Előző fejezet Következő fejezet

A gesztusok jelentése.

Adalékok az észt-magyar kapcsolatok történetéhez

 „csak tetteim / tűnő nyoma / mérkőzhet a feledéssel //

éveim nőnek / korallszigetté / nőnek / halál zátonyául /

nőnek / halál-szigetté / korallzátonyul / nőnek /

a tenger színe alatt // eloldom testemtől magamat /

csomók bomlanak / visszapergető idő / tovahajózni”

(Árpás Károly)

Emlékeim a tanítóról

Az indexem bizonysága szerint az 1978/79-es tanév első félévében vett át minket Janurik Tamás Mokány Sándortól, hogy a Mikola Tibor alapozta észt nyelvet tovább tanítsa. Az 1979-es évben készült el AZ ÉSZT NYELV ALAPJAI Oktatási segédanyag fénymásolt (ma már ritka) jegyzete, amely nekünk is, a magyar szakosoknak is meg akarta könnyíteni a rokon nyelv elsajátítását. Ekkor kezdtünk hozzá Horváth Zsuzsa csoporttársammal ahhoz a népmesefordításhoz, amelyből csak az én részem jelent meg nyomtatásban1.

Mikola Tibor nemcsak nyelvtanárként vonta be a tanszék munkájába; tartott ő nekünk általános nyelvészetet és tudományelméletet is. Máig emlékszem arra (a mottóvers is bizonyítja gondolati hatását), amikor arról beszélt, hogy miképpen épülhet-építhetjük tudományos pályánkat. Úgy mondta, hogy kétféle tudósi életmű létezik: az egyik mentori segédlettel intézményes keretek között módszeresen halad a tudományterület hiányosságainak föltárása, a hiányok pótlása s ezzel új irányok kijelölése alapján. Nem szégyenlette Mikola Tibort példaként állítani elénk, a szamojéd nyelvek kutatásával. A másik pálya szórtabb, véletlenszerűbb; nagyobb szabadságot enged – ám támogatottsága, elismertsége kisebb, gyengébb. Ha az alkotó-kutató meg tud küzdeni önnön gyengeségével, illetve az eléje tornyosuló akadályokkal, akkor valamikor egyszerre „érzékelhetővé” válik munkássága – ahogy a korallállatkák munkálkodása eredményeként egyszer csak kibukkan a felszínre a korallzátony.

A tanár úr életművét máshol méri fel ez a tanulmánykötet; én szeretnék tiszteletére egy újabb követ elhelyezni a „magyar esztológia” szigetéhez2.

A tágabb finnugrisztika-uralisztika értelmezéséhez

Az összehasonító nyelvtörténet tudomány és szakma egyszerre: az általános és az összehasonlító nyelvészet nemcsak egy-egy nyelvnek vizsgálatával fonódik össze (jelesül az észttel), hanem a nyelvet használó embert is kutatja: tájban, életmódban, történelemben és kultúrában egyaránt (hol csak az etnikumra koncentrálva, hol szomszédaira, térségére is). A finnugrászat-uralisztika tágabb értelmezését annak idején Domokos Pétertől tanultuk el a szegedi bölcsészkaron, s büszke vagyok arra, hogy kezdő kutatóként mind kibocsátó egyetememen3, mind az ELTE-n4, előadhattam kezdeti eredményeimet, illetve programomat. Elméleti hiányosságaim, kutatási gyengeségeim, illetve az ország gazdasági helyzete miatt végig „szabadúszó” maradtam, de negyed század eredményeit összefoglaló dolgozatomban5 úgy ítéltem meg, hogy amit megtehettem, azt megtettem. Ám egy hiányzó részlet még bemutatásra vár – ezt a vállalt, választott feladatomat elvégezve szeretném bizonyítani: Janurik Tamás tanár úr nem pazarolta érdemtelenre idejét, tehetségét.

 

A magyar-észt-orosz/szovjet kapcsolatok történetéhez (1919 áprilisa)

Az észt-orosz/szovjet kapcsolat

Az észt-orosz/szovjet kapcsolat olyan politikai kérdések összefonódásával terhes, hogy napjainkig megosztja az értékelőket. Az tény, hogy az OSZDM(b)P vezette Szovjet-Oroszország nem tudott lemondani a Baltikumról – ezt bizonyítják az utódállamokban (Finnország, Észtország. Lettország és Litvánia) kikiáltott „tanácsköztársaságok”6, amelyek etnikai bázisa nem egyezett a függetlenségét kívánó helyi lakosságéval.

