A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, SZ, T, U, V, W, Z
Fontosabb rövidítések

Acquis communautaire (közösségi vívmányok)
Az Európai Unió jogszabályainak összessége. Az új belépőknek vállalniuk kell, hogy a csatlakozás pillanatától, vagy hosszabb-rövidebb átmeneti idő után, átveszik és alkalmazzák ezeket.
E körbe tartoznak:
- a közösségi szerződések tartalma, alapelvei és politikai céljai, beleértve a maastrichti szerződést is;
- a luxemburgi Európai Bíróság esetjoga (meghozott döntései) és joggyakorlata;
- a Közösség nyilatkozatai és döntései;
- a Közösség tevékenységét érintő nemzetközi és tagállamok közti egyezmények.

Ezen joganyagnak és kötelezettségeknek egy új tagállam általi átvétele kapcsán a csatlakozási tárgyalások során megegyezésre lehet jutni technikai kiigazításokban, ideiglenes /de nem tartós/ eltérésekben, valamint átmeneti szabályozásokban. Az Unió megértéssel fogja kezelni az új tagállamokban esetlegesen jelentkező alkalmazkodási problémákat és megfelelő megoldásokat fog keresni. Feltétlenül fenntartandó azonban az "acquis" átvételének alapelve az Unió által eddig elért eredmények megőrzése érdekében.

Acquis screening
Az a folyamat, melynek során egy csatlakozni kívánó ország és az Európai Bizottság szakértői a csatlakozási tárgyalások keretében megvizsgálják, hogy az ország jogrendje milyen fokon és mely pontokon felel meg az uniós jogszabályoknak, illetve mely területek igényelnek további közelítést.

Agenda 2000
Az Agenda 2000 elnevezésű dokumentumot hosszú vita után 1999. március 26-án a berlini csúcson fogadták el az Unió állam- és kormányfői. A dokumentum a XXI. századba átlépő Unió képét vázolja fel, amelynek választ kell adnia olyan új kihívásokra, mint a bővítés, a globalizáció, a versenyképesség javítása, a munkanélküliség magas szintjének mérséklése, a negatív demográfiai perspektíva kezelésének igénye, a külkapcsolati rendszer fokozottabb összehangolása és hatékonyságának növelése. A dokumentum 2000-től 2006-ig terjedő időszakra elkülönítve határozza meg (5+1 országra vetítve) a kibővítéssel kapcsolatos költségeket és az EU költségvetési alapelveit.

Alapszabadságok
A belső piac lényegét a négy alapszabadság adja. Ezek: az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad, akadálymentes áramlása a tagállamok között.

Alapszerződések
Az Európai Szén- és Acélközösséget (1951), az Európai Gazdasági Közösséget (1957), az Európai Atomenergia Közösséget (1957) megalapító szerződések, az Egységes Európai Okmány (1986), a maastrichti szerződés (1992), valamint az amszterdami szerződés (1997) összefoglaló neve.

Általános Preferencia Rendszer (Generalized System of Preferences, GSP)
A fejlett országok által 1971 óta a fejlődőknek nyújtott egyoldalú - tehát viszonzás nélküli - vámkedvezmények rendszere. Az ipari termékek túlnyomó részét felöleli (kivéve az "érzékenynek" minősítetteket), s kiterjed a mezőgazdasági termékek egy részére, főleg a trópusi terményekre.

Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement of Tariffs and Trade - GATT)
A világkereskedelem liberalizálására létrejött szervezet, melynek célja a vámok csökkentése és a vámon kívüli kereskedelempolitikai akadályok felszámolása. Ebből a célból több tárgyalássorozatot szervezett, amelyeket fordulóknak neveznek. A legutóbbi uruguayi forduló az átfogó vámleépítés mellett foglalkozott a mezőgazdasági és a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének feltételével, a szellemi tulajdon védelmével, és a GATT-ot átalakították Világkereskedelmi Szervezetté (World Trade Organisation - WTO)

Amszterdami Szerződés
A Római és a Maastrichti Szerződéseket módosító Amszterdami Szerződést 1997. októberében írták alá az állam- és kormányfők. A Szerződés 1999. május 1-jén lépett hatályba. Bár az Amszterdami Szerződés számos területen elmélyíti az Unió közös politikáit, a legjelentősebb módosításai a bel- és igazságügyi együttműködés területét érintik.

Antidömping- és kiegyenlítő vámok
Az elsőt akkor alkalmazzák, ha egy külső exportőr olcsóbb áron értékesíti termékét a Közösség piacán, mint otthon. A másodikkal a szubvencióval támogatott export ellen védekeznek. Míg a vámokat az utóbbi években általában nagymértékben csökkentették, ezeknek a vámfajtáknak megnőtt a jelentőségük.

Áruk szabad mozgása
Az Európai Uniót összefogó, vezérelvként emlegetett négy szabadságjog második tartalmi eleme az áruk szabad mozgása. A közös piacon belül az áruk szabad mozgását két eszköz biztosítja: a vámunió és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások (kvóták) eltörlése. A Római Szerződés (RSZ) 9. cikk 1. bekezdése szerint a Közösség az áruforgalom egészére kiterjedő vámunión alapszik, amelynek két fő összetevője van: befelé megtiltja a tagállamok között a behozatali és kiviteli vámokat, kifelé pedig közös vámtarifát vagy más néven közös külső tarifát vezet be harmadik országok felé. A külső összetevő, a közös vámtarifa összekapcsolódik a harmadik országok felé szóló közös kereskedelempolitika kialakításával.

A vámunió a gazdasági integráció magasabb szintű formája, amely megkülönbözteti a közös piacot egy szabadkereskedelmi övezettől. Egy szabadkereskedelmi övezetben közös vámtarifa hiányában minden egyes tagállamnak jogában áll megállapítani a vámtarifákat harmadik országokkal szemben és éppen ezért a szabad kereskedelem a tagállamokból származó termékekre korlátozódik. Ha ez nem így volna, a harmadik országokból származó termékek azon tagállamon keresztül lépnének be az övezetbe, amely a legalacsonyabb vámtarifát veti ki. Ezzel szemben az RSZ 9. cikk 2. bekezdése értelmében a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezések egyaránt alkalmazandók a tagállamokból származó árukra, valamint a harmadik országokból származó árukra, feltéve, ha azok forgalma a tagállamokon belül szabad.

A Közösségen kívüli harmadik országokból importált áruk akkor minősülnek "szabadon forgalmazhatóknak", ha a behozatali előírásoknak eleget tettek, továbbá, ha az előírt vámok és a velük egyenértékű díjak kiszabása megtörtént, és ezeket a vámokat és díjakat nem térítették vissza. Ennek megfelelően az áruk szabadon mozoghatnak a Közösségeken belül, teljesen mindegy, hogy melyik tagállamon keresztül érkeztek a Közösségek területére.

A Közösségeket alapító hat tag közötti vámunió 1968. július 1-én jött létre. Minden egyes alkalommal, amikor új tagok felvételére került sor, a vámuniót a vonatkozó csatlakozási szerződésben megállapított menetrendnek megfelelően kiterjesztették az új tagállamra is. Bár a vámokat eltörölték, a vámhivatalok tovább folytatták működésüket annak ellenőrzésére, hogy a közvetett adózásra vonatkozó szabályokat betartják-e. A tagállamok közvetettadó-szabályai közötti különbségek felszámolása - elsősorban az áfa és fogyasztási adó összehangolása terén - csak 1992-ben, a Maastrichti Szerződés életbelépése után valósult meg.

A Belső Piac megvalósításának fontos fejleménye volt, hogy a Tanács 1992-ben elfogadta a Közösségi Vámkódexet, amely összehangolt módon rögzítette - az addig hatályban lévő mintegy harminc rendeletből és irányelvből álló - általános vámszabályokat és eljárásokat.

Avis (vélemény)
A csatlakozási tárgyalások megkezdésének kikerülhetetlen feltétele a bizottsági véleményezés, az "avis" elkészítése. Az Európai Unió Tanácsa minden kérelmet - ahogy ezt a magyar kérelem esetében is tette - az Európai Bizottsághoz továbbít, s csak annak állásfoglalása alapján és után dönt a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről.

A bizottsági vélemény kidolgozása során felmérik a kérelmező ország alkalmasságát a csatlakozásra, az uniós tagságból eredő jogok és kötelezettségek vállalására. Az eddigi kibővítések során a vélemény kidolgozása általában a csatlakozási kérelem benyújtásától számítva 1-3 évig tartott. Magyarország 1994. április 1-jén adta be csatlakozási kérelmét. Az EU Tanácsa 1994. április 18-án tudomásul vette a kérelmet, s azt állásfoglalás kidolgozása végett továbbította az Európai Bizottsághoz.

Azt várjuk, hogy az Unió 1996-os Kormányközi Konferenciája végéig az Európai Bizottság elkészíti és beterjeszti az 1994. április 1-jén beadott magyar csatlakozási kérelemre a bizottsági vélemény, s az lehetővé teszi, hogy a szándékaink szerinti időpontban, a Kormányközi Konferencia után 1997 végén - 1998 elején, elkezdődhessenek a magyar csatlakozási tárgyalások, Az "avis" elkészülte egyúttal biztosítja a szükséges egyéni differenciálást, a saját eredmények szerinti egyéni tárgyalások megindulását is.