlen szakosztályt több szakosztály váltotta fel. Az egy szakosztályú, csupán csak időtöltést és szórakozást jelentő szervezetek (amilyen pl. az 1871-ben alakult Szegedi Csolnakázó Egylet vagy az 1874-től működő Korcsolyázó Egylet is, (utóbbi 1880. április 21-én jóváhagyott alapszabálya szerint Szegedi Korcsolyázó Egylet) szintén a merev társadalmi válaszfalak fokozatos csökkenésével egyidejűleg versenyzőket is nevelő egyesületekké váltak. Különösen jelentős taglétszámú volt a korcsolyázó egylet: 1878-ban 300, 1908-ban 664 tagja volt. A Csolnakázó Egylet tagjai viszont derekasan kivették részüket az 1879. évi árvíz idején a mentési munkákból.4 Az 1890-es évektől már városközi, országos, sőt a századforduló után „nemzetközi"' versenyek is előfordultak Szegeden.

A kerékpározás 1890-es évektől megfigyelhető itteni terjedése a középrétegbeliek, a jobb módúak körében lehetővé tette a Szegedi Kerékpár Egyesídet megalapítását. (Alapszabályát 1889. november 1-jén hagyták jóvá.) Az egyesület Szegelethy János polgári iskolai tanár elnöklete alatt, Fellegi Antal, Rózsa Béla, Haris György közreműködésével a kerékpározás mellett az atlétika különböző ágainak terjesztését, fejlesztését, gyakorlását is folytatta kirándulások, versenyek és ünnepélyek rendezésével. A tagok saját kerékpárral jelentek meg a versenyeken, ahol csakis az egyesület egyenruhájában és jelvényével vehettek részt. Az egyesület taglétszáma azonban szerény volt: a századfordulón évi átlaga 18 fő. Az 1890-es években nagyobb kirándulásokat is szervez, ezek közül nevezetes volt az a túra, amelyet Meák Gyula és Schwartz Henrik tettek Szegedtől Adáig és vissza.''

A kerékpársport helyi fejlődésében jelentős esemény volt a Szegedi Kerékpárosok és Testgyakorlók Köre megalapítása 1899-ben. A kör 1899. április 24-én tartotta első, május 15-én az alapszabályt elfogadó értekezletét. Az alapszabály jóváhagyása a belügyminisztériumban 1899. október 21-én történt. E sportkör „a minden oldalról élénk érdeklődést" kiváltó, különböző sportágakat művelő, országszerte egyre nagyobb számú egyletek közé tartozott. Célja a kerékpározáson kívül a testgyakorlás, korcsolyázás és vívás tanítása, minél szélesebb körben terjesztése. Az egylet színei: fehér, kék, sárga. Nemcsak a 2 K-ás beiratási díj és a 12 K-ás évi tagdíj, hanem a tisztikar is bizonyítja, hogy „úri" sportalakulat volt: tb. elnök Rainer József főkapitány és dr. Tergina Gyula kir. tanfelügyelő. Elnök Szegelethy János, (1900-tól 1912 végéig Csernovits Agenor), ügyész dr. Becsey  {1144} Károly, titkár Trischler Oszkár. Az egyesületi kivonulásokat, kerékpárgyakorlatokat irányító „vezérkapitány" Till Viktor, helyettese az alkapitány, Földes Izsó. Első kirándulásukat 1899. május 1-jén a 10 km-re levő Deszkre rendezték, ez alkalommal az egyleti tagok (mintegy 60 fő) színes képet nyújtottak, „amint a díszesen felvirágozott vasparipáikkal az Erzsébet ligeten végigszáguldottak". 1900 pünkösdjén már Aradra rándultak át.6 A szegedi kerékpársport legjobb eredményeit a századforduló körül, a kerékpársport országos virágkorában Péter József érte el 1902-ben; sikeresen szerepelt a hosszú távokon és több fővárosi versenyen sikerrel indult. 1905-ben megnyerte Délmagyarország 10 km-es bajnokságát 17 perc 39 másodperces idővel.

189. sz. kép. Izsó Miklós—Huszár Adolf: Dugonics András szobra. 1876
 
190. ,vz. tóp. Róna József: Kossuth Lajos szobra
 
191. sz. kép. Munkácsy Mihály: Honfoglalás (színvázlat)
 
192. sz. kép. Tóth-Molnár Ferenc: Tanyai temetés
 
193. sz. kép. Károlyi Lajos: Önarckép
 
194. sz. kép. Nyilassy Sándor: Napsütés
 
195. sz. kép. Fadrusz János: Tisza Lajos szobra
 
196. sz. kép. Zala György: Deák Ferenc szobra
 
797. .sz. Mátrai Lajos—Pásztor János: Vásárhelyi Pál szobra
 
198. sz. kép. Gergely Sándor: Juhász Gyula
 
199. sz- kép. Szöri József: Interieur
 
200. sz. kép. Kukovetz Nana: Csendélet
 
201. sz. kép. Moholy-Nagy László: Fischhof Ágota arcképe
 
202. sz. kép. HellerÖdön: Anya gyermekével

A szegedi sportolók némely sportágban már a századforduló körüli években említésre méltó eredményeket értek el. A Szegedi Csolnakazó Egylet 1889-ben létrehozta a Tiszai Regatta Szövetséget, 1893-ban belépett az előző évben alakult Magyar Evezős Szövetségbe, 1894-ben díszes csónakházat építtettek a Tiszán. A regattaház rövidesen a város előkelő közönségének kedvenc találkozóhelye, a szegedi társadalmi és politikai vezetők egyik élénk megbeszélési helye lett. A Tiszai Regatta Szövetség országos jelentőséggel bíró csónakversenyeket rendezett. A Szegedi Csolnakazó Egylet versenyzője, Meák Gyula (1868—1918) 1896-ban megnyerte az egypárevezős országos bajnokságot (időeredményét nem mérték). Nevezetes evezősverseny volt Szegeden 1901. június 29-én, amikor a Tiszai Regatta Szövetség országos versenyét rendezték a Tisza Tápé melletti egyenes szakaszán. A győzelmeket a „Nemzeti" Hajós Egylet (Budapest) és az aradi „Maros" Evezős Egylet versenyzői mellett a Szegedi Csolnakazó Egylet és a Pannónia Evezős Club (Budapest) szerezték. A hét versenyszámból a szegediek egy első, három második és egy harmadik díjat nyertek. E versenyen rendeztek először nyolcevezős bajnokságot, amely a „Nemzeti" győzelmét hozta.7 A csónakázó egylet legnagyobb sikerét az 1913. évi újvidéki versenyen aratta, ahol nyolcasa megnyerte az első díjat.8

Az evezőssport fejlődésére jótékony hatást gyakorolt az új evezősklubok megalakulása. Létesítésük olyan emberek versenyzését, gyakorlását is lehetővé tette, akik az előkelő Csolnakazó Egyletbe aligha kerülhettek be. 1909. április 20-án a belügyminiszter jóváhagyta a Szegedi Evezősegylet, 1912. május 24-én a Szegedi Evezösklub alapszabályát. Az utóbbi sportegyesület alapítói dr. Gerle Imre és Meák Gyula voltak, akik kiváltak a csónakázó egyletből. A két újabb evezősklub  {1145} elsősorban nagy vízitúrák szervezője lett. Az előbbinek két kormányos négyese 1913. július 14/15-én Szolnoktól Szegedig evezett; 148 km-es utat tettek meg. [Az ismertebb szegedi közéleti férfiak közül az első négyesnek a kormányosa dr. Lugosi Döme, (1888—1945) a másodiknak az egyik evezőse dr. Dreyer József (1887—1957) volt.]9 Persze a csónakázó egylet is szervezett vízitúrákat: pl. 1911-ben Adámfy János (1874—1945) vezetésével négyesükön Soborsintól Szegedig eveztek; a mintegy 140 km-es, a sebes sodrású, sziklás Maroson sok veszéllyel tarkított utat 2 nap alatt tették meg.10

A századforduló korának mozgalmas szegedi sportéletét többek között az is mutatja, hogy a kor egyik kiváló atlétája, Gönczy Lajos (?—1915). (203. sz. kép.) a Szegedi Torna Egyletből indult nevezetes sportpályafutására. Az 1900. évi párizsi olimpiai játékon magasugrásban 175 cm-el a III., az 1904. évi St. Louisi olimpián 177,25 cm-rel a IV. helyet szerezte meg. Mindkettő kiemelkedő eredménynek számít, hiszen Párizsban a győztes I. Baxter (USA) 190 cm-t ugrott (ami 1912-ig olimpiai csúcs volt), St. Louisban S. Jones (USA) 180 cm-rel szerzett aranyérmet.11 Gönczy a férfi magasugrásban 1904-ben 182 cm-el, 1905-ben 175 cm-rel magyar bajnokságot nyert. Utóbbi győzelmeket már a BEAC versenyzőjeként érte el.12

A századforduló körüli évek szegedi sportéletének megélénkülését az említett egyéni eredmények mellett új sportkörök alakulása is mutatja; ez folytatódott a világháborúig. A szegedi kávéházak pipa- és szivarfüstjében szórakozásból sakkozók közül a versenyzés iránt érdeklődők, a sakkozást tudományosan és sport módjára, a kávéházinál magasabb szinten művelni akarók (többnyire ügyvédek, tisztviselők, egy-két kereskedő stb., tehát leginkább a középpolgárság, az értelmiségiek képviselői) 1899-ben megalakították a Szegedi Sakk-kört (1899. június 23-án hagyták jóvá alapszabályát). Már 1899-ben háziversenyeket rendezett, dr. Fülöp Zsigmond ügyvéd, sakk-köri elnök és az akkor még csak 27 éves, román származású, leszámítoló hivatali tisztviselő, Onitiu Valér (1872—1948) sakk-köri titkár irányítása alatt. (Az 1899. évi háziversenyek győztesei: Fischer Lipót és kétszer Onitiu.) Utóbbi később kiváló feladványszerző lett. 1918-ig tartó szegedi működése idején a magyar sakkirodalom felvirágoztatásában is maradandó érdemei vannak. (Azután román fennhatóság alatti területen élt.) Az 1890-es évekig a hazai sakkélet elsősorban a fővárosban fejlődött, vidéken addig csak elvétve alakultak sakk-körök. A pesti magyar sakk-kör alapszabályát még 1864-ben jóváhagyták, {1146}  Debrecenben — bár rövid időre— 1865-ben alakult meg.13 A Vasárnapi Újság sakkrovatának, amely az 1860-as évek első" felében a makói származású Cseresnyés István kezében volt, a sakkjáték szeretetét erősítő és szervező hatása vidéken, így Szegeden is kevésbé volt érzékelhető. Az 1860-as években és később is alig találunk a Vasárnapi Újságban közölt sakkfeladványokat helyesen megfejtők között szegedi lakost; pl. 1864-ben néhányszor szerepel Molnár Gábor. A sakkozás iránti érdeklődés az 1890-es, méginkább az 1900-as években országszerte, különösen a Dunántúlon és a déli részeken, megnövekedett. Ezzel összefüggésben alakulhatott meg Szegeden is a versenyrendezést célzó sakkegylet, amely a századfordulón évi 93 fős taglétszámot mutatott ki. Tiszteletbeli tagja a szegedi születésű Maróczy Géza (1870—1951), aki az 1890-es évek második felében már világversenyek élén végzett, és az egyéni világbajnokság elnyerésére is esélye volt. Ezt azonban nem sikerült elérnie. Maróczynak nagy érdemei vannak a sakkozás országos és szegedi népszerűsítésében: már 1899-ben többször megfordult a városban. 1900. szeptember 23—24-ére pedig lehozta Szegedre az akkor már világbajnok dr. Emánuel Laskert.14 Mindketten tartottak szimultán bemutatókat.

Exkluzív, szűk kör szabadidő eltöltésére és versenyzésre alakult a Szegedi Vívó Egyesület (alapszabályát 1899. október 31-én hagyták jóvá). A századfordulóra igen látványos sportággá fejlődött az addig már tekintélyes múltú vívás. A Szegedi Vívó Egyesület a modern, az olasz vívóiskola eredményeit igyekezett elsajátítani és a vívásban meghonosítani. Az ún. „könyökvívás" módszerének terjesztésében az ide hozatott olasz vívómesterek, 1899-től Angelo Toricelli, majd az 1900-as években Eduardo Armentano értek el szép eredményeket. Öt szegedi vívó 1899-ben a MAC versenyén Budapesten aratott nagy sikert: hárman első-, ketten másodosztályú díjakat nyertek.15 A korszerű vívás népszerűsítését elősegítette a vívóegyesület rendezésében 1901-től megtartott „nemzetközi" vívóversenysorozat. Az 1902 februárban rendezett kétnapos versenyre a legjobb magyar tőr- és kardvívók (Berti László, Mészáros Ervin, Porteleky László) is beneveztek. A „záró akadémián" (a Tisza Szálló nagytermében) a leglátványosabb asszót Berti Lászó főhadnagy és Angelo Toricelli vívta. A versenyen Matuskovics Imre szegedi főhadnagy kard- és tőrvívásban is első osztályú minősítést nyert; a kard körvívásban  {1147} pedig Mészáros és Porteleky mögött a harmadik helyen végzett. Említést érdemel, hogy a középiskolás tanulóknak külön versenyt rendeztek.16

A szegedi vívósport kiemelkedő egyénisége Schenker Zoltán (1880—1966). (204. sz. kép.) 1912-ben megnyerte a legjobb magyar kardozók Keresztessy emlékversenyét, az az évi stockolmi olimpián az aranyérmes magyar kardcsapat tagja, a kard egyéni versenyben pedig a IV. helyen végzett. Utóbbi eredményt ismételte az 1924. évi párizsi olimpián; a magyar kardcsapat tagjaként azonban „csak" második helyet ért el.17 Nevét szakíróként is ismertté tette: Tőrvívás c. műve 1955-ben, A modern magyar kardvívás c. könyve 1958-ban jelent meg. Kiváló szegedi vívó dr. Fischer Marcell is (szintén Armentano tanítványa): 1913-ban délmagyarországi kerületi bajnokságot, egyesülete kerületi csapatbajnokságot nyert.18 Ugyancsak költséges, éppen ezért szintén csupán a város „előkelő közönségére" számíthatott a teniszezés. Az első teniszpályák az 1880-as években Újszegeden épültek; a játékra Szeged egyes jómódú polgárai és a város egyes vezető tisztviselői gyűltek össze, csupán időtöltés, szórakozás céljából. A versenyteniszt, gyeptenisz formájában az Újszegedi Lawn Tenisz Egylet vezette be, amely Pick Jenő kezdeményezésére alakult. Versenypályáját 1904. április 24-én nyitotta meg.19

A szegedi céllövész, Prokopp Sándor (1887—1964) az 1912. évi olimpián a sportlövészetben (hadipuska, 300 m) aranyérmes.

A sportegyesületek és a versenysport — polgári értelemben vett — demokratizálódásának folyamata természetszerűleg a fővárosban indult meg. A folyamatot az jellemzi, hogy a beleilleszkedő sportkörök a jómódú polgárság vezetése alatt állottak ugyan, de befogadták soraikba a kisegzisztenciákat, sőt még a kispolgári életet el nem érő embereket is; nem a társadalmi helyzet, hanem a sport szeretete és a rátermettség alapján adtak teret a belépni szándékozóknak. Ezen túlmenően, vagy éppen ennek megfelelően igyekeztek minél több szakosztályt működtetni, és felkarolták a hazánkban az 1890-es évek végén megjelenő labdarúgást is. Kezdettől fogva valamennyi szakosztályban a versenyzés, a sportolók versenyekre történő felkészítése állt előtérben. Az első ilyen jellegű hazai sportegyesület az 1888-ban alakult Magyar Testgyakorlók Köre, az MTK volt.20 Hasonló vonásokat hordozott a Ferencvárosi Torna Club (FTC 1899), amely azonban a kispolgárság  {148} és a társadalom alsóbb rétegei irányába még nyitottabb volt. Vezetői jó érzékkel helyezték az egyesületi sportélet középpontjába — Franzstadt legjellemzőbb társadalmi igényének megfelelően — a labdarúgást.21

A sport demokratizálódásának fenti vonásai Szegeden csak a századforduló után mutatkoztak. Legszembetűnőbb jele a Szegedi Atlétikai Klub megalakulása 1905-ben. A kerékpáradó bevezetése miatt országosan és Szegeden is visszaesett a kerékpársport. Az erre épülő Szegedi Kerékpárosok és Testgyakorlók Köre átalakult SZAK-ká. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az adó ellenére a kerékpár sokak közlekedési eszközévé, sőt bizonyos foglalkozási ágakban — táviratkézbesítők, bolti szolgák stb. — nélkülözhetetlen segédeszközzé vált. Szegeden 1908-ban 540 magán-, 15 hatósági és 12 motorkerékpárt mutattak ki, ami azonban a város lakosságához képest kevés: ugyanekkor Temesvárott 900, Hódmezővásárhelyen 800 magánkerékpárt tartottak nyilván.22) A kerékpárosok egyletének tagjai 1902-től rúgták a labdát az újszegedi játszótéren. Egy későbbi híradás szerint a Sopronból jött Berke Árpád hozta az első futball-labdát Szegedre; tíz éven át egyik szervezője, irányítója volt Szeged legjobb labdarúgóinak.23 Az első futballmérkőzést 1902. június 27-én rendezték; az egylet I. és II. csapatai játszottak egymással mintegy 1500 főnyi közönség előtt. A mérkőzés az I. csapat 1:0-ás győzelmével végződött.24 A kerékpáregylet 1905-ben végleg búcsút mondott a biciklizésnek; felvette a Szegedi Atlétikai Klub nevet. A klubszín vörös-fekete lett. E fordulatban jelentős szerepe volt az egyesületet anyagilag is támogató Holtzer Tivadarnak, az egyik nagy szegedi kereskedőház tagjának. (1903-tól a kerékpáros egylet alelnöke.) A SZAK kitűzte a sport minden ágának művelését, ennek megfelelően több szakosztályban megindította a munkát: az atlétika, a birkózás és különösen a labdarúgás állt a működés központjában. A klub a várostól 1904-ben Újszegeden kapott területet sporttelep létesítésére, amelyen kerékpárpálya, futballpálya létesült, körülötte néhány deszkapad és padlózatlan öltözőbódé. A klub taglétszáma 1908-ban 122. A sporttelep fejlesztése csak 1913-ban történhetett meg, amikor a klub kérésére a januári városi közgyűlés további területátengedéssel bővítette a sporttelepet, és tribünépítésre, továbbá tereprendezésre 10 éven át évi 1000 K támogatást biztosított. Ottovay és Winkler szegedi műépítészek terve szerint a megfelelő helyiségekkel ellátott, modern lelátó 1913. május 1-jére megépült. Addigra a SZAK — elsősorban labdarúgóinak sikerei révén — lelkes közönséget biztosított magának.

 {1149} Népszerűségét a jól szervezett sajtópropaganda is segítette, a lapok bő teret szenteltek a SZAK rendezvényeinek, elsősorban a labdarúgócsapat sikereinek. Igaz, hogy a SZAK atlétái is kiváló eredményeket értek el: Rácz László pl. 1907-ben a Temesvári Atlétikai Klubbal rendezett klubközi versenyen egymaga négy atlétikai számot nyert. 1909-ben pedig a Temesváron tartott klubközi versenyen gerellyel 57,46 m-t dobott. Ez lényegesen jobb a svéd E. Lemming 54,44 m-es dobásánál, amellyel 1908-ban olimpiai aranyérmet szerzett. Rácz nyerte a súlylökést is 12,65 m-rel és a diszkoszvetést 38 m-rel. Összehasonlításul: az 1908. évi olimpián M. Sheridan (USA) 40,89 m-rel nyerte a diszkoszvetést, R. Rose (USA) 14,21 m-rel a súlylökést. Az ugyanez évi magyar bajnokságon a diszkoszban Lunt-zer György csak 37,66-ot ért el, amivel megnyerte a magyar bajnoki címet. 1909-ben mutatott először kiemelkedő atlétikai eredményt Goldfahn Mihály az Aradon tartott verseny 8 km-es mezei futásában. Joggal minősítette Gábor Arnold az 1909. évet a háború előtti időszak szegedi atlétikai zenitjének.25

A legnagyobb tömegeket vonzó sportesemények a SZAK megalakulása után a labdarúgó mérkőzések voltak. (206. sz. kép.) Ezek az események Szeged virágoskertjében, Újszegeden, különösen a szép tavaszi, kora nyári vasárnap délutánokon, főleg az 1910-es években a város „előkelő közönségének" már nem csak a férfi tagjait vonzották, hanem szép számú úri hölgyet is. A SZAK tribünjét 1913-ban a tréningmeccseken is sok szép szegedi leány és asszony lepte el.26 (Megemlítjük, hogy nemcsak a nézők, hanem a sportolók között is egyre több nő tűnt fel Szegeden a tornától a teniszen át az evezésig.) „Népszerű téma lett a sport" — írta az egyik helyi lap. Ezzel is összefügg, hogy a város vezető tisztviselői — élükön dr. Lázár György polgármesterrel —jelen voltak az 1913. május 1-jei sporttelepavató mérkőzésen, amikor a SZAK 5:1 (2:1) arányban győzött a Temesvári AC ellen. A nézők száma — a Szegedi Napló május 3-i beszámolója szerint — több mint 5000 fő volt. A pazar játékkal kirukkoló szegediek Blum Miklós középcsatár gólerősségével és a védekezésben Szűcs középhátvéd lelkes játékával megérdemelten nyertek ily nagy gólkülönbséggel is a Szegednél jelentősebb labdarúgóközpont egyik jó csapatával szemben.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1901. évi megalakulása gyorsította a vidéki futball-klubok szervezését. Az erőteljes vidéki fejlődés nyomán az MLSZ az 1907/08. évi idényre kiírta a vidék bajnokságát, amelyre azonban a SZAK még nem nevezett: ez csak az 1908/09. évadra következett be. Előkészítette belépését a bajnokságba  {1150} a Központi Vidéki Bizottság megalakítása és működése.27 Ekkor négy vidéki labdarúgó kerület volt, a SZAK természetesen a Déli csoportban küzdött, amelyben még a Bácska Szabadkai AC, az Aradi AC, az Aradi Postás és a Kaposvári AC vett részt. A csoportelsőséget a szabadkaiak nyerték 16 ponttal, a SZAK 12 pontjával a második helyen végzett.28 A vidéki bajnokság 1909/10-ben már egy Pestkörnyéki és öt kerületi bajnokságban folyt, amelyben összesen 21 egyesület vett részt. A vidéki labdarúgó csapatok számának szaporodása a vidéki bajnokság lebonyolításának, szervezésének korszerűsítését követelte. Az 1910/1 l-es idényben az MLSZ elhatározta a kerületi osztályok felállítását, ami a vidéki autonómia kifejlesztésének alapja volt. A Délmagyarországi Kerületi Osztály 1912-ben jött létre Temesvár székhellyel. Ebből a városból könnyebb volt irányítani az ország déli része bajnokságának ügyeit. Két alosztályra, a szegedire és az aradira oszlott; Szegeden és Aradon is az alosztály ügyeit egy-egy megbízott intézte. A két alosztályos délkerületi bajnokság szegedi alosztályának első' végeredménye.29

1. Bácska Szabadka 26 pont 63:6 gólarány
2. SZAK 23 pont 30:7 gólarány
3. SZTK 19 pont 23:7 gólarány
4. Szabadkai SE 13 pont 3:14 gólarány
5. Bajai SE 12 pont 2:21 gólarány
6. Szabadkai MTE 11 pont 5:20 gólarány
7. Zombori SE 6 pont 2:33 gólarány
8. Újvidéki AC 0 pont 3:20 gólarány

Az aradi alosztály bajnokságát a Temesvári AC nyerte 27 ponttal, 39:3-as gólaránnyal. E csoportban is 8 csapat indult, köztük 4 temesvári. A közölt táblázatba néhány sajtóhiba is becsúszhatott, ámde feltűnő' a csapatoknál a nagyarányú gólkülönbség (egy-egy mérkőzésen nem volt ritka az 5, 10 gólos különbség, de előfordult 15:0, sőt még ennél nagyobb is). Úgy látszik, hogy erősen negatív gólaránnyal is akkor még viszonylag jó helyezést lehetett elérni. Igen figyelemre méltó a két szegedi csapat, a SZAK és az 1912 első felében alakult SZTK jó szereplése. Bár a SZAK a későbbi években is jó helyezéseket mutathatott fel, mégis csak 1920-ban sikerült először alosztálybajnokságot nyernie.30

A szervezett munkásokat csöppet sem kímélő szegedi nyomdatulajdonos. König Salamon kiadásában 1913. március 10-én megjelent Sport c. hétfői lap 1913.

 {1151} december l-jétől A Magyar Labdarúgók Szövetsége Délmagyarországi Kerületi Osztályának, az Országos Cserkész-Őrszem Szervezet Szegedi bizottságának és a Gyöngyösi Atlétikai Clubnak hivatalos lapja lett. A Délmagyarországi Kerületbe tartozó egyesületek minden mérkőzésük után — így határozott a kerületi osztály november 23-i szegedi ülése — kötelesek három nap alatt hiteles pénztári elszámolást beküldeni a 10%-os szövetségi részesedéssel együtt. A késedelmeskedő egyesületek ellen a legszigorúbb eljárást kell indítani. A kerület a lapnak adandó segély fejében kötelezte a kiadót, hogy minden számból egy-egy példányt a kerületbe tartozó egyesületeknek megküldjön. A kerületi vezetőség elnökévé ekkor Plichta Bélát, a siketnémák szegedi intézete tanárát választották, míg az előadó a temesvári dr. Kovács Ödön, pénztáros a szabadkai Matkovics Miklós, a Szeged-vidéki ügyvezető Kiss István lett.31

A szegedi labdarúgóélet fejlődése különösen az 1910-es évek első felében gyorsult meg. 1912-ben a SZAK-ból kivált sportemberek csoportja létrehozta a Szedi Testgyakorlók Körét (SZTK). Az új klub alapszabályát 1912. május 12-én hagyta jóvá a belügyminisztérium. Az egyesületi szín kék-fehér, ennek és a klubnév utolsó két szavának azonossága alapján az MTK szegedi megfelelőjeként tartották számon. Elsősorban a labdarúgást kívánta fejleszteni (205. sz. kép.), emellett azonban úszó- és atlétikai szakosztálya is volt.32 Futballistái közül főleg Berke Árpád és Schmiedt emelkedett ki. Utóbbit a déli kerület legjobb centerhalfjának (középhátvédjének) tartották. Tehetséges futballistája volt a kitűnő fejjátékos, Vér István balhalf is. A városi gazdász közbenjárásával sikerült elérni, hogy a Szegedi Gazdasági Egyesület tulajdonában levő, Cserepes sori lóversenytéren rendezhette mérkőzéseit. (Az 1910-ben megalakult Szegedi Munkás Testedző Egyesület 1913-tól szintén itt tartotta meccseit.)

Az SZTK nem dicsekedhetett a SZAK-hoz hasonló módon előkelő közönséggel. Néhány középosztálybeli mellett leginkább a külvárosok lakói közül került ki nézőgárdája. A klub megalakulása és működése a versenysport szegedi demokratizálódásában a nézők összetételének változását is kifejezte. Méginkább tükrözte ezt a munkás sportegyesület, az SZMTE megalakulása, amely — mint a munkásmozgalom-történeti fejezetben jellemeztük — a proletariátus polgárságtól történt elkülönülésének egyik szervezeti megnyilvánulása. Szintén ennek jele volt a nyomdai munkások sporegyesületének megalakulása. A budapesti Typographia sportklub mintájára, nem önálló alapszabály szerint, hanem a nyomdászszakegylet keretében működött Szegeden is, Typographia néven. A „Szegedvidéki bajnokságában találkozunk vele; itt kezdte az első évét az SZTK is, amely siker   {1152}

203. sz. kép. Gönczi Lajos az 1904-es St. Lous-i magyar olimpiai csapatban (álló, második)
 
204. sz. kép. Schenker Zoltán az 1924-es párizsi olimpiai magyar vívócsapatban (balról az első)
 
205. sz. kép. Az SZTK első futballcsapata
 
206. sz- kép. A SZAK és az Aradi Vagongyár futballcsapata, 1910.

1913-ban már néhány szegedi városrészben működtek sportegyesületek, így Móravároson a Móravárosi TK. Habár csak kezdeti eredményeket mutathattak fel (pl. a felsővárosi sportklub, vagy az 1913-ban alakult Újszegedi Torna Club, az UTC), mégis a sportdemokratizálódás folyamatának, az egészséges életmód megteremtésére irányuló törekvésnek egyik jeleként, egyben a társadalom alsóbb régiói számára a szabadidő megnövekedés bizonyságaként is értékelhetők. Az itt említett klubok akkori alapszabálya nem maradt fenn a Csongrád Megyei Levéltár alapszabály gyűjteményében.

A helyi sportélet legmagasabb színvonalát kétségtelenül a SZAK képviselte, amely az előkelő közönség támogatásával kölcsönhatásban igen szép eredményekkel dicsekedhet már 1914 előtt. Csak példaként említjük, hogy 1913-ban számos jó színvonalú csapat vendégjátékát tudta biztosítani. Közülük kettő különösen emlékezetes. Az egyik május 11-én a Magyarországon túrázó bécsi Simmeringer SC ellen elért 3:3. Ez volt az első nemzetközi labdarúgó mérkőzés Szegeden. A másik: a SZAK összefogva a Temesvári AC-al és a szabadkai Bácskával, lehozatták a fővárosi és egyben magyar bajnokcsapatot, az FTC-t. Szegeden június 29-én volt a mérkőzés, amely a zöld-fehérek fölényes, 5:0 arányú győzelmével végződött. Az FTC e túráján a TAC ellen 9:0, a SZAK ellen 5:0, a Bácska ellen 4:0-ra győzött. Az eredmények tükrözték a bajnok és a jónak számító vidéki csapatok közötti erőviszonyokat. Az FTC szép játéka sok barátot szerzett a Délvidéken a labdarúgásnak.34

A sportklubok mindenütt, Szegeden is igyekeztek utánpótlásukat saját nevelésű fiatalokkal biztosítani. Az ifjúságnak a versenysportba való bevonása a sportélet általános fellendülésén túl a háborús készülődések nyomán is fokozódott. 1913 őszén Szegeden is megalakult a Cserkészszövetség helyi fiókja a város vezetőinek patronálásával. A sportklubok pedig ifjúsági csapatokat szerveztek, amelyek közül emlékezetes a SZAK Merkúr csapata és az SZTK Csillag csapata. 1913 nyarán pedig megtörténtek az első lépések a Délmagyarországi Ifjúsági Labdarúgó Szövétség  {1153} (DILSZ) megalakítására, amely a Magyar Ifjúsági Labdarúgó Szövetséghez tartozna. Az országos szövetség vezetői is szorgalmazták a DILSZ létesítését.35

A sportnak a tömegek körében történő terjesztése szempontjából fontos megemlítenünk a Szegedi Sport Club megalakítását. Ennek alapszabályát 1907. március 19-én hagyta jóvá a minisztérium. Célja a rendszeres testgyakorlás, testedző játékok, kerékpározás, futballsport terjesztése, gyakorlása, társas kirándulások, versenyek, sportünnepélyek rendezése.36

Ennél azonban jelentősebb tevékenység kifejtésére volt hivatott, bár csak egyetlen sportágra specializálódott, a „minden társadalmi állású" férfiak számára, az úszás egészséges sportjának megkedveltetésére, művelésére még 1907-ben alakított, de csak 1908. június 22-én jóváhagyott alapszabályú Szegedi Úszó Egyesület.37 Korszakunkban azonban — megfelelő uszoda hiánya miatt — érdemi munkát nem tudott kifejteni.

Nem versenysport, hanem úri időtöltés céljából alakultak a különféle vadásztársaságok. Elnökei többnyire a város vezető tisztviselői közül kerültek ki, akik egyben a Szegedi Gazdasági Egyesületben is vezető szerepet vittek. A társaságok a vadászathoz szükséges területet a várostól bérelték. Ezek az összegek is szerepeltek a városi költségvetés bevételi rovatában. Némely társaság meghatározott időre (6-6 év), mások meg nem határozott időre alakultak. Lehetővé tették az egyéni vadászatot, de kör- és hajtó vadászatokat is rendeztek. Az 1912 augusztus végéig alakult 5 vadásztársaság felsorolásától — helyhiány miatt — eltekintünk.

Ugyancsak úri időtöltésként indult Szegeden is a lóverseny. A város az 1880-as évektől rendszeresen segélyezte a Szegedi Gazdasági Egyesületet a ló versenyzés fejlesztése, ezen keresztül a lótenyésztés ösztönzése céljából. 1886-ban pl. évi 600 Ft támogatást biztosított e célra.38 Az állami engedéllyel folyó, fogadást is lehetővé tevő, első modern lóversenyt 1909. október 3-án tartották a Cserepes soron megépített versenypályán.39*A fejezetben csak a polgárság sporttevékenységével foglalkozunk. A munkássportot a munkásmozgalom-történeti fejezetben, mint a mozgalom részét mutattuk be.

Végezetül utalunk arra, hogy a polgáriasnak tekintett sporttevékenység passzívan a kisemberek és a munkások egy részét is befolyásolta; valószínűleg ott voltak az evezősversenyek, bizonyosan megjelentek a labdarúgómérkőzések nézői között, esetleg még a lóversenypálya olcsó helyein, kis fogadói között is.

 


Jegyzetek:

*A fejezetben csak a polgárság sporttevékenységével foglalkozunk. A munkássportot a munkásmozgalom-történeti fejezetben, mint a mozgalom részét mutattuk be.

  1. Nineteenth Century. I. m. 158. F. L. Wilder: English Sporting Prints. London, 1974. 7.
  2. Az újszegedi Tornaiskola felállítása: CsmL Tan. ir. tárgymutató 1869—2404. Reizner János 1899—1900. III. 163. Legjobb vívója Aigner Ódon (1840—1914), a vívóiskola vezetője Szluha Ágoston (1842—1890) volt.
  3. CsmL Egyleti törzskönyv 33. Közgy. jkv. 1885—322/3 n. Kulinyi Zsigmond 1901. 314. A magyar sport kézikönyve. Szerk.: Sass Tibor, László István, Antal Zoltán. Budapest, 1960. 468.
  4. Lázár György: Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira. Szeged, 1909. 38—39.. 90—91. 125—136. A korcsolyázó egyletről: Dr. Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. III. Budapest, 1929. 564—565. A csónakázó egyletről és az 1880/90-es évek fordulóján rendezett országos evezős versenyekről uo. 437—438., 444. stb. Egyik ismert versenyzője Wagner Gusztáv volt.
  5. CsmL Egyesületi alapszab. gyűjt. 1874—1893. Kulinyi Zsigmond 1901. 315.
  6. CsmL Egyesületi alapszab. gyűjt. 1899—1904. Szegedi Napló, 1899. május 4., 1900. má jus 31.
  7. Részletes leírás Uo., 1901. június 30. Meák 1896-os győzelmére: A magyar sport kézikönyve. I. m. 121.
  8. Kiss—Tonelli—Sz. Szigethy 1927. 388.
  9. Sport, 1913. július 21.
  10. Uo., 1913. augusztus 11., 17. E későbbi leírás tévesen jelöli 268 km-nek a Soborsin— Szeged víziutat.
  11. Havas László: A magyar sport aranykönyve. Budapest, 1969. 18. Dr. Kun László: A sport története II. Budapest, 1969. 179.
  12. A magyar sport kézikönyve. I. m. 55.
  13. Vasárnapi Újság, 1865. február 2., március 5. Onitiura: Magyar Sakkvilág, 1949. március. Magyar sakktörténet. 3. Szerk.: Barcza Gedeon], Földeák Árpád. Budapest, 1989.29., 140. stb.
  14. Maróczyról részletesen: Dr. Szily József: Maróczy Géza. Budapest, 1957. Továbbá: Magyar sakktörténet. 1. Szerk.: Barcza Gedeon. Budapest, 1975. 2. köt. Sajtó alá rendezte Barcza Gedeon. Budapest, 1977. Magyar sakktörténet. 3. I. m. 29. és sok más old. Cseresnyésről. Vasárnapi Újság. 1866. október 14., december 16.
  15. Szegedi Napló, 1899. május 2. Az olasz vívás előnyeire a régi fajta magyar „csuklóvívással" szemben és az olasz iskola gyors továbbfejlesztésére Magyarországon: Ozoray (Schenker) Zoltán: A modern magyar kardvívás. Budapest, 1958. 7—13.
  16. Szegedi Napló, 1902. február 18. Mészáros (MAC) és Porteleky (MAC) az 1900 óta rendezett országos bajnokságban elért helyezéseiről és olimpiai sikereiről: A magyar sport kézi könyve. I. m. 547—548., 557. Bertiről uo. Neves szegedi vívó volt Ujj József (1855—1952) is.
  17. Havas László I. m. 19—20.
  18. Kiss—-Tonelli—Sz. Szigethy 1927. 403.
  19. Szegedi Napló, 1904. április 24.
  20. Vö. A Magyar Testgyakorlók Köre 75 éve. Sajtó alá rendezte Vedres József. Budapest, 1963. 14. Fischer Tibor: Egy világbajnok emlékei. Budapest, 1964. 20—21. Dr. Gaál Endre: Háromnegyed évszázad a magyar sport szolgálatában. = Sport és Tudomány, 1964. április.
  21. Idézi: Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899—1973. Budapest, 1974. 7. Schlosser Imre: Fél évszázad a futballpályán. Budapest, 1957. 25—30.
  22. MVStÉ 1908. 94. tábla. A kerékpározás „demokratizálódásáról": Szegedi Napló, 1917, május 25.
  23. Szegedi Napló, 1913. október 15.
  24. Kiss—Tonelli—Sz. Szigetmy 1927. 382—383. Vrros György: Szegedi futballkrónika Szeged, 1987. 8.
  25. A SZAK-ról előadottakra: Szegedi Napló, 1913. május 1. Kiss—Tonelli—Sz. Szigethy 1927. 383—384. (A kötet sporttörténeti része Gábor Arnold munkája.) Dr. Kun László I. in. 180—181. A magyar sport kézikönyve I. m. 56.
  26. Sport, 1913. március 10.
  27. Dr. Földessy János: A magyar labdarúgás 60 éve. Budapest, 1958. 124-—125.
  28. Hoppé László: Labdarúgóbajnokságaink 1901—1969. Budapest, 1970. 59. Vitos György m. 9.
  29. Sport, 1913. augusztus 11.
  30. Dr. Földessy János I. m. 125.
  31. Sport, 1913. december 1.
  32. Uo. 1913. március 13. A párhuzamot az MTK-val említi: Zsiray Károly: Visszatekintés. I. m. 291.
  33. Szegedi Napló, 1913. május 11. A mérkőzés eredménye 2:1 az angolok javára.
  34. Sport, 1913. július 7.
  35. Uo., 1913. július 21.
  36. CsmL Egyesületi alapszab. gyűjt. 1902—1907.
  37. Uo., 1908—1911.
  38. CsmL Közgy. jkv. 1886—189. Szüts Mihály 1914. 452.
  39. Szegedi Néplap, 1909. szeptember 19., október 3. Az előbbi cikk önmagában is jellemző címe: A totalizateur.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet