Előző fejezet Következő fejezet

A társadalmat éltető gazdasági alrendszerek

 

IV. KERESKEDELEM, KERESKEDELMI HÁLÓZAT ÉS IDEGENFORGALOM

 

1. BEVEZETÉS

 {657} Szeged város — a közlekedési hálózat kiépítése révén — már az I. világháború előtt a Délvidék fejlett nagy- és kiskereskedelmi központja volt. Vonzáskörzete elsősorban a déli hátország felé irányult. A szegedi kereskedelem jelentős részt vállalt a déli országrész áruellátásából, ugyanakkor innen szerezte be a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok nagy részét.

Az I. világháború után Szeged elvesztette a déli hátországot, határváros lett. Kereskedelmi kapcsolatai a tiszántúli és a Duna-Tisza közi területekkel épültek ki. Az 1942–1947 közötti években Szegeden összességében több mint háromezer nagy- és kiskereskedelmi szervezet működött. A nagykereskedelmet tekintve az egyik legjelentősebb tájjellegű szakmát — az országos és külföldi forgalomban érdekelt — paprika nagykereskedelem képviselte. Fontos szerepet játszottak továbbá a nagykereskedelem egyéb ágazatai: a fűszer és gyarmatáru, a gabona és termény, valamint az egyéb mezőgazdasági termékeket felvásárló- és értékesítő nagykereskedők. Fejlett volt a ruházati-, a vas- és fémáru-, a gép-, az elektromos-, a festék-, a papír-, a tüzelő- és építőanyag nagykereskedők hálózata is. Üzleti kapcsolatuk Szegeden és Csongrád megyén kívül a szomszédos megyékre is kiterjedt.

A város az akkori viszonyokhoz mérten jól kiépített, megfelelően szakosított, kulturált kiskereskedelmi hálózattal rendelkezett a peremkerületek és a város körül elhelyezkedő telepek kivételével. Az üzletek nagysága, színvonala differenciáltan alakult, elsősorban területi elhelyezkedésüknek megfelelően. A Belváros Tisza Lajos körúton belüli üzletnegyede, elsősorban a Kárász utca, a Széchenyi tér, a Klauzál tér és környékük alkotta abban az időben is a város legkulturáltabb, a kereskedelmi egységekkel legsűrűbben telepített bevásárló központját. Itt helyezkedtek el a választékos árukínálatot nyújtó élelmiszer, gyarmatáru, ruházati és a különböző szakmákat képviselő vegyesiparcikk üzletek, áruházak üzletsorai, a nagyobb szállodák, éttermek és kávéházak.

A nagykörúton belüli lakóterületeken és a piaci körzetekbe telepített kiskereskedelmi üzletek és a piaci árusok — a város lakóinak ellátásán kívül — a környékből bejövő őstermelők áruellátásából jelentős részt vállaltak. A nagykörúton kívüli lakókörzetekben a kis alapterületű fűszer-, vegyes- és szatócsboltok működtek a legnagyobb számban, amelyek a lakosságot napi  {658} élelmiszerekkel látták el. A vendéglátás hálózatát ezeken a területeken a kedvelt családias jellegű kisvendéglők képviselték tájjellegű ételeikkel és italaikkal. Ezen kívül az italboltok nagy része ugyancsak itt állt.

A kereskedelemben széleskörű verseny alakult ki, különösen a jelentős számban szervezett részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok között. A kereskedelmi cégek mellett a nagyipari gyárak, külföldi érdekeltségek is kiépítették kereskedelmi hálózatukat Szeged Belvárosában, pl. a Párisi Nagyáruház Rt., a Stühmer Frigyes Rt., a Meinl Gyula Rt., a Del-Ka Cipőkereskedelmi Rt., a Vitamin Szegedi Paprikaértékesítő Kft., a Tiszavidéki Gyümölcs- és Élelmiszerkereskedelmi Kft.

A II. világháború előtt több szövetkezet létesült Szegeden: a Hangya Szövetkezet, a MÁV Alkalmazottak Szövetkezete, a Köztisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetkezete, a Magyar Fűszerpaprika Nagykereskedők Szövetkezete.

A háborús viszonyok között a legtöbb kereskedelmi szakmát az áruhiány jellemezte. Az Országos Áruellátó Bizottság hatósági intézkedései évről-évre szűkebb keretek közé szorították az áruellátást. A háborús gazdálkodás korlátozásaihoz tartozott a nyersanyag-gazdálkodás engedélyhez kötése, az ipari termelés és a készletek bejelentési kényszere, a lakossági alapellátás elosztási rendszere, a vendéglátás ételválasztékának korlátozása, a mezőgazdasági termékek beszolgáltatása. Rendkívül nehéz helyzetet teremtett a lakosság áruellátásában a textiláruk és a vegyesiparcikkek készleteinek ki-merülési, az import leállítása. Mindezek következtében általános lett a hiánygazdálkodás, a lakosság áruellátása nagyon alacsony színvonalú volt.1

 

2. A VÁROS KERESKEDELMI HELYZETE 1945 UTÁN

A háború befejezése után a lakosság áruellátásának színvonala országosan — különösen a városok élelmiszerellátása terültén — a korábbiaknál is mélyebbre süllyedt. Szegeden 1944 utolsó harmadában a kereskedelmi üzletek és raktárak árukészlete minimálisra csökkent. Szeged Törvényhatósági jogú Város Tanácsa megalakulásától kezdve nagy figyelmet fordított a lakosság közélelmezésére. A Városi Közellátási és Javadalmazási Hivatal szervezte a közellátást. A Szeged Városi Áruátvevő Hivatal 1944 novemberében kezdte meg munkáját, és széles körben alkalmazta a cserekereskedelem különböző formáit.

A lakosság áruellátásában jelentkező nehézségek enyhítése érdekében a város vezetői különböző intézkedéseket foganatosítottak, elsősorban az alap-vető élelmiszerek területén. Pl. engedélyhez kötötték a közszükségleti termékeknek Szegedről és a környező községekből történő kiszállítását.

 {659} A liszt- és kenyérellátás biztosítása érdekében 1944 decemberében 50 ezer mázsa búzára kötvényt bocsátottak ki. Az árucsere szervezését célozta a magyar–jugoszláv és a magyar–román kereskedelmi társaságok megalakítása, melyek — az áruellentétel hiányában — nem működhettek eredményesen.

A Városi Áruátvevő Hivatal megállapodásokat kötött a környékbeli városok és községek vezetőivel különböző húsáruk beszerzésére iparcikkek (pl. paprika, élesztő, gyufa, stb.) ellenében. A szénbányáktól közvetlenül szereztek be szenet, amelyért húsárukkal fizettek. Teljes körű volt a hiány ebben az időszakban a textil-, a bőr-, a vas- és egyéb árukból is. A megtett intézkedések ellenére 1945 elejétől az élelmiszerkészletek rohamosan fogytak. Nyomasztó lett a hiány a hús-, cukor- és tejtermékekből. A nagyméretű lánckereskedelem és a feketepiac diktálta a gyorsan emelkedő árakat, melyek letörésére maximált árakat vezettek be. Szegeden létrehozták az Ár-elemző Bizottságot az árak ellenőrzése céljából. Elrendelték a mezőgazdasági és az ipari termelvények zár alá helyezését, azok bejelentési, illetve az új termés beszolgáltatási kötelezettségét.

A fogyasztási cikkek elosztását a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztérium irányítása alá tartozó országos hatáskörű szakmai irodák végezték. Szegeden is működtek a készletgazdálkodási szervezetek, pl. a Terményhivatal, a Burgonyahivatal, a Zsiradék- és Húshivatal. Az áruhiány azonban egyre nehezebb helyzetet teremtett, pl. 1945 októberében nem volt elegendő árualap Szegeden a kenyérjegyek beváltásához. Kifogyott a zsírkészlet, rendkívül hiányos volt a cukor-, a burgonya- és a húsellátás.2 A spekuláció és az áremelkedés következtében az infláció országosan erőteljesen növekedett, a munkabérek ezt nem tudták követni. A súlyos inflációból az 1946. augusztus 1-én bevezetett új forint teremtette meg a kibontakozás lehetőségét. A lakosság áruellátásához azonban szükség volt a széleskörű jegyrendszer bevezetésére. Bevezetésre került továbbá az új adó- és árrendszer. A hatóságok az árdrágításokat rendkívül szigorúan büntették. Felülvizsgálták a magánkereskedői igazolványokat (pl. megszüntették az egy kézben levő több iparigazolványt) a lánckereskedelem visszaszorítása érdekében. A bevezetett országos intézkedések ellenére az alapvető élelmiszerek kínálata a következő években sem biztosította a lakossági igények teljes kielégítését. Az áruhiányok nehézségeit fokozta, hogy ebben az időszakban az állami és szövetkezeti kereskedelem bolthálózata még szűk körű volt, ezért árszabályozó szerepe nem érvényesülhetett a magánkereskedelem áraival szemben.

A SZÖVETKEZETI KERESKEDELEM KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE

 {660} A II. világháború befejezését követő években megindult az új szövetkezetek létrehozása. A szövetkezeti mozgalom előhírnöke volt az 1946. február 3-án megalakult, 11 ezer tagot számláló Szegedi Munkásszövetkezet. A szövetkezet célul tűzte maga elé a dolgozók életszínvonalának emelését és az újjáépítési munkákban résztvevő dolgozók áruellátásának biztosítását. A szövetkezet nagy gondot fordított a legnehezebb körülmények között tevékenykedő hídépítő munkások élelmiszer- és egyéb árucikkekkel történő ellátására. A Hídépítő Vállalat üzemi konyhája részére a szövetkezet biztosította a szükséges élelmiszereket. A szegedi Tisza-híd, az algyői vasúti és közúti Tisza-híd újjáépítését végző munkások ellátását élelmiszer, ruházati és egyéb árukkal — az akkori körülmények között — megfelelően oldotta meg a szövetkezet. Emellett a különböző szakszervezeti csoportokba tömörült dolgozók részére beszerezték az élelmiszereket és egyéb árukat, beváltották az üzemi bizottságok által a dolgozóknak juttatott áruutalványokat, továbbá részletfizetési akciókkal is segítették az ellátást, pl. 19 üzem dolgozói részére a textil- és ruházati árucikkeket ily módon értékesítették. Szolgáltató tevékenységet (pl. szállítást, autójavítást) is végzett a szövetkezet.3

Az 1945-ben végrehajtott földreform során a városban és környékén megkezdődött a földművesszövetkezetek létrehozása. Az új szövetkezeti mozgalom legfontosabb céljának tekintették a földhöz juttatottak termelésének segítését, termékeik felvásárlását és a tagság áruellátását. Tevékenységük nélkül a községek, a kistelepülések és a tanyai lakosság ellátását sem lehetett volna megoldani.

A Szegedi Földművesszövetkezet 1946. június 27-én alakult meg 602 taggal. A környező községekben 1945 és 1948 között hozták létre a földművesszövetkezeteket. Ezek közé tartozott: Bordány, Kübekháza, Szőreg, Al-győ, Tápé, Deszk, Kiskundorozsma, Tiszasziget és Ószentiván. A községi szövetkezetek taglétszáma meghaladta a nyolcezer főt. A Hangya Szövetkezet üzlethálózatát 1949-ben a helyi földművesszövetkezetek vették át, melynek során a taglétszám, a bolthálózat száma és az eszközállomány növekedett.

A földművesszövetkezeti tagság összetételében és gazdasági tevékenységében bekövetkezett fejlődés alapján a földművesszövetkezetek elnevezését 1967-től Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet névre változtatták meg. Megszűnt az addigi területi elhatárolás, ami azt jelentette, hogy az ÁFÉSZ-ek nemcsak a községekben, hanem a városokban is fejlesztették kereskedelmi hálózatukat, részt vállalhattak a városi lakosság áruellátásából. E nagy jelentőségű döntés Szegeden is új fejezetet nyitott a szövetkezetek fejlődésében  {661} és a gazdasági verseny szélesítésében. A további években a Szeged és a környező községek szövetkezeteinek körében jelentős szervezeti változások, egyesülések következtek be. 1977. január 1-el a kiskundorozsmai, szőregi, algyői, tápéi ÁFÉSZ-ek egyesültek a Szegedi ÁFÉsszel. Ezáltal a Szegedi ÁFÉSZ Csongrád megye legnagyobb ÁFÉSZ-e lett. Az egyesülés után ez a szövetkezet gyorsabb ütemű hálózatfejlesztésével jelen-tősen javította Szeged város és a hozzá tartozó községek áruellátásának szín-vonalát.4

A MAGÁNKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG

A magánkereskedők a háború befejezése után folytatták korábbi tevékenységüket (l. az alábbi táblázatot).5 Érdekképviseletüket a Magyar Kereskedők Országos Központi Szövetsége (a KOKSZ) látta el, amely nem képviselte megfelelően a kisemberek érdekeit, ezért megszüntették. Majd 1947-ben megalapították a KISOSZ-t, a Kiskereskedők Országos Szervezetét, a kiskereskedők országos érdekképviseleti szervét. Ezt követően a szegedi magánkereskedők is a KISOSZ-ba tömörültek. Megyei szervezetük 1948. február 29-én alakult meg, amely 1948 áprilisában átvette a kamara érdekképviseleti feladatait.6

Az 1948–1950-es években az állami nagy- és kiskereskedelmi hálózat létrehozását a magánkereskedelem államosításával valósították meg. Az államosítás rendkívül szűk területre szorította vissza a magánkereskedelem tevékenységét. Az 1948 és 1982 közötti időszakban — az állami szabályozástól függően — változóan alakult a magánkereskedelem létszáma és tevékenysége. A szegedi magánkereskedők létszámát szemléltetik a következő adatok: 1947-ben 3074, 1953-ban 135, 1955-ben 206, 1960-ban 229, 1965-ben 188, 1970-ben 190, 1975-ben 213, 1980-ban 235, 1985-ben 416, 1990-ben 827 magánkereskedő dolgozott Szegeden.

A kereskedés 1982-től állampolgári joggá vált, a magánkereskedők az állami és szövetkezeti kereskedelemmel azonos feltételek mellett folytathatták tevékenységüket. Ennek hatására, majd 1985 és 1990 között a piaci viszonyok bevezetésével a magánkereskedők létszáma a városban az 1953. évihez képest hatszorosára emelkedett. {662}

Szegedi kereskedők, vendéglősök, valamint szállodák 1947-ben

Ssz. Szakmai megnevezés Üzletek száma Ssz. Szakmai megnevezés Üzletek száma
1. Élelmiszerkereskedők 178 30. Bőr- és Cipőkellék ker. 33
2. Paprikanagykereskedők 35 31. Tollkereskedők 42
3. Fűszer-élelmiszerker. 114 32. Óra-ékszerkereskedők 37
4. Szatócsok 401 33. Hangszer, zongora ker. 9
5. Lisztkereskedők 29 34. Könyv- és papírkeresk. 34
6. Tejtermék kereskedők 79 35. Papírkereskedők 58
7. Cukorkakereskedők 84 36. Bélyegkereskedők 3
8. Baromfi és tojásker. 68 37. Képkereskedők 20
9. Gyümölcskereskedők 88 38. Bútor- lakberendezés ker. 25
10. Halkereskedők 7 39. Háztart. gyékény. háziip. 98
11. Terménykereskedők 80 40. Üveg- porcelán keresk. 44
12. Gabona és terményker. 50 41. Autó, kerékpár, műszaki k. 67
13. Faiskolák 5 42. Mezőgazd. gépek, felszer. 22
14. Borkereskedők 42 43. Fogászati, orvosi műsz. k. 87
15. Sörkereskedők 3 44. Vas, fém, vill. házt., játék 94
16. Pálinka, rum, likűr ker. 12 45. Drogériák 8
17. Ecetkereskedők 3 46. Illatszer, pipere, dohány 134
18. Gyógynövénykereskedők 6 47. Vegyicikk kereskedők 20
19. Textilkereskedők 242 48. Festékkereskedők 20
20. Készruhakereskedők 83 49. Szappankereskedők 7
21. Divatáru kereskedők 69 50. Denaturált szesz ker. 3
22. Kézimunka kereskedők 32 51. Petróleum, olaj, benzin 21
23. Cipőkereskedők 59 52. Szénkereskedők 13
24. Posztókereskedők 4 53. Tűzifa kereskedők 144
25. Gyapjúkereskedők 32 54. Épületanyag kereskedők 37
26. Kender, len, juta ker. 12 55. Tégla, cserépkereskedők 4
27. szőnyegkereskedők 22 56. Szállodák, éttermek 12
28. Szőrmekereskedők 19 57. Vendéglősök 84
29. Nyersbőrkereskedők 36      
        Mindösszesen: 3074

3. AZ ÁLLAMI KERESKEDELEM LÉTREHOZÁSA, VALAMINT TEVÉKENYSÉGE 1948 ÉS 1960 KÖZÖTT

A magánkereskedelem államosítása után 1948-tól országosan megalakultak a nagykereskedelmi nemzeti vállalatok. Szegeden 1949-ben jöttek létre az új: az élelmiszer, a textil, a cipő, a kötöttáru, a vegyianyag, az üvegporcelán, a papír, a vas-műszaki, valamint a tüzelőszer és építőanyag szakvállalatok.  {663} A nagykereskedelmi vállalatok fő feladatát képezte a kiskereskedelmi üzlethálózat minél jobb áruellátása, ugyanakkor a magánkereskedelem árualapokból való részesedésének szabályozása. A nagykereskedelmi vállalatok létrehozása minőségi változását jelentett az ipar és a kereskedelem közötti kapcsolatok megfelelő kialakításában, az árualapokkal való gazdálkodásban. A Szegeden fennálló nagykereskedelmi vállalatok a hatvanas évek elején többmegyés, tájegységi vállalatokká alakultak át.

150. Szegedi Textil Nagykereskedelmi Vállalat Mintaüzlete a Klauzál téren, 1950-es évek

Az állami kiskereskedelmi vállalatok létrehozását Szegeden a korábbi szakmai szövetkezetek, a külföldi érdekeltségek, valamint a korábbi magánkereskedelem üzleteinek államosításával hajtották végre. A Csongrád Megyei Népbolt Nemzeti Vállalat 1948 végén alakult meg szegedi központtal (a Szegedi Munkásszövetkezet, a Hangya Szövetkezet, a MÁV Alkalmazottak Konzum Szövetkezete, a Köztisztviselők és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szövetkezete boltjait vette át Szegeden). A Népbolt Vállalat tevékenységi területe Bács–Csanád–Csongrád megyék több városára és községére terjedt ki. 1950 júniusában alakult meg a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat, amely átvette a Népbolt Vállalat szegedi élelmiszer boltjait, valamint az addig különböző országos szakvállalatok irányítása alá tartozó szegedi háztartási, vegyi, illatszer, vas–edény, üveg–porcelán, papír–írószer, játék és édesség boltokat. A szegedi ruházati boltokat országos szakvállalat (ATEX) irányította 1949-ben. A boltok átvételével 1950-ben jött létre a Szegedi Ruházati Bolt Vállalat. A Szegedi Piaci Kiskereskedelmi Vállalat 1951. január 1-én alakult meg. Feladatául tűzték ki a helyi árualapok felvásárlását, a piaci felhozatal bővítését és az árak szabályozását. Ez a vállalat — rövid fennállás után — 1952-ben beolvadt a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalatba.

151. Népbolt a Kossuth Lajos sugárút és Francia utca sarkán, 1950-es évek

Az alapvető élelmiszerek beszerzése, elszámoltatása rendkívüli erőfe-szítéséket igényelt a nagy- és kiskereskedelmi szervektől. Emiatt, valamint a  {664} vegyesiparcikkek ellátásának hatékonyabb szervezése érdekében 1952. január 1-én két új vállalat jött létre: a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat élelmiszer profillal, a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat pedig vegyesiparcikk profillal.

A Szegedi Vendéglátó Vállalat 1949-ben alakult meg. Abban az időben napi két-háromezer vendéget látott el. Üzlethálózatának bővülése és korszerűsítése révén az étkeztetés napi létszáma folyamatosan növekedett.

A Városi-Községi Vendéglátó Vállalat 1948-ban kezdte meg a munkát Szegeden a régi Hungária Szálloda és Étterem átvételével. Átszervezés során 1950-ben a budapesti központú Hungária Vállalat vette át a szegedi egységeket. A Szegedi Hungária, mint önálló egység a következő évtizedekben jelentősen fejlődött. Reprezentatív egységeivel az idegenforgalom bázisa lett.

Az Üzemélelmezési Vállalat 1951-ben jött létre városunkban. Ekkor mintegy négyezer dolgozó étkeztetését látta el naponta. Az ipari vállalatok létrehozták az üzemi konyhákat a munkahelyi étkeztetés megoldása érdekében.

A Csemegekereskedelmi Vállalat három egysége 1952-ben nyitott üzletet budapesti központja irányításával.

Az osztrák érdekeltségű Del-Ka Cipőkereskedelmi Rt. Kárász utcai, valamint a Haas Fülöp és Fiai Rt. Széchenyi tér és Kárász utca sarkán lévő áruházait a Magyar Állam vette át és a Szivárvány Áruház Vállalat üzemeltette. A Szegedi Állami Áruház 1954-ben alakult meg Szegeden a Széchenyi tér és a Kárász utca sarkán levő áruház helyén. Az új Centrum Áruház pedig 1965-ben nyílt meg.

A tanácsi kiskereskedelmi vállalatok megalakulásuktól 1954. december 31-ig a Csongrád Megyei Tanács — ezen belül 1952-től a Kereskedelmi Iroda, illetve a Vendéglátóipari Tröszt — irányítása alá tartoztak. 1955. január 1-én Szeged Megyei Jogú Városi Tanács vette át a tanácsi kiskereskedelmi vállalatok irányítását. Az 1965. január 1-én bekövetkezett újabb átszervezés során ismét a Csongrád Megyei Tanács irányítása alá kerültek a szegedi tanácsi kiskereskedelmi vállalatok. 1965. január 1-től ugyanis összevont megyei hatáskörű szakkiskereskedelmi vállalatok jöttek létre, melyekbe beolvadtak a szegedi vállalatok a Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat kivételével, melynek működési területe változatlanul a város maradt. Szegedi székhellyel alakult meg a Csongrád Megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat (1969 óta Komplett Ruházati Vállalat). A Csongrád Megyei Vendéglátó Vállalat 1965 óta ugyancsak szegedi központtal irányította a szegedi és megyei üzlethálózatát. A Csongrád Megyei Vegyesiparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 1965 óta hódmezővásárhelyi központtal szerveződött, átvette a szegedi vegyesiparcikk bolthálózatot (1969 óta Delta Kereskedelmi Vállalat néven szerepelt).

 {665} A nagykereskedelmi és az országos kiskereskedelmi vállalatok irányító szerve a Belkereskedelmi Minisztérium volt.7 Az állami és szövetkezeti kereskedelem kialakítását, szakosítását követő években javult a lakosság áruellátása, azonban — az országoshoz hasonlóan — Szegeden sem volt zavartalan. A jegyrendszer időszakában a kereskedelem bürokratikus elosztó szerepet töltött be. A szűk kontingensű gazdálkodás több árucsoportban továbbra is hiánygazdálkodást okozott. Az ötvenes évek elején hiányok mutatkoztak az alapvető élelmiszerekből (liszt, hús, zsír, tejtermékek, burgonya), továbbá tüzelőanyagokból és tartós iparcikkekből. Jelentős volt a szegedi üzletek előtti sorban állás. A vásárlók közötti feszültségeket fokozta, hogy a környékbeli községek lakóinak egy része Szegeden vásárolta meg élelmiszer szükségleteit. A hatóságok fokozták az ellenőrzéseket, és szigorúan büntették a felvásárlókat (l. a köztörténet vonatkozó részét).

Ebben az időszakban a mezőgazdasági termelés nem tudta kielégíteni az élelmiszerek iránti igényeket, mivel az agrártermékek árszínvonala és a kötelező beszolgáltatás nem ösztönözte a mezőgazdasági termelőket. A feszített ütemű iparosítás és a nehézipar erőteljes fejlesztése következtében az ipari termékek kínálata nem találkozott a lakosság igényeivel. Leszűkült a textil, cipő, vas-műszaki cikkek választéka.

Az 1950 és 1952 közötti végrehajtott reálbércsökkentés és az 1951 decemberi áremelés az életszínvonalra, ezen belül a kereskedelmi áruforgalomra negatívan hatott. 1953 júniusától a központi intézkedések ösztönző hatásaként a következő években növekedett a mezőgazdasági termelés és a piaci felhozatal. Az ipari termelés fejlődése pedig fokozatosan tette lehetővé az iparcikkek kínálatának bővítését.8

Az 1950-es évek első felében nemcsak az élelmiszerárukészlet volt hiányos, hanem az iparcikkek értékesítésének legdinamikusabb elemeit képező tartós fogyasztási cikkek kínálata is. Jelentős kielégítetlen igény alakult ki a háztartási gépekből, bútorokból, építőanyagokból és vas-műszaki cikkekből. Az ötvenes években Szegeden is megrendezték az augusztus 20-i „Ünnepi vásárokat”, amelyek vásárlási lehetőséget biztosítottak a városi és a mezőgazdasági népesség részére.

Az állami és szövetkezeti kereskedelem egyik legnagyobb erőpróbáját az 1956-os forradalom idején állta ki. A kereskedelmi dolgozók a legnehezebb időkben helytálltak a lakosság áruellátása területén. Aktív árubeszerzési munkájukkal a nagy felvásárlási láz időszakában biztosították a legfontosabb élelmiszereket. Emellett a nagy- és kiskereskedelemi vállalatok dolgozói — árukészleteikhez mérten — az iparcikkekből a lakossági kereslet kielégítésére törekedtek. Az árukészletek azonban Szegeden akkor mintegy 40%-ra csökkentek a korábbiakhoz képest, ami jelentős áruhiányt okozott.

 {666} Feltöltésük 1957-től felgyorsult, ami elősegítette az ellátási nehézségek leküzdését és a gazdasági konszolidációt. Az 1957-es év végére a szegedi kereskedelem árukészlete meghaladta az 1955. évit. A következő években fokozatosan javult az áruellátás.

 

4. A MEZŐGAZDASÁG KOLLEKTIVIZÁLÁSÁNAK HATÁSA A LAKOSSÁG ÁRUELLÁTÁSÁRA

Szegedet 1960. február 15-én termelőszövetkezeti várossá nyilvánították. Az ekkor megalakult hat mezőgazdasági termelőszövetkezet tervszerűen fejlesztette a gabona, zöldség, gyümölcs, tej, vágómarha, baromfi és más élelmiszeripari cikkeinek termelését, amely elsősorban a város lakosságának élelmiszer ellátását segítette elő. Az 1973-ban végrehajtott közigazgatási átszervezés során (bővebben l. közigazgatás-történeti részt) további öt mezőgazdasági szövetkezetet csatoltak Szegedhez.9 Ezek a szövetkezetek jelentős kereskedelmi hálózatfejlesztést hajtottak végre. Szegeden 25 boltot (ebből 17 piaci árusítóhelyet), valamint egy szállodát és éttermet üzemeltettek. Ezen kívül a Csongrád megyei termelőszövetkezetek további 13 boltot tartottak fenn. Megyén kívüli szövetkezetek is létrehoztak kereskedelmi egységeket Szegeden. Mindezek jelentősen bővítették az élelmiszer választékot. 1967-ben alakult meg Szegeden a Városellátó Szövetkezeti Vállalt (két mgtsz, a Szegedi ÁFÉSZ, a Zöldért és a Pincegazdaság részvételével). A közös vállalat a saját húsüzemében előállított hústermékeket, zöldséget-gyümölcsöt, valamint az élelmiszerek teljes skáláját hozta forgalomba boltegységeiben. Bőséges áruválasztékával jelentős részt vállalt a város élelmiszer ellátásából.

152. A Püspökbazár egy része (ma a Skála Centrum Áruház áll a helyén), 1950-es évek

 

5. A PIACOK

 {667} Szeged város területén a piaci kereskedelemnek nagy hagyománya van. Korábban hét vámház létezett a városban, amelyek a különböző útvonalakon piaci árusításra behozott termékeket vámolták. 1956-ban megszűntették őket. Az 1973. évi közigazgatási átszervezés után hat állandó jellegű piac üzemelt a város közigazgatási területén: a Marx téri, a Szt. István téri, az újszegedi, továbbá a tápéi, az algyői és a kiskundorozsmai piac. Ezek közül a legnagyobb volt a Marx téri és az ugyanott árusító „nagybani piac”. A város különböző helyein ideiglenes piacok álltak fenn, ahol a kistermelők helypénz fizetése nélkül értékesíthették termékeiket. Ez egyaránt kedvező volt a termelőknek és a fogyasztóknak.

153. Marx téri piac, 1946 körül

A piaci felhozatal jelentősen hozzájárult a lakosság ellátásához friss élelmiszerekkel. Különösen nagy jelentőségű volt a zöldség és gyümölcs felhozatal, melynek részaránya a város összes zöldség, valamint gyümölcs forgalmából 50%-ot képviselt. A város vonzáskörzete szabadpiaci felhozatal szempontjából 20-30 km-re terjedt ki. A szegedi piacokra 30-40 községből hozták fel termékeiket az őstermelők és a kistermelők. A piaci felhozatal mennyisége a terméseredményektől függően alakult.

A Marx téri piacon 1972-ben 2800 m2 alapterületű fedett vásárcsarnokot helyeztek üzembe, amely a hétfői szünnap kivételével a hét minden napján nyitva tartott. A vásárcsarnok üzleteiben az élelmiszerek széles választékát értékesítették: zöldséget és gyümölcsöt, húsárukat, sütőipari termékeket, baromfit, halat, tejtermékeket és a pecsenyesütők termékeit. A további években az őstermelők és kistermelők részére fedett árusító helyeket hoztak létre, amelyekkel kulturáltabb lett a piac árukínálata. Jelentős tevékenységet végzett a Marx téri „nagybani piac” is. Ez a piac a termelők, a viszonteladó boltok, a közületek, az üzemi konyhák és a más megyékből ideérkező Kereskedők részére teremtette meg a zöldség és gyümölcs felvásárlásának lehetőségét. A nagybani piacot az 1980-as években áthelyezték Kiskundorozsmára, ahol a szükséges terület rendelkezésre állt.

 {668} Az összes piaci felhozatalból a burgonya, zöldség-gyümölcs mennyiségi adatait az alábbi táblázat mutatja be.10

A piaci felhozatal alakulása 1954 és 1980 között

Év Burgonya Zöldség Gyümölcs Összesen
tonna
1954 1960 1970 1980 7 090 18 067 16 331 10 881 13 283 29 057 22 600 40 911 9 576 31 267 38 467 28 736 30 759 78 391 77 398 80 528

A felhozatal változása

1960. év az 1954. év %-ában 254,8 218,8 326,5 254,9
1970. év az 1960. év %-ában 90,4 77,8 123,0 98,7
1980. év az 1970. év %-ában 66,6 181,0 74,7 104,4
1990. év az 1954. év %-ában 153,5 308,0 300,0 261,8

A piaci felhozatal az idénycikkeknél a terméstől függően változott. A legnagyobb ingadozás a burgonyánál következett be. A piaci árak 1954 és 1960 között csak kis mértékben változtak. Az érintett termékcsoportok árai a mennyiségi felhozatal függvényében módosultak. Az árindex az 1961 és 1970 közötti években 137%-os, 1971 és 1980 között 217%-os, 1981 és 1990 között 237%-os volt. Összességében 1960 és 1990 között — 30 év alatt — hétszeresére nőttek az idénycikkek árai.

 

6. A VÁROS KERESKEDELMI SZÍVÓHATÁSA

A város lakosságának fogyasztói kereslete mellett nem hagyható figyelmen kívül a város kereskedelmi szívóhatása, amely kedvezően befolyásolta az eladási forgalom terjedelmét és összetételét. A környező települések sokoldalú kapcsolatban álltak a várossal. A különböző vonzástényezőkből adódóan (pl. a napi ingázók száma, ezen kívül a kulturális és egészségügyi intézmények, valamint az idegenforgalom vonzása, a szabadpiacokra bejáró termelők, a kereskedelem, stb.) a város „nappali lélekszáma” az 1970-es évektől mintegy 20 ezer fővel magasabb volt a lakónépességnél. Ebből adódóan Szeged kiskereskedelmi forgalmának mintegy 10%-át a szívóhatásból eredő többletforgalom tette ki. Az egyes főárucsoportokban ez differenciáltan  {669} jelentkezett, pl. a ruházati és vegyesiparcikkek forgalmában az átlagosnál nagyobb mértékű volt, mint az élelmiszereknél.

A város lakossága és a kiskereskedelmi áruforgalom részaránya a Csongrád megyei összes adatokból11

Év Szeged város részaránya (%) a megyei összes A forgalmi részaránytöbblet a lakossági részarányhoz viszonyítva (%)
Lakosság számából Kiskereskedelmi forgalomból
1950 1960 1970 1980 1990 21,0
23,6
34,1
37,5
40,0
40,0
41,3
45,5
43,2
49,9
+ 19,0
+ 17,7
+ 11,4
+5,9
+9,9

A szegedi kiskereskedelmi forgalom részaránya a város szívóhatásából következően 1950 és 1990 között változó ütemben haladta meg a lakossági részarányt. Az 1973-ban végrehajtott közigazgatási átszervezés után mérséklődött a forgalmi részarány többlete, mivel az idecsatolt községek lakossága a ruházati és vegyesiparcikk szükségleteinek nagyobb részét korábban is Szegeden szerezte be. Továbbá közben jelentősen fejlődött a községek iparcikk bolthálózata.

 

7. AZ ÁRUFORGALOM ÉS AZ ÁRUELLÁTÁS FEJLŐDÉSE 1960 ÉS 1990 KÖZÖTT

A kiskereskedelmi áruforgalom terjedelmére és összetételére hatással van a lakosság számának és foglalkozás szerinti összetételének alakulása. Szeged város lakosainak száma a területrendezés miatt előbb csökkent, majd folyamatosan növekedett (l. a népesség számának változásai című fejezetet). Szegeden az 1960-as évek elejétől kezdődően gyors ütemű iparosítás ment végbe, megjelent a nehézipar (a kábel- és gumiipar), 1965-ben pedig megindult a kőolaj- és földgáztermelés, hazánk legnagyobb hozamú szénhidrogén medencéjében. Ennek következtében erőteljesen növekedett az ipari és az építőipari dolgozók száma, az 1950. évi 15 ezer főről 1965-ben 33 483 főre, 1975-ben pedig 41 939 főre, aminek hatása a kiskereskedelmi forgalom növekedésében is jelentkezett.

A gazdaság reformja 1968-tól a kereskedelmi ágazatban is sok új vonást eredményezett. Nagy jelentőségű intézkedésnek bizonyult a termékforgalmazás  {670} kötöttségeinek feloldása, a termékek egy részénél az árrendszer merevségének megszüntetése és a rugalmas ármechanizmus bevezetése. A kereskedelem a gazdasági reform bevezetése után növelte árukészletét. Ezt elősegítette az import jelentős növekedése, a kiskereskedelmi szervezetek közvetlen termelőktől történő árubeszerzése, a többcsatornás értékesítés rendszere, a határmenti árucsereforgalom és a szabadpiaci felhozatal. A kiskereskedelem alapvető árubeszerzési forrását azonban a megyei nagykereskedelmi vállalatok árukészlete képezte. Emellett a kiskereskedelem a választék bővítése érdekében más megyei nagykereskedelmi vállalatoktól és a termelőktől növelte árubeszerzéseit.

Az értékesítés területén kialakult többszektorú kiskereskedelmi tevékenység és a verseny fontos szerepet játszott a lakosság áruellátásának javításában. Szélesedett az áruválaszték, növekedett a kínálat. Mindez hozzájárult a központi árualapok bővítéséhez. Szegeden 1990-ben 517 bolt — ebből 4 áruház — és 196 kereskedelmi vendéglátó üzlet, illetve üzemi vendéglátóhely bonyolította a forgalmat. Ebben az időben 827 magánkereskedő árusított a városban.

Az ipar és kereskedelem kapcsolata közvetlenebb lett. A kereskedelem a lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében fokozta a helyi árualapok feltárását és a hiánycikkek termeltetését. A termeltetés szervezésében a nagy- és a kiskereskedelem egyaránt részt vett. Kezdeményező szerepet játszott e téren a Vidia Kereskedelmi Vállalat, amely 1975-től folyamatosan megszervezte a „Vevők vagyunk” című kiállításokat. 1979-től pedig a szakmai vállalatok megalakították az Országos Termeltetők Tanácsát. A Vidia Vállalat a helyi ipari vállalatokkal, ipari szövetkezetekkel és kisiparosokkal szerződéseket kötött a hiánycikkek termeltetésére, amely 15 millió forint értékkel indult, majd az 1980-as években meghaladta az évi 60 millió forintot.

Az 1950 és 1990 közötti időszak kiskereskedelmi áruforgalmának növekedése tükrözi a város gazdasági életében végbement változásokat.12 {671}

Kiskereskedelmi forgalom 1950 és 1990 között

Év Bolti élelm. Vendéglátás Ruházat Vegyes-iparcikk Összesen
  folyó áron, millió Ft  
1950 135,2 42,0 84,0 49,8 311,0
1960 305,0 139,0 323,0 312,0 1079,0
1970* 820,5 377,1 566,7 951,8 2716,1
1980 1902,8 729,5 986,8 2840,4 6459,5
1990 5790,3 1398,8 3193,7 11391,5 21954,3

A forgalom változása

1960. év az 1950. év %-ában

225,6

311,1

384,5

626,5

346,9

1970. év az 1960. év %-ában

269,0

271,3

175,4

305,1

251,7

1980. év az 1970. év %-ában

231,9

193,5

174,8

298,4

237,8

1990. év az 1980. év %-ában

313,8

191,7

323,6

401,1

339,9

1990. év az 1970. év %-ában

727,6

370,9

563,6

1196,8

808,3

az 1973. évi közigazgatási átszervezéssel korrigált adatok.

Az 1960. évi összes kiskereskedelmi forgalom mintegy három és félszeresére növekedett az 1950. évi alacsony bázishoz képest. Az ötvenes évek áruellátási nehézségei után a hatvanas évektől fejlődés következett. A forgalom növelését elősegítette a lakosság életszínvonalában bekövetkezett javulás. A tartós fogyasztási cikkek értékesítését felgyorsította a bevezetett hitelvásárlási lehetőség. A hatvanas évek első felében pl. az elektromos hű-tőszekrényekből közel tízszeresére, televízióból három és félszeresére, bútorokból kétszeresére növekedett a forgalom. A további évtizedekben 1960-tól 1990-ig a vegyesiparcikkek forgalma növekedett a legdinamikusabban.

A kiskereskedelmi áruforgalom 1970-től 1990-ig folyó árakon több mint nyolcszorosára emelkedett. Ezen belül az élelmiszereké több mint hétszeresére, a vendéglátásé több mint három és félszeresére, a ruházaté több mint öt és félszeresére, a vegyesiparcikkeké pedig közel tizenkétszeresére nőtt. A legnagyobb növekedés 1980 és 1990 között következett be közel három és félszeres emelkedéssel. Ebben az árak emelkedése nagy szerepet játszott. A kereskedelem a lakosság növekvő igényeit a korábbiaknál magasabb színvonalon elégítette ki. Az áruforgalom növekedése meghaladta a megyei és az országos átlagot.

Az élelmiszerekből kiegyensúlyozott lett az áruellátás. A lakosság fogyasztási szokásai megváltoztak, az egészségesebb táplálkozáshoz szükséges élelmiszerek kereslete jelentősen növekedett (pl. a hús-húskészítmények, tejtejtermékek, baromfi, hal, zöldség-gyümölcs, konzervek, mélyhűtött áruk). Ezek kínálatában minőségi javulás következett be.

A vendéglátás forgalmában tovább emelkedett az ételforgalom, az étlap szerinti és az előfizetéses étkeztetés, továbbá a forgalom nőtt a cukrászipari, a hidegkonyhai és a fagylaltkészítmények árucsoportjaiban. Jelentősebb lett a munkahelyi diák- és gyermekétkeztetés, naponta több mint 50 ezer főt étkeztettek Szegeden. Az italforgalom az üdítőitalok választékának bővülése révén, a szeszmentes italok javára változott.

A vendéglátás forgalmában fontos szerepet játszott a szabadtéri játékok 1959-ben megvalósult felújítása, amely gyarapította az idegenforgalmat. A Szegedi Ünnepi Hetek időszakának idegenforgalmára évről-évre nagy gonddal készült fel a vendéglátás és a város egész kereskedelme. Az állandó jellegű vendéglátó üzleteken kívül az idényjellegű egységek felállításával,  {672} valamint a kollégiumok konyháinak és éttermeinek igénybevételével mintegy 35 ezer ebéd és vacsora kiszolgálására volt lehetőség naponta az előfizetéses étkeztetésen felül. A vendéglátó üzletek tájjellegű ételeikkel (többféle halétel, gulyás, stb.) fogadták az ideérkező vendégeket. A Dóm téri büfésor gazdag étel- és italválasztékot kínált a város vendégei, illetve az előadások nézői részére.

Itt említjük meg: a város vendéglátó szervezeti elismerésre méltó munkát végeztek az 1970. évi árvízvédelem idején. A rendkívüli étkeztetési igényeket zavartalanul kielégítették az árvízvédelmi gátakon dolgozók részére.

A ruházati kereskedelemben változást hozott a termékek cseréje. Az árukínálat jobban alkalmazkodott az egyre differenciálódó kereslethez (pl. a korszerű szintetikus áruk, hurkolt felső- és alsóruházati cikkek, cipőáruk területén). Bővült a különböző méteráruk, kötöttáruk, gyermekruházati cikkek kínálata. A belföldi árualapok választékát kedvezően javították az import áruk. Az évente megrendezett téli és nyári szezonvégi kiárusítások alkalmával 30-40%-os árengedménnyel vásárolhatott a lakosság.

A vegyesiparcikkek forgalmának gyorsütemű fejlődését igazolja, hogy az összes forgalomból az 1970. évi 35%-ról 1990-ben 51,9%-re növekedett. A fogyasztási szerkezet átalakítását a tartós fogyasztási cikkek forgalmának nagy fejlődése jellemezte. Ebben az időszakban a háztartások gépesítettsége kedvezően alakult (pl. televízióból, hűtőgépekből, mosógépekből). Bútorokból is jelentősen javult az ellátás, a Domus Áruház 1980. évi megnyitásával tovább bővült a választék. Növekedett a személygépkocsi és a motorkerékpár ellátottság.

Az energiafelhasználás szerkezetének átalakulásával csökkent a szilárd tüzelőanyagok iránti igény, ugyanakkor növekedett a gáz és a tüzelőolaj felhasználása. Ezáltal nagyban emelkedett a gáztűzhelyek, kazánok, radiátorok iránti igény, amelynek kielégítése fokozatosan javult. A legfontosabb építő-anyagok forgalma többszörösére emelkedett. A magán lakásépítési program megvalósításához és a belvízkárok miatt növekvő kereslet kielégítéséhez azonban a rendelkezésre álló korlátozott mennyiségű árualapok nem mindig voltak elegendőek.

Az összes kiskereskedelmi értékesítési forgalom érték-, ár- és volumenindexe 1960 és 1990 között

Időszak Értékindex % Árindex Volumenindex %
1960–1970 között 251,7 104,5 240,9
1970–1980 között 237,8 159,3 149,3
1980–1990 között 339,9 277,4 122,5
1960–1990 között 2034,6 461,8 440,6
1970–1990 között 808,3 441,9 182,9

 {673} Az árak 1970 és 1990 között közel négy és félszeresükre, ezen belül 1980 és 1990 között több mint két és félszeresükre emelkedtek. 1980-ban a szabad árak részaránya 52% volt, az évtized utolsó éveiben a szabad árak részaránya 70%-ra emelkedett. A legfontosabb alapvető élelmiszerek a rögzített árformában maradtak. Összességében az ipari és a mezőgazdasági termékek mennyiségi, választéki bővülése, valamint az import növekedése lehetővé tette a lakosság korszerű fogyasztási szokásainak kialakulását, azok folyamatosan javuló színvonalon megvalósuló kielégítését.

Az egy lakosra jutó eladási forgalom a városban ennek megfelelően fejlődött: 1950-ben 3467 Ft, 1960-ban 10 872 Ft, 1970-ben 17 930 Ft, 1980-ban 37 682 Ft, 1990-ben 124 940 Ft volt.13

 

8. A HATÁRMENTI ÁRUCSEREFORGALOM ALAKULÁSA

Csongrád megye és Szeged város országosan az elsők között alakította ki határmenti együttműködését a szomszédos Jugoszláviával és Romániával. A testvérvárosi és testvérmegyei összeköttetés létrejötte révén a társadalmi, kulturális és a gazdasági élet területén széleskörű kapcsolat alakult ki. A határmenti gazdaságok között először az árucsereforgalom indult meg. Ennek célja a szomszédos területek lakossága áruellátásának javítása, ezen belül az áruválaszték bővítése és a felesleges árualapok kölcsönös cseréje volt.

A magyar–jugoszláv határmenti árucsereforgalmat 1966-ban a megyei fűszért vállalat indította el. A hetvenes évektől más kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek is bekapcsolódtak az árucserébe (pl. a Röviköt, a Déltex, a Vidia, a Komplett, a Delta, a Konkordia, a Tüzép vállalatok és néhány ÁFÉSZ). A szegedi és a szabadkai ipari vásárok hatékonyan segítették elő az árucsere és az ipari kooperációk fejlesztését. A két szomszédos terület kereskedelmi kamarái kezdettől segítették a magyar–jugoszláv határmenti árucsereforgalom fejlesztését. A tagvállalatok bevonásával koordinációs megbeszéléseket tartottak, az ipari vásárok alkalmával szakmai napokat szerveztek. Szorgalmazták az üzleti tanácskozásokat, javaslatokkal éltek a központi szerveknél.

Jelentősebb magyar exportcikkek voltak: sertésfej, tej-tejpor, zöldség-szárítmányok, hüvelyesek. Jugoszláviából bútorokat, sört, konzerveket, száraztésztát, kötöttárut, szőnyeget hoztunk be. A magyar–jugoszláv határmenti árucsere forgalom 1975-ben több mint hat és félszeresére nőtt az induló 1967. évhez képest. Ezen belül azonban jelentős a hullámzás: 1970-ig dinamikus fejlődés mutatkozott. Ezt követően — különösen az 1973–74 években — jelentős csökkenés állt be, elsősorban a pénzügyi bonyolítás nehézségei  {674} (az árak, az engedélyezési eljárások elhúzódása) miatt. A csökkenés tendenciája 1978-ig tartott, majd ismét fejlődés következett be.

Magyar–jugoszláv határmenti árucsereforgalom 1967 és 1975 között14

Év Kivitel Behozatal Összesen Láncindex előző
(ezer dollár) (ezer dollár) (ezer dollár) év=100%
1967 69,0 80,0 149,0 -
1968 332,4 306,0 638,4 428,4
1969 506,3 479,3 985,6 154,4
1970 1815,6 1009,2 2824,8 286,6
1971 1435,7 840,6 2276,3 80,6
1972 1473,6 731,4 2205,0 96,9
1973 525,0 305,0 830,0 37,6
1974 402,0 255,0 657,0 79,2
1975 505,7 483,2 988,9 150,5
1975. év az 1967. %-ában 732,9 604,0 663,7 -

A magyar–román határmenti és áruházi árucsere forgalom szervezése és az üzleti kapcsolatok kialakítása az 1970-es években kezdődött meg. Az árucsere ajánlatok és lehetőségek kölcsönös egyeztetése eredményeként 1972-ben indult meg az áruforgalom. Az árucsere forgalom fokozatosan fejlődött, és jól szolgálta az áruválaszték bővítését.

Magyar-román határmenti és áruházi csereforgalom 1972 és 1975 között15

Év Kivitel (ezer rubel) Behozatal (ezer rubel) Összesen (ezer rubel) Láncindex előző év= 100%
1972 11,3 40,3 51,6 -
1973 61,8 84,7 146,5 283,9
1974 96,7 128,8 225,5 153,9
1975 93,8 1143 208,1 92,3
1975. év az 1972. %-ában 830,0 283,6 403,3 -

Az árucsere forgalom ebben az időszakban szerény mértékű volt. Az ezt követő években kedvezően fejlődött (pl. 1984. évben két oldalon összesen elérte a 3,7 millió rubelt). A főbb magyar export cikkek: csokoládé, nápolyi, italfélék, kozmetikumok, írószerek, játékok, horgász felszerelések  {675} voltak. Romániából bútorokat, kályhákat, szerszámokat, üvegárukat, ruházati cikkeket hozott be a kereskedelem.

 

9. A DOLGOZÓK ANYAGI HELYZETE ÉS UTÁNPÓTLÁSA

A kereskedelmi ágazat a létszámigényes szakmához tartozik. Az áruforgalom lebonyolításának fontos feltétele a megfelelő számú és képzettségű kereskedelmi dolgozó biztosítása. Alapvető követelmény az árukínálat mellett a kereskedelmi dolgozók udvarias magatartása, segítőkészsége, a meg-felelő szakmai tanácsadás és a fogyasztók érdekvédelme. Ezért folyamatos feladat a dolgozók szakképzése. A kereskedelmi munka színvonalának fok-mérője a vásárlók véleménye, elégedettsége vagy bírálata a vásárlási körül-ményekről, különös tekintettel a kiszolgálás kulturáltságára.

A kereskedelmi dolgozók jó munkafeltételeihez tartozott az anyagi érdekeltség növelése és a munkakörülmények javítása. Ebben az ágazatban a nők foglalkoztatása igen magas arányú, összességében mintegy 68%-ot tett ki Szegeden. Ezért különösen célszerűnek mutatkozott a nehéz fizikai munka könnyítése és az ehhez szükséges eszközök biztosítása. Az anyagi ösztönzés 1980-ig többségében az alapbér és hozzá jutalék bérezési formába tartozott. Az 1955-től 1980-ig tartó időszakban a város kereskedelmi dolgozóinak keresete háromszorosára nőtt, és átlagosan elérte az egy főre jutó havi 3 ezer forintot. A kereskedelemben kezdettől fogva alacsonyabbak voltak az átlagkeresetek, mint az iparban, illetve mint más ágazatokban. Ez a tény kedvezőtlenül hatott a fluktuációra. A létszámcsere évenként mintegy 30%-ot tett ki. A munkaerőhiány elsősorban az élelmiszer kereskedelemben jelentkezett a szakképzett eladók és a raktári szakmunkások körében. A kereskedelemben 1980-ban bevezették a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű rendszert. 1990-ben a boltok mintegy kétharmada, a vendéglátó üzletek közel 70%-a szerződéses, jövedelemérdekeltségű és szabadkasszás elszámolási formában dolgozott. Az anyagi érdekeltség növekedett, 1990-ben a nettó kereset egy főre nézve havonta elérte a 10 ezer Ft-ot.

A kereskedelmi szakemberképzés Szegeden nagy múltra tekint vissza, hiszen a város hosszú idő óta kereskedelmi központ, más felől iskolaváros. 1945 előtt felsőkereskedelmi fiú- és lányiskolák, valamint kereskedelmi tanulóiskola álltak fenn. 1945 után középfokon kereskedelmi középiskola, majd közgazdasági gimnázium, illetve technikum, ezután pedig kereskedelmi szakközépiskola látta el a képzést. A vendéglátás középfokú szakember képzését a hódmezővásárhelyi Vendéglátóipari Szakközépiskola végezte.

A kereskedelmi tanulóképzést az 1945 utáni években az Állami Tanonciskola látta el, majd az 1949/50-es tanévtől a Munkaerő Tartalékok Hivatala vette át. Itt 1954-ig három osztályban folyt két éves időtartamú kereskedelmi tanulóképzés. A fejlődésnek indult kereskedelem egyre sürgetőbben  {676} lépett fel a szakképzett munkaerő igényével. Ezért 1954-ben a Gutenberg utcai Juhász Gyula Általános Iskola épületében megalapították az önálló Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolát, itt működött 1959-ig. Ezt követően több iskolába helyezték át a tanulóképzést (a Kőrösi József Közgazdasági Szakiskolába, majd a Bérkert utcai iskolába, 1968-tól a Mérey utcai Zrínyi Ilona Általános iskolába). A 23 éves „albérlet” után, 1977-ben nyitotta meg kapuit az újonnan létrehozott, önálló, korszerű Szegedi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola a József Attila sugárúton, amely 8 tanteremmel, 2 szakelőadó teremmel, nagy tornateremmel és az igényeket kielégítő egyéb helyiségekkel, valamint felszereléssel rendelkezett, ami biztosította a korszerű oktatás tárgyi feltételeit. Az adott lehetőségek között sok ezer tanulót és felnőtt dolgozót képeztek ki a kereskedelem számára. Az iskola tanulóinak száma 1977-től nappali tagozaton 850 fő volt. Évente 200-250 fő szerzett szakmunkás képesítést. A felnőtt dolgozók a szükséglet szerint vettek részt a szakmunkás képzésben. A gyakorlati oktatást korábban tanboltokban folytatták. Néhány nagyobb ABC áruház mellett oktatási kabinetet hoztak létre. Az iskolában a vendéglátás tanulói részére gyakorlati oktatást is folytattak. A Szeged Nagyáruház megépítésével egyidejűleg 1980-ban létesítették a megye legkorszerűbb oktatási kabinetjét, amely mintegy 400 szakmunkástanuló gyakorlati képzéséhez biztosította a megfelelő feltételeket.

A tanfolyami oktatás keretében a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet irányítása mellett több ezer kereskedelmi dolgozó szerzett szakképesítést boltvezetői, vendéglátó üzletvezetői, felsőfokú- és középfokú áruforgalmi és vendéglátóipari, pénztárosi tanfolyamokon. A felsőfokú képzést nappali és levelező tagozatokon a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, az országos Kereskedelmi Főiskolán, majd a Kereskedelmi és Vendéglátó Fő-iskola Szolnoki Tagozatán folytatták tanulóink, illetve dolgozóink.

 

10. HÁLÓZATFEJLESZTÉS

A lakosság áruellátásának alapvető feltétele a korszerű kereskedelmi hálózat rendszerének kialakítása. A kereskedelmi hálózat nemcsak mechanikus követője az áruforgalom fejlődésének, hanem jelentős befolyásolója a lakossági igények kielégítésének. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem indulásakor a magánkereskedelemtől lefoglalt üzlethálózatban valósult meg nagyobb részben. Az akkori hálózat jobbára kis alapterületű egységekből állt. Emellett a telepítés, a szakosítás és a műszaki színvonal szempontjából sem elégíthette ki a fejlődés követelményeit. Az államosítás során jelentős számban szerveztek vegyes profilú „népboltokat”. Kevés számú szakbolt, a vendéglátásban pedig az italboltok (kocsmák) túlsúlya jellemezte a helyzetet. A munkahelyi étkeztetés megfelelő kiépítése 1951-ben indult.

 {677} A nagykereskedelmi vállalatok raktárhálózatát ugyancsak az elaprózottság jellemezte. Raktározási célra kiskereskedelmi egységek helyiségeit is igénybe vették. A korszerűtlen raktározási feltételek nehezítették az ott dolgozók munkáját, ami negatívan hatott az áruellátás szervezésére.

A megalakult új állami kiskereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek megkezdték a hálózat fejlesztését. A kezdeti években azonban még nem alakultak ki a tudományosan megalapozott fejlesztési elvek és módszerek. Emiatt a megvalósított fejlesztések egy része inkább rövid távú célokat szolgált. A lakosság életszínvonala 1956 után fokozatosan javult. A fogyasztók kereslete a magasabb igények kielégítésére alkalmas árucikkek iránt növekedett. Az emelkedő áruforgalmat a meglévő hálózat nem tudta a kívánt színvonalon lebonyolítani. A hálózat korszerűsítésének egyik meghatározó módszereként ekkor központi irányelvek alapján az új értékesítési formákat, elsősorban az önkiszolgáló rendszert vezették be. Szegeden is elindult a kor-szerű eladási módszerek elterjesztése. Ez az intézkedés meghatározó jellegű előrelépésnek bizonyult a hálózat forgalom áteresztő képességének növelésében, ezáltal a vásárlási körülmények javításában és a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában.

154. A 31. sz. Gyorskiszolgáló élelmiszer bolt a Kárász és a Kölcsey utca sarkán, 1950-es évek

A Szegedi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat gyors ütemben szervezte át hálózatát az új formákra. Ennek során 1958-tól több boltjában bevezette a gyorskiszolgáló rendszert, pl. az Oskola utcai 16-os számú, a Kárász utcai 31-es számú és a Széchenyi téri 8-as számú boltjaiban. A növekedő élelmiszerforgalom és az áruválaszték bővülése azonban szükségessé tette a hatékonyabb önkiszolgáló rendszer általános bevezetését a vállalatnál, amelyet nagy erőfeszítéssel hajtottak végre. Az első önkiszolgáló boltot 1959 szeptemberében az akkori 56. számú boltban (a József Attila sugárúton) nyitották meg. A következő években terv-szerűen folytatták valamennyi önkiszolgáló rendszerre átalakítható élelmiszer bolt korszerűsítését az önkiszolgálás bevezetésével. Az önkiszolgáló rendszer bevezetése már az első években is 40-50%-os forgalomnövekedést eredményezett a hagyományos boltokhoz képest. Ezáltal a termelékenység is hasonlóan növekedett.

Emellett új élelmiszer boltokat is építettek, pl. a Hunyadi János sugárúton, a Marx tér két oldalán, a Petőfi Sándor sugárúton, a Szatymazi utcában, {678}  a Ságváritelepen, a Petőfitelepen és a Bérkert utcában. Ezen kívül hús, hal, édesség és kenyérboltok épültek a város különböző részein.

155. Önkiszolgáló bolt, 1960

Az élelmiszer bolthálózat teljes körű felújítása és az önkiszolgálás általánossá válása sem volt elegendő a növekvő élelmiszer forgalom lebonyolítására. A városrendezés során a hatvanas években megindult a célcsoportos lakásépítési program, amely megteremtette a kiskereskedelmi hálózatfejlesztés nagyobb lehetőségeit. Ezer lakás után — norma szerint — 1250 m2 alapterületű üzlet, mint kapcsolódó beruházás valósulhatott meg központi fejlesztési keretből. A városi tanács által jóváhagyott tervek alapján ez a fejlesztési rendszer lehetővé tette a nagy alapterületű önkiszolgáló egységek létrehozását.

Szakemberekből álló munkabizottság elkészítette a város kereskedelmének 20 éves távlati hálózatfejlesztési tervjavaslatát az 1960-tól 1980-ig terjedő időszakra. A távlati tervjavaslat a városra készített fejlesztési elgondolásokra épült. A távlati tervjavaslatot Szeged Megyei Jogú Város Tanácsa elfogadta, amely iránymutatásul szolgált a 20 éves időszak kereskedelmi hálózat fejlesztéséhez.16

A kiskereskedelemben minőségi változást jelentett a nagy alapterületű ABC áruházak rendszerének kiépítése. A legszélesebb választékú árukínálattal rendelkező, önkiszolgáló rendszerű ABC áruházakat a lakosság megkedvelte, mivel megkönnyítették a vásárlási körülményeket. Ez a hálózatrendszer tette lehetővé, hogy a fogyasztók napi élelmiszer és iparcikk szükségleteiket egy helyen, civilizált körülmények között szerezzék be. Szegeden 1965-ben nyílt meg az első ABC áruház az Odessza lakótelepen. Ezt követően 1975-ben már összesen nyolc ABC áruház üzemelt Szegeden, amelyek akkor az összes élelmiszerbolti alapterület 30%-át tették ki. Ezt kö-vetően is az ABC típusú áruházi rendszert fejlesztették.

A vendéglátás üzlethálózatának fejlesztésére is sor került a Belvárosban és a lakótelepeken egyaránt. Korszerűsítették a vendéglátó üzleteket, pl. a Hági, Szeged és Debreceni éttermeket, a Liget vendéglőt, a halászcsárdákat, a Boszorkánykonyha bisztrót és a tejivókat. Az új lakótelepeken külön üzletházak és az új lakóházak földszintjén új éttermek, gyorsétkeztetést biztosító bisztrók,  {679} eszpresszók épültek. A meglévő italboltokban az ételforgalmazás feltételeit teremtették meg.

Jelentős fejlesztést jelentett a új Centrum Áruház megnyitása 1965-ben 5400 m2 alapterülettel. Az áruház a ruházati és a vegyesiparcikkek széles-körű választékával állt a fogyasztók rendelkezésére. Szívóhatása kiterjedt a városkörnyékre, sőt a megye egyéb területeire.

156. Tisza Áruház (mai Skála Centrum) a Tisza Lajos körúton, 1960-as évek

Az áruház megnyitása után a belvárosi ruházati boltokat korszerűsítették, átszervezték, a differenciált igényekhez alkalmazkodó szakboltokat hoztak létre (pl. a női- és férfi konfekció, divat-kötöttáru, felnőtt- és gyermekcipő, külön gyermekruházati szakboltokat).

A vegyesiparcikkeket árusító, különböző szakmai profilú bolthálózat szintén szakosításra és korszerűsítésre került (pl. a villamossági, a rádió- televízió, az üveg-porcelán, az ajándék, az illatszer, a sport-játék és a háztartási-vegyi szakmákban). A Belvárosban épült új lakóházak földszintjén új iparcikk szaküzleteket hoztak létre, pl. a Kígyó utca sarkán ruházati boltot, a Kárász utcában a Képcsarnokot, a posta–hírlap dohányboltot, a Tisza Lajos körúton üveg-porcelán, sport-játék boltot, az Oskola utcában pedig papír-kultúrcikk üzletet.

Az új koordinált nagykereskedelmi raktár üzembe helyezése után 1976-ban több belvárosi üzlethelyiség szabadult fel. A város vezetése állást foglalt az eredetileg kiskereskedelmi célt szolgáló, de más célra használt kiskereskedelmi üzlethelyiségek eredeti rendeltetésüknek megfelelő hasznosításáról. Erre külön terv készült, amely része lett a komplex szakmai profilrendezésnek. Ennek alapján több kiskereskedelmi egység jött létre, pl. a Kárász utcai villamossági bolt, az OFOTÉRT Kelemen utcai szaküzlete, a Dugonics téri Bizományi Áruház, a Kis Virág Cukrászda, a Párizsi Áruház és a Széchenyi téri AMFORA üveg–porcelán bolt.

A ruházati és a vegyesiparcikk boltok a szakosítás során először az önkiválasztó rendszert vezették be. Később ezek egy részét felváltotta az önkiszolgálás. A ruházati- és a vegyesiparcikk szakmák kiemelkedő nagyságrendű fejlesztését a hibásan elhelyezett 12 000 m2 alapterületű Szeged Nagyáruház 1980. évi megnyitása jelentette, amely abban az időben a vidék legnagyobb áruháza volt.

A kereskedelmi hálózatfejlesztés fontos részét képezte az ún. intenzív fejlesztés, amely a hálózat rekonstrukciója, valamint az új üzletek létrehozása  {680} során egyaránt érvényesült. Ide tartozott a hálózati egységek technikai színvonalának, gépi felszereltségének növelése. A hálózat ellátása megfelelő gépekkel az önkiszolgáló rendszerben elengedhetetlen. Korszerű pénztárgépek és az áru előrecsomagolása nélkül ez az eladási forma nem alkalmazható. A szegedi üzlethálózat nagyobb részét az élelmiszer szakmában különböző hűtőberendezésekkel, korszerű mérlegekkel, pénztárgépekkel, őrlő- és szeletelő gépekkel, presszógépekkel, ezen kívül a vendéglátó üzleteket konyhai gépekkel kellett ellátni. Fontos volt a nagyobb üzletekben a belső anyagmozgatás gépesítése teherliftek, árumozgató kocsik, kézikocsik alkalmazásával, amelyek nélkül a nagy tömegű árumozgatás nem végezhető el, különös tekintettel a nődolgozók jelentős hányadára.

Az áruszállítási tevékenység korszerűsítéséhez szükséges lett a konténeres és rolly-kocsis rendszer bevezetése. A boltokat alkalmassá kellett tenni a konténerek fogadására. A technikai fejlesztés, a racionálisabb raktározás lehetőségein túlmenően, az áruminőség megőrzését is elősegítette. Gazdaságosabb lett a szállítás azáltal, hogy az ipartól a boltig elkerülhető lett az áru többszörös rakodása, ami különösen az ún. súlyáruknál (liszt, cukor, stb.) jelentett könnyebbséget. A gépesítés elősegítette a hálózati kapacitás jobb kihasználását. A kis alapterületű egységek és az anyagi eszközök hiánya miatt azonban a boltok egy része nem érte el a kívánt színvonalat.

A hálózatforgalom átbocsátó képességének fontos tényezője a nyitvatartási idő szabályozása, amely befolyásolja a lakosság vásárlási körülményeit. Szegeden 1974 júliusától vezették be a kereskedelmi dolgozók 44 órás heti munkaidejét. Ezzel egyidejűleg az egész bolthálózat nyitva tartását rendezték olymódon, hogy az nem rontotta a fogyasztók vásárlási körülményeit. Több ABC áruház este 8 óráig tartott nyitva. a csütörtöki napokon pedig a kijelölt ruházati és vegyesiparcikk boltok hosszabbított nyitvatartással üzemeltek. A nyári szezonban a kijelölt egységek hosszabb ideig tartottak nyitva.

Szeged kiskereskedelmi hálózatának alapterülete 1960 és 1990 között17

Év Bolti kiskereskedelmi (m2) Vendéglátás (m2) Összesen (m2)
1960 29 933 18 892 48 825
1970* 49 175 36 702 85 877
1980 85 690 49 331 135 021
1990 105 256 50 575 155 831

(* a táblázat az 1973. évi közigazgatási átszervezés alapján korrigált adatokat tartalmazza.) {681}

Az alapterület változása

1970. év az 1960. év %-ában

164,3

194,3

175,9

1980. év az 1970. év %-ában

174,3

134,4

157,2

1990. év az 1980. év %-ában

122,8

102,5

115,4

1990. év az 1960. év %-ában

351,6

267,7

319,2

A bolti kiskereskedelem és a vendéglátás együttes alapterülete 1990-ben több mint háromszorosára növekedett az 1960. évihez képest. Az értékesítési áruforgalom ebben az időszakban változatlan áron több mint négyszeresére emelkedett. A vendéglátás üzlethálózatának alapterülete 1985 és 1990 között 9368 m2-rel csökkent. A piaci viszonyok bevezetésével és az életszínonal csökkenésével szerkezeti átrendezés valósult meg, melynek során a vendéglátó üzletek egy része átmenetileg nem üzemelt, vagy profilváltozás következett be.

A hálózat növekedésének üteméből — az új értékesítési formák forgalom áteresztő képességének növelő hatása mellet— megállapítható, hogy a gyarapodás nem követte megfelelő arányban a forgalom növekedését. Ennek következtében, az élelmiszer, a vendéglátás és az iparcikk hálózatot nagy leterheltség egyaránt jellemezte. Ezen kívül a Belváros és egyes lakótelepek ellátottságában területi aránytalanságok mutatkoztak. Növelte a gondokat, hogy 1971 és 1975 között nem épültek fel teljes mértékben a lakásberuházásokhoz kapcsolódó kiskereskedelmi üzletek. Kedvezőtlenül hatott az is, hogy egyes lakótelepeken a lakóházak fogadószintjén létrehozott kis alapte-rületű üzleteket kapott a kereskedelem. Ezek az üzletek nem bizonyultak alkalmasnak széleskörű választék tartására, és az önkiszolgálás bevezetésére sem.

Ezer lakosra jutó kiskereskedelmi alapterület a kiemelt városokban az 1975-ös évben18

Város Bolti alapterület (m2) Vendéglátó alapterület (m2)
Debrecen 329 220
Győr 109 309
Miskolc 414 289
Pécs 420 230
Szeged 366 249

Szeged kiskereskedelmi hálózatának alapterületi mutatói — Debrecen kivételével — elmaradtak a többi kiemelt városhoz képest. Az ezer lakosra jutó bolti és vendéglátó alapterület 10-15%-kal kisebb volt, mint más kiemelt  {682} városokban. A város lakónépességének növekedése sürgetően vetette fel a hálózat bővítésének gyorsítását.

A város kiskereskedelmének gyorsabb ütemű növeléséhez a Belkereskedelmi Minisztérium az V. ötéves tervidőszakban (1976–1980) a korábbiaknál jelentősebb pénzügyi támogatást nyújtott. Ezáltal valósulhattak meg azok a nagy alapterületű létesítmények, melyek nélkül a város kiskereskedelmi forgalmának növekedését nem lehetett volna civilizáltan lebonyolítani. A legnagyobb létesítménynek, a Szeged Nagyáruháznak az alapterülete meghaladta a 12 ezer m2-t. Profiljába tartozott az élelmiszerek, a ruházati és vegyesiparcikkek legszélesebb skálája. Nagyságrendjét tükrözte, hogy napi vevőforgalma elérte a 30 ezer főt. Ebben az időszakban nyílt meg a négyezer m2 alapterületű, korszerű Domus Áruház, amely a lakosság megnövekedett igényeit választékos árukínálattal elégítette ki. Ezenkívül megvalósultak az új nagy alapterületű ABC áruházak, a Dóm téri Fesztivál Ételbár, az Északi városrészben a Diófa vendéglő és más egységek. Jelentős eredményként könyvelhető el az, hogy 1977-ben megnyílt az új Hungaria Szálló 308 férőhellyel a Hungar Hotels szállodalánc tagjaként. Előrelépést jelentett az is, hogy a városi tanács a többszektorú hálózatfejlesztést különböző preferenciákkal segítette elő. Ezáltal több üzletet megnyitottak olyan területeken, ahol a lakosság ellátása eddig megoldatlan volt (a Dél-Tisza menti ÁFÉSZ, a Zöldért, a Szegedi Szalámigyár üzletházai).

Mindezek következtében 1990-ben 155 831 m2 kiskereskedelmi hálózati alapterület állt a lakosság rendelkezésére, ami 69 954 m2-rel volt több az 1970. évinél. Jelentősen csökkentek a korábbi hálózati aránytalanságok és feszültségek. Szeged város hálózati lemaradása a többi kiemelt városhoz képest megszűnt.

A kiskereskedelem bővítése mellett nagy figyelmet fordítottak a nagykereskedelemi vállalatok tevékenységének fejlesztésére. Ezek a vállalatok végezték a város és a megye lakossága, a közületek és az idegenforgalom ellátásához szükséges nagytömegű árukészletek raktározását, az ún. kiskereskedelmi választékok kialakítását. A Szegedre települt nagykereskedelmi vállalatok raktározási helyzetét megalakulásuk idejétől a korszerűtlenség jellemezte, számos esetben szükségraktárakban tárolták az árut. Az áruforgalom növekedésével, az áruraktározásban nehézségek jelentkeztek. A sok elaprózott raktár nem adott lehetőséget a megfelelő választék kialakítására, a racionális szállítás szervezésére. A nagykereskedelmi vállalatok jelentős erőfeszítéseket tettek raktárhálózatuk modernizálására. A korszerű fejlesztést azonban állami támogatás nélkül nem tudták megvalósítani. Ezért a raktárak építésére tervszerű ütemezés szerint került sor. A raktárbázis növelését a Csongrád Megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat indította el. Az 1963-as évben üzembe helyezte a Bakay Nándor utcában a 12 800 m2 alapterületű — vasúti és közúti rampával és korszerű gépesítéssel ellátott — raktárházát.

 {683} Ezt követően a Bútorért Vállalat a Fonógyári úton 1967-ben egy 2600 m2 alapterületű raktárt épített. Ebben a raktárban 1980-ig a Domus Áruház megnyitásáig kiskereskedelmi értékesítést is folytattak. Később a Bútorért Vállalat még egy 3600 m2 alapterületű raktárt hozott létre. Ezek a raktárak biztosították a minta utáni értékesítést végző Domus Áruház készletezési hátterét is.

Hosszú előkészítő munka után, 1971-ben indulhatott el a 20 800 m2 alapterületű koordinált raktárház tervezése. Ez a Fonógyári úti raktárház öt vállalat: az Amfora, a Röviköt, a Déltex, a Cipőker és a Fűszért vállalatok közös beruházásában készült. A raktárház magas fokú gépesítése, korszerű technológiája révén kereskedelmi nagyüzemet testesített meg. A beruházás 205 millió forint összegű költségének 30%-át a belkereskedelmi minisztérium állami támogatásként biztosította. Ezen kívül a vállalatok saját pénzügyi alapjai és a felvett hitelek tették lehetővé a beruházás megvalósítását.

Az áruellátás fontos részét képezi a lakosság tüzelő- és építőanyag igényeinek kielégítése. Ebben az időben a korszerűtlen telepeken a rakodást kézi munkával végezték. A Tüzép vállalat megrendelő irodák létrehozásával igyekezett csökkenteni a sorban állásokat, ez azonban nem volt elegendő az ellátás javításához. 1976-ban a Csongrád Megyei Tüzép Vállalat beolvadt a kecskeméti Alföldi Tüzép Vállalatba. Szeged Város Tanácsa támogatásával 1981-ben korszerűsítették a Rókusi Tüzép telepet, árubemutató és értékesítő helyeket hoztak létre. 1984-ben megépítették a Fészek Áruházat, amely szerencsésebb formában bonyolította a magánlakás építkezésekhez szükséges építési anyagok, eszközök és felszerelések árusítását. A Rókusi Tüzép telep szívóhatása a város környékére, a Fészek Áruházé pedig Csongrád megyére, sőt azon túlra is kiterjedt. Szegeden ezt követően öt Tüzép telep, a Fészek Áruház és négy Tüzép bolt működött, melyek kapacitása megfelelt az igényeknek.

A hálózatfejlesztés irányításában fontos szerepet játszottak a városi tanács szakigazgatási szervei. A városi tanács által jóváhagyott városrendezési tervekkel összhangban határozták meg a kereskedelmi hálózat telepítésének helyét, szakmai összetételét és nagyságrendjét. A szervező munkában a többszektorú fejlesztést érvényesítették.

 

11. AZ IDEGENFORGALOM

Szeged város a II. világháború előtti évtizedekben is idegenforgalmi központ volt, adottságai, nagyságrendje, gazdasági és kulturális szerepe következtében. Az 1930-as években megrendezett szabadtéri játékok és az ipari vásárok révén már azokban az időkben kialakult a város országos és nemzetközi idegenforgalma. Az idegenforgalom szervezését az IBUSZ jogelődje {684}  1935 óta végezte, az idegenforgalmi hivatal ugyancsak bekapcsolódott a munkába.

Az 1950-es években a jugoszláv határ közelségének állítólagos „veszélye” miatt Szegeden az ipar és az infrastruktúra az országoshoz képest lassabban fejlődött. Ez az időszak a város idegenforgalmában szintén pangást eredményezett.

Az idegenforgalom korunk világméretű társadalmi jelensége. Az elmúlt évtizedekben hazánkban is növekedett az idegenforgalom gazdasági, kulturális és politikai jelentősége. A fejlődés szükségessé tette, hogy hagyományos idegenforgalmi központjaink (Budapest, Balaton, Dunakanyar) mellett növeljük, más hazai területek fogadóképességét, idegenforgalmunk térbeli és időbeli szélesítése érdekében. Lényeges változás következett be 1956 után az idegenforgalomban.

SZEGED VÁROS IDEGENFORGALMI VONZERŐI

Az idegenforgalomban rejlő lehetőségeink feltárásában és hasznosításában a város már az ötvenes évek végén élen járt. Új korszakot jelentett a Szegedi Szabadtéri Játékok 1959. évi felújítása. A felújítástól 1990-ig eltelt 32 év alatt 2 527 527 néző tekintette meg a szabadtéri magas színvonalú előadásait (éves átlagban ez abban az időszakban 78 985 nézőt jelentett). A Dóm téri színház az ország legnagyobb nyári színháza lett, amellyel országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A szabadtéri játékokat ezt követően minden évben folyamatosan megrendezték (2004-ig a nézők száma már 3 261 973-ra emelkedett). A Szegedi Ünnepi Hetek időszakában nagy számú országos és nemzetközi jelentőségű tudományos, kulturális, ipari-kereskedelmi rendezvény, képzőművészeti kiállítás, sportverseny nyújtott változatos programot a lakosságnak és az ideérkező vendégeknek. A leglátogatottabbak voltak: a Szegedi Ipari Vásár, az Ifjúsági Napok és a Szakszervezeti Néptáncfesztivál. Az Ünnepi hetek alatt Szeged város több százezer látogatót fo-gadott.19

A várost természeti adottságai, földrajzi fekvése és éghajlata üdülésre alkalmassá teszik. A napsütés évi átlagos időtartama meghaladja a 2100 órát. Tájképi szépségeit a Tisza, a Maros hullámtéri szakaszai, a környékbeli erdők, a Fehértó élővilága, az újszegedi partfürdő, a Sziksós fürdő, a Füvészkert és egyéb adottságok képzik. A fürdőhálózat a helyi lakosság igényeinek kielégítése mellett, az ideérkező turisták fogadására is alkalmas lett. A gyógy- és termálfürdők, elsősorban a „Forrás Gyógyszálló” egész éven át tartó gyógyidegenforgalmi kínálatot, illetve forgalmat jelentettek.

 {685} A város az egyes sportágak szempontjából jelentős tradíciókkal rendelkezik. Különösen a vízisportok érdemelnek figyelmet. A horgászati, vadászati lehetőségek ugyancsak vonzerőt jelentettek az idegenforgalomban, amelyet segítették a testvérvárosi kapcsolatok, ezek további tartalékot kínáltak az ágazat számára. Testvérvárosi kapcsolat alakult ki Szabadkával, Turkuval, Łódzzal, Nizzával, Odesszával.

A SZEGEDI IPARI VÁSÁR

Idegenforgalmi és kereskedelmi jelentőségű a nagy múltú hagyományokra visszatekintő termékbemutató, a Szegedi Ipari Vásár. Az első „Szegedi Magyar Országos Ipar-, Termény- és Állatkiállítást” 1876-ban rendezték meg fényes sikerrel. Majd hosszú szünet után csak 1930-ban újították fel, és 1941-ig intézményesen minden évben megrendezték az ipari vásárt a Horváth Mihály utcai Ipartestület székházában, illetve az új Szegedi Iparcsarnok épületében. A kiállítók száma ebben az időszakban az induló 75-ről 1941-ig 250-re emelkedett. A háborús helyzet miatt 1941-ben megszüntették a vásárok szervezését. A háború után 1946 szeptemberében ismét megrendezték a Szegedi Ipari Vásárt, amelyhez mezőgazdasági-, gyümölcs- és borkiállítás is kapcsolódott. Ezt követően 1947-ben és 1948-ban ismét szerveztek ipari vásárokat. Változást jelentett az, hogy 1948-ban döntően az államosított és a szövetkezeti ipar kiállítói vettek részt, bemutatták elért fejlődé-süket. Ezután 1949 és 1958, valamint 1961–1965 között szünetelt a vásárszervezés.

157. A Szegedi Ipari Vásár belépője, 1988. júl. 18-27.

 {686} A Gazdasági Bizottság határozata értelmében — a vidéki vásárok nagyszámú elterjedése miatt — az 1972-es év után Szeged város is kétévenként rendezhetett ipari vásárt. A közbeeső években különböző kiállításokat, bemutatókat szerveztek, például több ízben tartottak országos jellegű őszibarack, bor, virág, mezőgazdasági és élelmiszeripari termékbemutatókat. Sikeres volt a „Szegedi Otthon 1975” című nemzetközi bútor és lakberendezési kiállítás.

Elismerésre méltó sikert ért el a szegedi vásárok történetében az 1976. évi centenárium ipari vásár, melyen az ország minden megyéje képviseltette magát. A kiállítók száma elérte a 300-at. A vásárt a „jobb áruellátásért, a korszerű technikáért” jelszó jegyében szervezték, amely árusítással egybekötött termékbemutató volt.

A vásáron rész vettek a testvérvárosok kiállítói. Szerte az országból sok látogatót vonzott a vásár, látogatóinak száma meghaladta a 130 ezer főt.

Az ipari vásárokon a bírálatra benevezett legkorszerűbb termékek és a legszínvonalasabb kiállítási területek díjazásban részesültek. Az elnyert nagydíjak, különdíjak és vásárdíjak ösztönző hatást gyakoroltak a kiállítókra. A Kiváló Áruk Fóruma a szegedi vásárokon osztotta ki az országos pályázatokon legjobb eredményt elérő „kiváló cím” viselésére jogosító minősí-téseket.20 A Szegedi Ipai Vásár a termelők, a kereskedelem és a fogyasztók találkozásával elősegítette a termékszerkezet korszerűsítését, a műszaki fejlesztés, az újdonságok és a tudományos eredmények bemutatását a hazai ellátás színvonalának javítása és az export fokozása érdekében.

Az ipari vásárokat 1990 után is megrendezték, 1995 szeptemberétől „Szegedi Nemzetközi Vásár” néven. 2001-től az ipari vásárt a Kereskedő-közbe, a volt nagykereskedelmi raktárak területére helyezték át, ahol különböző szakvásárokat szerveznek, a Mars téren pedig — igény szerint — szakmai bemutatókat tartanak.

AZ IDEGENFORGALOM FOGADÁSI FELTÉTELEI

Az idegenforgalom növekedésével bővült Szegeden az utazási irodák hálózata. 1945 után először az IBUSZ, 1957-ben az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, 1969-ben a Volán Utazási Iroda, 1970-ben pedig a Coop-tourist Utazási Iroda kirendeltségei alakultak meg a városban. A későbbi években további idegenforgalmi szervezetek jöttek létre. Ezáltal ezen a területen is kialakultak a verseny feltételei, ami elősegítette az idegenforgalmi szolgáltatások bővítését és színvonalának emelését.

A közlekedési viszonyok jó lehetőséget biztosítottak az idegenforgalom számára. Kedvezőek a vasúti és közúti közlekedés feltételei. Csongrád megye az  {687} E5-ös és a 43-as nemzetközi útvonalakon lebonyolított határforgalma, amely Szegeden tranzitforgalomként jelentkezik, 1970 és 1990 között 343,2%-os növekedést ért el. A határállomások jelentős bővítésével és korszerűsítésével növelték a forgalom átbocsátó képességét. Az utasforgalom növekedése miatt a későbbiekben Kiszomboron új határátkelőhely létesült. A vízi szállítás feltételeit - elsősorban a szegedi medencés kikötőt - 1988-ban hozták létre téli kikötő minősítéssel. 1994-től állami közforgalmi kikötővé vált, de jelenleg nem látja el ezt a funkciót.

A röszkei és nagylaki határátkelőhelyek utasforgalma (fő)21

  1965. 1970. 1975. 1980. 1985. 1990. 1990. év
Megnevezés év az 1970. %-ában
Röszke              
Belépő külföldi 148021 1159448 792720 589537 570251 2213656 190,9
Kilépő magyar 252213 39056 411459 213504 208127 459686 117,7
Összesen 173234 1198504 1204179 803041 778378 2673342 223,1
Nagylak              
Belépő külföldi - 76926 201712 184772 519025 1570891 2042,0
Kilépő magyar - 5344 31152 43545 183844 151405 1833,1
Összesen - 82270 232864 228317 702869 1722296 2093,5
Röszke és Nagy-              
lak be- és kilépő 173234 1280774 1437043 1031358 1481247 4395638 343,2
mindösszesen              

A megye két határátkelőhelyén az 1990. évi utasforgalom mintegy három és félszeresére emelkedett az 1970. évihez képest. Ezen belül Röszkén ez idő alatt több, mint kétszeresére növekedett az utasforgalom. Közben 1975 és 1985 között csökkenés mutatkozott Röszkén, mivel a vendégmunkások tranzitforgalmának súlypontja más irányba terelődött, valamint csökkent a kamionforgalom is. Nagylakon 20 év alatt közel huszonegyszeresére nőtt az utasforgalom. A gyorsütemű növekedés következtében Nagylak részaránya az összes utasforgalomból az 1970. évi 6,4%-ról 1990-ben 39,2%-ra emelkedett.

Az idegenforgalom fogadásának alapvető feltétele a kereskedelmi szálláshelyek befogadó képessége. {688}

Szeged város kereskedelmi és egyéb szálláshelyei (férőhelyek)22

Megnevezés 1960. év 1970. év 1980. év 1990. év
Szállodák        
Hungária Szálló (régi) 110 94 Megszűnt -
Hungária Szálló (új) - - 308 316
Royal Szálló 146 Átépítés alatt 218 215
Tisza Szálló - 204 199 166
Móra Szálló - 32 - -
Sárkány Szálló 18 18 18 -
Szőke Tisza Hajószálló 58 Nem üzemel - -
Napfény Szálló - - - 107
Szállodák összesen        
Index 1990/1970. 231,8% 332 348 743 804
Egyéb szálláshelyek össz. Index 1990/1970 79,7% - 4954 3284 * 3946
Szállodák és egyéb szálláshelyek összesen Index 89,6% 332 5302 4027 4750

* a kollégiumi férőhelyeknél történt csökkenés

Az 1950-es években a régi, korszerűtlen szállodák egy része üzemelt (a régi Hungária és Royal Szálló), ezért régen váratott magára a szálloda hálózat bővítése. A Tisza Szállót felújítása után 1963-ban nyitották meg, a Royal Szállót korszerűsítése után 1971-ben adták át a vendégek számára. Kiemelt beruházásként indult a régi Hungária Szálló bezárása után az új Hungária szálloda-komplexum megnyitása 308 férőhellyel 1977-ben. A Napfény Szállót 107 férőhellyel 1982-ben helyezték üzembe. A kemping férőhelyek kialakítása is fontos szerepet játszott az olcsóbb szálláshelyek létrehozásában. 1964-ben helyezték üzembe az újszegedi Strand–kempinget, amely az 1970. évi árvíz idején tönkrement. Ennek pótlására 1972-ben az E5-ös nemzetközi út mentén, árvízmentes területen új kempinget nyitott a Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal. Induláskor ez a kemping 72 faházzal és 350 sátor férő-hellyel üzemelt. Fejlesztése ezt követően folytatódott, így 1974-ben már 360 I. osztályú motel és 500 sátras férőhely állt a turisták rendelkezésére. Ennek ellenére ekkor még nem tudták kielégíteni az igényeket a nyári időszakban. Ezért az Idegenforgalmi Hivatal és az utazási irodák a kollégiumi és fizető-vendéglátás kisegítő szálláshelyein több mint 3 ezer turistát helyeztek el. A kollégiumi férőhelyek igénybe vétele 1975-től jelentősen csökkent. A nagy létszámú szobák ugyanis nem feleltek meg az igényeknek, így kiestek a vendégfogadásból. A 3-4 ágyas szobákkal rendelkező diákotthonok mennyiségileg  {689} nem pótolhatták a kollégiumi férőhelyek kiesését. A fizetővendég szolgálat bővítése, mivel beruházást nem igényelt, gazdaságilag rentábilis szolgáltatásnak bizonyult. A szállodai- és az egyéb kisegítő szálláshelyek számának növelése továbbra is fontos feladat maradt, mivel ezáltal lassítható lett a tranzitforgalom, és növelhető az átutazók tartózkodási ideje. A röszkei és a nagylaki határátkelőhelyek 1990. évi együttes összforgalmának 82%-a külföldi belépő volt. Ugyanakkor a szegedi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakákból a külföldiek csak 48,7%-os részarányt képviseltek. Tartózkodási idejük meghosszabbítását a nyári programokon kívül az év egészében fokozottabb idegenforgalmi kínálattal kellene elérni. Ehhez szükséges az idegenforgalmi propagandatevékenység hatékonyabb megszervezése és terjesztése.

Kereskedelmi szálláshelyek vendégforgalma23

Megnevezés 1960. év 1970. év 1980. év en (fő) 1990. év Index 1990. év
  összes   az 1960 %-ában
Szállodák Egyéb szállások 45377 2834 61857 49076 67489 116751 85197 90919 187,8 32,1-szeres
Összesen 48211 110933 184240 176116 365,3

Fentiekből külföldi vendégek száma

Szállodák 4062 28486 33266 71159 17-szeres
Egyéb szállások - 12935 49723 81019 626,4 x
Összesen 4062 41421 82989 152188 37,5-szeres
* az 1990/1970 indexe          

Kereskedelmi szálláshelyeken a vendégéjszakák száma

Szállodák Egyéb szállások 74932 8898 90148 186338 101375 285667 129104 389695 172,3 43,8-szeres
Összesen 83830 276486 387042 518799 518,9

Fentiekből külföldi vendégéjszakák száma

Szállodák Egyéb szállások 6761 36966 20363 45820 79753 107175 145413 15,9-szeres 714,1 x
Összesen 6761 57329 125573 252588 37,4-szeres

A szegedi kereskedelmi szálláshelyeken 1990-ben az összes vendégek száma több mint három és félszeresére nőtt az 1960. évihez képest. Az összes vendégéjszaka száma ebben az időszakban több mint hatszorosára  {690} emelkedett. A külföldiek részaránya elérte az összes vendég 86,4%-át. Ugyanakkor az összes vendégéjszakákból csak 48,7%-ot képviselt, ami jelzi a külföldi forgalom tranzit jellegét. Az egy vendégre jutó vendégéjszakák összességében 2,9 napot tettek ki, ebből az egy külföldi vendégre eső vendégéjszakák száma 1,7 nap volt. Ezek a mutatók az országos átlagnál alacsonyabbak.

Határmenti adottságainknál fogva a város idegenforgalma távlatilag is tranzit jellegű marad, hiszen a megyét átszelő E5-ös és 43-as nemzetközi útvonalak hazánk egyik legjelentősebb idegenforgalmi folyosói. A tranzitforgalom lekötéséhez jobban ki kell használni a termálvíz adottságait a gyógy-idegenforgalom fejlesztésévével. Az elmúlt időszakban történtek intézkedések a termálvíz készletek komplex hasznosítására: Újszegeden felépült, és 1987-ben üzembe helyezték a „Forrás SZOT Szállót”. A gyógyidegenforgalommal kapcsolatos lehetőségek kihasználása további fellendülést eredményezne a város idegenforgalmában.

A Szegedi Szabadtéri Játékok felújítását követő években a város idegenforgalmi propaganda tevékenysége fellendült. A propaganda közvetlen részét képezte a szervezőmunkának. A helyi invitatív propaganda kiadványok zömét — különös tekintettel a Szegedi Ünnepi Hetek rendezvényeire — az Idegenforgalmi Hivatal, a Szabadtéri Játékok Igazgatósága és a tanács készíttette az érdekelt szervek bevonásával. Évente készültek többnyelvű prospektusok, műsorfüzetek, rendezvénynaptár és egyéb kiadványok, melyeket országosan és határainkon túl egyaránt terjesztettek.

A szabadtéri játékok tiszteletére rendezett országos jellegű, hagyományos kirakatverseny jól szolgálta a város hírnevének öregbítését. A kirakatverseny során rendezett színvonalas kirakatok az árupropagandán kívül emelték a városképet, hangulatos látványt nyújtottak az érdeklődők számára. Az elmúlt évtizedekben több száz versenykirakat rendezője részesült elismerésben és díjazásban. A Magyar Reklámszövetség kezdettől fogva részt vett a zsűri munkájában, szakmai, továbbá pénzügyi támogatásával segítette a kirakatversenyek sikerét, különdíjat alapított a legjobb kirakat díjazására.

Az idegenforgalom fogadásának alapvető feltétele a kereskedelem — elsősorban a vendéglátás — áruellátásának és szolgáltatásainak magas színvonalú biztosítása. Ehhez szükséges az itt dolgozók szakképzettsége, udvarias magatartása, a korszerű vendéglátó és bolti kereskedelmi üzlethálózat, a bőséges árukínálat és a fogyasztók differenciált igényeinek színvonalas kielégítése. Az 1960-as években Szegeden a vendéglátó hálózat kapacitása nem volt elegendő a nyári főszezonban jelentkező étkeztetési igények kielégítéséhez, ezért a szezonális jellegű üzletek, kerthelyiségek bővítése mellett igénybe vették az egyetemi konyhákat és éttermeket az ideérkező turistacsoportok étkeztetéséhez.

Az 1970-es évektől a vendéglátó hálózatot gyorsabb ütemben bővítették, és a meglévő üzleteket korszerűsítették. A lakótelepeken, az új lakóházak  {691} földszintjén és a város különböző részein jelentős fejlesztések történtek. Ezek közé tartoztak: a Tisza Gyöngye, a Kék Csillag, a Lila Akác, a Szőke Tisza étterem, a Hóbiárt, a Tarján, a Napsugár bisztró, az Égő Arany cukrászda, az Anna, Éva, Ibolya, Muskátli, Kék Csillag és Lila Akác eszpresszó, valamint más üzletek.

Az újszegedi Partfürdő, a Sárga üdülőtelep, a kiskundorozsmai Sziksós fürdő látogatóinak étel és ital ellátását szolgáló létesítményeket melegkonyhás éttermek és büfék létrehozásával alakították ki.

A szabadtéri játékok előadásainak színhelyén a tanácsi vendéglátó vállalat kitelepült büfésora és a későbbi években létrehozott Fesztivál ételbár gondoskodott a nézők kulináris ellátásáról.

A bolti kiskereskedelmi hálózatban árusították a különböző tájjellegű termékeket: a Pick szalámit, a különleges szegedi paprikát, a szegedi papucsot, halbicskát, háziipari termékeket, a tápéi gyékényárukat, az őszibarackot, borokat és a nemzetközi hírű virágkertészet termékeit.

A nyári időszak nagy forgalmának lebonyolításához szükséges létszámot a szakemberképzés mellett az egyetemi hallgatók és diákok nyári foglalkoztatásával biztosították a vendéglátó vállalatok, valamint szövetkezetek. A szakemberek szakmai ismereteit, tudásuk gyarapítását a vendéglátásban szervezett szakmai (halászléfőzés, szakács, cukrász, hidegkonyhai készítmények, felszolgáló) versenyekkel segítették elő.

Fontos követelmény lett, hogy az idegenforgalmi szerveknél, valamint a vendéglátásban, és a kereskedelmi egységekben dolgozók idegennyelv tudással is rendelkezzenek. Az idegenforgalmi szervek dolgozói és az idegen-vezetők részt vettek a nyelvtanulásban. A vendéglátó üzletekben és a boltokban azonban nem volt elegendő az idegennyelv tudással rendelkezők száma. Ezért az érdekelt vállalatok anyagilag ösztönözték dolgozóikat a nyelvtanulásra.

Az idegenforgalom irányítását elősegítette a Szegedi Fesztivál Intéző Bizottság, amely észrevételeivel, javaslataival, döntéseivel összehangolta a komplex tevékenység fejlesztését, és a legfontosabb feladatokra összpontosította a meglévő erőforrásokat.

1973-tól 1980-ig az idegenforgalom társadalmi irányító szerveként tevékenykedett a Délalföldi Intéző Bizottság, amely Csongrád és Békés megyék, valamint Szolnok megye déli részének területét érintően tájegységi bizottságként fejtette ki tevékenységét. Koordinálta és szervezte a tájegység idegenforgalmát, pénzügyi lehetőségein belül hozzájárult az infrastruktúra bővítéséhez. E bizottság megszűnése után 1981-től a Tisza–Marosvidéki Idegenforgalmi Bizottság Csongrád megyére kiterjedő hatáskörrel végezte koordináló, javaslattevő és egyéb tevékenységét. A bizottságok munkájában Szeged város képviselője is részt vett.

 {692} Az 1945-ös, majd az 1990-es években végrehajtott rendszerváltoztatás után két egymással ellentétes irányú alapvető változás következett be a kereskedelem rendszerében. Az 1945. évi változással a korábbi magánkereskedelem államosítása után a szocialista kereskedelem jött létre. 1990 után a piacgazdaság és a privatizáció bevezetésével a korábbinál sokkal korszerűbb, nemzetközi jellegű magánkereskedelemre tértek át.

1945-ben az ország gazdasága a mélypontra esett vissza. Az árukínálat és a kereslet egyensúlya teljesen megbomlott. Óriási infláció következett be, és teljes volt a pénzügyi válság. A bevezetett jegyrendszer időszakában, de az annak megszüntetése utáni években is nagy áruhiány alakult ki. Az áruhiány az országoshoz hasonlóan Szegeden elsősorban az élelmiszerek ellátásában okozott súlyos nehézségeket. A forint bevezetésével 1946. augusztus 1-én a háború előtti bérszint 50%-os csökkentésére került sor. Szegeden az 1949 és 1952 közötti években az államosítással alakultak meg a szocialista nagy- és kiskereskedelemi vállaltok. Az 1956-os forradalom idején nagymértékben csökkentek az árukészletek. Ezt követően indulhatott meg a fokozatos javulás az áruellátásban. Az árukínálat az 1960-as évektől érezhetően bővült. Az élelmiszer kiskereskedelemben — az önkiszolgáló rendszer bevezetésével — növelték a hálózatforgalom áteresztő képességét. Az 1960-as évektől központi intézkedés alapján lehetővé vált, hogy az új lakásépítéseknél ezer lakáshoz 1250 m2 alapterületen ABC áruházak és vendéglátó egységek épüljenek. Emellett új áruházakat és szállodákat adtak át.

Már az 1990-es rendszerváltozás előtt elkezdődött a piacgazdaságra történő áttérés reformja. 1980-ban a fogyasztói árak 52%-a volt szabadáras, kivéve az alapvető élelmiszereket. 1990-re a szabad árak aránya 70%-ra emelkedett. Szegeden 1980 és 1990 között a kiskereskedelmi forgalom árindexe 277,4%-os volt.

A kereskedelemben, 1980-ban bevezették a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű rendszert, 1990-ben a boltok mintegy kétharmada, a vendéglátó üzletek közel 70%-a szerződéses, jövedelemérdekeltségű és szabad-kasszás elszámolási formába tartozott.

Az 1990 után teljesen új korszak következett be az egész kereskedelem szervezetében. Döntő változást jelentett a multinacionális áruházláncok létrehozása a városban. Üzlethálózatának alapterülete emiatt nagymértékben növekedett, jobbak lettek a vásárlási körülmények, és a lakosság áruellátásában további nagy javulás következett be, amely által jelentősen növekedett az árukínálat.

A vásárlási szokásokra hatást gyakorolnak az új áruházak. A fogyasztók egy része egyszerre nagyobb mennyiségű árut vásárol, ezáltal növekszik az egy vásárlóra jutó eladás összege, ami a fogyasztók részére időmegtakarítást, az áruházak részére pedig kedvezőbb gazdálkodást eredményez.

 {693} A kereskedelmi verseny fokozódott az új áruházak között, valamint a korábbi üzlethálózat kereskedőinél is. Az 1990 előtti kereskedelmi egységeknél gyakran változó profilrendezés, szakosítás történt, főleg gazdaságossági okok miatt. Az előző rendszerben létesített nagyobb boltok egy részét nemzetközi cégek vásárolták meg és üzemeltetik.

Ebben a versenyben is kialakult a munkamegosztás, mivel a város különböző területein élő vásárlók napi bevásárlásaikat a lakóhelyükhöz legközelebbi boltokban szerzik be.

A következő időszak feladata lesz az új kereskedelmi rendszer áruellátásra és az áruforgalomra gyakorolt hatásának, eredményességének és a fogyasztók véleményének elemzése.


  1. Szegedi Ker. ir. 1941. évi jelentés.
  2. MSZMP25. ir. 2650. űe.
  3. VDCSMMT 1944–1945. 120. sz. dok. Búzakötvények kibocsátása. 155. sz. dok. Szegedi Mun-kásszöv. megalakulása 1946.
  4. Négy évtized szövetkezetünk életéből. Dél-Tisza menti ÁFÉSZ.
  5. Szegedi Kompassz 1947.
  6. KISOSZ Évkönyv 1947–1987.
  7. SZVT Keresk. Oszt. ir. Szeged város kereskedelmi helyzete. 1969.
  8. MSZMP49. ir. 102. őe.
  9. Fórizs Sándor 1985/b.
  10. Csm. statisztika 1960., 1970., 1980.
  11. Csm. statisztika 1960., 1970., 1980., 1990.
  12. Csm. statisztika 1956–1990.
  13. CSMT Keresk. Oszt. kiadványai.
  14. CSMT Keresk. Oszt. kiadványai.
  15. CSMT Keresk. Oszt. kiadványai.
  16. SZVT ir. „Szeged város kereskedelmének 20 éves távlati fejlesztési terve.”, Wermuth Antal: Huszonöt év a fogyasztókért. Szegedi ÉLIKER Vállalat 1952–1972. (kézirat a szerzőnél)
  17. Csm. statisztika 1970., 1980., 1990. és a CSMT Keresk. Oszt. kiadványai.
  18. CSMT Keresk. Oszt. kiadványai. 1976.
  19. MTSZ Értékelő tanulmány Csongrád megye 15 éves idegenforgalmi fejlesztési tervéhez. 2 1975.
  20. Sz. Simon István 1976.
  21. Csm. statisztika 1970., 1975., 1980., 1985., 1990. Határforgalmi adatok.
  22. Csm. statisztika 1960., 1970., 1980. és a CSMT Keresk. Oszt. kiadványai.
  23. Csm. statisztika 1960., 1970., 1980., 1990.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet