Előző fejezet Következő fejezet

Kajlinger Mihály

(* Budapest, 1860. február 27. - f Budapest, 1924. április 3.)

 

Korának nagy mérnök egyénisége, a Magyar Mérnök és Építész Egylet elnöke (két ízben is), a Hollán-pályadíj jutalmazottja, gépészmérnök.

Oklevelét a József Nádor Műegyetemen szerezte.

A székesfőváros mérnöki hivatalában kezdte pályáját, ahol először csatornázási feladatokat látott el. Ez időben Lechner Lajos középítészeti igazgató egyengette életútját, és olyan személyek voltak közvetlen munkatársai, mint Czigler Győző és Miklós Ödön.

1894-ben a nagynevű Wein János Budapesti Vízmű-igazgató örökébe lépett. Szolgálati idejéhez kötődik a káposztásmegyeri vízmű fejlesztése, az ő munkásságához tartozik az aknakutas rendszer megalkotása, ill. kombinálása a „csápos" rendszerrel.

Kajlinger nevéhez fűződik a budai városrészek vízellátása, Kispest ivóvízgondjainak megoldása, valamint a székesfőváros vízmérőkkel való ellátása is.

Álhatatos küzdelme a budapesti vízhiány ellen felkeltette más városok érdeklődését is, így Fiume, Miskolc, Szombathely és Temesvár vízellátásának tervezése idején az illető város megbízásával szakértőként vett részt a helyi vízhálózat tervezésében, ill. kivitelezésésben.

E sikeres szakértői tevékenysége kapcsán került a jószemű szegedi városatyák látókörébe és írta meg a szegedi mérnöki hivatal felkérésére 1915-ben 75 oldalas „Emlékirat"-át a szegedi víz„fogyasztók" (pocsékolók) kárára, ill. a város pénztárcájának javára.

Értekezése most 90 esztendő távlatában is érdekes, figyelemre méltó munka, tanulmányozását minden szakembernek ajánlom - a szerző.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet

Főoldal