Sokat rontott a helyzeten az észtek sikeres szabadságháborúja7, különösen 1940 után, amikor nemcsak a függetlenséghez vezető eseményeket8 próbálták eltüntetni a történelmi tudatból, hanem résztvevőit, sőt azokat is, akik nem értettek egyet a „hivatalos” értelmezéssel.

A részletes leírás helyett az 1919. áprilisi helyzetet kívánom bemutatni. „A köztársaság első évfordulóján, 1919. február 24-én Laidoner tábornok jelenthette a köztársaság kormányainak (!), hogy Észtország területét megtisztították a (!) az ellenségtől…. 1919 februárjában a Vörös Hadsereg ellentámadása Narva és Dél-Észtország irányában…. Március 26-án Petseri újra az észtek kezében volt.

A Vörös Hadsereg azonban új erőket küldött, amelyek április közepén újra támadásra indultak. A cél az Alkotmányozó Gyűlés (Asutav Kogu) összehívásának megakadályozása volt. Az észtek gyér frontja újra szétesőben volt, az utolsó tartalékokat is bevetették, egészen a fuvaros katonákig és a zenészekig.”9 Ebben a kétségbeejtő helyzetben a Népbiztosok Tanácsa a fegyverek mellett a propaganda és a diplomácia eszközeit is bevetette.

Az orosz/szovjet-magyar kapcsolat

A Magyar Tanácsköztársaság történelmi megítélése legalább ennyire vitatott kérdés – politikai érintettségek miatt többnyire hallgatni szoktak róla (legfeljebb a „vörös” és „fehér” terror ismertetése és értékelése téma). Nem akarok kitérni arra, hogy a sikertelen lengyel, bajor, osztrák vagy a „sikeres” magyar szocialista állam mekkora könnyebbséget és/vagy terhet jelentett Szovjet-Oroszországnak, azt azonban ténynek veszem, hogy ugyanaz a politikai koncepció működött itt is, mint a Baltikumban.

A magyar tanácsállam külpolitikai elképzeléseit részben zavarta, hogy a külpolitika vezetője időnként cserélődött10, másrészt politikáját meghatározták a katonai események11. Bár közvetlen érintkezés csak szikratávírón volt lehetséges – telefonvonal nem volt, a futárok mozgása pedig esetleges – a magyar kommün vezetése szorosan kötődött Moszkvához. Azt is lehet mondani, hogy épp csak tagköztársasági kérvényt nem nyújtottak be.

A magyar-észt kapcsolat

Ebben a szituációban jött létre először a finnugor nyelvet beszélők szétválása óta, magyar (?!) kezdeményezésre kapcsolat a két rokon nyelvű nép állama között. Ezt az eseményt E. Mattisen12 derítette föl: sem az észt felszabadító háború története, se Kun életrajza13, vagy a különféle Tanácsköztársaság-feldolgozások, párttörténetek nem tudtak róla. Már április 15-én kapott Kun Béla utasítást a Szovjetunióból, hogy lépjen fel békeközvetítőként. Ezért kért 25-én Csicserintől címet, kapcsolódási pontot, majd 25-éről keltezi a táviratot14. Nem kívánok kitérni arra, amit Mattisen nem tart fontosnak: ekkor Kun Béla se nem külügyi népbiztos, se nem munkatársa a külügyi népbiztosságnak!

Távirat

 

A távirat szövegét alább közlöm:

Budapest via Moscou                  28.IV.1919

Ministerium des Auswärtiges Reval Punkt

De Budapest 64 10.25/4. Der  furchtbare Krieg der nun schon seit 5 Jahren wütet hat den estländischen Volke die schrecklichsten Leiden zugefügt Punkt Ein großes Teil der männlichen Bevölkerung ist tot oder verkrüppelt Witwen und Wesen ihren bettelend in Lande herum Punkt Trotzdem scheint es aus ob das Maß noch nicht voll wäre Punkt Es droht die Gefahr der Kriegsfurie auch dem Bruchteil verwüstet wird der bisher verschont Lieb Punkt Die junge ungarische Regierung in Zeichen des Kampfes gegen den Massenmord hielt es für ihre Pflicht den Kriegsführenden ihre friedensvermittelnde Hilfe anzubieten Punkt Wir bitten daher die estländische Regierung Vermittlung zur Verbeiführung des Friedens und sofortiger Einstellung der Feindseeligkeiten anzubahnen Punkt Es darf weiterhin kein Tropfchen Blut mehr fließen Punkt

Absatz ungarischer Volkskommissar für Auswärtiges Angelegenheiten

Bellequn M548

 

A távirat értékeléséhez mellékelem a fordítást15:

Budapestről Moszkván át               1919. IV. 28.

Külügyminisztérium – Tallinn

De Budapest 64 10.25/4. A rettenetes háború, amely már 5 éve tombol, a legrémisztőbb szenvedést okozta az észt népnek Pont A férfi lakosság nagy része halott vagy nyomorék (,) özvegyeik és *1árváik koldulva az országban szerte Pont Mégis úgy tűnik, *2mintha a tömegnek *3nem lenne elege Pont A háború fúriájának veszélye fenyegeti e töredéket is(,) az eddig megkímélt élet el lesz pusztítva  Pont Az új *4magyar kormányzat a tömeggyilkosság elleni harc jeleként kötelességének tartja a *5hadviselőknek a békeközvetítői segítségét felajánlani Pont Kérjük ezért az észt kormányzatot a béke *6levezetésének közvetítésére és az ellenségeskedés felfüggesztésének *7azonnali egyengetésére Pont Nem *8hullhat ezentúl egy *9csepp vér sem Pont

 

Írásba foglalta a magyar külügyi népbiztos

Kun Béla M548

A figyelmes olvasó felismerheti a századelő hatásvadász újságírójának kifejezéseit (özvegyek, árvák koldulása, a háború fúriája, tömeggyilkosság, vércseppek hullása) – nem sokat segített Ady Endre korrepetálása magántanítványának stílusán. Ez a debatter témakezelés nem tudja elleplezni a szöveg jelentésrétegeit:

a) 1. mondat: vád; az észt kormányzat nem törődik az észt néppel, különben arra törekedne, hogy befejeződjön a háború. Az a kérdés föl se merül, hogy kik ellen harcolnak az észtek, hogy a Vörös Hadsereg a többszörös agresszor.

b) 3. mondat: vád; nemcsak az észt kormányzat nincs tisztában a szörnyű, antihumánus valósággal, hanem az észt nép se. Mintha Kunnak fogalma se lenne arról, hogy a polgárháborús területen hogyan járnak el a bolsevik új rend bevezetői, védelmezői (pedig amíg a hadifogolytáborból eljutott Moszkváig, találkozhatott a valósággal).

c) 5. mondat: az új magyar kormány március 21-től április 24-ig nem tartotta fontosnak a békeközvetítést – lehet, hogy akkor a Vörös Hadsereg jobban állt? [Valóban jobb katonai helyzetben volt – Á. K.]

d) 6. mondat: diplomáciai alapon hiteltelen, hiszen semmiféle kapcsolat nincs még nem hivatalosan sem a két országgal (nincs se nagykövetség, se követség, se ügyvivő attasé, se semmi, se Moszkvában, se Tallinnban, de még a frontvonalon sem).

Miközben a záróformula megszületik, egyértelmű válik a hamisság, hiszen Kun Béla több mint három hete nem külügyi népbiztos. S még van képe a franciás aláírásra, intarzia-jelentéssel benne a ’szép’ (eddigre közismert G. de Maupassant A szépfiú /Bel ami (1885) című regénye).

Azt észt kormány nem dőlt be a diplomáciai cselnek16: nem vette tudomásul a szovjet megtévesztő manővert, hanem minden erőfeszítését a megszállók kiűzésére fordította. „1919 május elején kiderült, hogy Võru ez alkalommal is csak álom maradt a vörös sereg számára… Május 26-27-re ismét felszabadult Észtország.”17

Az észt-magyar kapcsolatok távlatai

A tanácsköztársasági intermezzo olyan csekély jelentőségű volt, hogy kihullott a történelmi emlékezetből.

A Horthy kormányzósága alatti Magyar Királyság elsősorban civil és tudományos körök jóvoltából az 1920-as évek közepére jó kapcsolatot épített ki az Észt Köztársasággal. Ebben szerepet játszott Csekey István jogászprofesszor munkássága (elévülhetetlen érdemeket szerzett az észt alkotmány szövegezésekor); jelentős tevékenységet fejtettek ki a tartui egyetem természettudományi és bölcsészkarán tevékenykedő magyar tudósok18, de jutott feladat művészeti csoportoknak is. A kapcsolat a világgazdasági válság hatására kezdett lazulni, innentől legfeljebb tudományos körök foglalkoztak az észt-magyar kapcsolatok ápolásával.

A második világháború után az 1960-as budapesti Nemzetközi Finnugor Kongresszusig nem volt számottevő eredmény. Legfeljebb az emigrált magyar tudósok foglalkoztak az észt nyelvvel, például Lavotha Ödön, illetve a Szovjetunió magyar ajkú polgárai juthattak el Tartuba (így jutott Tartuba Mokány Sándor is).

Az 1960/70-es évek fordulójától a Budapesti Műszaki Egyetemnek, valamint néhány gazdasági irányultságú felsőoktatási intézménynek adatott meg, hogy a KGST nemzetközi együttműködésének alapjáról észt egységekkel építsenek ki kapcsolatot19. A kultúra területén még az Írószövetség is hamarébb küldhetett küldöttséget20 a szovjetköztársaságba, mint a bölcsészkarok finnugor tanszékei.

A nyolcvanas évek közepétől-végétől indult meg az észt-magyar kapcsolatok virágzása, de ennek történetét majd avatottabbak írják meg. Reméljük, hogy lesznek közöttük Janurik-tanítványok is; a családi kötődés már biztos. Valamikor írtam egy karcolatot Egy család az észt irodalomban címmel21. Ebben a tavaly decemberben elhunyt Jaan Krossé volt a főszerep. Remélhetőleg egyszer majd lesz alkalmam írni egy másikat is: s ebben majd Janurik Tamás és utódai, tanítványai köré szerveződhet a történet. Mert érdemesek lesznek rá!

 

Jegyzetek:

1: Áttételek – Átvételek (Idegen szerzők) Bába és Társa Kiadó Szeged, 2006.

2: Korábbi tanulmánykötetemet azért merem itt megemlíteni, mert 2004.01.08-án éppen ő vezette a Könyvbemutató – író-olvasó találkozómat („Messze van Észtország…” (Válogatott finnugrisztikai dolgozatok) Folia Estonica Tomus IX. Berzsenyi Dániel Főiskola Savaria, 2003. és Két csengetés között. Egy irodalomtanár kísérletei Bába és Társa Kiadó Szeged, 2003) a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában.

3: Az észt államiság kérdéséhez in „Dvinán innen, Dvinán túl” Jubileumi Tanulmányok Studia Uralo‑altaica Supplementum 2. JATE BTK Szeged, 1986.; Az észt nemzeti megújulási mozgalom korszakolásának kérdéséhez Acta Historica LXXXV. JATE BTK Szeged, 1987.

4: Egy javaslat körüljárása in Uralisztikai tanulmányok 2. Bereczki‑emlékkönyv ELTE BTK Bp., 1988.

5: Célkitűzések és tények (Számvetés negyedszázadról) in „Mesze van Észtország…” i. m.

6: Bővebben Georg von Rauch – Romuald J. Misiunas – Rein Taagepera: A balti államok története Europica varietas Osiris – Századvég - 2000 Budapest, 1994.

7: Magyarul kevés anyag olvasható; ajánlott feldolgozás: Eesti vabadussõda 1918-1920 Vabasussõja Ajaloo Komitee Tallinn 1937.

8: Erről bővebben: Lobogj, lobogj kék‑fekete‑fehér trikolór! (Az észt függetlenség 75. évfordulója) Szeged 1993/2. és Észtek – ismeretlen ismerősök (Gondolatok a függetlenség kikiáltásának 75. évfordulóján) Jászkunság 1993/6.

9: Mart Laar – Lauri Vahtre – Sulev Vahtre – Heiki Valk:  Észtország története Folia Estonica Tomus VII. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Savariae 1999. [1989.: első észt kiadás] 150-151. o.

10: A külügyi népbiztosságot 1919.03.21–1919.04.03. között Kun Béla vezette, majd Pogány József – akit így próbáltak eltávolítani a hadügytől (Kun Béla váltotta fel). Aztán, főleg a szovjet-orosz kapcsolat miatt ismét Kun vette át ezt a szerepkört is: 1919.06.24.–1919.08.01.  in w3.mfa.gov.hu/.../ - 2008.02.10. és Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1987. Akadémiai Kiadó Budapest, 1984. 94. o.

11: Az áttekinthetőség kedvéért szükséges mellékelnünk egy kronológiát:

április 8. Megkezdődik a gyári tartalékzászlóaljak felállítása.

április 9. A Forradalmi Kormányzótanács szolgálatra hívja be a volt tiszteket.

április 14. A Hadügyi Népbiztosság rendelete a katonatanácsok megszüntetéséről.

április 16. A román királyi hadsereg támadást indít a magyar Tanácsköztársaság ellen.

[április 17. Sikertelen kommunista puccskísérlet Bécsben. – máshonnan – Á.K.]

április 21. Egységes vezetés alá helyezik a keleti frontot.

április 26. A székely hadosztály…vezetői leteszik a fegyvert a román hadsereg előtt.

április 27. megindul s csehszlovák…hadsereg támadása a magyar tanácsköztársaság ellen.

április 28. A Kommunista Internacionálé május 1. alkalmából az orosz, bajor és magyar tanácsköztársaságok védelmére hívja fel a világ munkásságát.

április 29. A Keleti Hadsereg-parancsnokság elrendeli a tiszántúli területek kiürítését.

in Magyarország története 1918-1919, 1919-1945 Főszerkesztő Ránki György, szerkesztők Hajdú Tibor, Tilkovszky Lóránt Akadémiai Kiadó Budapest, 1976. 1230-1232. o.

12: Edgar Mattisen: Tartu Rahu Monograafia Eesti Raamat Tallinn, 1988. Ismertetésem E. Mattisen: Tartu rahu Századok 1989/1-2. számában jelent meg; itt részlegesen bírálom a marxista szemlélet gyengeségeit is.

13: Borsányi György: Kun Béla Politikai életrajz Kossuth Könyvkiadó Budapest, 1979. Vonatkozó részek 148-158. o.

14: Edgar Mattisen i. m. 85-86. o.

15: A fordításban Müller József és Árpás András Dániel volt segítségemre. Az alábbiakban *arab számmal jelzem a problémás helyeket:  *1: nem ismerem a szót, az árvák németül Waisen, de az eredetiben Wesen szerepel; *2: hogy; *3: nem lenne tele/eltelve; *4: fiatal; *5: háborúviselőknek; *6: bevezetésének / beköszöntésének; *7: útjának az; *8: folyhat ki; *9: cseppecske / (cseppnyi)

16: Nem úgy, mint Lenin magyarországi tanítványa, aki „megette” Clemenceau diplomáciai „óvodás-trükkjét”.

17: Mart Laar – Lauri Vahtre – Sulev Vahtre – Heiki Valk: i. m. 151. o.

18: Virányi Elemér emlékezete in „Messze van Észtország…” i. m.

19: A BME KISZ-szervezetével való körülményes kapcsolatteremtés révén kerülhettem 1978 nyarán észt építész-hallgatókkal egy építőtáborba. Három vagy négy hétig bontottuk a Vigadót, egy hétig voltunk a Balatonon.

20: Így juthattam ki 1983 májusában egy hétre egy fordítói szemináriumra (Műfordítók találkozása Tallinnban Élet és Irodalom 1983.06.03.; Mérleg (A mai észt irodalom tendenciáiról) Tiszatáj 1984/7.)

21: Egy család az észt irodalomban Délmagyarország 1985.09.14., illetve „Messze van Észtország…” i. m.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet