Előző fejezet Következő fejezet

Az Osztopáni Perneszy család története a 14-18. században

 

I. BEVEZETÉS

Az ezen a címen szereplő tanulmányunk I. részében a Tabnak nevét adó Tibold nemzetségnek a történetét rövidebben, míg a környéken ugyancsak nagyon fontos birtokos családnak, a Felső-lendvayaknak birtoktörténetét részletesebben dolgoztuk fel. Most folytatásképpen kívánjuk tárgyalni a Tab és környékén a középkorban birtokos Osztopáni Perneszy családnak a 14-18. századi történelmi anyagát.

1. ábra: Pernesz/Pernec helyés víznevek Törökkoppány község területén.

 

2. ábra: Perneszi helynevek osztopán község területén
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

A Somogy megyére vonatkozó 1974-ben kiadott földrajzi névgyűjtés szerint Törökkoppány vonatkozásában szerepel Pernesz, Pernesz és Pemeszi-patak és Pernesz-rét, valamint a vele rokon elnevezés: Perneci, Perneci-árok, Pemeci-dűlő, Perneci-rét. (1. ábra) A Perneszy család elő-nevét adó Osztopánban Pernesz-rész és Pernesz-részi legelőről találunk a gyűjtésben helynevet. (2. ábra)

3. ábra: Pernesz falvak (Belső-Külső Pernesz középkori falvak) helye Miklósi községben
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

4. ábra: Pernec/Pernesz víz és helynév Ádánd községben
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

A Törökkoppánytól északra lévő községekben: Miklósiban (3. ábra), Zicsen és Ádándon (4. ábra) már csak Pernecként jegyeztek fel ilyen helyneveket. Ha sorba vesszük ezeket, akkor Miklósiban Perneci-rét (Bernesz, Pernetzvisen, Perneci rétek, Pernetz), Beső-Pernec (Belső Bernesz, Inzere Pernetz, Belső Perneci rétek) és Küső-Pernec (Külső Bernesz, Auszere Pernetz, Külsőpemec) (3. ábra), Zicsben Perneci-malom és Ádándon Perneci, Perneci-út, Perneci-dűlő és Perneci-tábla helyneveket ismertek. (4. ábra)

Milyen összefüggést és jelentést takarhatnak a Pernesz és a Pernec (Pömec) helynevek? Egyáltalán kapcsolatba hozhatók-e ezek a középkortól egészen a 18. századig a Somogyban, így a Tabon és a környékén is fontos birtokokkal rendelkező Perneszy családdal? Erre válaszképpen Kiss Lajos nyelvész 1988-ban kiadott Földrajzi nevek etimológiai szótára II. L-Zs kötetében szereplő Pernesz=Pörnec helynév magyarázatát láttuk először szükségesnek figyelembe venni. Ebben a 337. oldalon lévő Pernesz helynév magyarázata a 372. lapon lévő Pömec helynévnél található. Kiss szerint: „Pömec határrész Törökkoppánytól északra (1321-ben Pernyz: Csánki 2.: 636, 1417: Pernez: uo., 1974: Pömeci-rét sz.: SMFN. 258.). Az egykori falu arról a ma Pemec-pataknak (MoFNT. 2: Somogy m. 51.), N. Pörneci-ároknak (SMFN. 258) hívott vízfolyásról kaphatta nevét, amely mellett települt. A víznév a szláv nyelvekből magyarázható, vő.: 1295: Prenez tó Ugocsa és Bereg megye határán a Szalvának a Borsovába való torkollása közelében. (ÁÚO. 5: 136) A déli (vagy nyugati) szláv Prénesb (tkp. Átvivés, esetleg csónakok átvivése, átvonszolása), ... lehet még az ukrán Perenisz, vagy a Peranoszi (átköltöztettek, áttelepítettek) helységnév. Figyelmet érdemel a szb. -hv. Prenos családnév..."

Kiss Lajos szerint ugyanakkor „a mai Pernesz családnév (1981. évi budapesti telefonkönyv 2.: 419) az itt tárgyalt Pernesz>Pernec>Pörnec helynévtől bizonyára független..."

Dolgozatunkban bizonyítani tudjuk, hogy szerintünk a különböző Somogyban található Pernesz, Pernec és Pörnec helynevek nem függetlenek a Perneszy családtól. Ugyanakkor a Bevezetésben általunk felsorolt különböző, az Osztopánban, Törökkoppányban, Miklósiban, Zicsen és Ádándon az 1970-es években megtalálható ilyen jellegű helynevek (1 -4. ábra) között is fontos összefüggés vagy valamilyen kapcsolat is kimutatható. Ezek bizonyításához is szükségesnek látszik a Perneszy család rendelkezésünkre álló középkori forrásainak a közlésére.

 

II. Forrásadatok az Osztopáni Perneszy család korai történetéhez

Nagy Iván a Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal című 1862-ben megjelent PR betűrendes kötetében még azt írta: „Somogy vármegyei főbbrendű kihalt család, elágazva Erdélybe is. Nevezett megyében fekszik Pernesz és Osztopán helység, honnan a család vezeték és előnevét vette. Adatok hiányában teljes származási táblát nem közölhetvén, csak egyes ágazatok, ízek kimutatását, és a nevezetesebb személyek megemlítését teljesíthetem." Vele szemben a Somogy megye monográfiája 1896-ban megjelent kötetében már az szerepelt: „... voltak a vármegyének oly nemes családai is, amelyek nemzetségi eredettel nem dicsekedhettek, de fellépésük közeikori ezekével s mert a nemzetségeket jellemző kiterjedt, sokszor az országot behálózó birtokkapcsolatok nem vonták el a vármegyéből, ezzel jobban össze is forrtak... a Perneszi család, amelynek őse Péter, 1273-ban a somogyi várbirtoknak Osztopán (akkor Ztupan, Oztupan alakban jelentkező) helységben fekvő szántóit és kaszálóit nyeri IV. Lászlótól."

5. ábra: Osztopáni Perneszy család nemesi címere ( I. Miksa megerősítésével)
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

Ugyanebben a kötetben a Somogy vármegye nemes családjai című fejezetben Péter apja, László és Péter fia, Perneszi Pethő mester (1316 körül) is szerepel. Az ő fia ugyancsak Péter (1350 körül), akinek fia Osztopáni Perneszi Pál mester (1429-1465 körül) allovászmester, macsói vicebán, illetőleg alnádor. Pál testvére Pető és unokatestvérei: György fia, Mihály és István is szerepeltek 1439-ben I. Albert király címeradományozásakor. Az Albert-féle adománylevél címerképe fennmaradt Miksa király 1564. évi átiratából, amely szerint: kék mezőben lebegő arany koronából kinövő, nyakán szembelőtt aranyvégű nyíllal átlőtt balra fordult ezüst egyszarvú. Sisakdísz: a koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú. Takaró: mindkét oldalon fekete-ezüst. (5. ábra)

A családra vonatkozó Árpádés az Anjou-kori forrásadatok elég hiányosak. Annyi azért világosan követhető, hogy az ősi birtokáról, Perneszről a családi nevét felvevő, majd a Perneszy nevet viselő családnak már az Árpád-korban Osztopánnal, vagy onnan származó birtokossal is valamilyen fontos kapcsolata lehetett. Ennek rekonstruálását az Osztopánban birtokos vagy az Osztopáni előnevet viselő családok 14-15. századi birtoktörténetével próbáljuk meg elvégezni.

 

III. Az úgynevezett Osztopáni család (és végül Osztopáni Bálint és fiai) és az Osztopáni Perneszy család kapcsolata

1273-ból szerepelt IV. László oklevele, amely szerint a királyasomogyi várbirtok osztopáni szántóit és kaszálóit adományozza László fia Péternek, a Perneszy család ősének. Erzsébet özvegy királyné 1284-ben a segesdi királynéi udvarházához, curtisához tartozó Dench (Fazekasdencs) és Ztupan (Osztopán) birtokait adományozta el. 1317-ben Felsőlendvay I. Miklós kapott osztopáni birtokokat Anjou Károly Róbert királytól. Azt is tudjuk (éppen az előző, az I. számmal jelölt családtörténeti részből!), hogy a Felsőlendvay család 1357-ben történt kihalása után ez az osztopáni birtoklás a 14. század közepétől megszűnt.

Előbb 1276-ból vannak adataink Vztupan-i (Osztopáni) Dénes királyi emberről, majd 1323-ban Osztopáni Péter comes fiai: Endre és Péter szerepeltek Pernesz birtokukkal kapcsolatban. 1400-tól ismerünk forrásokat Osztopáni Bálintról és Péterről, akiknek Zsigmond király Kápolnáskapoly bizonyos részeit adományozza. Ugyanebben az évben Osztopáni Bálint a szomszédos Zalán is birtokos. 1411 -1412-ből létezik forrásunk ennek az úgynevezett Osztopáni családnak az Osztopánhoz közelebb eső Gesztiben való birtoklásáról. 1428-ban Osztopáni Bálint és fiai Pamukon is birtokosok. Külön érdekes, hogy 1455-ben Osztopáni Pál Felső-Miklósi felét, majd 1456-ban Zimány bizonyos részeit kapta meg.

Tudunk még az Osztopáni Zöld család ittlétéről is. Ők a Tóti Lengyel családba nősültek és a 16. század közepén történő kihalásuk után osztopáni birtokrészeiket a Lengyelek örökölték meg. Ettől kezdve lesz Osztopánban egy Lengyel rész is.

Kik lehettek a számunkra még ismeretlennek tűnő Osztopáni Dénes (1276), Osztopáni Péter fia Endre és Péter (1323), majd Osztopáni Bálintésfiai (1400-1428), illetőleg adatainkban Bálintnak egyszer szereplő Péter nevű testvére? (Lehetséges, hogy ez utóbbi a Borsa Iván listájában 1428-ban alispánként említett Osztopáni Domokos fiának: Györgynek fia: Péter?) Ha ezt elfogadjuk, akkor Osztopáni Bálint és testvére, Péter apja Osztopáni György volt. Ezzel eljutunk a 14. században élt közös ősükhöz, Osztopáni Domokoshoz is. Külön fontos az is, hogy Osztopáni Péter fiai: Endre és Péter mesterek tulajdonában 1323-ban Pernesz villa nyugati fele is szerepelt.

Egy biztos, hogy ők csak részben (Osztopáni Pál kivételével?) azonosak a Perneszy család 16-17. században szereplő főágának őseivel. Egyáltalán nem hozhatók kapcsolatba viszont az ugyancsak Osztopániként említett Zöld család tagjaival. Ettől függetlenül bizonyos, ma már pontosan alig meghatározható rokonság is fennállhatott a Perneszy és a mi kutatásainkban szereplő Osztopáni Bálint családja között. Erre bizonyíték, hogy a két család tagjainál kedvelt a 13. században Osztopánban először szereplő Péter név.

Arra, hogy mégis két különböző, de Osztopánban is egyaránt birtokos rokon család ágairól, egy már régebben különvált család tagjairól van szó, bizonyíték egy 1428-ból való adat, amely szerint Osztopáni Bálint és fiainak a pamuki birtokait a királytól éppen az Osztopáni Perneszy család kapta meg adományul. (6. ábra) Megkockáztathatjuk azt is, hogy végül az ő közös ősük lehetett valószínűleg Osztopáni Dénes királyi ember (1276) és Osztopáni Péter comes (1273), valamint az utóbbinak már Perneszen is birtokos Endre és Péter nevű fia (Borsa Iván: Mérey család levéltára. I.)

Ha rekonstruáljuk Osztopáni Bálint és fiai 1400-1428 között szereplő birtokainak az elhelyezkedését, akkor ezek a birtokrészek (A családnevüket jelentő Osztopán bizonyos részein kívül) Kápolnás-Kapolyon, a közelében lévő Zalában és azoktól távolabb Pamukon, Gesztiben szerepeltek. Ez a két, az úgynevezett Osztopáni családi birtokcsoport vagy uradalom tehát Osztopán és környéke (Pamuk, Geszti) birtokaiból és a távolabbi Kapoly és Zics részeiből állt. Ugyanakkor érdekes módon ez a két hely nagyjából megegyezett a már Perneszyként szereplő család két ősi birtokegységének, uradalmának az elhelyezkedésével is. (6-7. ábra)

Mégis, ha az Osztopáni Perneszy család birtokaira vonatkozó források időrendjét és a birtokok helyzetét, azaz elhelyezkedését is vizsgáljuk, akkor feltűnik az, hogy (az állítólagos 1273-as osztopáni birtoklásuk után!) csak 1417-ben szerepelnek újra az osztopáni birtokaik. Ugyancsak 1417-ben említik rinyaújnépi és perneszi, vélhetőleg szintén ősi (legalább későÁrpád-kori!) birtokaikat is. A Tab környéki Perneszi birtokaira vonatkozóan a család 1417-ben kapott Zsigmond királytól újabb megerősítést, azaz valamilyen érdeméért újra-adományozást.

Ebből az időből van a Barcs közelében lévő Belcsa (Bölcső) birtokuk cseréjére adatunk, amely a Marczaly családdal kapcsolatos. A fontos belcsai részeiket egy Tolna megyében lévő, a Perneszhez közelebb eső birtokra cserélték át.

6. ábra: Osztopáni Bálint és fiai 15. századi birtokai Somogyban
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

Ez alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy az Osztopáni Perneszyeknek Somogyban három ősinek, azaz 13-14. századinak tartható birtoktömbje létezett. Ezek Osztopánban, Perneszen és Rinyaújnépen, valamint azok környékén helyezkedtek el. (7. ábra)

7. ábra: Az Osztopáni Perneszy család 15. századi somogyi birtokai
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

IV. Az Osztopáni Perneszy család felemelkedése és legkorábbi névadó birtokai

Somogy vármegye monográfiája is azt írja, hogy „Miklósi és Török-koppány között fekszik Perneszi-puszta, mely a középkorban jelentékeny falu volt, honnan a Perneszy család vette eredetét." Csánki Dezső 1894-ben megjelent kötetében szerepel „1321-ben Forum ville Pernyz" és 1332-34-ben már egyházáról is tudunk. Tehát Pernesz település 1321-ben, míg a szomszédos Ádánd 1356-ban ugyancsak heti vásártartási joggal rendelkezett. 1323-ban Pernesz (Pernez) villa, azaz a falu egyik fele még lakatlan is volt (Borsa 1992.13. 22. reg.)

A Pernesz név eredetével kapcsolatban annyi deríthető ki, hogy a több helyen malommal, rév és csónak átkelőhellyel rendelkező folyócska kaphatta a szláv eredetű Pernesz, ma Pernec vagy Pörnec nevet. A Miklósi mai határában megtalálható nagyobb középkori Perneci (Pernesz) települések pedig a folyócskáról vették a Pernesz elnevezésüket. A ma is meglévő két településhely, a helynevükben szereplő Belső és Külső-Pernec (Pörnec) az egykor (a 13-14. században?) megkettőződött Pernesz település, valószínűleg az Alsóés Felső-Pernesszé átalakult falu helyét jelölheti. (3. ábra)

Megállapíthatjuk azt is, hogy ez a Pernesz (7. ábra) a források szerint 13. század végétől, de a 14. századtól biztosan a Perneszy család birtoka. A Perneszyek az ugyancsak ősinek (13-14. századi) másik birtokáról, Osztopánról csak az előnevüket kapták. Családnevűket viszont az említett ősi birtokukról, Perneszről vették. Ez az ősi, talán legrégebbi birtokközpont helyeződhetett át a 13. század táján Osztopánba. Valószínűleg azért is, mert több ottani birtokkal együtt 1428 körül Osz-topáni Bálint és fiai birtokai: Kápolnás-Kapoly, Zics és Pamuk, Geszti és mások is végleg már a Perneszy családként szereplők tulajdonába kerültek. (6-7. ábra)

1417-től ez a család Rinyaújnép megszerzésével egy Babócsa környéki harmadik Perneszy uradalomnak teremtette meg a lehetőségét, amely azonban (ahogy az a későbbiekből kiderül) nemcsak, mint lehetőség létezik.

Egy tudatos, de igazán az 1417-tel kezdődő családi birtokszerzési tevékenységet figyelhetünk meg ezután a Perneszy család részéről, amely a 15. század közepére hozza meg a család számára az igazi gazdagságot és a nagyon sikeres politikai karrierjükkel együtt a felemelkedésüket.

 

V. Az Osztopáni Perneszy család 15. századi története

 

1. Osztopáni Perneszy Pál a „nagy birtokteremtő".

A Somogy vármegyei monográfiában is szerepel az, hogy „Osztopáni Perneszi Pál mester, a család egyik legkiválóbb tagja, 1429-ben Zsigmond király allovászmestere, 1447-ben macsói albán, majd 1449-1460-ig alnádor; 1439-ben Alberttől címeres levelet nyer a maga, testvére Pető és unokatestvérei György fia Mihály és István nevére. Osztályos rokonaival 1448-ban birtokos lesz Mérőn, Tokajon, Szennán, Szomajomban, Kalocsafalván, Kiskarán és Bárdon is." (7. ábra) Ekkor kapta meg a Perneszy rokonság a fiú utód nélkül meghalt Ozorai Pípó birtokait.

Kubinyi András történész A kaposújvári uradalom és a Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájában című tanulmányában világosan leírta az Osztopáni Perneszyek, köztük Osztopáni Perneszy Pál ekkortájt játszott szerepét. Kubinyi szerint: „Az 1460-as években léphettek át a bárói méltóságot többé nem viselő Garai család familiáriusai közül többen Újlaki famíliájába. A legjelentékenyebb a Somogy megyei Osztopáni Perneszi Pál volt köztük. Eredetileg a királyi kúria jegyzője, majd 1444-ben somogyi szolgabíró, 1447-ben választott bíró, végül 1448-ban Garai László nádor alnádorának nevezi ki. Még 1460-ban is a nádor árvájának, Garai Jóbnak a tiszttartója. 1464-65-ben azonban már Újlaki szlavóniai vicebánja. 1470 előtt halt meg..." Kutatásaink szerint egy 1470 májusában kelt oklevél már néhainak említi, az 1469 januárban még élőként szereplő Pál egregius-t.

Ez a jól képzett, jogtudó értelmiségi, aki előbb királyi kúriai jegyző és megyei szolgabíró, majd királyi választott bíró volt, igazán nagy karriert futott be. Osztopáni Perneszy Pál magasra ívelő karrierjének csúcsa az ország főméltóságai közé tartozó vicebáni és alnádori tisztig történő emelkedése lett. Osztopáni Perneszy Pál (akit időnként csak Osztopáni Pálnak hívnak!) előbb Zsigmond királynak, majd az ország leghatalmasabb két bárójának: Újlaki Miklósnak és Garai Lászlónak hűséges belső embereként szerezte meg ezeket a köznemes számára nehezen elérhető nagyon jelentős hivatalokat. Tudjuk, hogy a macsói bán joghatósága alá általában legalább hat-hét olyan dél-Magyarországi megye tartozott, amelyek az ország legnépesebb és leggazdagabb megyéi voltak. Ilyenformán nemcsak a tartomány kormányzójának számító bán, azaz Újlaki Miklós, de helyettese, az úgynevezett vicebán, jelen esetben Pál mester is nagy tekintélynek örvendhetett. Újlaki bán társa a királyné (Zsigmond leánya, I. Albert felesége) elsőfokú unokatestvére, Ciliéi Anna fia, Garai László volt. Ennek ellenére 1440-től Újlaki már I. Ulászló király egyik fontos támasza lett. Jó politikai érzékkel még időben sikerült kiszorítani a macsói bánságból az ottani tisztségben társát, a Habsburg-párti Garai Lászlót (, illetőleg sógorát, Kórógyi Jánost is.)

Újlaki Miklós a királytól 1444-ben megkapta Somogy megye ispánsá-gát is, ahol társispánként egy másik báró állt mellette. Az 1441-től már Hunyadi Jánossal együtt erdélyi vajdaként is működő Újlaki társával együtt nemcsak főkapitány, hanem az ország legtekintélyesebb főura is volt. Ugyanakkor bizonyítható az is, hogy Újlaki Miklós számára Somogy megyének és ezen belül a kaposújvári uradalomnak központi jelentősége volt. Kérdezhetjük joggal azt is, hogy miért? Azért, mert Újlaki somogyi birtokainak száma jóval kevesebb volt, mint a Somogyban fő birtokos Marczaly báróké. Éppen ezért tudta, hogy az igazi hatalmát csak a Somogyban birtokos és Újlaki szolgálatában álló 16 családon keresztül érvényesítheti. Az Anthimi, Dancs (Szerdahelyi), Disznósi, Dombai (Kastélyosdombói), Emőkéi, Himfi, Huszár, Somogyi, Szentgyörgyi Vince, Szerdahelyi (Ders-ág), Szerecsen, Térjék, Török, Viszlai, Zopa és természetesen a Perneszy családok alkották Újlaki somogyi familiáriusi körét. Ráadásul közülük kilenc családnak, így a Perneszyeknek is, Somogyban voltak a jelentősebb birtokaik, sőt ugyancsak itt voltak a birtokközpontjaik, a váraik is.

Az Újlakit szolgáló somogyi közés középnemesek közül az Osztopáni Perneszy családnak már a 15. század közepén Somogyban lévő négy nagyobb birtokközpontja körül már a négy uradalma is létezett. (7. ábra)

 

2. Az Osztopáni Perneszy család 75. századi somogyi uradalmai

Az előző fejezetekből már kiderült, hogy a család Árpád-kori birtokai és a korai központok Osztopán és Pernesz környékére lokalizálhatok. (7. ábra)

A korábban már általunk jelzett első, az 1273-ban a család ősének, Péternek történt osztopáni birtokadományozás után az 1417-es év az első igazán biztos a Perneszyek számára történt osztopáni birtokadományozási dátum.

1417-ből szerepel ugyancsak a perneszi (Kis-Koppány és Pernesz pataki) birtokra szóló Zsigmond királyi adomány, amely azonban már újraadományozás. Ekkortól ismerjük a Dráva közelében lévő Rinyaújnép Perneszy birtoklását, sőt a közelben lévő belcsai (Bölcső) birtokukat is.

1428-as adat szerint már Osztopán közelében (Osztopáni Bálint és fiainak birtokával) Pamukon bővül a megyében centrális, azaz központi helyen fekvő Perneszy uradalom. 1445-ben az ide szomszédos Edde, majd 1456-ban a mai Somogyjádhoz tartozó Kisalbert falu (ma puszta!) is hozzájuk került. 1456-tól ismerjük a Perneszyek zimányi és a kisasszondi birtoklását, majd a család 15. század közepi mernyei zálogbirtoklását. (7. ábra)

1448 is nagyon fontos dátum a Perneszy család birtoktörténetében. Ekkor kapják meg a Mérey család névadó birtokközpontjának számító Mérőben (Kaposmérő), illetőleg a szomszédságában (ma részben a területén) lévő Tokajnak, Szennának, Szomajomnak (ma Kaposfő) és Bárdnak (ma Bárdudvarnok) birtokrészeit. Osztopáni Perneszy Pál még a kaposfői préposttól is birtokokat vásárol. Talán egy családi kegyúri egyház vagy temetkezőhely kialakításának a lehetősége is felmerülhetett benne ezzel?

Jól látható, hogy éppen Perneszy Pál alnádorrá való kinevezésének az évében, 1448-ban jött létre az Osztopáni Perneszyek negyedik nagyobb, Kaposújvár közelében lévő uradalma. (Ekkor szerepel egy kalocsafalvi birtokgyarapodásuk is?) Ez az uradalom is tovább bővült 1456-ban a közeli kisasszondi birtokkal. (7. ábra)

A család előnevét adó osztopáni uradalom, mint azt láttuk, 1445-ben az eddei, 1456-ban a kisalberti, majd az 1494-ben a geszti birtokrészekkel is továbbbővült. (7. ábra)

A Perneszyek birtokai a család névadó települése: Pernesz mellett Kis-Kárán 1448-ban, Felső-Miklósiban 1460-ban, majd az Alsó-Ecseny-ben 1478-ban szerzett birtokrészekkel is gyarapodtak. (7. ábra)

A birtokgyarapodási évszámokból jól követhető a család, elsősorban a jogtudós Pálnak szóló először Zsigmond királyhoz (1417,1428) majd I. Alberthez (1439), Garai Lászlóhoz (1448), azután Hunyadi Jánoshoz és a vele szövetséges Újlaki Miklóshoz (1456) fűződő birtokadományok. A Perneszyek az Újlakiak (1460), majd a Báthoryak (1494) hűséges familiárisaként még további jelentős birtokokat szereznek Somogyban a 15. század folyamán. (7. ábra)

Ez a Pál mesterrel kialakított Újlaki szövetség hozta az igazán jelentős 15. századi gyarapodását a családnak. Az ország legjelentősebb főuraival és közvetve a királlyal kialakított rendkívüli „jó kapcsolataikat" Pál fiai is továbbápolták. Ezt bizonyítja Újlaki Miklós 1471. február 14-én kelt végrendeletének „megalkotási ceremóniája". Ennél a nagyhorderejű aktusnál, amely a raholcai várában történt, részt vettek ugyanis Újlaki bárói tanácsának tagjai. Ebben a 7 tagú tanácsban többek között Szentgyörgyi Vincze Tamás kaposújvári várnagy és Báti Bánfi István (azaz Dersfi István, Kaposújvár névleges társbirtokosa) mellett szerepelt Osztopáni Perneszy Pál alnádor idősebbik fia, Zsigmond is.

A nagyhatalmú országbíró, Újlaki Miklós végrendeletének végrehajtói is ez a héttagú „régenstanács" lett. Újlaki Miklós, a későbbi bosnyák király ugyanis őket bízta meg fiának, Újlaki Lőrincnek nagykorúságáig az ő halála után megvalósuló (1475) birtokkormányzati és kezelési joggal. Vagyis ők rendelkeztek a kiskorú Lőrinc helyett várai és egyéb fontos vagyoni részei felett.

A megbízatásuk súlyát is mutatja, hogy maga Mátyás király szerepelt, mint Újlaki Miklós Lőrinc nevű fiának a keresztapja, a végrendelet gondviselőjeként.

Könnyen elképzelhetjük, hogy Újlaki Miklós halála után is még legalább húsz esztendőig miként is tartozott a Perneszy család Somogy legmegbecsültebb, középnemesi birtokos rétegéhez.

 

V. Az Osztopáni Perneszy család 16. századi története.

 

1. Forrásadatok Osztopáni Perneszy Pál közvetlen leszármazottairól (A család 16. század eleji történetéhez)

Az előző fejezetekből kiderült, hogy a Perneszy család számára elsősorban a 15. század második évtizedeitől a 60-as évek közepéig működő Pál mester teremtette meg az igazi felemelkedést. Láttuk, hogy Pál idejében szerveződött újjá és jött létre Kaposvártól É-ra az osztopáni, majd tőle DNy-ra a mérői (Kaposmérő), a Somogy ÉK-i részében, a Tab és Törökkoppány közelében a pemeszi, míg a megye déli felében, Ba-bócsától É-ra a rinyaújnépi birtokközponttal összesen négy uradalom. (7. ábra)

Bemutattuk azt is, hogy a kor leghatalmasabb magyar főurainak: az Újlaki-Garai, majd az Újlaki Hunyadi ligának egyik legfontosabb somogyi embere volt Pál mester. Igaz, hogy a 15. század második felében már nem egyedül ő képviselte a családot. Borsa Iván anyagára (Ld. Mérey Levéltár) támaszkodva közölhetjük, hogy 1448-ban Perneszy Péter fia Pál egregius gyermekei közül László, István, Veronika és Krisztina is szerepeltek. 1453-ból Lászlóról, Istvánról, Zsigmondról és a hajadon Veronikáról tudunk. 1469-ben Pál fiai közül már csak Zsigmondot és Imrét említették. A hírneves Pált követte a szolgálatban az Újlakiak ugyancsak belső emberének, főtanácsosának számító idősebb fia, Zsigmond. Majd ebbe a főrangú körbe bekerült Pál fiatalabb fia, Imre is. Az utóbbi, amíg csak tehette, megmaradt a II. Ulászló királlyal szembenálló Újlakiak, Lőrinc herceg, illetőleg Mátyás fiának, Corvin János hercegnek a szolgálatában is.

A Marczaly család kihalása, 1487 után a megyében más főrangú család tett szert nagy közhatalomra. Ők voltak a II. Ulászló király híveként szereplő főrangú ecsedi Báthoryak. Éppen ezért a 16. század elején már az ecsedi Báthory család nyugat-dunántúli birtokait a babócsai birtokközpontjukból irányító Báthory György somogyi ispán és testvére, István nádor oldalán találjuk a két Perneszy testvért.

Az Országos Levéltárban szereplő 1504. július 11-én kelt oklevél szerint: II. Ulászló király 1504. május 21-én parancslevelet állított ki, amelyet a somogyi Szent Egyed monostorhoz küldött el intézkedésre... Pál szerzetes pap július 5-én a Báthory Györgynek és Istvánnak, valamint Oztopan-i Pernezy Imrének, a Báthoryak Babocha-i várnagyának..., valamint Pernezy Zsigmondnak... Somoghwar mezővárosában bemutatta, illetőleg kézbesítette... Báthory Istvánt és Perneszy Zsigmondot, csak többszöri próbálkozás után, sikerült csak otthonukban elérni.

Ebből az oklevélből megtudhattuk, hogy Osztopáni Perneszy Zsigmondnak Osztopánban volt az otthonának számító nemesi udvarháza. Vagyis hivatalosan ez számított somogyi rezidenciájának is, ahol őt a király megbízottjának utol kellett érnie a parancslevél átadásával.

Az oklevélből az is kiderül, hogy Perneszy Imre, mint babócsai várnagy és Zsigmond, mint alispán a Báthory család legbelső köréhez, familiáriusi csoportjához tartozott már a 16. század elején.

Éppen ezért tévesnek ítélhetjük meg Jankovich Bésán Dénes Babócsával kapcsolatban tett megjegyzését, miszerint: „1504-ben a környék urai, a Báthoriak perbe keverednek a második legnagyobb földbirtokosokkal, a Perneszyekkel."

Miért állíthatjuk ennek az ellenkezőjét? A Perneszy családnak ekkorra már az 1417-től birtokában lévő, Babócsához közeli rinyaújnépi birtokuknál sikerült megszereznie az ugyancsak a környéken található Könyöked, Somogyaracs birtokrészeket. Az 1515-ben zálogbirtokként megszerzett Felső-Pácoddal együtt itt egy Babócsa menti négy faluból álló jelentős Perneszy uradalom működött. Ennek létrejötte nem képzelhető el a szomszéd birtokos, a Báthory család „jóindulata" nélkül. Éppen ezért lehetetlennek tartjuk, hogy a babócsai legfontosabb nyugat-dunántúli Báthory rezidencia várát várnagyként irányító, valamint a Báthory György alispánjaként szereplő két Perneszy testvér: Imre és Zsigmond egyáltalán szembe mert volna szállni a hatalmas patrónusukkal, a karrierjüket egyengető Báthoryakkal. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nekik feltételezett birtokháború nem is állhatott az érdekükben. Éppen azért, mert a Perneszy család a 16. század különböző időszakaiban is nagyon jelentős birtokokkal, több esetben éppen a Báthoryak révén, tovább gyarapodhatott Somogy megyében. (8. ábra) 1515-1520 között Báthory György somogyi főispán alispánjaként szerepelt Perneszy Miklós, II. Lajos király tanácsosa.

 

2. A Perneszy család 16. századi birtokgyarapodása

Nyilvánvaló tehát, hogy az Osztopáni Perneszy Pál leszármazók: Zsigmond és Imre a 16. század elejétől már a Báthory család vazallus embereiként folytatták négy somogyi uradalmuk gyarapítását. 1506-ból való adat szerint a Tab környéki Pernesz birtokhoz csatolták Pösze falu (ma Ádánd) birtokrészeit. (8. ábra)

1512 a család számára az újabb nagy birtokgyarapodás esztendeje. Ekkor kapják meg Bálványos-Csege, Zala és, ami dolgozatunk szempontjából különösképpen fontos, a Tab melletti Kapoly birtokrészeit is. (8. ábra)

Ebből is nyilvánvalóan kitűnik, hogy ezek a birtokszerzések is elsősorban az ősi, a család névadó, a perneszi uradalmának gyarapítására történtek.

Ugyanakkor a Perneszyek a lehetőségük szerint tovább növelték a déli, a Dráva-menti birtokrészeket is, mert ugyanekkor (1512) a somogytarnócai és a somogyaracsi birtokokkal is gyarapodtak. (8. ábra)

A mohácsi vész idején, 1526-ban Jákó, majd 1530-ban is éppen a Báthoryak révén a Báthoryak régi birtokközpontjának számító Kereki birtokrészeit szerezték meg. (8. ábra)

Ebben a nagyon vészterhes, már a különböző pártharcokhoz tartozó időszakban, így Török Bálint somogyi „országlása" idején is, szereztek még további négy birtokot. Ezek közül Ádánd és Lulla részeit az ottani Perneszi uradalmukhoz, míg a Kisberény és Jaad-Alberthi (ma Somogyjád) birtokrészeit az osztopáni központi uradalmukhoz csatolták. (8. ábra)

Török Bálint az 1530-as években, nagyjából Báthory István és Báthory György halála (1530 táján) után gyakorlatilag átvette Somogy irányítását. Báthory András ekkor a keleti birtokrészei védelmével volt elfoglalva. Somogyban több esetben éppen Báthory András nevében Török Bálint lépett fel fegyveresen, így például a Báthory birtokokat megtámadó és elfoglaló Pekry Lajos ellen is.

A Perneszy család tagjai ebben a „birtokvédelemben és foglalásban" elsősorban a Báthoryak oldalán vettek részt. A velük és a nevükben is harcba szálló Pekry Lajos királyi lovaskapitánnyal együtt a Perneszyek is részt vállaltak a Batthyányak atádi birtokaiból való kiszorításban. Ilyenképpen a Báthoryak, a Perneszyek Barátiba, Ötvösbe, Kónyiba és Bolhás faluba, majd 1534-36-ban Pekry Lajos Atádra is „befészkelték" magukat. Ezért tudunk már 1525-ből Perneszy Pál és István (egregius) Euthwes-i (Ötvös, ma Otvöskónyi) várnagyáról, Bosnyák Bálintról és bolhási officiálisáról, Bertók Balázsról. Az utóbbiak Báthory György segesdi factorával, Kalmár Mihállyal is együtt szerepelnek a segesdi Báthory-birtok határához DNy-felé eső Szob határjárásánál.

8. ábra: Az Osztopáni Perneszy család középkori birtokai Somogy megyében
(M. Hrotkó Zsuzsanna rajza)

 

Ez a 16. század elejével kezdődő birtokfoglalási és terjeszkedési folyamat a Báthoryak és familiáriusaik részéről világosan követhető. 1515-ben a Báthory György ispán alispánjaként és rangos familiáriusaként (várnagy, provizor stb.) szereplő Perneszyek megszerzik a pácodi Kupavár környékét, Alsó-és Felső-Pácod faluval együtt.

Vagyis, a Segesden Nagyatádon keresztül futó útvonalak várai, erősségei: Segesd, Ötvös, Pácod, Babócsa mind a Báthory család, illetőleg familiáriusaik, így a Perneszyek irányítása alatt álltak.

Ez rendkívül fontos volt, mert 1555-1556-ban az ideiglenesen török kézre került babócsai birtokközpont helyett Segesd lett a Báthoryak somogyi uradalmi székhelye. Itt székelt a Báthoryak nevében 1556. július 7-e tájáig Osztopáni Perneszy Farkas a Báthory uradalmak főprefektusa, a „hadakkal is járó főgubernator".

 

3. Perneszy Zsigmond és Imre, valamint a leszármazottaik rövid családtörténete

Az előző fejezetben már szerepelt Zsigmond és Némái Kolozs Borbála nevű leánya házasságából született Ferencnek a fia, Farkas, a Báthory család birtokainak főprefektusa. Imre és Enyingi Török Ilona István nevű fiát is említettük már.

A pontos Perneszy családfát azonban nem könnyű a különböző, néha egymásnak is ellenmondó szakirodalmi vélemények miatt összeállítanunk. Nagy Iván például a 16. század elején élt Perneszy Miklósról is tud, „aki az 1518-ki bácsi országgyűlés által II. Lajos király mellé egyik tanácsosul rendeltetett." Ez a királyi tanácsosként is szereplő Perneszy Miklós valóban létező személy volt, hiszen a Borsa Iván által összeállított somogyi alispánok névsorában 1515 és 1520 között többször is említették.

Somogy vármegyei monográfia szerint: „Farkas Brodarics Klárával, Mátyás és Csébi Pogány Sára leányával, utóbb Kisserényi Serényi Gábor nejével, atyja Ferencnek és Andrásnak." Ez azt jelenti, hogy ennek a Farkasnak két házasságából három fia: Mátyás, Ferenc és egy András nevű is született.

Imre fia Istvánnak és feleségének, Rajki Annának házasságából Gábor nevű fia, majd Móriczheli Farkas Borbála nevű lányától István nevű fia, azaz két házasságából két fia: Gábor és István született.

Hóvári Ferenc történész szerint: „Perneszy Farkas az ötvenes években Báthori András főprefektusa volt, majd 1558-tól a királyi várrá lett Babócsa várkapitánya. Testvérei, István és Imre hol a Báthori, hol a Zrínyi Miklós szervitorok között tűnnek elénk... A Perneszy testvérek az ötvenes évek végén teljes egészében Zrínyi szervitorok lettek, ez elég volt ahhoz, hogy Zrínyi Miklóst a virtusáról híres Magyar Bálint ellen tüzeljék..." Az utóbbi viszont már azt írta Nádasdy Tamásnak: „Én reám nem Somogy vármegye panaszol, hanem akik az Dráván túl laknak, mint Tahy Ferenc és Perneszy András, akik az én árnyékomba nyugosznak."

Magyar Bálint ellenségei, a Perneszyek és Lengyel Gáspár fiai viszont úgy érezték, hogy Magyar Bálint őket minden vagyonukból kiforgatta. A két család ezért elhatározta, hogy Magyart a vármegye ítélőszéke elé állítják, ami meg is történt. Végül Somogy vármegye és a tóti Lengyel Gáspár fiainak panasza az országgyűlésig jutott el, ahol törvénycikkelyt (1563: 55.) hoztak Magyar Bálint ellen.

Kétségtelenül igaz az, hogy Magyar Bálint nagy előszeretettel hódol-tatta a Perneszy család birtokait is. Különösen azokat, amelyek Fonyód vonzáskörzetében, így Osztopán és környékén, valamint Északkelet-So-mogyban helyezkedtek el. Éppen ezért a család nevét adó Perneszre éppen úgy rátette a kezét, mint az előnevet adó Osztopánra. Ez vonatkozik a Perneszyek Kaposújvár melletti kaposmérői uradalmára, amelyet Dersffy Farkas és Allya Mátyás foglalt el. (8. ábra)

A 16. század elejétől Báthory György, majd András szervitorai közé tartozó Osztopáni Perneszyeknek a Somogy megyét ért első török támadás következtében ugyanis gyorsan menekülniük kellett. 1544-45-ben, majd 1555-től az Osztopán, Kaposmérő és a Pernesz környéki uradalmaik török kézbe, illetőleg Magyar Bálint és a már említett magyar várkapitányok kezébe kerültek. (8. ábra)

A Perneszy család tagjai többnyire Dél-Somogyba, így Csurgó és Babócsa, Segesd körzetébe húzódtak. Itt vettek részt, mint Zrínyi Miklós és Báthory András vitéz kapitányai a török ellenes harcokban.

A Perneszy család jeles tagjai által vívott csatákból két nevezetes törökellenes csatájáról maradt fenn leírás. Mindkettő Babócsa és Szigetvár körzetében lezajlott harcról szól. Az ezekben vitézkedő két várkapitány : Perneszy Egyed és Farkas hősiességéből mit sem von le az a tény, hogy a Babócsa körzetében lévő utolsónak megmaradt uradalmukat, a rinyaújnépi és környéke birtokait is megpróbálták megvédeni a gyakori török támadásoktól.

Perneszy Egyed csatáját a Somogy megyei monográfia így jegyezte fel: „Szigetvár kapitányának Dersfi Farkasnak váratlan elhunyta hírére a török Szigetvár ellen támadt. 1554. augusztus havában Pécsett öt bég gyűlt össze, 14 ágyúval. Tervük az volt, hogy Babócsát, Berzencét beveszik és azután Szigetvár alá szállanak. A szigetvári őrség azonban értesülvén e támadásról, Perneszy Egyed vicekapitány vezérlete alatt feltartóztatta a török hadat. Hogy ez az összeütközés hol történt, az nem állapítható meg; a küzdelem azonban a szigetvári őrség vereségével végződött.

A szigetváriak közül 11-en estek el, közöttük volt Perneszy is, aki a megfutamodott had ott is hagyott a csatatéren. Az elesett Perneszy holttestét a törökök megtalálván, fejét vették. A szigeti őrség értesülvén a történtekről, Zalai Miklós vezérlete alatt augusztus 10-én megtámadta a törököket, hogy Perneszy holttestét megszerezze és eltemesse; de ez a támadás is eredménytelen maradt. Ekkor az időközben szigetvári parancsnokká kinevezett Kerecsényi László is igyekezett megszerezni a holttestet és saját hadával vonult a török ellen. Terve sikerült, a holttestet visszaszerezte és nagy gyászpompával vitette Szigetvárra, ahol eltemette."

A másik ütközet pedig úgy történt, hogy „1562. márciusában Zrínyi Miklós arról értesült, hogy Arszlán pozsegai bég a Dráva mellett fekvő Szent-György és Monoszló községekben erődítményeket akar emelni. Ha a török ezeket az erődítményeket fel tudja építeni, akkor elzárhatja a Dráva átjáróit s ezzel azután megakadályozhatja, hogy a Dráván-túli községek Szigetvárra adózzanak. Elhatározta tehát, hogy a Dráva-parti erődítmények felépítését megakadályozza.

Tervének keresztülvitelére először is Tahy Ferenccel lépett érintkezésbe, majd Perneszy Farkas babócsai várparancsnoknak meghagyta, hogy hozza magával hadait és a tarackokat, úgy szintén a szenyéri őrséget, melyet Zrínyi vitézségéért különösen kedvelt. Gyülekezési helyül Szent-Mártont (Vaska-Szentmárton, ma Felsőszentmárton) jelölte ki. Felhívására március végén a Dráva-menti Szent-Mártonnál összesen ezer lovas és kétezer gyalogos gyűlt össze és Szenyérből 500-an jöttek el.

Az átkelés a mai Felsőszentmárton alatt történt. Az átkelés után a had három részre oszlott. Közepét Tahy Ferenc vezette, kinek Zrínyi a Czifra nevű lovát adta kölcsön. A jobbszárny Zrínyi, a bal Perneszy Farkas vezérlete alatt állott.

A monoszlói hadivállalat fényes sikerrel járt. A magyar hadak szétdúlták az építkezés alatt álló várakat..."

Ezek a sikeres török elleni Perneszy haditettek Szigetvár 1566-ban történt elfoglalásával megszűntek.

A Perneszyek 1566 utáni családtörténete az 2005-ben megjelent Magyar Kálmán Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című kötet szerint, az Osztopán címszónál a következőképpen szerepel: „A Perneszy Farkas-ág, így Farkas fia István alispán áttelepedett 1566 után Erdélybe. A másik Perneszy, András 1564-ben személynöki ítélőmester, 1581-1587 között felsőlendvai főkapitány volt. András fia, János 1577-ben Kiskomáromban katonáskodott, majd 1581-ben kanizsai lovaskapitány és 1596-ban Zala vármegye alispánja lett. Ekkor a Perneszyek még Zalalövő birtokosaiként is feltűnnek."

Részletesebben tárgyalva a kérdést viszont az is kiderült, hogy Imre fia István (aki a megyei monográfia szerint 1566-ban a babócsai vár kapitánya !) fia ugyancsak István, aki előbb Somogy megye alispánja, majd 1562-ben királyi adórovó. Ez az adórovó Perneszy István telepedett át Erdélybe. Ő lett Somlyai Báthory Kristóf erdélyi vajda várhegyi várnagya is. Ez a Perneszy-ág Erdélyben is virágzott egészen a 17. század végéig, majd leányágon a 18. század első feléig.

Az országos tisztséget betöltő (személynöki ítélőmester, országgyűlés által kiküldött határbiztos stb.) és a felsőlendvai főkapitányként szereplő András leszármazottait a 17. században is, elsősorban Zala megyében említik.

Több mint érdekes, hogy a Somogy megyétől távolabb élő, az úgynevezett zalai Perneszyek 1583-ban még továbbgyarapítják a Somogy megye ÉK-i, azaz Tab környéki részén lévő birtokaikat. Ekkor kapják meg a Perneszy család tagjai ugyanis a török hódoltsági területen lévő Nágocs melletti Kovászna birtokot is. (8. ábra)

 

VI. Az Osztopáni Perneszy család története a 17-18. században

 

1. Az Osztopáni Perneszy család a 77-18. században

Az előző fejezetekben jól követhettük, hogy a Zala megyébe került és országos rangot is viselő Perneszy András, valamint az István révén Erdélybe jutott Perneszy leszármazottak szerepelnek tovább a 17-18. században.

András fia János, a komárvárosi katona, majd 1581-ben kanizsai lovaskapitány lett 1596-ban Zala vármegye alispánja. János fia Ferenc 1623-1647 között Zala és Somogy vármegyék alispánja, akinek János és István nevű fiai voltak. János Alsólindva és Nempti főkapitánya 1674-ben ugyancsak Zala és Somogy vármegyék alispáni tisztét viselte. Ennek a Jánosnak Zsigmond nevű fia lett a pozsonyi kamara futára. Ez volt az (ma úgy mondanánk, hogy nagy balek!), aki az atyja által elidegenített javak visszaszerzésének jogát 1694-ben atyja István nevű testvére lányának (Anna-Juliának) első férjére, Tallián Gergelyre ruházta át. Ez a 102 évet megélt Zsigmond utóbb, Tallián Gergely fiának, Tallián Ádámnak 200 forintért még a birtokjogi iratokat is átadta. Ezek az iratok végül aszabási kastélyba kerültek, de az 1944-45-ös „harcok következtében" valószínűleg meg is semmisültek. A Somogy vármegyei monográfia szerint a millennium táján még Szabáson voltak. A Szabás község címszava alatt ugyanis az szerepel, hogy „a régi kúriában őrzik a Perneszi, Tallián és az ezekkel osztályos családok gazdag levéltárát."

Perneszy Zsigmond az iratok átadásával, valamint a birtokai maradékainak eladásával nemcsak magát, hanem utódait gyakorlatilag teljesen vagyontalanná tette. Nem véletlen, hogy az ő József nevű unokája már, mint egy fűtőmester, teljes szegénységben halt meg.

Végül is Perneszy Zsigmond János fiától való József unokájával halt ki férfiágon a Perneszyek nemes családja. Leányágon viszont folytatódott a Perneszyek családi vonala Ferenc fia István leszármazottain keresztül.

Ferenc fia János testvére, István 1651 -1671 között a lövői (Zalalövő) végvár főkapitánya volt. Külön érdekes, hogy 1660-ban a Szigetvár környéki Csertő is az ő és testvére tulajdonában szerepelt.

István fia Ferenc 1675-1683 között szintén a lövői főkapitányi tisztet viselte. Az ő vagyonrésze szállott nővéreire: Anna-Juliannára, Zsófiára és Jusztinára. Ezen a leányági vonalon öröklődött tovább Anna-Julianna révén a Perneszy vagyon, ami aztán főképpen a Tallián, részben a Babócsay, Csapody és a Vukovics családok örökségében szerepelt tovább egészen a múlt századig.

Az erdélyi ág is a 18. századtól csak leányágon származott tovább. Csupán emlékeztetőül írunk újra arról a Perneszy Istvánról, aki Erdélybe vitte át a Perneszy család másik vonalát. Perneszy István Somlyai Báthory Kristóf várhegyi várnagya még 1584-ben is. Az egyik itteni Perneszy leszármazott 1589-ben Udvarhely széki főkapitány. Tudunk az idősebb Perneszy Gáborról is, akit 1607-ben a kolozsvári gyűlésen az erdélyi rendek megbélyegeztek. Később ez a Gábor Bethlen Gábor ellen harcolt és Huszt várának ostromát is rábízták. Ifjabb Perneszy Gábornak leányai: Borbála és Mária születtek, akikről 1709-10-ből vannak adataink.

Perneszy Erzsébeten kívül (1630) szerepel a több könyv kiadásáról ismert, tudós Perneszy Zsigmond, aki vallásos emberként Avenarius imáit fordította magyarra. Jeles ember volt, mert 1686-ban az erdélyi fejedelem egyik követeként szerepelt a bécsi udvarral kötött szerződésnél.

 

2. A Perneszyek 17-18. századi birtokainak adattára (Egy rövid összesítés alapján)

A könnyebb áttekinthetőség miatt kataszteri és ABC sorrendben közöljük a Perneszy uradalmak általunk összegyűjtött birtokainak adatait, valamint a birtokokkal kapcsolatban bekövetkezett változásokat egy adattárban.

Adánd: 1536-ban Perneszy Imre tulajdonát említik.

1665-ben Perneszy János eladta itteni birtokrészeit Salomvári Jánosnak, majd 1669-ben vizeki Tallián Gergelynek.

1695-ben Perneszy János fia Zsigmond és Perneszy István idősebbik leánya: Perneszy Anna Julianna a birtokos.

1726-1733 között még a Perneszyeké, majd Tallián János alispáné.

 

(Ádánd) Pösze: 1506-ban Perneszy Imre tulajdonát említik.

1703-ban, mint puszta a Perneszy család tulajdonában.

 

Bálványos: 1512-ben Perneszy Imre tulajdonát említik.

1536-ban Perneszy Egyed, Imre és özv. Perneszy Istvánné a birtokos.

1635-45. Perneszy Ferenc tulajdonát említik.

1665-ben Perneszy János Szabó Jánosnak adta el részeit.

1695-ben Perneszy János fia Zsigmond és Perneszy István legidősebb leánya: Anna-Julianna a birtokos.

 

A továbbiakban a Perneszy jelölése P-vel egyszerűsítve is történik!

(Bálványos) Csege: 1512-ben P. Imre tulajdonát említik.

1665-ben P. János Szabó Jánosnak adta el részeit.

1726-1733 között a Perneszyeké.

 

Bárd (Udvarnok): 1448-tól Osztopáni P. család tulajdona.

1496-ban Kwsthosbardy-ként P. családé.

1526-ban II. Lajos király P. Ferencnek és testvéreinek: Péternek és Balázsnak adja bizonyos részeit.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna Julianna a tulajdonos.

1726-1733 között még a Perneszy családé.

 

Bolhás: 1512-ben P. Imre és fiai: Miklós, Pál és István részei szerepelnek.

1536-ban P. Imre, Egyed és István özvegye részei szerepelnek.

1550-ben P. Egyed és Ferenc tulajdona szerepel.

1577-ben P. András kapott rá adományt I. Rudolf királytól.

1598-1599-ben P. András részeit említik.

1612: P. György és testvére: János fiai részei szerepelnek.

1660-ban P. István Kanizsai Miklósnak adta el részeit.

1695-ben P. Zsigmond és Anna Julianna tulajdonában.

1726-1733-ban Perneszyeké, majd utána aTallián családé.

 

Ecseny: 1478-ban a Perneszy család Kéri Benedek és Dénes birtokrészeit zálogba vették.

1536-ban P. Egyed és Ferenc a részbirtokosok.

1598-99-ben P. András részeit említik.

1733-ban is a Perneszyeké.

 

Edde: 1445-ben Tapsonyi Miklós itteni részeit P. Pál vette meg.

Geszti (Somogygeszti): 1494-ben Bakó András itteni birtokait P. Zsigmond és Imre vette meg.

1504-ben Torvaj István özvegye, Erzsébet adott el részéket P. Zsigmondnak és Imrének.

1536-ban P. Imre, Egyed és István özvegye birtoka.

1695-ben P. Zsigmond részét P. Anna-Juliannának adta el.

1715-ben P. Anna-Juliannáé.

 

Jákó: 1526-ban P. Ferenc és testvérei: Péter és Balázs részei szerepelnek.

1536-ban P. János részei,

1550-ben P. Ferenc részei,

1598-99-ben P. András részei szerepelnek.

1672-ben P. János részeit Csepely Györgynek adta el.

1678-ban P. Ferenc részeit özv. Csepely Györgyné sz. Lábody Katalin vette meg.

1695-ben P. Zsigmond és Anna-Julianna birtokos.

1726-1733-ban a fele a Perneszyeké.

 

Kapoly (Kápolnás-Kapoly és Egyházas-Kapoly):

1512-ben Kápolnás-Kapolyt P. Pál fia Imre kapta meg.

1536-ban Kápolnás-Kapolyt P. Egyed, Imre és István özvegye birtokolta.

1536-ban Egyházas-Kapoly P. Imre tulajdona.

1557-ben mindkét Kapoly a Perneszy nemeseké.

1577-ben P. András részei szerepelnek.

1583-ban Kápolnás-Kapoly P. Andrásé.

1660-ban Mindkét Kapoly a Perneszyeké.

1665-ben P. János a Kis-Kapolyban lévő részeit Szabó Jánosnak adta el

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna tulajdonában.

1733-ban fele része a Perneszyeké.

 

Kaposmérő/TOKAJ: 1448-ban a Perneszy család birtoka.

1550-ben P. Ferenc részei.

1665-ben P. János részeit Csepely György vette meg.

1695-ben P. Zsigmondé.

 

Kaposmérő/Mére: 1448-ban Osztopáni P. Pál birtoka.

1449-ben a Perneszyek Mérey László itteni birtokaira tartanak jogot.

1453-ban V. László király Osztopáni P. Pál alnádornak adománylevelet ad ki rá.

1490-ben néhai Mérey Virágos János itteni birtokait P. Imre és mások nyerik.

1526-ban egy részét P. Ferenc és testvérei: Péter és Balázs bírják.

1536-ban Mérey Mihály és Perneszy Ferenc a birtokosa

1550-ben Mérey Mihály részeit említik.

1560-ban P. Farkas részei szerepelnek.

1598-99-ben P. András tulajdona szerepel.

1612-ben P. György és P. János fiai: István, Ferenc és Pál a tulajdonosok.

1669-ben P. János Csepely Györgynek adta el részeit.

1678-ban P. Ferenc birtokrészeit Csepely György özvegye vette meg.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a birtokosok.

 

Kereki: 1530-ban Báthory András itteni birtokait P. Ferencnek adta el.

1564-ben P. Farkas részei szerepelnek.

1564-ben P. András részeiről tudunk.

1665-ben puszta és P. János részeiről tudunk.

1695-ben P. Zsigmond itteni részeit Babócsay Ferencné P. Anna-Juliannának adta el.

1710-1733. között a Perneszyeké.

 

Kisasszond: 1456-ban Perneszy Pál alnádor tulajdona.

 

Kisberény: Az 1536. évi adójegyzék szerint a két Kisberény közül az egyik P. Egyed és özv. P. Istvánné tulajdona.

 

Mernye: A 15. század közepén zálogban a Perneszyeké.

 

Miklósi: 1455-ben Felső-Miklósi fele Osztopáni Perneszy Pál tulajdona.

1460-ban Osztopáni P. Pál tulajdona.

1536-ban Felső-Miklósi P. Egyed, Farkas és Imre tulajdona.

1560-ban P. Ferenc fia Farkas részei szerepelnek.

1598-99-ben P. András birtokrészeiről tudunk.

1665-ben P. János Szabó Jánosnak adta el a részeit.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a birtokos.

 

Miklósi/PERNESZ (ma Pernesz-Puszta helyén Belső-Külső-Pernec)

1417-ben az Osztopáni Perneszy család Zsigmond királytól új adományt kap rá.

1577-ben Perneszy András újra királyi adományt kap rá.

1573-74 után puszta, a Perneszyek tulajdonában.

 

Nágocs és Miklósi között/KOVÁSZNA falu

1583-ban Perneszy András tulajdonában szerepel.

 

OSZTOPÁN:

1417-ben az Osztopáni Perneszy család tulajdona

1478-ban P. Pál és fiai: Zsigmond és Imre a tulajdonosai.

1512-ben P. Imre fiai: Miklós, Pál és István részei szerepelnek.

1536-ban P. Imre, Egyed és P. István özvegye részei szerepelnek.

1660-ban a Perneszy család tulajdona.

1715-ben Babócsay Ferencné P. Anna-Julianna tulajdona a Perneszi -Osztopán

1726-ban és 1733-ban P. család is tulajdonos.

1757-ben még a település fele része a Perneszy családé.

 

Pamuk: 1428-ban Osztopáni Bálint és fiai itteni részeit Zsigmond királytól a Perneszy család kapta meg.

1478-ban Osztopáni Perneszy Pál fiai: Zsigmond és Imre tulajdona.

 

RINYAÚJNÉP: 1417-ben az Osztopáni P. család a tulajdonos

1526-ban P. Ferenc, Péter és Balázs részeiről tudunk.

1536-1550 között P. Ferenc részei,

1550-ben Ferenc fia Farkas, 1660-ban P. Ferenc fia Farkas, majd

1577-ben P. András részei szerepelnek.

1612-ben P. Györgyé és néhai János fiaié.

1660-ban a Perneszy család tulajdonában.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna tulajdonában.

 

Somogy/Aracs: 1512-ben P. Imre és fiai: Miklós, Pál és István,

1526-ban P. Ferenc és testvérei: Péter és Balázs,

1536-ban P. Ferenc,

1566-ban P. Farkas,

1577-ben P. András és fiainak,

1598-99-ben P. András részei,

1612-ben P. György és testvérének: Jánosnak fiai részei szerepeltek.

1678-ban P. Ferenc részeit özv. Csepely Györgynének adta el.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a tulajdonosa.

 

Somogyacsa: 1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna tulajdona.

 

Somogyjád/Jaad-Alberthi: 1536-ban P. Egyed és Imre a tulajdonos.

1550-ben P. Egyed, 1577-ben és 1598-99-ben P. András tulajdona.

1635-ben Gersei Pethő Lászlónál zálogban, 1672-ben P. János a részeit Csepelyi Györgynek adta el részeit, 1678-ban P. Ferenc Csepelyi György özvegyének adta el részeit.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a tulaj Somogytarnócza:

1512-ben P. Imre és fiai: Miklós, Pál és István a tulajdonosa.

1526-ban P. Ferenc és testvérei: Péter és Balázs,

1560-ban P. Farkas részeit említik.

 

Szenna: 1448-ban az Osztopáni Perneszy Pál kapta.

1450-ben is Pál tulajdonában szerepelt.

1526-ban P. Ferenc és testvérei: Péter és Balázs, 1536-ban P. Ferenc,

1550-ben P. Pál, 1560-ban P. Farkas, 1598-ban P. András,

1612-ben P. György és János fiai: Ferenc, István és Pál.

1669-ben P. János részei szerepeltek.

1678-ban P. Ferenc részeit Csepely György özvegye vette meg.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a birtokos.

 

Szomajom (ma Kaposfő): 1448-ban az Osztopáni Perneszyek kapták.

1453-ban P. Pál alnádor birtoka.

1490-ben P. Imre részeit említik.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a birtokos.

1452-53-ban Perneszy Pál vett telkeket a kaposfői (szentbenedeki)

préposttól.

 

Lulla: 1536-ban P. Egyed, Imre és István özvegyének tulajdonában.

1557-ben mindkét falu a Perneszy nemeseké.

1577-ben Lullát P. András és fiai birtokolják.

 

Somogyjád (Kisalbert-puszta, a középkorban Alsó-és Felső-Alberti):

1456-ban az Osztopáni Perneszyeké.

1726-1733. között is a Perneszyeké.

 

Zala: 1512-ben Perneszy Imre tulajdona.

1526-ban P. Ferenc és fiainak: Péternek és Balázsnak a részeiről tudunk.

1536-ban P. Egyed, Imre, István özvegye és Ferenc a birtokosa.

1560-ban P. Ferenc fia Farkas a tulajdonos.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a birtokosa.

 

Zala/Szőllőspuszta: 1577-ben P. András és fiai a tulajdonosok.

 

Zimány (Tolna megye): 1456-ban Osztopáni Pál tulajdona.

1695-ben P. Zsigmond és P. Anna-Julianna a tulajdonos.

 

Összességében az eddigi kutatásaink alapján 33 somogyi településen találtunk a középkorban Perneszy (rövidítéssel: P) kézben lévő különböző birtokrészeket.

 

3. A 17-18. századi Perneszy birtokadatok rövid értékelése

A Perneszy család 17-18. századi somogyi birtokügyeivel kapcsolatban több (legalább féltucatnyi) következtetést is levonhatunk.

A/ Tizenegy település esetében ez a birtoklás nem érte meg a 17-18. századi (vagyis a török kivonulása!) utáni állapotot. Például Edde (1445), Kisasszond (1456), Kisberény (1536), Mernye (15. század), Miklósi/Pernesz (1417-1573-74), Nágocs/Kovászna (1583), Pamuk (1428-1478), Somogytarnócza (1512-1560), Szomajom/Kaposfő/Szentbenedek (1452-53), Lulla (1536-1577), Zala/Szőllős (1577) esetében, ahol 15-16. századi szórványos adatok utalnak csak a Perneszyeknek a középkor bizonyos időszakokban történő birtoklásaira.

B/ Egy esetben (Somogyacsa) minden -eddig ismeretlenelőzmény nélkül szerepel 1695-ben Perneszy Zsigmond és Perneszy Anna-Julianna késői birtoklása.

C/ Egy esetben (Kaposmérő/Tokaj) csak Perneszy Zsigmond, míg egy másik esetben (Osztopán) csak Perneszy Anna-Julianna 1695-ös birtoklását ismerjük. A két Perneszy leszármazási ágból csupán az egyik-egyik birtokos.

D/ Két eddig ismert (Edde, Kereki) esetben 1695-ben Perneszy Zsigmond ottani részeit a másik ág leszármazottja, Perneszy Anna-Julianna vásárolta meg.

E/ Perneszy Zsigmond atyja, János 1665-1672 között nyolc birtoka részeit adta el.

1665-ben Ádánd (Pemeszi uradalma)

1665-ben Bálványos, Bálványos/Csege, Miklósi, Kapoly (Pemeszi uradalma)

1665-ben Kaposmérő/Tókaj (Mérei uradalom)

1669-ben Kaposmérő/Mére (Mérei uradalom)

1669-ben Ádánd (Perneszy uradalom)

1672-ben Jákó (Mérei uradalom)

1672-ben Somogyjád/Jaad-Alberthi (Osztopáni uradalom)

A Tab és Kapoly környéki (Perneszy uradalom) Perneszy János birtokrészeket Szabó János, Salomvári (?), Tallián Gergely (Később Perneszy Anna-Julianna első férje!), míg a Kaposmérői uradalomhoz tartozó Perneszy János birtokokat Csepely György vette meg.

F/ János testvére, a másik ágat képviselő Ferenc 1678-ban négy (Kapos-mérő/Mére, Szenna, Jákó) (Kaposmérei uradalom) és Somogyjád/ Jaad-Alberthi) (Osztopáni uradalom) településen lévő birtokrészeit adta el. Egy rendkívül tudatos birtokgyarapító család: a Csepelyek (Ebben az esetben özvegy Csepely Györgyné) vették meg ezeket a birtokokat.

Közismert, hogy Perneszy János Zalában élt, majd fia Zsigmond és leszármazói távol Somogytól, többnyire Pozsonyban maradtak, vagyis soha nem költöztek vissza végleg Somogyba. Velük szemben a másik ág képviselői: az előbb Tallián Gergelyné, majd Babócsay Ferencné született Perneszy Julianna somogyi birtokosok voltak. Éppen ezért szerepelt Somogyban, például Osztopán esetében is, még a 18. század közepén birtoklásuk.

Azt is meg kell állapítanunk, hogy azzal, hogy Zsigmond némi pénzért lemondott az atyja által eladott birtokrészek visszavásárlási jogáról és ezzel részéről nem birtokgyarapítás, hanem a birtokrészeinek lassú elkótyavetyélésére került sor. A Tallián család Tallián Gergely, majd fia Tallián Ádám révén tudatos birtokszerzési politikát folytatott. Jól látható ez a törekvés részükről, amikor már 1669-ben a másik ág, János ádándi birtokrészeiből vásárolt. Többek között ezért a következetlen, a birtokaikat elherdáló birtokpolitikájuk miatt is jutottak János leszármazói a nincstelen (nemtelenek!) közé. Szemben testvére ágával, akiknél a Perneszy javak, például a Tallián család kezében egészen a 20. század közepéig koncentrálódtak.

Végső soron azt is megállapíthatjuk, hogy a Perneszy család birtokai a 17. században már nem gyarapodtak tovább, hanem az 1665-1678-as évek közötti birtokeladások révén gyors fogyásnak indultak. Ez az eladási folyamat csupán Ferenc és leányági leszármazói, főképpen Babócsay Ferencné Perneszy Anna-Julianna és a vele rokon Tallián család józan birtokpolitikája révén állt meg.

Ez alapján maradt meg és működött tovább sikerrel a 18. század első felében a Perneszyek osztopáni, s részben a Tab környéki (régi Perneszi) uradalma.

 

VII. Összegzés

Tanulmányunkban a rendelkezésünkre álló terjedelemben megkíséreltük összegezni az Osztopáni Perneszy család középkori történetét és Somogy megyei uradalmaik kialakulását, valamint azok sorsát.

A Perneszyekkel kapcsolatban napjainkra mind a családi, mind a birtoktörténeti összegzések csak részletekben, egy-egy korszak vagy csupán esemény vonatkozásában készültek. Birtokaik száma is többször hiányosan, inkább becsültén szerepeltek. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című 1894-ben megjelent Somogy kötetében azt írta, hogy a Pernesziek szintén a Dráva, de ezenkívül a Kapós folyó mentén és Pernesz helység környékén is időnként vagy 9, 22 birtokkal rendelkeztek..." Ezért találhattuk hiányosnak Nagy Ivánnak és a Somogy megye monográfiájának a Perneszyekről szóló anyagát is. Mindkettőből először az egymásnak is ellenmondó szövegeket kíséreltük meg először kiszűrni. Még a nevezetesebb babócsai Perneszy várkapitányok sem voltak egyértelműen megnevezve. Perneszy Farkas (1558-1566) babócsai várkapitánysága időnként Perneszy István adórovó várkapitányságaként is szerepelt.

A család történetének teljes anyagában azért nekünk sem volt lehetőségünk, hogy elmélyedjünk. Nem foglalkozhattunk a középkori hadtörténet somogyi vonatkozásaival, illetőleg egy-egy Perneszy családtagnak ezekben az eseményekben való részvételét is csak érintőlegesen tárgyalhattuk.

Most először azt kellett tisztáznunk, hogy a Perneszy család hogyan is kapta a Tab környék ősi Pernesz településéről Árpád-kori családnevét. Ennek a településnek a neve pedig a zátonyos, csónak átkelőhelyekkel, átemelőkkel rendelkező ottani folyócskától származott. Kiss Lajos nyelvész, mint láttuk még azt is határozottan kizárta, hogy a ma is Török-koppányban létező Pernec, Pörnec, Pernesz elnevezések nem hozhatók kapcsolatba a Perneszy családdal. Nekünk kellett itt bizonyítanunk, hogy az Ádándon, a Miklósiban, a Zicsen és Törökkoppányban ma is (de az 1970-es években biztosan!) meglévő különböző ilyen jellegű helynevek valóban az ezeken a településeken keresztül folyó vízhez is köthetők.

Azt is bizonyíthattuk, hogy Ádánd és Miklósi (Pernesz), valamint Kara (Kára) régi középkori Perneszy birtokok is voltak. A környék településeivel: Kapollyal, Ádánd-Pöszével, Zalával, Zala-Szőllőssel, Nágocs-Kovásznával, Bálványos-Csegével, Ecsennyel és valószínűleg Zimánnyal együtt alkották az Osztopáni Perneszy család Tab környékén működő, Árpád-kortól a 16. századig egyre gyarapodó uradalmát. (Talán ennek az uradalomnak az 1417-es „megszervezésekor" cserélték el a Perneszyek a Barcs menti Belcsa birtokukat a Marczalyak Kenyérsütő nevű Tolna megyei birtokával?) Ennek az ősi birtokszervezetnek a kiépítésére az is bizonyíték, hogy Zsigmond király 1417-ben újraadományozza a Perneszyeknek több itteni régi birtokát.

Azt is bizonyíthattuk, hogy a Perneszyek előnevét adó Osztopánt nemcsak az 1273-as királyi adománynak köszönhették. Osztopáni Bálint és fiainak birtokait: Kápolnás-Kapoly, Zala és Osztopán, Pamuk és Geszti falvakban 1428 táján kapta meg Osztopáni Perneszy Pál mester, a család legrangosabb tagja (1417-1465?). A birtokok központjához kapcsolódó Osztopán előnevet is ekkor vehették át, illetőleg fel?

Az említett két legfontosabb uradalom mellett a rinyaújnépi uradalom is korai, valószínűleg ugyancsak Árpád-kori lehetett. Ugyanakkor teljesen világos a kép, mert 1448-ban, amikor Osztopáni Perneszy Pál alnádor lett, szinte azonnal megkapta a rendkívül fontos Újlaki központ: Kaposújvár közelében -hét-nyolc településen szereplőúgynevezett mérei (Kaposmérő) uradalmat.

Osztopáni Perneszy Pál a macsói albán és fiai: Zsigmond és Imre a 16. század elejéig jól követhető módon emelkednek a nemesi ranglétrán. Az akkor ismert feljegyzések szerint ők a közvetlen leszármazottaikkal együtt a 279 ismert somogyi birtokos között 1534-ben (Török Bálint és a Tóti Lengyel család után) a harmadik leggazdagabbnak számítottak. Tulajdonukban 34 falu és 214 porta szerepelt.

Az országos viszonylatban leggazdagabbnak számító Báthory Andrást, (akikhez a Perneszyeket a familiáriusi kötelékek fűzték!) a különböző birtokfoglalások (Török Bálint, Pekry Lajos stb.) miatti veszteségek jelentősen sújtották.

A somogyi főispáni címet viselő Báthoryak alispánjai, sőt a fontos birtokközpontjuk várának, Babócsának a várnagyai is éppen a Perneszyek voltak. Már 1504-ből megismertük Perneszy Zsigmond alispán Osztopánban lévő állandó lakhelyét, az úgynevezett nemesi udvarházát. Ebből épült fel nyilván nem sokára a Perneszyek osztopáni várkastélya. (Ld. Magyar Kálmán Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig című kötet 164-166. old.)

Tanulmányunkban végső soron azt is követhettük, hogy Osztopáni Perneszy Pál második generációs leszármazottainak: Zsigmond és Imre fiainak miért is kellett elhagyniuk már 1543 után az osztopáni és a per-neszi birtokközpontokat, a hozzájuk tartozó uradalmakkal együtt. Ez a rendkívül felerősödött és pusztító török becsapások, háborúk miatt volt. Kaposújvár 1555-ben a törökök által történt elfoglalása után a Perneszyek mérői uradalmára is ez vonatkozott.

1566-ig, Babócsa elestéig működhetett a Perneszyek kezében a rinyaújnépi birtokközpontjuk és a környékén lévő uradalmuk. Szigetvár eleste után látta jobbnak Somogy elhagyását Perneszy István. Az ő révén jutott a Perneszyek egyik ága Erdélybe, míg a másik ág, főképpen az országos tisztségbe emelkedő András főkapitány révén, Zala megyébe került.

Ennek a Zala megyei ágnak a 17. századi birtokpolitikáját is elemezhettük. A török uralom alatt lévő somogyi Perneszy uradalmak fenntartása is meghaladta erejüket. A Perneszy javak okos gyarapítására éppen ezért, már csupán a 17. század vége után kerülhetett sor.

A két Perneszy birtokos ág képviselője: Perneszy János várkapitány, Zala és Somogy megyék alispánja, valamint testvére Ferenc ugyancsak főkapitány, 1665-1672 között nyolc, illetőleg 1778-ban négy település birtokrészeit adta el. Ezek az eladások éppen úgy érintették a Tab környéki (Pernesz vidéki, így a kapolyi stb.) birtokot, mint az osztopáni és a mérei (Kaposmérő) uradalmakat.

A török kiűzése után János leszármazottai, köztük Zsigmond, nem is települtek meg Somogy vármegyénkben.

A Perneszy birtokok „újjászületése" elsősorban az osztopáni birtokközpontban és a környékén Tallián Gergelyné, majd Babócsay Ferenc-né Perneszy Anna-Julianna révén 1695-1733 között történt meg. (Jól ismerjük a Tab környéki, Kaposvár környéki és Babócsa vidéki uradalmának ebben az időben történő működését is.)

Jelen tanulmányunk főbb célja tehát csak az lehetett, hogy egy-egy fontos birtokos család, így a Perneszyek rendelkezésünkre álló anyagának bemutatását és összegzését próbáljuk elvégezni. Ezzel segítsük elő egy-egy térség, így Tab és környéke, de általában Somogy megye, 14-18. századi történetének jobb megismerését. Ugyanakkor próbáljuk meg feltárni az itt is rejtetten működő különböző törvényszerűségeket.

Ezt a kitűzött célt a rendelkezésünkre álló rövid terjedelmi és forráskutatási lehetőségek ellenére is úgy érezzük, hogy mindenképpen elértük.

 


 

IRODALOM

 

Bertényi 1976 Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században Budapest.

Borsa 1982 Borsa Iván: Somogy középkori alispánjai. A Mohács előtti megyei archontológia ügye... LE 13. 9-14.

Borsa 1992 Borsa Iván: A Mérey család levéltára 1265-1526 (Forrásközlés) I. rész LÉ 23. Kaposvár, 3-28.

Borsa 1994 Borsa Iván: A Mérey család levéltára 1265-1526 (Forrásközlés) 111. rész. LÉ 25. Kaposvár. 23-49. Csánki 1894 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II. Budapest.

Engel 1977 Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Budapest.

Engel 1996 Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. Hl. Budapest

Engel 2001 Engel Pál: Magyar középkori adattár. Magyarország világi archontológiája 1301 -1457. Középkori magyar genealógia. PC-CD ROM Budapest

Fügedi 1970 Fügedi Erik: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Történeti Statisztikai Kötetek. Budapest.

Fügedi 1977 Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Budapest.

Hóvári 1985 Hóvári János: Fonyód a török hódítás korában. In: Fonyód története (Szerk.: Kanyar József) Kaposvár, 113-166.

Györffy 1975 Cyörffy György: Kaposvár az Árpád-korban. In: Kaposvár 1975. 63-73.

Jankovich 1976 Jankovich Bésán Dénes: Adatok a Rinya-völgy középkori településtörténetéhez. LÉ 7. 3-37.

Kanyar 1962 Kanyar József: Somogy megye levéltára. Kaposvár

Kanyar 1989 Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár

Kiss 1984 Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. BudapestKiss 1988 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Hl. Budapest.

Komjáthy 1980 Komjáthy Miklós: A Somogyi Konvent II. Ulászló-kori oklevelei az Országos Levélrárban (Nyolcadik közlemény) LE 11. 57. 99.

Kubinyi 1973 Kubinyi András: A kaposvári uradalom és Somogy megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában (Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához). LÉ 4. 26-30.

Kubinyi 1989 Kubinyi András: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország. A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1. 319-330.

Kubinyi 1992 Nagybirtok és főúri rezidencia Magyarországon a XV. század közepétől Mohácsig A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 2. Tapolca, 211-229.

Magyar 1974 Magyar Kálmán: Az ötvöskónyi Báthory várkastély (SMF 18.) Kaposvár

Magyar 1983 Magyar Kálmán: Szántód-puszta és környéke a középkorban. Budapest.

Magyar 1985 Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XVszázad) LÉ 16. 3-76.

Magyar 1988 a Magyar Kálmán: A középkori Segesd város és megye története, régészeti kutatása. Egy királynéi központ a X-XIII. században. In: Somogyi Almanach 45-49. Kaposvár

Magyar 1989 Magyar Kálmán: Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig. In: Siófok. Várostörténeti tanulmányok (Szerk.: Kanyar József). KaposvárMagyar 1990 Magyar Kálmán: Babócsa története a honfoglalástól a mohácsi vészig. In: Babócsa története. Tanulmányok a község régmúltjából 1040-1990. (Szerk.: Magyar Kálmán) Babócsa. 15-219.

Magyar 1993 Magyar Kálmán: Szigetvár és a dél-somogyi mezővárosok, várak kapcsolata 1526-1664 között (Különös tekintettel Babócsára és Kálmáncsára) In: Tanulmányok a török hódoltság és a felszabadító háborúk történetéből. A szigetvári történelmi konferencia előadásai a város és a vár felszabadításának 300. évfordulója (1989). (Szerk.: Szita László). Pécs. 219-240.

Magyar 1994 Magyar Kálmán: A babócsai Nárciszos-Basakert Árpádés középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján (Különös tekintettel a terület XIV-XVII. századi várára). SMK 10. 73-91.

Magyar 1996 Magyar Kálmán: Nagyatád és környéke XI-XV. századi településtörténete (különös tekintettel a várak és a települések rendszerére) SMK 12.113-159.

Magyar 1996-1997. Magyar Kálmán: Gondolatok Tab múltjából Tabi Kilátó (szerk.: Bolevácz József) Tab, 62-72.

Magyar 1998-1999. Magyar Kálmán: Tab és környékénak ősi gyökerei Tabi Kilátó (szerk.: Bertalan Béla) Tab, 257-277.

Magyar 2000-2001. Magyar Kálmán: Szent István király államszervezésének somogyi emlékeiről Tabi Kilátó (szerk.: Bertalan Béla) Tab, 27-48.

Magyar 2002 Magyar Kálmán: Babócsa-Nárciszos. In: Török hódoltságkori települések régészeti emlékei. A hódoltság régészeti kutatása. Opuscula Hungarica III (Szerk. Gerelyes Ibolya Kovács Gyöngyi) Budapest. 91-98.

Magyar 2004-2005. Magyar Kálmán: Tab régészeti emlékei Tabi Kilátó (szerk. Bertalan Béla) Tab, 53-68., Uő: Erődítmények, várak, végvárak Tab környékén (XI-XVIII. századi várkutatás Somogy Északkeleti vidékén) 8-52., Magyar Kálmán: Kapoly története az őskortól a kuruc korig 282-348.

Magyar-Nováki 2005. Magyar Kálmán Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig Kaposvár, 3-298.

Magyar 2005-2006 Magyar Kálmán: Tab és környéke ősi birtokosai I. (A Felsőlendvay család története a 13-14. században Tabi Kilátó (szerk.: Bertalan Béla) Tab. Kéziratban

Mályusz 1984 Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Budapest.

Nagy 1862 Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. Pest

Pálffy 1999 Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri kapitányság története 1526-1598. Győr

Pesty 1864 Pesty Frigyes: Helységnévtár. Somogy vármegye (Kézirat, Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár)

SMFN 1974 Somogy megye földrajzi nevei (Szerk.: Papp László Végh József) Budapest

Somogy vármegye (MVV) Csánki Dezső (szerk.): Somogy vármegye. (Magyarország Vármegyéi és Városai) Budapest é. n. (1896)

Tímár 1989 Tímár György: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs

Tóth 1988 Tóth Péter: Somogy vármegye leírása 1812-ből. LÉ 19. 41-91.

 

RÖVIDÍTÉSEK

 

LÉ Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv (Kaposvár)

MNM Magyar Nemzeti Múzeum

RRM Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

SMF Somogyi Múzeumok Füzetei

SMK Somogyi Múzeumok Közleményei

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet